//Fogadó//
//Isurii//
*A medgolyokkal való törődését egy tompa puffanás zavarja meg. A hangra felkapja a fejét, ahogy Bault, de még a kis Böte is. A fogadó egyik távolabbi pontját pásztázza, ahol a korábbról ismert Isurii - Iluq szerint, Kagan Thargodar testvére - áll egy látszólag holt lány fölött.
Kíváncsian tekinget arra, de nem fecséreli az időt, azon töprengve vajon felálljon-e és oda menjen hozzá, megkérdezni, ugyan mi történt. Ha a lány halott és nem kell senkinek jó szolgálatot tehet, majd neki és az állat barátainak. Ilyen kegyetlen a természet ugyebár, s igazságos, mindent fel kell használni, még akkor is ha mások megbotránkoznak, mert mit érne az a sok jó hús, ha földbe kaparnák, vagy elégetnék? Miért tennének ilyesmit, ha megeheti egy erőre szoruló, fiatal medvebagoly?*
- Isurii, asszonyom! *Szól oda, miközben tápászkodik fel. Beteszi Bötét a hordozóba, mely a mellkasa előtt csüng, s kicsit megrántja Baul pórázát. Botját is felkapja és közelebb biceg az ezüsthajúhoz. Hirtelen szólította meg, de igyekezett tiszteletet csempészni hangjába, azért az úrnőt nem szívesen ejtené ki, de nem is akarja megbántani.* Ellátnám a sebesültet, ha nem bánod. *Mondja, ám ez is csak udvariaskodás, óvatosság, hisz a vak is látja, hogy halott. Legyint egyet, majd kijavítja mondatát.*
- Elviszem a holtestet, akarom mondani. *Közelebb érve látja, hogy fajtársra bukkant, de nem törődik vele, nem tesz különbséget a fajok között.
Amint megkapja az engedélyt megragadja a fél karját az elfnek és már rángatja is kifelé. Az ajtóban megáll, hogy intsen a gyógyítónak, egy rövid mondattal kíséri, miszerint kint megtalálja, ha keresné. Eddig is működött a lába, amennyire kellett, később is meggyógyíthatják majd. Addig is elfoglalja magát.
Tovább húzza a kisült agyú tetemet a fogadó mögé.*
//Fogadó mögött//
*Sikerül elvonszolnia a testet egy árnyékosabb helyre. Baul a maga módján segíti a druidát, bár nem mondhatni segítségnek az, hogy úton, útfélen mancsaival játszik a dög kezével és a hajával. No, meg az sem nagy segítség, amikor bele, bele csíp, véres cafatokat hagyva maga után.*
- Anyád erre nev... *Szólna rá a medgolyra, de elcsuklik a hangja. Hát persze, a kicsinek nem volt anyja aki nevelgesse. Némán vonszolja egy sziklára a testet tovább.
Amint megérkezett Bault elengedi, s megbeszéli vele, hogy maradjon a közelben. Bötét is leteszi egy puhább talajra, ahol nem túl hideg a föld, de nem is tűz a nap. Letámasztja botját és elkezdi átkutatni a testet. Nem sok mindent talál, egy fabot volt nála, de azt elejtette még a fogadóban. A kígyófejes függőt nyakába dobja, s hátra hajtja az amulettet.*
- Mi lehet itt még... *Suttogja, közben az állatokra terelődik a tekintete, kik közel egymáshoz téblábolnak. Ha megszokják egymást, az nagyon jó hír.
Tovább kutat, néhány dobótőr és dobó késeket talál, amelynek nincs sok értéke, de még jól jöhet. Leteszi a földre azokat. Kiveszi tőrét a hüvelyéből - na nem a sajátjából - és elkezdi leszabdalni a ruhát a lányról. A rongyokat hanyagul félre dobja, s meg sem áll a keze míg nem egy szürke, csupasz test fekszik előtte.
Hátára fordítja, amint ez megvan. Ekkor kiegyenesedik és végig néz rajta. Korbács ütések és kígyót mintázó tetoválást pillant meg. Semmi különös, a húsa jó az a lényeg. Felmetéli a bőrét és kinyes egy darabot a dögből, majd a karjának izomzatából is kivág egy részt.*
- Baul! *Parancsol oda az állatnak, aki mackós lépteivel közelebb jön. Iluq oda dobja a hús darabot a bocs-fiókának s elégedetten nézi, ahogy az rálép és csőrével nagyokat tép belőle, majd eszi meg.* Ízleni fog, igaz? *Mosolyodik el, majd elkezdi módszeresen elszeparálni a testrészeket...*