//Laor és őrség//
*Fura alak. S lám, már is előítélet keletkezik. Laor nem is igazán ismeri a kancellárt, még is egyféle viszolygással gondol rá. Nem kedveli, és lehet ez enyhe kifejezés is. Tény, hogy ehhez vastagon hozzájárul a nevezett személy fura szokása, ha valóban van neki ilyen. A nép a szájára vette, és ott is tartja, csipkelődnek és pusmognak róla a háta mögött. Előítélet. Végül is Zhicca megvonja a vállát, mindenki azt gondol, amit akar. Bárki beleeshet ebbe a csapdába, elég egy apró félreértés, egy elhibázott tett, vagy egy rosszkor, hibásan elmondott mondat. Reméli, soha nem kerül ilyen helyzetbe. Más dolog, hogy az elmondottak miatt kicsit óvatosan némi fenntartással fog viseltetni a kancellár irányában.
S lám, már is itt az újabb félreértés. Laor szabadkozására, ő maga is ezt teszi, még kissé el is vörösödik. Hiszen ő nem is ezért mondta azt, amit.*
-Nem... nem így gondoltam. Bocsánat, én voltam félreérthető.
*Mielőtt még olyasmibe tenyerelne, amihez semmi köze. Na jó. Tény, hogy Laor nem ellenszenves, és az is a férfi mellé írható fel, hogy szinte azonnal szót értenek, könnyedén beszélgetnek, pedig valójában teljesen idegenek voltak eddig egymás számára. Az ajánlkozása a főzésre, vagy inkább sütésre, minden hátsó szándéktól mentes volt.*
-Én is csak ezért... a sültek miatt...
*Mindegy már, ebből lehet nem fog jól kijönni. Inkább nem kéne ezt tovább ragozni. Legyint egy aprót.
Végül Laor menti a helyzetet azzal, hogy témát váltva kérdez, igaz, nem válaszol Zhicca kérdésére, de ez most nem is lényeg. Megpróbálja legyűrni a zavarát, és nagy levegőt véve, válaszol.*
-Jobbára kard. Szúró-vágó fegyverek. És önszorgalomból egy kicsit a számszeríjhez is értek valamennyit. Bár az őr szerint *Int kezével a kapuban álló felé, kihez közelednek.* az a gyengék és ügyetlenek fegyvere. Mert az íjász az legalább ott kezdődik, ahol ő van.
*Némi halvány keserűséggel jegyzi ezt meg. Nem mintha túlságosan zokon vette volna az őrtől, csak ha mélyen magába néz, nem esett jól. Más dolog, hogy részben osztja az igazát. Hozzá kell tenni azt is, hogy valóban sokat kell még tanulnia. S lehet, egyszer majd lecseréli a számszeríjat egy rendes íjra.
Közben el is érik a kaput, és mi tagadás, az őr most sincs jobb színben, mint korábban volt. Csak némán bólint és némi kínnal az arcán hozza ki a felszerelését. Zhicca átveszi azt, majd halkan hozzáfűzi.*
-Gyógyító látott már? Talán kereshetnél egyet.
*Nem mintha kenyere lenne az aggódás, vagy a gondoskodás, de hát még is csak társak lesznek. A leginkább meg azon aggódik, hogy a másik ne legyen fertőző. Végül Laor felé fordul vissza.*
-Megmutatod a többi helyet is, vagy van valami sürgős dolgod?
*Nem szeretné feltartani a másikat, elvégre azt sem tudja még milyen beosztásban van Laor. Más kérdés, hogy szívesen beszélgetne még, időzne még a társaságában.*