Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-13 12:31:34
Üzenet elküldve: 2018-09-13 12:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
- De hát ezt tudtam eddig is, drága húgom. * Mosolyog Drameiloten, aki egyáltalán nem látja a parasztnak való helyekben az izgalmat, sokkal inkább a kényelmetlenséget. Például elég komoly következményei lehetnek, ha Wymnin fekve a lány egyszer csak felpattan, mert kiszalad egy egér vagy valami nagyobb bogár a szénakazal alól amin fekszenek. Az nem lepi meg, hogy a lányt az újdonság varázsával éri a pletykálkodás híre, olyan kis naiv, biztos volt benne, hogy nem tűnt fel neki. *
- Magam is fültanúja voltam néhányszor, de nem emeltem neki hangot. * Sóhajt egyet.* Felesleges lett volna, és ha kapnak egy kis csámcsogni valót, az összekovácsolja a dolgozókat, jobban elviselik azt, hogy nap nap után kiszolgálnak minket. Az álom is könnyebben jön a szemükre, ha nem úgy gondolnak ránk, mint a tökéletes úri népre, hanem találnak bennünk valami esendőt, amivel azonosulhatnak ők is. * Magyarázza testvérének, aztán a kérdésre gyorsan feljebb emelkedik, és ha a lány engedi, akkor egy csókkal fojtja testvérébe a szót.*
- Ne kiabálj, a többiek alszanak. * Mosolyog rá. * Vagy tud róla, de nem érdekli, amit valószínűtlennek tartok, vagy nem tud róla.
// Éjszakázás //
- De hát ezt tudtam eddig is, drága húgom. * Mosolyog Drameiloten, aki egyáltalán nem látja a parasztnak való helyekben az izgalmat, sokkal inkább a kényelmetlenséget. Például elég komoly következményei lehetnek, ha Wymnin fekve a lány egyszer csak felpattan, mert kiszalad egy egér vagy valami nagyobb bogár a szénakazal alól amin fekszenek. Az nem lepi meg, hogy a lányt az újdonság varázsával éri a pletykálkodás híre, olyan kis naiv, biztos volt benne, hogy nem tűnt fel neki. *
- Magam is fültanúja voltam néhányszor, de nem emeltem neki hangot. * Sóhajt egyet.* Felesleges lett volna, és ha kapnak egy kis csámcsogni valót, az összekovácsolja a dolgozókat, jobban elviselik azt, hogy nap nap után kiszolgálnak minket. Az álom is könnyebben jön a szemükre, ha nem úgy gondolnak ránk, mint a tökéletes úri népre, hanem találnak bennünk valami esendőt, amivel azonosulhatnak ők is. * Magyarázza testvérének, aztán a kérdésre gyorsan feljebb emelkedik, és ha a lány engedi, akkor egy csókkal fojtja testvérébe a szót.*
- Ne kiabálj, a többiek alszanak. * Mosolyog rá. * Vagy tud róla, de nem érdekli, amit valószínűtlennek tartok, vagy nem tud róla.
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:47:40
Üzenet elküldve: 2018-09-12 23:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*A város felé tartva egyre nagyobb izgatottság fogja el a lányt, ebből is tudja, jól döntött. Hiányzott már neki a kaland, a szabadság és az az élet, amit Vadvéd előtt élt. Imádta, illetve imádja a helyet, a hangulatát, na meg az ott lévő emberek... De ez az ő életfelfogásához és igényeihez túl szűkös. Ennél többre van szüksége.
A lázadásokról tud, de nem igazán zavarja, sőt! Önző módon még fel is dobja a kedvét a káosz tudata.
Artheniorhoz közelítve gyorsabb vágtára fogja paripáját, arcán pedig széles mosoly jelenik meg, ahogy elképzeli, milyen lesz élete elkövetkezendő időszaka.*
A lázadásokról tud, de nem igazán zavarja, sőt! Önző módon még fel is dobja a kedvét a káosz tudata.
Artheniorhoz közelítve gyorsabb vágtára fogja paripáját, arcán pedig széles mosoly jelenik meg, ahogy elképzeli, milyen lesz élete elkövetkezendő időszaka.*
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-12 19:50:05
Üzenet elküldve: 2018-09-12 19:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Bólint a kérdésre, ez egyértelmű, sőt feltehetőleg még gyakrabban is fog jönni, mint eddig jött, mert most már sokkal nyomósabb érvei vannak.
A csókra szelíden megcirógatja a férfi haját, ajkán halovány a mosoly. *
- Nem arról van szó, ezzel azt akartam bizonyítani, hogy bárhová követnélek - * világosítja fel fivérét, mondandója tényleges tartalmáról, bár azért egy-két "parasztnak való hely" azért izgalmas lehet. *
- Pletykáltak rólunk? - * meglepi ez a tény, valahol talán sejtette, de soha nem hitte el igazán, elvégre nem is tettek semmit, akkor meg minek kerülnének más szájára. Kicsit elgondolkodik ezen, ám sokáig nem agyal, csak elfogadja és továbblép. A pletyka ami igazzá vált. Mókásan hangzik, viszont egyszer csak elkerekedik a szeme. *
- Atyánk is tud a pletykáról? - * kérdez rá hirtelen, kicsit hangosabban, mintha elfelejtené, hogy jelenleg mindenki más hivatalosan alszik a házban. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Bólint a kérdésre, ez egyértelmű, sőt feltehetőleg még gyakrabban is fog jönni, mint eddig jött, mert most már sokkal nyomósabb érvei vannak.
A csókra szelíden megcirógatja a férfi haját, ajkán halovány a mosoly. *
- Nem arról van szó, ezzel azt akartam bizonyítani, hogy bárhová követnélek - * világosítja fel fivérét, mondandója tényleges tartalmáról, bár azért egy-két "parasztnak való hely" azért izgalmas lehet. *
- Pletykáltak rólunk? - * meglepi ez a tény, valahol talán sejtette, de soha nem hitte el igazán, elvégre nem is tettek semmit, akkor meg minek kerülnének más szájára. Kicsit elgondolkodik ezen, ám sokáig nem agyal, csak elfogadja és továbblép. A pletyka ami igazzá vált. Mókásan hangzik, viszont egyszer csak elkerekedik a szeme. *
- Atyánk is tud a pletykáról? - * kérdez rá hirtelen, kicsit hangosabban, mintha elfelejtené, hogy jelenleg mindenki más hivatalosan alszik a házban. *
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:36:20
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:36:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Természetesen az édes álom határán valami visszarángatja Drameilotent az éberségbe. Az a valami nem más, mint Wymni hangja, ami halkan, kedvesen cseng a sötétben, a csendben. Bárki más verte volna fel, most haragos tekintetével találná szembe magát, de a húgára nem tud haragudni. Nem zavarja, hogy még ébren tartja. A vallomás persze meglepi, de mosolyt csal az arcára. Szokás szerint aranyos a lány még ilyenkor is.*
- Akkor vehetem úgy, hogy továbbra is jönni fogsz az éjjel? * Kérdezi mosolyogva, persze tudja jól a választ, de azért jól esik hallani. Persze a rövid beszéd második felével nem tud egyet érteni.*
- Bármit is csinálunk, attól még Sayquevesek vagyunk. * Húzza el az orrát.* Nem fogunk pajtában, szénakazalban, pincében, és a padláson szeretkezni, mint a parasztok. Annál többet érdemlek... nem is, annál többet érdemelsz. * Teszi hozzá, és megcsókolja a lány nyakát, ahol az véget ér, és a vállával találkozik.*
- És a szobámat este úgyse keresi fel senki. A fürdőt, ha ott vagyunk, nem keresi fel senki. Bármelyik szobát, ha úgy kívánom, nem keresi fel senki. Drága Wymni... *nevet fel halkan.*
- Eddig is pletykáltak rólunk, biztos vagyok benne, hogy eddig is azt hitték, hogy este amikor belógsz pont azt csináljuk, amit ma este. Úgyhogy semmin sem kell változtatnunk. Annyi történt, hogy a pletykák igazzá váltak, de persze ezt nem kell senki orrára kössük. * Teszi még hozzá, aztán ad egy puszit a lány orrára.*
- Úgyhogy ezen te csak ne aggódj. Egyszerűen csak élvezd, ami kialakult köztünk. Én is azt teszem.
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Természetesen az édes álom határán valami visszarángatja Drameilotent az éberségbe. Az a valami nem más, mint Wymni hangja, ami halkan, kedvesen cseng a sötétben, a csendben. Bárki más verte volna fel, most haragos tekintetével találná szembe magát, de a húgára nem tud haragudni. Nem zavarja, hogy még ébren tartja. A vallomás persze meglepi, de mosolyt csal az arcára. Szokás szerint aranyos a lány még ilyenkor is.*
- Akkor vehetem úgy, hogy továbbra is jönni fogsz az éjjel? * Kérdezi mosolyogva, persze tudja jól a választ, de azért jól esik hallani. Persze a rövid beszéd második felével nem tud egyet érteni.*
- Bármit is csinálunk, attól még Sayquevesek vagyunk. * Húzza el az orrát.* Nem fogunk pajtában, szénakazalban, pincében, és a padláson szeretkezni, mint a parasztok. Annál többet érdemlek... nem is, annál többet érdemelsz. * Teszi hozzá, és megcsókolja a lány nyakát, ahol az véget ér, és a vállával találkozik.*
- És a szobámat este úgyse keresi fel senki. A fürdőt, ha ott vagyunk, nem keresi fel senki. Bármelyik szobát, ha úgy kívánom, nem keresi fel senki. Drága Wymni... *nevet fel halkan.*
- Eddig is pletykáltak rólunk, biztos vagyok benne, hogy eddig is azt hitték, hogy este amikor belógsz pont azt csináljuk, amit ma este. Úgyhogy semmin sem kell változtatnunk. Annyi történt, hogy a pletykák igazzá váltak, de persze ezt nem kell senki orrára kössük. * Teszi még hozzá, aztán ad egy puszit a lány orrára.*
- Úgyhogy ezen te csak ne aggódj. Egyszerűen csak élvezd, ami kialakult köztünk. Én is azt teszem.
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:26:32
Üzenet elküldve: 2018-09-12 00:26:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* A fáradság kellemes érzése lesz urrá rajta,ahogy odabújik az őt ölelő, mezítelen,a szenvedélyes élvezethajhászat közben megizzadt testhez. A testhez, akinek odaadta az első estéjét, a testhez, aki magáévá tette véglegesen és visszavonhatatlanul.A testhez, akinek anyja és atyja egyben Wymnteré is.
Egyy ideig hallgat,élvezi a csendet, a közelséget, a légzés hangját, ami az ő és Dram vegyítése, no meg persze a cirógató ujjakat. Ám nem az elflány lenne, ha ne szólalna meg. *
- Eddig azért jöttem ide éjjel, mert féltem - * vallja be a nyilvánvalót, zavartan lesütve pilláit.* - ma is azért érkeztem, megnyugvást kerestem karjaidban, de valami sokkal többet kaptam. Szeretlek Drameiloten, legyél bárki. A testvérem, egy idegen nemes, a lovászlegény, kitartok melletted, ha te is úgy kívánod. Még ha légyottaink titkosak is lesznek, szénakazalban, pajtában, a pince eldugott sarkában, a poros padláson vagy a fürdőben - * hangja halk, tele szenvedéllyel, szemében csillog a tűz.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 00:34:27
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* A fáradság kellemes érzése lesz urrá rajta,ahogy odabújik az őt ölelő, mezítelen,a szenvedélyes élvezethajhászat közben megizzadt testhez. A testhez, akinek odaadta az első estéjét, a testhez, aki magáévá tette véglegesen és visszavonhatatlanul.A testhez, akinek anyja és atyja egyben Wymnteré is.
Egyy ideig hallgat,élvezi a csendet, a közelséget, a légzés hangját, ami az ő és Dram vegyítése, no meg persze a cirógató ujjakat. Ám nem az elflány lenne, ha ne szólalna meg. *
- Eddig azért jöttem ide éjjel, mert féltem - * vallja be a nyilvánvalót, zavartan lesütve pilláit.* - ma is azért érkeztem, megnyugvást kerestem karjaidban, de valami sokkal többet kaptam. Szeretlek Drameiloten, legyél bárki. A testvérem, egy idegen nemes, a lovászlegény, kitartok melletted, ha te is úgy kívánod. Még ha légyottaink titkosak is lesznek, szénakazalban, pajtában, a pince eldugott sarkában, a poros padláson vagy a fürdőben - * hangja halk, tele szenvedéllyel, szemében csillog a tűz.*
A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.12 00:34:27
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-11 21:27:09
Üzenet elküldve: 2018-09-11 21:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A feladat//
*Hogy tudott-e Abogr Worenthről? Ha a többi tanácsosról nem is, róla minden bizonnyal.*
-Bizonnyal.
*Visszhangozza gondolatait kissé révetegen bambulva, majd visszatér a pergamenhez. Talán a mester forgatja a hírverőt.
Vigyázzon a Toronyra. Úgy lesz, efelől nem lehet kétsége az öregnek. Vágyik vissza már, alighanem egy jó adag takarítás is várja. Jó ideje úton van. Ami a következő sorokat illeti, nos, van némi kétsége.*
~Elliro'il trekh kirmin.~
*Memorizálja az ismeretlen rúnákat. Többször elismétli magában, ajkaival némán visszhangozva a sorokat. Akárhogy forgatja magában a betűket, sehogy sem leli értelmét, ahogy a következő soroknak sem.*
-Húsz rúna.
*Simít végig szakállán, ajkai sarka egy pillanatra felfelé gördül. Ismét egy lehetséges fejtörő. Lesz ideje agyalni rajta a Toronyban, ez is biztos.*
*Hogy tudott-e Abogr Worenthről? Ha a többi tanácsosról nem is, róla minden bizonnyal.*
-Bizonnyal.
*Visszhangozza gondolatait kissé révetegen bambulva, majd visszatér a pergamenhez. Talán a mester forgatja a hírverőt.
Vigyázzon a Toronyra. Úgy lesz, efelől nem lehet kétsége az öregnek. Vágyik vissza már, alighanem egy jó adag takarítás is várja. Jó ideje úton van. Ami a következő sorokat illeti, nos, van némi kétsége.*
~Elliro'il trekh kirmin.~
*Memorizálja az ismeretlen rúnákat. Többször elismétli magában, ajkaival némán visszhangozva a sorokat. Akárhogy forgatja magában a betűket, sehogy sem leli értelmét, ahogy a következő soroknak sem.*
-Húsz rúna.
*Simít végig szakállán, ajkai sarka egy pillanatra felfelé gördül. Ismét egy lehetséges fejtörő. Lesz ideje agyalni rajta a Toronyban, ez is biztos.*
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-11 21:07:34
Üzenet elküldve: 2018-09-11 21:07:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ahogy a lány mellé fekszik, odafordul felé, és karjaival magához vonja, óvatosan öleli át, mint egy törékeny virágszálat. Dram se kevésbé elégedett és boldog, mint húga, és most óvatosan megcsókolja a homlokát. Teste kezdi jelezni, hogy elég lesz mára, hagyjanak holnapra is a jóból, de ettől függetlenül simogatni kezdi a lány hátát, ha az hagyja. Nem szól egy szót sem, becsukott szemekkel élvezi a pillanatot. Akár el is tudna így aludni, és valószínűleg el is aludna, már ha Wymni nem töri meg a csendet. Ki tudja, hogy mi jár a lány fejében, és mennyire szeretne még beszélgetni. Természetesen a férfi nem fog elzárkózni ettől a lehetőségtől, csak most nem igazán tudja, hogy mit mondjon, nem nagyon jut eszébe semmi, amit feltétlen meg kellene osztania a lánnyal. Most csak simogatja, öleli, és hallgatja a szuszogását, már ha nem beszél persze. Amúgy az idősebb elf is szuszog, beleszuszog az éjszakába, mintha az élete múlna rajta. Na jó, annyira nem, csak olyan elégetett szuszogások ezek, amiket maximum akkor lehet hallani, ha tényleg csend van. *
// Éjszakázás //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz //
* Ahogy a lány mellé fekszik, odafordul felé, és karjaival magához vonja, óvatosan öleli át, mint egy törékeny virágszálat. Dram se kevésbé elégedett és boldog, mint húga, és most óvatosan megcsókolja a homlokát. Teste kezdi jelezni, hogy elég lesz mára, hagyjanak holnapra is a jóból, de ettől függetlenül simogatni kezdi a lány hátát, ha az hagyja. Nem szól egy szót sem, becsukott szemekkel élvezi a pillanatot. Akár el is tudna így aludni, és valószínűleg el is aludna, már ha Wymni nem töri meg a csendet. Ki tudja, hogy mi jár a lány fejében, és mennyire szeretne még beszélgetni. Természetesen a férfi nem fog elzárkózni ettől a lehetőségtől, csak most nem igazán tudja, hogy mit mondjon, nem nagyon jut eszébe semmi, amit feltétlen meg kellene osztania a lánnyal. Most csak simogatja, öleli, és hallgatja a szuszogását, már ha nem beszél persze. Amúgy az idősebb elf is szuszog, beleszuszog az éjszakába, mintha az élete múlna rajta. Na jó, annyira nem, csak olyan elégetett szuszogások ezek, amiket maximum akkor lehet hallani, ha tényleg csend van. *
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-11 19:08:47
Üzenet elküldve: 2018-09-11 19:08:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A feladat//
*Pár perc eltelik, míg a papírba ivódott tinta utáni leginkább tört fehérségben megjelenik egy újabb szó.
"Rendben. Jó munka!"
Olvashatja a szűkszavú választ Kilvard, de ezzel még nincs vége.
"Vigyázz a toronyra, figyeld a pergament!"
Jön a már megszokottan szűkszavú, de azért egészen érthető válasz, majd ismeretlen rúnák kúsznak Kilvard szeme elé.
"Elliro'il trekh kirmin"
Végezetül pedig egy utolsó üzenet jelenik meg még.
"Húsz rúna, jegyezd meg!"
Aztán a pergamen néma marad. Hogy pontosan mire is gondolt itt a mester, azt Kilvard legfeljebb akkor tudja tőle megtudakolni, ha személyesen találkoznak. Feltéve, hogy nem jön rá egyedül.*
*Pár perc eltelik, míg a papírba ivódott tinta utáni leginkább tört fehérségben megjelenik egy újabb szó.
"Rendben. Jó munka!"
Olvashatja a szűkszavú választ Kilvard, de ezzel még nincs vége.
"Vigyázz a toronyra, figyeld a pergament!"
Jön a már megszokottan szűkszavú, de azért egészen érthető válasz, majd ismeretlen rúnák kúsznak Kilvard szeme elé.
"Elliro'il trekh kirmin"
Végezetül pedig egy utolsó üzenet jelenik meg még.
"Húsz rúna, jegyezd meg!"
Aztán a pergamen néma marad. Hogy pontosan mire is gondolt itt a mester, azt Kilvard legfeljebb akkor tudja tőle megtudakolni, ha személyesen találkoznak. Feltéve, hogy nem jön rá egyedül.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:40:05
Üzenet elküldve: 2018-09-10 19:40:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Szinte vidoran tekint a lányra, kezeit hátrafűzi, s a csillagok felé fordítja a tekintetét. Lassan és szelíden megszólaló hangján hallani lehet, hogy mosolyog, miközben az eget fürkészi mélán, s míg a hirtelen összekészített tábortűz utolsó parazsai is lassan kihunynak.*
- Gondoltad volna? *Kérdezi csendesen.* Jól indult, büszkén, délcegen, rengeteg felújítással, sűrűre szőtt tervekkel. S, most mi van? *Kérdezi hirtelen, s tekintetét ismét Lyz felé fordítja. Arcából már semmi sem látszik, mert időközben a maradék parazsat is eltapossa.*
- Igen. Lyzi. Miért ne? *Vonja meg a vállát.* A neveknek ugyan mi jelentősége van? Talán te tulajdonítasz neki bármit? *Ismét mosolyog.* Umon Palasan nevéhez ugyan mit lehet párosítani? A félőrült elátkozottat? Vagy a szertelen szerzetest? *Halkan felkuncog, ezúttal nem lehet tudni épp, melyik énjét használja, ahhoz szükség lenne legalább egy pillantást vetni arcára.*
- Talán mindkettő. A fontos, hogy melyikből van több. Neked is ez legyen a fontos, alvezér!
*Jól láthatóan megrázza fejét, mintha maga is bizonytalan lenne, az előbb lelépett távolságot tartja a lánytól, vélhetően, ha az közeledne, akkor hátrébb lépne. Ezúttal hangja ismét az éteri szélbe veszik, s suttogássá szelídül. Hátrálni kezd, lassan be a fák közé.*
- Akkor úgy lesz, alvezér. Úgy lesz. Semmi szükség rá, hogy együtt mozogjunk.
*Immár a fák részévé válik, barna csuhája lassan beleolvad a környező táj sötétébe. Amikor legközelebb ismét megszólal, valahonnan másfelől hallatszik, talán hátulról, vagy talán elölről? Vagy talán csak a hirtelen feltámadó hűvös szél játszik a suttogó hangokkal.*
- Ott leszek Ssyleana Lyzendra! Én ott leszek...
*Fák törzse között, talán Lyzt körbejáró visszahangzó kuncogás után, rövidesen halkan ismét megszólal, de hangja nagyon távoli:*
- "De nehezen haladok utamon, tudva, hogy a célban, ha ott leszek, gúnyosan mondja majd a nyugalom: Ennyi mérföldre van a kedvesed!" *A rengeteg nyeli el, mintha sosem lett volna. Hogy merre indult, a sötétben fakó elf szemek nem tudhatják, bár a fül éles, annyi talán bizonyos, hogy Umon nem szeretné, ha követnék őt.*
//Három vándor//
*Szinte vidoran tekint a lányra, kezeit hátrafűzi, s a csillagok felé fordítja a tekintetét. Lassan és szelíden megszólaló hangján hallani lehet, hogy mosolyog, miközben az eget fürkészi mélán, s míg a hirtelen összekészített tábortűz utolsó parazsai is lassan kihunynak.*
- Gondoltad volna? *Kérdezi csendesen.* Jól indult, büszkén, délcegen, rengeteg felújítással, sűrűre szőtt tervekkel. S, most mi van? *Kérdezi hirtelen, s tekintetét ismét Lyz felé fordítja. Arcából már semmi sem látszik, mert időközben a maradék parazsat is eltapossa.*
- Igen. Lyzi. Miért ne? *Vonja meg a vállát.* A neveknek ugyan mi jelentősége van? Talán te tulajdonítasz neki bármit? *Ismét mosolyog.* Umon Palasan nevéhez ugyan mit lehet párosítani? A félőrült elátkozottat? Vagy a szertelen szerzetest? *Halkan felkuncog, ezúttal nem lehet tudni épp, melyik énjét használja, ahhoz szükség lenne legalább egy pillantást vetni arcára.*
- Talán mindkettő. A fontos, hogy melyikből van több. Neked is ez legyen a fontos, alvezér!
*Jól láthatóan megrázza fejét, mintha maga is bizonytalan lenne, az előbb lelépett távolságot tartja a lánytól, vélhetően, ha az közeledne, akkor hátrébb lépne. Ezúttal hangja ismét az éteri szélbe veszik, s suttogássá szelídül. Hátrálni kezd, lassan be a fák közé.*
- Akkor úgy lesz, alvezér. Úgy lesz. Semmi szükség rá, hogy együtt mozogjunk.
*Immár a fák részévé válik, barna csuhája lassan beleolvad a környező táj sötétébe. Amikor legközelebb ismét megszólal, valahonnan másfelől hallatszik, talán hátulról, vagy talán elölről? Vagy talán csak a hirtelen feltámadó hűvös szél játszik a suttogó hangokkal.*
- Ott leszek Ssyleana Lyzendra! Én ott leszek...
*Fák törzse között, talán Lyzt körbejáró visszahangzó kuncogás után, rövidesen halkan ismét megszólal, de hangja nagyon távoli:*
- "De nehezen haladok utamon, tudva, hogy a célban, ha ott leszek, gúnyosan mondja majd a nyugalom: Ennyi mérföldre van a kedvesed!" *A rengeteg nyeli el, mintha sosem lett volna. Hogy merre indult, a sötétben fakó elf szemek nem tudhatják, bár a fül éles, annyi talán bizonyos, hogy Umon nem szeretné, ha követnék őt.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-10 13:42:32
Üzenet elküldve: 2018-09-10 13:42:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
*A város főtere felé közeledve azért „tavasz Arthenior” ide, „tavasz Arthenior” oda feltűnik az, amit a távolság és a nagy mélabú elfedett a szeme elől: Valami nagyon nincs rendben a várossal. Lépésről lépésre bosszúsabb ~ Talán mégsem volt jó ötlet elkerülni a karavánokat. Egy felbolydult városba megbízható értesülések nélkül bemenni igencsak botor dolog, én meg nem hogy tényeket, de kósza pletykákat sem hallottam. Ha beérkezem a városba óvatosnak kell lennem és mihamarabb ki kell deríteni mi történt itt. Baj nem történt, sőt lehet itt a nagy lehetőség.~ újra elvigyorodik, bár aki ismeri azonnal megmondaná mennyire nem őszinte a mosoly.*
- Csak óvatosan. *- mondja magának, mikor belép a főtérre.*
- Csak óvatosan. *- mondja magának, mikor belép a főtérre.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-09 19:04:47
Üzenet elküldve: 2018-09-09 19:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Fáj, nagyon fáj otthagyni az erődöt. A tudat, a bőr alá férkőzik, s ott borzolja tovább Lyz idegeit. Szereti a két csuhást, de em könnyítik meg a dolgát sosem. Most sem. Illetve Umon levesz a válláról, kétségtelen, de lelkileg egymaga van. Ahogy nő a teher, úgy érzi leginkább magányosnak magát, és lehet, hogy Umonnal jól kijönnek, bár néha egyértelműen mást akarnak, mégsem olyan, mint amire talán szüksége lenne. Őszintén kétli, hogy jó irány az, ami folyton gondterheltségbe taszítja. Nem tudhatja, még csak nem is sejti, hogy talán jó hatással lesz rá ez a változás. Talán nem ártana neki is saját boldogulásával foglalkozni, ahelyett, hogy mindenki más baját veszi a nyakába, és a sajátjára pedig nincs ideje.
Hogy Umon miért mosolyodik azon, hogy sikerült kihozni a sodrából, nem tudja, és ne is látja igazán. A tűz árnyjátékának is betudható akár. Csak a furcsa érzés marad meg Lyzben, mint ha szórakozna rajta. ~Íme, a tekintélyed.~
Alapvetően Umon újdonsült tervei érdekesek számára, csak még ennyire gyorsan nem tud átállni. Még az első lépésen sincsenek túl.
Ám valóban, a megbeszélnivalók elfogytak. Pycta magára vállalja a hadúrral köttetett megállapodás dolgát, de ezután érződik, hogy vége. Nem csak az erődnek, hanem a ma esti tábortűznek is.
Mielőtt Pyctát elszólítaná a felsőbb hatalom, mint ha újra látna egy szeletet abból a Pyctából, aki mellé elszegődött. Akinek bemutatkozni is elfelejtett, de ennek ellenére ismeretlenül is kitárta a kaput előtte. Aztán ez a pillanat is elmúlik, Lyzzel homlokérintéssel köszönnek egymástól.*
- Vigyázz magadra, me'ochass! *féltő pillantással néz utána, míg a sötét erdő el nem nyeli a szürke csuhást, és a sárga szemű Xauzurt.
Pycta távoztával pedig ketten maradnak, Umon, a tüzet is eloltja. S bár Lyz egyelőre nem néz rá, érzi, hogy a tekintete rajta.*
- Lyzi? *A név kaparássza a torkát. Valahogy másképp hallatszik Umontól, mint Shentől. Komolyabban. Minden hamiska ellenére is.*
- Nem tudom. Visszamegyünk *Fel is áll, a csuhással szemközt.*
- Ha mindenki felkelt, bejelentem hivatalosan is. Összepakolunk és elindulunk, ahogy végeztünk. Talán nem is megy majd egy körrel. Hogy mit hová viszel, rád bízom. Nem garantálom, hogy együtt tudunk mozogni.
*Látszik, hogy elmélázik ezen. Régen járt a városban, hogy eszébe jusson a főtéri üzenő tábla.*
- Az ingovány, és az Arthenior közeli erdők határánál, van egy lakatlan tanya. Arthenior felé tartva jobb oldalt. A fák közt, nagyjából száz méterre. Mellette kút. A gyógynövényes kiruccanáskor ott aludtunk meg. Romos kissé, de nem ázott be a viharban. A kandalló mellett, alulról a harmadik sor első kövét kivési az, aki hamarabb odaér. Mögé teszi az üzenetet. Ha elszakadnánk egymástól. A városi állapotokat nem ismerem. Inkább itt legyen az üzenetek helye. Mit szólsz?
//Három vándor//
*Fáj, nagyon fáj otthagyni az erődöt. A tudat, a bőr alá férkőzik, s ott borzolja tovább Lyz idegeit. Szereti a két csuhást, de em könnyítik meg a dolgát sosem. Most sem. Illetve Umon levesz a válláról, kétségtelen, de lelkileg egymaga van. Ahogy nő a teher, úgy érzi leginkább magányosnak magát, és lehet, hogy Umonnal jól kijönnek, bár néha egyértelműen mást akarnak, mégsem olyan, mint amire talán szüksége lenne. Őszintén kétli, hogy jó irány az, ami folyton gondterheltségbe taszítja. Nem tudhatja, még csak nem is sejti, hogy talán jó hatással lesz rá ez a változás. Talán nem ártana neki is saját boldogulásával foglalkozni, ahelyett, hogy mindenki más baját veszi a nyakába, és a sajátjára pedig nincs ideje.
Hogy Umon miért mosolyodik azon, hogy sikerült kihozni a sodrából, nem tudja, és ne is látja igazán. A tűz árnyjátékának is betudható akár. Csak a furcsa érzés marad meg Lyzben, mint ha szórakozna rajta. ~Íme, a tekintélyed.~
Alapvetően Umon újdonsült tervei érdekesek számára, csak még ennyire gyorsan nem tud átállni. Még az első lépésen sincsenek túl.
Ám valóban, a megbeszélnivalók elfogytak. Pycta magára vállalja a hadúrral köttetett megállapodás dolgát, de ezután érződik, hogy vége. Nem csak az erődnek, hanem a ma esti tábortűznek is.
Mielőtt Pyctát elszólítaná a felsőbb hatalom, mint ha újra látna egy szeletet abból a Pyctából, aki mellé elszegődött. Akinek bemutatkozni is elfelejtett, de ennek ellenére ismeretlenül is kitárta a kaput előtte. Aztán ez a pillanat is elmúlik, Lyzzel homlokérintéssel köszönnek egymástól.*
- Vigyázz magadra, me'ochass! *féltő pillantással néz utána, míg a sötét erdő el nem nyeli a szürke csuhást, és a sárga szemű Xauzurt.
Pycta távoztával pedig ketten maradnak, Umon, a tüzet is eloltja. S bár Lyz egyelőre nem néz rá, érzi, hogy a tekintete rajta.*
- Lyzi? *A név kaparássza a torkát. Valahogy másképp hallatszik Umontól, mint Shentől. Komolyabban. Minden hamiska ellenére is.*
- Nem tudom. Visszamegyünk *Fel is áll, a csuhással szemközt.*
- Ha mindenki felkelt, bejelentem hivatalosan is. Összepakolunk és elindulunk, ahogy végeztünk. Talán nem is megy majd egy körrel. Hogy mit hová viszel, rád bízom. Nem garantálom, hogy együtt tudunk mozogni.
*Látszik, hogy elmélázik ezen. Régen járt a városban, hogy eszébe jusson a főtéri üzenő tábla.*
- Az ingovány, és az Arthenior közeli erdők határánál, van egy lakatlan tanya. Arthenior felé tartva jobb oldalt. A fák közt, nagyjából száz méterre. Mellette kút. A gyógynövényes kiruccanáskor ott aludtunk meg. Romos kissé, de nem ázott be a viharban. A kandalló mellett, alulról a harmadik sor első kövét kivési az, aki hamarabb odaér. Mögé teszi az üzenetet. Ha elszakadnánk egymástól. A városi állapotokat nem ismerem. Inkább itt legyen az üzenetek helye. Mit szólsz?
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-08 12:33:17
Üzenet elküldve: 2018-09-08 12:33:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Idegesen babrál egy kis bottal a kezében, hol felszítja, hol lefojtja az izzó parazsat. Jóllehet ezt már csak nekihajolva, mert ülni immár nem tudna. Így hallgatja végig társai válaszát és további mondandóját. Nem érti miért késlekednek, itt már nincs mit megbeszélni. Hirtelen természete ismét előtör, a feladat adott, csak el kell végezni. Amint lehetséges indulni kell. Hirtelen felegyenesedik, majd kezét hátratéve kezd járkálni fel alá, csak Lyzendra hangjának felcsattanására kapja fel stigmával borított arcát, s néz a nőre. Arca lassan húzódik mosolyra, szép lassan eléri, amit tervez.
~ Végre. ~ Gondolja magában, majd a mosolyt elegendő válasznak találja, bár tény, hogy egy felcsattanó hang után akár még cinikusnak is hathat, nem foglalkozik vele, csendben és türelmetlenül járkál tovább. Szinte kutatnia kell emlékeiben a másik küldetés iránt. Nem vett részt rajta, azt sem tudja, hogy azzal mi van, ahogy azt sem, hogy a többiek visszatértek-e egyáltalán. Mióta visszatért korábbi küldetéséről, csak egymaga van és az Árnyéka, mit Pycta Átoknak nevezett el. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól kiegészítik egymást, de az elf gondolatai olybá tűnik helyesek. Valamiképp a keskeny kötélen egyensúlyozva Umon most inkább egész, mint jóval korábban. Még, ha emiatt érzelmeit is áldozza fel.*
- Nem kell erőd. *Sziszegi halkan.* Az csak gond. Egy stabilabb kiszolgáló épület, mellette ami épp szükséges. Ami rögtön eltüntethető, ha kell, de fel is húzható. *Vonja meg a vállát.* Valami kell, hogy megéljünk, a javakat nem pusztíthatjuk felelőtlen. Hacsak nem úgy gondoljátok, hogy Vadvéd hamvain osztozunk és ki-ki megy a maga dolgára. *Néz kettejükre.* De azt nem hiszem. *Mosolyodik el ismét, titokzatosan, de most sem fűz gondolataihoz további magyarázatot. Szótlan nézi végig amazok színpadias búcsúját, szinte kedve támad tapsolni, és éljenezni, de elnyomja magában ezt a késztetést. Nyilvánvaló, hogy nem a rendesebbik fele kíván így reagálni. Az a szívdobbanásnyi idő míg Pycta ráemeli tekintetét elég arra, hogy a csuklyát hátracsapva nézzen mélyen ülő hófehér szemekkel vissza:*
- Én megtartom, amit ígérek. *Sziszegi dühösen, mert elege van már a korbácsoló szavakból, s a rendreutasításból.*
- Végzem a magam dolgát, te végezd a sajátodat, Szürke! *Morogja, majd végignézi, ahogy az elf, irbisszel az oldalán elvágtáz. Még hevenyészve integet is utána. Kettesben maradnak a lánnyal, karba font kézzel tekint rá, immár csuklyátlan hajzuhatagára.*
- Nos? Hogyan tovább, Lyzi? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, s hamiskás mosollyal, miközben a csuklyát visszarántja fejére. A tüzet eltapossa, így stigmái immár láthatatlanok. De az látható, hogy végig a lányt nézi.*
//Három vándor//
*Idegesen babrál egy kis bottal a kezében, hol felszítja, hol lefojtja az izzó parazsat. Jóllehet ezt már csak nekihajolva, mert ülni immár nem tudna. Így hallgatja végig társai válaszát és további mondandóját. Nem érti miért késlekednek, itt már nincs mit megbeszélni. Hirtelen természete ismét előtör, a feladat adott, csak el kell végezni. Amint lehetséges indulni kell. Hirtelen felegyenesedik, majd kezét hátratéve kezd járkálni fel alá, csak Lyzendra hangjának felcsattanására kapja fel stigmával borított arcát, s néz a nőre. Arca lassan húzódik mosolyra, szép lassan eléri, amit tervez.
~ Végre. ~ Gondolja magában, majd a mosolyt elegendő válasznak találja, bár tény, hogy egy felcsattanó hang után akár még cinikusnak is hathat, nem foglalkozik vele, csendben és türelmetlenül járkál tovább. Szinte kutatnia kell emlékeiben a másik küldetés iránt. Nem vett részt rajta, azt sem tudja, hogy azzal mi van, ahogy azt sem, hogy a többiek visszatértek-e egyáltalán. Mióta visszatért korábbi küldetéséről, csak egymaga van és az Árnyéka, mit Pycta Átoknak nevezett el. Túlzás lenne azt állítani, hogy jól kiegészítik egymást, de az elf gondolatai olybá tűnik helyesek. Valamiképp a keskeny kötélen egyensúlyozva Umon most inkább egész, mint jóval korábban. Még, ha emiatt érzelmeit is áldozza fel.*
- Nem kell erőd. *Sziszegi halkan.* Az csak gond. Egy stabilabb kiszolgáló épület, mellette ami épp szükséges. Ami rögtön eltüntethető, ha kell, de fel is húzható. *Vonja meg a vállát.* Valami kell, hogy megéljünk, a javakat nem pusztíthatjuk felelőtlen. Hacsak nem úgy gondoljátok, hogy Vadvéd hamvain osztozunk és ki-ki megy a maga dolgára. *Néz kettejükre.* De azt nem hiszem. *Mosolyodik el ismét, titokzatosan, de most sem fűz gondolataihoz további magyarázatot. Szótlan nézi végig amazok színpadias búcsúját, szinte kedve támad tapsolni, és éljenezni, de elnyomja magában ezt a késztetést. Nyilvánvaló, hogy nem a rendesebbik fele kíván így reagálni. Az a szívdobbanásnyi idő míg Pycta ráemeli tekintetét elég arra, hogy a csuklyát hátracsapva nézzen mélyen ülő hófehér szemekkel vissza:*
- Én megtartom, amit ígérek. *Sziszegi dühösen, mert elege van már a korbácsoló szavakból, s a rendreutasításból.*
- Végzem a magam dolgát, te végezd a sajátodat, Szürke! *Morogja, majd végignézi, ahogy az elf, irbisszel az oldalán elvágtáz. Még hevenyészve integet is utána. Kettesben maradnak a lánnyal, karba font kézzel tekint rá, immár csuklyátlan hajzuhatagára.*
- Nos? Hogyan tovább, Lyzi? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, s hamiskás mosollyal, miközben a csuklyát visszarántja fejére. A tüzet eltapossa, így stigmái immár láthatatlanok. De az látható, hogy végig a lányt nézi.*
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-08 00:41:44
Üzenet elküldve: 2018-09-08 00:41:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Normál esetben jót mosolyogna azon, ahogy Umon kikéri magának, amikor Lyz "lekedvesezi". Egy távoli múltban kedvesen mosollyal fordulna a szerzetes felé és mondana valami szépet az Erdő Szívéről, az erdőmélyi ragadozók gyönyörűségéről, mellyel szembeállítaná egy irbisz képességeit a gyilkolásra. Ám ezúttal semmit sem mond, csak hallgatva figyeli a karjait mellkasa előtt keresztbe fonó férfit. Lám, mennyit változtak oly rövid idő alatt. Mindketten nehezebb útra léptek és vállalták annak minden következményét, hogy minden nehézség ellenére szabadabb ösvényt járhassanak be. És ott van Lyzendra, a mindig jó, mindig kedves elf nő, akit viszont épp ők, de inkább a csuhás fajtársa taszított egy olyan útra, ami minden képességét próbára teszi és mérföldekkel azon a határon túl kényszeríti cselekvésre, amelyet önmagától sohasem látogatna. Fáj ez neki valahol, de az élet olykor kegyetlen, de később talán, visszatekintve úgy érzik majd, megérte oly sok mindent feláldozni a cél oltárán. Ha önmaga ebben nem is bízik, reméli, hogy a Fákban Lakó kegyes lesz Lyzzel és abban a kegyben részesíti, hogy úgy érezhesse, sikerrel járt.
Csak szótlan hallgatja Átkot, amikor az az erőd felszámolását ecseteli. Furcsa mód semmit sem érez a hellyel kapcsolatban. Azt hitte, legalább kicsiny szomorúságot érez majd, de semmi. Persze vannak olyanok, akik megérintik még most is a lelkét, de maga a hely, nem fog hiányozni neki. Hisz az erdő már akkor is ott volt, amikor Vadvéd megépült és azután is ott lesz, hogy emléke sem marad majd az egykori erődnek. Egyetlen egy dolog érdekli csak az erődben, de arról egyelőre hallgat.
Umon javaslatára, hogy majd találja meg őket küldetése végén, kurtán bólint, de a fizikai teste épségére tett megjegyzést már szavakkal kell illetnie.*
- Majd az Erdő Szíve eldönti, milyen sorsot szán nekem. Ha engedi, visszatérek hozzátok. *Mondja halkan, mögötte felmordul Xauzur.
Lyz keményen bírálja Umon terveit az erőd elhagyását illetően. Ezúttal is rájuk hagyja, hogy döntsenek a témában, nem kíván kockáztatni egy újabb sokkot, mert olyan témákban nyilatkozik, amelyekhez nincs köze.
Fajtársa szavaira, miszerint sietni fognak a kiköltözéssel, csak újabb biccentéssel válaszol. Bár Lyz helyett nem az "áldozat" szót használta volna, hanem a prédát, de erről jobbnak látja hallgatni.
Először nem érti, miféle küldetésről beszél a fővadász, hisz számára csak egyetlen küldetés létezik és abban nem szerepel semmiféle hadúr. Aztán eszébe jut, miről is van szó és kénytelen vállalni egy újabb kínhullámot a válaszért.*
- Elmegyek hozzá és elrendezem. Azzal ne törődjetek. *Úgyis dolga van Amon-on, s ha már ott jár, magára veszi a hírnök szerepét. Őszinte lesz, nem fog kertelni, hisz Vadvéd megszűntével maga a feladat is semmissé válik. Ám addig még rengeteg idő van.*
- Úgy lesz. *Lép közelebb Lyzendra-hoz. Lassan minden téma elfogyott és mindent egybevetve, eredményesnek tartja a beszélgetést. Elhozta a rossz hírt, s bár csak Umonnal akart találkozni, nem bánja, hogy Lyz is jelen volt, hisz így csaknem minden kérdésre választ adtak.*
- Mennem kell, ő szólít engem. *Néz az elf nő szemeibe, kendője felett a haragoszöld szemek egy pillanatra mintha újra lombzöldek lennének, majd újra felveszik sötét tónusukat.*
- Az Erdő Szíve vigyázza utatokat és segítsen nektek, me'ochass. *Érinti homlokát Lyzéhez, majd végezve az elköszönés rituáléjával, Umon felé fordul.*
- Ne feledd, mit ígértél, Átok. *Nem mond többet, csak pár szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néz az átkozott szerzetessel.
Az irbisz felkel ültéből és megindul, talán épp arra, amerre a város van. A csuhás még egy utolsó pillantással búcsúzik a kettőstől, majd könnyű léptekkel ered Xauzur után. Pár lépés után lassú futásba kezd és kisvártatva eltűnik a sűrűn nőtt bokrok között és egyszer sem néz vissza. Ő itt már végzett.*
//Három vándor//
*Normál esetben jót mosolyogna azon, ahogy Umon kikéri magának, amikor Lyz "lekedvesezi". Egy távoli múltban kedvesen mosollyal fordulna a szerzetes felé és mondana valami szépet az Erdő Szívéről, az erdőmélyi ragadozók gyönyörűségéről, mellyel szembeállítaná egy irbisz képességeit a gyilkolásra. Ám ezúttal semmit sem mond, csak hallgatva figyeli a karjait mellkasa előtt keresztbe fonó férfit. Lám, mennyit változtak oly rövid idő alatt. Mindketten nehezebb útra léptek és vállalták annak minden következményét, hogy minden nehézség ellenére szabadabb ösvényt járhassanak be. És ott van Lyzendra, a mindig jó, mindig kedves elf nő, akit viszont épp ők, de inkább a csuhás fajtársa taszított egy olyan útra, ami minden képességét próbára teszi és mérföldekkel azon a határon túl kényszeríti cselekvésre, amelyet önmagától sohasem látogatna. Fáj ez neki valahol, de az élet olykor kegyetlen, de később talán, visszatekintve úgy érzik majd, megérte oly sok mindent feláldozni a cél oltárán. Ha önmaga ebben nem is bízik, reméli, hogy a Fákban Lakó kegyes lesz Lyzzel és abban a kegyben részesíti, hogy úgy érezhesse, sikerrel járt.
Csak szótlan hallgatja Átkot, amikor az az erőd felszámolását ecseteli. Furcsa mód semmit sem érez a hellyel kapcsolatban. Azt hitte, legalább kicsiny szomorúságot érez majd, de semmi. Persze vannak olyanok, akik megérintik még most is a lelkét, de maga a hely, nem fog hiányozni neki. Hisz az erdő már akkor is ott volt, amikor Vadvéd megépült és azután is ott lesz, hogy emléke sem marad majd az egykori erődnek. Egyetlen egy dolog érdekli csak az erődben, de arról egyelőre hallgat.
Umon javaslatára, hogy majd találja meg őket küldetése végén, kurtán bólint, de a fizikai teste épségére tett megjegyzést már szavakkal kell illetnie.*
- Majd az Erdő Szíve eldönti, milyen sorsot szán nekem. Ha engedi, visszatérek hozzátok. *Mondja halkan, mögötte felmordul Xauzur.
Lyz keményen bírálja Umon terveit az erőd elhagyását illetően. Ezúttal is rájuk hagyja, hogy döntsenek a témában, nem kíván kockáztatni egy újabb sokkot, mert olyan témákban nyilatkozik, amelyekhez nincs köze.
Fajtársa szavaira, miszerint sietni fognak a kiköltözéssel, csak újabb biccentéssel válaszol. Bár Lyz helyett nem az "áldozat" szót használta volna, hanem a prédát, de erről jobbnak látja hallgatni.
Először nem érti, miféle küldetésről beszél a fővadász, hisz számára csak egyetlen küldetés létezik és abban nem szerepel semmiféle hadúr. Aztán eszébe jut, miről is van szó és kénytelen vállalni egy újabb kínhullámot a válaszért.*
- Elmegyek hozzá és elrendezem. Azzal ne törődjetek. *Úgyis dolga van Amon-on, s ha már ott jár, magára veszi a hírnök szerepét. Őszinte lesz, nem fog kertelni, hisz Vadvéd megszűntével maga a feladat is semmissé válik. Ám addig még rengeteg idő van.*
- Úgy lesz. *Lép közelebb Lyzendra-hoz. Lassan minden téma elfogyott és mindent egybevetve, eredményesnek tartja a beszélgetést. Elhozta a rossz hírt, s bár csak Umonnal akart találkozni, nem bánja, hogy Lyz is jelen volt, hisz így csaknem minden kérdésre választ adtak.*
- Mennem kell, ő szólít engem. *Néz az elf nő szemeibe, kendője felett a haragoszöld szemek egy pillanatra mintha újra lombzöldek lennének, majd újra felveszik sötét tónusukat.*
- Az Erdő Szíve vigyázza utatokat és segítsen nektek, me'ochass. *Érinti homlokát Lyzéhez, majd végezve az elköszönés rituáléjával, Umon felé fordul.*
- Ne feledd, mit ígértél, Átok. *Nem mond többet, csak pár szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néz az átkozott szerzetessel.
Az irbisz felkel ültéből és megindul, talán épp arra, amerre a város van. A csuhás még egy utolsó pillantással búcsúzik a kettőstől, majd könnyű léptekkel ered Xauzur után. Pár lépés után lassú futásba kezd és kisvártatva eltűnik a sűrűn nőtt bokrok között és egyszer sem néz vissza. Ő itt már végzett.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-07 22:43:37
Üzenet elküldve: 2018-09-07 22:43:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A feladat//
*Sóhajtva kémlel a város felé és bizony füst gomolyog a magosba. Botor az, kinek célja ma elérni Artheniort, ám ő most még is oda tart. Körbenéz az úton és a megannyi, alighanem menekülés közepette elejtett szemét között egy újságot szúr ki. Szórakozottan söpri le cipőjével, majd veszi a kezébe a papírlapot.
Nem a legfrissebb szám, de ezen nem is csodálkozik. Ugyan kinek van ideje mostanság újságot szerkeszteni? Átfutja a sorokat, de mielőtt eldobná, egy aprócska bekezdésen akad meg a szeme.*
~Worenth.~
*Az újságpapír majdnem kihullik a kezéből meglepetésében, de ehelyett táskájába gyűri és ugyanazzal a mozdulattal tépi ki a pergament és a tintát.
Az út szélére ülepszik, a pergament a térdére helyezi és körmölni kezd.
"Worenth - A Városi Őrség fogságában."
Hogy Worenth mester valóban sötét átkokat szórna, azt némileg kétségekkel kezeli. Mindenesetre nem valótlant véletlenül sem akarna írni, így megelégszik ennyivel.
Visszarakná a papírost a helyére, de a mozdulat közben megáll.
Megnyalja kiszáradt száját, majd ismét a pergamen fölé hajol.
"Lorew - Eltűnt, néhány napja Amon Ruadhon találkoztam vele."
Ez megteszi. Bár megtalálta volna Lorewet! De nem volt sem nyom, sem más. Vagy ott van még és a jó Kancellár nem óhajtotta ezt elkotyogni, vagy valóban nyoma veszett. Egy dolog biztos, a Tanács feloszlott és szétszéledt, ki-ki a maga boldogulása nyomában. Nincs min meglepődni.
Kezében tartja a papírost, míg a felirat eltűnik és Abogr cikornyás szavai nem jelennek meg. Akár parancs, akár kérés, teljesíteni fogja.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 22:50:46
*Sóhajtva kémlel a város felé és bizony füst gomolyog a magosba. Botor az, kinek célja ma elérni Artheniort, ám ő most még is oda tart. Körbenéz az úton és a megannyi, alighanem menekülés közepette elejtett szemét között egy újságot szúr ki. Szórakozottan söpri le cipőjével, majd veszi a kezébe a papírlapot.
Nem a legfrissebb szám, de ezen nem is csodálkozik. Ugyan kinek van ideje mostanság újságot szerkeszteni? Átfutja a sorokat, de mielőtt eldobná, egy aprócska bekezdésen akad meg a szeme.*
~Worenth.~
*Az újságpapír majdnem kihullik a kezéből meglepetésében, de ehelyett táskájába gyűri és ugyanazzal a mozdulattal tépi ki a pergament és a tintát.
Az út szélére ülepszik, a pergament a térdére helyezi és körmölni kezd.
"Worenth - A Városi Őrség fogságában."
Hogy Worenth mester valóban sötét átkokat szórna, azt némileg kétségekkel kezeli. Mindenesetre nem valótlant véletlenül sem akarna írni, így megelégszik ennyivel.
Visszarakná a papírost a helyére, de a mozdulat közben megáll.
Megnyalja kiszáradt száját, majd ismét a pergamen fölé hajol.
"Lorew - Eltűnt, néhány napja Amon Ruadhon találkoztam vele."
Ez megteszi. Bár megtalálta volna Lorewet! De nem volt sem nyom, sem más. Vagy ott van még és a jó Kancellár nem óhajtotta ezt elkotyogni, vagy valóban nyoma veszett. Egy dolog biztos, a Tanács feloszlott és szétszéledt, ki-ki a maga boldogulása nyomában. Nincs min meglepődni.
Kezében tartja a papírost, míg a felirat eltűnik és Abogr cikornyás szavai nem jelennek meg. Akár parancs, akár kérés, teljesíteni fogja.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 22:50:46
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-07 17:51:47
Üzenet elküldve: 2018-09-07 17:51:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Hálás Umonnak, hogy támasz helyett is támasza. A furcsa kettősség ellenére is mely labilissá teszi, még így is rá számíthat a leginkább. Ez valahol fájó pont is, mert volna még, aki ha kezét nyújtaná, talán nem habozna elfogadni, de ezt sosem volt alkalom kideríteni. És ez által, talán tényleg sosem derül fény rá. Ám ők így hárman, a valahogy másképp fonódnak össze. Mint ha egy nagyobb erő fonna köréjük hálót, hogy mindig visszataláljanak egymáshoz. Lyznek ez is megnyugvás.*
- Rendben Umon, azzal a résszel nem is kívánok foglalkozni *Csak azért mentené, nehogy elenyésszen. Az erdő hamar visszaveszi majd, ami az övé volt.*
- Nem *Élesebben csattan a hangja, mint eddig, s feszesen felszegi állát is.* Számomra nem felesleges. Ennyivel tartozom magamnak is, hogy egyenlő esélyeket adok mindenkinek, aki ott van.*Izzanak a smaragdszín szemek, mert úgy érzi, feleslegesnek titulálnak olyasmit, ami lényének egy meghatározó része. Hangja is sosem hallott. Illetve Pycta sosem hallotta így, Umon és Xotara és az ominózus istállós társaság már igen. Tisztavérű, nemes vonású elfek sajátja ez, amit nem tanítanak, hanem vérből fakadó tartás.
Valahol sejti, hogy Pycta milyen jeleket követ, illetve azt hogy kiét. Csak a fájdalmas pillantásokból érzi néha, hogy gyötrődik is ez alatt a teher alatt, de ez az út, a csuhásé. Segíteni ennél többet nem tud rajta.*
- Sietünk Pycta, ez a saját érdekünk is, hogy ne váljunk áldozattá *jegyzi meg, de még egy gondolat motoz, ami még bonyolít a helyzeten.*
- Mi lesz a küldetéssel? A másikkal. A hadúrnak. *kérdezi módszeresen átgondolva az erőd függőben lévő dolgait.* Neki is szólni kell, hogy nem kapja meg az állatait. Vagy ha mégis megpróbálnánk később, egy válogatott, akár toborzott csapattal, akkor azt.
*Csuklyáját immár hátrahajtja, ahogy beletúr a hajába.*
- De egy zsoldos csapat sosem működik úgy, mint egy összeszokott. Ehhez nem fűznék reményeket. emellett… én az erőd fenntartása miatt örültem volna annak a temérdek aranynak, de ha nem lesz erőd, nem kell mit fenntartani.
*Kivéve, ha jól veszi ki Umon szavaiból, mert mint ha ő bizony számolna egy állandó hellyel, ahol aztán letelepedhetnek. Berendezkednek.*
- Vigyázz magadra Pycta. Hiszem, hogy megtalálod a módját, hogy megtalálj minket.
*Csendesedik már ő is. Mindent elmondott, ami a szívét nyomja.*
//Három vándor//
*Hálás Umonnak, hogy támasz helyett is támasza. A furcsa kettősség ellenére is mely labilissá teszi, még így is rá számíthat a leginkább. Ez valahol fájó pont is, mert volna még, aki ha kezét nyújtaná, talán nem habozna elfogadni, de ezt sosem volt alkalom kideríteni. És ez által, talán tényleg sosem derül fény rá. Ám ők így hárman, a valahogy másképp fonódnak össze. Mint ha egy nagyobb erő fonna köréjük hálót, hogy mindig visszataláljanak egymáshoz. Lyznek ez is megnyugvás.*
- Rendben Umon, azzal a résszel nem is kívánok foglalkozni *Csak azért mentené, nehogy elenyésszen. Az erdő hamar visszaveszi majd, ami az övé volt.*
- Nem *Élesebben csattan a hangja, mint eddig, s feszesen felszegi állát is.* Számomra nem felesleges. Ennyivel tartozom magamnak is, hogy egyenlő esélyeket adok mindenkinek, aki ott van.*Izzanak a smaragdszín szemek, mert úgy érzi, feleslegesnek titulálnak olyasmit, ami lényének egy meghatározó része. Hangja is sosem hallott. Illetve Pycta sosem hallotta így, Umon és Xotara és az ominózus istállós társaság már igen. Tisztavérű, nemes vonású elfek sajátja ez, amit nem tanítanak, hanem vérből fakadó tartás.
Valahol sejti, hogy Pycta milyen jeleket követ, illetve azt hogy kiét. Csak a fájdalmas pillantásokból érzi néha, hogy gyötrődik is ez alatt a teher alatt, de ez az út, a csuhásé. Segíteni ennél többet nem tud rajta.*
- Sietünk Pycta, ez a saját érdekünk is, hogy ne váljunk áldozattá *jegyzi meg, de még egy gondolat motoz, ami még bonyolít a helyzeten.*
- Mi lesz a küldetéssel? A másikkal. A hadúrnak. *kérdezi módszeresen átgondolva az erőd függőben lévő dolgait.* Neki is szólni kell, hogy nem kapja meg az állatait. Vagy ha mégis megpróbálnánk később, egy válogatott, akár toborzott csapattal, akkor azt.
*Csuklyáját immár hátrahajtja, ahogy beletúr a hajába.*
- De egy zsoldos csapat sosem működik úgy, mint egy összeszokott. Ehhez nem fűznék reményeket. emellett… én az erőd fenntartása miatt örültem volna annak a temérdek aranynak, de ha nem lesz erőd, nem kell mit fenntartani.
*Kivéve, ha jól veszi ki Umon szavaiból, mert mint ha ő bizony számolna egy állandó hellyel, ahol aztán letelepedhetnek. Berendezkednek.*
- Vigyázz magadra Pycta. Hiszem, hogy megtalálod a módját, hogy megtalálj minket.
*Csendesedik már ő is. Mindent elmondott, ami a szívét nyomja.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-07 13:36:15
Üzenet elküldve: 2018-09-07 13:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
*Pár poroszkáló lépés után megszaporázza lépteit. ~ Ha sietek, még időben beérhetek a Főtérre és a Pegazusba. Ott ilyenkor még mindig nagy a nyüzsgés. Persze csak ha nem változott semmi az eltelt évek alatt. ~ A szapora léptekkel gyorsan fogy a távolság a főtér felé. ~ Furcsa, hogy itt nincs fal, meg őrzött kapu, de hát ez a város Arthenior. Tavasz Arthenior. ~ Újra elmosolyodik, és ez a mosoly már nem tűnik tova pár pillanat múlva. ~ Vár a szökőkút hűs vize, a fogadó fürdője, a Pegazus jóféle söre és végre a társaság. Talán egy beszélgetés, talán egy izgalmas kártyacsata, mulatság. Vagy csak emberi zsivaj, és egy szék egy nyugodt sarokban. Pár hét baktatás után az is maga a felüdülés és boldogság.~*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-07 13:05:53
Üzenet elküldve: 2018-09-07 13:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
*Az út kanyarulatában lassan bandukolva, maga elé révedve megpillantja Arthenior városát. Sóhajt.~A fáradtság vagy a magány viselt meg jobban? ~ Hátizsákját, gitártokját a lábához támasztja.*
- A magány.
*mondja ki rekedt suttogással. Kicsit összerezzen a saját hangjára, mely megtöri a hely csendjét, s mondandója lassan megkeseríti szájában az előbb még oly zamatos alma utóízét. ~Az út végeztével el kell engednem a magányt is, bármennyire is hiányzik a mesterem támogatása és ő maga is.~ Megfordul és a mögötte álló utat fürkészi jó néhány percig. Elhomályosuló szemei előtt lejátszódik az elszakadás és az utazás rövid története, felidézve benne a fájdalmat és reménytelenséget. Behunyja szemét.*
-A magány *-most nem rezzen össze, pedig kiereszti a hangját.*
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
*Még percekig csukott szemmel áll. Lassan ellazul a válla, megfordul és kinyitja a szemét. ~Ahogy Arces mondta, a múlt elengedése akkor teljes, ha nem csak lezártad ami volt, hanem már látod is a jövődet. Az ott nekem a tavasz városa.~ Féloldalasan elmosolyodik, vállára veszi az előbb lerakott terhét. Zsebébe nyúlva előveszi az utolsó csent almát és beleharap. Lassan, de immár a jövőt tervezgetve megindul a város felé.*
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 13:07:11
- A magány.
*mondja ki rekedt suttogással. Kicsit összerezzen a saját hangjára, mely megtöri a hely csendjét, s mondandója lassan megkeseríti szájában az előbb még oly zamatos alma utóízét. ~Az út végeztével el kell engednem a magányt is, bármennyire is hiányzik a mesterem támogatása és ő maga is.~ Megfordul és a mögötte álló utat fürkészi jó néhány percig. Elhomályosuló szemei előtt lejátszódik az elszakadás és az utazás rövid története, felidézve benne a fájdalmat és reménytelenséget. Behunyja szemét.*
-A magány *-most nem rezzen össze, pedig kiereszti a hangját.*
Rideg fénytelen
Lélekhalál végtelen
Tavasztalan tél.
*Még percekig csukott szemmel áll. Lassan ellazul a válla, megfordul és kinyitja a szemét. ~Ahogy Arces mondta, a múlt elengedése akkor teljes, ha nem csak lezártad ami volt, hanem már látod is a jövődet. Az ott nekem a tavasz városa.~ Féloldalasan elmosolyodik, vállára veszi az előbb lerakott terhét. Zsebébe nyúlva előveszi az utolsó csent almát és beleharap. Lassan, de immár a jövőt tervezgetve megindul a város felé.*
A hozzászólás írója (Roderigo Kryssais) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 13:07:11
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:23:43
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:23:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
- Nem. Nem vagyok kedves. A szó olyannyira kerül, mint a nap a holdat. Ne használd. *Csuklyája homályába burkolózik, s kezeit összefonja maga előtt.*
- Ha szólni kívánsz, ott leszek melletted. *Bólint halványan.* Csak akkor szólok, ha szükséges. *Mondja csendesen, majd inkább lassan feláll, hogy kicsit kinyújtóztassa tagjait, s közben megnézi ökleit.*
- Úgy teszel, ahogy a szíved diktálja, Lyzendra. Én is úgy fogok tenni. *Nem látszik arca a csuklya alatt, ahogy hangján sem hallatszik semmi különleges, mindenki belátására van bízva, ez a kijelentés vajon mivel jár, vagy jár-e egyáltalán valamivel. Lyz kiegészíti és pontosítja, Umon, korábban sarkosan feltett kérdését. Nem érti miért, Pycta nem hímes tojás, rég ismerik már egymást ahhoz, hogy megválogassák szavaikat egymás előtt. A lényeg, a lényeg, ezt valahogyan mindkét fele érzi, még ha az egyik kissé toleránsabb és megértőbb is, vagy jobban figyelembe veszi mások érzéseit.*
- Aki maradni akar, maradjon... *sziszegve ismétli a magához térő Pycta szavait.* És aki jönni akar? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, mintha senki sem akarná kimondani. Hát majd Umon megteszi. Válogatnia sem kell énjei között, hangja szárazon és egyszerűen cseng:*
- Az én reszortom az ingóság. Személyt nem fuvarozok. Ha új kezdet lesz, nyitott kapuk csak akkor lesznek, ha mi közösen nyitjuk ki azokat. Egyéb esetben semmi értelme az egésznek. *Horkan fel, mert egy kicsit úgy érzi, hogy mindenki kerülgeti a forró kását, mindenki egy kicsit mázol, mint régi házának homlokzatát, pemzlivel.*
- Megmondom szerintem mi legyen. Ha felesleges ülést akarunk tartani, hát tartsunk nem bánom. Ha nem lesz ott mindenki, esetleg senki sem lesz ott, mikor odaérünk, s indulni kívánunk, majd firkantok egy pergament, abban jó vagyok. *Göcög fel kissé cinikusan, mert még kristálytisztán emlékszik a Vadvéd fejlesztését szolgáló pergamen kihelyezésére, amire gyakorlatilag csak egy vicces megjegyzést kapott és egy kilincsjavításra szóló utalást. Semmi egyebet. Körülbelül a hozzáállást is ennyire értékeli.*
- Az összes ingóságot a városba viszem, ha kell bérelek, vagy veszek egy helyet saját pénzből. Vagy keresek valakit, aki megőrzi javainkat. Tökmindegy. *Vonja meg a sötétben vállát, mert a tábortűz már épphogy csak pislákol a sötétben, azt senki sem táplálja.*
- A városban, szerzek egy térképet. A környékről. *Mutat körbe kezével.* Nem mellesleg nem is olyan messze futottam erre, ahol céljainknak megfelelő hely is akad, az úttól nem messze. De üres. Illetve... mindegy. *Legyint, mert ez még a jövő zenéje. Ezen felül másnak is lehet ötlete, már megint túl sokat beszélt, ez a suttogó szerzetes rossz szokásává kezd válni a trióban, ami kissé zavarja.*
- Nem kell rejtőznünk. Felesleges. Erősek vagyunk. Ha berendezkedtünk, figyeld a füstöt és a fényt, Szürke! Azt kövesd és az Erdőszellem jeleit. *Egy kicsit elcsendesedik, majd Lyzre, aztán Pyctára néz.*
- Ha lehet... épségben térj vissza utadról. Semmi kedvem még téged is istápolni. *Hangja száraz és kemény, valahogy mégis jóval érzelmesebb, mint korábban, csak az istenekre sem akarja kimutatni. Soha többé nem akarja már kimutatni. Óriási érzelmek kellenek ahhoz, hogy ezt a kőpajzsot valaki feltörje.*
//Három vándor//
- Nem. Nem vagyok kedves. A szó olyannyira kerül, mint a nap a holdat. Ne használd. *Csuklyája homályába burkolózik, s kezeit összefonja maga előtt.*
- Ha szólni kívánsz, ott leszek melletted. *Bólint halványan.* Csak akkor szólok, ha szükséges. *Mondja csendesen, majd inkább lassan feláll, hogy kicsit kinyújtóztassa tagjait, s közben megnézi ökleit.*
- Úgy teszel, ahogy a szíved diktálja, Lyzendra. Én is úgy fogok tenni. *Nem látszik arca a csuklya alatt, ahogy hangján sem hallatszik semmi különleges, mindenki belátására van bízva, ez a kijelentés vajon mivel jár, vagy jár-e egyáltalán valamivel. Lyz kiegészíti és pontosítja, Umon, korábban sarkosan feltett kérdését. Nem érti miért, Pycta nem hímes tojás, rég ismerik már egymást ahhoz, hogy megválogassák szavaikat egymás előtt. A lényeg, a lényeg, ezt valahogyan mindkét fele érzi, még ha az egyik kissé toleránsabb és megértőbb is, vagy jobban figyelembe veszi mások érzéseit.*
- Aki maradni akar, maradjon... *sziszegve ismétli a magához térő Pycta szavait.* És aki jönni akar? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, mintha senki sem akarná kimondani. Hát majd Umon megteszi. Válogatnia sem kell énjei között, hangja szárazon és egyszerűen cseng:*
- Az én reszortom az ingóság. Személyt nem fuvarozok. Ha új kezdet lesz, nyitott kapuk csak akkor lesznek, ha mi közösen nyitjuk ki azokat. Egyéb esetben semmi értelme az egésznek. *Horkan fel, mert egy kicsit úgy érzi, hogy mindenki kerülgeti a forró kását, mindenki egy kicsit mázol, mint régi házának homlokzatát, pemzlivel.*
- Megmondom szerintem mi legyen. Ha felesleges ülést akarunk tartani, hát tartsunk nem bánom. Ha nem lesz ott mindenki, esetleg senki sem lesz ott, mikor odaérünk, s indulni kívánunk, majd firkantok egy pergament, abban jó vagyok. *Göcög fel kissé cinikusan, mert még kristálytisztán emlékszik a Vadvéd fejlesztését szolgáló pergamen kihelyezésére, amire gyakorlatilag csak egy vicces megjegyzést kapott és egy kilincsjavításra szóló utalást. Semmi egyebet. Körülbelül a hozzáállást is ennyire értékeli.*
- Az összes ingóságot a városba viszem, ha kell bérelek, vagy veszek egy helyet saját pénzből. Vagy keresek valakit, aki megőrzi javainkat. Tökmindegy. *Vonja meg a sötétben vállát, mert a tábortűz már épphogy csak pislákol a sötétben, azt senki sem táplálja.*
- A városban, szerzek egy térképet. A környékről. *Mutat körbe kezével.* Nem mellesleg nem is olyan messze futottam erre, ahol céljainknak megfelelő hely is akad, az úttól nem messze. De üres. Illetve... mindegy. *Legyint, mert ez még a jövő zenéje. Ezen felül másnak is lehet ötlete, már megint túl sokat beszélt, ez a suttogó szerzetes rossz szokásává kezd válni a trióban, ami kissé zavarja.*
- Nem kell rejtőznünk. Felesleges. Erősek vagyunk. Ha berendezkedtünk, figyeld a füstöt és a fényt, Szürke! Azt kövesd és az Erdőszellem jeleit. *Egy kicsit elcsendesedik, majd Lyzre, aztán Pyctára néz.*
- Ha lehet... épségben térj vissza utadról. Semmi kedvem még téged is istápolni. *Hangja száraz és kemény, valahogy mégis jóval érzelmesebb, mint korábban, csak az istenekre sem akarja kimutatni. Soha többé nem akarja már kimutatni. Óriási érzelmek kellenek ahhoz, hogy ezt a kőpajzsot valaki feltörje.*
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-06 16:37:49
Üzenet elküldve: 2018-09-06 16:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Abban a sötét, anyagtalan semmiben nem tudhatja, mi történik körülötte. Nem tapasztal semmit, nem lát semmit, egy fia jelenés annyi sem éri el. Nincs magyarázat, nincsenek nyugtató érvek, amelyek megerősíthetik lelkében és hitében, hogy amit tesz és ami szenvedést átél, megérné. Ám nem is neki kell, hogy megérje, nem azért járja a kín köveivel kirakott utat, hogy büszkeséget vagy a jól végzett munka gyümölcsét élvezze. Kezdi azt hinni, hogy oka volt a tűznek, oka a sokévnyi szenvedésnek a magányosan élő mester mellett, hogy nem hiába választotta ki az Erdő Szíve. És hálás azért a nyugalomban eltöltött hat-hét évtizedért, hogy érdekes és értékes barátokat ismert meg, hogy megízlelhette a szerelmet.
De neki ennyi jutott, ennyi és nem több, most pedig dolga van, amelyet el kell végeznie. Ez a pillanatnyi ellenszegülés, amely a kínnal kevert eszméletlenségbe taszította, nem veheti el a hitét, inkább megerősíti benne. Tudja, hogy nincs értelme harcolni ellene, s bárcsak Lyzendra vagy Umon tudhatná, hogy mire még a Fákban Lakóval is szembeszállt most értük. De semmi baj, így kell lennie. Nem azért tette, hogy elismerjék érte.
Az ájulás köde lassan oszlik, előbb homályos alakokat, oldalról érkező fényt érzékel csak. Majd a látása tisztul, a kép tisztul és erős kezek szorítását érzi, ahogy kótyagos fejjel felül.
Hallja Átok szigorú szavait, de válaszolni még képtelen. Maga sem gondolja úgy, hogy az elsunnyogás megoldás volna. Bízik Lyz diplomáciai képességeiben, így nem aggódik túlságosan. Nála és Umonnál biztosan jobban csinálja majd. Ezt is.*
- Az erőd a ti dolgotok. *Nyögi, ahogy előbb térdre, majd állásba tornázza magát fajtársa hathatós segítségével. Eleget feküdt, lassan mennie kell.*
- Vigyétek el a hírt és ürítsétek ki Vadvédet. Aki maradni akar, hagyjátok ott. *Nem az érdektelenség beszél belőle, csak a szabad döntés felett tör pálcát, nem az erőszakos elüldözés mellett. Ha valaki maradni akar, maradjon, de tudnia kell, hogy mit kockáztat azzal.
A kezdet már rég elmúlt, most már komolyan a közepében járnak, de a vége még kétséges. Legalábbis a csuhás részéről.
Xauzur félrevonul, a tűz fénykörén túlról figyeli az eseményeket, ahogy mint valami strázsa, elül. Csak a sárga szemek villannak meg olykor-olykor a lángok fényében.*
- Ez nem átok, hanem áldás. *Válaszol erőtlenül Lyznek, bár nehéz lehet ezt elhinni. Főleg ezek után.*
- Neki. *Mondja és a pillantásából ki lehet olvasni, kire is gondol.*
- Az Erdő Szívének. *Teszi hozzá a nyilvánvalót.
Mások számára nehéz lehet tisztelni egy ilyen istent, főleg úgy, hogy Arenith atya szerint a Fákban Lakó, Eeyr egyik aspektusa. Ám birodalmának és hitének védelme érdekében melyik jó lelkű hívő nem tesz meg mindent? Épp az ilyen esetekre járják a világot az olyanok, mint a csuhás. Ez a csíra talán mélyen alszik a lelkükben, születésük óta a részük és talán sosem ébred fel, hogy cselekedjen, csak akkor, ha a mostanihoz hasonló események történnek.
Lyz válaszára Umonnak csak kurtán bólint, ezzel jelezve, hogy egyetért a döntésével. Még kicsit szédül, de lassan úrrá lesz testén és érzésein.*
- Nem tudom megmondani. *Felel szomorú hangon.*
- Csak a küldetés egy részét ismerem még, nem a teljes utat, így nem ígérhetek semmit. *A következő szavakra újra fájdalommal figyelmezteti patrónusa, de ezt még el szeretné mondani.*
- Ha túlélem, megkereslek benneteket. *Csaknem hadarva mondta ki a szavakat, erezhető sürgetés csengett a hangjában. A mondat után sóhajtva fújja ki a fájdalmat, mely ezzel távozik is.*
- Ne késlekedjetek sokat, az erdő most türelmetlen. *Teszi hozzá kifejezéstelenül és csak elég a nem messze őrködő irbisz felé pillantani, vagy visszagondolni a korábbiakra, máris érezhető a helyzet komolysága.
Nem ül már le, a többiek érezhetik, hogy hamarosan eljön a búcsú ideje és ki tudja, mikor találkoznak - ha találkoznak újra - egyáltalán.*
//Három vándor//
*Abban a sötét, anyagtalan semmiben nem tudhatja, mi történik körülötte. Nem tapasztal semmit, nem lát semmit, egy fia jelenés annyi sem éri el. Nincs magyarázat, nincsenek nyugtató érvek, amelyek megerősíthetik lelkében és hitében, hogy amit tesz és ami szenvedést átél, megérné. Ám nem is neki kell, hogy megérje, nem azért járja a kín köveivel kirakott utat, hogy büszkeséget vagy a jól végzett munka gyümölcsét élvezze. Kezdi azt hinni, hogy oka volt a tűznek, oka a sokévnyi szenvedésnek a magányosan élő mester mellett, hogy nem hiába választotta ki az Erdő Szíve. És hálás azért a nyugalomban eltöltött hat-hét évtizedért, hogy érdekes és értékes barátokat ismert meg, hogy megízlelhette a szerelmet.
De neki ennyi jutott, ennyi és nem több, most pedig dolga van, amelyet el kell végeznie. Ez a pillanatnyi ellenszegülés, amely a kínnal kevert eszméletlenségbe taszította, nem veheti el a hitét, inkább megerősíti benne. Tudja, hogy nincs értelme harcolni ellene, s bárcsak Lyzendra vagy Umon tudhatná, hogy mire még a Fákban Lakóval is szembeszállt most értük. De semmi baj, így kell lennie. Nem azért tette, hogy elismerjék érte.
Az ájulás köde lassan oszlik, előbb homályos alakokat, oldalról érkező fényt érzékel csak. Majd a látása tisztul, a kép tisztul és erős kezek szorítását érzi, ahogy kótyagos fejjel felül.
Hallja Átok szigorú szavait, de válaszolni még képtelen. Maga sem gondolja úgy, hogy az elsunnyogás megoldás volna. Bízik Lyz diplomáciai képességeiben, így nem aggódik túlságosan. Nála és Umonnál biztosan jobban csinálja majd. Ezt is.*
- Az erőd a ti dolgotok. *Nyögi, ahogy előbb térdre, majd állásba tornázza magát fajtársa hathatós segítségével. Eleget feküdt, lassan mennie kell.*
- Vigyétek el a hírt és ürítsétek ki Vadvédet. Aki maradni akar, hagyjátok ott. *Nem az érdektelenség beszél belőle, csak a szabad döntés felett tör pálcát, nem az erőszakos elüldözés mellett. Ha valaki maradni akar, maradjon, de tudnia kell, hogy mit kockáztat azzal.
A kezdet már rég elmúlt, most már komolyan a közepében járnak, de a vége még kétséges. Legalábbis a csuhás részéről.
Xauzur félrevonul, a tűz fénykörén túlról figyeli az eseményeket, ahogy mint valami strázsa, elül. Csak a sárga szemek villannak meg olykor-olykor a lángok fényében.*
- Ez nem átok, hanem áldás. *Válaszol erőtlenül Lyznek, bár nehéz lehet ezt elhinni. Főleg ezek után.*
- Neki. *Mondja és a pillantásából ki lehet olvasni, kire is gondol.*
- Az Erdő Szívének. *Teszi hozzá a nyilvánvalót.
Mások számára nehéz lehet tisztelni egy ilyen istent, főleg úgy, hogy Arenith atya szerint a Fákban Lakó, Eeyr egyik aspektusa. Ám birodalmának és hitének védelme érdekében melyik jó lelkű hívő nem tesz meg mindent? Épp az ilyen esetekre járják a világot az olyanok, mint a csuhás. Ez a csíra talán mélyen alszik a lelkükben, születésük óta a részük és talán sosem ébred fel, hogy cselekedjen, csak akkor, ha a mostanihoz hasonló események történnek.
Lyz válaszára Umonnak csak kurtán bólint, ezzel jelezve, hogy egyetért a döntésével. Még kicsit szédül, de lassan úrrá lesz testén és érzésein.*
- Nem tudom megmondani. *Felel szomorú hangon.*
- Csak a küldetés egy részét ismerem még, nem a teljes utat, így nem ígérhetek semmit. *A következő szavakra újra fájdalommal figyelmezteti patrónusa, de ezt még el szeretné mondani.*
- Ha túlélem, megkereslek benneteket. *Csaknem hadarva mondta ki a szavakat, erezhető sürgetés csengett a hangjában. A mondat után sóhajtva fújja ki a fájdalmat, mely ezzel távozik is.*
- Ne késlekedjetek sokat, az erdő most türelmetlen. *Teszi hozzá kifejezéstelenül és csak elég a nem messze őrködő irbisz felé pillantani, vagy visszagondolni a korábbiakra, máris érezhető a helyzet komolysága.
Nem ül már le, a többiek érezhetik, hogy hamarosan eljön a búcsú ideje és ki tudja, mikor találkoznak - ha találkoznak újra - egyáltalán.*
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-09-05 23:12:33
Üzenet elküldve: 2018-09-05 23:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Három vándor//
*Amíg Xauzur meg nem nyalja kezét, nem tud megnyugodni, de még utána sem egészen. Éppen csak odakuporodik Pycta mellé, hajtaná az arca elől a kendőt, hogy könnyebben érje a friss levegő, s ha ez nem volna elég, vízzel frissítse, de minderre nincs szükség. Amint nyílik az elf szeme, Lyz keze is visszahúzódik, de aggodalma nem hagy alább. Nem is mozdul onnan, arra az esetre, ha újra előfordulna a rosszullét. Miután felsegíti egykori vezérét, kezeit az ölében pihenő vizes tömlő mellé ejti. Vállai előre hullva, lábait pedig maga alá húzza.*
- Mi történik Pycta? Megszállt valami téged is?*Oldalra fordítja fejét, s aggódó zöldjei a haragosokat keresi, hátha többet tudna kiolvasni.*Kinek nem mondhatsz ellent? *kérdezi.
Ám nem kerüli el figyelmét Umon változékonysága. Kezdi úgy érezni magát, mint összekötőkapocs két fél lábon billegő közt, akik bármikor elveszthetik az egyensúlyt, ő pedig hol ide kap, hol oda, hogy egyiket majd másikat egyenesbe segítse. Nem inoghat meg. eddig sem tehette, most még ennyire sem.*
- Umon a részleteket majd megbeszéljük. Megtervezzük. Nem így… nem most. *Nem csaponghat, most.*
- Annyi biztos, hogy szó nélkül nem jövök el. Egy tanácskozáson elmondom a lényeget, amit mindenkinek tudnia kell. És aztán mindenki belátása szerint dönt. Én így képzelem, és így is teszek majd.
*Mint az erőd jelenlegi fejének, ennyi felelőssége minimum van, és így is érzi. Emellett tartása is van, nem fog elsunnyogni, mindazon információk birtokában, amire szert tett, hogy aztán a többiek saját bőrükön tapasztalják meg a paktum semmisségét. Mellkasa egyre szorul a jövőt illetően, és ez a gondterheltség tükröződik is, bár nem olyan mértékben, mint amit érez. Jobban takarja már, mint régebben.*
- Kedves vagy Umon *mosolyog vissza, s enged a neheztelés, amit korábban érzett, amikor az erdőnek indult a szerzetes után. Ha közelebb ülne, még talá kezét is megsimítaná, a felajánlás köszönetére. * De nem kérhetem, hogy ennyire alám rendeld magad…
*Régen. Nagyon régen volt már, hogy úgy őrizték, mint a hímes tojást. Még mikor nagyszüleit látogatta meg Lyhanechben. Akkor egyszer először, és utoljára érezte ezt, hogy méltatlan ekkora figyelemre, és ilyen óvásra. Nem is tudott ezzel akkor mit kezdeni, még kislányként. Főleg, mert az erdőben megtanulta megvédeni magát. Csakhogy az erdő szabályai szerint, és nem a városé szerint.
~Szürke és Átok?~ Megborzong. Az új neveket meg kell szoknia, és már hűvösebbek az esték is. Már nincs olyan meleg nyári éj, mit egy langyosan melengető tábortűz ne dobna fel.*
- Talán az jobb kérdés, *igazítja ki Umon gondolatát Pycta felé.* hogy csak a híreket hoztad-e, és újra elnyel a föld, vagy ha szeretnénk, meg tudunk találni? *oldalvást pillant újra az elfre.* Vagy te esetleg vársz ránk valahol, amikor elhagyjuk az erődöt, vagy te is ezzel letudtad a feladatod?
*Belegondolni újra szívszorító, de inkább tudja előre, hogy egykori vezére csak lezárni jött egy korszakot, vagy mégis érez némi közösséget, legalább kettejükkel, hogy kapcsolatban akarjon maradni velük.*
//Három vándor//
*Amíg Xauzur meg nem nyalja kezét, nem tud megnyugodni, de még utána sem egészen. Éppen csak odakuporodik Pycta mellé, hajtaná az arca elől a kendőt, hogy könnyebben érje a friss levegő, s ha ez nem volna elég, vízzel frissítse, de minderre nincs szükség. Amint nyílik az elf szeme, Lyz keze is visszahúzódik, de aggodalma nem hagy alább. Nem is mozdul onnan, arra az esetre, ha újra előfordulna a rosszullét. Miután felsegíti egykori vezérét, kezeit az ölében pihenő vizes tömlő mellé ejti. Vállai előre hullva, lábait pedig maga alá húzza.*
- Mi történik Pycta? Megszállt valami téged is?*Oldalra fordítja fejét, s aggódó zöldjei a haragosokat keresi, hátha többet tudna kiolvasni.*Kinek nem mondhatsz ellent? *kérdezi.
Ám nem kerüli el figyelmét Umon változékonysága. Kezdi úgy érezni magát, mint összekötőkapocs két fél lábon billegő közt, akik bármikor elveszthetik az egyensúlyt, ő pedig hol ide kap, hol oda, hogy egyiket majd másikat egyenesbe segítse. Nem inoghat meg. eddig sem tehette, most még ennyire sem.*
- Umon a részleteket majd megbeszéljük. Megtervezzük. Nem így… nem most. *Nem csaponghat, most.*
- Annyi biztos, hogy szó nélkül nem jövök el. Egy tanácskozáson elmondom a lényeget, amit mindenkinek tudnia kell. És aztán mindenki belátása szerint dönt. Én így képzelem, és így is teszek majd.
*Mint az erőd jelenlegi fejének, ennyi felelőssége minimum van, és így is érzi. Emellett tartása is van, nem fog elsunnyogni, mindazon információk birtokában, amire szert tett, hogy aztán a többiek saját bőrükön tapasztalják meg a paktum semmisségét. Mellkasa egyre szorul a jövőt illetően, és ez a gondterheltség tükröződik is, bár nem olyan mértékben, mint amit érez. Jobban takarja már, mint régebben.*
- Kedves vagy Umon *mosolyog vissza, s enged a neheztelés, amit korábban érzett, amikor az erdőnek indult a szerzetes után. Ha közelebb ülne, még talá kezét is megsimítaná, a felajánlás köszönetére. * De nem kérhetem, hogy ennyire alám rendeld magad…
*Régen. Nagyon régen volt már, hogy úgy őrizték, mint a hímes tojást. Még mikor nagyszüleit látogatta meg Lyhanechben. Akkor egyszer először, és utoljára érezte ezt, hogy méltatlan ekkora figyelemre, és ilyen óvásra. Nem is tudott ezzel akkor mit kezdeni, még kislányként. Főleg, mert az erdőben megtanulta megvédeni magát. Csakhogy az erdő szabályai szerint, és nem a városé szerint.
~Szürke és Átok?~ Megborzong. Az új neveket meg kell szoknia, és már hűvösebbek az esték is. Már nincs olyan meleg nyári éj, mit egy langyosan melengető tábortűz ne dobna fel.*
- Talán az jobb kérdés, *igazítja ki Umon gondolatát Pycta felé.* hogy csak a híreket hoztad-e, és újra elnyel a föld, vagy ha szeretnénk, meg tudunk találni? *oldalvást pillant újra az elfre.* Vagy te esetleg vársz ránk valahol, amikor elhagyjuk az erődöt, vagy te is ezzel letudtad a feladatod?
*Belegondolni újra szívszorító, de inkább tudja előre, hogy egykori vezére csak lezárni jött egy korszakot, vagy mégis érez némi közösséget, legalább kettejükkel, hogy kapcsolatban akarjon maradni velük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222