Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-28 17:52:46
Üzenet elküldve: 2019-06-28 17:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vieljana//
*Volt idő, amikor az erdőmélyi elf is inkább optimistán állt a sors alakulásához, a többséghez, de a templomban történtek és az azt követő események kissé eltérítették ettől az úttól. Építeni fáradtságos és rengeteg munkát igénylő dolog, de pusztítani pillanatok alatt lehet, így sokan döntenek a könnyebb út mellett.
Ezen gondolatait nem osztja meg a tündérrel, szeretné, ha az ő fénye nem kopna meg, igenis ragyogjon és legyen igaza neki. A segítség kijelentésére haloványan elmosolyodik.*
- Aki nem akarja, hogy segítsenek neki, annak már késő felnyitni a szemét. *Csak ennyit fűz hozzá.
Az erdő törvényei mindig is kemények voltak, akár könyörtelennek is lehet nevezni, de mindenképpen igazságosak.*
- Ezek az erdők viszonylag biztonságosak. *Néz a gyérebb erdőségek felé. A folyónál, a víz miatt több a vad, Erdőmélye pedig bármikor életveszélyes lehet.
Tudta, hogy Vieljana érteni fogja, mit szeretne kifejezni számára.*
- Pontosan. Egyszerre csodálni való és félelmetes. *Az erdő is, mint törvényei, ilyenek, de tökéletes egyensúlyban tudnak működni, ha a betolakodók nem borítanak fel mindent. Ők maguk is betolakodók, de amíg nem akarják kiszorítani onnan eredeti urait, az állatokat, addig nem lesz bajuk sem a vadakkal, sem a Fákban Lakóval.*
- Örülök, nekem is jól esett. *Mosolyodik el a tündér szavain. Viel indulni látszik és az erdőmélyi elfnek is vissza kellene térnie.*
- Nem, köszönöm. Talán majd egy másik alkalommal. *Utasítja el bocsánatkérő hanggal a meghívást, de ahogy ígérte, valamikor biztosan meg fogja látogatni a szomszédokat.*
- Megértem, éjjel is csodás az erő, de veszélyesebb, hisz a ragadozók főleg akkor vadásznak. *Pillant Xauzur felé, s bár kitárgyalták, hogy irbiszekkel az erdőnek ezen részén nem találkozhatnak, farkasok és medvék még kimerészkedhetnek idáig.*
- Még nem láttam. *Válaszol és széles mosollyal nézi végig Vielt, ahogy a hátas eb hátán pár kört nyargal előtte. Xauzur bundájába kénytelen belemarkolni, mert az irbisz figyelmét is felkelti a kutyagoló tündér alakja, bármennyire is tartja a távolságot, felülve méregeti Árnyékot és nyergében Vieljanát.*
- Lenyűgöző látvány. *Mondja enyhén meghajolva, majd maga is felkel ültéből, de Xauzurt nem ereszti el maga mellől.*
- Nagyon örültem a találkozásnak, Vieljana. Köszönöm a beszélgetést. *Mondja, amikor a tündér megáll, hogy elköszönhessen tőle.*
- Az Erdő Szíve, Eeyr áldjon és remélem, hamarosan találkozunk nálatok vagy Mil'Ochass-ban. *Hajol meg mélyen a tündér előtt.
Meghallgatja még Vielt, majd az irbiszt maga elé küldve, ellenkező irányba Árnyéktól, megindul a sűrűbb erdő felé, amely a folyóparti faluba vezet.*
//Vieljana//
*Volt idő, amikor az erdőmélyi elf is inkább optimistán állt a sors alakulásához, a többséghez, de a templomban történtek és az azt követő események kissé eltérítették ettől az úttól. Építeni fáradtságos és rengeteg munkát igénylő dolog, de pusztítani pillanatok alatt lehet, így sokan döntenek a könnyebb út mellett.
Ezen gondolatait nem osztja meg a tündérrel, szeretné, ha az ő fénye nem kopna meg, igenis ragyogjon és legyen igaza neki. A segítség kijelentésére haloványan elmosolyodik.*
- Aki nem akarja, hogy segítsenek neki, annak már késő felnyitni a szemét. *Csak ennyit fűz hozzá.
Az erdő törvényei mindig is kemények voltak, akár könyörtelennek is lehet nevezni, de mindenképpen igazságosak.*
- Ezek az erdők viszonylag biztonságosak. *Néz a gyérebb erdőségek felé. A folyónál, a víz miatt több a vad, Erdőmélye pedig bármikor életveszélyes lehet.
Tudta, hogy Vieljana érteni fogja, mit szeretne kifejezni számára.*
- Pontosan. Egyszerre csodálni való és félelmetes. *Az erdő is, mint törvényei, ilyenek, de tökéletes egyensúlyban tudnak működni, ha a betolakodók nem borítanak fel mindent. Ők maguk is betolakodók, de amíg nem akarják kiszorítani onnan eredeti urait, az állatokat, addig nem lesz bajuk sem a vadakkal, sem a Fákban Lakóval.*
- Örülök, nekem is jól esett. *Mosolyodik el a tündér szavain. Viel indulni látszik és az erdőmélyi elfnek is vissza kellene térnie.*
- Nem, köszönöm. Talán majd egy másik alkalommal. *Utasítja el bocsánatkérő hanggal a meghívást, de ahogy ígérte, valamikor biztosan meg fogja látogatni a szomszédokat.*
- Megértem, éjjel is csodás az erő, de veszélyesebb, hisz a ragadozók főleg akkor vadásznak. *Pillant Xauzur felé, s bár kitárgyalták, hogy irbiszekkel az erdőnek ezen részén nem találkozhatnak, farkasok és medvék még kimerészkedhetnek idáig.*
- Még nem láttam. *Válaszol és széles mosollyal nézi végig Vielt, ahogy a hátas eb hátán pár kört nyargal előtte. Xauzur bundájába kénytelen belemarkolni, mert az irbisz figyelmét is felkelti a kutyagoló tündér alakja, bármennyire is tartja a távolságot, felülve méregeti Árnyékot és nyergében Vieljanát.*
- Lenyűgöző látvány. *Mondja enyhén meghajolva, majd maga is felkel ültéből, de Xauzurt nem ereszti el maga mellől.*
- Nagyon örültem a találkozásnak, Vieljana. Köszönöm a beszélgetést. *Mondja, amikor a tündér megáll, hogy elköszönhessen tőle.*
- Az Erdő Szíve, Eeyr áldjon és remélem, hamarosan találkozunk nálatok vagy Mil'Ochass-ban. *Hajol meg mélyen a tündér előtt.
Meghallgatja még Vielt, majd az irbiszt maga elé küldve, ellenkező irányba Árnyéktól, megindul a sűrűbb erdő felé, amely a folyóparti faluba vezet.*
5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-26 21:28:55
Üzenet elküldve: 2019-06-26 21:28:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton újra//
*"Kicsit éretlenebb, túrósabb." Thim ízlelgeti a szavakat, mint korábban a sajtot. Ha lehet bűne egy darab sajtnak e világon, az nem az éretlensége volt.*
- A gyomrom mindent megköszön, ami tápláló. Azt is, amit én magam nem. Mondhatni a bendőm a gazdám. Igazság szerint egyáltalán nem szeretem a sajtot, de jól esett, mert éhes voltam és mert tőled kaptam.
*Vallja meg mindezt Luninari előtt. Ha zavarba hozta a lányt korábbi kijelentéseivel, vagy a sajtról tett vallomással, akkor egy mosollyal igyekszik orvosolni a helyzetet. Ám akkor sem fukar egy kis vidámsággal, ha ilyesmiről nincs szó. Hallgatja a lányt és hallgatja a csendet is a mondatok között. Tudja már, hogy útitársa borús útravalót cipel a jövő felé. Lassan bontakoznak ki szóban a múlt emlékei, de ha úgy hozza a szerencse, akkor Thim sokat megtudhat még ezekről. Nem sejthetik, meddig sodorja őket egyfelé az élet, bár mindketten erősen bíznak ebben az új családban. A környékről zeneszó hallatszik. Nem látják a forrását. Thim már dúdolná az ismerős dallamot, amikor Luninari fölveti, hogy a jó irányról meg kéne bizonyosodni. Szívesen csillogtatná határozottságát, helyismerete azonban nem elégséges ehhez. Semmiképp sem szeretné, ha többet kéne sétálniuk egy rossz irány miatt, hiszen Luninari már most a toronyban lenne szíve szerint, ezért mellőzi a találgatást.*
- Érdemes lesz egy kérdést feltenni, én is úgy vélem. Intézem is szívesen, ha egyetértesz.
*"Kicsit éretlenebb, túrósabb." Thim ízlelgeti a szavakat, mint korábban a sajtot. Ha lehet bűne egy darab sajtnak e világon, az nem az éretlensége volt.*
- A gyomrom mindent megköszön, ami tápláló. Azt is, amit én magam nem. Mondhatni a bendőm a gazdám. Igazság szerint egyáltalán nem szeretem a sajtot, de jól esett, mert éhes voltam és mert tőled kaptam.
*Vallja meg mindezt Luninari előtt. Ha zavarba hozta a lányt korábbi kijelentéseivel, vagy a sajtról tett vallomással, akkor egy mosollyal igyekszik orvosolni a helyzetet. Ám akkor sem fukar egy kis vidámsággal, ha ilyesmiről nincs szó. Hallgatja a lányt és hallgatja a csendet is a mondatok között. Tudja már, hogy útitársa borús útravalót cipel a jövő felé. Lassan bontakoznak ki szóban a múlt emlékei, de ha úgy hozza a szerencse, akkor Thim sokat megtudhat még ezekről. Nem sejthetik, meddig sodorja őket egyfelé az élet, bár mindketten erősen bíznak ebben az új családban. A környékről zeneszó hallatszik. Nem látják a forrását. Thim már dúdolná az ismerős dallamot, amikor Luninari fölveti, hogy a jó irányról meg kéne bizonyosodni. Szívesen csillogtatná határozottságát, helyismerete azonban nem elégséges ehhez. Semmiképp sem szeretné, ha többet kéne sétálniuk egy rossz irány miatt, hiszen Luninari már most a toronyban lenne szíve szerint, ezért mellőzi a találgatást.*
- Érdemes lesz egy kérdést feltenni, én is úgy vélem. Intézem is szívesen, ha egyetértesz.
5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:48:11
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Pycta//
*A tündér kissé elálmosodott a sok beszélgetéstől és a sok pogácsától, ezért Árnyék bundájának a meleg, puha rejtekéből néha igen nagyokat pislog. De ez nem akadályozza abban, hogy újra fellelkesedjen, amint Pyctáék otthonáról és a meghívásáról hall. Titokban már tervezgeti is, hogyan menjen oda – egyedül se félne bejárni az utat, hiszen még ha apró és törékeny is, semmiképpen sem tapasztalatlan erdőjáró. Amit pedig az elf mond, arról, hogy tudatos döntésen múlik, ki jó vagy rossz, Viel ragyogó optimizmussal arcán veszi tudomásul. Hiszen számára szerinte természetes dolog, hogy a többség a jót akarja majd – aztán kiderül, melyikünknek lesz végül igaza.*
- Akik nem látják be, azoknak segíteni kell, hogy belássák. *Mondja olyan határozottan és komolyan, hogy érződik, erre a kemény feladatra ő maga is hajlandó lenne, akár a puszta két kezével. Xauzurral kapcsolatban kicsit félve, de álmosan figyel, és meg is borzong az erdő vasszigorától.*
- Azért jó, hogy errefelé nem jár. A farkasok és medvék elől meg tudok lógni… Na jó, talán csak a medvék elől.* De az irbisz már nagy kihívás lenne. Pycta ujját követve, az erdőt elnézve az jut eszébe, hogy át kellene gondolnia ezt az egyedül utazás dolgot, még ha tudná is, hogyan boldoguljon a fák között. -Talán valaki hajlandó elkísérni… Meg kell kérdeznie a többieket.*
- Azt hiszem, értem. *Bólogat.* Minden megy a maga rendjén. Milyen egyszerű logika, és mégis mennyire félelmetes tud lenni! *Nevet kicsit a helyzet banalitásán, ezután pedig feltápászkodik, és nagyot nyújtózik. Kis kezével eltakarja száját, de Pycta még így is hallhatja, hogy Viel nagyot ásít.*
- Annyira jót beszélgettünk! *Mosolyog.* De ha megbocsátasz, és nem tervezel velünk tartani esetleg… *Pillant rá reménykedve az ellenkezőjében.* Akkor lassan elindulnék haza. Még sötétedés előtt meg kell érkeznem, különben a többiek aggódni fognak értem. *És Viel teljes komolysággal titkolja, hogy ő különösen aggódna saját magáért. Combjára csap, mire Árnyék felpattan a földről, és fülét csóválva csatlakozik a lányhoz, pont úgy helyezkedve, hogy a tündér egyszerűen át tudja vetni rajta a lábát. Mikor felül, felkacag.*
- Láttál már kutyagoló tündért valaha? *Kérdezi kíváncsian a férfitól, és néhány parancsszóval útnak indítja Árnyékot, hogy tegyen egy kört a mezőn Pycta előtt, mintegy szemléltetve a humoros jelenetet. A lány direkt igyekszik távol tartani társát Xauzurtól, nehogy újabb konfliktus legyen, de még így is érzi a kutya izmaiban a tettre kész feszültséget.* Hát, kérlek, ilyen! *Tárja szét karjait, így már nem is kapaszkodik. Láthatóan bízik a kutyában, hogy nem dobja a földre.*
//Pycta//
*A tündér kissé elálmosodott a sok beszélgetéstől és a sok pogácsától, ezért Árnyék bundájának a meleg, puha rejtekéből néha igen nagyokat pislog. De ez nem akadályozza abban, hogy újra fellelkesedjen, amint Pyctáék otthonáról és a meghívásáról hall. Titokban már tervezgeti is, hogyan menjen oda – egyedül se félne bejárni az utat, hiszen még ha apró és törékeny is, semmiképpen sem tapasztalatlan erdőjáró. Amit pedig az elf mond, arról, hogy tudatos döntésen múlik, ki jó vagy rossz, Viel ragyogó optimizmussal arcán veszi tudomásul. Hiszen számára szerinte természetes dolog, hogy a többség a jót akarja majd – aztán kiderül, melyikünknek lesz végül igaza.*
- Akik nem látják be, azoknak segíteni kell, hogy belássák. *Mondja olyan határozottan és komolyan, hogy érződik, erre a kemény feladatra ő maga is hajlandó lenne, akár a puszta két kezével. Xauzurral kapcsolatban kicsit félve, de álmosan figyel, és meg is borzong az erdő vasszigorától.*
- Azért jó, hogy errefelé nem jár. A farkasok és medvék elől meg tudok lógni… Na jó, talán csak a medvék elől.* De az irbisz már nagy kihívás lenne. Pycta ujját követve, az erdőt elnézve az jut eszébe, hogy át kellene gondolnia ezt az egyedül utazás dolgot, még ha tudná is, hogyan boldoguljon a fák között. -Talán valaki hajlandó elkísérni… Meg kell kérdeznie a többieket.*
- Azt hiszem, értem. *Bólogat.* Minden megy a maga rendjén. Milyen egyszerű logika, és mégis mennyire félelmetes tud lenni! *Nevet kicsit a helyzet banalitásán, ezután pedig feltápászkodik, és nagyot nyújtózik. Kis kezével eltakarja száját, de Pycta még így is hallhatja, hogy Viel nagyot ásít.*
- Annyira jót beszélgettünk! *Mosolyog.* De ha megbocsátasz, és nem tervezel velünk tartani esetleg… *Pillant rá reménykedve az ellenkezőjében.* Akkor lassan elindulnék haza. Még sötétedés előtt meg kell érkeznem, különben a többiek aggódni fognak értem. *És Viel teljes komolysággal titkolja, hogy ő különösen aggódna saját magáért. Combjára csap, mire Árnyék felpattan a földről, és fülét csóválva csatlakozik a lányhoz, pont úgy helyezkedve, hogy a tündér egyszerűen át tudja vetni rajta a lábát. Mikor felül, felkacag.*
- Láttál már kutyagoló tündért valaha? *Kérdezi kíváncsian a férfitól, és néhány parancsszóval útnak indítja Árnyékot, hogy tegyen egy kört a mezőn Pycta előtt, mintegy szemléltetve a humoros jelenetet. A lány direkt igyekszik távol tartani társát Xauzurtól, nehogy újabb konfliktus legyen, de még így is érzi a kutya izmaiban a tettre kész feszültséget.* Hát, kérlek, ilyen! *Tárja szét karjait, így már nem is kapaszkodik. Láthatóan bízik a kutyában, hogy nem dobja a földre.*
5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 11:17:36
Üzenet elküldve: 2019-06-20 11:17:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aranyfonál//
-Hát én olyat nem hiszem, hogy tudok. Nem vagyok az a gondoskodó fajta. Inkább csak szigorú. Nem szeretem a gyerekeket és ők se szoktak engem.
*Vagy megutálják vagy elkezdenek bőgni és úgy utálják meg. Fárasztó kis görcsök. Arra, hogy tiszta szívvel törekedne a leghelyesebben dönteni is csak a fejét vakarja. Inkább nem mondja, hogy meglehet van pár fattya neki is szerteszét a világban akikről nem is tud. És így számít jó szülőnek a saját szemében, hogy megvédte őket saját magától. Arra meg, hogy egy vérből valóak lennének, meg egymásra utalva vagy hogy elnéző volna a szüleivel akkor is ha nincs meg a szeretet kimondottan furán néz a nőre.*
-Ez nem így van. Ha valaki a szüleitől csak félelmet és megalázást kap akkor magától értetődő, hogy gyűlöli őket. Ez nem így van. Általában elvárható, hogy ha valakik képesek voltak életet adni akkor utána azzal foglalkozzanak is és ne tegyék tönkre az életét már egészen fiatalon.
*Kemény kijelentések, de első kézből valóak. A tapizást nem tudja hova tenni így csak hálásan mosolyog vissza nőre. A szavakat természetesen nem hiszi el. Tudja magáról, hogy szörnyű szülő lenne. Csak azért most nem tervez vitatkozni.*
-Lehet.
*Mosolyog, de zavarja a szitu amibe keveredett. A nőnek fogalma sincs, hogy a doki milyen alak és mennyire távol is van a normális élettől. Hogy boldogan éldegéljen egy nagy házban, együtt élje le az életét a nővel akibe bele van zúgva és gyerekei legyenek és így öregedjen meg boldogan. A legtöbb amit az élettől várhat az egy nagy és látványos halál. Nyilvános kivégzés vagy verekedés, esetleg harc közben. Milyen szép is lenne valakinek egy életre szóló emléket okozni közben. Esetleg mást is a halálba ragadni. Imádja ezt a gondolatot. Mindig felderíti. A nő reakciója is megmosolyogtatja ahogy az öccseiről beszél. Mivel nem szereti a fáradtságot ezért örül, hogy neki nem voltak. Bár talán tudta volna a szülői szigort inkább azokra irányítani. Lehet, hogy vette volna hasznukat. Vagy nem. Akkor még szánalmas volt.*
-Felgyújtották? Vicces lehetett.
*Nevet fel. Az vicces lehetett. Biztos csúnyán kikaptak érte, de maga a történet poén. Azon pedig ahogy utána a nő a gyerekeiről mesél csak mosolyogni tud a doki. Hát igen. Így képzeli el a született anyukát.*
-Jó lehetett.
*Kicsit irigykedik a másikra ugyanis tényleg boldognak tűnik ahogy róluk beszél. Férje is van. A doki szinte látja maga előtt a lehetőséget ahogy nagymamaként az unokákkal körülvéve mesél nekik. Kicsit el is szomorítja ez a dolog, de kívülről persze nem mutatja a jelét csak halványan mosolyog.*
//Aranyfonál//
-Hát én olyat nem hiszem, hogy tudok. Nem vagyok az a gondoskodó fajta. Inkább csak szigorú. Nem szeretem a gyerekeket és ők se szoktak engem.
*Vagy megutálják vagy elkezdenek bőgni és úgy utálják meg. Fárasztó kis görcsök. Arra, hogy tiszta szívvel törekedne a leghelyesebben dönteni is csak a fejét vakarja. Inkább nem mondja, hogy meglehet van pár fattya neki is szerteszét a világban akikről nem is tud. És így számít jó szülőnek a saját szemében, hogy megvédte őket saját magától. Arra meg, hogy egy vérből valóak lennének, meg egymásra utalva vagy hogy elnéző volna a szüleivel akkor is ha nincs meg a szeretet kimondottan furán néz a nőre.*
-Ez nem így van. Ha valaki a szüleitől csak félelmet és megalázást kap akkor magától értetődő, hogy gyűlöli őket. Ez nem így van. Általában elvárható, hogy ha valakik képesek voltak életet adni akkor utána azzal foglalkozzanak is és ne tegyék tönkre az életét már egészen fiatalon.
*Kemény kijelentések, de első kézből valóak. A tapizást nem tudja hova tenni így csak hálásan mosolyog vissza nőre. A szavakat természetesen nem hiszi el. Tudja magáról, hogy szörnyű szülő lenne. Csak azért most nem tervez vitatkozni.*
-Lehet.
*Mosolyog, de zavarja a szitu amibe keveredett. A nőnek fogalma sincs, hogy a doki milyen alak és mennyire távol is van a normális élettől. Hogy boldogan éldegéljen egy nagy házban, együtt élje le az életét a nővel akibe bele van zúgva és gyerekei legyenek és így öregedjen meg boldogan. A legtöbb amit az élettől várhat az egy nagy és látványos halál. Nyilvános kivégzés vagy verekedés, esetleg harc közben. Milyen szép is lenne valakinek egy életre szóló emléket okozni közben. Esetleg mást is a halálba ragadni. Imádja ezt a gondolatot. Mindig felderíti. A nő reakciója is megmosolyogtatja ahogy az öccseiről beszél. Mivel nem szereti a fáradtságot ezért örül, hogy neki nem voltak. Bár talán tudta volna a szülői szigort inkább azokra irányítani. Lehet, hogy vette volna hasznukat. Vagy nem. Akkor még szánalmas volt.*
-Felgyújtották? Vicces lehetett.
*Nevet fel. Az vicces lehetett. Biztos csúnyán kikaptak érte, de maga a történet poén. Azon pedig ahogy utána a nő a gyerekeiről mesél csak mosolyogni tud a doki. Hát igen. Így képzeli el a született anyukát.*
-Jó lehetett.
*Kicsit irigykedik a másikra ugyanis tényleg boldognak tűnik ahogy róluk beszél. Férje is van. A doki szinte látja maga előtt a lehetőséget ahogy nagymamaként az unokákkal körülvéve mesél nekik. Kicsit el is szomorítja ez a dolog, de kívülről persze nem mutatja a jelét csak halványan mosolyog.*
5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 10:12:41
Üzenet elküldve: 2019-06-20 10:12:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A széles karavánutak az ingoványos vidék embertpróbáló ösvényei után felettébb kényelmesnek hatnak. Nem is lenne gond a haladással, ha Vicnek nem fáj annyira a lába a rövid kis erdei kalandtól. Arthenior kikövezett utcái után nem igazán tudott hozzászokni a sziklákhoz, ágakhoz, tüskékhez. Emellett vékony, puha bőrcipője, ami a hangtalan osonásra lett teremtve, nem bizonyult megfelelő lábbelinek a durva talajon. Vic tehát dacosan összeszorítja a fogát. Csak azért sem fog lepihenni, az nem az ő stílusa.*
~Viseltem már el rosszabbat is, egy kis vérző seb nem ledönteni a lábamról.~
*Csak a "kis" vérző seb a vándorlással töltött napok után felszedte a föld és levegő minden porszemcséjét, mígnem egy lüktető, halványpiros daganattá nőtte ki magát. Minden egyes lépésnél úgy hasított a jobb lábába a fájdalom, mintha tőrt forgatnának benne.*
~Vízre lesz szükségem...~
~Viseltem már el rosszabbat is, egy kis vérző seb nem ledönteni a lábamról.~
*Csak a "kis" vérző seb a vándorlással töltött napok után felszedte a föld és levegő minden porszemcséjét, mígnem egy lüktető, halványpiros daganattá nőtte ki magát. Minden egyes lépésnél úgy hasított a jobb lábába a fájdalom, mintha tőrt forgatnának benne.*
~Vízre lesz szükségem...~
5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-20 00:23:20
Üzenet elküldve: 2019-06-20 00:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aranyfonál//
- Hüm, hát egy pofonba még nem halt bele senki, de én jobb kedvelem a szelídebb módszereket. Meggyőződésem, hogy a türelem, és odaadó szeretet is lehet annyira hatékony, mint adott esetben az erélyes fellépés. Azt hiszem a kettő együtt szükséges.
*Persze nem tudhatja biztosan. Még csak azt sem tudja, hogy ő maga mennyire felelt meg, mint anya, mert sajnálatosan gyermekei nem érték meg azt a kort, hogy láthassa mivé formálódnak óvó kezei alatt.*
- Sajnos egyik kérdésre sincs biztos válasz. Ezért nehéz kicsit szülőnek lenni, mert nincs biztosan kitaposott útvonal. A gyermekek szépsége pont az, hogy mennyire különbözőek, éppen ezért akkor kihívás, hogy miként bánjunk velük. De úgy hiszem az sokat számít, hogy tiszta szívvel törekszünk a leghelyesebben dönteni.
*Kedvesen mosolyog az elfre, hátha azzal valamelyest bátorítani tudja. Karheia is tisztában van azzal, hogy bizonytalanságra való utalásával nem oszlatta el a férfi aggodalmát, vagy nem válaszolt meg bármiféle kérdést. Újabb levegőt vesz, hogy folytassa, mert szeretne így tenni, és bízik benne, hogy nem untatja túlzottan Intathot.*
- Egy gyermek érzi azt, ha szeretik, és azt is, ha nem. Egy szerető, jószándékú szülő hibái felett könnyebb szemet hunyni, meg egyébként is, minden csimota elnézőbb felmenőivel, ahogy azok is az apróságokkal. Ez zsigeri dolog, hiszen egy vérből valóak vagytok, ráadásul egymásra szorulva, akkor is, ha a szeretet közeg nincs meg, vagy nem olyan.
*Kezét kissé vigasztalóan az orvos vállára teszi.*
- Úgy gondolom, hogy majd másképp fogsz erről vélekedni, akkor pedig tudni fogod a helyes utat. Érezni fogod.
*Szabad kézfejét mellkasára simítja, pont a szíve fölé.*
- Ez sok mindenre választ ad, ott ahol már a fejünk elbukik.
*Ujjával pedig megbökdösi saját halántékát. Kezeit leveszi az orvosról, márha amaz egyáltalán eltűrte érintését.*
- Ahj!
*Drámaian felsóhajt.*
- Borzalmasan nehéz volt velük. Családomban jellemzően mindenki rendkívül vehemens, ez rájuk különösen igaz volt, de leginkább gyermekként. Szó szerint, mintha a futótüzet próbálnád kordában tartani. Arra is volt példa, hogy felgyújtották a házat.
*Enyhe fáradtság cseng ki szavaiból, ugyanakkor mosolyog, és érezhető szeretettel hangjában beszél fivéreiről.*
- Az enyéim csendes és szelíd teremtések voltak. Persze a kellő mennyiségű vadsággal. Az is lehet, hogy csupán öcséimmel töltött évek után tűntek visszafogottnak a saját porontyaim. De mindenképpen hasznos volt, és sokat tanultam, például a türelmet is napjában többször is gyakorolhattam.
*Kuncog. Arca ragyog a boldog emlékektől, és egyértelműen árulkodik arról, hogy minden nehézség ellenére hiányoznak neki azok az idők.*
//Aranyfonál//
- Hüm, hát egy pofonba még nem halt bele senki, de én jobb kedvelem a szelídebb módszereket. Meggyőződésem, hogy a türelem, és odaadó szeretet is lehet annyira hatékony, mint adott esetben az erélyes fellépés. Azt hiszem a kettő együtt szükséges.
*Persze nem tudhatja biztosan. Még csak azt sem tudja, hogy ő maga mennyire felelt meg, mint anya, mert sajnálatosan gyermekei nem érték meg azt a kort, hogy láthassa mivé formálódnak óvó kezei alatt.*
- Sajnos egyik kérdésre sincs biztos válasz. Ezért nehéz kicsit szülőnek lenni, mert nincs biztosan kitaposott útvonal. A gyermekek szépsége pont az, hogy mennyire különbözőek, éppen ezért akkor kihívás, hogy miként bánjunk velük. De úgy hiszem az sokat számít, hogy tiszta szívvel törekszünk a leghelyesebben dönteni.
*Kedvesen mosolyog az elfre, hátha azzal valamelyest bátorítani tudja. Karheia is tisztában van azzal, hogy bizonytalanságra való utalásával nem oszlatta el a férfi aggodalmát, vagy nem válaszolt meg bármiféle kérdést. Újabb levegőt vesz, hogy folytassa, mert szeretne így tenni, és bízik benne, hogy nem untatja túlzottan Intathot.*
- Egy gyermek érzi azt, ha szeretik, és azt is, ha nem. Egy szerető, jószándékú szülő hibái felett könnyebb szemet hunyni, meg egyébként is, minden csimota elnézőbb felmenőivel, ahogy azok is az apróságokkal. Ez zsigeri dolog, hiszen egy vérből valóak vagytok, ráadásul egymásra szorulva, akkor is, ha a szeretet közeg nincs meg, vagy nem olyan.
*Kezét kissé vigasztalóan az orvos vállára teszi.*
- Úgy gondolom, hogy majd másképp fogsz erről vélekedni, akkor pedig tudni fogod a helyes utat. Érezni fogod.
*Szabad kézfejét mellkasára simítja, pont a szíve fölé.*
- Ez sok mindenre választ ad, ott ahol már a fejünk elbukik.
*Ujjával pedig megbökdösi saját halántékát. Kezeit leveszi az orvosról, márha amaz egyáltalán eltűrte érintését.*
- Ahj!
*Drámaian felsóhajt.*
- Borzalmasan nehéz volt velük. Családomban jellemzően mindenki rendkívül vehemens, ez rájuk különösen igaz volt, de leginkább gyermekként. Szó szerint, mintha a futótüzet próbálnád kordában tartani. Arra is volt példa, hogy felgyújtották a házat.
*Enyhe fáradtság cseng ki szavaiból, ugyanakkor mosolyog, és érezhető szeretettel hangjában beszél fivéreiről.*
- Az enyéim csendes és szelíd teremtések voltak. Persze a kellő mennyiségű vadsággal. Az is lehet, hogy csupán öcséimmel töltött évek után tűntek visszafogottnak a saját porontyaim. De mindenképpen hasznos volt, és sokat tanultam, például a türelmet is napjában többször is gyakorolhattam.
*Kuncog. Arca ragyog a boldog emlékektől, és egyértelműen árulkodik arról, hogy minden nehézség ellenére hiányoznak neki azok az idők.*
5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:42:14
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:42:14
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Már jócskán haladnak, és úgy tűnhet, Seles éppen elmélázott, mert csak kifejezéstelen arccal nézi Cserfes előtte mocorgó füleit. Megrázva a fejét csodálkozva bámul Laura, mintha most látná először, és kezét is a pocakjára teszi.*
- Ó, a veteményes nagyon jó ötlet! És én a lánynak és a fiúnak is örülnék… Nem is tudom… *Mondja, és halványan mosolyog, de ez most nem olyan mosoly, mint azelőtt. Valami nem stimmel, a lány még mindig nem érzi valami jól magát, pedig általában a hasfájása és a hányingere is szűnni szokott. Borzasztó lélekjelenlétre van szüksége, hogy ne essen pánikba a rossz előérzetétől, de kitart: ujjait a kantárba vájja, és nagy levegőt vesz. A babának biztos nem jó, ha megijed, ezért csak nyugodtak kell maradnia, ahogy eddig.*
~ És ha baja van? ~ *Fut végig rajta egy újabb rémülethullám, hogy még a gerincén át is megérzi.* ~ Ha baja van, én soha nem bocsátom meg magamnak, se Leonnak… ~ *Újabb fájdalom nyilall belé, ezúttal megint a szája elé kapja a kezét, de most nem a hányinger miatt. Nyög egy nagyot, ennyire még soha nem nyilallott az alhasa, még a derekában is érzi.*
- Nem vagyok túl jól. Siessünk! *Kapkodja a levegőt izzadva, és még nagyobb tempóra ösztökéli a lovát. Várja, hogy Lau mutassa az utat, és mihamarabb odaérjenek. Cserfes biztosan a segítségére siet, már sok slamasztikából kimentette. Ő pedig inkább vállalja a zötyögést, még ha most fájdalmas is, ha utána leülhet, lefeküdhet, bármi.*
*Már jócskán haladnak, és úgy tűnhet, Seles éppen elmélázott, mert csak kifejezéstelen arccal nézi Cserfes előtte mocorgó füleit. Megrázva a fejét csodálkozva bámul Laura, mintha most látná először, és kezét is a pocakjára teszi.*
- Ó, a veteményes nagyon jó ötlet! És én a lánynak és a fiúnak is örülnék… Nem is tudom… *Mondja, és halványan mosolyog, de ez most nem olyan mosoly, mint azelőtt. Valami nem stimmel, a lány még mindig nem érzi valami jól magát, pedig általában a hasfájása és a hányingere is szűnni szokott. Borzasztó lélekjelenlétre van szüksége, hogy ne essen pánikba a rossz előérzetétől, de kitart: ujjait a kantárba vájja, és nagy levegőt vesz. A babának biztos nem jó, ha megijed, ezért csak nyugodtak kell maradnia, ahogy eddig.*
~ És ha baja van? ~ *Fut végig rajta egy újabb rémülethullám, hogy még a gerincén át is megérzi.* ~ Ha baja van, én soha nem bocsátom meg magamnak, se Leonnak… ~ *Újabb fájdalom nyilall belé, ezúttal megint a szája elé kapja a kezét, de most nem a hányinger miatt. Nyög egy nagyot, ennyire még soha nem nyilallott az alhasa, még a derekában is érzi.*
- Nem vagyok túl jól. Siessünk! *Kapkodja a levegőt izzadva, és még nagyobb tempóra ösztökéli a lovát. Várja, hogy Lau mutassa az utat, és mihamarabb odaérjenek. Cserfes biztosan a segítségére siet, már sok slamasztikából kimentette. Ő pedig inkább vállalja a zötyögést, még ha most fájdalmas is, ha utána leülhet, lefeküdhet, bármi.*
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:08:12
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Otthonkeresés//
- Az már igazán nem sok! *jegyzi meg mosolyogva a hátralévő idő hallatán. Igaz, neki még nem volt alkalma megtapasztalni, milyen is az áldott állapot, biztos benne, a vége felé már nem lehet olyan könnyű, főleg, ha egyedül marad az ember lánya, így igyekszik lelket önteni Selesbe, amennyire csak tud*
- Remélhetőleg utána már a szaglásod is a régi lesz. Nem lenne jó, ha továbbra is ilyen érzékeny maradna! *teszi hozzá nevetve, hiszen bár alapvetően a kisbabák igencsak jó illatúak, tudnak kevésbé illatos dolgokat produkálni, melyekkel nehezen birkózna meg az újdonsült anyuka, ha továbbra is ilyen rosszul viselné a szagokat*
- Rendben, akkor ne késlekedjünk! És köszönöm, hogy segítesz. *pillant hálásan Selesre, miközben lelkesen bólogat a szavaira. Tetszik neki a lány talpraesettsége és kitartása, amivel a helyzetet kezeli, és ahogy inkább egy számára idegen személy miatt aggódik, mintsem saját épségéért. Míg Seles nyeregbe száll, ismét megfogja Cserfes kantárát, hogy minél kevesebbet mozogjon és a lánynak is segít felszállni, ha szüksége van rá, majd ő maga is nyeregbe pattan, onnan folytatva a beszélgetést*
- Ne félj, azokban nem lesz hiány! Bár egyelőre még csak a piacon vásárolt zöldségek vannak otthon, szeretnék majd egy kis veteményest kialakítani a ház mögött, kicsit arrébb pedig egy gyümölcsöst. *ecseteli lelkesen terveit a lánynak, ahogy kiérnek lassan a városból*
- Nem, nincs messze! Jó, annyira nincs is közel, de hát a város mellett nehéz is nyugalmas környéket találni... Kicsit odébb van, a fák között, de fél órán belül ott lehetünk! Talán hamarabb is. *fordul biztató mosollyal a lányra, remélve, nem rémítették meg őt a hallottak. Inkább kicsit fölé lőtte a menetidőt, lévén nem tudja, milyen tempóban képes haladni Seles, de hamarabb is odaérhetnek, ha a lány is bírja a kicsit tempósabb iramot. Az se baj azonban, ha nem, ő nem fogja siettetni, hiszen el tudja képzelni, milyen nehéz lehet ekkora pocakkal lovon ülni*
- És mit gondolsz, fiú lesz vagy lány? *kíváncsiskodik tovább, ahogy haladnak új otthonuk felé. Úgy véli, még ha nem is mindig jön be, de az anyukák valami titkos megérzésnél fogva képesek kitalálni a születendő gyerek nemét, így kíváncsi, vajon Seles is alá tudja-e támasztani ezt a feltevését.*
- Az már igazán nem sok! *jegyzi meg mosolyogva a hátralévő idő hallatán. Igaz, neki még nem volt alkalma megtapasztalni, milyen is az áldott állapot, biztos benne, a vége felé már nem lehet olyan könnyű, főleg, ha egyedül marad az ember lánya, így igyekszik lelket önteni Selesbe, amennyire csak tud*
- Remélhetőleg utána már a szaglásod is a régi lesz. Nem lenne jó, ha továbbra is ilyen érzékeny maradna! *teszi hozzá nevetve, hiszen bár alapvetően a kisbabák igencsak jó illatúak, tudnak kevésbé illatos dolgokat produkálni, melyekkel nehezen birkózna meg az újdonsült anyuka, ha továbbra is ilyen rosszul viselné a szagokat*
- Rendben, akkor ne késlekedjünk! És köszönöm, hogy segítesz. *pillant hálásan Selesre, miközben lelkesen bólogat a szavaira. Tetszik neki a lány talpraesettsége és kitartása, amivel a helyzetet kezeli, és ahogy inkább egy számára idegen személy miatt aggódik, mintsem saját épségéért. Míg Seles nyeregbe száll, ismét megfogja Cserfes kantárát, hogy minél kevesebbet mozogjon és a lánynak is segít felszállni, ha szüksége van rá, majd ő maga is nyeregbe pattan, onnan folytatva a beszélgetést*
- Ne félj, azokban nem lesz hiány! Bár egyelőre még csak a piacon vásárolt zöldségek vannak otthon, szeretnék majd egy kis veteményest kialakítani a ház mögött, kicsit arrébb pedig egy gyümölcsöst. *ecseteli lelkesen terveit a lánynak, ahogy kiérnek lassan a városból*
- Nem, nincs messze! Jó, annyira nincs is közel, de hát a város mellett nehéz is nyugalmas környéket találni... Kicsit odébb van, a fák között, de fél órán belül ott lehetünk! Talán hamarabb is. *fordul biztató mosollyal a lányra, remélve, nem rémítették meg őt a hallottak. Inkább kicsit fölé lőtte a menetidőt, lévén nem tudja, milyen tempóban képes haladni Seles, de hamarabb is odaérhetnek, ha a lány is bírja a kicsit tempósabb iramot. Az se baj azonban, ha nem, ő nem fogja siettetni, hiszen el tudja képzelni, milyen nehéz lehet ekkora pocakkal lovon ülni*
- És mit gondolsz, fiú lesz vagy lány? *kíváncsiskodik tovább, ahogy haladnak új otthonuk felé. Úgy véli, még ha nem is mindig jön be, de az anyukák valami titkos megérzésnél fogva képesek kitalálni a születendő gyerek nemét, így kíváncsi, vajon Seles is alá tudja-e támasztani ezt a feltevését.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-19 15:26:14
Üzenet elküldve: 2019-06-19 15:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton újra//
*Kicsit furcsának tartja, hogy Thim vidámnak tűnik, amiért olyan sajtot szolgált fel neki reggelire, ami nem volt teljesen érett, de úgy van vele, hogy biztosan azért, mert pontosan így szereti.*
- Hát igen, tényleg nem. *ismeri el mindenesetre.* Egyszerűen csak nem volt kedvem még két napot csak ezért várni.
*Bár türelmetlennek talán nem tűnik, lelkesedését pedig visszafogja kissé a még mindig benne lévő bizonytalanság, azért legszívesebben előreszaladna, hogy minél hamarabb odaérjenek, aztán pedig természetesen minél gyorsabban vissza.
Sokkal tapasztaltabb azonban már ahhoz, hogy bármi hasonlót tegyen. Pontosan tudja, hogyha szalad ameddig csak bír, azzal csak azt éri el, hogy már az út legelején elfárad, a következő órákban pedig csak lassabban tudna haladni, és ezért a nap végéig kisebb kisebb távolságot megtenni, mint így, viszonylag nyugodt, egyenletes tempóban.
Ilyen téren amúgy sincsen oka panaszra. Thim sokkal magasabb nála, így lábai is hosszabbak, mint az övéi. Egyelőre neki kell a lépést tartania vele, nem pedig fordítva, mindezt azonban a legkevésbé sem bánja.*
- Nekem azért így is ízlett. Persze, lágyabban az igazi, de én azt is szeretem, amikor még kicsit éretlenebb, túrósabb a közepe. Te is? *kérdi, egyrészt mert az a tippje, hogy igen, másrészt, mert kicsit furcsán érezné magát, hogyha teljesen csendben baktatnának egymás mellett, holott tudja, előbb-utóbb el fog majd jönni ez a pillanat is. Ha nem is áll előttük túl hosszú út, annyira mindenképpen, hogy annak minden egyes percét átbeszélgessék.
Hamarosan mindenesetre sokkal fontosabb témájuk is akad annál, mint hogy ki hogyan szereti a kecskesajtot jobban.*
- Köszönöm, ez kedves. *mondja, és mivel kicsit zavarban van, gondosan kerüli is Thim tekintetét, inkább játéknyulai vidáman libegő füleit, és a lába alatt lévő utat nézi beszéd közben, mintha attól félne, hogy megbotlik egy kiálló gyökérben.
Hamar belátja viszont, hogy bármennyire is személyes a téma, nem lehet túlságosan félszeg. Persze, hasonló dolgokról nem túl könnyű beszélnie, mégis, az sem megoldás, hogy nem mondja ki és eltitkolja azt, amit érez. Az is felszabadító volt, amikor Launak mondhatta el, hogy mennyire fontos neki.*
- Az igazság az, hogy nekem is szükségem van rátok. Otthon nem nagyon voltak barátaim. *választja azért szándékosan az enyhe megfogalmazást.* Akiket pedig megismertem Artheniorban, amikor még ott éltem, Laut leszámítva mind eltűntek valamerre, de nagyon remélem, hogy jól vannak.
*Erről sajnos ez a legtöbb, amit elmondhat, bár erős kétségei talán ezúttal jól látszanak az arcán. Egyedül Nairada felől lehet majdnem teljesen nyugodt, hogy minden rendben van vele, de azért irigyelni nem irigyli őt sem.
Kíváncsi lenne rá, hogy a lány, aki úgy nőtt fel, hogy csak a ruhás szobája volt akkora, hogy nagyobb helyet foglalt el a világból, mint az a ház, ahol ő született és élt Arthenior előtt, vajon, hogyan élte meg azt, hogy otthonából talán semmi sem maradt?
Még neki is összeszorul a szíve, ha arra a rengeteg gyönyörű ruhára, és arra a hatalmas könyvtárra gondol, amelynek érdekesebbnél érdekesebb könyveit generációk hosszú sora gyűjtötte össze kitartó munkával, hogy aztán talán lángok martaléka legyen az egész.
Mégis, mivel Nai édesapja gazdag kereskedő, nyilván nekik legalább más városokban is van vagyonuk, házuk, így a nemesség bukása Artheniorban nem jelentett egyet számukra azzal, hogy mindenüket elvesztették. Ráadásul mindenki közül éppen Nairada volt az egyetlen szerencsés, aki legalább a zavargásokat megúszta, és nem kellett testközelből végignéznie mindannak a pusztulását, amit addig meggyökeresedett rendnek tartott. Szerencséjére pont nem sokkal a káosz kezdete előtt utazott el Artheniorból.
Ami Aleimordot illeti, ő láthatóan nagyon rossz állapotban volt, amikor legutóbb látta, ezt pedig ő a maga részéről teljességgel meg tudja érteni. Lau is, mintha kerülte volna kissé a témát, és az igazság az, hogy valamiért ő sem feszegette. Talán lelke mélyén attól félt, hogy megtud valami olyasmit, amit nem lenne képes feldolgozni.
És akkor itt van még Alenia is természetesen, aki barbár elrablóinak köszönhetően már a zavargások kitörése előtt is kevesebb volt egy ujjal, mint amikor megismerték egymást.
Szinte erőszakkal kell elszakítania gondolatait immár sokadszorra múltról. Emlékezteti magát, hogy végre éppen az történik, amit olyan régóta várt, úton van a Mágustorony felé. Sokat mindenesetre nem segít ezen, amikor eszébe jut, hogy éppen Alenia volt az, aki elsőnek mesélt neki arról, hogy merre is van egyáltalán a torony.
Amennyire teheti a jelenre és a jövőre próbál koncentrálni mégis, ebben pedig Thim és mindaz, amit mond neki, akaratlanul is nagyon nagy segítségére van.*
- Jó végre tartozni valahová, és pont közétek. Közületek mindenki egy külön kis világ, és ez nagyon tetszik. *mosolyodik el, ahogyan a többiekkel együtt egyben felidézi a házat, a birtokot, valamint persze a kis tavat, ami mellett velük élhet.*
- Én szigorú hagyományok között nőttem fel, ahogy mindenki más is a faluban persze. Ott valahogy sokkal jobban hasonlítottak egymásra az elfek, mint bárki más azóta a többiekhez, hogy eljöttem onnan. Szerintem mai napig anya az ott, aki a legkevésbé illik arra a helyre. *mondja, és bár egykori otthonának felemlegetése szintén nem feltétlenül vidám emlékeket juttat az eszébe, ezen mégis egy kicsit elneveti magát, útitársának következő szavai előtt.
Nem feltételezi Thimről, hogy csak udvariasságból mondaná neki, hogy szívesen hallgatja, és ettől kicsit megkönnyebbül, bár azért árnyalatnyi bizonytalansága feltűnik neki.
Mégis úgy tesz, vagy próbál úgy tenni, mintha nem vette volna észre. Amúgy is, annak tudja be, aminek valahol a sajátját is. Szerinte mindenki ideges és bizonytalan kicsit egy új út megkezdése előtt, és annak a legelején.*
- Azok leszünk. Ezt én is megígértem, szóval muszáj. Ha már itt tartunk, nem olyan elhagyatott ez a vidék. Csak a biztonság kedvéért, de az első kisebb faluban, vagy az első szembejövőtől azért meg fogom kérdezni, hogy biztosan jó irányba megyünk-e egyáltalán.
*Kicsit furcsának tartja, hogy Thim vidámnak tűnik, amiért olyan sajtot szolgált fel neki reggelire, ami nem volt teljesen érett, de úgy van vele, hogy biztosan azért, mert pontosan így szereti.*
- Hát igen, tényleg nem. *ismeri el mindenesetre.* Egyszerűen csak nem volt kedvem még két napot csak ezért várni.
*Bár türelmetlennek talán nem tűnik, lelkesedését pedig visszafogja kissé a még mindig benne lévő bizonytalanság, azért legszívesebben előreszaladna, hogy minél hamarabb odaérjenek, aztán pedig természetesen minél gyorsabban vissza.
Sokkal tapasztaltabb azonban már ahhoz, hogy bármi hasonlót tegyen. Pontosan tudja, hogyha szalad ameddig csak bír, azzal csak azt éri el, hogy már az út legelején elfárad, a következő órákban pedig csak lassabban tudna haladni, és ezért a nap végéig kisebb kisebb távolságot megtenni, mint így, viszonylag nyugodt, egyenletes tempóban.
Ilyen téren amúgy sincsen oka panaszra. Thim sokkal magasabb nála, így lábai is hosszabbak, mint az övéi. Egyelőre neki kell a lépést tartania vele, nem pedig fordítva, mindezt azonban a legkevésbé sem bánja.*
- Nekem azért így is ízlett. Persze, lágyabban az igazi, de én azt is szeretem, amikor még kicsit éretlenebb, túrósabb a közepe. Te is? *kérdi, egyrészt mert az a tippje, hogy igen, másrészt, mert kicsit furcsán érezné magát, hogyha teljesen csendben baktatnának egymás mellett, holott tudja, előbb-utóbb el fog majd jönni ez a pillanat is. Ha nem is áll előttük túl hosszú út, annyira mindenképpen, hogy annak minden egyes percét átbeszélgessék.
Hamarosan mindenesetre sokkal fontosabb témájuk is akad annál, mint hogy ki hogyan szereti a kecskesajtot jobban.*
- Köszönöm, ez kedves. *mondja, és mivel kicsit zavarban van, gondosan kerüli is Thim tekintetét, inkább játéknyulai vidáman libegő füleit, és a lába alatt lévő utat nézi beszéd közben, mintha attól félne, hogy megbotlik egy kiálló gyökérben.
Hamar belátja viszont, hogy bármennyire is személyes a téma, nem lehet túlságosan félszeg. Persze, hasonló dolgokról nem túl könnyű beszélnie, mégis, az sem megoldás, hogy nem mondja ki és eltitkolja azt, amit érez. Az is felszabadító volt, amikor Launak mondhatta el, hogy mennyire fontos neki.*
- Az igazság az, hogy nekem is szükségem van rátok. Otthon nem nagyon voltak barátaim. *választja azért szándékosan az enyhe megfogalmazást.* Akiket pedig megismertem Artheniorban, amikor még ott éltem, Laut leszámítva mind eltűntek valamerre, de nagyon remélem, hogy jól vannak.
*Erről sajnos ez a legtöbb, amit elmondhat, bár erős kétségei talán ezúttal jól látszanak az arcán. Egyedül Nairada felől lehet majdnem teljesen nyugodt, hogy minden rendben van vele, de azért irigyelni nem irigyli őt sem.
Kíváncsi lenne rá, hogy a lány, aki úgy nőtt fel, hogy csak a ruhás szobája volt akkora, hogy nagyobb helyet foglalt el a világból, mint az a ház, ahol ő született és élt Arthenior előtt, vajon, hogyan élte meg azt, hogy otthonából talán semmi sem maradt?
Még neki is összeszorul a szíve, ha arra a rengeteg gyönyörű ruhára, és arra a hatalmas könyvtárra gondol, amelynek érdekesebbnél érdekesebb könyveit generációk hosszú sora gyűjtötte össze kitartó munkával, hogy aztán talán lángok martaléka legyen az egész.
Mégis, mivel Nai édesapja gazdag kereskedő, nyilván nekik legalább más városokban is van vagyonuk, házuk, így a nemesség bukása Artheniorban nem jelentett egyet számukra azzal, hogy mindenüket elvesztették. Ráadásul mindenki közül éppen Nairada volt az egyetlen szerencsés, aki legalább a zavargásokat megúszta, és nem kellett testközelből végignéznie mindannak a pusztulását, amit addig meggyökeresedett rendnek tartott. Szerencséjére pont nem sokkal a káosz kezdete előtt utazott el Artheniorból.
Ami Aleimordot illeti, ő láthatóan nagyon rossz állapotban volt, amikor legutóbb látta, ezt pedig ő a maga részéről teljességgel meg tudja érteni. Lau is, mintha kerülte volna kissé a témát, és az igazság az, hogy valamiért ő sem feszegette. Talán lelke mélyén attól félt, hogy megtud valami olyasmit, amit nem lenne képes feldolgozni.
És akkor itt van még Alenia is természetesen, aki barbár elrablóinak köszönhetően már a zavargások kitörése előtt is kevesebb volt egy ujjal, mint amikor megismerték egymást.
Szinte erőszakkal kell elszakítania gondolatait immár sokadszorra múltról. Emlékezteti magát, hogy végre éppen az történik, amit olyan régóta várt, úton van a Mágustorony felé. Sokat mindenesetre nem segít ezen, amikor eszébe jut, hogy éppen Alenia volt az, aki elsőnek mesélt neki arról, hogy merre is van egyáltalán a torony.
Amennyire teheti a jelenre és a jövőre próbál koncentrálni mégis, ebben pedig Thim és mindaz, amit mond neki, akaratlanul is nagyon nagy segítségére van.*
- Jó végre tartozni valahová, és pont közétek. Közületek mindenki egy külön kis világ, és ez nagyon tetszik. *mosolyodik el, ahogyan a többiekkel együtt egyben felidézi a házat, a birtokot, valamint persze a kis tavat, ami mellett velük élhet.*
- Én szigorú hagyományok között nőttem fel, ahogy mindenki más is a faluban persze. Ott valahogy sokkal jobban hasonlítottak egymásra az elfek, mint bárki más azóta a többiekhez, hogy eljöttem onnan. Szerintem mai napig anya az ott, aki a legkevésbé illik arra a helyre. *mondja, és bár egykori otthonának felemlegetése szintén nem feltétlenül vidám emlékeket juttat az eszébe, ezen mégis egy kicsit elneveti magát, útitársának következő szavai előtt.
Nem feltételezi Thimről, hogy csak udvariasságból mondaná neki, hogy szívesen hallgatja, és ettől kicsit megkönnyebbül, bár azért árnyalatnyi bizonytalansága feltűnik neki.
Mégis úgy tesz, vagy próbál úgy tenni, mintha nem vette volna észre. Amúgy is, annak tudja be, aminek valahol a sajátját is. Szerinte mindenki ideges és bizonytalan kicsit egy új út megkezdése előtt, és annak a legelején.*
- Azok leszünk. Ezt én is megígértem, szóval muszáj. Ha már itt tartunk, nem olyan elhagyatott ez a vidék. Csak a biztonság kedvéért, de az első kisebb faluban, vagy az első szembejövőtől azért meg fogom kérdezni, hogy biztosan jó irányba megyünk-e egyáltalán.
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:27:45
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:27:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Hat nappal később//
*Dat mostanáig csak csendben figyelt, ám most, hogy kezd feloszlani a társaság, ő is aktivizálja magát. Kezdve ezt azzal, hogy Umon felé fordul.*
-Ideje indulnunk, nem gondolod? *hamar vissza akar térni a munkához, hogy hamarabb végezzen is vele*
-Csináljuk meg azt a kocsmát!
*Kiált fel, majd üres borospoharát Umon kezébe nyomva már indul is, de csak hogy levetett felszerelését felkapja a földről, utána várakozóan megáll, és Umonra néz.*
-Aztán megmutatod, hogyan kell lombházat építeni?
*Dat mostanáig csak csendben figyelt, ám most, hogy kezd feloszlani a társaság, ő is aktivizálja magát. Kezdve ezt azzal, hogy Umon felé fordul.*
-Ideje indulnunk, nem gondolod? *hamar vissza akar térni a munkához, hogy hamarabb végezzen is vele*
-Csináljuk meg azt a kocsmát!
*Kiált fel, majd üres borospoharát Umon kezébe nyomva már indul is, de csak hogy levetett felszerelését felkapja a földről, utána várakozóan megáll, és Umonra néz.*
-Aztán megmutatod, hogyan kell lombházat építeni?
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-18 12:14:02
Üzenet elküldve: 2019-06-18 12:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A mélységi hallja, hogy éppen az óriásról szeretne többet megtudni az elf, s kétséget kizárva, ez a téma Denzackot is nagyon érdekli. Habár egy kalandos utazáson vannak túl együtt, mégsem tud róla túl sokat, jóformán semmit. Kissé zavarja is, hogy ily keveset tud az itteniekről, ugyanis a városban elég sok mindenkit ismert, még ha nem is személyesen, tudott róluk ezt-azt, viszont így, kicsikét fenyegetve érzi magát, mintha védtelen lenne, pedig nem kellene tartania az itteniektől. Azonban nem könnyű levedleni a régi szokásokat, még akkor sem, hogyha Artheniori élete óta rengeteg idő telt el. Köszöntik egymást mind a hárman. Denzack kissé megsértődik azon, hogy egy elf testvérének nevezze, hiszen hiába is tagadná, még mindig előítéletes valamennyire az elfekkel szemben, ezt még szülei nevelték bele, azonban igyekszik ezt titkolni, főként azért, mert az itteniek jó része elf.*
- Örvendek a találkozásnak Asheela, én Jayzion vagyok.
*Ismét álnéven mutatkozik be, hiszen mióta elhagyta a város, leginkább mindenki ezen a néven ismeri a sötételfet. Elmondhatná az igazi nevét mindenkinek, de nem akarja, hogy fény derüljön sötét múltjára, illetve számára nem igazán jelent sokat egy név, úgy ugyanannak érzi magát, akárhogy is szólítják, természetesen bizonyos keretek között.*
- Persze, szívesen segítek... akkor kiásom a gödröket, hogy mindennel haladhassunk, ha így megfelel.
*A mélységi szerez is egy ásót, majd nekilát kiásni a gödröket, amibe Monsotor bele tudja, majd tenni a karámfákat, s közben még beszélgetni is tudnak, amit a sötételf ki is használ.*
- Hallottam, hogy pont érdeklődtél Monsotor származása felől... Ugye nem haragszol, hogy ha megkérdezem, te hogyan keveredtél ide?
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A mélységi hallja, hogy éppen az óriásról szeretne többet megtudni az elf, s kétséget kizárva, ez a téma Denzackot is nagyon érdekli. Habár egy kalandos utazáson vannak túl együtt, mégsem tud róla túl sokat, jóformán semmit. Kissé zavarja is, hogy ily keveset tud az itteniekről, ugyanis a városban elég sok mindenkit ismert, még ha nem is személyesen, tudott róluk ezt-azt, viszont így, kicsikét fenyegetve érzi magát, mintha védtelen lenne, pedig nem kellene tartania az itteniektől. Azonban nem könnyű levedleni a régi szokásokat, még akkor sem, hogyha Artheniori élete óta rengeteg idő telt el. Köszöntik egymást mind a hárman. Denzack kissé megsértődik azon, hogy egy elf testvérének nevezze, hiszen hiába is tagadná, még mindig előítéletes valamennyire az elfekkel szemben, ezt még szülei nevelték bele, azonban igyekszik ezt titkolni, főként azért, mert az itteniek jó része elf.*
- Örvendek a találkozásnak Asheela, én Jayzion vagyok.
*Ismét álnéven mutatkozik be, hiszen mióta elhagyta a város, leginkább mindenki ezen a néven ismeri a sötételfet. Elmondhatná az igazi nevét mindenkinek, de nem akarja, hogy fény derüljön sötét múltjára, illetve számára nem igazán jelent sokat egy név, úgy ugyanannak érzi magát, akárhogy is szólítják, természetesen bizonyos keretek között.*
- Persze, szívesen segítek... akkor kiásom a gödröket, hogy mindennel haladhassunk, ha így megfelel.
*A mélységi szerez is egy ásót, majd nekilát kiásni a gödröket, amibe Monsotor bele tudja, majd tenni a karámfákat, s közben még beszélgetni is tudnak, amit a sötételf ki is használ.*
- Hallottam, hogy pont érdeklődtél Monsotor származása felől... Ugye nem haragszol, hogy ha megkérdezem, te hogyan keveredtél ide?
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 22:52:43
Üzenet elküldve: 2019-06-17 22:52:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela ráérősen sétál, persze azért figyelve, hogy az óriással tartsa a lépést, ahogy a kötélkarámhoz érnek meg is egyeznek a feladatleosztásban, legalább is Monsotor nem él ellenvéleménnyel vagy más kivitelezési móddal. A druida lány nem siet sehova, nagyon jól tudja, hogy a jó munkához idő kell, mind fizikai, mind szellemi munka terén. Lepakolja a karámnál az öregek és a pásztorok között kialakított hálókörletében hátizsákját, íját, tegezét és lándzsáját. Nem érzi szükségét, hogy fegyverei nála legyenek. Az egyik elf testvértől elkéri az ásót és a csákányt. Közben a kopasz óriás már keze ügyébe kerítette a fejszét és munkához látott, amit az elf lány csak elégedetten nyugtáz magában.*
~ Tényleg, nagyon dolgos ez az óriás. ~
*A karámból közben kikerült három jószág is, ez rögtön feltűnik a druida lánynak, ami jelzi neki, hogy a hordavezetők útnak eredtek a faluból.
Az egyik pásztortól kölcsönkér egy vastag bőrkesztyűt, amit csak a nadrág zsebébe gyűr, majd odalép a favágó óriáshoz. Az ásót és a csákányt egy közeli fának támasztja.*
- Amúgy Monsotor, te honnan jöttél? – *Elegyedik szóba az óriással, hiszen alig egy hata, hogy egy helyen élnek, de a nevén kívül semmit sem tud róla. Arról már nem is beszélve, hogy munka is jobban folyik, ha beszélgetnek közben. A kérdést és a választ is minden bizonnyal éppen hallja, a hozzájuk odalépő csuklyás sötételf, akit az elf lány először a kis fa felszentelésénél látott, de róla még annyit se tud, mint Monsotorról. Az óriás közben eligazítást tart feladatok terén a mélységinek.*
- Üdv, mélységi testvér! Ne haragudj, bevallom. Nem tudom a nevedet. Szerintem még nem volt alkalmunk bemutatkozni egymásnak. Nos, én Ahseelaxa Scyranna vagyok, de szólíts csak Ahseelának, vagy ha úgy tetszik Scyrának. – *Már megszokta, hogy messzi vidéki származása miatt, egyeseknek nehezére esik kiejteni és megjegyezni az Ahseela nevet, ezért is ajánlja fel előzékenyen a második eshetőséget is, hiszen ez egy sötételf esetében különösen igaz lehet.*
- Remek lenne, ha segítenél nekünk. – *Erősíti meg az óriás szavait, majd az ásószerszámok felé pillant.*
- Esetleg lenne kedved gödröt ásni a készülő karámfáknak? Persze segíthetsz kavics hordásban is, aztán ketten is nekiállhatunk az ásásnak. Megyek, hozok vödröket. – *Mondja és nem sokra rá az egyik kordélyt vödröstül, nyikorgó kerekestül tolva megy a karám melletti folyóparthoz, ami elég közel van ahhoz, hogy gond nélkül csevegjenek tovább a tevékenykedésük közben. Ahseela feltűri felsője ujjait, majd leguggolva a sekélyes, enyhe sodrású részben egy vödörbe kezdi két marokkal pakolni a kavicsot.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela ráérősen sétál, persze azért figyelve, hogy az óriással tartsa a lépést, ahogy a kötélkarámhoz érnek meg is egyeznek a feladatleosztásban, legalább is Monsotor nem él ellenvéleménnyel vagy más kivitelezési móddal. A druida lány nem siet sehova, nagyon jól tudja, hogy a jó munkához idő kell, mind fizikai, mind szellemi munka terén. Lepakolja a karámnál az öregek és a pásztorok között kialakított hálókörletében hátizsákját, íját, tegezét és lándzsáját. Nem érzi szükségét, hogy fegyverei nála legyenek. Az egyik elf testvértől elkéri az ásót és a csákányt. Közben a kopasz óriás már keze ügyébe kerítette a fejszét és munkához látott, amit az elf lány csak elégedetten nyugtáz magában.*
~ Tényleg, nagyon dolgos ez az óriás. ~
*A karámból közben kikerült három jószág is, ez rögtön feltűnik a druida lánynak, ami jelzi neki, hogy a hordavezetők útnak eredtek a faluból.
Az egyik pásztortól kölcsönkér egy vastag bőrkesztyűt, amit csak a nadrág zsebébe gyűr, majd odalép a favágó óriáshoz. Az ásót és a csákányt egy közeli fának támasztja.*
- Amúgy Monsotor, te honnan jöttél? – *Elegyedik szóba az óriással, hiszen alig egy hata, hogy egy helyen élnek, de a nevén kívül semmit sem tud róla. Arról már nem is beszélve, hogy munka is jobban folyik, ha beszélgetnek közben. A kérdést és a választ is minden bizonnyal éppen hallja, a hozzájuk odalépő csuklyás sötételf, akit az elf lány először a kis fa felszentelésénél látott, de róla még annyit se tud, mint Monsotorról. Az óriás közben eligazítást tart feladatok terén a mélységinek.*
- Üdv, mélységi testvér! Ne haragudj, bevallom. Nem tudom a nevedet. Szerintem még nem volt alkalmunk bemutatkozni egymásnak. Nos, én Ahseelaxa Scyranna vagyok, de szólíts csak Ahseelának, vagy ha úgy tetszik Scyrának. – *Már megszokta, hogy messzi vidéki származása miatt, egyeseknek nehezére esik kiejteni és megjegyezni az Ahseela nevet, ezért is ajánlja fel előzékenyen a második eshetőséget is, hiszen ez egy sötételf esetében különösen igaz lehet.*
- Remek lenne, ha segítenél nekünk. – *Erősíti meg az óriás szavait, majd az ásószerszámok felé pillant.*
- Esetleg lenne kedved gödröt ásni a készülő karámfáknak? Persze segíthetsz kavics hordásban is, aztán ketten is nekiállhatunk az ásásnak. Megyek, hozok vödröket. – *Mondja és nem sokra rá az egyik kordélyt vödröstül, nyikorgó kerekestül tolva megy a karám melletti folyóparthoz, ami elég közel van ahhoz, hogy gond nélkül csevegjenek tovább a tevékenykedésük közben. Ahseela feltűri felsője ujjait, majd leguggolva a sekélyes, enyhe sodrású részben egy vödörbe kezdi két marokkal pakolni a kavicsot.*
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:41:26
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth, Denzack//
*Monsotor csak figyelője az eseményeknek. Ő csak hallgatózik és a lényeges információkat próbálja megjegyezni, valamint érdekli, hogy az új jövevény miért is jött ide. Különös neki, hogy a tag egy vándor, aki már nem akar vándorolni, de ezt meg tudja érteni. Lyzendra tájékoztatja a csoportot arról, hogy a könyvek amik az építkezésekhez és barkácsolásokhoz adnak útmutatókat Tintásnál vannak. Úgy néz ki, megvan kinek mi lesz a feladata. Umon és Dat a kocsmán dolgoznak, Lyz és Pycta egy kovácshoz indulnak, Ahseela és az óriás a karámon és az itatón fognak ügyködni. Közben fény derül az idegen titkára gyorsabban fény derül, mint amire az óriás bármit is kigondolhatott volna azzal kapcsolatban, hogy a fickó miért van rajta a gyolcs. A fickónak átlátszó a bőre, de a szerzetes csak annyit tud levenni, hogy a fickó eltér a szokásostól, és nem tudja, hogy mit is lát igazából. Rothot csak egy rövid ideig vizsgálja, majd Ahseela felé fordul. Mindenki dolgára indul, és nekik is neki kellene állni a karámnak és az itatónak. Az elf lány közli szándékát, amire ő csak bólint egyet jelezve, hogy ő is készen áll a munkára. Ahseela a kötélkarámhoz indul, és közli is Monsotorral, mit is kellene tennie, bár ez kérés formájában és nem parancs vagy instrukció formájában hangzik, de ezek csak formaságok, a feladata nem változik. A sötételf is errefele tér, és üdvözli is a párost. Monsotor visszaköszön a mélységinek.*
-Üdv!
*A mélységi rákérdez arra, hogy az elf lány és az óriás mit is csinálnak ott.*
-A karámon és az itatókon dolgozunk. Asheela kavicsokat gyűjt az alapozáshoz, én meg feldarabolom és legallyazom a fát, karámfákat alakítva ki belőlük. Ha szeretnél, te is segíthetsz valamelyikünknek.
*Monsotor megkérdez egy ottani elf öreget, hogy hogyan is kell karámofát kialakítani a fából, és az öreg útmutatásával végzi feladatát.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth, Denzack//
*Monsotor csak figyelője az eseményeknek. Ő csak hallgatózik és a lényeges információkat próbálja megjegyezni, valamint érdekli, hogy az új jövevény miért is jött ide. Különös neki, hogy a tag egy vándor, aki már nem akar vándorolni, de ezt meg tudja érteni. Lyzendra tájékoztatja a csoportot arról, hogy a könyvek amik az építkezésekhez és barkácsolásokhoz adnak útmutatókat Tintásnál vannak. Úgy néz ki, megvan kinek mi lesz a feladata. Umon és Dat a kocsmán dolgoznak, Lyz és Pycta egy kovácshoz indulnak, Ahseela és az óriás a karámon és az itatón fognak ügyködni. Közben fény derül az idegen titkára gyorsabban fény derül, mint amire az óriás bármit is kigondolhatott volna azzal kapcsolatban, hogy a fickó miért van rajta a gyolcs. A fickónak átlátszó a bőre, de a szerzetes csak annyit tud levenni, hogy a fickó eltér a szokásostól, és nem tudja, hogy mit is lát igazából. Rothot csak egy rövid ideig vizsgálja, majd Ahseela felé fordul. Mindenki dolgára indul, és nekik is neki kellene állni a karámnak és az itatónak. Az elf lány közli szándékát, amire ő csak bólint egyet jelezve, hogy ő is készen áll a munkára. Ahseela a kötélkarámhoz indul, és közli is Monsotorral, mit is kellene tennie, bár ez kérés formájában és nem parancs vagy instrukció formájában hangzik, de ezek csak formaságok, a feladata nem változik. A sötételf is errefele tér, és üdvözli is a párost. Monsotor visszaköszön a mélységinek.*
-Üdv!
*A mélységi rákérdez arra, hogy az elf lány és az óriás mit is csinálnak ott.*
-A karámon és az itatókon dolgozunk. Asheela kavicsokat gyűjt az alapozáshoz, én meg feldarabolom és legallyazom a fát, karámfákat alakítva ki belőlük. Ha szeretnél, te is segíthetsz valamelyikünknek.
*Monsotor megkérdez egy ottani elf öreget, hogy hogyan is kell karámofát kialakítani a fából, és az öreg útmutatásával végzi feladatát.*
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 14:17:27
Üzenet elküldve: 2019-06-17 14:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Monsotor, Ahseela//
*Az elmúlt pár nap nem telt túlságosan eseménydúsan, csupán a falu körüli munkákkal. Bizony jól tudja a mélységi, hogy sokáig fog tartani az építkezést, hiszen Arthenior sem egy nap alatt épült. Denzack igyekszik a tőle telhető módon ott segíteni ahol tud. Szabadidejében kedvel sétálgatni a falu körül főleg a folyómentén, s elmélkedni arról, hogy miként fog kinézni a hely, amint készen lesz. Ezúttal is hasonló sétát tesz, s megpillantja a kapunál álldogáló Lyzéket, azonban nem sokáig figyeli őket, hiszen úgy érzi, hogy ideje lenne már valami munkába is belekezdenie. Ahogy tovább sétál, megpillantja az óriást és egy elfet, akik nagyon sürögnek forognak. Nem is tétovázik a sötételf, hanem kíváncsian megkérdezi, mégis mi folyik itt.*
- Üdv! *Köszön a párosnak, habár az elfet még nem ismeri igazán, azonban Monsotorral már túl vannak egy utazáson, így némileg, inkább felületesen, de őt ismeri.*
- Itt mi készül?
*Megpróbálhatna találgatni, talán már említették is neki valamikor, de most hirtelen, akkor se tudná felidézni, ha kést szorítanának a torkához. Bizonyára nem merné bevallani Denzack, de úgy hiszi, hogy az óriás, egy igazi áldás a klán számára, ugyanis nélküle, bizonyára sokkal nehezebben haladnának az építési munkálatok. Így hát ilyen téren kissé haszontalannak érzi magát a méylségi, hiszen sohasem volt építőmester, sőt nem is nagyon épített eddigi élete során, csupán az eltelt, rövid időszakban.*
//Monsotor, Ahseela//
*Az elmúlt pár nap nem telt túlságosan eseménydúsan, csupán a falu körüli munkákkal. Bizony jól tudja a mélységi, hogy sokáig fog tartani az építkezést, hiszen Arthenior sem egy nap alatt épült. Denzack igyekszik a tőle telhető módon ott segíteni ahol tud. Szabadidejében kedvel sétálgatni a falu körül főleg a folyómentén, s elmélkedni arról, hogy miként fog kinézni a hely, amint készen lesz. Ezúttal is hasonló sétát tesz, s megpillantja a kapunál álldogáló Lyzéket, azonban nem sokáig figyeli őket, hiszen úgy érzi, hogy ideje lenne már valami munkába is belekezdenie. Ahogy tovább sétál, megpillantja az óriást és egy elfet, akik nagyon sürögnek forognak. Nem is tétovázik a sötételf, hanem kíváncsian megkérdezi, mégis mi folyik itt.*
- Üdv! *Köszön a párosnak, habár az elfet még nem ismeri igazán, azonban Monsotorral már túl vannak egy utazáson, így némileg, inkább felületesen, de őt ismeri.*
- Itt mi készül?
*Megpróbálhatna találgatni, talán már említették is neki valamikor, de most hirtelen, akkor se tudná felidézni, ha kést szorítanának a torkához. Bizonyára nem merné bevallani Denzack, de úgy hiszi, hogy az óriás, egy igazi áldás a klán számára, ugyanis nélküle, bizonyára sokkal nehezebben haladnának az építési munkálatok. Így hát ilyen téren kissé haszontalannak érzi magát a méylségi, hiszen sohasem volt építőmester, sőt nem is nagyon épített eddigi élete során, csupán az eltelt, rövid időszakban.*
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:20:16
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:20:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Mindenki a kapunál//
*A részletes beszámolója, s engedélye a zsilipre úgy érzi előre lendíti a közösséget. A csóka szemű lány legalábbis nagyon figyel, és látszik, hogy tenni szeretne, ez Lyznek pedig nagyon jól esik. Nem szeretné az elhivatottságot korlátozni, ám bizonyos határokat szabnia kell.
Reméli, hogy minden fontos instrukcióval ellátta a többiket, és hogy mire visszaérnek, nem romok, hanem virágzó közösség köszönti majd. Aggódik, hogyne aggódna, amikor mindketten távol lesznek, akikre eddig támaszkodott a közösség, de nagyon bízik Umonban.
Míg Lyz segítséggel fordulna a bebugyolált férfi felé, és beengedné köréjük, addig immár Pycta az, aki bizalmatlanabb. Arra, hogy fenntartással kezeli a jövevényt, félrebillenti fejét, úgy fürkészi az elfet, de igazat kell neki adjon. Nincsenek ellenérvei, a közösség épsége az első, és bármilyen nyavalya megpecsételheti a sorsukat. Bólint Pycta szavaira, mind Rothawdar, és az őrséggel kapcsolatban is.*
- Legyen így. *Hálás, amiért ilyen társai vannak. Mondhatni kiegészítik egymást, amire neki nincs érkezése, arra Pycta figyel, amihez ő nem ért, arra Umonnak van megoldása. Úgy érzi, az egykori hordóborogató káoszmester levetkőzte már szokását, és erre a rövidke időre, méltán bízhatja rá az újonnan érkezőket.*
//Pycta//
*Csak a komorra sikerült kilépőjüket szerette volna oldani, de Lyz is érzi, hogy sutára sikerült a megjegyzése.*
- Igen, attól tartok *mosolyodik haloványan Pyctára. Úgy tűnik, az elf kedve komorabb, mint amilyennek korábban tűnt. Az elf lánynak is félelme itt hagyni a gyermekcipőben járó közösséget, arra gondolna, ez lehet az erdőmélyi szerzetes félelme is.
Saját sátrához siet, ahol összekészíti csomagját, vállára széles kendőt kanyarint köpeny helyett, aztán a karámokhoz indul. Egyszerű nyereggel szereli fel az önjelölt hátast, hogy kényelmesebb legyen. A napokban már kiderült, hogy jól viseli a hasonló szerszámokat, ellenben ha csak az erdőbe mennek ki, nem szokott ilyesmivel élni. Mikor csukná a karám ajtaját, a szarvas vonja magára a figyelmet, többek közt, besorol a minx után.*
- Hát te? Na gyere.* Ha jönni akar, hadd jöjjön, engedi maguk után. Hátasával, s a szarvassal a nyomában lép a csemetefához, ahol egy rövid imát követően az agancsos hátára lendülve irányítja a kapu felé. Az elf íjászlány, egy méretesebb minx hátán lovagolva közeledik a kapuhoz, semmilyen különös nincs rajta, egyszerű utazó, s mint elf sztereotípia szerint alapfegyverzete is ilyen.
Háta mögött közeledő zajra kapja hátra fejét, ahol a fekete, éjvihar hátán fegyelmezetten ülő Pyctát pillantja meg. A páncél lamellái itt-ott megcsillannak, ami bárki számára lenyűgöző látvány lehet, Lyz szemei is elkerekednek. Pycta most inkább tűnik harcosnak, mint szerzetesnek. Még mindig szokatlan őt így látni, de kétség kívül lélekemelő is egyben.
Eközben a szarvas lassú léptekkel megkerüli az összetalálkozó kompániát, s a kaputlan kerítés felé halad. Nyugodt léptekkel sétál ki rajta, el a még ott maradottak mellett. Lyz nem szól utána, és reméli, hogy senki sem próbálja befogni őt. Szabad állat, akárcsak a minx is, de ő Lyz mellett döntött eddig. A szarvas is bármikor visszajöhet, ugyan így el is hagyhatja a tábort. Csak remélni tudja, hogy nem kerül egyszer a vessző útjába. A szarvas vár még egy rövid ideig, hogy elhaladjanak mellette, aztán eltűnik a fák közt.*
//Mindenki a kapunál//
*A részletes beszámolója, s engedélye a zsilipre úgy érzi előre lendíti a közösséget. A csóka szemű lány legalábbis nagyon figyel, és látszik, hogy tenni szeretne, ez Lyznek pedig nagyon jól esik. Nem szeretné az elhivatottságot korlátozni, ám bizonyos határokat szabnia kell.
Reméli, hogy minden fontos instrukcióval ellátta a többiket, és hogy mire visszaérnek, nem romok, hanem virágzó közösség köszönti majd. Aggódik, hogyne aggódna, amikor mindketten távol lesznek, akikre eddig támaszkodott a közösség, de nagyon bízik Umonban.
Míg Lyz segítséggel fordulna a bebugyolált férfi felé, és beengedné köréjük, addig immár Pycta az, aki bizalmatlanabb. Arra, hogy fenntartással kezeli a jövevényt, félrebillenti fejét, úgy fürkészi az elfet, de igazat kell neki adjon. Nincsenek ellenérvei, a közösség épsége az első, és bármilyen nyavalya megpecsételheti a sorsukat. Bólint Pycta szavaira, mind Rothawdar, és az őrséggel kapcsolatban is.*
- Legyen így. *Hálás, amiért ilyen társai vannak. Mondhatni kiegészítik egymást, amire neki nincs érkezése, arra Pycta figyel, amihez ő nem ért, arra Umonnak van megoldása. Úgy érzi, az egykori hordóborogató káoszmester levetkőzte már szokását, és erre a rövidke időre, méltán bízhatja rá az újonnan érkezőket.*
//Pycta//
*Csak a komorra sikerült kilépőjüket szerette volna oldani, de Lyz is érzi, hogy sutára sikerült a megjegyzése.*
- Igen, attól tartok *mosolyodik haloványan Pyctára. Úgy tűnik, az elf kedve komorabb, mint amilyennek korábban tűnt. Az elf lánynak is félelme itt hagyni a gyermekcipőben járó közösséget, arra gondolna, ez lehet az erdőmélyi szerzetes félelme is.
Saját sátrához siet, ahol összekészíti csomagját, vállára széles kendőt kanyarint köpeny helyett, aztán a karámokhoz indul. Egyszerű nyereggel szereli fel az önjelölt hátast, hogy kényelmesebb legyen. A napokban már kiderült, hogy jól viseli a hasonló szerszámokat, ellenben ha csak az erdőbe mennek ki, nem szokott ilyesmivel élni. Mikor csukná a karám ajtaját, a szarvas vonja magára a figyelmet, többek közt, besorol a minx után.*
- Hát te? Na gyere.* Ha jönni akar, hadd jöjjön, engedi maguk után. Hátasával, s a szarvassal a nyomában lép a csemetefához, ahol egy rövid imát követően az agancsos hátára lendülve irányítja a kapu felé. Az elf íjászlány, egy méretesebb minx hátán lovagolva közeledik a kapuhoz, semmilyen különös nincs rajta, egyszerű utazó, s mint elf sztereotípia szerint alapfegyverzete is ilyen.
Háta mögött közeledő zajra kapja hátra fejét, ahol a fekete, éjvihar hátán fegyelmezetten ülő Pyctát pillantja meg. A páncél lamellái itt-ott megcsillannak, ami bárki számára lenyűgöző látvány lehet, Lyz szemei is elkerekednek. Pycta most inkább tűnik harcosnak, mint szerzetesnek. Még mindig szokatlan őt így látni, de kétség kívül lélekemelő is egyben.
Eközben a szarvas lassú léptekkel megkerüli az összetalálkozó kompániát, s a kaputlan kerítés felé halad. Nyugodt léptekkel sétál ki rajta, el a még ott maradottak mellett. Lyz nem szól utána, és reméli, hogy senki sem próbálja befogni őt. Szabad állat, akárcsak a minx is, de ő Lyz mellett döntött eddig. A szarvas is bármikor visszajöhet, ugyan így el is hagyhatja a tábort. Csak remélni tudja, hogy nem kerül egyszer a vessző útjába. A szarvas vár még egy rövid ideig, hogy elhaladjanak mellette, aztán eltűnik a fák közt.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-17 01:26:03
Üzenet elküldve: 2019-06-17 01:26:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*A kopasz óriás szintén visszautasítja a kupa bort, amit Ahseela picit megmosolyog, és már nem érzi magát olyan kellemetlenül, hogy csak ő nem borozgat most a többiekkel. Pycta alkohol fogyasztási szokásait nem ismeri.*
- Akkor egészségetekre! – *Emeli pohárköszöntősen a magasba teás bőrtömlőjét, majd jót kortyol belőle.
Monsotor is szóban megerősíti dolgos, segédkező szándékait*
- Pompás. Szerintem a fa karámot fejezzük be előbb, hogy biztos helyük legyen az állatoknak, utána az itatót. – *Feleli az óriásnak.
Lyzendra röviden helybenhagyja a felhozott érveit, és kompromisszumként megszületik a döntés, miszerint a későbbiekben az itatáshoz és az öntözéshez kialakítható egy zsilipes vizesárok.*
- Rendben nővérem, akkor úgy lesz. Köszönöm, hogy megfontoltad az ötletemet.
*A maszkos fiút mindenki jól megnézi magának, aki röviden be is mutatkozik, de a druida lány csak csendesen hallgatja, mivel láthatóan Umonnak már gondja van rá, és Roth is vele elegyedik szóba, a kis történetéhez sem fűz véleményt. Ahseela azt is elengedi a füle mellett, hogy az álarcos ifjú nem válaszolt neki, nem szívesen kötözködik ilyen dolgokon, ha nem akar vele valaki kommunikálni, hát senkinek nem kell úgy tennie. Akkor sem szól, amikor Umon felhívja erre a figyelmet, csak egy sokatmondó felemás pillantással méltatja a jövevényt. Ha az istenek, a sors és az idő úgy akarja, akkor úgy is kiderül az ismeretlen kiléte. Azonban, amikor a fiú eléjük tárja bőrtelen külsejét, nem tudja, hogy mit is mondjon, de nem is szeretne ítélkezni, meghagyja ezt a problémát a többieknek.
Ahseela hite szerint, ami másoknak ugyancsak naivitásnak tűnhet, de még mindig hiszi, hogy senki nem születik eredendően rossznak vagy jónak, mindenki képes a jellemfejlődésre, de a környezet befolyásától sok minden függ.
Az íjász szőkeség ekkor említi meg a bibliotékára valót, amire felcsillannak az elf lány csókaszemei. A Testvériségben is sokszor illették a könyvmoly gúnynévvel, de valahogy ez sosem zavarta.*
- Ah, a könyvek… igen, tudom, hogy figyelemre méltó gyűjteményetek van. – *Ahseelának már volt szerencséje átnézni a szekérrakományt, amikor Pyctáék megérkeztek a táborba, az amoni útjuk előtt.*
- Szóval, Umonnál, értem. Mindenképpen felkeresem majd ez ügyben. – *Feleli bólintva, majd Lyz további információkat is megoszt vele, a tornyokba szánt harangokról, és hogy egy új, egyedi íjat is beszerezne. A druida lány figyelmesen hallgatja és csak egy halk hümmentéssel szakítja félbe az íjász szőkeséget.*
~ Hrotgaar mester. Még nem hallottam róla. ~
*Ahseela még soha nem járt Thargiában. Rubiliánba pedig nem jutott el a neves kovácsmester híre. A Füvek városának női kovácsa van, akire az elf lány mindig álmélkodva tekintett. Mindig ő járt a ménesbe körmölni, patkolni a lovakat. Sose értette, hogy bír ilyen nehéz fizikai munkát végezni. Egyszer segített is neki az egyik nehezen kezelhető ló patkolásánál. A nagy, öles fogóját is alig bírta el. Ahseela útra kelése előtt úgy hallotta, hogy fegyverkovácsolást is szeretne tanulni. Azóta sajnos, nem tudja mi lett vele.
Csak megértően bólintani tud az elf szőkeség által elmondottakra, mivel Ahseela is úgy véli a haragöntés kétségtelenül kovácsmunka, ő pedig a jelenlegi tudásával és fizikumával legfeljebb csak szélcsengőt tudna készíteni, azzal pedig nem sokra mennének a falu őrei. Önkéntelenül is kattogni kezd az agya a problémán, hogyan lehetne megoldani. Pillantása a köpcös óriásra vetül, és azon gondolkozik, lehet a könyvekben találna a harangöntésről valamit. Azt tudja, hogy rézből öntik egy formába a harangokat, de nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nagyon magas hőfok kell, hogy a réz megolvadjon, ahhoz pedig nyilván kemence szükséges. És honnan szereznének be rezet? Elmélkedése közben ujjával piszkálja orra alatt a felső ajkát, de aztán elhessegeti a gondolatot, hogy nem kell neki mindenkinek a dolgába beleütnie az orrát. Nyilván, jobban jár Pycta és Lyz is, ha egy szakavatott kovácsmesterre bízzák a dolgot.*
- Vigyázzatok magatokra és az Erdőszellem óvjon benneteket! Térjetek vissza hamar. – *Röviden biccent feléjük.*
- Jó munkát nektek is. – *Int a kocsmaépítők felé, aztán a kopasz óriáshoz fordul.*
- Akkor megyünk Monsotor? Lássunk neki mi is a munkának. – *Int fejével a folyópart felé.*
~ Hol is kezdjük? ~
*Ahseela sétálva megindul a kötélkarámhoz, közben visszakötözi a derekára a tömlőjét, megigazítja a vállán a hátizsákját.*
~ A karám és az itató után, megfőzöm a vacsorát. ~
- Nagy segítség lenne, ha feldarabolnád, legallyaznád a fát, karámfákat kialakítva. Én hordok kavicsot a folyópartról az alapozáshoz, aztán majd kiássuk a karámfák gödreit. Mit gondolsz?
*Az elf lány úgy véli, hogy az óriással, ügyesen összefognak tudni dolgozni, és egy-kettőre elkészülnek a karámmal és az itatóval is. A későbbiekben még egy istállót is felhúzhatnak, persze csak a lombházak és főépület befejezése után.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*A kopasz óriás szintén visszautasítja a kupa bort, amit Ahseela picit megmosolyog, és már nem érzi magát olyan kellemetlenül, hogy csak ő nem borozgat most a többiekkel. Pycta alkohol fogyasztási szokásait nem ismeri.*
- Akkor egészségetekre! – *Emeli pohárköszöntősen a magasba teás bőrtömlőjét, majd jót kortyol belőle.
Monsotor is szóban megerősíti dolgos, segédkező szándékait*
- Pompás. Szerintem a fa karámot fejezzük be előbb, hogy biztos helyük legyen az állatoknak, utána az itatót. – *Feleli az óriásnak.
Lyzendra röviden helybenhagyja a felhozott érveit, és kompromisszumként megszületik a döntés, miszerint a későbbiekben az itatáshoz és az öntözéshez kialakítható egy zsilipes vizesárok.*
- Rendben nővérem, akkor úgy lesz. Köszönöm, hogy megfontoltad az ötletemet.
*A maszkos fiút mindenki jól megnézi magának, aki röviden be is mutatkozik, de a druida lány csak csendesen hallgatja, mivel láthatóan Umonnak már gondja van rá, és Roth is vele elegyedik szóba, a kis történetéhez sem fűz véleményt. Ahseela azt is elengedi a füle mellett, hogy az álarcos ifjú nem válaszolt neki, nem szívesen kötözködik ilyen dolgokon, ha nem akar vele valaki kommunikálni, hát senkinek nem kell úgy tennie. Akkor sem szól, amikor Umon felhívja erre a figyelmet, csak egy sokatmondó felemás pillantással méltatja a jövevényt. Ha az istenek, a sors és az idő úgy akarja, akkor úgy is kiderül az ismeretlen kiléte. Azonban, amikor a fiú eléjük tárja bőrtelen külsejét, nem tudja, hogy mit is mondjon, de nem is szeretne ítélkezni, meghagyja ezt a problémát a többieknek.
Ahseela hite szerint, ami másoknak ugyancsak naivitásnak tűnhet, de még mindig hiszi, hogy senki nem születik eredendően rossznak vagy jónak, mindenki képes a jellemfejlődésre, de a környezet befolyásától sok minden függ.
Az íjász szőkeség ekkor említi meg a bibliotékára valót, amire felcsillannak az elf lány csókaszemei. A Testvériségben is sokszor illették a könyvmoly gúnynévvel, de valahogy ez sosem zavarta.*
- Ah, a könyvek… igen, tudom, hogy figyelemre méltó gyűjteményetek van. – *Ahseelának már volt szerencséje átnézni a szekérrakományt, amikor Pyctáék megérkeztek a táborba, az amoni útjuk előtt.*
- Szóval, Umonnál, értem. Mindenképpen felkeresem majd ez ügyben. – *Feleli bólintva, majd Lyz további információkat is megoszt vele, a tornyokba szánt harangokról, és hogy egy új, egyedi íjat is beszerezne. A druida lány figyelmesen hallgatja és csak egy halk hümmentéssel szakítja félbe az íjász szőkeséget.*
~ Hrotgaar mester. Még nem hallottam róla. ~
*Ahseela még soha nem járt Thargiában. Rubiliánba pedig nem jutott el a neves kovácsmester híre. A Füvek városának női kovácsa van, akire az elf lány mindig álmélkodva tekintett. Mindig ő járt a ménesbe körmölni, patkolni a lovakat. Sose értette, hogy bír ilyen nehéz fizikai munkát végezni. Egyszer segített is neki az egyik nehezen kezelhető ló patkolásánál. A nagy, öles fogóját is alig bírta el. Ahseela útra kelése előtt úgy hallotta, hogy fegyverkovácsolást is szeretne tanulni. Azóta sajnos, nem tudja mi lett vele.
Csak megértően bólintani tud az elf szőkeség által elmondottakra, mivel Ahseela is úgy véli a haragöntés kétségtelenül kovácsmunka, ő pedig a jelenlegi tudásával és fizikumával legfeljebb csak szélcsengőt tudna készíteni, azzal pedig nem sokra mennének a falu őrei. Önkéntelenül is kattogni kezd az agya a problémán, hogyan lehetne megoldani. Pillantása a köpcös óriásra vetül, és azon gondolkozik, lehet a könyvekben találna a harangöntésről valamit. Azt tudja, hogy rézből öntik egy formába a harangokat, de nyilván nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nagyon magas hőfok kell, hogy a réz megolvadjon, ahhoz pedig nyilván kemence szükséges. És honnan szereznének be rezet? Elmélkedése közben ujjával piszkálja orra alatt a felső ajkát, de aztán elhessegeti a gondolatot, hogy nem kell neki mindenkinek a dolgába beleütnie az orrát. Nyilván, jobban jár Pycta és Lyz is, ha egy szakavatott kovácsmesterre bízzák a dolgot.*
- Vigyázzatok magatokra és az Erdőszellem óvjon benneteket! Térjetek vissza hamar. – *Röviden biccent feléjük.*
- Jó munkát nektek is. – *Int a kocsmaépítők felé, aztán a kopasz óriáshoz fordul.*
- Akkor megyünk Monsotor? Lássunk neki mi is a munkának. – *Int fejével a folyópart felé.*
~ Hol is kezdjük? ~
*Ahseela sétálva megindul a kötélkarámhoz, közben visszakötözi a derekára a tömlőjét, megigazítja a vállán a hátizsákját.*
~ A karám és az itató után, megfőzöm a vacsorát. ~
- Nagy segítség lenne, ha feldarabolnád, legallyaznád a fát, karámfákat kialakítva. Én hordok kavicsot a folyópartról az alapozáshoz, aztán majd kiássuk a karámfák gödreit. Mit gondolsz?
*Az elf lány úgy véli, hogy az óriással, ügyesen összefognak tudni dolgozni, és egy-kettőre elkészülnek a karámmal és az itatóval is. A későbbiekben még egy istállót is felhúzhatnak, persze csak a lombházak és főépület befejezése után.*
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:30:28
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:30:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Úton újra//
- Nincs az a kecskesajt, ami ennyi idő alatt megérik!
*Feleli Thim vidáman. Luninarinak jól áll, hogy a természet törvényeiért is képes "elvinni a balhét", de inkább elszomorítja ez a lihanechi elfet.
~ Fog még változni, ha ebben a családban marad.~
Jelenti ki gondolatban, önmaga megnyugtatására. Még nem járnak messze, mikor kedves útitársa felveti, hogy talán Thim szívesebben maradt volna otthon.*
- Meghoztam a döntésem. Sok mindent szeretnék, de a legjobban azt bánnám, ha hagynálak egyedül elmenni. Így lesz a legjobb. Szükséged van a Mágustoronyra, nekünk pedig szükségünk van rád.
*Kellemesen megborzong, mikor kimondja, hogy "nekünk", ezzel önmagát is a közösségbe sorolva. Néhány pillanattal korábban ugyanezt érezte, az "otthon" szó hallatán. Kissé idegen még számára ez a jó érzés. Annyira, hogy meg sem tud birkózni vele azonnal. Igyekszik egy kicsit más dolgokra figyelni, mint például a hajnali levegő, ami tiszta és hűvös. Jó érzés ébren lenni ilyen korán, mert a természet még csak most ébredezik és ők tanúi lehetnek ennek.
Luninari sok fontos dolgot megoszt Thimmel. Súlyos dolgokat, nagy terveket. Thim úgy érzi jó, ha megjegyzi amit hall. Az elf lány életében kulcs kérdések ezek.*
- Szívesen hallgatlak. Szerintem Lauren is tudja, hogy nagyon szereted. Visszavár téged... minket. Ezért leszünk óvatosak, bármi történjen.
*Jól tudja, feltűnő volt a levegővételnyi kihagyás. Szerette volna elhinni, hogy neki nincsenek kétségei, de eltökélt abban, amit eltervezett. Vigyáz Luninarira és a támasza lesz, ha a lány igényli.*
- Nincs az a kecskesajt, ami ennyi idő alatt megérik!
*Feleli Thim vidáman. Luninarinak jól áll, hogy a természet törvényeiért is képes "elvinni a balhét", de inkább elszomorítja ez a lihanechi elfet.
~ Fog még változni, ha ebben a családban marad.~
Jelenti ki gondolatban, önmaga megnyugtatására. Még nem járnak messze, mikor kedves útitársa felveti, hogy talán Thim szívesebben maradt volna otthon.*
- Meghoztam a döntésem. Sok mindent szeretnék, de a legjobban azt bánnám, ha hagynálak egyedül elmenni. Így lesz a legjobb. Szükséged van a Mágustoronyra, nekünk pedig szükségünk van rád.
*Kellemesen megborzong, mikor kimondja, hogy "nekünk", ezzel önmagát is a közösségbe sorolva. Néhány pillanattal korábban ugyanezt érezte, az "otthon" szó hallatán. Kissé idegen még számára ez a jó érzés. Annyira, hogy meg sem tud birkózni vele azonnal. Igyekszik egy kicsit más dolgokra figyelni, mint például a hajnali levegő, ami tiszta és hűvös. Jó érzés ébren lenni ilyen korán, mert a természet még csak most ébredezik és ők tanúi lehetnek ennek.
Luninari sok fontos dolgot megoszt Thimmel. Súlyos dolgokat, nagy terveket. Thim úgy érzi jó, ha megjegyzi amit hall. Az elf lány életében kulcs kérdések ezek.*
- Szívesen hallgatlak. Szerintem Lauren is tudja, hogy nagyon szereted. Visszavár téged... minket. Ezért leszünk óvatosak, bármi történjen.
*Jól tudja, feltűnő volt a levegővételnyi kihagyás. Szerette volna elhinni, hogy neki nincsenek kétségei, de eltökélt abban, amit eltervezett. Vigyáz Luninarira és a támasza lesz, ha a lány igényli.*
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:05:17
Üzenet elküldve: 2019-06-16 22:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Rothnak nincs könnyű dolga, annak ellenére, hogy igazat beszél és békés szándékkal érkezik. Külseje minden bizonnyal felkelthet erős bizalmatlanságot, amit azonnal megtapasztal. Nincs miért titkolóznia. Fényt derít erre a furcsa maskarára.
Az italra való meghívást örömmel elfogadja, de mielőtt még ihatna, Umon feltételezéseire, a vágott szemű elf és, vélhetőleg, a vezetőjük aggodalmaira kell meggyőző választ adnia.
Közelebb lép Umonhoz és a vezér elfhez, majd így szól.*
-Köszönöm az italt. Bocsássatok meg ezen jelmez miatt, nyomós okom van rá, hogy viseljem, de semmi esetre sem hordozok kórságot magammal.
*Közben a szőke elf nőstény és a vezér elf hím, instrukciókat intéz a csapat tagjainak, nyilván az építkezésekkel kapcsolatban, mert Roth látja, hogy nagy munka folyik itt, Mil'Ochassban. Majd utóbbi kettő sarkon fordulva eltávoznak, Umon hagyva főnökként a terepen. Feltűnik Rothnak az elf hím ellentmondást nem tűrő és egyelőre bizalmatlan tekintete, amint Umonhoz szól, bizonyára Rothtal kapcsolatosan. Miután a két elf eltávoznak, Roth bizonyítandó, Umonhoz szól.*
-Tintás! Engedd meg, hogy megmutassam, miért van rajtam ez a gönc.
*Az ott maradottak is jól láthatják a következő jelenetet. Roth megköszörüli a torkát, mintha mondani akarna valamit, pedig csak az izgatottságát igyekszik legyűrni, majd bal kezével megfogja jobbján levő gyolcsot és szépen letekeri. Amit most láthatnak Umon és társai, az szinte felfoghatatlan. Erek, inak, izmok láthatóak a kezén, jobban mondva a bőre helyén. Ha ez nem volna elég, Roth a maszkját is leveszi és elébük tárulkozhat a meztelen igazság, hogy Rothnak látszatra nincs vagy inkább csak átlátszó a bőre. Ez igen ijesztő lehet, az arcán, izmok, inak, csont, szemhéjtalan szemgolyók merednek Umonékra.*
-A bőröm.
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Rothnak nincs könnyű dolga, annak ellenére, hogy igazat beszél és békés szándékkal érkezik. Külseje minden bizonnyal felkelthet erős bizalmatlanságot, amit azonnal megtapasztal. Nincs miért titkolóznia. Fényt derít erre a furcsa maskarára.
Az italra való meghívást örömmel elfogadja, de mielőtt még ihatna, Umon feltételezéseire, a vágott szemű elf és, vélhetőleg, a vezetőjük aggodalmaira kell meggyőző választ adnia.
Közelebb lép Umonhoz és a vezér elfhez, majd így szól.*
-Köszönöm az italt. Bocsássatok meg ezen jelmez miatt, nyomós okom van rá, hogy viseljem, de semmi esetre sem hordozok kórságot magammal.
*Közben a szőke elf nőstény és a vezér elf hím, instrukciókat intéz a csapat tagjainak, nyilván az építkezésekkel kapcsolatban, mert Roth látja, hogy nagy munka folyik itt, Mil'Ochassban. Majd utóbbi kettő sarkon fordulva eltávoznak, Umon hagyva főnökként a terepen. Feltűnik Rothnak az elf hím ellentmondást nem tűrő és egyelőre bizalmatlan tekintete, amint Umonhoz szól, bizonyára Rothtal kapcsolatosan. Miután a két elf eltávoznak, Roth bizonyítandó, Umonhoz szól.*
-Tintás! Engedd meg, hogy megmutassam, miért van rajtam ez a gönc.
*Az ott maradottak is jól láthatják a következő jelenetet. Roth megköszörüli a torkát, mintha mondani akarna valamit, pedig csak az izgatottságát igyekszik legyűrni, majd bal kezével megfogja jobbján levő gyolcsot és szépen letekeri. Amit most láthatnak Umon és társai, az szinte felfoghatatlan. Erek, inak, izmok láthatóak a kezén, jobban mondva a bőre helyén. Ha ez nem volna elég, Roth a maszkját is leveszi és elébük tárulkozhat a meztelen igazság, hogy Rothnak látszatra nincs vagy inkább csak átlátszó a bőre. Ez igen ijesztő lehet, az arcán, izmok, inak, csont, szemhéjtalan szemgolyók merednek Umonékra.*
-A bőröm.
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 21:16:03
Üzenet elküldve: 2019-06-16 21:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Szótlanul áll Lyzendra mellett, amíg az érkező, furcsa férfi válaszol. A bemutatkozásra csak kurtán bólint, nem szakítja meg a szavak sorát. A valóban meglepő okra, amely szerint Rothawadar érkezett, összevonja ezüstszín szemöldökét. A valódiságát nem tudja bizonyítani, de az ellenkezőjét sem, így eszményi alibi lehet bejutni a faluba. A csuhátlan csuhás a frissen felszentelt oltár, a facsemete felé pillant. Lyz története az erdőmélyi támadásról még élesen él benne, mivel ő is tudja, hogy a sötétség újra el fog jönni, hogy próbára tegye őket, a bizalmatlanság szirmai nyíltak ki benne. Ha most Umon hallaná gondolatait, biztosan hangosan felnevetne, de egyelőre ezen aggodalmait nem fogja megosztani vele. Vagy talán csak részben.
Amikor az átkozott szerzetes vezetőkként definiálja őket és egy pohárra meginvitálja Rothot, kifejezéstelen pillantással néz végig a férfi felszerelésén, különös ruházatán. Nem kell közelebb mennie, hogy hallja Umon és a férfi beszélgetését, hisz elf lévén különösen jó a hallása.*
- Ha így van, nem engedélyezem a belépésed Mil'Ochass-ba. *Ítélkezik keményen Roth sorsa felett és összefonja karjait mellkasa előtt. Furcsa lehet tőle ez a viselkedés, de egyelőre nem szolgál magyarázattal.
Közben Lyzendra eligazítást tart az ott lévőknek a feladatokat illetően. Ha kérdőn nézne rá elutasító magatartása miatt, csak komoly pillantással felel.
Az indulás idejét firtató felelet után pedig kurtán bólint.*
- Helyes. *Válaszolja, majd követi Lyzt a szekér felé tartó Umonhoz. Megvárja, míg az elf íjászlány elmondja a saját gondolatait, majd bizalmasan fordul a másik szerzetes felé.*
- Legyetek óvatosak, ne úgy, mint én annak idején. *Kezdi komolyan Umon pillantását keresve.*
- Valaki, Monsotor vagy Denzack, esetleg két elf íjász is álljon a fa mellett őrségben. Mindig. *Umon jobban ismeri az életük sötét oldalát, mint bárki más a táborban, az erdőmélyi elf reméli, hogy nem szükséges mélyebben magyaráznia a kérését.*
- Xauzurt itt hagyom, de nem a táborban, ő nem tud majd segíteni nektek, ha nem vagyok itt, veszélyes volna a jelenléte. *Teszi még hozzá az irbiszt említve. Mivel a városba is mennek, a törvények tiltják, hogy elvigye magával és a thargok sem biztos, hogy örülnének neki.
Még utoljára Roth felé tekint, majd persze Umon válaszát meghallgatja, azután indul el Lyzendra után, hogy felkészüljön az utazásra. Komorságából az elf lány szavai rántják ki.*
- Azt mondod, hogy részegen is jobban haladnak majd, mint veled józanul? *Kérdi halovány mosollyal maga elé nézve, majd Lyzendrára tekint. Nem szokott valóban tréfálkozni és sajnos a mostani sem a legjobb alkalom.
A beszélgetés után a saját sátra felé indul, hogy felkészüljön maga is. Az ágya alá rejtett ládát elővéve felölti a szerzetesvértet, vagy ahogy magában nevezti; Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre.
A wegtoreni pengét feláldozta a templomban, hogy több Fény jusson neki, amellyel az oltárt erősítheti, így egyéb fegyvert nem is vesz magához. Nincs is szüksége rá. Egy vékony köpenyt kanyarint a páncél fölé, majd kilépve a sátrából letérdel a fa mellett és rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hogy útjuk sikerrel végződjön és megtalálják Hanlorent is. Végül elhagyva az oltárt az erdőbe küldi az irbiszt, majd a karámoknál felnyergeli Éjvihart, a fekete telivért és talán pár perccel késve éri be a kapunál Lyzendrát.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Szótlanul áll Lyzendra mellett, amíg az érkező, furcsa férfi válaszol. A bemutatkozásra csak kurtán bólint, nem szakítja meg a szavak sorát. A valóban meglepő okra, amely szerint Rothawadar érkezett, összevonja ezüstszín szemöldökét. A valódiságát nem tudja bizonyítani, de az ellenkezőjét sem, így eszményi alibi lehet bejutni a faluba. A csuhátlan csuhás a frissen felszentelt oltár, a facsemete felé pillant. Lyz története az erdőmélyi támadásról még élesen él benne, mivel ő is tudja, hogy a sötétség újra el fog jönni, hogy próbára tegye őket, a bizalmatlanság szirmai nyíltak ki benne. Ha most Umon hallaná gondolatait, biztosan hangosan felnevetne, de egyelőre ezen aggodalmait nem fogja megosztani vele. Vagy talán csak részben.
Amikor az átkozott szerzetes vezetőkként definiálja őket és egy pohárra meginvitálja Rothot, kifejezéstelen pillantással néz végig a férfi felszerelésén, különös ruházatán. Nem kell közelebb mennie, hogy hallja Umon és a férfi beszélgetését, hisz elf lévén különösen jó a hallása.*
- Ha így van, nem engedélyezem a belépésed Mil'Ochass-ba. *Ítélkezik keményen Roth sorsa felett és összefonja karjait mellkasa előtt. Furcsa lehet tőle ez a viselkedés, de egyelőre nem szolgál magyarázattal.
Közben Lyzendra eligazítást tart az ott lévőknek a feladatokat illetően. Ha kérdőn nézne rá elutasító magatartása miatt, csak komoly pillantással felel.
Az indulás idejét firtató felelet után pedig kurtán bólint.*
- Helyes. *Válaszolja, majd követi Lyzt a szekér felé tartó Umonhoz. Megvárja, míg az elf íjászlány elmondja a saját gondolatait, majd bizalmasan fordul a másik szerzetes felé.*
- Legyetek óvatosak, ne úgy, mint én annak idején. *Kezdi komolyan Umon pillantását keresve.*
- Valaki, Monsotor vagy Denzack, esetleg két elf íjász is álljon a fa mellett őrségben. Mindig. *Umon jobban ismeri az életük sötét oldalát, mint bárki más a táborban, az erdőmélyi elf reméli, hogy nem szükséges mélyebben magyaráznia a kérését.*
- Xauzurt itt hagyom, de nem a táborban, ő nem tud majd segíteni nektek, ha nem vagyok itt, veszélyes volna a jelenléte. *Teszi még hozzá az irbiszt említve. Mivel a városba is mennek, a törvények tiltják, hogy elvigye magával és a thargok sem biztos, hogy örülnének neki.
Még utoljára Roth felé tekint, majd persze Umon válaszát meghallgatja, azután indul el Lyzendra után, hogy felkészüljön az utazásra. Komorságából az elf lány szavai rántják ki.*
- Azt mondod, hogy részegen is jobban haladnak majd, mint veled józanul? *Kérdi halovány mosollyal maga elé nézve, majd Lyzendrára tekint. Nem szokott valóban tréfálkozni és sajnos a mostani sem a legjobb alkalom.
A beszélgetés után a saját sátra felé indul, hogy felkészüljön maga is. Az ágya alá rejtett ládát elővéve felölti a szerzetesvértet, vagy ahogy magában nevezti; Ochass Arch'ya, azaz a Lombok Őre.
A wegtoreni pengét feláldozta a templomban, hogy több Fény jusson neki, amellyel az oltárt erősítheti, így egyéb fegyvert nem is vesz magához. Nincs is szüksége rá. Egy vékony köpenyt kanyarint a páncél fölé, majd kilépve a sátrából letérdel a fa mellett és rövid fohászt mormol az Erdő Szívéhez, hogy útjuk sikerrel végződjön és megtalálják Hanlorent is. Végül elhagyva az oltárt az erdőbe küldi az irbiszt, majd a karámoknál felnyergeli Éjvihart, a fekete telivért és talán pár perccel késve éri be a kapunál Lyzendrát.*
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:01:08
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Asheela zsilipes megoldására azonban félrebillenti fejét, majd bólogatni kezd.*
- Az rendben van. Az állatok vize, az öntözés azon a szakaszon nagyon fontos. *Kezével még int is egy rövidet abba az irányba, ahol az állatok és a kevéske föld pihen. *
- De ne tovább, csak az állatokig, és hogy megkönnyítse az öntözést. Kerítésen belül persze. *Az a kevéske föld is bőven elfér a kerítés belső oldalán, így nem kell kijárni művelni azt. Mint korábban kiderült, Umon a könyveket is megmentette, így Vadvédből kiindulva, valószínűleg ehhez is találnak majd segítséget köztük.*
- Asheela, ha lemaradtál volna, és egyébként ez mindenkinek szól. Umonnál vannak könyvek. Használjátok őket. Persze, azokból sem lehet mindent megtanulni, de nagy segítség, ha olyanba fogtok, amit ezelőtt még sosem csináltatok. Az idősebb elfek közt biztosan akad majd segítség, aki tudja értelmezni a rajzokat.
*Nem sértődik meg, hogy Asheela nem iszik bort, hisz Pycta sem iszik. Lyz szemében ez csak olyan gesztus, amit mindenki kedvére igazítva lehet kezelni.
Míg a többiek tanakodnak, Lyz örül, hogy mindenki megtalálja a saját kedvének és adottságának megfelelő feladatot. Pycta halk kérdéssel hajol közelebb hozzá, ő pedig hasonlóan fordul felé derűsen.*
- Mielőbb. Akkor hamarabb érünk vissza is *suttogja. De hamarosan Asheela hangosan is felé intézi a kérdést. Nem bánja, amúgy is el akarta mondani.*
-Igen, mielőtt megérkeztél volna Asheela, amellett döntöttünk, hogy minden toronyba kellene egy harang, vagy egy kovácsolt kongató, amivel jelezni tudnak egymásnak. Ehhez szerintem kovács kell, és akkor már veszek magamnak egy íjat is. Egy vándorral találkoztam néhány hattal ezelőtt, tőle hallottam a thargok kovácsáról, aki messze a legjobb a vidéken. Hrotgaar mester híre még az erdőbe is eljutott. *Lyz pedig a legjobb íjat szeretné. Már akkor eldőlt benne, amikor a halomba ölt állatokat meglátta az erdőben, hogy egy sokkal jobb íjra van szüksége, de az agancsos csata tette az i-re a pontot. Három vesző kellett hogy kicsinálja azt a dögöt, és még úgy is majdnem elérte a fát. Ez nem történhet meg újra. Különleges anyag kell a vessző végére is, és olyan íj, amivel közelharcban is meg tudja állni a helyét. *Hálás pillantást vet Pyctára, miközben folytatja.*
- Pycta felajánlotta, hogy elkísér. Remélem, meglesztek nélkülünk egy darabig, de sietünk vissza.*
- Attól tartok, a pörköltből nem ehetünk, korábban kell indulnunk. De nektek, többieknek jó étvágyat.
*Egy ideig méregeti a bebugyolált idegent is, és arra jut, hogy Umon mellett jó kezekben van.*
- Mielőtt indulnátok Umon! *szól a szekér felé igyekvőhöz, s maga is felemelkedik ültéből, hogy a szandálos szerzetes elé lépjen.* Nagy segítség volna, ha amíg nem vagyunk itthon, hozzád fordulhatnának ha segítség kell. Kérlek, míg távol vagyunk, segíts úgy, mint ha én volnék itthon. *lép közelebb, s fogja kezébe Umon egyik kezét.* Sietünk, ígérem.
*Csak Umon válasza után fordul meg, s beszél eztán a többiekhez.*
- Leveleim! Ha segítség kell, Umonhoz fordulhattok, vagy az elf öregekhez. Segítsétek egymást, míg távol vagyunk.
*Mikor elrendezve érzi a közösség rá eső részét, Pyctára pillant, majd bólint.*
- Indulhatunk, Me'Ochass *kupáját a boroshordóra helyezi.* Azért a hordót tegyétek hűvösre, ne maradjon a kapuban, és mindig legyen itt egy őr, pláne, amíg nincs kapu! *szól még vidoran a többieknek, majd csak ha senkinek nincs mondandója a számára, elfekhez mérten is tempós léptekkel indul meg a táborba, sátrához, hogy ott összekészüljön. Nem tart attól, hogy Pycta ne tudná tartani vele a lépést. Valószínűleg könnyű szerrel beéri őt.*
- Most azt hiszem, az építkezésen csapra vernek még egy hordót, annak örömére, hogy nem kerülök kalapács közelbe jó ideig *pillant szeme sarkából az elfre, miközben ács tudományát méltatja burkoltan.*
//Datvinoolv, Lyz, Pycta, Umon, Monsotor, Ahseela, Roth//
*Asheela zsilipes megoldására azonban félrebillenti fejét, majd bólogatni kezd.*
- Az rendben van. Az állatok vize, az öntözés azon a szakaszon nagyon fontos. *Kezével még int is egy rövidet abba az irányba, ahol az állatok és a kevéske föld pihen. *
- De ne tovább, csak az állatokig, és hogy megkönnyítse az öntözést. Kerítésen belül persze. *Az a kevéske föld is bőven elfér a kerítés belső oldalán, így nem kell kijárni művelni azt. Mint korábban kiderült, Umon a könyveket is megmentette, így Vadvédből kiindulva, valószínűleg ehhez is találnak majd segítséget köztük.*
- Asheela, ha lemaradtál volna, és egyébként ez mindenkinek szól. Umonnál vannak könyvek. Használjátok őket. Persze, azokból sem lehet mindent megtanulni, de nagy segítség, ha olyanba fogtok, amit ezelőtt még sosem csináltatok. Az idősebb elfek közt biztosan akad majd segítség, aki tudja értelmezni a rajzokat.
*Nem sértődik meg, hogy Asheela nem iszik bort, hisz Pycta sem iszik. Lyz szemében ez csak olyan gesztus, amit mindenki kedvére igazítva lehet kezelni.
Míg a többiek tanakodnak, Lyz örül, hogy mindenki megtalálja a saját kedvének és adottságának megfelelő feladatot. Pycta halk kérdéssel hajol közelebb hozzá, ő pedig hasonlóan fordul felé derűsen.*
- Mielőbb. Akkor hamarabb érünk vissza is *suttogja. De hamarosan Asheela hangosan is felé intézi a kérdést. Nem bánja, amúgy is el akarta mondani.*
-Igen, mielőtt megérkeztél volna Asheela, amellett döntöttünk, hogy minden toronyba kellene egy harang, vagy egy kovácsolt kongató, amivel jelezni tudnak egymásnak. Ehhez szerintem kovács kell, és akkor már veszek magamnak egy íjat is. Egy vándorral találkoztam néhány hattal ezelőtt, tőle hallottam a thargok kovácsáról, aki messze a legjobb a vidéken. Hrotgaar mester híre még az erdőbe is eljutott. *Lyz pedig a legjobb íjat szeretné. Már akkor eldőlt benne, amikor a halomba ölt állatokat meglátta az erdőben, hogy egy sokkal jobb íjra van szüksége, de az agancsos csata tette az i-re a pontot. Három vesző kellett hogy kicsinálja azt a dögöt, és még úgy is majdnem elérte a fát. Ez nem történhet meg újra. Különleges anyag kell a vessző végére is, és olyan íj, amivel közelharcban is meg tudja állni a helyét. *Hálás pillantást vet Pyctára, miközben folytatja.*
- Pycta felajánlotta, hogy elkísér. Remélem, meglesztek nélkülünk egy darabig, de sietünk vissza.*
- Attól tartok, a pörköltből nem ehetünk, korábban kell indulnunk. De nektek, többieknek jó étvágyat.
*Egy ideig méregeti a bebugyolált idegent is, és arra jut, hogy Umon mellett jó kezekben van.*
- Mielőtt indulnátok Umon! *szól a szekér felé igyekvőhöz, s maga is felemelkedik ültéből, hogy a szandálos szerzetes elé lépjen.* Nagy segítség volna, ha amíg nem vagyunk itthon, hozzád fordulhatnának ha segítség kell. Kérlek, míg távol vagyunk, segíts úgy, mint ha én volnék itthon. *lép közelebb, s fogja kezébe Umon egyik kezét.* Sietünk, ígérem.
*Csak Umon válasza után fordul meg, s beszél eztán a többiekhez.*
- Leveleim! Ha segítség kell, Umonhoz fordulhattok, vagy az elf öregekhez. Segítsétek egymást, míg távol vagyunk.
*Mikor elrendezve érzi a közösség rá eső részét, Pyctára pillant, majd bólint.*
- Indulhatunk, Me'Ochass *kupáját a boroshordóra helyezi.* Azért a hordót tegyétek hűvösre, ne maradjon a kapuban, és mindig legyen itt egy őr, pláne, amíg nincs kapu! *szól még vidoran a többieknek, majd csak ha senkinek nincs mondandója a számára, elfekhez mérten is tempós léptekkel indul meg a táborba, sátrához, hogy ott összekészüljön. Nem tart attól, hogy Pycta ne tudná tartani vele a lépést. Valószínűleg könnyű szerrel beéri őt.*
- Most azt hiszem, az építkezésen csapra vernek még egy hordót, annak örömére, hogy nem kerülök kalapács közelbe jó ideig *pillant szeme sarkából az elfre, miközben ács tudományát méltatja burkoltan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222