Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4360. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:27:09
Üzenet elküldve: 2019-01-20 21:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
-Lassabban, ha kérhetem.
*Dörmögi halkan, bár ezt talán csak ő halja, hisz némileg lemaradva követi a fiatalokat. Egész derűs a hangulata a kilátásba helyezett újabb kaland reményétől, bár alighanem borúsabb lesz a dolog, ha lent járnak a sötét tárnákban. Bárki fiai is munkálkodnak odalenn, sok jóra nem számíthatnak. Mindenesetre nem érzi tehernek sem a küldetést, sem a feladatot, mit rájuk mértek.* ~Mértek? Hmm. Inkább bíztak.~
*Megszaporázza lépteit, hogy felzárkózzon újdonsült társai mellé, kik valamiért minél inkább borúsabb ábrázattal menetelnek, annál gyorsabbnak tűnnek.*
-Lassabban, ha kérhetem.
*Dörmögi halkan, bár ezt talán csak ő halja, hisz némileg lemaradva követi a fiatalokat. Egész derűs a hangulata a kilátásba helyezett újabb kaland reményétől, bár alighanem borúsabb lesz a dolog, ha lent járnak a sötét tárnákban. Bárki fiai is munkálkodnak odalenn, sok jóra nem számíthatnak. Mindenesetre nem érzi tehernek sem a küldetést, sem a feladatot, mit rájuk mértek.* ~Mértek? Hmm. Inkább bíztak.~
*Megszaporázza lépteit, hogy felzárkózzon újdonsült társai mellé, kik valamiért minél inkább borúsabb ábrázattal menetelnek, annál gyorsabbnak tűnnek.*
4359. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:03:31
Üzenet elküldve: 2019-01-20 18:03:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Nem panaszkodhatok rád.
*Lehunyt szemekkel élvezi tovább a kényeztetést, de közben úgy tűnik, felébredt vágya nem akar csillapodni. Mire végeznek ujjai már rongyosra szívták magukat.*
- Elkérhetem a törölközőt?
*Ha megkapja, akkor magára tekeri, és úgy lép ki a dézsából. Szépen összevizezték a nappali földjét, de ez a nemest nagyon érdekli. Talán Mady "segít" a férfinak megtörölközni, de ha nem is, megtörölközik magától, ettől még nem is esik le az ujjától a pecsétgyűrű.
Úgy, csupaszon húzza magához Madyt, hogy folytathassa a csókot, amit abbahagytak. Egyik kezével a hajába túr, a másikkal a testén végigsimítva kutat, hogy benyúlhasson a kellemetlen anyag alá, ami közéjük áll.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Hm... Nem panaszkodhatok rád.
*Lehunyt szemekkel élvezi tovább a kényeztetést, de közben úgy tűnik, felébredt vágya nem akar csillapodni. Mire végeznek ujjai már rongyosra szívták magukat.*
- Elkérhetem a törölközőt?
*Ha megkapja, akkor magára tekeri, és úgy lép ki a dézsából. Szépen összevizezték a nappali földjét, de ez a nemest nagyon érdekli. Talán Mady "segít" a férfinak megtörölközni, de ha nem is, megtörölközik magától, ettől még nem is esik le az ujjától a pecsétgyűrű.
Úgy, csupaszon húzza magához Madyt, hogy folytathassa a csókot, amit abbahagytak. Egyik kezével a hajába túr, a másikkal a testén végigsimítva kutat, hogy benyúlhasson a kellemetlen anyag alá, ami közéjük áll.*
4358. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 15:06:49
Üzenet elküldve: 2019-01-20 15:06:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A ház tetszetős és az tata is kifejezetten szimpatikus, akivel a nemes visszatér a kis épületből. Látszik rajta, hogy az a fajta, aki egy dolognak odaszentelte az életét és annak minden csínját-bínját tudja, a kisujjában van a szakma. Ha ő marad, akkor mellette fel lehet nőni a feladathoz, ami a kert ápolása és nyilván a pálinka lefőzése. Nem tűnik megkeseredett vén fószernek, mint a mestere volt. Persze idővel kiderül, már ha ők megveszik a kúriát, az Öreg meg marad. *
-Tiszteletem Öreg. * nyújtaná a kezét üdvözlésre, de megakad, mert az mégiscsak az idősebb előjoga. * - Angu, az egyszerűség kedvéért, de ha alkalomadtán Kölöknek hív, se fogok megsértődni. * mosolyog ő is szívélyesen a másikra. A társaság dolgában egyetértően bólogat, a házéban pedig igazából döntött. Ő akár be sem megy, hisz ki az, aki egy kertbe ekkor munkát öl évek alatt, a házat meg amihez tartozik hagyja lepusztulni. Ha van a pecuban – gyorsan körbeszámol – hét hálónak való szoba, akkor részéről benne van. Úgy is a nők lesznek, akik otthonossá varázsolják majd, ők tudják mit keresnek benne. Ami meg a ház állapotát illeti egyszerűen nem ért hozzá. Feltételezi hogy a többiek sem nagyon, így marad az eladó szava.
Mikor felvetődik, hogy a házzal kezdjék és Laurentitia körbepillant, akkor ő egyetértőleg bólogat a nő felé, majd picit a hátrébb lép és ő is körbenéz. Látszólag a kertet és a házat figyeli, de egyfelől megnézi a katonák elhelyezkedését, tartását, másfelől nem egy nagy nyomolvasó, de a lehullott hóban figyeli meg, nincs-e a kelleténél több lábnyom. Fő a bizalom, de a Kikötői álmoskönyv ajánlása szerint nem árt az óvatosság sem. Azért mégis ötezer aranyról beszélgetek úgy, hogy egyik oldalon minimum három fegyveres és a helyismeret, a másikon pedig kisasszonyok, aprónép és egy többé-kevésbé harcképesnek tűnő testvérpár áll. Többé-kevésbé harcképesnek tűnő, többé-kevésbé testvérpár – javítja ki magát önkéntelenül is elmosolyodva.*
*A ház tetszetős és az tata is kifejezetten szimpatikus, akivel a nemes visszatér a kis épületből. Látszik rajta, hogy az a fajta, aki egy dolognak odaszentelte az életét és annak minden csínját-bínját tudja, a kisujjában van a szakma. Ha ő marad, akkor mellette fel lehet nőni a feladathoz, ami a kert ápolása és nyilván a pálinka lefőzése. Nem tűnik megkeseredett vén fószernek, mint a mestere volt. Persze idővel kiderül, már ha ők megveszik a kúriát, az Öreg meg marad. *
-Tiszteletem Öreg. * nyújtaná a kezét üdvözlésre, de megakad, mert az mégiscsak az idősebb előjoga. * - Angu, az egyszerűség kedvéért, de ha alkalomadtán Kölöknek hív, se fogok megsértődni. * mosolyog ő is szívélyesen a másikra. A társaság dolgában egyetértően bólogat, a házéban pedig igazából döntött. Ő akár be sem megy, hisz ki az, aki egy kertbe ekkor munkát öl évek alatt, a házat meg amihez tartozik hagyja lepusztulni. Ha van a pecuban – gyorsan körbeszámol – hét hálónak való szoba, akkor részéről benne van. Úgy is a nők lesznek, akik otthonossá varázsolják majd, ők tudják mit keresnek benne. Ami meg a ház állapotát illeti egyszerűen nem ért hozzá. Feltételezi hogy a többiek sem nagyon, így marad az eladó szava.
Mikor felvetődik, hogy a házzal kezdjék és Laurentitia körbepillant, akkor ő egyetértőleg bólogat a nő felé, majd picit a hátrébb lép és ő is körbenéz. Látszólag a kertet és a házat figyeli, de egyfelől megnézi a katonák elhelyezkedését, tartását, másfelől nem egy nagy nyomolvasó, de a lehullott hóban figyeli meg, nincs-e a kelleténél több lábnyom. Fő a bizalom, de a Kikötői álmoskönyv ajánlása szerint nem árt az óvatosság sem. Azért mégis ötezer aranyról beszélgetek úgy, hogy egyik oldalon minimum három fegyveres és a helyismeret, a másikon pedig kisasszonyok, aprónép és egy többé-kevésbé harcképesnek tűnő testvérpár áll. Többé-kevésbé harcképesnek tűnő, többé-kevésbé testvérpár – javítja ki magát önkéntelenül is elmosolyodva.*
4357. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:55:55
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:55:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Rellát igazán lenyűgözi az, hogy hirtelen ennyien akarnak segíteni neki. Szerencsére Chel sem szalad messzire. A lány hihetetlen módon csak mosolyog a helyzeten, hiszen képtelen komolyan venni az állatot. A szekér elejéhez sétálva megfogja a ló kantárját, mire a kanca szeretetteljesen meglöki a vállát. Ez a bocsánatkérés volt. Nagy nehezen a szekérhez köti, ezután pedig maga is felszáll rá.*
- Jól vagyok! Indulhatunk! – *Mosolyával igyekszik megnyugtatni a többieket, mely talán sikerült is.
Az út további –igen rövid- részében nem igazén szólal meg, inkább Chel kantárjával babrálva elmélyed a gondolataiban.
A házhoz érve, egy pillanatra elcsodálkozik rajta, mielőtt gyorsan leugrana a kocsiról. A kancáját egy kicsit arrébb vezeti, csak annyi időre, amíg a többiek is leszállnak. Miután ez megtörtént az állatot gondosan visszaköti a szekérhez. *
- Most várj meg minket itt és legyél jó kislány! - *megpaskolta az izmos nyakát, miközben mélyen a szemébe nézett.
Némán követi a többieket, és csak egyszer szólal meg, akkor is csak egy rövid bemutatkozás erejéig.*
*Rellát igazán lenyűgözi az, hogy hirtelen ennyien akarnak segíteni neki. Szerencsére Chel sem szalad messzire. A lány hihetetlen módon csak mosolyog a helyzeten, hiszen képtelen komolyan venni az állatot. A szekér elejéhez sétálva megfogja a ló kantárját, mire a kanca szeretetteljesen meglöki a vállát. Ez a bocsánatkérés volt. Nagy nehezen a szekérhez köti, ezután pedig maga is felszáll rá.*
- Jól vagyok! Indulhatunk! – *Mosolyával igyekszik megnyugtatni a többieket, mely talán sikerült is.
Az út további –igen rövid- részében nem igazén szólal meg, inkább Chel kantárjával babrálva elmélyed a gondolataiban.
A házhoz érve, egy pillanatra elcsodálkozik rajta, mielőtt gyorsan leugrana a kocsiról. A kancáját egy kicsit arrébb vezeti, csak annyi időre, amíg a többiek is leszállnak. Miután ez megtörtént az állatot gondosan visszaköti a szekérhez. *
- Most várj meg minket itt és legyél jó kislány! - *megpaskolta az izmos nyakát, miközben mélyen a szemébe nézett.
Némán követi a többieket, és csak egyszer szólal meg, akkor is csak egy rövid bemutatkozás erejéig.*
4356. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:23:43
Üzenet elküldve: 2019-01-20 12:23:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//kis léptek//
//a hozzászólás 16+ mondatokat tartalmaz//
*Bormók fáradtan de kitartóan gyalogol, kis lábaival az út még hosszabbak tűnik.* Sosem kellett hosszú ideig gyalogolnia, hisz a bányákban csak szűk járatok voltak. Helyzetét az se könnyíti, hogy nehéz bárdja erősen húzza a hátát. *Sosem szerette mások társaságát de most neki is be kell ismernie hogy segítségre van szüksége. Sajnos fogalma sincs hol van, ami eddig nem igazán érdekelte, de most már nagyon éhes. Mintha csak egy kívánsága teljesülne a látóhatáron egy ember körvonalai tűnnek fel. Bormók kivételesen örül, hogy valakivel összefut, hisz máskor jó messziről elkerülné az idegent. ~Most segítségre van szükségem. Ez a fickó biztos normális, és nem egy egocentrikus konzervatív idióta.~ Meggyorsítja a lépteit, hogy hamarabb odaérjen és felveszi a legjobb modorát amelyet csak el tudott sajátítani az évek alatt. Mikor odaér az idegen arcán rosszindulatú vigyor alakul ki.*
-Messziről nem is láttam hogy te ilyen töpörödött vagy.
*A törpe próbálja semmibe venni a sértést és legudvariasabb hangján megszólalva kérdez.*
-Tudja én nem jártam még erre. Meg tudná mondani hol vagyok?
*Az idegen elmondja hogy Arthenior közelében vannak, illetve újabb rosszindulatú megjegyzést tesz Bormók méretére és szőrös testére.*
-Kis ember nagy bottal jár! És nagy bárdal!
*Bormók hamar elvesztette jóindulatát. Lekapja hátáról bárdját és fenyegetően meglengeti. ~Megvan az úticél most már én is lehetek paraszt~*
-Neked meg le lesz vágva, ha nem fogod be!
*Az idegen úgy dönt, jobb lesz, ha nem szórakozik az idegbeteg törpével. Gyorsan tovább áll, de azért még messziről visszaszól.*
-Így segítsen másokon az ember!
*Bormók már szóra se méltatja. ~Hát én azért megpróbáltam.~ Tovább ballag afelé a bizonyos Arthenior felé.
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 12:26:27
//a hozzászólás 16+ mondatokat tartalmaz//
*Bormók fáradtan de kitartóan gyalogol, kis lábaival az út még hosszabbak tűnik.* Sosem kellett hosszú ideig gyalogolnia, hisz a bányákban csak szűk járatok voltak. Helyzetét az se könnyíti, hogy nehéz bárdja erősen húzza a hátát. *Sosem szerette mások társaságát de most neki is be kell ismernie hogy segítségre van szüksége. Sajnos fogalma sincs hol van, ami eddig nem igazán érdekelte, de most már nagyon éhes. Mintha csak egy kívánsága teljesülne a látóhatáron egy ember körvonalai tűnnek fel. Bormók kivételesen örül, hogy valakivel összefut, hisz máskor jó messziről elkerülné az idegent. ~Most segítségre van szükségem. Ez a fickó biztos normális, és nem egy egocentrikus konzervatív idióta.~ Meggyorsítja a lépteit, hogy hamarabb odaérjen és felveszi a legjobb modorát amelyet csak el tudott sajátítani az évek alatt. Mikor odaér az idegen arcán rosszindulatú vigyor alakul ki.*
-Messziről nem is láttam hogy te ilyen töpörödött vagy.
*A törpe próbálja semmibe venni a sértést és legudvariasabb hangján megszólalva kérdez.*
-Tudja én nem jártam még erre. Meg tudná mondani hol vagyok?
*Az idegen elmondja hogy Arthenior közelében vannak, illetve újabb rosszindulatú megjegyzést tesz Bormók méretére és szőrös testére.*
-Kis ember nagy bottal jár! És nagy bárdal!
*Bormók hamar elvesztette jóindulatát. Lekapja hátáról bárdját és fenyegetően meglengeti. ~Megvan az úticél most már én is lehetek paraszt~*
-Neked meg le lesz vágva, ha nem fogod be!
*Az idegen úgy dönt, jobb lesz, ha nem szórakozik az idegbeteg törpével. Gyorsan tovább áll, de azért még messziről visszaszól.*
-Így segítsen másokon az ember!
*Bormók már szóra se méltatja. ~Hát én azért megpróbáltam.~ Tovább ballag afelé a bizonyos Arthenior felé.
A hozzászólás írója (Burm Bormók) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.20 12:26:27
4355. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:34:47
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Meglepő módon, az óriás még azelőtt a lény elé kerül, még mielőtt az támadna. A lény két hátsó lábára ágaskodva szabadon lévő végtagjának éles karmaival csap le, amely a szerzetest védekezésre kényszeríti. Maga elé helyezi az alkarvédő fedte kezeit, hogy a bestia csapását blokkolhassa. Monsotor egy gyors pillanatra hátranéz, és amint észreveszi, hogy társa lövésre készül, balra szökkenne. Lyz lövése eltalálja a csontszarvast a mellkasán, a vér folyik, és meg is viselte a támadás ezt a különös állatot. Lyz kiáltása hatására a szörnyre koncentrálva nekirohanna a bestia elé és ha sikerül elérnie a rémes teremtmény közelébe, az óriás a bal kezéből indított erőteljes ütésével csapna le a lény koponyájának oldalára. Monsotornak most meg kell tennie, amit meg kell tennie, és ez pedig hogy megvédje társait ezektől a lényektől.*
*Meglepő módon, az óriás még azelőtt a lény elé kerül, még mielőtt az támadna. A lény két hátsó lábára ágaskodva szabadon lévő végtagjának éles karmaival csap le, amely a szerzetest védekezésre kényszeríti. Maga elé helyezi az alkarvédő fedte kezeit, hogy a bestia csapását blokkolhassa. Monsotor egy gyors pillanatra hátranéz, és amint észreveszi, hogy társa lövésre készül, balra szökkenne. Lyz lövése eltalálja a csontszarvast a mellkasán, a vér folyik, és meg is viselte a támadás ezt a különös állatot. Lyz kiáltása hatására a szörnyre koncentrálva nekirohanna a bestia elé és ha sikerül elérnie a rémes teremtmény közelébe, az óriás a bal kezéből indított erőteljes ütésével csapna le a lény koponyájának oldalára. Monsotornak most meg kell tennie, amit meg kell tennie, és ez pedig hogy megvédje társait ezektől a lényektől.*
4354. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:07:26
Üzenet elküldve: 2019-01-19 17:07:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Megfontolt
//A csibészek//
~Végre kint abból a rejtélyes mocsárból. Egyszer még majd visszajövök ide egy kis felfedező útra.~ *Határozza el magát. Szép mezős vidékre értek, itt mintha érezne valami biztonságot, bár mint ork, nincs sok félni valója. Az út közben egy kis pihenőt tartanak. Lehuppan a földre, hogy egy kicsit kipihenje magát. Zeya a pihenő alatt hozzákezd a szövet felvágásához. Miközben a fegyvereit tisztítja, fél szemmel Zeya tevékenységét figyeli. Bár nem lett a legjobb, de neki tetszik, praktikus és könnyen használható és még a cipeléssel sem kell foglalkozni. Zeya alaposan leméri a derekát, bár nem tudja miért az övét, de azért örűl, hogy segíthet. A végén megkapják a köpönyeget és a hozzá tartozó övet.*
~Végre kint abból a rejtélyes mocsárból. Egyszer még majd visszajövök ide egy kis felfedező útra.~ *Határozza el magát. Szép mezős vidékre értek, itt mintha érezne valami biztonságot, bár mint ork, nincs sok félni valója. Az út közben egy kis pihenőt tartanak. Lehuppan a földre, hogy egy kicsit kipihenje magát. Zeya a pihenő alatt hozzákezd a szövet felvágásához. Miközben a fegyvereit tisztítja, fél szemmel Zeya tevékenységét figyeli. Bár nem lett a legjobb, de neki tetszik, praktikus és könnyen használható és még a cipeléssel sem kell foglalkozni. Zeya alaposan leméri a derekát, bár nem tudja miért az övét, de azért örűl, hogy segíthet. A végén megkapják a köpönyeget és a hozzá tartozó övet.*
4353. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 09:26:21
Üzenet elküldve: 2019-01-19 09:26:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Attól függetlenül, hogy nem kellett volna kérdeznie, még szereti hallani, ha valaki elégedett, nem csak testének apró rezdülései súgnak, de ezzel talán még fokozódik is a tudat, amint megszületik a megállapítás valakinek a fejében, igen, ő most jól érzi magát. Mikor pedig óvatos csókot lehel az elf az ajkaira, puhán viszonozza, majd folytatja tovább a tevékenységét. Ahogy végzett a lábakkal, még megszappanozza a kezeit, és ha a másik nem tiltakozik, akkor végig simítva a mellkasán ismét lefelé veszi az irányt, hogy ne érje szó a ház elejét, hisz látta, hogy a férfinek kedvére való a kényeztetés. Még azért annyit remél, hogy ennek eredménye képen hátha elillan a gyorsan felbukkanó elégedetlenség is.*
- Egy nemest sem kárhoztatnék arra, hogy ilyen alantas tevékenységet folytasson, kivéve persze, ha külön ezt óhajtja.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Ha megengeded, odakint szárítkozás után még megmasszíroználak.*Mikor ugyanis a hátát mosta érezte az apró görcsöket a bőre alatt, főleg a nyakánál és a vállánál.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Attól függetlenül, hogy nem kellett volna kérdeznie, még szereti hallani, ha valaki elégedett, nem csak testének apró rezdülései súgnak, de ezzel talán még fokozódik is a tudat, amint megszületik a megállapítás valakinek a fejében, igen, ő most jól érzi magát. Mikor pedig óvatos csókot lehel az elf az ajkaira, puhán viszonozza, majd folytatja tovább a tevékenységét. Ahogy végzett a lábakkal, még megszappanozza a kezeit, és ha a másik nem tiltakozik, akkor végig simítva a mellkasán ismét lefelé veszi az irányt, hogy ne érje szó a ház elejét, hisz látta, hogy a férfinek kedvére való a kényeztetés. Még azért annyit remél, hogy ennek eredménye képen hátha elillan a gyorsan felbukkanó elégedetlenség is.*
- Egy nemest sem kárhoztatnék arra, hogy ilyen alantas tevékenységet folytasson, kivéve persze, ha külön ezt óhajtja.*Mondja kedvesen mosolyogva.*
- Ha megengeded, odakint szárítkozás után még megmasszíroználak.*Mikor ugyanis a hátát mosta érezte az apró görcsöket a bőre alatt, főleg a nyakánál és a vállánál.*
4352. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:57:41
Üzenet elküldve: 2019-01-19 08:57:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
- Oh...*vált szomorúra a pillantása, mikor Vieljana megosztja vele szemének titkát. De nem akarja őt is elszomorítani, ezért mosolyogni igyekszik.*
- Akkor... így bég különlegesebb.
*A repülés említésén és Arystor válasza miatt felrémlik előtte, mennyire félelmetes volt Chel hátán utazni. Szégyenlősen elmosolyodik.*
- Azt hiszeb, neb nekeb találták ki. Bár az is zavarna, ha bagasabbra nőtteb volna.
*Kuncog halkan. Angu meglátását érdekesnek találja Chel érzéseiről, nagyon tetszik neki. Persze Marellát sajnálja.*
- Itt vagyunk!
*Suttogja izgatottan Vieljanának, aztán lekászálódik a kocsiról. A gondnoktól el van ragadtatva, nagyon bizalomkeltőnek tűnik, kék szemei pedig jóságosnak. Ezen felbátorodva válaszol.*
- Jó napot! Lyllinor vagyok.
*Nem várja el, hogy meg is jegyezze, hiszen sokan vannak itt. Figyelmét aztán máris elrabolja az állattartásra alkalmasnak tűnő épület, de nem veszi a bátorságot, hogy rákérdezzen, vannak-e éppen lakói. A többséget úgyis a lakóépület érdekli.
Igyekszik Vieljanához felzárkózni, ha már ilyen közel kerültek egymáshoz az úton. Egy pici védelmező ösztön is megmozdul benne. De persze csak annyira keresi a társaságát, amennyire nem érzi tehernek a másik számára, nem akar ráakaszkodni, csak szívesen marad a közelében.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 08:59:35
- Oh...*vált szomorúra a pillantása, mikor Vieljana megosztja vele szemének titkát. De nem akarja őt is elszomorítani, ezért mosolyogni igyekszik.*
- Akkor... így bég különlegesebb.
*A repülés említésén és Arystor válasza miatt felrémlik előtte, mennyire félelmetes volt Chel hátán utazni. Szégyenlősen elmosolyodik.*
- Azt hiszeb, neb nekeb találták ki. Bár az is zavarna, ha bagasabbra nőtteb volna.
*Kuncog halkan. Angu meglátását érdekesnek találja Chel érzéseiről, nagyon tetszik neki. Persze Marellát sajnálja.*
- Itt vagyunk!
*Suttogja izgatottan Vieljanának, aztán lekászálódik a kocsiról. A gondnoktól el van ragadtatva, nagyon bizalomkeltőnek tűnik, kék szemei pedig jóságosnak. Ezen felbátorodva válaszol.*
- Jó napot! Lyllinor vagyok.
*Nem várja el, hogy meg is jegyezze, hiszen sokan vannak itt. Figyelmét aztán máris elrabolja az állattartásra alkalmasnak tűnő épület, de nem veszi a bátorságot, hogy rákérdezzen, vannak-e éppen lakói. A többséget úgyis a lakóépület érdekli.
Igyekszik Vieljanához felzárkózni, ha már ilyen közel kerültek egymáshoz az úton. Egy pici védelmező ösztön is megmozdul benne. De persze csak annyira keresi a társaságát, amennyire nem érzi tehernek a másik számára, nem akar ráakaszkodni, csak szívesen marad a közelében.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.19 08:59:35
4351. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:10:55
Üzenet elküldve: 2019-01-18 23:10:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Csak helyeselni tud ő is Arystor szavaira, a legfőbb a biztonság, a nyugalom. ~Nem lehet végig aggodalomban élni!~ gondolja magában, remélve, hogy talán végre mindannyian egy kis megnyugvásra találhatnak majd az új házban. Az odaút is viszonylag eseménytelen zajlik, Marella kis balesetét leszámítva. Óvatosan igyekszik megállítani a szekeret, és aggódva pillant hátra, mi történt. Szerencsére hamar megbizonyosodik róla, hogy a lány és lova is jó kezekben van, mikor pedig mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a szekéren, illetve mellette, gyorsan folytatja is tovább az utat, hogy mihamarabb megérkezzenek a házhoz, ami pont olyan tökéletesnek tűnik, mint ahogy gondolatban már annyiszor elképzelte magában, amikor végre megpillantják. Elragadtatottsága arckifejezésén is látszik. Jelen pillanatban nem tud amiatt aggódni, vajon Arystor mennyire gondolja esetleg tapasztalatlannak emiatt, az épület szépsége ugyanis annyira lenyűgözi, hogy másra nem is tud figyelni, így csak pár pillanattal később veszi észre, hogy Arystor már megállt, és le is szállt a nyeregből. Véget vet hát ő is a kis utazásnak és szekérhajtói pályafutásának, örülve, hogy újra szilárd talajt érezhet a lába alatt. Haladni azonban így sem sokat halad, csak áll az épület mellett és némán szemléli az impozáns homlokzatot. Arystor szavai is csak távolról jutnak el hozzá. ~Öreg? Milyen Öreg?~ próbálja felfogni a hallottakat, bár csak akkor érti meg, miről is van szó, mikor Arystor a kabátba burkolódzó öregemberrel együtt tér vissza.*
- Mi volnánk! *válaszol mosolyogva a kérdésre* Örvendek! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be mosolyogva az öregembernek* Igazán elképesztő ez a hely, és bámulatos, milyen jó állapotban van! Biztos nem lehet egyszerű munka karbantartani... *jegyzi meg, finoman dicsérve az öregembert, hogy ennyi évvel a háta mögött is ilyen kifogástalan munkát képes még végezni. Mikor a ház bejárása kerül szóba, csak bólogatni tud.*
- Egyetértek, szerintem is magát a házat kéne megnézni! *jelenti ki YIlanda és Luni ötletét hallva, majd körbepillant a többieken, vajon mit szólnak a javaslathoz, van-e valakinek bármiféle ellenvetése az ellen, hogy belépjenek az ajtón.*
- Ha lehetséges, akkor először a ház belsejét szeretnénk szemügyre venni! *felel az Öregnek, ám a biztonság kedvéért gyorsan Arystor felé pillant, a nemesnek vajon van-e valami hozzáfűznivalója, hiszen mégiscsak ő van otthon és ő ért jobban a kereskedelemhez is, talán akad valami javaslata, mivel lenne célszerű kezdeni a nézelődést. ~Eddig tökéletes!~ gondolja magában, szinte kizárva, hogy a vételáron kívül bármi olyasmit tudna itt találni, ami elvenné a kedvét a vásárlástól. ~Remélem, a többieknek is tetszik majd!~ bizakodik magában, míg az engedélyre vár, hogy beléphessenek az épületbe.*
*Csak helyeselni tud ő is Arystor szavaira, a legfőbb a biztonság, a nyugalom. ~Nem lehet végig aggodalomban élni!~ gondolja magában, remélve, hogy talán végre mindannyian egy kis megnyugvásra találhatnak majd az új házban. Az odaút is viszonylag eseménytelen zajlik, Marella kis balesetét leszámítva. Óvatosan igyekszik megállítani a szekeret, és aggódva pillant hátra, mi történt. Szerencsére hamar megbizonyosodik róla, hogy a lány és lova is jó kezekben van, mikor pedig mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a szekéren, illetve mellette, gyorsan folytatja is tovább az utat, hogy mihamarabb megérkezzenek a házhoz, ami pont olyan tökéletesnek tűnik, mint ahogy gondolatban már annyiszor elképzelte magában, amikor végre megpillantják. Elragadtatottsága arckifejezésén is látszik. Jelen pillanatban nem tud amiatt aggódni, vajon Arystor mennyire gondolja esetleg tapasztalatlannak emiatt, az épület szépsége ugyanis annyira lenyűgözi, hogy másra nem is tud figyelni, így csak pár pillanattal később veszi észre, hogy Arystor már megállt, és le is szállt a nyeregből. Véget vet hát ő is a kis utazásnak és szekérhajtói pályafutásának, örülve, hogy újra szilárd talajt érezhet a lába alatt. Haladni azonban így sem sokat halad, csak áll az épület mellett és némán szemléli az impozáns homlokzatot. Arystor szavai is csak távolról jutnak el hozzá. ~Öreg? Milyen Öreg?~ próbálja felfogni a hallottakat, bár csak akkor érti meg, miről is van szó, mikor Arystor a kabátba burkolódzó öregemberrel együtt tér vissza.*
- Mi volnánk! *válaszol mosolyogva a kérdésre* Örvendek! Én Laurentitia vagyok, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be mosolyogva az öregembernek* Igazán elképesztő ez a hely, és bámulatos, milyen jó állapotban van! Biztos nem lehet egyszerű munka karbantartani... *jegyzi meg, finoman dicsérve az öregembert, hogy ennyi évvel a háta mögött is ilyen kifogástalan munkát képes még végezni. Mikor a ház bejárása kerül szóba, csak bólogatni tud.*
- Egyetértek, szerintem is magát a házat kéne megnézni! *jelenti ki YIlanda és Luni ötletét hallva, majd körbepillant a többieken, vajon mit szólnak a javaslathoz, van-e valakinek bármiféle ellenvetése az ellen, hogy belépjenek az ajtón.*
- Ha lehetséges, akkor először a ház belsejét szeretnénk szemügyre venni! *felel az Öregnek, ám a biztonság kedvéért gyorsan Arystor felé pillant, a nemesnek vajon van-e valami hozzáfűznivalója, hiszen mégiscsak ő van otthon és ő ért jobban a kereskedelemhez is, talán akad valami javaslata, mivel lenne célszerű kezdeni a nézelődést. ~Eddig tökéletes!~ gondolja magában, szinte kizárva, hogy a vételáron kívül bármi olyasmit tudna itt találni, ami elvenné a kedvét a vásárlástól. ~Remélem, a többieknek is tetszik majd!~ bizakodik magában, míg az engedélyre vár, hogy beléphessenek az épületbe.*
4350. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:29:23
Üzenet elküldve: 2019-01-18 21:29:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A csibészek//
*Az egyik megállónál elhatározza magát és társaihoz szól.*
- Jó, elmondom, hogy lesz. Akinek nem tetszik, szóljon, de előre szólok, akkor magának csinálja meg úgy, ahogy akarja. A köpönyeg bebújós lesz, amit a derekánál meg lehet kötni. Így melegít elől és hátul is, és nem akadályoz a harcban, mert a karok nagyrészt szabadok maradnak. Először elkészítem magamnak, hogy lássátok, mire gondolok. Aztán akinek megfelel, annak is ilyen lesz.
*Szónoklata után, mellyel félhavi szóadagját elhasználta, kitekeri a vásznat, és amint ellenőrzi, hogy lesz elegendő anyag arra, amit kigondolt, akkora darabot vág le belőle, hogy elől és hátul is lehetőleg nagyjából combközépig takarjon, ha középen lyukat vág, amit áthúzhat a fején. A leválasztott szövetet aztán középen T-alakban hasítja fel, és fel is próbálja, hogy jó lesz-e. Persze kalap nélkül. Oldalt így még nem takar, elől és hátul kissé eláll. Végignéz társain. Úgy véli, Uzazd a legtermetesebb, ezért a még feltekert szövettel hozzá ballag. Megkéri, hogy álljon fel, és leméri a derekát. Ugyan Abogr azt mondta, négyfelé vágják, szükség van övekre is, és sajnos a szélessége túl kicsi a tekercsnek, ezért egy nagyobb darabot fel kell áldozniuk belőle. Ehhez lett a mérce Uzazd. A derékméretre ráhagy még egy felet és elvágja megint a szövetet. Aztán több csíkra vágja hosszában, szám szerint 12-re. Megfog hármat, és most csak összecsavarja őket, hogy meg tudja kötni a derekán.*
- Persze az öv még nincs kész, de ilyen lesz. Akinek nem tetszik, megkapja a részét takaró gyanánt.
*Vonja meg a vállát. Aztán kibújik a magáéból, és akinek megfelel, annak ugyanígy leméri a hosszt, beleteszi a divatos T-kivágást, a többieknek meg a kezébe nyomja a maradékot. Aztán az öv befejezését is megpróbálja mindenkire rátukmálni. Rodd például remekül tud fonni, ő biztosan magának fogja csinálni. Legalább nem fog unatkozni. Nem lesz szép, de melegen tart, és viseléssel a cipelés is kikerülhető. Bár egyelőre eltekint tőle, a takaró mellé kerül. Persze mindenki megkapja a maga darabját, nem kívánja egész Artheniorig maga cipelni.*
*Az egyik megállónál elhatározza magát és társaihoz szól.*
- Jó, elmondom, hogy lesz. Akinek nem tetszik, szóljon, de előre szólok, akkor magának csinálja meg úgy, ahogy akarja. A köpönyeg bebújós lesz, amit a derekánál meg lehet kötni. Így melegít elől és hátul is, és nem akadályoz a harcban, mert a karok nagyrészt szabadok maradnak. Először elkészítem magamnak, hogy lássátok, mire gondolok. Aztán akinek megfelel, annak is ilyen lesz.
*Szónoklata után, mellyel félhavi szóadagját elhasználta, kitekeri a vásznat, és amint ellenőrzi, hogy lesz elegendő anyag arra, amit kigondolt, akkora darabot vág le belőle, hogy elől és hátul is lehetőleg nagyjából combközépig takarjon, ha középen lyukat vág, amit áthúzhat a fején. A leválasztott szövetet aztán középen T-alakban hasítja fel, és fel is próbálja, hogy jó lesz-e. Persze kalap nélkül. Oldalt így még nem takar, elől és hátul kissé eláll. Végignéz társain. Úgy véli, Uzazd a legtermetesebb, ezért a még feltekert szövettel hozzá ballag. Megkéri, hogy álljon fel, és leméri a derekát. Ugyan Abogr azt mondta, négyfelé vágják, szükség van övekre is, és sajnos a szélessége túl kicsi a tekercsnek, ezért egy nagyobb darabot fel kell áldozniuk belőle. Ehhez lett a mérce Uzazd. A derékméretre ráhagy még egy felet és elvágja megint a szövetet. Aztán több csíkra vágja hosszában, szám szerint 12-re. Megfog hármat, és most csak összecsavarja őket, hogy meg tudja kötni a derekán.*
- Persze az öv még nincs kész, de ilyen lesz. Akinek nem tetszik, megkapja a részét takaró gyanánt.
*Vonja meg a vállát. Aztán kibújik a magáéból, és akinek megfelel, annak ugyanígy leméri a hosszt, beleteszi a divatos T-kivágást, a többieknek meg a kezébe nyomja a maradékot. Aztán az öv befejezését is megpróbálja mindenkire rátukmálni. Rodd például remekül tud fonni, ő biztosan magának fogja csinálni. Legalább nem fog unatkozni. Nem lesz szép, de melegen tart, és viseléssel a cipelés is kikerülhető. Bár egyelőre eltekint tőle, a takaró mellé kerül. Persze mindenki megkapja a maga darabját, nem kívánja egész Artheniorig maga cipelni.*
4349. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:00
Üzenet elküldve: 2019-01-18 20:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Arystor szavaival egyetért, ezért mosolyogva bólint. A család tényleg fontosabb, mint annak egyetlen tagja, ezt már ő is megtanulta nagyon régen.
Kicsit sajnálja is, hogy közelében élő közeli rokonok ide, vagy oda, szigorúan nézve maga a szó számára csak édesanyját és játéknyulait jelentette eddig. Igaz anyja igazán mindent elkövetett azért, hogy a körülményekhez képest nyugodt és meleg otthont biztosítson a számára.
Gondosan, szeretettel nevelte és a széltől is óvta olyan elfek között, akik puszta létezését is valamiféle sértésnek gondolták a természet rendjével szemben. Mi mást is kívánhatott volna ennél is többet tőle?
A maga részéről úgy gondolja, hogy semmit, és tulajdonképpen nem is kívánt tényleg ennél többet semmit. Amennyire fájt eljönni a közeléből, valahol legalább akkora megkönnyebbülés volt elindulni Artheniorba egy új élet reményében.
Az, hogy az egészből végül is nem lett semmi, úgy érzi, hogy nem rajta múlott. Ottani tapasztalatai alapján talán nem is kellene reménykednie túlságosan, és nagyon megkönnyebbülnie sem lenne túl okos talán, amikor Marella apró kis balesetét leszámítva minden különösebb bonyodalom nélkül és egyszerűen megérkeznek.
Mégsem bír ellenállni ezeknek az érzéseknek, amikor végül megáll a szekér. Végtére is Artheniorba annak idején egyedül és elveszetten érkezett, ráadásul gyalog. Most ellenben életében először vele van egy lány, akit a barátnőjének nevezhet, és olyan társak, akikkel kapcsolatban nagyon jó az előérzete, így szívesen megismerné közelebbről őket.
Egy lépéssel közelebb is lesz ehhez, amikor óvatosan leszáll a bakról táskájával együtt, amit hamar vissza is vesz a hátára, ahová való.*
- Üdvözlöm, szép napot! *köszön az öregnek udvarias mosoly és fejhajtás kíséretében*
- Engem Luninarinak hívnak, és valóban mi érdeklődünk a ház iránt. *mutat a nem is olyan kis társaságra, de többet egyelőre nem mond. Szeretné inkább a háttérből és csendben támogatni Laut, és nem feltétlenül előtérbe helyezve magát, egynek lennie a többiek közül. Inkább próbálja gyorsan felmérni, hogy milyen maga a ház, és maga a környék, az első benyomások pedig több mint kellemesek a számára.
Annak is örül, hogy valaki más mondja ki a kívánságát először, nem pedig ő.*
- Jó ötlet. *bólint a lány szavaira, aki először megszólal, de aztán ő maga is azonnal Laura pillant beleegyezésre várva, kétséget sem hagyva afelől, hogy számára kinek a véleménye a legfontosabb a kérdésben. De talán a többiek is így vannak ezzel. Arystorral is Lau kezdett el beszélgetni, az ötletet is ő vetette fel, hogy vegyenek közösen egy házat távol a káosztól, ami, ha mindannyiukat nem is, de néhányukat azért biztosan felzabálná, ráadásul azt is ő mondta, hogy van némi spórolt pénze, amit erre a célra tudna szánni.
Ha valaki nélkül, akkor nélküle most biztosan nem lennének itt, így Luni úgy érzi, hogy most mindenképpen övé a döntés joga arról, hogy merre is induljanak.*
*Arystor szavaival egyetért, ezért mosolyogva bólint. A család tényleg fontosabb, mint annak egyetlen tagja, ezt már ő is megtanulta nagyon régen.
Kicsit sajnálja is, hogy közelében élő közeli rokonok ide, vagy oda, szigorúan nézve maga a szó számára csak édesanyját és játéknyulait jelentette eddig. Igaz anyja igazán mindent elkövetett azért, hogy a körülményekhez képest nyugodt és meleg otthont biztosítson a számára.
Gondosan, szeretettel nevelte és a széltől is óvta olyan elfek között, akik puszta létezését is valamiféle sértésnek gondolták a természet rendjével szemben. Mi mást is kívánhatott volna ennél is többet tőle?
A maga részéről úgy gondolja, hogy semmit, és tulajdonképpen nem is kívánt tényleg ennél többet semmit. Amennyire fájt eljönni a közeléből, valahol legalább akkora megkönnyebbülés volt elindulni Artheniorba egy új élet reményében.
Az, hogy az egészből végül is nem lett semmi, úgy érzi, hogy nem rajta múlott. Ottani tapasztalatai alapján talán nem is kellene reménykednie túlságosan, és nagyon megkönnyebbülnie sem lenne túl okos talán, amikor Marella apró kis balesetét leszámítva minden különösebb bonyodalom nélkül és egyszerűen megérkeznek.
Mégsem bír ellenállni ezeknek az érzéseknek, amikor végül megáll a szekér. Végtére is Artheniorba annak idején egyedül és elveszetten érkezett, ráadásul gyalog. Most ellenben életében először vele van egy lány, akit a barátnőjének nevezhet, és olyan társak, akikkel kapcsolatban nagyon jó az előérzete, így szívesen megismerné közelebbről őket.
Egy lépéssel közelebb is lesz ehhez, amikor óvatosan leszáll a bakról táskájával együtt, amit hamar vissza is vesz a hátára, ahová való.*
- Üdvözlöm, szép napot! *köszön az öregnek udvarias mosoly és fejhajtás kíséretében*
- Engem Luninarinak hívnak, és valóban mi érdeklődünk a ház iránt. *mutat a nem is olyan kis társaságra, de többet egyelőre nem mond. Szeretné inkább a háttérből és csendben támogatni Laut, és nem feltétlenül előtérbe helyezve magát, egynek lennie a többiek közül. Inkább próbálja gyorsan felmérni, hogy milyen maga a ház, és maga a környék, az első benyomások pedig több mint kellemesek a számára.
Annak is örül, hogy valaki más mondja ki a kívánságát először, nem pedig ő.*
- Jó ötlet. *bólint a lány szavaira, aki először megszólal, de aztán ő maga is azonnal Laura pillant beleegyezésre várva, kétséget sem hagyva afelől, hogy számára kinek a véleménye a legfontosabb a kérdésben. De talán a többiek is így vannak ezzel. Arystorral is Lau kezdett el beszélgetni, az ötletet is ő vetette fel, hogy vegyenek közösen egy házat távol a káosztól, ami, ha mindannyiukat nem is, de néhányukat azért biztosan felzabálná, ráadásul azt is ő mondta, hogy van némi spórolt pénze, amit erre a célra tudna szánni.
Ha valaki nélkül, akkor nélküle most biztosan nem lennének itt, így Luni úgy érzi, hogy most mindenképpen övé a döntés joga arról, hogy merre is induljanak.*
4348. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:29:51
Üzenet elküldve: 2019-01-18 15:29:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mintha csak parancs lenne, Mady újra visszanyúl, hogy jó alaposan megmossa azt a bizonyos testért. Finom keze miatt a nemesnek el kell nyomnia egy halk, jóleső sóhajt.*
- Kérdezned sem kell.
*Mosolyát most már semmivel sem lehet levakarni, a negatív gondolatai és érzései, mély depressziója elég hamar az elméjének mélyébe száll.
Tétovázás nélkül állja a nő tekintetét. Kinyúl a vízből és kicsit nyújtózkodik is, hogy elérje kezeivel a másik arcát, és megízlelhesse ajkait. Nem csókol hosszan, hiszen Madynak bizonyára kényelmetlen ez a testhelyzet, viszont abban biztos, hogy amit most kihagy, kis idő múlva be fogja pótolni.*
- Nekem persze nem engedted, hogy jó alaposan megfürdesselek a víz alatt is.
*Játssza egy kicsit a sértődöttet.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mintha csak parancs lenne, Mady újra visszanyúl, hogy jó alaposan megmossa azt a bizonyos testért. Finom keze miatt a nemesnek el kell nyomnia egy halk, jóleső sóhajt.*
- Kérdezned sem kell.
*Mosolyát most már semmivel sem lehet levakarni, a negatív gondolatai és érzései, mély depressziója elég hamar az elméjének mélyébe száll.
Tétovázás nélkül állja a nő tekintetét. Kinyúl a vízből és kicsit nyújtózkodik is, hogy elérje kezeivel a másik arcát, és megízlelhesse ajkait. Nem csókol hosszan, hiszen Madynak bizonyára kényelmetlen ez a testhelyzet, viszont abban biztos, hogy amit most kihagy, kis idő múlva be fogja pótolni.*
- Nekem persze nem engedted, hogy jó alaposan megfürdesselek a víz alatt is.
*Játssza egy kicsit a sértődöttet.*
4347. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:16
Üzenet elküldve: 2019-01-18 10:57:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Úton- útfélen//
*Mikor megérkeznek és a szekér kerekének nyikorgása is elhal, feláll, még mielőtt a testőrök odaérnek és leugrik, csizmája talpa egy határozott koppanással jelzi a szilárd talajt a lába alatt. Minthogy a segítsége immár nem kívánatos, tolongani pedig nincs kedve, csak félreáll, nehogy útban legyen. Nyakát óvatosan megropogtatja és nyújtózik is egy jólesőt, a frissen havas táj látványával eltelítődve. A szabaddá tett úton besurran a palást alá némi hideg, kellemes bizsergést végig futtatva a hátán. Amint magához tért, előre sétál Laurentitiához, közben a közelségtől egyre hatalmasabbnak tűnő épületet vizslatja, pont azon merengve, hogy ha esetleg a pincében kapna csak helyet, neki már így is megérné a dolog. Majd feltűnik a látóterében az Öreg, miután bemutatja Arystor azért egy fejbiccentést felé is megejt, nem gondolja, hogy szabadkoznia kéne a zavarás vagy a kellemetlenkedés miatt, úgy véli, azt a többiek nemsokára úgyis megejtik. Bizonyára már egészen hozzánőt a ház és szinte szerves része is a rendszernek, minden kis zugát ismeri jól, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt el se tudna képzelni. Mikor felvetül a kérdés, kapva kap az alkalmon és kinyilvánítja a saját álláspontját, bár most inkább csak Laurentitia felé, és inkább javaslatként felvetve.*
- Engem főként a Kúria belseje érdekelne, a melléképületeket utána is ráértek körbejárni, hiszen ha a lényeg nem tetszik, akkor már a többi is igazán mindegy. Vagy nem így gondolod?*Nem mintha tartana attól, hogy ez a kívülről ilyen jó állapotúnak tűnő ház belül szinte majd szétesik és csak a jóindulat tartja egyben. Szemét egy pillanatra sem veszi le a monumentális építményről, még az sem bánná, ha egy kicsit tatarozni kéne odabent, de már most kijelenthető, hogy ha ezt választják, biztosan részt kér belőle.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 13:09:58
*Mikor megérkeznek és a szekér kerekének nyikorgása is elhal, feláll, még mielőtt a testőrök odaérnek és leugrik, csizmája talpa egy határozott koppanással jelzi a szilárd talajt a lába alatt. Minthogy a segítsége immár nem kívánatos, tolongani pedig nincs kedve, csak félreáll, nehogy útban legyen. Nyakát óvatosan megropogtatja és nyújtózik is egy jólesőt, a frissen havas táj látványával eltelítődve. A szabaddá tett úton besurran a palást alá némi hideg, kellemes bizsergést végig futtatva a hátán. Amint magához tért, előre sétál Laurentitiához, közben a közelségtől egyre hatalmasabbnak tűnő épületet vizslatja, pont azon merengve, hogy ha esetleg a pincében kapna csak helyet, neki már így is megérné a dolog. Majd feltűnik a látóterében az Öreg, miután bemutatja Arystor azért egy fejbiccentést felé is megejt, nem gondolja, hogy szabadkoznia kéne a zavarás vagy a kellemetlenkedés miatt, úgy véli, azt a többiek nemsokára úgyis megejtik. Bizonyára már egészen hozzánőt a ház és szinte szerves része is a rendszernek, minden kis zugát ismeri jól, mint a tenyerét, nála jobb idegenvezetőt el se tudna képzelni. Mikor felvetül a kérdés, kapva kap az alkalmon és kinyilvánítja a saját álláspontját, bár most inkább csak Laurentitia felé, és inkább javaslatként felvetve.*
- Engem főként a Kúria belseje érdekelne, a melléképületeket utána is ráértek körbejárni, hiszen ha a lényeg nem tetszik, akkor már a többi is igazán mindegy. Vagy nem így gondolod?*Nem mintha tartana attól, hogy ez a kívülről ilyen jó állapotúnak tűnő ház belül szinte majd szétesik és csak a jóindulat tartja egyben. Szemét egy pillanatra sem veszi le a monumentális építményről, még az sem bánná, ha egy kicsit tatarozni kéne odabent, de már most kijelenthető, hogy ha ezt választják, biztosan részt kér belőle.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.18 13:09:58
4346. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-18 09:27:40
Üzenet elküldve: 2019-01-18 09:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel egyik kezével az elf mellkasán támaszkodik, így elég hamar érzékeli, ahogy izmai megfeszülnek egy pillanat erejéig, ahogy óvatosan ráfog az oly érzékeny testrészre. Ez azonban kicsit sem tántorítja el, minthogy a férfi szavai inkább buzdítják a folytatásra. Még néhány határozott, de inkább masszírozó jellegű mozdulattal végig simít rajta, aztán mellette, de azért igyekszik nem sokat szöszmötölni, hiszen tudja, hogy ez talán a legmohóbb része minden férfinak, így minél tovább foglalkozik vele annál inkább követelőzővé válik. Így gyorsan magára hagyja, majd az elf lábai következnek. Előveszi a kefét és beszappanozza, majd kezével kedvesen felhúzza a másik térdét, ha nem ellenkezik, akkor elkezdi csutakolni a lábait, egyiket a másik után.*
- Remélem nem kellemetlen, a lábaid után még egyszer megmosom, ha úgy kívánod.*Emelkedik fel, arcára kedves mosoly ül ki, megtámasztva egyik kezét a dézsa oldalán, hogy belenézhesse a másik szemeibe.*
- Nem szeretném, ha koszos maradnál bárhol is.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel egyik kezével az elf mellkasán támaszkodik, így elég hamar érzékeli, ahogy izmai megfeszülnek egy pillanat erejéig, ahogy óvatosan ráfog az oly érzékeny testrészre. Ez azonban kicsit sem tántorítja el, minthogy a férfi szavai inkább buzdítják a folytatásra. Még néhány határozott, de inkább masszírozó jellegű mozdulattal végig simít rajta, aztán mellette, de azért igyekszik nem sokat szöszmötölni, hiszen tudja, hogy ez talán a legmohóbb része minden férfinak, így minél tovább foglalkozik vele annál inkább követelőzővé válik. Így gyorsan magára hagyja, majd az elf lábai következnek. Előveszi a kefét és beszappanozza, majd kezével kedvesen felhúzza a másik térdét, ha nem ellenkezik, akkor elkezdi csutakolni a lábait, egyiket a másik után.*
- Remélem nem kellemetlen, a lábaid után még egyszer megmosom, ha úgy kívánod.*Emelkedik fel, arcára kedves mosoly ül ki, megtámasztva egyik kezét a dézsa oldalán, hogy belenézhesse a másik szemeibe.*
- Nem szeretném, ha koszos maradnál bárhol is.
4345. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:31:08
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászversny//
*Szerényen, de letagadhatatlanul bólint egy aprócskát.*
- De igen. Nem tagadom. Az agyamra mész néha *neveti el magát, s még véletlenül sem érzi rosszul magát őszinteségéért. Hazudna, ha tagadná, ráadásul éppen pár perccel ezelőtt adta tanúbizonyságát, hogy bizony kihozza a béketűrésből a hegyesfülű. Valóban jó ötlet volt újrakezdeni, mert azt ugyan csak Lyz tudhatja, vagy inkább csak érzi, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy lóra pattanjon, és vissza se nézzen. Most egy kicsit azért örül, hogy nem ment, bár talán leckének sem lett volna utolsó. *
- Azért mert ismerem a szavakat, még nem sűrűn szoktam használni *sejtelmes pillantás követi a mondatot, éppen olyan a mosoly is. A régi kis lázadó bujkál benne, aki nem tűnt el, csak átalakult, hogy ne törjön derékba. Az igazat megvallva káromkodást tanulni egy másik nyelven mindig vicces, de Lyz sem szívesen terelné abba az irányba a napot.*
- Jól van. Akkor nem tanítok neked. Amúgy is feltalálod magad szerintem. Nem féltelek *somolyog az orra alatt. Aztán bemutatja, hogy őt sem kell félteni a kártyatrükkök terén, mert ha nem megy a röptetés, megszórja egy sorozattal a mestert, és mindjárt el van intézve a dolog. Kimondottan jól szórakozik, amikor Shenre dobálja a lapokat. *
- Hogyne érne *kacarászik még egy kicsit, lefogott kezei alatt, mielőtt összeszedné minden komolyságát. Nem könnyű, amilyen képet vág a szeleburdi elf, elnézné azt a tettetett felháborodást még egy kicsit. Nincs benne ugyanis az a görcsösség, amit eddig érzett folyvást, és amitől ő is befeszült, bármi is legyen az.*
- Ugye? Őstehetség vagyok. De ha te nem vagy, sosem derül ki. *Büszkén vigyorog a kártyatrükk-mesterre, mindketten tudják pedig, hogy ez koránt sincs így.* Igen, akárcsak te az elf nyelvvel.
*Segít Shennek a lapokat szedni, mert egy bő paklit körbeszórt maguk körül, de ketten azért hamar összeszedik. És elő is kerül az a kis csomag, amit még nem bontott ki eddig.*
- Neehem *szemei smaragdszín fénnyel csillannak, amikor elneveti magát, hisz nem tud nem a fancsali fintorra gondolni, ami kiült a fiú arcára a finx hús íze miatt.*
- Jobb van benne. Sokkal, de sokkal jobb *kacsint mellé, amiből azért nem lehet rájönni, hogy viccel, vagy csak azért csinálja, hogy viccnek tűnjön, de valóban valami sokkal megrázóbb van benne.*
- Kibonthatod *int a csomagra.* Megérdemled.
*Ő maga visszatelepszik a fa tövébe, hátát a törzsnek veti, és kíváncsian figyeli, ahogy Shen a csomaggal bíbelődik. Ha inkább Lyzre bízná, persze szívesen kibontaná neki, ugyan úgy, a fa törzsének dőlve.
Egy-egy csokoládéval csorgatott édes sütemény van a csomagban, szöges ellentéte a finx húsnak. Nem habos, nem olyan gazdagnegyedi, mint amilyet Éné szokott sütni, de ez is nagyon finom volt, a legutóbb Lyz szerint.*
- Banya azt mondta, olyan jóízűen etted a múltkori lakoma után, hogy csoda, hogy az ujjaid megvannak még, és nem haraptad le habzsolás közben *hecceli játékosan az elfet. Persze Banya semmi ilyet nem mondott, csak hogy lelkesen ette az elf, aztán lehet, hogy nem is volt igaz.*
//Íjászversny//
*Szerényen, de letagadhatatlanul bólint egy aprócskát.*
- De igen. Nem tagadom. Az agyamra mész néha *neveti el magát, s még véletlenül sem érzi rosszul magát őszinteségéért. Hazudna, ha tagadná, ráadásul éppen pár perccel ezelőtt adta tanúbizonyságát, hogy bizony kihozza a béketűrésből a hegyesfülű. Valóban jó ötlet volt újrakezdeni, mert azt ugyan csak Lyz tudhatja, vagy inkább csak érzi, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy lóra pattanjon, és vissza se nézzen. Most egy kicsit azért örül, hogy nem ment, bár talán leckének sem lett volna utolsó. *
- Azért mert ismerem a szavakat, még nem sűrűn szoktam használni *sejtelmes pillantás követi a mondatot, éppen olyan a mosoly is. A régi kis lázadó bujkál benne, aki nem tűnt el, csak átalakult, hogy ne törjön derékba. Az igazat megvallva káromkodást tanulni egy másik nyelven mindig vicces, de Lyz sem szívesen terelné abba az irányba a napot.*
- Jól van. Akkor nem tanítok neked. Amúgy is feltalálod magad szerintem. Nem féltelek *somolyog az orra alatt. Aztán bemutatja, hogy őt sem kell félteni a kártyatrükkök terén, mert ha nem megy a röptetés, megszórja egy sorozattal a mestert, és mindjárt el van intézve a dolog. Kimondottan jól szórakozik, amikor Shenre dobálja a lapokat. *
- Hogyne érne *kacarászik még egy kicsit, lefogott kezei alatt, mielőtt összeszedné minden komolyságát. Nem könnyű, amilyen képet vág a szeleburdi elf, elnézné azt a tettetett felháborodást még egy kicsit. Nincs benne ugyanis az a görcsösség, amit eddig érzett folyvást, és amitől ő is befeszült, bármi is legyen az.*
- Ugye? Őstehetség vagyok. De ha te nem vagy, sosem derül ki. *Büszkén vigyorog a kártyatrükk-mesterre, mindketten tudják pedig, hogy ez koránt sincs így.* Igen, akárcsak te az elf nyelvvel.
*Segít Shennek a lapokat szedni, mert egy bő paklit körbeszórt maguk körül, de ketten azért hamar összeszedik. És elő is kerül az a kis csomag, amit még nem bontott ki eddig.*
- Neehem *szemei smaragdszín fénnyel csillannak, amikor elneveti magát, hisz nem tud nem a fancsali fintorra gondolni, ami kiült a fiú arcára a finx hús íze miatt.*
- Jobb van benne. Sokkal, de sokkal jobb *kacsint mellé, amiből azért nem lehet rájönni, hogy viccel, vagy csak azért csinálja, hogy viccnek tűnjön, de valóban valami sokkal megrázóbb van benne.*
- Kibonthatod *int a csomagra.* Megérdemled.
*Ő maga visszatelepszik a fa tövébe, hátát a törzsnek veti, és kíváncsian figyeli, ahogy Shen a csomaggal bíbelődik. Ha inkább Lyzre bízná, persze szívesen kibontaná neki, ugyan úgy, a fa törzsének dőlve.
Egy-egy csokoládéval csorgatott édes sütemény van a csomagban, szöges ellentéte a finx húsnak. Nem habos, nem olyan gazdagnegyedi, mint amilyet Éné szokott sütni, de ez is nagyon finom volt, a legutóbb Lyz szerint.*
- Banya azt mondta, olyan jóízűen etted a múltkori lakoma után, hogy csoda, hogy az ujjaid megvannak még, és nem haraptad le habzsolás közben *hecceli játékosan az elfet. Persze Banya semmi ilyet nem mondott, csak hogy lelkesen ette az elf, aztán lehet, hogy nem is volt igaz.*
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:22:47
Üzenet elküldve: 2019-01-17 21:22:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, hogy Mady is elgondolkozik valamin, hiszen Aleimord mellkasa lassan olyan tiszta lesz, hogy bőr sem marad rajta. A férfi élezi a kényeztetést, így nem szól rá a nőre egy darabig, ám hosszú percek elteltével mégis megrázza a kezét.*
- Minden rendben?
*Kérdez vissza kérdő tekintettel, és a válasz meg is érkezik.*
- Csak nyugodtan.
~Én is túl sokat teszem mostanában.~
*Mady folytatja a mosdatást egyre lejjebb és lejjebb. Mikor kezei megtalálják az ékességét a férfi teste szinte azonnal megfeszül.*
- Hé... Öhm...
*Testi reakció jól láthatóak.*
- Ha már ott tapogatsz, csináld rendesen.
*Arcára széles mosoly húzódik. A kefére nem is reagál, csak barna tekintetével Mady arcát és reakcióit figyeli.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, hogy Mady is elgondolkozik valamin, hiszen Aleimord mellkasa lassan olyan tiszta lesz, hogy bőr sem marad rajta. A férfi élezi a kényeztetést, így nem szól rá a nőre egy darabig, ám hosszú percek elteltével mégis megrázza a kezét.*
- Minden rendben?
*Kérdez vissza kérdő tekintettel, és a válasz meg is érkezik.*
- Csak nyugodtan.
~Én is túl sokat teszem mostanában.~
*Mady folytatja a mosdatást egyre lejjebb és lejjebb. Mikor kezei megtalálják az ékességét a férfi teste szinte azonnal megfeszül.*
- Hé... Öhm...
*Testi reakció jól láthatóak.*
- Ha már ott tapogatsz, csináld rendesen.
*Arcára széles mosoly húzódik. A kefére nem is reagál, csak barna tekintetével Mady arcát és reakcióit figyeli.*
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:50:54
Üzenet elküldve: 2019-01-17 17:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* A titokzatos lény felágaskodik, hogy karmával felhasítsa a párost, de ekkor hirtelen Monsotor közéjük áll. Denzack kissé meglepődik, de az alkalmat kihasználva arrébb kúszik, majd a lovak irányába indulna, de tudomásul kell vennie a bosszantó tényt, hogy nem kötötték ki a lovakat, s azok bizony már valahol az erdő mélyén járhatnak. A helyzet miatt zsörtölődik is rendesen a sötételf, de ekkor megpillantja a két másik lényt, akik komoly veszélyt jelenthetnek társaira nézve. Tudja, hogy cselekednie kell valamit, hiszen másként a társainak nem sok ideje lenne védekezni egyszerre három ilyen lény ellen. Ekkor hirtelen bevillan fejébe a nagyszerű ötlet, hogy még nála van a kis tégely, amit Lyztől kapott. Úgy emlékszik valami veszélyes dolog van benne, amit a pengéjére rá is kenhet. Zsebéből hamar elő is kapja a kenőcsöt, hogy tőrét bekenje vele. Ezután sebesen indulna el a két támadó felé. Ha sikerül időben odaérnie a csontszarvasokhoz, akkor árnytánc képességét próbálja meg használni, hogy elkerülje a sérüléseket, de azért közben próbál bevinni találatokat is a pengevirág krémmel bekent tőrével. Nagyon elszánt, hiszen jól tudja, hogy most mindannyiuk élete forog kockán, s ezúttal nem úszhatja meg a helyzetet harc nélkül. Nagyon reménykedik az akciója sikerében, miközben elszántságát növeli az a tény is, hogy már nincs mit vesztenie, hiszen, ha hagyná meghalni a többieket, akkor bizonyosan vele is végeznének a csontszarvasok, de lovak nélkül ez az opció nagyon fel sem merült Denzacknál. *
* A titokzatos lény felágaskodik, hogy karmával felhasítsa a párost, de ekkor hirtelen Monsotor közéjük áll. Denzack kissé meglepődik, de az alkalmat kihasználva arrébb kúszik, majd a lovak irányába indulna, de tudomásul kell vennie a bosszantó tényt, hogy nem kötötték ki a lovakat, s azok bizony már valahol az erdő mélyén járhatnak. A helyzet miatt zsörtölődik is rendesen a sötételf, de ekkor megpillantja a két másik lényt, akik komoly veszélyt jelenthetnek társaira nézve. Tudja, hogy cselekednie kell valamit, hiszen másként a társainak nem sok ideje lenne védekezni egyszerre három ilyen lény ellen. Ekkor hirtelen bevillan fejébe a nagyszerű ötlet, hogy még nála van a kis tégely, amit Lyztől kapott. Úgy emlékszik valami veszélyes dolog van benne, amit a pengéjére rá is kenhet. Zsebéből hamar elő is kapja a kenőcsöt, hogy tőrét bekenje vele. Ezután sebesen indulna el a két támadó felé. Ha sikerül időben odaérnie a csontszarvasokhoz, akkor árnytánc képességét próbálja meg használni, hogy elkerülje a sérüléseket, de azért közben próbál bevinni találatokat is a pengevirág krémmel bekent tőrével. Nagyon elszánt, hiszen jól tudja, hogy most mindannyiuk élete forog kockán, s ezúttal nem úszhatja meg a helyzetet harc nélkül. Nagyon reménykedik az akciója sikerében, miközben elszántságát növeli az a tény is, hogy már nincs mit vesztenie, hiszen, ha hagyná meghalni a többieket, akkor bizonyosan vele is végeznének a csontszarvasok, de lovak nélkül ez az opció nagyon fel sem merült Denzacknál. *
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:38:37
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:38:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy veszi észre, a férfi inkább lenne el saját gondolataiban, minthogy mindig megzavarja, valamivel, ami éppen akkor pattant ki a fejéből. Kicsit elszégyelli magát, így egy kis ideig még az elf mellkasát szappanozza, annak esetleg feltűnhet, hogy már vagy húsz perce nem igazán vándoroltak másfele a tisztogató kezek és hogy erre vastagabb a szappanréteg kezd felgyűlni. Majd hirtelen kapja a szikrát és zavart tekintetét felemeli a másikét keresve vele.*
- Ne haragudj, egy kicsit elbambultam. *Mentegetőzik, közben pedig előrébb hajol, sarkárkától elemelkedve, és egyik kezével a másik mellkasán megtámasztva magát, felszabadult kezét levezeti az elf bőrén egészen az ágyékáig, ha az hagyja, hogy néhány finom mozdulattal megtisztítsa a férfi legérzékenyebb testrészét, amely eddig a víz takarásában pihent.*
- Lábaidon már használnám a kefét is, ha megengeded.*Mindvégig a másikon tartva tekintetét, egyelőre a feladatra összpontosítva egy kedves mosollyal megfűszerezve.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy veszi észre, a férfi inkább lenne el saját gondolataiban, minthogy mindig megzavarja, valamivel, ami éppen akkor pattant ki a fejéből. Kicsit elszégyelli magát, így egy kis ideig még az elf mellkasát szappanozza, annak esetleg feltűnhet, hogy már vagy húsz perce nem igazán vándoroltak másfele a tisztogató kezek és hogy erre vastagabb a szappanréteg kezd felgyűlni. Majd hirtelen kapja a szikrát és zavart tekintetét felemeli a másikét keresve vele.*
- Ne haragudj, egy kicsit elbambultam. *Mentegetőzik, közben pedig előrébb hajol, sarkárkától elemelkedve, és egyik kezével a másik mellkasán megtámasztva magát, felszabadult kezét levezeti az elf bőrén egészen az ágyékáig, ha az hagyja, hogy néhány finom mozdulattal megtisztítsa a férfi legérzékenyebb testrészét, amely eddig a víz takarásában pihent.*
- Lábaidon már használnám a kefét is, ha megengeded.*Mindvégig a másikon tartva tekintetét, egyelőre a feladatra összpontosítva egy kedves mosollyal megfűszerezve.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:21:40
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:21:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*A séta csendesen telik, olybá tűnik, mintha annyira nem igyekeznének. Nem sietteti őket senki és semmi, immár biztonságban vannak a város zajától és mocskától. Persze fellélegezni nincs idő, még akkor sem, ha leheletük párája oly szép felhőket rajzol az előttük terülő légbe. Az érintés kellemes és meleg, ahogyan a jövő terve is annak tűnik. Orts a maga módján hányja veti meg a dolgokat és szempillantás alatt jut általában döntésre. Ha eldöntötte, hogy neki az jó, akkor jó. Ezen nincs mit gondolkodni. Márpedig véletlen szülte társa mellett, még a kérgesebb emlékek is gyalulttá szelídülnek. Az emlék ott van, csak sokkal kedvezőbb köntösbe csomagolva. Jelenleg nem szomjazik, talán csak létező valójában igazi vízre, a bosszú nem élteti, miképp korábbi indulatai is föld alá bújnak.*
- Otthon. *Néz előre mereven, s kimondva is oly távolinak tűnik az ismeretlen, hogy otthonnak korántsem hívhatná. A célzást megérti persze, valahol jól is esik számára, mégis azonnal közhelyes gondolatok jutnak eszébe.* Az otthon ott van, ahol a család. Kayiko családja Ortasnak? *Kérdezi a lányra nézve, hideg tekintettel és meglehetősen racionális következetességgel, mintha utóbbi kérdése az időjárásra, vagy a szirti sas röptéhez kapcsolódna. Lehet, titkon sejti a válasz nehézségét, azonban ennek jelet nem ad, szorítása nem erősödik.*
- Nekem kedves Kayiko. *Mondja tényszerűen, de kezének szorítása még most is ugyanolyan marad, miképp hideg tekintete már ismét a látóhatárt fürkészi. A sebével már régen törődött, fájdalmat nem érez ezzel kapcsolatban, talán megfelelően begyógyult, persze azért még időt kell adnia neki.*
- Nem... voltam mindig ilyen. *Kezd bele nehézkesen formálva a mondatot, hogy az belőle szóljon, s ne, mint külső szemlélő tekintsen magára.* Apa voltam. Szerető. *Préseli ki fogai között tagoltan, majd csonka kezét felemelve néz a lányra.* Szívem is volt, bizony. Nagy szívem, talán a legnagyobb. *Életében először talán mosolyogni látszik, bár ez a mosoly inkább szomorú és reményvesztett, mint a csodás emlékek megtestesítője.*
- A Hely jó volt nekünk. Amíg le nem rohanták. *Elcsendesedik, s csak a hűvös szél zúgása öleli körbe őket, ahogy a lassan szállingózó, talajon megülő hó ropogása hallik lábuk alatt. Semmi nem utal arra, hogy erre két vándor jár, csak a madarak kik látták, s a hó, mely érezte.*
*A séta csendesen telik, olybá tűnik, mintha annyira nem igyekeznének. Nem sietteti őket senki és semmi, immár biztonságban vannak a város zajától és mocskától. Persze fellélegezni nincs idő, még akkor sem, ha leheletük párája oly szép felhőket rajzol az előttük terülő légbe. Az érintés kellemes és meleg, ahogyan a jövő terve is annak tűnik. Orts a maga módján hányja veti meg a dolgokat és szempillantás alatt jut általában döntésre. Ha eldöntötte, hogy neki az jó, akkor jó. Ezen nincs mit gondolkodni. Márpedig véletlen szülte társa mellett, még a kérgesebb emlékek is gyalulttá szelídülnek. Az emlék ott van, csak sokkal kedvezőbb köntösbe csomagolva. Jelenleg nem szomjazik, talán csak létező valójában igazi vízre, a bosszú nem élteti, miképp korábbi indulatai is föld alá bújnak.*
- Otthon. *Néz előre mereven, s kimondva is oly távolinak tűnik az ismeretlen, hogy otthonnak korántsem hívhatná. A célzást megérti persze, valahol jól is esik számára, mégis azonnal közhelyes gondolatok jutnak eszébe.* Az otthon ott van, ahol a család. Kayiko családja Ortasnak? *Kérdezi a lányra nézve, hideg tekintettel és meglehetősen racionális következetességgel, mintha utóbbi kérdése az időjárásra, vagy a szirti sas röptéhez kapcsolódna. Lehet, titkon sejti a válasz nehézségét, azonban ennek jelet nem ad, szorítása nem erősödik.*
- Nekem kedves Kayiko. *Mondja tényszerűen, de kezének szorítása még most is ugyanolyan marad, miképp hideg tekintete már ismét a látóhatárt fürkészi. A sebével már régen törődött, fájdalmat nem érez ezzel kapcsolatban, talán megfelelően begyógyult, persze azért még időt kell adnia neki.*
- Nem... voltam mindig ilyen. *Kezd bele nehézkesen formálva a mondatot, hogy az belőle szóljon, s ne, mint külső szemlélő tekintsen magára.* Apa voltam. Szerető. *Préseli ki fogai között tagoltan, majd csonka kezét felemelve néz a lányra.* Szívem is volt, bizony. Nagy szívem, talán a legnagyobb. *Életében először talán mosolyogni látszik, bár ez a mosoly inkább szomorú és reményvesztett, mint a csodás emlékek megtestesítője.*
- A Hely jó volt nekünk. Amíg le nem rohanták. *Elcsendesedik, s csak a hűvös szél zúgása öleli körbe őket, ahogy a lassan szállingózó, talajon megülő hó ropogása hallik lábuk alatt. Semmi nem utal arra, hogy erre két vándor jár, csak a madarak kik látták, s a hó, mely érezte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222