//Radkraal//
~Idegen, idegen, idegen. Talán mégsem volt annyira jó ötlet. Sokan csak elmennek mellettem, és senki nem invitál be, csak furcsállva néz. Talán ez azt jelenti, hogy mégsem tartozom ide. Nem nekem szólt a harang.~
*Gondolkodik el Mofi, bár igyekszik kitartónak lenni, és minden felé szegezett tekintetre válaszol egy picinyke mosollyal, mielőtt elkapja és leszegezi a tekintetét. Azt tudja, hogy feladni nem fogja, ám belépni sem lép be, amíg valaki erre nem kéri vagy utasítja. Tiszteletlenségnek gondolja. Szerencsére azonban két ismerős alak is felbukkan, és meg is szólítja őt.*
-Jajj Syvyan, annyira örülök, hogy itt vagy! Azt hittem már teljesen egyedül leszek.
*Azonnal az elf mellé ugrik, és belé is karol, ha hagyja. Tudja jól, hogy a hölgyeknek csak felajánlani illik az ilyesmit a férfiak irányába, ám jelenleg annyira örül annak, hogy valaki észrevette, hogy ez már csak később jut eszébe, ahogyan az is, hogy Syvyan nem bevezetni kívánta, hanem csak betessékelni, ám addigra már nem léphet ki se oldalra, se előre, hiszen úgy érzi, mindenki őket figyeli, ráadásul még Zekd is ott van, aki ismételten árvaságát hangoztatja. Mofi ugyan nem tudja, hogy sajnálja-e a srácot, vagy megmosolyogja-e ezt a remek kis cselt, hogy amiképpen ő gyermeki kinézetét, Zekd az anyátlanságát hangoztatva igyekszik előbbre jutni, ám jelenleg inkább azzal törődik, hogy megkönnyebbülve adja meg a választ a fiúnak egy kis mosolygós biccentés után, most már suttogósabbra véve a hangját, hogy ne keltsen feltűnést.*
-Szia Zekd! Nem, még én sem voltam soha. És... igen, ez szerintem jó ötlet.
*Teljesen a fiúkra bízza magát abban, hogy a helyiség mely részére vezetik, ahol pedig helyet találnak, ott azonnal közelebb húzza az ülőalkalmatosságot Syvyanhoz, és ha nem kérdezik külön, akkor izgatottan, néha kíváncsian körbepislantva várja, hogy történjen valami.*