Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 203 (4041. - 4060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:18:43
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Most, hogy mindent letudott, és a felszerelését is összepakolták, ami igazából csak egy kis poggyász, csípőre tett kézzel áll a lépcső előtt.*
- Wymni, még ma lejössz? * Szól fel az emeletre kissé emelt hangon, de persze nem kiabálva. Egy nemes nem kiabál csak úgy. Közben szemével a szolgálók vezetőjét keresi.*
- Áh. * Sóhajt, amikor meglátja a férfit, aki szolgálat készen áll az előszobában a fal mellett, mint egy néma árnyék. Átnyújtja neki a kulcscsomót, bár a legtöbb ajtóhoz a férfinak van saját kulcsa is.*
- A szobámat rendszeresen szellőztessétek ha soká jönnénk vissza. A könyvtár legyen mindig zárva, bár az új orvos barátunk bejárhat, amennyiben nincs társasága. Ezen kívül a testvérem és az én hálóm is legyen mindig zárva. A távollétemben is ügyeljetek rá, hogy a vendégünknek ne legyen gondja a szükséges dolgokra, és hogy úgy legyen kiszolgálva, mintha én is itthon lennék. A ház rendjét rád bízom. * Veregeti meg barátságosan a vállát, aztán elfordul az idős, kreolbőrű embertől, aki fiatalkora óta szolgálja a családját. Még nincs benne a korban túlságosan, de már túl van életének derekán. Ismét felpillant az emeletre, és sóhajt. Szívesen felszólna ismét, de tudja, hogy ő is közrejátszott húgának késlekedésében. Hiába, azt nem várhatja el, hogy ne tisztogassa meg magát mielőtt elindulnak, vagy bármi is legyen az, amivel ennyire elvan odafent. *
* Most, hogy mindent letudott, és a felszerelését is összepakolták, ami igazából csak egy kis poggyász, csípőre tett kézzel áll a lépcső előtt.*
- Wymni, még ma lejössz? * Szól fel az emeletre kissé emelt hangon, de persze nem kiabálva. Egy nemes nem kiabál csak úgy. Közben szemével a szolgálók vezetőjét keresi.*
- Áh. * Sóhajt, amikor meglátja a férfit, aki szolgálat készen áll az előszobában a fal mellett, mint egy néma árnyék. Átnyújtja neki a kulcscsomót, bár a legtöbb ajtóhoz a férfinak van saját kulcsa is.*
- A szobámat rendszeresen szellőztessétek ha soká jönnénk vissza. A könyvtár legyen mindig zárva, bár az új orvos barátunk bejárhat, amennyiben nincs társasága. Ezen kívül a testvérem és az én hálóm is legyen mindig zárva. A távollétemben is ügyeljetek rá, hogy a vendégünknek ne legyen gondja a szükséges dolgokra, és hogy úgy legyen kiszolgálva, mintha én is itthon lennék. A ház rendjét rád bízom. * Veregeti meg barátságosan a vállát, aztán elfordul az idős, kreolbőrű embertől, aki fiatalkora óta szolgálja a családját. Még nincs benne a korban túlságosan, de már túl van életének derekán. Ismét felpillant az emeletre, és sóhajt. Szívesen felszólna ismét, de tudja, hogy ő is közrejátszott húgának késlekedésében. Hiába, azt nem várhatja el, hogy ne tisztogassa meg magát mielőtt elindulnak, vagy bármi is legyen az, amivel ennyire elvan odafent. *
4059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:13:17
Üzenet elküldve: 2018-12-09 19:13:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nehéz reggelek//
*Relael távozott. Szomorú. Főleg ha Int tudná, hogy elfogyott a dohánya is és nem tud a tegnapi napon elmerengve pipázgatni. Szerencse, hogy ott marad a vörös, aki majd legalább egy kicsit elvonja a figyelmét. Kedves mosollyal biccent és kezdi vezetni a másikat a ház felé. A lóval való beszélgetést is így nézi. A lány magyarázatára is így bólint.*
-Látom szereted. Majd vigyázni fogunk rá.
*Azon, hogy ő és Rel egy pár lennének felkuncog. Úgy tűnik nagyon jól néznek ki egymás mellett. Vagy csak az a puszi volt gyanús. Pedig főleg azzal együtt amiket a lány mondott igazán elnézhető ha Int kicsit csapodár lesz. Bizony a lány hibája. Ha nem hagyta volna itt akkor meg se történhetne ilyesmi.*
-A párom? Barátok vagyunk. Bár csak tegnap volt szerencsém megismerni, de mindketten a városból menekültünk a lázongások elől és volt is egy közös ismerősünk. Az ilyen vészek egyetlen előnye, hogy az áldozatok barátokra találhatnak egymás közt. Igyekszem méltónak lenni a bizalmadra.
*Vet egy baráti mosolyt a lányra majd a kapott kérdésre vállat von.*
-Nem tudom ma reggel nem láttam még, de valószínűleg itt van. Hacsak nem ment már el Synmirára a húgával. Viszont elég nagylelkű biztos befogad majd.
*Mikor a házhoz érnek akkor kinyitja az ajtót a lány előtt majd beérve az egyik szolgálót le is szólítja. Nagyon ismerős a helyzet. Tegnap is ugyan ez történt.*
-Szervusz. Amvenderial kisasszony nemrég érkezett. Ő is a városból menekült.~Bár rajta látszik is, hogy miért.~A lova kint áll. Intézkednél, hogy megkapjon mindent? És az ebédlőben még meg van terítve?*Az igenlő válasz hallatán mosolyogva bólint.*Rendben köszönjük akkor még nem kell leszedni. Köszönjük.
*Majd a vöröshöz fordul.*
-Mutatom merre.
*És vezeti.*
*Relael távozott. Szomorú. Főleg ha Int tudná, hogy elfogyott a dohánya is és nem tud a tegnapi napon elmerengve pipázgatni. Szerencse, hogy ott marad a vörös, aki majd legalább egy kicsit elvonja a figyelmét. Kedves mosollyal biccent és kezdi vezetni a másikat a ház felé. A lóval való beszélgetést is így nézi. A lány magyarázatára is így bólint.*
-Látom szereted. Majd vigyázni fogunk rá.
*Azon, hogy ő és Rel egy pár lennének felkuncog. Úgy tűnik nagyon jól néznek ki egymás mellett. Vagy csak az a puszi volt gyanús. Pedig főleg azzal együtt amiket a lány mondott igazán elnézhető ha Int kicsit csapodár lesz. Bizony a lány hibája. Ha nem hagyta volna itt akkor meg se történhetne ilyesmi.*
-A párom? Barátok vagyunk. Bár csak tegnap volt szerencsém megismerni, de mindketten a városból menekültünk a lázongások elől és volt is egy közös ismerősünk. Az ilyen vészek egyetlen előnye, hogy az áldozatok barátokra találhatnak egymás közt. Igyekszem méltónak lenni a bizalmadra.
*Vet egy baráti mosolyt a lányra majd a kapott kérdésre vállat von.*
-Nem tudom ma reggel nem láttam még, de valószínűleg itt van. Hacsak nem ment már el Synmirára a húgával. Viszont elég nagylelkű biztos befogad majd.
*Mikor a házhoz érnek akkor kinyitja az ajtót a lány előtt majd beérve az egyik szolgálót le is szólítja. Nagyon ismerős a helyzet. Tegnap is ugyan ez történt.*
-Szervusz. Amvenderial kisasszony nemrég érkezett. Ő is a városból menekült.~Bár rajta látszik is, hogy miért.~A lova kint áll. Intézkednél, hogy megkapjon mindent? És az ebédlőben még meg van terítve?*Az igenlő válasz hallatán mosolyogva bólint.*Rendben köszönjük akkor még nem kell leszedni. Köszönjük.
*Majd a vöröshöz fordul.*
-Mutatom merre.
*És vezeti.*
4058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 16:48:56
Üzenet elküldve: 2018-12-09 16:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Olyan gyorsan történnek az események, hogy Amv már csak arra lesz figyelmes, hogy Relael elbúcsúzik és otthagyja őket.*
-Köszönöm. Igen, éhes vagyok, örömmel elfogadom a meghívást.
*Hátrafordul és látja, hogy Bakcs értetlen arckifejezéssel bámul utána.*
-Nyugalom. Nem hagylak el. Minden rendben lesz.
*Hagyja, hogy a férfi befelé vezesse.*
-Nem szereti ha egyedül hagyom. Néha sokkal inkább ember mint ló.
*Felkuncog majd végignéz a férfin, eddig nem jutott eszébe alaposabban szemügyre venni. El kell ismernie csonkolt karja ellenére nagyon is vonzó személy.*
-Azt hittem Relael a párod és itt marad velünk. Be kell valljam kicsit kínosan érzem magam egy idegen házában. Habár ha Relael bízik benned, én is megszavazom a kezdeti bizalmat.
*A férfira mosolyog, majd folytatja.*
-A ház ura hol tartózkodik?
*Olyan gyorsan történnek az események, hogy Amv már csak arra lesz figyelmes, hogy Relael elbúcsúzik és otthagyja őket.*
-Köszönöm. Igen, éhes vagyok, örömmel elfogadom a meghívást.
*Hátrafordul és látja, hogy Bakcs értetlen arckifejezéssel bámul utána.*
-Nyugalom. Nem hagylak el. Minden rendben lesz.
*Hagyja, hogy a férfi befelé vezesse.*
-Nem szereti ha egyedül hagyom. Néha sokkal inkább ember mint ló.
*Felkuncog majd végignéz a férfin, eddig nem jutott eszébe alaposabban szemügyre venni. El kell ismernie csonkolt karja ellenére nagyon is vonzó személy.*
-Azt hittem Relael a párod és itt marad velünk. Be kell valljam kicsit kínosan érzem magam egy idegen házában. Habár ha Relael bízik benned, én is megszavazom a kezdeti bizalmat.
*A férfira mosolyog, majd folytatja.*
-A ház ura hol tartózkodik?
4057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 16:37:33
Üzenet elküldve: 2018-12-09 16:37:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Igen. *Kapja fel fejét, majd a már megsült nyulat leemeli a nyársról.*
- Gondolom, te nem vagy éhes. *Vihog fel, majd beballag a házba, s megint elidőzik ott. Rövid idő múlva kilép a házból, s megáll Valea mellett.*
- Ugyanolyan meghasonlott, meg nem értett vagy, mint én... csak engem kolostorba zárva neveltek, téged meg szíjjal és korbáccsal. Ugyan mi a különbség? Cöh... *Sercint ki csípőre tett kézzel oldalra, majd csuhájából elővéve kulacsát alaposan meghúzza azt.*
- Áááhhhh... ez jól esett. *Törli meg csuhájában száját.* Máskülönben meg gondolom, most azt hiszed, hogy meg akarlak törni. Hmmm? *Húzza fel a vállát, s kérdőn szemöldökét.* Én csak annyit mondtam, hogy tanulj meg látni, érezni és tisztelni. *Megrázza fejét.* Túl hamar vonsz le bizonyos következtetéseket, téves a bizalmad és a bizalmatlanságod is. De ennek már vége. *Lemondóan sóhajt, valahogy sokkal nyugodtabb, mint korábban.*
- Többet nem tehetek. Vagy megértetted, vagy sem. De erős vagy, ez nem kérdés, nálam sokkal erősebb. *Fürkészve figyeli a lányt, minden mozdulatát, ahogy ott ül a földön már lassan órák óta, s a dacos, kihívó tekintete egy jottányit sem változott. Szomorúan elmosolyodott.*
- Furcsa, hogy apád nem ölt meg. *Rázza meg fejét mélán, majd csuhájából előhalássza a lány tőrét, s lassan kezd közelíteni.*
- Tudod... azt gondoltam, hogy könnyebb lesz. *Vonja meg vállát.* De nem... egy cseppet sem könnyítetted meg a dolgom. Hála, az isteneknek! Hidd el nem élvezem ezt, de... muszáj. *Odaér a lány elé, s kifejezéstelen arccal tekint le rá, talán egy kis szomorúság vegyül a ráncokba, stigmái lassú táncokba kezdenek, hosszú ideje nem mozdultak már a szerzetes arcán.*
- Talán most vége. A te szenvedéseidnek biztosan. Vagy csak most kezdődnek igazán. *Halkan felnevet, majd a lány nyaka felé közelít a késsel. Egy kósza pillanat, majd a lány nyakától eltávolodik a penge, s Valea érezheti, hogy tőr nyele a kezébe kerül. Umon feláll, majd a ház felé indul. Csak válla felett veti hátra a szavakat.*
- Láss, érezz, tisztelj! Most választanod kell Valea. *Lassan belép a sötét helyiségbe.*
- Továbbindulsz... vagy megnézed mit rejt a sötétség. De vigyázz... ha belépsz nincs visszaút. Ellenben *halk kuncogás hallatszik* engem megölhetsz.
*Halk motoszkálás hangjai hallatszódnak.*
- Amúgy már régen elvágtam a derekadat fogva tartó kötelet, csak az első egynéhány pillanatban voltál rab. Láss... érezz... tisztelj... *Suttogja a sötétben, s a ház belseje hirtelen egy sercintés után halvány derengésben kezd feltűnni.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 16:40:25
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Igen. *Kapja fel fejét, majd a már megsült nyulat leemeli a nyársról.*
- Gondolom, te nem vagy éhes. *Vihog fel, majd beballag a házba, s megint elidőzik ott. Rövid idő múlva kilép a házból, s megáll Valea mellett.*
- Ugyanolyan meghasonlott, meg nem értett vagy, mint én... csak engem kolostorba zárva neveltek, téged meg szíjjal és korbáccsal. Ugyan mi a különbség? Cöh... *Sercint ki csípőre tett kézzel oldalra, majd csuhájából elővéve kulacsát alaposan meghúzza azt.*
- Áááhhhh... ez jól esett. *Törli meg csuhájában száját.* Máskülönben meg gondolom, most azt hiszed, hogy meg akarlak törni. Hmmm? *Húzza fel a vállát, s kérdőn szemöldökét.* Én csak annyit mondtam, hogy tanulj meg látni, érezni és tisztelni. *Megrázza fejét.* Túl hamar vonsz le bizonyos következtetéseket, téves a bizalmad és a bizalmatlanságod is. De ennek már vége. *Lemondóan sóhajt, valahogy sokkal nyugodtabb, mint korábban.*
- Többet nem tehetek. Vagy megértetted, vagy sem. De erős vagy, ez nem kérdés, nálam sokkal erősebb. *Fürkészve figyeli a lányt, minden mozdulatát, ahogy ott ül a földön már lassan órák óta, s a dacos, kihívó tekintete egy jottányit sem változott. Szomorúan elmosolyodott.*
- Furcsa, hogy apád nem ölt meg. *Rázza meg fejét mélán, majd csuhájából előhalássza a lány tőrét, s lassan kezd közelíteni.*
- Tudod... azt gondoltam, hogy könnyebb lesz. *Vonja meg vállát.* De nem... egy cseppet sem könnyítetted meg a dolgom. Hála, az isteneknek! Hidd el nem élvezem ezt, de... muszáj. *Odaér a lány elé, s kifejezéstelen arccal tekint le rá, talán egy kis szomorúság vegyül a ráncokba, stigmái lassú táncokba kezdenek, hosszú ideje nem mozdultak már a szerzetes arcán.*
- Talán most vége. A te szenvedéseidnek biztosan. Vagy csak most kezdődnek igazán. *Halkan felnevet, majd a lány nyaka felé közelít a késsel. Egy kósza pillanat, majd a lány nyakától eltávolodik a penge, s Valea érezheti, hogy tőr nyele a kezébe kerül. Umon feláll, majd a ház felé indul. Csak válla felett veti hátra a szavakat.*
- Láss, érezz, tisztelj! Most választanod kell Valea. *Lassan belép a sötét helyiségbe.*
- Továbbindulsz... vagy megnézed mit rejt a sötétség. De vigyázz... ha belépsz nincs visszaút. Ellenben *halk kuncogás hallatszik* engem megölhetsz.
*Halk motoszkálás hangjai hallatszódnak.*
- Amúgy már régen elvágtam a derekadat fogva tartó kötelet, csak az első egynéhány pillanatban voltál rab. Láss... érezz... tisztelj... *Suttogja a sötétben, s a ház belseje hirtelen egy sercintés után halvány derengésben kezd feltűnni.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.09 16:40:25
4056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:07:27
Üzenet elküldve: 2018-12-09 15:07:27
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Érzi, hogy valami stimmel, illetve úgy érzi, de paranoiája igencsak megugrott a legutóbbi idő alatt. Az, hogy Umon ennyire figyelmen kívül hagyja amit mond neki, ennyire gyámoltalan, ez túlzás azok alapján amit látott belőle, de jobban leköti az, hogy szabaduljon. Talán szabadulhat végre. Nézi ez eltaknyoló szerzetest, mire csak sóhajt. Itt valami egyértelműen nem stimmel, de már akkor szokatlan volt, amikor kioldozása helyett inkább a nyulakkal foglalkozott. A felismerés akkor villan be egyértelműen, mikor a férfi szöszmötölni kezd ahelyett, hogy valóban elengedné és az arcához ér. Még éppen annyira van ideje, hogy sóhajtva kimondja az alábbi mondatot:*
- Ó baszdmeg!
*A férfi durván magához rántja, Valea pedig vicsorogva bámul a szemeibe, nagyon kitartóan, még az üvöltésnél sem fancsalodva el, pedig dobhártyája szinte vérzik tőle. Nyögve érkezik vissza, ahogy a férfi eltaszítja, azután pedig újra nyög, sziszeg, mindenféle kelletlen és fájdalmas hangot ad ki, amikor fejét lenyomja Umon. Koponyájában visszhangzik még jó sokáig csigolyáinak sorozatos megroppanása, és újra szorító érzést kezd megtapasztalni, majd a sípolást.
Nézi ő, látja is, de nem változtat semmin. Mivel jóformán tehetetlen, ezért a bábjáték után úgy ahogy felegyenesedik. Umon úgysem fogja megérteni, hogy mindez miért történhetett meg Valeával, mert Umon jelenleg pontosan ugyanúgy viselkedik, mint aki ezt tette Valeával. A szerzetes pedig éppen ugyanúgy igyekszik makacs elképzelései szerint formára vágni, mint egykor édesapja. De Valea nem alkalmas a kör formára, és hiába nyesegetnek a téglalapból, az csak rondább lesz.*
- Az vagyok.
~Reménytelen.~
*Jelenti ki tökéletesen érzelemmentes hangon. Sírni szeretne, de nem tud, pedig kifejezetten jól is esne neki. Nézi az árválkodó könnycseppet, a látszólagos bánatot, de nem érez semmit. Már nem.*
- Hozzánk hasonlóaknak?
*Kérdez vissza az egyedüli dologra ami érdekli is az elhangzottak közül.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Érzi, hogy valami stimmel, illetve úgy érzi, de paranoiája igencsak megugrott a legutóbbi idő alatt. Az, hogy Umon ennyire figyelmen kívül hagyja amit mond neki, ennyire gyámoltalan, ez túlzás azok alapján amit látott belőle, de jobban leköti az, hogy szabaduljon. Talán szabadulhat végre. Nézi ez eltaknyoló szerzetest, mire csak sóhajt. Itt valami egyértelműen nem stimmel, de már akkor szokatlan volt, amikor kioldozása helyett inkább a nyulakkal foglalkozott. A felismerés akkor villan be egyértelműen, mikor a férfi szöszmötölni kezd ahelyett, hogy valóban elengedné és az arcához ér. Még éppen annyira van ideje, hogy sóhajtva kimondja az alábbi mondatot:*
- Ó baszdmeg!
*A férfi durván magához rántja, Valea pedig vicsorogva bámul a szemeibe, nagyon kitartóan, még az üvöltésnél sem fancsalodva el, pedig dobhártyája szinte vérzik tőle. Nyögve érkezik vissza, ahogy a férfi eltaszítja, azután pedig újra nyög, sziszeg, mindenféle kelletlen és fájdalmas hangot ad ki, amikor fejét lenyomja Umon. Koponyájában visszhangzik még jó sokáig csigolyáinak sorozatos megroppanása, és újra szorító érzést kezd megtapasztalni, majd a sípolást.
Nézi ő, látja is, de nem változtat semmin. Mivel jóformán tehetetlen, ezért a bábjáték után úgy ahogy felegyenesedik. Umon úgysem fogja megérteni, hogy mindez miért történhetett meg Valeával, mert Umon jelenleg pontosan ugyanúgy viselkedik, mint aki ezt tette Valeával. A szerzetes pedig éppen ugyanúgy igyekszik makacs elképzelései szerint formára vágni, mint egykor édesapja. De Valea nem alkalmas a kör formára, és hiába nyesegetnek a téglalapból, az csak rondább lesz.*
- Az vagyok.
~Reménytelen.~
*Jelenti ki tökéletesen érzelemmentes hangon. Sírni szeretne, de nem tud, pedig kifejezetten jól is esne neki. Nézi az árválkodó könnycseppet, a látszólagos bánatot, de nem érez semmit. Már nem.*
- Hozzánk hasonlóaknak?
*Kérdez vissza az egyedüli dologra ami érdekli is az elhangzottak közül.*
4055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 09:28:59
Üzenet elküldve: 2018-12-09 09:28:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Valea néhány kérdésére csak zavart tekinteteket kaphat, választ nem. Így azt sem tudja meg milyen sötét dolog történhet a házban, a szerzetes látszólag nehezen tudja gondolatait összegezni. Szórakozottan forgatja meg a nyulat, s értetlen tekintettel néz a lány kirohanására.*
- De... de megsérült a fejed... be kell kötözni. *Motyogja tétován, s szemeit a lányéba fúrja.*
- Me... megyek... *Nyögi ki, majd hirtelen guggolásból felegyenesedik és megindul a lány felé. Természetesen abban a pillanatban ugrik elé egy ág, ami azonnal bokái közé akad. Elkerekedett szemekkel dől előre, kezeit alig bírja kitenni maga elé. Alaposan elhasal, csak úgy porzik a föld alatta.*
- Bo-bocsánat... mindig ezt csinálom. *Vakarja meg kissé nevetve tarkóját.* A-akkor majd később eszel... most... kiszabadítalak. *Bólogat bőszen, majd odatérdel a lány elé, s előbb lábainál, majd meggondolva magát immár kezeinél kezd matatni. Hirtelen felnéz, s a lány arca felé közelít kezével, lassan és szendén, mintha csupán azt akarná megtapasztalni, hogy valóság-e amit lát, vagy csupán álom. Stigmái érdekes módon mozdulatlanok, mikor kezét mégis leeresztve megszólal:*
- Bo... bocsáss meg, hogy megérintettelek... tudom... tudom, hogy nem szereted... *A pillanatnyi szünet után azonban hirtelen ragadja meg markával a lány ruháját nyakánál, szinte letépve róla, úgy rántva magához közelebb:*
- DE PONT LESZAROM! *Vihog fel, mint egy eszelős, s reményei szerint magán érzi a meglepett lány leheletét. Valeának nem kell tartania, ezúttal csókkal nem kívánja megpecsételni a közeli találkozást.*
- Nem! Nem! Nem!! Nem baszd meg!! Nem bízhatsz abban, amit látsz!!! MOND-TAM, HOGY LÁSS!!! *Ordítja arcába tajtékzó dühvel, s a közeli fáról néhány madár reppen fel ijedten, hisz eddig semmi nem törte meg a suttogó csendet. Durván hátralöki magától a nőt, nem hagyva időt neki, hogy harapjon, vagy köpjön, ezúttal nem.*
- Soha nem bízhatsz sem bennem, sem másban! Apádban is bíztál egyszer régen, s lám mi lett a vége?! *Fordul vissza hirtelen, s Valea kezein felrántva a ruhát.* Nézd... NÉÉÉÉZD!! *Erőszakkal hajtja le Valea fejét, hogy pont alkarjaira tekintsen, majd a végén csak lök egyet rajta durván lefelé, mintha azt akarná, hogy a lány a saját ölébe csókoljon.*
- Baszd meg! A saját apád! Hogy engedhetted?! *Kezeit szétcsapva áll fel.* Láss és érezz, láss és érezz! Hát olyan kurva nehéz ez?! *Értetlenül és hideg tekintettel bámul lefelé, majd lemondóan legyint.* Áh... reménytelen vagy... *Csóválja meg szelíden fejét.* nem baj... *Arca kifejezéstelenné válik, s motyorogva tekint maga elé.* Úgyis mindjárt vége. *Vonja meg a vállát, s a tűz mellé ül, a nyúlra tekintve, a mellett lévő késsel néha óvatosan és idegesen megszurkálva annak húsát. Csak egyszer néz fel, akkor egyik szeméből kósza könny gördül le.*
- Én... én akartam, hogy sikerüljön Valea. Akartam, hogy tudd ezeket... mert fontosak... ezek tartanak életben. Mocskos egy világ ez, a hozzánk hasonlóknak nincs benne hely. *Rázza meg fejét visszanézve a nyúlra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Valea néhány kérdésére csak zavart tekinteteket kaphat, választ nem. Így azt sem tudja meg milyen sötét dolog történhet a házban, a szerzetes látszólag nehezen tudja gondolatait összegezni. Szórakozottan forgatja meg a nyulat, s értetlen tekintettel néz a lány kirohanására.*
- De... de megsérült a fejed... be kell kötözni. *Motyogja tétován, s szemeit a lányéba fúrja.*
- Me... megyek... *Nyögi ki, majd hirtelen guggolásból felegyenesedik és megindul a lány felé. Természetesen abban a pillanatban ugrik elé egy ág, ami azonnal bokái közé akad. Elkerekedett szemekkel dől előre, kezeit alig bírja kitenni maga elé. Alaposan elhasal, csak úgy porzik a föld alatta.*
- Bo-bocsánat... mindig ezt csinálom. *Vakarja meg kissé nevetve tarkóját.* A-akkor majd később eszel... most... kiszabadítalak. *Bólogat bőszen, majd odatérdel a lány elé, s előbb lábainál, majd meggondolva magát immár kezeinél kezd matatni. Hirtelen felnéz, s a lány arca felé közelít kezével, lassan és szendén, mintha csupán azt akarná megtapasztalni, hogy valóság-e amit lát, vagy csupán álom. Stigmái érdekes módon mozdulatlanok, mikor kezét mégis leeresztve megszólal:*
- Bo... bocsáss meg, hogy megérintettelek... tudom... tudom, hogy nem szereted... *A pillanatnyi szünet után azonban hirtelen ragadja meg markával a lány ruháját nyakánál, szinte letépve róla, úgy rántva magához közelebb:*
- DE PONT LESZAROM! *Vihog fel, mint egy eszelős, s reményei szerint magán érzi a meglepett lány leheletét. Valeának nem kell tartania, ezúttal csókkal nem kívánja megpecsételni a közeli találkozást.*
- Nem! Nem! Nem!! Nem baszd meg!! Nem bízhatsz abban, amit látsz!!! MOND-TAM, HOGY LÁSS!!! *Ordítja arcába tajtékzó dühvel, s a közeli fáról néhány madár reppen fel ijedten, hisz eddig semmi nem törte meg a suttogó csendet. Durván hátralöki magától a nőt, nem hagyva időt neki, hogy harapjon, vagy köpjön, ezúttal nem.*
- Soha nem bízhatsz sem bennem, sem másban! Apádban is bíztál egyszer régen, s lám mi lett a vége?! *Fordul vissza hirtelen, s Valea kezein felrántva a ruhát.* Nézd... NÉÉÉÉZD!! *Erőszakkal hajtja le Valea fejét, hogy pont alkarjaira tekintsen, majd a végén csak lök egyet rajta durván lefelé, mintha azt akarná, hogy a lány a saját ölébe csókoljon.*
- Baszd meg! A saját apád! Hogy engedhetted?! *Kezeit szétcsapva áll fel.* Láss és érezz, láss és érezz! Hát olyan kurva nehéz ez?! *Értetlenül és hideg tekintettel bámul lefelé, majd lemondóan legyint.* Áh... reménytelen vagy... *Csóválja meg szelíden fejét.* nem baj... *Arca kifejezéstelenné válik, s motyorogva tekint maga elé.* Úgyis mindjárt vége. *Vonja meg a vállát, s a tűz mellé ül, a nyúlra tekintve, a mellett lévő késsel néha óvatosan és idegesen megszurkálva annak húsát. Csak egyszer néz fel, akkor egyik szeméből kósza könny gördül le.*
- Én... én akartam, hogy sikerüljön Valea. Akartam, hogy tudd ezeket... mert fontosak... ezek tartanak életben. Mocskos egy világ ez, a hozzánk hasonlóknak nincs benne hely. *Rázza meg fejét visszanézve a nyúlra.*
4054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 06:49:01
Üzenet elküldve: 2018-12-09 06:49:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Mint a lehelet, olyan finom és tünékeny az a csók. Mint ha el sem csattant volna. Túl rövid volt, de ebben jelenleg több az együttérzés, mint a sóvárgás a folytatásra. Halovány mosoly bujkál Lyz arcán, mikor az elf meglepettségét látja. Valószínűleg nem ilyen csókot szeretett volna neki adni, amikor a pokrócon megjegyezte, de láthatóan el van varázsolva, legalábbis megkukulva mindenképp.
Lyz sem különb, ő is csak somolyog, eleinte szégyenlősen, aztán elismerés csillan azokban a smaragdszín szemekben, hogy Shen próbálkozik az elf szavakkal. Jó érzés hallani, ahogyan még kissé idegenül cseng a szájából, mégsem úgy mint a egy hegyitroll tanulna. Illeszkedik a lényéhez, talán az elf mivolta miatt. Lyznek kimondottan tetszik, és ezt most már a mosoly is ugyan így tükrözi.*
- Ügyes vagy Shen *dicséri meg, még arcát is megsimítja kedvesen. Aztán a megjegyzésre, hogy ő viszont nem tudna neki mit tanítani, csak halkan nevet, inkább csak kuncog.*
- Akkor taníts kártyatrükköket. *kezdi mikor ő maga is megtalálta a hangját.*Sosem tanítottak ilyesmire, és biztosan szórakoztató.
~És biztosan béna leszek.~
*De még ez sem zavarja.*
- Szeretném, ha trükközni tanítanál. Cserébe pedig mondd, miket szeretnél elf nyelven megtanulni?
*Mindenki tanít valamit a másiknak, mégpedig olyat, amit szívesen tanulna, ez Lyznek is tetszene, ha Shen beleegyezik. Az újdonság varázsa, vagy csak nem szeretne eltávolodni jobban az aranyhajútól, de még az íjászatot is mellőzné, és inkább kuckózna mellé a pokrócra. Talán jól is esne, izgalmas volna kilépni a komfortzónájából, ha azt együtt tehetnék.*
- Van kedved még lövöldözni, vagy nézzük meg, mit rejt a kosár? Nem csak finxet hoztam ám *kacsint miközben titokzatosan mosolyog.
Persze, ha folytatná a célba lövést, Lyznek az is megfelel, még bőven van a napból, és ezt sem feltételezi, hogy Shennél jelenleg is volna kártyapakli. Valószínűleg meglepődne, ha csak úgy előhúzna egyet.*
//Íjászverseny//
*Mint a lehelet, olyan finom és tünékeny az a csók. Mint ha el sem csattant volna. Túl rövid volt, de ebben jelenleg több az együttérzés, mint a sóvárgás a folytatásra. Halovány mosoly bujkál Lyz arcán, mikor az elf meglepettségét látja. Valószínűleg nem ilyen csókot szeretett volna neki adni, amikor a pokrócon megjegyezte, de láthatóan el van varázsolva, legalábbis megkukulva mindenképp.
Lyz sem különb, ő is csak somolyog, eleinte szégyenlősen, aztán elismerés csillan azokban a smaragdszín szemekben, hogy Shen próbálkozik az elf szavakkal. Jó érzés hallani, ahogyan még kissé idegenül cseng a szájából, mégsem úgy mint a egy hegyitroll tanulna. Illeszkedik a lényéhez, talán az elf mivolta miatt. Lyznek kimondottan tetszik, és ezt most már a mosoly is ugyan így tükrözi.*
- Ügyes vagy Shen *dicséri meg, még arcát is megsimítja kedvesen. Aztán a megjegyzésre, hogy ő viszont nem tudna neki mit tanítani, csak halkan nevet, inkább csak kuncog.*
- Akkor taníts kártyatrükköket. *kezdi mikor ő maga is megtalálta a hangját.*Sosem tanítottak ilyesmire, és biztosan szórakoztató.
~És biztosan béna leszek.~
*De még ez sem zavarja.*
- Szeretném, ha trükközni tanítanál. Cserébe pedig mondd, miket szeretnél elf nyelven megtanulni?
*Mindenki tanít valamit a másiknak, mégpedig olyat, amit szívesen tanulna, ez Lyznek is tetszene, ha Shen beleegyezik. Az újdonság varázsa, vagy csak nem szeretne eltávolodni jobban az aranyhajútól, de még az íjászatot is mellőzné, és inkább kuckózna mellé a pokrócra. Talán jól is esne, izgalmas volna kilépni a komfortzónájából, ha azt együtt tehetnék.*
- Van kedved még lövöldözni, vagy nézzük meg, mit rejt a kosár? Nem csak finxet hoztam ám *kacsint miközben titokzatosan mosolyog.
Persze, ha folytatná a célba lövést, Lyznek az is megfelel, még bőven van a napból, és ezt sem feltételezi, hogy Shennél jelenleg is volna kártyapakli. Valószínűleg meglepődne, ha csak úgy előhúzna egyet.*
4053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-09 05:34:54
Üzenet elküldve: 2018-12-09 05:34:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Oly esendőnek tűnik. Most, ahogy mereng, homályos emlékeket markolva görcsösen. A zsebébe dugdossa őket hevenyészve, hogy út közben felét elhagyja vagy letelepedve rágja, míg fogai alatt el nem vásnak, hogy csak ismerős, fanyar ízük maradjon. Ortas... Vajon ő kedvelte meg? Vagy az, aki régen volt? Így kapaszkodik a felszínen?
Nem tudja, hogy érez erről. Önzésnek tűnik, ha igent mond rá. Önzésnek, mert azt akarja, hogy Ortas vele maradjon. Hogy ne kopjon ki lassan azokkal az emlékekkel. De van joga itt tartani? Ezeket a dolgokat bolygatni halandónak nem tanácsos. Mi van, ha csupán ez a néhány pillanat jár neki?
Megszeppen kissé a bőrét érő ajkaktól. Nem viszolygás ez a részéről, de olyan ismeretlen, aminek nem ismeri a természetét sem a nyelvét. Örül neki, amikor tovább indulnak. Ő is szorosabban fogja már Ortas kezét. Egy kicsit tart tőle, hogy félreérti, miért futott végig rajta a hideg az imént.*
- Rendben *mondja. Ekkora súllyal még nem gördült le szócska az ajkáról. Szívesen megkérdezte volna a jóscsontokat, de most még alszanak. Ki kell pihenniük az őrületet. Összebújva. Csendben. Megszokni a békét, amit Ortas adott. Megint eszébe jut, vajon milyen lesz. Érzi a különbséget. Vogari, de más lejtéssel, más színezettel. A többivel is másképp hangzik majd. Meg kell szoknia. Megismernie őket újra, hogy tudjon bennük olvasni. Egy kicsit aggódik emiatt, és pont emiatt most mégis elhamarkodottnak érzi a kérését.*
- Kallan eszközei még megvannak hozzá. A házban *mondja.* - De *kezdi tétován a mondatot, amiről jól tudja, hogy be kell fejeznie, csak tart attól, ahová vezet* -, ha ezt szeretnéd, mesélned kell, Ortas, ugye tudod? *Ismeri a csendjét, amióta az eszét tudja, de abba belegondolni, hogy milyen, amikor nem hallgat... Szereti maga mellett tudni őt, de hiába hazudna róla, nem tudja, hogy mi lesz, ha ennél mélyebben kell majd belé néznie, túl a csendén, túl a távoli lobogáson a szemében.*
*Oly esendőnek tűnik. Most, ahogy mereng, homályos emlékeket markolva görcsösen. A zsebébe dugdossa őket hevenyészve, hogy út közben felét elhagyja vagy letelepedve rágja, míg fogai alatt el nem vásnak, hogy csak ismerős, fanyar ízük maradjon. Ortas... Vajon ő kedvelte meg? Vagy az, aki régen volt? Így kapaszkodik a felszínen?
Nem tudja, hogy érez erről. Önzésnek tűnik, ha igent mond rá. Önzésnek, mert azt akarja, hogy Ortas vele maradjon. Hogy ne kopjon ki lassan azokkal az emlékekkel. De van joga itt tartani? Ezeket a dolgokat bolygatni halandónak nem tanácsos. Mi van, ha csupán ez a néhány pillanat jár neki?
Megszeppen kissé a bőrét érő ajkaktól. Nem viszolygás ez a részéről, de olyan ismeretlen, aminek nem ismeri a természetét sem a nyelvét. Örül neki, amikor tovább indulnak. Ő is szorosabban fogja már Ortas kezét. Egy kicsit tart tőle, hogy félreérti, miért futott végig rajta a hideg az imént.*
- Rendben *mondja. Ekkora súllyal még nem gördült le szócska az ajkáról. Szívesen megkérdezte volna a jóscsontokat, de most még alszanak. Ki kell pihenniük az őrületet. Összebújva. Csendben. Megszokni a békét, amit Ortas adott. Megint eszébe jut, vajon milyen lesz. Érzi a különbséget. Vogari, de más lejtéssel, más színezettel. A többivel is másképp hangzik majd. Meg kell szoknia. Megismernie őket újra, hogy tudjon bennük olvasni. Egy kicsit aggódik emiatt, és pont emiatt most mégis elhamarkodottnak érzi a kérését.*
- Kallan eszközei még megvannak hozzá. A házban *mondja.* - De *kezdi tétován a mondatot, amiről jól tudja, hogy be kell fejeznie, csak tart attól, ahová vezet* -, ha ezt szeretnéd, mesélned kell, Ortas, ugye tudod? *Ismeri a csendjét, amióta az eszét tudja, de abba belegondolni, hogy milyen, amikor nem hallgat... Szereti maga mellett tudni őt, de hiába hazudna róla, nem tudja, hogy mi lesz, ha ennél mélyebben kell majd belé néznie, túl a csendén, túl a távoli lobogáson a szemében.*
4052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 22:59:00
Üzenet elküldve: 2018-12-08 22:59:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Monsotor már útra kész, a hideghez meg hozzászokott, mivel gyakran volt az, hogy a hegyeken, ahol hideg van, csupaszon küldték ki a tanoncokat hogy a testük edződjön a szélsőséges időhöz, és ez alól ő sem volt kivétel. Lyz korábban már minden fontosat a táskájába pakolt, és mint mindig, a táska most is nála van. Monsotor felszáll a lóra. Rendszerint Lyz tájékoztatja a társaságot, amire ő csak bólint egyet. Rátekint kalapácsára, majd az útra néz. Amint az elf nőtől elhangzik a lovat indító szó, ő is elindítja a lovat az erdőbe Lyz mögött.*
*Monsotor már útra kész, a hideghez meg hozzászokott, mivel gyakran volt az, hogy a hegyeken, ahol hideg van, csupaszon küldték ki a tanoncokat hogy a testük edződjön a szélsőséges időhöz, és ez alól ő sem volt kivétel. Lyz korábban már minden fontosat a táskájába pakolt, és mint mindig, a táska most is nála van. Monsotor felszáll a lóra. Rendszerint Lyz tájékoztatja a társaságot, amire ő csak bólint egyet. Rátekint kalapácsára, majd az útra néz. Amint az elf nőtől elhangzik a lovat indító szó, ő is elindítja a lovat az erdőbe Lyz mögött.*
4051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 21:15:41
Üzenet elküldve: 2018-12-08 21:15:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Lyz táskáiban minden fontos elpakolva várakozik. A tégelyek, amiket még Isq hagyott ré, és amiket aztán a kapuban visszakapott a többiektől, kivéve Ishalát, mert Gránit utolsó útjára vitte magával az egyiket. Lyz nem szeretne úgy indulni, hogy feszültség van köztük, ezért mikor Denzack részéről ezt érzi, inkább rákérdez. Ám az is lehet, hogy Lyz többet lát bele, mint ami, ezt pedig a válasz is alátámasztja. A sötételf részéről miden rendben, így Lyz nem szeretné tovább firtatni.
Ahogy elnézi, Monsontor is útra kész, mi több egészen lazán veszi ezt a hűvöset. Az igazat megvallva Lyz sosem bírta úgy a hideget. Ezért is jó az a bundás mellény, amit ilyenkor még magra tud venni, s amely nem akadályozza íjának használatában sem.*
- Rendben Jayzion. Akkor indulás.
*Lóra kap, onnan várja, hogy a két férfi is lóra szálljon, közben végignéz magán, íja, és tegeze annak rendje s módja szerint felcsatolva. *
- Tehát, ma is ugyan az a felállás, mint máskor. Enni van mit, egy nyúl legfeljebb még belefér, de nem több.
*Lyz továbbra is tartja, hogy ha rajta múlik, nem vesz el az erdőtől többet, mint ami feltétlen szükséges. Ha tovább maradnak el, akkor viszont nem árt ha élelemmel térnek majd vissza. Egyébként az egykori szobalány két fia egészen ráérzett a csapdakészítés mikéntjére, így Lyz abban is biztos, hogy nem halnak éhen akkor sem, ha tovább lesznek el, mint ahogy már az utóbbi alkalmak el is húzódtak ezelőtt.*
- Majd jövünk *kiált vissza az ott magadóknak, aztán:*
- Gyí *indítja Boytát, s a háromfős kompánia élén haladva a már megszokott vonalon indulva veti be magát az erdőbe.*
*Lyz táskáiban minden fontos elpakolva várakozik. A tégelyek, amiket még Isq hagyott ré, és amiket aztán a kapuban visszakapott a többiektől, kivéve Ishalát, mert Gránit utolsó útjára vitte magával az egyiket. Lyz nem szeretne úgy indulni, hogy feszültség van köztük, ezért mikor Denzack részéről ezt érzi, inkább rákérdez. Ám az is lehet, hogy Lyz többet lát bele, mint ami, ezt pedig a válasz is alátámasztja. A sötételf részéről miden rendben, így Lyz nem szeretné tovább firtatni.
Ahogy elnézi, Monsontor is útra kész, mi több egészen lazán veszi ezt a hűvöset. Az igazat megvallva Lyz sosem bírta úgy a hideget. Ezért is jó az a bundás mellény, amit ilyenkor még magra tud venni, s amely nem akadályozza íjának használatában sem.*
- Rendben Jayzion. Akkor indulás.
*Lóra kap, onnan várja, hogy a két férfi is lóra szálljon, közben végignéz magán, íja, és tegeze annak rendje s módja szerint felcsatolva. *
- Tehát, ma is ugyan az a felállás, mint máskor. Enni van mit, egy nyúl legfeljebb még belefér, de nem több.
*Lyz továbbra is tartja, hogy ha rajta múlik, nem vesz el az erdőtől többet, mint ami feltétlen szükséges. Ha tovább maradnak el, akkor viszont nem árt ha élelemmel térnek majd vissza. Egyébként az egykori szobalány két fia egészen ráérzett a csapdakészítés mikéntjére, így Lyz abban is biztos, hogy nem halnak éhen akkor sem, ha tovább lesznek el, mint ahogy már az utóbbi alkalmak el is húzódtak ezelőtt.*
- Majd jövünk *kiált vissza az ott magadóknak, aztán:*
- Gyí *indítja Boytát, s a háromfős kompánia élén haladva a már megszokott vonalon indulva veti be magát az erdőbe.*
4050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:16:32
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:16:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Umon kezdi felhergelni, holott csak zavarodott, de Valeának se türelme, se szimpátiája nem maradt irányában.*
- Jaj hát miért csináltam? Jobb dolgom sem volt, mint leütni, lekötözni magam és elrejteni a fegyvereimet. Jó időtöltés, kipróbálhatnád egyszer. Ó várj csak! Éppen ez történt.
*Umon megy is megnézni a házban történteket, amire nagyon kíváncsi lenne, de nem kap pontosabban információt.*
- Micsodát?
*Kíváncsiskodik és a hátra forgolódik, mintha attól közelebb kerülne a megfejtéshez.*
- Semmi baja a fejemnek.
*Húzza el, amikor a szerzetes elkezdi vizsgálgatni sérülését.*
- Ne nyúlkálj!
*Morran fel kelletlenül és még jobban húzódik el, de a mozgás korábbi tapasztalatai szerint nem túl bölcs döntés, ezért ha úgy van, akkor kénytelen elviselni az érintést.*
- Miii? Nem, kurvára nem vagyok éhes, gyere vissza és oldozz el! Azt mondtam előtte nézd meg a házat, azt nem, hogy egyáltalán ne engedj el, a kurva életbe már!
*Csattan fel kissé sem kedves módon, ami valahol szintén érthető. Megkötözött kezeivel a derekán lévő kötélre mutat, elsőként megkönnyebbülne ha attól szabadulna meg, mert addig vergődött, hogy igen szorossá vált a csomó. Sóhajt egyet, igyekezve visszafogni indulatait, főleg mert egyre csak erősödik a sípolás, ezért kicsit mozdulatlanul ül, lassan lélegzik mire elmúlik. Kicsit lehiggad, de ellenszenve továbbra sem apad, egyelőre viszont várja, hogy eloldozza a férfi.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Umon kezdi felhergelni, holott csak zavarodott, de Valeának se türelme, se szimpátiája nem maradt irányában.*
- Jaj hát miért csináltam? Jobb dolgom sem volt, mint leütni, lekötözni magam és elrejteni a fegyvereimet. Jó időtöltés, kipróbálhatnád egyszer. Ó várj csak! Éppen ez történt.
*Umon megy is megnézni a házban történteket, amire nagyon kíváncsi lenne, de nem kap pontosabban információt.*
- Micsodát?
*Kíváncsiskodik és a hátra forgolódik, mintha attól közelebb kerülne a megfejtéshez.*
- Semmi baja a fejemnek.
*Húzza el, amikor a szerzetes elkezdi vizsgálgatni sérülését.*
- Ne nyúlkálj!
*Morran fel kelletlenül és még jobban húzódik el, de a mozgás korábbi tapasztalatai szerint nem túl bölcs döntés, ezért ha úgy van, akkor kénytelen elviselni az érintést.*
- Miii? Nem, kurvára nem vagyok éhes, gyere vissza és oldozz el! Azt mondtam előtte nézd meg a házat, azt nem, hogy egyáltalán ne engedj el, a kurva életbe már!
*Csattan fel kissé sem kedves módon, ami valahol szintén érthető. Megkötözött kezeivel a derekán lévő kötélre mutat, elsőként megkönnyebbülne ha attól szabadulna meg, mert addig vergődött, hogy igen szorossá vált a csomó. Sóhajt egyet, igyekezve visszafogni indulatait, főleg mert egyre csak erősödik a sípolás, ezért kicsit mozdulatlanul ül, lassan lélegzik mire elmúlik. Kicsit lehiggad, de ellenszenve továbbra sem apad, egyelőre viszont várja, hogy eloldozza a férfi.*
4049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 11:46:22
Üzenet elküldve: 2018-12-08 11:46:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
- Tetszeni... *Ízlelgeti a szót csendesen, miközben bár ő kezdeményezett, kissé összerezzen a kezébe kapaszkodó puha kézbe. Önkéntelenül is álommá szelídül arca, s mélán lehunyt szemmel tűri, hogy a kósza szél loncsos hajába borzoljon.*
- Sudár... soha nem neveztem még el patakot... nem soha... *Rázza meg fejét.* Sudár... *Mondja ki ismét, mintha nem hinné el, mi vele történik. Emlékszik még az éjszakára, mikor érkezett. A víz csendes ritmikus hangjára mikor a partra vetette magát, hogy aztán álmosan csússzon vissza a medrébe. A hűvös levegőre, az evezőcsapások hangjára... ~ Evezőcsapás! ~*
- Csak csónak volt. Nem hajó. Ortas rosszul emlékszik, homályos minden, mintha nem evilágban lett volna. *Helyesbíti magát, s a lányra tekint mondhatni kedvesen. Ujjait szorosabbra fonja a lány ujjai körül, de nem fájón, nem erőszakosan. Kaiyko megállítja, s alkarját mutatja, Ortas lassan fordul vele szemben, s a lány kezébe kulcsolva sajátját, lassan emeli feljebb, hogy jobban láthassa az ábrákat. Így távolról, mintha egy romantikusan egymás előtt álló jegyespár is lehetnének, jóllehet ez talán így van, talán nem, Ortas szívének elég jelenleg ezt is befogadni. Mélán fordítja el óvatosan az alkart, hogy a fény másképp essen a jelekre. Érdekes kérés, néha lopva a lányra tekint, néha lopva a kézre. Volt, hogy jeleket karcolt magába, persze másképp és mással, de nem gondolja, hogy ez problémát jelentene számára. Arcának kék színezete némiképp nem csak a sárnak köszönhető. Lassan bólogatni kezd.*
- Tű kell, meg tinta. Bizony. De bármilyen hegyes tárgy megteszi. Igen. *Megcsillan a tekintete, de csak rövid időre fut végig rajta a fény.* Gondolod... nekem is lehetne? *Elkacérkodik a gondolattal, egy bőrbe vésett emlék, örökkön-örökké. Az új életében sem felejtene.*
- Én is ismerlek Kaiyko, igen. *Hánytorgatja fel korábbi mondatát, miközben valamiért óvatosan ajkával illeti az alkaron függő jeleket. Ez a kéz ápolta, ennyi a minimum, ennyi érzelmet még elviselhet, bár zavartan kapja el tekintetét, majd lassan ismét a lány kezét vezetve útnak indul. A várost már rég maguk mögött tudják, gőzölgő és füstös posványának ízét jóllehet még szájában érzi. Elméje már Sudárról álmodozik, s a közösen eltöltött időről csendesen.*
- Valami megváltozott. *Suttogja csendesen, s szorítása érezhetően megerősödik a lány kezén. Görcsösen rázza meg fejét, mintha erőlködne.*
-Olyan... olyan, mintha homályosodna minden régi... *Mondja ki hirtelen.* Jó az új... de kell a régi is... ha megfestenéd nekem, velem maradna. *Bök sérült kezével háta felé, majd fájdalmas fintort vág.*
- Én neked, s te nekem. Ez jó üzletnek hangzik. *Morogja, de szája sarka apró mosolyra húzódik, bár nem akarja láttatni, s hamar a hideg vonalak közé vész. Miképp lassan a város körvonalai is, az olykor felkavart földes út füstös ködfátylába. Immár csak madárhangot hall, s lélegzetét látja, végleg a természethez tértek vissza.*
- Tetszeni... *Ízlelgeti a szót csendesen, miközben bár ő kezdeményezett, kissé összerezzen a kezébe kapaszkodó puha kézbe. Önkéntelenül is álommá szelídül arca, s mélán lehunyt szemmel tűri, hogy a kósza szél loncsos hajába borzoljon.*
- Sudár... soha nem neveztem még el patakot... nem soha... *Rázza meg fejét.* Sudár... *Mondja ki ismét, mintha nem hinné el, mi vele történik. Emlékszik még az éjszakára, mikor érkezett. A víz csendes ritmikus hangjára mikor a partra vetette magát, hogy aztán álmosan csússzon vissza a medrébe. A hűvös levegőre, az evezőcsapások hangjára... ~ Evezőcsapás! ~*
- Csak csónak volt. Nem hajó. Ortas rosszul emlékszik, homályos minden, mintha nem evilágban lett volna. *Helyesbíti magát, s a lányra tekint mondhatni kedvesen. Ujjait szorosabbra fonja a lány ujjai körül, de nem fájón, nem erőszakosan. Kaiyko megállítja, s alkarját mutatja, Ortas lassan fordul vele szemben, s a lány kezébe kulcsolva sajátját, lassan emeli feljebb, hogy jobban láthassa az ábrákat. Így távolról, mintha egy romantikusan egymás előtt álló jegyespár is lehetnének, jóllehet ez talán így van, talán nem, Ortas szívének elég jelenleg ezt is befogadni. Mélán fordítja el óvatosan az alkart, hogy a fény másképp essen a jelekre. Érdekes kérés, néha lopva a lányra tekint, néha lopva a kézre. Volt, hogy jeleket karcolt magába, persze másképp és mással, de nem gondolja, hogy ez problémát jelentene számára. Arcának kék színezete némiképp nem csak a sárnak köszönhető. Lassan bólogatni kezd.*
- Tű kell, meg tinta. Bizony. De bármilyen hegyes tárgy megteszi. Igen. *Megcsillan a tekintete, de csak rövid időre fut végig rajta a fény.* Gondolod... nekem is lehetne? *Elkacérkodik a gondolattal, egy bőrbe vésett emlék, örökkön-örökké. Az új életében sem felejtene.*
- Én is ismerlek Kaiyko, igen. *Hánytorgatja fel korábbi mondatát, miközben valamiért óvatosan ajkával illeti az alkaron függő jeleket. Ez a kéz ápolta, ennyi a minimum, ennyi érzelmet még elviselhet, bár zavartan kapja el tekintetét, majd lassan ismét a lány kezét vezetve útnak indul. A várost már rég maguk mögött tudják, gőzölgő és füstös posványának ízét jóllehet még szájában érzi. Elméje már Sudárról álmodozik, s a közösen eltöltött időről csendesen.*
- Valami megváltozott. *Suttogja csendesen, s szorítása érezhetően megerősödik a lány kezén. Görcsösen rázza meg fejét, mintha erőlködne.*
-Olyan... olyan, mintha homályosodna minden régi... *Mondja ki hirtelen.* Jó az új... de kell a régi is... ha megfestenéd nekem, velem maradna. *Bök sérült kezével háta felé, majd fájdalmas fintort vág.*
- Én neked, s te nekem. Ez jó üzletnek hangzik. *Morogja, de szája sarka apró mosolyra húzódik, bár nem akarja láttatni, s hamar a hideg vonalak közé vész. Miképp lassan a város körvonalai is, az olykor felkavart földes út füstös ködfátylába. Immár csak madárhangot hall, s lélegzetét látja, végleg a természethez tértek vissza.*
4048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:31:38
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:31:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Tétován megáll, s szemeit körbefuttatja az őket környező tájon. Nem szokta a lánytól az éles szavakat, ez kiválóan látszik, némiképp zavartan tekint le rá.*
- De... de miért vagy megkötözve?! *Kérdezi hüledezve, majd lehajol a lány lábához, hogy megnézze a csomó erősségét. Aztán ismét feltekint hirtelen, elkerekedett szemekkel, mert rögtön más információt kap. Anélkül hogy bármit cselekedne, csak homályos és gyenge erejű szavakkal egyenesedik fel:*
- J... jól van Valea... *Bólint hevenyészetten, majd lassan szemét a lányon tartva besétál hátra az épületbe. Ott egy rövid ideig csak csendet hallhat a lány, talán egy kis szokásos motoszkálást:*
- Mi a... ?! Ezt te csináltad ide? De miért? *Hallatszik a hüledező hangsúly, némiképp talán riadt is, aztán megjelenik az ajtóban a lány mögött, majd Valea érezheti, hogy oda térdel mögé.*
- Valea... a fejed! *Kiált fel hirtelen, s a lány minden tiltakozása ellenére, gyengéden fogja közre tarkóját, hogy alaposabban megszemlélje. Egy ideig kutat csuhájában, majd a korábbi kulacsot elővéve kezébe önt egy kis vizet és lassú mozdulatokkal, óvatosan kezdi mosdatni.*
- Ezt nem értem... *Rázza meg fejét elcsukló hangon.* Be kell kötözni! *Csattan fel ijedten, aztán ismét feláll.*
- Elmondod végre, ho... hogy m-mi a franc folyik itt?! *Kérdezi, s aggódó tekintete a lányra figyel.* Miért ne oldozzalak el?! *Láthatóan nem érti, hogy miért nem előbb azt kérte a lány, szemeivel immár a lobogó tüzet és a mellé rongyra helyezett nyúlra figyel.*
- Nem... nem vagy éhes? *Kérdezi hirtelen, majd a szekér mellől két villás ágat és egy nyársat készít elő.*
- Me-megcsinálom gyorsan. *Mintha nem akarná tudomásul venni a látottakat. Majd Valeát megkötözve úgy, ahogy van otthagyja, majd a két ágat leszúrja, majd a nyulat nyársra tűzve helyezi a tűz fölé. Hamarosan sercegésbe kezd, hacsak persze Valea meg nem akadályozza látszólag zavart viselkedésében, hogy saját magán segíttessen.*
*Tétován megáll, s szemeit körbefuttatja az őket környező tájon. Nem szokta a lánytól az éles szavakat, ez kiválóan látszik, némiképp zavartan tekint le rá.*
- De... de miért vagy megkötözve?! *Kérdezi hüledezve, majd lehajol a lány lábához, hogy megnézze a csomó erősségét. Aztán ismét feltekint hirtelen, elkerekedett szemekkel, mert rögtön más információt kap. Anélkül hogy bármit cselekedne, csak homályos és gyenge erejű szavakkal egyenesedik fel:*
- J... jól van Valea... *Bólint hevenyészetten, majd lassan szemét a lányon tartva besétál hátra az épületbe. Ott egy rövid ideig csak csendet hallhat a lány, talán egy kis szokásos motoszkálást:*
- Mi a... ?! Ezt te csináltad ide? De miért? *Hallatszik a hüledező hangsúly, némiképp talán riadt is, aztán megjelenik az ajtóban a lány mögött, majd Valea érezheti, hogy oda térdel mögé.*
- Valea... a fejed! *Kiált fel hirtelen, s a lány minden tiltakozása ellenére, gyengéden fogja közre tarkóját, hogy alaposabban megszemlélje. Egy ideig kutat csuhájában, majd a korábbi kulacsot elővéve kezébe önt egy kis vizet és lassú mozdulatokkal, óvatosan kezdi mosdatni.*
- Ezt nem értem... *Rázza meg fejét elcsukló hangon.* Be kell kötözni! *Csattan fel ijedten, aztán ismét feláll.*
- Elmondod végre, ho... hogy m-mi a franc folyik itt?! *Kérdezi, s aggódó tekintete a lányra figyel.* Miért ne oldozzalak el?! *Láthatóan nem érti, hogy miért nem előbb azt kérte a lány, szemeivel immár a lobogó tüzet és a mellé rongyra helyezett nyúlra figyel.*
- Nem... nem vagy éhes? *Kérdezi hirtelen, majd a szekér mellől két villás ágat és egy nyársat készít elő.*
- Me-megcsinálom gyorsan. *Mintha nem akarná tudomásul venni a látottakat. Majd Valeát megkötözve úgy, ahogy van otthagyja, majd a két ágat leszúrja, majd a nyulat nyársra tűzve helyezi a tűz fölé. Hamarosan sercegésbe kezd, hacsak persze Valea meg nem akadályozza látszólag zavart viselkedésében, hogy saját magán segíttessen.*
4047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:09:06
Üzenet elküldve: 2018-12-08 10:09:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
// Nehéz reggelek //
*Int megveregethetné a saját vállát, hogy milyen ügyesen lavírozik a két lánynak bókolás veszélyes terepén. A két lány kellemkedését látva Int-ben egy nem túl ideillő gondolat fut végig.*
~De jól néznek ki együtt.~
*Persze ő csak udvariasan mosolyog nem látszik rajta mint jár az esze. A vörös kis tisztelettudó szende viselkedésén Int jót mosolyog.*
-Ugyan! Mi értelme lenne egy ekkora háznak ha nem segíthetünk meg egy bajba jutott hölgyet?
*Mondjuk nem az ő háza és semmi joga idegeneket meghívni, de ennyi pofátlanság még belefér. A Rel-el való búcsúzás során le lettek valami szabályok téve amit Int még maga se tud, hogy betart-e majd. Ez még a jövő zenéje. A doki kicsit aggódva néz a barna után, aki felszáll a lovára.*
-Remélem is. Vigyázz magadra Relael kedves!
~Kedvesem.~
*Nézi ahogy a másik távozik majd a vöröshöz fordul egy udvarias mosollyal.*
-Nem kell aggódnod. A szolgálóknak gondjuk lesz rá. Éhes vagy? Én már reggeliztem, de szívesen meghallgatnám a történeted. Gondolom jó lenne valakivel beszélgetni.
*Mosolyog kedvesen a másikra. Majd hacsak a lány nem maradna még valamiért, a doki udvariasan vezeti őt ház felé.*
*Int megveregethetné a saját vállát, hogy milyen ügyesen lavírozik a két lánynak bókolás veszélyes terepén. A két lány kellemkedését látva Int-ben egy nem túl ideillő gondolat fut végig.*
~De jól néznek ki együtt.~
*Persze ő csak udvariasan mosolyog nem látszik rajta mint jár az esze. A vörös kis tisztelettudó szende viselkedésén Int jót mosolyog.*
-Ugyan! Mi értelme lenne egy ekkora háznak ha nem segíthetünk meg egy bajba jutott hölgyet?
*Mondjuk nem az ő háza és semmi joga idegeneket meghívni, de ennyi pofátlanság még belefér. A Rel-el való búcsúzás során le lettek valami szabályok téve amit Int még maga se tud, hogy betart-e majd. Ez még a jövő zenéje. A doki kicsit aggódva néz a barna után, aki felszáll a lovára.*
-Remélem is. Vigyázz magadra Relael kedves!
~Kedvesem.~
*Nézi ahogy a másik távozik majd a vöröshöz fordul egy udvarias mosollyal.*
-Nem kell aggódnod. A szolgálóknak gondjuk lesz rá. Éhes vagy? Én már reggeliztem, de szívesen meghallgatnám a történeted. Gondolom jó lenne valakivel beszélgetni.
*Mosolyog kedvesen a másikra. Majd hacsak a lány nem maradna még valamiért, a doki udvariasan vezeti őt ház felé.*
4046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 09:19:28
Üzenet elküldve: 2018-12-08 09:19:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
- Most nem is vágtam fancsali képet. Ilyen az arcom.
*Vagy nem direkt.*
- Óó...
*Szalad ki a száján. Hát ami azt illeti ő is mondott már különbeket Umonra. Mind a kettőre. Lehet aggódnia kellene. Illetve, az a része már megvan. Bár próbálja szórakoztatni magát igencsak diszkomfortos ez az állapot. Ennyit még életében nem érzett, főleg nem ilyen éles váltásokkal, ha ezt a részét szemléljük a szerzetes valóban jó úton halad.
~Látni fogsz, érezni és tisztelni.~
Mivel ő kérte a vizet, ezért iszik. Megkötözött kezeivel a kulacsot tartó Umon karját fogná közre, de éppen csak hozzáér és már el is rántja azt. Ezúttal valóban fancsali képet vág, kelletlenül elhúzza a száját, amiről alkarjával letörli a kiömlött folyadék egy részét.*
- Jól van, megjegyzem.
*Teszi csendesen hozzá és tovább szemléli a férfi tevékenykedését. Felmerül közben az is benne, hogy mitől lett ennyire földes. Egy nyúl méretű lyuk nem igényel ekkora koszt és ő sem dobott rá ennyi földet. Megint fáradtan felsóhajt és várja a következő kioktató mondatot, amikor a váratlannál is váratlanabb dolog történik, és Umon jellege újra megváltozik. Ezúttal Valea már jóval inkább kétkedve fogadja és hosszú ideig csak némán szemléli őt. Nem mond semmit, nem is pislog, csak leköveti minden rezdülését, ott hagyva a férfit kételyek között.*
- Állj meg!
*Szólal meg végül parancsolóan, tőle nem megszokott módon. Megkönnyebbültnek kéne lennie talán, de nem érzi, hogy ezzel megoldódott volna a helyzet.*
- Oldozz el! Illetve nem, menj előtte a házba, ott csináltál valamit.
*Sípoló hang nyílal bele koponyájába, Valea pedig fájdalmasan felszisszen, de betudja csak annak, hogy nagyon meg lett ütve a feje.*
- Most nem is vágtam fancsali képet. Ilyen az arcom.
*Vagy nem direkt.*
- Óó...
*Szalad ki a száján. Hát ami azt illeti ő is mondott már különbeket Umonra. Mind a kettőre. Lehet aggódnia kellene. Illetve, az a része már megvan. Bár próbálja szórakoztatni magát igencsak diszkomfortos ez az állapot. Ennyit még életében nem érzett, főleg nem ilyen éles váltásokkal, ha ezt a részét szemléljük a szerzetes valóban jó úton halad.
~Látni fogsz, érezni és tisztelni.~
Mivel ő kérte a vizet, ezért iszik. Megkötözött kezeivel a kulacsot tartó Umon karját fogná közre, de éppen csak hozzáér és már el is rántja azt. Ezúttal valóban fancsali képet vág, kelletlenül elhúzza a száját, amiről alkarjával letörli a kiömlött folyadék egy részét.*
- Jól van, megjegyzem.
*Teszi csendesen hozzá és tovább szemléli a férfi tevékenykedését. Felmerül közben az is benne, hogy mitől lett ennyire földes. Egy nyúl méretű lyuk nem igényel ekkora koszt és ő sem dobott rá ennyi földet. Megint fáradtan felsóhajt és várja a következő kioktató mondatot, amikor a váratlannál is váratlanabb dolog történik, és Umon jellege újra megváltozik. Ezúttal Valea már jóval inkább kétkedve fogadja és hosszú ideig csak némán szemléli őt. Nem mond semmit, nem is pislog, csak leköveti minden rezdülését, ott hagyva a férfit kételyek között.*
- Állj meg!
*Szólal meg végül parancsolóan, tőle nem megszokott módon. Megkönnyebbültnek kéne lennie talán, de nem érzi, hogy ezzel megoldódott volna a helyzet.*
- Oldozz el! Illetve nem, menj előtte a házba, ott csináltál valamit.
*Sípoló hang nyílal bele koponyájába, Valea pedig fájdalmasan felszisszen, de betudja csak annak, hogy nagyon meg lett ütve a feje.*
4045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:54:47
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Nehéz reggelek //
*Intath éppen megfelelően reagál, hogy ne kezdjen el tombolni a Relael hurrikán. A lány mosolya is arról árulkodik, hogy sikeresen teljesítette a veszélyes terepet, szóval kifújhatja a levegőt.
~ Na, úgy úgy. ~
Úgy tűnik Amve is emlékszik már végre a nevére, bizonyára csak egy apró botlás volt, azokat jellemzően elszokta nézni. Ezúttal is így van és nem titulál a lánynak ellenszenvet.*
- Ó én megértelek, hidd el.
*Biztatóak a lány kezét sajátjai közé fogja és egyenesen a szemeibe néz.*
- Rengeteg borzalom van most a világban, nehéz ezt feldolgozni. Jobb is ha pihensz egyet.
*De nem időzik sokat, meg nem is kenyere túlzottan kedvesnek lenni, mert nem származik belőle előnye és a lány egyelőre nem tart ott, ahol Intath, hogy csak úgy, azért mert kedveli jóindulatú legyen. Persze van rá esélye, ahogy mindenkinek.
A többit már igazából az orvosra hagyja. Úgy érzi elég nyilvánvaló volt azzal kapcsolatban, hogy mi bántaná a szemét, innentől fogva tényleg nem tehet mást. Intath valóban nem akkora idióta, hogyha valami botlás is történne ne tudná kihízelegni magát.*
- Nos, akkor távozom. Köszönöm Intath. Hamarosan találkozunk.
*Fordul vissza a férfihez, akivel ténylegesen szeretne majd újra összefutni. Lassan felkapaszkodik a nyeregbe.*
- Viszlát drágáim!
*Széles mosollyal köszön el, ezúttal mindkettejüktől és újdonsült hátasával lassú ügetésben elindul.*
*Intath éppen megfelelően reagál, hogy ne kezdjen el tombolni a Relael hurrikán. A lány mosolya is arról árulkodik, hogy sikeresen teljesítette a veszélyes terepet, szóval kifújhatja a levegőt.
~ Na, úgy úgy. ~
Úgy tűnik Amve is emlékszik már végre a nevére, bizonyára csak egy apró botlás volt, azokat jellemzően elszokta nézni. Ezúttal is így van és nem titulál a lánynak ellenszenvet.*
- Ó én megértelek, hidd el.
*Biztatóak a lány kezét sajátjai közé fogja és egyenesen a szemeibe néz.*
- Rengeteg borzalom van most a világban, nehéz ezt feldolgozni. Jobb is ha pihensz egyet.
*De nem időzik sokat, meg nem is kenyere túlzottan kedvesnek lenni, mert nem származik belőle előnye és a lány egyelőre nem tart ott, ahol Intath, hogy csak úgy, azért mert kedveli jóindulatú legyen. Persze van rá esélye, ahogy mindenkinek.
A többit már igazából az orvosra hagyja. Úgy érzi elég nyilvánvaló volt azzal kapcsolatban, hogy mi bántaná a szemét, innentől fogva tényleg nem tehet mást. Intath valóban nem akkora idióta, hogyha valami botlás is történne ne tudná kihízelegni magát.*
- Nos, akkor távozom. Köszönöm Intath. Hamarosan találkozunk.
*Fordul vissza a férfihez, akivel ténylegesen szeretne majd újra összefutni. Lassan felkapaszkodik a nyeregbe.*
- Viszlát drágáim!
*Széles mosollyal köszön el, ezúttal mindkettejüktől és újdonsült hátasával lassú ügetésben elindul.*
4044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:38:09
Üzenet elküldve: 2018-12-08 08:38:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- Nem. Mert nem leszel senki. *Morran oda, de csak egy pillanatra terelik el figyelmét. A megnyúzott, kibelezett nyulat egy rongyra fekteti, nem messze a tűztől.*
- Most mit vágsz fancsali képet?! *Néz fel hideg tekintettel, mert a lány elégedett tekintetét csupán méla színjátéknak nézi.* Rám ettől különbeket is mondtak. *Mosolya végigszalad fültövéig.* De már nem teszik. *Az arcmázolás után egy darabig tűnődve, vigyorogva nézi a lányt, majd a hirtelen felcsattanó kérdésre, leengedi kezét:*
- Mindig is szép voltál. *Mondja ridegen.* De ezzel a mondattal pont megmutattad, hogy miben nem vagy jó. *A további szavakra csak legyint, ritka egy tenyérbemászó stílussal rendelkezik Valea, vélhetően a tisztelet lesz itt a legnagyobb probléma, testileg azonban nem lesz gond megtörni őt. Hamar visszatér, gyanúsan földesen és morcosan, mintha nem csak egy apró lyukat ásott volna, az ásót visszahelyezi a szekérre, majd ismét a lányhoz lép, majd csuhájából előveszi a kulacsot és annak száját a lányéhoz illeszti.*
- Igyál. *Veti oda, s, ha a lány iszik egy keveset elszakítja szájától.* Elég volt. Oszd be későbbre. *Röhög fel.* Amúgy humorérzéked az van, hallottam. De vigyázz azzal, ha magadban beszélsz, egy idő után megszokhatod. *Röhög fel ordenáré módon, majd hirtelen arca hihetetlen átalakuláson megy át, tekintete bátortalan és értetlen lesz, ide-oda cikázik, mintha nem tudná hol van, egy kissé meg is tántorodik:*
- Va... Vali... mi a... *Látszik, hogy nem érti a helyzetet, riadtan tekint a lányra.* Mit... mit... *Nem tudja befejezni a mondatot, s lassan hátrálni kezd, mint, aki hirtelen ráeszmél valamire.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- Nem. Mert nem leszel senki. *Morran oda, de csak egy pillanatra terelik el figyelmét. A megnyúzott, kibelezett nyulat egy rongyra fekteti, nem messze a tűztől.*
- Most mit vágsz fancsali képet?! *Néz fel hideg tekintettel, mert a lány elégedett tekintetét csupán méla színjátéknak nézi.* Rám ettől különbeket is mondtak. *Mosolya végigszalad fültövéig.* De már nem teszik. *Az arcmázolás után egy darabig tűnődve, vigyorogva nézi a lányt, majd a hirtelen felcsattanó kérdésre, leengedi kezét:*
- Mindig is szép voltál. *Mondja ridegen.* De ezzel a mondattal pont megmutattad, hogy miben nem vagy jó. *A további szavakra csak legyint, ritka egy tenyérbemászó stílussal rendelkezik Valea, vélhetően a tisztelet lesz itt a legnagyobb probléma, testileg azonban nem lesz gond megtörni őt. Hamar visszatér, gyanúsan földesen és morcosan, mintha nem csak egy apró lyukat ásott volna, az ásót visszahelyezi a szekérre, majd ismét a lányhoz lép, majd csuhájából előveszi a kulacsot és annak száját a lányéhoz illeszti.*
- Igyál. *Veti oda, s, ha a lány iszik egy keveset elszakítja szájától.* Elég volt. Oszd be későbbre. *Röhög fel.* Amúgy humorérzéked az van, hallottam. De vigyázz azzal, ha magadban beszélsz, egy idő után megszokhatod. *Röhög fel ordenáré módon, majd hirtelen arca hihetetlen átalakuláson megy át, tekintete bátortalan és értetlen lesz, ide-oda cikázik, mintha nem tudná hol van, egy kissé meg is tántorodik:*
- Va... Vali... mi a... *Látszik, hogy nem érti a helyzetet, riadtan tekint a lányra.* Mit... mit... *Nem tudja befejezni a mondatot, s lassan hátrálni kezd, mint, aki hirtelen ráeszmél valamire.*
4043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-07 19:25:21
Üzenet elküldve: 2018-12-07 19:25:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
-Hát persze Relael!
*A fejéhez kap.*
-Ne haragudj emlékszem rád, de sajnos tyúk memóriám van a nevek terén, és a hosszú menekülés is nagyon hamar kifárasztott.
*A férfi felé fordul, némiképpen elpirul a bók hallatán.*
-Köszönöm örömmel elfogadom az ajánlatát, amennyiben valóban nem vagyok a terhükre. *A hozzá hasonló nemes kisasszonyok mesteri ravaszsággal kitanulták a csábítás művészetét, amit Relael is alkalmaz. Lágyan megpuszilja a férfit, és a fülébe suttog valamit. Amv kivárja amíg búcsúzkodnak.*
-A lovam számára is van alkalmas helyetek? Elég kényes egy jószág.
*A ló kihúzza magát, peckesen felemeli a fejét és fel háborodva fúj egyet.*
~Nyugodj meg! A végén nem, hogy szállást nem kapunk, de kolbászba is töltenek.~
-Hát persze Relael!
*A fejéhez kap.*
-Ne haragudj emlékszem rád, de sajnos tyúk memóriám van a nevek terén, és a hosszú menekülés is nagyon hamar kifárasztott.
*A férfi felé fordul, némiképpen elpirul a bók hallatán.*
-Köszönöm örömmel elfogadom az ajánlatát, amennyiben valóban nem vagyok a terhükre. *A hozzá hasonló nemes kisasszonyok mesteri ravaszsággal kitanulták a csábítás művészetét, amit Relael is alkalmaz. Lágyan megpuszilja a férfit, és a fülébe suttog valamit. Amv kivárja amíg búcsúzkodnak.*
-A lovam számára is van alkalmas helyetek? Elég kényes egy jószág.
*A ló kihúzza magát, peckesen felemeli a fejét és fel háborodva fúj egyet.*
~Nyugodj meg! A végén nem, hogy szállást nem kapunk, de kolbászba is töltenek.~
4042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 22:27:20
Üzenet elküldve: 2018-12-06 22:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Megragadja figyelmét Umon egyik mondata.*
- Na hát ha ezen múlik csak, akkor senki vagyok. Most akkor elengedsz?
*Egy idétlen, erőltetett mosoly is belefér, holott jól sejti, hogy a senkik csak úgy nem mehetnek el. Talán Umon sokkolni akarja a kis hadművelettel, de amint az élőlény megdöglött és meggyászolta, már nem érdekli. A bűntudat ugyan még megvan, de innentől fogva akár a beleivel is lasszózhatna a szerzetes azon sem pislogna. Az nyilvánvalóan nyugtalanító, hogy a véres művelet közben rezzenéstelenül őt bámulja a férfi, főleg az a tény, hogy milyen biztos kézzel teszi ezt.
Lemondóan sóhajt. Tényleg ez lenne Umon? Akkor miért mutatott számára mást? Akárhogy is nézi mindenképpen szívszaggató számára barátja viselkedése, de nincs mind meglepődni. A világ mindig cserben hagyta, mindig mindenki csak belé rúgott, az lett volna a meglepő, ha most nem történik így. Az a meglepő, hogy megpróbált egyáltalán normális életet élni, pedig ő nem akart mást csak pihenni.
Elröhögi magát.*
- Ó igen? Folytasd csak!
*Feleli elégedetten, amikor elemezgetni és sértegetni kezdi a szerzetes. A kérdésre pedig csupán megrántja vállait. Hát foglalkozhatna magával is, de mivel a nap teljes egészét együtt kell töltenie utálatos lényével, ezért inkább foglalkozik másokkal. Persze ezt nem fejti ki, mert nincs kedve hozzá.*
- Na szép lettem? Mehetek már a bálba?
*Kéne zavarja az arcára kent vörös maszat, de most ez sem érdekli. Egy ponton túl semmi sem érdekli, és ez a pont elérkezett.*
- Jaj, megint itt hagysz. Szomorú és magányos leszek, csak hogy tudd.
*Körbenéz. Esetleg valami kő? Semmi. ~De ha lenne is mi az a kurva életet kezdenél vele Valea? Hülye ötlet.~
Megint sóhajt. Tényleg elkezd unatkozni és mintha valami sercegést is hallana. Nézelődik, hogy vajon honnan jöhet, de nem találja meg a forrását, mert az valahol a koponyája mélyén lapul.*
- Mit szólsz ha elütjük az időt, hah? Tudok jó kis vicceket.
*El is kezd gondolkodni, de nem töpreng sokáig, mondja ami elsőre eszébe jut.*
- Uh uh, van egy olyan, hogy a kislány kérdezi a nagyanyját; Mama, miért lökjük le a szekeret a szakadékba? Mire a nagymama; Kussolj, mert felébreszted a nagypapát!
*Visszafogottan elkezd röhécselni, de hamar elhal ez is.*
- Jó, nem kell semmit mondjál, ez szerintem is szar volt.
*Feleli a csendnek és lábai lóbálgatásába kezd átmozgatás címszó alatt.*
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Megragadja figyelmét Umon egyik mondata.*
- Na hát ha ezen múlik csak, akkor senki vagyok. Most akkor elengedsz?
*Egy idétlen, erőltetett mosoly is belefér, holott jól sejti, hogy a senkik csak úgy nem mehetnek el. Talán Umon sokkolni akarja a kis hadművelettel, de amint az élőlény megdöglött és meggyászolta, már nem érdekli. A bűntudat ugyan még megvan, de innentől fogva akár a beleivel is lasszózhatna a szerzetes azon sem pislogna. Az nyilvánvalóan nyugtalanító, hogy a véres művelet közben rezzenéstelenül őt bámulja a férfi, főleg az a tény, hogy milyen biztos kézzel teszi ezt.
Lemondóan sóhajt. Tényleg ez lenne Umon? Akkor miért mutatott számára mást? Akárhogy is nézi mindenképpen szívszaggató számára barátja viselkedése, de nincs mind meglepődni. A világ mindig cserben hagyta, mindig mindenki csak belé rúgott, az lett volna a meglepő, ha most nem történik így. Az a meglepő, hogy megpróbált egyáltalán normális életet élni, pedig ő nem akart mást csak pihenni.
Elröhögi magát.*
- Ó igen? Folytasd csak!
*Feleli elégedetten, amikor elemezgetni és sértegetni kezdi a szerzetes. A kérdésre pedig csupán megrántja vállait. Hát foglalkozhatna magával is, de mivel a nap teljes egészét együtt kell töltenie utálatos lényével, ezért inkább foglalkozik másokkal. Persze ezt nem fejti ki, mert nincs kedve hozzá.*
- Na szép lettem? Mehetek már a bálba?
*Kéne zavarja az arcára kent vörös maszat, de most ez sem érdekli. Egy ponton túl semmi sem érdekli, és ez a pont elérkezett.*
- Jaj, megint itt hagysz. Szomorú és magányos leszek, csak hogy tudd.
*Körbenéz. Esetleg valami kő? Semmi. ~De ha lenne is mi az a kurva életet kezdenél vele Valea? Hülye ötlet.~
Megint sóhajt. Tényleg elkezd unatkozni és mintha valami sercegést is hallana. Nézelődik, hogy vajon honnan jöhet, de nem találja meg a forrását, mert az valahol a koponyája mélyén lapul.*
- Mit szólsz ha elütjük az időt, hah? Tudok jó kis vicceket.
*El is kezd gondolkodni, de nem töpreng sokáig, mondja ami elsőre eszébe jut.*
- Uh uh, van egy olyan, hogy a kislány kérdezi a nagyanyját; Mama, miért lökjük le a szekeret a szakadékba? Mire a nagymama; Kussolj, mert felébreszted a nagypapát!
*Visszafogottan elkezd röhécselni, de hamar elhal ez is.*
- Jó, nem kell semmit mondjál, ez szerintem is szar volt.
*Feleli a csendnek és lábai lóbálgatásába kezd átmozgatás címszó alatt.*
4041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:44:05
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
// Nehéz reggelek //
*Int-et könnyen meg tudják bolondítani a lányok, de azért nem egy ostoba alak. Annyit pedig tud a nőkről, hogy főleg ha több is van akkor vigyázni kell velük és hogy mit mondd az elf. A doki eddig látszólag jó válaszokat adott. A bemutatkozásnál a vöröshöz lép és a felé nyújtott kezet óvatosan megfordítja, hogy ha a lány engedi egy csókot lehelhessen rá.*
-Intath Aldeis a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Szörnyű, hogy a vész még az ilyen csinos hölgyeket se kímélte.*Vet egy pillantást Relaelre éreztetve a többesszámot.*Bizonyára nagyon elfáradt. Pihenjen meg nálunk! Ide nem ért el a lázongás.
*Amennyiben a lány elfogadná az ajánlatot Int egy igencsak szerencsés helyzetbe kerülne. Az egyik nő lelép és jön a másik. Ennél csak az lenne szerencsésebb ha a lányok a doki ágyában is rotálódnának. Persze ebbe még belegondolni is ábrándszerű, hogy ilyen népszerű legyen Int a nemes hölgyek körében. Relael pedig egy puszival jelzi is, hogy a férfi már foglalt. Int pedig rámosolyog és megsimogatja a barna lány karját. Van az elfnek néhány szabálya. Két csinos nő közül a biztosra kell menni. Aki, pedig Relael szóval nincs hanyagolva csak mert jött egy új. Amúgy is úgy tűnik, hogy ő távozik a doki meg nem akar rossz emlékként megmaradni. Visszaölel hát. A kis fenyegetéstől pedig egy nagyon rossz érzése lesz, de nem fagy le a mosoly a képéről úgy súgja vissza.*
-Hát hülye vagyok én?
*Majd egy puszit is nyom a lány arcára. Még, hogy ő lecserélné a lányt. Egy igazi kalóz nem csinál ilyet. Egy igazi kalóz kapzsi és mindent akar.*
*Int-et könnyen meg tudják bolondítani a lányok, de azért nem egy ostoba alak. Annyit pedig tud a nőkről, hogy főleg ha több is van akkor vigyázni kell velük és hogy mit mondd az elf. A doki eddig látszólag jó válaszokat adott. A bemutatkozásnál a vöröshöz lép és a felé nyújtott kezet óvatosan megfordítja, hogy ha a lány engedi egy csókot lehelhessen rá.*
-Intath Aldeis a Sayqueves család házi orvos alkimistája. Szörnyű, hogy a vész még az ilyen csinos hölgyeket se kímélte.*Vet egy pillantást Relaelre éreztetve a többesszámot.*Bizonyára nagyon elfáradt. Pihenjen meg nálunk! Ide nem ért el a lázongás.
*Amennyiben a lány elfogadná az ajánlatot Int egy igencsak szerencsés helyzetbe kerülne. Az egyik nő lelép és jön a másik. Ennél csak az lenne szerencsésebb ha a lányok a doki ágyában is rotálódnának. Persze ebbe még belegondolni is ábrándszerű, hogy ilyen népszerű legyen Int a nemes hölgyek körében. Relael pedig egy puszival jelzi is, hogy a férfi már foglalt. Int pedig rámosolyog és megsimogatja a barna lány karját. Van az elfnek néhány szabálya. Két csinos nő közül a biztosra kell menni. Aki, pedig Relael szóval nincs hanyagolva csak mert jött egy új. Amúgy is úgy tűnik, hogy ő távozik a doki meg nem akar rossz emlékként megmaradni. Visszaölel hát. A kis fenyegetéstől pedig egy nagyon rossz érzése lesz, de nem fagy le a mosoly a képéről úgy súgja vissza.*
-Hát hülye vagyok én?
*Majd egy puszit is nyom a lány arcára. Még, hogy ő lecserélné a lányt. Egy igazi kalóz nem csinál ilyet. Egy igazi kalóz kapzsi és mindent akar.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223