Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 236 (4701. - 4720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:19:26
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//ketten csak jobb//
*A lány mielőtt felszállna a lóra, odalép a sötételfhez, és egy régi szokás szerint, megérinti a cipőjét, majd a kezét először a szívére, majd az ajkaira teszi, csak ezután lép oda a szelídebb lóhoz, de nem igazán tudja leplezni a félelmét.*
- Testvérem ló * mondja halkan és szelíden * Jó szándékkal közeledem feléd, kérlek te se bánts engem. Most felszállok a hátadra, nagyon kérlek ne dobj le és én se foglak durván hajtani * mondja majd vesz egy nagy levegőt és nyeregbe pattan. Nem is olyan szörnyű mint azt képzelte*
- Amit az istenekről kérdeztél nem egyszerű * mondja komoly arccal * A ti hitetekről csak annyit tudok, amennyit te elmeséltél mielőtt azok az ebfajzatok ránk törtek, a mi hitünkben pedig több ezer isten van, kicsik, nagyok, fontosak és kevésbé fontosak, a legtöbbnek neve sincs. Papok és templomok sem nagyon vannak, többnyire minden család állít magának egy oltárt az ősök szellemeinek és a házat védő isteneknek * itt egy pillanatra elcsuklik a hangja mert eszébe jutott, ahogy a király katonái betörtek az otthonukba és porig rombolták a család oltárát, de lenyeli a bánatát és folytatja * Az úrnőm általában a fehér kisasszonynak mutatott be áldozatot. Ő volt nap király és hold királynő legkedvesebb lánya, amikor a földön sétált minden kizöldült és virágba borult. Egyszer látott egy délceg harcost, az északi erdő királyát és megtanította szerelmeskedni, így az emberek megtanulták az istenek legfontosabb titkát, a teremtés nagy rejtélyét. Persze az isteneknek ez nem tetszett, ezért a legsötétebb alvilágba űzték a királyt, de a fehér kisasszony minden évben néhány holdra leszállhat a kedveséhez az alvilágba, olyankor hideg van és sötét, de tavasszal mindig visszajön. Ő védelmezi a kurtizánokat, a szerelmeseket és fiatal nőket, ha felvettek volna a rendbe neki kellett volna felajánlanom az első keresetemet, ami végül is megtörtént később az idevezető karavánúton. Kicsit finomítunk rajta és átalakítjuk valamiféle termékenység istennővé, a falusiak értékelni fogják, hiszen mindenki aggódik a termés, a jószág vagy a saját utódai miatt. Erről jut eszembe, szokás, hogy ha egy gyereket örökbe fogadnak, vagy egy lány férjhez megy áldozatot mutat be az új családja őseinek, mivel onnantól kezdve az ő oltalmukba kerül. Van olyan hely, oltár, vagy templom ahol tiszteletemet tehetném új anyám ősei előtt?
*A lány mielőtt felszállna a lóra, odalép a sötételfhez, és egy régi szokás szerint, megérinti a cipőjét, majd a kezét először a szívére, majd az ajkaira teszi, csak ezután lép oda a szelídebb lóhoz, de nem igazán tudja leplezni a félelmét.*
- Testvérem ló * mondja halkan és szelíden * Jó szándékkal közeledem feléd, kérlek te se bánts engem. Most felszállok a hátadra, nagyon kérlek ne dobj le és én se foglak durván hajtani * mondja majd vesz egy nagy levegőt és nyeregbe pattan. Nem is olyan szörnyű mint azt képzelte*
- Amit az istenekről kérdeztél nem egyszerű * mondja komoly arccal * A ti hitetekről csak annyit tudok, amennyit te elmeséltél mielőtt azok az ebfajzatok ránk törtek, a mi hitünkben pedig több ezer isten van, kicsik, nagyok, fontosak és kevésbé fontosak, a legtöbbnek neve sincs. Papok és templomok sem nagyon vannak, többnyire minden család állít magának egy oltárt az ősök szellemeinek és a házat védő isteneknek * itt egy pillanatra elcsuklik a hangja mert eszébe jutott, ahogy a király katonái betörtek az otthonukba és porig rombolták a család oltárát, de lenyeli a bánatát és folytatja * Az úrnőm általában a fehér kisasszonynak mutatott be áldozatot. Ő volt nap király és hold királynő legkedvesebb lánya, amikor a földön sétált minden kizöldült és virágba borult. Egyszer látott egy délceg harcost, az északi erdő királyát és megtanította szerelmeskedni, így az emberek megtanulták az istenek legfontosabb titkát, a teremtés nagy rejtélyét. Persze az isteneknek ez nem tetszett, ezért a legsötétebb alvilágba űzték a királyt, de a fehér kisasszony minden évben néhány holdra leszállhat a kedveséhez az alvilágba, olyankor hideg van és sötét, de tavasszal mindig visszajön. Ő védelmezi a kurtizánokat, a szerelmeseket és fiatal nőket, ha felvettek volna a rendbe neki kellett volna felajánlanom az első keresetemet, ami végül is megtörtént később az idevezető karavánúton. Kicsit finomítunk rajta és átalakítjuk valamiféle termékenység istennővé, a falusiak értékelni fogják, hiszen mindenki aggódik a termés, a jószág vagy a saját utódai miatt. Erről jut eszembe, szokás, hogy ha egy gyereket örökbe fogadnak, vagy egy lány férjhez megy áldozatot mutat be az új családja őseinek, mivel onnantól kezdve az ő oltalmukba kerül. Van olyan hely, oltár, vagy templom ahol tiszteletemet tehetném új anyám ősei előtt?
4719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:22:33
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:22:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
* Látható nagy megnyugvással veszi tudomásul a beleegyezést és már az anyai szeretet fénye ül ki tekintetébe. Igazán sajnálta volna, ha ez a dolog rosszul sül el és egész úton ott lenne közöttük, mint légy a borban. Mondhatni tizennyolcra lapot húzott, de most kellően szerencsésnek is érzi magát.*
-Nos, akkor örülhetsz csalogány, mert egy olyan családba kerültél, ahol jól tudjuk, hogy a férfiakra nem lehet számítani. Java részük neveletlen bunkó, egy ház fényét pedig sokkal inkább a lányok intelligenciája adja meg.
Egy férfi bűne kellemetlenül érint mindannyiunkat, de mégsem lehet olyan komolyan venni, mintha egy nő követte volna el.
* Jó kedéllyel fejti ki a véleményét az elhangzottak kapcsán. Megérti új leányát és a kultúrát, ahonnan jött. Hiszen ő is büszkén emlegeti öccse történeteit. Egy költővel még verset is íratott róla. A közös név összeköti őket és ő is szégyenkezhetne, ha valami rossz kiderül Grawokról. De azért az túlzás, hogy a szebbik nem egyik tagja mérget kelljen bevennie ilyesmi miatt.*
~ Lehet, hogy csak kellő hatalomra tett szert az a bizonyos Főnix asszony és nem a patrónus miatt, hanem fokozódó veszélyessége miatt tették el láb alól. És csupán csak így magyarázták a halált az ártalmatlan lányoknak.~
* Kettesben haladnak dél felé a poros úton. Nem sokára megérkeznek a szántóföldek világához.*
-Mennyire értesz azokhoz az istenekhez, amiket említettél? El tudod játszani a papnő szerepét? Akár milyen szépen játszol a hangszereden, valami különlegesség kell ahhoz, hogy felfigyeljenek rád. Mondhatnánk azt, hogy ott tanultál és a holdak istenének papnőjeként tértél haza.
4718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 11:23:49
Üzenet elküldve: 2019-03-20 11:23:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
*A lány szívéről nehéz kő gördül le, ahogy a lovasok eltűnnek a lelkében már ezerszer is elátkozott város irányába, megnyugtatja, hogy újra az útitársa mellett lehet, akit egészen megkedvelt rövid útjuk során.
A lány ajánlata kicsit meglepi, bár nem először van hasonló helyzetben, de most először dönthet saját akaratából, és nem habozik sokat.*
- Nagyon megtisztelő, hogy a családodba fogadsz * mondja most először kellő komolysággal a hangjában * Azonban tudnod kell, hogy kit fogadsz magadhoz. Mint azt sejtheted nincs családnevem, egy elf asszony szült Anhenior szegénynegyedének egyik düledező bordélyában, úgy egy éves lehetettem, amikor elvitte a nyári láz. Mint mondtam az istenek kedvelik a bolondokat, így szerencsém volt, a ház gazdája nem dobott a kútba, ahogy a nem kívánt csecsemőket szokás, hanem úgy döntött felnevel, de nevet nem adott nekem. Öt éves voltam, amikor a mesterem, Tarka barát elnyert a fogadósnőtől kártyán, később azt mesélte, hogy a másik tét egy fél hordó pálinka volt. Ő tanított meg a bárd mesterség alapjaira, és nevezett el Ysildiának, ami az ősi elf nyelven csalogányt jelent, de aztán keletre kerültünk, a nagy füves pusztaságon túli vidékre, ahol elfogyott a pénze és a lámpások városában eladott egy Főnix asszony nevű, nagyon előkelő kurtizánnak. Ő jó volt hozzám, mint minden hozzá kerülő lányt engem is örökbe fogadott, így a lettem a nemes Főnix ház ötödik lánya. Az úrnőm kitanított mindenre amire csak egy, a legmagasabb körökben mozgó kurtizánnak szüksége lehet, mielőtt azonban felvehettek volna a hölgyek rendjébe, a házunk patrónusa, egy magas rangú herceg árulást követett el, így halálra ítélték, a családtagjaival és a fontosabb embereivel együtt. Az úrnőm is megkapta a méreggel teli csészét, ezen felül arra ítélték, hogy a családja veszítse el mindörökre a nevét, töröljék ki minden feljegyzésből, semmisítsék meg az ősök névtábláit, azokat pedig sújtsa örök gyalázat akik valaha is a Főnix családhoz tartoztak. Ezután immár ismét Yisildaként hazajöttem. Tudom, hogy nincs sok jelentősége Lanawinban annak ami a füves pusztán túl történt, de mielőtt döntést hozol tudnod kell a gyalázatomról és hogy egy áruló lányát fogadod a családodba, és bár úgy gondolhatod én nem követtem el semmit nálunk egy családtag szégyene az összes családtag szégyene, ahogy a patrónus szégyenét is viselnie kell a lekötelezettjeinek is * a lány ezután csendben marad, hagyja a sötételfnek, akiben nemsokára az anyját tisztelheti, hogy feldolgozza amit rázúdított *
*A lány szívéről nehéz kő gördül le, ahogy a lovasok eltűnnek a lelkében már ezerszer is elátkozott város irányába, megnyugtatja, hogy újra az útitársa mellett lehet, akit egészen megkedvelt rövid útjuk során.
A lány ajánlata kicsit meglepi, bár nem először van hasonló helyzetben, de most először dönthet saját akaratából, és nem habozik sokat.*
- Nagyon megtisztelő, hogy a családodba fogadsz * mondja most először kellő komolysággal a hangjában * Azonban tudnod kell, hogy kit fogadsz magadhoz. Mint azt sejtheted nincs családnevem, egy elf asszony szült Anhenior szegénynegyedének egyik düledező bordélyában, úgy egy éves lehetettem, amikor elvitte a nyári láz. Mint mondtam az istenek kedvelik a bolondokat, így szerencsém volt, a ház gazdája nem dobott a kútba, ahogy a nem kívánt csecsemőket szokás, hanem úgy döntött felnevel, de nevet nem adott nekem. Öt éves voltam, amikor a mesterem, Tarka barát elnyert a fogadósnőtől kártyán, később azt mesélte, hogy a másik tét egy fél hordó pálinka volt. Ő tanított meg a bárd mesterség alapjaira, és nevezett el Ysildiának, ami az ősi elf nyelven csalogányt jelent, de aztán keletre kerültünk, a nagy füves pusztaságon túli vidékre, ahol elfogyott a pénze és a lámpások városában eladott egy Főnix asszony nevű, nagyon előkelő kurtizánnak. Ő jó volt hozzám, mint minden hozzá kerülő lányt engem is örökbe fogadott, így a lettem a nemes Főnix ház ötödik lánya. Az úrnőm kitanított mindenre amire csak egy, a legmagasabb körökben mozgó kurtizánnak szüksége lehet, mielőtt azonban felvehettek volna a hölgyek rendjébe, a házunk patrónusa, egy magas rangú herceg árulást követett el, így halálra ítélték, a családtagjaival és a fontosabb embereivel együtt. Az úrnőm is megkapta a méreggel teli csészét, ezen felül arra ítélték, hogy a családja veszítse el mindörökre a nevét, töröljék ki minden feljegyzésből, semmisítsék meg az ősök névtábláit, azokat pedig sújtsa örök gyalázat akik valaha is a Főnix családhoz tartoztak. Ezután immár ismét Yisildaként hazajöttem. Tudom, hogy nincs sok jelentősége Lanawinban annak ami a füves pusztán túl történt, de mielőtt döntést hozol tudnod kell a gyalázatomról és hogy egy áruló lányát fogadod a családodba, és bár úgy gondolhatod én nem követtem el semmit nálunk egy családtag szégyene az összes családtag szégyene, ahogy a patrónus szégyenét is viselnie kell a lekötelezettjeinek is * a lány ezután csendben marad, hagyja a sötételfnek, akiben nemsokára az anyját tisztelheti, hogy feldolgozza amit rázúdított *
4717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 10:13:15
Üzenet elküldve: 2019-03-20 10:13:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr- zárás//
*Ysildia szavaira ketten kiköpnek a lovuk mellé, látszik rajtuk, hogy szívlelik a jó kívánságokat és a hálálkodást, a szakállas férfi csak féloldalas mosollyal hallgatja a vörös monológját az istenekről.*
- Menjetek, míg meg nem gondolom magam. *Mondja és int, hogy a mélységi társa után Ysildiát is engedjék el a lovasok. Azok kicsit tétováznak, talán nem örülnek, hogy mégsem vágják le senki kezét, amiért lopáson kapták, de végül utat nyitnak.
A kölyök elteszi az aranyat, de látszik rajta, hogy bizonyosan nem tarthatja majd meg, drága tanulópénz lesz ez számára, amiért így hagyta magát becsapni.
A lovasok sokáig néznek a távolodó kettős után, elteszik fegyvereiket, az íjak idege sem feszül már, a nyilak visszakerülnek a tegzekbe. Majd a lovasok a város felé fordítják lovaik orrát és eltűnnek a kanyarban Arthenior felé.
Mind Kámorf, mind Ysildia biztosan tanult a történtekből és máskor sokkal óvatosabban járnak majd el.*
//Egy kis malőr- zárás//
*Ysildia szavaira ketten kiköpnek a lovuk mellé, látszik rajtuk, hogy szívlelik a jó kívánságokat és a hálálkodást, a szakállas férfi csak féloldalas mosollyal hallgatja a vörös monológját az istenekről.*
- Menjetek, míg meg nem gondolom magam. *Mondja és int, hogy a mélységi társa után Ysildiát is engedjék el a lovasok. Azok kicsit tétováznak, talán nem örülnek, hogy mégsem vágják le senki kezét, amiért lopáson kapták, de végül utat nyitnak.
A kölyök elteszi az aranyat, de látszik rajta, hogy bizonyosan nem tarthatja majd meg, drága tanulópénz lesz ez számára, amiért így hagyta magát becsapni.
A lovasok sokáig néznek a távolodó kettős után, elteszik fegyvereiket, az íjak idege sem feszül már, a nyilak visszakerülnek a tegzekbe. Majd a lovasok a város felé fordítják lovaik orrát és eltűnnek a kanyarban Arthenior felé.
Mind Kámorf, mind Ysildia biztosan tanult a történtekből és máskor sokkal óvatosabban járnak majd el.*
4716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-20 03:47:47
Üzenet elküldve: 2019-03-20 03:47:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Hanloren, Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Asheela hallótávon kívül, ölbe tett kezekkel üldögél a farönkön. Az erdő is különösen csendes. Elgondolkozva végigsimít kézfejének hegtetoválásán. Oldalra elnézvén látja, hogy Volekin és Tinthereth továbbra is beszélgetnek, a fiú még a kérdéseire sem felelt, úgy félre vonultak a remete elffel. Végignéz a szótlan Throggoton is. Nyilván nem véletlenül olyan hallgatag ő sem, de ahogy a két elf magánbeszélgetését, úgy a mohos óriást sem szándékozza zavarni. A druida lány az otthoniakra gondol, a Rubiliánban maradt testvéreire. Ahonnan hét elföltője, hogy útnak eredt, kellő élettapasztalatot szerezni és a hitének fényében járva élni az életét, ahova majd száz esztendő leteltével térhet vissza, hogy egy felszentelt druida papnővé avassák.*
~ Nagy út áll még előttem. ~
*Szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Egy elf nő sétál oda a többiekhez. Meglepi a feltűnése ilyenkor, itt az esti erdőben. Nem hallja őket. Asheela éppen felkel, hogy odasétáljon hozzájuk és köszöntse az érkezőt, mikor rántást érez hátulról a csadorján. Megfordul. Xonar az. A szürke farkas átható pillantással néz az elf lányra, szájában tartva ruhája szegélyét.*
- Mi az?
*Kérdi a farkast, mintha az tudna válaszolni, közben megsimítja a jószág pofáját, mire elengedi a csadort. Xonar eloldalaz pár lépéssel, egészen halkan nyüszít és néz egy irányba. Asheela követi a farkas pillantását, mellé sétál.*
- Mi nyugtalanít? Van ott valami?
*Xonar ránéz, majd megiramodik abba az irányba, de megállva várakozón néz vissza.*
~ Mutatni akar valamit… ~
*Az elf lány a szürke farkas nyomába ered, mire Xonar el is tűnik a fák között, ahova Asheela követi.*
//Hanloren, Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Asheela hallótávon kívül, ölbe tett kezekkel üldögél a farönkön. Az erdő is különösen csendes. Elgondolkozva végigsimít kézfejének hegtetoválásán. Oldalra elnézvén látja, hogy Volekin és Tinthereth továbbra is beszélgetnek, a fiú még a kérdéseire sem felelt, úgy félre vonultak a remete elffel. Végignéz a szótlan Throggoton is. Nyilván nem véletlenül olyan hallgatag ő sem, de ahogy a két elf magánbeszélgetését, úgy a mohos óriást sem szándékozza zavarni. A druida lány az otthoniakra gondol, a Rubiliánban maradt testvéreire. Ahonnan hét elföltője, hogy útnak eredt, kellő élettapasztalatot szerezni és a hitének fényében járva élni az életét, ahova majd száz esztendő leteltével térhet vissza, hogy egy felszentelt druida papnővé avassák.*
~ Nagy út áll még előttem. ~
*Szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Egy elf nő sétál oda a többiekhez. Meglepi a feltűnése ilyenkor, itt az esti erdőben. Nem hallja őket. Asheela éppen felkel, hogy odasétáljon hozzájuk és köszöntse az érkezőt, mikor rántást érez hátulról a csadorján. Megfordul. Xonar az. A szürke farkas átható pillantással néz az elf lányra, szájában tartva ruhája szegélyét.*
- Mi az?
*Kérdi a farkast, mintha az tudna válaszolni, közben megsimítja a jószág pofáját, mire elengedi a csadort. Xonar eloldalaz pár lépéssel, egészen halkan nyüszít és néz egy irányba. Asheela követi a farkas pillantását, mellé sétál.*
- Mi nyugtalanít? Van ott valami?
*Xonar ránéz, majd megiramodik abba az irányba, de megállva várakozón néz vissza.*
~ Mutatni akar valamit… ~
*Az elf lány a szürke farkas nyomába ered, mire Xonar el is tűnik a fák között, ahova Asheela követi.*
4715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:09:36
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy elhagyja a várost, korábbi gondolatai még mindig a fejében motoszkálnak.
Eszébe jut sok történet gyerekkorából, kamaszkorából, a börtönből...
Ahogy gondolkozik, nosztalgiázik, jobbnak látja inkább leülni egy kicsit, hiába végül is csak most indult.
Ledobta táskáját a fűbe és melléhuppant. Üldögél egy kicsit, de ráeszmél, igazából el is feküdhet.
A felhők rövid nézegetése után továbbindul.*
Eszébe jut sok történet gyerekkorából, kamaszkorából, a börtönből...
Ahogy gondolkozik, nosztalgiázik, jobbnak látja inkább leülni egy kicsit, hiába végül is csak most indult.
Ledobta táskáját a fűbe és melléhuppant. Üldögél egy kicsit, de ráeszmél, igazából el is feküdhet.
A felhők rövid nézegetése után továbbindul.*
4714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-19 21:29:20
Üzenet elküldve: 2019-03-19 21:29:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//A táborban//
//Throggot, Hanloren, Tinthereth, Asheelaxa//
*A táborban egy pillanat nyugtuk sincs. Amint leül mindenki, egy újabb alak bontakozik ki a fák közül. Voelkin nem lepődik meg kifejezetten, hallotta az elf lépteit, bár nem volt egyszerű. Sejtette, hogy nem ártó szándék van a settenkedés mögött.*
-Szervusz. *Köszön vissza a gyönyörű elf nőre, majd válaszol is az első kérdésre.*
-Nem gondolom, hogy problémát jelent, ha itt maradsz éjszakára, de nem is szívesen engedném, hogy egy magadfajta szépség egyedül menjen bárhová. Tessék foglalj helyet, van elég. *Voelkin láthatóan is megváltozik a nő érkeztével. Arca kissé elvörösödik, beszéde megváltozik, és kicsit talán még ideges is lesz.
Zsebéből előveszi faragókését, majd a földről felvesz egy botot és elkezdi faragni, hogy leplezze valamennyire a zavarodottságát.
Egy érdekes kérdést tesz fel a nő, melyre Voelkin úgy érzi, hogy muszáj válaszolnia.*
-Nem szolgálunk senkit. A magunk urai vagyunk, de azért nem vagyunk magunkra hagyva. Egy Pycta nevű elf szerzetes szedte össze a városban lévő családokat, akik elvesztették otthonukat. Én út közben csatlakoztam hozzájuk, ahogy itt, szűk körünkben mindannyian. *Ezúttal már kevésbé ideges, a rövid mesére koncentrál.*
-Hogy szólíthatlak? *Teszi fel a kérdést, igyekezve a legjobb modorát elővéve, bár könnyen lehet ez nem igazán tetszik a jövevénynek.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 21:29:53
//Throggot, Hanloren, Tinthereth, Asheelaxa//
*A táborban egy pillanat nyugtuk sincs. Amint leül mindenki, egy újabb alak bontakozik ki a fák közül. Voelkin nem lepődik meg kifejezetten, hallotta az elf lépteit, bár nem volt egyszerű. Sejtette, hogy nem ártó szándék van a settenkedés mögött.*
-Szervusz. *Köszön vissza a gyönyörű elf nőre, majd válaszol is az első kérdésre.*
-Nem gondolom, hogy problémát jelent, ha itt maradsz éjszakára, de nem is szívesen engedném, hogy egy magadfajta szépség egyedül menjen bárhová. Tessék foglalj helyet, van elég. *Voelkin láthatóan is megváltozik a nő érkeztével. Arca kissé elvörösödik, beszéde megváltozik, és kicsit talán még ideges is lesz.
Zsebéből előveszi faragókését, majd a földről felvesz egy botot és elkezdi faragni, hogy leplezze valamennyire a zavarodottságát.
Egy érdekes kérdést tesz fel a nő, melyre Voelkin úgy érzi, hogy muszáj válaszolnia.*
-Nem szolgálunk senkit. A magunk urai vagyunk, de azért nem vagyunk magunkra hagyva. Egy Pycta nevű elf szerzetes szedte össze a városban lévő családokat, akik elvesztették otthonukat. Én út közben csatlakoztam hozzájuk, ahogy itt, szűk körünkben mindannyian. *Ezúttal már kevésbé ideges, a rövid mesére koncentrál.*
-Hogy szólíthatlak? *Teszi fel a kérdést, igyekezve a legjobb modorát elővéve, bár könnyen lehet ez nem igazán tetszik a jövevénynek.*
A hozzászólás írója (Voelkin Ekleszton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.19 21:29:53
4713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-18 14:08:18
Üzenet elküldve: 2019-03-18 14:08:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
* A Hifeti leány fülét megüti a félmondat, az egyik istenre hivatkoztak. Bár nem hiszi, hogy a hatalmasoknak túl sok befolyásuk lenne arra, hogy egy udvarlásban felsült, vagyonában megcsorbított ifjú revansot akar-e venni a lányon.
Eloldalog és feszült arccal és háborgó lélekkel nyeli le egy szó nélkül a megjegyzést a barátairól. Valahol érthető, hogy így gondolkodnak, de sötételf hősnőnk szívében ott a kétség, hogy egy férfi ilyen alpárian soha nem beszélhetne egy úrinővel szemben. De nem igazán tud mégsem ellene tenni. Ha kikéri magának, még a végén mégis csak hozzá csapják őt is a vádlottakhoz.
Ahogy ellovagol az úton még látja eltűnése előtti percben, hogy a csalogány 300 aranyat ad Mesélő (Hádész)nak.
Ideges pillantást vet néha az őt kísérőre, de remélhetőleg hamar csatlakozik az elcsatangolt bárány a társaihoz és ő meg a vörös bárddal. Leszáll a barna lováról és közelebb lépve megsimítja a jobb karját.*
-Örülök, hogy mégis egészben látlak viszont. Ideje lesz nem kapkodnod, mielőtt a következő ilyen esetnél a fejedet akarják majd lecsapni.
Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy édesanyád korán meghalt és árvaként nőttél fel te is. Ha elfogadod, akkor én ezennel leányommá fogadlak és a neved ezentúl Ysilda Hifeti.
Ha nem szükséges, nem megyünk bele idegenekkel, hogy mi történt itt. Erről soha senkinek ne beszélj! Én szültelek egy ember férfitól.
* Nagyon határozott szemekkel vizsgálta a félvér lélektükrének minden rezdülését. Megértette-e, hogy amikor azt mondja, hogy ezentúl minden idegen számára ő hozta a világra a nála talán csak pár évvel fiatalabbat, akkor nem győzködünk, nem magyarázkodunk. Ez így van!*
-Első leckeként ideje jól nevelt hölgyként megtanulnod lovagolni. A kancát oda adom neked, én már kitapasztaltam a csatamén rigolyáit.
* Természetesen ezekre az oktatásokra csak akkor kerül sor, ha a keleten nevelkedett beleegyezett, hogy nevet kapjon valakitől, akit egy napja sem ismer és ott hagyta végül a statáriális bíróság gyűrűjében, csupán elbújva várta meg.*
-És még egy fontos dolog... *szól felszállva a nyeregbe* Ha egy férfi olyan tapló állat, hogy visszaköveteli a neked adott pénzét, mondván nem azt kapta, amit cserébe remélt, azt nem biztatjuk, nem adunk lehetőséget rá, hogy megalázzon minket, mert beszédbe elegyedünk vele. Azt egy szó nélkül faképnél hagyjuk. Nem kívánatos személy az egész család számára a későbbiekben.
* Kissé emelkedik a végére a hangja és enyhe ingerültség tüneteit mutatja. Mintha csak fogadott gyermeke tehetne arról, hogy le kellett állni velük beszélni.
És nem mellesleg a vak sem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a lopásról egy szót sem ejt. Jól láthatóan tudatosan ferdíti el a történetet. De szemei villanása azt jelzik, hogy meg ne próbáljon valaki hallgatólagos tényként utalni arra, hogy ezzel ő nem mondott igazat.
Mintha számára tényleg kettős valóság lenne jelen. Látszik rajta, hogy tisztában van azzal, amit a piacon látott és a művésznő is elismert. De ezt ki ilyen formában egymás között sem mondhatják.
Természetesen ezek közül rengeteg dolog meg sem történt, ha útitársnője mégsem akar családi kapcsolatba keveredni vele.*
-Út közben mesélhetnél erről a távoli nép hitvilágáról. Nagyon érdekelne, pontosan milyenek a szokásaik.
4712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-17 23:01:52
Üzenet elküldve: 2019-03-17 23:01:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Ysildia nem leplezett megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy, megtarthatja a kezét, amiről már lemondott. Előveszi az üvegcsét és a pénzt, majd a fiatalember kezébe nyomja*
- Tessék fiatalúr, ez téged illet. Remélem, mindezek ellenére is megőrzöl majd jó emlékezetedben. Titeket pedig* fordul a haramiák felé és elegánsan meghajol * Az összes régi és új, kicsi és nagy, neves és név nélküli isten tartson meg jólétben, az irgalmatokért * mondja, azonban még a válaszuk előtt a nyakába kapja a lábát, és nagyokat lépve, de azért nem futva a közelben levő sötételf után ered, még mielőtt meggondolnák magukat és hamarosan be is éri az útitársát.*
- Látod * mondja neki mikor utoléri * Az istenek mégiscsak megvédik a bolondokat. Ha valaha is visszajutok keletre, a saját súlyomat fogom ezüstben felajánlani az éjszaka hercegének * mondja, majd eszébe jut, hogy Kámorfnak nem sok fogalma lehet a keletiek zűrzavaros hitvilágáról ezért gyorsan hozzáteszi * Ő a nap király és az ezer gyöngy tó tündérének fia, az éjjel járók védelmezője, a tolvajok, bárdok, vámpírok patrónusa, és ha jól emlékszem a sörfőzőké és a tetőfedőké is, bár nem tudom miért * mondja azzal a megállíthatatlan lendülettel amit félelf rövid ismeretségük alatt megszokhatott tőle * Most viszont, ha voltak is kétségeim a Sellővel kapcsolatban, új barátaink eloszlatták őket, az út abba az irányba * mutat Arthenior felé lezárult. De megvan mindkét kezem és a hangom is, ha a botom és a tőröm el is veszett, sebaj úgyse tudtam velük bánni, valahogy csak boldogulunk majd*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.17 23:06:53
4711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-17 21:34:04
Üzenet elküldve: 2019-03-17 21:34:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Szinte észre sem veszi, mennyire elrepült az idő, csak akkor, amikor Lylli már menni készül. Kellemes volt itt, de mégsem ücsöröghetnek örökké a tűz mellett. Örömmel tekint Lyllire. Jó érzés tudni, hogy a kis hölgy mögött egy szerető család áll és meleg otthon várja vissza.*
- Vigyázz magadra hazafelé! Meglátogatlak, amint tehetem. Nem sokára újra találkozunk!
*Fogadja és komolyan is gondolja. Segít Lyllinek a gondos tűzoltásban, hogy mielőbb visszatérhessen az övéihez. Ezután, ha ő is megengedi, egy barátságos öleléssel búcsúzik el. Pár perc múltán már ketten maradnak Rionnal*
- Azt hiszem nekünk is indulnunk kell, ha nem akarjuk, hogy idekint találjon ránk az éjjel!
//Csak ezt ússzuk meg szárazon...//
*Szinte észre sem veszi, mennyire elrepült az idő, csak akkor, amikor Lylli már menni készül. Kellemes volt itt, de mégsem ücsöröghetnek örökké a tűz mellett. Örömmel tekint Lyllire. Jó érzés tudni, hogy a kis hölgy mögött egy szerető család áll és meleg otthon várja vissza.*
- Vigyázz magadra hazafelé! Meglátogatlak, amint tehetem. Nem sokára újra találkozunk!
*Fogadja és komolyan is gondolja. Segít Lyllinek a gondos tűzoltásban, hogy mielőbb visszatérhessen az övéihez. Ezután, ha ő is megengedi, egy barátságos öleléssel búcsúzik el. Pár perc múltán már ketten maradnak Rionnal*
- Azt hiszem nekünk is indulnunk kell, ha nem akarjuk, hogy idekint találjon ránk az éjjel!
4710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-17 15:14:42
Üzenet elküldve: 2019-03-17 15:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Poroszkálva érkezik Boyta hátán vissza arra a kis tisztásra, ahol azelőtt is múlatták az időt. Sheni már teríti a pokrócot, mire Lyz talpai a földet érik. Az utolsó almafánál maradt le, mielőtt elhagyták volna azt a gyümölcsöst. *
- Igen, a furcsa vendégekről beszéltünk *helyeselve veszi vissza a korábbi téma fonalát, miközben Boyta elé nyújtja az egyik elcsent almát, a másikat pedig Shen lovához viszi. Megpaskolja a hátas nyakát, mielőtt a gondos piknik felé fordulna újra. Áll egy picit a pokróc szélén, talán Shennek fel sem tűnik a rövidke hezitálás, miközben a vendégekről kezd beszélni. Lyz végül mellé heveredik. Nem fekszik túlontúl közel, egy kellemes beszélgetéshez éppen megfelelő.*
- Ejha. Sárkányt? *Kérdezi halkan a csillagok felől Shen felé rebbentve pillantását, amit rajta is felejt, pontosabban az őt figyelő acélszín szemeken.*
- Bocsi. Folytasd csak a történettel. Persze, hogy szeretném hallani. *mosolyodik, majd újra az ég felé pillant, de persze, nagyon is kíváncsi a történetre. Sárknyokról sok mendemonda járja, de csak nagyon kevés olyan, amit érdemes is tovább mesélni. S mint vadász, némiképp harcos, szereti az ilyen történeteket.*
//Íjászverseny//
*Poroszkálva érkezik Boyta hátán vissza arra a kis tisztásra, ahol azelőtt is múlatták az időt. Sheni már teríti a pokrócot, mire Lyz talpai a földet érik. Az utolsó almafánál maradt le, mielőtt elhagyták volna azt a gyümölcsöst. *
- Igen, a furcsa vendégekről beszéltünk *helyeselve veszi vissza a korábbi téma fonalát, miközben Boyta elé nyújtja az egyik elcsent almát, a másikat pedig Shen lovához viszi. Megpaskolja a hátas nyakát, mielőtt a gondos piknik felé fordulna újra. Áll egy picit a pokróc szélén, talán Shennek fel sem tűnik a rövidke hezitálás, miközben a vendégekről kezd beszélni. Lyz végül mellé heveredik. Nem fekszik túlontúl közel, egy kellemes beszélgetéshez éppen megfelelő.*
- Ejha. Sárkányt? *Kérdezi halkan a csillagok felől Shen felé rebbentve pillantását, amit rajta is felejt, pontosabban az őt figyelő acélszín szemeken.*
- Bocsi. Folytasd csak a történettel. Persze, hogy szeretném hallani. *mosolyodik, majd újra az ég felé pillant, de persze, nagyon is kíváncsi a történetre. Sárknyokról sok mendemonda járja, de csak nagyon kevés olyan, amit érdemes is tovább mesélni. S mint vadász, némiképp harcos, szereti az ilyen történeteket.*
4709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-16 17:18:09
Üzenet elküldve: 2019-03-16 17:18:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Hol is tartottunk? *kérdi Sheni, miután a csillagvadászatból visszatértek a tisztásra, ahol korábban voltak.
Újra előszedi a pokrócot, de már nem éhes, így csak a palack kerül elő. Leheveredik a pokrócra és maga mellé mutat, hogy van ott hely bőven Lyzinek is. Hanyatt fekszik, feje alá teszi két karját és úgy nézi az eget maguk felett.*
- Jaigen, furcsa vendégekről kérdeztél a fogadóban. *emlékszik vissza, de szerencsére vág az esze, mint a beretva, így nem kell sokáig gondolkodnia, hogy felvegye korábbi beszélgetésük fonalát.*
- Sok vendég volt a fogadóban, a legtöbbjük, sótlan, érdektelen alak, átutazók, kereskedők, miegymás. *kezd bele, remélve, hogy Lyzendra is leheveredik mellé.*
- De volt egy-kettő, aki sokáig eltűnt és csak hónapokkal később került elő. Vagy teljesen lerongyolódva és szegényen vagy gazdagon és büszkén. Sejtheted, az előbbi volt a gyakori. *nevet fel derűsen és ha a szőke nyusziviola mellette fekszik, akkor oldalra fordítja a fejét és pár pillanatig csak gyönyörködik Lyzi arcában.*
- Ha nem is volt semmijük, de voltak történeteik. *folytatja újra az ég felé fordítva acélszürke tekintetét.*
- Volt egy férfi, egy amolyan kardforgató fajta, aki elmondott egy történetet arról, hogyan győzött le egy sárkányt. *meséli érezhető áhítattal a hangjában. Látszik rajta, hogy megfogta ez az emlék, a történet, amit a férfi előadott, bár jóllehet, hogy egyáltalán nem is volt igaz. Sőt, inkább nem volt igaz, mint igaz.*
- Szeretnéd hallani? *fordul újra az arca oldalra, hogy Lyzre nézzen.*
//Íjászverseny//
- Hol is tartottunk? *kérdi Sheni, miután a csillagvadászatból visszatértek a tisztásra, ahol korábban voltak.
Újra előszedi a pokrócot, de már nem éhes, így csak a palack kerül elő. Leheveredik a pokrócra és maga mellé mutat, hogy van ott hely bőven Lyzinek is. Hanyatt fekszik, feje alá teszi két karját és úgy nézi az eget maguk felett.*
- Jaigen, furcsa vendégekről kérdeztél a fogadóban. *emlékszik vissza, de szerencsére vág az esze, mint a beretva, így nem kell sokáig gondolkodnia, hogy felvegye korábbi beszélgetésük fonalát.*
- Sok vendég volt a fogadóban, a legtöbbjük, sótlan, érdektelen alak, átutazók, kereskedők, miegymás. *kezd bele, remélve, hogy Lyzendra is leheveredik mellé.*
- De volt egy-kettő, aki sokáig eltűnt és csak hónapokkal később került elő. Vagy teljesen lerongyolódva és szegényen vagy gazdagon és büszkén. Sejtheted, az előbbi volt a gyakori. *nevet fel derűsen és ha a szőke nyusziviola mellette fekszik, akkor oldalra fordítja a fejét és pár pillanatig csak gyönyörködik Lyzi arcában.*
- Ha nem is volt semmijük, de voltak történeteik. *folytatja újra az ég felé fordítva acélszürke tekintetét.*
- Volt egy férfi, egy amolyan kardforgató fajta, aki elmondott egy történetet arról, hogyan győzött le egy sárkányt. *meséli érezhető áhítattal a hangjában. Látszik rajta, hogy megfogta ez az emlék, a történet, amit a férfi előadott, bár jóllehet, hogy egyáltalán nem is volt igaz. Sőt, inkább nem volt igaz, mint igaz.*
- Szeretnéd hallani? *fordul újra az arca oldalra, hogy Lyzre nézzen.*
4708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:31:30
Üzenet elküldve: 2019-03-16 13:31:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
*Bár a vörös lány ijedtnek látszik, újra beszélni kezd. A szakállas értetlen képpel hallgatja a szavait, mintha nem akarná elhinni, hogy egy tolvaj, aki beismerte tettét, ilyesmivel próbálkozik.*
- A barátod mehet. *Int a lovasoknak, akik elhúzódnak Kámorf útjából, persze nem túl nagy helyet adva, nehogy Ysildia megpróbáljon kitörni a részen. Ha menni akar, őt elengedik, de egy férfi figyelemmel kíséri az útját.*
- Haszon? *Kérdi a csoport vezetője.*
- Miről beszélsz, te tolvaj? Ki mondta, hogy hasznot akarok a megcsonkításodból? Nekem elég a tudat, hogy többet nem fogsz meglopni senkit. *Vigyorog kegyetlenül.
A felajánlásra viszont felnevet és a pribékjei vele nevetnek, csak a pórul járt fiú néz zavart mosollyal, heherészve körbe.*
- Teysusra, komolyan azt gondolod, hogy elhiszem, hogy majd visszatérsz a kikötőből és megadod nekem az ígért aranyakat? *Újra felröhög.*
- Bolondnak nézel, te lány? *Kérdi, de már nem mosolyog, inkább sziszegi a szavakat.*
- Nem érdekel, hogy mi lesz a sorsod fél karral, ahogy azt se, fogsz-e boldogulni a kikötőben vagy szajhának állsz. És te csak nem minősíts minket, te egy tolvaj vagy, mi pedig elégtételt akarunk. Más esetben visszavittünk volna a városőröknek, hogy dobjanak a bányába, de most a városban nincsenek őrök, így magunk dönthetünk a büntetésed felől. *Láthatóan kezd elege lenni a sok beszédből, haragja újra felhorgad.*
- Nem üzletelek egy tolvajjal. Add vissza a fiú aranyait és az üvegcsét! *Utasítja, de láthatóan a fegyvereit sem fogja visszakapni, amiket az egyik férfi elvett tőle.*
- De ha még egyszer meglátlak Artheniorban, Teysusra mondom, fellógatlak az első oszlopra. *Vörösödik el a feje. Nem tudni, miért tett le Ysildia megcsonkításáról, de a lány örülhet, hogy csak háromszáz aranya és az üvegcse bánja.
Kámorf távozhat, de nem megy messzire. Egy férfi figyeli őt, míg a többiek beszélnek.*
- Legközelebb jobban válogasd meg a barátaidat. *Mondja az egyik lovas neki, ahogy elhalad mellettük. Az ajánlatával úgy tűnik, nem törődnek, nekik Ysildia, a tolvaj kell, aki bevallotta tettét, de most úgy tűnik, egész olcsón megússza. Viszont az ígéretet senki sem fogja elfeledni, ki tudja, a vörös meg meri-e kockáztatni, hogy legközelebb összefusson ezekkel a fickókkal.*
//Egy kis malőr//
*Bár a vörös lány ijedtnek látszik, újra beszélni kezd. A szakállas értetlen képpel hallgatja a szavait, mintha nem akarná elhinni, hogy egy tolvaj, aki beismerte tettét, ilyesmivel próbálkozik.*
- A barátod mehet. *Int a lovasoknak, akik elhúzódnak Kámorf útjából, persze nem túl nagy helyet adva, nehogy Ysildia megpróbáljon kitörni a részen. Ha menni akar, őt elengedik, de egy férfi figyelemmel kíséri az útját.*
- Haszon? *Kérdi a csoport vezetője.*
- Miről beszélsz, te tolvaj? Ki mondta, hogy hasznot akarok a megcsonkításodból? Nekem elég a tudat, hogy többet nem fogsz meglopni senkit. *Vigyorog kegyetlenül.
A felajánlásra viszont felnevet és a pribékjei vele nevetnek, csak a pórul járt fiú néz zavart mosollyal, heherészve körbe.*
- Teysusra, komolyan azt gondolod, hogy elhiszem, hogy majd visszatérsz a kikötőből és megadod nekem az ígért aranyakat? *Újra felröhög.*
- Bolondnak nézel, te lány? *Kérdi, de már nem mosolyog, inkább sziszegi a szavakat.*
- Nem érdekel, hogy mi lesz a sorsod fél karral, ahogy azt se, fogsz-e boldogulni a kikötőben vagy szajhának állsz. És te csak nem minősíts minket, te egy tolvaj vagy, mi pedig elégtételt akarunk. Más esetben visszavittünk volna a városőröknek, hogy dobjanak a bányába, de most a városban nincsenek őrök, így magunk dönthetünk a büntetésed felől. *Láthatóan kezd elege lenni a sok beszédből, haragja újra felhorgad.*
- Nem üzletelek egy tolvajjal. Add vissza a fiú aranyait és az üvegcsét! *Utasítja, de láthatóan a fegyvereit sem fogja visszakapni, amiket az egyik férfi elvett tőle.*
- De ha még egyszer meglátlak Artheniorban, Teysusra mondom, fellógatlak az első oszlopra. *Vörösödik el a feje. Nem tudni, miért tett le Ysildia megcsonkításáról, de a lány örülhet, hogy csak háromszáz aranya és az üvegcse bánja.
Kámorf távozhat, de nem megy messzire. Egy férfi figyeli őt, míg a többiek beszélnek.*
- Legközelebb jobban válogasd meg a barátaidat. *Mondja az egyik lovas neki, ahogy elhalad mellettük. Az ajánlatával úgy tűnik, nem törődnek, nekik Ysildia, a tolvaj kell, aki bevallotta tettét, de most úgy tűnik, egész olcsón megússza. Viszont az ígéretet senki sem fogja elfeledni, ki tudja, a vörös meg meri-e kockáztatni, hogy legközelebb összefusson ezekkel a fickókkal.*
4707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-16 10:54:51
Üzenet elküldve: 2019-03-16 10:54:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Végre elhagyta azt a bűzös és ingoványos vidéket. Itt legalább már nem érezhető a bűz. Bár abban nem biztos, hogy ő maga megszabadult a szagtól, de majd az itt lévő szabad, nem bűzös levegő csak semlegesíti a rajta levő szagokat. Kellemes, lágy szellő fúj át a tájon. Egy kicsit megborzong, de nem, mert fázik, csak úgy hirtelen érte.*
4706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-15 02:01:51
Üzenet elküldve: 2019-03-15 02:01:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Lágy szavak szállnak tompán az úttól kicsit odébb, csalogató annak, ki magányában társakat keres. Pontosan egy társat, de az az egy többedmagával indult útnak a Templomtól, talán most lehet neki is egy kis szerencséje.
Óvatosan közelíti meg a társaságot, mert bárki fia legyen is, ki e földre teszi lábát, egyedül utazni nem a legbiztonságosabb manapság. Nincsenek már fényes páncélú lovagok sem bátor kalandorok, kik az utazókat védelmezik. Megfáradt-e föld.
Lassan méri fel a körben ülőket, mindőjükön alaposan elidőzve, mielőtt előlép a fák közül. Az nincs köztük, kit keres, de az óriás kivételével népéből valók, így bizadalma is megingathatatlan.*
-Êl sílas na lû e-govaned vín. A csillagok ragyogják be találkozásunk óráját, vándorok.
*Áll meg előttük sugárzó mosollyal és szólítja meg őket halkan, de annál kedvesebben.*
-Nem bánnátok-e, ha egy fáradt lélek megpihenne közöttetek, legalább egy éjjelre? Fájdalom, de az út talán veszélyesebb, mint valaha.
*Lép közelebb és ha hellyel kínálják, hát el is fogadja. Ha nem, hát állva folytatja, de a kedves, őszinte mosoly arcán töretlen.*
-Harcosok... Az erdőben. Mondjátok, kit szolgáltok?
*Jár tekintete pengéről íjra. Népének jellegzetes fegyvere mindegyik fajtársánál ott pihen, ezen nem csodálkozik. Sok hasonlót volt alkalma látni élete során és még annál is több nyilat szedett ki élőkből. Mélykék szeme hosszan elidőz a furcsa óriáson. Vajon hogy került e furcsa társaságba? Ez alighanem hosszú történet lesz.*
//Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Lágy szavak szállnak tompán az úttól kicsit odébb, csalogató annak, ki magányában társakat keres. Pontosan egy társat, de az az egy többedmagával indult útnak a Templomtól, talán most lehet neki is egy kis szerencséje.
Óvatosan közelíti meg a társaságot, mert bárki fia legyen is, ki e földre teszi lábát, egyedül utazni nem a legbiztonságosabb manapság. Nincsenek már fényes páncélú lovagok sem bátor kalandorok, kik az utazókat védelmezik. Megfáradt-e föld.
Lassan méri fel a körben ülőket, mindőjükön alaposan elidőzve, mielőtt előlép a fák közül. Az nincs köztük, kit keres, de az óriás kivételével népéből valók, így bizadalma is megingathatatlan.*
-Êl sílas na lû e-govaned vín. A csillagok ragyogják be találkozásunk óráját, vándorok.
*Áll meg előttük sugárzó mosollyal és szólítja meg őket halkan, de annál kedvesebben.*
-Nem bánnátok-e, ha egy fáradt lélek megpihenne közöttetek, legalább egy éjjelre? Fájdalom, de az út talán veszélyesebb, mint valaha.
*Lép közelebb és ha hellyel kínálják, hát el is fogadja. Ha nem, hát állva folytatja, de a kedves, őszinte mosoly arcán töretlen.*
-Harcosok... Az erdőben. Mondjátok, kit szolgáltok?
*Jár tekintete pengéről íjra. Népének jellegzetes fegyvere mindegyik fajtársánál ott pihen, ezen nem csodálkozik. Sok hasonlót volt alkalma látni élete során és még annál is több nyilat szedett ki élőkből. Mélykék szeme hosszan elidőz a furcsa óriáson. Vajon hogy került e furcsa társaságba? Ez alighanem hosszú történet lesz.*
4705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-15 01:04:41
Üzenet elküldve: 2019-03-15 01:04:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A táborban//
//Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Lassan letelepednek egy kis körben, mindenki talál valami számára alkalmas helyet, ahol megvacsorázhatnak és közben elbeszélgethetnek.
Az étel elfogyasztása után, Volekin kezd mesélni a piaci körútjáról.*
- Egészségedre! Szóval, a kikötőbe is el kellett menned. Sokat talpalhattál. Tudsz visszacsapó íjat készíteni? De ügyi vagy!
*Az elf lány meglepi az ifjú íjász eme jártassága és ámulattal néz rá.*
- Én különböző faragványokkal díszítettem az íjam és a lándzsám. A Testvériségben kaptam mind a kettőt. Nagyon jól hangzik. Biztos erős és szép íjat fogsz készíteni. Milyen csontot használsz hozzá?
*Feleli és kérdi, ahogy Volekin ecseteli a dolgokat. Asheelának feltűnik, hogy keres valamit.*
- Mit keresel?
*Tinthereth és az elf fiú társalgásához nem szól hozzá, nyilván azért vonultak félre, mert bizalmasabb dolgokról akarnak beszélgetni. A druida lány arra gondol, hogy az ifjabb, az idősebb véleményét kéri ki valamiben. Lágyan el is mosolyodik és szolidan, két farönkkel arrébb is ül, mert hát egy zömében elfek alkotta közösségben nehéz négyszemközt sutyorogni.*
//Throggot, Volekin, Tinthereth, Asheelaxa//
*Lassan letelepednek egy kis körben, mindenki talál valami számára alkalmas helyet, ahol megvacsorázhatnak és közben elbeszélgethetnek.
Az étel elfogyasztása után, Volekin kezd mesélni a piaci körútjáról.*
- Egészségedre! Szóval, a kikötőbe is el kellett menned. Sokat talpalhattál. Tudsz visszacsapó íjat készíteni? De ügyi vagy!
*Az elf lány meglepi az ifjú íjász eme jártassága és ámulattal néz rá.*
- Én különböző faragványokkal díszítettem az íjam és a lándzsám. A Testvériségben kaptam mind a kettőt. Nagyon jól hangzik. Biztos erős és szép íjat fogsz készíteni. Milyen csontot használsz hozzá?
*Feleli és kérdi, ahogy Volekin ecseteli a dolgokat. Asheelának feltűnik, hogy keres valamit.*
- Mit keresel?
*Tinthereth és az elf fiú társalgásához nem szól hozzá, nyilván azért vonultak félre, mert bizalmasabb dolgokról akarnak beszélgetni. A druida lány arra gondol, hogy az ifjabb, az idősebb véleményét kéri ki valamiben. Lágyan el is mosolyodik és szolidan, két farönkkel arrébb is ül, mert hát egy zömében elfek alkotta közösségben nehéz négyszemközt sutyorogni.*
4704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-14 23:20:04
Üzenet elküldve: 2019-03-14 23:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
* Tartott a Hifeti lány ettől. Nem olyan régen érkezett vissza a Mágustoronyból, bár hallotta a hírek java részét, de még nem akarta elhinni, hogy a törvény és a rend szavatolásáért felelős város őrségnek vége. Szinte már hozzá tartozónak érezte a Levegő Városához a kellemetlen alakokat, akikre inkább csak a panaszt hallotta, nem a munkájuk dicséretét.*
~ Vége és most kiderül hamarosan, hogy jobb idők jönnek-e. Eddig akit kiraboltak, az panaszkodott arra, hogy a katonák nem csinálnak semmit. Aki meg zsebmetszésből élt, az meg azért utálta őket, mert kerülgetni kellett őket. És ha elkapták, akkor bányába dobták.~
* Elég ingerültnek tűnik a vezető és ez nem jó jel a tárgyalásra, ha ekkora túlerő áll mögötte. Jól tudják mind a ketten, hogy ha harcba szállnának, azzal csak veszítenének. És úgy tűnik, hogy nagyon is érti a szakállas, hogy a fekete mént meg lehet ülni, csak a kölyöknek nem sikerült. Ezért ezt a témát nem is nagyon forszírozná. Főleg amikor elengedik és csak a vörösre koncentrálnak.*
~ Hála az isteneknek, hogy hittek nekünk!~
* Lassú lépésbe elindítja a kancát.*
-Rendben. Ha nektek a lány keze többet ér, mint félezer SzépenCsengő, akkor megkapjátok a kezét. *végig méri a gnóm fiút is* Pedig aki egy varázsitalt el tud készíteni, az kotyvasztani tud többet is. Lenne rá kereslet, de gondolom megértik, hogy ezek után inkább beszerzem más alkimistától a szereket.
* A tolvaj bárd által ígért nagyobb összegről egy szót sem ejt. A maga részéről ha immáron nem állják az útját. akkor elhalad lovaival az első facsoportig. Bármi is lesz a kimenetel, fél kézzel vagy épségben, de bevárja a csalogányt. Megígérte neki, hogy elkíséri a Sellőházba és megcsonkolva talán még jobban szüksége lesz rá, hogy vigyázzon rá valaki.*
~ Légy okos! Nagyon szurkolok neked, hogy ki tudd énekelni magad. De ha nem sikerül, akkor... Egy levágott kezű bárd valóban nem sokat ér önmagában. De nagyon hasznos segítség, és a szolgálatait igen olcsón megszerezhetem.~
* Tényleg nem akarja, hogy csúnya vége legyen. De a lány már a főtéren is próbált volna lekötelezetté válni. És úgy dönt Kámorf, hogy ha megtörténik a baj, akkor a szárnyai alá veszi.*
4703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-14 21:19:43
Üzenet elküldve: 2019-03-14 21:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
* A lány arca elsápad a pengék és a könyörtelen férfiak láttán, de igyekszik megőrizni a lélek jelenlétét. Vesz egy nagy levegőt, tudja, hogy a kezei bánhatják ha most ostobaságot mond*
- Nyugodjatok meg barátaim, megértem a dühötöket, de gondolkodjunk tisztán. Először is engedjétek el a barátomat, neki ehhez semmi köze. Másodszor, fontolják meg jól, mi hasznotok van abból, ha lecsapjátok a kezemet? Egy félkezű félelf nem sokat számít, attól, hogy megcsonkítotok egy koldust, a többiek ugyanúgy lopni fognak* vonja meg a vállát a vörös lány* Azonban tekinthetitek ezt a szerencsétlenséget egy hosszú távú befektetésnek is. A Sellőbe tartok, bizonyára hallottatok róla. Elég csinos vagyok, a hangom se csúnya, így szép kereset előtt állok, amiből ti is részesedhetnétek. Felajánlok 300 aranyat itt és most előlegként, további ötszázat, amit a barátomtól vennétek el, pedig részletekben ha elkezdek keresni. Azonban ha levágjátok a kezem, jókora pénztől estek el, hiszen hiába szép a hangja, ki kíváncsi egy félkarú női bárdra? Persze úgyis dönthettek, hogy levágjátok a kezem és kiraboltok, akkor persze nem vagytok jobbak mint én, aki csak száz aranyat lopott el egy hencegő bolondtól, és háromszáz arany jóval kevesebb mint nyolcszáz. Minek játszunk bíróságosdit, ha üzletet is köthetünk? Míg így is 100 arannyal többet kereshetnétek, mintha mindkettőnket kirabolnátok
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.14 21:20:15
//Egy kis malőr//
* A lány arca elsápad a pengék és a könyörtelen férfiak láttán, de igyekszik megőrizni a lélek jelenlétét. Vesz egy nagy levegőt, tudja, hogy a kezei bánhatják ha most ostobaságot mond*
- Nyugodjatok meg barátaim, megértem a dühötöket, de gondolkodjunk tisztán. Először is engedjétek el a barátomat, neki ehhez semmi köze. Másodszor, fontolják meg jól, mi hasznotok van abból, ha lecsapjátok a kezemet? Egy félkezű félelf nem sokat számít, attól, hogy megcsonkítotok egy koldust, a többiek ugyanúgy lopni fognak* vonja meg a vállát a vörös lány* Azonban tekinthetitek ezt a szerencsétlenséget egy hosszú távú befektetésnek is. A Sellőbe tartok, bizonyára hallottatok róla. Elég csinos vagyok, a hangom se csúnya, így szép kereset előtt állok, amiből ti is részesedhetnétek. Felajánlok 300 aranyat itt és most előlegként, további ötszázat, amit a barátomtól vennétek el, pedig részletekben ha elkezdek keresni. Azonban ha levágjátok a kezem, jókora pénztől estek el, hiszen hiába szép a hangja, ki kíváncsi egy félkarú női bárdra? Persze úgyis dönthettek, hogy levágjátok a kezem és kiraboltok, akkor persze nem vagytok jobbak mint én, aki csak száz aranyat lopott el egy hencegő bolondtól, és háromszáz arany jóval kevesebb mint nyolcszáz. Minek játszunk bíróságosdit, ha üzletet is köthetünk? Míg így is 100 arannyal többet kereshetnétek, mintha mindkettőnket kirabolnátok
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.14 21:20:15
4702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-14 20:47:11
Üzenet elküldve: 2019-03-14 20:47:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
*A lovasok körbefogják Ysildiát és Kámorfot, meztelen pengéken és nyílhegyeken csillan a nap fénye. Nem, az biztos, hogy a féltucatnyi lovas nem katona. Nincs egyenruhájuk, sem egyen felszerelésük, van, akin csak ing van, három emberen látni hevenyészve felkapott bőrvértet.
Megvetően néznek a tőrét és botját eléjük tevő lányra, aki a törvény embereinek titulálja őket lovaik és fegyvereik alapján. Nem értik, honnan veszi ezt.*
- Kuss legyen! *Rivall a szakállas rá, amikor a szabad emberek jogairól kezdene beszélni a vörös hajú lány.*
- Mocskos tolvajokat nem illet meg semmiféle jog! *Csapja hozzá és a porba köp. Egy férfi leszáll a lóról és elveszi a botot és a tőrt Ysildiától.*
- Látod, beismeri! *Mondja a fiú lángoló arccal, de a szakállas egy kézmozdulattal csendre inti.*
- Elég! Téged se kényszerített senki, hogy meglopd! *Mondja ellenkezést nem tűrőn és a többiek egyetértően bólogatnak. Az, hogy valaki nagyképű és felsül, senkinek sem ad jogot arra, hogy kirabolja.*
- Fejezd be ezt a botor beszédet, te leány, mert a nyelved is kihasítjuk, ha tovább beszélsz! *Emeli kardját a vörös felé. Láthatóan nem érdekli a mesebeszéd, egy meg nem történt tett következményei.*
- Nem tudom, miből gondolod, hogy mi a törvényt szolgáljuk, Artheniorban nincs törvény a lázadás óta és a rabló te magad vagy, hisz az előbb ismerted be a lopás vétkét és mint a tolvajoknál szokás, levágjuk a kezed, hogy egy örök életre megtanuld, hogy lopni bűn! *Szűkül össze a szeme a férfinek kegyetlenül.*
- Egy tolvajnak pedig nem felelek, legyen elég a büntetés, némber. *Sziszegi.
Kámorf is készségesen válaszol a felszereléseit érintő kérdésre, ám amikor ő is hosszan beszélni kezd, akkor már nem néznek rá olyan megengedőn. Sok beszédnek sok az alja.*
- Miért akarnánk kipróbálni bármit is? *Kérdi a szakállas zavartan. Láthatóan nem érti, miért volna arra szükség, hogy bármelyikük közülük felüljön egy idegen lovának a hátára. Nem azért jöttek, hogy lovagoljanak.*
- Számomra az az érthetetlen, hogy miért lopta meg az a vörös. *Mutat Ysildia felé.*
- Ha te nem vettél részt a lopásban, akkor elengedünk. Menj, míg teheted. Nem ítélünk feletted, ha nem követtél el bűnt. *Int az út felé, a lovasok bár nem mozdulnak egyelőre.
Az ötszáz arany említésénél megrebben a férfi szeme, az már tetemes összeg, de a tekintetében felvillanó mohóság egyelőre még nem enyhíti meg a szívét.*
- A tolvajok büntetése a kézlevágás. *Mondja határozottan, de ahogy tenyerét az ég felé tartja a ló nyaka mellett a combja magasságában, szinte alig láthatóan felfelé rebbennek ujjai.
Az úton senki sem jár most ebben az időben, csak a nyolc lovas álldogál az út közepén, hogy levágni való kezekről és aranyakról tárgyaljanak.*
//Egy kis malőr//
*A lovasok körbefogják Ysildiát és Kámorfot, meztelen pengéken és nyílhegyeken csillan a nap fénye. Nem, az biztos, hogy a féltucatnyi lovas nem katona. Nincs egyenruhájuk, sem egyen felszerelésük, van, akin csak ing van, három emberen látni hevenyészve felkapott bőrvértet.
Megvetően néznek a tőrét és botját eléjük tevő lányra, aki a törvény embereinek titulálja őket lovaik és fegyvereik alapján. Nem értik, honnan veszi ezt.*
- Kuss legyen! *Rivall a szakállas rá, amikor a szabad emberek jogairól kezdene beszélni a vörös hajú lány.*
- Mocskos tolvajokat nem illet meg semmiféle jog! *Csapja hozzá és a porba köp. Egy férfi leszáll a lóról és elveszi a botot és a tőrt Ysildiától.*
- Látod, beismeri! *Mondja a fiú lángoló arccal, de a szakállas egy kézmozdulattal csendre inti.*
- Elég! Téged se kényszerített senki, hogy meglopd! *Mondja ellenkezést nem tűrőn és a többiek egyetértően bólogatnak. Az, hogy valaki nagyképű és felsül, senkinek sem ad jogot arra, hogy kirabolja.*
- Fejezd be ezt a botor beszédet, te leány, mert a nyelved is kihasítjuk, ha tovább beszélsz! *Emeli kardját a vörös felé. Láthatóan nem érdekli a mesebeszéd, egy meg nem történt tett következményei.*
- Nem tudom, miből gondolod, hogy mi a törvényt szolgáljuk, Artheniorban nincs törvény a lázadás óta és a rabló te magad vagy, hisz az előbb ismerted be a lopás vétkét és mint a tolvajoknál szokás, levágjuk a kezed, hogy egy örök életre megtanuld, hogy lopni bűn! *Szűkül össze a szeme a férfinek kegyetlenül.*
- Egy tolvajnak pedig nem felelek, legyen elég a büntetés, némber. *Sziszegi.
Kámorf is készségesen válaszol a felszereléseit érintő kérdésre, ám amikor ő is hosszan beszélni kezd, akkor már nem néznek rá olyan megengedőn. Sok beszédnek sok az alja.*
- Miért akarnánk kipróbálni bármit is? *Kérdi a szakállas zavartan. Láthatóan nem érti, miért volna arra szükség, hogy bármelyikük közülük felüljön egy idegen lovának a hátára. Nem azért jöttek, hogy lovagoljanak.*
- Számomra az az érthetetlen, hogy miért lopta meg az a vörös. *Mutat Ysildia felé.*
- Ha te nem vettél részt a lopásban, akkor elengedünk. Menj, míg teheted. Nem ítélünk feletted, ha nem követtél el bűnt. *Int az út felé, a lovasok bár nem mozdulnak egyelőre.
Az ötszáz arany említésénél megrebben a férfi szeme, az már tetemes összeg, de a tekintetében felvillanó mohóság egyelőre még nem enyhíti meg a szívét.*
- A tolvajok büntetése a kézlevágás. *Mondja határozottan, de ahogy tenyerét az ég felé tartja a ló nyaka mellett a combja magasságában, szinte alig láthatóan felfelé rebbennek ujjai.
Az úton senki sem jár most ebben az időben, csak a nyolc lovas álldogál az út közepén, hogy levágni való kezekről és aranyakról tárgyaljanak.*
4701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-03-14 10:07:10
Üzenet elküldve: 2019-03-14 10:07:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten csak jobb//
//Egy kis malőr//
* A lovasok gyors tempója a Hifeti leányban is aggodalommal tölti el, ám elsőre még bízik benne, hogy pusztán ennyire sietős a dolguk Amon Ruadhba vagy épp a még délebbre fekvő Kikötőbe. Nem is nézi meg őket alaposan, csak mikor hirtelen lefékeznek, ahogy beérték őket. Már az első kivont kardos fickótól megszólal a fejében a vészcsengő. Ám ahogy körbe tekint, már nincs mit tenni.*
-Én sem szándékozom fegyvert rántani, erről biztosítom az urakat. *feleli a csapat vezetőjének tűnő szakállas férfi szemébe nézve.*
~ Na, már csak ez hiányzott! Eddig sem kellett elkövetnem semmit, hogy folyton megvádoljanak. Fajom átka. És most kivételesen igazuk is van. Legalábbis valamennyire.~
* A kis kompánia főnökéhez fordul.*
-Egy acélhegyű lándzsa, *simítja meg a nyeregbe tűzött fa nyelet* egy kard és tőrök vannak nálam, de nem dobálnám el őket, mert akkor a végén maguknak kellene cipelniük és nem egy kellemes feladat lenne. Ezen kívül varázsitalok, a piaci árus minden bizonnyal emlékszik rá, mikor fizettem.
Minden úgy van, ahogy az útitársnőm mondja. Talán két apróság szorul kiegészítésre. Én inkább úgy vettem észre, hogy a szoknyájába akar beférkőzni ügyetlenül a fiatalember annak a hajadonnak, nem gonosz dolgokat csinálni vele. De nem mondott semmit Ysildia a terveiről nekem előtte, ezért nem tudhatom, hogy mi járhatott a fejében.
De azt hamar kideríthetjük, hogy mi történt a ló körül. Gondolom meg tudja erősíteni, *néz szúrósan a gnóm szemeibe* hogy ez volt a paripa, amire felült, mert bizonyítani akart. *Visszafordul a szakállas férfihoz.* Ha gondolják, kipróbálhatja valamelyikük, hogy mi történik akkor, ha valaki a nyergébe száll. Úgy látom most, a fiatalember tud lovagolni, és ez egy igen jól tanított csatamén, mely szilaj természete a csaták sűrűjében is megállja a helyét.
Érthetetlen számomra, hogy ha most megüli a lovát, akkor korábban miért nem sikerült. Hajlandó vagyok akár ötszáz aranyat is fizetni, amiért ennyit fáradtak, ha elfelejtjük az egészet és többé nem beszélünk az ügyről.
* Kérdőn néz a kompánia főnökére, hiszen neki kell dönteni. És a száz ellopott aranyhoz képest még jól is jár mindenki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222