Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 312 (6221. - 6240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-28 20:17:44
Üzenet elküldve: 2024-07-28 20:17:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Felnevet, mert pontosan tudja, hogy mire képes. Ha nem akar kizökkenni, akkor nem fog. Persze vannak elhanyagolható dolgok, mint az anyjától kapott levél, vagy ha a másik éppen pengét fog a nyakához, de azt is megoldotta. Nem azonnal, de felvette a kesztyűt és győzött. Egyszer nem sikerült mindössze. Amikor megjáratta vele a poklot a másik. De mágia ellen mit sem ér az akarat. Ezért kell neki is gyakorolnia, bármennyire gyűlöli. De ez mind nem rosszaság. Ahogyan a lány nevezi. Az nem létezik benne. Gondolja ezt sziklaszilárdan magáról.*
- Sok sikert Nori, ami nincs, azt nehéz lesz előcsalnod.
*Zárja végre rövidre, majd lovaglás közben igyekszik minden szót jól érteni, pedig a szél ami a fülébe süvít, néha nincs túl nagy segítségére. De sajnos az utolsó mondatot nagyon is jól hallja, ami megakasztja a továbbiakban. Nem érti. Tényleg nem. Mindent megtett a bocsánatáért a lány, nemrégiben úgy bújt a karjába, mintha minden másodpercét bánná, most pedig idegenül csengenek a szavak. Erős a gyanúja, hogy Lil keze van a dologban, de nem akar vele találkozni. Most nem. Behunyja egy pillanatra a szemét, nem érzi alatta Bors, hogy vezetné, ezért hát nem is tud mit kezdeni az állat a hirtelen váltással, lassításba kezd. Hamar ráeszmél, hogy ennek nem most van a helye és újra vágtába kezd, szó nélkül hagyva a másikat egy darabon, csak amikor felsejlik a mese, akkor lassít mellé ő is. Túl sok információ. Túl sok. A kékek tágra nyílnak, pupilláival egyetemben és nem tud megszólalni. Ritka pillanat. Össze kell szednie magát, a gondolatait.*
- Nem hagylak magadra többé. Egy hat alig telt el, te pedig lepaktálsz egy kétes orkkal és kapcsolatba bonyolódsz egy nővel. Egy nővel? Nori. Meghibbantál. *Ha most lenne hozzá ereje, elsírná magát. Minden az ő hibája. Hagyta elkallódni. Mint egy rossz gyerek, megkereste máshol a szeretetet. Na de nem a megfelelő helyeken. Nagy levegőket vesz, hogy ne törjön elő belőle a könny, és igyekszik a lehető legmegértőbb nővérré válni széles e világon.*
- Vagyis... ne haragudj. Nem ítélkezek, de furcsán hangzik. Tudom, hogy te mindenkiben ilyen sötét dolgokat látsz, de mondd csak... érzel valamit iránta? Vagy csak játszadozol? Szép? Ki ő pontosan? Hogy az istenbe keveredtél oda hozzá? *Az utolsó mondat neki is csak úgy kicsúszott. Aggódik. Nagyon aggódik.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.28 20:19:50
*Felnevet, mert pontosan tudja, hogy mire képes. Ha nem akar kizökkenni, akkor nem fog. Persze vannak elhanyagolható dolgok, mint az anyjától kapott levél, vagy ha a másik éppen pengét fog a nyakához, de azt is megoldotta. Nem azonnal, de felvette a kesztyűt és győzött. Egyszer nem sikerült mindössze. Amikor megjáratta vele a poklot a másik. De mágia ellen mit sem ér az akarat. Ezért kell neki is gyakorolnia, bármennyire gyűlöli. De ez mind nem rosszaság. Ahogyan a lány nevezi. Az nem létezik benne. Gondolja ezt sziklaszilárdan magáról.*
- Sok sikert Nori, ami nincs, azt nehéz lesz előcsalnod.
*Zárja végre rövidre, majd lovaglás közben igyekszik minden szót jól érteni, pedig a szél ami a fülébe süvít, néha nincs túl nagy segítségére. De sajnos az utolsó mondatot nagyon is jól hallja, ami megakasztja a továbbiakban. Nem érti. Tényleg nem. Mindent megtett a bocsánatáért a lány, nemrégiben úgy bújt a karjába, mintha minden másodpercét bánná, most pedig idegenül csengenek a szavak. Erős a gyanúja, hogy Lil keze van a dologban, de nem akar vele találkozni. Most nem. Behunyja egy pillanatra a szemét, nem érzi alatta Bors, hogy vezetné, ezért hát nem is tud mit kezdeni az állat a hirtelen váltással, lassításba kezd. Hamar ráeszmél, hogy ennek nem most van a helye és újra vágtába kezd, szó nélkül hagyva a másikat egy darabon, csak amikor felsejlik a mese, akkor lassít mellé ő is. Túl sok információ. Túl sok. A kékek tágra nyílnak, pupilláival egyetemben és nem tud megszólalni. Ritka pillanat. Össze kell szednie magát, a gondolatait.*
- Nem hagylak magadra többé. Egy hat alig telt el, te pedig lepaktálsz egy kétes orkkal és kapcsolatba bonyolódsz egy nővel. Egy nővel? Nori. Meghibbantál. *Ha most lenne hozzá ereje, elsírná magát. Minden az ő hibája. Hagyta elkallódni. Mint egy rossz gyerek, megkereste máshol a szeretetet. Na de nem a megfelelő helyeken. Nagy levegőket vesz, hogy ne törjön elő belőle a könny, és igyekszik a lehető legmegértőbb nővérré válni széles e világon.*
- Vagyis... ne haragudj. Nem ítélkezek, de furcsán hangzik. Tudom, hogy te mindenkiben ilyen sötét dolgokat látsz, de mondd csak... érzel valamit iránta? Vagy csak játszadozol? Szép? Ki ő pontosan? Hogy az istenbe keveredtél oda hozzá? *Az utolsó mondat neki is csak úgy kicsúszott. Aggódik. Nagyon aggódik.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.28 20:19:50
6239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:42:37
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:42:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gonosz kis mosoly húzódik a szája szélére, mikor Mai azzal kapcsolatban faggatja, hogy hányszor sikerült nyakon csípnie őt azon, hogy kizökkent volna a szerepéből. Egyértelmű és vitathatatlan válasszal rukkol elő.*
- Még egyszer sem, de tudom, hogy ott van benned is a rosszaság, én pedig elő fogom csalogatni, ha addig élek is.
*Úgy fogja ezt fel, mint egy játékot, amiért a gyermek küzdhet, hogy megtörténjen. Egy álom, egy cél, és egy nehéz út, melynek a végén dicsőség várja.
Ami az orkot illeti, a szemeit forgatja Mai reakciói miatt. Nem érti, hogy miért félti őt holmi orktól, és mi a probléma azzal, ha alkimistaként az alkímiához használható alapanyagokról beszélnek. Most az, hogy fekete… na és? Az is kell, ennyi. Le is tudná a véleményét a szemforgatással, ha Mai nem nyögné ki, hogy most már fél a rémálmoktól. Erre Nori rögtön gúnyosan nevet fel.*
- Igazából az a lényege, hogy félj tőle. Most már tudod, mire vagyok képes, épp ezért ne félts te engem senkitől! Na meg ne állj az utamba! *Az utóbbi mondat csak úgy kicsúszik a száján. Ha Mai visszakérdezne, valószínűleg nem tudná megmagyarázni, hogy miért mondta, s mit tervez, amiben esetleg akadályozhatná őt a lány. Csupán elméje egy mély szakadékából kiszabaduló, véletlen megjegyzés volt ez, semmi több.*
- Meséljek még? *fordítja arcát a lány felé, és most a lovát is megállítja, ugyanis, amit még mesélhetne, az nem olyan történet, amit vágtázás közben elő lehet adni. Sokkal komolyabb, mint egy ork ölelgetése.*
- Találkoztam egy egészen fura csitrivel. El tudod képzelni, hogy valaki kiszámíthatatlanabb legyen nálam? Na, ő az! Az egyik pillanatban utált, a másikban imádott, aztán megint utált… majd hisztizett, hogy ne hagyjam magára. Szóval kielégítettük egymás vágyait. Kétszer. Igen, úgy, pont úgy. Azt hiszem, hogy sikerült az ujjaim köré csavarnom. Szerintem a kis fruska bárkit megölne, ha azt kérném tőle *nevetgél közben. Természetesen a Nelirá-ban rejlő veszélyt sem ismerte fel, főleg azt nem, amekkora bajba kerülhet, ha kitudódik, hogy csak játszadozik vele… mármint… most így gondolja, de igazából van egy énje, aki valóban fülig bele van zúgva a szőkeségbe.*
- Na, most mit nézel így rám? *Kérdezi még nagyokat pislogva, mikor nem érkezik rögtön válasz a kis meséjére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gonosz kis mosoly húzódik a szája szélére, mikor Mai azzal kapcsolatban faggatja, hogy hányszor sikerült nyakon csípnie őt azon, hogy kizökkent volna a szerepéből. Egyértelmű és vitathatatlan válasszal rukkol elő.*
- Még egyszer sem, de tudom, hogy ott van benned is a rosszaság, én pedig elő fogom csalogatni, ha addig élek is.
*Úgy fogja ezt fel, mint egy játékot, amiért a gyermek küzdhet, hogy megtörténjen. Egy álom, egy cél, és egy nehéz út, melynek a végén dicsőség várja.
Ami az orkot illeti, a szemeit forgatja Mai reakciói miatt. Nem érti, hogy miért félti őt holmi orktól, és mi a probléma azzal, ha alkimistaként az alkímiához használható alapanyagokról beszélnek. Most az, hogy fekete… na és? Az is kell, ennyi. Le is tudná a véleményét a szemforgatással, ha Mai nem nyögné ki, hogy most már fél a rémálmoktól. Erre Nori rögtön gúnyosan nevet fel.*
- Igazából az a lényege, hogy félj tőle. Most már tudod, mire vagyok képes, épp ezért ne félts te engem senkitől! Na meg ne állj az utamba! *Az utóbbi mondat csak úgy kicsúszik a száján. Ha Mai visszakérdezne, valószínűleg nem tudná megmagyarázni, hogy miért mondta, s mit tervez, amiben esetleg akadályozhatná őt a lány. Csupán elméje egy mély szakadékából kiszabaduló, véletlen megjegyzés volt ez, semmi több.*
- Meséljek még? *fordítja arcát a lány felé, és most a lovát is megállítja, ugyanis, amit még mesélhetne, az nem olyan történet, amit vágtázás közben elő lehet adni. Sokkal komolyabb, mint egy ork ölelgetése.*
- Találkoztam egy egészen fura csitrivel. El tudod képzelni, hogy valaki kiszámíthatatlanabb legyen nálam? Na, ő az! Az egyik pillanatban utált, a másikban imádott, aztán megint utált… majd hisztizett, hogy ne hagyjam magára. Szóval kielégítettük egymás vágyait. Kétszer. Igen, úgy, pont úgy. Azt hiszem, hogy sikerült az ujjaim köré csavarnom. Szerintem a kis fruska bárkit megölne, ha azt kérném tőle *nevetgél közben. Természetesen a Nelirá-ban rejlő veszélyt sem ismerte fel, főleg azt nem, amekkora bajba kerülhet, ha kitudódik, hogy csak játszadozik vele… mármint… most így gondolja, de igazából van egy énje, aki valóban fülig bele van zúgva a szőkeségbe.*
- Na, most mit nézel így rám? *Kérdezi még nagyokat pislogva, mikor nem érkezik rögtön válasz a kis meséjére.*
6238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-28 09:29:29
Üzenet elküldve: 2024-07-28 09:29:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Hogy benne mi foglal helyet, mi az, amit annyira elő lehetne belőle csalni, az még számára is homály. Kutatni szeret, elemezni, rájönni, de természetesen csak másokat. Bár rémlenek a barbár szavai, amik okosabban csengettek, mint az várható volt; előbb magát kéne ismerni. De hite szerint ismeri is, mindössze más helyen kezeli. Mindig fontosabbak voltak mások, azok igényei, azok lelke. Persze ez is egyfajta hazugság, amivel önmagát áltatja. Kevés önzőbb lény van a világon, mint ő, ha az eredményei felé vezető utat vizsgáljuk. Abban nincs feltétlenül kegyelem, csak a tudásszomj kielégítése. És, hogy mi a veszteség? Az nem érdekli, ha jut valamire. Talán csak a feketeséget nem áldozná be, de az sem teljesen biztos. Tény, hogy a tudat, hogy egy vérből valóak, még távolabb űzte, hogy rajta kísérletezzen, de mások ez elől nem kapnának menedéket, szerencséjük annyi csupán, hogy ez túlságosan az út eleje.*
- Nem tagadom, hisz ismersz. Mesélj már róla kérlek, hányszor tapasztaltál tőlem kilengést ez irányban.
*Bármit mondhat, megmagyarázná. Néha neki is jár, s cseppet sem olyan sűrűn, mint lehetne. Mint amennyit gondol rá szabad pillanataiban. Az ork kérdés jobban izgatja. Nem szereti, hogy állandó veszélynek van kitéve a lány, s ezzel be kell vallani, hogy ő is. Nem szabadíthat démonokat, poklot, de még egy olyan fenevadat sem a gyerekekre, akikkel Nori játszi könnyedséggel elbánhatna. Ügyelnie kell még erre is. Ezért nem hívja meg, hogy a rezidencián éljen vele. *
- És a beszélgetésetek alapja nem más, minthogy ki bánthatna kit, és kinek van azokból a szörnyű fekete anyagokból. Gyönyörű barátság. Azt a hülye rémálmot felejtsd már el, még mindig megijesztesz vele. Ha magadat nem is, engem igen. *Kissé elhúzza a száját, mert igaz, amit szól, bár erőteljesebb benne az érzés, hogy nincs jobb szórakozása testvérének, mint ezzel kergetni őrületbe másokat, némelyeket csak gondolati szinten, Mai-t pedig... sajnos átültetve a valóságba is. Mert megtörtént. A tüskét ugyan kihúzta, de a helye még sajog. Az, hogy a lányban nincs félelemérzet viszont már régen tudja. Talán ezért testvérek. Mert benne sincs túl sok, mert túlságosan hisz a szavainak erejében. Ezért beszélget barbárokkal, vagy épp kannibálokkal többek között. Vagy épp a lánnyal, aki mellette lovagol. Azért rémálmokból így is jut neki elég, nem kívánja, hogy még egyszer átélje a Nori által kiváltottakat. *
- Sa'Tereth. *Horkan fel, tőle nem szokott módon. Nem is veszteget több időt sem a névre, sem a gondolatokra, mintha meg sem hallotta volna a másik szavait. Ha valamit gyűlöl...*
- Inkább arról mesélj, mi történt még azóta...?
*Hogy benne mi foglal helyet, mi az, amit annyira elő lehetne belőle csalni, az még számára is homály. Kutatni szeret, elemezni, rájönni, de természetesen csak másokat. Bár rémlenek a barbár szavai, amik okosabban csengettek, mint az várható volt; előbb magát kéne ismerni. De hite szerint ismeri is, mindössze más helyen kezeli. Mindig fontosabbak voltak mások, azok igényei, azok lelke. Persze ez is egyfajta hazugság, amivel önmagát áltatja. Kevés önzőbb lény van a világon, mint ő, ha az eredményei felé vezető utat vizsgáljuk. Abban nincs feltétlenül kegyelem, csak a tudásszomj kielégítése. És, hogy mi a veszteség? Az nem érdekli, ha jut valamire. Talán csak a feketeséget nem áldozná be, de az sem teljesen biztos. Tény, hogy a tudat, hogy egy vérből valóak, még távolabb űzte, hogy rajta kísérletezzen, de mások ez elől nem kapnának menedéket, szerencséjük annyi csupán, hogy ez túlságosan az út eleje.*
- Nem tagadom, hisz ismersz. Mesélj már róla kérlek, hányszor tapasztaltál tőlem kilengést ez irányban.
*Bármit mondhat, megmagyarázná. Néha neki is jár, s cseppet sem olyan sűrűn, mint lehetne. Mint amennyit gondol rá szabad pillanataiban. Az ork kérdés jobban izgatja. Nem szereti, hogy állandó veszélynek van kitéve a lány, s ezzel be kell vallani, hogy ő is. Nem szabadíthat démonokat, poklot, de még egy olyan fenevadat sem a gyerekekre, akikkel Nori játszi könnyedséggel elbánhatna. Ügyelnie kell még erre is. Ezért nem hívja meg, hogy a rezidencián éljen vele. *
- És a beszélgetésetek alapja nem más, minthogy ki bánthatna kit, és kinek van azokból a szörnyű fekete anyagokból. Gyönyörű barátság. Azt a hülye rémálmot felejtsd már el, még mindig megijesztesz vele. Ha magadat nem is, engem igen. *Kissé elhúzza a száját, mert igaz, amit szól, bár erőteljesebb benne az érzés, hogy nincs jobb szórakozása testvérének, mint ezzel kergetni őrületbe másokat, némelyeket csak gondolati szinten, Mai-t pedig... sajnos átültetve a valóságba is. Mert megtörtént. A tüskét ugyan kihúzta, de a helye még sajog. Az, hogy a lányban nincs félelemérzet viszont már régen tudja. Talán ezért testvérek. Mert benne sincs túl sok, mert túlságosan hisz a szavainak erejében. Ezért beszélget barbárokkal, vagy épp kannibálokkal többek között. Vagy épp a lánnyal, aki mellette lovagol. Azért rémálmokból így is jut neki elég, nem kívánja, hogy még egyszer átélje a Nori által kiváltottakat. *
- Sa'Tereth. *Horkan fel, tőle nem szokott módon. Nem is veszteget több időt sem a névre, sem a gondolatokra, mintha meg sem hallotta volna a másik szavait. Ha valamit gyűlöl...*
- Inkább arról mesélj, mi történt még azóta...?
6237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-27 10:24:46
Üzenet elküldve: 2024-07-27 10:24:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeretné azt hinni, hogy Mai semmivel sem fegyelmezettebb vagy elővigyázatosabb nála. Ha van is benne igazság, Nori-nak még sosem sikerült rajtakapnia őt, miközben megszegi ezeket az erényeket. Azonban érzi, tudja vagy csak szeretné azt hinni, hogy a kisördög ott bújik fogadott testvére lelkében is, akit egyébként már nem is akar a testvérének hívni, hisz ő csak Mai.*
- Azt hallottam valamikor valahol, hogy az a legnagyobb igazság, amit tagadnak. Hümm.
*Vigyorog ő is játékosan. Ha magától nem jön elő a rosszaság Mai-ból, hát akkor majd kirángatja belőle, mert ott van. Ott kell lennie.
Miután egy halvány mosollyal fejezi ki örömét, mikor megtudja, hogy Mai szerint is csinos volt a minap, elkezdi mesélni a történetét az orkkal. A fizetés témáját már el is felejti hirtelen. Pont úgy törli ki az elméjéből, ahogy mindig, így már nem is csoda, hogy napok óta elfelejtett fizetni.*
- Ugyan már, hát nem ismersz még eléggé? Előbb csinálok belőle vérrel táplált szökőkutat, mintsem lenne ideje összetörni. Tényleg nagy melák ám, és emiatt valószínűleg lassú is, mint a fene. Amúgy meg nem értem, hogy mitől lenne egy ork veszélyesebb, ha alkimista? A fekete italok meg csodajó dolgok, már mióta keresem őket, de nagyon nehéz beszerezni. Ugyanolyan rémálmokat lehet velük csinálni, mint a varázslatommal. *Megered a feketeség kis nyelve, látszik, hogy tényleg egy igazi élményként maradt meg neki a nagy zöld lénnyel való találkozás.*
- Mondtam, hogy nem az orkot akarom fenyegetni, hanem a kereskedőt, hogy adjon ingyen fekete italokat. Bááár... *kicsit elgondolkozik, aztán vállat ránt.* igazából az orkot is megfenyegettem. Ő is megkérdezte, hogy nem félek-e attól, hogy bántani fog? Mondtam, hogy nem, mert ha megpróbálná, levágnám a kezeit és megetetném vele őket.
*Nem pontosan ezt mondta Cagon-nak, de úgy közli mindezt egész kis aranyosan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ezt tenni valakivel. Mai pedig, ha eddig nem tudta, most már megbizonyosodhat arról, hogy Nori-ban egy szemernyi félelemérzet sincs, aminek a széttört elméje és a vipera jelenlétének tudata együtt az oka.*
- Persze, hogy barát. Ő végre elhiszi, hogy Sa'Tereth kiválasztottja vagyok. Nem mondtam neki, hanem ő jött rá abból, hogy ajándékot kaptam tőle. Amúgy meg ő is támogatja az istent. Tudtad, hogy nemrég kivégeztek egy orkot itt a városban, mert Sa'Tereth tanait hirdette? Micsoda szemétség… Illetve nem tudják, hogy meghalt-e, mert egy fekete pukkanás után eltűnt. Sa'Tereth megmentette őt is.
*Adja elő ezt is, mint egy teadélutánhoz tartozó mesét. Egyáltalán nem gondol bele, hogy esetleg ő is hasonló sorsra juthat az Eeyr-t pártoló városban, ha ilyen nyíltan felvállalja a saját vallását.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeretné azt hinni, hogy Mai semmivel sem fegyelmezettebb vagy elővigyázatosabb nála. Ha van is benne igazság, Nori-nak még sosem sikerült rajtakapnia őt, miközben megszegi ezeket az erényeket. Azonban érzi, tudja vagy csak szeretné azt hinni, hogy a kisördög ott bújik fogadott testvére lelkében is, akit egyébként már nem is akar a testvérének hívni, hisz ő csak Mai.*
- Azt hallottam valamikor valahol, hogy az a legnagyobb igazság, amit tagadnak. Hümm.
*Vigyorog ő is játékosan. Ha magától nem jön elő a rosszaság Mai-ból, hát akkor majd kirángatja belőle, mert ott van. Ott kell lennie.
Miután egy halvány mosollyal fejezi ki örömét, mikor megtudja, hogy Mai szerint is csinos volt a minap, elkezdi mesélni a történetét az orkkal. A fizetés témáját már el is felejti hirtelen. Pont úgy törli ki az elméjéből, ahogy mindig, így már nem is csoda, hogy napok óta elfelejtett fizetni.*
- Ugyan már, hát nem ismersz még eléggé? Előbb csinálok belőle vérrel táplált szökőkutat, mintsem lenne ideje összetörni. Tényleg nagy melák ám, és emiatt valószínűleg lassú is, mint a fene. Amúgy meg nem értem, hogy mitől lenne egy ork veszélyesebb, ha alkimista? A fekete italok meg csodajó dolgok, már mióta keresem őket, de nagyon nehéz beszerezni. Ugyanolyan rémálmokat lehet velük csinálni, mint a varázslatommal. *Megered a feketeség kis nyelve, látszik, hogy tényleg egy igazi élményként maradt meg neki a nagy zöld lénnyel való találkozás.*
- Mondtam, hogy nem az orkot akarom fenyegetni, hanem a kereskedőt, hogy adjon ingyen fekete italokat. Bááár... *kicsit elgondolkozik, aztán vállat ránt.* igazából az orkot is megfenyegettem. Ő is megkérdezte, hogy nem félek-e attól, hogy bántani fog? Mondtam, hogy nem, mert ha megpróbálná, levágnám a kezeit és megetetném vele őket.
*Nem pontosan ezt mondta Cagon-nak, de úgy közli mindezt egész kis aranyosan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ezt tenni valakivel. Mai pedig, ha eddig nem tudta, most már megbizonyosodhat arról, hogy Nori-ban egy szemernyi félelemérzet sincs, aminek a széttört elméje és a vipera jelenlétének tudata együtt az oka.*
- Persze, hogy barát. Ő végre elhiszi, hogy Sa'Tereth kiválasztottja vagyok. Nem mondtam neki, hanem ő jött rá abból, hogy ajándékot kaptam tőle. Amúgy meg ő is támogatja az istent. Tudtad, hogy nemrég kivégeztek egy orkot itt a városban, mert Sa'Tereth tanait hirdette? Micsoda szemétség… Illetve nem tudják, hogy meghalt-e, mert egy fekete pukkanás után eltűnt. Sa'Tereth megmentette őt is.
*Adja elő ezt is, mint egy teadélutánhoz tartozó mesét. Egyáltalán nem gondol bele, hogy esetleg ő is hasonló sorsra juthat az Eeyr-t pártoló városban, ha ilyen nyíltan felvállalja a saját vallását.*
6236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:05:48
Üzenet elküldve: 2024-07-25 16:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Ő maga rendkívül jól szórakozik, tényleg látványosan engedett fel, de a másik szavaiban van némi igazság. Viszont Mai nem koncentrálhat most ilyesfajta gyönyörökre, esetleg viccelhet velük. Fontosabb dolga is akad, amik leterhelik annyira, hogy gondolni se gondolhasson rá. Na meg egyáltalán nem neki való, hiszen az első adandó alkalommal, hogy egyedül maradt, a jóhiszeműségét használták ki, majd a tudásvágyát a Sellőház asztalán megvitatva, s csak annak köszönhetően nem történt meg ez újra egy nálánál háromszor akkora barbárral, mert egy pohárral kevesebbet ivott meg. És akkor ott van még a Taverna. Szerencsére megszökött. Minden tudása ellenére ő maga végtelenül naiv még mindig ezen a téren. A képek cikáznak a fejében, de most mulatságos. Megengedi magának. Amióta Arthenior-ban él, semmi sem normális, mégis élhetőbb, mint a kúria.*
- Jaj Nori, tudod, hogy nem művelek ilyesmit, fegyelmezettebb vagyok annál. De te nem.
*Dobja hátra a haját, kissé eltakart játékos tekintettel.
Megnyugtató, hogy van elég aranya a feketeségnek, de az nem, hogy egyáltalán nem érzi a súlyát annak, hogy áldoznia is kellene belőle a saját jólétéért. Egy újabb rosszalló sóhaj szökik fel tüdejéből, de nem fogja sokáig okítani, még a végén fel találná idegesíteni magát újra a lány.*
- Nagyon csinos voltál, igen. A tanárod a legjobb lehet. *Nem fog egyetlen szót sem szólni arról, hogy ki fizessen, az az ő dolga ugyanis. Nem tudja miért, talán mert felelősséget érez, talán, mert a nemesi erszény nem akaródzik kiürülni valóban, de ez mindegy.
Gyorsulnak és élvezi a szembe szél minden érintését. Ilyenkor szabadabb és nem gondolkodik annyit, legalábbis nem olyan mélységekben, mint az nála megszokott. Így pihen, ha ezt lehet így nevezni. Bors büszkén viseli a pehelysúlyú terhét és láthatóan élvezi, hogy végre mozoghat.*
- Egy ork? Te nem vagy normális, egy alkimista ork, aki azokkal a fekete dolgokkal kecsegtet és még meg is ölelted? Nem neked kellene megfenyegetni, örülj, hogy nem tört össze.
*Eddig tartott az a fene nagy nyugodtság, úgy néz a másikra, mint aki tényleg nem épelméjű, - ugyan, ezt eddig is tudta róla - de ez túlmegy a határon. Bár Mai híresen könnyen keveredik rossz társaságba, sőt megvédeni sem tudja magát, de amit hall, az... képtelenség. Nem előítéletes, de orkokról jót még nem hallott. Még a keze is megremeg.*
- És barátokat nem fenyegetünk. Barát... egy ork... nem hiszem el.
*Persze egy bólintással beleegyezett, hogy majd utána ő mesél, de ez elmarad, amíg rá nem szól a másik. Elhűlve figyeli az utat és inkább vágtázik, hátha az visszatereli belé azt az érzést, amit útközben elhagyott. *
*Ő maga rendkívül jól szórakozik, tényleg látványosan engedett fel, de a másik szavaiban van némi igazság. Viszont Mai nem koncentrálhat most ilyesfajta gyönyörökre, esetleg viccelhet velük. Fontosabb dolga is akad, amik leterhelik annyira, hogy gondolni se gondolhasson rá. Na meg egyáltalán nem neki való, hiszen az első adandó alkalommal, hogy egyedül maradt, a jóhiszeműségét használták ki, majd a tudásvágyát a Sellőház asztalán megvitatva, s csak annak köszönhetően nem történt meg ez újra egy nálánál háromszor akkora barbárral, mert egy pohárral kevesebbet ivott meg. És akkor ott van még a Taverna. Szerencsére megszökött. Minden tudása ellenére ő maga végtelenül naiv még mindig ezen a téren. A képek cikáznak a fejében, de most mulatságos. Megengedi magának. Amióta Arthenior-ban él, semmi sem normális, mégis élhetőbb, mint a kúria.*
- Jaj Nori, tudod, hogy nem művelek ilyesmit, fegyelmezettebb vagyok annál. De te nem.
*Dobja hátra a haját, kissé eltakart játékos tekintettel.
Megnyugtató, hogy van elég aranya a feketeségnek, de az nem, hogy egyáltalán nem érzi a súlyát annak, hogy áldoznia is kellene belőle a saját jólétéért. Egy újabb rosszalló sóhaj szökik fel tüdejéből, de nem fogja sokáig okítani, még a végén fel találná idegesíteni magát újra a lány.*
- Nagyon csinos voltál, igen. A tanárod a legjobb lehet. *Nem fog egyetlen szót sem szólni arról, hogy ki fizessen, az az ő dolga ugyanis. Nem tudja miért, talán mert felelősséget érez, talán, mert a nemesi erszény nem akaródzik kiürülni valóban, de ez mindegy.
Gyorsulnak és élvezi a szembe szél minden érintését. Ilyenkor szabadabb és nem gondolkodik annyit, legalábbis nem olyan mélységekben, mint az nála megszokott. Így pihen, ha ezt lehet így nevezni. Bors büszkén viseli a pehelysúlyú terhét és láthatóan élvezi, hogy végre mozoghat.*
- Egy ork? Te nem vagy normális, egy alkimista ork, aki azokkal a fekete dolgokkal kecsegtet és még meg is ölelted? Nem neked kellene megfenyegetni, örülj, hogy nem tört össze.
*Eddig tartott az a fene nagy nyugodtság, úgy néz a másikra, mint aki tényleg nem épelméjű, - ugyan, ezt eddig is tudta róla - de ez túlmegy a határon. Bár Mai híresen könnyen keveredik rossz társaságba, sőt megvédeni sem tudja magát, de amit hall, az... képtelenség. Nem előítéletes, de orkokról jót még nem hallott. Még a keze is megremeg.*
- És barátokat nem fenyegetünk. Barát... egy ork... nem hiszem el.
*Persze egy bólintással beleegyezett, hogy majd utána ő mesél, de ez elmarad, amíg rá nem szól a másik. Elhűlve figyeli az utat és inkább vágtázik, hátha az visszatereli belé azt az érzést, amit útközben elhagyott. *
6235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:06:07
Üzenet elküldve: 2024-07-24 20:06:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori ezúttal nem nevet a pajzán vicc hallatán, sokkal inkább egy furcsán vigyorgó grimasz ül ki az arcára, mikor meghallja. Jót szórakozik rajta, az tény, de most más következtetést von le belőle, mint a lókefe és a másik fajta kefélés kifejezésének hasonlósága.*
- Mi az, még mindig nem pótoltad be azt a sok kihagyott alkalmat, amit a nemesi börtönökben megtiltottak neked? *Merthogy egészen biztos benne, hogy egy nemeskisasszonynak a vágyai kielégítése is ugyanolyan tabu volt, mint mondjuk a böfögés az asztalnál.*
- Vagy az Eeyr hívő szentfazekak ezt is tiltják, és azért vagy most ilyen tüzes?
*Azért a fél-elf lány szabadjára engedett nevetése már őt is arra készteti, hogy ha a viccen nem is, rajta azért ő is nevessen egy jót. Na meg azon, ahogy elképzeli, hogy Mai-t mennyi mindenki kefélgetheti, ha ilyen megjegyzései vannak. Neki most nincs problémája az ilyesfajta vágyakkal, hála Nelirá-nak. Micsoda egy éjszaka volt az…*
- Van egy csomó aranyam, nem kell kifizetned semmit. Egyszerűen csak elfelejtettem… vagy lusta voltam, esetleg nem is akartam fizetni… hümm… de akkor ma tényleg ott vacsorázunk, és ígérem, hogy azt is kifizetem, így jó?
*A város határát közben átléptik, úgyhogy itt már szabadon ügethetnek a lovakkal, nem fog lépten-nyomon az útjukba kerülni egy járókelő.*
- Ott van mindenem. A szép ruha is, igen. Nem volt rajtam azóta sem, mert még mindig fogalmam sincs, hogy kell felvenni, de azért az, ami akkor volt rajtam, mikor Clion-ék itt voltak, tetszett, ugye?
*Mostanában egyre inkább igénye van arra, hogy csinos legyen és nőies, mint egy átlagos lány, így sokkal többször választja a kényelmet és a védelmet szem előtt tartó öltözet helyett a kényelmetlenebb, de szebb összeállítást.*
- Jó, akkor egyszer te mesélsz, egyszer én! *Mondja, miközben még egy kicsit gyorsít a lova tempóján.*
- Én hát… találkoztam egy nagy, zöld, öltönyös orkkal. Alkimista, mint én. Arról beszélgettem vele, hogy honnan lehetne fekete bájitalokat szerezni. Elvileg van egy kapcsolata hozzá, valami híres kereskedő a városban. Meg kéne fenyegetni. Nem az orkot, a kereskedőt. Az ork igazából muris, azt mondta, hogy ha kell egy nagy melák, akkor szóljak, és megvéd. Hát én megöleltem. Most már a barátom. Viszont elszólta ám magát, kiderült, hogy van vaj a füle mögött bőven…
*Jóízűen kuncog, miközben kissé csapongva meséli el a történetet az orkról, a bájitalokról és arról a bizonyos kereskedőről, aki valójában nem is annyira idegen már Mai számára, persze Nori erről mit sem sejt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori ezúttal nem nevet a pajzán vicc hallatán, sokkal inkább egy furcsán vigyorgó grimasz ül ki az arcára, mikor meghallja. Jót szórakozik rajta, az tény, de most más következtetést von le belőle, mint a lókefe és a másik fajta kefélés kifejezésének hasonlósága.*
- Mi az, még mindig nem pótoltad be azt a sok kihagyott alkalmat, amit a nemesi börtönökben megtiltottak neked? *Merthogy egészen biztos benne, hogy egy nemeskisasszonynak a vágyai kielégítése is ugyanolyan tabu volt, mint mondjuk a böfögés az asztalnál.*
- Vagy az Eeyr hívő szentfazekak ezt is tiltják, és azért vagy most ilyen tüzes?
*Azért a fél-elf lány szabadjára engedett nevetése már őt is arra készteti, hogy ha a viccen nem is, rajta azért ő is nevessen egy jót. Na meg azon, ahogy elképzeli, hogy Mai-t mennyi mindenki kefélgetheti, ha ilyen megjegyzései vannak. Neki most nincs problémája az ilyesfajta vágyakkal, hála Nelirá-nak. Micsoda egy éjszaka volt az…*
- Van egy csomó aranyam, nem kell kifizetned semmit. Egyszerűen csak elfelejtettem… vagy lusta voltam, esetleg nem is akartam fizetni… hümm… de akkor ma tényleg ott vacsorázunk, és ígérem, hogy azt is kifizetem, így jó?
*A város határát közben átléptik, úgyhogy itt már szabadon ügethetnek a lovakkal, nem fog lépten-nyomon az útjukba kerülni egy járókelő.*
- Ott van mindenem. A szép ruha is, igen. Nem volt rajtam azóta sem, mert még mindig fogalmam sincs, hogy kell felvenni, de azért az, ami akkor volt rajtam, mikor Clion-ék itt voltak, tetszett, ugye?
*Mostanában egyre inkább igénye van arra, hogy csinos legyen és nőies, mint egy átlagos lány, így sokkal többször választja a kényelmet és a védelmet szem előtt tartó öltözet helyett a kényelmetlenebb, de szebb összeállítást.*
- Jó, akkor egyszer te mesélsz, egyszer én! *Mondja, miközben még egy kicsit gyorsít a lova tempóján.*
- Én hát… találkoztam egy nagy, zöld, öltönyös orkkal. Alkimista, mint én. Arról beszélgettem vele, hogy honnan lehetne fekete bájitalokat szerezni. Elvileg van egy kapcsolata hozzá, valami híres kereskedő a városban. Meg kéne fenyegetni. Nem az orkot, a kereskedőt. Az ork igazából muris, azt mondta, hogy ha kell egy nagy melák, akkor szóljak, és megvéd. Hát én megöleltem. Most már a barátom. Viszont elszólta ám magát, kiderült, hogy van vaj a füle mögött bőven…
*Jóízűen kuncog, miközben kissé csapongva meséli el a történetet az orkról, a bájitalokról és arról a bizonyos kereskedőről, aki valójában nem is annyira idegen már Mai számára, persze Nori erről mit sem sejt.*
6234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-21 19:06:09
Üzenet elküldve: 2024-07-21 19:06:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
*Szó nélkül hagyja Denjaar ötletét a festményről, hiszen nem tud ebben segíteni, de azért elmosolyodik. Aztán csak hozzászól ennyit.*
- Abban nem segíthetek. De ha kicsit ügyesebb leszek, a mellkasodra tetoválhatom az arcképét. Vagy a tiedet őrá.
*Az éjszaka sötétjében és a lángok enyhe fényénél nehéz kivenni a széles, kaján mosolyt az arcán, ami lassan kezd lelohadni az arcáról, ahogy csukott szemmel átadja magát a pihenésnek.
Örömteli, hogy ezen az éjjelen nem érkeznek vándorok a tüzük mellé, mert amilyen hasznosak voltak múlj éjjeli látogatóik, épp annyira nem hagyták pihenni az ifjú zsoldost. Most viszont volt rá ideje, így a körülményekhez képest kipihenten veszi át az őrködést.
Másnap, a lápos vidéken haladva bizony őt is előveszik a szúnyogok, ráadásul ujjatlan szürke ingében sok támadó felületet is hagy nekik. Ám van erre egy bevett módszere, amit nem finnyás most se alkalmazni: kulacsából vizet ereszt egy szárazabb, porosabb földre, aztán az így keletkezett sarat keni fel a bőrére. Persze ezen a lápos vidéken találhatott volna sarat bőven, de látott olyat, aki a mocsári víztől átitatott talajt kente magára, aztán hónapokig ragyás volt a képe. Ettől persze úgy néz ki, mint aki hónapok óta nem fürdött, de őt aztán nem izgatja. Így már-már zavartalanul halad Denjaar mellett.
A gladiátor kérdése váratlanul éri, talán kissé el is merengett valamin. De ez nem akadálya annak, hogy azonnal mesélni kezdjen, a maga beszédes módján.*
- Fekete Hatosok.
*bök a jobb bicepszére tetovált hatos számra, ami még a sáron is átsejlik.*
- Kezdetben még egy nagyobb zsoldos sereg volt, aztán sorra kezdett leforgácsolódni a létszám, meg felhígulni. Volt, hogy közönséges parasztok meg napszámosok álltak be közénk, akiknek fogalma se volt a kardforgatásról. Ezeket általában olyan helyre vezényelték, ahol könnyű prédák lehettek az ellennek. Persze mindig futottak az életükért, az ellenség meg utánuk, így lehetett velük megbontani a katonai fegyelmet.
Az igazi, harcedzett zsoldosok sose voltak hajlandóak ilyen feladatokra. Óvták a bőrüket. De persze ettől még bátran és derekasan küzdöttek ott, ahol volt is értelme.
*meséli.*
*Szó nélkül hagyja Denjaar ötletét a festményről, hiszen nem tud ebben segíteni, de azért elmosolyodik. Aztán csak hozzászól ennyit.*
- Abban nem segíthetek. De ha kicsit ügyesebb leszek, a mellkasodra tetoválhatom az arcképét. Vagy a tiedet őrá.
*Az éjszaka sötétjében és a lángok enyhe fényénél nehéz kivenni a széles, kaján mosolyt az arcán, ami lassan kezd lelohadni az arcáról, ahogy csukott szemmel átadja magát a pihenésnek.
Örömteli, hogy ezen az éjjelen nem érkeznek vándorok a tüzük mellé, mert amilyen hasznosak voltak múlj éjjeli látogatóik, épp annyira nem hagyták pihenni az ifjú zsoldost. Most viszont volt rá ideje, így a körülményekhez képest kipihenten veszi át az őrködést.
Másnap, a lápos vidéken haladva bizony őt is előveszik a szúnyogok, ráadásul ujjatlan szürke ingében sok támadó felületet is hagy nekik. Ám van erre egy bevett módszere, amit nem finnyás most se alkalmazni: kulacsából vizet ereszt egy szárazabb, porosabb földre, aztán az így keletkezett sarat keni fel a bőrére. Persze ezen a lápos vidéken találhatott volna sarat bőven, de látott olyat, aki a mocsári víztől átitatott talajt kente magára, aztán hónapokig ragyás volt a képe. Ettől persze úgy néz ki, mint aki hónapok óta nem fürdött, de őt aztán nem izgatja. Így már-már zavartalanul halad Denjaar mellett.
A gladiátor kérdése váratlanul éri, talán kissé el is merengett valamin. De ez nem akadálya annak, hogy azonnal mesélni kezdjen, a maga beszédes módján.*
- Fekete Hatosok.
*bök a jobb bicepszére tetovált hatos számra, ami még a sáron is átsejlik.*
- Kezdetben még egy nagyobb zsoldos sereg volt, aztán sorra kezdett leforgácsolódni a létszám, meg felhígulni. Volt, hogy közönséges parasztok meg napszámosok álltak be közénk, akiknek fogalma se volt a kardforgatásról. Ezeket általában olyan helyre vezényelték, ahol könnyű prédák lehettek az ellennek. Persze mindig futottak az életükért, az ellenség meg utánuk, így lehetett velük megbontani a katonai fegyelmet.
Az igazi, harcedzett zsoldosok sose voltak hajlandóak ilyen feladatokra. Óvták a bőrüket. De persze ettől még bátran és derekasan küzdöttek ott, ahol volt is értelme.
*meséli.*
6233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-21 13:45:53
Üzenet elküldve: 2024-07-21 13:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol az erdő a csillagokig ér//
-Úgy. Lássuk, mit hoz majd Arthenior. Nem tervezek többet két napnál a városban. Reggel megtalálsz majd a Wegtoreni Kalmárban, ha útitársat óhajtasz. De ha nem úgy hozza a sors, hát nincs harag.
*A festés dolgára csak értően biccent.*
-Nagy kár. Tudod, az az "elegáns matróna", akit említettél, bizonyosan jó néven vett volna egy portrét saját magáról. Természetesen ruhában. Még meg is fizettem volna az árát. *Elmosolyodik. Olyan dolognak hangzik ez az ajándék, ami kedvére való lenne az elfnek.
Az őrködést megkezdi, majd mikor az éj a legsötétebb, átadja a fiatal férfinak. Nem oly eseménydús itt töltött idejük ezúttal, de ezt a legkevésbé sem bánja. Mindkettőjükre ráfér a pihenés, még ha nehezen lehetne ezt kiadósnak nevezni. A föld kemény, ráadásul a bátrabb szúnyogok bizony nem félnek megközelíteni a tüzet. Mindenesetre a hajnal eljő, ahogy szokott, s nekikészülhetnek a hátralévő útnak.
Az ingovány jóval szárazabb az évnek ezen szakában, így nem is keresztezi útjuk annyi átfolyás és gázló. Nem járt még ezen a vidéken az esős hónapokban, de nem is kárhoztatja magát érte különösebben.
A bűzös ingoványt hamarosan erdőség váltja; szerencséjükre egyáltalán nem oly fajta, mint Erdőmélyén. Itt semmiféle veszély nem leselkedik rájuk. Néhány óra út, s feltűnnek az első szőlőtőkék is. Lazán elkerített birtokok és kertek szegélyezik útjuk, s néhány kisebb kúria is előbújik egy-egy domboldalon. Olyan hely ez, ahol szívesen megpihen az ember. Tekintve, hogy nem sürgeti őket semmi az érkezéssel, így rövidke pihenőt javasol, mielőtt a városba érnek. Itt elkölthetik maradék ételüket is. Ő legalábbis ezt teszi. Hamar megállapodik egy széles lombozattal megáldott fa tövében; mögöttük hosszú szőlőtőkék sorakoznak, ám a gyümölcs még nem érett eléggé fogyasztáshoz. A közeli fasor susogása kellemes kísérőmuzsikát kínál az itt eltöltött ebédhez.*
-Mit is mondtál, melyik kompániában szolgáltál ott nyugaton? *Pillant Mykaelre, miközben törökülésben veszi maga elé eledelét. Nem rémlik neki, hogy szóba került volna. Tekintettel rá, hogy wegtoreni, könnyen lehet, hogy hallott az ifjú harcos nevelőegyesületéről is.*
-Úgy. Lássuk, mit hoz majd Arthenior. Nem tervezek többet két napnál a városban. Reggel megtalálsz majd a Wegtoreni Kalmárban, ha útitársat óhajtasz. De ha nem úgy hozza a sors, hát nincs harag.
*A festés dolgára csak értően biccent.*
-Nagy kár. Tudod, az az "elegáns matróna", akit említettél, bizonyosan jó néven vett volna egy portrét saját magáról. Természetesen ruhában. Még meg is fizettem volna az árát. *Elmosolyodik. Olyan dolognak hangzik ez az ajándék, ami kedvére való lenne az elfnek.
Az őrködést megkezdi, majd mikor az éj a legsötétebb, átadja a fiatal férfinak. Nem oly eseménydús itt töltött idejük ezúttal, de ezt a legkevésbé sem bánja. Mindkettőjükre ráfér a pihenés, még ha nehezen lehetne ezt kiadósnak nevezni. A föld kemény, ráadásul a bátrabb szúnyogok bizony nem félnek megközelíteni a tüzet. Mindenesetre a hajnal eljő, ahogy szokott, s nekikészülhetnek a hátralévő útnak.
Az ingovány jóval szárazabb az évnek ezen szakában, így nem is keresztezi útjuk annyi átfolyás és gázló. Nem járt még ezen a vidéken az esős hónapokban, de nem is kárhoztatja magát érte különösebben.
A bűzös ingoványt hamarosan erdőség váltja; szerencséjükre egyáltalán nem oly fajta, mint Erdőmélyén. Itt semmiféle veszély nem leselkedik rájuk. Néhány óra út, s feltűnnek az első szőlőtőkék is. Lazán elkerített birtokok és kertek szegélyezik útjuk, s néhány kisebb kúria is előbújik egy-egy domboldalon. Olyan hely ez, ahol szívesen megpihen az ember. Tekintve, hogy nem sürgeti őket semmi az érkezéssel, így rövidke pihenőt javasol, mielőtt a városba érnek. Itt elkölthetik maradék ételüket is. Ő legalábbis ezt teszi. Hamar megállapodik egy széles lombozattal megáldott fa tövében; mögöttük hosszú szőlőtőkék sorakoznak, ám a gyümölcs még nem érett eléggé fogyasztáshoz. A közeli fasor susogása kellemes kísérőmuzsikát kínál az itt eltöltött ebédhez.*
-Mit is mondtál, melyik kompániában szolgáltál ott nyugaton? *Pillant Mykaelre, miközben törökülésben veszi maga elé eledelét. Nem rémlik neki, hogy szóba került volna. Tekintettel rá, hogy wegtoreni, könnyen lehet, hogy hallott az ifjú harcos nevelőegyesületéről is.*
6232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-07-05 13:54:23
Üzenet elküldve: 2024-07-05 13:54:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Amint elkezd kifele sétálni a városból, rájön, hogy nem akar újból gyalogolni. Hosszú az út a kikötőig. Viszont úrnő lova, Ló nincsen vele. Nincs más választása, leül az egyik nagyobb kőre és gondolkozni kezd. Azon töri a fejét, hogy miként juthatna egy lóhoz. Jobbnál jobb ötletei támadnak, köztük lókötés vagy fenyegetés.
Már épp az utolsó simításokat eszelné ki mestertervében, amikor egy szekéren ülő vén paraszt megy el előtte. Ennél nem is kell több Agin félreveti aljas tervét, és felkérezkedik a szekérre. Szerencséjére a paraszt már nagyon öreg. Lihanechbe tartana, de már elfelejtette, hogy melyik úton is kell menni. Rafinált vigyor kerül fel Agin arcára. Persze önként jelentkezik, miszerint ő is odatart, és ő majd mondja, hogy melyik út vezet Lihanech városába. Az öreg, akiről kiderült, hogy Back a neve, felhívja Agint maga mellé a szekérre. Örömében még egy kis bort is előhalászik neki a szekér hátuljából. *
- Arra van Lihanech! * Mutatja Back-nak, és beleiszik az üvegbe.
Elindulnak a kikötő irányába. *
* Amint elkezd kifele sétálni a városból, rájön, hogy nem akar újból gyalogolni. Hosszú az út a kikötőig. Viszont úrnő lova, Ló nincsen vele. Nincs más választása, leül az egyik nagyobb kőre és gondolkozni kezd. Azon töri a fejét, hogy miként juthatna egy lóhoz. Jobbnál jobb ötletei támadnak, köztük lókötés vagy fenyegetés.
Már épp az utolsó simításokat eszelné ki mestertervében, amikor egy szekéren ülő vén paraszt megy el előtte. Ennél nem is kell több Agin félreveti aljas tervét, és felkérezkedik a szekérre. Szerencséjére a paraszt már nagyon öreg. Lihanechbe tartana, de már elfelejtette, hogy melyik úton is kell menni. Rafinált vigyor kerül fel Agin arcára. Persze önként jelentkezik, miszerint ő is odatart, és ő majd mondja, hogy melyik út vezet Lihanech városába. Az öreg, akiről kiderült, hogy Back a neve, felhívja Agint maga mellé a szekérre. Örömében még egy kis bort is előhalászik neki a szekér hátuljából. *
- Arra van Lihanech! * Mutatja Back-nak, és beleiszik az üvegbe.
Elindulnak a kikötő irányába. *
6231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:46:55
Üzenet elküldve: 2024-06-05 21:46:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Bőrig ázva, tetőtől talpig sárosan ér be a város közelébe. Nem éppen a legfényesebb látványt nyújtja, fénylő köpeny ide vagy oda. Még az ingoványban sikerült megcsúsznia és elhasalnia, úgyhogy nem csak megázott a viharban, de a bűzös mocsárlében is megfürdött egy kissé és átvette a szagát. Szép kis késő esti szórakozás lesz a holmiját, de főként a páncélját rendbe szedni...
Az egyetlen szerencséje, hogy a sűrű eső ellenére az idő elég enyhe, s hogy kitanulta a holdmágia egy igen hasznos varázslatát. Ugyan az ezüstköpeny alá bejutott a mocsár vize, mikor elesett, de a testét ennek ellenére melegen tartja.
Mire a város főteréhez ér, a vihar is eláll - mikor máskor? -, így a feltűnés elkerülése érdekében a köpenyt leveti magáról, ne zavarja meg az est sötétjét.*
*Másnap kora reggel már a város átellenes végében gyalogol, a szántóföldek felé vezető úton. Bár mást tervezett mára, végül mégis egy olyan döntést hozott, aminek végén megkönnyebbülést, iránymutatást remél.
Nem ismeri jól a város környékén lévő tanyákat, de utánajárt kissé az elhelyezkedésüknek, így egyelőre céltudatosan halad, noha feltehetően később szüksége lesz útba igazításra, hogy megtalálja, akit keres.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
Az egyetlen szerencséje, hogy a sűrű eső ellenére az idő elég enyhe, s hogy kitanulta a holdmágia egy igen hasznos varázslatát. Ugyan az ezüstköpeny alá bejutott a mocsár vize, mikor elesett, de a testét ennek ellenére melegen tartja.
Mire a város főteréhez ér, a vihar is eláll - mikor máskor? -, így a feltűnés elkerülése érdekében a köpenyt leveti magáról, ne zavarja meg az est sötétjét.*
*Másnap kora reggel már a város átellenes végében gyalogol, a szántóföldek felé vezető úton. Bár mást tervezett mára, végül mégis egy olyan döntést hozott, aminek végén megkönnyebbülést, iránymutatást remél.
Nem ismeri jól a város környékén lévő tanyákat, de utánajárt kissé az elhelyezkedésüknek, így egyelőre céltudatosan halad, noha feltehetően később szüksége lesz útba igazításra, hogy megtalálja, akit keres.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
6230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:21:22
Üzenet elküldve: 2024-06-03 22:21:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsére sikerül kijutniuk abból a nyavalyás fullasztó ködből, és az igoványból is. Sajnos a toronynál nem járnak sikerrel, úgyhogy kedves búcsút vesz két barátjától, és visszaindul Artheniorba. Nem vágyik sokra, csak egy puha ágyra ami nem egy szőnyegben van elrejtve, egy rendes frissen sült kenyérre és némi jóféle borra. Úgyhogy az edzett lábait most sem kíméli, ahogy szeli egyre csak egyre a lépteket, míg el nem éri a horizontot, majd újra és újra. S Eeyr tudja csak, de így végül hiszi hogy oda fog érni a céljához. De ha nem is oda, valahová mindenképp.*
6229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-20 17:25:36
Üzenet elküldve: 2024-05-20 17:25:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében – úton a város felé//
*Nolliro korán kelt, hogy mielőbb a Piactérre érhessen. Éjjel megint meglátogatta álmában az Erdő Szelleme, és ismét megsürgette. Pár hónapja kezdődtek újra a látomásszerű álmok, és ezzel egyidőben kezdett újra felerősödni a fránya farkasüvöltés is. Izzadtan és szinte lázasan riad fel, mikor ez a két inger egyszerre éri egy adott éjszaka. Egyikkel vagy másikkal még csak-csak megbirkózna, de a kettő együtt már túlontúl nyomasztó. Egyébként sem állt szándékában eddig húzni a kapott feladatot, esze ágában sincs az Erdő bosszúját magára szabadítani… Mégis itt tartunk. Négy évébe telt mire újra összeszedte magát, és csak addig jutott, hogy elinduljon fiolákat vásárolni a küldetéséhez. Megvetően horkan fel magában, és szaporázza meg lépteit.
A szokásos színskáláját viseli: erdőzöld, nehéz szövésű, hosszú ujjú felsőt, mely zsinórja dekoltázsrészénél önmagát keresztezve funkcionális díszként szolgál. Fekete nadrágja testére simul, és puha, szintén éjszín, térdig érő csizmáján belül végződik. Hátán hosszú, barna fából készült íja és hozzá illő tegeze pihen benne jó pár hegyes nyíllal. Hosszú tőre combjára szíjazva kap helyet, míg dobótőrei alkarvédőjében elbújva várják, hogy lesz-e ma feladatuk. Zöld szemeit indulás előtt erős fekete szénalapú szemceruzával húzta ki, erős kontrasztot alkotva így fehér bőrével. Hollófekete haja kissé rövidebb a szokásosnál, tegnap este nekiesett tőrével, mert már borzasztóan zavarták derékig érő tincsei. Most mell alá ér lobonca, és kissé tépázottabb, szabálytalanabb a kelleténél. Kócosan és vadul lobog utána, ahogy sietve szedi hosszú lábait Athenior főtere felé.*
*Nolliro korán kelt, hogy mielőbb a Piactérre érhessen. Éjjel megint meglátogatta álmában az Erdő Szelleme, és ismét megsürgette. Pár hónapja kezdődtek újra a látomásszerű álmok, és ezzel egyidőben kezdett újra felerősödni a fránya farkasüvöltés is. Izzadtan és szinte lázasan riad fel, mikor ez a két inger egyszerre éri egy adott éjszaka. Egyikkel vagy másikkal még csak-csak megbirkózna, de a kettő együtt már túlontúl nyomasztó. Egyébként sem állt szándékában eddig húzni a kapott feladatot, esze ágában sincs az Erdő bosszúját magára szabadítani… Mégis itt tartunk. Négy évébe telt mire újra összeszedte magát, és csak addig jutott, hogy elinduljon fiolákat vásárolni a küldetéséhez. Megvetően horkan fel magában, és szaporázza meg lépteit.
A szokásos színskáláját viseli: erdőzöld, nehéz szövésű, hosszú ujjú felsőt, mely zsinórja dekoltázsrészénél önmagát keresztezve funkcionális díszként szolgál. Fekete nadrágja testére simul, és puha, szintén éjszín, térdig érő csizmáján belül végződik. Hátán hosszú, barna fából készült íja és hozzá illő tegeze pihen benne jó pár hegyes nyíllal. Hosszú tőre combjára szíjazva kap helyet, míg dobótőrei alkarvédőjében elbújva várják, hogy lesz-e ma feladatuk. Zöld szemeit indulás előtt erős fekete szénalapú szemceruzával húzta ki, erős kontrasztot alkotva így fehér bőrével. Hollófekete haja kissé rövidebb a szokásosnál, tegnap este nekiesett tőrével, mert már borzasztóan zavarták derékig érő tincsei. Most mell alá ér lobonca, és kissé tépázottabb, szabálytalanabb a kelleténél. Kócosan és vadul lobog utána, ahogy sietve szedi hosszú lábait Athenior főtere felé.*
6228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:09:51
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:09:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Két nap túra a Vashegyig. Nincs benne köszönet. Ha nem lett volna az elf némber, bizonyosan meg sem érte volna. De így legalább el tudta passzolni azokat az ostoba méregtelenítőket. Izzadságcseppek gyöngyöznek homlokán, miközben szuszogva ösztökéli a lovakat egy utolsó "hajrára". Minél előbb az igazi közönsége előtt óhajtja szórni az árut. Ott, ahol egy valamirevaló selyemharisnya bizony gazdára is talál. Meghagyja a bőrvérteket és a szoknyákat a barbároknak. Valószínűleg nem az utolsó útja volt a Vashegyre, de egy ideig biztosan.*
6227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:29:56
Üzenet elküldve: 2024-05-12 22:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Hozni kellett volna rumot. Ez a magvas gondolat suhan végig elméjén, ahogy a várost elhagyva végigveszi fejében a Kikötőbe vezető utat. Rohadt hosszú gyalogszerrel, becsípve talán elviselhető lenne a talpalás. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezt bizony most teljesen józanul kell végigcsinálni, szomorú, de hát így jár, aki nem tervez előre.
Fanyalogva kikerül a kijárt úton néhány adag termetes lószart majd tengerészkabátja gallérját felhajtva veszi az irányt a falvak felé. Nyilván annak a nyamvadék szélnek is épp most kell ilyen hevesen fújnia.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.12 22:34:39
*Hozni kellett volna rumot. Ez a magvas gondolat suhan végig elméjén, ahogy a várost elhagyva végigveszi fejében a Kikötőbe vezető utat. Rohadt hosszú gyalogszerrel, becsípve talán elviselhető lenne a talpalás. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy ezt bizony most teljesen józanul kell végigcsinálni, szomorú, de hát így jár, aki nem tervez előre.
Fanyalogva kikerül a kijárt úton néhány adag termetes lószart majd tengerészkabátja gallérját felhajtva veszi az irányt a falvak felé. Nyilván annak a nyamvadék szélnek is épp most kell ilyen hevesen fújnia.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.12 22:34:39
6226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:22:42
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:22:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Arcába húzott csuklyával bámulja jókora csizmája végét, miközben gondolataiba merül.* ~Igen. Vihar Fiai.~ *Nem lehet más kiút ebből. Talán még hajózni is megtanul! Mármint kénytelen lesz. Úszni azt nemigen tud, de annyi baj legyen. Míg nem esik vízbe, akkora baj nem lehet.
A Király és a Vihar Fiai. Akár egy mesének a címe. És roppant hangzatos cím ám ez! Bizonyosan úgy is fogják fogadni, ahogy az királyhoz illik. Ahogy ismeri magát, nem kell sok idő, hogy valamiféle bandavezér legyen közöttük. Elvégre akad sütnivalója, anélkül nem tartana itt. Hol is? A városból kifelé, az biztos. A kőépületeket csinos kis borvidékek váltják az út mentén. Szívesen megnézne magának egy-kettőt belülről is, de tudja, most nem csinálhat balhét. Ahhoz túl közel a város, s vele együtt a bitó.*
A Király és a Vihar Fiai. Akár egy mesének a címe. És roppant hangzatos cím ám ez! Bizonyosan úgy is fogják fogadni, ahogy az királyhoz illik. Ahogy ismeri magát, nem kell sok idő, hogy valamiféle bandavezér legyen közöttük. Elvégre akad sütnivalója, anélkül nem tartana itt. Hol is? A városból kifelé, az biztos. A kőépületeket csinos kis borvidékek váltják az út mentén. Szívesen megnézne magának egy-kettőt belülről is, de tudja, most nem csinálhat balhét. Ahhoz túl közel a város, s vele együtt a bitó.*
6225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:38:06
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Egészen közel lehetnek már a városhoz, mikor Mai újra megszólal. Annyira közel, hogy ha egy pár percet még lovagolnának, a magasabb házak tetejét és a templomtornyot már látnák is a horizonton. Éppen ezért Nori nem is igazán érti, hogy most miért lassítanak, de hamar választ kap olyan mondatok formájában, amire számíthatott ugyan, de mégis igazi hidegzuhanyként éri, mikor valósággá válik az, amitől tartott. Mai tényleg nem akarja őt, legalábbis most nem. Ez most nem hazugság, nem manipuláció, hanem a szörnyű hibájáért kapott büntetés.*
- Tessék? *Kérdez vissza először abban reménykedve, hogy csak rosszul hallott valamit, de sajnos nem. Mai nem mond neki olyasmit, hogy soha többé nem akarja látni vagy, hogy menjen a fenébe, de Nori-nak ez is épp elég ahhoz, hogy összedőljön benne a kis világa cserébe, amiért ő lerombolta Mai-ét.*
- É-Értem. Rendben, akkor majd… Akkor nem tudom, mit csinálok. Valahogy majd lesz. Elkísérlek a főtérig, és ott magadra hagylak. Nem tudok mit mondani neked. Amit mondhatnék, az most úgysem segít. Csak remélem, hogy egyszer majd megbocsájtasz.
*Nem mond semmit arról, hogy hol keresse őt, ha esetleg hiányozna neki, merthogy ő sem tudja, hogy hová mehetne így, hogy nagy megdöbbenésére nem maradhat Mai-val. Egyetlen valaki jut csak eszébe, Clion, akihez bármikor visszamehet, de elképzelhető, hogy ezek után még az ő szemébe sem merne nézni. Vajon mit szólna, ha közölné, hogy azért dobta ki a barátnője, mert Sa'Tereth mágiájával mindent elszúrt? Kiröhögné, és annyit mondana, hogy akkor egye meg, amit főzött.
Ezekkel a gondolatokkal, ismét néma csendben kíséri be Mai-t a városba. Minden egyes lépéssel közeledik a búcsú pillanata.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 18:39:36
*Egészen közel lehetnek már a városhoz, mikor Mai újra megszólal. Annyira közel, hogy ha egy pár percet még lovagolnának, a magasabb házak tetejét és a templomtornyot már látnák is a horizonton. Éppen ezért Nori nem is igazán érti, hogy most miért lassítanak, de hamar választ kap olyan mondatok formájában, amire számíthatott ugyan, de mégis igazi hidegzuhanyként éri, mikor valósággá válik az, amitől tartott. Mai tényleg nem akarja őt, legalábbis most nem. Ez most nem hazugság, nem manipuláció, hanem a szörnyű hibájáért kapott büntetés.*
- Tessék? *Kérdez vissza először abban reménykedve, hogy csak rosszul hallott valamit, de sajnos nem. Mai nem mond neki olyasmit, hogy soha többé nem akarja látni vagy, hogy menjen a fenébe, de Nori-nak ez is épp elég ahhoz, hogy összedőljön benne a kis világa cserébe, amiért ő lerombolta Mai-ét.*
- É-Értem. Rendben, akkor majd… Akkor nem tudom, mit csinálok. Valahogy majd lesz. Elkísérlek a főtérig, és ott magadra hagylak. Nem tudok mit mondani neked. Amit mondhatnék, az most úgysem segít. Csak remélem, hogy egyszer majd megbocsájtasz.
*Nem mond semmit arról, hogy hol keresse őt, ha esetleg hiányozna neki, merthogy ő sem tudja, hogy hová mehetne így, hogy nagy megdöbbenésére nem maradhat Mai-val. Egyetlen valaki jut csak eszébe, Clion, akihez bármikor visszamehet, de elképzelhető, hogy ezek után még az ő szemébe sem merne nézni. Vajon mit szólna, ha közölné, hogy azért dobta ki a barátnője, mert Sa'Tereth mágiájával mindent elszúrt? Kiröhögné, és annyit mondana, hogy akkor egye meg, amit főzött.
Ezekkel a gondolatokkal, ismét néma csendben kíséri be Mai-t a városba. Minden egyes lépéssel közeledik a búcsú pillanata.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 18:39:36
6224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:19:27
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 957
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Őt nem zavarja, hogy csönd van és élvezheti a paták ritmikus dobbanását. Sokkal jobban nyugtatja, mintha a másikkal kellene beszélgetnie, mert most éppen nem merné rátenni az életét, hogy egy normális szó után nem szökne vissza Lil közéjük, hogy egy jót nevetve megmutathassa, ki is az erősebb. Kívülről hidegnek tűnik, de belül teljesen megtört és be kell vallania magának, hogy fél. Annyira bízott saját magában, mégis megtörte őt ez az elmúlt néhány óra. Talán mégsem tud semmit, csak azt hitte, hogy jók a képességei. Szomorú is. Kikívánkozna pár mondat, de mindennél jobb a békés szótlanság. Jó ideje haladnak már, amikor a feketeség megtöri mélázását.*
- Akkor menjünk arra.
*Máskor hozzá tenné, hogy ez jó ötlet, vagy egy viccesen gunyoros megjegyzést, hogy idefelé is közölhette volna ugyan ezt, de elengedi. Ha nem tartaná magát, meggyűlnének a könnyek a szemeiben, de azt a kegyet nem adja meg a lánynak.
Órákon át haladnak és neki leginkább fogalma sincs, hogy merre kell menni, így muszáj bíznia a feketeségben, csak most nem teszi ezt olyan szívesen, mint eddig. Mezők és kisebb tanyák mellett is elhaladnak, ami reménnyel kecsegteti, hogy egyszer csak megérkezhetnek végre a városba. Csak tudná, hogyan tovább. A napfényt felváltja a szürkület, a szürkeséget pedig az éjszaka. Kellemesen borzongató hűvös járja át a testét, majd lassít a lovával. Volt ideje gondolkodni. Nem akar haragban elválni a másiktól, de szüksége lesz a magányra. Talán némi magyarázatra is, de olyan nehezen böki ki a szavakat, hogy az már fáj.*
- Ha visszaértünk, én a Pegazusba megyek, de nem akarom veled tölteni az estét. Ha van kedved mondani valamit, most megteheted, de hagynod kell nekem egy kis magányt.
*Őt nem zavarja, hogy csönd van és élvezheti a paták ritmikus dobbanását. Sokkal jobban nyugtatja, mintha a másikkal kellene beszélgetnie, mert most éppen nem merné rátenni az életét, hogy egy normális szó után nem szökne vissza Lil közéjük, hogy egy jót nevetve megmutathassa, ki is az erősebb. Kívülről hidegnek tűnik, de belül teljesen megtört és be kell vallania magának, hogy fél. Annyira bízott saját magában, mégis megtörte őt ez az elmúlt néhány óra. Talán mégsem tud semmit, csak azt hitte, hogy jók a képességei. Szomorú is. Kikívánkozna pár mondat, de mindennél jobb a békés szótlanság. Jó ideje haladnak már, amikor a feketeség megtöri mélázását.*
- Akkor menjünk arra.
*Máskor hozzá tenné, hogy ez jó ötlet, vagy egy viccesen gunyoros megjegyzést, hogy idefelé is közölhette volna ugyan ezt, de elengedi. Ha nem tartaná magát, meggyűlnének a könnyek a szemeiben, de azt a kegyet nem adja meg a lánynak.
Órákon át haladnak és neki leginkább fogalma sincs, hogy merre kell menni, így muszáj bíznia a feketeségben, csak most nem teszi ezt olyan szívesen, mint eddig. Mezők és kisebb tanyák mellett is elhaladnak, ami reménnyel kecsegteti, hogy egyszer csak megérkezhetnek végre a városba. Csak tudná, hogyan tovább. A napfényt felváltja a szürkület, a szürkeséget pedig az éjszaka. Kellemesen borzongató hűvös járja át a testét, majd lassít a lovával. Volt ideje gondolkodni. Nem akar haragban elválni a másiktól, de szüksége lesz a magányra. Talán némi magyarázatra is, de olyan nehezen böki ki a szavakat, hogy az már fáj.*
- Ha visszaértünk, én a Pegazusba megyek, de nem akarom veled tölteni az estét. Ha van kedved mondani valamit, most megteheted, de hagynod kell nekem egy kis magányt.
6223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:02:53
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencséje kitartani látszik, legalábbis senki sem szólította meg, senki sem kötött bele. Ezek az artheniori népek jóval jobban vannak nevelve, mint a kikötőiek, ezt meg kell hagynia magában. Azért keze fegyvere markolatán pihen, biztos, ami biztos; egyetlen hozzá intézett szó elég lenne hozzá, hogy meglendüljön a súlyos fegyver. Nem csinál problémát az ilyesmiből. Az sem véletlen valószínűleg, hogy vérdíj van a fején. Persze, tudja, hogy a nagysághoz vezető út meredek; ma körözik, honlap meg uralkodik felettük. Ilyen ez.
Nagyot ránt a szíjon lógó cókmókján, megigazítja fején a csuklyát, s sietősre fogja lépteit. Alighanem így is a szabad ég alatt éri az éj. A Szántóföldeken azonban nem keresik, s ha rajta múlik, egy darabig ez így is marad. Ott óhajtja ugyanis meghúzni magát.*
Nagyot ránt a szíjon lógó cókmókján, megigazítja fején a csuklyát, s sietősre fogja lépteit. Alighanem így is a szabad ég alatt éri az éj. A Szántóföldeken azonban nem keresik, s ha rajta múlik, egy darabig ez így is marad. Ott óhajtja ugyanis meghúzni magát.*
6222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
6221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton útfélen//
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6416-6435