Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 320 (6381. - 6400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6400. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:56:40
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:56:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal-Sheynah//
*Achim nagy érdeklődéssel hallgatja végig a leány beszámolóját és kérelmét. Minden világos a számára és érti is, hogy mi a problémája. Habár annak idején még ő akart önállóan dolgozni a vashegyért, ezzel egyetemben elutasítva a kancellária felkérését, hogy segítsen neki, de Achim minden szuverén személy és autonóm hivatal önállóságát elfogadja, ha az nem kér az ő hivatalának ölelő karjából. Most azonban nagyobb a tét és ilyen formán Achim is alkalmazkodik a feladathoz. Talán túl nagy falat volt ez a lánynak, vagy még nem látja át a lehetőségeket. Ennek fejtegetése megér majd egy jó italt, de nem most. Ahogy kitölti a bort és a vizet, máris belevág a mondandójába.*
- Értem, hogy mi az ön problémája. Megértem, hogy ezekben a vészterhes időkben bizony nehéz gyorsan és jól dönteni. Ezért mindenek előtt azt tudom ajánlani, hogy figyeljen vezérünk szavára, hallja meg ő mit hogyan akar elérni és ez legyen a világítótornya, ha eltéved a sötétségben. Mivel én nem vagyok illetékes az ön területén így csak tanácsokkal tudok élni. Ha jól vettem ki a szavaiból, akkor most ezért van itt. *Jegyezi meg az utolsó mondatát egy kicsit halkabban, némi bizonytalansággal. Utána határozottan folytatja a javaslataival.*
- Esetleg megpróbálhat felállítani egy katonai tábort a menekült tábor mellé. A további zsoldosokat oda tudja majd elszállásolni. Szeparálja el a menekültektől, és ha tanácsolhatom, akkor jó, ha a harcosok nem érzik azt, hogy ők a csőcselékkel együtt kell, táborozzanak. Az időjárás még igen enyhe. Messze vannak az esőzések, így fűteni még nem kell. Természetesen ez csak jó tanács, hiszen ön a nagyúrnak tartozik beszámolóval és elszámolással, valamint közvetlen megoldást a problémára önnek kell találnia. *Majd rá is tér az élelmezés és a taverna kérdésére.*
- A Vaskorsónak van saját felelőse a vashegyen javasolnám, hogy ezt ott érdeklődje meg. Ha esetlegesen ők kifogytak az élelemből, akkor forduljon kalácsfalva intézőjéhez, vagy mindenkori vezetőjéhez. *Itt egy pillanatra elgondolkodik, hiszen nem biztos, hogy Svir egyáltalán alkalmas bármilyen szervezési munka ellátására.* - Ha ez sem válna be, akkor Taitos mestert keresse meg, hiszen neki remek, sőt kiváló módszerei vannak az éhezés leküzdésére. *Iszik egy korty bort, majd kérdően tekint a leányra, és mielőtt az megszólalhatna, folytatja*
- Remélem tudtam segíteni? Lenne kérdése az elmondottakkal kapcsolatban? *Mosolyog Kagan főtanácsosára és csak remélni tudja, hogy a lány kreativitása, még sok gyümölcsöző közös unkát fog eredményezni kettejük között. Hiszen ha Sheynah végre megtanulja, hogy hol van, a helye a rendszerben akkor jól fogja szolgálni a vashegyet.*
*Achim nagy érdeklődéssel hallgatja végig a leány beszámolóját és kérelmét. Minden világos a számára és érti is, hogy mi a problémája. Habár annak idején még ő akart önállóan dolgozni a vashegyért, ezzel egyetemben elutasítva a kancellária felkérését, hogy segítsen neki, de Achim minden szuverén személy és autonóm hivatal önállóságát elfogadja, ha az nem kér az ő hivatalának ölelő karjából. Most azonban nagyobb a tét és ilyen formán Achim is alkalmazkodik a feladathoz. Talán túl nagy falat volt ez a lánynak, vagy még nem látja át a lehetőségeket. Ennek fejtegetése megér majd egy jó italt, de nem most. Ahogy kitölti a bort és a vizet, máris belevág a mondandójába.*
- Értem, hogy mi az ön problémája. Megértem, hogy ezekben a vészterhes időkben bizony nehéz gyorsan és jól dönteni. Ezért mindenek előtt azt tudom ajánlani, hogy figyeljen vezérünk szavára, hallja meg ő mit hogyan akar elérni és ez legyen a világítótornya, ha eltéved a sötétségben. Mivel én nem vagyok illetékes az ön területén így csak tanácsokkal tudok élni. Ha jól vettem ki a szavaiból, akkor most ezért van itt. *Jegyezi meg az utolsó mondatát egy kicsit halkabban, némi bizonytalansággal. Utána határozottan folytatja a javaslataival.*
- Esetleg megpróbálhat felállítani egy katonai tábort a menekült tábor mellé. A további zsoldosokat oda tudja majd elszállásolni. Szeparálja el a menekültektől, és ha tanácsolhatom, akkor jó, ha a harcosok nem érzik azt, hogy ők a csőcselékkel együtt kell, táborozzanak. Az időjárás még igen enyhe. Messze vannak az esőzések, így fűteni még nem kell. Természetesen ez csak jó tanács, hiszen ön a nagyúrnak tartozik beszámolóval és elszámolással, valamint közvetlen megoldást a problémára önnek kell találnia. *Majd rá is tér az élelmezés és a taverna kérdésére.*
- A Vaskorsónak van saját felelőse a vashegyen javasolnám, hogy ezt ott érdeklődje meg. Ha esetlegesen ők kifogytak az élelemből, akkor forduljon kalácsfalva intézőjéhez, vagy mindenkori vezetőjéhez. *Itt egy pillanatra elgondolkodik, hiszen nem biztos, hogy Svir egyáltalán alkalmas bármilyen szervezési munka ellátására.* - Ha ez sem válna be, akkor Taitos mestert keresse meg, hiszen neki remek, sőt kiváló módszerei vannak az éhezés leküzdésére. *Iszik egy korty bort, majd kérdően tekint a leányra, és mielőtt az megszólalhatna, folytatja*
- Remélem tudtam segíteni? Lenne kérdése az elmondottakkal kapcsolatban? *Mosolyog Kagan főtanácsosára és csak remélni tudja, hogy a lány kreativitása, még sok gyümölcsöző közös unkát fog eredményezni kettejük között. Hiszen ha Sheynah végre megtanulja, hogy hol van, a helye a rendszerben akkor jól fogja szolgálni a vashegyet.*
6399. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:14:48
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:14:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
* Elias lassan megnyugszik. És minta az őrmester is jobb kedvű lenne, bár az okát egyelőre nem ismeri. A fiú kicsi csodálkozik, hogy juthat ennyi ideje egy városi őrség tisztségviselőjének az ő képzésére. Bizonyára lenne rengeteg elfoglaltsága ezekben a vészterhes háborús időkben. Példának okáért a furcsa szárnyas lány a sátorban. Azt sem tudja mire vélni, mi lehet ez a hirtelen támadt érdeklődés a családja iránt.
A feladat újrakezdésére csak bólint, most már tudni fogja mi a teendője pontosan. Az egyensúlyozáson van mit csiszolnia. Kezdeti mérge is elpárolgott rég, most már csak a mozdulat helyességére koncentrál. *
~ Alapállás, guggolás, szúrás. ~
* Nem igazán tudja, mennyire önállóskodhat a gyakorlás során, de próbaképp egy másik állát vesz fel. Majd meglátja, mit szól hozzá Aoneer. Nem változtat sokat, szélesebb terpeszben áll, mélyebbre helyezi a súlypontját. A feladat szempontjából előnyösebbnek gondolja ezt a tartást, talán így könnyebben felméri a távolságot. A tőrt messzebb tartja magától, alacsonyabban, heggyel felfelé.
Persze a kérdést sem hagyja figyelmen kívül, a beállás közben válaszol is rá. *
- Nem tudom pontosan, de csak egy falu tartozik hozzánk. -
* Ez pont elegendő volt a környéken ahhoz, hogy a Nahodaanok a birtokos nemességhez tartozzanak. Az őrmester kérdéseitől felbátorodva ő is megkockáztat egyet. *
- Az őrmester honnan származik? -
* Ha Aoneer belekezd a gyakorolt feladatba, Elias újból eleget tesz a kérésnek. Leguggol, kitör, immár kevesebb megingással és letett térd nélkül. Bár izmai belesajdulnak az erőteljes mozdulattól. *
* Elias lassan megnyugszik. És minta az őrmester is jobb kedvű lenne, bár az okát egyelőre nem ismeri. A fiú kicsi csodálkozik, hogy juthat ennyi ideje egy városi őrség tisztségviselőjének az ő képzésére. Bizonyára lenne rengeteg elfoglaltsága ezekben a vészterhes háborús időkben. Példának okáért a furcsa szárnyas lány a sátorban. Azt sem tudja mire vélni, mi lehet ez a hirtelen támadt érdeklődés a családja iránt.
A feladat újrakezdésére csak bólint, most már tudni fogja mi a teendője pontosan. Az egyensúlyozáson van mit csiszolnia. Kezdeti mérge is elpárolgott rég, most már csak a mozdulat helyességére koncentrál. *
~ Alapállás, guggolás, szúrás. ~
* Nem igazán tudja, mennyire önállóskodhat a gyakorlás során, de próbaképp egy másik állát vesz fel. Majd meglátja, mit szól hozzá Aoneer. Nem változtat sokat, szélesebb terpeszben áll, mélyebbre helyezi a súlypontját. A feladat szempontjából előnyösebbnek gondolja ezt a tartást, talán így könnyebben felméri a távolságot. A tőrt messzebb tartja magától, alacsonyabban, heggyel felfelé.
Persze a kérdést sem hagyja figyelmen kívül, a beállás közben válaszol is rá. *
- Nem tudom pontosan, de csak egy falu tartozik hozzánk. -
* Ez pont elegendő volt a környéken ahhoz, hogy a Nahodaanok a birtokos nemességhez tartozzanak. Az őrmester kérdéseitől felbátorodva ő is megkockáztat egyet. *
- Az őrmester honnan származik? -
* Ha Aoneer belekezd a gyakorolt feladatba, Elias újból eleget tesz a kérésnek. Leguggol, kitör, immár kevesebb megingással és letett térd nélkül. Bár izmai belesajdulnak az erőteljes mozdulattól. *
6398. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:29:28
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:29:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//A félmeztelen futár//
* Amon Ruadh őreinek hamar szemet szúrhat a magányos harcos látványa, ahogy kezében nadrágjával, félpucéran közeledik a kapukhoz.
Nem számít rá, hogy megállítják, hiszen ki az, aki nem ismerné fel a legendás elfet? Persze, akár önnön imposztora is lehetne, de saját magán kívül nincs az a létforma, amelyik ennyire jól eljátszaná Zarast. Ezt megbeszélve magában, le sem lassít addig, amíg meg nem találja Kagant és/vagy Krestvirt, vagy ha út közben kiolvad a nadrágja, akkor csak annyi időre, hogy visszavegye. Illetve, ha mégiscsak útját állják az őrök, vagy akárki. *
* Amon Ruadh őreinek hamar szemet szúrhat a magányos harcos látványa, ahogy kezében nadrágjával, félpucéran közeledik a kapukhoz.
Nem számít rá, hogy megállítják, hiszen ki az, aki nem ismerné fel a legendás elfet? Persze, akár önnön imposztora is lehetne, de saját magán kívül nincs az a létforma, amelyik ennyire jól eljátszaná Zarast. Ezt megbeszélve magában, le sem lassít addig, amíg meg nem találja Kagant és/vagy Krestvirt, vagy ha út közben kiolvad a nadrágja, akkor csak annyi időre, hogy visszavegye. Illetve, ha mégiscsak útját állják az őrök, vagy akárki. *
6397. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:15:40
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:15:40
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Erelias//
*Kissé felcsillan a szeme az őrmesternek. A föld városára mindig is afféle példaértékű helyként tekintett ahol az erő és a kormányzó akarat még a szutykos mélységieket és a vad, egyébként kezelhetetlen orkokat is egy jobb útra tudta terelni, és erős fegyelmezett sereggé kovácsolta őket. Nem az a barbár fejetlenség uralkodik ott mint Wegtorenben és nem is a csőcselék elszabadulása mint a lombrágók vízi városában. Arthenior is a nemesség kezében van, csak itt a nép mondhatni boldog tudatlanságban és tétlenségben tengeti életét, és még a közelgő veszélyre sem kapja fel a fejét senkit. Reméli előbb utóbb majd fejlődni fog a rendszer.
Az sejthető, hogy egy emberek vezette birtok nem épp a város közvetlen közelében helyezkedik el. De egy katonai rendszer nyilvánvalóan értékeli az erős harcosokat és lovagokat. Ő meg lassan kezdi megtiszteltetésnek érezni, hogy épp a föld városának számára kell egy újabb kardforgatót kiképeznie. Már az is dicsőség, hogy a Nahodaan úr egy lapon volt hajlandó kezelni az egyszerű őrmestert saját városának lovagjaival és fegyvermestereivel.
A feladat egyébként egész jól sikerül. A lebukás gyors volt az ellentámadás hatásos, tehát a lényeget megcsinálta ám még messze nem tökéletes, és pár dolgot azért még javítani kell rajta.*
-Kezdetnek jó. *Veszi el a pengét a fiú feje fölül, mert most már csak útban van.*
-Most próbáljuk újra, és ezúttal ne tedd le a kezed és a térdedet. *A többesszám azért erős túlzás, ő nem nagyon csinál itt semmit, csak a feladatot mondja és a kardot lóbálja.*
-Jegyezd meg, bármi történjen is mindig igyekezz a talpadon maradni. Amint letámaszkodsz vesztesz a mozgásteredből, és nem fogsz tudni reagálni a hirtelen eseményekre. *Megint az a fránya gyorsaság. Persze ha olyan sebesen mozogna mint egy elf, vagy egy mélységi akkor meg a szétszórtsággal lenne a probléma. Az egyszerű reakcióidő és a technikák ismerete most és később is fontosabb lesz mint a hirtelenkedés, amivel aztán szépen bele is repülhetne valakinek a kardjába.*
-És mekkora birtokotok van? *Kérdezi amíg a fiú ismét feláll. Megint előjött az őrmesterből a hétszilvafás nemesi sarj, aki a többieket is a szegénységek és a gazdagságok mértéke alapján próbál megítélni, pedig valójában nincs is neki semmije egy öreg, kopottas, és megfakult kutyabőrön kívül, ami pár generáció múlva már végleg szétfoszlik és vele együtt a Glimriorathan ház emléke is kikopik a világból.*
*Kissé felcsillan a szeme az őrmesternek. A föld városára mindig is afféle példaértékű helyként tekintett ahol az erő és a kormányzó akarat még a szutykos mélységieket és a vad, egyébként kezelhetetlen orkokat is egy jobb útra tudta terelni, és erős fegyelmezett sereggé kovácsolta őket. Nem az a barbár fejetlenség uralkodik ott mint Wegtorenben és nem is a csőcselék elszabadulása mint a lombrágók vízi városában. Arthenior is a nemesség kezében van, csak itt a nép mondhatni boldog tudatlanságban és tétlenségben tengeti életét, és még a közelgő veszélyre sem kapja fel a fejét senkit. Reméli előbb utóbb majd fejlődni fog a rendszer.
Az sejthető, hogy egy emberek vezette birtok nem épp a város közvetlen közelében helyezkedik el. De egy katonai rendszer nyilvánvalóan értékeli az erős harcosokat és lovagokat. Ő meg lassan kezdi megtiszteltetésnek érezni, hogy épp a föld városának számára kell egy újabb kardforgatót kiképeznie. Már az is dicsőség, hogy a Nahodaan úr egy lapon volt hajlandó kezelni az egyszerű őrmestert saját városának lovagjaival és fegyvermestereivel.
A feladat egyébként egész jól sikerül. A lebukás gyors volt az ellentámadás hatásos, tehát a lényeget megcsinálta ám még messze nem tökéletes, és pár dolgot azért még javítani kell rajta.*
-Kezdetnek jó. *Veszi el a pengét a fiú feje fölül, mert most már csak útban van.*
-Most próbáljuk újra, és ezúttal ne tedd le a kezed és a térdedet. *A többesszám azért erős túlzás, ő nem nagyon csinál itt semmit, csak a feladatot mondja és a kardot lóbálja.*
-Jegyezd meg, bármi történjen is mindig igyekezz a talpadon maradni. Amint letámaszkodsz vesztesz a mozgásteredből, és nem fogsz tudni reagálni a hirtelen eseményekre. *Megint az a fránya gyorsaság. Persze ha olyan sebesen mozogna mint egy elf, vagy egy mélységi akkor meg a szétszórtsággal lenne a probléma. Az egyszerű reakcióidő és a technikák ismerete most és később is fontosabb lesz mint a hirtelenkedés, amivel aztán szépen bele is repülhetne valakinek a kardjába.*
-És mekkora birtokotok van? *Kérdezi amíg a fiú ismét feláll. Megint előjött az őrmesterből a hétszilvafás nemesi sarj, aki a többieket is a szegénységek és a gazdagságok mértéke alapján próbál megítélni, pedig valójában nincs is neki semmije egy öreg, kopottas, és megfakult kutyabőrön kívül, ami pár generáció múlva már végleg szétfoszlik és vele együtt a Glimriorathan ház emléke is kikopik a világból.*
6396. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:49:27
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:49:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Radkraal-Achim//
*Választ kap bentről, a kancellár behívja. Sheynah megnyitja a nehéz ajtót, és belép a szobába, majd csukja is maga mögött a súlyos fa lapot. Közelebb sétál, majd az invitálásra helyet is foglal, szemben Achimmal.*
-Köszönöm, egy kis pohárkával elfogadok, csak ha mód van rá, fele vízzel. Korán van még számomra a tiszta borhoz.
*Azt meg nem köti Achim orrára, hogy hamar meg is ártana, és fejébe szaladna az ital. Még csak az kéne. Kifogása arra nincsen, hogy a másik borral igyekszik elfojtani a rámért felelősség súlyát. Míg a férfi tölt neki, addig tekintete futólag átszalad a papírosokon, de az írásba nem mélyed el. Fejjel lefelé amúgy sem könnyű. Ezután emeli poharát, és aprót kortyol, majd csak ekkor pillant fel újra Achimra.*
-Aggódom. *Kezd bele.* Odáig rendben van, hogy a Kikötőből érkező menekülteket Amon Ruadh alatt telepíti le a Nagyúr, és hogy a szállásukról, ételről rendelkezünk, meg hogy földet is ad, és a hegy aljában akár egy újabb falu is kialakulhat, de mi lesz a zsoldosokkal? Lassan betelik a hosszúház minden szobája, és nem tudom a Taverna mennyire bírja az élelmezést. Lehet, felesleges az aggodalmam, de még nem látom át az összes lehetőséget.
*Valóban így van. Annyira régóta még nincs itt a Vashegyen, hogy teljesen felmérhette volna a hely kapacitását.*
-Lehet vadászokat is verbuválni kéne, nem csak harcosokat. Meg talán nem ártana néhány asszony is, aki főzni is tud, nem csak fegyverforgató nőket. felvenni. Nem vagyok harcos, és nem tudom stratégiában tudok-e ekkora léptékben gondolkodni. Van-e valami javaslata a számomra, miként fejleszthetném ebben magamat? Szeretnék tényleg hasznos lenni a Nagyúr mellett.
*Ez az első téma, amit meg kíván beszélni a kígyónyelvűvel. Alapban kíváncsi arra, hogy a kavaráson kívül képes-e segíteni is a másik?*
*Választ kap bentről, a kancellár behívja. Sheynah megnyitja a nehéz ajtót, és belép a szobába, majd csukja is maga mögött a súlyos fa lapot. Közelebb sétál, majd az invitálásra helyet is foglal, szemben Achimmal.*
-Köszönöm, egy kis pohárkával elfogadok, csak ha mód van rá, fele vízzel. Korán van még számomra a tiszta borhoz.
*Azt meg nem köti Achim orrára, hogy hamar meg is ártana, és fejébe szaladna az ital. Még csak az kéne. Kifogása arra nincsen, hogy a másik borral igyekszik elfojtani a rámért felelősség súlyát. Míg a férfi tölt neki, addig tekintete futólag átszalad a papírosokon, de az írásba nem mélyed el. Fejjel lefelé amúgy sem könnyű. Ezután emeli poharát, és aprót kortyol, majd csak ekkor pillant fel újra Achimra.*
-Aggódom. *Kezd bele.* Odáig rendben van, hogy a Kikötőből érkező menekülteket Amon Ruadh alatt telepíti le a Nagyúr, és hogy a szállásukról, ételről rendelkezünk, meg hogy földet is ad, és a hegy aljában akár egy újabb falu is kialakulhat, de mi lesz a zsoldosokkal? Lassan betelik a hosszúház minden szobája, és nem tudom a Taverna mennyire bírja az élelmezést. Lehet, felesleges az aggodalmam, de még nem látom át az összes lehetőséget.
*Valóban így van. Annyira régóta még nincs itt a Vashegyen, hogy teljesen felmérhette volna a hely kapacitását.*
-Lehet vadászokat is verbuválni kéne, nem csak harcosokat. Meg talán nem ártana néhány asszony is, aki főzni is tud, nem csak fegyverforgató nőket. felvenni. Nem vagyok harcos, és nem tudom stratégiában tudok-e ekkora léptékben gondolkodni. Van-e valami javaslata a számomra, miként fejleszthetném ebben magamat? Szeretnék tényleg hasznos lenni a Nagyúr mellett.
*Ez az első téma, amit meg kíván beszélni a kígyónyelvűvel. Alapban kíváncsi arra, hogy a kavaráson kívül képes-e segíteni is a másik?*
6395. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:38:25
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:38:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
* Izgatott feszültség lesz úrrá a fiún. Még gyorsan beletörli nadrágjába izzadó tenyerét, igyekszik biztos fogást találni a markolaton. *
~ Mikor jön már? ~
* Egyre erősebb a megfelelési kényszere az őrmester felé. Figyeli, ahogy Aoneer felveszi a kardot a földről. Valamiért az egész gyakorlás alatt most izgul a legjobban. Mintha ez egy teszt lenne, hogy megérti-e az őrmester útmutatásait és engedelmeskedik-e neki. Egyben bizalom próbatétel is ez. Bízik-e benne hogy nem fogja tényleg leszúrni őt? *
- Hogy melyik városból? -
~ Ez most figyelemelterelés akar lenni? ~
- Őőő. Pirtianes alá tartozik atyám birtoka. De messze van a várostól. -
* Ahhoz képest, hogy a városban a katonaságé a vezető szerep, Elias elég jól elkerülte a vasfegyelmet és a szigorú kiképzést. Talán pont azért mert kellő távolságban nőtt fel Pirtianestől. Szülei sokáig nem reménykedtek gyermekáldásban, természetes, hogy a későn született Eliast próbálták óvni. Fegyvermesterük is más nézeteket vallott, mint amit a városban megszokhattak a gyerekek. Bizonyára atyja is azért küldte el őt Artheniorba, nehogy lélek nélküli gyilkológéppé cseperedjen.
Szinte alig fejezi be a mondatát, az őrmester megindítja a "támadást". Lélegzet-visszafojtva figyel és vár a megfelelő pillanatra. Nagyon szeretne végre megfelelni. Bevárja a támadást, összerogyasztja a lábait és kissé billegve, féltérdre ereszkedve előremozdul. A tőr hegye alig hallható kis koccanással ütközik a páncélnak. *
~ Lehet még várnom kellett volna egy keveset? ~
* Most talán nem is volt olyan lassú, mint szokott. Reméli, sikerül úgy teljesíteni a feladatot, ahogy azt várják tőle. Felpislant a feje fölött lebegő kardpengére. *
~ Azért az övé jóval hosszabb. ~
* Állapítja meg, de örül, hogy sikerült elkerülnie. Fél kezére támaszkodva kimászik a kard alól és büszke mosolyt varázsol az arcára. Az izgalomtól egészen kipirosodott. Nem bírja megállni, muszáj megkérdeznie. *
- Jó volt, uram? -
* Izgatott feszültség lesz úrrá a fiún. Még gyorsan beletörli nadrágjába izzadó tenyerét, igyekszik biztos fogást találni a markolaton. *
~ Mikor jön már? ~
* Egyre erősebb a megfelelési kényszere az őrmester felé. Figyeli, ahogy Aoneer felveszi a kardot a földről. Valamiért az egész gyakorlás alatt most izgul a legjobban. Mintha ez egy teszt lenne, hogy megérti-e az őrmester útmutatásait és engedelmeskedik-e neki. Egyben bizalom próbatétel is ez. Bízik-e benne hogy nem fogja tényleg leszúrni őt? *
- Hogy melyik városból? -
~ Ez most figyelemelterelés akar lenni? ~
- Őőő. Pirtianes alá tartozik atyám birtoka. De messze van a várostól. -
* Ahhoz képest, hogy a városban a katonaságé a vezető szerep, Elias elég jól elkerülte a vasfegyelmet és a szigorú kiképzést. Talán pont azért mert kellő távolságban nőtt fel Pirtianestől. Szülei sokáig nem reménykedtek gyermekáldásban, természetes, hogy a későn született Eliast próbálták óvni. Fegyvermesterük is más nézeteket vallott, mint amit a városban megszokhattak a gyerekek. Bizonyára atyja is azért küldte el őt Artheniorba, nehogy lélek nélküli gyilkológéppé cseperedjen.
Szinte alig fejezi be a mondatát, az őrmester megindítja a "támadást". Lélegzet-visszafojtva figyel és vár a megfelelő pillanatra. Nagyon szeretne végre megfelelni. Bevárja a támadást, összerogyasztja a lábait és kissé billegve, féltérdre ereszkedve előremozdul. A tőr hegye alig hallható kis koccanással ütközik a páncélnak. *
~ Lehet még várnom kellett volna egy keveset? ~
* Most talán nem is volt olyan lassú, mint szokott. Reméli, sikerül úgy teljesíteni a feladatot, ahogy azt várják tőle. Felpislant a feje fölött lebegő kardpengére. *
~ Azért az övé jóval hosszabb. ~
* Állapítja meg, de örül, hogy sikerült elkerülnie. Fél kezére támaszkodva kimászik a kard alól és büszke mosolyt varázsol az arcára. Az izgalomtól egészen kipirosodott. Nem bírja megállni, muszáj megkérdeznie. *
- Jó volt, uram? -
6394. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:28:06
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:28:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Erelias//
*Úgy látszik most már kezdenek alakulni a dolgok. Ennek kifejezetten örül, de persze az éles teszt még hátra van, majd az után lesz az őrmester is hajlandó összeengedni a fiút egy valódi ellenféllel. Először egy fakezű kardforgatóval. Aztán szépen lassan egyre erősebb teremtményekkel is. Szerencsére a városi őrség bővelkedik az effajta teremtményekben, és ha egyszer visszaérnek a barakkba akkor majd jól be tudja skálázni az ellenfelek erejét és hozzáigazíthatja őket a fiú adott állapotához. Az őrség soraiban már nehezebb válogatni. A legtöbbjük, ha nem is tapasztalt veterán, de jó kardforgató, és némelyik mint az őrmester már régebb óta űzik a küzdelem mesterségét, mint hogy a fiú megszületett.
Feláll és odalép a fiú elé, látja, hogy már érti mit is kell csinálni és mintha a harci kedv is visszaköltözött volna belé.* ~Nagyon, helyes. A végén még tényleg ledöf ez a kis bitang.~ *Gondolja végig az előtte álló helyzetet, majd a mesterkardot felemeli és ismét a fiú felé fordítja.*
-Melyik városból is származol? *Kérdezi. A levélből nem sok dolog derült ki, a férfi emlékei is megfakultak arról a régi régi egyezségről, és eddig nem nagyon mutatott érdeklődést a fiú származása iránt, ami egyébként akár még fontos is lehet.
Pár másodpercet vár, majd előre indítja a kardját úgy, hogy a fiú még biztosan ki tudjon térni előle. Igazából most nem is ő a szúrás célpontja, ha nem csinál semmit akkor is elmegy a kard a válla fölött. Aztán várja a korábban megbeszélt ellenlépést. Természetesen készen arra, hogy el kell lépnie a tőr elől. Nem szórakozásból tanítja a másikat rögtön élezett fegyverekkel. A barakkban látható faeszközök, jók ugyan, de azért ez nem az igazi, és még véletlenül sem szoktatja hozzá a használót a valós veszélyhez.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.28 12:31:16
*Úgy látszik most már kezdenek alakulni a dolgok. Ennek kifejezetten örül, de persze az éles teszt még hátra van, majd az után lesz az őrmester is hajlandó összeengedni a fiút egy valódi ellenféllel. Először egy fakezű kardforgatóval. Aztán szépen lassan egyre erősebb teremtményekkel is. Szerencsére a városi őrség bővelkedik az effajta teremtményekben, és ha egyszer visszaérnek a barakkba akkor majd jól be tudja skálázni az ellenfelek erejét és hozzáigazíthatja őket a fiú adott állapotához. Az őrség soraiban már nehezebb válogatni. A legtöbbjük, ha nem is tapasztalt veterán, de jó kardforgató, és némelyik mint az őrmester már régebb óta űzik a küzdelem mesterségét, mint hogy a fiú megszületett.
Feláll és odalép a fiú elé, látja, hogy már érti mit is kell csinálni és mintha a harci kedv is visszaköltözött volna belé.* ~Nagyon, helyes. A végén még tényleg ledöf ez a kis bitang.~ *Gondolja végig az előtte álló helyzetet, majd a mesterkardot felemeli és ismét a fiú felé fordítja.*
-Melyik városból is származol? *Kérdezi. A levélből nem sok dolog derült ki, a férfi emlékei is megfakultak arról a régi régi egyezségről, és eddig nem nagyon mutatott érdeklődést a fiú származása iránt, ami egyébként akár még fontos is lehet.
Pár másodpercet vár, majd előre indítja a kardját úgy, hogy a fiú még biztosan ki tudjon térni előle. Igazából most nem is ő a szúrás célpontja, ha nem csinál semmit akkor is elmegy a kard a válla fölött. Aztán várja a korábban megbeszélt ellenlépést. Természetesen készen arra, hogy el kell lépnie a tőr elől. Nem szórakozásból tanítja a másikat rögtön élezett fegyverekkel. A barakkban látható faeszközök, jók ugyan, de azért ez nem az igazi, és még véletlenül sem szoktatja hozzá a használót a valós veszélyhez.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.28 12:31:16
6393. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:50:26
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:50:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
* Az elfenekelés gondolatára teljesen elszörnyed. Volt már része benne jó párszor odahaza. Valahogy még is átgondolja a lehetséges helyzetet, igyekszik maga elé vizualizálni a hatalmas férfit, ahogy egy nyolc éves kölyök tomporára csap. A látvány már-már inkább kuncogásra készteti, amit gyorsan elnyom magában. Már csak a vidámon csillogó jégkék szemek jelzik derűs kedvét. *
- Igen is, uram. -
* Helyesel jámboran. Példaértékű alapállást vesz fel. Párszor megpróbálja a guggolást is, csak így egyedül, támadó nélkül. *
~ Fakezű kardforgató? Hogy van az a mondás? Amilyen párt választanak neked, az a véleményük rólad. ~
* Még ha a "pár" itt nem is annyira helytálló kifejezés, azért a fiú megsértődik. Szorosan összepréseli a száját és elfehéredő ujjakkal markolja a tőrét. *
- Mehet. Uram. -
* Rugózik még párat a térdével, és várja a vélt rohamot. Haragos tekintetét kivételesen az őrmesterre függeszti. Még sem lenne jó, ha a durcáskodása miatt rontaná el a mozdulatot. *
* Az elfenekelés gondolatára teljesen elszörnyed. Volt már része benne jó párszor odahaza. Valahogy még is átgondolja a lehetséges helyzetet, igyekszik maga elé vizualizálni a hatalmas férfit, ahogy egy nyolc éves kölyök tomporára csap. A látvány már-már inkább kuncogásra készteti, amit gyorsan elnyom magában. Már csak a vidámon csillogó jégkék szemek jelzik derűs kedvét. *
- Igen is, uram. -
* Helyesel jámboran. Példaértékű alapállást vesz fel. Párszor megpróbálja a guggolást is, csak így egyedül, támadó nélkül. *
~ Fakezű kardforgató? Hogy van az a mondás? Amilyen párt választanak neked, az a véleményük rólad. ~
* Még ha a "pár" itt nem is annyira helytálló kifejezés, azért a fiú megsértődik. Szorosan összepréseli a száját és elfehéredő ujjakkal markolja a tőrét. *
- Mehet. Uram. -
* Rugózik még párat a térdével, és várja a vélt rohamot. Haragos tekintetét kivételesen az őrmesterre függeszti. Még sem lenne jó, ha a durcáskodása miatt rontaná el a mozdulatot. *
6392. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:51:24
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Erelias//
*Láthatóan a fiú nem érzi jól magát. Igen, nyilván nem mindenki fogadja lelkesen azt amit a szülei rámérnek, az őrmester se tette, ha úgy cselekedett volna most tehetséges karforgató helyett egy tehetségtelen mágusként élné az életét. Nyilván fáradt is meg csalódott is, látott már hasonlót még nagyon régen a vele gyakorlatozó gyerekeken. Az ilyesmitől nehéz valakit megszabadítani, és összességében, ha nincs benne harcosi szellem ami előre hajtsa akkor az őrmester akár a fejére is állhat akkor sem ér el semmit.*
-Ha hanyatt mered vágni magad esküszöm elfenekellek. *Úgy látszik valamit mégis kétértelműen fogalmazott meg. Biztos már késő van, és biztos sok energiát és türelmet pazarolt bizonyos szárnyas bestiák vallatására. Amint ezt végigmondta már lassan kezdi is megbánni a dolgot.*
-Rendben akkor próbáljuk másképp. Tehát a feladat alapállás, guggolás, kitörés előre. *Mondja el a dolgot ezúttal a valószínűleg már ismert szakszavakkal.*
-Teát nem seggre esel, hanem guggolásba és onnan indul az ellentámadás. Nem egy könnyű sorozat, de könnyen ösztönössé tehető. *A lábnak legalábbis megterhelő, ahogy a vívás maga is az. Sokan azt hiszik éppen a karokat éri a terhelést, de ez inkább a vagdalkozó barbárok, vagy még inkább orkok harcmodorára jellemző. A gyors, finom helyváltoztatás, a féloldalas beállás egyszerűen messze áll az egyszerűségtől.*
-Ha rendesen összejön kerítek neked egy fakezű kardforgatót és megpróbáljuk élesben is. *Ez nem valami nagy biztatás, lehet fenyegetésnek már inkább beillene. Az egyetlen dolog amit még nem látott a fiútól az egy valódi ellenfél elleni küzdelem. Azt se tudja volt e már hasonló dologban része korábban, de igazából ez az ami gyakorlás szintjén a legfontosabb, egy élő lélegző és nyerni akaró kardforgató. Így értelemszerűen ez az amit ő a leginkább előtérbe akar helyezni, és egyébként az aminek a legtöbb értelme is van.*
*Láthatóan a fiú nem érzi jól magát. Igen, nyilván nem mindenki fogadja lelkesen azt amit a szülei rámérnek, az őrmester se tette, ha úgy cselekedett volna most tehetséges karforgató helyett egy tehetségtelen mágusként élné az életét. Nyilván fáradt is meg csalódott is, látott már hasonlót még nagyon régen a vele gyakorlatozó gyerekeken. Az ilyesmitől nehéz valakit megszabadítani, és összességében, ha nincs benne harcosi szellem ami előre hajtsa akkor az őrmester akár a fejére is állhat akkor sem ér el semmit.*
-Ha hanyatt mered vágni magad esküszöm elfenekellek. *Úgy látszik valamit mégis kétértelműen fogalmazott meg. Biztos már késő van, és biztos sok energiát és türelmet pazarolt bizonyos szárnyas bestiák vallatására. Amint ezt végigmondta már lassan kezdi is megbánni a dolgot.*
-Rendben akkor próbáljuk másképp. Tehát a feladat alapállás, guggolás, kitörés előre. *Mondja el a dolgot ezúttal a valószínűleg már ismert szakszavakkal.*
-Teát nem seggre esel, hanem guggolásba és onnan indul az ellentámadás. Nem egy könnyű sorozat, de könnyen ösztönössé tehető. *A lábnak legalábbis megterhelő, ahogy a vívás maga is az. Sokan azt hiszik éppen a karokat éri a terhelést, de ez inkább a vagdalkozó barbárok, vagy még inkább orkok harcmodorára jellemző. A gyors, finom helyváltoztatás, a féloldalas beállás egyszerűen messze áll az egyszerűségtől.*
-Ha rendesen összejön kerítek neked egy fakezű kardforgatót és megpróbáljuk élesben is. *Ez nem valami nagy biztatás, lehet fenyegetésnek már inkább beillene. Az egyetlen dolog amit még nem látott a fiútól az egy valódi ellenfél elleni küzdelem. Azt se tudja volt e már hasonló dologban része korábban, de igazából ez az ami gyakorlás szintjén a legfontosabb, egy élő lélegző és nyerni akaró kardforgató. Így értelemszerűen ez az amit ő a leginkább előtérbe akar helyezni, és egyébként az aminek a legtöbb értelme is van.*
6391. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:01:17
Üzenet elküldve: 2016-08-28 00:01:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
* Még mindig földre szegezett pillantással, lassan feltápászkodik és leporolja a ruháját. A tőrét is felveszi a porból. Nem tud semmilyen érzelemre következtetni a férfi hangjából és ez egy kissé zavarja is. Továbbra is lehajtott fejjel hallgatja Aoneert. A "halott" szónál nyel egy nagyot.
A fejében visszhangzik felváltva az őrmester, atyja és a fegyvermester hangja. *
~ Lassú vagy. ~
* Könny szökik a szemébe, ezért gyorsan pislogni kezd, nehogy az őrmester meglássa. Leguggol hozzá. Elias igyekszik legyűrni a késztetést hogy hátralépjen egyet. Kicsit kezdi furcsán érezni magát attól, hogy most neki kellene lefelé az arcába néznie. Már ha ezt megmerné kockáztatni. Bárhova máshova néz, csak nem egyenesen a szigorú arcvonásokra, főleg nem egyenesen a szemébe. Szó mi szó igen is tart a férfitól. *
~ Sosem hallottam hogy előnyei is lehetnek a kis méretnek. ~
* Buzgón bólogat a kitérés-taktikára. Amilyen fáradt, talán ez fog menni a legjobban. Egyszerűen csak eldobja magát a földön. *
- Értem, uram. -
* Megköszörüli a torkát, kicsit berekedt, olyan sokáig nem szólalt meg. Már elkezdene felvenni egy alapállást, amikor eszébe jut valami. *
- Uram? Ha direkt elesek és úgy védekezek... hogy kelek fel utána? Mármint. Nem leszek könnyű célpont fekve? -
* Ez azért szöget ütött a fejében. Mert hát mi sem egyszerűbb, mint egy földön fetrengő embert leszúrni. *
* Még mindig földre szegezett pillantással, lassan feltápászkodik és leporolja a ruháját. A tőrét is felveszi a porból. Nem tud semmilyen érzelemre következtetni a férfi hangjából és ez egy kissé zavarja is. Továbbra is lehajtott fejjel hallgatja Aoneert. A "halott" szónál nyel egy nagyot.
A fejében visszhangzik felváltva az őrmester, atyja és a fegyvermester hangja. *
~ Lassú vagy. ~
* Könny szökik a szemébe, ezért gyorsan pislogni kezd, nehogy az őrmester meglássa. Leguggol hozzá. Elias igyekszik legyűrni a késztetést hogy hátralépjen egyet. Kicsit kezdi furcsán érezni magát attól, hogy most neki kellene lefelé az arcába néznie. Már ha ezt megmerné kockáztatni. Bárhova máshova néz, csak nem egyenesen a szigorú arcvonásokra, főleg nem egyenesen a szemébe. Szó mi szó igen is tart a férfitól. *
~ Sosem hallottam hogy előnyei is lehetnek a kis méretnek. ~
* Buzgón bólogat a kitérés-taktikára. Amilyen fáradt, talán ez fog menni a legjobban. Egyszerűen csak eldobja magát a földön. *
- Értem, uram. -
* Megköszörüli a torkát, kicsit berekedt, olyan sokáig nem szólalt meg. Már elkezdene felvenni egy alapállást, amikor eszébe jut valami. *
- Uram? Ha direkt elesek és úgy védekezek... hogy kelek fel utána? Mármint. Nem leszek könnyű célpont fekve? -
* Ez azért szöget ütött a fejében. Mert hát mi sem egyszerűbb, mint egy földön fetrengő embert leszúrni. *
6390. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 23:34:51
Üzenet elküldve: 2016-08-27 23:34:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Erelias//
*Igaza volt a fiúnak tényleg lassú. Lassan lép lassan mozdul, a reflexei egyszerűen még nincsenek kiforrva. Ez egy bádogteknőbe bújtatott törpénél persze nem olyan nagy gond, ott talán még többre is menne a folyamatos, és erős mozdulatokkal, de a tőrvívás a nehézfegyveresekkel szemben akción és reakción alapuló harcmodor. A dolog akkor lesz végérvényesen nyilvánvaló mikor a városőr rászánja magát az ijesztésre, és a hatás nem is marad el. A fiú el is esik az akció hirtelenségétől, ami egy éles csatában természetesen azonnali halált jelentene.*
-Állj fel. *Mondja a férfi, sem a hangjában sem a tekintetében nincsen sem szitok, sem megrovás.*
-Mostantól ez is a gyakorlás része. Ha bármi módon a földre kerülsz azonnal fel kell állnod. Nem számít milyen helyzetben vagy. Ha nem vagy mozgásképes, gyakorlatilag már félig halott vagy. *Ezt is bele kell verni valahogy a fejébe. És inkább most bukjon orra százszor, minthogy akár egyszer is megtegye ezt egy éles szituációban.*
-Igaz ami igaz, tényleg lassú vagy. *Mondja ki végül, ez tagadhatatlan tény, és amíg a fiú teste és elméje nem szokik hozzá a szükséges technikákhoz addig ez nem is fog változni. Ez viszont időbe telik, ugyanakkor ha elsajátít pár alapfogást, akkor egy gyakorlatlanabb ellenféllel szemben ez a hiányosság már nem fog számítani.*
-Szóval kezdetnek ezt próbáljuk meg ellensúlyozni. *Guggol lejjebb, hogy szemben lehessen a fiúval. Kissé zavarja, hogy folyton a magasból beszél. Mesterkardját keresztbe fekteti a földön. Éppenséggel nem lesz rá szüksége. A felmérésnek és az ész osztásnak mondhatni vége van, most ideje tanítania is valamit.*
-Kezdetnek szeretnék megtanítani egy egyszerű kitérési technikát. Egyelőre még kisebb vagy mint a legtöbb ellenfeled. És ennek vannak bizonyos előnyei. *Kezd bele a dologba.*
-A gyakorlat a következő. Én támadok, te pedig leguggolsz és azonnal visszatámadsz. *Mutogatja el karjával a dolog lényegét.*
-Nem kell sietni sehova, elég ha elengeded a térdeidet és egyszerűen hagyod magad leesni. A zuhanásnál nincs gyorsabb. Egy átlagos ellenfél ellépésre, vagy hárításra számít. Ha ez mozdulat ösztönössé válik, olyan lesz számukra mintha elnyelt volna a föld. *Ha egyszer szembekerül egy óriással majd ő is leporolja ezt a technikát. Két méteres magasságával, azonban nem sok köze van már a kardok kerülgetéséhez.*
*Igaza volt a fiúnak tényleg lassú. Lassan lép lassan mozdul, a reflexei egyszerűen még nincsenek kiforrva. Ez egy bádogteknőbe bújtatott törpénél persze nem olyan nagy gond, ott talán még többre is menne a folyamatos, és erős mozdulatokkal, de a tőrvívás a nehézfegyveresekkel szemben akción és reakción alapuló harcmodor. A dolog akkor lesz végérvényesen nyilvánvaló mikor a városőr rászánja magát az ijesztésre, és a hatás nem is marad el. A fiú el is esik az akció hirtelenségétől, ami egy éles csatában természetesen azonnali halált jelentene.*
-Állj fel. *Mondja a férfi, sem a hangjában sem a tekintetében nincsen sem szitok, sem megrovás.*
-Mostantól ez is a gyakorlás része. Ha bármi módon a földre kerülsz azonnal fel kell állnod. Nem számít milyen helyzetben vagy. Ha nem vagy mozgásképes, gyakorlatilag már félig halott vagy. *Ezt is bele kell verni valahogy a fejébe. És inkább most bukjon orra százszor, minthogy akár egyszer is megtegye ezt egy éles szituációban.*
-Igaz ami igaz, tényleg lassú vagy. *Mondja ki végül, ez tagadhatatlan tény, és amíg a fiú teste és elméje nem szokik hozzá a szükséges technikákhoz addig ez nem is fog változni. Ez viszont időbe telik, ugyanakkor ha elsajátít pár alapfogást, akkor egy gyakorlatlanabb ellenféllel szemben ez a hiányosság már nem fog számítani.*
-Szóval kezdetnek ezt próbáljuk meg ellensúlyozni. *Guggol lejjebb, hogy szemben lehessen a fiúval. Kissé zavarja, hogy folyton a magasból beszél. Mesterkardját keresztbe fekteti a földön. Éppenséggel nem lesz rá szüksége. A felmérésnek és az ész osztásnak mondhatni vége van, most ideje tanítania is valamit.*
-Kezdetnek szeretnék megtanítani egy egyszerű kitérési technikát. Egyelőre még kisebb vagy mint a legtöbb ellenfeled. És ennek vannak bizonyos előnyei. *Kezd bele a dologba.*
-A gyakorlat a következő. Én támadok, te pedig leguggolsz és azonnal visszatámadsz. *Mutogatja el karjával a dolog lényegét.*
-Nem kell sietni sehova, elég ha elengeded a térdeidet és egyszerűen hagyod magad leesni. A zuhanásnál nincs gyorsabb. Egy átlagos ellenfél ellépésre, vagy hárításra számít. Ha ez mozdulat ösztönössé válik, olyan lesz számukra mintha elnyelt volna a föld. *Ha egyszer szembekerül egy óriással majd ő is leporolja ezt a technikát. Két méteres magasságával, azonban nem sok köze van már a kardok kerülgetéséhez.*
6389. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 22:12:06
Üzenet elküldve: 2016-08-27 22:12:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
* Elias megkönnyebbültem felsóhajt. A bólintás kétségkívül azt jelenti, megfelelő az alapállása. Olyan feszesen tartja a begyakorolt helyzetet, levegőt is alig vesz. *
~ Távolságtartás, igen azt hiszem ez is menni fog. ~
- Rendben. -
* A kezdeti idegessége viszonylag hamar alábbhagy, ahogy hozzászokik a helyzethez. Ugyan kissé feszélyezve érzi magát, hogy egy ilyen nagy fegyverrel szemben áll. Nem is beszélve a mögötte álló személyről. Hol lassabb, hol gyorsabb lépésekkel haladnak ide-oda. Mihelyst elfeledkezik "ellenfele" nagy kardjáról, kezdi élvezni a dolgot. Merev válltartása is ellazul. Megkockáztat egy félmosolyt is.
A boldog megkönnyebbülés nem sokáig marad fent. Az őrmester talán észrevette, hogy a fegyelem lanyhult, és gyorsabbra, cselesebbre veszi a dolgokat. *
~ Kezd kicsit túl gyors lenni. ~
* A fiúnak komolyan oda kell figyelnie, hogy lépést tudjon tartani a férfi sokkal hosszabb lépéseivel. Minden mozdulattal egyre lassúbb és lassúbb. Igyekszik minden teljesen a lépésekre koncentrálni, szemöldökét ráncolja, szeme résnyire szűkül. Az első csilingelést észre sem veszi. Azon tűnődik, sokáig folytatják-e még. Aztán kezd rájönni, mire megy ki a játék, de hiába. A hosszú ideig tartó összpontosítás kezdi fárasztani. Izzadságcseppek folynak lassan a halántékán. Legszívesebben letörölné őket. Minden egyes koccanásnál pislant egyet. Minél tovább tart a gyakorlás, annál inkább nehezére esik jól lépni. Megbotlik, igyekszik javítani és újra rátalálni a ritmusra. Egy alkalommal szinte nekiütközik Aoneernak, mert nem sikerül idejében hátrálnia. Egyre bizonytalanabb és lomhább a mozgása. Neki is keseredik egy kicsit. *
~ Megmondták. Lassú vagyok. ~
* Idegesen beharapja a száját. Újból rossz ütemben lép és hirtelen egy hatalmas pengét lát az arca előtt. Ijedtében fenékre huppan, még a tőrét is elejti. Kicsit megrázza a fejét, ruhaujjába törli izzadt homlokát. Alig mer felnézni. Makacsul a földre szegezi a tekintetét, fél attól mit látna az őrmester szemeiben. *
A hozzászólás írója (Erelias Nahodaan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 22:13:32
* Elias megkönnyebbültem felsóhajt. A bólintás kétségkívül azt jelenti, megfelelő az alapállása. Olyan feszesen tartja a begyakorolt helyzetet, levegőt is alig vesz. *
~ Távolságtartás, igen azt hiszem ez is menni fog. ~
- Rendben. -
* A kezdeti idegessége viszonylag hamar alábbhagy, ahogy hozzászokik a helyzethez. Ugyan kissé feszélyezve érzi magát, hogy egy ilyen nagy fegyverrel szemben áll. Nem is beszélve a mögötte álló személyről. Hol lassabb, hol gyorsabb lépésekkel haladnak ide-oda. Mihelyst elfeledkezik "ellenfele" nagy kardjáról, kezdi élvezni a dolgot. Merev válltartása is ellazul. Megkockáztat egy félmosolyt is.
A boldog megkönnyebbülés nem sokáig marad fent. Az őrmester talán észrevette, hogy a fegyelem lanyhult, és gyorsabbra, cselesebbre veszi a dolgokat. *
~ Kezd kicsit túl gyors lenni. ~
* A fiúnak komolyan oda kell figyelnie, hogy lépést tudjon tartani a férfi sokkal hosszabb lépéseivel. Minden mozdulattal egyre lassúbb és lassúbb. Igyekszik minden teljesen a lépésekre koncentrálni, szemöldökét ráncolja, szeme résnyire szűkül. Az első csilingelést észre sem veszi. Azon tűnődik, sokáig folytatják-e még. Aztán kezd rájönni, mire megy ki a játék, de hiába. A hosszú ideig tartó összpontosítás kezdi fárasztani. Izzadságcseppek folynak lassan a halántékán. Legszívesebben letörölné őket. Minden egyes koccanásnál pislant egyet. Minél tovább tart a gyakorlás, annál inkább nehezére esik jól lépni. Megbotlik, igyekszik javítani és újra rátalálni a ritmusra. Egy alkalommal szinte nekiütközik Aoneernak, mert nem sikerül idejében hátrálnia. Egyre bizonytalanabb és lomhább a mozgása. Neki is keseredik egy kicsit. *
~ Megmondták. Lassú vagyok. ~
* Idegesen beharapja a száját. Újból rossz ütemben lép és hirtelen egy hatalmas pengét lát az arca előtt. Ijedtében fenékre huppan, még a tőrét is elejti. Kicsit megrázza a fejét, ruhaujjába törli izzadt homlokát. Alig mer felnézni. Makacsul a földre szegezi a tekintetét, fél attól mit látna az őrmester szemeiben. *
A hozzászólás írója (Erelias Nahodaan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 22:13:32
6388. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:59:39
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:59:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Varjú sátra//
*Örömmel nyugtázza, hogy sikerül egy kicsit lecsillapítania a hollólányt.*
- Ha rajtam múlik, nem zárnak bele. Ígérem. Nyugodj meg.
*A név hallatán enyhén felszalad a szemöldöke, és bár azt el kell ismerni, hogy meglehetőst találó a név, ugyanannyira lekicsinylő.*
- És mondd... Tetszik ez a név? *Kezdi bizonytalanul.* - Csak úgy szeretnélek szólítani, ahogy neked megfelel. Nem úgy, amit rád aggattak, a beleszólásod nélkül.
*Mosolyodik el, még mindig a szemébe nézve.*
- Szóval, megfelel a név, vagy hívjunk másképp?
*A lány következő szavai hideg zuhanyként érik.*
- Ilyenek az emberek. Meglátnak egy dolgot, ami nem a megszokott... *Pillantva ezzel a szárnyakra, melynek tollai olyannyira elvarázsolják.* - És egyből sötét erőknek tulajdonítják, kiirtandónak, de csak addig, amíg ismeretlen.
*Közben a tolvajlány is felszólal, amire helyeslően bólogat.*
- Igen. Élőholtak lepték el a földeket, és a mi dolgunk megvédeni az embereket tőlük. *Hangja komor, de még mindig érződik, hogy törődik a hollólánnyal.*
- És te pont az élőholtak elleni szervezkedés szívébe csöppentél, oda, ahol a félelem mindent átitat, és ha egy felbolydult hangyabolyba beledobnak egy bogarat... De ne félj. Nem gondolnám, hogy bántanál valakit is, főleg... ilyen állapotban. *Mondja keserűen, a lány kötelékeire nézve.* - Nem tudom, mikképp, de úgy érzem, nem vagy ránk nézve veszélyes. Azonban ez vajmi kevés, egy megérzésre hivatkozva nem fognak elengedni téged. De igyekszem.
*Mosolyodik el újra, a lány szemeibe nézve. Aztán az a mosoly lehervad, és félve odapillant a szárnyakra, majd vissza az íriszekbe. Majd újra, táncolván e két megragadó látvány között, mígnem hosszú csend után megszólal.*
- Bocsáss meg, de... Megérinthetem a szárnyaidat? *Hangjában gyermeki lelkesedés fedezhető fel, de azért közben óvatos, nehogy tapintatlanul hangozzon kérdése.*
*Örömmel nyugtázza, hogy sikerül egy kicsit lecsillapítania a hollólányt.*
- Ha rajtam múlik, nem zárnak bele. Ígérem. Nyugodj meg.
*A név hallatán enyhén felszalad a szemöldöke, és bár azt el kell ismerni, hogy meglehetőst találó a név, ugyanannyira lekicsinylő.*
- És mondd... Tetszik ez a név? *Kezdi bizonytalanul.* - Csak úgy szeretnélek szólítani, ahogy neked megfelel. Nem úgy, amit rád aggattak, a beleszólásod nélkül.
*Mosolyodik el, még mindig a szemébe nézve.*
- Szóval, megfelel a név, vagy hívjunk másképp?
*A lány következő szavai hideg zuhanyként érik.*
- Ilyenek az emberek. Meglátnak egy dolgot, ami nem a megszokott... *Pillantva ezzel a szárnyakra, melynek tollai olyannyira elvarázsolják.* - És egyből sötét erőknek tulajdonítják, kiirtandónak, de csak addig, amíg ismeretlen.
*Közben a tolvajlány is felszólal, amire helyeslően bólogat.*
- Igen. Élőholtak lepték el a földeket, és a mi dolgunk megvédeni az embereket tőlük. *Hangja komor, de még mindig érződik, hogy törődik a hollólánnyal.*
- És te pont az élőholtak elleni szervezkedés szívébe csöppentél, oda, ahol a félelem mindent átitat, és ha egy felbolydult hangyabolyba beledobnak egy bogarat... De ne félj. Nem gondolnám, hogy bántanál valakit is, főleg... ilyen állapotban. *Mondja keserűen, a lány kötelékeire nézve.* - Nem tudom, mikképp, de úgy érzem, nem vagy ránk nézve veszélyes. Azonban ez vajmi kevés, egy megérzésre hivatkozva nem fognak elengedni téged. De igyekszem.
*Mosolyodik el újra, a lány szemeibe nézve. Aztán az a mosoly lehervad, és félve odapillant a szárnyakra, majd vissza az íriszekbe. Majd újra, táncolván e két megragadó látvány között, mígnem hosszú csend után megszólal.*
- Bocsáss meg, de... Megérinthetem a szárnyaidat? *Hangjában gyermeki lelkesedés fedezhető fel, de azért közben óvatos, nehogy tapintatlanul hangozzon kérdése.*
6387. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:44:19
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:44:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor Gravak//
*Nem érti, mi lehet vele. Ennyire elvakította volna az éhség? Egymás után két prédát is sikerült szökni hagynia, és már több hatja annak, hogy vérengzést rendezett a szegénynegyed egyik házában. Ott sem élhette igazán ki magát, túl nagy volt a kockázat, így is volt egy váratlan látogató, akit meg kellett ölnie, és még csak meg sem kínozhatta. Az ork legalább szórakoztatónak ígérkezett, de nem hitte volna, hogy ilyen kemény védelem alatt áll. Egy hatalmas, csupa izom zöld lény, aki mellé nem raknak be egy vaságyastól húsz kilós kölköt, de azért arra sem számított, hogy ilyen könnyedén elbánnak vele. Nem kezdeményez, a kopaszra bízza az első lépést, hogy felmérje a veszély mértékét, ami úgy látszik, jóval nagyobb, mint amire számított. Látja a felé villanó pengét, lelki szemei előtt le is játszódik, amint a kard átsiklik a karján, ezért próbálja minél hamarabb elkapni, de nem bizonyul elég gyorsnak. Már mozdul, mikor megérzi a jeges fájdalmat a bal könyökénél, majd a földön tompán puffanó alkart. Ma nincs formában; nemhogy a merénylet nem volt sikeres a férfi ellen, még védekezni sem tud, reflexei lassúak az emberhez képest, ami hatalmas szégyen. Nem erőltetheti tovább a dolgot, a végén még itt, az erdőben két halandó társaságában lehelheti vissza a lelkét a másik világba. Nem is várja meg a következő támadást, amint a kopasz visszalép, hátat fordít neki, és vérző csonkját magához szorítva nekiiramodik. Nem szeretné vérpettyekkel nyomra vezetni esetleges üldözőit, így csak a sötétkék ruha fordul feketébe. Magassarkú cipőjét a már az első lépésnél ledobja a lábáról, és mezítláb szalad végig a kitaposatlan ösvényen. Soha nem hátrált még ki harcból, ahhoz túl büszke volt, de ez nem jelenti azt, hogy bolond. A büszkeségnél sokkal többre tartja e világi életét, és inkább meghúzza magát pár napig, ha utána újra belevetheti magát a vadászatba.
A drága ruha nem akadályozza haladását, elég feszes és testhezálló, hogy ne akadjon fenn bokrok és fák ágain. Normális esetben, ha megerőlteti magát és a lábaiba összpontosítja erejét, sokkal gyorsabban tud futni, mint egy ember vagy egy ork, de egy ilyen kétségbeejtő harc után, már arra sem merne esküdni, hogy bármihez megvan a képessége...*
*Nem érti, mi lehet vele. Ennyire elvakította volna az éhség? Egymás után két prédát is sikerült szökni hagynia, és már több hatja annak, hogy vérengzést rendezett a szegénynegyed egyik házában. Ott sem élhette igazán ki magát, túl nagy volt a kockázat, így is volt egy váratlan látogató, akit meg kellett ölnie, és még csak meg sem kínozhatta. Az ork legalább szórakoztatónak ígérkezett, de nem hitte volna, hogy ilyen kemény védelem alatt áll. Egy hatalmas, csupa izom zöld lény, aki mellé nem raknak be egy vaságyastól húsz kilós kölköt, de azért arra sem számított, hogy ilyen könnyedén elbánnak vele. Nem kezdeményez, a kopaszra bízza az első lépést, hogy felmérje a veszély mértékét, ami úgy látszik, jóval nagyobb, mint amire számított. Látja a felé villanó pengét, lelki szemei előtt le is játszódik, amint a kard átsiklik a karján, ezért próbálja minél hamarabb elkapni, de nem bizonyul elég gyorsnak. Már mozdul, mikor megérzi a jeges fájdalmat a bal könyökénél, majd a földön tompán puffanó alkart. Ma nincs formában; nemhogy a merénylet nem volt sikeres a férfi ellen, még védekezni sem tud, reflexei lassúak az emberhez képest, ami hatalmas szégyen. Nem erőltetheti tovább a dolgot, a végén még itt, az erdőben két halandó társaságában lehelheti vissza a lelkét a másik világba. Nem is várja meg a következő támadást, amint a kopasz visszalép, hátat fordít neki, és vérző csonkját magához szorítva nekiiramodik. Nem szeretné vérpettyekkel nyomra vezetni esetleges üldözőit, így csak a sötétkék ruha fordul feketébe. Magassarkú cipőjét a már az első lépésnél ledobja a lábáról, és mezítláb szalad végig a kitaposatlan ösvényen. Soha nem hátrált még ki harcból, ahhoz túl büszke volt, de ez nem jelenti azt, hogy bolond. A büszkeségnél sokkal többre tartja e világi életét, és inkább meghúzza magát pár napig, ha utána újra belevetheti magát a vadászatba.
A drága ruha nem akadályozza haladását, elég feszes és testhezálló, hogy ne akadjon fenn bokrok és fák ágain. Normális esetben, ha megerőlteti magát és a lábaiba összpontosítja erejét, sokkal gyorsabban tud futni, mint egy ember vagy egy ork, de egy ilyen kétségbeejtő harc után, már arra sem merne esküdni, hogy bármihez megvan a képessége...*
6386. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:41:59
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Eralias//
*Elégedetten bólint. Az állás megfelelőnek tűnik, a fiú nem ma kezdte, a lábmunkája és a karjának tartása sem hagy maga után sok kívánnivalót. Nem kell sok, hogy az őrmester visszagondoljon a saját gyerekkorára, mindig rettentő izgatott lett amikor a fegyverek közelébe kerülhetett, legyen az egy egyszerű dobótőr, vagy akár egy hatalmas lovagi vért.*
-Rendben akkor próbáljunk meg egy egyszerű távolságtartást. *Mondja majd saját pengéjét a fiú tőrének végéhez illeszti. Ez egy elég szokványos feladat a tőrvívók körében, de más küzdőstílusok és fegyverválasztások esetén is sokszor gyakorolnak vele. Ő például számtalanszor csinálta ezt hosszú lándzsákkal, és szablyákkal. De akkoriban persze ő is a kisebb fegyverekkel kezdte. Lassan előre lép, és a lépéssel együtt a mesterkard vége is előre csúszik, a rövid tőr pengéjén. A feladat egyszerű, követni az ellenfelet. Az őrmester kezdetben lassabb és egyszerűbb mozdulatokat tesz, olyanokat amikről biztosan tudja, hogy a fiú még képes követni. Előre, hátra lépések, apró gyorsítások és lassítások. Ekkor még csak azt kívánja felmérni mennyire feszélyezi a másikat az éles fegyverek használata. Valójában nem sokat számít. Aoneer a pikkelyvért biztonságát élvezi, és sokkal jobb kardforgató annál, minthogy bárki olyan könnyedén beleugorhasson a pengéjébe.
Aztán szépen lassan elkezdi bonyolítani a dolgot, oldalra lépéssel, gyorsabb lábmunkával, és a két penge kocogtatásával, amivel régebben őt is számtalanszor idegesítették. Egészen addig amíg szépen lassan el nem éri a fiú képességeinek a határát, ugyanakkor azt is tudni akarja mit értett korábban lassúság alatt, illetve hol vannak azok a pontok ahol a fegyveres játékot fejleszteni lehetne. Már persze, ha a másik belement az egész táncba, mert összességében ez mégse a legjobb program a délutánra.
Majd ha mindez megtörténik és már a vizsgálódásnak is a végére ér egy viszonylag hirtelen mozdulattal előre indítja a mesterkardot és kezét kinyújtva megáll vele alig egy arasznyira a fiú arca előtt. Jó lett volna ismerni a mestert akitől a másik korábban tanult. Akkor tudná mennyire lehet kemény, milyen elvekről kellene indulnia, és akkor talán nem lenne olyan éles a váltás az új helyen.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 18:48:33
*Elégedetten bólint. Az állás megfelelőnek tűnik, a fiú nem ma kezdte, a lábmunkája és a karjának tartása sem hagy maga után sok kívánnivalót. Nem kell sok, hogy az őrmester visszagondoljon a saját gyerekkorára, mindig rettentő izgatott lett amikor a fegyverek közelébe kerülhetett, legyen az egy egyszerű dobótőr, vagy akár egy hatalmas lovagi vért.*
-Rendben akkor próbáljunk meg egy egyszerű távolságtartást. *Mondja majd saját pengéjét a fiú tőrének végéhez illeszti. Ez egy elég szokványos feladat a tőrvívók körében, de más küzdőstílusok és fegyverválasztások esetén is sokszor gyakorolnak vele. Ő például számtalanszor csinálta ezt hosszú lándzsákkal, és szablyákkal. De akkoriban persze ő is a kisebb fegyverekkel kezdte. Lassan előre lép, és a lépéssel együtt a mesterkard vége is előre csúszik, a rövid tőr pengéjén. A feladat egyszerű, követni az ellenfelet. Az őrmester kezdetben lassabb és egyszerűbb mozdulatokat tesz, olyanokat amikről biztosan tudja, hogy a fiú még képes követni. Előre, hátra lépések, apró gyorsítások és lassítások. Ekkor még csak azt kívánja felmérni mennyire feszélyezi a másikat az éles fegyverek használata. Valójában nem sokat számít. Aoneer a pikkelyvért biztonságát élvezi, és sokkal jobb kardforgató annál, minthogy bárki olyan könnyedén beleugorhasson a pengéjébe.
Aztán szépen lassan elkezdi bonyolítani a dolgot, oldalra lépéssel, gyorsabb lábmunkával, és a két penge kocogtatásával, amivel régebben őt is számtalanszor idegesítették. Egészen addig amíg szépen lassan el nem éri a fiú képességeinek a határát, ugyanakkor azt is tudni akarja mit értett korábban lassúság alatt, illetve hol vannak azok a pontok ahol a fegyveres játékot fejleszteni lehetne. Már persze, ha a másik belement az egész táncba, mert összességében ez mégse a legjobb program a délutánra.
Majd ha mindez megtörténik és már a vizsgálódásnak is a végére ér egy viszonylag hirtelen mozdulattal előre indítja a mesterkardot és kezét kinyújtva megáll vele alig egy arasznyira a fiú arca előtt. Jó lett volna ismerni a mestert akitől a másik korábban tanult. Akkor tudná mennyire lehet kemény, milyen elvekről kellene indulnia, és akkor talán nem lenne olyan éles a váltás az új helyen.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 18:48:33
6385. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:32:07
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:32:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A varjú sátra//
*Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, amikor a lány végre abbahagyja a pityergést, bár mikor elcsuklik a hangja, azért felkészíti az idegeit, arra az esetre, ha újrakezdené.
Dennon nyájas kis beszédére elismerően felvont szemöldökkel bólintana, ha most ezt megengedhetné magának, de nyilván nem hagyhatja, hogy a szárnyas azt higgye, puszta színjátékról van szó. Őszintén meg is lepődött az őrmester mondatán, még egy szerelmes férfit sem hallott ilyen kedveset mondani, nemhogy egy katona ilyet mondjon egy fogolynak. Mintha nem is a Városi Őrség tagja ülne mellette.*
~Szöges ellentéte Aoneernak~ *jegyzi meg magának, majd újra a feladatra koncentrálva közelebb hajol a lányhoz.*
-Remek *mosolyodik el őszintén, mikor mond végre egy nevet, még ha ez nem is igazán nevezhető annak. Úgy érzi haladnak, ám a kérdésre, amit feltett, nehezen tud válaszolni, hiszen már annak sem nagyon látja értelmét, hogy őt is a táborban tartják.*
-Rosszkor voltál rossz helyen. *sóhajt fel, hiszen nagyon rövidre fogva, végül is az igazság* -Háborús helyzet áll fenn, te pedig egy katonai táborba zuhantál, és mivel nem tudták, hogy barát vagy-e vagy ellenség... hát elfogtak. *próbálja kibővíteni úgy, hogy a lány számára is teljesen világos és érthető legyen* -Az pedig, hogy szárnyaid vannak, és senki sem látott még hasonlót az életében, nem sokat javít a helyzeteden.
*Úgy dönt ez egyelőre elég lesz, próbál nagyon higgadtan beszélni, nehogy felzaklassa a lányt.*
-Azt mondd meg nekem, mi az utolsó emléked, mielőtt még errefelé repültél volna? És hogyan zuhantál le? *lassan beszél, hogy a másik érezze, türelmes vele, idejük, mint a tenger, felesleges is lenne kapkodni.* -Rossz válaszok nem léteznek.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 18:32:56
*Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, amikor a lány végre abbahagyja a pityergést, bár mikor elcsuklik a hangja, azért felkészíti az idegeit, arra az esetre, ha újrakezdené.
Dennon nyájas kis beszédére elismerően felvont szemöldökkel bólintana, ha most ezt megengedhetné magának, de nyilván nem hagyhatja, hogy a szárnyas azt higgye, puszta színjátékról van szó. Őszintén meg is lepődött az őrmester mondatán, még egy szerelmes férfit sem hallott ilyen kedveset mondani, nemhogy egy katona ilyet mondjon egy fogolynak. Mintha nem is a Városi Őrség tagja ülne mellette.*
~Szöges ellentéte Aoneernak~ *jegyzi meg magának, majd újra a feladatra koncentrálva közelebb hajol a lányhoz.*
-Remek *mosolyodik el őszintén, mikor mond végre egy nevet, még ha ez nem is igazán nevezhető annak. Úgy érzi haladnak, ám a kérdésre, amit feltett, nehezen tud válaszolni, hiszen már annak sem nagyon látja értelmét, hogy őt is a táborban tartják.*
-Rosszkor voltál rossz helyen. *sóhajt fel, hiszen nagyon rövidre fogva, végül is az igazság* -Háborús helyzet áll fenn, te pedig egy katonai táborba zuhantál, és mivel nem tudták, hogy barát vagy-e vagy ellenség... hát elfogtak. *próbálja kibővíteni úgy, hogy a lány számára is teljesen világos és érthető legyen* -Az pedig, hogy szárnyaid vannak, és senki sem látott még hasonlót az életében, nem sokat javít a helyzeteden.
*Úgy dönt ez egyelőre elég lesz, próbál nagyon higgadtan beszélni, nehogy felzaklassa a lányt.*
-Azt mondd meg nekem, mi az utolsó emléked, mielőtt még errefelé repültél volna? És hogyan zuhantál le? *lassan beszél, hogy a másik érezze, türelmes vele, idejük, mint a tenger, felesleges is lenne kapkodni.* -Rossz válaszok nem léteznek.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 18:32:56
6384. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:07:29
Üzenet elküldve: 2016-08-27 18:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Varjú sátra//
*A démon először ösztönösen összerezzen, a városőr közeledésétől, elvégre amit eddig ezekből látott, az lényegében csak a szadista őrmester volt, nincs oka feltételezni, hogy ez a másik bármiben is különbözne tőle.
Persze a démon, hacsak Dennon le nem nyomja a torkán a kezét, aligha tudna ártani bármelyiküknek is, szorosan ki van pányvázva, a mozgástere a nulla körül konvergál.
A könnyfátyolon keresztül az ártatlan kék szemek a férfi barnáiba kapaszkodnak, mint fuldokló, az utána dobott kötélbe.*
-Könyörgök, ne zárjatok bele... *törékeny hangja elcsuklik, ahogy esdeklőn néz fel a férfira. Érti a szavakat, csak éppen hinni nem tud nekik, de ez aligha számít, hiszen saját sorsa felett jelen pillanatban semmiféle kontrollal nem rendelkezik.
"Van neved?" érkezik a kérdés, mely ismerősnek tetszik előző éjjelről, amikor ő maga volt kénytelen nevet választani, s az őt leginkább meghatározó szót választotta, mely a "kín" volt, bár tény, hogy csak azért tette, hogy Aoneer ne váltsa be a fenyegetését, s metéltesse le a lábát.
Mondaná az új fegyveresnek is, hogy még nem adtak neki nevet, de ez nem igaz. Hallotta a sátor körül járkáló katonákat, milyen néven emlegették őt.*
-Varjú... így neveztetek el... *suttogja, pillantása riadtan jár a férfiról a nőre, s vissza.*
-Miért teszitek ezt? *kérdi remegő hangon, tekintetét a férfiéba fúrva.*
*A démon először ösztönösen összerezzen, a városőr közeledésétől, elvégre amit eddig ezekből látott, az lényegében csak a szadista őrmester volt, nincs oka feltételezni, hogy ez a másik bármiben is különbözne tőle.
Persze a démon, hacsak Dennon le nem nyomja a torkán a kezét, aligha tudna ártani bármelyiküknek is, szorosan ki van pányvázva, a mozgástere a nulla körül konvergál.
A könnyfátyolon keresztül az ártatlan kék szemek a férfi barnáiba kapaszkodnak, mint fuldokló, az utána dobott kötélbe.*
-Könyörgök, ne zárjatok bele... *törékeny hangja elcsuklik, ahogy esdeklőn néz fel a férfira. Érti a szavakat, csak éppen hinni nem tud nekik, de ez aligha számít, hiszen saját sorsa felett jelen pillanatban semmiféle kontrollal nem rendelkezik.
"Van neved?" érkezik a kérdés, mely ismerősnek tetszik előző éjjelről, amikor ő maga volt kénytelen nevet választani, s az őt leginkább meghatározó szót választotta, mely a "kín" volt, bár tény, hogy csak azért tette, hogy Aoneer ne váltsa be a fenyegetését, s metéltesse le a lábát.
Mondaná az új fegyveresnek is, hogy még nem adtak neki nevet, de ez nem igaz. Hallotta a sátor körül járkáló katonákat, milyen néven emlegették őt.*
-Varjú... így neveztetek el... *suttogja, pillantása riadtan jár a férfiról a nőre, s vissza.*
-Miért teszitek ezt? *kérdi remegő hangon, tekintetét a férfiéba fúrva.*
6383. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:47:42
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:47:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Varjú sátra//
*Aoneer magukra hagyja őket. Ezt nem érti, legalábbis ha ő lenne ennek a kócerájnak a vezetője, és ő felelne egy ilyen különleges lény... személyért, nem hagyná egy hadifogollyal és egy másik őrmesterrel csak úgy itt. Talán még úgy, ha azzal a másik őrmesterrel lebeszélte volna ezt, de nem, ő csak kisétált, legnagyobb meglepetésére.
A szemkötő lekerül a nő arcáról, és mintha csupán egy szövetnek álcázott, sötét emlékekkel teli dugót pattintottak volna ki a bú nedűjével teli üvegből, úgy erednek meg a démonlány könnyei is, az asszony, pedig ha figyel Dennonra, könnyei torz fátylán keresztül is láthatja, hogy egyenesen szemeibe néz, és saját barna lélektükreiben nem lapul sem szánalom, sem undor, sem rettegés, csak színtiszta sajnálat. Szája sarka is megrezzen egy pillanatra, mikor a hadifogoly nő felé pillant. Nem kell neki nógatás, vigasztalta volna ő a démont kérlelés nélkül is. Ő sem bírja, ha valaki sír, de nem azért, mert őt is idegesítené, hanem mert csupán a keserv, mint holmi ragály, átragad rá is, viszkető kelésként üvöltve, hogy szüntesse meg annak forrását, avagy nyugtassa meg azt, kinek kedve ilyen, mint a nőé, aki itt ül előtte, csodaszép tollakkal, csodaszép arccal.*
- Szólíts nyugodtan Dennonnak. *Szól oda lassan a tolvajnak, majd egy kicsit közelebb lép az eredarhoz. Eredarhoz! Különös valakihez, hisz' neki sejtése sincs, kifélével-mifélével áll szemben. Leguggol elé, de megérinteni nem meri. Akármennyire is sajnálja szegényt, az óvatosság belülről feszíti szét. Az ismeretlentől való félelem minden emberben erős, azonban ő csak félig ember. Ez tökéletes kifogás bátorságára, avagy vakmerőségére.*
- Ne félj. *Kezdi nyájasan. Túl nyájasan, így egy kicsit keményít hangján, nehogy valami színpadias, negédes hazugnak higgye a szárnyas nő.* - Személyesen fogok eljárni az előbbi férfinél, hogy ne zárjanak abba. Ha ahhoz az kell, hogy feletted virrasszak egész este, hogy felügyelve légy, akkor azt teszem. De nem engedem. *Mosolyodik el.* - Van neved?
*Aoneer magukra hagyja őket. Ezt nem érti, legalábbis ha ő lenne ennek a kócerájnak a vezetője, és ő felelne egy ilyen különleges lény... személyért, nem hagyná egy hadifogollyal és egy másik őrmesterrel csak úgy itt. Talán még úgy, ha azzal a másik őrmesterrel lebeszélte volna ezt, de nem, ő csak kisétált, legnagyobb meglepetésére.
A szemkötő lekerül a nő arcáról, és mintha csupán egy szövetnek álcázott, sötét emlékekkel teli dugót pattintottak volna ki a bú nedűjével teli üvegből, úgy erednek meg a démonlány könnyei is, az asszony, pedig ha figyel Dennonra, könnyei torz fátylán keresztül is láthatja, hogy egyenesen szemeibe néz, és saját barna lélektükreiben nem lapul sem szánalom, sem undor, sem rettegés, csak színtiszta sajnálat. Szája sarka is megrezzen egy pillanatra, mikor a hadifogoly nő felé pillant. Nem kell neki nógatás, vigasztalta volna ő a démont kérlelés nélkül is. Ő sem bírja, ha valaki sír, de nem azért, mert őt is idegesítené, hanem mert csupán a keserv, mint holmi ragály, átragad rá is, viszkető kelésként üvöltve, hogy szüntesse meg annak forrását, avagy nyugtassa meg azt, kinek kedve ilyen, mint a nőé, aki itt ül előtte, csodaszép tollakkal, csodaszép arccal.*
- Szólíts nyugodtan Dennonnak. *Szól oda lassan a tolvajnak, majd egy kicsit közelebb lép az eredarhoz. Eredarhoz! Különös valakihez, hisz' neki sejtése sincs, kifélével-mifélével áll szemben. Leguggol elé, de megérinteni nem meri. Akármennyire is sajnálja szegényt, az óvatosság belülről feszíti szét. Az ismeretlentől való félelem minden emberben erős, azonban ő csak félig ember. Ez tökéletes kifogás bátorságára, avagy vakmerőségére.*
- Ne félj. *Kezdi nyájasan. Túl nyájasan, így egy kicsit keményít hangján, nehogy valami színpadias, negédes hazugnak higgye a szárnyas nő.* - Személyesen fogok eljárni az előbbi férfinél, hogy ne zárjanak abba. Ha ahhoz az kell, hogy feletted virrasszak egész este, hogy felügyelve légy, akkor azt teszem. De nem engedem. *Mosolyodik el.* - Van neved?
6382. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:43:47
Üzenet elküldve: 2016-08-27 17:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Aoneer //
- Őőő, fenőkövet? Azzzt hiszeeeem... * Végigtapogatja az összes létező zsebet az öltözékén. * Itt is van! -
~ Akkor jól emlékeztem. A kovács nyomta a kezembe, mielőtt elindultam otthonról. Eddig nem is gondoltam rá. ~
* Előkapja belső zsebéből az ő kis markához méretezett darabot. Körbetapogatja, majd gondosan visszasüllyeszti a helyére. Feszülten, homlokát ráncolva igyekszik az eszébe vésni az elhangzottakat. *
- Repedések, elhajlások. Igen, értem uram. -
* Aggodalmasan rágcsálja a szája szélét. *
~ Ha nem tanítják meg, akkor honnan tudom majd megtanulni? Itt mindenki folyton annyira elfoglalt. ~
* Az őrmester előhúzza a saját kardját. Izgatott csillogás költözik a fiú szemébe. Már kisebb korában is ámulattal figyelte a lovagok hatalmas pallosait és mesterkardjait és ez azóta sem változott. Ha atyjának jó napja volt, néha megengedte, hogy fia kezébe vehesse az övét. Nem igazán tudta felemelni akkoriban. A közelmúltban pedig kevésszer volt az apjának jó napja... *
~ Innen már ismerősebb. ~
* Az alapállásokat gondosan átvették a fegyvermesterrel. Már a kezdetektől beépítették a gyakorlatok közé, akárha rendes nagy karddal gyakorolnának. Előszedi saját kis tőrét, egy egyszerű darabot. Jobb lábát előrecsúsztatja, ráhelyezi a testsúlyát, a balt hátra. Két kézre fogja a markolatot és felfelé irányítja a pengéjét. *
- Őőő, fenőkövet? Azzzt hiszeeeem... * Végigtapogatja az összes létező zsebet az öltözékén. * Itt is van! -
~ Akkor jól emlékeztem. A kovács nyomta a kezembe, mielőtt elindultam otthonról. Eddig nem is gondoltam rá. ~
* Előkapja belső zsebéből az ő kis markához méretezett darabot. Körbetapogatja, majd gondosan visszasüllyeszti a helyére. Feszülten, homlokát ráncolva igyekszik az eszébe vésni az elhangzottakat. *
- Repedések, elhajlások. Igen, értem uram. -
* Aggodalmasan rágcsálja a szája szélét. *
~ Ha nem tanítják meg, akkor honnan tudom majd megtanulni? Itt mindenki folyton annyira elfoglalt. ~
* Az őrmester előhúzza a saját kardját. Izgatott csillogás költözik a fiú szemébe. Már kisebb korában is ámulattal figyelte a lovagok hatalmas pallosait és mesterkardjait és ez azóta sem változott. Ha atyjának jó napja volt, néha megengedte, hogy fia kezébe vehesse az övét. Nem igazán tudta felemelni akkoriban. A közelmúltban pedig kevésszer volt az apjának jó napja... *
~ Innen már ismerősebb. ~
* Az alapállásokat gondosan átvették a fegyvermesterrel. Már a kezdetektől beépítették a gyakorlatok közé, akárha rendes nagy karddal gyakorolnának. Előszedi saját kis tőrét, egy egyszerű darabot. Jobb lábát előrecsúsztatja, ráhelyezi a testsúlyát, a balt hátra. Két kézre fogja a markolatot és felfelé irányítja a pengéjét. *
6381. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:30:31
Üzenet elküldve: 2016-08-27 16:30:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Erelias//
*Először bólint. Valóban a fiú méretéhez egy tőr megfelelőbb fegyver mint egy rendes kard. És ő sem fogja ezt erőltetni. Ráér még utcahossznyi pallosokkal hadonászni akkor ha ő is nagyobb lesz.*
-Fenőkövet adtak mikor ide küldtek? *Teszi fel a kérdést nem tudja mennyire bíztak meg otthon a fiúban és mennyi az a feladat amit viszont reá mértek. Azért annak örül, hogy az olajozás és a csiszolás előkerül mint fontos pont, tehát a fiúnak megvannak az alapfogalmai.*
-Figyelni kell a repedésekre, és a penge elhajlására. A harcokban a fegyver is sérül, ha közeledik a töréshez, vagy menthetetlenül kicsorbul azonnal javíttatni kell. *Senki nem szeretne egy törött fegyverrel állni egy két méteres ork baltájának rosszabbik oldalán. A repedésekben megbúvik a rozsda és belülről falja fel a pengét, a csorba élet pedig az egyszerű élezés már nem hozza helyre.*
-Nekem nem lesz időm rá, hogy mindenre megtanítsalak, és mostantól más se fogja megcsinálni helyetted. A katonák adhatnak segítséget, de egy seregben mindenki felelős a saját dolgaiért és a saját harcképességéért. *Ez talán az egész helynek a legáltalánosabb szabálya. Ha katonák, zsoldosok és városőrök között mozog akkor előbb utóbb úgyis magára szedi azt a tudást ami a harchoz szükséges, mi több, azt az élettapasztalatot ami elengedhetetlen egy lovag túléléséhez. A kardok és nyilak nem díszként lógnak az emberen, és ki tudja a Nahodaanok ki ellen akarnak menni legközelebb. Az egyetlen amit ő tehet, hogy meggyorsítja és helyes irányba tereli a folyamatot.*
-Rendben akkor most lássunk egy alap beállást. *Monda a fiúnak, és előhúzza hüvelyéből saját mesterkardját. Az éles fegyverek talán félelmetesek és újszerűek lehetnek, ha a másik eddig tényleg csak tompított darabokkal küzdött, viszont az őrmester még nem gondolkozik a küzdelmen. Találnak majd ahhoz jobb ellenfelet. Csupán kell egy eszköz amivel majd korrigálhatja a fiú mozdulatait és cselekvéseit. A kardot a maga részéről mindig is egy idegesítő kis piszkavasnak tartotta. Sajnos a lándzsákba és alabárdokba nem lehet mágiát ültetni, és a szellemek is körberöhögik, nem mintha épp lenne egy mágus a közelben aki hajlandó megáldani a mesterkardot, de a harcok közeledtével csak megjelennek ők is.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 16:36:23
*Először bólint. Valóban a fiú méretéhez egy tőr megfelelőbb fegyver mint egy rendes kard. És ő sem fogja ezt erőltetni. Ráér még utcahossznyi pallosokkal hadonászni akkor ha ő is nagyobb lesz.*
-Fenőkövet adtak mikor ide küldtek? *Teszi fel a kérdést nem tudja mennyire bíztak meg otthon a fiúban és mennyi az a feladat amit viszont reá mértek. Azért annak örül, hogy az olajozás és a csiszolás előkerül mint fontos pont, tehát a fiúnak megvannak az alapfogalmai.*
-Figyelni kell a repedésekre, és a penge elhajlására. A harcokban a fegyver is sérül, ha közeledik a töréshez, vagy menthetetlenül kicsorbul azonnal javíttatni kell. *Senki nem szeretne egy törött fegyverrel állni egy két méteres ork baltájának rosszabbik oldalán. A repedésekben megbúvik a rozsda és belülről falja fel a pengét, a csorba élet pedig az egyszerű élezés már nem hozza helyre.*
-Nekem nem lesz időm rá, hogy mindenre megtanítsalak, és mostantól más se fogja megcsinálni helyetted. A katonák adhatnak segítséget, de egy seregben mindenki felelős a saját dolgaiért és a saját harcképességéért. *Ez talán az egész helynek a legáltalánosabb szabálya. Ha katonák, zsoldosok és városőrök között mozog akkor előbb utóbb úgyis magára szedi azt a tudást ami a harchoz szükséges, mi több, azt az élettapasztalatot ami elengedhetetlen egy lovag túléléséhez. A kardok és nyilak nem díszként lógnak az emberen, és ki tudja a Nahodaanok ki ellen akarnak menni legközelebb. Az egyetlen amit ő tehet, hogy meggyorsítja és helyes irányba tereli a folyamatot.*
-Rendben akkor most lássunk egy alap beállást. *Monda a fiúnak, és előhúzza hüvelyéből saját mesterkardját. Az éles fegyverek talán félelmetesek és újszerűek lehetnek, ha a másik eddig tényleg csak tompított darabokkal küzdött, viszont az őrmester még nem gondolkozik a küzdelmen. Találnak majd ahhoz jobb ellenfelet. Csupán kell egy eszköz amivel majd korrigálhatja a fiú mozdulatait és cselekvéseit. A kardot a maga részéről mindig is egy idegesítő kis piszkavasnak tartotta. Sajnos a lándzsákba és alabárdokba nem lehet mágiát ültetni, és a szellemek is körberöhögik, nem mintha épp lenne egy mágus a közelben aki hajlandó megáldani a mesterkardot, de a harcok közeledtével csak megjelennek ők is.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.27 16:36:23
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11586-11605