Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-21 08:54:44
Üzenet elküldve: 2024-10-21 08:54:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Félrebiccenti a fejét, és értőn bólint. Telente ő maga is megmelegíti a patak vizét, különben az annyira hideg lenne a testének, hogy az ujjai kipirosodnának, és csak huhogva-sziszegne tudná megmosni magát bizonyos helyeken. Kicsit elgondolkozik, hogy a széphajú is szokott-e huhogni, ha nagyon hideg víz éri ott, ahol a legkényesebb neki. Bár ahogy vakaródzott az előbb, cseppet sem biztos benne, hogy túl sokszor lenne ilyen.*
- Azért akarsz akkor te is pockot? *-kérdezi-* Mert az nem veszekszik rád?
*Megérti a dolgot.*
- Én szeretem így. Ha az asztalnál is eszek, és esetleg lepotyog valami zöldség vagy gyümölcs, a pockom azonnal összeszedegeti. Mint egy kis házi takarító. Ő egészen biztos sosem fog ilyenért perlekedni.
*Bár, amikor még nagyon fiatal volt, és maga is az anyukájával élt, akkor ő sem veszekedett ilyenkor vele. Csak sóhajtozott. Emlékszik rá, hogy a nő nagyon, nagyon sokat sóhajtozott.*
- Szarvasok? *-kérdezi felélénkült kíváncsisággal. Szereti a szarvasokat, és szeret róluk meséket hallgatni. Nemes és erős állatok, az erdő urai; viszont békés urak, nem okoznak bajt csak azért, mert valaki a közelükben jár. Nem úgy, mint a vaddisznók. Ők tényleg vadak. Csillogó szemmel hallgatja a széphajú meséjét is, aztán mikor megérti hogy az miről szól, kissé kipirulva felkuncog.-*Minden tele volt virággal? Tavasz volt, igaz? Akkor én is tudom, mit csináltak a szarvasok, nem csak az anyukád. Csak te nem tudod, mit csináltak? Szegény Marisa! Pedig az érdekes egy dolog.
*Megint felkuncog, és úgy bólogat rá a lány szavaira.*
- Igen, tényleg tetszik a hajad. A nyárvégi hosszúfűre emlékeztet, amikor már egészen sárga, és kényelmesen bele lehet feküdni estére. De biztos vagyok benne, hogy a te hajad nem szúr. A hosszúfű néha igen. *-figyeli ahogy a széphajú elfészkelődik a köpenye alatt. ~Így már akkor biztos nem is fázik.~, gondolja. Ha fázna, talán odaterítené a kabátját neki. Bár akkor meg neki lenne hideg az este.
Meglepődve pislant Marisa arcára, ahogy az megdicséri a sálát, a szemét és a pockát. Nem az lepi meg, hogy szépnek tartja ezeket, mert mind a három tényleg szép, hanem hogy az a nevével kapcsolatban is ezt gondolja. De hát még el sem mondta neki a nevét. Nem kérdezte.*
- A nevem? Páfránynak hívnak most. Találd ki, miért! *-egészen az arca elé húzza a sálat, fel az orrán is túl, hogy csak a szeme nevet a lányra a puha anyag felett.-* Azt nem tudom, hogy szép név-e. Nekem tetszik.
*Leengedi a sálat, kicsit eligazgatja, hogy ne fázzon a nyaka.*
- De van, amikor nem Páfrány vagyok. Viszont akármi legyek, mindig Elian maradok.
*Félrebiccenti a fejét, és értőn bólint. Telente ő maga is megmelegíti a patak vizét, különben az annyira hideg lenne a testének, hogy az ujjai kipirosodnának, és csak huhogva-sziszegne tudná megmosni magát bizonyos helyeken. Kicsit elgondolkozik, hogy a széphajú is szokott-e huhogni, ha nagyon hideg víz éri ott, ahol a legkényesebb neki. Bár ahogy vakaródzott az előbb, cseppet sem biztos benne, hogy túl sokszor lenne ilyen.*
- Azért akarsz akkor te is pockot? *-kérdezi-* Mert az nem veszekszik rád?
*Megérti a dolgot.*
- Én szeretem így. Ha az asztalnál is eszek, és esetleg lepotyog valami zöldség vagy gyümölcs, a pockom azonnal összeszedegeti. Mint egy kis házi takarító. Ő egészen biztos sosem fog ilyenért perlekedni.
*Bár, amikor még nagyon fiatal volt, és maga is az anyukájával élt, akkor ő sem veszekedett ilyenkor vele. Csak sóhajtozott. Emlékszik rá, hogy a nő nagyon, nagyon sokat sóhajtozott.*
- Szarvasok? *-kérdezi felélénkült kíváncsisággal. Szereti a szarvasokat, és szeret róluk meséket hallgatni. Nemes és erős állatok, az erdő urai; viszont békés urak, nem okoznak bajt csak azért, mert valaki a közelükben jár. Nem úgy, mint a vaddisznók. Ők tényleg vadak. Csillogó szemmel hallgatja a széphajú meséjét is, aztán mikor megérti hogy az miről szól, kissé kipirulva felkuncog.-*Minden tele volt virággal? Tavasz volt, igaz? Akkor én is tudom, mit csináltak a szarvasok, nem csak az anyukád. Csak te nem tudod, mit csináltak? Szegény Marisa! Pedig az érdekes egy dolog.
*Megint felkuncog, és úgy bólogat rá a lány szavaira.*
- Igen, tényleg tetszik a hajad. A nyárvégi hosszúfűre emlékeztet, amikor már egészen sárga, és kényelmesen bele lehet feküdni estére. De biztos vagyok benne, hogy a te hajad nem szúr. A hosszúfű néha igen. *-figyeli ahogy a széphajú elfészkelődik a köpenye alatt. ~Így már akkor biztos nem is fázik.~, gondolja. Ha fázna, talán odaterítené a kabátját neki. Bár akkor meg neki lenne hideg az este.
Meglepődve pislant Marisa arcára, ahogy az megdicséri a sálát, a szemét és a pockát. Nem az lepi meg, hogy szépnek tartja ezeket, mert mind a három tényleg szép, hanem hogy az a nevével kapcsolatban is ezt gondolja. De hát még el sem mondta neki a nevét. Nem kérdezte.*
- A nevem? Páfránynak hívnak most. Találd ki, miért! *-egészen az arca elé húzza a sálat, fel az orrán is túl, hogy csak a szeme nevet a lányra a puha anyag felett.-* Azt nem tudom, hogy szép név-e. Nekem tetszik.
*Leengedi a sálat, kicsit eligazgatja, hogy ne fázzon a nyaka.*
- De van, amikor nem Páfrány vagyok. Viszont akármi legyek, mindig Elian maradok.
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:50:38
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:50:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Anya hozott fazekat. Van, hogy abban melegít vizet.
*Húzza el a száját. Nem rajong a fürdésért. Főleg nem a hideg patakokban vagy tavakban. Szereti a természetet, a szabad ég alatt való játékot, koszosnak is szeret lenni. De mikor ezek után meg kell mártóznia a vízben és utána nem mehet játszani azt már nehézkesen viseli el. De anyja ebben elég szigorúan fogja, főleg akkor, ha közel vannak ahhoz, hogy beérjenek a városba. Sosem érti, hogy neki miért kell tisztának és csinosnak lennie, ha igazából az anyja az, aki szerepelni szokott.*
- Velem néha szoktak.
*Sóhajt fel olyan drámaian, amibe tényleg minden témát érintő fájdalmát belesűríti. Ritkán perlekedik vele az anyja és igaz, hogy általában megadja rá az okot, de bizony van olyan is, amikor ő teljes mértékig ártatlan. Mint amikor nem akar a hideg vízbe menni, hanem inkább a napon játszana a fűben.*
- Egyszer tavasszal a réten két szarvast. Minden tele volt virággal és már nyugvóban volt a nap. Egy fa mögül leskelődtem. És az volt a legfurább is, mert a nagyobb szarvas a kisebbikre volt mászva a popója felől. Anya elrángatott és nem akarta megmondani, hogy mit csináltak.
*Görbül le szomorkásan a szája széle, ahogy visszagondol arra, hogy akkor is milyen mérges lett az anyja, mikor kérdezősködött. Elzavarta aludni, pedig még világos volt és egy sünit is látott a fűben. Utána akart menni, de azt sem engedte és ezen kicsit bedurcázott. Akkor zavarta be az anyja a takaró alá. Kegyetlen.*
- Tényleg tetszik?
*Fésül a kusza tincsek közé az ujjaival ahogy azokat maga elé húzza, hogy jobban szemügyre vehesse. Gubancos és kócos. Meg már nem is illatos. Az igaz, hogy még puha, de neki annyira nem tetszik. Az anyjáé csillog, egyenes és nem kócos. Az sokkal szebb a számára, de azért örömteli mosolyt villant a fiúra.*
- Csak egy kicsit.
*Ám jól ismeri a kérdést. Az anyja ilyenkor parancsol rá, hogy takarózzon be, így mielőtt a szép sálas is ráparancsolna inkább magára húzza a köpenyt, majd oldalra fordulva kucorodik kicsit össze.*
- Neked a sálad nagyon szép. Meg a szemeid. Meg a pockod. Biztos a neved is szép lehet.
*Mosolyodik el, ahogy az álláig felhúzza a köpenyt.*
- Anya hozott fazekat. Van, hogy abban melegít vizet.
*Húzza el a száját. Nem rajong a fürdésért. Főleg nem a hideg patakokban vagy tavakban. Szereti a természetet, a szabad ég alatt való játékot, koszosnak is szeret lenni. De mikor ezek után meg kell mártóznia a vízben és utána nem mehet játszani azt már nehézkesen viseli el. De anyja ebben elég szigorúan fogja, főleg akkor, ha közel vannak ahhoz, hogy beérjenek a városba. Sosem érti, hogy neki miért kell tisztának és csinosnak lennie, ha igazából az anyja az, aki szerepelni szokott.*
- Velem néha szoktak.
*Sóhajt fel olyan drámaian, amibe tényleg minden témát érintő fájdalmát belesűríti. Ritkán perlekedik vele az anyja és igaz, hogy általában megadja rá az okot, de bizony van olyan is, amikor ő teljes mértékig ártatlan. Mint amikor nem akar a hideg vízbe menni, hanem inkább a napon játszana a fűben.*
- Egyszer tavasszal a réten két szarvast. Minden tele volt virággal és már nyugvóban volt a nap. Egy fa mögül leskelődtem. És az volt a legfurább is, mert a nagyobb szarvas a kisebbikre volt mászva a popója felől. Anya elrángatott és nem akarta megmondani, hogy mit csináltak.
*Görbül le szomorkásan a szája széle, ahogy visszagondol arra, hogy akkor is milyen mérges lett az anyja, mikor kérdezősködött. Elzavarta aludni, pedig még világos volt és egy sünit is látott a fűben. Utána akart menni, de azt sem engedte és ezen kicsit bedurcázott. Akkor zavarta be az anyja a takaró alá. Kegyetlen.*
- Tényleg tetszik?
*Fésül a kusza tincsek közé az ujjaival ahogy azokat maga elé húzza, hogy jobban szemügyre vehesse. Gubancos és kócos. Meg már nem is illatos. Az igaz, hogy még puha, de neki annyira nem tetszik. Az anyjáé csillog, egyenes és nem kócos. Az sokkal szebb a számára, de azért örömteli mosolyt villant a fiúra.*
- Csak egy kicsit.
*Ám jól ismeri a kérdést. Az anyja ilyenkor parancsol rá, hogy takarózzon be, így mielőtt a szép sálas is ráparancsolna inkább magára húzza a köpenyt, majd oldalra fordulva kucorodik kicsit össze.*
- Neked a sálad nagyon szép. Meg a szemeid. Meg a pockod. Biztos a neved is szép lehet.
*Mosolyodik el, ahogy az álláig felhúzza a köpenyt.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:15:46
Üzenet elküldve: 2024-10-20 18:15:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Mosolya szélesebb lesz ahogy a széphajú arról mesél, hogy mekkorákat látott eddig. Ő még nem látott nagyon nagy házat belülről, legalábbis nem olyat ami csak egy emberé volt. A fogadók nem számítanak. Kicsi házat többet látott már.*
- Ott tényleg van egy patak! *-mondja felderülő arccal-* Már elég hideg a víz. De hamar hozzászokik a test. Akkor lesz rossz, ha eltelik az ősz.
*Tapasztalat. Azt a patakot szokta maga is látogatni. Őzek, vaddisznók is szoktak ott járni.*
- Igen, egyedül. De jó így. Legalább nem veszekszik velem senki. *-halkan felnevet. Utolsót harap az almából, egy kis darab az ujjai között marad, azt még a zsebébe pottyantja. Végignéz az eldőlő Marisán.*
- És mi volt a legszebb, amit eddig láttál? *-kérdezi kíváncsian-* És a legfurább?
*Kicsit fészkelődik, hogy kényelmesebben üljön.*
- Én egyszer felmásztam hajnalban egy fára, ami a rét szélén áll. Akkor is ősz volt. A köd úgy hullámzott elő, mint egy tó vize. A napfény oldalról világította át. Vörös volt az egész, a sárga lombok alatt. Nekem az volt a legszebb eddig. *-meséli. A lányra pislant.-* De a te hajad is szép, talán ugyanannyira. Nem fázol?
*Mosolya szélesebb lesz ahogy a széphajú arról mesél, hogy mekkorákat látott eddig. Ő még nem látott nagyon nagy házat belülről, legalábbis nem olyat ami csak egy emberé volt. A fogadók nem számítanak. Kicsi házat többet látott már.*
- Ott tényleg van egy patak! *-mondja felderülő arccal-* Már elég hideg a víz. De hamar hozzászokik a test. Akkor lesz rossz, ha eltelik az ősz.
*Tapasztalat. Azt a patakot szokta maga is látogatni. Őzek, vaddisznók is szoktak ott járni.*
- Igen, egyedül. De jó így. Legalább nem veszekszik velem senki. *-halkan felnevet. Utolsót harap az almából, egy kis darab az ujjai között marad, azt még a zsebébe pottyantja. Végignéz az eldőlő Marisán.*
- És mi volt a legszebb, amit eddig láttál? *-kérdezi kíváncsian-* És a legfurább?
*Kicsit fészkelődik, hogy kényelmesebben üljön.*
- Én egyszer felmásztam hajnalban egy fára, ami a rét szélén áll. Akkor is ősz volt. A köd úgy hullámzott elő, mint egy tó vize. A napfény oldalról világította át. Vörös volt az egész, a sárga lombok alatt. Nekem az volt a legszebb eddig. *-meséli. A lányra pislant.-* De a te hajad is szép, talán ugyanannyira. Nem fázol?
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:23:23
Üzenet elküldve: 2024-10-20 17:23:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Szeretném. Nem túl nagyot szerintem még nem is láttam. Óriásit már igen. Sőt egész picit is.
*Vakar az állára, ahogy visszagondol, hogy eddig milyen házakkal is találkozott. Erdőben lapuló kunyhókat talán csak messziről látott. Az anyjával ilyen helyeken nem igazán álltak meg. Dolgozni meg leginkább nagy termekben vagy óriási szabad tereken szoktak.*
- Talán holnap meg is nézhetem. Anya úgy is el akar sétálni a tisztásra, hogy megmosakodjak. Azt hiszem még holnap, talán utána is itt maradunk és csak utána megyünk tovább.
*Ahogy elkényelmesedik már maga is előszedi az almát, hogy egy jóízűt harapjon belőle. Amíg pedig rág a kérdésre rábólogat, aztán lenyeli a falatot, hogy válaszolni tudjon.*
- Is. Néha fogadókban is megszállunk, amíg a városban vagyunk. De az úton általában így pihenünk meg. Kivéve, ha már nagy a hideg. Akkor legtöbbször a szekéren alszom, amíg nem érkezünk meg. Anya olyankor nem szeret megállni, nehogy megfázzak.
*Nyammogja, miközben a kicsorduló almalét nyalogatja le a szája széléről.*
- Szeretem. Mindig látok valami újat.
*Széles mosollyal dől el a prémen, majd a másikat a feje alá gyűri és a fiút figyelve harap egy újat az almából.*
- Te a pockodon kívül egyedül laksz a kunyhóban?
- Szeretném. Nem túl nagyot szerintem még nem is láttam. Óriásit már igen. Sőt egész picit is.
*Vakar az állára, ahogy visszagondol, hogy eddig milyen házakkal is találkozott. Erdőben lapuló kunyhókat talán csak messziről látott. Az anyjával ilyen helyeken nem igazán álltak meg. Dolgozni meg leginkább nagy termekben vagy óriási szabad tereken szoktak.*
- Talán holnap meg is nézhetem. Anya úgy is el akar sétálni a tisztásra, hogy megmosakodjak. Azt hiszem még holnap, talán utána is itt maradunk és csak utána megyünk tovább.
*Ahogy elkényelmesedik már maga is előszedi az almát, hogy egy jóízűt harapjon belőle. Amíg pedig rág a kérdésre rábólogat, aztán lenyeli a falatot, hogy válaszolni tudjon.*
- Is. Néha fogadókban is megszállunk, amíg a városban vagyunk. De az úton általában így pihenünk meg. Kivéve, ha már nagy a hideg. Akkor legtöbbször a szekéren alszom, amíg nem érkezünk meg. Anya olyankor nem szeret megállni, nehogy megfázzak.
*Nyammogja, miközben a kicsorduló almalét nyalogatja le a szája széléről.*
- Szeretem. Mindig látok valami újat.
*Széles mosollyal dől el a prémen, majd a másikat a feje alá gyűri és a fiút figyelve harap egy újat az almából.*
- Te a pockodon kívül egyedül laksz a kunyhóban?
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-16 12:19:40
Üzenet elküldve: 2024-10-16 12:19:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Egy kicsit még dögönyözi a pockát, amíg fél szemmel Marisát figyeli. A hörcsög belesimul a tenyerébe, halk hangjai egyértelműen árulkodnak elégedettségéről. Mikor úgy érzi hogy eleget foglalkozott vele egyelőre, akkor óvatos-puha mozdulattal visszarakja az állatot a kabátzsebbe, és betesz még neki egy pici darab almát, hadd eszegessen.
Ezután megint a széphajú felé fordul. Figyeli ahogy az letolja a nadrágját, és lecsüccsen. Elmosolyodik ahogy a terpeszbe rakott lábakat látja, ~Biztos kényelmesen ül!~, gondolja. Pillantása végigfut a prémen, majd megint a lányra néz. Mivel egészen megkívánta, ezért most már beleharap az almába. Az finom és édes, a leve majdnem az állára fut.*
- Szívesen megmutatom neked, ha szeretnéd. *-mondja miután lenyelte a falatot-* Nem túl nagy, de igazából pont jó méretű. Amire én használom, arra teljesen jó.
*Talán régen vadászház lehetett, nem tudja. Egy ágyon, asztalon és széken, meg pár falra akasztott polcon kívül nincs is benne más. A tűzhely is csak egy egyszerű, lapos kövekből rakott apróság. Télen be tud fűteni annyira hogy ne fázzon, nyáron meg sokszor inkább a fák alatt alszik.*
- És ti mindig így éltek? *-int szabad kezével az arrébb lobogó aprócska tábor felé.-* Jó dolog az, ha nem mindig egy helyben vagy. Sok dolgot lehet látni így. Ha mindig csak egy helyben ülnél, akkor mindig ugyanazt látnád.
*Közelebb lép, majd könnyű mozdulattal térdel a földre, és ül rá a sarkaira Marisával szemben. Kicsit eligazgatja a kabátot, majd újra az almába harap.*
*Egy kicsit még dögönyözi a pockát, amíg fél szemmel Marisát figyeli. A hörcsög belesimul a tenyerébe, halk hangjai egyértelműen árulkodnak elégedettségéről. Mikor úgy érzi hogy eleget foglalkozott vele egyelőre, akkor óvatos-puha mozdulattal visszarakja az állatot a kabátzsebbe, és betesz még neki egy pici darab almát, hadd eszegessen.
Ezután megint a széphajú felé fordul. Figyeli ahogy az letolja a nadrágját, és lecsüccsen. Elmosolyodik ahogy a terpeszbe rakott lábakat látja, ~Biztos kényelmesen ül!~, gondolja. Pillantása végigfut a prémen, majd megint a lányra néz. Mivel egészen megkívánta, ezért most már beleharap az almába. Az finom és édes, a leve majdnem az állára fut.*
- Szívesen megmutatom neked, ha szeretnéd. *-mondja miután lenyelte a falatot-* Nem túl nagy, de igazából pont jó méretű. Amire én használom, arra teljesen jó.
*Talán régen vadászház lehetett, nem tudja. Egy ágyon, asztalon és széken, meg pár falra akasztott polcon kívül nincs is benne más. A tűzhely is csak egy egyszerű, lapos kövekből rakott apróság. Télen be tud fűteni annyira hogy ne fázzon, nyáron meg sokszor inkább a fák alatt alszik.*
- És ti mindig így éltek? *-int szabad kezével az arrébb lobogó aprócska tábor felé.-* Jó dolog az, ha nem mindig egy helyben vagy. Sok dolgot lehet látni így. Ha mindig csak egy helyben ülnél, akkor mindig ugyanazt látnád.
*Közelebb lép, majd könnyű mozdulattal térdel a földre, és ül rá a sarkaira Marisával szemben. Kicsit eligazgatja a kabátot, majd újra az almába harap.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 20:41:34
Üzenet elküldve: 2024-10-15 20:41:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Érdeklődve hallgatja, hogy mit is jelent pontosan az a mókus dolog. Ahogy körvonalazódik úgy mosolyodik el egyre büszkébben. Szóval az idegen is úgy gondolja, hogy ügyes volt. Szerencse, mert ezt ő maga is így gondolja néhai paripájáról.
A pocok furcsa hangjára közben elkapja a kezét, mert ő először azt hiszi, hogy valamit rosszul csinált és az nem tetszik az állatkának. De a szép sálas biztosítja arról, hogy most az állatka örül, így végül elégedetten mosolyodik el. Azzal pedig hagyja is a pockot falatozni, mert neki is dolga akad. Mégpedig az ágyazás. Mert most sem érzi úgy, hogy álmos lenne, de hosszú és izgalmas napja volt, egy kicsit jó lenne, ha megpihentethetné a tagjait. Azt pedig fekve lehet a legjobban, így szépen el is rendezgeti a holmiját.*
- Szereznem kell egy pockot.
*Jegyzi meg magának inkább, ahogy a vászonnadrág madzagját megoldva le is tűri a nadrágot, hogy csak a vékonyka kis lenvászon alsójában tetszelegjen. A nadrágot csak leejti a fűbe, majd a prémre kuporodik, utána pedig terpeszben kinyújtja a lábait és jóleső sóhajjal támaszkodik a kezeire. A kemény munka után igazán édes a pihenés, amit az idegennel mind a ketten alaposan kiérdemeltek.*
- Most kíváncsi lettem a kunyhódra.
*Szusszan, ahogy a fák között lapuló sötétségbe bámul. Eszébe jut, hogy az anyja is emlegetett valami tisztást, amit idefelé jövet látott és ahová el akarja rángatni mosakodni. És sajnos ezt a fenyegetést komolyan kell vennie, mert a fazekat is magával hozta, amiben vizet szokott melegíteni. A gondolatától is kirázza a hideg.*
*Érdeklődve hallgatja, hogy mit is jelent pontosan az a mókus dolog. Ahogy körvonalazódik úgy mosolyodik el egyre büszkébben. Szóval az idegen is úgy gondolja, hogy ügyes volt. Szerencse, mert ezt ő maga is így gondolja néhai paripájáról.
A pocok furcsa hangjára közben elkapja a kezét, mert ő először azt hiszi, hogy valamit rosszul csinált és az nem tetszik az állatkának. De a szép sálas biztosítja arról, hogy most az állatka örül, így végül elégedetten mosolyodik el. Azzal pedig hagyja is a pockot falatozni, mert neki is dolga akad. Mégpedig az ágyazás. Mert most sem érzi úgy, hogy álmos lenne, de hosszú és izgalmas napja volt, egy kicsit jó lenne, ha megpihentethetné a tagjait. Azt pedig fekve lehet a legjobban, így szépen el is rendezgeti a holmiját.*
- Szereznem kell egy pockot.
*Jegyzi meg magának inkább, ahogy a vászonnadrág madzagját megoldva le is tűri a nadrágot, hogy csak a vékonyka kis lenvászon alsójában tetszelegjen. A nadrágot csak leejti a fűbe, majd a prémre kuporodik, utána pedig terpeszben kinyújtja a lábait és jóleső sóhajjal támaszkodik a kezeire. A kemény munka után igazán édes a pihenés, amit az idegennel mind a ketten alaposan kiérdemeltek.*
- Most kíváncsi lettem a kunyhódra.
*Szusszan, ahogy a fák között lapuló sötétségbe bámul. Eszébe jut, hogy az anyja is emlegetett valami tisztást, amit idefelé jövet látott és ahová el akarja rángatni mosakodni. És sajnos ezt a fenyegetést komolyan kell vennie, mert a fazekat is magával hozta, amiben vizet szokott melegíteni. A gondolatától is kirázza a hideg.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 20:16:24
Üzenet elküldve: 2024-10-15 20:16:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
- Az, hogy helyre mókus vagy? *-kérdez vissza lágy hangon-* Az azt jelenti, hogy olyan mókus vagy, aki pontosan tudja, hogy mikor-mi a dolga, és mindig a helyén van, ahol neki lennie kell. Tehát nagyon ügyes és jó mókus.
*Mert hát ez az igazság is. Pontosan ezért sikerült az almát is leszedni. Azt az almát, amiből a neki kijáró falatot a hörcsög már a pofazacskója mélyére is rejtette.*
- Persze, simogasd meg nyugodtan. *-mosolyog a lányra-* Nagyon szereti.
*Úgy tartja az állatot, hogy Marisa könnyen hozzáférhessen. A pocok kíváncsian figyeli az ismeretlen kétlábút, először kicsit megmerevedik ahogy hozzáérnek a fejéhez, de hamar elernyed. Halk kattogó-zörgő hangot ad ki magából.*
- Hallod? *-kérdezi a széphajút-* Örül neki, hogy megsimogattad. Akkor csinál így.
*Kicsit félrehajtott fejjel néz a szinte szomorúan sóhajtó Marisára.*
- Kár, hogy neked nincs pockod. Szívesen megsimogatnám, ha lenne. *-mondja-* És odaengedném hozzá az én pockomat. Biztos összekucorodnának. De nem baj, hogy nincs. Még lehet. Én is csak úgy találtam őt.
*A baljában tartott almával az erdő felé int.*
- Van egy tisztás, negyed óra járásra, ahogy a varjú száll. Ott van a kunyhó, ahol az ágyam van. Pici kunyhó. De nekem pont elég. *-mondja büszke hangon. Ott van mindene, a sálját és a pockot leszámítva. Amíg beszél, a vackot építő Marisát figyeli.*
- Én nem tudom, hogy hogyan szoktam feküdni, amikor alszom. Olyankor aludni szoktam, nem azt nézni, hogy hogyan fekszem. Nekem mindegy, hogy itt alszom-e, vagy a kunyhóban. Sokszor alszom kint az erdőben. *-válaszolgat a kérdésekre-* De már hideg van esténként. Ha itt akarsz aludni, fázni fogsz. Úgyhogy itt maradhatok, ha szeretnéd. És lehetek mögötted, ha neked úgy lenne a jó. Én bárhogy jól tudom érezni magam.
- Az, hogy helyre mókus vagy? *-kérdez vissza lágy hangon-* Az azt jelenti, hogy olyan mókus vagy, aki pontosan tudja, hogy mikor-mi a dolga, és mindig a helyén van, ahol neki lennie kell. Tehát nagyon ügyes és jó mókus.
*Mert hát ez az igazság is. Pontosan ezért sikerült az almát is leszedni. Azt az almát, amiből a neki kijáró falatot a hörcsög már a pofazacskója mélyére is rejtette.*
- Persze, simogasd meg nyugodtan. *-mosolyog a lányra-* Nagyon szereti.
*Úgy tartja az állatot, hogy Marisa könnyen hozzáférhessen. A pocok kíváncsian figyeli az ismeretlen kétlábút, először kicsit megmerevedik ahogy hozzáérnek a fejéhez, de hamar elernyed. Halk kattogó-zörgő hangot ad ki magából.*
- Hallod? *-kérdezi a széphajút-* Örül neki, hogy megsimogattad. Akkor csinál így.
*Kicsit félrehajtott fejjel néz a szinte szomorúan sóhajtó Marisára.*
- Kár, hogy neked nincs pockod. Szívesen megsimogatnám, ha lenne. *-mondja-* És odaengedném hozzá az én pockomat. Biztos összekucorodnának. De nem baj, hogy nincs. Még lehet. Én is csak úgy találtam őt.
*A baljában tartott almával az erdő felé int.*
- Van egy tisztás, negyed óra járásra, ahogy a varjú száll. Ott van a kunyhó, ahol az ágyam van. Pici kunyhó. De nekem pont elég. *-mondja büszke hangon. Ott van mindene, a sálját és a pockot leszámítva. Amíg beszél, a vackot építő Marisát figyeli.*
- Én nem tudom, hogy hogyan szoktam feküdni, amikor alszom. Olyankor aludni szoktam, nem azt nézni, hogy hogyan fekszem. Nekem mindegy, hogy itt alszom-e, vagy a kunyhóban. Sokszor alszom kint az erdőben. *-válaszolgat a kérdésekre-* De már hideg van esténként. Ha itt akarsz aludni, fázni fogsz. Úgyhogy itt maradhatok, ha szeretnéd. És lehetek mögötted, ha neked úgy lenne a jó. Én bárhogy jól tudom érezni magam.
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 16:07:41
Üzenet elküldve: 2024-10-15 16:07:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Magában neki is meg kell állapítani, hogy az idegen remek segítség megint. Ketten tényleg remekül össze tudnak dolgozni. Nincsenek útban vagy láb alatt egymásnak. Épp ellenkezőleg, remekül a másik keze alá tudnak dolgozni. Ez pedig igen szerencsés dolog.*
- Tudom, de nekem ott kéne feküdnöm.
*Bök fejével a tűz felé. Mert hát ugye ott az anyja, aki mellett általában feküdni szokott. Persze, ha a fáradtságtól nem alszik el előbb valahol teljesen máshol. Mert már volt olyan alkalom is, hogy bealudt az asztal alatt vagy a kertben a virágok között. De most nem is álmos. Izgatott az idegen miatt, mert nagyon szimpatikusnak találja. Ezért kérlelte az anyját, hogy hagy aludhasson itt a fa alatt, mert az anyja viszont sokszor undok a fiúkkal, főleg, ha a lányával nagyjából egy korúak és még játszani is akarnának vele. De Marisa pedig szeret fiúkkal játszani. Sokkal inkább, mint a lányokkal, mert azok undokok és sokat csúfolják. De az idegen nem csúfolja, sőt még a haját is megdicsérte. Ezzel eszébe is jut egy kérdés, ami abból fakad, hogy az idegen nemrég megemlített valamit, amit nem igazán értett.*
- Mit jelent, hogy helyre mókus vagyok?
*Pillázik, miközben figyeli a gyümölcs kiporciózását, a szemei pedig rögvest hatalmasra nyílnak, amikor előkerül a zsebből a kis pocok is. Aki igazából nem is tűnik olyan kicsinek, bár sokat amúgy nem is látott. Mindenesetre az arcára rögtön ráíródik, hogy részben felettébb mókásnak találja a dundi kisállatot, de leginkább borzasztóan aranyosnak. De nem zavarja meg a falatozást egy kis gyömörkészéssel, így csak közelebb hajolva figyeli a rágcsálást.*
- Tényleg szabad?
*Sandít fel az idegenre, majd óvatosan nyúl felé és csupán mutatóujja hegyével dörgöli meg finoman a kisállat fejét.*
- Milyen puha.
*Csillannak fel a szemei, majd kissé szomorkásan sóhajt fel.*
- Nekem nincs pockom. Pedig biztos én is egész este simogatnám az ágyban, amíg el nem alszom. Hát hol?
*Pillant ismét kíváncsian az idegenre, miközben kiegyenesedik. Addig pedig, amíg az idegen válaszol a fához lép, hogy rendesen leterítse a prémet, amire a másikat, amelyik felfogta az esését, összehajtogatja párnának és ráteszi. A köpenyt pedig takarónak csak egyszerűen rádobja a tetejére.*
- Mikor szeretnél lefeküdni? Az oldalamon szeretek aludni, szóval hogy csináljuk? Inkább hátul lennél? Vagy inkább hazamennél estére?
*Pillog lassan, kíváncsian.*
*Magában neki is meg kell állapítani, hogy az idegen remek segítség megint. Ketten tényleg remekül össze tudnak dolgozni. Nincsenek útban vagy láb alatt egymásnak. Épp ellenkezőleg, remekül a másik keze alá tudnak dolgozni. Ez pedig igen szerencsés dolog.*
- Tudom, de nekem ott kéne feküdnöm.
*Bök fejével a tűz felé. Mert hát ugye ott az anyja, aki mellett általában feküdni szokott. Persze, ha a fáradtságtól nem alszik el előbb valahol teljesen máshol. Mert már volt olyan alkalom is, hogy bealudt az asztal alatt vagy a kertben a virágok között. De most nem is álmos. Izgatott az idegen miatt, mert nagyon szimpatikusnak találja. Ezért kérlelte az anyját, hogy hagy aludhasson itt a fa alatt, mert az anyja viszont sokszor undok a fiúkkal, főleg, ha a lányával nagyjából egy korúak és még játszani is akarnának vele. De Marisa pedig szeret fiúkkal játszani. Sokkal inkább, mint a lányokkal, mert azok undokok és sokat csúfolják. De az idegen nem csúfolja, sőt még a haját is megdicsérte. Ezzel eszébe is jut egy kérdés, ami abból fakad, hogy az idegen nemrég megemlített valamit, amit nem igazán értett.*
- Mit jelent, hogy helyre mókus vagyok?
*Pillázik, miközben figyeli a gyümölcs kiporciózását, a szemei pedig rögvest hatalmasra nyílnak, amikor előkerül a zsebből a kis pocok is. Aki igazából nem is tűnik olyan kicsinek, bár sokat amúgy nem is látott. Mindenesetre az arcára rögtön ráíródik, hogy részben felettébb mókásnak találja a dundi kisállatot, de leginkább borzasztóan aranyosnak. De nem zavarja meg a falatozást egy kis gyömörkészéssel, így csak közelebb hajolva figyeli a rágcsálást.*
- Tényleg szabad?
*Sandít fel az idegenre, majd óvatosan nyúl felé és csupán mutatóujja hegyével dörgöli meg finoman a kisállat fejét.*
- Milyen puha.
*Csillannak fel a szemei, majd kissé szomorkásan sóhajt fel.*
- Nekem nincs pockom. Pedig biztos én is egész este simogatnám az ágyban, amíg el nem alszom. Hát hol?
*Pillant ismét kíváncsian az idegenre, miközben kiegyenesedik. Addig pedig, amíg az idegen válaszol a fához lép, hogy rendesen leterítse a prémet, amire a másikat, amelyik felfogta az esését, összehajtogatja párnának és ráteszi. A köpenyt pedig takarónak csak egyszerűen rádobja a tetejére.*
- Mikor szeretnél lefeküdni? Az oldalamon szeretek aludni, szóval hogy csináljuk? Inkább hátul lennél? Vagy inkább hazamennél estére?
*Pillog lassan, kíváncsian.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 14:03:17
Üzenet elküldve: 2024-10-15 14:03:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Szerencsére a széphajú segít neki. Előbb az egyik, majd a másik kezével is dolgozik Marisa a diókon. Hogy maga se maradjon tétlen, úgy tartja ujjai között a saját fél-almáját, hogy mutató és középső ujja szabad legyen. Azokkal finoman böködi arrébb a héjdarabkákat, ügyesen fel-felcsippenti, és a földre szórja azokat, az avar közé. Így ketten együtt elég jól össze tudnak dolgozni, ezt már nem először állapítja meg. Közben maga is a széphajú arcára pislog néha, látja a meginduló nyálat is az almája két oldalán. Ha lenne szabad keze, akkor letörölné neki, csak úgy, az ujjaival. De hát a jobbjában almát tart, a baljában meg a diókat.
Amikor végeznek a dióbél kiválogatásával, lerázogatja bal tenyeréről a rajta maradt héjdarabkákat. Közben Marisa is meg tud már szólalni, és meg is válaszolja a kérdését.*
- Mondtam, hogy engem nem zavar, ha fekszel. *-pislog mosolyogva a széphajúra. Baljával elvesz egy kis darab dióbelet a lány tenyeréről, leharap egy pici darabot az almából, és a bal tenyerére köpi azt, a dió mellé. Utána úgy teszi át baljának ujjai közé az almát, hogy a tenyere szabadon maradhasson, és jobbjával benyúl a kabátzsebébe. Mikor előhúzza a kezét, ujjai között egy hörcsögöt tart; kerek hasút, kíváncsian mozgó orrút, fehéres-vöröses bundájút. Úgy fordítja kezét, hogy a pocok a tenyerében gubbaszthasson, és elérje a másik tenyerében neki kiporciózott almát és diót.*
- Neki is mindig adok. *-pislant a lányra mosolyogva-* Sőt, általában neki hamarabb adok, mint magamnak. Ő a pockom.
*És a pocok nem teketóriázik. A pocok máris tudja, hogy milyen ízű együtt a dió és az alma.*
- Szívesen lefekszek veled. *-mondja, felváltva hol a pocokra, hol Marisára nézve.-* Ha szeretnéd, előtte megsimogathatod a pockomat. Azt nagyon szereti. Én is szoktam simogatni lefekvés előtt az ágyban! Persze, hogy van saját ágyam. Csak nem itt.
*Szerencsére a széphajú segít neki. Előbb az egyik, majd a másik kezével is dolgozik Marisa a diókon. Hogy maga se maradjon tétlen, úgy tartja ujjai között a saját fél-almáját, hogy mutató és középső ujja szabad legyen. Azokkal finoman böködi arrébb a héjdarabkákat, ügyesen fel-felcsippenti, és a földre szórja azokat, az avar közé. Így ketten együtt elég jól össze tudnak dolgozni, ezt már nem először állapítja meg. Közben maga is a széphajú arcára pislog néha, látja a meginduló nyálat is az almája két oldalán. Ha lenne szabad keze, akkor letörölné neki, csak úgy, az ujjaival. De hát a jobbjában almát tart, a baljában meg a diókat.
Amikor végeznek a dióbél kiválogatásával, lerázogatja bal tenyeréről a rajta maradt héjdarabkákat. Közben Marisa is meg tud már szólalni, és meg is válaszolja a kérdését.*
- Mondtam, hogy engem nem zavar, ha fekszel. *-pislog mosolyogva a széphajúra. Baljával elvesz egy kis darab dióbelet a lány tenyeréről, leharap egy pici darabot az almából, és a bal tenyerére köpi azt, a dió mellé. Utána úgy teszi át baljának ujjai közé az almát, hogy a tenyere szabadon maradhasson, és jobbjával benyúl a kabátzsebébe. Mikor előhúzza a kezét, ujjai között egy hörcsögöt tart; kerek hasút, kíváncsian mozgó orrút, fehéres-vöröses bundájút. Úgy fordítja kezét, hogy a pocok a tenyerében gubbaszthasson, és elérje a másik tenyerében neki kiporciózott almát és diót.*
- Neki is mindig adok. *-pislant a lányra mosolyogva-* Sőt, általában neki hamarabb adok, mint magamnak. Ő a pockom.
*És a pocok nem teketóriázik. A pocok máris tudja, hogy milyen ízű együtt a dió és az alma.*
- Szívesen lefekszek veled. *-mondja, felváltva hol a pocokra, hol Marisára nézve.-* Ha szeretnéd, előtte megsimogathatod a pockomat. Azt nagyon szereti. Én is szoktam simogatni lefekvés előtt az ágyban! Persze, hogy van saját ágyam. Csak nem itt.
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:38:24
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:38:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Már készülne jóízűen az almába harapni, mikor szerencsére megelőzi az idegen és rászól, hogy hátravan még a dió is. Így megáll a mozdulatban, amivel a szájához kezdte emelni a gyümölcsöt és vár egészen addig, míg meg nem hallja a reccsenést. Kicsit kirázza a hideg a hangjától, de az is lehet, hogy csak az őszi est hűvöse tehet róla. Amikor viszont elé kerülnek az idegen markában pihenő dió darabok készségesen áll kicsipegetni ujjaival a dióhéj közül a belét. De az apró héjszilánkok kicsit megnehezítik a dolgát, így az alma felét a szájába veszi, majd finoman rászorít a fogaival, hogy ne essen ki onnan. Utána a felszabadult kezével is besegít, hogy gyorsabban haladjon. Az így kiszedegetett beleket pedig a markaiba zárja. Közben azért másfelé is kell koncentrálnia, mert az alma mellett időnként elindul egy kis nyálcsík, így kénytelen szorgosan azt is visszaszívni, mielőtt megindulna lefelé az állán.
Közben időnként az idegen arcára pillant, majd az említett fára és az alá dobált félig kész fekhelyére. Végül szemei ismét a szép sálún állapodnak meg és aprót bólint válaszul.
Közben elhúzza lassan a kezeit, ahogy kiszedte az összes diódarabot, majd szétnyitott tenyerén mutatja a munkája eredményét.
Igyekszik az almát nem elejteni, de érzi, ahogy az arcának izmai egyre inkább fájnak és feszülnek, így a két kezében pihenő diókat átszórja egyre, majd szabad kezével kiszedi a szájából az igen nyálassá vált gyümölcsöt.*
- Ott fogok, mert anya azt mondta, hogy ideje lefeküdnöm, de én még nem akarok, mert veled vagyok itt. De ő nem látott.
*Húzza el kissé a száját.*
- De végül megengedte, úgyhogy, ha gondolod, akár veled is lefeküdhetek. Vagy neked van saját ágyad?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
*Már készülne jóízűen az almába harapni, mikor szerencsére megelőzi az idegen és rászól, hogy hátravan még a dió is. Így megáll a mozdulatban, amivel a szájához kezdte emelni a gyümölcsöt és vár egészen addig, míg meg nem hallja a reccsenést. Kicsit kirázza a hideg a hangjától, de az is lehet, hogy csak az őszi est hűvöse tehet róla. Amikor viszont elé kerülnek az idegen markában pihenő dió darabok készségesen áll kicsipegetni ujjaival a dióhéj közül a belét. De az apró héjszilánkok kicsit megnehezítik a dolgát, így az alma felét a szájába veszi, majd finoman rászorít a fogaival, hogy ne essen ki onnan. Utána a felszabadult kezével is besegít, hogy gyorsabban haladjon. Az így kiszedegetett beleket pedig a markaiba zárja. Közben azért másfelé is kell koncentrálnia, mert az alma mellett időnként elindul egy kis nyálcsík, így kénytelen szorgosan azt is visszaszívni, mielőtt megindulna lefelé az állán.
Közben időnként az idegen arcára pillant, majd az említett fára és az alá dobált félig kész fekhelyére. Végül szemei ismét a szép sálún állapodnak meg és aprót bólint válaszul.
Közben elhúzza lassan a kezeit, ahogy kiszedte az összes diódarabot, majd szétnyitott tenyerén mutatja a munkája eredményét.
Igyekszik az almát nem elejteni, de érzi, ahogy az arcának izmai egyre inkább fájnak és feszülnek, így a két kezében pihenő diókat átszórja egyre, majd szabad kezével kiszedi a szájából az igen nyálassá vált gyümölcsöt.*
- Ott fogok, mert anya azt mondta, hogy ideje lefeküdnöm, de én még nem akarok, mert veled vagyok itt. De ő nem látott.
*Húzza el kissé a száját.*
- De végül megengedte, úgyhogy, ha gondolod, akár veled is lefeküdhetek. Vagy neked van saját ágyad?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:15:26
Üzenet elküldve: 2024-10-15 13:15:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Kissé megvonja a vállát, miközben hol az idegen kezében lévő almára, hol a saját kezében lévő diókra pislog.*
- Nem tudom. *-válaszolja-* Érdekes, de még sosem ettem együtt diót almával. De diót meg kecskesajtot már igen. Az finom volt. Mondjuk a kecskesajt nem olyan ízű, mint az alma. Szóval nem tudom.
*Kése neki sincs, sosem hord magánál. A kunyhóban van egy, de annak ott a helye. Csak az visz kést az erdőbe, aki használni is akarja ott, neki pedig ilyen az eszébe sem jutott eddig. Figyeli ahogy az idegen próbálja eltörni az almát. Aggódni kezd, hogy az addig próbálkozik vele, mígnem teljesen összenyomorgatja a gyümölcsöt. Akkor megint keresniük kéne egy almát a fán, és neki megint Pacinak kéne lennie. Mondjuk nem zavarná.
Az almatörést végül a nő hangja szakítja félbe, akiről már tudja, hogy az az idegen anyja. Nem ismeri fel azt a szót amit hall, de úgy tippeli, hogy az akkor az idegen neve lehet. Innentől akkor már megint egy fokkal kevésbé idegen a számára, most már Marisa lesz.*
- Jó! *-mosolyog vissza Marisára-* Itt maradok.
*Nem siet sehová. A kunyhó megvárja, és a legfontosabb úgy is itt van nála, a jobb kabátzsebében. Be is nyúl oda amíg vár, ujjaival a puha bundába túr, tenyerét melengeti. Amíg a széphajút figyeli ahogy az a tűz fényében az anyjával van, kissé behúzza nyakát a sálba. Az kellemesen melegíti. Már benne járnak az őszben, odafent sem olyan barátságos már a csillagok pislogása.
Amikor Marisa visszatér és felé nyújtja a fél almát, kihúzza jobbját a zsebéből, és elveszi a gyümölcsöt.*
- Köszönöm! *-mondja szélesen mosolyogva.-* Várj, a dió!
*Ráhajtja baljának ujjait a diókra, és addig szorítja egymásnak elfehéredő ujjakkal azokat, mígnem az egymásnak feszülő dióhéjak halkan reccsennek. Akkor ellazítja a markát, és jobb mutatóujjával arrébb söpör pár dióhéj-darabot. Így viszont nem boldogul jól.*
- Segítesz? *-tartja oda a tenyerét a széphajú fejé. Neki egy keze üres, hátha ügyesebben tudja a dióbelet kicsipegetni a széthasadt dióhéj közül.-* Itt fogsz aludni, az almafa alatt?
*Kissé megvonja a vállát, miközben hol az idegen kezében lévő almára, hol a saját kezében lévő diókra pislog.*
- Nem tudom. *-válaszolja-* Érdekes, de még sosem ettem együtt diót almával. De diót meg kecskesajtot már igen. Az finom volt. Mondjuk a kecskesajt nem olyan ízű, mint az alma. Szóval nem tudom.
*Kése neki sincs, sosem hord magánál. A kunyhóban van egy, de annak ott a helye. Csak az visz kést az erdőbe, aki használni is akarja ott, neki pedig ilyen az eszébe sem jutott eddig. Figyeli ahogy az idegen próbálja eltörni az almát. Aggódni kezd, hogy az addig próbálkozik vele, mígnem teljesen összenyomorgatja a gyümölcsöt. Akkor megint keresniük kéne egy almát a fán, és neki megint Pacinak kéne lennie. Mondjuk nem zavarná.
Az almatörést végül a nő hangja szakítja félbe, akiről már tudja, hogy az az idegen anyja. Nem ismeri fel azt a szót amit hall, de úgy tippeli, hogy az akkor az idegen neve lehet. Innentől akkor már megint egy fokkal kevésbé idegen a számára, most már Marisa lesz.*
- Jó! *-mosolyog vissza Marisára-* Itt maradok.
*Nem siet sehová. A kunyhó megvárja, és a legfontosabb úgy is itt van nála, a jobb kabátzsebében. Be is nyúl oda amíg vár, ujjaival a puha bundába túr, tenyerét melengeti. Amíg a széphajút figyeli ahogy az a tűz fényében az anyjával van, kissé behúzza nyakát a sálba. Az kellemesen melegíti. Már benne járnak az őszben, odafent sem olyan barátságos már a csillagok pislogása.
Amikor Marisa visszatér és felé nyújtja a fél almát, kihúzza jobbját a zsebéből, és elveszi a gyümölcsöt.*
- Köszönöm! *-mondja szélesen mosolyogva.-* Várj, a dió!
*Ráhajtja baljának ujjait a diókra, és addig szorítja egymásnak elfehéredő ujjakkal azokat, mígnem az egymásnak feszülő dióhéjak halkan reccsennek. Akkor ellazítja a markát, és jobb mutatóujjával arrébb söpör pár dióhéj-darabot. Így viszont nem boldogul jól.*
- Segítesz? *-tartja oda a tenyerét a széphajú fejé. Neki egy keze üres, hátha ügyesebben tudja a dióbelet kicsipegetni a széthasadt dióhéj közül.-* Itt fogsz aludni, az almafa alatt?
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 12:16:23
Üzenet elküldve: 2024-10-15 12:16:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Pedig sikerült.
*Szusszan nagyot, ahogy végre múlni látszik a furcsaság. De úgy érzi, mintha valami furcsa feszültség maradt volna utána egy még furcsább gondolattal együtt, mégpedig, hogy kedve támadt visszaülni a fiú nyakába. Azt nem tudná maga sem megmondani, hogy miért, s mivel jó válasz nem érkezik a pillanatok múltával, így csak legyint egyet magában, hogy inkább azt figyelje miként kerül vissza a másikra a kabát. Megint a zsebe felé pillant, de most biztos abban, hogy a benne alakuló motoszkálás csak az idegen keze miatt van.*
- Szerinted finom lehet?
*Pillant végül az előkerülő diókra, majd a saját kezében tartott almára. Különös dolog, hogy egy kissé savanykás, de mégis édes dolgot akarnának kipróbálni valami olyannal, aminek csak... dió íze van. De az igazat megvallva nem tartja kizártnak, hogy éppen ezért lehetne nagyon is kellemes íz belőle.*
- Nincs késem, hogy elvágjuk.
*Jegyzi meg szomorkássá váló hangon, majd két keze közé fogja az almát, hogy megpróbálja félbe törni. A próba sikertelensége egy bosszús fújtatást eredményez, minek hála az egyik arcába lógó tincse megemelkedik, majd visszazuhan és megcsiklandozza az orrát. Gyorsan rádörzsöl, majd újból, nyögve-nyöszörögve, erősebben próbálja elfelezni a gyümölcsöt, ám a végeredmény sajnos ugyan az marad.*
- Marisa!
*Hasít az est sötétjébe a kissé aggódó női hang, amely a tűz felől érkezik. Váratlanul éri, szinte el is felejtkezik, hogy az anyja is a közelben van. Hirtelen kapja oda a fejét, a nyakát nyújtogatja, s a tűz világában meg is pillantja a szép arcú, szőke nőt. Ekkor ötlik a fejébe a gondolat, hogy anyja sok mindent fel szokott pakolni az útra. Talán akad is nála valami, amivel segíthet elvágni a gyümölcsöt.*
- Maradj itt!
*Vidoran vigyorog át az idegenre, majd azzal sarkon perdül és a tűzhöz szalad. A sálas, ha valóban megvárja, végig követheti, ahogy a leány az anyja elé tartja az almát, a nő kérdő tekintetét is, ahogy elpillant a valaha volt paripa felé, de a tűz fényétől a távolabbi sötétben nem igazán tud kivenni semmit. Lánya is elpillant felé, amiután jól látszódik is az arcára kiült aggodalom. Az anyja fáradtan sóhajt, végül visszanyújtja a megfelezett almákat. Még pár szót megejt a kis szőkeség felé, amire az csak egy durcás fintorral válaszol először, majd végül kérlelő pofival bújik anyja karjai közé, aki csak nevetve simít bele a borzas tincsekbe. Akármiről is folyhatott a diskurzus a végén a lány vidáman pattan fel és az almák mellé kézbe vesz egy másik prémet és a vastag köpenyét is, még nyom egy nagy csókot anyja arcára és már szalad is vissza az idegenhez.
A prémet és a köpenyt ledobja a fa tövébe, a csomagok mellé, majd újból az idegen elé lépve nyújtja oda az alma szebbik felét.*
- Na fogd!
- Pedig sikerült.
*Szusszan nagyot, ahogy végre múlni látszik a furcsaság. De úgy érzi, mintha valami furcsa feszültség maradt volna utána egy még furcsább gondolattal együtt, mégpedig, hogy kedve támadt visszaülni a fiú nyakába. Azt nem tudná maga sem megmondani, hogy miért, s mivel jó válasz nem érkezik a pillanatok múltával, így csak legyint egyet magában, hogy inkább azt figyelje miként kerül vissza a másikra a kabát. Megint a zsebe felé pillant, de most biztos abban, hogy a benne alakuló motoszkálás csak az idegen keze miatt van.*
- Szerinted finom lehet?
*Pillant végül az előkerülő diókra, majd a saját kezében tartott almára. Különös dolog, hogy egy kissé savanykás, de mégis édes dolgot akarnának kipróbálni valami olyannal, aminek csak... dió íze van. De az igazat megvallva nem tartja kizártnak, hogy éppen ezért lehetne nagyon is kellemes íz belőle.*
- Nincs késem, hogy elvágjuk.
*Jegyzi meg szomorkássá váló hangon, majd két keze közé fogja az almát, hogy megpróbálja félbe törni. A próba sikertelensége egy bosszús fújtatást eredményez, minek hála az egyik arcába lógó tincse megemelkedik, majd visszazuhan és megcsiklandozza az orrát. Gyorsan rádörzsöl, majd újból, nyögve-nyöszörögve, erősebben próbálja elfelezni a gyümölcsöt, ám a végeredmény sajnos ugyan az marad.*
- Marisa!
*Hasít az est sötétjébe a kissé aggódó női hang, amely a tűz felől érkezik. Váratlanul éri, szinte el is felejtkezik, hogy az anyja is a közelben van. Hirtelen kapja oda a fejét, a nyakát nyújtogatja, s a tűz világában meg is pillantja a szép arcú, szőke nőt. Ekkor ötlik a fejébe a gondolat, hogy anyja sok mindent fel szokott pakolni az útra. Talán akad is nála valami, amivel segíthet elvágni a gyümölcsöt.*
- Maradj itt!
*Vidoran vigyorog át az idegenre, majd azzal sarkon perdül és a tűzhöz szalad. A sálas, ha valóban megvárja, végig követheti, ahogy a leány az anyja elé tartja az almát, a nő kérdő tekintetét is, ahogy elpillant a valaha volt paripa felé, de a tűz fényétől a távolabbi sötétben nem igazán tud kivenni semmit. Lánya is elpillant felé, amiután jól látszódik is az arcára kiült aggodalom. Az anyja fáradtan sóhajt, végül visszanyújtja a megfelezett almákat. Még pár szót megejt a kis szőkeség felé, amire az csak egy durcás fintorral válaszol először, majd végül kérlelő pofival bújik anyja karjai közé, aki csak nevetve simít bele a borzas tincsekbe. Akármiről is folyhatott a diskurzus a végén a lány vidáman pattan fel és az almák mellé kézbe vesz egy másik prémet és a vastag köpenyét is, még nyom egy nagy csókot anyja arcára és már szalad is vissza az idegenhez.
A prémet és a köpenyt ledobja a fa tövébe, a csomagok mellé, majd újból az idegen elé lépve nyújtja oda az alma szebbik felét.*
- Na fogd!
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 11:53:16
Üzenet elküldve: 2024-10-15 11:53:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Nem számít rá, hogy az idegen nem hátrafelé fog leszállni róla, ahogy fel is ült a nyakába, hanem előre fog szökkenni. Ez meglepi, bár ahogy belegondol, nincs ebben meglepő. A széphajúnak a fent lent van, a jobb balra, hát magától értetődik, hogy a hátra pedig előre. Szerencsére nem történik baj, bár így hogy nem hajtja előre a fejét a mutatványhoz, az idegen végig dörzsölődik rajta. Neki nem fáj, és úgy nézi, hogy a széphajúnak sem.*
- Nem akartalak megcsikizni. *-válaszol őszintén, és feláll. Két mozdulattal leporolja a térdét, közben az idegen vakaródzását nézi. ~Remélem, hogy nem bolhás!~, gondolja. Egyszer volt már bolhás ő is, két nyárral ezelőtt, amikor egy rókaodúban húzta meg magát egy zivatar elől. Nem volt jó, nagyon csíptek. Ujjaival a hajához nyúl az idegen szavai nyomán, és érzi, hogy az igazat mondott. Szélesen elmosolyodik.-* Akkor most majdnem egyforma a hajunk! Csak a tiéd hosszabb.
*Ujjaival belefésül a kócos tincsek közé, valamekkora rendet teremt így a káoszban. ~Lehet, hogy neki szebb a haja, de most már az enyém legalább nem kócos.~, gondolja.
Hagyja, hogy az idegen előkeresse az almát a felsőjéből, addig ő a földre rakott kabátjához lép. Felemeli, nagyjából lesöpri arról is a hullott leveleket, majd magára kanyarítja. Kezei egyből eltűnnek a kabát zsebeiben. Baljával kemény, kerek diókat érez, jobbjával puha, kerek testet. Akkor minden rendben van. Jobbját üresen húzza elő, baljában viszont két szem diót tart.*
- Kérsz az almához? *-kérdezi az idegentől, ahogy újra mellé lép-* Én kérek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ízük van együtt.
*Nem számít rá, hogy az idegen nem hátrafelé fog leszállni róla, ahogy fel is ült a nyakába, hanem előre fog szökkenni. Ez meglepi, bár ahogy belegondol, nincs ebben meglepő. A széphajúnak a fent lent van, a jobb balra, hát magától értetődik, hogy a hátra pedig előre. Szerencsére nem történik baj, bár így hogy nem hajtja előre a fejét a mutatványhoz, az idegen végig dörzsölődik rajta. Neki nem fáj, és úgy nézi, hogy a széphajúnak sem.*
- Nem akartalak megcsikizni. *-válaszol őszintén, és feláll. Két mozdulattal leporolja a térdét, közben az idegen vakaródzását nézi. ~Remélem, hogy nem bolhás!~, gondolja. Egyszer volt már bolhás ő is, két nyárral ezelőtt, amikor egy rókaodúban húzta meg magát egy zivatar elől. Nem volt jó, nagyon csíptek. Ujjaival a hajához nyúl az idegen szavai nyomán, és érzi, hogy az igazat mondott. Szélesen elmosolyodik.-* Akkor most majdnem egyforma a hajunk! Csak a tiéd hosszabb.
*Ujjaival belefésül a kócos tincsek közé, valamekkora rendet teremt így a káoszban. ~Lehet, hogy neki szebb a haja, de most már az enyém legalább nem kócos.~, gondolja.
Hagyja, hogy az idegen előkeresse az almát a felsőjéből, addig ő a földre rakott kabátjához lép. Felemeli, nagyjából lesöpri arról is a hullott leveleket, majd magára kanyarítja. Kezei egyből eltűnnek a kabát zsebeiben. Baljával kemény, kerek diókat érez, jobbjával puha, kerek testet. Akkor minden rendben van. Jobbját üresen húzza elő, baljában viszont két szem diót tart.*
- Kérsz az almához? *-kérdezi az idegentől, ahogy újra mellé lép-* Én kérek. Kíváncsi vagyok, hogy milyen ízük van együtt.
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 11:02:12
Üzenet elküldve: 2024-10-15 11:02:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Büszkén széles mosoly jelenik meg az arcán a dicséretre. Persze ez egyedül nem ment volna, hisz megpróbálta, de nem érte el azt a fránya almát egyedül.*
- Egy ilyen kiváló paripa nélkül nem sikerülhetett volna.
*Vigyorodik el vidoran, mikor pedig az idegen ereszkedni kezd teljesen odakoncentrál, hogy véletlenül se boruljon le róla. Mert ugyebár félő, hogy akkor a szép sálast is magával rántja, azt pedig nem szeretné, ha amaz megütné magát miatta.
Ahogy az egyik lába földet ér, kicsit még jobban előre dől, majd mikor már elég stabilnak érzi magát lenületet vesz a fenekével és előre felé lép át az idegenen. Ezzel bizonyára összeborzolva a szőke hajat, arról nem is beszélve, hogy annak feje megint megcsikizi az ágyékát. Bár teljes mértékig nem biztos abban, hogy az valóban csikizés, de az onnan induló vicces érzetű bizsergés kiváltja belőle a bugyuta vihogást. Amikor pedig már rendesen áll a lábain az egyik kezével a ruha alatt megbújó almára fog, hogy véletlenül se essen ki, a másikkal pedig lábai közé dörzsölget, mintha egy viszketést készülne elűzni.*
- Te pedig nagyon csikizős paripa.
*Fordul szembe az idegennel, ahogy nyakrésznél benyúl a ruhája alá, hogy kivegye onnan az almát.*
- A tiéd viszont megkócolódott.
*A combjait összeszorítja mert az a furcsa érzés noha csillapodott, de teljesen nem múlt el. Ám hamar másfelé tereli figyelmét a szeme sarkából észrevett kabát zsebének megmozdulása. A szemöldökei magasra is szaladnak, de annak ellenére, hogy kíváncsisága nagyra nő, mégsem teszi szóvá.*
*Büszkén széles mosoly jelenik meg az arcán a dicséretre. Persze ez egyedül nem ment volna, hisz megpróbálta, de nem érte el azt a fránya almát egyedül.*
- Egy ilyen kiváló paripa nélkül nem sikerülhetett volna.
*Vigyorodik el vidoran, mikor pedig az idegen ereszkedni kezd teljesen odakoncentrál, hogy véletlenül se boruljon le róla. Mert ugyebár félő, hogy akkor a szép sálast is magával rántja, azt pedig nem szeretné, ha amaz megütné magát miatta.
Ahogy az egyik lába földet ér, kicsit még jobban előre dől, majd mikor már elég stabilnak érzi magát lenületet vesz a fenekével és előre felé lép át az idegenen. Ezzel bizonyára összeborzolva a szőke hajat, arról nem is beszélve, hogy annak feje megint megcsikizi az ágyékát. Bár teljes mértékig nem biztos abban, hogy az valóban csikizés, de az onnan induló vicces érzetű bizsergés kiváltja belőle a bugyuta vihogást. Amikor pedig már rendesen áll a lábain az egyik kezével a ruha alatt megbújó almára fog, hogy véletlenül se essen ki, a másikkal pedig lábai közé dörzsölget, mintha egy viszketést készülne elűzni.*
- Te pedig nagyon csikizős paripa.
*Fordul szembe az idegennel, ahogy nyakrésznél benyúl a ruhája alá, hogy kivegye onnan az almát.*
- A tiéd viszont megkócolódott.
*A combjait összeszorítja mert az a furcsa érzés noha csillapodott, de teljesen nem múlt el. Ám hamar másfelé tereli figyelmét a szeme sarkából észrevett kabát zsebének megmozdulása. A szemöldökei magasra is szaladnak, de annak ellenére, hogy kíváncsisága nagyra nő, mégsem teszi szóvá.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-15 06:49:30
Üzenet elküldve: 2024-10-15 06:49:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Értőn bólint az idegen egyszerű megállapítására. Így már más! Néha ő is összekever dolgokat. Persze van olyan, amit nem éri meg összekeverni, például hogy a sünt milyen irányban illik simogatni. Ha orrától a farka felé, akkor nincsen baj. Ha a farkától az orra felé, akkor az fájni tud.*
- Így már értelek. *-jelenti ki magabiztosan. Tényleg egész jó partner ez az idegen, meg lehet vele értelmesen beszélni mindent. És szerencsére nem is nehéz ahhoz, hogy így a nyakában tartsa. Amikor rászólnak, hogy ne mozduljon, akkor megdermed. Nem akarja megnehezíteni az idegen dolgát, hiszen az alma megszerzése múlik most ezen.
És tényleg jó amit és ahogy csinál, mert a széphajú megszerzi az almát, meg is mutatja neki. Szélesen elmosolyodik a látványra.*
- Nagyon ügyes vagy! *-dicséri meg-* Na, kapaszkodj!
*Egy picit még szorosabban fog rá a térdekre, hogy az idegen ne billenhessen ki a nyakából, és nagy körültekintéssel ereszkedik fél térdre ismét. Előbb az egyik lábat engedi el, hogy az idegen megállhasson a földön, de közben lazít a másik láb fogásán is, hogy azért ne essen el. Aztán elengedi azt a térdet is, és Paciból ismét Páfrány lesz. ~Azért nem volt rossz Pacinak sem lenni.~, gondolja. ~Jó meleg volt a combjai között. Majdnem olyan meleg, mint a sálam.~ Rámosolyog az idegenre.*
- Nagyon helyre kismókus vagy te! *-mondja-* Csak annyi kell, hogy ne fejjel lefelé legyél.
*Kicsit félrebillenti a fejét.*
- És így a hajad sem lett még kócosabb. Mondjuk felhőként is szép volt.
*Értőn bólint az idegen egyszerű megállapítására. Így már más! Néha ő is összekever dolgokat. Persze van olyan, amit nem éri meg összekeverni, például hogy a sünt milyen irányban illik simogatni. Ha orrától a farka felé, akkor nincsen baj. Ha a farkától az orra felé, akkor az fájni tud.*
- Így már értelek. *-jelenti ki magabiztosan. Tényleg egész jó partner ez az idegen, meg lehet vele értelmesen beszélni mindent. És szerencsére nem is nehéz ahhoz, hogy így a nyakában tartsa. Amikor rászólnak, hogy ne mozduljon, akkor megdermed. Nem akarja megnehezíteni az idegen dolgát, hiszen az alma megszerzése múlik most ezen.
És tényleg jó amit és ahogy csinál, mert a széphajú megszerzi az almát, meg is mutatja neki. Szélesen elmosolyodik a látványra.*
- Nagyon ügyes vagy! *-dicséri meg-* Na, kapaszkodj!
*Egy picit még szorosabban fog rá a térdekre, hogy az idegen ne billenhessen ki a nyakából, és nagy körültekintéssel ereszkedik fél térdre ismét. Előbb az egyik lábat engedi el, hogy az idegen megállhasson a földön, de közben lazít a másik láb fogásán is, hogy azért ne essen el. Aztán elengedi azt a térdet is, és Paciból ismét Páfrány lesz. ~Azért nem volt rossz Pacinak sem lenni.~, gondolja. ~Jó meleg volt a combjai között. Majdnem olyan meleg, mint a sálam.~ Rámosolyog az idegenre.*
- Nagyon helyre kismókus vagy te! *-mondja-* Csak annyi kell, hogy ne fejjel lefelé legyél.
*Kicsit félrebillenti a fejét.*
- És így a hajad sem lett még kócosabb. Mondjuk felhőként is szép volt.
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:47:24
Üzenet elküldve: 2024-10-14 20:47:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Végre megérkeznek a megfelelő helyre. Igaz, hogy kell egy kis igazgatás hozzá, de szerencsére a lány hozzáértése nagy segítség ebben. Éppen az alma aljával kezd szemezni, mikor újabb kérdés készteti megtorpanásra.*
- Hm?
*Pislog nagyokat és laposakat, miközben igazán értetlen arcot vág mellé. Most azért mert ő lépett rossz irányba miért neki lenne megfordítva minden? Pusztán csak nem számolt azzal a ténnyel, hogy az idegen van alul és ő van felül. Lehet, hogy a puha sálas ezt fordítva szokta csinálni? Mert akkor persze érthető lenne az egész. Vagy talán...?
Egy pillanatra maga elé tartja a kezeit, hogy azután értő hümmögéssel mozgassa meg az ujjait.*
- Összekevertem.
*Mert hát valóban így történt a dolog. Pusztán csak jobbra akart menni, de helyette balra irányított. Szólnia kell az édesanyjának, hogy kér egy szalagot valamelyik csuklójára, hogy legközelebb ne legyen ilyen baj.*
- De lényegét tekintve én ülök a nyakadban, de így te is a combjaim közé fészkelődtél.
*Válaszolja nagy okosan, ahogy ismét az alma felé fordul.*
- De most így jó. Ne mozdulj!
*Mosolyodik el vidoran, mert szerencsére alig kell nyújtóznia, hogy elérje a pirosló gyümölcsöt. Finoman rásimítja az ujjait, majd megmarkolja és már le is szakítja az ágról.*
- Meg is van. Letehetsz.
*Tartja le Paci arca elé a szerzeményt, majd hümmögve dugja be a zöld ruha alá. Az kérdéses, hogy mi tartja ott, hiszen a bő ruházat nem sejtet igazából semmit a mellkasa tájékán. Ennek ellenére a gyümölcs marad a helyén, a lányka pedig ismét két kézzel kapaszkodhat meg a fiúban, ha az kész arra, hogy letegye a nyakából.*
*Végre megérkeznek a megfelelő helyre. Igaz, hogy kell egy kis igazgatás hozzá, de szerencsére a lány hozzáértése nagy segítség ebben. Éppen az alma aljával kezd szemezni, mikor újabb kérdés készteti megtorpanásra.*
- Hm?
*Pislog nagyokat és laposakat, miközben igazán értetlen arcot vág mellé. Most azért mert ő lépett rossz irányba miért neki lenne megfordítva minden? Pusztán csak nem számolt azzal a ténnyel, hogy az idegen van alul és ő van felül. Lehet, hogy a puha sálas ezt fordítva szokta csinálni? Mert akkor persze érthető lenne az egész. Vagy talán...?
Egy pillanatra maga elé tartja a kezeit, hogy azután értő hümmögéssel mozgassa meg az ujjait.*
- Összekevertem.
*Mert hát valóban így történt a dolog. Pusztán csak jobbra akart menni, de helyette balra irányított. Szólnia kell az édesanyjának, hogy kér egy szalagot valamelyik csuklójára, hogy legközelebb ne legyen ilyen baj.*
- De lényegét tekintve én ülök a nyakadban, de így te is a combjaim közé fészkelődtél.
*Válaszolja nagy okosan, ahogy ismét az alma felé fordul.*
- De most így jó. Ne mozdulj!
*Mosolyodik el vidoran, mert szerencsére alig kell nyújtóznia, hogy elérje a pirosló gyümölcsöt. Finoman rásimítja az ujjait, majd megmarkolja és már le is szakítja az ágról.*
- Meg is van. Letehetsz.
*Tartja le Paci arca elé a szerzeményt, majd hümmögve dugja be a zöld ruha alá. Az kérdéses, hogy mi tartja ott, hiszen a bő ruházat nem sejtet igazából semmit a mellkasa tájékán. Ennek ellenére a gyümölcs marad a helyén, a lányka pedig ismét két kézzel kapaszkodhat meg a fiúban, ha az kész arra, hogy letegye a nyakából.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:54:30
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:54:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Fura érzés Pacinak lenni. Életében volt már pár dolog. Volt már Vidra, mert úszott a folyóban, lustán a hátán fekve; volt már Róka, amikor egyszer tréfából tyúkot lopott. Volt már Gólya, amikor fél lábon a mocsárban imbolyogva békákat lesett hajnalban, és volt már Pocok is, amikor a pocokkal együtt heverészve répát rágcsált. Volt már Görény is egyszer, amikor fiatalon nagyon sok babot megevett. A legtöbbször mégicsak Páfrány volt, mert zöld a szeme és a sálja, és mert olyan kecsesen tud hajlani a dereka futás közben, mint ahogy a páfrány integet a hajnali szélben. De Paci, az még sosem volt. És most ez fura érzés.
Nem az, hogy valaki a nyakában ül, hiszen ez nem zavarja. Almát szednek, azt meg most épp így a legkönnyebb. Az a fura, hogy az idegen, aki a nyakában ül, csikizi a fülét a combjával, és olyan fura érzés az is, amikor így ráhajolva kapaszkodik meg az ingében. Egészen olyan, mintha be akarná kebelezni, a magáévá tenni valahogy. Igazából nem zavarja a dolog. Csak nagyon kell figyelnie a lába elé, hogy ne essenek el.*
- Balra! *-bólint, és oldalra lépked, csak egy kicsit, ahogy kérték. De valamit nem jól csinál.-* Ó! Jó! A másik bal.
*Jobbra lépked, közben arra gondol, hogy az idegen talán az egész világot így látja. Fordítva. Talán ezért lógott fejjel lefelé is.*
- Neked tényleg a jobb a bal? *-kérdezi-* Akkor a fent a lent? És most nem a nyakamban ülsz, hanem én fészkelődtem be a combjaid közé?
*Fura érzés Pacinak lenni. Életében volt már pár dolog. Volt már Vidra, mert úszott a folyóban, lustán a hátán fekve; volt már Róka, amikor egyszer tréfából tyúkot lopott. Volt már Gólya, amikor fél lábon a mocsárban imbolyogva békákat lesett hajnalban, és volt már Pocok is, amikor a pocokkal együtt heverészve répát rágcsált. Volt már Görény is egyszer, amikor fiatalon nagyon sok babot megevett. A legtöbbször mégicsak Páfrány volt, mert zöld a szeme és a sálja, és mert olyan kecsesen tud hajlani a dereka futás közben, mint ahogy a páfrány integet a hajnali szélben. De Paci, az még sosem volt. És most ez fura érzés.
Nem az, hogy valaki a nyakában ül, hiszen ez nem zavarja. Almát szednek, azt meg most épp így a legkönnyebb. Az a fura, hogy az idegen, aki a nyakában ül, csikizi a fülét a combjával, és olyan fura érzés az is, amikor így ráhajolva kapaszkodik meg az ingében. Egészen olyan, mintha be akarná kebelezni, a magáévá tenni valahogy. Igazából nem zavarja a dolog. Csak nagyon kell figyelnie a lába elé, hogy ne essenek el.*
- Balra! *-bólint, és oldalra lépked, csak egy kicsit, ahogy kérték. De valamit nem jól csinál.-* Ó! Jó! A másik bal.
*Jobbra lépked, közben arra gondol, hogy az idegen talán az egész világot így látja. Fordítva. Talán ezért lógott fejjel lefelé is.*
- Neked tényleg a jobb a bal? *-kérdezi-* Akkor a fent a lent? És most nem a nyakamban ülsz, hanem én fészkelődtem be a combjaid közé?
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:52:59
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:52:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
- Van egyáltalán szőke paci?
*Szuszan fel az újabb gondolatra, de végül inkább elhessegeti, mielőtt elfelejtené, hogy eredetileg az almáért készültek megdolgozni.
Szerencsétlenségre az újabb kérdés ismét kizökkentik kissé. Az arca hirtelen válik ijedté. Hisz valóban elég hűvösek már az esték és ők most is a csillagok alatt táboroznak. Anyjával ellentétben pedig nem ücsörög a meleg tűz mellett és még a köpenyét is levette magáról, mert kényelmetlen volt abban fára mászni. De, ha megint beteg lesz, akkor lemegy a hangja és megint nem énekelhet az anyjával. Ha meg rosszabbul lesz, akkor táncolni sem fog tudni. De egy kis szikra elkezd pislákolni a szőke buksiban. Azt mondják az öregek, hogy a gyümölcsök, köztük az alma is nagyon egészséges, elűzheti a betegséget. Így még sürgetőbb, hogy megszerezzék azt az almát.*
- Majd az alma meggyógyít.
*Válaszolja határozottan, ahogy végül belemászik az idegen nyakába. Muszáj kuncognia, mert furcsa érzés a szép-sálas feje a lábai között.*
- Nekem is elég jó, örülök, hogy neked is jó!
*Vigyorog le az idegenre, a végére pedig már inkább csak egy kézzel kapaszkodik, a másikkal az orrát takarja el, hogy véletlenül se csöpögjön semmi nyálkás Paci hajába.
De mikor az idegen lassan elkezd felállni kénytelen a másik kezével is visszakapaszkodni. Inkább szív egy nagyot az orrán, hogy véletlenül se történjen csöpögős baleset, szemei pedig rögvest az alma után kutakodnak.*
- Kicsit balra!
*Irányítja a fiút, majd ha az követi az utasítást nyammogva ingatja meg a fejét.*
- Nekem balra, nem neked balra.
*Sóhajtja, ahogy egy jól irányzott és határozott kézmozdulattal mutat el jobbra.*
- Van egyáltalán szőke paci?
*Szuszan fel az újabb gondolatra, de végül inkább elhessegeti, mielőtt elfelejtené, hogy eredetileg az almáért készültek megdolgozni.
Szerencsétlenségre az újabb kérdés ismét kizökkentik kissé. Az arca hirtelen válik ijedté. Hisz valóban elég hűvösek már az esték és ők most is a csillagok alatt táboroznak. Anyjával ellentétben pedig nem ücsörög a meleg tűz mellett és még a köpenyét is levette magáról, mert kényelmetlen volt abban fára mászni. De, ha megint beteg lesz, akkor lemegy a hangja és megint nem énekelhet az anyjával. Ha meg rosszabbul lesz, akkor táncolni sem fog tudni. De egy kis szikra elkezd pislákolni a szőke buksiban. Azt mondják az öregek, hogy a gyümölcsök, köztük az alma is nagyon egészséges, elűzheti a betegséget. Így még sürgetőbb, hogy megszerezzék azt az almát.*
- Majd az alma meggyógyít.
*Válaszolja határozottan, ahogy végül belemászik az idegen nyakába. Muszáj kuncognia, mert furcsa érzés a szép-sálas feje a lábai között.*
- Nekem is elég jó, örülök, hogy neked is jó!
*Vigyorog le az idegenre, a végére pedig már inkább csak egy kézzel kapaszkodik, a másikkal az orrát takarja el, hogy véletlenül se csöpögjön semmi nyálkás Paci hajába.
De mikor az idegen lassan elkezd felállni kénytelen a másik kezével is visszakapaszkodni. Inkább szív egy nagyot az orrán, hogy véletlenül se történjen csöpögős baleset, szemei pedig rögvest az alma után kutakodnak.*
- Kicsit balra!
*Irányítja a fiút, majd ha az követi az utasítást nyammogva ingatja meg a fejét.*
- Nekem balra, nem neked balra.
*Sóhajtja, ahogy egy jól irányzott és határozott kézmozdulattal mutat el jobbra.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:17:10
Üzenet elküldve: 2024-10-14 18:17:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kelekótya kamaszmóka//
*Figyeli, ahogy a széphajú szemei elhomályosodnak. Hirtelen aggódni kezd érte. ~Mi van, ha mégiscsak nagyon a fejére esett?~ Kár lenne érte, kellemes társaság pedig. Kicsit félrehajtja a fejét, úgy várja a választ.*
- Igen? *-kérdez vissza szélesen mosolyogva-* Ilyen különleges tényleg nem lehetett még!
*Mert persze, ez így igaz. Ritkán kerül különb hátas egy idegen alá. De kissé még mindig aggódik.*
- Nagyon szipogsz. *-mondja, miközben az őt megkerülő idegent követi a fejével-* Meg vagy fázva?
*Az bizony nem jó. De erre lehet inni teát, be lehet gubózni egy jó meleg takaróba, és onnan álmosan pislogni naphosszat. Nem csoda, hogy leesett a fáról is, ha beteg. Rábólint a kérésre hogy maradjon veszteg.
Ahogy az idegen lábai a nyakába kerülnek, tenyereivel annak térdeire simít, ujjaival erősen tartva a lábakat. Úgy helyezi karjait, hogy könyökeivel az oldalához szorítsa a lány sarkait, így még stabilabban tud ülni a nyakában. A füleit csiklandozzák a combok, ettől mosolyognia kell.*
- Nekem most nagyon jó, ha neked is jó! *-válaszol a felülről érkező kérdésre-* De csináld úgy, hogy nem rám csöpög az orrod, ha folyik, jó?
*Nem szeretné, ha mindenféle ragacsot kéne kimosnia a hajából. Persze, nem haragudna, de nem örülne.*
- Na kapaszkodj, kismókus! *-mondja, és halk szusszanással feláll. Szerencsére nem érzi nehéznek az idegent, nem is billen meg közben.-* Mondd, merre vigyelek!
*Mert most nem lát felfelé. Inkább lefelé néz, a fejét is előrébb hajtva, hogy az idegen jobban tudjon ülni.*
*Figyeli, ahogy a széphajú szemei elhomályosodnak. Hirtelen aggódni kezd érte. ~Mi van, ha mégiscsak nagyon a fejére esett?~ Kár lenne érte, kellemes társaság pedig. Kicsit félrehajtja a fejét, úgy várja a választ.*
- Igen? *-kérdez vissza szélesen mosolyogva-* Ilyen különleges tényleg nem lehetett még!
*Mert persze, ez így igaz. Ritkán kerül különb hátas egy idegen alá. De kissé még mindig aggódik.*
- Nagyon szipogsz. *-mondja, miközben az őt megkerülő idegent követi a fejével-* Meg vagy fázva?
*Az bizony nem jó. De erre lehet inni teát, be lehet gubózni egy jó meleg takaróba, és onnan álmosan pislogni naphosszat. Nem csoda, hogy leesett a fáról is, ha beteg. Rábólint a kérésre hogy maradjon veszteg.
Ahogy az idegen lábai a nyakába kerülnek, tenyereivel annak térdeire simít, ujjaival erősen tartva a lábakat. Úgy helyezi karjait, hogy könyökeivel az oldalához szorítsa a lány sarkait, így még stabilabban tud ülni a nyakában. A füleit csiklandozzák a combok, ettől mosolyognia kell.*
- Nekem most nagyon jó, ha neked is jó! *-válaszol a felülről érkező kérdésre-* De csináld úgy, hogy nem rám csöpög az orrod, ha folyik, jó?
*Nem szeretné, ha mindenféle ragacsot kéne kimosnia a hajából. Persze, nem haragudna, de nem örülne.*
- Na kapaszkodj, kismókus! *-mondja, és halk szusszanással feláll. Szerencsére nem érzi nehéznek az idegent, nem is billen meg közben.-* Mondd, merre vigyelek!
*Mert most nem lát felfelé. Inkább lefelé néz, a fejét is előrébb hajtva, hogy az idegen jobban tudjon ülni.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-10-14 16:00:23
Üzenet elküldve: 2024-10-14 16:00:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelekótya kamaszmóka//
*Hát nem nagyon tudja letagadni, hogy kicsit csalódott a körte miatt. Az alma mellé jól esett volna egy körtét is elfalatozgatni. De sokáig nem búslakodik, mert lehet, hogy holnap, ha tovább indulnak, akkor majd körtefát is találni fog. Addig beéri az almával, már ha sikerrel járnak és le tudja szedni a fiú közreműködésével. Türelmesen vár, amíg az idegen kibújik a kabátból és félreteszi azt. Felkelti az érdeklődését, hogy ruhához mérten igen nagy óvatossággal teszi mindezt, de biztos nagyon fontos neki az a kabát. Vagy lehet, hogy veszekedni kezdene vele a ruhadarab, ha durva lenne. Megértené. Azután ismét szemben találja magát az övéhez hasonló színű szemekkel. Lassan pislogva figyeli, ahogy az idegen féltérdre ereszkedik. Az erdő nesztelensége feltűnik neki. Még a tücskök játéka is elnémul. A lágy, langyos szellő belecirógat a kusza tincseibe. Izgatottság lesz úrrá rajta, ahogy a másik elmosolyodik. Térdelni és mosolyogni igen fontos kérdések előtt szoktak. Ebben teljesen biztos. Hát végre eljött az idő, hogy tőle is...?
Érzi ahogy a szíve erősebbeket dobban, kénytelen is megmarkolni fölötte a zöld anyagot, mielőtt kiugrik rajta keresztül. És végre a kérdés elhangzik. A megszeppentségből átcsapó meghatódás csak egy pillanat műve. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
- Olyan hirtelen jött ez az egész. Nem is tudom, hogy mit mondjak.
*Szipogja meghatódva, még szemei is bepárásodnak, de erőt vesz magán és nem dörzsöl rájuk.*
- Sosem volt még ilyen különleges pacim.
*Igazából semmilyen se volt. Éppen ezért még inkább elgyengül az egész helyzettől, szipog párat, beszéd közben még a hangja is megremeg. A végére pedig egy igen bugyuta vigyorral kerüli meg a fiút, hogy mögötte álljon meg.*
- Na maradj így Paci.
*Fog kezeivel a vállaira, majd először átemeli rajta az egyik lábát, utána ezt óvatosan megismétli a másikkal. A tarkójához ágyékkal hozzásimul, majd mellkassal a fejére dől és előre nyúlva markol mellkasnál a felsőjére, hogy igy kapaszkodhasson meg minél biztosabban.*
- Így jó lesz?
*Pillog le lassan a fiúra.*
*Hát nem nagyon tudja letagadni, hogy kicsit csalódott a körte miatt. Az alma mellé jól esett volna egy körtét is elfalatozgatni. De sokáig nem búslakodik, mert lehet, hogy holnap, ha tovább indulnak, akkor majd körtefát is találni fog. Addig beéri az almával, már ha sikerrel járnak és le tudja szedni a fiú közreműködésével. Türelmesen vár, amíg az idegen kibújik a kabátból és félreteszi azt. Felkelti az érdeklődését, hogy ruhához mérten igen nagy óvatossággal teszi mindezt, de biztos nagyon fontos neki az a kabát. Vagy lehet, hogy veszekedni kezdene vele a ruhadarab, ha durva lenne. Megértené. Azután ismét szemben találja magát az övéhez hasonló színű szemekkel. Lassan pislogva figyeli, ahogy az idegen féltérdre ereszkedik. Az erdő nesztelensége feltűnik neki. Még a tücskök játéka is elnémul. A lágy, langyos szellő belecirógat a kusza tincseibe. Izgatottság lesz úrrá rajta, ahogy a másik elmosolyodik. Térdelni és mosolyogni igen fontos kérdések előtt szoktak. Ebben teljesen biztos. Hát végre eljött az idő, hogy tőle is...?
Érzi ahogy a szíve erősebbeket dobban, kénytelen is megmarkolni fölötte a zöld anyagot, mielőtt kiugrik rajta keresztül. És végre a kérdés elhangzik. A megszeppentségből átcsapó meghatódás csak egy pillanat műve. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
- Olyan hirtelen jött ez az egész. Nem is tudom, hogy mit mondjak.
*Szipogja meghatódva, még szemei is bepárásodnak, de erőt vesz magán és nem dörzsöl rájuk.*
- Sosem volt még ilyen különleges pacim.
*Igazából semmilyen se volt. Éppen ezért még inkább elgyengül az egész helyzettől, szipog párat, beszéd közben még a hangja is megremeg. A végére pedig egy igen bugyuta vigyorral kerüli meg a fiút, hogy mögötte álljon meg.*
- Na maradj így Paci.
*Fog kezeivel a vállaira, majd először átemeli rajta az egyik lábát, utána ezt óvatosan megismétli a másikkal. A tarkójához ágyékkal hozzásimul, majd mellkassal a fejére dől és előre nyúlva markol mellkasnál a felsőjére, hogy igy kapaszkodhasson meg minél biztosabban.*
- Így jó lesz?
*Pillog le lassan a fiúra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311