//Műhely - Hroti, Mae//
* Betoppanását követően alig pár másodperc múlva felpattan a törpe, ami kifejezetten meglepi Morwont, olyannyira, hogy a másik meglepetésétől ő is visszahőköl, ezzel pedig kicsit be is verve fejét a mennyezetbe - mert bár elfér ha csak áll, de egy ugrással már más a dolog. *
- Én? * Néz kérdőn Hrotira és valóban körbenéz, hátha talál másik Morwont is a helyiségben. De nem. Vagy nagyon jól elbújt... Megvakarja fejét. *
- Ötletet adtam? * No, ezt a dolgot talán még a legokosabb mágus sem fogná föl elsőre, így Morwon jó, hogy a szavakat megérti, mint az "új", "ötlet", "adni". Aztán a törpe végre elmagyarázza ötletét, melyet elvileg Morwon adott, de az óriás továbbra is csak értetlenül néz, majd lassan beszélni kezd... Jó lassan... *
- De ha... A ház nem olyan magas... Mint egy óriás... * Itt legalább egy tíz másodperces szünet következik, míg agyában megszületnek a következő szavak. *
- Akkor egy óriás nem fér be. * Mondandója befejeztével értetlenül pislog Hrotira, mintha a világegyetem értelmére keresné a megoldást. A törpe kirohan (vagy válaszadás után, vagy annyira siet, hogy azok előtt), majd papírral és "ceruzával" tér vissza. Míg a vörös kiszaladt, Morwonnak persze arra is volt ideje, hogy kiderítse: mi az oka ennek a futkározásnak?
~ Tán ég a ház? ~ Körülnézés. Semmi. Csak pár vörös láng van kint, de azokról egy kis fejtörést követően meg kell, hogy állapítsa: Hroti szakállának tincsei.
~ Akkor riadót fújtak? ~ Ő ugyan nem hallott semmit, de lehet, hogy a föld alól fújták és ezért nem ért el Morwon füléig. Bár miért fújnának a föld alól riadót? Most fülelni kezd, majd a földhöz nyomja fülét és hallgatja a "zajokat". Semmi. Vagyis... Kopp... Kopp... Kopp... "Ide kerül az új szoba..." Megrémülten kapja fel a fejét és már épp szólna, hogy valaki van a föld alatt, mikor meglátja, hogy csak Hroti magyaráz. A "kopp"-ok pedig a léptei zajai voltak bizonyára.
~ Ej, akkor nincs is vész... ~ Persze addig jó, de mégis jobban örült volna egy két ork lekaszabolásának, mint a furcsa szavak hallgatásához, meg az érdekes rajzok nézegetéséhez. "Hangyaláb", "belmagasság", "húsz centi" és a többi.
~ Biztos Hrotiék valami "Bel magasságoshoz" imádkoznak... ~ Jut eszébe az első gondolat és ezzel le is tudja a dolgot. Estig áll és néz, ha kell akár még bólogat, vagy köhög is. Csak semmit nem ért... No mindegy, holnap majd csak megtud valamit. *
//Másnap//
* Végre jól kialudja magát, mégis korán kel, mivel túl hamar világítanak rá valami megfoghatatlan fényes csóvák, amik egy megfoghatatlan fényes körből erednek. A délelőtt lassan telik, csak pakolnak és pakolnak, bontanak és bontanak. Morwon egyre jobban unatkozik és bár ereje nincs még fogytán és néha iszik is egy-egy pohár Valamit (mert miért nézné, hogy mi az?), de egyre jobban érzi, hogy majd pihenni is kéne egyszer. A téglákat is pakolja, a gerendákat is adogatja, meg a köveket is dobálja, mindig amit kell. Aztán egyszer csak jön valami érdekesebb... *
- Faltörő micsoda? * Kérdez vissza, mert túl nagyon bele volt már merülve a munkába, hogy meghallja Hroti szavait, ráadásul nem is biztos, hogy tudja mi az a kos. Bár az kétséges, tekintve, hogy az ő sisakja is valami olyasmi kecskéről lett mintázva, mint amit azokról a kosokról hallott itt-ott és amilyen Trodd-éknak is van. Bár az megint csak kétséges, hogy vajon a kecske és a kos egy és ugyanaz a lény-e? *
- Rendben, akkor nekirohanok... * Határoz, majd hátralép pár métert és csak az indulás előtti utolsó másodpercben jön rá, hogy lehet, hogy fájdalmas lesz, ha fejjel nekirohan a falnak... Így hát segítségül hívja több mint kétszáz kilóját és úgy rohan neki a falnak. Fejét nem hajtja le, teste érkezik először meg a falhoz és ha minden jól megy, a fal le is dől, Morwon pedig kicsit szédülten ballag arrébb. Ha nem dől ki, akkor is. Már jobb esetben. És akkor most felrakják a téglákat a "határra". Vagy mi... Aztán ismét telnek a percek, az órák, aztán egyszer csak este lesz... Majd... Talán... *