//Vár az otthon//
*Egészen közel lehetnek már a városhoz, mikor Mai újra megszólal. Annyira közel, hogy ha egy pár percet még lovagolnának, a magasabb házak tetejét és a templomtornyot már látnák is a horizonton. Éppen ezért Nori nem is igazán érti, hogy most miért lassítanak, de hamar választ kap olyan mondatok formájában, amire számíthatott ugyan, de mégis igazi hidegzuhanyként éri, mikor valósággá válik az, amitől tartott. Mai tényleg nem akarja őt, legalábbis most nem. Ez most nem hazugság, nem manipuláció, hanem a szörnyű hibájáért kapott büntetés.*
- Tessék? *Kérdez vissza először abban reménykedve, hogy csak rosszul hallott valamit, de sajnos nem. Mai nem mond neki olyasmit, hogy soha többé nem akarja látni vagy, hogy menjen a fenébe, de Nori-nak ez is épp elég ahhoz, hogy összedőljön benne a kis világa cserébe, amiért ő lerombolta Mai-ét.*
- É-Értem. Rendben, akkor majd… Akkor nem tudom, mit csinálok. Valahogy majd lesz. Elkísérlek a főtérig, és ott magadra hagylak. Nem tudok mit mondani neked. Amit mondhatnék, az most úgysem segít. Csak remélem, hogy egyszer majd megbocsájtasz.
*Nem mond semmit arról, hogy hol keresse őt, ha esetleg hiányozna neki, merthogy ő sem tudja, hogy hová mehetne így, hogy nagy megdöbbenésére nem maradhat Mai-val. Egyetlen valaki jut csak eszébe, Clion, akihez bármikor visszamehet, de elképzelhető, hogy ezek után még az ő szemébe sem merne nézni. Vajon mit szólna, ha közölné, hogy azért dobta ki a barátnője, mert Sa'Tereth mágiájával mindent elszúrt? Kiröhögné, és annyit mondana, hogy akkor egye meg, amit főzött.
Ezekkel a gondolatokkal, ismét néma csendben kíséri be Mai-t a városba. Minden egyes lépéssel közeledik a búcsú pillanata.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 18:39:36