Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:03:18
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Ull lába immáron az utat tapossa sebesen. Nem rég értesült a Pegazus problémáiról.*
~ Érdemes lehet körülnézni. Hátha megszedhetem az erszényem. ~ *morfondírozik magában.* ~ Talán megtudhatok valamit az eltűnt ifjakról is. ~ *gondolja miközben beér Arthenior házai alá.* ~ Ha ennek az egésznek vége legurítok egy jófajta sört. ~ *terül szét egy laza mosoly az arcán. Az egyetlen baja mindig is az üres erszénye volt. Most sincs ez másképp. Ebben a világban a pénz és a hírnév az úr. Az egyik pedig nem megy a másik nélkül.*
~ Érdemes lehet körülnézni. Hátha megszedhetem az erszényem. ~ *morfondírozik magában.* ~ Talán megtudhatok valamit az eltűnt ifjakról is. ~ *gondolja miközben beér Arthenior házai alá.* ~ Ha ennek az egésznek vége legurítok egy jófajta sört. ~ *terül szét egy laza mosoly az arcán. Az egyetlen baja mindig is az üres erszénye volt. Most sincs ez másképp. Ebben a világban a pénz és a hírnév az úr. Az egyik pedig nem megy a másik nélkül.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 08:04:27
Üzenet elküldve: 2016-07-10 08:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Kő ököl, kő akarat, kő agy. Ezek mind jellemzőek az orkokra. Ahogy ebben az esetben is így igaz. Forvot feltett egy kérdést, amelyre nem, hogy választ még gúnyos megjegyzéseket is kap az új jövevénytől. Majd a mellette megérkező karavánutazók könyörögni kezdenek az ork jogaiért. Ez nagyszerű, habár nem sok beleszólásuk van a karaván irányításába és személyzeti politikájába. Mindenki, aki csatlakozott egy hirdetésre felelt. Így ezek a pacifista hozzászólások egyelőre nem hatják meg az öregedő kalmárt. Nincs is ideje foglalkozni a hangokkal, hiszen az ork már meg is indult felé. Ez nem túl baráti. Egyáltalán minek indult el? Talán kezet akar fogni? Minek? Már rég túllettek volna az egészen, ha az ork nem gúnyos, és készséggel felel a kérdésre. Forvot nem tágít. Tudja ő, hogy a veszély a világban mindig hátulról jön, és ha túl akarják élni, valamint meg akarja védeni a többieket akkor résen, kell lennie. Emellett háború van és szinte senkiben nem lehet megbízni, pláne nem az orkok fajtájában, akik többsége egy cserép virágért eladná a barátait. Úgy tűnik a mellette álló törpe az egyetlen, aki ezeket a kihívásokat valóban érti.*
- A fegyvereid leadása szép gesztus volt. De a kérdésemre nem feleltél. Elismétlem megint, mert úgy látom talán bonyolult volt. *Mondja teljesen normális kiegyensúlyozott hangon, majd sóhajt egyet és belevág megint.*
- mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda? *Közben a kardját egy kicsit lejjebb engedi, de el nem teszi. Amúgy is a törpe, ha kell, és az ork próbálkozna akkor neki fog menni. Mindketten remélik, hogy ez azért nem fog megtörténni és a jövevény inkább egy udvari, vagy idomított ork mintsem valami bandita. Forvot reméli, hogy talán most már választ is kap az igen egyszerű és logikus kérdésre.*
//Az ork//
*Kő ököl, kő akarat, kő agy. Ezek mind jellemzőek az orkokra. Ahogy ebben az esetben is így igaz. Forvot feltett egy kérdést, amelyre nem, hogy választ még gúnyos megjegyzéseket is kap az új jövevénytől. Majd a mellette megérkező karavánutazók könyörögni kezdenek az ork jogaiért. Ez nagyszerű, habár nem sok beleszólásuk van a karaván irányításába és személyzeti politikájába. Mindenki, aki csatlakozott egy hirdetésre felelt. Így ezek a pacifista hozzászólások egyelőre nem hatják meg az öregedő kalmárt. Nincs is ideje foglalkozni a hangokkal, hiszen az ork már meg is indult felé. Ez nem túl baráti. Egyáltalán minek indult el? Talán kezet akar fogni? Minek? Már rég túllettek volna az egészen, ha az ork nem gúnyos, és készséggel felel a kérdésre. Forvot nem tágít. Tudja ő, hogy a veszély a világban mindig hátulról jön, és ha túl akarják élni, valamint meg akarja védeni a többieket akkor résen, kell lennie. Emellett háború van és szinte senkiben nem lehet megbízni, pláne nem az orkok fajtájában, akik többsége egy cserép virágért eladná a barátait. Úgy tűnik a mellette álló törpe az egyetlen, aki ezeket a kihívásokat valóban érti.*
- A fegyvereid leadása szép gesztus volt. De a kérdésemre nem feleltél. Elismétlem megint, mert úgy látom talán bonyolult volt. *Mondja teljesen normális kiegyensúlyozott hangon, majd sóhajt egyet és belevág megint.*
- mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda? *Közben a kardját egy kicsit lejjebb engedi, de el nem teszi. Amúgy is a törpe, ha kell, és az ork próbálkozna akkor neki fog menni. Mindketten remélik, hogy ez azért nem fog megtörténni és a jövevény inkább egy udvari, vagy idomított ork mintsem valami bandita. Forvot reméli, hogy talán most már választ is kap az igen egyszerű és logikus kérdésre.*
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:08:43
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:08:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Mióta megjelent az ork, Nara földbe gyökerezett lábbal áll és le sem veszie róla a szemét. Teljesen megfeledkezik Szanáról és az egész karavánról. Mikor a törp közelebb csörtet a zöld óriáshoz, kizökken egy pillanatra és úgy érzi valamit mondania kell.*
-Félelmetes. *Suttogja, hogy a többiek nehogy meglássák, hogy a szemében sokkal inkább csodálat van, mint félelem. Mikor az ork lassan mozogni kezd, hogy a fegyvereit ledobálja, Nara jobban is megnézi a kisebb részleteket. A fejét számtalan heg borítja.*
~És még él. Veszélyes férfi.~
*Az agyarai hatalmasak és hegyesek. Úgy hasíthatja fel vele a bőrvértet is, mint kés a vajat. És a hosszú szakálla, benne az apró díszekkel. Furcsa gondolat fut át az agyán.*
~Vajon milyen lenne megérinteni?~
*Erre a gondolatra kicsit kijózanodik és szemét lesüti, majd oldalra sandít, remélve, hogy más nem látta hirtelen zavarát. De nem bírja sokáig megállni, újra a hatalmas hímre pillant. A bőre nem csupán zöld, itt-ott barna foltok tarkítják, amiről Narának, a szívének oly kedves erdő jut eszébe, amit hol moha, hol föld borít.*
*Mikor a többiek a fegyver letétel ellenére is bizalmatlanul méregetik tovább, Nara látja, hogy a tekintete egy pillanatra elborul és az arcán megrándulnak az izmok, de fújtat egyet és szinte azonnal rendbe szedi a mimikáját. Talán más észre sem vette az apró változást.*
~Micsoda önuralom! Ez egy különleges férfi. Engedjétek, hogy velünk jöjjön!~
*Fohászkodik némán, majd észbe kap és miközben megköszörüli a torkát, magára pirít.*
~Mégis mi ütött beléd te lány?! Úgy viselkedsz, mint valami zavarodott csitri. A végén még azt hiszik sosem láttál még orkot.~
*Na igen. Csak messziről. De vajon mind ilyen hatással lett volna rá? Vagy csak ez? Majd kiderül, de jobb lesz inkább csak várni, amíg a vezetők eldöntik mi legyen.*
~Jobb, ha nem nyitom ki a szám.~
*Mikor azonban Szana, apró termetéhez képest merészen kijelenti, hogy majd ő szemmel tartja szívesen az orkot, Nara agyát elönti a harag, bár maga sem tudja, mire vélni. Oldalra kapja a fejét és gyilkos tekintetet lövell az lány felé.*
~Te csak a cipőd orrát tartsd szemmel, te kis ezüst hajú félvér, vagy...~
*Nara észbe kap és elharapja a gondolatot. ~Mi a fene?~ Ő világ életében minden fajjal békés, nyitott és kedves volt, így eglepi, a saját reakciója, miközben szimpatikus neki a fiatal, de meglepően önálló lány. Úgy érzi talán több közös van bennük, mint elsőre gondolta, ezért visszafordul az ork felé és tekintetét rá szegezve így szól.*
-Nem lehettek ennyire bizalmatlaok és előítéletesek csak mert más fajhoz tartozik! Nálam, Szanánál, és a többieknél épp úgy ott vannak a fegyvereik, szóval ha nem is bíztok benne, legyen elég, hogy odaadta az övéit! Egyedül a vadonban pontosan akkora veszély leselkedik rá, mint bármelyikőnkre, szóval hagyjuk ezt az egymás méregetését és menjünk, mert ránk esteledik és nem jutunk közelebb a célunkhoz!
*Mondja, majd reméli, hogy eléggé rápirított a félősökre ahhoz, hogy békén hagyják végre az orkot és velük tarthasson. Az azonban felbátorodva megszólal és hasonlóan arra kéri őket, hogy ne fegyverekkel, hanem szavakkal folytassák az ismerkedést.*
-Sharall...
*Leheli Nara a nevet, amitől kellemes borzongás fut át rajta. Nem bírja tovább, ezért elfordul az orktól és a botját kezdi babrálni, mintha elintézettnek tekintené a dolgokat, de magában továbbra is reszketve reméli, hogy a hatalmas, zöld ork velük tarthat és lesz még alkalma hallani azt a mély, érces hangot.*
//Az Ork//
*Mióta megjelent az ork, Nara földbe gyökerezett lábbal áll és le sem veszie róla a szemét. Teljesen megfeledkezik Szanáról és az egész karavánról. Mikor a törp közelebb csörtet a zöld óriáshoz, kizökken egy pillanatra és úgy érzi valamit mondania kell.*
-Félelmetes. *Suttogja, hogy a többiek nehogy meglássák, hogy a szemében sokkal inkább csodálat van, mint félelem. Mikor az ork lassan mozogni kezd, hogy a fegyvereit ledobálja, Nara jobban is megnézi a kisebb részleteket. A fejét számtalan heg borítja.*
~És még él. Veszélyes férfi.~
*Az agyarai hatalmasak és hegyesek. Úgy hasíthatja fel vele a bőrvértet is, mint kés a vajat. És a hosszú szakálla, benne az apró díszekkel. Furcsa gondolat fut át az agyán.*
~Vajon milyen lenne megérinteni?~
*Erre a gondolatra kicsit kijózanodik és szemét lesüti, majd oldalra sandít, remélve, hogy más nem látta hirtelen zavarát. De nem bírja sokáig megállni, újra a hatalmas hímre pillant. A bőre nem csupán zöld, itt-ott barna foltok tarkítják, amiről Narának, a szívének oly kedves erdő jut eszébe, amit hol moha, hol föld borít.*
*Mikor a többiek a fegyver letétel ellenére is bizalmatlanul méregetik tovább, Nara látja, hogy a tekintete egy pillanatra elborul és az arcán megrándulnak az izmok, de fújtat egyet és szinte azonnal rendbe szedi a mimikáját. Talán más észre sem vette az apró változást.*
~Micsoda önuralom! Ez egy különleges férfi. Engedjétek, hogy velünk jöjjön!~
*Fohászkodik némán, majd észbe kap és miközben megköszörüli a torkát, magára pirít.*
~Mégis mi ütött beléd te lány?! Úgy viselkedsz, mint valami zavarodott csitri. A végén még azt hiszik sosem láttál még orkot.~
*Na igen. Csak messziről. De vajon mind ilyen hatással lett volna rá? Vagy csak ez? Majd kiderül, de jobb lesz inkább csak várni, amíg a vezetők eldöntik mi legyen.*
~Jobb, ha nem nyitom ki a szám.~
*Mikor azonban Szana, apró termetéhez képest merészen kijelenti, hogy majd ő szemmel tartja szívesen az orkot, Nara agyát elönti a harag, bár maga sem tudja, mire vélni. Oldalra kapja a fejét és gyilkos tekintetet lövell az lány felé.*
~Te csak a cipőd orrát tartsd szemmel, te kis ezüst hajú félvér, vagy...~
*Nara észbe kap és elharapja a gondolatot. ~Mi a fene?~ Ő világ életében minden fajjal békés, nyitott és kedves volt, így eglepi, a saját reakciója, miközben szimpatikus neki a fiatal, de meglepően önálló lány. Úgy érzi talán több közös van bennük, mint elsőre gondolta, ezért visszafordul az ork felé és tekintetét rá szegezve így szól.*
-Nem lehettek ennyire bizalmatlaok és előítéletesek csak mert más fajhoz tartozik! Nálam, Szanánál, és a többieknél épp úgy ott vannak a fegyvereik, szóval ha nem is bíztok benne, legyen elég, hogy odaadta az övéit! Egyedül a vadonban pontosan akkora veszély leselkedik rá, mint bármelyikőnkre, szóval hagyjuk ezt az egymás méregetését és menjünk, mert ránk esteledik és nem jutunk közelebb a célunkhoz!
*Mondja, majd reméli, hogy eléggé rápirított a félősökre ahhoz, hogy békén hagyják végre az orkot és velük tarthasson. Az azonban felbátorodva megszólal és hasonlóan arra kéri őket, hogy ne fegyverekkel, hanem szavakkal folytassák az ismerkedést.*
-Sharall...
*Leheli Nara a nevet, amitől kellemes borzongás fut át rajta. Nem bírja tovább, ezért elfordul az orktól és a botját kezdi babrálni, mintha elintézettnek tekintené a dolgokat, de magában továbbra is reszketve reméli, hogy a hatalmas, zöld ork velük tarthat és lesz még alkalma hallani azt a mély, érces hangot.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:00:06
Üzenet elküldve: 2016-07-09 19:00:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Sharall nem tudja hova tenni az előtte állok viselkedését. Ő mindent megtett azért, hogy megbízzanak benne, de nekik ez sem elég. Ettől olyan hatalmas dühorkán csap át rajta, amit csak nagy nehezen tud legyűrni. *
-Nesze. -
*Préseli ki magából a szavakat, miközben felveszi fegyvereit, és a törp elé dobja őket. *
-Vigyázz meg ne vágd magad. -
*Veti még oda a törpnek, egy gunyoros félmosoly kíséretében. Dühíti, hogy a törp úgy viselkedik, mintha ő lenne a főnök, holott látszik rajta, hogy nincs még túl sok tavasz a háta mögött. Már épp válaszolna, mikor eljut hozzá az ilyen távolságból sötételfnek tűnő nő hangja. A nő kijelentésétől végre felbátorodik. *
~Úgy látszik, nincs mindenki ellenem. ~
*Gondolja, majd még valami eszébe jut. *
~ Jó lenne, ha a beszélgetés emberi keretek között folyna tovább. ~
*Majd eme gondolatának, hangot is ad. *
- Nem bíztok meg bennem, holott fegyvertelen vagyok, ráadásul egyedül jöttem, de hogy tudjátok, én sem bízok meg bennetek maradéktalanul. Kérlek tegyétek el fegyvereiteket, és tudom, hogy nem nézitek ki belőlem, de nem vagyok az az oldjunk meg mindent erőszakkal fajta, úgy hogy, jobb lenne, ha kulturált körülmények között beszélnénk ezt meg. Egyébként Sharall vagyok. -
*Mondja és előrenyújtott kézzel elindul az öreg felé, jelezvén jó szándékát. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 19:03:37
//Az Ork//
*Sharall nem tudja hova tenni az előtte állok viselkedését. Ő mindent megtett azért, hogy megbízzanak benne, de nekik ez sem elég. Ettől olyan hatalmas dühorkán csap át rajta, amit csak nagy nehezen tud legyűrni. *
-Nesze. -
*Préseli ki magából a szavakat, miközben felveszi fegyvereit, és a törp elé dobja őket. *
-Vigyázz meg ne vágd magad. -
*Veti még oda a törpnek, egy gunyoros félmosoly kíséretében. Dühíti, hogy a törp úgy viselkedik, mintha ő lenne a főnök, holott látszik rajta, hogy nincs még túl sok tavasz a háta mögött. Már épp válaszolna, mikor eljut hozzá az ilyen távolságból sötételfnek tűnő nő hangja. A nő kijelentésétől végre felbátorodik. *
~Úgy látszik, nincs mindenki ellenem. ~
*Gondolja, majd még valami eszébe jut. *
~ Jó lenne, ha a beszélgetés emberi keretek között folyna tovább. ~
*Majd eme gondolatának, hangot is ad. *
- Nem bíztok meg bennem, holott fegyvertelen vagyok, ráadásul egyedül jöttem, de hogy tudjátok, én sem bízok meg bennetek maradéktalanul. Kérlek tegyétek el fegyvereiteket, és tudom, hogy nem nézitek ki belőlem, de nem vagyok az az oldjunk meg mindent erőszakkal fajta, úgy hogy, jobb lenne, ha kulturált körülmények között beszélnénk ezt meg. Egyébként Sharall vagyok. -
*Mondja és előrenyújtott kézzel elindul az öreg felé, jelezvén jó szándékát. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 19:03:37
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 11:34:26
Üzenet elküldve: 2016-07-09 11:34:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Mylnara Regnae//
~ Ahogy elnézem, lesz egy beszélgető partnerem, sokkal kellemesebb így utazni, mint unottan menetelni.~
- Hogy, is mondtad nem harapsz? Ez rám is igaz, tőlem sem kell tartani.
*Látszik rajta, hogy próbál hozzá közeledni Mylnara Regnae, viszont az a tény sem elhanyagolható, hogy még csak ma találkoztak először.*
- Ha nem tudjuk az még nem jelenti, hogy nem kezdtünk el valamit, csak még nincs fogalmunk róla.
Jó magam csak kíváncsiság hajt, hogy még is tudjam mi folyik az Erdőmélyén, mivel nem kéne olyan veszélyesnek lennie.
Egyedül is megnéztem volna, de talán az lenne az utolsó amit láthatók életemben.
Ezért ez a Karaván kapóra jött, hiszen itt van egy csapat, s nagyobb az esélye ha egy gondot meg kéne oldani.
*Szana nem sejti, de talán valamilyen szinten köze lehet a holtakhoz és a fénycsóvához ami a Templomnál volt.*
~ Miért sértene meg?~ *Az utolsó kérdéssel nem tud mit kezdeni ezért nem is reagál rá. Ameddig nem faji tartozása miatt nem lekezelőnek bánnak vele addig nincsen gond, mert erre inkább erényként gondol mint hátrányra.*
//Az ork//
*Nem sokkal később egy kiáltás hallatszik, hátra is fordul, s látja hogy valaki rohan csoport felé.
Ha a partnere is jön akkor vele együtt nézi meg hogy még is ki lehet az.
Jó a hallása és látása, egyből látja egy Ork az, de nem ő az egyetlen aki reagált rá. a Vezető és a törp már kivont fegyverrel állítják meg.*
~ Egy Nagy Harcos?~
*Még nem annyira kifinomultak az érzékei és a megfigyelő képességei, viszont úgy tűnik, hogy egymagában érkezik meg.
Csodálkozik az "útonállóra" titulált Orkra, s egyelőre csak megfigyelőként vesz részt, minthogy közbe avatkozzon.*
~ Még is mit jelentsen ez, elveszik a fegyverét? Ha ártani akart volna, és egymaga szembeszállni a csapattal akkor már rég megtette volna.~
*Erről a fajról azt, gondolja ha harcról van szó akkor azt szemtől szembe teszik meg és nem alattomos módon hátulról támadnak.
Elég nagy áldozatot ha átadja a fegyvereit, és felajánlott segítségét elutasítják.
Mintha egy földművestől azt kérnék, hogy ássa fel a kertet ásó nélkül.*
- Szükséges elkobozni a fegyvereit? Akkor ennyi erővel mindannyiunknak le kéne adni és egy helyen tárolni.
*Kicsit túl hamar nyitotta ki a száját és nem gondolta végig. Szegény előbb beszél, még mielőtt gondolkodna, nem tartott sokáig, hogy ne szóljon bele...*
- Ha maguk gondolják, hogy veszélyes, akkor megfigyelés alatt tarthatom...
*Még nem is sejti mibe az ütötte az orrát, de lehet jobban tette volna ha meg sem szólal.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 11:50:26
//Mylnara Regnae//
~ Ahogy elnézem, lesz egy beszélgető partnerem, sokkal kellemesebb így utazni, mint unottan menetelni.~
- Hogy, is mondtad nem harapsz? Ez rám is igaz, tőlem sem kell tartani.
*Látszik rajta, hogy próbál hozzá közeledni Mylnara Regnae, viszont az a tény sem elhanyagolható, hogy még csak ma találkoztak először.*
- Ha nem tudjuk az még nem jelenti, hogy nem kezdtünk el valamit, csak még nincs fogalmunk róla.
Jó magam csak kíváncsiság hajt, hogy még is tudjam mi folyik az Erdőmélyén, mivel nem kéne olyan veszélyesnek lennie.
Egyedül is megnéztem volna, de talán az lenne az utolsó amit láthatók életemben.
Ezért ez a Karaván kapóra jött, hiszen itt van egy csapat, s nagyobb az esélye ha egy gondot meg kéne oldani.
*Szana nem sejti, de talán valamilyen szinten köze lehet a holtakhoz és a fénycsóvához ami a Templomnál volt.*
~ Miért sértene meg?~ *Az utolsó kérdéssel nem tud mit kezdeni ezért nem is reagál rá. Ameddig nem faji tartozása miatt nem lekezelőnek bánnak vele addig nincsen gond, mert erre inkább erényként gondol mint hátrányra.*
//Az ork//
*Nem sokkal később egy kiáltás hallatszik, hátra is fordul, s látja hogy valaki rohan csoport felé.
Ha a partnere is jön akkor vele együtt nézi meg hogy még is ki lehet az.
Jó a hallása és látása, egyből látja egy Ork az, de nem ő az egyetlen aki reagált rá. a Vezető és a törp már kivont fegyverrel állítják meg.*
~ Egy Nagy Harcos?~
*Még nem annyira kifinomultak az érzékei és a megfigyelő képességei, viszont úgy tűnik, hogy egymagában érkezik meg.
Csodálkozik az "útonállóra" titulált Orkra, s egyelőre csak megfigyelőként vesz részt, minthogy közbe avatkozzon.*
~ Még is mit jelentsen ez, elveszik a fegyverét? Ha ártani akart volna, és egymaga szembeszállni a csapattal akkor már rég megtette volna.~
*Erről a fajról azt, gondolja ha harcról van szó akkor azt szemtől szembe teszik meg és nem alattomos módon hátulról támadnak.
Elég nagy áldozatot ha átadja a fegyvereit, és felajánlott segítségét elutasítják.
Mintha egy földművestől azt kérnék, hogy ássa fel a kertet ásó nélkül.*
- Szükséges elkobozni a fegyvereit? Akkor ennyi erővel mindannyiunknak le kéne adni és egy helyen tárolni.
*Kicsit túl hamar nyitotta ki a száját és nem gondolta végig. Szegény előbb beszél, még mielőtt gondolkodna, nem tartott sokáig, hogy ne szóljon bele...*
- Ha maguk gondolják, hogy veszélyes, akkor megfigyelés alatt tarthatom...
*Még nem is sejti mibe az ütötte az orrát, de lehet jobban tette volna ha meg sem szólal.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.09 11:50:26
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:36:02
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:36:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Azért az ork ne legyen olyan biztos magában. Lehet, hogy hatalmas, de a törpékre kétszeresen is igaz az, hogy kicsi a bors, de erős. Szívós kis izom -és szőrgombócok. Csak dobjon ki harmincat valaki belőlük a sivatag közepébe, és néhány év múlva egy dicsőséges törpevárosról fognak beszélni mindenütt, ami a sivatag mélyén van.
Na jó, az talán igaz, hogy Enthgarrt -ha még nem is túl könnyen-, de legyőzné az ork, köszönhetően annak a sok sebesülésnek, amit a holtak ellen szerzett, de ha az öreg is beszáll, ketten csak legyűrik valahogy. Öreg róka nem vén róka, az embereknél egy igaz kétszeresen.
Az ork elmondja, hogy békével jött, a végén még el is mosolyodik. Enthgarr közben azzal küzd, hogy nehogy elröhögje magát ezen a groteszk szájmozdulaton. Azt viszont értékeli, hogy eldobta a fegyvereit.*
- Mi a tököm az a Vadvéd? *kérdezi* Nem úgy volt, hogy a karaván északnyugatnak tart, és kész?
*Kezd teljesen összezavarodni. Hallotta, amint a karaván vezetője még Artheniorban azt mondta valakinek, hogy nem Vadvédbe tartanak, most viszont már nem is tagadja, hogy tudná, mi az a Vadvéd, sőt, egyenesen az ottani szándékairól kérdezősködik.
~Megint belecsöppentem a sűrűjébe. Istenek!~*
- Hallottad a vezetőnk. Fogd meg a két bárdod, és csúsztasd elém. Egy rossz mozdulat, és egyből támadok.
*Ha az ork hallgat kettejük szavára, és a fegyverek a ló elé kerülnek, a törpe is leengedi bárdját, de a figyelmét azt nem. Viszont ha az ork próbálkozik valamivel...*
//Az ork//
*Azért az ork ne legyen olyan biztos magában. Lehet, hogy hatalmas, de a törpékre kétszeresen is igaz az, hogy kicsi a bors, de erős. Szívós kis izom -és szőrgombócok. Csak dobjon ki harmincat valaki belőlük a sivatag közepébe, és néhány év múlva egy dicsőséges törpevárosról fognak beszélni mindenütt, ami a sivatag mélyén van.
Na jó, az talán igaz, hogy Enthgarrt -ha még nem is túl könnyen-, de legyőzné az ork, köszönhetően annak a sok sebesülésnek, amit a holtak ellen szerzett, de ha az öreg is beszáll, ketten csak legyűrik valahogy. Öreg róka nem vén róka, az embereknél egy igaz kétszeresen.
Az ork elmondja, hogy békével jött, a végén még el is mosolyodik. Enthgarr közben azzal küzd, hogy nehogy elröhögje magát ezen a groteszk szájmozdulaton. Azt viszont értékeli, hogy eldobta a fegyvereit.*
- Mi a tököm az a Vadvéd? *kérdezi* Nem úgy volt, hogy a karaván északnyugatnak tart, és kész?
*Kezd teljesen összezavarodni. Hallotta, amint a karaván vezetője még Artheniorban azt mondta valakinek, hogy nem Vadvédbe tartanak, most viszont már nem is tagadja, hogy tudná, mi az a Vadvéd, sőt, egyenesen az ottani szándékairól kérdezősködik.
~Megint belecsöppentem a sűrűjébe. Istenek!~*
- Hallottad a vezetőnk. Fogd meg a két bárdod, és csúsztasd elém. Egy rossz mozdulat, és egyből támadok.
*Ha az ork hallgat kettejük szavára, és a fegyverek a ló elé kerülnek, a törpe is leengedi bárdját, de a figyelmét azt nem. Viszont ha az ork próbálkozik valamivel...*
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:02:53
Üzenet elküldve: 2016-07-09 08:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Szerencsére a fürgelábú törpe hamar visszaér és erősítésként szolgál az orkkal szemben. Forvot meghallgatja a jószágot és szemeit összeszűkítve méregeti a jómadarat. Emellett még mindig nem tudja eldönteni, hogy a teremtés vajon mit akarhat csinálni az erdei erődben. Lehet, hogy udvari ork volt valaha, szolga, ezért olyan kommunikatív, vagy esetleg kétkezi munkás, talán rabszolga lehetett, aki lelkét megtörték. Forvot folyamatosan pörgeti fejében a lehetőségeket, de nem találja a választ. Ideje lesz rákérdezni.*
- Nos ork! Ha békések a szándékaid, akkor tárgyaljunk egyenlő felekként. Dobd oda a társam elé *Biccent a törpe irányába.* a fegyvereidet. Mindet! Ha ez megvan máris szereztél egy jó pontot nálunk. *Majd várja, hogy a teremtés megtegye a kérést, ami inkább egy ultimátum. Mivel az ork valószínű, hogy erősebb nála, így ha fegyverei nincsenek, akkor ha támadni akar, már esélye sem lesz. Ha megtette, és ha tényleg megtette, akkor Forvot folytatja, miután int a törpének, hogy az ork fegyvereit szedje össze.*
- És mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda?
//Az ork//
*Szerencsére a fürgelábú törpe hamar visszaér és erősítésként szolgál az orkkal szemben. Forvot meghallgatja a jószágot és szemeit összeszűkítve méregeti a jómadarat. Emellett még mindig nem tudja eldönteni, hogy a teremtés vajon mit akarhat csinálni az erdei erődben. Lehet, hogy udvari ork volt valaha, szolga, ezért olyan kommunikatív, vagy esetleg kétkezi munkás, talán rabszolga lehetett, aki lelkét megtörték. Forvot folyamatosan pörgeti fejében a lehetőségeket, de nem találja a választ. Ideje lesz rákérdezni.*
- Nos ork! Ha békések a szándékaid, akkor tárgyaljunk egyenlő felekként. Dobd oda a társam elé *Biccent a törpe irányába.* a fegyvereidet. Mindet! Ha ez megvan máris szereztél egy jó pontot nálunk. *Majd várja, hogy a teremtés megtegye a kérést, ami inkább egy ultimátum. Mivel az ork valószínű, hogy erősebb nála, így ha fegyverei nincsenek, akkor ha támadni akar, már esélye sem lesz. Ha megtette, és ha tényleg megtette, akkor Forvot folytatja, miután int a törpének, hogy az ork fegyvereit szedje össze.*
- És mit akarsz a vadvéd nevű helyen csinálni? Minek mész oda?
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:45:27
Üzenet elküldve: 2016-07-08 19:45:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sharall-Az Ork//
*Bár Sharall sejtette, hogy nem fogják őt tárt karokkal fogatni, mégis mellbe vágja az előtte állok ellenséges viselkedése. Persze tudja az orkok hírneve minden, csak nem jó, de akkor is... Egy pillanatra el is önti dühe, de uralkodik magán. Tudja, ha most elveszíti a fejét, talán meg is ölik. Bár az öreg és a törpe nem úgy néznek ki, mint akikkel Sharall (már ha kell) ne tudna elbánni, de nem tudhatja, miféle szerzetek lehetnek még a karaván tagjai. És amúgy sem áll szándékában harcolni. Végül felnéz, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már biztos régóta gondolkodhat, mert látja az előtte lévő arcokon, hogy kezdik elveszíteni a türelmüket. Szerencsére nem kell tovább várniuk, mert Sharall már tudja mit kell tennie. Lassan az övébe dugott fegyverei felé nyúl, úgy, hogy ez a mozdulat a legkevésbé legyen csak gyanús. Miután megfogja őket, felemeli azokat úgy, hogy mindenki számára jó láthatóak legyenek, majd ( bár, majd megszakadt a szíve) elengedi mindkettőt, és hagyja, hogy a porba hulljanak. *
-Tudom, hogy sokatoknak biztos megvan az előítélete velem kapcsolatban, de nem áll szándékomban bármelyikőtöket is bántani. -
*Mondja, egy olyan mosoly kíséretében, amit próbál a lehető legbarátságosabbá varázsolni. (Ez a művelet nem igazán sikerül neki, de legalább próbálkozik. ) *
-Szeretnék veletek tartani. Én is Vadvédbe szeretnék eljutni, és hallottam, hogy ti is oda mentek, így arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a legokosabb, ha veletek tartanék. Bár ahogy elnézlek titeket, nektek is szükségetek lenne, még egy harcra képes személyre, vagy tévednék? -
*Kérdezi, és csak reménykedni tud abban, hogy nem csak süket fülekre találnak szavai. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 20:08:37
*Bár Sharall sejtette, hogy nem fogják őt tárt karokkal fogatni, mégis mellbe vágja az előtte állok ellenséges viselkedése. Persze tudja az orkok hírneve minden, csak nem jó, de akkor is... Egy pillanatra el is önti dühe, de uralkodik magán. Tudja, ha most elveszíti a fejét, talán meg is ölik. Bár az öreg és a törpe nem úgy néznek ki, mint akikkel Sharall (már ha kell) ne tudna elbánni, de nem tudhatja, miféle szerzetek lehetnek még a karaván tagjai. És amúgy sem áll szándékában harcolni. Végül felnéz, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy már biztos régóta gondolkodhat, mert látja az előtte lévő arcokon, hogy kezdik elveszíteni a türelmüket. Szerencsére nem kell tovább várniuk, mert Sharall már tudja mit kell tennie. Lassan az övébe dugott fegyverei felé nyúl, úgy, hogy ez a mozdulat a legkevésbé legyen csak gyanús. Miután megfogja őket, felemeli azokat úgy, hogy mindenki számára jó láthatóak legyenek, majd ( bár, majd megszakadt a szíve) elengedi mindkettőt, és hagyja, hogy a porba hulljanak. *
-Tudom, hogy sokatoknak biztos megvan az előítélete velem kapcsolatban, de nem áll szándékomban bármelyikőtöket is bántani. -
*Mondja, egy olyan mosoly kíséretében, amit próbál a lehető legbarátságosabbá varázsolni. (Ez a művelet nem igazán sikerül neki, de legalább próbálkozik. ) *
-Szeretnék veletek tartani. Én is Vadvédbe szeretnék eljutni, és hallottam, hogy ti is oda mentek, így arra az elhatározásra jutottam, hogy az lenne a legokosabb, ha veletek tartanék. Bár ahogy elnézlek titeket, nektek is szükségetek lenne, még egy harcra képes személyre, vagy tévednék? -
*Kérdezi, és csak reménykedni tud abban, hogy nem csak süket fülekre találnak szavai. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.08 20:08:37
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:19:45
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:19:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior közelében//
//Szondei Szana//
-Örülök a szerencsémnek Szana. Nem akartalak megsérteni. *Visszahúzza a segítő kezet és megadón emeli fel a feje két oldalán.*
-Nem a dolgom sietős, inkább a távozásom volt az, ami azt illeti, csak nem akartam egyedül útra kelni.
~Apa mindig a lelkemre kötötte, hogy soha ne utazzak egyedül. Neki is volt egy csapata, akiket nagyon szeretett. Hiányoznak a hangos, közös esték.~
*Nagyon megörült neki, mikor a hirdető cédula az orra elé vetődött. Sorsszerű volt a pillanat, hogy ő ott áll útra készen, az élete a táskájában és elé fúj a szél egy cetlit, amin egy karavánt hirdetnek, ami pont oda készül, ahova ő szerene eljutni.*
-Még pontosan magam sem tudom, hogy mi a célom. *Mondja bizonytalanul, hiszen nem tudja mi vár rá, amikor odaérnek Vadvédbe. Akik fogadják őket vajon olyanok mint ő, vagy maguknak való, mogorva népek... Ki tudja. Igen, az uticél Vadvéd, és elég ostobának érezte magát, mikor elszólta a nevet, de nem tudta, hogy mennyire ismert a városban. Ő maga erdei barátaitól hallott róla, hisz ott madárszárnyon gyorsan terjednek a hírek, mosolyodik el magában. Ezt persze nem szabad mások orrára kötnie.*
~Vajon ha tudnák, hogy milyen jól megértjük egymást az állatokkal, elhajtanának, vagy bezárnának, mint egy bolondot?~ *Morfondírozik magában, majd ráeszmél, hogy egy ideje csöndben van és ha már megszólította a lányt, illene társalognia vele rendesen.*
-És te? Hová tartasz és milyen célból? Persze csak ha nem sértelek meg. Talán egy az uticélunk. *Kérdez vissza óvatosan. Nem akarja, hogy a másik tolakodásnak vegye a kérdését, csak beszélgetni próbál. Ekkor azonban egy mély, érces kialtás üti meg a fülét, amire a vezérük megfordul lovával, majd füttyent egy rövidet, nyilván a törp harcosnak. Nara ijedten pördül hátra és mikor megpillant egy távolabbi, de még így is hatalmasnak tetsző zöld teremtményt, elakad a lélegzete.*
~Csak nem egy ork?~
*A közelükben nem sok ork élt, és ha látott is egyet egyet, igen messziről. Sosem engedték a közelükbe, mondván nem tehetnek róla, de veszélyesek. Ettől persze a gyermeki elme misztikus homályba burkolta ezt a fajt, amitől csak még érdekesebbé vált.*
~Most mi lesz? Csak nem bántani akarja őket? Vagy, talán velük tartana? Neeem, az buta gondolat. Vagy mégis?~
*Nara szeme tágra nyílik és érdeklődve fürkészi a idegent.*
~Mi lesz ebből...?~
//Szondei Szana//
-Örülök a szerencsémnek Szana. Nem akartalak megsérteni. *Visszahúzza a segítő kezet és megadón emeli fel a feje két oldalán.*
-Nem a dolgom sietős, inkább a távozásom volt az, ami azt illeti, csak nem akartam egyedül útra kelni.
~Apa mindig a lelkemre kötötte, hogy soha ne utazzak egyedül. Neki is volt egy csapata, akiket nagyon szeretett. Hiányoznak a hangos, közös esték.~
*Nagyon megörült neki, mikor a hirdető cédula az orra elé vetődött. Sorsszerű volt a pillanat, hogy ő ott áll útra készen, az élete a táskájában és elé fúj a szél egy cetlit, amin egy karavánt hirdetnek, ami pont oda készül, ahova ő szerene eljutni.*
-Még pontosan magam sem tudom, hogy mi a célom. *Mondja bizonytalanul, hiszen nem tudja mi vár rá, amikor odaérnek Vadvédbe. Akik fogadják őket vajon olyanok mint ő, vagy maguknak való, mogorva népek... Ki tudja. Igen, az uticél Vadvéd, és elég ostobának érezte magát, mikor elszólta a nevet, de nem tudta, hogy mennyire ismert a városban. Ő maga erdei barátaitól hallott róla, hisz ott madárszárnyon gyorsan terjednek a hírek, mosolyodik el magában. Ezt persze nem szabad mások orrára kötnie.*
~Vajon ha tudnák, hogy milyen jól megértjük egymást az állatokkal, elhajtanának, vagy bezárnának, mint egy bolondot?~ *Morfondírozik magában, majd ráeszmél, hogy egy ideje csöndben van és ha már megszólította a lányt, illene társalognia vele rendesen.*
-És te? Hová tartasz és milyen célból? Persze csak ha nem sértelek meg. Talán egy az uticélunk. *Kérdez vissza óvatosan. Nem akarja, hogy a másik tolakodásnak vegye a kérdését, csak beszélgetni próbál. Ekkor azonban egy mély, érces kialtás üti meg a fülét, amire a vezérük megfordul lovával, majd füttyent egy rövidet, nyilván a törp harcosnak. Nara ijedten pördül hátra és mikor megpillant egy távolabbi, de még így is hatalmasnak tetsző zöld teremtményt, elakad a lélegzete.*
~Csak nem egy ork?~
*A közelükben nem sok ork élt, és ha látott is egyet egyet, igen messziről. Sosem engedték a közelükbe, mondván nem tehetnek róla, de veszélyesek. Ettől persze a gyermeki elme misztikus homályba burkolta ezt a fajt, amitől csak még érdekesebbé vált.*
~Most mi lesz? Csak nem bántani akarja őket? Vagy, talán velük tartana? Neeem, az buta gondolat. Vagy mégis?~
*Nara szeme tágra nyílik és érdeklődve fürkészi a idegent.*
~Mi lesz ebből...?~
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:27
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:36:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván Úton//
//Forvot Dongwort, Sharall - Az ork//
*Éppen az ovális előrefelé mutató csücskét teszi meg egy éles kanyarban, mikor füttyszót hall, majd kiáltozást, majd egy jellegzetes hang kiáltását.
~A rosseb!~*
- Gyerünk, Gleccser, gyí, az istenekre, gyí!
*A ló testén kirajzolódnak az izmok, ahol teste minduntalan gyorsabban, s gyorsabban robog, maguk mögött apró porfelhőt, porcsíkot kavarva. A karavánhoz közel lefékezi a lovat, a vezető mellé léptet, majd meg is áll mellette, úgy szól neki oda normális hangerőn, de mégis oly halkan, hogy az ork ne hallja.*
- Ha egyedül akarja kirabolni a karavánt akkor vagy ostoba, vagy meg akar halni.
*Miközben ezt mondja, körbetekint az ork körül, hátha lát valami árulkodó jelet arról, hogy nem ő az egyetlen zöldbőrű itt. Viszont nem talál, bár ez nem kizáró oka annak, hogy egy bandával kell szembenézniük.
Elléptet Gleccserrel a vezetőtől, akinek a nevét még nem is tudja, majd az ork felé közeledik, pajzsát leakasztja hátáról, jobb kezébe veszi, majd a csatabárdot is, amit a balba. Egy tapasztaltabb harcos tudja, hogy a balkezes harcosokkal nem árt óvatosan bánni, mivel az átellenes irányból érkeznek a csapások, mint amihez bárki szokhat.
Az ork előtt megáll bő tízlépésnyire, bárdja fejét egyenesen feléje szegezi.*
- Dobd el a fegyvereid. Mi célból érkeztél ide? Hányan vagytok még? Beszélj, ork!
//Forvot Dongwort, Sharall - Az ork//
*Éppen az ovális előrefelé mutató csücskét teszi meg egy éles kanyarban, mikor füttyszót hall, majd kiáltozást, majd egy jellegzetes hang kiáltását.
~A rosseb!~*
- Gyerünk, Gleccser, gyí, az istenekre, gyí!
*A ló testén kirajzolódnak az izmok, ahol teste minduntalan gyorsabban, s gyorsabban robog, maguk mögött apró porfelhőt, porcsíkot kavarva. A karavánhoz közel lefékezi a lovat, a vezető mellé léptet, majd meg is áll mellette, úgy szól neki oda normális hangerőn, de mégis oly halkan, hogy az ork ne hallja.*
- Ha egyedül akarja kirabolni a karavánt akkor vagy ostoba, vagy meg akar halni.
*Miközben ezt mondja, körbetekint az ork körül, hátha lát valami árulkodó jelet arról, hogy nem ő az egyetlen zöldbőrű itt. Viszont nem talál, bár ez nem kizáró oka annak, hogy egy bandával kell szembenézniük.
Elléptet Gleccserrel a vezetőtől, akinek a nevét még nem is tudja, majd az ork felé közeledik, pajzsát leakasztja hátáról, jobb kezébe veszi, majd a csatabárdot is, amit a balba. Egy tapasztaltabb harcos tudja, hogy a balkezes harcosokkal nem árt óvatosan bánni, mivel az átellenes irányból érkeznek a csapások, mint amihez bárki szokhat.
Az ork előtt megáll bő tízlépésnyire, bárdja fejét egyenesen feléje szegezi.*
- Dobd el a fegyvereid. Mi célból érkeztél ide? Hányan vagytok még? Beszélj, ork!
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:05:52
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az ork//
*Végül elhagyják a város és sikerül északnak haladni az úton. A menet kicsit szedett-vedett és ami talán a legmeglepőbb, hogy a társaság leggyorsabb tagja egy törpe. Ez azért nem semmi teljesítmény, de a kalmár azért örül, hogy van egy valamirevaló harcos is a sok gyógyító, tündér és ki tudja mi között. A menet lassan halad, Forvot próbál az élen maradni és így gyalogosan vezetni jól megrakott lovát. Aki persze akar, az előre mehet, lovagolhat vagy bármi más. Ezzel maximum mindenki más életét veszélyezteti, ha a szétforgácsolt csapaton rajtaütnek. Forvot öreg már, hogy fegyelmezzen, de ha veszély fog közeledni, akkor hamar kiosztja majd a parancsokat. Ahogy a város látképe egyre tovatűnik mögöttük, úgy nyugszik meg a szíve, hogy végre valóban úton van. A nyugalom és meghit utazás, amelyet a még viszonylag jó út és a kellemes időjárás ad, hamarosan szertefoszlik, mivel egy igen jellegzetes és élces hang érkezik a háta mögül. Egy ork az. Megfordul és már húzná is elő a kardját, de ekkor eszébe jut, hogy van nekik egy derék törpéjük, ezért a markolaton hagyva a kezét egy hangosat füttyent, jelezvén: szükség van rád! Az ork egész közel merészkedik, így a kereskedő mégis kihúzza a kardját. Mielőtt az megszólalhatna Forvot megelőzi.*
- Maradj ott ahol vagy! Ott bizony ahol állsz! *Mutat a pengével a körülbelül három négy méterre lévő pontra.* - Mit akarsz ork! Ha próbálkozol, elmetsszük a hitvány torkodat. *Forvot még nyugaton a seregben bőven kivette a részét a harcokból, ha ork bandák és bűnözőket kellett kardélre hánynia. Részben élvezetből ölte a primitív barbárokat, részben az igazságszolgáltatás részeként. Ami viszont örökre beleégett az agyába az a kegyetlen brutalitás, nyers erő és hihetetlen szívósság. Ezért jobb, ha többen is vannak, ha meg kell küzdeni egy ilyen alakkal.*
//Az ork//
*Végül elhagyják a város és sikerül északnak haladni az úton. A menet kicsit szedett-vedett és ami talán a legmeglepőbb, hogy a társaság leggyorsabb tagja egy törpe. Ez azért nem semmi teljesítmény, de a kalmár azért örül, hogy van egy valamirevaló harcos is a sok gyógyító, tündér és ki tudja mi között. A menet lassan halad, Forvot próbál az élen maradni és így gyalogosan vezetni jól megrakott lovát. Aki persze akar, az előre mehet, lovagolhat vagy bármi más. Ezzel maximum mindenki más életét veszélyezteti, ha a szétforgácsolt csapaton rajtaütnek. Forvot öreg már, hogy fegyelmezzen, de ha veszély fog közeledni, akkor hamar kiosztja majd a parancsokat. Ahogy a város látképe egyre tovatűnik mögöttük, úgy nyugszik meg a szíve, hogy végre valóban úton van. A nyugalom és meghit utazás, amelyet a még viszonylag jó út és a kellemes időjárás ad, hamarosan szertefoszlik, mivel egy igen jellegzetes és élces hang érkezik a háta mögül. Egy ork az. Megfordul és már húzná is elő a kardját, de ekkor eszébe jut, hogy van nekik egy derék törpéjük, ezért a markolaton hagyva a kezét egy hangosat füttyent, jelezvén: szükség van rád! Az ork egész közel merészkedik, így a kereskedő mégis kihúzza a kardját. Mielőtt az megszólalhatna Forvot megelőzi.*
- Maradj ott ahol vagy! Ott bizony ahol állsz! *Mutat a pengével a körülbelül három négy méterre lévő pontra.* - Mit akarsz ork! Ha próbálkozol, elmetsszük a hitvány torkodat. *Forvot még nyugaton a seregben bőven kivette a részét a harcokból, ha ork bandák és bűnözőket kellett kardélre hánynia. Részben élvezetből ölte a primitív barbárokat, részben az igazságszolgáltatás részeként. Ami viszont örökre beleégett az agyába az a kegyetlen brutalitás, nyers erő és hihetetlen szívósság. Ezért jobb, ha többen is vannak, ha meg kell küzdeni egy ilyen alakkal.*
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:17:02
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:17:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// A Karaván Után//
*Nem tudja mióta, de az biztos, hogy már hosszú ideje robog a poros ösvényen előre, mindig csak előre. Néha- néha megáll és hátranéz, de csak azért, hogy megállapítsa, milyen messze van már a várostól. Sajnos hosszú távon ez se megoldás, mivel utolsó pihenője alkalmakor, már nem látta maga mögött a város sziluettjét. *
-Milyen messze lehetek még? -
*Teszi fel a kérdést, de a fütyülő szelen kívül, más nem válaszol neki. *
~Talán hiba volt elindulnom, ha idekint kell éjszakáznom... ~
*És már csak a gondolatba is beleborzong. Visszafordulni már értelmetlen lenne, így összeszedi maradék erejét, és elindul tovább. Megint hosszú kilométereket hagy maga után, amiket csak egy -egy rövidebb pihenő szakít meg. Már épp azon kezd gondolkozni, hova is bújhatna az éjszaka teremtményei elől, mikor észrevesz valamit maga előtt. *
~Talán a karaván? ~
*Gondolja reménnyel telve, de hamar lehurrogja magát. Biztos benne, hogy csak az elméje játszik vele. Mégis elindul újra előre, erőltetettebb sebességgel, mint előtte. Egyre jobban megközelíti a "valamit". Még egy pár száz erőltetett méter, és meg tudja állapítani, hogy tényleg a karaván az. Még gyorsabban kezd futni, mint eddig, de ekkor észbe kap. *
~Lehet nem a legokosabb üvöltözve rohanni utánunk, ha az ember egy ork. ~
*Gondolja és kissé visszább vesz a tempóból, de még így is elég gyorsan tud közeledni a karaván felé. Miközben feléjük halad, messziről felméri a társulatot. Nem sok harcost lát közöttük, ami az ő esélyeit megnöveli, de nem érti, hogy mertek elindulni ilyen kevés harcossal. Gondolkodásának az kezd véget vetni, hogy érzi már nem sokáig bírja ezt a tempót, ennek hatására úgy dönt, utánuk kiált, hátha valaki meghallja őt. *
- Hahó, várjatok kérlek, még van itt valaki aki veletek utazna. -
*És csak remélni tudja, hogy valaki meghallja, és még ha meg is hallják reméli, be is várják. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 21:49:01
*Nem tudja mióta, de az biztos, hogy már hosszú ideje robog a poros ösvényen előre, mindig csak előre. Néha- néha megáll és hátranéz, de csak azért, hogy megállapítsa, milyen messze van már a várostól. Sajnos hosszú távon ez se megoldás, mivel utolsó pihenője alkalmakor, már nem látta maga mögött a város sziluettjét. *
-Milyen messze lehetek még? -
*Teszi fel a kérdést, de a fütyülő szelen kívül, más nem válaszol neki. *
~Talán hiba volt elindulnom, ha idekint kell éjszakáznom... ~
*És már csak a gondolatba is beleborzong. Visszafordulni már értelmetlen lenne, így összeszedi maradék erejét, és elindul tovább. Megint hosszú kilométereket hagy maga után, amiket csak egy -egy rövidebb pihenő szakít meg. Már épp azon kezd gondolkozni, hova is bújhatna az éjszaka teremtményei elől, mikor észrevesz valamit maga előtt. *
~Talán a karaván? ~
*Gondolja reménnyel telve, de hamar lehurrogja magát. Biztos benne, hogy csak az elméje játszik vele. Mégis elindul újra előre, erőltetettebb sebességgel, mint előtte. Egyre jobban megközelíti a "valamit". Még egy pár száz erőltetett méter, és meg tudja állapítani, hogy tényleg a karaván az. Még gyorsabban kezd futni, mint eddig, de ekkor észbe kap. *
~Lehet nem a legokosabb üvöltözve rohanni utánunk, ha az ember egy ork. ~
*Gondolja és kissé visszább vesz a tempóból, de még így is elég gyorsan tud közeledni a karaván felé. Miközben feléjük halad, messziről felméri a társulatot. Nem sok harcost lát közöttük, ami az ő esélyeit megnöveli, de nem érti, hogy mertek elindulni ilyen kevés harcossal. Gondolkodásának az kezd véget vetni, hogy érzi már nem sokáig bírja ezt a tempót, ennek hatására úgy dönt, utánuk kiált, hátha valaki meghallja őt. *
- Hahó, várjatok kérlek, még van itt valaki aki veletek utazna. -
*És csak remélni tudja, hogy valaki meghallja, és még ha meg is hallják reméli, be is várják. *
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 21:49:01
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:29:46
Üzenet elküldve: 2016-07-07 18:29:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
*Nyugodt derűvel ül lova nyergében az induláskor is, és az azt követő időben is. Addig remélhetőleg kitart a jó kedv és derű, amíg nem történik valami a kis karavánnal.
Nem leghátul megy, de nem is legelöl, elvégre nem a front vonalra való, és a fedezéshez sem feltétlenül a legalkalmasabb személy. Az ő feladata életben tartani, meggyógyítani azt, aki esetleg megsérül, megbetegedik, vagy valami megmérgezi az út során.
Hacsak nem próbál valaki beszélgetésbe elegyedni a lánnyal, a fura küllemű elf csendben szemléli környezetét. Nem veszély nyomait fürkészi, habár azonnal jelezné, ha ilyet lát. Csak a tájban gyönyörködik, nézelődik, esetleg hátha megpillant egy új, ígéretesnek tűnő begyűjtő helyet valamelyik főzet alapanyagához.*
*Nyugodt derűvel ül lova nyergében az induláskor is, és az azt követő időben is. Addig remélhetőleg kitart a jó kedv és derű, amíg nem történik valami a kis karavánnal.
Nem leghátul megy, de nem is legelöl, elvégre nem a front vonalra való, és a fedezéshez sem feltétlenül a legalkalmasabb személy. Az ő feladata életben tartani, meggyógyítani azt, aki esetleg megsérül, megbetegedik, vagy valami megmérgezi az út során.
Hacsak nem próbál valaki beszélgetésbe elegyedni a lánnyal, a fura küllemű elf csendben szemléli környezetét. Nem veszély nyomait fürkészi, habár azonnal jelezné, ha ilyet lát. Csak a tájban gyönyörködik, nézelődik, esetleg hátha megpillant egy új, ígéretesnek tűnő begyűjtő helyet valamelyik főzet alapanyagához.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:24:04
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:24:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
//Mylnara Regnae//
*Kicsit bajlódik a cuccaival, de igyekszik megoldani a saját problémáját. Olykor-olykor nem mindig jön össze, a nyilak majdnem kiesnek a tegezből.
Erre pedig az egyik kísérő egyből odaugrik hozzá segíteni.
Nagyon megörül ennek a gesztusnak, viszont nem szeretne mások terhére lenni, ezért igazit egyet kettőt a holmijain, hogy könnyebben tudjon boldogulni velük.*
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de innentől meg tudom oldani.
~ Nem jó ha elszórnám a dolgaimat, mert akkor tényleg lemaradok.~
*Végig néz a másik félelfen. Aki úgy látszik egy Ezüstvérű és egy ember szerelemgyermeke. Első ránézésre nem az elf felmenőitől örökölte a szépségét, ami ellentmond összességében a fajra nézve.*
~ "Nem harapok"... Csak nem meg akar kóstolni? Amúgy sincs jó ízem.~
*Eljátszadozik egy picit a gondolattal miközben fülig ér a mosolya, hiszen most már nem érzi ő sem annyira egyedül magát, mivel az ő számításai alapján három félvér van csapatban. Az egyik kakukktojás egy tündér akiről azt feltételezi, hogy ő is félelf.
Miután lecsillapodik, utána be is mutatkozik.*
- Üdvözletem! Az én nevem Szondei Szana.
*Mylnara az utolsó pillanatban érkezett meg, de mondott valami igazán érdekeset, hogy Vadvédbe szeretne eljutni. Pár nappal ezelőtt ő is kérdezősködött afelől, viszont akikkel találkozott ők se tudtak többet nála, legfeljebb szóbeszédet.
Szegény Szana egy kicsit analfabéta, ezért az úti célt nem tudta elolvasni, így új információt tudhatott meg.*
- Hallom nagyon sietős dolgod van, miféle célból indultál útnak?
*Fél-sötételf magáról nem sok mindent tud megosztani, ezért is érdeklődik a másik fél iránt.*
//Mylnara Regnae//
*Kicsit bajlódik a cuccaival, de igyekszik megoldani a saját problémáját. Olykor-olykor nem mindig jön össze, a nyilak majdnem kiesnek a tegezből.
Erre pedig az egyik kísérő egyből odaugrik hozzá segíteni.
Nagyon megörül ennek a gesztusnak, viszont nem szeretne mások terhére lenni, ezért igazit egyet kettőt a holmijain, hogy könnyebben tudjon boldogulni velük.*
- Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de innentől meg tudom oldani.
~ Nem jó ha elszórnám a dolgaimat, mert akkor tényleg lemaradok.~
*Végig néz a másik félelfen. Aki úgy látszik egy Ezüstvérű és egy ember szerelemgyermeke. Első ránézésre nem az elf felmenőitől örökölte a szépségét, ami ellentmond összességében a fajra nézve.*
~ "Nem harapok"... Csak nem meg akar kóstolni? Amúgy sincs jó ízem.~
*Eljátszadozik egy picit a gondolattal miközben fülig ér a mosolya, hiszen most már nem érzi ő sem annyira egyedül magát, mivel az ő számításai alapján három félvér van csapatban. Az egyik kakukktojás egy tündér akiről azt feltételezi, hogy ő is félelf.
Miután lecsillapodik, utána be is mutatkozik.*
- Üdvözletem! Az én nevem Szondei Szana.
*Mylnara az utolsó pillanatban érkezett meg, de mondott valami igazán érdekeset, hogy Vadvédbe szeretne eljutni. Pár nappal ezelőtt ő is kérdezősködött afelől, viszont akikkel találkozott ők se tudtak többet nála, legfeljebb szóbeszédet.
Szegény Szana egy kicsit analfabéta, ezért az úti célt nem tudta elolvasni, így új információt tudhatott meg.*
- Hallom nagyon sietős dolgod van, miféle célból indultál útnak?
*Fél-sötételf magáról nem sok mindent tud megosztani, ezért is érdeklődik a másik fél iránt.*
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-07 14:19:40
Üzenet elküldve: 2016-07-07 14:19:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior közelében//
~Hát megtettem. Sosem jártam még a város határain kívül.~
*Ahogy egyre távolodnak a város utolsó házaitól, hátrapillant és elfogja a félelem. Sosem járt még az otthonától messze. Míg éltek a szülei, gondosan óvták, ő pedig úgy szerette velük az életet, hogy eszébe sem jutott világgá menni. Az apja sokat mesélt az útjairól, a vad bestiákról és a különleges állatokról. Vágyott rá, hogy lássaőket, de az otthon meleg kényelmében úgy érezte, még nagyon sok ideje lesz világot látni. Miután a szülei meghaltak, úgy hitte, hogy az ismerős helyen, az otthona falai közt egyszer majd újra megtalálja a boldogságot. Azt hitte a szülei jelenléte mindig körbelengi majd a helyet. De nem így lett. A ház egyre hidegebb, egyre idegenebb lett, ő pedig egyre magányosabb.
Aznap reggel, mikor a szokásos útvonalon indult bejárni a várost és az erdő szélét, szomorúan búcsúzott szeretett állataitól, akiket társának szeretett volna, ha elég tapasztalt lett a szelídítésben. Erre azonban, már nem kerül sor... Összepakolta kicsiny vagyoát, ami megmaradt a szüleitől és végleg otthagyta a kis viskót, hogy új életet, új családot találjon magának.*
~Ne felejtsetek el.~
*Könnyel a szemében fordult el a várostól és megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon a többiektől.
//Szondei Szana//
Egy alkatra hozzá hasonló, de fehér hajú, hegyes fülű, meglepően barna bőrű lány is velük utazik, talán még annyi idős sincs, mint Nara. Nem sok holmija van, de azokkal is birkózni látszik, hiszen a tegezből a hátán majd kihullanak a nyilak. Nara elmosolyodik, közelebb megy hozzá és kedvesen megszólítja.*
-Segítsek vinni valamit? El ne szórd a nyilaid!
*Visszatolja a kikandikáló nyilakat és a kezét nyújtja a lány felé, hátha tud segíteni.*
-A nevem Mylnara Regnae. Nem harapok. *Mosolyog a másikra.* Együtt talán könnyebb cipekedni.
*Másik kezével észrevétlen kisöpri az iménti könnyeket a szeméből és reménykedve tekint a fiatal lányra, akivel talán ha megismerkedik, kevésbé lesz unalmas ez a ki tudja milyen hosszúnak ígérkező utazás.*
~Hát megtettem. Sosem jártam még a város határain kívül.~
*Ahogy egyre távolodnak a város utolsó házaitól, hátrapillant és elfogja a félelem. Sosem járt még az otthonától messze. Míg éltek a szülei, gondosan óvták, ő pedig úgy szerette velük az életet, hogy eszébe sem jutott világgá menni. Az apja sokat mesélt az útjairól, a vad bestiákról és a különleges állatokról. Vágyott rá, hogy lássaőket, de az otthon meleg kényelmében úgy érezte, még nagyon sok ideje lesz világot látni. Miután a szülei meghaltak, úgy hitte, hogy az ismerős helyen, az otthona falai közt egyszer majd újra megtalálja a boldogságot. Azt hitte a szülei jelenléte mindig körbelengi majd a helyet. De nem így lett. A ház egyre hidegebb, egyre idegenebb lett, ő pedig egyre magányosabb.
Aznap reggel, mikor a szokásos útvonalon indult bejárni a várost és az erdő szélét, szomorúan búcsúzott szeretett állataitól, akiket társának szeretett volna, ha elég tapasztalt lett a szelídítésben. Erre azonban, már nem kerül sor... Összepakolta kicsiny vagyoát, ami megmaradt a szüleitől és végleg otthagyta a kis viskót, hogy új életet, új családot találjon magának.*
~Ne felejtsetek el.~
*Könnyel a szemében fordult el a várostól és megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon a többiektől.
//Szondei Szana//
Egy alkatra hozzá hasonló, de fehér hajú, hegyes fülű, meglepően barna bőrű lány is velük utazik, talán még annyi idős sincs, mint Nara. Nem sok holmija van, de azokkal is birkózni látszik, hiszen a tegezből a hátán majd kihullanak a nyilak. Nara elmosolyodik, közelebb megy hozzá és kedvesen megszólítja.*
-Segítsek vinni valamit? El ne szórd a nyilaid!
*Visszatolja a kikandikáló nyilakat és a kezét nyújtja a lány felé, hátha tud segíteni.*
-A nevem Mylnara Regnae. Nem harapok. *Mosolyog a másikra.* Együtt talán könnyebb cipekedni.
*Másik kezével észrevétlen kisöpri az iménti könnyeket a szeméből és reménykedve tekint a fiatal lányra, akivel talán ha megismerkedik, kevésbé lesz unalmas ez a ki tudja milyen hosszúnak ígérkező utazás.*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:18:01
Üzenet elküldve: 2016-07-06 22:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
*Jó hír, hogy nem ő az utolsó befutó, így nem rá kell várni. Egész sokan összegyűlnek, közülük alig vannak, akiket már ismer, legalábbis látásból. Itt van a fehér hajú félelf lány, a két férfi, akik valami harcosformák lehetnek, meg persze Forvot. De rajtuk kívül még lézeng itt két-három ember, akikről nem tudja eldönteni, hozzájuk tartoznak-e és az indulásra várnak, vagy csak szemlélik a gyülekezőket. Mondjuk neki sincs jobb dolga így hajnalok hajnalán, mint szemügyre venni a főtéren mászkáló különös alakokat.
Már majdnem elbóbiskol a padon ücsörögve, mikor a vezetőjük elkiáltja magát. Az "indulunk"-ra rögtön felpattan, hátára kapja a táskáját, és nyomában a lóval elindul a város kapuja felé. Még nem száll fel a hátasra, majd ha elhaladtak a strázsák mellett. Addig is van ideje szólnia Forvotnak, ha netalántán más elképzelése van.
Kiérve a városból, mivel senki sem parancsolt másképp, felpattan lova hátára, és lépésben haladnak együtt a többiekkel. A kis tündének nagyban megkönnyíti az állat, hogy lépést tudjon tartani a karavánnal, hiszen a maga másfél méteres magasságához alig 90 centis, vékony lábak tartoznak, amik nem biztos, hogy olyan tempóban bírnák az utat, mint a harcedzett emberek vagy hajlékony félelfek.*
*Jó hír, hogy nem ő az utolsó befutó, így nem rá kell várni. Egész sokan összegyűlnek, közülük alig vannak, akiket már ismer, legalábbis látásból. Itt van a fehér hajú félelf lány, a két férfi, akik valami harcosformák lehetnek, meg persze Forvot. De rajtuk kívül még lézeng itt két-három ember, akikről nem tudja eldönteni, hozzájuk tartoznak-e és az indulásra várnak, vagy csak szemlélik a gyülekezőket. Mondjuk neki sincs jobb dolga így hajnalok hajnalán, mint szemügyre venni a főtéren mászkáló különös alakokat.
Már majdnem elbóbiskol a padon ücsörögve, mikor a vezetőjük elkiáltja magát. Az "indulunk"-ra rögtön felpattan, hátára kapja a táskáját, és nyomában a lóval elindul a város kapuja felé. Még nem száll fel a hátasra, majd ha elhaladtak a strázsák mellett. Addig is van ideje szólnia Forvotnak, ha netalántán más elképzelése van.
Kiérve a városból, mivel senki sem parancsolt másképp, felpattan lova hátára, és lépésben haladnak együtt a többiekkel. A kis tündének nagyban megkönnyíti az állat, hogy lépést tudjon tartani a karavánnal, hiszen a maga másfél méteres magasságához alig 90 centis, vékony lábak tartoznak, amik nem biztos, hogy olyan tempóban bírnák az utat, mint a harcedzett emberek vagy hajlékony félelfek.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-06 13:18:54
Üzenet elküldve: 2016-07-06 13:18:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Arthenior közelében//
*Hátassal nem rendelkezik, de igyekszik gyalog is tartani a tempót, hogy le ne szakadjon a csoporttól. Végig tekint a csapaton, hogy kik is gyűltek össze.
Szép számban vannak jelen egy kettő az utolsó pillanatban érkeztek meg, de legalább ideértek és bővítetik a létszámot.
Szívesen beszélgetne bárkivel vagy próbál kezdeményezni, hiszen a túra még csak most kezdődik el, s még messze van vége.*
~ Remélem minden rendben lesz az útunk során.~
*Abban a tudatban ringatja magát Szana, hogy nem ő az egyetlen félvér a csapatban.*
*Hátassal nem rendelkezik, de igyekszik gyalog is tartani a tempót, hogy le ne szakadjon a csoporttól. Végig tekint a csapaton, hogy kik is gyűltek össze.
Szép számban vannak jelen egy kettő az utolsó pillanatban érkeztek meg, de legalább ideértek és bővítetik a létszámot.
Szívesen beszélgetne bárkivel vagy próbál kezdeményezni, hiszen a túra még csak most kezdődik el, s még messze van vége.*
~ Remélem minden rendben lesz az útunk során.~
*Abban a tudatban ringatja magát Szana, hogy nem ő az egyetlen félvér a csapatban.*
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-06 12:42:22
Üzenet elküldve: 2016-07-06 12:42:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, indulás//
//Főtér//
*Ahogy a vezető kimondja, hogy a pia miatt nem kell aggódni, menten felcsillan a szeme. Mosolyog egy jót kellemes meglepetésében, hiszen amaz nevetett is hozzá. Első látásra valami kényes-kedves, mindent komolyan vevő férfinak tűnt, de olybá tűnik, a "látszat néha csal" mondás néha be is válik.*
- Igazi emberfi vagy, biza! Kevés manapság az ilyen, becsülöm jó lelked.
*Majd kisvártatva hozzáteszi.*
- Egyet se félj. Ezen karaván immár bárdom égisze alatt pihen, s midőn egykor kötelességem elhalasztottam a holtak ellen, azt bepótlom most, legyen bármily ádáz is az, ki szembe jön velünk.
//Arthenior közelében//
*Akkor hát elindul a karaván, amely szépen kicsattog a városhatáron, ki, a külső területekre. A Senki Földjére. Idestova még két napi járóföld az a hely, ahol előző karavánján ütöttek a holtak. Ahogy a horizontra mered, szíve nyakába kúszik fel, és ott ver ütemes búskomor melódiát. Rengeteg barátja volt abban a csoportban, többnyire kalmárok, akik nem tudtak időben elmenekülni, illetve megvédeni magukat a járkáló halottakkal szemben.
Páncélja alól előhúzza amulettjét. Wylnurana jelét formázza, egy ezüstből készült női arcot, akinek feje felett közvetlenül ott süt a nap, melynek sugarai adják az arcot körbeölelő hajkoronát.
~Add, Fényanya, hogy utunk szerencsével járjon. Add, hogy a sötétség szolgái többé ne tehessék rothadt kezüket igaz lélekre, s add, hogy fiaid fiai, Rendíthetetlen -kinek nevét viselem-, és Kitartó fiai visszakapják ősi birodalmukat, hogy végtelen tüzeddel újra bevilágíthassuk a mélységet, hogy a Fény Oszlopa előtt újra hódolhassunk tenéked.~
Megcsókolja az amulettet, majd visszasüllyeszti páncélja mélyére.*
- Gyerünk Gleccser, mint a régi szép időkben! Gyí!
*Ha senki nem állítja meg, akkor oválisokat leírva köröz lovával a karaván körül, hol távolabb merészkedve a karaván elé, hogy megnézze, nincs-e az úton akadály, esetleg ellenség, hol pedig hátrafelé megnyújtva az ívet, felderítve, hogy követik-e őket.*
//Főtér//
*Ahogy a vezető kimondja, hogy a pia miatt nem kell aggódni, menten felcsillan a szeme. Mosolyog egy jót kellemes meglepetésében, hiszen amaz nevetett is hozzá. Első látásra valami kényes-kedves, mindent komolyan vevő férfinak tűnt, de olybá tűnik, a "látszat néha csal" mondás néha be is válik.*
- Igazi emberfi vagy, biza! Kevés manapság az ilyen, becsülöm jó lelked.
*Majd kisvártatva hozzáteszi.*
- Egyet se félj. Ezen karaván immár bárdom égisze alatt pihen, s midőn egykor kötelességem elhalasztottam a holtak ellen, azt bepótlom most, legyen bármily ádáz is az, ki szembe jön velünk.
//Arthenior közelében//
*Akkor hát elindul a karaván, amely szépen kicsattog a városhatáron, ki, a külső területekre. A Senki Földjére. Idestova még két napi járóföld az a hely, ahol előző karavánján ütöttek a holtak. Ahogy a horizontra mered, szíve nyakába kúszik fel, és ott ver ütemes búskomor melódiát. Rengeteg barátja volt abban a csoportban, többnyire kalmárok, akik nem tudtak időben elmenekülni, illetve megvédeni magukat a járkáló halottakkal szemben.
Páncélja alól előhúzza amulettjét. Wylnurana jelét formázza, egy ezüstből készült női arcot, akinek feje felett közvetlenül ott süt a nap, melynek sugarai adják az arcot körbeölelő hajkoronát.
~Add, Fényanya, hogy utunk szerencsével járjon. Add, hogy a sötétség szolgái többé ne tehessék rothadt kezüket igaz lélekre, s add, hogy fiaid fiai, Rendíthetetlen -kinek nevét viselem-, és Kitartó fiai visszakapják ősi birodalmukat, hogy végtelen tüzeddel újra bevilágíthassuk a mélységet, hogy a Fény Oszlopa előtt újra hódolhassunk tenéked.~
Megcsókolja az amulettet, majd visszasüllyeszti páncélja mélyére.*
- Gyerünk Gleccser, mint a régi szép időkben! Gyí!
*Ha senki nem állítja meg, akkor oválisokat leírva köröz lovával a karaván körül, hol távolabb merészkedve a karaván elé, hogy megnézze, nincs-e az úton akadály, esetleg ellenség, hol pedig hátrafelé megnyújtva az ívet, felderítve, hogy követik-e őket.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:36:15
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is számolja már, hány nap múltán, de újra Arthenior közelébe ér. A horizonton felbukó város édes reményekkel kecsegtet térdig letaposott lábát és szikkadt torkát illetően. Utolsó hajráként eldönti magában, hogy a főtérig meg sem áll. Persze közbe szólhat még egy-egy a vádlijába nyilalló görcs és társai, de ideális helyzetben legközelebb csak a kútnál pihen meg.*
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:07:31
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:07:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*A nap az események közben már átért a horizont kékebb oldalára, bár a fák lombjai jócskán kitakarnak a fényből, a sötétség már régen tovaszállt. Gravak így magára hagyva könnyedén fedezékbe húzódhat, még a sebek bekötése sem okoz túl nagy bonyodalmakat, egész könnyen kezelhető helyeken keletkeztek. Az egyetlen problémásabb rész talán a válla, azt kicsit tovább tart átkötöznie, persze csak a nyílvessző eltávolítása után. Nincs túl nehéz dolga ezzel, bár nem kampós a hegye de ettől függetlenül meglehetősen kellemetlen kihúzni onnan ahová bement. Közben pedig ismét előkerül az a különös fáradtság. Fáradtság amit az ork nem tud hová tenni, hiszen annyi vért még nem vesztett. A vessző kiszenvedése vállának húsából segít a dolgon, a fájdalom mindenképpen felélénkíti kissé, de hamar visszaülepszik tudatára és szemhéjaira is valami érthetetlen nehézség. Nem sok nesz hallatszik az erdőben a madarak reggeli énekén kívül, de az is kezd egyre eltompulni. Vészjósló érzés, aggasztó a helyzet, mégis olyan nyugalmas minden. Nem akaródzik nagyon felkelnie a földről. Már a sebek sem fájnak, kényelmes itt a fa tövében. Fene az emberekbe meg ebbe az egészbe, egyre inkább kecsegtetőnek tűnik az a gondolat, hogy itt ahol van alszik egy jó nagyot. De nem lehet... Fel kell kelni... Ha itt elalszik biztosan megtalálják, az is lehet hogy nem az álom kerülgeti hanem a közelgő vég fátylas leple. Ha meg úgyis meg kell halnia, hát haljanak vele minél többen! Nehézkesen tápászkodik fel, a kardjára kell támaszkodjon és a fába kell kapaszkodnia hogy el ne essen, mert a magasságtól hirtelen megszédül. Talán a bódultságtól érzi olyan sötétnek az erdőt. A színek mintha soha nem is lettek volna, a madarak pedig valahonnan nagyon távolról csicseregnek. Kissé esetlenül indul meg a tervezett úton, de tudata talán már nem is a sajátja. Minden fába meg kell támaszkodjon jártában, néha azon kapja magát hogy csukva vannak a szemei, de még lép. Egyet, kettőt, hármat, aztán már nem bírjak az izmai. Térdre esik, de fájdalmat nem érez. Semmit nem érez. Ő lenne ez egyáltalán, vagy csak valaki másnak a szemével lát? Csak most veszi észre hogy hallani se hall semmit. Tenyereit forgatja szemei előtt, csak hogy megbizonyosodjon róla hogy tényleg az övék, közben viszont már dől is előre. Dől és nem tud mit tenni ellene. A vég lenne? Ennyi lenne? Itt és így?*
- Gravak!
*Egy ismerős hang élesen vág a csendbe és térít vissza minden érzéket. Egy erős kéz tartja hátulról épen maradt vállánál. Már színes minden, újra önmaga, csak fájdalmat nem érez. A kötések, a sebek megvannak, de nem befolyásolják semmiben. Hátra nézve Hagrart pillantja meg a háta mögött teljes felszerelésben, ő szólította, ő fogta meg nehogy eldőljön.*
- Kelj fel, menjünk!
*Mire az ork ismét előre néz már jól ismert páncélja van karjain, lábán, meg persze mindenén ahogy kell. Fegyvere és pajzsa még mindig véres az eddigi küzdelmektől, de könnyedén tápászkodik fel. Hagrar is, ő maga is elmosolyodik, aztán bólintanak és indulnak mindketten. Az emberek csapata felé hogy lemészárolják őket? Ki az erdőből, haza? Warg falkákkal viaskodni, griffek hátán repülni? Régi élettársához, békébe és boldogságba? Egy álomban bármi megtörténhet. Csak az az egy bizonyos, hogy nem azt álmodja ami valójában történik. Nem kel fel mikor az emberek csapata összeszedi a földről. Még a lebegés különös érzését is jóízűen végigalussza, ahogyan az egész utat vissza a város felé. Még munkájának gyümölcsét sem láthatja, bár lényegesen kisebb erdőrész égett le mint ahogy ő szerette volna. A mágusok hamar ideértek miután a Pegazussal végeztek és a tűzoltásra szakosodott mesterek egyszerűen elbántak ezekkel a lángokkal is. A mérgezett nyíl amit az ork a vállába kapott talán még egy Maihhinnak is elég lett volna ahhoz hogy kiüsse, pláne hogy a vádliján lévő kis karcolásból is került már bele egy kevéske. Életben van, de mi végre? Mi lesz a sorsa és hol ébred majd? Ilyesmivel ő most nem foglalkozik. Ha álmában esetleg tudatára is ébred, előbb tudja be a túlvilág békéjének, hőstettei jutalmának amit tapasztal, mint édes álmok hamis képeinek.*
*A nap az események közben már átért a horizont kékebb oldalára, bár a fák lombjai jócskán kitakarnak a fényből, a sötétség már régen tovaszállt. Gravak így magára hagyva könnyedén fedezékbe húzódhat, még a sebek bekötése sem okoz túl nagy bonyodalmakat, egész könnyen kezelhető helyeken keletkeztek. Az egyetlen problémásabb rész talán a válla, azt kicsit tovább tart átkötöznie, persze csak a nyílvessző eltávolítása után. Nincs túl nehéz dolga ezzel, bár nem kampós a hegye de ettől függetlenül meglehetősen kellemetlen kihúzni onnan ahová bement. Közben pedig ismét előkerül az a különös fáradtság. Fáradtság amit az ork nem tud hová tenni, hiszen annyi vért még nem vesztett. A vessző kiszenvedése vállának húsából segít a dolgon, a fájdalom mindenképpen felélénkíti kissé, de hamar visszaülepszik tudatára és szemhéjaira is valami érthetetlen nehézség. Nem sok nesz hallatszik az erdőben a madarak reggeli énekén kívül, de az is kezd egyre eltompulni. Vészjósló érzés, aggasztó a helyzet, mégis olyan nyugalmas minden. Nem akaródzik nagyon felkelnie a földről. Már a sebek sem fájnak, kényelmes itt a fa tövében. Fene az emberekbe meg ebbe az egészbe, egyre inkább kecsegtetőnek tűnik az a gondolat, hogy itt ahol van alszik egy jó nagyot. De nem lehet... Fel kell kelni... Ha itt elalszik biztosan megtalálják, az is lehet hogy nem az álom kerülgeti hanem a közelgő vég fátylas leple. Ha meg úgyis meg kell halnia, hát haljanak vele minél többen! Nehézkesen tápászkodik fel, a kardjára kell támaszkodjon és a fába kell kapaszkodnia hogy el ne essen, mert a magasságtól hirtelen megszédül. Talán a bódultságtól érzi olyan sötétnek az erdőt. A színek mintha soha nem is lettek volna, a madarak pedig valahonnan nagyon távolról csicseregnek. Kissé esetlenül indul meg a tervezett úton, de tudata talán már nem is a sajátja. Minden fába meg kell támaszkodjon jártában, néha azon kapja magát hogy csukva vannak a szemei, de még lép. Egyet, kettőt, hármat, aztán már nem bírjak az izmai. Térdre esik, de fájdalmat nem érez. Semmit nem érez. Ő lenne ez egyáltalán, vagy csak valaki másnak a szemével lát? Csak most veszi észre hogy hallani se hall semmit. Tenyereit forgatja szemei előtt, csak hogy megbizonyosodjon róla hogy tényleg az övék, közben viszont már dől is előre. Dől és nem tud mit tenni ellene. A vég lenne? Ennyi lenne? Itt és így?*
- Gravak!
*Egy ismerős hang élesen vág a csendbe és térít vissza minden érzéket. Egy erős kéz tartja hátulról épen maradt vállánál. Már színes minden, újra önmaga, csak fájdalmat nem érez. A kötések, a sebek megvannak, de nem befolyásolják semmiben. Hátra nézve Hagrart pillantja meg a háta mögött teljes felszerelésben, ő szólította, ő fogta meg nehogy eldőljön.*
- Kelj fel, menjünk!
*Mire az ork ismét előre néz már jól ismert páncélja van karjain, lábán, meg persze mindenén ahogy kell. Fegyvere és pajzsa még mindig véres az eddigi küzdelmektől, de könnyedén tápászkodik fel. Hagrar is, ő maga is elmosolyodik, aztán bólintanak és indulnak mindketten. Az emberek csapata felé hogy lemészárolják őket? Ki az erdőből, haza? Warg falkákkal viaskodni, griffek hátán repülni? Régi élettársához, békébe és boldogságba? Egy álomban bármi megtörténhet. Csak az az egy bizonyos, hogy nem azt álmodja ami valójában történik. Nem kel fel mikor az emberek csapata összeszedi a földről. Még a lebegés különös érzését is jóízűen végigalussza, ahogyan az egész utat vissza a város felé. Még munkájának gyümölcsét sem láthatja, bár lényegesen kisebb erdőrész égett le mint ahogy ő szerette volna. A mágusok hamar ideértek miután a Pegazussal végeztek és a tűzoltásra szakosodott mesterek egyszerűen elbántak ezekkel a lángokkal is. A mérgezett nyíl amit az ork a vállába kapott talán még egy Maihhinnak is elég lett volna ahhoz hogy kiüsse, pláne hogy a vádliján lévő kis karcolásból is került már bele egy kevéske. Életben van, de mi végre? Mi lesz a sorsa és hol ébred majd? Ilyesmivel ő most nem foglalkozik. Ha álmában esetleg tudatára is ébred, előbb tudja be a túlvilág békéjének, hőstettei jutalmának amit tapasztal, mint édes álmok hamis képeinek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6204-6223