Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-10 21:25:07
Üzenet elküldve: 2015-09-10 21:25:07
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Tábor//
* Az éj eseménytelenül telik, szerencsére. Tyran már kezd álmosodni, mikor Darel jelez neki, hogy aludhat. Közelebb húzódik a tűzhöz, és vízszintesbe vágja magát. Elaludva, mint általában, a hasi gyönyörökről álmodik. Most például az utóbbi idő legfinomabb almáspitéjéről, amit azzal az Amycchaval készített el. * ~Amyccha? Vagy valami ilyesmi volt a neve... Nem is ez a lényeg, hanem a pite. Nyamm. ~
//Reggel//
* A többiekkel együtt kel, s hamar rendbe is szedi magát. Indulásra készen áll, mielőtt reggeliznének, most viszont okosabb lesz, mert nehéz pallosát a mellette haladó szekérre fogja feltenni, hogy csak Klémorát kelljen cipelnie. A kettőt egyszerre amúgy sem tudná használni. *
//Napokkal később//
* Természetesen él a lehetőséggel és szaván fogja Darelt egy pár edzés erejéig, míg lassan megközelítik a karavánpihenőt, aztán magát a karavánpihenőt is... *
* Az éj eseménytelenül telik, szerencsére. Tyran már kezd álmosodni, mikor Darel jelez neki, hogy aludhat. Közelebb húzódik a tűzhöz, és vízszintesbe vágja magát. Elaludva, mint általában, a hasi gyönyörökről álmodik. Most például az utóbbi idő legfinomabb almáspitéjéről, amit azzal az Amycchaval készített el. * ~Amyccha? Vagy valami ilyesmi volt a neve... Nem is ez a lényeg, hanem a pite. Nyamm. ~
//Reggel//
* A többiekkel együtt kel, s hamar rendbe is szedi magát. Indulásra készen áll, mielőtt reggeliznének, most viszont okosabb lesz, mert nehéz pallosát a mellette haladó szekérre fogja feltenni, hogy csak Klémorát kelljen cipelnie. A kettőt egyszerre amúgy sem tudná használni. *
//Napokkal később//
* Természetesen él a lehetőséggel és szaván fogja Darelt egy pár edzés erejéig, míg lassan megközelítik a karavánpihenőt, aztán magát a karavánpihenőt is... *
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-10 20:45:50
Üzenet elküldve: 2015-09-10 20:45:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Amikor a kalózlány a lóra érti azt a mondatot, amit Nadae-re kellett volna, akkor a mágustanonc a jobb kezével elengedi a gyeplőt és homlokon csapja magát.*
-Pfsz! Nadaénál, nem a lónál!
*Legyint egyet mellé, de úgy dönt, hogy nem firtatja a továbbiakat, mert a végén egy levelibéka szintjére süllyednek agyilag, mire megérteti vele a hasonlatot.*
-Nekem még nem fordult meg a fejemben, bár kétségtelenül tenyérbemászó néha, ha berumozik.
*Meg persze akkor is nehéz eset, amikor nem, de Dynti példájából tanulva nem lehetetlen kezelni az efféléket. Bizton sok hasonlóság lesz köztük.*
-A Kárhozottak alapból egy olyan csoport, aki nem fog nagy népszerűségnek örvendeni az alvilági körökben. Megelőző csapásokat kell ejtenünk, hogy féljék a nevünket!
*Például egy kis tűzzel. Igen. A tűz az mindig megfelelő a félelemkeltésre és a káoszra, jóllehet, hogy a háborúra is, de az most nem lényeges.*
-Nem azért hízelgek, mert már megkaptalak. Egyszerűen csak jólesik. De ahogy látom, neked is!
*Sandít hátra a mögötte ücsörgő lányra, majd a következő mondatára elmosolyodik.*
-Öt nap nem hosszú idő. Sokkal többet jöttünk eddig. Visszafelé pedig felülhetünk majd egy hajóra, azzal gyorsabb lesz és elkerüljük a barbárokat. Mellesleg örülj neki, hogy nem kell gyalogolni!
*Magyaráz, miközben megsarkallja a lovat és ügető tempóra kapcsol.
A további beszédet csak csendesen hallgatja, egészen addig, míg a karavánpihenős kiruccanásuk idejére nem terelődik a szó egy hirtelen közbevágott kérdéssel.*
-Remélhetőleg csak két nap lesz.
*Válaszol, bár hallani a hangján, hogy ezúttal nem túl biztos a kijelentésében. Lehet ugyanis kettő, de akár öt nap is.*
-Hiányzik a barlang, vagy meguntad a társaságom?
*Amikor a kalózlány a lóra érti azt a mondatot, amit Nadae-re kellett volna, akkor a mágustanonc a jobb kezével elengedi a gyeplőt és homlokon csapja magát.*
-Pfsz! Nadaénál, nem a lónál!
*Legyint egyet mellé, de úgy dönt, hogy nem firtatja a továbbiakat, mert a végén egy levelibéka szintjére süllyednek agyilag, mire megérteti vele a hasonlatot.*
-Nekem még nem fordult meg a fejemben, bár kétségtelenül tenyérbemászó néha, ha berumozik.
*Meg persze akkor is nehéz eset, amikor nem, de Dynti példájából tanulva nem lehetetlen kezelni az efféléket. Bizton sok hasonlóság lesz köztük.*
-A Kárhozottak alapból egy olyan csoport, aki nem fog nagy népszerűségnek örvendeni az alvilági körökben. Megelőző csapásokat kell ejtenünk, hogy féljék a nevünket!
*Például egy kis tűzzel. Igen. A tűz az mindig megfelelő a félelemkeltésre és a káoszra, jóllehet, hogy a háborúra is, de az most nem lényeges.*
-Nem azért hízelgek, mert már megkaptalak. Egyszerűen csak jólesik. De ahogy látom, neked is!
*Sandít hátra a mögötte ücsörgő lányra, majd a következő mondatára elmosolyodik.*
-Öt nap nem hosszú idő. Sokkal többet jöttünk eddig. Visszafelé pedig felülhetünk majd egy hajóra, azzal gyorsabb lesz és elkerüljük a barbárokat. Mellesleg örülj neki, hogy nem kell gyalogolni!
*Magyaráz, miközben megsarkallja a lovat és ügető tempóra kapcsol.
A további beszédet csak csendesen hallgatja, egészen addig, míg a karavánpihenős kiruccanásuk idejére nem terelődik a szó egy hirtelen közbevágott kérdéssel.*
-Remélhetőleg csak két nap lesz.
*Válaszol, bár hallani a hangján, hogy ezúttal nem túl biztos a kijelentésében. Lehet ugyanis kettő, de akár öt nap is.*
-Hiányzik a barlang, vagy meguntad a társaságom?
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:52:57
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:52:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Beszerző körút – édes kettesben //
- Mármint… Legyünk erősebbek egy több százkilós állatnál? *Persze, hogy nem érti Taran ez alatt mire gondolt. Minek is értené, hiszen van nagyobb gondja is.* Mondd csak te meghibbantál? *Böki meg az oldalát a férfinek.* Neked is megártott az az idióta rum. Kevesebbet kéne piálnod. *A végét persze maga is elröhögi, de valahol azért mégis csak komolyan gondolta. Elég, ha az egyikőjük részegeskedik állandóan, s az legyen, akinek értelmei képességeinek nem annyira megkérdőjelezhetőek, mint a Dyntié.*
- Elbeszélgethetünk vele végül is. Ha Nadot akarja megölni, akkor túl nagy baj nem lehet vele. Hiszen melyikünk fejében ne fordult volna még meg, hogy belefojtsuk azt a sötétbarna fejét abba a kis tóba a barlang közepén? *Veti fel a költői kérdést, ami leginkább szívéből szól. Na persze eszébe sem jutna megölni a kalózkát, kivel akkora az összhang közöttük, de azért a gondolattal még nem árt neki.*
- Szerintem ne aggódjunk annyira miatta. Elég régóta ismerem már Nadot, hogy tudjam, hogy nem olyan könnyű eltenni láb alól. De, ha mégis, hát majd megtudják, hogy kivel húztak ujjat. *Ehhez illene egy kacsintás is, de nem biztos benne, hogy Taran háta venné a lapot, ezért inkább kihagyja.
A téma persze, ő miatta, de megint a haja. Úgy látszik kénytelen beletörődni ebbe a színbe, pedig szereti is az első pillanattól fogva, de nem mondhatni veszélytelennek. Amikor viszont újabb bók érkezik, magában elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Már régen félvállról veszi a bókokat, de Taran akárhányszor mond egyet, mindig belepirul, mintha olyat hallana, ami új neki. Ráadásul még egy frappáns reakció sem jut eszébe.*
- Ugyan nem kell itt hízelegned, már kétszer megkaptál. *Mondja, mint akit egyáltalán nem is érdekel. Közben pedig egyre biztosabb benne, hogy marad a vörös hajnál és ennél a fehér ruhánál.*
- Öt nap? *Rögtön lehervad a mosoly szájáról.* Öt napig kell ezen a micsodán ülnöm? *Pedig az még semmi ahhoz képest, hogy mióta vannak úton.*
- Na jó, kibírom. Ki fogom bírni. Tuti ki fogom. *Biztatja magát.* Tudod, amikor kislány voltam, volt egy vénasszony… Na jó, igazából a nagyanyám volt, de akkor is vén. Na mindegy. Szóval rámerőltetett egy hihetetlen gusztustalan és kényelmetlen cipőt. Ahol csak lehetett ott nyomta a lábam. Amikor pedig azt látta, hogy megpróbálok kibújni belőle rácsapott a hátamra az aranypálcájával, amivel mindig úgy szeretett csapkodni. *Hangja a mesélgetés közben gyorsan változik, hol gúnyosan, magas hangon beszél, hol idegesen, hol pedig csak olyan ábrándosan.* Na és azt mondta: „Egész nap ebben kell lenned és, ha meglátom még egyszer, hogy ki akarsz belőle bújni vagy ilyen savanyú képet vágsz, akkor kettétöröm a fejeden.” Mondván, hogy egy hölgynek mindent ki kell bírnia és nem szabad mutatnia, ha rosszul érzi magát, vagy fáj valamije. Na, hát én kibírtam. Akkor ezt a lovaglást is ki fogom. *Kicsit hosszúra sikerült önbiztatás lett, de, mint tudjuk, olykor megindul a szája.*
- Aha, szóval alszik. Reméltem is. Nem akarok arra kelni, hogy a képembe bámul. *Persze, hogy nem tudja alszanak-e a lovak, hiszen állnak azok folyamatosan, és a vöröske sosem figyelte őket esténként. De legalább még egy dolog, amit megtanulhat.*
- Nem látok jobban. *Jelenti kis dacosan, mint aki mérges, amiért Taran képes volt megkérdőjelezni állapotát. Való igaz, hogy kicsit azért olykor rá is játszik, jólesik neki a ritkán tapasztalt gondoskodás.* De voltam olyan mérges, hogy ez ne zavarjon. *Kicsit azért unatkozik. A férfi fogja a gyeplőt, irányítja a lovat, ő pedig csak majomkodik itt hátul, így természetesen továbbra is fecseg.*
- A nagyanyám erre is biztos azt mondaná, hogy: Semmiség. Mi nők vakon is képesek vagyunk egyenes tartással követni a férfiak minden egyes pislogását. *Változtatja el a hangját.* Na persze… ÉS Taran. Mennyi idő amíg te is megtanulod amit kell?
- Mármint… Legyünk erősebbek egy több százkilós állatnál? *Persze, hogy nem érti Taran ez alatt mire gondolt. Minek is értené, hiszen van nagyobb gondja is.* Mondd csak te meghibbantál? *Böki meg az oldalát a férfinek.* Neked is megártott az az idióta rum. Kevesebbet kéne piálnod. *A végét persze maga is elröhögi, de valahol azért mégis csak komolyan gondolta. Elég, ha az egyikőjük részegeskedik állandóan, s az legyen, akinek értelmei képességeinek nem annyira megkérdőjelezhetőek, mint a Dyntié.*
- Elbeszélgethetünk vele végül is. Ha Nadot akarja megölni, akkor túl nagy baj nem lehet vele. Hiszen melyikünk fejében ne fordult volna még meg, hogy belefojtsuk azt a sötétbarna fejét abba a kis tóba a barlang közepén? *Veti fel a költői kérdést, ami leginkább szívéből szól. Na persze eszébe sem jutna megölni a kalózkát, kivel akkora az összhang közöttük, de azért a gondolattal még nem árt neki.*
- Szerintem ne aggódjunk annyira miatta. Elég régóta ismerem már Nadot, hogy tudjam, hogy nem olyan könnyű eltenni láb alól. De, ha mégis, hát majd megtudják, hogy kivel húztak ujjat. *Ehhez illene egy kacsintás is, de nem biztos benne, hogy Taran háta venné a lapot, ezért inkább kihagyja.
A téma persze, ő miatta, de megint a haja. Úgy látszik kénytelen beletörődni ebbe a színbe, pedig szereti is az első pillanattól fogva, de nem mondhatni veszélytelennek. Amikor viszont újabb bók érkezik, magában elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Már régen félvállról veszi a bókokat, de Taran akárhányszor mond egyet, mindig belepirul, mintha olyat hallana, ami új neki. Ráadásul még egy frappáns reakció sem jut eszébe.*
- Ugyan nem kell itt hízelegned, már kétszer megkaptál. *Mondja, mint akit egyáltalán nem is érdekel. Közben pedig egyre biztosabb benne, hogy marad a vörös hajnál és ennél a fehér ruhánál.*
- Öt nap? *Rögtön lehervad a mosoly szájáról.* Öt napig kell ezen a micsodán ülnöm? *Pedig az még semmi ahhoz képest, hogy mióta vannak úton.*
- Na jó, kibírom. Ki fogom bírni. Tuti ki fogom. *Biztatja magát.* Tudod, amikor kislány voltam, volt egy vénasszony… Na jó, igazából a nagyanyám volt, de akkor is vén. Na mindegy. Szóval rámerőltetett egy hihetetlen gusztustalan és kényelmetlen cipőt. Ahol csak lehetett ott nyomta a lábam. Amikor pedig azt látta, hogy megpróbálok kibújni belőle rácsapott a hátamra az aranypálcájával, amivel mindig úgy szeretett csapkodni. *Hangja a mesélgetés közben gyorsan változik, hol gúnyosan, magas hangon beszél, hol idegesen, hol pedig csak olyan ábrándosan.* Na és azt mondta: „Egész nap ebben kell lenned és, ha meglátom még egyszer, hogy ki akarsz belőle bújni vagy ilyen savanyú képet vágsz, akkor kettétöröm a fejeden.” Mondván, hogy egy hölgynek mindent ki kell bírnia és nem szabad mutatnia, ha rosszul érzi magát, vagy fáj valamije. Na, hát én kibírtam. Akkor ezt a lovaglást is ki fogom. *Kicsit hosszúra sikerült önbiztatás lett, de, mint tudjuk, olykor megindul a szája.*
- Aha, szóval alszik. Reméltem is. Nem akarok arra kelni, hogy a képembe bámul. *Persze, hogy nem tudja alszanak-e a lovak, hiszen állnak azok folyamatosan, és a vöröske sosem figyelte őket esténként. De legalább még egy dolog, amit megtanulhat.*
- Nem látok jobban. *Jelenti kis dacosan, mint aki mérges, amiért Taran képes volt megkérdőjelezni állapotát. Való igaz, hogy kicsit azért olykor rá is játszik, jólesik neki a ritkán tapasztalt gondoskodás.* De voltam olyan mérges, hogy ez ne zavarjon. *Kicsit azért unatkozik. A férfi fogja a gyeplőt, irányítja a lovat, ő pedig csak majomkodik itt hátul, így természetesen továbbra is fecseg.*
- A nagyanyám erre is biztos azt mondaná, hogy: Semmiség. Mi nők vakon is képesek vagyunk egyenes tartással követni a férfiak minden egyes pislogását. *Változtatja el a hangját.* Na persze… ÉS Taran. Mennyi idő amíg te is megtanulod amit kell?
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:02:39
Üzenet elküldve: 2015-09-09 19:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Még mindig kajánul mosolyog és nem csak magában, ahogy suttogja a választ Liának.*
-Komolyan azt akarod, hogy tisztázzuk? Itt mindenki előtt?
*Tudja jól, hogy ennek pirulás lesz a vége, mint általában, ha ilyen kétértelműen, egyértelmű dolgok kerülnek szóba közöttük. Attól, hogy csak az ő háta miatt Lia éber marad meghatódik. Jó érzés tudni, hogy ennyire törődik vele, de azért meg tudná magát is védeni.*
-Egy fa is megteszi, hogy védje a hátamat, de nagyon kedves tőled, ha nem hagysz magamra éber óráimban sem.
*Keze kicsit feljebb csúszik a lány derekán, de aztán vissza is kerül gyorsan oda ahol eddig volt. Sajnálja Asgallt és nem akar hirtelen őszinte lenni Liával. Nincs baj azzal a sós gyógynövény vacsorával, mert nem rossz, de az nem jelenti azt, hogy jó. Neki mivel Lia főzte, ezért királyi lakoma, de persze nem választaná azt soha, ha a saját vacsorájáról lenne szó és volna választása. Akkor már inkább a ma esti menü a kedvére való. Gondolkodik, vajon legyen őszinte ebben a dologban. A nyakában érzi Lia finom leheletét, ahogy ott suttog és nincs kedve azt mondani nagyrészt, azért ette meg mind, mert ő adta, ő készítette és ő kérte, hogy egye meg.*
-Tudod az igazság az, hogy a kedvenc csemegém lett a pityóka, persze Lia módra.
*Egy csókot lehet a homlokára és részéről le van tudva a pityóka kérdése. Mire Lia elalszik végül már valahogy a tenyérnyi hely, amit maguk között hagyott régen nincs közöttük. öleli magához, karját a lány feje alatt nyugtatva és másik keze ügyében ott fekszik a kard amivel a derekát öleli. Meditálva várja a váltást. Ha Darel jelez nem nagyon kell, majd mély álomból felnoszogatni, könnyen fog ébredni. Valóban hamar ébred, amikor meghallja Darel hangját, hogy Liával ők fognak őrködni. Megsimogatja Lia arcát, ha még nincs ébren és így keltegeti. Ha felébredt, akkor mosolyogva segíti fel. Mivel nem történt semmi különös, odaszól Darelnek, hogy átveszik a dolgot, aztán megy a megfigyelő helyre a pokróccal együtt. A kardját maga mellé támassza és ha Lia beleegyezik akkor a vállát átölelve kezdi meg a hosszú őrködést. Nem akarja zavarni a többieket a csacsogással, de nem tudja megállni, hogy ébredés után ne súgja még a fülébe, ha már csak ők ketten néznek farkas szemet a sötétséggel a tábort őrizve.*
-Szeretlek...
//Reggel//
*Nem alszik végül és a virrasztás és az őrség nem esik nehezére. Miután a tábor felébred a nyugodalmas éjszaka után szól Darelnek, hogy nem láttak semmi említésre méltót, aztán megmozgatja kicsit a tagjait a hosszú út előtt, ami valószínűleg ma is vár, majd rájuk. Több, mint valószínű, hogy Lia a reggeli osztásnál is jeleskedik, úgyhogy segít neki kiosztani az adagokat, aztán mellételepedve megeszi ő is a részét a reggeliből. Darelt hallva tudja hosszú út áll előttük, de nem bánja Lia mellett semmit sem bán meg soha. Asgall nyöszörgésére nem késlekedik és odalépve segít neki a szekérre kerülni.*
~Szegény fickó remélem hamar helyre jön.~
*Aztán, ha indul a karaván megint csak elfoglalja helyét hátul Lia oldalán és úgy követi a menetet.*
// Napok múltán... //
*Az úton nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor Liát ugrathatja, vagy csókolhatja. Bizony ilyen is megesik ne egyszer, ha már hátul kaptak helyet a takarásban. Kézen fogva a lánnyal csevegve, a hosszú út egyetlen perce sem tűnik monotonnak. Nem mulasztja el, azért, hogy jó hátvédként körbekémleljen időnként, de szerencsére semmi nem fenyegeti őket, vagy ha igen akkor az nagyon is jól elrejtőzött a szemük elől. Lia csodás gyógyító, mert egy idő után Asgall felépülni látszik és már a saját lábán is tud menni velük nem is akarja elrejteni milyen büszke kedvese gyógyító tudására. Újra és újra elmondja neki, hogy elképesztő, hogy mi mindenhez ért és csodálja érte. Nemsokára épségben meg is érkeznek a Hold karavánpihenőhöz, ami egy hosszabb pihenőt jelent ismét, mielőtt nekivágnak újra az útnak.*
//Tábor//
*Még mindig kajánul mosolyog és nem csak magában, ahogy suttogja a választ Liának.*
-Komolyan azt akarod, hogy tisztázzuk? Itt mindenki előtt?
*Tudja jól, hogy ennek pirulás lesz a vége, mint általában, ha ilyen kétértelműen, egyértelmű dolgok kerülnek szóba közöttük. Attól, hogy csak az ő háta miatt Lia éber marad meghatódik. Jó érzés tudni, hogy ennyire törődik vele, de azért meg tudná magát is védeni.*
-Egy fa is megteszi, hogy védje a hátamat, de nagyon kedves tőled, ha nem hagysz magamra éber óráimban sem.
*Keze kicsit feljebb csúszik a lány derekán, de aztán vissza is kerül gyorsan oda ahol eddig volt. Sajnálja Asgallt és nem akar hirtelen őszinte lenni Liával. Nincs baj azzal a sós gyógynövény vacsorával, mert nem rossz, de az nem jelenti azt, hogy jó. Neki mivel Lia főzte, ezért királyi lakoma, de persze nem választaná azt soha, ha a saját vacsorájáról lenne szó és volna választása. Akkor már inkább a ma esti menü a kedvére való. Gondolkodik, vajon legyen őszinte ebben a dologban. A nyakában érzi Lia finom leheletét, ahogy ott suttog és nincs kedve azt mondani nagyrészt, azért ette meg mind, mert ő adta, ő készítette és ő kérte, hogy egye meg.*
-Tudod az igazság az, hogy a kedvenc csemegém lett a pityóka, persze Lia módra.
*Egy csókot lehet a homlokára és részéről le van tudva a pityóka kérdése. Mire Lia elalszik végül már valahogy a tenyérnyi hely, amit maguk között hagyott régen nincs közöttük. öleli magához, karját a lány feje alatt nyugtatva és másik keze ügyében ott fekszik a kard amivel a derekát öleli. Meditálva várja a váltást. Ha Darel jelez nem nagyon kell, majd mély álomból felnoszogatni, könnyen fog ébredni. Valóban hamar ébred, amikor meghallja Darel hangját, hogy Liával ők fognak őrködni. Megsimogatja Lia arcát, ha még nincs ébren és így keltegeti. Ha felébredt, akkor mosolyogva segíti fel. Mivel nem történt semmi különös, odaszól Darelnek, hogy átveszik a dolgot, aztán megy a megfigyelő helyre a pokróccal együtt. A kardját maga mellé támassza és ha Lia beleegyezik akkor a vállát átölelve kezdi meg a hosszú őrködést. Nem akarja zavarni a többieket a csacsogással, de nem tudja megállni, hogy ébredés után ne súgja még a fülébe, ha már csak ők ketten néznek farkas szemet a sötétséggel a tábort őrizve.*
-Szeretlek...
//Reggel//
*Nem alszik végül és a virrasztás és az őrség nem esik nehezére. Miután a tábor felébred a nyugodalmas éjszaka után szól Darelnek, hogy nem láttak semmi említésre méltót, aztán megmozgatja kicsit a tagjait a hosszú út előtt, ami valószínűleg ma is vár, majd rájuk. Több, mint valószínű, hogy Lia a reggeli osztásnál is jeleskedik, úgyhogy segít neki kiosztani az adagokat, aztán mellételepedve megeszi ő is a részét a reggeliből. Darelt hallva tudja hosszú út áll előttük, de nem bánja Lia mellett semmit sem bán meg soha. Asgall nyöszörgésére nem késlekedik és odalépve segít neki a szekérre kerülni.*
~Szegény fickó remélem hamar helyre jön.~
*Aztán, ha indul a karaván megint csak elfoglalja helyét hátul Lia oldalán és úgy követi a menetet.*
// Napok múltán... //
*Az úton nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, amikor Liát ugrathatja, vagy csókolhatja. Bizony ilyen is megesik ne egyszer, ha már hátul kaptak helyet a takarásban. Kézen fogva a lánnyal csevegve, a hosszú út egyetlen perce sem tűnik monotonnak. Nem mulasztja el, azért, hogy jó hátvédként körbekémleljen időnként, de szerencsére semmi nem fenyegeti őket, vagy ha igen akkor az nagyon is jól elrejtőzött a szemük elől. Lia csodás gyógyító, mert egy idő után Asgall felépülni látszik és már a saját lábán is tud menni velük nem is akarja elrejteni milyen büszke kedvese gyógyító tudására. Újra és újra elmondja neki, hogy elképesztő, hogy mi mindenhez ért és csodálja érte. Nemsokára épségben meg is érkeznek a Hold karavánpihenőhöz, ami egy hosszabb pihenőt jelent ismét, mielőtt nekivágnak újra az útnak.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:05:51
Üzenet elküldve: 2015-09-09 15:05:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*A különleges harctól dús álom után Asgall nem álmodik az éjszaka folyamán. Jobb is így, mert így legalább tényleg pihentető az alvása, és jobban fel tud majd épülni, ki tudja, lehet kellett neki ez a kis kényszerpihenő.*
//Reggel//
*A többiekkel együtt ő is felkel, de mozdulni nem bír. Utálja ha tehetetlen, de nincs mit tenni, segítséget kér.*
- Valaki feltenne egy szekérre?* nyöszörgi a férfi. Ha ezt a vágyát teljesítették, akkor egy szekéren szundikálva tölti az idejét.*
// Napok múltán... //
*Hála Lia gondoskodásának, a sok pihenésnek, és a fenséges pityókapürének Asgallba visszatért az erő. Már képes a saját lábán járni, jó a közérzete, és vidám. Már nem a szekéren utazik, hanem közvetlenül mellette. Örül annak, hogy túlélte, és majd meg is köszöni Liának a gondoskodást, na meg a pityókapürét. Hamarosan a Hold karavánpihenőhöz érnek, ez egy fontos állomás észak felé indulva.*
//Tábor//
*A különleges harctól dús álom után Asgall nem álmodik az éjszaka folyamán. Jobb is így, mert így legalább tényleg pihentető az alvása, és jobban fel tud majd épülni, ki tudja, lehet kellett neki ez a kis kényszerpihenő.*
//Reggel//
*A többiekkel együtt ő is felkel, de mozdulni nem bír. Utálja ha tehetetlen, de nincs mit tenni, segítséget kér.*
- Valaki feltenne egy szekérre?* nyöszörgi a férfi. Ha ezt a vágyát teljesítették, akkor egy szekéren szundikálva tölti az idejét.*
// Napok múltán... //
*Hála Lia gondoskodásának, a sok pihenésnek, és a fenséges pityókapürének Asgallba visszatért az erő. Már képes a saját lábán járni, jó a közérzete, és vidám. Már nem a szekéren utazik, hanem közvetlenül mellette. Örül annak, hogy túlélte, és majd meg is köszöni Liának a gondoskodást, na meg a pityókapürét. Hamarosan a Hold karavánpihenőhöz érnek, ez egy fontos állomás észak felé indulva.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 14:44:20
Üzenet elküldve: 2015-09-09 14:44:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az álmok már jó ideje elkerülik az öreg testet. Ahogy a gondolatok elvesznek az időben, úgy hagyják hátra őt az álmok is. Meg minden más is, így a vágyak. Bár mi tagadás, ha néha, egy szemrevaló fehércseléd a szeme elé kerül, akkor még megbizsereg valami az ágyékában. Bár napját nem tudja, mikor ölelt utoljára asszonyt, de olyan ez, mint az ivás. Nem lehet elfelejteni. S mivel a nap folyamán nem egyszer jó alaposan megnézte magának a sötét hajú, kék szemű tüneményt, hát óhatatlan, hogy az álom ezúttal újra felkeresse az öreget. S benne ott játszadozik Liahval.
Még nincs fent a nap, még világosodni sem kezd az ég alja, mikor az alvás közbeni képek hatására felébred. Érzi a feszülést ágyékában, régen látott vendég. Felsóhajt, majd nyújtózkodik egyet, s vár. Arra, hogy a csalóka vágy tovatűnjön. Azért mosolyogva gondol vissza, még csukott szemmel az álomképekre.*
//Reggel//
*Végül kikászálódik a szekér alól, holmiját is kihúzza. Első útja egy bokor mögé viszi, hogy könnyítsen magán, s csak ezután tér vissza a többiekhez, akik ekkor kezdenek ébredezni. Nem sürget persze senkit az indulással, az ilyen irányú ténykedéseket Darelre hagyja. Úgy veszi észre, hogy a fiatal férfi érti a dolgát.
Elmosolyodik magában, miközben lovát nyergeli fel. Lám, a kis Nivere, a törékeny, vézna lábú kislány, felelősségteljes nővé cseperedett. A megfelelő embereket találta meg a karaván mellé. Nem lesz gond, ha ő is követi valamikor öreg cimboráját. Huofir. Visszaemlékszik, amikor még fiatalok voltak, mint ez a Darel kölyök. Óh, hány lány sírt utánuk az éjben, s hány büszke ficsurka bajszát szabták át a hajnali tiltott párbajok során? S hány kártya, vagy kocka barlang nyelte el pénzüket? S mennyi liter bor folyt le a torkukon? Számukat nem tudja. A gondolat azért jó érzéssel tölti el. Vidám és jó élet van mögötte.
Aztán útra kelnek...*
// Napok múltán... //
*Így telik az idő. Meneteléssel, és pihenéssel, nyugalmasan. Már-már unalmasan. Olykor beszáll az ifjak gyakorlásába. Bár nem olyan vehemenciával mint régen, de talán tud nekik mutatni néhány trükköt.
A mérföldek pedig fogynak a lábuk alatt, közelednek a Hold karavánpihenője felé.*
//Tábor//
*Az álmok már jó ideje elkerülik az öreg testet. Ahogy a gondolatok elvesznek az időben, úgy hagyják hátra őt az álmok is. Meg minden más is, így a vágyak. Bár mi tagadás, ha néha, egy szemrevaló fehércseléd a szeme elé kerül, akkor még megbizsereg valami az ágyékában. Bár napját nem tudja, mikor ölelt utoljára asszonyt, de olyan ez, mint az ivás. Nem lehet elfelejteni. S mivel a nap folyamán nem egyszer jó alaposan megnézte magának a sötét hajú, kék szemű tüneményt, hát óhatatlan, hogy az álom ezúttal újra felkeresse az öreget. S benne ott játszadozik Liahval.
Még nincs fent a nap, még világosodni sem kezd az ég alja, mikor az alvás közbeni képek hatására felébred. Érzi a feszülést ágyékában, régen látott vendég. Felsóhajt, majd nyújtózkodik egyet, s vár. Arra, hogy a csalóka vágy tovatűnjön. Azért mosolyogva gondol vissza, még csukott szemmel az álomképekre.*
//Reggel//
*Végül kikászálódik a szekér alól, holmiját is kihúzza. Első útja egy bokor mögé viszi, hogy könnyítsen magán, s csak ezután tér vissza a többiekhez, akik ekkor kezdenek ébredezni. Nem sürget persze senkit az indulással, az ilyen irányú ténykedéseket Darelre hagyja. Úgy veszi észre, hogy a fiatal férfi érti a dolgát.
Elmosolyodik magában, miközben lovát nyergeli fel. Lám, a kis Nivere, a törékeny, vézna lábú kislány, felelősségteljes nővé cseperedett. A megfelelő embereket találta meg a karaván mellé. Nem lesz gond, ha ő is követi valamikor öreg cimboráját. Huofir. Visszaemlékszik, amikor még fiatalok voltak, mint ez a Darel kölyök. Óh, hány lány sírt utánuk az éjben, s hány büszke ficsurka bajszát szabták át a hajnali tiltott párbajok során? S hány kártya, vagy kocka barlang nyelte el pénzüket? S mennyi liter bor folyt le a torkukon? Számukat nem tudja. A gondolat azért jó érzéssel tölti el. Vidám és jó élet van mögötte.
Aztán útra kelnek...*
// Napok múltán... //
*Így telik az idő. Meneteléssel, és pihenéssel, nyugalmasan. Már-már unalmasan. Olykor beszáll az ifjak gyakorlásába. Bár nem olyan vehemenciával mint régen, de talán tud nekik mutatni néhány trükköt.
A mérföldek pedig fogynak a lábuk alatt, közelednek a Hold karavánpihenője felé.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 13:58:14
Üzenet elküldve: 2015-09-09 13:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
* Mindenki sorra nyugovóra tér, marad Darel és Tyran akik éberen figyelnek majd. Meg persze az ütemes horkolás mi az egyik kocsi alól érkezik aminek Jelehan a gazdája. Úgy látszik korai volt az öröm mikor Asgall hangoskodása alább hagyott.
A horkolás még a tücskök normális ciripelését is elnyomja így ezt a dalt nem igazán hallani most az éjszakában. A fiatal harcos kérdez mire válaszol is rögvest Darel. *
- Igen, lesz rá alkalom. Edzésben kell tartsuk magunkat.
* Egyelőre más nem beszél, most figyel. Egy régi technikát alkalmaz, hogy a sötétség kevésbé gátolja: hunyd le a szemed s lassan számolj el 60 ig (már ha tudsz ugye számolni) s mikor kinyitod a szemed hamarabb szokja majd a látásod a sötétséget. Nem sok, de legalább valami, ezért is húzódott arrébb a tűztől.
Úgy nagyjából az éjszaka fele szalad el, jó esetben eseménytelenül(?) így hát jelez Tyrannak is, hogy váltás. *
- Pihenj, ébresztem a következő párost.
* Azzal a lendülettel oda is vonul a takaróba burkolódzott - jó esetben alvó - pároshoz és szólítja is őket. *
- Rendoll, Lia. Ti jöttök. Reggelig Ti őrködtök pirkadat előtt keltsetek mindenkit. Reggeli aztán folytatjuk az utat.
* Azzal ha nincs kérdés, óhaj sóhaj akkor ő részéről szintén ledől s pár órácskát ő is alszik. Holnap majd másként lesz, de egyelőre a karaván pihenőig kell eljutniuk. *
//Reggel//
* Jó esetben valóban a pirkadó nappal ébred a karaván is. Nyújtózik egyet majd összeszedi cókmókját, hogy indulásra készen fogyaszthassa a reggelit. Némi száraz hús tán meg egy kis cipó mellé. Sült szalonnáról az egyszeri utazó még csak nem is álmodik, az majd a házban ha hazaérnek. De az nem most lesz... *
- Egyetek mind, aztán indulunk.
- Délben állunk meg legközelebb, aztán majd este.
* Fogja rövidre az útitervet s mostantól így is haladnak majd. Délig gyaloglás, 1-2 fertályóra pihenő s táplálkozás, hogy a legmelegebb időszakot pihenéssel töltsék, majd tovább egészen estig. Az idő meghatározását igen egyszerűen oldja meg, mikor a napkorong magasan kár és már kellően folyik az izzadtság mindenki akkor lehet dél. S míg a nap tovább nem halad kissé addig pihenő, utána tovább. Nem túl bonyolult lévén nem rendelkezik időmérő eszközzel és nem is mágus ő. Persze ha akad a csapatban aki ért az ilyesmihez, időjóslás vagy netán csillagászat amiből ki lehetne következtetni az időt azt szívesen fogadja ahogy az elején megbeszélték.
Tyran gyakorolhat útközben a pihenő alatt ha szeretne, ez alól a fiú sem menti fel önmagát. Edzésben kell maradjanak ahogy az este említette. Természetesen a többieknek is adott a lehetőség némi testmozgásra. De erről majd csupán később folynak részletesebb elbeszélések... *
// Napok múltán... //
* Így telhet hát a napok viszonylagos nyugalommal. S ha valóban nem történik semmi komolyabb akkor szépen lassan eljutnak első úti céljukig mégpedig a Karavánpihenőig... *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.09 14:15:13
//Tábor//
* Mindenki sorra nyugovóra tér, marad Darel és Tyran akik éberen figyelnek majd. Meg persze az ütemes horkolás mi az egyik kocsi alól érkezik aminek Jelehan a gazdája. Úgy látszik korai volt az öröm mikor Asgall hangoskodása alább hagyott.
A horkolás még a tücskök normális ciripelését is elnyomja így ezt a dalt nem igazán hallani most az éjszakában. A fiatal harcos kérdez mire válaszol is rögvest Darel. *
- Igen, lesz rá alkalom. Edzésben kell tartsuk magunkat.
* Egyelőre más nem beszél, most figyel. Egy régi technikát alkalmaz, hogy a sötétség kevésbé gátolja: hunyd le a szemed s lassan számolj el 60 ig (már ha tudsz ugye számolni) s mikor kinyitod a szemed hamarabb szokja majd a látásod a sötétséget. Nem sok, de legalább valami, ezért is húzódott arrébb a tűztől.
Úgy nagyjából az éjszaka fele szalad el, jó esetben eseménytelenül(?) így hát jelez Tyrannak is, hogy váltás. *
- Pihenj, ébresztem a következő párost.
* Azzal a lendülettel oda is vonul a takaróba burkolódzott - jó esetben alvó - pároshoz és szólítja is őket. *
- Rendoll, Lia. Ti jöttök. Reggelig Ti őrködtök pirkadat előtt keltsetek mindenkit. Reggeli aztán folytatjuk az utat.
* Azzal ha nincs kérdés, óhaj sóhaj akkor ő részéről szintén ledől s pár órácskát ő is alszik. Holnap majd másként lesz, de egyelőre a karaván pihenőig kell eljutniuk. *
//Reggel//
* Jó esetben valóban a pirkadó nappal ébred a karaván is. Nyújtózik egyet majd összeszedi cókmókját, hogy indulásra készen fogyaszthassa a reggelit. Némi száraz hús tán meg egy kis cipó mellé. Sült szalonnáról az egyszeri utazó még csak nem is álmodik, az majd a házban ha hazaérnek. De az nem most lesz... *
- Egyetek mind, aztán indulunk.
- Délben állunk meg legközelebb, aztán majd este.
* Fogja rövidre az útitervet s mostantól így is haladnak majd. Délig gyaloglás, 1-2 fertályóra pihenő s táplálkozás, hogy a legmelegebb időszakot pihenéssel töltsék, majd tovább egészen estig. Az idő meghatározását igen egyszerűen oldja meg, mikor a napkorong magasan kár és már kellően folyik az izzadtság mindenki akkor lehet dél. S míg a nap tovább nem halad kissé addig pihenő, utána tovább. Nem túl bonyolult lévén nem rendelkezik időmérő eszközzel és nem is mágus ő. Persze ha akad a csapatban aki ért az ilyesmihez, időjóslás vagy netán csillagászat amiből ki lehetne következtetni az időt azt szívesen fogadja ahogy az elején megbeszélték.
Tyran gyakorolhat útközben a pihenő alatt ha szeretne, ez alól a fiú sem menti fel önmagát. Edzésben kell maradjanak ahogy az este említette. Természetesen a többieknek is adott a lehetőség némi testmozgásra. De erről majd csupán később folynak részletesebb elbeszélések... *
// Napok múltán... //
* Így telhet hát a napok viszonylagos nyugalommal. S ha valóban nem történik semmi komolyabb akkor szépen lassan eljutnak első úti céljukig mégpedig a Karavánpihenőig... *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.09 14:15:13
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-09 09:50:57
Üzenet elküldve: 2015-09-09 09:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Beharapja a szája szélét, és érzi, hogy az arca egyre melegebb. Tényleg hálás a sötétségért, mely rejti színe változását.*
– Talán tisztázzuk *kezdi halkan suttogva*, te most a karavánra gondolsz, vagy valami egészen másra?
*Lia él a gyanúperrel, hogy az utóbbiról van szó, bár szerinte a kijelentés akár az előbbire is vonatkozhatott volna, ámde az az elégedett vigyor aligha, amit Rendoll arcán lát.
Aztán fészkelődik kicsit, nem sokat, és most nem is úgy, hogy azzal szándékosan kényelmetlenséget okozzon a férfinak, de fordul egy picit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Jó így. És igazad van, valóban úgy látom, hogy érti a dolgát.
~Meg úgy, hogy még akár össze is barátkoztok, ami végül is jó. Ilyen helyzetben sokkal jobb, mint a rivalizálás.~
*Rendoll következő ajánlatára kuncogni kezd.*
- Ez nagyon lovagias, meg rettentő kedves, de azt ugye nem gondoltad, hogy őrizetlenül hagynám a hátad? Fontos vagy nekem, és a tarkódon neked sincs szemed. Majd kitalálunk valamit.
*Lia arra gondol, hogyan őrizték a karavánokat a wegtoreni puszták szélén, kezd megfogalmazódni egy ötlet a fejében.
De aztán halkan nevetni kezd Ren kérdésére.*
- Tényleg. Asgallnak kell, nagyon kimerült, és a pityóka tele van olyan anyagokkal, amitől gyorsabban gyógyul *felel még mindig mosolyogva, de a válasza attól komolyan veendő.* És pürében kapja, mert ha kába még a Cynthe Álmától, akkor könnyebben le tudja úgy nyelni. Egyébként pedig minden az ízesítésen múlik. Te is megetted sütve, pedig annyi volt a trükk csak, hogy kicsit megsóztam. És máris jobb. Nem?
*Fürkészve pillant a szőkére, ellenkezik-e.
Vagy éppen próbál-e majd füllenteni?
De közben kicsit közelebb fészkelődik, jórészt az apró kis simogatások hatására, és úgy suttog bele Rendoll nyaka hajlatába.*
- Vagy csak a kedvemért etted meg?
*Aztán persze végül elszunnyadnak, legalábbis Lia biztosan, de talán Rendoll is, hogy ébredjenek majd, jó esetben Darel hangjára, aki azt ígérte, felkelti őket.*
//Tábor//
*Beharapja a szája szélét, és érzi, hogy az arca egyre melegebb. Tényleg hálás a sötétségért, mely rejti színe változását.*
– Talán tisztázzuk *kezdi halkan suttogva*, te most a karavánra gondolsz, vagy valami egészen másra?
*Lia él a gyanúperrel, hogy az utóbbiról van szó, bár szerinte a kijelentés akár az előbbire is vonatkozhatott volna, ámde az az elégedett vigyor aligha, amit Rendoll arcán lát.
Aztán fészkelődik kicsit, nem sokat, és most nem is úgy, hogy azzal szándékosan kényelmetlenséget okozzon a férfinak, de fordul egy picit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Jó így. És igazad van, valóban úgy látom, hogy érti a dolgát.
~Meg úgy, hogy még akár össze is barátkoztok, ami végül is jó. Ilyen helyzetben sokkal jobb, mint a rivalizálás.~
*Rendoll következő ajánlatára kuncogni kezd.*
- Ez nagyon lovagias, meg rettentő kedves, de azt ugye nem gondoltad, hogy őrizetlenül hagynám a hátad? Fontos vagy nekem, és a tarkódon neked sincs szemed. Majd kitalálunk valamit.
*Lia arra gondol, hogyan őrizték a karavánokat a wegtoreni puszták szélén, kezd megfogalmazódni egy ötlet a fejében.
De aztán halkan nevetni kezd Ren kérdésére.*
- Tényleg. Asgallnak kell, nagyon kimerült, és a pityóka tele van olyan anyagokkal, amitől gyorsabban gyógyul *felel még mindig mosolyogva, de a válasza attól komolyan veendő.* És pürében kapja, mert ha kába még a Cynthe Álmától, akkor könnyebben le tudja úgy nyelni. Egyébként pedig minden az ízesítésen múlik. Te is megetted sütve, pedig annyi volt a trükk csak, hogy kicsit megsóztam. És máris jobb. Nem?
*Fürkészve pillant a szőkére, ellenkezik-e.
Vagy éppen próbál-e majd füllenteni?
De közben kicsit közelebb fészkelődik, jórészt az apró kis simogatások hatására, és úgy suttog bele Rendoll nyaka hajlatába.*
- Vagy csak a kedvemért etted meg?
*Aztán persze végül elszunnyadnak, legalábbis Lia biztosan, de talán Rendoll is, hogy ébredjenek majd, jó esetben Darel hangjára, aki azt ígérte, felkelti őket.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:57:08
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Jóleső érzés, ahogy Lia közelebb vackolódik hozzá, amikor a nevét hallja érdeklődve pillant fel rá, aztán elmosolyodik a sötétben.*
-Igen, azt hiszem a tempónkra nem lehet panasz, tulajdonképpen elég gyorsan haladunk.
*A sötétség talán elrejti a kaján mosolyt, így most gond nélkül kúszik fel az arcán. Jó megint ilyen közel lenni hozzá még, ha egy karavánnal vannak is, egy táborhelyen mindenkitől körülvéve. Mit számít ez, ha ölelheti Liát és suttoghat a fülébe, hogy csak ő hallja.*
-Jó veled újra kettesben, ilyen közel.
*Keze nem indul el a takaró alatt, de csak azért, mert megfékezi időben.*
-Aludhatsz nyugodtan, szerintem Darel érti a dolgát. Ahogy megismerem őket jobban, azt hiszem jó csapattal jöttünk.
*Mosolyog a sötétben, a tábortűz lángjának fénye alig éri őket.*
-Ha akarod, majd őrködöm egyedül és te alhatsz közben tovább.
*Ajánlja fel, végül is ketten vannak, de felesleges mind a kettőjüknek virrasztani. Persze nem zárkózik el előle, de ha Lia aludni szeretne azt is nyugodtan megteheti.*
-Mond te tényleg pityókát akarsz holnap készíteni? Úgy vettem észre ez eléggé gyenge pontja a többieknek.
*Csak majdnem nevet a dolgon, végül is elég mulatságos a bizalmatlanság ezzel az étellel szemben. Ha látja, hogy a lány elhelyezkedett és aludni készül, akkor nem suttog neki tovább, hanem hagyja pihenni magához vonva és csak hüvelykujjával simogatja néha önkéntelenül is a dereka ívét, amin a keze pihen.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 21:00:14
//Tábor//
*Jóleső érzés, ahogy Lia közelebb vackolódik hozzá, amikor a nevét hallja érdeklődve pillant fel rá, aztán elmosolyodik a sötétben.*
-Igen, azt hiszem a tempónkra nem lehet panasz, tulajdonképpen elég gyorsan haladunk.
*A sötétség talán elrejti a kaján mosolyt, így most gond nélkül kúszik fel az arcán. Jó megint ilyen közel lenni hozzá még, ha egy karavánnal vannak is, egy táborhelyen mindenkitől körülvéve. Mit számít ez, ha ölelheti Liát és suttoghat a fülébe, hogy csak ő hallja.*
-Jó veled újra kettesben, ilyen közel.
*Keze nem indul el a takaró alatt, de csak azért, mert megfékezi időben.*
-Aludhatsz nyugodtan, szerintem Darel érti a dolgát. Ahogy megismerem őket jobban, azt hiszem jó csapattal jöttünk.
*Mosolyog a sötétben, a tábortűz lángjának fénye alig éri őket.*
-Ha akarod, majd őrködöm egyedül és te alhatsz közben tovább.
*Ajánlja fel, végül is ketten vannak, de felesleges mind a kettőjüknek virrasztani. Persze nem zárkózik el előle, de ha Lia aludni szeretne azt is nyugodtan megteheti.*
-Mond te tényleg pityókát akarsz holnap készíteni? Úgy vettem észre ez eléggé gyenge pontja a többieknek.
*Csak majdnem nevet a dolgon, végül is elég mulatságos a bizalmatlanság ezzel az étellel szemben. Ha látja, hogy a lány elhelyezkedett és aludni készül, akkor nem suttog neki tovább, hanem hagyja pihenni magához vonva és csak hüvelykujjával simogatja néha önkéntelenül is a dereka ívét, amin a keze pihen.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.08 21:00:14
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:49:25
Üzenet elküldve: 2015-09-08 20:49:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Beszerző körút – édes kettesben //
*Kétségtelenül nem lenne kellemes, ha megriadna a ló, hiszen Taran nem tartozik a tapasztalt lovasok soraiba, így nem bírna az állat hátán maradni, ha az feláll a két hátsó lábára. Dynti meglehetősen zabos lenne, ha a mágus teljes testtel rázuhanna. Még a végén idő előtt lélegeztethetné a vörös hajú nőt!*
-Azt ugye tudod, hogy ha ő gyenge, akkor nekünk kell erősnek lenni?
*Indul meg a lóval a karavánpihenő felé vezető úton, és hamarosan ki is lépnek a város kapuin. Taran kifejti a véleményét a kalóznővel kapcsolatban.*
-Ha visszaérünk, és még életben van, nos, el kell egy kicsit beszélgetni a testőrével. Mondjuk, segítségül hívhatjuk majd Will-t, vagy Wram-ot, mint kínmestert. Ki kell vernünk belőle, hogy ki és miért akarja Nadot eltetetni láb alól, és ha kell, szembe szállni velük!
*Konstatálja, miközben lassan elterelődik a szó a pihenő felé.*
-Szerintem sokkal jobban áll a vörös haj, mint ahogy a szőke állna, bár ki tudja. Lehet, hogy csak azért van, mert még nem láttalak szőke hajjal.
*Rántja meg a vállát, miközben hozzáfűz még valamit.*
-Nekem így tetszel!
*Kíváncsi lenne a nő arcszínére, de sejti, hogy hasonló vörösben tündököl, mint a hajkoronája.*
-Bízom benne, hogy mire az ötödik nap megvirrad, ott leszünk.
*Avagy, jöttére öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor. Főleg a Dyntiére, mert kettőjük közül ő a nagyobbik csapás az emberiségre. Vagy nem? Elbizonytalanodtam.*
-A lovak pedig alszanak, persze, hogy alszanak! Éjjel fog ez is, amikor majd mi!
*Megrázza a fejét, ahogy próbálja az összes kérdést megválaszolni. Néha meglehetősen alap dolgokat sem tud a nő, más területen pedig kiemelkedő a tudása. Ezek szerint ebben is különleges.*
-Kezdesz jobban lenni! Egészen biztonságos léptekkel dühöngtél az istálló előtt!
*Neveti el magát, bár egészen biztos benne, hogy mostanra a kalóz tökéletesen lát, csupán rájátszik egy picit, mert jól esik neki a törődés.*
*Kétségtelenül nem lenne kellemes, ha megriadna a ló, hiszen Taran nem tartozik a tapasztalt lovasok soraiba, így nem bírna az állat hátán maradni, ha az feláll a két hátsó lábára. Dynti meglehetősen zabos lenne, ha a mágus teljes testtel rázuhanna. Még a végén idő előtt lélegeztethetné a vörös hajú nőt!*
-Azt ugye tudod, hogy ha ő gyenge, akkor nekünk kell erősnek lenni?
*Indul meg a lóval a karavánpihenő felé vezető úton, és hamarosan ki is lépnek a város kapuin. Taran kifejti a véleményét a kalóznővel kapcsolatban.*
-Ha visszaérünk, és még életben van, nos, el kell egy kicsit beszélgetni a testőrével. Mondjuk, segítségül hívhatjuk majd Will-t, vagy Wram-ot, mint kínmestert. Ki kell vernünk belőle, hogy ki és miért akarja Nadot eltetetni láb alól, és ha kell, szembe szállni velük!
*Konstatálja, miközben lassan elterelődik a szó a pihenő felé.*
-Szerintem sokkal jobban áll a vörös haj, mint ahogy a szőke állna, bár ki tudja. Lehet, hogy csak azért van, mert még nem láttalak szőke hajjal.
*Rántja meg a vállát, miközben hozzáfűz még valamit.*
-Nekem így tetszel!
*Kíváncsi lenne a nő arcszínére, de sejti, hogy hasonló vörösben tündököl, mint a hajkoronája.*
-Bízom benne, hogy mire az ötödik nap megvirrad, ott leszünk.
*Avagy, jöttére öt nap múltán számítsatok, pirkadatkor. Főleg a Dyntiére, mert kettőjük közül ő a nagyobbik csapás az emberiségre. Vagy nem? Elbizonytalanodtam.*
-A lovak pedig alszanak, persze, hogy alszanak! Éjjel fog ez is, amikor majd mi!
*Megrázza a fejét, ahogy próbálja az összes kérdést megválaszolni. Néha meglehetősen alap dolgokat sem tud a nő, más területen pedig kiemelkedő a tudása. Ezek szerint ebben is különleges.*
-Kezdesz jobban lenni! Egészen biztonságos léptekkel dühöngtél az istálló előtt!
*Neveti el magát, bár egészen biztos benne, hogy mostanra a kalóz tökéletesen lát, csupán rájátszik egy picit, mert jól esik neki a törődés.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:26:22
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:26:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Vezére mellett halad a lován, neveltetésének megfelelően egyenes, magabiztos tartással ül a nyeregben, éberen figyelve a tájat. Fél szemmel még akkor is a környéket figyeli, mikor épp beszélgetnek Kagannak, legyen szó könnyed, vagy komoly témáról.
Tekintetét a mutatott irányba tereli, kissé hunyorogva kémleli a messzeséget. Ó igen, az emlékek, az ideérkezés pillanatai, az első környéken töltött napok. Egyikük sem artheniori származású, és tessék a levegő városának környékén lett új otthonuk.*
- Képzelem, kissé felkavarhatta jöttötök az állóvizet. *Egy nagy csapat barbár megjelenik a határon. A város vezetőségének fele lehet, szívütést kapott a hírre. Akarva akaratlanul is mosolyt csal a gondolat az arcára. Talán mert kétes élményei voltak saját otthona magasabb vezetőivel. Végül csak bólint, s a lassú lépésbe váltott lovát kicsit noszogatja sarkával, hogy kicsit gyorsabb tempóra váltson.*
Tekintetét a mutatott irányba tereli, kissé hunyorogva kémleli a messzeséget. Ó igen, az emlékek, az ideérkezés pillanatai, az első környéken töltött napok. Egyikük sem artheniori származású, és tessék a levegő városának környékén lett új otthonuk.*
- Képzelem, kissé felkavarhatta jöttötök az állóvizet. *Egy nagy csapat barbár megjelenik a határon. A város vezetőségének fele lehet, szívütést kapott a hírre. Akarva akaratlanul is mosolyt csal a gondolat az arcára. Talán mert kétes élményei voltak saját otthona magasabb vezetőivel. Végül csak bólint, s a lassú lépésbe váltott lovát kicsit noszogatja sarkával, hogy kicsit gyorsabb tempóra váltson.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:10:03
Üzenet elküldve: 2015-09-08 13:10:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az első szekér mellett lovagolva, folyamatosan figyelve tölti el a napot. Így, mikor estére kelve tábort vernek, masszívan érzi öreg tagjaiban a fáradtságot. Hiába, már nem fiatal, s az egész napos lovaglás megmutatja hatását. Lassú mozdulattal száll le lováról, s ahogy földet ér csizmája talpa, halkan nyög fel. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy másnak ne tűnjön fel. Talán senki nincs azzal elfoglalva, hogy vajh, az öreg mit csinál. Sőt, ha szerencséje van, még az egyik szekér is takarja a többiek szeme elől.
Jelahan nem fiatal már, s a korát nem is akarja letagadni. Megpróbál együtt élni a nyavalyáival, melyek koránt sem kellemesek. Elsőnek azért lovát látja el. Leszerszámozza, hadd töltse a hátas is kényelmesen az éjszakát. Aztán magáról is gondoskodik. Első útja egy bokor mögé visz, hogy megkönnyebbülhessen. Majd némi tisztálkodás után, lekuporodik egy pokrócra a tűz közelében, és az élelmiszeres ellátmányból maga is süt egy kis szalonnát, melyet jóízűen fogyaszt el egy szelet kenyérrel.
Végül, kissé elnyújtózva hallgatja és figyeli az eseményeket, majd az egyik szekér alá teríti a pokrócát, melybe belecsavarja magát, a nyerget használva párnának, oldalára fordul és elalszik, meghagyva Darelnek, hogy őt is ébressze fel, ha szükséges. Az utolsó őrséget vállalja. Hajnalban amúgy sem sokat tud aludni. Mindezek után becsukja szemeit, és a következő pillanatban már húzza is a lóbőrt. Hangos horkolását mindenki hallhatja a táborban.*
//Tábor//
*Az első szekér mellett lovagolva, folyamatosan figyelve tölti el a napot. Így, mikor estére kelve tábort vernek, masszívan érzi öreg tagjaiban a fáradtságot. Hiába, már nem fiatal, s az egész napos lovaglás megmutatja hatását. Lassú mozdulattal száll le lováról, s ahogy földet ér csizmája talpa, halkan nyög fel. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy másnak ne tűnjön fel. Talán senki nincs azzal elfoglalva, hogy vajh, az öreg mit csinál. Sőt, ha szerencséje van, még az egyik szekér is takarja a többiek szeme elől.
Jelahan nem fiatal már, s a korát nem is akarja letagadni. Megpróbál együtt élni a nyavalyáival, melyek koránt sem kellemesek. Elsőnek azért lovát látja el. Leszerszámozza, hadd töltse a hátas is kényelmesen az éjszakát. Aztán magáról is gondoskodik. Első útja egy bokor mögé visz, hogy megkönnyebbülhessen. Majd némi tisztálkodás után, lekuporodik egy pokrócra a tűz közelében, és az élelmiszeres ellátmányból maga is süt egy kis szalonnát, melyet jóízűen fogyaszt el egy szelet kenyérrel.
Végül, kissé elnyújtózva hallgatja és figyeli az eseményeket, majd az egyik szekér alá teríti a pokrócát, melybe belecsavarja magát, a nyerget használva párnának, oldalára fordul és elalszik, meghagyva Darelnek, hogy őt is ébressze fel, ha szükséges. Az utolsó őrséget vállalja. Hajnalban amúgy sem sokat tud aludni. Mindezek után becsukja szemeit, és a következő pillanatban már húzza is a lóbőrt. Hangos horkolását mindenki hallhatja a táborban.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 12:49:37
Üzenet elküldve: 2015-09-08 12:49:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Két lovas tart északnak Arthenior falak nélküli városa felől. Sem céljuk, sem sebességük nem követhetetlen: lépésben haladnak a Hold Karavánpihenője felé, csak időnként váltanak ügetésre vagy lassú galoppra. Az egyik harminc felett, felnőtt emberhím, felszerelése és ruházata úrnak, nagy hatalmú nemesnek ugyan nem, de komoly kihívást jelentő harcosnak mutatja. Társa egy leány, ki szokatlan módon a lovagokra jellemző fegyverzettel és szokásokkal kápráztatja el a világot. Keveset beszélnek, de néha azért szót váltanak: hűbérúr a hűbéressel, klánvezér a taggal, férfi a nővel, ember az emberrel. Mikor miről.*
*Ahogy haladnak, Kagan egyszer csak felnevet.*
- Nézd! Ott... *mutat a lapály egy pontjára.*
- Lassan két éve, hogy itt vertünk tábort először, otthonunk felé tartva. Ez már Arthenior földje volt, mégis megfagytak, mint tócsavíz a hideg télben. Mulatságos volt. *már semmi nem maradt a néha táborból, a Thargok kevés dolgot hagytak hátra, és azokat is elhordták már, vagy az időjárás tüntette el a nyomokat. Most már csak derékig érő fű hullámzik a tábor helyén.*
- Tovább...
*Ahogy haladnak, Kagan egyszer csak felnevet.*
- Nézd! Ott... *mutat a lapály egy pontjára.*
- Lassan két éve, hogy itt vertünk tábort először, otthonunk felé tartva. Ez már Arthenior földje volt, mégis megfagytak, mint tócsavíz a hideg télben. Mulatságos volt. *már semmi nem maradt a néha táborból, a Thargok kevés dolgot hagytak hátra, és azokat is elhordták már, vagy az időjárás tüntette el a nyomokat. Most már csak derékig érő fű hullámzik a tábor helyén.*
- Tovább...
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 10:35:09
Üzenet elküldve: 2015-09-08 10:35:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*A vacsorának vége, a feladatok kiosztva. Tyran és Darel kezdik az őrséget. Az ember hihetné, hogy nekik van a legnehezebb dolguk, de Lia nem így gondolja.
Szerinte korántsem olyan rossz az első őrség, főleg akkor nem, ha valaki bagoly típusú, és eleve szeret este sokáig ébren maradni, vagy olvasgatva, vagy kártyázva, vagy fegyvert élesítve, mulatozva vagy merengve, majdnem mindegy. A hajnali őrség is lehet egyszerű annak, aki pacsirta, és a kelő nap sugaraival ébred akár kell, akár sem.
marad tehát a középső őrség, a boszorkányok órája, amit igazán senki nem szokott kedvelni. Ha előtte nem tud aludni, akkor azért, mert addigra már akár tudna is, ha meg hajnali kelő, akkor pont ebben az időpontban szeretne aludni. De ha netán mégis el tud aludni, akkor legszebb álmából nem szívesen ébredne senki.
Ennek ellenére Lia nem tiltakozik, látja ugyanis a dolog logikáját.
Illetve, lehet, hogy Darel nem emiatt döntött így, de Lia tud magának egy okot találni, hogy miért is lehet ez a beosztás jó. Bár talán nem hosszú távon, nem végig az úton.*
~Tyran fiatal, Darel maga mellett akarja tudni az őrségben, hogyha netán hibázna, akkor ő maga javíthassa ki. Saját maga talán bagoly típus, és ilyenkor kellően éber lehet, hogy akár duplán is figyeljen, ha kell. Hajnalra két pihent ember, akik talán már kellően tapasztaltak. Az éjszaka közepére pedig egy olyan, aki szintén nem valami tejfeles szájú újonc, ugyanakkor különleges oka is van arra, hogy véletlen se lankadjon a figyelme. Mert az biztos, hogy még ha én aludnék is, Rendoll akkor is őrködni fog.~
*Liának egyáltalán nincs kétsége e felől, mikor meglátja Ren kardját is a pokrócon.*
- Mindenképp jó, ha melegítesz kicsit *felel halkan és ártatlan arcot vág, bár a szája sarkában ott rezeg egy apró mosoly.
Ami egyáltalán nem csoda, hiszen Lia élénken emlékszik, hogy Ren ugyanígy ölelte őt át az első éjszakájukon is.*
- Ren?
*A lány közelebb fészkelődik a lovaghoz, majd lassan elmosolyodik.*
- Azért haladunk ám *suttogja, ha a férfi rá figyel.* Az első éjjelen csak mély álmodban öleltél át, most meg már így kezdjük.
*Nem mintha kifogása lenne a dolog ellen, sőt, örül is, hogy a férfi egyszerre melengeti és védelmezi.
Igaz ennek a közelségnek van némi mellékhatása is, de az éjszaka, a tűz apadó fényénél talán nem látszik, hogy Lia arca elpirul, a szemeit pedig lehunyja, egyébként meg hálás az anyatermészetnek, hogy az egyéb jelek annyira nem nyilvánvalóak egy nőnél.
Halkan sóhajt, és próbál pihenni.
Hogy mennyire tud majd, az persze még más kérdés.*
//Tábor//
*A vacsorának vége, a feladatok kiosztva. Tyran és Darel kezdik az őrséget. Az ember hihetné, hogy nekik van a legnehezebb dolguk, de Lia nem így gondolja.
Szerinte korántsem olyan rossz az első őrség, főleg akkor nem, ha valaki bagoly típusú, és eleve szeret este sokáig ébren maradni, vagy olvasgatva, vagy kártyázva, vagy fegyvert élesítve, mulatozva vagy merengve, majdnem mindegy. A hajnali őrség is lehet egyszerű annak, aki pacsirta, és a kelő nap sugaraival ébred akár kell, akár sem.
marad tehát a középső őrség, a boszorkányok órája, amit igazán senki nem szokott kedvelni. Ha előtte nem tud aludni, akkor azért, mert addigra már akár tudna is, ha meg hajnali kelő, akkor pont ebben az időpontban szeretne aludni. De ha netán mégis el tud aludni, akkor legszebb álmából nem szívesen ébredne senki.
Ennek ellenére Lia nem tiltakozik, látja ugyanis a dolog logikáját.
Illetve, lehet, hogy Darel nem emiatt döntött így, de Lia tud magának egy okot találni, hogy miért is lehet ez a beosztás jó. Bár talán nem hosszú távon, nem végig az úton.*
~Tyran fiatal, Darel maga mellett akarja tudni az őrségben, hogyha netán hibázna, akkor ő maga javíthassa ki. Saját maga talán bagoly típus, és ilyenkor kellően éber lehet, hogy akár duplán is figyeljen, ha kell. Hajnalra két pihent ember, akik talán már kellően tapasztaltak. Az éjszaka közepére pedig egy olyan, aki szintén nem valami tejfeles szájú újonc, ugyanakkor különleges oka is van arra, hogy véletlen se lankadjon a figyelme. Mert az biztos, hogy még ha én aludnék is, Rendoll akkor is őrködni fog.~
*Liának egyáltalán nincs kétsége e felől, mikor meglátja Ren kardját is a pokrócon.*
- Mindenképp jó, ha melegítesz kicsit *felel halkan és ártatlan arcot vág, bár a szája sarkában ott rezeg egy apró mosoly.
Ami egyáltalán nem csoda, hiszen Lia élénken emlékszik, hogy Ren ugyanígy ölelte őt át az első éjszakájukon is.*
- Ren?
*A lány közelebb fészkelődik a lovaghoz, majd lassan elmosolyodik.*
- Azért haladunk ám *suttogja, ha a férfi rá figyel.* Az első éjjelen csak mély álmodban öleltél át, most meg már így kezdjük.
*Nem mintha kifogása lenne a dolog ellen, sőt, örül is, hogy a férfi egyszerre melengeti és védelmezi.
Igaz ennek a közelségnek van némi mellékhatása is, de az éjszaka, a tűz apadó fényénél talán nem látszik, hogy Lia arca elpirul, a szemeit pedig lehunyja, egyébként meg hálás az anyatermészetnek, hogy az egyéb jelek annyira nem nyilvánvalóak egy nőnél.
Halkan sóhajt, és próbál pihenni.
Hogy mennyire tud majd, az persze még más kérdés.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-08 07:15:33
Üzenet elküldve: 2015-09-08 07:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván//
//Tábor//
*Mosolyogva fogadja Lia szavait és nem is kell sok, hozzá, hogy leküzdje a közöttük lévő távolságot. Igaz csak a karját nyújja ki a pokrócért, amit magával hozott, hogy betakarjamagukat.*
-Nem akarom, hogy megfázz, legjobb lesz, ha melegítelek kicsit, ha ma olyan hideg lesz az éjszaka.
*Kardját Lia mögé fekteti és a pokróc takarásában végül átölelei a derekát, úgy ahogy első este amikor együtt aludtak, hogy ráfogjon mögötte a kardjára. Nem fog fázni ez biztos már most is úgy érzi nagyon is melege van Lia közelségétől. Egy apró csókot ad még Lia homlokára.*
-Aludj nyugodtan Kedvesem.
*Mondja neki halkan, aztán mosolyogva csukja be a szemét és vonja egészen közel magához. Megbízik Darel tudásban és Tyran a legfiatalabb közöttük, így biztos benne nem fog elaludni, elég éber lesz. Az előbbi akciója, bár felelőtlen volt, de bátran és azonnal cselekedett. Ha arra kerül a sor valószínűleg nem fognak csalódni benne. Ezeknek a tudatában, azért könnyebb a szeretettt nő mellett elaludnia, azért csak fél szemmel alszik, mint annakidején, amikor tudták támadás lehet és most a karavánon lévő árukon kívül valai sokkal értékesebbet is őriz egy gyönyörű gyógyítót, akit épen ölel. A sötétség elmélyül és nincs tudatban az árnyéknak, ami lehet fenyegeti őket máris.*
//Tábor//
*Mosolyogva fogadja Lia szavait és nem is kell sok, hozzá, hogy leküzdje a közöttük lévő távolságot. Igaz csak a karját nyújja ki a pokrócért, amit magával hozott, hogy betakarjamagukat.*
-Nem akarom, hogy megfázz, legjobb lesz, ha melegítelek kicsit, ha ma olyan hideg lesz az éjszaka.
*Kardját Lia mögé fekteti és a pokróc takarásában végül átölelei a derekát, úgy ahogy első este amikor együtt aludtak, hogy ráfogjon mögötte a kardjára. Nem fog fázni ez biztos már most is úgy érzi nagyon is melege van Lia közelségétől. Egy apró csókot ad még Lia homlokára.*
-Aludj nyugodtan Kedvesem.
*Mondja neki halkan, aztán mosolyogva csukja be a szemét és vonja egészen közel magához. Megbízik Darel tudásban és Tyran a legfiatalabb közöttük, így biztos benne nem fog elaludni, elég éber lesz. Az előbbi akciója, bár felelőtlen volt, de bátran és azonnal cselekedett. Ha arra kerül a sor valószínűleg nem fognak csalódni benne. Ezeknek a tudatában, azért könnyebb a szeretettt nő mellett elaludnia, azért csak fél szemmel alszik, mint annakidején, amikor tudták támadás lehet és most a karavánon lévő árukon kívül valai sokkal értékesebbet is őriz egy gyönyörű gyógyítót, akit épen ölel. A sötétség elmélyül és nincs tudatban az árnyéknak, ami lehet fenyegeti őket máris.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-07 21:26:59
Üzenet elküldve: 2015-09-07 21:26:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Tábor//
- Értettem.
* Feleli egyszerűen a dorgálásra, majd ismét mikor Darel kiosztja az őrséget. Lazán előhúzza a kardot és maga mellé leszúrja a földbe, a fa tövébe, ahova letelepedett. Innen tökéletesen átlátja a helyet, viszont nem lát a fa mögé. Ha valaki támadni vagy kémkedni akarna, onnan megtehetné.
Így hát nem is látja az ifjú harcos, hogy egy árnyalak leselkedik a fa mögül, s mohó tekintettel méregeti a kis karavánt, majd hamar vissza is vonul éjszakai menedékébe.
Ő csendesnek véli az éjszakát. A ciripelést és a szél búgását leszámítva csak egy apró állat kotorászása hallatszik. Minden bizonnyal azé a fehér nyúlé, amit látott. *
- Mondd csak Darel, holnap lesz időnk gyakorolni picit?
* Kezdeményez beszélgetést a vezetővel, mielőtt elnyomná az álom. Fel is kel, kicsit megmozgatni az izmait, körbejárja a tábort. Minden tiszta. *
- Értettem.
* Feleli egyszerűen a dorgálásra, majd ismét mikor Darel kiosztja az őrséget. Lazán előhúzza a kardot és maga mellé leszúrja a földbe, a fa tövébe, ahova letelepedett. Innen tökéletesen átlátja a helyet, viszont nem lát a fa mögé. Ha valaki támadni vagy kémkedni akarna, onnan megtehetné.
Így hát nem is látja az ifjú harcos, hogy egy árnyalak leselkedik a fa mögül, s mohó tekintettel méregeti a kis karavánt, majd hamar vissza is vonul éjszakai menedékébe.
Ő csendesnek véli az éjszakát. A ciripelést és a szél búgását leszámítva csak egy apró állat kotorászása hallatszik. Minden bizonnyal azé a fehér nyúlé, amit látott. *
- Mondd csak Darel, holnap lesz időnk gyakorolni picit?
* Kezdeményez beszélgetést a vezetővel, mielőtt elnyomná az álom. Fel is kel, kicsit megmozgatni az izmait, körbejárja a tábort. Minden tiszta. *
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:09:34
Üzenet elküldve: 2015-09-06 23:09:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Ő is Darel felé pillant, de ha nem csalódik, az ifjú harcos már kívül van a tábortűz fénykörén, és az éjszaka árnyai közé vegyülve őrködik, többek közt felette is.*
~Mondhat ő bármit, hogy csak az áru fontos, és mi csak fogyóeszköz vagyunk, azért elég nyilvánvaló, hogy az emberekre legalább annyira figyel. Ahogy mindenkit beosztott, ahogy Tyrant tanítja, és ahogy ma este is lekapta kicsit. Nem mintha nem lett volna igaza, amúgy! Vagy ahogy Asgallra is figyel. Végtére is nem hagyta hátra, pedig jelenleg nem sokat lendít rajtunk, sőt egy támadás esetén csak nehezítené a helyzetet, amíg ilyen gyenge. Nem mintha én ott tudtam volna hagyni.~
*Időközben Rendoll is visszatér a bokrok közül, majd biccent a fiatal vezérüknek, aztán Liához lép, és mellé fekszik.
A lány magában elmosolyodik, de még nem fordítja arcát a szőke lovag felé.*
– Miért dobnálak ki? *kérdezi halkan suttogva* Miért tennék ilyet, mikor szeretem, ha hatékony vagy?
*Még kivár egy-két percet, csak utána fordul a hátára, hogy Rendoll láthassa az arcát, és hogy ő is a férfi szemébe tudjon nézni.
Aztán lassan Rendoll felé fordul, így szemben fekszenek, tenyérnyi közelségben, mégis nagyon is messze egymástól.
Lia lassan elmosolyodik, aztán egy picike mozdulattal megnyalja a szája szélét.*
– Látni a csillagokat, lehűlhet majd az éjszaka.
*A lánynak eszébe jut a másik takaró, meg az is, ha netán a férfi magukra terítené, akár össze is bújhatnának kicsit.
Nem valószínű, hogy a többiek megbotránkoznának egy ölelésen, vagy egy csókon, hiszen nagyjából úgyis mindenki előtt világos már, hogy ők ismerik egymást, és nem csak futólag.*
~Több meg úgysem lehet, ha nem vagyunk kettesben.~
//Tábor//
*Ő is Darel felé pillant, de ha nem csalódik, az ifjú harcos már kívül van a tábortűz fénykörén, és az éjszaka árnyai közé vegyülve őrködik, többek közt felette is.*
~Mondhat ő bármit, hogy csak az áru fontos, és mi csak fogyóeszköz vagyunk, azért elég nyilvánvaló, hogy az emberekre legalább annyira figyel. Ahogy mindenkit beosztott, ahogy Tyrant tanítja, és ahogy ma este is lekapta kicsit. Nem mintha nem lett volna igaza, amúgy! Vagy ahogy Asgallra is figyel. Végtére is nem hagyta hátra, pedig jelenleg nem sokat lendít rajtunk, sőt egy támadás esetén csak nehezítené a helyzetet, amíg ilyen gyenge. Nem mintha én ott tudtam volna hagyni.~
*Időközben Rendoll is visszatér a bokrok közül, majd biccent a fiatal vezérüknek, aztán Liához lép, és mellé fekszik.
A lány magában elmosolyodik, de még nem fordítja arcát a szőke lovag felé.*
– Miért dobnálak ki? *kérdezi halkan suttogva* Miért tennék ilyet, mikor szeretem, ha hatékony vagy?
*Még kivár egy-két percet, csak utána fordul a hátára, hogy Rendoll láthassa az arcát, és hogy ő is a férfi szemébe tudjon nézni.
Aztán lassan Rendoll felé fordul, így szemben fekszenek, tenyérnyi közelségben, mégis nagyon is messze egymástól.
Lia lassan elmosolyodik, aztán egy picike mozdulattal megnyalja a szája szélét.*
– Látni a csillagokat, lehűlhet majd az éjszaka.
*A lánynak eszébe jut a másik takaró, meg az is, ha netán a férfi magukra terítené, akár össze is bújhatnának kicsit.
Nem valószínű, hogy a többiek megbotránkoznának egy ölelésen, vagy egy csókon, hiszen nagyjából úgyis mindenki előtt világos már, hogy ők ismerik egymást, és nem csak futólag.*
~Több meg úgysem lehet, ha nem vagyunk kettesben.~
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-05 16:43:58
Üzenet elküldve: 2015-09-05 16:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Asgall felkiáltására egy kicsit odakapta a fejét, de hamar megállapította, hogy álmában a horkolás mellett elég intenzíven álmodik és közben kiabál is.*
~Azért jó lenne, ha nem élné bele magát ennyire, talán a gyógyszer hatása. Én is akkor álmodtam a legintenzívebben, amikor bevettem.~
*A köztük talán legifjabb harcos be is veti magát az erdőbe, hogy körülnézzen. Darelre néz, aki elmondta már, hogy ne járjanak egyedül, de mivel rajta tartja a szemét és meg is mossa a fejét visszatérte után nem aggódik. Ő is kihasználja az alkalmat, hogy könnyítsen magán az erdő fái között távolabb. Mikor visszatér az utasítást tudomásul véve bólint Darel felé.*
-Rendben akkor, ha keltesz mi jövünk az őrködésben.
*Mosolyogva nézi Liát, mert az őrködés nagyon is kellemesnek ígérkezik. Ő a maga részéről megvárja, hogy Lia letelepedjen, mert természetesnek veszi, hogy mellé fekszik le. Nem titok, hogy ők ketten egy pár, legalábbis az ő részéről biztosan nem, de ugyanezt feltételezi Liáról is. Függetlenek mind a ketten és nem volt követelmény a karavánkísérethez, hogy nem lehet közük egymáshoz. Magabiztosan lép oda Lia mellé, hogy mellé feküdjön a takarón. Szerencsére van még bőven annyi hely, hogy elférjen mellette. Nem fogja persze zavarba hozni, hogy mindenki előtt kezdje ölelgetni, de a közelségét mindenképpen szeretné érezni, amennyire lehet.*
-Kidobhatsz magad mellől, ha akarsz, de a magam részéről úgy gondolom takarékoskodjunk a hellyel. Azon kívül védenem kell a legszebb gyógyítót a csapatban és a lehető legközelebb szeretnék lenni hozzád, hogy hatékony legyek.
*Mondja halkan mosolyogva és egyelőre tisztes távolban marad tőle. Kardját már levette, de maga mellé teszi, hogy keze ügyében legyen, ha szükséges. A magával hozott takarót pedig Lia mellé helyezi, ha később magára szeretné teríteni arra jó lesz a másik, ha reményei szerint nem küldi el maga mellől. A jó tíz centi, ami van közöttük kínzóan távolinak hat, de nem akarja még átölelni Liát csak, ha a lány is adja jelét, hogy nem találná ezt zavarba ejtőnek jelen helyzetben. Oldalra fekve a fejét támasztva nézi tovább mosolyogva a kék gyűrűs szemeket. Ha jól őrködnek is, ő akkor sem biztos, hogy tud, majd aludni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 17:03:16
//Tábor//
*Asgall felkiáltására egy kicsit odakapta a fejét, de hamar megállapította, hogy álmában a horkolás mellett elég intenzíven álmodik és közben kiabál is.*
~Azért jó lenne, ha nem élné bele magát ennyire, talán a gyógyszer hatása. Én is akkor álmodtam a legintenzívebben, amikor bevettem.~
*A köztük talán legifjabb harcos be is veti magát az erdőbe, hogy körülnézzen. Darelre néz, aki elmondta már, hogy ne járjanak egyedül, de mivel rajta tartja a szemét és meg is mossa a fejét visszatérte után nem aggódik. Ő is kihasználja az alkalmat, hogy könnyítsen magán az erdő fái között távolabb. Mikor visszatér az utasítást tudomásul véve bólint Darel felé.*
-Rendben akkor, ha keltesz mi jövünk az őrködésben.
*Mosolyogva nézi Liát, mert az őrködés nagyon is kellemesnek ígérkezik. Ő a maga részéről megvárja, hogy Lia letelepedjen, mert természetesnek veszi, hogy mellé fekszik le. Nem titok, hogy ők ketten egy pár, legalábbis az ő részéről biztosan nem, de ugyanezt feltételezi Liáról is. Függetlenek mind a ketten és nem volt követelmény a karavánkísérethez, hogy nem lehet közük egymáshoz. Magabiztosan lép oda Lia mellé, hogy mellé feküdjön a takarón. Szerencsére van még bőven annyi hely, hogy elférjen mellette. Nem fogja persze zavarba hozni, hogy mindenki előtt kezdje ölelgetni, de a közelségét mindenképpen szeretné érezni, amennyire lehet.*
-Kidobhatsz magad mellől, ha akarsz, de a magam részéről úgy gondolom takarékoskodjunk a hellyel. Azon kívül védenem kell a legszebb gyógyítót a csapatban és a lehető legközelebb szeretnék lenni hozzád, hogy hatékony legyek.
*Mondja halkan mosolyogva és egyelőre tisztes távolban marad tőle. Kardját már levette, de maga mellé teszi, hogy keze ügyében legyen, ha szükséges. A magával hozott takarót pedig Lia mellé helyezi, ha később magára szeretné teríteni arra jó lesz a másik, ha reményei szerint nem küldi el maga mellől. A jó tíz centi, ami van közöttük kínzóan távolinak hat, de nem akarja még átölelni Liát csak, ha a lány is adja jelét, hogy nem találná ezt zavarba ejtőnek jelen helyzetben. Oldalra fekve a fejét támasztva nézi tovább mosolyogva a kék gyűrűs szemeket. Ha jól őrködnek is, ő akkor sem biztos, hogy tud, majd aludni.*
A hozzászólás írója (Rendoll Tawinn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.05 17:03:16
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:11:49
Üzenet elküldve: 2015-09-05 14:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan feltűnik a távolból a nyavalyás Sziklatemplomuk csúcsa. ~Utálja a rohadékokat, a szemét kis patkányképű, kiszámíthatatlan mágiamotyogókat. Toronyban ülő, igemantrázó, pergamenhajtogató kis nyáleregetők, a legtöbb vinnyogva szaladna el a tőre elől, mégis vigyázni kell velük, hogy a rohadás cifrázná ki minden varázshasználó szája szélét, de rücskösre. És mennyien vannak! Lanawin minden szegletéből jönnek, perkálnak, még itt, a Karavánpihenőben is tanítják a mágia hasznát nekik a papok, ide is betették a lábukat, mindegy, hogy ki az, csak fizessenek nekik. Pfhh!~ köp egy íveset, minden utálatát elegánsan abba sűrítve. A köpés a homokban landol, egy rövid pillanat, és már nem is látszik, gyorsan haladnak. Rezegve megáll a karavánút kövecses-homokos talaján, ami annyira száraz, hogy előbb tűnik el a nap sugarainak erejétől, mint hogy beinná a talaj.
Lassan már kirajzolódik jól kivehetően a templom sziluettje, az út egyre jobban kiszélesedik. Már látszik a Főtér. ~Ó, Arthenior! Dehát nincs mit tenni, jobb mielóbb túl lenni a dolgon. Meglátjuk.~*
Lassan már kirajzolódik jól kivehetően a templom sziluettje, az út egyre jobban kiszélesedik. Már látszik a Főtér. ~Ó, Arthenior! Dehát nincs mit tenni, jobb mielóbb túl lenni a dolgon. Meglátjuk.~*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:44:07
Üzenet elküldve: 2015-09-04 14:44:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván - Úton//
//Tábor//
*Az, hogy Asgallt kicsit átfordították, arra jó volt, hogy a horkolása ne űzzön mindenkit mérföldekre a tábortól. Ugyanakkor Lia, mikor felé pillant, látja, hogy álmodik, hiszen öntudatlanul is mozog és motyog, sőt a végén fel is kiált.
A gyógyító megcsóválja a fejét.*
- Alszik, álmodik, sőt elég színeseket álmodhat, van ez így a Cynthe Álmától néha.
~Meg olyan is van, aki teljesen tisztán ébred utána, ahogy Rendoll is. Nem nagyon tudtam volna neki bemagyarázni, hogy csak képzelődött.~
*Rá gondol, felé pillant, és kedvtelve nézi a bemutatott formagyakorlatot. Mert azt lehet, sőt biztos, hogy látta jó párszor az utazásai során, hogy hogyan gyakorolnak a lovagok, és ez most, amit Rendoll csinál, egészen olyan volt. A mozdulatok, a lendület, az erő. És láthatóan már a sebesülése se zavarj Rendollt túlzottan.
Lia elmosolyodik tetszése jeléül.
Aztán meghallja Tyran megjegyzését, s neki felel.*
- Az álmoknak valóban vannak, akik jelentést tulajdonítanak, és még csak azt sem mondom, hogy ennek semmi alapja sincs, ugyanakkor ő most gyógyszert kapott. Egyszerűbben szólva, az a kis virág is rásegít neki, ami elaltatta. Remélem holnapig békés pihenése lesz.
*Bár komolyan így gondolja, de ettől függetlenül igazat ad egy bólintással Darelnek, mikor az emlékezteti egy fontos szabályra az ifjút.*
~Akár látjuk, akár sem, az nem árthat, ha mindig úgy készülünk ezeken a napokon, hogy veszedelem fenyegethet.~
*Végül aztán, az étkezés végeztével újra Darel ragadja magához a szót, és beosztja az éjszakai őrséget.*
- Rendben, Darel *mosolyodik el újra.
Lia vet még egy gyógypillantást Asgallra, és most úgy tűnik neki, a felderítő rendben lesz.
A lány így végül fogja magát és elindul a bokrok közé.*
- Most ne kövessen senki! *szól még hátra a válla felett* Inkább énekelek *ajánlja fel, majd így is tesz, nem harsányan, inkább halkan egy kis falusi balladát énekel egészen tiszta hangon.
Dolga végeztével visszatér, a kulacsából megvizez egy kis kendőfélét és megtörölgeti a kezét, majd óvatos pillantást vet a szőke lovagra, mielőtt a pokrócáért menne, hogy kiterítse a földre, éppen hogy kívül a tábortűz fénykörén.
Letelepszik, majd végigdől a takarón, melyen még így is maradt hely, aztán felnéz a csillagokra.*
~Vajon idejön mellé? Akkor is ha nem kettesben vagyunk?~
//Tábor//
*Az, hogy Asgallt kicsit átfordították, arra jó volt, hogy a horkolása ne űzzön mindenkit mérföldekre a tábortól. Ugyanakkor Lia, mikor felé pillant, látja, hogy álmodik, hiszen öntudatlanul is mozog és motyog, sőt a végén fel is kiált.
A gyógyító megcsóválja a fejét.*
- Alszik, álmodik, sőt elég színeseket álmodhat, van ez így a Cynthe Álmától néha.
~Meg olyan is van, aki teljesen tisztán ébred utána, ahogy Rendoll is. Nem nagyon tudtam volna neki bemagyarázni, hogy csak képzelődött.~
*Rá gondol, felé pillant, és kedvtelve nézi a bemutatott formagyakorlatot. Mert azt lehet, sőt biztos, hogy látta jó párszor az utazásai során, hogy hogyan gyakorolnak a lovagok, és ez most, amit Rendoll csinál, egészen olyan volt. A mozdulatok, a lendület, az erő. És láthatóan már a sebesülése se zavarj Rendollt túlzottan.
Lia elmosolyodik tetszése jeléül.
Aztán meghallja Tyran megjegyzését, s neki felel.*
- Az álmoknak valóban vannak, akik jelentést tulajdonítanak, és még csak azt sem mondom, hogy ennek semmi alapja sincs, ugyanakkor ő most gyógyszert kapott. Egyszerűbben szólva, az a kis virág is rásegít neki, ami elaltatta. Remélem holnapig békés pihenése lesz.
*Bár komolyan így gondolja, de ettől függetlenül igazat ad egy bólintással Darelnek, mikor az emlékezteti egy fontos szabályra az ifjút.*
~Akár látjuk, akár sem, az nem árthat, ha mindig úgy készülünk ezeken a napokon, hogy veszedelem fenyegethet.~
*Végül aztán, az étkezés végeztével újra Darel ragadja magához a szót, és beosztja az éjszakai őrséget.*
- Rendben, Darel *mosolyodik el újra.
Lia vet még egy gyógypillantást Asgallra, és most úgy tűnik neki, a felderítő rendben lesz.
A lány így végül fogja magát és elindul a bokrok közé.*
- Most ne kövessen senki! *szól még hátra a válla felett* Inkább énekelek *ajánlja fel, majd így is tesz, nem harsányan, inkább halkan egy kis falusi balladát énekel egészen tiszta hangon.
Dolga végeztével visszatér, a kulacsából megvizez egy kis kendőfélét és megtörölgeti a kezét, majd óvatos pillantást vet a szőke lovagra, mielőtt a pokrócáért menne, hogy kiterítse a földre, éppen hogy kívül a tábortűz fénykörén.
Letelepszik, majd végigdől a takarón, melyen még így is maradt hely, aztán felnéz a csillagokra.*
~Vajon idejön mellé? Akkor is ha nem kettesben vagyunk?~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223