Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:10:07
Üzenet elküldve: 2022-04-02 14:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Telnek a hatok//
*Mióta a piacon vásárolt holmikért cserébe (Mesélő (Mimóza)) 495 arannyal
szegényebbé tette magát, nem sok egyéb dolga akadt. Habár itt-ott kisegített kétkezi munkával, az utóbbi két hat során többnyire csak olyan dolgokat keresett, melyekkel leköthetné magát - többnyire sikertelenül. Tekintve, hogy a törpék műhelyében készülő páncéljára várakozott, nem nagyon tehette meg, hogy túlságosan eltávolodjon Amontól.
Érthető hát, hogy amint letelik a határidő, melyet a törpék határoztak meg, szinte azonnal a műhely felé veszi az irányt. Bár az idő enyhébb, még mindig túlzás lenne azt állítani, hogy út közben kiélvezi a szép időt, viszont nem is erre fókuszál.
A műhely ajtajához érve ezúttal a kiabálás helyett hangos kopogás mellett dönt. Nem fenyeget azzal, hogy betöri az ajtót, de jó eséllyel a műhely zajain keresztül is hallani lehet majd.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.04.03 19:36:59, a következő indokkal:
Kérésre.
*Mióta a piacon vásárolt holmikért cserébe (Mesélő (Mimóza)) 495 arannyal
szegényebbé tette magát, nem sok egyéb dolga akadt. Habár itt-ott kisegített kétkezi munkával, az utóbbi két hat során többnyire csak olyan dolgokat keresett, melyekkel leköthetné magát - többnyire sikertelenül. Tekintve, hogy a törpék műhelyében készülő páncéljára várakozott, nem nagyon tehette meg, hogy túlságosan eltávolodjon Amontól.Érthető hát, hogy amint letelik a határidő, melyet a törpék határoztak meg, szinte azonnal a műhely felé veszi az irányt. Bár az idő enyhébb, még mindig túlzás lenne azt állítani, hogy út közben kiélvezi a szép időt, viszont nem is erre fókuszál.
A műhely ajtajához érve ezúttal a kiabálás helyett hangos kopogás mellett dönt. Nem fenyeget azzal, hogy betöri az ajtót, de jó eséllyel a műhely zajain keresztül is hallani lehet majd.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.04.03 19:36:59, a következő indokkal:
Kérésre.
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:17:37
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:17:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*Sétál lefelé. Fajának köszönhetően az első szél nem fogja elfújni, de azért a helyi népekhez képest átlagosnak gondolná magát. Most, hogy ép összeszedi magát átlagon aluli is. Ahogy leért a dombról sétál még kicsit a környékén és szedi össze az erejét, hogy majd visszafelé is megmássza, de ekkor meglát valamit amiről kiderül, hogy valaki. Hála a mágiájának ő kívülről jól néz ki, de az a nő nem. A tekintetét látva belülről is vannak bajok. Otthon látott hasonlókat. Keze a fegyvere markolatán ahogy óvatosan megközelíti.*
-Jól van? Bajban van?
~Helyi rabszolga lenne?~
*Sétál lefelé. Fajának köszönhetően az első szél nem fogja elfújni, de azért a helyi népekhez képest átlagosnak gondolná magát. Most, hogy ép összeszedi magát átlagon aluli is. Ahogy leért a dombról sétál még kicsit a környékén és szedi össze az erejét, hogy majd visszafelé is megmássza, de ekkor meglát valamit amiről kiderül, hogy valaki. Hála a mágiájának ő kívülről jól néz ki, de az a nő nem. A tekintetét látva belülről is vannak bajok. Otthon látott hasonlókat. Keze a fegyvere markolatán ahogy óvatosan megközelíti.*
-Jól van? Bajban van?
~Helyi rabszolga lenne?~
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-31 14:40:30
Üzenet elküldve: 2022-03-31 14:40:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
*Kevés emléke maradt… alig valami, amibe kapaszkodhat, amit felidézhet, amiből tudná, ki is ő valójában. Vagy ki volt. Időrend nélküli képek, töredékek és érzések, zavaros, körkörös gondolatok és kilátástalanság. Kiúttalanság, hisz már nem is emlékszik tisztán, hogy ő ebből egyszer ki akart lábalni.
A tegnapra sem emlékszik, ahogy a mára sem, csak sodródik az árral, amikor megébred a terebélyes koronájú fa törzsének támasztott háttal. Körbepillant, mintha keresne valakit vagy valamit, de aztán csak lassan visszadől, s kiüresedett szemekkel mered a messziségbe.
Talán agya egy eldugott szegletében megszületik a felismerés, hogy valaki felé közeleg a fától nem messze kanyargó úton, de egyáltalán nem törődik vele. Még a szeme sem rebben. Csak ül tovább végletekig elrongyolódott ruháiban és bámul a semmibe. Valószínűleg már első ránézésre lerí róla, hogy jó ideje a szabad ég alatt élhet.*
*Kevés emléke maradt… alig valami, amibe kapaszkodhat, amit felidézhet, amiből tudná, ki is ő valójában. Vagy ki volt. Időrend nélküli képek, töredékek és érzések, zavaros, körkörös gondolatok és kilátástalanság. Kiúttalanság, hisz már nem is emlékszik tisztán, hogy ő ebből egyszer ki akart lábalni.
A tegnapra sem emlékszik, ahogy a mára sem, csak sodródik az árral, amikor megébred a terebélyes koronájú fa törzsének támasztott háttal. Körbepillant, mintha keresne valakit vagy valamit, de aztán csak lassan visszadől, s kiüresedett szemekkel mered a messziségbe.
Talán agya egy eldugott szegletében megszületik a felismerés, hogy valaki felé közeleg a fától nem messze kanyargó úton, de egyáltalán nem törődik vele. Még a szeme sem rebben. Csak ül tovább végletekig elrongyolódott ruháiban és bámul a semmibe. Valószínűleg már első ránézésre lerí róla, hogy jó ideje a szabad ég alatt élhet.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-29 13:14:38
Üzenet elküldve: 2022-03-29 13:14:38
ÚJ
![>Lewonor Ante [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2676_ork_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen – A végén a kapuban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– Úgy nézök én ki, ment voloki, oki férgös, gyengevérű varázslókkal tölti oz idöjét? * Válaszol az elfnek és bár most is épp ezt teszi, nehéz lenne kinézni belőle, hogy ez szokványosnak tekinthető. Ráadásul már megette az ételét és a korsót is kiürítette, ezért nincs szükség további jópofaságra.
~ Ne félj, kapsz még egy párat tőlem is! Csak baszná meg az a kibaszott takony-képű rohadék minden kurva anyját, aki ezt tette velem! ~ Bosszankodik egy sort bekötött kezeit nézve, miközben kilépnek a Vaskorsóból és felfelé indulnak a szerpentinen.
~ Bassza meg, ez nem hazudott. Egy tényleg a barbárok tanyája! ~ Jön is a következő gondolat, amitől egyből el is felejti, hogy még mindig fáj a keze: előveszi kerek acélpajzsát, amit még régebben lopott – vagy ahogy ő mondaná, szerzett – egy ork társától, még amikor Gravak elrángatta valami ork tanyára. Persze most már kezdenek kristályosodni emlékei, hiszen korábban is látnia kellett a Thargok erődjét, csakhogy miután kiütötték, az volt a legkisebb gondja, hogy visszaemlékezzen, hogy hol is van. *
– Jartom. Nem mondom, voltam mar jobb helyön es. * S bár még viszonylag messze járnak a kaputól, visszaemlékszik legutóbbi látogatására, amikor már a kapuban sündisznót csináltak belőle a kapuőrök, aztán hónapokon át dolgoztatták. Abban az időszakban vette fel fia, Dargal nevét, illetve valami hasonlót, a Dörgölt. Mivel nem akarja, hogy megint így járjon, ezért veszi elő a pajzsot, amit bár fél kézzel is elbírna, egyelőre kéz kézzel tart maga előtt, mert így könnyebb cipelni és nem valószínű, hogy akár bárdjára, akár parittyájára szükség lesz a következő néhány percben. Utána nem kizárt, de azzal ráér majd akkor törődni. *
– Barbár rohadékok. * Tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy beengedjék, de ha valahogy, hát egy elf társaságában mégiscsak valószínűbb, mint bárhogy máshogy. Más is eszébe jut, amit van idejük megtárgyalni, amíg felérnek a szerpentinen. *
– Nöm lattal volomi zöld porontyot o kocsma körül? * Egy kérdésnél többet nem akar unokájára, Rakra szentelni. Amúgy is csak a baj volt vele, na meg azelőtt is túlélt valahogy a pusztában, úgyhogy már nem az ő baja, ha rossz helyre téved. Ha Valuryen kérdezi, arra talán még válaszol, de magától nem szól többet a jó ideig. Az út hátralévő részében pajzsát maga előtt tartva halad felfelé. Illetve egyszer lehajol, ekkor a pajzsot bal kezére rakja át és néhány nagyobb kavicsot gyűjt a földről. Nem sokat, talán csak ötöt-hatot. Azokat elteszi ruhája zsebébe, aztán halad tovább.
~ A francba, miért ilyen hosszú ez az út?! Megdöglök, mire felérek! ~
Mikor már a kapu közelébe érnek, a pajzsot feljebb és kicsit oldalra emeli, hogy a fentről letekintő őrök ne lássanak rá nyakára és felsőtestére. Ő maga pedig ezeket az őröket keresi tekintetével. Mire idáig érnek, Ante ha nem is fuldokol, minden kétséget kizáróan kezd fáradni, úgyhogy kicsit lassít a tempóján és nagyokat lélegzik. *
– Tö mondd, hogy met okorunk, o tö hongod kövésbé orkos! * Szól halkan az elfhez, aztán ha minden jól alakul, meg sem szólal, csak megy még néhány métert, aztán megáll. Lő- és hallótávolságon belül van, ezért egy percig sem lankad figyelme, nem engedi lejjebb a pajzsot. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– Úgy nézök én ki, ment voloki, oki férgös, gyengevérű varázslókkal tölti oz idöjét? * Válaszol az elfnek és bár most is épp ezt teszi, nehéz lenne kinézni belőle, hogy ez szokványosnak tekinthető. Ráadásul már megette az ételét és a korsót is kiürítette, ezért nincs szükség további jópofaságra.
~ Ne félj, kapsz még egy párat tőlem is! Csak baszná meg az a kibaszott takony-képű rohadék minden kurva anyját, aki ezt tette velem! ~ Bosszankodik egy sort bekötött kezeit nézve, miközben kilépnek a Vaskorsóból és felfelé indulnak a szerpentinen.
~ Bassza meg, ez nem hazudott. Egy tényleg a barbárok tanyája! ~ Jön is a következő gondolat, amitől egyből el is felejti, hogy még mindig fáj a keze: előveszi kerek acélpajzsát, amit még régebben lopott – vagy ahogy ő mondaná, szerzett – egy ork társától, még amikor Gravak elrángatta valami ork tanyára. Persze most már kezdenek kristályosodni emlékei, hiszen korábban is látnia kellett a Thargok erődjét, csakhogy miután kiütötték, az volt a legkisebb gondja, hogy visszaemlékezzen, hogy hol is van. *
– Jartom. Nem mondom, voltam mar jobb helyön es. * S bár még viszonylag messze járnak a kaputól, visszaemlékszik legutóbbi látogatására, amikor már a kapuban sündisznót csináltak belőle a kapuőrök, aztán hónapokon át dolgoztatták. Abban az időszakban vette fel fia, Dargal nevét, illetve valami hasonlót, a Dörgölt. Mivel nem akarja, hogy megint így járjon, ezért veszi elő a pajzsot, amit bár fél kézzel is elbírna, egyelőre kéz kézzel tart maga előtt, mert így könnyebb cipelni és nem valószínű, hogy akár bárdjára, akár parittyájára szükség lesz a következő néhány percben. Utána nem kizárt, de azzal ráér majd akkor törődni. *
– Barbár rohadékok. * Tudja, hogy nem sok esély van rá, hogy beengedjék, de ha valahogy, hát egy elf társaságában mégiscsak valószínűbb, mint bárhogy máshogy. Más is eszébe jut, amit van idejük megtárgyalni, amíg felérnek a szerpentinen. *
– Nöm lattal volomi zöld porontyot o kocsma körül? * Egy kérdésnél többet nem akar unokájára, Rakra szentelni. Amúgy is csak a baj volt vele, na meg azelőtt is túlélt valahogy a pusztában, úgyhogy már nem az ő baja, ha rossz helyre téved. Ha Valuryen kérdezi, arra talán még válaszol, de magától nem szól többet a jó ideig. Az út hátralévő részében pajzsát maga előtt tartva halad felfelé. Illetve egyszer lehajol, ekkor a pajzsot bal kezére rakja át és néhány nagyobb kavicsot gyűjt a földről. Nem sokat, talán csak ötöt-hatot. Azokat elteszi ruhája zsebébe, aztán halad tovább.
~ A francba, miért ilyen hosszú ez az út?! Megdöglök, mire felérek! ~
Mikor már a kapu közelébe érnek, a pajzsot feljebb és kicsit oldalra emeli, hogy a fentről letekintő őrök ne lássanak rá nyakára és felsőtestére. Ő maga pedig ezeket az őröket keresi tekintetével. Mire idáig érnek, Ante ha nem is fuldokol, minden kétséget kizáróan kezd fáradni, úgyhogy kicsit lassít a tempóján és nagyokat lélegzik. *
– Tö mondd, hogy met okorunk, o tö hongod kövésbé orkos! * Szól halkan az elfhez, aztán ha minden jól alakul, meg sem szólal, csak megy még néhány métert, aztán megáll. Lő- és hallótávolságon belül van, ezért egy percig sem lankad figyelme, nem engedi lejjebb a pajzsot. *
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:35:08
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*A mélységi hangulata nem nevezhető túl jónak. A régi gyanakvás ismét visszatért a gondolatai közé ahogy a keserű hangulata se nagyon akar alábbhagyni. Ezen az önkéntes szobafogság se segít. Ahogy az állapotán se. A pihenés persze jót tett, de el is puhította. Ezért dönt úgy, hogy sétára indul. Kardjait és felszerelését magával viszi és úgy dönt ez lesz a teszt. Ha jól bírja és ma se szólítja a helyi úrnő akkor elindul a mágustoronyhoz hátha még visszakapja a lovát és az otthagyott felszereléseit. Amik közül talán a kesztyű a legkülönlegesebb. Egy békésebb korban olyan gondolatokkal vette amit már nehezen tud elképzelni. Vagy mégis. Van min gondolkoznia. Elindul hát kifelé. És ha nem állítják meg a kapuban akkor ballag lefelé a hegyről.*
*A mélységi hangulata nem nevezhető túl jónak. A régi gyanakvás ismét visszatért a gondolatai közé ahogy a keserű hangulata se nagyon akar alábbhagyni. Ezen az önkéntes szobafogság se segít. Ahogy az állapotán se. A pihenés persze jót tett, de el is puhította. Ezért dönt úgy, hogy sétára indul. Kardjait és felszerelését magával viszi és úgy dönt ez lesz a teszt. Ha jól bírja és ma se szólítja a helyi úrnő akkor elindul a mágustoronyhoz hátha még visszakapja a lovát és az otthagyott felszereléseit. Amik közül talán a kesztyű a legkülönlegesebb. Egy békésebb korban olyan gondolatokkal vette amit már nehezen tud elképzelni. Vagy mégis. Van min gondolkoznia. Elindul hát kifelé. És ha nem állítják meg a kapuban akkor ballag lefelé a hegyről.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-26 20:17:38
Üzenet elküldve: 2022-03-26 20:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Kissé elhúzza a száját az ork válaszára, mert tényleg kíváncsi lett volna rá, hogy honnan szerezte ezt a nyilván valamilyen formában mágikus tárgyat, de ez is egy egyedlőre felfedezetlen titok marad számára.*
-Egy barátomat keresem, és talán ő tudja merre lehet. Krestvir, ismered? Egy mágus ember.
*Hisz talán nem is kell még a hegyre sem felmennie, hogy megtudjon valamit róla. Meg aztán nem mintha titkolná hogy miért is jár errefelé, Synmirát inkább nem is említi, nem tudja miféle érzéseket váltana ki asztaltársából.*
-Tudok ezt azt.
*Biccent is mellé, mintha csak megerősíteni amit Ante magyaráz. Vagy legalábbis egy részét.*
-Kaptam én már elég tockost koma.
*Nevet fel halkan majd ő is megeszi a maradékot ami még a tányérján akad, majd a maradék sörrel öblíti le. Az ork viselkédésén nem is igazán lepődik meg, a legtöbb fajtabélitől ezt minimum el lehet várni a pletykák szerint.*
-Akkor menjünk én aszondom.
*És főleg hogy Ante is felállt már és indulásra kész, így együtt indulhatnak neki a szerpentinnek, hogy a kapuban találják magukat.*
-Te jártál már itt?
*Kérdezi és könnyen észrevehető hogy Valuryen nem igazán tudja hogy megy errefelé a járás, most jár itt először és fogalma sincs, hogy egyáltalán bejöhet-e ide bárki? Kell valamit mondani? Le kell adni a fegyvereket? Alá kell írni valamit? Vagy rögtön a fejét akarják venni? Talán az utóbbira kevesebb esély van, bár ki tudja mennyire barbárok ezek a Thargok.*
-No legalább meglátjuk mennyire igazak a pletykák.
*Szinte mintha csak magának mondaná, de nyilván lehet hallani.*
*Kissé elhúzza a száját az ork válaszára, mert tényleg kíváncsi lett volna rá, hogy honnan szerezte ezt a nyilván valamilyen formában mágikus tárgyat, de ez is egy egyedlőre felfedezetlen titok marad számára.*
-Egy barátomat keresem, és talán ő tudja merre lehet. Krestvir, ismered? Egy mágus ember.
*Hisz talán nem is kell még a hegyre sem felmennie, hogy megtudjon valamit róla. Meg aztán nem mintha titkolná hogy miért is jár errefelé, Synmirát inkább nem is említi, nem tudja miféle érzéseket váltana ki asztaltársából.*
-Tudok ezt azt.
*Biccent is mellé, mintha csak megerősíteni amit Ante magyaráz. Vagy legalábbis egy részét.*
-Kaptam én már elég tockost koma.
*Nevet fel halkan majd ő is megeszi a maradékot ami még a tányérján akad, majd a maradék sörrel öblíti le. Az ork viselkédésén nem is igazán lepődik meg, a legtöbb fajtabélitől ezt minimum el lehet várni a pletykák szerint.*
-Akkor menjünk én aszondom.
*És főleg hogy Ante is felállt már és indulásra kész, így együtt indulhatnak neki a szerpentinnek, hogy a kapuban találják magukat.*
-Te jártál már itt?
*Kérdezi és könnyen észrevehető hogy Valuryen nem igazán tudja hogy megy errefelé a járás, most jár itt először és fogalma sincs, hogy egyáltalán bejöhet-e ide bárki? Kell valamit mondani? Le kell adni a fegyvereket? Alá kell írni valamit? Vagy rögtön a fejét akarják venni? Talán az utóbbira kevesebb esély van, bár ki tudja mennyire barbárok ezek a Thargok.*
-No legalább meglátjuk mennyire igazak a pletykák.
*Szinte mintha csak magának mondaná, de nyilván lehet hallani.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-13 13:01:45
Üzenet elküldve: 2022-03-13 13:01:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Csak egy vállvonással nyugtázza az anyagi helyzetét kommentáló megjegyzést. Habár a számvetés nem a legnagyobb erőssége, valahogy úgy érzi, hogy három évnyi hadizsoldhoz képest könnyedén panaszkodhatna az alulfizetettség miatt is - még ha azt a három évet ő csak pár napnak élte is meg, és ezt a zsoldot pedig nem kellett ételre, italra, és egyéb alapvető szükségletekre költenie.
A kovácsokat viszont aligha érdekli egy ilyesféle magyarázkodás, és az ingoványos kalandjának története is nagyobb eséllyel aratna osztatlan sikert pár korsó sör mellett a Vaskorsóban, mint a törpék műhelyében.
Az ikrek nem ellenkeznek különösebben a fizetség mivoltának kapcsán, így egy kézfogás után hamarosan már el is jutnak a búcsúzáshoz.*
-Két hat múlva itt leszek.
*Biccent, majd minden további nélkül távozik, itt hagyva régi bringantinját és sisakját, valamint a 300 aranyat, amit átadott a fiatalabb törpének.*
*A műhelyből kilépve csak egy pillanatra áll meg, elgondolkozva következő lépésén. Habár csábítóan hangzik, hogy rögtön bevesse magát a Vaskorsóba, egyelőre még nem akar visszaesni a napközbeni részegség vermébe, így inkább áttér következő produktívnak mondható dologra, és elindul Amon Ruadh kapujához, hogy aztán a birtokok felé vegye az irányt.*
*Csak egy vállvonással nyugtázza az anyagi helyzetét kommentáló megjegyzést. Habár a számvetés nem a legnagyobb erőssége, valahogy úgy érzi, hogy három évnyi hadizsoldhoz képest könnyedén panaszkodhatna az alulfizetettség miatt is - még ha azt a három évet ő csak pár napnak élte is meg, és ezt a zsoldot pedig nem kellett ételre, italra, és egyéb alapvető szükségletekre költenie.
A kovácsokat viszont aligha érdekli egy ilyesféle magyarázkodás, és az ingoványos kalandjának története is nagyobb eséllyel aratna osztatlan sikert pár korsó sör mellett a Vaskorsóban, mint a törpék műhelyében.
Az ikrek nem ellenkeznek különösebben a fizetség mivoltának kapcsán, így egy kézfogás után hamarosan már el is jutnak a búcsúzáshoz.*
-Két hat múlva itt leszek.
*Biccent, majd minden további nélkül távozik, itt hagyva régi bringantinját és sisakját, valamint a 300 aranyat, amit átadott a fiatalabb törpének.*
*A műhelyből kilépve csak egy pillanatra áll meg, elgondolkozva következő lépésén. Habár csábítóan hangzik, hogy rögtön bevesse magát a Vaskorsóba, egyelőre még nem akar visszaesni a napközbeni részegség vermébe, így inkább áttér következő produktívnak mondható dologra, és elindul Amon Ruadh kapujához, hogy aztán a birtokok felé vegye az irányt.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-10 15:48:06
Üzenet elküldve: 2022-03-10 15:48:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
- Ni ni, hogy felvitték az istenek a dolgát valakinek.
*De nekik aztán édes mindegy, amíg van munkájuk, és megkapják érte a busás fizetést, ami el is kél ha ilyen költséges anyagokkal és eszközökkel dolgozik a törpe fia.*
- Korrekt.
- Az.
*Nem vitatják az előleg összegét. Az idősebbik kezet ráz Frandr'd-vel, a kisebbik közben elszalad az aranyakkal, hogy a vaskos kis ládikájukba helyezze biztonságba. Legalábbis egyelőre.*
- Akkor várunk vissza, cimbora!
- Ni ni, hogy felvitték az istenek a dolgát valakinek.
*De nekik aztán édes mindegy, amíg van munkájuk, és megkapják érte a busás fizetést, ami el is kél ha ilyen költséges anyagokkal és eszközökkel dolgozik a törpe fia.*
- Korrekt.
- Az.
*Nem vitatják az előleg összegét. Az idősebbik kezet ráz Frandr'd-vel, a kisebbik közben elszalad az aranyakkal, hogy a vaskos kis ládikájukba helyezze biztonságba. Legalábbis egyelőre.*
- Akkor várunk vissza, cimbora!
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-10 13:07:20
Üzenet elküldve: 2022-03-10 13:07:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Frandr bizony nem egy humortalan kőszikla, még ha első látásra annak is nézhetnék, és főleg most jól is esik neki a könnyedebb viccelődés. Egy mogorva, csak a munkájáért élő kovácsmesterrel is simán meg tudná értetni magát, ám néha élni is kell, és az utóbbi évek után remek felfrissülést jelent számára az ikrek stílusa.*
-Meg is lepne, ha másképp lenne.
*Vonja meg a vállát. A fehérnépek társaságát ritkán veszik rossz néven a férfiak, az meg már, hogy mit kezdenek ezzel a társasággal, nem az ő dolga. Viszont nem áll rendelkezésére szabad, illetve kellőképpen szabadszellemű jelentkező, így a viccelődésen túl aligha fognak jutni ilyen téren.
Az üzlet terén már más a helyzet, hiszen ő is pontos elvárásokkal érkezett, és a törpék is ismerik a munkájukat, még ha nem is mesterkovácsok. Különösebb probléma nélkül képes hát közvetíteni, hogy miért is jött, és milyen felszerelések ígéretével kíván távozni, a törpék pedig láthatólag értik, és Frandr a vázlatot figyelve az esetleges félreértéseket is könnyedén orvosolni tudja.*
-Ezt tanúsíthatom.
*Vigyorodik el ismét, mikor a felszerelésének mennyiségéről tesznek az ikrek említést. Bizony mióta eljött Nyugatra a Pusztáról, azóta nem kevés időt töltött az itteni fegyverzetek és páncélok megismerésével, melyeket a fémművelés nem csak szájhagyomány útján terjedő, és így fejlettebb tudománya, valamint a remek minőségű fém tett lehetővé.
Persze a közhiedelemmel ellentétben Keleten sem pucéran, a páncélzat egyértelmű hasznosságát feledve történik a hadviselés, ám mégis egyértelmű és könnyedén észrevehető a különbség a két hely között.*
-Nem is a két szép szememért kérem, hogy dolgozzatok.
*Veregeti meg az oldaláról lógó vaskos erszényt, mellyel még az ingoványba érésük előtt látta el őt Laor. Van abban arany bőven, több, mint elég arra, hogy rendesen felszerelje a veteránt. Röviden elmélázik azon, hogy ha lett volna alkalma évekkel ezelőtt elkölteni ezt a pénzt, az változtathatott-e volna a küldetésük menetén... ám emlékezteti magát, hogy akkoriban még a kovácsműhely fel sem épült, és a bevásárlás mostani tételei egyébként is a mocsári harc tanulságaiként vannak jelen.
Ahogy várja, hogy a két kovács remek összhangban tájékoztassa a munka áráról, elszórakozik a kettőjük beszédmódján. Érdekes, ahogy egymásnak adják át a szót, kissé mintha egy lélek lakna két testben, persze valószínűleg csak az összeszokottságról van itt szó. Az aranymennyiséget hallva nem éri nagy meglepetés. Nem tűnik úgy, hogy nagyon át akarják verni, már ami az árat illeti, a minőség terén pedig bíznia kell bennük.
Így hát nem is próbálja elérni, hogy alacsonyabb árat kelljen fizetnie, amiben amellett, hogy az alkudozás távolról sem sorolható a legfőbb képességei közé, része van annak is, hogy tiszteli a kétkezi munkát, és ha megér neki 600 aranyat az, amiért idejött, akkor nem tartja becsületesnek, hogy ennél kevesebbet próbáljon fizetni.*
-Fele most, és fele akkor, amikor átveszem.
*Válaszol, miközben már az erszényében kotorászik. Rövidesen pedig az a törpe, aki épp a pénzügyekkel foglalkozik (Mesélő (Mimóza)) 300 arany boldog tulajdonosa lehet... aztán ha nem egyeznek bele abba, hogy most csak az előleget adja oda, akkor lehet, hogy ez a pénzmennyiség nagyobb, ez már tőlük függ. Ezután ki is nyújtja jobbját, hogy kézfogással pecsételje le a tranzakciót... aztán hogy egyikük, másikuk, mindkettő, vagy egyik sem rázza meg a kezét, az már a törpék dolga.*
-Várni épp tudok.
*Jó eséllyel nem fogják rögtön újra hadba fogni, és azzal pedig tisztában van, hogy a jó munkához idő kell, így nem is siettetné az ikreket. Arra, hogy egy nő segítségével csökkentse költségeit, ismét csak felnevet, és ezen csak segít az utólagos kiegészítés is.*
-Meglátom, mit tehetek.
*Valószínűtlen, hogy be tudja teljesíteni ezt a kérést, ahogy az is, hogy különösebb ezirányú erőfeszítéseket fog tenni, de igazán nem zavartatja magát emiatt.*
*Frandr bizony nem egy humortalan kőszikla, még ha első látásra annak is nézhetnék, és főleg most jól is esik neki a könnyedebb viccelődés. Egy mogorva, csak a munkájáért élő kovácsmesterrel is simán meg tudná értetni magát, ám néha élni is kell, és az utóbbi évek után remek felfrissülést jelent számára az ikrek stílusa.*
-Meg is lepne, ha másképp lenne.
*Vonja meg a vállát. A fehérnépek társaságát ritkán veszik rossz néven a férfiak, az meg már, hogy mit kezdenek ezzel a társasággal, nem az ő dolga. Viszont nem áll rendelkezésére szabad, illetve kellőképpen szabadszellemű jelentkező, így a viccelődésen túl aligha fognak jutni ilyen téren.
Az üzlet terén már más a helyzet, hiszen ő is pontos elvárásokkal érkezett, és a törpék is ismerik a munkájukat, még ha nem is mesterkovácsok. Különösebb probléma nélkül képes hát közvetíteni, hogy miért is jött, és milyen felszerelések ígéretével kíván távozni, a törpék pedig láthatólag értik, és Frandr a vázlatot figyelve az esetleges félreértéseket is könnyedén orvosolni tudja.*
-Ezt tanúsíthatom.
*Vigyorodik el ismét, mikor a felszerelésének mennyiségéről tesznek az ikrek említést. Bizony mióta eljött Nyugatra a Pusztáról, azóta nem kevés időt töltött az itteni fegyverzetek és páncélok megismerésével, melyeket a fémművelés nem csak szájhagyomány útján terjedő, és így fejlettebb tudománya, valamint a remek minőségű fém tett lehetővé.
Persze a közhiedelemmel ellentétben Keleten sem pucéran, a páncélzat egyértelmű hasznosságát feledve történik a hadviselés, ám mégis egyértelmű és könnyedén észrevehető a különbség a két hely között.*
-Nem is a két szép szememért kérem, hogy dolgozzatok.
*Veregeti meg az oldaláról lógó vaskos erszényt, mellyel még az ingoványba érésük előtt látta el őt Laor. Van abban arany bőven, több, mint elég arra, hogy rendesen felszerelje a veteránt. Röviden elmélázik azon, hogy ha lett volna alkalma évekkel ezelőtt elkölteni ezt a pénzt, az változtathatott-e volna a küldetésük menetén... ám emlékezteti magát, hogy akkoriban még a kovácsműhely fel sem épült, és a bevásárlás mostani tételei egyébként is a mocsári harc tanulságaiként vannak jelen.
Ahogy várja, hogy a két kovács remek összhangban tájékoztassa a munka áráról, elszórakozik a kettőjük beszédmódján. Érdekes, ahogy egymásnak adják át a szót, kissé mintha egy lélek lakna két testben, persze valószínűleg csak az összeszokottságról van itt szó. Az aranymennyiséget hallva nem éri nagy meglepetés. Nem tűnik úgy, hogy nagyon át akarják verni, már ami az árat illeti, a minőség terén pedig bíznia kell bennük.
Így hát nem is próbálja elérni, hogy alacsonyabb árat kelljen fizetnie, amiben amellett, hogy az alkudozás távolról sem sorolható a legfőbb képességei közé, része van annak is, hogy tiszteli a kétkezi munkát, és ha megér neki 600 aranyat az, amiért idejött, akkor nem tartja becsületesnek, hogy ennél kevesebbet próbáljon fizetni.*
-Fele most, és fele akkor, amikor átveszem.
*Válaszol, miközben már az erszényében kotorászik. Rövidesen pedig az a törpe, aki épp a pénzügyekkel foglalkozik (Mesélő (Mimóza)) 300 arany
boldog tulajdonosa lehet... aztán ha nem egyeznek bele abba, hogy most csak az előleget adja oda, akkor lehet, hogy ez a pénzmennyiség nagyobb, ez már tőlük függ. Ezután ki is nyújtja jobbját, hogy kézfogással pecsételje le a tranzakciót... aztán hogy egyikük, másikuk, mindkettő, vagy egyik sem rázza meg a kezét, az már a törpék dolga.*-Várni épp tudok.
*Jó eséllyel nem fogják rögtön újra hadba fogni, és azzal pedig tisztában van, hogy a jó munkához idő kell, így nem is siettetné az ikreket. Arra, hogy egy nő segítségével csökkentse költségeit, ismét csak felnevet, és ezen csak segít az utólagos kiegészítés is.*
-Meglátom, mit tehetek.
*Valószínűtlen, hogy be tudja teljesíteni ezt a kérést, ahogy az is, hogy különösebb ezirányú erőfeszítéseket fog tenni, de igazán nem zavartatja magát emiatt.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-03-10 10:55:20
Üzenet elküldve: 2022-03-10 10:55:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Frandr jól reagálja le a két törpe stílusát, a viszonzott viccelődésen felkacagnak, és megveregetik a férfi derekát.*
- Annak mindig örülünk cimbora.
*De az üzlet az üzlet, és sajnos nem fér bele, hogy naphosszat asszonyokról diskuráljanak.*
- Ühüm.
- Hüm.
*Szemlélik a hozott portékákat, amik már valóban viseltesek.*
- Amon népe nem válogat, az ő kezükben minden aranyat ér.
- Beszámíthatjuk valamicskéért, ha szeretnéd.
*Ezt követően Frandr elkezdi hosszas listáját ecsetelni, az egyik törpe el is szalad egy pergamen darabkáért és szénért. Nem ír, csak nagyon vázlatos formákkal rajzol. A többire emlékezni fognak, pedig rengeteg munka vár rájuk, ám ahogy koncentrálnak látható arcukon, hogy elhivatottan űzik a szakmát.*
- Ejha barátom, rosszabb helyeken a hadseregnek nincs ennyi felszerelése.
- Nem is lesz ez ám kevés. Van neked erre pénzed?
*Mindjárt el is kezdik számolgatni az elhangzottakat, meg leellenőrizni, hogy semmit sem felejtettek el.*
- Egészség.
*Felelik kórusban a szokatlan nevű fegyver neve hallatán. A törpék valóban nem nagy mesterek, még bőven van mit tanulniuk, de Frandr kérései összességében nem annyira bonyolultak, és korábbi bonyolultabb rendeléseket is sikerült teljesíteniük. Elég magabiztosan kijelenthető, hogy nem lesz gondjuk ezzel.*
- No, én aszondom...
*Az egyikük szakálla simogatásával összesíti az eddig kiszámoltakat.*
- Mivel sok a munka, mi meg csak ketten vagyunk.
- Meg beleszámolva a használt fémeket.
- Egy 600 aranyban ki tudunk egyezni veled cimbora.
- Addig viszont várni kell.
*Megvakarják fejüket.*
- Kábé két hat múlva lenne meg.
- Aztán ha hozol valami formás fehérnépet, akkor engedünk még az árból.
*Hangosan felkacagnak együtt, ám a fiatalabbnak látszó komolyan hozzáteszi.*
- Nem, de komolyan.
*Frandr jól reagálja le a két törpe stílusát, a viszonzott viccelődésen felkacagnak, és megveregetik a férfi derekát.*
- Annak mindig örülünk cimbora.
*De az üzlet az üzlet, és sajnos nem fér bele, hogy naphosszat asszonyokról diskuráljanak.*
- Ühüm.
- Hüm.
*Szemlélik a hozott portékákat, amik már valóban viseltesek.*
- Amon népe nem válogat, az ő kezükben minden aranyat ér.
- Beszámíthatjuk valamicskéért, ha szeretnéd.
*Ezt követően Frandr elkezdi hosszas listáját ecsetelni, az egyik törpe el is szalad egy pergamen darabkáért és szénért. Nem ír, csak nagyon vázlatos formákkal rajzol. A többire emlékezni fognak, pedig rengeteg munka vár rájuk, ám ahogy koncentrálnak látható arcukon, hogy elhivatottan űzik a szakmát.*
- Ejha barátom, rosszabb helyeken a hadseregnek nincs ennyi felszerelése.
- Nem is lesz ez ám kevés. Van neked erre pénzed?
*Mindjárt el is kezdik számolgatni az elhangzottakat, meg leellenőrizni, hogy semmit sem felejtettek el.*
- Egészség.
*Felelik kórusban a szokatlan nevű fegyver neve hallatán. A törpék valóban nem nagy mesterek, még bőven van mit tanulniuk, de Frandr kérései összességében nem annyira bonyolultak, és korábbi bonyolultabb rendeléseket is sikerült teljesíteniük. Elég magabiztosan kijelenthető, hogy nem lesz gondjuk ezzel.*
- No, én aszondom...
*Az egyikük szakálla simogatásával összesíti az eddig kiszámoltakat.*
- Mivel sok a munka, mi meg csak ketten vagyunk.
- Meg beleszámolva a használt fémeket.
- Egy 600 aranyban ki tudunk egyezni veled cimbora.
- Addig viszont várni kell.
*Megvakarják fejüket.*
- Kábé két hat múlva lenne meg.
- Aztán ha hozol valami formás fehérnépet, akkor engedünk még az árból.
*Hangosan felkacagnak együtt, ám a fiatalabbnak látszó komolyan hozzáteszi.*
- Nem, de komolyan.
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:20:03
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:20:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//A +bízás//
*Pash különös pillantásait nem igazán tudja hova tenni, épp csak egy lusta szemöldökemeléssel reagál, végül jótékonyan figyelmen kívül hagyja. Ha valaki azt mondja neki pár éve, hogy ilyen rohadtul türelmes lesz, hát menten kiröhögte volna, talán meg is üti, s lám mégis itt áll, folytonosan tűrve a közlegény pimaszságát. Most ugyan a szája nem jár, de a tekintetéből látszik valamiféle nyilvánvalóan gúnyos megjegyzés.
Homlokra a nem várt feleletre menten ráncba szalad. Képe inkább értetlen, mintsem dühös, bár jól látszik, hogy készen áll a felcsattanásra.*
- Dobbantott? Mi az, hogy dobbantott? *baljósan feszült nyugalommal kérdez, persze úgy, hogy más lehetőleg ne hallja. Nem igazán tudja ezt most mire vélni, érti persze, hogy nem tetszett neki az ide út meg a várakozás, meg hát egyébként sem keltette egy elhivatott katona benyomását -ebben nagyon hasonlítanak a Kölyökkel-, azért azt mégsem gondolta volna, hogy lelép. Nem tudja nem keresni most a saját felelősségét a dologban. Nyilván nem volt túl barátságos, de hát nem is feladata, hogy a szívükbe lopja magát. A felettesük, nem a cimborájuk.
Felvillan előtte, mikor összefutottak Krultossal. Jenari finoman szólva is zaklatottnak tűnt a wegtorenit látva, megfordul hát a fejében, netán apja után ment.*
- Talán még utolérjük.
*Akármennyire is bosszantja most a leány távozása, nem szívesen listázná a dezertőrök között a parancsnoknak. Összeszedve sokadjára holmiját végül hamarosan Görény hátán terem, majd ha a fiú és a kedves kísérőjük is lóra pattan, már indul is határozottan a birtokok felé.*
//A +bízás//
*Pash különös pillantásait nem igazán tudja hova tenni, épp csak egy lusta szemöldökemeléssel reagál, végül jótékonyan figyelmen kívül hagyja. Ha valaki azt mondja neki pár éve, hogy ilyen rohadtul türelmes lesz, hát menten kiröhögte volna, talán meg is üti, s lám mégis itt áll, folytonosan tűrve a közlegény pimaszságát. Most ugyan a szája nem jár, de a tekintetéből látszik valamiféle nyilvánvalóan gúnyos megjegyzés.
Homlokra a nem várt feleletre menten ráncba szalad. Képe inkább értetlen, mintsem dühös, bár jól látszik, hogy készen áll a felcsattanásra.*
- Dobbantott? Mi az, hogy dobbantott? *baljósan feszült nyugalommal kérdez, persze úgy, hogy más lehetőleg ne hallja. Nem igazán tudja ezt most mire vélni, érti persze, hogy nem tetszett neki az ide út meg a várakozás, meg hát egyébként sem keltette egy elhivatott katona benyomását -ebben nagyon hasonlítanak a Kölyökkel-, azért azt mégsem gondolta volna, hogy lelép. Nem tudja nem keresni most a saját felelősségét a dologban. Nyilván nem volt túl barátságos, de hát nem is feladata, hogy a szívükbe lopja magát. A felettesük, nem a cimborájuk.
Felvillan előtte, mikor összefutottak Krultossal. Jenari finoman szólva is zaklatottnak tűnt a wegtorenit látva, megfordul hát a fejében, netán apja után ment.*
- Talán még utolérjük.
*Akármennyire is bosszantja most a leány távozása, nem szívesen listázná a dezertőrök között a parancsnoknak. Összeszedve sokadjára holmiját végül hamarosan Görény hátán terem, majd ha a fiú és a kedves kísérőjük is lóra pattan, már indul is határozottan a birtokok felé.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:40:32
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:40:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Nem kell sokat várnia, máris érkezik a válasz, habár nem az, amire eleinte számított. Nem volt itt még elég ideig, hogy ismerje a kontextust, vagy a kovácsokat, ám már most szórakoztatja őt a stílusuk. Hajszíne is kissé világosabbá válik, ahogy halkan felnevet.*
-Akkor kénytelen leszek keresni egy asszonyt, akin keresztül üzletelhetünk.
*Vonja meg a vállát vigyorogva. Szerencsére viszont nem kényszerül erre a lépésre, mert megkapja az engedélyt a belépésre. Ahogy az engedély hatására már át képes lépni a bejárat által képezett határon, engedelmeskedik is az ikrek kérésének, és elkezdi megtárgyalni érkezésének okát.*
-Egyrészt van itt egy zsáknyi régi páncélzatom. Sok mindent megélt már, jó minőségű acél, de lassan eljutott arra a szintre, hogy már csak egy fémművesnek érhetne bármit is.
*Ha beljebb ér, le is rakja az említett zsákot a földre, és szétbontja azt, hogy a kovácsok láthassák, miről is beszél. Ami még viselhető, az egy letört orrvédőjű sisak, egy kissé toldozott-foldozott, de még funkcionális brigantin mellvért, egy normális állapotú vállvért. Az igazi problémát inkább a rémfarkasok által behajlított/horpasztott lábszárvédők és jobb vállvért jelentik. Pusztai acélhoz képest jó minőségű, ám ez nem jelent sokat.
Eközben Frandr folytatja a többi tétel listázását is.*
-Ezen kívül szükségem is lenne pár dologra. Egy nagy fapajzsra...
*Körülnéz, és ha talál valahova kilógatva egyet, akkor rá is mutat. Vízcsepp alakú, vasperemű védőalkalmatosságot keres, ha nincs mire mutatnia, akkor részletesebben írja le, hogy mit szeretne.*
-Egy ahhoz hasonló sisakra... orrvédős, egy sodrony arc- és nyakvérttel.
*Határozottan jól jönne neki egy olyan fejfedő, mely szükség esetén elrejti az arcvonásait és érzelmeit eláruló arcszőrzetét. Ezen kívül persze a megnövekedett védelem sem ártana, ám nem akarja túlságosan korlátozni a látóterét egy teljesen fedő fémsisakkal.*
-Emellé szükségem lenne egy teljes alakos sodronyvértre, ez alá.
*Bök új páncélzatára, mely függetlenül attól, hogy remek munka, és egy szép darab, félvértként bizony nem igazán védi meg az ízületeit, ez pedig egy könnyen kihasználható gyenge pont.*
-Végül amennyiben megoldható, szeretnék vásárolni három könnyű hajítódárdát, és egy tegezt, amiben hordozhatom őket.
*Hajítódárda alatt nem tényleges lándzsát ért, hanem rövidebb, vékonyabb, kifejezetten dobásra tervezett ölőalkalmatosságot, melyből egyszerre többet is magánál tudna hordani. Röviden még elgondolkozik, hogy kihagy-e bármit, majd gyorsan megszólal.*
-Kéne még egy vadásztőr is. Seax.
*Kimondja a pontos kifejezést is, bár nem számít rá, hogy ismerni fogják. Mindenesetre szükség esetén ad pontos leírást is arról, hogy mire van szüksége. Gondolkozik még egy kicsit, de úgy érzi, nem hagyott ki semmit. Pótolja a régi felszerelését, és ezen kívül orvosol is pár hiányosságot, melyre az elmúlt két év ébresztette rá. Még ha kissé nagy megrendelést is ad le, elvileg semmi olyan nincs rajta, mely mesterkovácsot igényelne...
Ám nem az ő része ezt eldönteni, így kíváncsian várja, hogy a kovácsoknak mi a véleménye minderről, és persze azt is, hogy mennyi pénzt terveznek elkérni érte.*
*Nem kell sokat várnia, máris érkezik a válasz, habár nem az, amire eleinte számított. Nem volt itt még elég ideig, hogy ismerje a kontextust, vagy a kovácsokat, ám már most szórakoztatja őt a stílusuk. Hajszíne is kissé világosabbá válik, ahogy halkan felnevet.*
-Akkor kénytelen leszek keresni egy asszonyt, akin keresztül üzletelhetünk.
*Vonja meg a vállát vigyorogva. Szerencsére viszont nem kényszerül erre a lépésre, mert megkapja az engedélyt a belépésre. Ahogy az engedély hatására már át képes lépni a bejárat által képezett határon, engedelmeskedik is az ikrek kérésének, és elkezdi megtárgyalni érkezésének okát.*
-Egyrészt van itt egy zsáknyi régi páncélzatom. Sok mindent megélt már, jó minőségű acél, de lassan eljutott arra a szintre, hogy már csak egy fémművesnek érhetne bármit is.
*Ha beljebb ér, le is rakja az említett zsákot a földre, és szétbontja azt, hogy a kovácsok láthassák, miről is beszél. Ami még viselhető, az egy letört orrvédőjű sisak, egy kissé toldozott-foldozott, de még funkcionális brigantin mellvért, egy normális állapotú vállvért. Az igazi problémát inkább a rémfarkasok által behajlított/horpasztott lábszárvédők és jobb vállvért jelentik. Pusztai acélhoz képest jó minőségű, ám ez nem jelent sokat.
Eközben Frandr folytatja a többi tétel listázását is.*
-Ezen kívül szükségem is lenne pár dologra. Egy nagy fapajzsra...
*Körülnéz, és ha talál valahova kilógatva egyet, akkor rá is mutat. Vízcsepp alakú, vasperemű védőalkalmatosságot keres, ha nincs mire mutatnia, akkor részletesebben írja le, hogy mit szeretne.*
-Egy ahhoz hasonló sisakra... orrvédős, egy sodrony arc- és nyakvérttel.
*Határozottan jól jönne neki egy olyan fejfedő, mely szükség esetén elrejti az arcvonásait és érzelmeit eláruló arcszőrzetét. Ezen kívül persze a megnövekedett védelem sem ártana, ám nem akarja túlságosan korlátozni a látóterét egy teljesen fedő fémsisakkal.*
-Emellé szükségem lenne egy teljes alakos sodronyvértre, ez alá.
*Bök új páncélzatára, mely függetlenül attól, hogy remek munka, és egy szép darab, félvértként bizony nem igazán védi meg az ízületeit, ez pedig egy könnyen kihasználható gyenge pont.*
-Végül amennyiben megoldható, szeretnék vásárolni három könnyű hajítódárdát, és egy tegezt, amiben hordozhatom őket.
*Hajítódárda alatt nem tényleges lándzsát ért, hanem rövidebb, vékonyabb, kifejezetten dobásra tervezett ölőalkalmatosságot, melyből egyszerre többet is magánál tudna hordani. Röviden még elgondolkozik, hogy kihagy-e bármit, majd gyorsan megszólal.*
-Kéne még egy vadásztőr is. Seax.
*Kimondja a pontos kifejezést is, bár nem számít rá, hogy ismerni fogják. Mindenesetre szükség esetén ad pontos leírást is arról, hogy mire van szüksége. Gondolkozik még egy kicsit, de úgy érzi, nem hagyott ki semmit. Pótolja a régi felszerelését, és ezen kívül orvosol is pár hiányosságot, melyre az elmúlt két év ébresztette rá. Még ha kissé nagy megrendelést is ad le, elvileg semmi olyan nincs rajta, mely mesterkovácsot igényelne...
Ám nem az ő része ezt eldönteni, így kíváncsian várja, hogy a kovácsoknak mi a véleménye minderről, és persze azt is, hogy mennyi pénzt terveznek elkérni érte.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:19:19
Üzenet elküldve: 2022-02-18 09:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//A +bízás//
* A kapuban elég lassan vánszorog az idő, határozottan unalmas a dolog, de ha a városőrség kötelékében egy valamihez hozzászokik az ember fia, az pont ez. Csigalassú várakozás, és semmit tevés. Aztán megjelenik Nae, természetesen egy újonnan összeszedett férfival az oldalán, csak aztán a kapitány meg ne tudja. Pash bíráló tekintettel néz a szakaszvezetőre, aki röviden ad magyarázatot a történtekről. *
- Dobbantott. * Válaszolja a fiú a kérdésre. Na persze csak részben igaz így, de az ifjú harcosban van annyi tisztesség, hogy kimentse barátját a rémálomnak tűnő küldetésből. Pash pedig úgyis mindegy, hogy mit tesz, csak maga alatt vágja a fát egész idő alatt, legalábbis úgy tűnik számára. Eddig bármit tett, azért csak korholást kapott, szóval most már úgy dönt, tesz is valamit, amiért megérdemli ezt a fajta bánásmódot. Nae csak magának köszönheti. *
- Úgyhogy szerintem induljunk is a kikötőbe.
//A +bízás//
* A kapuban elég lassan vánszorog az idő, határozottan unalmas a dolog, de ha a városőrség kötelékében egy valamihez hozzászokik az ember fia, az pont ez. Csigalassú várakozás, és semmit tevés. Aztán megjelenik Nae, természetesen egy újonnan összeszedett férfival az oldalán, csak aztán a kapitány meg ne tudja. Pash bíráló tekintettel néz a szakaszvezetőre, aki röviden ad magyarázatot a történtekről. *
- Dobbantott. * Válaszolja a fiú a kérdésre. Na persze csak részben igaz így, de az ifjú harcosban van annyi tisztesség, hogy kimentse barátját a rémálomnak tűnő küldetésből. Pash pedig úgyis mindegy, hogy mit tesz, csak maga alatt vágja a fát egész idő alatt, legalábbis úgy tűnik számára. Eddig bármit tett, azért csak korholást kapott, szóval most már úgy dönt, tesz is valamit, amiért megérdemli ezt a fajta bánásmódot. Nae csak magának köszönheti. *
- Úgyhogy szerintem induljunk is a kikötőbe.
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-18 07:21:03
Üzenet elküldve: 2022-02-18 07:21:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*A két törpe szinte megállás nélkül dolgozik, néha még akár éjszakába nyúlóan is, most viszont kivételesen akad pár szabad pillanatuk, és ezt pihenéssel töltik. A műhely mögött terpeszkednek egy-egy sámlin, és kiélvezik a téli hideget meg azt, hogy most az egyszer végre nem kell izzadniuk. Ám nyugalmukat kiabálás szakítja félbe, nyögve, sóhajtozva, tehát igen kelletlenül tápászkodik fel az egyik, majd rövidesen követi őt a másik. Frandr hallhatja már a mozgolódást, és a léptek zaját, bár felelet csak kicsit később érkezik.*
- Túl mély a hangod ahhoz, hogy asszony legyél.
- És ha azt mondjuk, hogy nem?
*Válaszol a két bolondos aprónép, akik pár pillanattal később az ajtóban jelennek meg vigyorogva.*
- Csak ugrattunk, gyere csak be cimbora.
- Közben mondjad csak mit szeretnél, figyelünk.
- Aztán ne felejtsd el, hogy nem vagyunk még mester kovácsok, de tudunk csinálni ezt-azt.
*A két törpe szinte megállás nélkül dolgozik, néha még akár éjszakába nyúlóan is, most viszont kivételesen akad pár szabad pillanatuk, és ezt pihenéssel töltik. A műhely mögött terpeszkednek egy-egy sámlin, és kiélvezik a téli hideget meg azt, hogy most az egyszer végre nem kell izzadniuk. Ám nyugalmukat kiabálás szakítja félbe, nyögve, sóhajtozva, tehát igen kelletlenül tápászkodik fel az egyik, majd rövidesen követi őt a másik. Frandr hallhatja már a mozgolódást, és a léptek zaját, bár felelet csak kicsit később érkezik.*
- Túl mély a hangod ahhoz, hogy asszony legyél.
- És ha azt mondjuk, hogy nem?
*Válaszol a két bolondos aprónép, akik pár pillanattal később az ajtóban jelennek meg vigyorogva.*
- Csak ugrattunk, gyere csak be cimbora.
- Közben mondjad csak mit szeretnél, figyelünk.
- Aztán ne felejtsd el, hogy nem vagyunk még mester kovácsok, de tudunk csinálni ezt-azt.
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-16 19:23:17
Üzenet elküldve: 2022-02-16 19:23:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Viszonylag hamar visszaér a kapuba, nyomában Kagaenae emberével, arcáról pedig bizony már messziről ordít, hogy egy kicsit sem boldog. Nem túl meglepő tekintve, jóformán azóta fortyog, hogy útnak indultak, s már jó előre sejti Pashthra hamar megtalálja a módját, hogy valahogy rátegyen egy lapáttal. Azért hálásan bólint felé a türelmes -vagy talán annyira nem türelmes- várakozásért, mikor megáll előtte.*
- Beszéltem az úrnővel *kezd bele felsóhajtva a fiúhoz szólva, látszik rajta, hogy ennél azért bőven több mondandója lenne.* - Ez az úriember itt *biccent maga mögé a thargra* elvileg elvisz minket az egyik fosztogatóhoz ~aki kurva vígan szabadon mászkál~. Elvisszük magunkkal a Kikötőbe, hogy azonosíthassa a tettestársait, ha még nem volt annyi esze, hogy meneküljön.
*Rohadtul nem így tervezte ezt az egészet, végtelenül bosszantja a dolog, de igyekszik azért csillapítani indulatain. Már amennyire ez jelen körülmények között lehetséges.
Néha-néha hátra sandít acélos tekintetével a fickóra, aztán összevont szemöldökkel körbe néz, pillantásai a kölykön állapodnak meg végül.*
- Jenari?
//A +bízás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Viszonylag hamar visszaér a kapuba, nyomában Kagaenae emberével, arcáról pedig bizony már messziről ordít, hogy egy kicsit sem boldog. Nem túl meglepő tekintve, jóformán azóta fortyog, hogy útnak indultak, s már jó előre sejti Pashthra hamar megtalálja a módját, hogy valahogy rátegyen egy lapáttal. Azért hálásan bólint felé a türelmes -vagy talán annyira nem türelmes- várakozásért, mikor megáll előtte.*
- Beszéltem az úrnővel *kezd bele felsóhajtva a fiúhoz szólva, látszik rajta, hogy ennél azért bőven több mondandója lenne.* - Ez az úriember itt *biccent maga mögé a thargra* elvileg elvisz minket az egyik fosztogatóhoz ~aki kurva vígan szabadon mászkál~. Elvisszük magunkkal a Kikötőbe, hogy azonosíthassa a tettestársait, ha még nem volt annyi esze, hogy meneküljön.
*Rohadtul nem így tervezte ezt az egészet, végtelenül bosszantja a dolog, de igyekszik azért csillapítani indulatain. Már amennyire ez jelen körülmények között lehetséges.
Néha-néha hátra sandít acélos tekintetével a fickóra, aztán összevont szemöldökkel körbe néz, pillantásai a kölykön állapodnak meg végül.*
- Jenari?
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-15 17:47:12
Üzenet elküldve: 2022-02-15 17:47:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//A +bízás//
* Pash kínjában nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen, és ez az arcára is kiül. Így fordul oda a kapu őréhez, a két távolodó nő felé mutat egy-egy karjával - még szerencse, hogy mindegyikből kettő van. *
- Most mondd meg... ne beszélgessek, menjünk már, de nincs is hova mennünk, várjunk még, de ne várjunk, hanem várjunk. Szerinted normális ez? * Csóválja a fejét, és átveszi fegyvereit a kapu őrétől, amennyiben azokat visszakapja. Így már semmi oka rá, hogy bemenjen. *
- Nőket vezető pozícióba tenni, nem voltam korábban ellene a dolognak, de most már kezdek szimpatizálni azokkal, akik hallatlannak tartják az ilyet. Az egész idefelé vezető út is ilyen volt. Ha levegőt vettem az a baj, ha nem vettem, az volt a baj. Az biztos, hogy ezt én se bírom ép idegekkel. * Fakad ki tovább a kapu őrének, bár nem vár megértő szavakat, de ki kell adja magából az érzéseit, különben megőrül. Dühösen rúg le egy nagyobb követ a hegyről. *
//A +bízás//
* Pash kínjában nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen, és ez az arcára is kiül. Így fordul oda a kapu őréhez, a két távolodó nő felé mutat egy-egy karjával - még szerencse, hogy mindegyikből kettő van. *
- Most mondd meg... ne beszélgessek, menjünk már, de nincs is hova mennünk, várjunk még, de ne várjunk, hanem várjunk. Szerinted normális ez? * Csóválja a fejét, és átveszi fegyvereit a kapu őrétől, amennyiben azokat visszakapja. Így már semmi oka rá, hogy bemenjen. *
- Nőket vezető pozícióba tenni, nem voltam korábban ellene a dolognak, de most már kezdek szimpatizálni azokkal, akik hallatlannak tartják az ilyet. Az egész idefelé vezető út is ilyen volt. Ha levegőt vettem az a baj, ha nem vettem, az volt a baj. Az biztos, hogy ezt én se bírom ép idegekkel. * Fakad ki tovább a kapu őrének, bár nem vár megértő szavakat, de ki kell adja magából az érzéseit, különben megőrül. Dühösen rúg le egy nagyobb követ a hegyről. *
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-14 21:26:02
Üzenet elküldve: 2022-02-14 21:26:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
//A +bízás//
//Jenari jobbra el//
*Most hogy Naesala is kikerült a képből Jenari még jobban unatkozik, mint eddig. Az unalom pedig emlékezteti újdonsült függőségére, s azon bizonyos dolgok hiányára, amik utóbbi időben mindennapjai részét képezik. Egyre erősebbé válik számára, hogy nem tartozik ide. Semmi kedve másokra várni, teljesen érdektelen idegenek szavait hallgatni, s olyan számára nyomorultakért harcolni, akik nem képesek megvédeni magukat. Wegtorenben nincs helye a gyengeségnek, ez a szemléletmód pedig mélyen beleivódott a leányban, aki ugyan igyekszik megértő lenni, de folyamatosan csak a szánakozás lappang benne. Hosszú töprengés után végül felsóhajt.*
- Megyek iszom valamit.
*Jelenti ki, s meg sem invitálva Pashthrát indul meg a Vaskorsó vélt iránya felé. Ha a fiú akar jön, ha nem, neki mindenhogy jó, de ezt józanul már nem bírja tovább.*
//A +bízás//
//Jenari jobbra el//
*Most hogy Naesala is kikerült a képből Jenari még jobban unatkozik, mint eddig. Az unalom pedig emlékezteti újdonsült függőségére, s azon bizonyos dolgok hiányára, amik utóbbi időben mindennapjai részét képezik. Egyre erősebbé válik számára, hogy nem tartozik ide. Semmi kedve másokra várni, teljesen érdektelen idegenek szavait hallgatni, s olyan számára nyomorultakért harcolni, akik nem képesek megvédeni magukat. Wegtorenben nincs helye a gyengeségnek, ez a szemléletmód pedig mélyen beleivódott a leányban, aki ugyan igyekszik megértő lenni, de folyamatosan csak a szánakozás lappang benne. Hosszú töprengés után végül felsóhajt.*
- Megyek iszom valamit.
*Jelenti ki, s meg sem invitálva Pashthrát indul meg a Vaskorsó vélt iránya felé. Ha a fiú akar jön, ha nem, neki mindenhogy jó, de ezt józanul már nem bírja tovább.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-14 12:02:29
Üzenet elküldve: 2022-02-14 12:02:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A hosszúra nyúlt kalandozás másnapján//
*Csak biccent Laor szavaira. Most egy darabig elege van a rendkívüli dolgokból, vagy legalábbis a rendkívüli dolgok azon fajtájából, mely a valóság és az idő szövetére hány fittyet. Ennek ellenére persze a hosszas unalom és semmittevés gondolata sem imponál neki különösebben, így reméli, hogy akad majd valami elfoglaltság, mely segíthet benne, hogy idejét hasznosan töltse el.
A pihenésről szóló szavak rántják ki gondolkodásából, és halkan felnevet.*
~Végre van egy pár hat nyugalom, és már a következő rémálmon agyalsz?~
*Legalább amiatt nem kell aggódnia, hogy ellustul.*
-Azt hiszem, rám is fér.
*Mosolyodik el, majd ahogy a másik harcos átveszi az elpakolás feladatát, biccent neki, felkapja a zsákját, majd elindul kifelé az erődből.
Lassabban, kevésbé céltudatosan gyalogol keresztül a városon, mint ami általában szokása. Tegnap este kimerültsége miatt nem igazán nézelődött, ám most mégis talán kissé csodálkozva szemléli a házakat, embereket, apró változásokat, és változatlan tényezőket... Ahogy ma ismét eszébe jutnak Aenae szavai a két éves távollétről, már kicsit nehezebben fér a fejébe a dolog.
Nem érződött két évnek, vagy két napnak... inkább az időn kívül érezte magát. Milyen sok minden történhet két év alatt, és mégis mennyire ugyanolyan maradhat minden... Nem sok ismerőse vagy kapcsolata volt Amonon, érkezése és távozása között alig telt el pár hónap, és valahol gyanítja, hogy az a pár valaki, akikkel bármiféle viszonyt is ápolt errefelé, ennyi idő alatt már régen halottnak könyvelhették el.
Arról nem is beszélve, hogy eleget változott ennyi idő alatt, hogy az akár már a felismerését is megnehezítse. Új, mágikus páncélzata még úgy is felé vonja a figyelmet, hogy a ködköpenyt elzáró reteszt távozása előtt becsúsztatta, és füleinek hiánya, valamint hajszínének finom változásai sem maradnak észrevétlenül.
Ilyen és hasonló módokon merengve ér el végül Amon Ruadh kovácsműhelyéhez... eszébe ötlik a félkész épület, melynek építésében ő is részt vett, mielőtt elindult volna az Ingoványba. Láthatólag az ő segítsége nélkül is sikerült befejezni a munkálatokat, és a bentről érkező hangok, valamint a füst kombinációja alapján úgy tűnik, a mesterek is beköltöztek már.
A bejárat előtt állva aztán egy ingerült sóhaj hagyja el ajkait. Tudja, hogy sosem fog már hozzászokni az átokhoz, mely az ajtókat komoly ellenségeivé teszi. Innentől kezdve az dönti el a további lépéseket, hogy az egyik kovácsot látja-e valahol, a műhelyen kívül, vagy azon belül. Ha nincs ekkora szerencséje, akkor marad a kiabálás.*
-HAHÓ! BEMEHETEK?
*Szólítja meg ez esetben a benti kovácsmestereket, hátha egy igenleges válasszal megkerülheti, hogy hosszasan kelljen magyaráznia mágikus problémája mibenlétét.*
*Csak biccent Laor szavaira. Most egy darabig elege van a rendkívüli dolgokból, vagy legalábbis a rendkívüli dolgok azon fajtájából, mely a valóság és az idő szövetére hány fittyet. Ennek ellenére persze a hosszas unalom és semmittevés gondolata sem imponál neki különösebben, így reméli, hogy akad majd valami elfoglaltság, mely segíthet benne, hogy idejét hasznosan töltse el.
A pihenésről szóló szavak rántják ki gondolkodásából, és halkan felnevet.*
~Végre van egy pár hat nyugalom, és már a következő rémálmon agyalsz?~
*Legalább amiatt nem kell aggódnia, hogy ellustul.*
-Azt hiszem, rám is fér.
*Mosolyodik el, majd ahogy a másik harcos átveszi az elpakolás feladatát, biccent neki, felkapja a zsákját, majd elindul kifelé az erődből.
Lassabban, kevésbé céltudatosan gyalogol keresztül a városon, mint ami általában szokása. Tegnap este kimerültsége miatt nem igazán nézelődött, ám most mégis talán kissé csodálkozva szemléli a házakat, embereket, apró változásokat, és változatlan tényezőket... Ahogy ma ismét eszébe jutnak Aenae szavai a két éves távollétről, már kicsit nehezebben fér a fejébe a dolog.
Nem érződött két évnek, vagy két napnak... inkább az időn kívül érezte magát. Milyen sok minden történhet két év alatt, és mégis mennyire ugyanolyan maradhat minden... Nem sok ismerőse vagy kapcsolata volt Amonon, érkezése és távozása között alig telt el pár hónap, és valahol gyanítja, hogy az a pár valaki, akikkel bármiféle viszonyt is ápolt errefelé, ennyi idő alatt már régen halottnak könyvelhették el.
Arról nem is beszélve, hogy eleget változott ennyi idő alatt, hogy az akár már a felismerését is megnehezítse. Új, mágikus páncélzata még úgy is felé vonja a figyelmet, hogy a ködköpenyt elzáró reteszt távozása előtt becsúsztatta, és füleinek hiánya, valamint hajszínének finom változásai sem maradnak észrevétlenül.
Ilyen és hasonló módokon merengve ér el végül Amon Ruadh kovácsműhelyéhez... eszébe ötlik a félkész épület, melynek építésében ő is részt vett, mielőtt elindult volna az Ingoványba. Láthatólag az ő segítsége nélkül is sikerült befejezni a munkálatokat, és a bentről érkező hangok, valamint a füst kombinációja alapján úgy tűnik, a mesterek is beköltöztek már.
A bejárat előtt állva aztán egy ingerült sóhaj hagyja el ajkait. Tudja, hogy sosem fog már hozzászokni az átokhoz, mely az ajtókat komoly ellenségeivé teszi. Innentől kezdve az dönti el a további lépéseket, hogy az egyik kovácsot látja-e valahol, a műhelyen kívül, vagy azon belül. Ha nincs ekkora szerencséje, akkor marad a kiabálás.*
-HAHÓ! BEMEHETEK?
*Szólítja meg ez esetben a benti kovácsmestereket, hátha egy igenleges válasszal megkerülheti, hogy hosszasan kelljen magyaráznia mágikus problémája mibenlétét.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-08 00:18:00
Üzenet elküldve: 2022-02-08 00:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 808
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
*A másik valóban nem akar beszélni a saját ajándékáról. A fiú pedig nem is erőlteti a témát. Mikor megkapja a táskáját és látja a másik reakcióját az meglepi. Manapság ritka az ilyen figyelmesség. Ebből új dolgot tanul a lányról. Akinek már rég odatervezte adni azokat az italokat. Nagyjából azóta, hogy tudja róla ő egy alkimista. A kérdésre bólint.*
-Nálad jobb helyük lesz.
*A tündér valóban kellemetlen helyzetbe hozta volna a mélységit azzal ha nem akarja őket elfogadni. Ugyanis nem erőltette volna, így továbbra is a táskájában porosodhattak volna pár évig még vagy míg nem tudja valakinek eladni vagy odaadni. Szóval ő is megnyugszik mikor a lány elteszi az üvegcséket. Aztán előadja a tervét amire a mélységi se tudja a választ.*
-Nem tudom. Milyen messze van? Még kicsit gyengének érzem magam. És tényleg szükséges? Nem maradt sebhely rajtam.
*A másik valóban nem akar beszélni a saját ajándékáról. A fiú pedig nem is erőlteti a témát. Mikor megkapja a táskáját és látja a másik reakcióját az meglepi. Manapság ritka az ilyen figyelmesség. Ebből új dolgot tanul a lányról. Akinek már rég odatervezte adni azokat az italokat. Nagyjából azóta, hogy tudja róla ő egy alkimista. A kérdésre bólint.*
-Nálad jobb helyük lesz.
*A tündér valóban kellemetlen helyzetbe hozta volna a mélységit azzal ha nem akarja őket elfogadni. Ugyanis nem erőltette volna, így továbbra is a táskájában porosodhattak volna pár évig még vagy míg nem tudja valakinek eladni vagy odaadni. Szóval ő is megnyugszik mikor a lány elteszi az üvegcséket. Aztán előadja a tervét amire a mélységi se tudja a választ.*
-Nem tudom. Milyen messze van? Még kicsit gyengének érzem magam. És tényleg szükséges? Nem maradt sebhely rajtam.
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-02-07 23:35:44
Üzenet elküldve: 2022-02-07 23:35:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* A férfi kardokat kapott, Riri sejti, hogy ugyanolyan indokkal, amiért ő amulettet. De ezzel most nem akar foglalkozni, sem azzal, ami újra gondolataira szakadt amikor meghallotta az öreg hangját. Száműzi inkább az egészet egy későbbi időre, most pedig mosolyogva pillant a mélységire. A táskája. Körbepillant, aztán mikor meglátja hamar feláll és odaviszi a férfinak.
Amaz kutatni kezd ő pedig elfordítva tekintetét, mégse illik belebámulni a táskába. Ezért kicsit meg is lepi a felajánlott üvegcsék látványa. *
- Ooh...biztos vagy benne? - * pillant Quantallre a lány. Legszívesebben visszautasítaná, hiszen fél, hogy fizetség gyanánt adja a másik ami pedig igazán nem tetszene a tündérkének, ám megbántani sem akarja azzal, hogy nem fogadja el, így végül mosolyogva elteszi őket. *
- Köszönöm szépen. Egyél kérlek, én addig visszaviszem a ruhákat. Utána, hogy érzed, el tudunk indulni? - * kérdezi, az utolsó üvegcsét is elrakva az övére erősített tartókába. Jobb minél előbb útnak indulni, hiszen biztos pihenőket is be kell iktatni, nehogy csak rosszabb helyzetbe kerüljön a másik. *
* A férfi kardokat kapott, Riri sejti, hogy ugyanolyan indokkal, amiért ő amulettet. De ezzel most nem akar foglalkozni, sem azzal, ami újra gondolataira szakadt amikor meghallotta az öreg hangját. Száműzi inkább az egészet egy későbbi időre, most pedig mosolyogva pillant a mélységire. A táskája. Körbepillant, aztán mikor meglátja hamar feláll és odaviszi a férfinak.
Amaz kutatni kezd ő pedig elfordítva tekintetét, mégse illik belebámulni a táskába. Ezért kicsit meg is lepi a felajánlott üvegcsék látványa. *
- Ooh...biztos vagy benne? - * pillant Quantallre a lány. Legszívesebben visszautasítaná, hiszen fél, hogy fizetség gyanánt adja a másik ami pedig igazán nem tetszene a tündérkének, ám megbántani sem akarja azzal, hogy nem fogadja el, így végül mosolyogva elteszi őket. *
- Köszönöm szépen. Egyél kérlek, én addig visszaviszem a ruhákat. Utána, hogy érzed, el tudunk indulni? - * kérdezi, az utolsó üvegcsét is elrakva az övére erősített tartókába. Jobb minél előbb útnak indulni, hiszen biztos pihenőket is be kell iktatni, nehogy csak rosszabb helyzetbe kerüljön a másik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 620-639