Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-13 09:35:55
Üzenet elküldve: 2021-07-13 09:35:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
- Kérem javítson ki, ha félreértettem. * Mosolyog a nemes, ezzel egyértelmű kérdés elé állítva fajtársát - ha megint azt mondja, hogy semmi nem volt, és tovább játszadozik vele, akkor Drameiloten is leáll, és a továbbiakban nem lesz részese a játszadozásnak. Ha viszont folytatja azt, az a nemes számára egyértelmű üzenet - jó úton haladsz, haladj tovább rajta. Így akarja elkerülni az előző esti megaláztatás újabb megtörténését, és ha Alymeidha most nem, de később elutasítja a közeledését, akkor jogosan érez majd felháborodást. *
- Mondhatjuk vadászatnak is. Egy finom, és igen ritka őzgidát igyekszik becserkészni az elf, türelem, ügyesség, és észjáték kérdése az egész. Aztán ki tudja, hogy az egész végén sikeres-e a vad elejtése. * Teszi még hozzá, és úgy gondolja, ennél egyértelműbben nem is kérdezhetné meg, hogy a finom hölgy véleménye mennyiben változott az este óta. Dram végtelenül türelmes, és megértő és elfogadó másokkal, de azt nem szereti, ha az idejét vesztegetik, és megtévesztik, játszanak vele. *
- Oh, én azt hallottam, hogy a bor mellé társuló női társaságot szokták okolni a férfiak. De gondolom nem kell tartanom attól, hogy alattomosan kihasználná a bor adta lehetőségeket, eljátszadozna velem, amíg kedvére való, aztán félredobna. * Teszi fel a kérdést, talán kicsit nyersebben, mint tervezte, de azért igyekszik éreztetni a másikkal, hogy nem teljesen tartja saját hibájának a Pegazusban történteket. Hiszen Alymeidha egész este, és azóta is a mézesmadzagot húzogatja előtte, aztán csodálkozik, hogyha megpróbálja elkapni azt. Főleg akkor, amikor az italnak hála kellően felbátorodik. *
- Természetesen. Hiszen, ha csatlakozik a személyzethez, akkor az a minimum, hogy ismerje azt, ahol lakik majd. Döntést pedig nehéz hozni ilyesfajta ismeret nélkül. * Tárja szét a karját, emlékeztetve a lányt arra, hogy még mindig áll a javaslata. *
- Sőt, ha vadászként tevékenykedne, akkor célszerű a közeli erdőt is megismerje, bár azt hiszem, arra ma már nem nyúlik alkalmunk. De ha kedve van rá, ígéretes holnapnak nézhetünk elébe. * Tesz egy újabb felkínálást, miközben a borokat tölti ki maguknak, természetesen először Alymeidhának. Ezek után saját kupáját koccintásra emeli, majd kortyol belőle egy keveset. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
- Kérem javítson ki, ha félreértettem. * Mosolyog a nemes, ezzel egyértelmű kérdés elé állítva fajtársát - ha megint azt mondja, hogy semmi nem volt, és tovább játszadozik vele, akkor Drameiloten is leáll, és a továbbiakban nem lesz részese a játszadozásnak. Ha viszont folytatja azt, az a nemes számára egyértelmű üzenet - jó úton haladsz, haladj tovább rajta. Így akarja elkerülni az előző esti megaláztatás újabb megtörténését, és ha Alymeidha most nem, de később elutasítja a közeledését, akkor jogosan érez majd felháborodást. *
- Mondhatjuk vadászatnak is. Egy finom, és igen ritka őzgidát igyekszik becserkészni az elf, türelem, ügyesség, és észjáték kérdése az egész. Aztán ki tudja, hogy az egész végén sikeres-e a vad elejtése. * Teszi még hozzá, és úgy gondolja, ennél egyértelműbben nem is kérdezhetné meg, hogy a finom hölgy véleménye mennyiben változott az este óta. Dram végtelenül türelmes, és megértő és elfogadó másokkal, de azt nem szereti, ha az idejét vesztegetik, és megtévesztik, játszanak vele. *
- Oh, én azt hallottam, hogy a bor mellé társuló női társaságot szokták okolni a férfiak. De gondolom nem kell tartanom attól, hogy alattomosan kihasználná a bor adta lehetőségeket, eljátszadozna velem, amíg kedvére való, aztán félredobna. * Teszi fel a kérdést, talán kicsit nyersebben, mint tervezte, de azért igyekszik éreztetni a másikkal, hogy nem teljesen tartja saját hibájának a Pegazusban történteket. Hiszen Alymeidha egész este, és azóta is a mézesmadzagot húzogatja előtte, aztán csodálkozik, hogyha megpróbálja elkapni azt. Főleg akkor, amikor az italnak hála kellően felbátorodik. *
- Természetesen. Hiszen, ha csatlakozik a személyzethez, akkor az a minimum, hogy ismerje azt, ahol lakik majd. Döntést pedig nehéz hozni ilyesfajta ismeret nélkül. * Tárja szét a karját, emlékeztetve a lányt arra, hogy még mindig áll a javaslata. *
- Sőt, ha vadászként tevékenykedne, akkor célszerű a közeli erdőt is megismerje, bár azt hiszem, arra ma már nem nyúlik alkalmunk. De ha kedve van rá, ígéretes holnapnak nézhetünk elébe. * Tesz egy újabb felkínálást, miközben a borokat tölti ki maguknak, természetesen először Alymeidhának. Ezek után saját kupáját koccintásra emeli, majd kortyol belőle egy keveset. *
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-07 20:44:26
Üzenet elküldve: 2021-07-07 20:44:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A félvér, bármennyire is kínozza jelenleg az éhség, azért igyekszik nem éhező koldus módjára habzsolni az ételt. Megtartóztatva hát magát, szépen lassan eszik, fenntartva ezzel az illedelmesség látszatát.*
-Ó, valóban?
*Kérdez vissza illetődötten, természetesen miután lenyeli a szájában rágódó falatot. Egy pillanatra merengve kúszik tekintete a falra, szemeit is összehúzza, ahogy látszólag próbálja felidézni azokat az alkalmat, mikor elviekben szóvá tette vágyait a hosszúéltű. Természetesen pontosan tudja, mire is céloz a másik, de ezt beismerni vagy szégyellős kislány módjára tudomásul venni, a legkevésbé sem szórakoztató. Márpedig feltett szándéka jól érezni magát. Végül, mint aki nem találta meg amit keresett emlékei között, halványan megrázza a fejét.*
-Talán elkerülhette a figyelmem... de ha jól sejtem nem az íjászatra céloz, nemigaz?
*Vonásai lágyak, egészen őszintének tűnik értetlensége, de Dram ismerheti már annyira, hogy tudja, csak színészkedik, néha a pimasz pillantásokban, kósza mosolyokban azért tetten érhető mímelése.
Nem vesz több ételt a tányérjára a kikészített előételek közül, a legkevésbé sem akar falánknak látszani.*
-Csodálatosan hangzik.
*Bukik ki belőle révetegen, ahogy elképzeli maga előtt a felajánlott főételt, szinte össze is fut a nyál a szájában. Evőeszközeit gondosan tányérjára helyezi, aztán a pincéhez induló ősz férfi után néz, s amint eltűnik az ajtónál, máris halkan szól a mágushoz, kissé közelebb hajolva*
-A borral érdemes vigyáznia kedves. Úgy tapasztaltam nagyon különös hatással van a férfiakra.
*Úgy tűnhet általános igazságot igyekszik megfogalmazni, de egyértelműen, szemtelen módon utal vissza a tegnap este történtekre. Nem úgy tűnik persze, mintha bosszúsan felróná Dramnak, inkább csak kíváncsi rá, hogyan reagál. Aztán már húzódik is vissza székében, egyszerű csevegésre váltva hergelését.*
-Remélem vacsora után körbe vezet. Sohasem voltam még ekkora házban.
*Néz körbe valódi lelkesedéssel, aztán kissé türelmetlenül igazgatja evőeszközeit párhuzamosan egymás mellé.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A félvér, bármennyire is kínozza jelenleg az éhség, azért igyekszik nem éhező koldus módjára habzsolni az ételt. Megtartóztatva hát magát, szépen lassan eszik, fenntartva ezzel az illedelmesség látszatát.*
-Ó, valóban?
*Kérdez vissza illetődötten, természetesen miután lenyeli a szájában rágódó falatot. Egy pillanatra merengve kúszik tekintete a falra, szemeit is összehúzza, ahogy látszólag próbálja felidézni azokat az alkalmat, mikor elviekben szóvá tette vágyait a hosszúéltű. Természetesen pontosan tudja, mire is céloz a másik, de ezt beismerni vagy szégyellős kislány módjára tudomásul venni, a legkevésbé sem szórakoztató. Márpedig feltett szándéka jól érezni magát. Végül, mint aki nem találta meg amit keresett emlékei között, halványan megrázza a fejét.*
-Talán elkerülhette a figyelmem... de ha jól sejtem nem az íjászatra céloz, nemigaz?
*Vonásai lágyak, egészen őszintének tűnik értetlensége, de Dram ismerheti már annyira, hogy tudja, csak színészkedik, néha a pimasz pillantásokban, kósza mosolyokban azért tetten érhető mímelése.
Nem vesz több ételt a tányérjára a kikészített előételek közül, a legkevésbé sem akar falánknak látszani.*
-Csodálatosan hangzik.
*Bukik ki belőle révetegen, ahogy elképzeli maga előtt a felajánlott főételt, szinte össze is fut a nyál a szájában. Evőeszközeit gondosan tányérjára helyezi, aztán a pincéhez induló ősz férfi után néz, s amint eltűnik az ajtónál, máris halkan szól a mágushoz, kissé közelebb hajolva*
-A borral érdemes vigyáznia kedves. Úgy tapasztaltam nagyon különös hatással van a férfiakra.
*Úgy tűnhet általános igazságot igyekszik megfogalmazni, de egyértelműen, szemtelen módon utal vissza a tegnap este történtekre. Nem úgy tűnik persze, mintha bosszúsan felróná Dramnak, inkább csak kíváncsi rá, hogyan reagál. Aztán már húzódik is vissza székében, egyszerű csevegésre váltva hergelését.*
-Remélem vacsora után körbe vezet. Sohasem voltam még ekkora házban.
*Néz körbe valódi lelkesedéssel, aztán kissé türelmetlenül igazgatja evőeszközeit párhuzamosan egymás mellé.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:28:28
Üzenet elküldve: 2021-07-05 22:28:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Alymeidha bármennyire is igyekszik, egyre kevésbé kelti az erkölcsös lány látszatát, éppen ezért ha szeretné, ugyan fogdoshatná Drameilotent bárhol, az egykori nemes nem lepődne meg rajta, sőt, nem is zavarná túlságosan. A lovászfiú pedig látott már cifrábbat is, na mondjuk nem pont a birtok gazdájától, hanem a többi dolgozótól, és csak olyan időszakokban, amikor a Sayquevesek nem tartózkodtak a házban. És akkor is titokban, legalábbis azt hitték. De a lovászfiú sok mindent lát, bár nem beszél róla. Pedig egyszer azt is látta, az étkező ablakán keresztül, hogy egy szintén egykori nemes nőt egy félkarú alkimista tett igen boldoggá az asztalon, mielőtt az uraság berontott volna, hogy helyre tegye őket, nem csak a bent lévők, de a kintről leskelődő fickó bánatára is. *
- Nos, ha nagyon szeretné kedvesem, szedettetek egy tányérra valót. Persze szűken mérve, hogy vigyázhasson a tökéletes alakjára. * Mosolyog vissza, nem számítva arra, hogy a nő tényleg pitypangot szeretne, de ha tovább húzza vele az agyát, akkor bizony int a lovászfiúnak, és elszalajtja szedni egy-két marékra valót.
Odabent bele se gondol, hogy a berendezés felkeltené a lány érdeklődését, úgy gondolja, illendő előbb enni, és majd utána körbe vezetni a félvért. Nem kívánja most húzni az időt, hiszen egyértelműen a tudtára adták, hogy bizony jobb lesz, ha mielőtt falatozni kezdenek. Észre sem veszi Alymeidha ügyetlenkedését, és megbotlását, pedig szívesen segíteni neki, hogy a karjaiba szédülhessen, de így jár az, aki megy előre rendületlenül, anélkül, hogy hátra pillantana. *
- Nos, alighanem egyértelművé tettem azt már a nap folyamán többször is, de nem gondolom, hogy az túlzottan csillapítaná az éhségét, kedvesem. * Villan a pimasz mosoly és tekintet a férfi villájára tűzött paradicsomszelet mögül. Elgondolkodik kicsit, és ha Alymeidha nem kapott a javaslaton, és nem lakott jól az előétellel, akkor Drameiloten maga választ, amennyiben a nő képtelen rá. *
- Nos, ha valami gyorsat és finomat szeretnénk, akkor az őzgerincet javasolnám. Igazán ízletes és finom, de mégis hamar készen van. Egy kis körtével, és áfonyával, vörösboros szaftban sütve, amennyiben kedvére van az ilyesmi ízvilág. * Teszi meg a javaslatot, és ha a nő elfogadja, akkor egyből le is adja a rendelést az egyik szolgálónál, majd egy másikat int magukhoz. *
- Két kupa vörösbort kérnénk, a pince aljáról. * Mondja, ezzel jelezve az őszes hajú férfinak, hogy a finomabb, drágább borból szeretné megvendégelni a nőt. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Alymeidha bármennyire is igyekszik, egyre kevésbé kelti az erkölcsös lány látszatát, éppen ezért ha szeretné, ugyan fogdoshatná Drameilotent bárhol, az egykori nemes nem lepődne meg rajta, sőt, nem is zavarná túlságosan. A lovászfiú pedig látott már cifrábbat is, na mondjuk nem pont a birtok gazdájától, hanem a többi dolgozótól, és csak olyan időszakokban, amikor a Sayquevesek nem tartózkodtak a házban. És akkor is titokban, legalábbis azt hitték. De a lovászfiú sok mindent lát, bár nem beszél róla. Pedig egyszer azt is látta, az étkező ablakán keresztül, hogy egy szintén egykori nemes nőt egy félkarú alkimista tett igen boldoggá az asztalon, mielőtt az uraság berontott volna, hogy helyre tegye őket, nem csak a bent lévők, de a kintről leskelődő fickó bánatára is. *
- Nos, ha nagyon szeretné kedvesem, szedettetek egy tányérra valót. Persze szűken mérve, hogy vigyázhasson a tökéletes alakjára. * Mosolyog vissza, nem számítva arra, hogy a nő tényleg pitypangot szeretne, de ha tovább húzza vele az agyát, akkor bizony int a lovászfiúnak, és elszalajtja szedni egy-két marékra valót.
Odabent bele se gondol, hogy a berendezés felkeltené a lány érdeklődését, úgy gondolja, illendő előbb enni, és majd utána körbe vezetni a félvért. Nem kívánja most húzni az időt, hiszen egyértelműen a tudtára adták, hogy bizony jobb lesz, ha mielőtt falatozni kezdenek. Észre sem veszi Alymeidha ügyetlenkedését, és megbotlását, pedig szívesen segíteni neki, hogy a karjaiba szédülhessen, de így jár az, aki megy előre rendületlenül, anélkül, hogy hátra pillantana. *
- Nos, alighanem egyértelművé tettem azt már a nap folyamán többször is, de nem gondolom, hogy az túlzottan csillapítaná az éhségét, kedvesem. * Villan a pimasz mosoly és tekintet a férfi villájára tűzött paradicsomszelet mögül. Elgondolkodik kicsit, és ha Alymeidha nem kapott a javaslaton, és nem lakott jól az előétellel, akkor Drameiloten maga választ, amennyiben a nő képtelen rá. *
- Nos, ha valami gyorsat és finomat szeretnénk, akkor az őzgerincet javasolnám. Igazán ízletes és finom, de mégis hamar készen van. Egy kis körtével, és áfonyával, vörösboros szaftban sütve, amennyiben kedvére van az ilyesmi ízvilág. * Teszi meg a javaslatot, és ha a nő elfogadja, akkor egyből le is adja a rendelést az egyik szolgálónál, majd egy másikat int magukhoz. *
- Két kupa vörösbort kérnénk, a pince aljáról. * Mondja, ezzel jelezve az őszes hajú férfinak, hogy a finomabb, drágább borból szeretné megvendégelni a nőt. *
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-03 21:13:27
Üzenet elküldve: 2021-07-03 21:13:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A félvérnek nehezére esik elképzelni egy ennél nagyobb és díszesebb birtokot, elvégre ehhez hasonlót is csak most lát először. Ahonnan ő jön, mindenki egyszerű erdei házikóban lakik, gondosan mellőznek mindenféle cicomát. Elvégre az Őrzők is egyszerű körülmények között éltek, sohasem volt kérdés hát az otthoni hosszúfülű közösség számára, hogy nekik is hasonlóan kell cselekedniük. Most, hogy ennyi szép épületet látott Artheniorban, Aly különösen ostobának találja ezt a puritán életvitelt.
A gyermeki izgalommal teli nézelődésből a szemtelen érintés zökkenti ki, no nem látványosan persze, a férfihoz hasonlatosan ő is úgy tesz, mintha semmi jelentősége nem lenne a dolognak, mintha észre sem vette volna az illetlen ujjakat. Még mindig szokatlan számára Dram újonnan felvett pimasz viselkedése, közeledése eddig udvarias és óvatos volt, leszámítva persze a fürdőházas jelenetet, de tagadhatatlanul szórakoztatja a váratlan komiszság. Tudja, hogy már igazán nem kellene tovább hergelnie a hosszúfülűt, de túl jól mulat most ahhoz, hogy kihátráljon a kis játékból. Így amint az elf lesegíti a ló hátáról, természetesen ő is megenged magának pár apró érintést, de jóval kevésbé illetlen helyeken, erkölcsös lányok elvégre nem fogdosnak nyilvánosan férfiakat, még akkor sem, ha az őket figyelő közönség jelen esetben kimerül a lovászfiú személyében.*
-Pedig már egészen megbarátkoztam a pitypangevés gondolatával.
*Sóhajtja visszapillantva a zöld fűben megbúvó sárga virágokra, még mielőtt belép, aztán máris halk köszönömöt rebeg, ahogy lesegítik róla a kabátot. Pillantásai hamar elkalandoznak a falakon, a bútorokon, de még a padlón is, csaknem meg is botlik a saját lábában, ahogy Dramot követve belép az étkezőbe, de szerencsére még épp időben húzza ki magát, hogy ne legyen a másik számára feltűnő.
Ahogy helyet foglal, gyomra visszafogottan kordul egyet az izgatottságtól, egészen úgy érzi, csupán pillanatok kérdése, hogy saját magát kezdje el emészteni. Szerencsére egyből érkezik is az asztalra az előétel, Aly pedig evőeszközt ragadva szemléli a csinos kis zöldségeket a tálon, s amint rá kerül a sor, egy keveset maga is a tányérjára vesz. Legszívesebben kapkodva habzsolná be a paprikatekercseket, mint valami barbár, de nyugalmat erőltetve magára kezdi lassan, ráérősen felvágni az ételt, igazán nem szeretné neveletlen kisgyerek benyomását kelteni.*
-Nem is tudom... Magának mihez lenne kedve?
*Emeli meg fejét, ártatlan tekintetét pedig a férfiéba fúrja, mintha nem is lenne tisztában a kérdés kétértelműségével. Fürkészi még egy darabig a szemeket, ahogy vár valamiféle reakcióra, majd elmosolyodva pillant vissza tányérjára és végre a szájához emeli az első falatot*
-Nekem megfelel bármit választ.
*Azzal neki is lát az evésnek*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*A félvérnek nehezére esik elképzelni egy ennél nagyobb és díszesebb birtokot, elvégre ehhez hasonlót is csak most lát először. Ahonnan ő jön, mindenki egyszerű erdei házikóban lakik, gondosan mellőznek mindenféle cicomát. Elvégre az Őrzők is egyszerű körülmények között éltek, sohasem volt kérdés hát az otthoni hosszúfülű közösség számára, hogy nekik is hasonlóan kell cselekedniük. Most, hogy ennyi szép épületet látott Artheniorban, Aly különösen ostobának találja ezt a puritán életvitelt.
A gyermeki izgalommal teli nézelődésből a szemtelen érintés zökkenti ki, no nem látványosan persze, a férfihoz hasonlatosan ő is úgy tesz, mintha semmi jelentősége nem lenne a dolognak, mintha észre sem vette volna az illetlen ujjakat. Még mindig szokatlan számára Dram újonnan felvett pimasz viselkedése, közeledése eddig udvarias és óvatos volt, leszámítva persze a fürdőházas jelenetet, de tagadhatatlanul szórakoztatja a váratlan komiszság. Tudja, hogy már igazán nem kellene tovább hergelnie a hosszúfülűt, de túl jól mulat most ahhoz, hogy kihátráljon a kis játékból. Így amint az elf lesegíti a ló hátáról, természetesen ő is megenged magának pár apró érintést, de jóval kevésbé illetlen helyeken, erkölcsös lányok elvégre nem fogdosnak nyilvánosan férfiakat, még akkor sem, ha az őket figyelő közönség jelen esetben kimerül a lovászfiú személyében.*
-Pedig már egészen megbarátkoztam a pitypangevés gondolatával.
*Sóhajtja visszapillantva a zöld fűben megbúvó sárga virágokra, még mielőtt belép, aztán máris halk köszönömöt rebeg, ahogy lesegítik róla a kabátot. Pillantásai hamar elkalandoznak a falakon, a bútorokon, de még a padlón is, csaknem meg is botlik a saját lábában, ahogy Dramot követve belép az étkezőbe, de szerencsére még épp időben húzza ki magát, hogy ne legyen a másik számára feltűnő.
Ahogy helyet foglal, gyomra visszafogottan kordul egyet az izgatottságtól, egészen úgy érzi, csupán pillanatok kérdése, hogy saját magát kezdje el emészteni. Szerencsére egyből érkezik is az asztalra az előétel, Aly pedig evőeszközt ragadva szemléli a csinos kis zöldségeket a tálon, s amint rá kerül a sor, egy keveset maga is a tányérjára vesz. Legszívesebben kapkodva habzsolná be a paprikatekercseket, mint valami barbár, de nyugalmat erőltetve magára kezdi lassan, ráérősen felvágni az ételt, igazán nem szeretné neveletlen kisgyerek benyomását kelteni.*
-Nem is tudom... Magának mihez lenne kedve?
*Emeli meg fejét, ártatlan tekintetét pedig a férfiéba fúrja, mintha nem is lenne tisztában a kérdés kétértelműségével. Fürkészi még egy darabig a szemeket, ahogy vár valamiféle reakcióra, majd elmosolyodva pillant vissza tányérjára és végre a szájához emeli az első falatot*
-Nekem megfelel bármit választ.
*Azzal neki is lát az evésnek*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-07-03 18:17:15
Üzenet elküldve: 2021-07-03 18:17:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten gyomra is jelzi ugyan, hogy már régen étkezett, de a férfi nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. A hosszú olvasással, és tanulással töltött órák, na és a nemesi neveltetés megedzették annyira, hogy könnyedén nyomjon el ilyesfajta kellemetlenségeket. *
- Valóban, nem akartam túl fényűző birtokot. Az apámé ennél sokkal kérkedőbb, és nagyobb. Számomra egy egyszerű faház is megtette volna, de a szüleim kikötötték, hogy egy Sayqueves nem élhet holmi zugban. Egyébként is, örököltem, szóval nem volt sok választásom. * Ad magyarázatot arra, hogy miért úgy néz ki a birtok, ahogy. Szavai nem hangzanak kérkedőnek, nem is álszentség mindez, valóban mindegy lenne számára, hogy milyen helyen lakik, amíg megfelelő könyvtárral, na és persze személyzettel van ellátva. Viszont a személyzetnek is kell hol laknia, szóval már ezért sem lenne lehetséges az egyszerű lakás, amit először vet fel. *
- Tökéletes, látom már el is kezdte. * Mosolyog a férfi, lopva végig simítva Alymeidha mellette elhelyezkedő combján. Úgy tesz, mintha nem lenne jelentősége a mozdulatnak, mintha meg se történt volna, azonban pimasz kis ujjai szégyentelen helyen táncoltak végig, a comb belső részén, és már-már felháborító módon közel is kerültek egy bizonyos testrészhez, mielőtt az elf befejezné a mozdulatot. *
- Örülök, hogy tetszik. Hiszen ha elfogadja az ajánlatom, akkor maga is ezen a helyen rendezkedhet be. * Mosolyog Drameiloten, és természetesen segítő kezet nyújt, ezt látva pedig megtorpan, és visszahúzódik a lovászfiú, aki már igyekezett volna a segítségükre lenni. A lesegítés természetesen a szokásos pimaszkodással együtt történik, ezen a ponton már nem tudja fékezni magát az egykori nemes. *
- Annak nem örülnék. Bár valóban ehető növény, és sokan nem tudják, de számos pozitív élettani hatása van, amit a világért sem sajnálnék magától, de a pitypangokat pont ezért, főként az állatoknak, és gyógyfűnek termesztjük. Ha lehet, akkor inkább valami ízekben gazdagabbal látnám vendégül. * Suttog vissza, és az ajtóhoz lép, ami ki is nyílik érkezésükre. Mivel ő a házigazda, ezért elsőként lép be, odabent karját nyújtva. *
- Ha engedi, akkor elkérném a kabátját. Idebent már nem lesz szükség rá. * Jegyzi meg, és valóban, a házban kellemes meleg uralkodik, erről megannyi kandalló gondoskodik. Ha így tesz, akkor Dram az arra megfelelő fogantyúra teszi először a nőét, majd saját bélelt köpenyét, és az étkező felé fordul. *
- Kérem, kövessen kedves. * Lép előre, és megindul az említett helység felé. Oda érve aztán újabb két kézlendítéssel jelzi, hogy nem lesz szükségük segítségre a helyfoglalás tekintetében, maga húzza ki az asztalfő melletti ülőalkalmatosságot, így kínálva hellyel a másikat. Ezek után maga is helyet foglal megszokott helyén. Mintha csak erre vártak volna, szolgálók igyekeznek be, hogy megterítsenek számukra, és az egyik máris előételt hoz. Ha Alymeidha végignéz rajta, láthatja, hogy hidegtál jellegű étellel várják, de talán nem olyan módon, ahogy megszokta. Ízesített sajtkrémmel töltött paradicsomszeletek, füstölt húsba tekert zöldségek, töltött, grillezett paprikatekercsek, és aszalt gyümölcsből készült saláta szolgál az étvágy időszakos csillapításául. *
- Kérem, egyen keveset, mielőtt elfogy nekem, és addig árulja el, hogy mit készíttessek a szakáccsal főfogás jelleggel. * Int az ételek felé, és maga is a tányérára vesz néhány finom falatot, de ügyelve rá, hogy mindenből bőven elegendőt hagyjon, nem csökkentve a választási lehetőségeket. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Drameiloten gyomra is jelzi ugyan, hogy már régen étkezett, de a férfi nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. A hosszú olvasással, és tanulással töltött órák, na és a nemesi neveltetés megedzették annyira, hogy könnyedén nyomjon el ilyesfajta kellemetlenségeket. *
- Valóban, nem akartam túl fényűző birtokot. Az apámé ennél sokkal kérkedőbb, és nagyobb. Számomra egy egyszerű faház is megtette volna, de a szüleim kikötötték, hogy egy Sayqueves nem élhet holmi zugban. Egyébként is, örököltem, szóval nem volt sok választásom. * Ad magyarázatot arra, hogy miért úgy néz ki a birtok, ahogy. Szavai nem hangzanak kérkedőnek, nem is álszentség mindez, valóban mindegy lenne számára, hogy milyen helyen lakik, amíg megfelelő könyvtárral, na és persze személyzettel van ellátva. Viszont a személyzetnek is kell hol laknia, szóval már ezért sem lenne lehetséges az egyszerű lakás, amit először vet fel. *
- Tökéletes, látom már el is kezdte. * Mosolyog a férfi, lopva végig simítva Alymeidha mellette elhelyezkedő combján. Úgy tesz, mintha nem lenne jelentősége a mozdulatnak, mintha meg se történt volna, azonban pimasz kis ujjai szégyentelen helyen táncoltak végig, a comb belső részén, és már-már felháborító módon közel is kerültek egy bizonyos testrészhez, mielőtt az elf befejezné a mozdulatot. *
- Örülök, hogy tetszik. Hiszen ha elfogadja az ajánlatom, akkor maga is ezen a helyen rendezkedhet be. * Mosolyog Drameiloten, és természetesen segítő kezet nyújt, ezt látva pedig megtorpan, és visszahúzódik a lovászfiú, aki már igyekezett volna a segítségükre lenni. A lesegítés természetesen a szokásos pimaszkodással együtt történik, ezen a ponton már nem tudja fékezni magát az egykori nemes. *
- Annak nem örülnék. Bár valóban ehető növény, és sokan nem tudják, de számos pozitív élettani hatása van, amit a világért sem sajnálnék magától, de a pitypangokat pont ezért, főként az állatoknak, és gyógyfűnek termesztjük. Ha lehet, akkor inkább valami ízekben gazdagabbal látnám vendégül. * Suttog vissza, és az ajtóhoz lép, ami ki is nyílik érkezésükre. Mivel ő a házigazda, ezért elsőként lép be, odabent karját nyújtva. *
- Ha engedi, akkor elkérném a kabátját. Idebent már nem lesz szükség rá. * Jegyzi meg, és valóban, a házban kellemes meleg uralkodik, erről megannyi kandalló gondoskodik. Ha így tesz, akkor Dram az arra megfelelő fogantyúra teszi először a nőét, majd saját bélelt köpenyét, és az étkező felé fordul. *
- Kérem, kövessen kedves. * Lép előre, és megindul az említett helység felé. Oda érve aztán újabb két kézlendítéssel jelzi, hogy nem lesz szükségük segítségre a helyfoglalás tekintetében, maga húzza ki az asztalfő melletti ülőalkalmatosságot, így kínálva hellyel a másikat. Ezek után maga is helyet foglal megszokott helyén. Mintha csak erre vártak volna, szolgálók igyekeznek be, hogy megterítsenek számukra, és az egyik máris előételt hoz. Ha Alymeidha végignéz rajta, láthatja, hogy hidegtál jellegű étellel várják, de talán nem olyan módon, ahogy megszokta. Ízesített sajtkrémmel töltött paradicsomszeletek, füstölt húsba tekert zöldségek, töltött, grillezett paprikatekercsek, és aszalt gyümölcsből készült saláta szolgál az étvágy időszakos csillapításául. *
- Kérem, egyen keveset, mielőtt elfogy nekem, és addig árulja el, hogy mit készíttessek a szakáccsal főfogás jelleggel. * Int az ételek felé, és maga is a tányérára vesz néhány finom falatot, de ügyelve rá, hogy mindenből bőven elegendőt hagyjon, nem csökkentve a választási lehetőségeket. *
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-30 14:24:42
Üzenet elküldve: 2021-06-30 14:24:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Úgy tűnik a félvér hiába feddi meg rossz magaviseletéért a hosszúéltűt. Ugyan valamicskével visszább vesz a szemérmetlenkedésből, de az út további részében is aljas módon játszadozik a lány türelmével. Hazugság lenne azt állítani, hogy ez egyáltalán nem kedvére való, de higgadtságot erőltetve magára igyekszik nem felbujtani a férfit a rosszra, színlelt nyugalommal tűri az esetleges alattomos érintéseket.
Valamelyest fellélegzik, mikor megérkeznek. Elvégre ez azt jelenti, hogy hamarosan szabadul a nyeregből, ami az utóbbi percekben kezdett igencsak kényelmetlenné válni több okból is, illetve közelebb került a régen vágyott vacsorához. Csak most, hogy végre van ideje kicsit gondolkodni, eszmél rá, mennyire átkozottul éhes már.
Az elsuttogott kérés csal arcára egy halvány mosolyt, s egy halk "rendbennel" egyezik bele a dologba, pedig azt a maradék távolságot már szívesen megtette volna lábon.*
-Milyen egyszerű és szegényes...
*Pillant vissza a kapukra, egészen úgy ejti a szavakat, mintha komolyan gondolná, de a másiknak elég csak rápillantania, s láthatja a pimasz csillogást a szemekben. Még akkor is ott bujkál tekintetében, mikor ártatlanul értetlen ábrázatot ölt hallva a kedveskedő magyarázkodást.*
-Nem tudom, mire céloz.
*Tesz úgy, mintha semmi illetlen nem történt volna az ideúton. Pillantásai a házig érve néha elkalandoznak a rendezett udvaron és az épületen, sohasem jár még ehhez hasonló helyen, kíváncsi szürkéi végül Dramon állapodnak meg, amint megérkeznek.*
-Igazán csinos helyen lakik.
*Finoman dicsér, mosolyogva, miközben arra vár, hogy útitársa lesegítse a ló hátáról. Amint sikeresen kikerül a nyeregből már tesz is egy lépést a férfi felé, hogy halkabbra véve hangját, bizalmasan szóljon, a másik könnyen hiheti, hogy valami hölgyhöz nem méltó, piszkos dolgot készül megosztani vele.*
-Remélem gyorsan dolgozik a szakácsa kedves, különben kénytelen leszek lelegelni a pitypangokat az udvarán.
*Duruzsol, miközben a mágus tekintetébe fúrja sajátját, de aztán hamar elkuncogja magát.*
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
*Úgy tűnik a félvér hiába feddi meg rossz magaviseletéért a hosszúéltűt. Ugyan valamicskével visszább vesz a szemérmetlenkedésből, de az út további részében is aljas módon játszadozik a lány türelmével. Hazugság lenne azt állítani, hogy ez egyáltalán nem kedvére való, de higgadtságot erőltetve magára igyekszik nem felbujtani a férfit a rosszra, színlelt nyugalommal tűri az esetleges alattomos érintéseket.
Valamelyest fellélegzik, mikor megérkeznek. Elvégre ez azt jelenti, hogy hamarosan szabadul a nyeregből, ami az utóbbi percekben kezdett igencsak kényelmetlenné válni több okból is, illetve közelebb került a régen vágyott vacsorához. Csak most, hogy végre van ideje kicsit gondolkodni, eszmél rá, mennyire átkozottul éhes már.
Az elsuttogott kérés csal arcára egy halvány mosolyt, s egy halk "rendbennel" egyezik bele a dologba, pedig azt a maradék távolságot már szívesen megtette volna lábon.*
-Milyen egyszerű és szegényes...
*Pillant vissza a kapukra, egészen úgy ejti a szavakat, mintha komolyan gondolná, de a másiknak elég csak rápillantania, s láthatja a pimasz csillogást a szemekben. Még akkor is ott bujkál tekintetében, mikor ártatlanul értetlen ábrázatot ölt hallva a kedveskedő magyarázkodást.*
-Nem tudom, mire céloz.
*Tesz úgy, mintha semmi illetlen nem történt volna az ideúton. Pillantásai a házig érve néha elkalandoznak a rendezett udvaron és az épületen, sohasem jár még ehhez hasonló helyen, kíváncsi szürkéi végül Dramon állapodnak meg, amint megérkeznek.*
-Igazán csinos helyen lakik.
*Finoman dicsér, mosolyogva, miközben arra vár, hogy útitársa lesegítse a ló hátáról. Amint sikeresen kikerül a nyeregből már tesz is egy lépést a férfi felé, hogy halkabbra véve hangját, bizalmasan szóljon, a másik könnyen hiheti, hogy valami hölgyhöz nem méltó, piszkos dolgot készül megosztani vele.*
-Remélem gyorsan dolgozik a szakácsa kedves, különben kénytelen leszek lelegelni a pitypangokat az udvarán.
*Duruzsol, miközben a mágus tekintetébe fúrja sajátját, de aztán hamar elkuncogja magát.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-30 11:00:34
Üzenet elküldve: 2021-06-30 11:00:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
- Úgy lesz, nővérkém! *hajol meg szertartásosan, összetéve maga előtt az öklét meg a tenyerét. A hangsúly alapján ez nagyjából az "Igen anyu!" szerzetesverziója, amiről jobb fényviszonyok mellett Nawanthiri vidáman csillogó szemei is árulkodnának. Több kommentárt nem is fűz a dologhoz, a lámpás alatti megállóra pedig csak egyetértően hümmög.
Az égen kigyúlnak az első csillagok. A mellettük húzódó erdő és mező hangjaiba apránként a város esti zajai keverednek: ló nyerít a távolban, és mintha dudaszó is jönne valamelyik kocsmából. A főtér innen már egész jól látszik, a lámpások fénye meg-megcsillan a szökőkút vizén.
Nawanthiri nem sokkal a város előtt visszaveszi a saruit. Talán elmerült a gondolataiban, talán csak kifogyott a mesélnivalóból - mindenesetre ha Garsin nem szól hozzá, nem erőlteti a beszélgetést. Csak ballag az intézőlány mellett, kezében lóbálva a titokzatos csuprot, és hallgatja a tücsökciripelést.*
//Szabad kóborlás//
- Úgy lesz, nővérkém! *hajol meg szertartásosan, összetéve maga előtt az öklét meg a tenyerét. A hangsúly alapján ez nagyjából az "Igen anyu!" szerzetesverziója, amiről jobb fényviszonyok mellett Nawanthiri vidáman csillogó szemei is árulkodnának. Több kommentárt nem is fűz a dologhoz, a lámpás alatti megállóra pedig csak egyetértően hümmög.
Az égen kigyúlnak az első csillagok. A mellettük húzódó erdő és mező hangjaiba apránként a város esti zajai keverednek: ló nyerít a távolban, és mintha dudaszó is jönne valamelyik kocsmából. A főtér innen már egész jól látszik, a lámpások fénye meg-megcsillan a szökőkút vizén.
Nawanthiri nem sokkal a város előtt visszaveszi a saruit. Talán elmerült a gondolataiban, talán csak kifogyott a mesélnivalóból - mindenesetre ha Garsin nem szól hozzá, nem erőlteti a beszélgetést. Csak ballag az intézőlány mellett, kezében lóbálva a titokzatos csuprot, és hallgatja a tücsökciripelést.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 18:53:51
Üzenet elküldve: 2021-06-29 18:53:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Az út hátralévő részében a férfi mindent megtesz, hogy pont annyira játszadozzon Alymeidha türelmével, ami még nem megbotránkoztató, de azért pimasznak mondható. Persze nem ebből áll az egész út, de azért igyekszik, hogy továbbra is fenn tarthassa a nő érdeklődését, és jelezze, hogy a sajátja továbbra sem lankad. Remélhetőleg sikerül megtalálja azt az átmenetet, ahol Alymeidha még tud az útra figyelni, viszont épp eléggé megnehezíti számára ezt a dolgot. *
- Kedvesem, meg is érkeztünk. * Hajol előre, hogy a nő dereka mellett elnyúlva a két oldalon megfogja a ló kantárának szárát, és kicsit oldalra irányítsa az állatot, a birtok kapuja felé vezetve azt. A kőkerítést megszakító súlyos fémkapu egy-egy oldalán szépen vésett S betűk jelzik, hogy egy Sayqueves lakik mögöttük. A kapuk feltárulnak előttük, nem kell leszálljanak a lóról, a személyzet megoldja azt, hogy bebocsátást nyerjenek. *
- Kérem maradjon. * Szól a lányhoz, miután kiigazította a füléhez lógó tincseket, hogy belesuttoghasson. Ezután elengedi a kantár szíjat, és lecsúszik a lóról, a nő mellett foglalva helyet, és sétálva vezetve az állatot, hiszen mégsem illendő illetlenkedve bevonulni. *
- Remélem nem hoztam zavarba korábban. * Mosolyog fel a félvérre, csuklyáját illedelmesen hátra hajtva, hogy könnyebben tudják tartani a szemkontaktust. A férfi magassága valamelyest előny is, mert így nem kell nyakát kitörve pislogjon felfelé. *
- Tudja hogy van ez, a férfi, ha elveszíti az irányítást, nehezen nyeri vissza azt. És egy ilyen gyönyörű nő mellett embert próbáló feladat megtartani azt. * Bókol továbbra is, de nem az istálló felé, hanem egyenesen a birtok végén elhelyezkedő több szintes ház felé vezeti magukat, amennyiben Alymeidha továbbra is hagyja, hogy ő irányítson, de miért is ne hagyná. *
//Drameiloten Sayqueves rezidencia//
* Az út hátralévő részében a férfi mindent megtesz, hogy pont annyira játszadozzon Alymeidha türelmével, ami még nem megbotránkoztató, de azért pimasznak mondható. Persze nem ebből áll az egész út, de azért igyekszik, hogy továbbra is fenn tarthassa a nő érdeklődését, és jelezze, hogy a sajátja továbbra sem lankad. Remélhetőleg sikerül megtalálja azt az átmenetet, ahol Alymeidha még tud az útra figyelni, viszont épp eléggé megnehezíti számára ezt a dolgot. *
- Kedvesem, meg is érkeztünk. * Hajol előre, hogy a nő dereka mellett elnyúlva a két oldalon megfogja a ló kantárának szárát, és kicsit oldalra irányítsa az állatot, a birtok kapuja felé vezetve azt. A kőkerítést megszakító súlyos fémkapu egy-egy oldalán szépen vésett S betűk jelzik, hogy egy Sayqueves lakik mögöttük. A kapuk feltárulnak előttük, nem kell leszálljanak a lóról, a személyzet megoldja azt, hogy bebocsátást nyerjenek. *
- Kérem maradjon. * Szól a lányhoz, miután kiigazította a füléhez lógó tincseket, hogy belesuttoghasson. Ezután elengedi a kantár szíjat, és lecsúszik a lóról, a nő mellett foglalva helyet, és sétálva vezetve az állatot, hiszen mégsem illendő illetlenkedve bevonulni. *
- Remélem nem hoztam zavarba korábban. * Mosolyog fel a félvérre, csuklyáját illedelmesen hátra hajtva, hogy könnyebben tudják tartani a szemkontaktust. A férfi magassága valamelyest előny is, mert így nem kell nyakát kitörve pislogjon felfelé. *
- Tudja hogy van ez, a férfi, ha elveszíti az irányítást, nehezen nyeri vissza azt. És egy ilyen gyönyörű nő mellett embert próbáló feladat megtartani azt. * Bókol továbbra is, de nem az istálló felé, hanem egyenesen a birtok végén elhelyezkedő több szintes ház felé vezeti magukat, amennyiben Alymeidha továbbra is hagyja, hogy ő irányítson, de miért is ne hagyná. *
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 13:18:18
Üzenet elküldve: 2021-06-29 13:18:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Mikor a szerzetes színt vall, elenged egy sóhajt, ami inkább megkönnyebbült mint bosszús. Majd az ő szemei nyílnak nagyra, ahogy a nő mégis kuruttyol még egy nagyot. Most érti, hogy Nawanthiri tréfál, mégsem mosolyog. Magában valahol szórakoztatónak találja a szerzetes bolondozását, de túl sokáig élt már vidámság nélkül. Egy kicsit a szíve és az arca is elfelejtette már, hogy mi az a jókedv és az önfeledtség.
Így csak elnéző türelemmel figyeli a nőt, majd hallgatja a magyarázkodását. A szerzetes minden látszólagos féleszűsége ellenére tapasztaltabbnak tűnik nála, meggyőznie azonban nem sikerül: ő továbbra is ódzkodik az üvegtől.*
- Azért tisztítsa meg a kezét, mielőtt enne! - *Javasolja, mert ha az üvegcse nem is, talán ami benne volt, az veszélyes lehet.
A sok izgalommal szemben kettős hangulatot teremt az esti természet és a nyugovóra térő város fényei...*
- Megálljunk az egyik lámpás alatt? - *Kérdi. Javasolná a fogadót is akár, viszont ott fogyasztaniuk kellene valamit, ő pedig nincs elengedve pénzzel.*
//Szabad kóborlás//
*Mikor a szerzetes színt vall, elenged egy sóhajt, ami inkább megkönnyebbült mint bosszús. Majd az ő szemei nyílnak nagyra, ahogy a nő mégis kuruttyol még egy nagyot. Most érti, hogy Nawanthiri tréfál, mégsem mosolyog. Magában valahol szórakoztatónak találja a szerzetes bolondozását, de túl sokáig élt már vidámság nélkül. Egy kicsit a szíve és az arca is elfelejtette már, hogy mi az a jókedv és az önfeledtség.
Így csak elnéző türelemmel figyeli a nőt, majd hallgatja a magyarázkodását. A szerzetes minden látszólagos féleszűsége ellenére tapasztaltabbnak tűnik nála, meggyőznie azonban nem sikerül: ő továbbra is ódzkodik az üvegtől.*
- Azért tisztítsa meg a kezét, mielőtt enne! - *Javasolja, mert ha az üvegcse nem is, talán ami benne volt, az veszélyes lehet.
A sok izgalommal szemben kettős hangulatot teremt az esti természet és a nyugovóra térő város fényei...*
- Megálljunk az egyik lámpás alatt? - *Kérdi. Javasolná a fogadót is akár, viszont ott fogyasztaniuk kellene valamit, ő pedig nincs elengedve pénzzel.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-29 06:14:26
Üzenet elküldve: 2021-06-29 06:14:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Nagyon hitelesen igyekszik csészealjnyira kerekíteni a mandulaszemeit, mintha már azok is kezdenének átváltozni. Ki tudja, hova fajult volna a mutatvány, ha a kecskebéka-nyelvet is akcentus nélkül beszélné! Sajnos azonban ennyire nem ügyes, és Garsin gyanút fog. Rögtön az első kérdésre azért nem adja fel a bolondozást, de amikor az intézőlány felemlegeti a másik hármat, aki tisztázatlan körülmények között varangyosultak, inkább enged.*
- Jó, nem csinálom. *somolyog bűnbánóan a kalapja alatt, de aztán fejet hátravetve, tárt karokkal, teljes átéléssel:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á-Á! Ez még belém szorult. *még mélyebb főhorgasztás, még bűnbánóbb hang és vigyor fültől-fülig* Ne haragudj. Tudom, hogy ez gonosz volt. Csak hát nem lehet még ettől a szegény csuportól is félni... *emeli meg az inkriminált cserépedényt, továbbra is szemlesütve.
Artheniorban közben sorra gyúlnak ki az esti fények. A főtér nagy lámpásai és a Pegazus ablakainak meleg fénye vidáman integetnek hőseinknek. Az ég apránként bársonykékké sötétül. Megjelennek az első denevérek, a tücskök pedig már hangolnak a koncertre.*
//Szabad kóborlás//
*Nagyon hitelesen igyekszik csészealjnyira kerekíteni a mandulaszemeit, mintha már azok is kezdenének átváltozni. Ki tudja, hova fajult volna a mutatvány, ha a kecskebéka-nyelvet is akcentus nélkül beszélné! Sajnos azonban ennyire nem ügyes, és Garsin gyanút fog. Rögtön az első kérdésre azért nem adja fel a bolondozást, de amikor az intézőlány felemlegeti a másik hármat, aki tisztázatlan körülmények között varangyosultak, inkább enged.*
- Jó, nem csinálom. *somolyog bűnbánóan a kalapja alatt, de aztán fejet hátravetve, tárt karokkal, teljes átéléssel:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á-Á! Ez még belém szorult. *még mélyebb főhorgasztás, még bűnbánóbb hang és vigyor fültől-fülig* Ne haragudj. Tudom, hogy ez gonosz volt. Csak hát nem lehet még ettől a szegény csuportól is félni... *emeli meg az inkriminált cserépedényt, továbbra is szemlesütve.
Artheniorban közben sorra gyúlnak ki az esti fények. A főtér nagy lámpásai és a Pegazus ablakainak meleg fénye vidáman integetnek hőseinknek. Az ég apránként bársonykékké sötétül. Megjelennek az első denevérek, a tücskök pedig már hangolnak a koncertre.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:27:44
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:27:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Kérdésére nem érkezik válasz, a szerzetes úgy lépdel tovább, mintha nem is hallotta volna.
Garsin óvatosan felé fordul és igyekszik olvasni az arcát. Talán bosszantotta őt a kérdés? Vagy csak gondolkodik? Esetleg őt is elfogta az aggodalom az üvegcse miatt?
Mindenre számít a gyanúsan összevont szemöldök után, csak épp a kuruttyolásra nem.
Meg is torpan és levegőért kap, úgy mered riadtan a nőre. A következő "mondat" bizonytalanítja csak el.*
- A bolondját járatja velem? - *Kérdi, de látszik az arcán, hogy ez egy nagyon is komolyan gondolt kérdés, mert még magát sem győzte meg róla, hogy a szerzetes mégis csak tréfál és nem épp átalakulóban van.*
- Mert nem találom mulatságosnak. Ki tudja, azokkal ott a tisztáson mi lett. - *Kísérel hatni a szerzetesre, hátha elszégyelli magát és komoly választ ad, akkor pedig ő is megnyugodhat teljesen, hogy nem kell gyógyítóért szaladnia.*
//Szabad kóborlás//
*Kérdésére nem érkezik válasz, a szerzetes úgy lépdel tovább, mintha nem is hallotta volna.
Garsin óvatosan felé fordul és igyekszik olvasni az arcát. Talán bosszantotta őt a kérdés? Vagy csak gondolkodik? Esetleg őt is elfogta az aggodalom az üvegcse miatt?
Mindenre számít a gyanúsan összevont szemöldök után, csak épp a kuruttyolásra nem.
Meg is torpan és levegőért kap, úgy mered riadtan a nőre. A következő "mondat" bizonytalanítja csak el.*
- A bolondját járatja velem? - *Kérdi, de látszik az arcán, hogy ez egy nagyon is komolyan gondolt kérdés, mert még magát sem győzte meg róla, hogy a szerzetes mégis csak tréfál és nem épp átalakulóban van.*
- Mert nem találom mulatságosnak. Ki tudja, azokkal ott a tisztáson mi lett. - *Kísérel hatni a szerzetesre, hátha elszégyelli magát és komoly választ ad, akkor pedig ő is megnyugodhat teljesen, hogy nem kell gyógyítóért szaladnia.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-24 18:53:03
Üzenet elküldve: 2021-06-24 18:53:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az ork estéje //
// Zárás //
*Nehéz eldönteni a továbbiakat, ha ötlete sincs arról, hogy merre is menjen tovább. De valószínűleg folytatni fogja azt, amit elkezdett: halad az orra után egyenesen. Vagyis megnézi magának ezt a városfal nélküli csodatanyát. Hátha az is szolgál majd valami izgalommal.*
- Azt hiszem benézek Artheniorba.
*Fekszik is el kényelmesen a földön, majd a kezeit a feje alá pakolva hunyja le a szemeit. Még hallgatja a tűz ropogását, a hím magyarázatát. Van benne okosság, de valahogy ő már kötődne valamihez, valakihez vagy valahová. Ilyen élettel pedig, mint Gwardoké az elég körülményesnek tűnik. Bár biztos az is furcsán hat, hogy egy ork nőstény megpihenne már végre valahol. Egy újabb rabság, de legalább az már szabadon választott volna. Ezek a gondolatok végül álomba nyomják hamar. Még arra van ideje és ereje, hogy jóéjt félét mormogjon az orra alatt, de az utazás fáradalmai lassan álomba is ringatják.*
// A másnap //
*Annak ellenére, hogy volt mit kipihennie szinte a nappal együtt kel. A hajnali sugarak gyengéden cirógatnak az arcára, ami arra sarkallja, hogy hunyorogva tekintsen is a hajnali fénybe boruló világra. A tűz már kialudt, a madarak dalolnak, az idő is szépnek indul ahhoz, hogy lassan tovább álljon. Még fáradt, lanyha mozdulatokkal tápászkodik fel, közben barna szemeivel a batyuját és Gwardokot kutatja. Ha a hím még alszik, akkor csendesen szedelődzködik, ha ébren van, akkor viszont hálás mosollyal hajol aprót előtte.*
- Köszönök mindent. Az ételt és a leckét is.
*Vigyorodik el kissé mondandója közben.*
- Azt hiszem megnézem magamnak a várost, de biztos vagyok benne, hogy feléd fúj még a balszerencse.
*Egyenesedik ki nevetve, majd a batyut vállára dobva int és izgatottan, egyelőre még gyors léptekkel indul is meg a város irányába.*
// Zárás //
*Nehéz eldönteni a továbbiakat, ha ötlete sincs arról, hogy merre is menjen tovább. De valószínűleg folytatni fogja azt, amit elkezdett: halad az orra után egyenesen. Vagyis megnézi magának ezt a városfal nélküli csodatanyát. Hátha az is szolgál majd valami izgalommal.*
- Azt hiszem benézek Artheniorba.
*Fekszik is el kényelmesen a földön, majd a kezeit a feje alá pakolva hunyja le a szemeit. Még hallgatja a tűz ropogását, a hím magyarázatát. Van benne okosság, de valahogy ő már kötődne valamihez, valakihez vagy valahová. Ilyen élettel pedig, mint Gwardoké az elég körülményesnek tűnik. Bár biztos az is furcsán hat, hogy egy ork nőstény megpihenne már végre valahol. Egy újabb rabság, de legalább az már szabadon választott volna. Ezek a gondolatok végül álomba nyomják hamar. Még arra van ideje és ereje, hogy jóéjt félét mormogjon az orra alatt, de az utazás fáradalmai lassan álomba is ringatják.*
// A másnap //
*Annak ellenére, hogy volt mit kipihennie szinte a nappal együtt kel. A hajnali sugarak gyengéden cirógatnak az arcára, ami arra sarkallja, hogy hunyorogva tekintsen is a hajnali fénybe boruló világra. A tűz már kialudt, a madarak dalolnak, az idő is szépnek indul ahhoz, hogy lassan tovább álljon. Még fáradt, lanyha mozdulatokkal tápászkodik fel, közben barna szemeivel a batyuját és Gwardokot kutatja. Ha a hím még alszik, akkor csendesen szedelődzködik, ha ébren van, akkor viszont hálás mosollyal hajol aprót előtte.*
- Köszönök mindent. Az ételt és a leckét is.
*Vigyorodik el kissé mondandója közben.*
- Azt hiszem megnézem magamnak a várost, de biztos vagyok benne, hogy feléd fúj még a balszerencse.
*Egyenesedik ki nevetve, majd a batyut vállára dobva int és izgatottan, egyelőre még gyors léptekkel indul is meg a város irányába.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:17:04
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:17:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az idő kezd igencsak fullasztó lenni, neki és a két útitársa számára is. Muszáj lesz egy árnyékos helyen lepihenniük néhány órára, talán úgy később gyorsabb tempóban is tudnak majd haladni. Innen már csak egy köpésnyire van a város, ami igazán megnyugtató gondolat számára. Kicsit beljebb mennek, hogy az úton elhaladó kocsik és lovasok ne botoljanak el bennük és ne akadjon meg a szemük az egyedül utazó nőn. Az kéne még hogy itt az utolsó pillanatokban bajba keveredjenek. Úgy látja a ló hálás a pihenőért a sárkánylégyről viszont ezt nem igazán tudja kijelenteni egyértelműen. Sose tudja mire gondol, hogy most éppen jó neki vagy nem. Nem ért ő az állatokhoz ennyire, de reméli nincs baj. Ő maga is leül a fa tövébe egy pokrócra, mert az kéne még, hogy ettől is koszos legyen a ruhája, bár talán annak már mindegy, ha hazaér talán el is tüzeli mindet. Miután a meleg már alább hagy ismét felkerekednek, hogy végre beérhessenek a városba a hosszú, megpróbáltatásokkal teletűzdelt út után.*
*Az idő kezd igencsak fullasztó lenni, neki és a két útitársa számára is. Muszáj lesz egy árnyékos helyen lepihenniük néhány órára, talán úgy később gyorsabb tempóban is tudnak majd haladni. Innen már csak egy köpésnyire van a város, ami igazán megnyugtató gondolat számára. Kicsit beljebb mennek, hogy az úton elhaladó kocsik és lovasok ne botoljanak el bennük és ne akadjon meg a szemük az egyedül utazó nőn. Az kéne még hogy itt az utolsó pillanatokban bajba keveredjenek. Úgy látja a ló hálás a pihenőért a sárkánylégyről viszont ezt nem igazán tudja kijelenteni egyértelműen. Sose tudja mire gondol, hogy most éppen jó neki vagy nem. Nem ért ő az állatokhoz ennyire, de reméli nincs baj. Ő maga is leül a fa tövébe egy pokrócra, mert az kéne még, hogy ettől is koszos legyen a ruhája, bár talán annak már mindegy, ha hazaér talán el is tüzeli mindet. Miután a meleg már alább hagy ismét felkerekednek, hogy végre beérhessenek a városba a hosszú, megpróbáltatásokkal teletűzdelt út után.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:22:50
Üzenet elküldve: 2021-06-23 09:22:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Miután elhagyja a ház környékét leszáll, hogy elrendezze a táskája tartalmát, hiszen már nem kis súlyt halmozott fel benne. A könyvek, a jegyzetek, a számára szükséges mindennap dolgok…*
-A könyvek?! *Teljesen kifut a szín az arcából, mikor rádöbben, hogy két könyv hiányzik a csomagból. ~De hol hagyhattam el? ~ Kezd el gondolkozni, nem hiszi, hogy a háznál pecázta volna bárki is ki, ekkor pedig belehasít a felismerés, hogy mikor a toronyban volt, utolsó nap muszáj volt átpakolnia a csomagjait és valószínű ott hagyta a fa tövében őket. Legszívesebben kopaszra tépné a fejét, hiszen saját magának csinált ezzel csak több gondot. Muszáj visszamennie értük, mert kifejezetten ezért is jött a városba, meg aztán piszok drágák is voltak.*
-Azóta nem esett, ha sietek még biztosan megtalálom őket. *Csapja össze a kezeit nagy sóhajtás közepette, majd felvértezi magát elszántsággal, hogy visszaüljön a lóra és megfordítsa a megfelelő irányba. Kicsit a szitakötő is furcsállja a dolgot, mármint May úgy véli ez az üres de kíváncsi tekintet ezt jelentheti.*
-Ne nézz így, elszúrtam jól van?! *Förmed rá a szégyenkezéstől kipirosodott arccal, majd megindulnak a büdös mocsár irányába. ~Én ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Már éppen kezdtem volna megkönnyebbülni, hogy nem kell tovább törnöm a hátsómat ezen az átkozott nyergen, erre tessék!~ Szinte felrobban a benne dúló heves önvádtól, ha lenne jele az idegességnek már kétoldalt füstölne mindkét füle. De szerencsére senki sem látja, hogy milyen grimaszba rándul az idegtől most az arca.*
*Miután elhagyja a ház környékét leszáll, hogy elrendezze a táskája tartalmát, hiszen már nem kis súlyt halmozott fel benne. A könyvek, a jegyzetek, a számára szükséges mindennap dolgok…*
-A könyvek?! *Teljesen kifut a szín az arcából, mikor rádöbben, hogy két könyv hiányzik a csomagból. ~De hol hagyhattam el? ~ Kezd el gondolkozni, nem hiszi, hogy a háznál pecázta volna bárki is ki, ekkor pedig belehasít a felismerés, hogy mikor a toronyban volt, utolsó nap muszáj volt átpakolnia a csomagjait és valószínű ott hagyta a fa tövében őket. Legszívesebben kopaszra tépné a fejét, hiszen saját magának csinált ezzel csak több gondot. Muszáj visszamennie értük, mert kifejezetten ezért is jött a városba, meg aztán piszok drágák is voltak.*
-Azóta nem esett, ha sietek még biztosan megtalálom őket. *Csapja össze a kezeit nagy sóhajtás közepette, majd felvértezi magát elszántsággal, hogy visszaüljön a lóra és megfordítsa a megfelelő irányba. Kicsit a szitakötő is furcsállja a dolgot, mármint May úgy véli ez az üres de kíváncsi tekintet ezt jelentheti.*
-Ne nézz így, elszúrtam jól van?! *Förmed rá a szégyenkezéstől kipirosodott arccal, majd megindulnak a büdös mocsár irányába. ~Én ezt nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Már éppen kezdtem volna megkönnyebbülni, hogy nem kell tovább törnöm a hátsómat ezen az átkozott nyergen, erre tessék!~ Szinte felrobban a benne dúló heves önvádtól, ha lenne jele az idegességnek már kétoldalt füstölne mindkét füle. De szerencsére senki sem látja, hogy milyen grimaszba rándul az idegtől most az arca.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-18 20:14:27
Üzenet elküldve: 2021-06-18 20:14:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
*Taitos megörül a sikernek és úgy kapaszkodik Ragron mostanra láthatatlan gyeplőjébe ahogy csak tud.*
-Ne ijedj meg. Most én jövök!
*Ragron elnyújtott hangot hallatva ásít. Enyhén liheg is. Valószínűleg még nem fogta fel saját láthatatlanságát. Taitos tapogatva felpattan a nyeregbe, megkeresi a láthatatlan szíjakat, aztán ő jön, mormolni is kezd.
Egyelőre megpróbálja, de ha nem jön össze akkor is megindulnak, ugyanis nem akarja magát teljesen kifárasztani.
Legközelebb már Arthenior közelében állnak csak meg, ahol a kihalt utakról áttérnek a forgalmasabbakra.*
-Gyerünk cimbora, igyál!
*Nógatja Taitos Ragront egy mezőszéli patakhoz vezetve a wargot.*
-Innentől jön az izgalom.
*Magyarázza.*
-Már csak egy balekot kell szereznünk, a többi részletkérdés.
*Közelebb hajol a warg nyakához, ahogy az inni kezd, a cseppek pedig a levegőben lebegnek, míg ki nem potyognak szőréből.*
-Ő lesz a testünk a piacon. Oda nem szeretnélek bevinni.
*Amit pedig még ezen kívül meg kell jegyeznie.*
-Talán három óránk lesz csak, mielőtt újra látható leszel.
*Magyarázza a mágus a wargnak, aki nem igazán érdeklődik. Ha lehetne látni az arckifejezését a szokásos lenéző lenne az most is. Prüszköl egyet, aztán ellép a víztől.*
-Innentől lassan. El kell kerülni mindenkit.
*Ha tényleg láthatatlan már ő is, akkor a főbb utakat veszi célba, ahogy a délutáni nap átragyog testükön semmi nyomukat nem mutatva. Ha nem, nos az egy kis újabb mágiát jelent majd.*
~Fontos gyakorlat ez.~
*Ismételgeti magában, hiszen ha tényleg sötét mágusokat kell vadásznia, akkor egy Artheniori út nem lehet megállás sem Ragronnal, sem nélküle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
*Taitos megörül a sikernek és úgy kapaszkodik Ragron mostanra láthatatlan gyeplőjébe ahogy csak tud.*
-Ne ijedj meg. Most én jövök!
*Ragron elnyújtott hangot hallatva ásít. Enyhén liheg is. Valószínűleg még nem fogta fel saját láthatatlanságát. Taitos tapogatva felpattan a nyeregbe, megkeresi a láthatatlan szíjakat, aztán ő jön, mormolni is kezd.
Egyelőre megpróbálja, de ha nem jön össze akkor is megindulnak, ugyanis nem akarja magát teljesen kifárasztani.
Legközelebb már Arthenior közelében állnak csak meg, ahol a kihalt utakról áttérnek a forgalmasabbakra.*
-Gyerünk cimbora, igyál!
*Nógatja Taitos Ragront egy mezőszéli patakhoz vezetve a wargot.*
-Innentől jön az izgalom.
*Magyarázza.*
-Már csak egy balekot kell szereznünk, a többi részletkérdés.
*Közelebb hajol a warg nyakához, ahogy az inni kezd, a cseppek pedig a levegőben lebegnek, míg ki nem potyognak szőréből.*
-Ő lesz a testünk a piacon. Oda nem szeretnélek bevinni.
*Amit pedig még ezen kívül meg kell jegyeznie.*
-Talán három óránk lesz csak, mielőtt újra látható leszel.
*Magyarázza a mágus a wargnak, aki nem igazán érdeklődik. Ha lehetne látni az arckifejezését a szokásos lenéző lenne az most is. Prüszköl egyet, aztán ellép a víztől.*
-Innentől lassan. El kell kerülni mindenkit.
*Ha tényleg láthatatlan már ő is, akkor a főbb utakat veszi célba, ahogy a délutáni nap átragyog testükön semmi nyomukat nem mutatva. Ha nem, nos az egy kis újabb mágiát jelent majd.*
~Fontos gyakorlat ez.~
*Ismételgeti magában, hiszen ha tényleg sötét mágusokat kell vadásznia, akkor egy Artheniori út nem lehet megállás sem Ragronnal, sem nélküle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:06:13
Üzenet elküldve: 2021-06-16 13:06:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan lépdelnek, nyugodt az iram, ahogy jólesik. Sehova nem kell szaladni, az se érdekli, ha valaki nagyon várja őket, most ugyanis egy jó italra meg néhány nap magányra van szüksége, hogy végre gondolhasson másra is, mint hogy a kölkök éhesek lesznek reggel vagy hogy fel kell még súroltatni a padlót mert múltkor trehány munkát végeztek. A szellő kellemesen dobálja a haját szabadon, hiszen itt nem kell attól tartania, hogy felismerik és letámadják, esetleg elrabolják. Van ez olyan ismert és forgalmas, hogy akik errefelé elhaladnak, azoknak sietősebb és fontosabb dolguk is akad, mint nézelődni. Hullócsillagnak is tetszik a táj, semmi zsibongás, csak a ritkásan elhaladó kocsik zaja. Ahogy egyre közelednek a városhoz, úgy növekszik meg a forgalom, ezért felteszi magára a csuklyát, mielőtt baja lesz belőle.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-15 23:56:32
Üzenet elküldve: 2021-06-15 23:56:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* Jóval dél után vagyunk már mikor megkezd foszladozni a köd, és a bűzös szag is kitisztul a levegőből, így a rothadás országát elhagyó kocsi, egy sokkal kellemesebb környezetben zötyöghet tovább a göröngyös kereskedelmi úton.
Irumi még mindig enyhén megszeppenve fészkelődik a csomagok mellett, azon törve a fejét, hogy merre is tarthat igazán ez a járat, ahova őt felvették. A táj csak úgy suhan el mellette. Kisebb-nagyobb falvak, legelők, és rengeteg termelésre alkalmas szántóföld, amerre csak a szem ellát. Mostanra már az emberek is elkezdtek megjelenni a környéken. Parasztok a mezőkön, másik kereskedők, és még sokszor katonák is masíroznak az út mellett. Ahogy a kíváncsi tündér gyönyörködve figyeli a kilátást a kocsi elkezd kicsit lelassulni.
~ Nem tetszik nekem ez a dolog, miért állunk mi meg ilyen későn? ~
A két férfi egy nagy ugrással leszáll, majd hátra sétálnak csomagtérhez, ahol aztán elmagyarázzak, hogy estére pihenőt tartanak, aztán kisegítik a lányt is, hogy ő is csatlakozhasson. Ezt követően elkezdenek matatni a rengeteg doboz között, míg egy kicsiny pirosas ládán akad meg a kezük, amit óvatosan kiemelnek. A két kereskedő könnyedén lehelyezi magát az egyik méretes fa alá, és felnyitják a díszes ládika tetejét. Az tele van mindenféle étellel amit maguknak szántak vacsorára, de miután a helyzet úgy hozta, hogy lett egy potya utasuk is, a lányt is megkínálják belőle. *
- Nagyon kedvesek, de nem fogadhatom el, már így is éppen eleget tettek értem, nem szeretném megfosztani magukat az élelmüktől is.
* Még párszor megpróbálkoznak nála, de minden hiába a lány csak nem eszik. Az egyetlen dolog amit elfogad, az a tiszta víz, mivel annak egész út során híján volt, így eléggé ki van már száradva. Egy rövid diskurzus után mindenki vissza ül a tisztes helyére, hogy az este eljöttével ők is nyugovóra térhessenek. Nem is csoda, hogy hamar elalszik a fárasztó nap után. Hajnaltól délig az erdőben, majd estig a lápban gyalogolni, nem egy barátságos kiruccanás.
Egy hosszú, mély alvás után, már csak másnap dél környékén kezd ébredezni.
~ Mennyi lehet az idő? ~
Ahogy lassan kinyitja álmos szemét, a vakító fény egyből hunyorgásra kényszeríti. Nagy nehezen felül, hogy körbe kémlelhessen mikor egy nagyot huppan a kocsi, amivel egyből vissza is helyezi fekvő pozícióba.
~ Mi történik itt, már elindultunk? ~
Erre sokkal éberebben, ismét megpróbálkozik, most már kapaszkodva feltápászkodni. *
- Jó reggelt!
* Köszön illedelmesen megmentőinek, akik viszonozzák is a gesztust, mellé még hozzá tűzve azt is, hogy pár pillanat múlva meg is érkeznek a nevezetes városba. *
* Jóval dél után vagyunk már mikor megkezd foszladozni a köd, és a bűzös szag is kitisztul a levegőből, így a rothadás országát elhagyó kocsi, egy sokkal kellemesebb környezetben zötyöghet tovább a göröngyös kereskedelmi úton.
Irumi még mindig enyhén megszeppenve fészkelődik a csomagok mellett, azon törve a fejét, hogy merre is tarthat igazán ez a járat, ahova őt felvették. A táj csak úgy suhan el mellette. Kisebb-nagyobb falvak, legelők, és rengeteg termelésre alkalmas szántóföld, amerre csak a szem ellát. Mostanra már az emberek is elkezdtek megjelenni a környéken. Parasztok a mezőkön, másik kereskedők, és még sokszor katonák is masíroznak az út mellett. Ahogy a kíváncsi tündér gyönyörködve figyeli a kilátást a kocsi elkezd kicsit lelassulni.
~ Nem tetszik nekem ez a dolog, miért állunk mi meg ilyen későn? ~
A két férfi egy nagy ugrással leszáll, majd hátra sétálnak csomagtérhez, ahol aztán elmagyarázzak, hogy estére pihenőt tartanak, aztán kisegítik a lányt is, hogy ő is csatlakozhasson. Ezt követően elkezdenek matatni a rengeteg doboz között, míg egy kicsiny pirosas ládán akad meg a kezük, amit óvatosan kiemelnek. A két kereskedő könnyedén lehelyezi magát az egyik méretes fa alá, és felnyitják a díszes ládika tetejét. Az tele van mindenféle étellel amit maguknak szántak vacsorára, de miután a helyzet úgy hozta, hogy lett egy potya utasuk is, a lányt is megkínálják belőle. *
- Nagyon kedvesek, de nem fogadhatom el, már így is éppen eleget tettek értem, nem szeretném megfosztani magukat az élelmüktől is.
* Még párszor megpróbálkoznak nála, de minden hiába a lány csak nem eszik. Az egyetlen dolog amit elfogad, az a tiszta víz, mivel annak egész út során híján volt, így eléggé ki van már száradva. Egy rövid diskurzus után mindenki vissza ül a tisztes helyére, hogy az este eljöttével ők is nyugovóra térhessenek. Nem is csoda, hogy hamar elalszik a fárasztó nap után. Hajnaltól délig az erdőben, majd estig a lápban gyalogolni, nem egy barátságos kiruccanás.
Egy hosszú, mély alvás után, már csak másnap dél környékén kezd ébredezni.
~ Mennyi lehet az idő? ~
Ahogy lassan kinyitja álmos szemét, a vakító fény egyből hunyorgásra kényszeríti. Nagy nehezen felül, hogy körbe kémlelhessen mikor egy nagyot huppan a kocsi, amivel egyből vissza is helyezi fekvő pozícióba.
~ Mi történik itt, már elindultunk? ~
Erre sokkal éberebben, ismét megpróbálkozik, most már kapaszkodva feltápászkodni. *
- Jó reggelt!
* Köszön illedelmesen megmentőinek, akik viszonozzák is a gesztust, mellé még hozzá tűzve azt is, hogy pár pillanat múlva meg is érkeznek a nevezetes városba. *
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-15 13:52:27
Üzenet elküldve: 2021-06-15 13:52:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A csendes erdős részt a kisebb településsel a háta mögött hagyja. Lassanként az erdősáv kezd megkopni, ahogy biztossá válik, hogy karavánút van előtte. Sricmor megörül a karavánút látványának, mert így végre ténylegesen is a város felé veheti az irányt. Katonák masíroznak éppen az úton, akik feltehetően a város jelképét viselik. Ebből tudja az óriás, hogy már közel a cél. Az egyiküket meg is szólítja, hogy útbaigazítást kérjen. A válasz szerint követnie kell az utat és egyenest a városhatárt fogja elérni. Megköszöni a segítséget és a javasolt úton és irányban közelíti meg Artheniort.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-14 18:01:28
Üzenet elküldve: 2021-06-14 18:01:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Sajnos túl keveset tudnak a rejtély megoldásához, így csak a találgatás marad. Nawanthiri leginkább csak a vállát tudja vonogatni az intézőlány újabb felvetésére: akár igaz is lehet, de egy idevágó szólással élve: mérget azért nem inna rá.
Az országút mellett talált cserépedénynek a nyomok alapján lehet valami köze a dologhoz. Nagyjából akkora a kerülete, mint amekkora világos körök voltak a láda alján, magasságra is beleférne, szötyi is van benne. A szerzetesnek viszont mára elég volt az ismeretlen dolgok megkóstolásából, nem is nyúl hozzá a sötétvörös valamihez. Talán a címkén levő írás ad majd támpontot, ha világosabb helyre érnek. Garsin viszont ezen túlmenően is nagyon óvatos a csuporral, rövidesen meg is mondja, miért. Nawanthirishardipandra jó pár lépés erejéig nem szól rá semmit, aztán gyanakodva összevonja a szemöldökét, és elereszt egy messzehangzó kuruttyolást. Ijedten az útitársára mered, aztán a kezében levő csuporra, majd vissza Garsinra. Nyel egy nagyot, aztán még annyit fűz hozzá:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á! *Szabatosan ragozott kecskebéka-mondatnak hangzik.*
//Szabad kóborlás//
*Sajnos túl keveset tudnak a rejtély megoldásához, így csak a találgatás marad. Nawanthiri leginkább csak a vállát tudja vonogatni az intézőlány újabb felvetésére: akár igaz is lehet, de egy idevágó szólással élve: mérget azért nem inna rá.
Az országút mellett talált cserépedénynek a nyomok alapján lehet valami köze a dologhoz. Nagyjából akkora a kerülete, mint amekkora világos körök voltak a láda alján, magasságra is beleférne, szötyi is van benne. A szerzetesnek viszont mára elég volt az ismeretlen dolgok megkóstolásából, nem is nyúl hozzá a sötétvörös valamihez. Talán a címkén levő írás ad majd támpontot, ha világosabb helyre érnek. Garsin viszont ezen túlmenően is nagyon óvatos a csuporral, rövidesen meg is mondja, miért. Nawanthirishardipandra jó pár lépés erejéig nem szól rá semmit, aztán gyanakodva összevonja a szemöldökét, és elereszt egy messzehangzó kuruttyolást. Ijedten az útitársára mered, aztán a kezében levő csuporra, majd vissza Garsinra. Nyel egy nagyot, aztán még annyit fűz hozzá:*
- U-A-Á-Á-Á-Á-Á! *Szabatosan ragozott kecskebéka-mondatnak hangzik.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2021-06-11 11:13:13
Üzenet elküldve: 2021-06-11 11:13:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 578
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szabad kóborlás//
*Erősen töpreng és a furcsa körülmények a képzeletét is meglódítják.*
- Lehet, hogy ami a ládában volt, attól változtak békává... - *Veti föl, ami eszébe jutott. Bár ez egyre nagyobb képtelenségnek hangzik, de a szerzetes is olyan komolyan beszél erről, hogy muszáj ezen az úton maradnia a "rejtvényben".
Aztán csak elindulnak kifelé a szürkülő ég alatt a város irányába, és Garsint egészen megnyugtatja a házak látványa. Noha a tisztás titkokkal teli képe még mindig ott motoszkál benne, itt, a városhoz közel minden észszerűbbnek tűnik.
Egy darabig még mereng a három idegen sorsán, ám egyre kezd eltávolodni tőlük gondolatban is, míg nem a szerzetes fölfigyel valamire, ami őt is visszarántja a korábbi eseményekbe.
Az edény színe és anyaga neki is ismerős, épp ezért nem nagyon akarózik megfognia. Csak közelebb hajol, mintha a címkét bogarászná a félhomályban, de a kezét nem nyújtja az edényért.*
- Menjünk valami világosabb helyre, itt nem látom jól. - *Javasolja, s ez pusztán részben füllentés.*
- Ha ez volt a ládában... nem fél, hogy maga is átváltozik? - *Böki ki végül óvatoskodva, ami magyarázatot adhat a szerzetesnek a viselkedésére, ha fölfigyelt az ódzkodására az edénnyel kapcsolatban.*
//Szabad kóborlás//
*Erősen töpreng és a furcsa körülmények a képzeletét is meglódítják.*
- Lehet, hogy ami a ládában volt, attól változtak békává... - *Veti föl, ami eszébe jutott. Bár ez egyre nagyobb képtelenségnek hangzik, de a szerzetes is olyan komolyan beszél erről, hogy muszáj ezen az úton maradnia a "rejtvényben".
Aztán csak elindulnak kifelé a szürkülő ég alatt a város irányába, és Garsint egészen megnyugtatja a házak látványa. Noha a tisztás titkokkal teli képe még mindig ott motoszkál benne, itt, a városhoz közel minden észszerűbbnek tűnik.
Egy darabig még mereng a három idegen sorsán, ám egyre kezd eltávolodni tőlük gondolatban is, míg nem a szerzetes fölfigyel valamire, ami őt is visszarántja a korábbi eseményekbe.
Az edény színe és anyaga neki is ismerős, épp ezért nem nagyon akarózik megfognia. Csak közelebb hajol, mintha a címkét bogarászná a félhomályban, de a kezét nem nyújtja az edényért.*
- Menjünk valami világosabb helyre, itt nem látom jól. - *Javasolja, s ez pusztán részben füllentés.*
- Ha ez volt a ládában... nem fél, hogy maga is átváltozik? - *Böki ki végül óvatoskodva, ami magyarázatot adhat a szerzetesnek a viselkedésére, ha fölfigyelt az ódzkodására az edénnyel kapcsolatban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1292-1311