Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 312 (6221. - 6226. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
6226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:22:42
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:22:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Arcába húzott csuklyával bámulja jókora csizmája végét, miközben gondolataiba merül.* ~Igen. Vihar Fiai.~ *Nem lehet más kiút ebből. Talán még hajózni is megtanul! Mármint kénytelen lesz. Úszni azt nemigen tud, de annyi baj legyen. Míg nem esik vízbe, akkora baj nem lehet.
A Király és a Vihar Fiai. Akár egy mesének a címe. És roppant hangzatos cím ám ez! Bizonyosan úgy is fogják fogadni, ahogy az királyhoz illik. Ahogy ismeri magát, nem kell sok idő, hogy valamiféle bandavezér legyen közöttük. Elvégre akad sütnivalója, anélkül nem tartana itt. Hol is? A városból kifelé, az biztos. A kőépületeket csinos kis borvidékek váltják az út mentén. Szívesen megnézne magának egy-kettőt belülről is, de tudja, most nem csinálhat balhét. Ahhoz túl közel a város, s vele együtt a bitó.*
A Király és a Vihar Fiai. Akár egy mesének a címe. És roppant hangzatos cím ám ez! Bizonyosan úgy is fogják fogadni, ahogy az királyhoz illik. Ahogy ismeri magát, nem kell sok idő, hogy valamiféle bandavezér legyen közöttük. Elvégre akad sütnivalója, anélkül nem tartana itt. Hol is? A városból kifelé, az biztos. A kőépületeket csinos kis borvidékek váltják az út mentén. Szívesen megnézne magának egy-kettőt belülről is, de tudja, most nem csinálhat balhét. Ahhoz túl közel a város, s vele együtt a bitó.*
6225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:38:06
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Egészen közel lehetnek már a városhoz, mikor Mai újra megszólal. Annyira közel, hogy ha egy pár percet még lovagolnának, a magasabb házak tetejét és a templomtornyot már látnák is a horizonton. Éppen ezért Nori nem is igazán érti, hogy most miért lassítanak, de hamar választ kap olyan mondatok formájában, amire számíthatott ugyan, de mégis igazi hidegzuhanyként éri, mikor valósággá válik az, amitől tartott. Mai tényleg nem akarja őt, legalábbis most nem. Ez most nem hazugság, nem manipuláció, hanem a szörnyű hibájáért kapott büntetés.*
- Tessék? *Kérdez vissza először abban reménykedve, hogy csak rosszul hallott valamit, de sajnos nem. Mai nem mond neki olyasmit, hogy soha többé nem akarja látni vagy, hogy menjen a fenébe, de Nori-nak ez is épp elég ahhoz, hogy összedőljön benne a kis világa cserébe, amiért ő lerombolta Mai-ét.*
- É-Értem. Rendben, akkor majd… Akkor nem tudom, mit csinálok. Valahogy majd lesz. Elkísérlek a főtérig, és ott magadra hagylak. Nem tudok mit mondani neked. Amit mondhatnék, az most úgysem segít. Csak remélem, hogy egyszer majd megbocsájtasz.
*Nem mond semmit arról, hogy hol keresse őt, ha esetleg hiányozna neki, merthogy ő sem tudja, hogy hová mehetne így, hogy nagy megdöbbenésére nem maradhat Mai-val. Egyetlen valaki jut csak eszébe, Clion, akihez bármikor visszamehet, de elképzelhető, hogy ezek után még az ő szemébe sem merne nézni. Vajon mit szólna, ha közölné, hogy azért dobta ki a barátnője, mert Sa'Tereth mágiájával mindent elszúrt? Kiröhögné, és annyit mondana, hogy akkor egye meg, amit főzött.
Ezekkel a gondolatokkal, ismét néma csendben kíséri be Mai-t a városba. Minden egyes lépéssel közeledik a búcsú pillanata.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 18:39:36
*Egészen közel lehetnek már a városhoz, mikor Mai újra megszólal. Annyira közel, hogy ha egy pár percet még lovagolnának, a magasabb házak tetejét és a templomtornyot már látnák is a horizonton. Éppen ezért Nori nem is igazán érti, hogy most miért lassítanak, de hamar választ kap olyan mondatok formájában, amire számíthatott ugyan, de mégis igazi hidegzuhanyként éri, mikor valósággá válik az, amitől tartott. Mai tényleg nem akarja őt, legalábbis most nem. Ez most nem hazugság, nem manipuláció, hanem a szörnyű hibájáért kapott büntetés.*
- Tessék? *Kérdez vissza először abban reménykedve, hogy csak rosszul hallott valamit, de sajnos nem. Mai nem mond neki olyasmit, hogy soha többé nem akarja látni vagy, hogy menjen a fenébe, de Nori-nak ez is épp elég ahhoz, hogy összedőljön benne a kis világa cserébe, amiért ő lerombolta Mai-ét.*
- É-Értem. Rendben, akkor majd… Akkor nem tudom, mit csinálok. Valahogy majd lesz. Elkísérlek a főtérig, és ott magadra hagylak. Nem tudok mit mondani neked. Amit mondhatnék, az most úgysem segít. Csak remélem, hogy egyszer majd megbocsájtasz.
*Nem mond semmit arról, hogy hol keresse őt, ha esetleg hiányozna neki, merthogy ő sem tudja, hogy hová mehetne így, hogy nagy megdöbbenésére nem maradhat Mai-val. Egyetlen valaki jut csak eszébe, Clion, akihez bármikor visszamehet, de elképzelhető, hogy ezek után még az ő szemébe sem merne nézni. Vajon mit szólna, ha közölné, hogy azért dobta ki a barátnője, mert Sa'Tereth mágiájával mindent elszúrt? Kiröhögné, és annyit mondana, hogy akkor egye meg, amit főzött.
Ezekkel a gondolatokkal, ismét néma csendben kíséri be Mai-t a városba. Minden egyes lépéssel közeledik a búcsú pillanata.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 18:39:36
6224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:19:27
Üzenet elküldve: 2024-05-01 18:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Őt nem zavarja, hogy csönd van és élvezheti a paták ritmikus dobbanását. Sokkal jobban nyugtatja, mintha a másikkal kellene beszélgetnie, mert most éppen nem merné rátenni az életét, hogy egy normális szó után nem szökne vissza Lil közéjük, hogy egy jót nevetve megmutathassa, ki is az erősebb. Kívülről hidegnek tűnik, de belül teljesen megtört és be kell vallania magának, hogy fél. Annyira bízott saját magában, mégis megtörte őt ez az elmúlt néhány óra. Talán mégsem tud semmit, csak azt hitte, hogy jók a képességei. Szomorú is. Kikívánkozna pár mondat, de mindennél jobb a békés szótlanság. Jó ideje haladnak már, amikor a feketeség megtöri mélázását.*
- Akkor menjünk arra.
*Máskor hozzá tenné, hogy ez jó ötlet, vagy egy viccesen gunyoros megjegyzést, hogy idefelé is közölhette volna ugyan ezt, de elengedi. Ha nem tartaná magát, meggyűlnének a könnyek a szemeiben, de azt a kegyet nem adja meg a lánynak.
Órákon át haladnak és neki leginkább fogalma sincs, hogy merre kell menni, így muszáj bíznia a feketeségben, csak most nem teszi ezt olyan szívesen, mint eddig. Mezők és kisebb tanyák mellett is elhaladnak, ami reménnyel kecsegteti, hogy egyszer csak megérkezhetnek végre a városba. Csak tudná, hogyan tovább. A napfényt felváltja a szürkület, a szürkeséget pedig az éjszaka. Kellemesen borzongató hűvös járja át a testét, majd lassít a lovával. Volt ideje gondolkodni. Nem akar haragban elválni a másiktól, de szüksége lesz a magányra. Talán némi magyarázatra is, de olyan nehezen böki ki a szavakat, hogy az már fáj.*
- Ha visszaértünk, én a Pegazusba megyek, de nem akarom veled tölteni az estét. Ha van kedved mondani valamit, most megteheted, de hagynod kell nekem egy kis magányt.
*Őt nem zavarja, hogy csönd van és élvezheti a paták ritmikus dobbanását. Sokkal jobban nyugtatja, mintha a másikkal kellene beszélgetnie, mert most éppen nem merné rátenni az életét, hogy egy normális szó után nem szökne vissza Lil közéjük, hogy egy jót nevetve megmutathassa, ki is az erősebb. Kívülről hidegnek tűnik, de belül teljesen megtört és be kell vallania magának, hogy fél. Annyira bízott saját magában, mégis megtörte őt ez az elmúlt néhány óra. Talán mégsem tud semmit, csak azt hitte, hogy jók a képességei. Szomorú is. Kikívánkozna pár mondat, de mindennél jobb a békés szótlanság. Jó ideje haladnak már, amikor a feketeség megtöri mélázását.*
- Akkor menjünk arra.
*Máskor hozzá tenné, hogy ez jó ötlet, vagy egy viccesen gunyoros megjegyzést, hogy idefelé is közölhette volna ugyan ezt, de elengedi. Ha nem tartaná magát, meggyűlnének a könnyek a szemeiben, de azt a kegyet nem adja meg a lánynak.
Órákon át haladnak és neki leginkább fogalma sincs, hogy merre kell menni, így muszáj bíznia a feketeségben, csak most nem teszi ezt olyan szívesen, mint eddig. Mezők és kisebb tanyák mellett is elhaladnak, ami reménnyel kecsegteti, hogy egyszer csak megérkezhetnek végre a városba. Csak tudná, hogyan tovább. A napfényt felváltja a szürkület, a szürkeséget pedig az éjszaka. Kellemesen borzongató hűvös járja át a testét, majd lassít a lovával. Volt ideje gondolkodni. Nem akar haragban elválni a másiktól, de szüksége lesz a magányra. Talán némi magyarázatra is, de olyan nehezen böki ki a szavakat, hogy az már fáj.*
- Ha visszaértünk, én a Pegazusba megyek, de nem akarom veled tölteni az estét. Ha van kedved mondani valamit, most megteheted, de hagynod kell nekem egy kis magányt.
6223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:02:53
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencséje kitartani látszik, legalábbis senki sem szólította meg, senki sem kötött bele. Ezek az artheniori népek jóval jobban vannak nevelve, mint a kikötőiek, ezt meg kell hagynia magában. Azért keze fegyvere markolatán pihen, biztos, ami biztos; egyetlen hozzá intézett szó elég lenne hozzá, hogy meglendüljön a súlyos fegyver. Nem csinál problémát az ilyesmiből. Az sem véletlen valószínűleg, hogy vérdíj van a fején. Persze, tudja, hogy a nagysághoz vezető út meredek; ma körözik, honlap meg uralkodik felettük. Ilyen ez.
Nagyot ránt a szíjon lógó cókmókján, megigazítja fején a csuklyát, s sietősre fogja lépteit. Alighanem így is a szabad ég alatt éri az éj. A Szántóföldeken azonban nem keresik, s ha rajta múlik, egy darabig ez így is marad. Ott óhajtja ugyanis meghúzni magát.*
Nagyot ránt a szíjon lógó cókmókján, megigazítja fején a csuklyát, s sietősre fogja lépteit. Alighanem így is a szabad ég alatt éri az éj. A Szántóföldeken azonban nem keresik, s ha rajta múlik, egy darabig ez így is marad. Ott óhajtja ugyanis meghúzni magát.*
6222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
Üzenet elküldve: 2024-02-24 06:43:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
*Erőltetett menetben halad Arthenior felé. A pipája régóta leégett, de annyi időre se állt meg, hogy kipucolja. A mennybolt még nem kezdett szürkülni, talán két-három óra lehet hátra hajnalig. A korai madarak már rákezdték a muzsikát.
Mivel az orknak fogalma sincs, ki jár ilyenkor errefelé, ki nem, jobbnak látja nem magán a karavánúton haladni, hanem öt-tíz lépéssel mellette. Az eget felhők takarják, így a holdak nem árulják el a jelenlétét. Ha jönne lovas, valószínűleg hallani fogja, és a sötétségbe rejtőzve igyekszik kivárni, míg elhalad mellette. Hasonlóan tesz a gyalogjárókkal is. Nem kívánja felhívni magára senki figyelmét.
Hosszabb időt egyedül egy magányos gémeskútnál tölt. Vizet vesz, iszik, fél órára lepihen. Lassan világosodik az ég alja. Sietnie kell, ha napkeltéig a városba akar érni.*
~Meg kéne nézni, mi van a hodarillal…~
*Mióta leadta a rendelést a Kalmárban, nem járt a Kikötőben, így nem tudja, kapott-e rá árajánlatot. Pénze viszont most van, se perc alatt le tudná boltolni a wegtoreniekkel. Ha normálisak, nem fognak kérdezni semmit. Leszámítva azt, hogy elvitelre kéri, vagy helyben fogyasztásra…*
6221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
Üzenet elküldve: 2024-02-18 21:04:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton útfélen//
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
*Kényelmes tempót diktál lovával, könnyed ügetésben szeli át a vidéket. Megpaskolja az állat nyakát, aki örömmel nyújtóztatja meg végtagjait a hosszas pihenését követően. Egészen lenyűgözi, hogy milyen változáson megy át a világ, ezt odahaza nem igen tapasztalta meg. Legfeljebb az éjszaka hidege szemben a nappali forrósággal volt az, amely valamiféle enyhülést hozott a monoton mindennapokba. Persze Wegtorenben sosem volt lehetőség unatkozni, erről ifjabb korában ő is gondoskodott.
Ellenben Artheniorban könnyen megtelepszik benne az egykedvűség. Talán az aréna hiánya teszi, talán a "rend és igazság" jelenléte, mely minden móka elrontója Xidros szerint.*
A hozzászólás írója (Xidros Phamerus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.18 21:05:21
6220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:15:46
Üzenet elküldve: 2024-02-10 20:15:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Rövidebb kutyagolás után az eddig földutat kőút váltja. Az út mellet néha felbukkan egy két ház, de többnyire még mindig földek, mezők vannak előnyben. Néhány háznak a kertjében látni a dolgozó embereket, ahogy a földet művelik vagy alkoholt alítanak elő. Az egyik nagyobb borászat mellet megáll kicsit bámészkodni. Ha lenne kalapja megemelné ezen emberek elött, azért a tiszteletet meg kell adni azoknak kik az alkoholt asztalára teszik. Ha minden érdekesség elött megáll sosem fog a városba érni. Gondolatait azonban megzavarja gyomra, ugyanis egész nap gyalogolt, de még nem volt ideje enni. Nincs mese mivel ő nem készült semmivel így nem is eszik most. A fogadó keresése hirtelen a legfontosabb lett az elintézendő dolgai között. Minden másnak várnia kell másnapig, nem lehet többet késlekedni. A levegőben érződő ital szagtól még a kedve is megjött egy korsó sörre. Hirtelen a zsebeiben kezd turkálni keresve valamit, nagyon aggódni kezd mikor nem találja az erszényét, de végül megtalálja, bele is néz a sovány erszényébe, talán épp elég van benne. Elteszi erszényét majd nagyot sóhajt. Lassan elkéne kezdenie a munkaterveit, ha nem akar mindjárt az első héten az utcára kerülni. Közben folytatja lépteit a város felé. *
6219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:13:40
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Utazás//
* Napfelkeltekor már megújult erővel indul tovább a város irányába. Mikor a távolból megpillantja a várost, eszébe jut a pillanat, mikor legutoljára itt járt. Nem is volt az olyan régen, mikor az egyik kereskedő társaságában elhagyták a várost. Valamivel jobb volt akkor, hiszen nem volt egyedül. Az mindig jobb, ha van útitársa. Nem arról van szó, hogy félne egyedül. Egyszerűen unatkozik. Ennek elűzésére általa ismert dallamokat dúdolgat és fütyörészik. Most például azt a katonadalt dúdolja, aminek a címét még mindig nem tudja. Azóta a fejébe ragadt, amióta először meghallotta azt attól a zenésztől, még a tavernában. Kitudja, még az is lehet, hogy vele is összefut, és akkor megkérheti hogy újra énekelje el a dalt. *
* Napfelkeltekor már megújult erővel indul tovább a város irányába. Mikor a távolból megpillantja a várost, eszébe jut a pillanat, mikor legutoljára itt járt. Nem is volt az olyan régen, mikor az egyik kereskedő társaságában elhagyták a várost. Valamivel jobb volt akkor, hiszen nem volt egyedül. Az mindig jobb, ha van útitársa. Nem arról van szó, hogy félne egyedül. Egyszerűen unatkozik. Ennek elűzésére általa ismert dallamokat dúdolgat és fütyörészik. Most például azt a katonadalt dúdolja, aminek a címét még mindig nem tudja. Azóta a fejébe ragadt, amióta először meghallotta azt attól a zenésztől, még a tavernában. Kitudja, még az is lehet, hogy vele is összefut, és akkor megkérheti hogy újra énekelje el a dalt. *
6218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:05:52
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*A menetelés is kevésbé fárasztó, ha jól elcsevegnek közben, és Denjaarral úgy tűnik, egyelőre megtalálták a közös hangot, és témát.
Egyetértően bólint, mivel ő is kurtizánnak sejtette Yezát. Bár eddig csupa kellemes tapasztalata volt csak a kurtizánokkal. Főleg a városiakkal. Ahogy szóba kerül a hiányolt asszony, Mykael kicsit elgondolkodik. Két nővel látta akkor Denjaart. De nem egyformán viselkedett velük.*
- Nem Alissänáról beszélsz, gondolom. A másik... az az elegáns?
*kérdi, nyilván a Taverna urnőjére gondolva.*
- Csinos, de nekem kissé fennhordta az orrát. Ízlések és pofonok.
*feleli vigyorogva. Persze ő se kergetné ki az ágyából a nőt, de úgy sejti, ilyen helyzet nem is nagyon fog előállni. Legfeljebb a fordítottja.
A lázadás és Denjaar kapitányságának története már jobban érdekli.*
- Azok jó idők lehettek. Már a katonáknak. Ha már harcolni kell, olyan háborúba kell menni, ahol megfizetnek. És ha még meg is becsülnek érte, annál jobb. Engem is hívtak a városőrségbe, még az első napokban, amikor Artheniorba mentem. De az nem vonz, hogy csak járőrözzek fel-alá. Ha majd harcba is szállnak valakivel, akkor belépek.
*fejti ki a véleményét. Lelke mélyén vannak ambíciói arra, hogy kitüntesse magát a harctéren, tapasztalatot szerezzen és idővel tisztté váljon. Még ha nem is huzamosabb ideig. Mert aki egyszer elérte ezt a szintet, azt a következő háborúba se gyalognak hívják már.*
- Rendben.
*hagyja rá Denjaarra a málha kérdését. Kettejük közül Denjaar a "tiszt", az ő szava dönt.*
- A Karavánpihenő? Rémlik, hogy egyszer jártam ott. Még kisgyerekként. Akkor még élt az apám, néha vele elmehettem városokba, meg ilyen helyekre. Aztán később már nemigen hagyhattam el a tábor, vagy nyolc-kilenc évig. Csak amikor már nagyobb voltam, tizenhárom-tizennégy éves körüli. Meglepően sok minden van, amit csak addig tiltanak meg az embernek, amíg nem tud elég erősen ütni.
*jegyzi meg fanyar mosollyal.
Ahogy Denjaar előadja, milyen volt az arénában, próbálja maga elé képzelni, de nemigen tudja. Sose látott még arénát, olyan meg végképp nem, amiben tízezrek férnek el. És tízezer embert se látott még egyszerre. Legfeljebb csatatéren látott ehhez közeli tömegeket - egymással szemben felsorakozva.*
- Igaz.
*feleli a gyilkolásra, egészen közönyös, már-már derűs hangon. Mykaelnél "nincs minden rendben", legalábbis az átlagember mércéjével mérve. A halál, sérülés, csonkolódás, gyilkolás nem kavarja fel, se ha látja, se ha csinálja. Abban nőtt fel, hogy ez az élet része.*
- Igen, emlékszem rá. Nagydarab harcos volt. Nem velem harcolt, valakivel a mi oldalunkról. Oldalról, a karja alatt döftem szíven. Fel se fogta igazán, az egyik pillanatban még viaskodott, a következőben összeesett. Akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert beleakadt a kardom. Egy ideig próbáltam kihúzni, de aztán valaki meglátott és le akart csapni. Szóval elfutottam. Találtam másik gazdátlanná vált kardot, azzal harcoltam tovább, de őszintén szólva nem hiszem, hogy egy-két könnyebb sérülésnél többet kiosztottam volna még aznap. Az a kardom sose került elő többé, kerestem másikat. Később azért párszor eszembe jutott az a fickó. Fura érzés volt. Az zavart, hogy alig emlékszem rá. Az arcát például fel se tudom idézni.
*meséli el a rá jellemző bőbeszédűséggel, miközben ő is szedegeti a rőzsét.*
- És te hogyan lettél gladiátor? Mi voltál előtte?
*A menetelés is kevésbé fárasztó, ha jól elcsevegnek közben, és Denjaarral úgy tűnik, egyelőre megtalálták a közös hangot, és témát.
Egyetértően bólint, mivel ő is kurtizánnak sejtette Yezát. Bár eddig csupa kellemes tapasztalata volt csak a kurtizánokkal. Főleg a városiakkal. Ahogy szóba kerül a hiányolt asszony, Mykael kicsit elgondolkodik. Két nővel látta akkor Denjaart. De nem egyformán viselkedett velük.*
- Nem Alissänáról beszélsz, gondolom. A másik... az az elegáns?
*kérdi, nyilván a Taverna urnőjére gondolva.*
- Csinos, de nekem kissé fennhordta az orrát. Ízlések és pofonok.
*feleli vigyorogva. Persze ő se kergetné ki az ágyából a nőt, de úgy sejti, ilyen helyzet nem is nagyon fog előállni. Legfeljebb a fordítottja.
A lázadás és Denjaar kapitányságának története már jobban érdekli.*
- Azok jó idők lehettek. Már a katonáknak. Ha már harcolni kell, olyan háborúba kell menni, ahol megfizetnek. És ha még meg is becsülnek érte, annál jobb. Engem is hívtak a városőrségbe, még az első napokban, amikor Artheniorba mentem. De az nem vonz, hogy csak járőrözzek fel-alá. Ha majd harcba is szállnak valakivel, akkor belépek.
*fejti ki a véleményét. Lelke mélyén vannak ambíciói arra, hogy kitüntesse magát a harctéren, tapasztalatot szerezzen és idővel tisztté váljon. Még ha nem is huzamosabb ideig. Mert aki egyszer elérte ezt a szintet, azt a következő háborúba se gyalognak hívják már.*
- Rendben.
*hagyja rá Denjaarra a málha kérdését. Kettejük közül Denjaar a "tiszt", az ő szava dönt.*
- A Karavánpihenő? Rémlik, hogy egyszer jártam ott. Még kisgyerekként. Akkor még élt az apám, néha vele elmehettem városokba, meg ilyen helyekre. Aztán később már nemigen hagyhattam el a tábor, vagy nyolc-kilenc évig. Csak amikor már nagyobb voltam, tizenhárom-tizennégy éves körüli. Meglepően sok minden van, amit csak addig tiltanak meg az embernek, amíg nem tud elég erősen ütni.
*jegyzi meg fanyar mosollyal.
Ahogy Denjaar előadja, milyen volt az arénában, próbálja maga elé képzelni, de nemigen tudja. Sose látott még arénát, olyan meg végképp nem, amiben tízezrek férnek el. És tízezer embert se látott még egyszerre. Legfeljebb csatatéren látott ehhez közeli tömegeket - egymással szemben felsorakozva.*
- Igaz.
*feleli a gyilkolásra, egészen közönyös, már-már derűs hangon. Mykaelnél "nincs minden rendben", legalábbis az átlagember mércéjével mérve. A halál, sérülés, csonkolódás, gyilkolás nem kavarja fel, se ha látja, se ha csinálja. Abban nőtt fel, hogy ez az élet része.*
- Igen, emlékszem rá. Nagydarab harcos volt. Nem velem harcolt, valakivel a mi oldalunkról. Oldalról, a karja alatt döftem szíven. Fel se fogta igazán, az egyik pillanatban még viaskodott, a következőben összeesett. Akkor nem értem rá foglalkozni vele, mert beleakadt a kardom. Egy ideig próbáltam kihúzni, de aztán valaki meglátott és le akart csapni. Szóval elfutottam. Találtam másik gazdátlanná vált kardot, azzal harcoltam tovább, de őszintén szólva nem hiszem, hogy egy-két könnyebb sérülésnél többet kiosztottam volna még aznap. Az a kardom sose került elő többé, kerestem másikat. Később azért párszor eszembe jutott az a fickó. Fura érzés volt. Az zavart, hogy alig emlékszem rá. Az arcát például fel se tudom idézni.
*meséli el a rá jellemző bőbeszédűséggel, miközben ő is szedegeti a rőzsét.*
- És te hogyan lettél gladiátor? Mi voltál előtte?
6217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-02-02 12:21:44
Üzenet elküldve: 2024-02-02 12:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Kövezett úton haladnak. Itt már nem szegélyezik útjukat kőépületek. A helyüket felváltják a szőlőbirtokok és a földutak. Egyik-másik kietlen, elhagyatott kúriához vezet - ám ezekről csak a fák felett kibukkanó, szél tépázta tetők árulkodnak itt-ott.
A Yezát érintő kérdésre csak somolyogva hümment egyet.* -Talán így van, talán nem. Yeza hivatásából fakadóan megannyi álarcot visel. Hanem akad olyan fehérnép, akinek furcsamód hiányát érzem. *Elréved egy pillanatra, de csakhamar ismét megtalálja a mellette kutyagoló Mykaelt.*
-Jártál a Hét Varjú Tavernában. Láttad őt, úgy hiszem. *Csak leküzdi a bujkáló mosolyt.*
-Rövid ideig valóban voltam kapitány. Valójában a lázadás után én voltam az, aki a gatyájába rázta a bandát. *Büszke is rá, még ha mélyen zengő hangjából nem is csendül ki.*
-Ugyan. Szükség lesz itt mindkettőnk erejére. Ha tábort vertünk, átadom a holmid. *Jó néhány mérföld áll még előttük, mire elérik az ingoványt.*
-Javaslom, hogy a Karavánpihenő romjait célozzuk majd. Nem esik messze az útról. Ha a térképek Artheniorban igazat mondottak.
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Ő is világlátott embernek tartja magát, de fagyos vidéket még nem látott.*
-Felemelő volt. *Pillant az ifjú harcosra.*
-Ott állni a Nagy Aréna homokján, miközben ezer torokból éltetnek... Nehéz ezt szavakba önteni. A gyilkolásba is könnyen beletanul az ember, ha tudja, hogy vagy ő, vagy a másik. Nem igaz? *Bizonyára Mykael kezéhez is tapad némi vér már.*
-Ki volt az elsőd? Akit a túlvilágra küldtél. Azt mondják, az az emlék mindig velünk marad. *Szavai közben nem rest letérni némileg az útról, hogy rőzsét gyűjtsön. A begyűjtött tüzelőanyagot hátizsákjához erősíti. Jó ötletnek tartja Mykael korábbi elképzelését. Nem biztos, hogy eszébe jutott volna.*
*Kövezett úton haladnak. Itt már nem szegélyezik útjukat kőépületek. A helyüket felváltják a szőlőbirtokok és a földutak. Egyik-másik kietlen, elhagyatott kúriához vezet - ám ezekről csak a fák felett kibukkanó, szél tépázta tetők árulkodnak itt-ott.
A Yezát érintő kérdésre csak somolyogva hümment egyet.* -Talán így van, talán nem. Yeza hivatásából fakadóan megannyi álarcot visel. Hanem akad olyan fehérnép, akinek furcsamód hiányát érzem. *Elréved egy pillanatra, de csakhamar ismét megtalálja a mellette kutyagoló Mykaelt.*
-Jártál a Hét Varjú Tavernában. Láttad őt, úgy hiszem. *Csak leküzdi a bujkáló mosolyt.*
-Rövid ideig valóban voltam kapitány. Valójában a lázadás után én voltam az, aki a gatyájába rázta a bandát. *Büszke is rá, még ha mélyen zengő hangjából nem is csendül ki.*
-Ugyan. Szükség lesz itt mindkettőnk erejére. Ha tábort vertünk, átadom a holmid. *Jó néhány mérföld áll még előttük, mire elérik az ingoványt.*
-Javaslom, hogy a Karavánpihenő romjait célozzuk majd. Nem esik messze az útról. Ha a térképek Artheniorban igazat mondottak.
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót. Ő is világlátott embernek tartja magát, de fagyos vidéket még nem látott.*
-Felemelő volt. *Pillant az ifjú harcosra.*
-Ott állni a Nagy Aréna homokján, miközben ezer torokból éltetnek... Nehéz ezt szavakba önteni. A gyilkolásba is könnyen beletanul az ember, ha tudja, hogy vagy ő, vagy a másik. Nem igaz? *Bizonyára Mykael kezéhez is tapad némi vér már.*
-Ki volt az elsőd? Akit a túlvilágra küldtél. Azt mondják, az az emlék mindig velünk marad. *Szavai közben nem rest letérni némileg az útról, hogy rőzsét gyűjtsön. A begyűjtött tüzelőanyagot hátizsákjához erősíti. Jó ötletnek tartja Mykael korábbi elképzelését. Nem biztos, hogy eszébe jutott volna.*
6216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-16 22:11:02
Üzenet elküldve: 2024-01-16 22:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a városba//
*Nem szeret utazni, azóta biztosan nem, hogy van végre életében először egy olyan hely, amit igazán az otthonának érezhet, és ahol éppen ezért egész kellemesen telnek a napjai.
Kislány korának utazásai leginkább a szülőfaluból való menekülést jelentették, így azok legalább kellemes emlékek maradtak, amúgy viszont többször parancsolta az útra kelést a kényszer, mint szerette volna, így semmi meglepő nincsen abban, hogy nem rajong különösebben sem az elindulásért, sem magáért az úton levésért.
A cél már más kérdés persze. Ha komolyan veszi saját álmait, akkor bármennyire kényelmes és biztonságos is Szarvasliget nem töltheti ott el egész hátra lévő életét, legalább Mágustornyot és Artheniort fel kell keresnie néha.
Most is ilyesmivel nyugtatja magát, hogy nem csak vásárolni, valamint a tündérlány kedvéért indult el, hanem azért is, hogy hátha ismét lesz lehetősége tanulni, vagy akár tanítani valakit tanításért, vagy akár pénzért cserébe. Utóbbi végtére is sohasem jön rosszul, bár nem szerelmese, azt azért megtanulta, hogy jobb, ha van, mint az, ha nincsen.
~ Milyen kicsi innen messziről. ~ gondolja magában Szarvasligetre visszanézve, de aztán persze az is eszébe jut, hogy minden nagyság és kicsinység voltaképpen csak viszonyítás kérdése. Az egész világhoz képest, nem, hogy Szarvasliget, de még Arthenior is apró pont csupán, hát még mind azok az értelmes lények, akiket önmagába zár.
Ahogyan ebbe belegondol aprónak és erőtlennek érzi magát, de aztán végül rálegyint magában erre a pesszimista gondolatmenetre, és inkább arra gondol, hogy ahhoz képest, ahogyan először indult a városba, mennyire más most a helyzet, főleg az ő helyzete. Határozottan jobb.
Példának okáért most nem gyalog megy, mint akkor ment. Szamara hűségesen viszi őt a hátán arra, amerre menni szeretne, amit ő rendszeres simogatásokkal hálál meg persze. Ha patak, vagy kisebb folyó kerül az útjukba megállnak inni, valamit ad az állatnak ilyenkor egy kis csemegét is.
Ha út közben kicsit elálmosodik a nyeregben, vagy az már elkezd kényelmetlenné válni, akkor leszáll szamaráról és gyalog megy előtte és mellette tovább, lágyan vezetve őt maga után.
Az állat úgy tűnik unottan és egykeddvűen követi. Vele ellentétben Holdpihe nem unott, inkább unatkozik, őt simogatni kell, valamint játszani vele, hogy el legyen foglalva, ami most leginkább abból áll, hogy a kismacska köpenyének az ujjára, vagy akár az ő valamelyik ujjára vadászik, ha benyújtja azokat a kosárba.
Igazából, bár eddig semmi jelét nem adta annak, hogy ilyesmit tervezne, kicsit még mindig attól fél, hogy az állat egyszer csak majd gondol egyet, aztán megpróbál kiugrani a kosárból és elszaladni. Nem biztos benne, hogy utol tudná érni.
Szerencsére semmi ilyesmi nem történik, ő pedig lassan rájön, hogy igazából nem is ez, amiért valóban aggódik.
Valami furcsa megérzés kerülgeti kora reggel óta folyton, amit képtelen meghatározni, hogy mi lehet, leginkább valamiféle alaktalan félelem, enyhe szorongással keverve, ezekbe pedig leginkább talán az izgatott várakozás érzése vegyül. Kicsit talán minden utazás alatt hasonlót érez, ez most valahogyan mégis más.
Megrázza a fejét, mintha ezt az érzést és a hozzá kapcsolódó kellemetlen gondolatokat kirázhatná belőle a mozdulattal.
Résnyire nyitott hátizsákjáért nyúl, hogy kicsit végre plüss nyulaihoz is beszéljen és őket is simogathassa.
Sok minden megváltozott, de az szerencsére nem, hogy ők még mindig vele vannak, és jelenlétük ugyanúgy megnyugtatja és örömmel tölti el, mint bármikor máskor.
Teljesen nem is zárja vissza a zsákot, amikor visszaveszi a hátára, mint mindig, most is hagy egy kis rést, hogy levegő is bejusson hozzájuk.
Az idő közben telik, és úgy van vele, ha már utazik, megpróbálja élvezni legalább, ez pedig nagyjából sikerül is neki, dacára annak, hogy gondolatai néha olyan pályára tévednek, ahol nem mozog szívesen.
~ Na eddig nem is volt olyan rossz. ~ gondolja aztán magában, amikor látja maga előtt kirajzolódni végre Arthenior szélét.
Végtére is, szeret elmerülni saját gondolataiban, akkor is, ha ez néha semmi jót nem jelent a számára. Szereti az állatait, és szeret nézelődni is, most pedig volt alkalma bőven mindenre, gondolkodni, állatokkal foglalkozni, valamint bámulni a mellette elhaladó tájat egyaránt.*
- Majdnem ott vagyunk. *tör ki belőle végre mégis a megkönnyebbülés halk szavak és egy mosoly formájában, amikor már majdnem tényleg ott van Arthenior főterén.*
*Nem szeret utazni, azóta biztosan nem, hogy van végre életében először egy olyan hely, amit igazán az otthonának érezhet, és ahol éppen ezért egész kellemesen telnek a napjai.
Kislány korának utazásai leginkább a szülőfaluból való menekülést jelentették, így azok legalább kellemes emlékek maradtak, amúgy viszont többször parancsolta az útra kelést a kényszer, mint szerette volna, így semmi meglepő nincsen abban, hogy nem rajong különösebben sem az elindulásért, sem magáért az úton levésért.
A cél már más kérdés persze. Ha komolyan veszi saját álmait, akkor bármennyire kényelmes és biztonságos is Szarvasliget nem töltheti ott el egész hátra lévő életét, legalább Mágustornyot és Artheniort fel kell keresnie néha.
Most is ilyesmivel nyugtatja magát, hogy nem csak vásárolni, valamint a tündérlány kedvéért indult el, hanem azért is, hogy hátha ismét lesz lehetősége tanulni, vagy akár tanítani valakit tanításért, vagy akár pénzért cserébe. Utóbbi végtére is sohasem jön rosszul, bár nem szerelmese, azt azért megtanulta, hogy jobb, ha van, mint az, ha nincsen.
~ Milyen kicsi innen messziről. ~ gondolja magában Szarvasligetre visszanézve, de aztán persze az is eszébe jut, hogy minden nagyság és kicsinység voltaképpen csak viszonyítás kérdése. Az egész világhoz képest, nem, hogy Szarvasliget, de még Arthenior is apró pont csupán, hát még mind azok az értelmes lények, akiket önmagába zár.
Ahogyan ebbe belegondol aprónak és erőtlennek érzi magát, de aztán végül rálegyint magában erre a pesszimista gondolatmenetre, és inkább arra gondol, hogy ahhoz képest, ahogyan először indult a városba, mennyire más most a helyzet, főleg az ő helyzete. Határozottan jobb.
Példának okáért most nem gyalog megy, mint akkor ment. Szamara hűségesen viszi őt a hátán arra, amerre menni szeretne, amit ő rendszeres simogatásokkal hálál meg persze. Ha patak, vagy kisebb folyó kerül az útjukba megállnak inni, valamit ad az állatnak ilyenkor egy kis csemegét is.
Ha út közben kicsit elálmosodik a nyeregben, vagy az már elkezd kényelmetlenné válni, akkor leszáll szamaráról és gyalog megy előtte és mellette tovább, lágyan vezetve őt maga után.
Az állat úgy tűnik unottan és egykeddvűen követi. Vele ellentétben Holdpihe nem unott, inkább unatkozik, őt simogatni kell, valamint játszani vele, hogy el legyen foglalva, ami most leginkább abból áll, hogy a kismacska köpenyének az ujjára, vagy akár az ő valamelyik ujjára vadászik, ha benyújtja azokat a kosárba.
Igazából, bár eddig semmi jelét nem adta annak, hogy ilyesmit tervezne, kicsit még mindig attól fél, hogy az állat egyszer csak majd gondol egyet, aztán megpróbál kiugrani a kosárból és elszaladni. Nem biztos benne, hogy utol tudná érni.
Szerencsére semmi ilyesmi nem történik, ő pedig lassan rájön, hogy igazából nem is ez, amiért valóban aggódik.
Valami furcsa megérzés kerülgeti kora reggel óta folyton, amit képtelen meghatározni, hogy mi lehet, leginkább valamiféle alaktalan félelem, enyhe szorongással keverve, ezekbe pedig leginkább talán az izgatott várakozás érzése vegyül. Kicsit talán minden utazás alatt hasonlót érez, ez most valahogyan mégis más.
Megrázza a fejét, mintha ezt az érzést és a hozzá kapcsolódó kellemetlen gondolatokat kirázhatná belőle a mozdulattal.
Résnyire nyitott hátizsákjáért nyúl, hogy kicsit végre plüss nyulaihoz is beszéljen és őket is simogathassa.
Sok minden megváltozott, de az szerencsére nem, hogy ők még mindig vele vannak, és jelenlétük ugyanúgy megnyugtatja és örömmel tölti el, mint bármikor máskor.
Teljesen nem is zárja vissza a zsákot, amikor visszaveszi a hátára, mint mindig, most is hagy egy kis rést, hogy levegő is bejusson hozzájuk.
Az idő közben telik, és úgy van vele, ha már utazik, megpróbálja élvezni legalább, ez pedig nagyjából sikerül is neki, dacára annak, hogy gondolatai néha olyan pályára tévednek, ahol nem mozog szívesen.
~ Na eddig nem is volt olyan rossz. ~ gondolja aztán magában, amikor látja maga előtt kirajzolódni végre Arthenior szélét.
Végtére is, szeret elmerülni saját gondolataiban, akkor is, ha ez néha semmi jót nem jelent a számára. Szereti az állatait, és szeret nézelődni is, most pedig volt alkalma bőven mindenre, gondolkodni, állatokkal foglalkozni, valamint bámulni a mellette elhaladó tájat egyaránt.*
- Majdnem ott vagyunk. *tör ki belőle végre mégis a megkönnyebbülés halk szavak és egy mosoly formájában, amikor már majdnem tényleg ott van Arthenior főterén.*
6215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:24:54
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 393
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy érzi, hogy már egy örökkévalóság óta gyalogol, de még mindig látja a várost, vagyis annak a falait. Ha nem tudná, hogy jó irányba megy, azt hinné körbe-körbe szaladgál. Bár, ahogy Meirát ismerni lehet, még el is képzelhető, hogy képes eltévedni azon az úton, amit előtte már ezerszer végig járt. Most nem így van, csak simán hisztizik magában amiatt, hogy most indult el, de már nincs kedve gyalogolni. Lehet, hogy jobb lenne a Mágustoronyba költöznie, és akkor soha többé nem kellene megtennie ezt az utat. Bár, az sem jó megoldás, mert ott meg úgy érezné magát, mint egy toronyba zárt hercegnő, és lehet, hogy elég hamar mások idegeire menne. Nem Meira szerint, hanem mások szerint. Hiába a hiszti, nincs mit tenni, folytatnia kell az útját, és sajnos az sem nyugtatja meg, hogy hamarosan a legeslegutálatosabb szakasz, az ingoványos, lápos, ijesztő szakasz következik.*
6214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-07 08:52:14
Üzenet elküldve: 2024-01-07 08:52:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szelindek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szó se róla, miután a gázlón áthúzták, a Szelindek hibátlanul megindul a folyón fölfelé. Igazából ahhoz kell a lavírozás, hogy mindig a lehető legkisebb sodrásban tartsák. Amikor a szél nem elég erős, a kormányevezőkkel támogatják, de erre viszonylag ritkán van szükség. Két nap, míg a Krenkataurt elérik, de annyira kevés erőfeszítésbe kerül, hogy még így is megéri.
A legutóbbi zendülés óta a büntetőtelep parancsnoka rájött, hogy a rabok jobban kezelhetők, ha néha friss levegőhöz jutnak. A bánya nyomasztó, föld alatti világát csak a törpék meg a kormosok bírják huzamosabb ideig. Leszerződött tehát néhány hajótulajdonossal, hogy némi fizetségért felvontatja a hajóikat az Erdőkerülő-folyón. Állatoknak való munka, de a raboknak ez is felüdülés, a Krenkataurnak meg bevétel. A méltóságos Tanácsnak pedig nem kell róla tudni.
A Szelindek elé negyven fegyencet fognak. Itt nincs váltás, mint egy bányában, csak kétóránként pihenő. Virradatkor indulás, alkonyatkor táborverés. A brigádra tíz lovasíjász vigyáz. Napközben nincs sok dolguk. A láncról, ami minden rabot összeköt, csak a tábor felállításakor vesznek le néhány főt, és a nyakbilincset azokon is fent hagyják. A napi robot után senkinek nincs ereje balhézni, főleg nem így télvíz idején. Aki ágaskodik, kurvára megfürdetik az őrök a folyóban.
A Szelindek fedélzetén délelőtt a kapitány, délután az elsőtiszt marad, hogy kormányozzon, a matrózok a parton sétálnak a fegyencekkel. Wruzto kibulizza magának, hogy szintén a hajón maradhasson. Ha már fizetett az útért, semmi kedve naphosszat vakoskodni. Ettől független meghúzza magát: csak a legénységgel bratyizik, és éjszaka se nagyon hagyja el a fedélzetet. Minél kevesebbet látják az őrök, annál jobb.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szó se róla, miután a gázlón áthúzták, a Szelindek hibátlanul megindul a folyón fölfelé. Igazából ahhoz kell a lavírozás, hogy mindig a lehető legkisebb sodrásban tartsák. Amikor a szél nem elég erős, a kormányevezőkkel támogatják, de erre viszonylag ritkán van szükség. Két nap, míg a Krenkataurt elérik, de annyira kevés erőfeszítésbe kerül, hogy még így is megéri.
A legutóbbi zendülés óta a büntetőtelep parancsnoka rájött, hogy a rabok jobban kezelhetők, ha néha friss levegőhöz jutnak. A bánya nyomasztó, föld alatti világát csak a törpék meg a kormosok bírják huzamosabb ideig. Leszerződött tehát néhány hajótulajdonossal, hogy némi fizetségért felvontatja a hajóikat az Erdőkerülő-folyón. Állatoknak való munka, de a raboknak ez is felüdülés, a Krenkataurnak meg bevétel. A méltóságos Tanácsnak pedig nem kell róla tudni.
A Szelindek elé negyven fegyencet fognak. Itt nincs váltás, mint egy bányában, csak kétóránként pihenő. Virradatkor indulás, alkonyatkor táborverés. A brigádra tíz lovasíjász vigyáz. Napközben nincs sok dolguk. A láncról, ami minden rabot összeköt, csak a tábor felállításakor vesznek le néhány főt, és a nyakbilincset azokon is fent hagyják. A napi robot után senkinek nincs ereje balhézni, főleg nem így télvíz idején. Aki ágaskodik, kurvára megfürdetik az őrök a folyóban.
A Szelindek fedélzetén délelőtt a kapitány, délután az elsőtiszt marad, hogy kormányozzon, a matrózok a parton sétálnak a fegyencekkel. Wruzto kibulizza magának, hogy szintén a hajón maradhasson. Ha már fizetett az útért, semmi kedve naphosszat vakoskodni. Ettől független meghúzza magát: csak a legénységgel bratyizik, és éjszaka se nagyon hagyja el a fedélzetet. Minél kevesebbet látják az őrök, annál jobb.*
6213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:44:21
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is megy olyan rosszul. A főtéren senki nem lökte arrébb, senki nem bántotta, probléma nélkül eljutott a városkapuig, amit most már maga mögött is hagyhat. A neheze azonban csak most jön. Napok, hatok, vagy ki tudja mennyi idő lesz, mire eléri a kikötőt, de nem számít. Igazából nincs mit veszítenie, ennél rosszabb már úgysem lehet. Azért még egyszer visszanéz a fölé tornyosuló falakra, és eltűnődik rajta, hogy látja-e még őket valaha, miközben mezítláb lépked tovább, egyre távolabb a biztonságot nyújtó várostól.*
6212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:57:51
Üzenet elküldve: 2023-12-20 21:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan eléri a városhatárt, a horizonton már fel-fel tűnik a dombok tetején Arthenior. Igaz, hunyorogva kell néznie, hiszen időközben sérült szemére megvakult, s emiatt igazán nagy ellenszenvet érez a pókok irányába mostanság, de a Lihanechben töltött idő alatt sikerült megszoknia a térlátás nélküli kardforgatás művészetét, mely nem volt egy egyszerű folyamat.
Az egyik domb tetején lovát megfékezi, kis habozás után csuklyáját a fejére húzza, majd megrántja a gyeplőt; a hátas kényelmes ügetéssel indul meg a Karavánút mentén, s ha útja zavartalan marad, két-három fertályóra múlva már a városba is érkezik.*
Az egyik domb tetején lovát megfékezi, kis habozás után csuklyáját a fejére húzza, majd megrántja a gyeplőt; a hátas kényelmes ügetéssel indul meg a Karavánút mentén, s ha útja zavartalan marad, két-három fertályóra múlva már a városba is érkezik.*
6211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-12-10 22:50:21
Üzenet elküldve: 2023-12-10 22:50:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
~ Végre újabb állomáshoz ért utam. Már látszanak az épületek. Szomorú, hogy az itteni népek más utat választottak. A természettől egyre távolabb és távolabb kerülnek. Nincs már meg a harmónia. Vajon a druidák mit szólnának, erre már kevesebb a vad is. Óvatosnak kell lennem, nem szabad, hogy figyelmem lankadjon. A bölcsek is megmondták, a tudáshoz vezető út sokkal veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az út is olyan, akár a víz, hűsítő és szomjat olt, de mérget is rejthet. Vagy akár a tűz amely meleget biztosít, de akár falvakat is porig égethet. Az elemek ereje és bölcsessége lehet áldás és átok.
Kíváncsi vagyok, milyen népek lakják a vidéket. Már nincs messze a város. A vándor minek is nevezte? Arthenior. Lehetőség, vagy korlát és tévút? Káosz és zűrzavar vagy egyensúly és béke? ~
* A gondolattól megszomjazik. Előveszi a kulacsát és nagyot kortyol belőle. Kevés víz elindul a szája sarkából. Lassú mozdulattal letörli, miközben körülnéz. Lépteit szaporázva tovább indul. Egy sóhaj kíséretében fohászt mormol őseihez. *
~ Végre újabb állomáshoz ért utam. Már látszanak az épületek. Szomorú, hogy az itteni népek más utat választottak. A természettől egyre távolabb és távolabb kerülnek. Nincs már meg a harmónia. Vajon a druidák mit szólnának, erre már kevesebb a vad is. Óvatosnak kell lennem, nem szabad, hogy figyelmem lankadjon. A bölcsek is megmondták, a tudáshoz vezető út sokkal veszélyesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Az út is olyan, akár a víz, hűsítő és szomjat olt, de mérget is rejthet. Vagy akár a tűz amely meleget biztosít, de akár falvakat is porig égethet. Az elemek ereje és bölcsessége lehet áldás és átok.
Kíváncsi vagyok, milyen népek lakják a vidéket. Már nincs messze a város. A vándor minek is nevezte? Arthenior. Lehetőség, vagy korlát és tévút? Káosz és zűrzavar vagy egyensúly és béke? ~
* A gondolattól megszomjazik. Előveszi a kulacsát és nagyot kortyol belőle. Kevés víz elindul a szája sarkából. Lassú mozdulattal letörli, miközben körülnéz. Lépteit szaporázva tovább indul. Egy sóhaj kíséretében fohászt mormol őseihez. *
6210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:34:56
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:34:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Echós szekér közelít Artheniorhoz, a város már épp kezdett kirajzolódni a távolban, amikor a nap lement, hogy kellemetlen alkonyati sötétségbe borítsa a tájat. A napnak ebben a szakaszában már nem szokás az úton haladni, de Orthus jó pár órás késéssel indult útnak. Reggel még egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen gyorsan fog távozni a kikötőből. Csak holnap akart elindulni, korán reggel. De ehelyett így alakultak a dolgok.
A nap elején azért ösztökélte nagyobb tempóra az igavonóit, mert az otthonról sürgönnyel érkezett rossz hír felbőszítette és minél hamarabb haza akart érni. Aztán nap közben lehiggadt és belátta, hogy az erőltetett menettel csak az értékes igavonóit hajszolja túl. Most, a nap leszálltával azonban már azért gyorsíttat ismét a tempón, mert semmi kedve a város falain kívül lenni, amikor leszáll az éj. Ez már mindenképpen bekövetkezik, úgyhogy inkább csak a lehető legrövidebb időre akar ebben a korántsem veszélytelen helyzetben lenni.
Szerencsére a vadak még éjjelente is messze elkerülik a karavánutat, a haramiák pedig nem számítanak arra, hogy egy ilyen napszakban bárkit az úton érhetnek. Így a szekér zavartalanul halad tovább a hűvös éjszakában.*
*Echós szekér közelít Artheniorhoz, a város már épp kezdett kirajzolódni a távolban, amikor a nap lement, hogy kellemetlen alkonyati sötétségbe borítsa a tájat. A napnak ebben a szakaszában már nem szokás az úton haladni, de Orthus jó pár órás késéssel indult útnak. Reggel még egyáltalán nem számított arra, hogy ilyen gyorsan fog távozni a kikötőből. Csak holnap akart elindulni, korán reggel. De ehelyett így alakultak a dolgok.
A nap elején azért ösztökélte nagyobb tempóra az igavonóit, mert az otthonról sürgönnyel érkezett rossz hír felbőszítette és minél hamarabb haza akart érni. Aztán nap közben lehiggadt és belátta, hogy az erőltetett menettel csak az értékes igavonóit hajszolja túl. Most, a nap leszálltával azonban már azért gyorsíttat ismét a tempón, mert semmi kedve a város falain kívül lenni, amikor leszáll az éj. Ez már mindenképpen bekövetkezik, úgyhogy inkább csak a lehető legrövidebb időre akar ebben a korántsem veszélytelen helyzetben lenni.
Szerencsére a vadak még éjjelente is messze elkerülik a karavánutat, a haramiák pedig nem számítanak arra, hogy egy ilyen napszakban bárkit az úton érhetnek. Így a szekér zavartalanul halad tovább a hűvös éjszakában.*
6209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-23 22:51:16
Üzenet elküldve: 2023-11-23 22:51:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors tempója meghozza gyümölcsét és a távolban már a város kezd kibontakozni a szeme előtt. Tervei szerint a főtéren még megnézi a hirdetéseket. Ezt elfelé jövet előtt is megnézte. Egy jó lehetőség sosem lehet tudni, hogy mikor találja meg az orkot. Persze erre kevés esélyt lát, így marad az eredeti céljánál. Felkeresi ismerősét a szegénynegyedben, felveszi tőle a maradék holmiját, majd távozik a kikötő felé. Talán egy éjszakát még megalszik a pegazusban, amihez némi arany is kellene. Ennek most híján vagy, így kétséges, hogy valami romos házban húzza meg magát. De ezen ráér még gondolkodni mire oda jut.*
6208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:01:56
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:01:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Bár nem jár még túlzottan későre - vagy legalábbis Mykael úgy gondolja, nem lehet túl késő - a nap már erőteljesen lemenőben van. Hiszen a Levelek havának végéhez közelítünk, ilyenkor már hamarabb sötétedik.
Azért a város épületei valamennyire kivehetőek, de még inkább a fény, ami a házakból és az utcai világításból árad - már ahol van olyan.
Jó is, hogy végéhez közeledik az út, mert egy egész napon át gyalogolni még neki is megerőltető. Igaz, ez most nem "erőltetett menet" volt, amire szintén képes volt folyamatosan. De nem is kényelmes bóklászás. Ide akart érni, hát nem állt meg sokat pihenni, még az elemózsiát (kétszersültet) is gyaloglás közben fogyasztotta el. Érzi is már, hogy a hátizsákja, és benne minden ingósága, igencsak nyomja a hátát. Mihamarabb el akar hát jutni a Wegtoreni kalmárba.*
*Bár nem jár még túlzottan későre - vagy legalábbis Mykael úgy gondolja, nem lehet túl késő - a nap már erőteljesen lemenőben van. Hiszen a Levelek havának végéhez közelítünk, ilyenkor már hamarabb sötétedik.
Azért a város épületei valamennyire kivehetőek, de még inkább a fény, ami a házakból és az utcai világításból árad - már ahol van olyan.
Jó is, hogy végéhez közeledik az út, mert egy egész napon át gyalogolni még neki is megerőltető. Igaz, ez most nem "erőltetett menet" volt, amire szintén képes volt folyamatosan. De nem is kényelmes bóklászás. Ide akart érni, hát nem állt meg sokat pihenni, még az elemózsiát (kétszersültet) is gyaloglás közben fogyasztotta el. Érzi is már, hogy a hátizsákja, és benne minden ingósága, igencsak nyomja a hátát. Mihamarabb el akar hát jutni a Wegtoreni kalmárba.*
6207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:52:11
Üzenet elküldve: 2023-11-13 14:52:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főteret elhagyva rátér a kereskedők útjára. A város egyre messzebb kerül tőle és a táj egyre kopárabb. Eltűnnek az épületek s helyüket mezők, földek és tanyák veszik át. Néha egy-egy vad, nyúl őz is feltűnik a látóhatáron, de velük most nem törődik. Nem vadászni indul, csupán a szántóföldek világa felé tart éppen. Ahogy a tél beköszönt, egyre inkább hűvösödik az idő. A prémes felső már igencsak elkel a védtelen szél fújta utakon. Néha egy őrjárat halad el mellette a város őrség tagjaiból. Csuklyája takarásából biccent a felé köszönő katonáknak. Ahogy távolodik valószínű már nem fog velük találkozni. Léptei sietősek, bár ekkora magassággal könnyebben halad az ork fia. Megszokta már a páncélját, így szokatlanul könnyűnek is érzi magát nélküle. A távolban közben kezd kibontakozni a szántóföldek hatalmas területe, ami az egész világuk szinte éléskamrájaként nevezhető. Már learattak mindent amit lehet, így puszta földet láthat legjobb esetben is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6207-6226