Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-09 00:31:47
Üzenet elküldve: 2015-12-09 00:31:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis szörnyvadászat//
*Folytatódik az út, már amennyiben nem ütötték le Raeyant a téli hőguta gyanúja miatt, ám nem olyan némán, mint ahogyan azt itt egyesek elképzelik. Nem, amíg Raeyan itt van! Egyrészről a vezetőjüket is rohamozza legfőképp a vadászatra vonatkozó kérdésekkel (ha nem is egyszerre, de a válaszok, vagy egy kis szünet kihagyásával):*
-És ezek a gwuffok, mennyire agresszívak? Terelhetőek, vagy makacsak, és képesek nekünk fordulni? És a... Izé, van külön nevük a hímeknek? És ők mennyivel vadabbak a többinél? Mik szoktak ezekre vadászni? És amúgy mennyi állatból áll egy egészséges csorda általában? Erősebbek ezek, mint mondjuk egy ló? Gondolom gyorsabbak. *(ez is burkoltan egy kérdés lenne)
Első sorban a főkopasz fülét húzza ezen kérdésekkel, de igazából bárkitől, legyen az mellék-kopasz, vagy a csapat egyik tagja, és tud egy hozzáértő hangvételével válaszolni, meghallgatja a gondolatokat. Azután, ha kimerült a kérdésekből, a többiek kaphatnak is a szórásból, bár nem csak kérdések formájában. Kezdve attól, hogy milyen az idő, hogy milyen volt egy hónapja az idő, és hogy milyen lesz egy hat múlva, át azon, hogy elfelejtett megint venni gyógynövényeket, meg hogy milyen jó, hogy Rhenamys gondolt a fáklyákra, meg hogy neki teljesen kiment a fejéből, azután meg, hogy hasonló volt az idő ama ominózus unikornis-eset idejében is (ami nem is igaz, mert akkor már javában a hó esett), és be sem zárva azzal, hogy tegnapelőtt megégette a bal gyűrűs ujját egy gyertya lángjában, de tudja használni, így kesztyűben, végtelenül széles a választék, hogy miből indíthat ki beszélgetést, és ha a csapatnak akár csak egy tagja is vevő rá, hogy néha-néha szóba álljon vele, nem is lankad a lelkesedése. Igazából akkor sem, ha az ő hangján, és a csitítgatásokon kívül csak temetői csend uralkodik a társulaton.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 21:34:58, a következő indokkal:
Jeljavítás
*Folytatódik az út, már amennyiben nem ütötték le Raeyant a téli hőguta gyanúja miatt, ám nem olyan némán, mint ahogyan azt itt egyesek elképzelik. Nem, amíg Raeyan itt van! Egyrészről a vezetőjüket is rohamozza legfőképp a vadászatra vonatkozó kérdésekkel (ha nem is egyszerre, de a válaszok, vagy egy kis szünet kihagyásával):*
-És ezek a gwuffok, mennyire agresszívak? Terelhetőek, vagy makacsak, és képesek nekünk fordulni? És a... Izé, van külön nevük a hímeknek? És ők mennyivel vadabbak a többinél? Mik szoktak ezekre vadászni? És amúgy mennyi állatból áll egy egészséges csorda általában? Erősebbek ezek, mint mondjuk egy ló? Gondolom gyorsabbak. *(ez is burkoltan egy kérdés lenne)
Első sorban a főkopasz fülét húzza ezen kérdésekkel, de igazából bárkitől, legyen az mellék-kopasz, vagy a csapat egyik tagja, és tud egy hozzáértő hangvételével válaszolni, meghallgatja a gondolatokat. Azután, ha kimerült a kérdésekből, a többiek kaphatnak is a szórásból, bár nem csak kérdések formájában. Kezdve attól, hogy milyen az idő, hogy milyen volt egy hónapja az idő, és hogy milyen lesz egy hat múlva, át azon, hogy elfelejtett megint venni gyógynövényeket, meg hogy milyen jó, hogy Rhenamys gondolt a fáklyákra, meg hogy neki teljesen kiment a fejéből, azután meg, hogy hasonló volt az idő ama ominózus unikornis-eset idejében is (ami nem is igaz, mert akkor már javában a hó esett), és be sem zárva azzal, hogy tegnapelőtt megégette a bal gyűrűs ujját egy gyertya lángjában, de tudja használni, így kesztyűben, végtelenül széles a választék, hogy miből indíthat ki beszélgetést, és ha a csapatnak akár csak egy tagja is vevő rá, hogy néha-néha szóba álljon vele, nem is lankad a lelkesedése. Igazából akkor sem, ha az ő hangján, és a csitítgatásokon kívül csak temetői csend uralkodik a társulaton.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 21:34:58, a következő indokkal:
Jeljavítás
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-06 13:40:18
Üzenet elküldve: 2015-12-06 13:40:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//ACsT úton a karavánpihenőbe//
//Nyílt//
*Ahogy a szekerük tovagördül Arthenior főteréről, Rolwahurt valami különös izgatottság szállja meg. Nem félelem, inkább a várakozással teli izgalom. Egy idő után becsatlakozott a dalba, amit Aelala kezdett el. Közben folyamatosan mosolygott, és végre megint úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor a cirkusszal utaztak egyik városból a másikba, falvakat látogattak végig. Szinte megvalósultnak érezte az álmát, hogy újra elinduljon a cirkuszkultúra Lanawin földjén. A karavánpihenőben Bahriel már ott lesz, és akkor Lina kivételével teljessé válik a csapat.*
//Nyílt//
*Ahogy a szekerük tovagördül Arthenior főteréről, Rolwahurt valami különös izgatottság szállja meg. Nem félelem, inkább a várakozással teli izgalom. Egy idő után becsatlakozott a dalba, amit Aelala kezdett el. Közben folyamatosan mosolygott, és végre megint úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor a cirkusszal utaztak egyik városból a másikba, falvakat látogattak végig. Szinte megvalósultnak érezte az álmát, hogy újra elinduljon a cirkuszkultúra Lanawin földjén. A karavánpihenőben Bahriel már ott lesz, és akkor Lina kivételével teljessé válik a csapat.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-05 11:52:43
Üzenet elküldve: 2015-12-05 11:52:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Sietve haladnak. Természetesen nem ösztökélik halálra a lovakat de a lehetőség szerinti legkevesebb pihenőidővel és legrövidebb táborozásokkal veszik az akadályokat. Késésben van. Legalábbis Ewangel így érzi és ezt most megpróbálja minden képen ledolgozni.
Az út szekérrel két napnyi járóföldre van megszabva. Nem sok időt nyert. Az egész távolságot talán húsz óra alatt tették meg, köszönhető ez annak, hogy igen rövidre volt szabva a pihenő. Az elfnek könnyű dolga van, sőt talán még a bakon ülő embernek is de, hogy a lovak majd igényelnek legalább egy félnapos pihenőt miután megérkeznek annyi bizonyos.*
Az út szekérrel két napnyi járóföldre van megszabva. Nem sok időt nyert. Az egész távolságot talán húsz óra alatt tették meg, köszönhető ez annak, hogy igen rövidre volt szabva a pihenő. Az elfnek könnyű dolga van, sőt talán még a bakon ülő embernek is de, hogy a lovak majd igényelnek legalább egy félnapos pihenőt miután megérkeznek annyi bizonyos.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-04 19:26:45
Üzenet elküldve: 2015-12-04 19:26:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Elmosolyodik a lány válaszán. így már minden világos a számára. Nem is firtatja tovább a dolgokat. Kedves mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a további szavakat, majd zavartan vakargatja meg tarkóját.*
- Hát... *Kezd bele, de nem folytatja.*
- Nem hinném, hogy ugyanazok a tapasztalataink.
*Habár azt tartják az elfekről, hogy szeretőek és békések, valahogy a társain ezt nem látta. Nincs róluk jó véleménnyel, de pár elf viselkedésére nem fogja saját fajtáját megítélni. Náluk elég sok rosszhiszemű pletykák keltek szárnyra, s rendszerint miatta. Kissé különc volt saját falujában, ezt mindig is tudta. Nem is volt nagyon szociális személy sem.*
- Igen, ez a megmondunk mindenkinek mindent, ismerős. *Neveti halkan, majd lassan kezd feltápászkodni. Alyna belekapaszkodik vállába, hogy le ne essen.*
- Örülök, hogy megismertelek Ydriss. *Mosolyog kedvesen a lányra, miközben beszédébe kezd.*
-De lassan indulnom kellene. Még bejárnám a város környékét. Lassan itt a tél, aztán nem ártana valami elemózsia is. *Kezd bele, majd körbenéz, hogy merre is induljon el.*
- Remélem, hogy kellemsen fog alakulni a további sorsod. S hogy előbb utóbb haza tudsz majd menni. *Kívánja a legjobbakat. Mosolyogva int a lánynak, s elindul az erdőben a várost megkerülve a tisztás irányába. Még csak nem is sejtia lány, hogy milyen kaland vár majd rá, s hogy kivel is fog ott találkozni. S hogy a gondtalan napjainak kezdhet búcsút inteni.*
//Ydriss//
*Elmosolyodik a lány válaszán. így már minden világos a számára. Nem is firtatja tovább a dolgokat. Kedves mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a további szavakat, majd zavartan vakargatja meg tarkóját.*
- Hát... *Kezd bele, de nem folytatja.*
- Nem hinném, hogy ugyanazok a tapasztalataink.
*Habár azt tartják az elfekről, hogy szeretőek és békések, valahogy a társain ezt nem látta. Nincs róluk jó véleménnyel, de pár elf viselkedésére nem fogja saját fajtáját megítélni. Náluk elég sok rosszhiszemű pletykák keltek szárnyra, s rendszerint miatta. Kissé különc volt saját falujában, ezt mindig is tudta. Nem is volt nagyon szociális személy sem.*
- Igen, ez a megmondunk mindenkinek mindent, ismerős. *Neveti halkan, majd lassan kezd feltápászkodni. Alyna belekapaszkodik vállába, hogy le ne essen.*
- Örülök, hogy megismertelek Ydriss. *Mosolyog kedvesen a lányra, miközben beszédébe kezd.*
-De lassan indulnom kellene. Még bejárnám a város környékét. Lassan itt a tél, aztán nem ártana valami elemózsia is. *Kezd bele, majd körbenéz, hogy merre is induljon el.*
- Remélem, hogy kellemsen fog alakulni a további sorsod. S hogy előbb utóbb haza tudsz majd menni. *Kívánja a legjobbakat. Mosolyogva int a lánynak, s elindul az erdőben a várost megkerülve a tisztás irányába. Még csak nem is sejtia lány, hogy milyen kaland vár majd rá, s hogy kivel is fog ott találkozni. S hogy a gondtalan napjainak kezdhet búcsút inteni.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-04 11:17:29
Üzenet elküldve: 2015-12-04 11:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
*Végre haza fel tart a karaván. Most már nincs más dolguk, mint épségben haza térni. A vész, mely a Hold karavánpihenőt magába szippantja, még odébb van az időben, előszelét érezték csupán a romtáborban.
De ők most még könnyedén haladnak, semmi nem akadályozza az utat előttük.
A szekér halkan döcög, a lovak békésen ügetnek előtte. Az út bár nem rövid, de viszonylag nyugodtan telik. A szekeret lovasok kísérik, a csapat összeszokott, már-már barátsággá vált. Liahnak hálás, amiért a lány olyan szakértően látta el sérüléseit. A többiek is rendben felgyógyultak a visszaút alatt.
Most békésen haladnak Arthenior városa felé.*
*Végre haza fel tart a karaván. Most már nincs más dolguk, mint épségben haza térni. A vész, mely a Hold karavánpihenőt magába szippantja, még odébb van az időben, előszelét érezték csupán a romtáborban.
De ők most még könnyedén haladnak, semmi nem akadályozza az utat előttük.
A szekér halkan döcög, a lovak békésen ügetnek előtte. Az út bár nem rövid, de viszonylag nyugodtan telik. A szekeret lovasok kísérik, a csapat összeszokott, már-már barátsággá vált. Liahnak hálás, amiért a lány olyan szakértően látta el sérüléseit. A többiek is rendben felgyógyultak a visszaút alatt.
Most békésen haladnak Arthenior városa felé.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:41:40
Üzenet elküldve: 2015-12-03 12:41:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Bizony mindig is erős kötelék fűzte a gondjaira bízott jószágokhoz, meg úgy egyáltalán a tollas, szőrös, pikkelyes teremtményekhez. Talán velük még jobban is kijön, mint bármi mással, már legalábbis ha saját kedvenceiről van szó. A kölyökkel még most fűzi szorosabbra viszonyukat, ám a kanca már évek óta társa, láthatóan nagy összhangban vannak, és figyelnek egymásra, törődnek egymással.
A visszatérés fájdalmas témája így hát lezárul. Hogy szeretné-e ezt? Nem. De nem akar kockáztatni, saját meggondolatlanságának ne ás fizesse az árát. Talán az otthoni környezetben begyógyulnának a sebek, talán a komor felhőket is elűznék szerettei szavai, de a régi énjét már nem kaphatná vissza. És ha egy pici esély is van rá, hogy komorsága rossz hatással lenne társaira, családjára, barátaira, inkább távol tartja magát tőlük. Az egyén háttérbe szorul a közösséghez képest, ez a túlélés egyik törvénye. Ha inkább ártana jelenléte, mint használna, akkor itt kell megtalálnia a boldogulását.*
- Nem történt semmi. *Mosolyodik el kicsit.* Nem a szavak elfje vagyok, nem mindig tudom magam jól kifejezni.
*A lány szavaira viszont határozottan bólint.*
- Ez nálunk is hasonlóképp van. Ha nem is mondunk el mindent a másiknak, nem hazudunk, őszinték vagyunk egymással. És ha valami zavar, vagy bánt, azt is megmondjuk a másiknak. Ha valamiről mást állítunk, annak semmi haszna nincs, még ha nem ártó szándékkal is tesszük. A hazugság, még ha kegyes is, inkább árt, mint segít.
//Freyai//
*Bizony mindig is erős kötelék fűzte a gondjaira bízott jószágokhoz, meg úgy egyáltalán a tollas, szőrös, pikkelyes teremtményekhez. Talán velük még jobban is kijön, mint bármi mással, már legalábbis ha saját kedvenceiről van szó. A kölyökkel még most fűzi szorosabbra viszonyukat, ám a kanca már évek óta társa, láthatóan nagy összhangban vannak, és figyelnek egymásra, törődnek egymással.
A visszatérés fájdalmas témája így hát lezárul. Hogy szeretné-e ezt? Nem. De nem akar kockáztatni, saját meggondolatlanságának ne ás fizesse az árát. Talán az otthoni környezetben begyógyulnának a sebek, talán a komor felhőket is elűznék szerettei szavai, de a régi énjét már nem kaphatná vissza. És ha egy pici esély is van rá, hogy komorsága rossz hatással lenne társaira, családjára, barátaira, inkább távol tartja magát tőlük. Az egyén háttérbe szorul a közösséghez képest, ez a túlélés egyik törvénye. Ha inkább ártana jelenléte, mint használna, akkor itt kell megtalálnia a boldogulását.*
- Nem történt semmi. *Mosolyodik el kicsit.* Nem a szavak elfje vagyok, nem mindig tudom magam jól kifejezni.
*A lány szavaira viszont határozottan bólint.*
- Ez nálunk is hasonlóképp van. Ha nem is mondunk el mindent a másiknak, nem hazudunk, őszinték vagyunk egymással. És ha valami zavar, vagy bánt, azt is megmondjuk a másiknak. Ha valamiről mást állítunk, annak semmi haszna nincs, még ha nem ártó szándékkal is tesszük. A hazugság, még ha kegyes is, inkább árt, mint segít.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:30:45
Üzenet elküldve: 2015-12-03 08:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Egy ideje úton van már a csonttemetőbeli kalandja óta, szerencsére tapasztalt utazó, sokat vándorolt már és felkészülten indult most is, egész jó állapotban sikerül megérkeznie a város közelébe. Köszönhető ez persze a szerencsétlenül járt "társa" bájitalának is, sőt még talán egy istenség is vigyázta a lépteit. Volt min gondolkoznia, ráadásul egyedül, hiszen démona továbbra is némaságba burkolódzik, ha egyáltalán benne van még. Nem tudja hogy pontosan mit művelt vele Wylnurana, de talán Xar'Ahaad-tól is megszabadította. Bár mindennél jobban vágyott erre, nem meri elhinni hogy tényleg így lenne, ha pedig mégis, akkor mitévő legyen új szabadságával? Bőven lesz még min gondolkoznia... De egyelőre biztos helyen szeretné tudni magát, meleg ételt szeretne a gyomrában, és puha párnát a feje alatt.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:33:58
Üzenet elküldve: 2015-12-02 11:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a hasonlatot. Az, aki szinte mindig mindent szó szerint értelmez, ez most… Teljesen tiszta. Bár nem érti, hogy miként jönnek ide a sérülések, és az elesések, hiszen nem is erről beszéltek. Egy meleg mosoly kíséretében tudatja a másikkal, hogy egyetért szavaival.
Félrehajtott fejjel szemléli, ahogy a sóhajtást követően a paci odahajol gazdájához. Mély kötődés lehet köztük, ezt látja. Nem is zavarja meg meghitt együttlétüket, inkább az erdőbe néz körbe. Fejét többször is körbeforgatja, de semmi szokatlant nem talál. Alyna elfészkelődik vállán, s ott összegömbölyödve hajtja újra állomra a fejét. Nézi a másik állatcsapatot, s lemondó sóhajjal fordul el tőlük. Nem tetszik a látványa, de csak annak örül, hogy saját gazdája ezt a viselkedést nem kényszeríti rá.*
- Te érzed, hogy mit is szeretnél. *Egyezik bele végül. Tudna még ezernyi érvet felsorakoztatni a lánynak, de inkább hagyja. Ám a lány elég határozott, hogy tudja, mit is akar, s mit miért csinál.
Miért is lenne furcsa ez a szőkeségnek? Hiszen ő is pont ilyen.*
- Oh, bocsánat. Akkor félreértettem a szavaid. Úgy értettem, hogy összesutyorognának a hátad mögött. Ezért nevettem. De akkor sajnálom. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodik.*
- Nálunk nem mindig így van. Bár ha nem is mondják ki, akkor is pontosan lehet tudni, hogy kiről mit gondolnak. Szinte rá van írva az arcukra. *Emlékszik vissza, de ahelyett, hogy kellemetlenség lenne szívében, valahol nosztalgikusan emlékszik vissza az otthoni időkre.*
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja a hasonlatot. Az, aki szinte mindig mindent szó szerint értelmez, ez most… Teljesen tiszta. Bár nem érti, hogy miként jönnek ide a sérülések, és az elesések, hiszen nem is erről beszéltek. Egy meleg mosoly kíséretében tudatja a másikkal, hogy egyetért szavaival.
Félrehajtott fejjel szemléli, ahogy a sóhajtást követően a paci odahajol gazdájához. Mély kötődés lehet köztük, ezt látja. Nem is zavarja meg meghitt együttlétüket, inkább az erdőbe néz körbe. Fejét többször is körbeforgatja, de semmi szokatlant nem talál. Alyna elfészkelődik vállán, s ott összegömbölyödve hajtja újra állomra a fejét. Nézi a másik állatcsapatot, s lemondó sóhajjal fordul el tőlük. Nem tetszik a látványa, de csak annak örül, hogy saját gazdája ezt a viselkedést nem kényszeríti rá.*
- Te érzed, hogy mit is szeretnél. *Egyezik bele végül. Tudna még ezernyi érvet felsorakoztatni a lánynak, de inkább hagyja. Ám a lány elég határozott, hogy tudja, mit is akar, s mit miért csinál.
Miért is lenne furcsa ez a szőkeségnek? Hiszen ő is pont ilyen.*
- Oh, bocsánat. Akkor félreértettem a szavaid. Úgy értettem, hogy összesutyorognának a hátad mögött. Ezért nevettem. De akkor sajnálom. *Hajtja oldalra a fejét, miközben elmosolyodik.*
- Nálunk nem mindig így van. Bár ha nem is mondják ki, akkor is pontosan lehet tudni, hogy kiről mit gondolnak. Szinte rá van írva az arcukra. *Emlékszik vissza, de ahelyett, hogy kellemetlenség lenne szívében, valahol nosztalgikusan emlékszik vissza az otthoni időkre.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:16:44
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Bizony, sok mindent ő is másképp értelmezett, és másképp látott, míg nem az élet a keményebbik oldalát is megmutatta. Persze, ha megnyugszik, és minden rendeződni látszik, valószínűleg kicsit optimistábban fogja majd fel a dolgokat, de a sebek, amiket szerzett, illetve a nyomuk kísérteni fogják a jövőt.*
- Talán igazad van. De ha elesel, és megsérülsz, idő, míg rendbe jössz. A rémálmok pedig nem könnyítették meg ezt.
*Nagy levegőt vesz, és mélyet sóhajt. A kölyök persze meg nem érti, mit is jelent ez, de a kanca érti az efféle jeleket, s fejével odahajolva hozzá bújik gazdájához. A lány erre persze megpaskolja a derék hátast, mintha ezzel jelezné neki, minden rendben van.*
- Méregnek ott nincs helye. *Rázza meg határozottan a fejét. Hogyan is mehetne vissza, ha a vállába égetett nyomot sikerült is hegekre cserélnie, első gondolata az volt, mit is mondjon róla, ha eredetét kérdezik? Hogyan mehetne vissza társaihoz, akik őszinték egymással, ő pedig inkább kitalált volna egy mesét, csakhogy ne kelljen újra és újra feltépnie a sebeket. És hogy még mindig ahhoz húz vissza a szíve, aki ezt az egészet okozta? Még mindig ő kísérti ébren is, és az álmaiba is visszaférkőzik?
A nevetés okára azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Miért mondanák a hátam mögött? Kicsi törzs vagyunk, és bár mindenről nem tud mindenki, a véleményünket megmondjuk a másiknak. Persze nem sértésnek szánjuk, de jobb mindent tisztázni. Meg hát, nem is kell mondaniuk semmit, ismerem őket, és tudom, milyen hiedelmek élnek nálunk. *Szomorkásan mosolyodik el, hiszen részben ő is igazat ad nekik. Az arany, vagy a babonásabbja szerint minden fém el van átkozva, és csak a bajt hozza arra, aki érintkezik velük. Ő pedig aranyért dolgozott, acél nyílvesszőket használ, ez bőven elég, hogy olyasvalakinek titulálják, akitől óvakodni kell, akit a balsors megbélyegzett magának. Ki tudja, talán így is van.*
//Freyai//
*Bizony, sok mindent ő is másképp értelmezett, és másképp látott, míg nem az élet a keményebbik oldalát is megmutatta. Persze, ha megnyugszik, és minden rendeződni látszik, valószínűleg kicsit optimistábban fogja majd fel a dolgokat, de a sebek, amiket szerzett, illetve a nyomuk kísérteni fogják a jövőt.*
- Talán igazad van. De ha elesel, és megsérülsz, idő, míg rendbe jössz. A rémálmok pedig nem könnyítették meg ezt.
*Nagy levegőt vesz, és mélyet sóhajt. A kölyök persze meg nem érti, mit is jelent ez, de a kanca érti az efféle jeleket, s fejével odahajolva hozzá bújik gazdájához. A lány erre persze megpaskolja a derék hátast, mintha ezzel jelezné neki, minden rendben van.*
- Méregnek ott nincs helye. *Rázza meg határozottan a fejét. Hogyan is mehetne vissza, ha a vállába égetett nyomot sikerült is hegekre cserélnie, első gondolata az volt, mit is mondjon róla, ha eredetét kérdezik? Hogyan mehetne vissza társaihoz, akik őszinték egymással, ő pedig inkább kitalált volna egy mesét, csakhogy ne kelljen újra és újra feltépnie a sebeket. És hogy még mindig ahhoz húz vissza a szíve, aki ezt az egészet okozta? Még mindig ő kísérti ébren is, és az álmaiba is visszaférkőzik?
A nevetés okára azonban mosolyogva csóválja a fejét.*
- Miért mondanák a hátam mögött? Kicsi törzs vagyunk, és bár mindenről nem tud mindenki, a véleményünket megmondjuk a másiknak. Persze nem sértésnek szánjuk, de jobb mindent tisztázni. Meg hát, nem is kell mondaniuk semmit, ismerem őket, és tudom, milyen hiedelmek élnek nálunk. *Szomorkásan mosolyodik el, hiszen részben ő is igazat ad nekik. Az arany, vagy a babonásabbja szerint minden fém el van átkozva, és csak a bajt hozza arra, aki érintkezik velük. Ő pedig aranyért dolgozott, acél nyílvesszőket használ, ez bőven elég, hogy olyasvalakinek titulálják, akitől óvakodni kell, akit a balsors megbélyegzett magának. Ki tudja, talán így is van.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 21:26:38
Üzenet elküldve: 2015-11-29 21:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Láthatóan nem ért egyet a lány szavaival, s mi sem bizonyítja ez jobban, minthogy fejét rázza. Szőke tincsei szétterülnek vállán, s hátán is, vértjére tapadva. Kezével kisöpri arcából az ott maradt szálakat, s ha már úgyis ezt csinálja, akkor füle mögé próbálja tuszakolni elkallódott, ám szemébe folyton lógó tincseit. Persze most is sikertelenül, de nem ez nem lohasztja le kedvét, hogy újra és újra megpróbálja.*
- Ha valóban nem valósak, akkor meg kár rágódni rajta. Jobb az élet szebbik felét nézni és látni. A rosszakat elmondod, ezután feldolgozod, s magad mögött is tudod hagyni. Az élet túlságosan is tele van nagyszerű dolgokkal, hogy a rosszra koncentráljunk.
*Fejti ki véleményét, naivan. Még akkor is, ha éppen ő az, aki menekül valami elől, csak még nem tudja, hogy menekül, s hogy mi elől. Ez majd csak jóval később fog a lányba tudatosulni. S ki tudja, talán akkor fognak szavai végleg romba dőlni. Talán ő is menekülni fog ezelől, s talán majd tudomást sem akar majd szerezni.*
- Ha nincs is helye találhattok. Megoldjátok közösen. Úgy sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Bármit is vinnél vissza, meg tudnátok oldani. Ebben biztos vagyok. *Mosolyog biztatóan a lányra. S hogy ezt honnan is tudja? Nem tudja, talán csak érzi. De valami ezt súgja neki belülről
Miután abba tudta hagyni a nevetést, újra Ydrissre tekint. Könnyes szemekkel nézi annak értetlen arcát.
~Vajon nekem is ilyen szokott lenni?~
Morfondírozik magába, hogy vajon neki is hasonló-e az arckifejezése, amikor értetlenkedik valamin.*
- Miért foglalkozol olyanok véleményével, akik csak a hátad mögött tudják megmondani rólad a véleményed? *Tekint rá, miközben elmondja nevetésének tárgyát. Őt is rengeteg helyen kibeszélték már, különösebbnél, különösebb pletykák kaptak szájra saját falujában is. Tény, hogy nem volt közkedvelt teremtés, de az ilyen lények mellett csak elsétál. Ha annyi gerinc nincs bennük, hogy elé álljanak, s elmondják, hogy mi is bántja őket, akkor nem tud velük mit kezdeni.*
//Ydriss//
*Láthatóan nem ért egyet a lány szavaival, s mi sem bizonyítja ez jobban, minthogy fejét rázza. Szőke tincsei szétterülnek vállán, s hátán is, vértjére tapadva. Kezével kisöpri arcából az ott maradt szálakat, s ha már úgyis ezt csinálja, akkor füle mögé próbálja tuszakolni elkallódott, ám szemébe folyton lógó tincseit. Persze most is sikertelenül, de nem ez nem lohasztja le kedvét, hogy újra és újra megpróbálja.*
- Ha valóban nem valósak, akkor meg kár rágódni rajta. Jobb az élet szebbik felét nézni és látni. A rosszakat elmondod, ezután feldolgozod, s magad mögött is tudod hagyni. Az élet túlságosan is tele van nagyszerű dolgokkal, hogy a rosszra koncentráljunk.
*Fejti ki véleményét, naivan. Még akkor is, ha éppen ő az, aki menekül valami elől, csak még nem tudja, hogy menekül, s hogy mi elől. Ez majd csak jóval később fog a lányba tudatosulni. S ki tudja, talán akkor fognak szavai végleg romba dőlni. Talán ő is menekülni fog ezelől, s talán majd tudomást sem akar majd szerezni.*
- Ha nincs is helye találhattok. Megoldjátok közösen. Úgy sokkal egyszerűbb, mint egyedül. Bármit is vinnél vissza, meg tudnátok oldani. Ebben biztos vagyok. *Mosolyog biztatóan a lányra. S hogy ezt honnan is tudja? Nem tudja, talán csak érzi. De valami ezt súgja neki belülről
Miután abba tudta hagyni a nevetést, újra Ydrissre tekint. Könnyes szemekkel nézi annak értetlen arcát.
~Vajon nekem is ilyen szokott lenni?~
Morfondírozik magába, hogy vajon neki is hasonló-e az arckifejezése, amikor értetlenkedik valamin.*
- Miért foglalkozol olyanok véleményével, akik csak a hátad mögött tudják megmondani rólad a véleményed? *Tekint rá, miközben elmondja nevetésének tárgyát. Őt is rengeteg helyen kibeszélték már, különösebbnél, különösebb pletykák kaptak szájra saját falujában is. Tény, hogy nem volt közkedvelt teremtés, de az ilyen lények mellett csak elsétál. Ha annyi gerinc nincs bennük, hogy elé álljanak, s elmondják, hogy mi is bántja őket, akkor nem tud velük mit kezdeni.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 17:43:18
Üzenet elküldve: 2015-11-29 17:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Alyna bármennyire is ellenséges tekintettel néz a vöröske állataira, azok ezt nem viszonozzák. A kanca mondhatni nem is foglalkozik az aprócska, pikkelyes lénnyel, Ahelt pedig az köti le, hogyha finom falatokat nem is, de némi simogatást és törődést kihízelegjen magának. Eme hadművelet persze sikerrel zárul, hiszen a kis blöki érti a dolgát.*
- Talán idővel másképp látom majd a dolgokat. Talán nem is lesz majd jelentőségük, hiszen nem valós dolgokat láttam. Legfeljebb az alapjuk volt az. De most még... túl közeliek, túl ijesztőek. *Borzong meg egy kicsit, ahogy felidéződik benne egy-egy túlságosan is hihetőnek és igazinak tűnő rémkép.*
- A családom biztosan tár karokkal várna, és egy pillanatig nem haboznának, hogy visszafogadjanak-e. De ez nem változtat azon, hogy amit magammal vinnék oda, annak ott nincs helye. Nem, nem kockáztatok, jobb, ha távol maradok. Talán majd egy napon. Az viszont nagyon távol van még.
*fordul merengve az erdő mélye felé. Talán abban az irányban van az a hely is, amit otthonának nevezett, talán csak a vadon látványa ad némi megnyugvást és erőt neki.
A nevetésre azonban nem számított. Túlságosan meglepődik ahhoz, hogy zokon vegye, vagy csak nem feltételezi a szőke lányról, hogy rajta nevet. Mindenesetre csodálkozva, magasra szökő szemöldökkel, és elkerekedő tekintettel néz Freyaira. Fölösleges kimondania hangosan is, az arcára van írva a kérdés: mi okozott ekkora derűt? Nem igazán érti, és ötlete sincs.*
//Freyai//
*Alyna bármennyire is ellenséges tekintettel néz a vöröske állataira, azok ezt nem viszonozzák. A kanca mondhatni nem is foglalkozik az aprócska, pikkelyes lénnyel, Ahelt pedig az köti le, hogyha finom falatokat nem is, de némi simogatást és törődést kihízelegjen magának. Eme hadművelet persze sikerrel zárul, hiszen a kis blöki érti a dolgát.*
- Talán idővel másképp látom majd a dolgokat. Talán nem is lesz majd jelentőségük, hiszen nem valós dolgokat láttam. Legfeljebb az alapjuk volt az. De most még... túl közeliek, túl ijesztőek. *Borzong meg egy kicsit, ahogy felidéződik benne egy-egy túlságosan is hihetőnek és igazinak tűnő rémkép.*
- A családom biztosan tár karokkal várna, és egy pillanatig nem haboznának, hogy visszafogadjanak-e. De ez nem változtat azon, hogy amit magammal vinnék oda, annak ott nincs helye. Nem, nem kockáztatok, jobb, ha távol maradok. Talán majd egy napon. Az viszont nagyon távol van még.
*fordul merengve az erdő mélye felé. Talán abban az irányban van az a hely is, amit otthonának nevezett, talán csak a vadon látványa ad némi megnyugvást és erőt neki.
A nevetésre azonban nem számított. Túlságosan meglepődik ahhoz, hogy zokon vegye, vagy csak nem feltételezi a szőke lányról, hogy rajta nevet. Mindenesetre csodálkozva, magasra szökő szemöldökkel, és elkerekedő tekintettel néz Freyaira. Fölösleges kimondania hangosan is, az arcára van írva a kérdés: mi okozott ekkora derűt? Nem igazán érti, és ötlete sincs.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 12:58:24
Üzenet elküldve: 2015-11-29 12:58:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja Ydriss szavait. Alyna folyamatosan lejárkál kezén, nem zavarja a szőkeséget. De lassan a csipkebogyó is elfogy, s a kis hüllőnek muszáj immár megállnia. Némileg lihegve a sok futkározástól marad szokásos helyén: a lány vállán. Onnan tekint gyanakvóan a vörös hajú elf felé, s annak igencsak visszatetsző állatai felé.*
- Én még sose találkoztam se jó, se rossz álmokkal. De meglehet, hogy ez mind csak tapasztalat kérdése. Lehet, hogy pár év múlva én is ezt fogom majd mondani mint te. Rossz emlékek pedig… *Elgondolkozik egy pillanatra.* - Igyekszem ezeket feldolgozni, megbeszélni másokkal. Szíved kiöntése rengeteget tud segíteni lelked egyensúlyának megtartása. Ahogy észrevettem sokan bezárkóznak, s nem nyitnak mások felé. Vagy épp másnak mutatják magukat, mint aki. De egy egészséges önismerettel a lelked is friss és üde tud lenni.
*Feleli, akkor is, ha nem ismeri fel, hogy ő sem feltétlen így tesz. Mióta eljött otthonról, nem találkozott még olyan néppel, akivel meg tudta volna beszélni dolgait. Noha kalandjait elmondta, vagy az átéltekkel megbeszélték, ha tudták… De inkább nem tudták.*
- Ha az otthon szerető és megértő, segítenek neked. Ne zárd ki azokat, kiknek fontos vagy. Néha a családi kötelék erősebb tud lenni mindennél. Megvéd és kiáll érted. Ne cipeld a válladon ezt a hatalmas súlyt egyedül. *Okoskodik bele, még akkor is ha Ydriss nem kér szavaiból. Akkor is megteszi.
Azokra, akik meg pletykálnának róla, csak elkerekedett szemekkel tekint, majd hangosan elneveti magát. De hogy min is nevet, azt nem mondja el.*
//Ydriss//
*Félrehajtott fejjel hallgatja Ydriss szavait. Alyna folyamatosan lejárkál kezén, nem zavarja a szőkeséget. De lassan a csipkebogyó is elfogy, s a kis hüllőnek muszáj immár megállnia. Némileg lihegve a sok futkározástól marad szokásos helyén: a lány vállán. Onnan tekint gyanakvóan a vörös hajú elf felé, s annak igencsak visszatetsző állatai felé.*
- Én még sose találkoztam se jó, se rossz álmokkal. De meglehet, hogy ez mind csak tapasztalat kérdése. Lehet, hogy pár év múlva én is ezt fogom majd mondani mint te. Rossz emlékek pedig… *Elgondolkozik egy pillanatra.* - Igyekszem ezeket feldolgozni, megbeszélni másokkal. Szíved kiöntése rengeteget tud segíteni lelked egyensúlyának megtartása. Ahogy észrevettem sokan bezárkóznak, s nem nyitnak mások felé. Vagy épp másnak mutatják magukat, mint aki. De egy egészséges önismerettel a lelked is friss és üde tud lenni.
*Feleli, akkor is, ha nem ismeri fel, hogy ő sem feltétlen így tesz. Mióta eljött otthonról, nem találkozott még olyan néppel, akivel meg tudta volna beszélni dolgait. Noha kalandjait elmondta, vagy az átéltekkel megbeszélték, ha tudták… De inkább nem tudták.*
- Ha az otthon szerető és megértő, segítenek neked. Ne zárd ki azokat, kiknek fontos vagy. Néha a családi kötelék erősebb tud lenni mindennél. Megvéd és kiáll érted. Ne cipeld a válladon ezt a hatalmas súlyt egyedül. *Okoskodik bele, még akkor is ha Ydriss nem kér szavaiból. Akkor is megteszi.
Azokra, akik meg pletykálnának róla, csak elkerekedett szemekkel tekint, majd hangosan elneveti magát. De hogy min is nevet, azt nem mondja el.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-29 11:08:08
Üzenet elküldve: 2015-11-29 11:08:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Artheniorba //
*Végül aztán a sokféle találgatást, a fojtott, félelemmel terhes, időnként vitába torkolló tanakodást csöndben hallgatva végül elnyomja az álom. Az álom nem mondható túl békésnek, és pihentetőnek, holtak, bűzös, rothadó, megelevenedett csontvázak megállíthatatlan serege szerepel benne, úgyhogy kialvatlanul, elég mogorván ébred, amikor végre a város közelébe érnek. Holtak ide vagy oda, első dolga lesz, hogy vesz magának a Pegazusban egy nagy tál ételt, aztán kivesz egy szobát, és kialussza ezt az egész őrületet. Talán most álmodik éppen, és mire felébred, röhöghet majd az egészen. Amikor a szekér végre anélkül a város közelébe ér, hogy holtak vagy élők feltartóztatnák őket, elhatározza, hogy ha leszállt végre, otthagy mindenkit, senkivel nem foglalkozik, hanem minél hamarább elindul a Fogadóba.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.29 11:08:51
*Végül aztán a sokféle találgatást, a fojtott, félelemmel terhes, időnként vitába torkolló tanakodást csöndben hallgatva végül elnyomja az álom. Az álom nem mondható túl békésnek, és pihentetőnek, holtak, bűzös, rothadó, megelevenedett csontvázak megállíthatatlan serege szerepel benne, úgyhogy kialvatlanul, elég mogorván ébred, amikor végre a város közelébe érnek. Holtak ide vagy oda, első dolga lesz, hogy vesz magának a Pegazusban egy nagy tál ételt, aztán kivesz egy szobát, és kialussza ezt az egész őrületet. Talán most álmodik éppen, és mire felébred, röhöghet majd az egészen. Amikor a szekér végre anélkül a város közelébe ér, hogy holtak vagy élők feltartóztatnák őket, elhatározza, hogy ha leszállt végre, otthagy mindenkit, senkivel nem foglalkozik, hanem minél hamarább elindul a Fogadóba.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.29 11:08:51
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-28 20:34:22
Üzenet elküldve: 2015-11-28 20:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Haladás. Nem szükséges már túl sok idő, hogy ismét a civilizált világba jusson, és maga mögött hagyhassa a sétákat, melyeket a mostani időkben túlságosan sokat halmoz. Idő kérdése csupán, hogy ismét a városban lehessen, és az is, hogy gyógynövényekkel kapcsolatos elképzelései beváltják-e reményeit, ugyanis hagyni kell őket száradni, hogy le lehessen őket zúzni.
Izzadságcseppek kusza hálózata rajzolódik ki homlokán, ahogy a nap süti azt. Reménye arra, hogy ismét nagy lehet, megállíthatatlan gépként viszi előre, úgy gondolja. Ám nagyon is megállítható.*
Izzadságcseppek kusza hálózata rajzolódik ki homlokán, ahogy a nap süti azt. Reménye arra, hogy ismét nagy lehet, megállíthatatlan gépként viszi előre, úgy gondolja. Ám nagyon is megállítható.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-28 17:55:34
Üzenet elküldve: 2015-11-28 17:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az út pora, mely rátelepszik minden vándorra utazásai során. Rauros ruháján is van belőle bőven, azonban Ő nem ezt a fajta port szeretné. Neki az a fajta por kell, amiről az apja úgy beszélt mint tapasztalat. Ha sokáig vándorol, tapasztalatot szerez, felnő, és valaki más válik belőle. Ezt szeretné a fiú már jó ideje elérni. Tegezzel, és íjjal a hátán, botjával a kezében járja a füves pusztát. Az útra nem lép, jelezve, hogy Ő szabad. Legalábbis így gondolja. Azonban a célja közel egy heti utazásra van innen, gyalog. Hozzászokott már a vándorláshoz, elvégre életmódja ez a dolog, azonban élelme alig van, nyílvesszője pedig csupán tíz darab, amit lopott az egyik kereskedőtől a piacnegyedben. Jópár órányi séta után arra megy egy szekér, elé két ló van befogva. A kocsis odakiált Raurosnak.*
-Hé vándor, ne vigyelek el? Hová tartasz?
*Rauros gondolkodik egy darabig, majd visszakiált.*
-De igen! A karavánpihenőbe. Mennyibe kerül?
*A fiú kisétál az útra. Ekkor látja, hogy a kocsis kereskedő, és áruval van megrakva a szekere, ő maga pedig díszes ruhákban ül a szekéren.*
-Semmibe. Nem veszem Én el a pénzed. Nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
-Na ilyen jószívű kereskedővel sem találkoztam még. Köszönöm.
*Rauros felpattan a szekérre, és már indulnak is a karavánpihenő felé.*
~Azért így mégiscsak gyorsabb.~
-Hé vándor, ne vigyelek el? Hová tartasz?
*Rauros gondolkodik egy darabig, majd visszakiált.*
-De igen! A karavánpihenőbe. Mennyibe kerül?
*A fiú kisétál az útra. Ekkor látja, hogy a kocsis kereskedő, és áruval van megrakva a szekere, ő maga pedig díszes ruhákban ül a szekéren.*
-Semmibe. Nem veszem Én el a pénzed. Nagyobb szükséged van rá, mint nekem.
-Na ilyen jószívű kereskedővel sem találkoztam még. Köszönöm.
*Rauros felpattan a szekérre, és már indulnak is a karavánpihenő felé.*
~Azért így mégiscsak gyorsabb.~
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 23:46:15
Üzenet elküldve: 2015-11-27 23:46:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Megindul a szekérsor, és vele együtt Astar is. Ezek most sietősebbek, mint idefelé, amit hősünk nem is bán. Ez most nem csak így nyekeg, hogy nyikk, nyikk, nyikk, hanem néha már egyenesen nyiknyiknyiknyik-et hallat, mintha csak az utasait akarná biztosítani, hogy „megyek már, megyek”. Közben a társaság – egy kereskedő, aki csak arról tud fecsegni, hogy mit, honnan, hova vett és adott el nemrég, vagy régebben, és a csattanó: hogy ezen milyen szép summát nyert! Fiatal kereskedő. Aztán egy másik kölyökszerű félelf, aki minimum lovagnak képzeli magát, egy paraszt, vagy valami vándor – kapafog az megvan – és, ami valahogy sehonnan sem marad ki, egy melák. Ez viszont nem egy nagydarab ember, hanem egyenesen egy óriás. Egy kicsit morcosabb, mint a kőfejű, akivel visszafele jött, de nem olyan hirtelenharagú. Ja, meg egy asszony, egy jó késő-harmincas körüli vérbeli sodrófaforgató amazon. Hogy őneki úgy mik a tervei ezzel az úttal, az egyrészt nem tiszta, másrészt pedig ő sem mondja el. Ez van.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 21:58:40
Üzenet elküldve: 2015-11-27 21:58:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - úton//
*Asgall még mindig a kezét bámulja.*
~Ha pár napig nem változik a helyzet, akkor talán megmenekül a karom. Nem is fáj, és jól tudom használni.~* gondolja végig magában a vándor, majd elnyúlik a szekéren, és alszik egyet. Álmában egy úton jár, egy végtelen hosszú úton. Fák, virágok, és bokrok keresztezik ezt az utat, és ő csak megy, és megy. Igen a kalandvágy hajtja. Álmában a lába egészséges, semmi baja, bírja a tempót, de ekkor felébred, látja a sínbe tett lábát, és tudja, hogy sok idő lesz, míg végül újra elindulhat.*
*Asgall még mindig a kezét bámulja.*
~Ha pár napig nem változik a helyzet, akkor talán megmenekül a karom. Nem is fáj, és jól tudom használni.~* gondolja végig magában a vándor, majd elnyúlik a szekéren, és alszik egyet. Álmában egy úton jár, egy végtelen hosszú úton. Fák, virágok, és bokrok keresztezik ezt az utat, és ő csak megy, és megy. Igen a kalandvágy hajtja. Álmában a lába egészséges, semmi baja, bírja a tempót, de ekkor felébred, látja a sínbe tett lábát, és tudja, hogy sok idő lesz, míg végül újra elindulhat.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-27 15:51:57
Üzenet elküldve: 2015-11-27 15:51:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Sáros kalandok //
*Végre a meleg, ropogó tűz mellett pihentetheti magát. Ahogy rátér a szó az osztozkodásra, elégedetten dörzsöli tenyereit, neki éppen a pénz lenne elhanyagolható, amit a többiek kizárólagosan választottak maguknak. A csoport vezetője ugyan elkér egy koponyát, de Toragg biztos benne, hogy nem egy trollhoz lesz szerencséjük, szóval egy-kettő mindenképpen kerül majd hozzá is. Konkrét célja is van már velük, nem szándékozik őket pénzért értékesíteni, oh egyáltalán nem. Mágia felé kacsingat, méghozzá annak is, tán a leggyönyörűbb ágazata felé, amit legjobban magáénak tudhat: a föld. Egy mágusnak, avagy alkimistának minden bizonnyal rengeteget ér a koponya és akkor legalább teljesen biztos is, hogy olyan kezekbe kerül majd, ahol tudják is mire használni, nem csak egy kocsma, illetve fogadó értékes és ritka éke lesz, egészen addig, míg az idő múlásával és állapota romlásával már arra is teljesen alkalmatlanná válik.
Ahogy mindenki nyugovóra tér és az őrség is megkezdi munkáját, feláll. Körülnéz, majd pár lépést téve a többiektől (tényleg, egyáltalán nem nagy távot megtéve), hátat fordítva nekik, törökülésben helyet foglal a messzire nyúló éji feketeségben. Hatalmas tenyereit térdeire engedi, lehunyja szemeit, majd halk morajlás kezd hallatszani felőle. Épp ezért lépett kicsit arrébb, hogy még véletlenül se zavarja meg a csapat többi tagját. Esetleg a legközelebb eső pihenő hallhatja, de a többiek biztos még a legkevésbé sem. Mintha valami dalt dúdolna, egy egészen biztosan soha nem hallott dallammal, melyet saját falujából hozott magával. Hangszálai jó rég nem rezzentek meg ezen az éneken, hisz nem volt rá szüksége, valamint a hárpiáknál nem is volt eszébe.
Egyszer hirtelen elhallgat dúdolása, hogy szavak válthassák fel helyét. Nem emberi nyelv ez, a faluja külön nyelvezetén szól. Orkok érthetik, bár attól is kicsivel eltérő, más akcentus, néhány szó különbözik a megszokottól.
Minden egyes alkalommal libabőr borítja testét, mikor az ősökhöz kezd szólni, ahogy segedelmet kér a harcokhoz és a biztonságos utazáshoz, kérve mindent, amit úgy gondol kiérdemelt eddigi tetteivel. Reméli elég dolgot letett az asztalra az Ősök bocsánatáért.
Ahogy végez, visszamászik a többiekhez, hogy ő is nyugovóra térhessen.*
*Végre a meleg, ropogó tűz mellett pihentetheti magát. Ahogy rátér a szó az osztozkodásra, elégedetten dörzsöli tenyereit, neki éppen a pénz lenne elhanyagolható, amit a többiek kizárólagosan választottak maguknak. A csoport vezetője ugyan elkér egy koponyát, de Toragg biztos benne, hogy nem egy trollhoz lesz szerencséjük, szóval egy-kettő mindenképpen kerül majd hozzá is. Konkrét célja is van már velük, nem szándékozik őket pénzért értékesíteni, oh egyáltalán nem. Mágia felé kacsingat, méghozzá annak is, tán a leggyönyörűbb ágazata felé, amit legjobban magáénak tudhat: a föld. Egy mágusnak, avagy alkimistának minden bizonnyal rengeteget ér a koponya és akkor legalább teljesen biztos is, hogy olyan kezekbe kerül majd, ahol tudják is mire használni, nem csak egy kocsma, illetve fogadó értékes és ritka éke lesz, egészen addig, míg az idő múlásával és állapota romlásával már arra is teljesen alkalmatlanná válik.
Ahogy mindenki nyugovóra tér és az őrség is megkezdi munkáját, feláll. Körülnéz, majd pár lépést téve a többiektől (tényleg, egyáltalán nem nagy távot megtéve), hátat fordítva nekik, törökülésben helyet foglal a messzire nyúló éji feketeségben. Hatalmas tenyereit térdeire engedi, lehunyja szemeit, majd halk morajlás kezd hallatszani felőle. Épp ezért lépett kicsit arrébb, hogy még véletlenül se zavarja meg a csapat többi tagját. Esetleg a legközelebb eső pihenő hallhatja, de a többiek biztos még a legkevésbé sem. Mintha valami dalt dúdolna, egy egészen biztosan soha nem hallott dallammal, melyet saját falujából hozott magával. Hangszálai jó rég nem rezzentek meg ezen az éneken, hisz nem volt rá szüksége, valamint a hárpiáknál nem is volt eszébe.
Egyszer hirtelen elhallgat dúdolása, hogy szavak válthassák fel helyét. Nem emberi nyelv ez, a faluja külön nyelvezetén szól. Orkok érthetik, bár attól is kicsivel eltérő, más akcentus, néhány szó különbözik a megszokottól.
Minden egyes alkalommal libabőr borítja testét, mikor az ősökhöz kezd szólni, ahogy segedelmet kér a harcokhoz és a biztonságos utazáshoz, kérve mindent, amit úgy gondol kiérdemelt eddigi tetteivel. Reméli elég dolgot letett az asztalra az Ősök bocsánatáért.
Ahogy végez, visszamászik a többiekhez, hogy ő is nyugovóra térhessen.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:19
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:55:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freyai//
*Állataihoz mindig is szoros viszony fűzte, akármilyen korában is került hozzá a jószág, vagy akármilyen fiatal is volt ő maga. A kancát már egészen csikó kora óta neveli, s ugyan ezt, vagyis, hogy egészen kicsit kora óta neveli, Ahelről is elmondhatja majd, ahogy felcseperedik majd a kis vadász. Barátai, sőt, családtagjaként tekint a két négylábúra. Ez pedig csak erősödött azóta, hogy ők ketten maradtak neki. A hűséges, de makrancos hátas, és a fiatal kölyök kutya.*
- Vannak rosszak, sötét álmok. Bár lehet, csak emlékek, amiket a sötétség kiforgat. *Borzong meg egy pillanatra, ahogy felelevenednek benne a múltból összegyúrt rémek. Ezt nagyon másként látja fajtársához képest, szerinte vannak rossz álmok. De talán csak azért gondolja így, mert túlságosan is keserű dolgokat próbál maga mögött hagyni, mindeddig sikertelenül.
Az újabb kérdésre nem felel azonnal, tűnődve mered maga elé, miközben Ahel pocakját vakargatja.*
- Odahaza is kerestem... valamit. Nem tudom mit, de gyakran elcsatangoltam, kóboroltam. És amikor találtam is valakit, aki hozzám hasonló ilyen értelemben, mellette se tudtam... hogy is mondják a városiak... lehorgonyozni. *Kezd bele a válaszba, mely nem is olyan könnyű. Maga is meglepődött, mikor végre ráeszmélt, hogy a miért is ne térhetne haza kérdésköre sokkal komplikáltabb, mint hinné.*
- De ez csak az egyik fele. Ettől még hazatérhetnék. De nem tehetem meg, hogy a saját hibáim árát a törzsemmel fizettessem meg. Tól sok rossz dolog ragadt rám, amit nem szabadna odavinnem, mert nincs ott helye. Csak ártanék vele, lassan megmérgezném az ottaniakat. *Sóhajt egy mélyet. Végig tudja mondani végre, anélkül, hogy megbicsaklana a hangja, vagy teljesen elkámpicsorodna. Csupán szomorúan mosolyog az ölében vidáman hempergőző, a kényeztetést élvező kölyökre.*
- Különben is, a babonásabbja már azért is ferde szemmel, és gyanakvón nézne rám, mert pénzért dolgoztam, és a nyilaim hegye fémből készült. És talán igazuk is lenne.
*A tenger említésére még inkább vágyakozva fordul dél felé. Biztosan csodás látvány lehet, hiszen az alkony fényeiben és színeiben fürdő tó is lélegzetelállító látvány. Egyszer meg fogja nézni a tengert is, ezt most már elhatározza magában, de előbb még észak felé tesz kitérőt. Magának sem ismeri be, de titkon reméli, van olyan a törzséből, aki elmerészkedik addig. Mert még tart a vadászat a gaztevők után, vagy mert sikerrel jártak és éppen hazatérnek. Vagy mert valaki esetleg elindult, hogy megkeresse a messzire kóborolt testvérüket.*
//Freyai//
*Állataihoz mindig is szoros viszony fűzte, akármilyen korában is került hozzá a jószág, vagy akármilyen fiatal is volt ő maga. A kancát már egészen csikó kora óta neveli, s ugyan ezt, vagyis, hogy egészen kicsit kora óta neveli, Ahelről is elmondhatja majd, ahogy felcseperedik majd a kis vadász. Barátai, sőt, családtagjaként tekint a két négylábúra. Ez pedig csak erősödött azóta, hogy ők ketten maradtak neki. A hűséges, de makrancos hátas, és a fiatal kölyök kutya.*
- Vannak rosszak, sötét álmok. Bár lehet, csak emlékek, amiket a sötétség kiforgat. *Borzong meg egy pillanatra, ahogy felelevenednek benne a múltból összegyúrt rémek. Ezt nagyon másként látja fajtársához képest, szerinte vannak rossz álmok. De talán csak azért gondolja így, mert túlságosan is keserű dolgokat próbál maga mögött hagyni, mindeddig sikertelenül.
Az újabb kérdésre nem felel azonnal, tűnődve mered maga elé, miközben Ahel pocakját vakargatja.*
- Odahaza is kerestem... valamit. Nem tudom mit, de gyakran elcsatangoltam, kóboroltam. És amikor találtam is valakit, aki hozzám hasonló ilyen értelemben, mellette se tudtam... hogy is mondják a városiak... lehorgonyozni. *Kezd bele a válaszba, mely nem is olyan könnyű. Maga is meglepődött, mikor végre ráeszmélt, hogy a miért is ne térhetne haza kérdésköre sokkal komplikáltabb, mint hinné.*
- De ez csak az egyik fele. Ettől még hazatérhetnék. De nem tehetem meg, hogy a saját hibáim árát a törzsemmel fizettessem meg. Tól sok rossz dolog ragadt rám, amit nem szabadna odavinnem, mert nincs ott helye. Csak ártanék vele, lassan megmérgezném az ottaniakat. *Sóhajt egy mélyet. Végig tudja mondani végre, anélkül, hogy megbicsaklana a hangja, vagy teljesen elkámpicsorodna. Csupán szomorúan mosolyog az ölében vidáman hempergőző, a kényeztetést élvező kölyökre.*
- Különben is, a babonásabbja már azért is ferde szemmel, és gyanakvón nézne rám, mert pénzért dolgoztam, és a nyilaim hegye fémből készült. És talán igazuk is lenne.
*A tenger említésére még inkább vágyakozva fordul dél felé. Biztosan csodás látvány lehet, hiszen az alkony fényeiben és színeiben fürdő tó is lélegzetelállító látvány. Egyszer meg fogja nézni a tengert is, ezt most már elhatározza magában, de előbb még észak felé tesz kitérőt. Magának sem ismeri be, de titkon reméli, van olyan a törzséből, aki elmerészkedik addig. Mert még tart a vadászat a gaztevők után, vagy mert sikerrel jártak és éppen hazatérnek. Vagy mert valaki esetleg elindult, hogy megkeresse a messzire kóborolt testvérüket.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:24:10
Üzenet elküldve: 2015-11-26 20:24:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss//
*Meleg mosollyal az arcán figyeli, ahogy a lány beszélget az állataival. Annak apró ám szerető megdorgálása az otthon hangulatát idézik a szőkeség számára. Eközben a vállán ülő, ám Alyna ismét gyorsan leszalad a kezére, hogy karmos ujjaival felkapjon egy szemet, majd mint aki ott sem volt visszaszalad. Noha Freyai szívesen adja neki, a kis gyík mégis azt gondolja, hogy elcsenésével gazdája orra alá tör borsot. A lány csak ujjainak hegyével simogatja meg Alyna fejét.
Félrehajtott fejjel nézegeti az ébredező kutyát is.*
- Csak egyszerű álmok. Nem hinném, hogy meglehet különböztetni az álmokat attól, hogy rosszak-e vagy sem. *Bár nem tudná megmagyarázni miért, gondolja így, attól ez még így van. Számára. Neki ezek csak álmok, melyek semmit sem jelentenek.
Egy-egy mese után, melyet a Tata mesélt, álmában átélte azokat. Kalandként fogta fel. Talán ez is egy kaland. Látja, hogy a lány nem nagyon akar válaszolni kérdésére, mégis amit mond, felkelti kíváncsiságát.*
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hazamész? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, s minden rossz szándék nélkül Ydrisstől.* - Mert ha ennyire nem érzed jól magad, talán egyszerűbb lenne, nem? Ha otthon boldog voltál.
*Valahol azt vallja, hogy ott legyen az elf, ahol boldog. Aki otthon, hát otthon, aki úton, akkor ott.*
- Inkább az erdőt. A városba mindig eltévedek. A karavánpihenő? Arról sokat hallottam már. Északon fent, hideg van. *Majd szóba jön a tenger.*
- Oh, a tenger! Az nagyon gyönyörű. Kéklő, s a nap fényétől csillog is. Szinte a végtelenségig ellátsz, semmi sem szab határt a horizonton. Igazi látványt nyújt neked. *Meséli lelkesen.*
//Ydriss//
*Meleg mosollyal az arcán figyeli, ahogy a lány beszélget az állataival. Annak apró ám szerető megdorgálása az otthon hangulatát idézik a szőkeség számára. Eközben a vállán ülő, ám Alyna ismét gyorsan leszalad a kezére, hogy karmos ujjaival felkapjon egy szemet, majd mint aki ott sem volt visszaszalad. Noha Freyai szívesen adja neki, a kis gyík mégis azt gondolja, hogy elcsenésével gazdája orra alá tör borsot. A lány csak ujjainak hegyével simogatja meg Alyna fejét.
Félrehajtott fejjel nézegeti az ébredező kutyát is.*
- Csak egyszerű álmok. Nem hinném, hogy meglehet különböztetni az álmokat attól, hogy rosszak-e vagy sem. *Bár nem tudná megmagyarázni miért, gondolja így, attól ez még így van. Számára. Neki ezek csak álmok, melyek semmit sem jelentenek.
Egy-egy mese után, melyet a Tata mesélt, álmában átélte azokat. Kalandként fogta fel. Talán ez is egy kaland. Látja, hogy a lány nem nagyon akar válaszolni kérdésére, mégis amit mond, felkelti kíváncsiságát.*
- Nem gondolkodtál még azon, hogy hazamész? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, s minden rossz szándék nélkül Ydrisstől.* - Mert ha ennyire nem érzed jól magad, talán egyszerűbb lenne, nem? Ha otthon boldog voltál.
*Valahol azt vallja, hogy ott legyen az elf, ahol boldog. Aki otthon, hát otthon, aki úton, akkor ott.*
- Inkább az erdőt. A városba mindig eltévedek. A karavánpihenő? Arról sokat hallottam már. Északon fent, hideg van. *Majd szóba jön a tenger.*
- Oh, a tenger! Az nagyon gyönyörű. Kéklő, s a nap fényétől csillog is. Szinte a végtelenségig ellátsz, semmi sem szab határt a horizonton. Igazi látványt nyújt neked. *Meséli lelkesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6203-6222