Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-28 00:06:20
Üzenet elküldve: 2015-02-28 00:06:20
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Beidéző lábbusz körjárat a Hrallh felé – Ewangel figyelmébe//
*És nagyjából olyan lendülettel jelenik meg a kapu kívülről látható részén, mint ahogy eltűnt a belülről látható részéről. Már ha nyitva van, mert ha nem, akkor hajlamos felkenődni rá, vagy sokkal inkább türelmetlenül kérvényezni annak kinyitását, sietségre hivatkozva (ha kell többször is!). Kiérve viszont annál nagyobb lendülettel torpan meg. Idekintről csak a rókavadászokat kell begyűjtenie, meg esetleg Hrothgaart, ha épp még a kovácsműhelyben van. Meg valami Rilai-t. A kérdés az, hogy hol keresse őket? Sátrak? ~Zseniális, bekukkantunk minden sátorba, hátha találunk még valami érdekeset is.~ Mindenesetre megindul feléjük, közben megpróbálja felidézni a két alakot, akit először és utoljára a medgoly vadászat után látott. ~Nem, a csaj ennél karcsúbb volt. Meg formásabb... Mint például az ott, a lóval!~ Ahogy nézi (ezúttal még jobban, mint ahogy általában egy nőt megnézne) egyre biztosabb benne, hogy ő az akit keres. S hogy hogyan tudta az egyébként szita memóriája az ilyesmiket egyáltalán felidézni? Na, csodák azért még léteznek. Viszont a lány nem egyedül volt, és Kagan is többes számban említette őket, tehát a másik is erre kell, hogy legyen. Ezeket gondolja végig, miközben közeledik felé, ráadásul a lány megindul, és meg sem áll a patakig, ám előbb-utóbb utóléri.*
- Tiszteletem, ahranyom! Maga a hrókaphrémvadászok egyike, ugye? Hát a táhrsa mehhre kódohog?
*Kérdezi, csak úgy megbizonyosodás céljából, majd átadja a hírt:*
- Hmm, a vezéhr gyűlést tahrt, és titeket is ott akahr látni.
*Nyilván kivárja, amennyiben van hozzáfűznivalója, vagy kérdése a lánynak – annál is inkább, mivel hogy a Rilai nevűhöz honnan talál kiindulópontot azon kívül, hogy „sátrak”, arról bizony halványlila kisegítőfogalma sincs. A legkényelmesebb az lenne, ha a nő egészen véletlenül idetévedne, de tényeg...*
*És nagyjából olyan lendülettel jelenik meg a kapu kívülről látható részén, mint ahogy eltűnt a belülről látható részéről. Már ha nyitva van, mert ha nem, akkor hajlamos felkenődni rá, vagy sokkal inkább türelmetlenül kérvényezni annak kinyitását, sietségre hivatkozva (ha kell többször is!). Kiérve viszont annál nagyobb lendülettel torpan meg. Idekintről csak a rókavadászokat kell begyűjtenie, meg esetleg Hrothgaart, ha épp még a kovácsműhelyben van. Meg valami Rilai-t. A kérdés az, hogy hol keresse őket? Sátrak? ~Zseniális, bekukkantunk minden sátorba, hátha találunk még valami érdekeset is.~ Mindenesetre megindul feléjük, közben megpróbálja felidézni a két alakot, akit először és utoljára a medgoly vadászat után látott. ~Nem, a csaj ennél karcsúbb volt. Meg formásabb... Mint például az ott, a lóval!~ Ahogy nézi (ezúttal még jobban, mint ahogy általában egy nőt megnézne) egyre biztosabb benne, hogy ő az akit keres. S hogy hogyan tudta az egyébként szita memóriája az ilyesmiket egyáltalán felidézni? Na, csodák azért még léteznek. Viszont a lány nem egyedül volt, és Kagan is többes számban említette őket, tehát a másik is erre kell, hogy legyen. Ezeket gondolja végig, miközben közeledik felé, ráadásul a lány megindul, és meg sem áll a patakig, ám előbb-utóbb utóléri.*
- Tiszteletem, ahranyom! Maga a hrókaphrémvadászok egyike, ugye? Hát a táhrsa mehhre kódohog?
*Kérdezi, csak úgy megbizonyosodás céljából, majd átadja a hírt:*
- Hmm, a vezéhr gyűlést tahrt, és titeket is ott akahr látni.
*Nyilván kivárja, amennyiben van hozzáfűznivalója, vagy kérdése a lánynak – annál is inkább, mivel hogy a Rilai nevűhöz honnan talál kiindulópontot azon kívül, hogy „sátrak”, arról bizony halványlila kisegítőfogalma sincs. A legkényelmesebb az lenne, ha a nő egészen véletlenül idetévedne, de tényeg...*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:43:00
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:43:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Éjszaka //
*A bódét és a cuccokat, amiket nem tud megmozdítani a többiekre hagyja. A szőröket is kipakolta a nagy házba, ahova most megint betér. Lehúz a szőrmék kupacáról egy szép fekete bundát, reméli, hogy medve. Szereti a macikat. Hátára dobja a súlyos bőrt és egy sarokba húzza odabent a házban, mert nem akar útban lenni a sátraknál. Az eső csak kopog, kint járkál egy őrző, a gyilokjáró meg tele van nyilasokkal. A legjobb hely a csucsulásra. Maga alá hajtja a szőrt, majd a felső részét is befedi vele. A bunda alatt végre elég oltalmat érez ahhoz, hogy megigazítsa a tőrét. Lecsavarja a csillagokat rejtő kendőt róla, majd egyesíti a hüvelyt és a pengét. Azt behelyezi a mellénye alá rendeltetési helyére. A kendőt pedig a nyaka köré tekeri, lazán, de elég szorosan ahhoz, hogy ne essen le és a legkevesebbet mozduljon. Átöleli a medvebőrt és pillanatokon belül elalszik.*
// Reggel - Szép új Fogadó //
*Korán kel hajnalban. Első dolga, hogy vissza cipelje a szőrt a többi közé, majd kimegy az esőbe. Szakad még mindég. A bodega irányába néz, ahol elég hamar kinőtt egy nagyobb épület. Biztos az esőtől, gondolná, de igazából tudja, hogy az óriások munkája. Szép. Ügyesek azok a srácok, lányok. Mielőtt oda menne az épülethez keresnie kell egy dézsát, amint megtalálja le mossa az arcát és a nyakát a jéghideg vízben. Frissítő.
A nagyobb bodegához vezet az útja végül. Szélesre tárja annak ajtaját, hogy jobban elférjen, ha be kell hordania ezt-azt. A bőröket nyilván, azért lettek összeszedve. Mielőtt elmenne értük kerít egy seprűt, amivel az esetleges építkezési maradványokat kitessékelheti az ajtón, majd ha végez a bőrökre koncentrál. Azzal vissza megy a másik házba és egyesével, kettesével hordja az állatokat, gyorsan, hogy ne ázzanak fölöslegesen. Ha Rilai időközben feltűnik köszön neki és utalgat rá, hogy segítsen csinálni ezt azt. Lassan bekerül az összes szőrme, egyelőre az egyik sarokba helyezi őket, nem tudja melyik lesz a fekvő helyiség. Aztán a bodegában tartott tányérokat, fazekakat, eszközöket hurcolja be. Lényeg, hogy lássák, hogy ténykedik.*
*A bódét és a cuccokat, amiket nem tud megmozdítani a többiekre hagyja. A szőröket is kipakolta a nagy házba, ahova most megint betér. Lehúz a szőrmék kupacáról egy szép fekete bundát, reméli, hogy medve. Szereti a macikat. Hátára dobja a súlyos bőrt és egy sarokba húzza odabent a házban, mert nem akar útban lenni a sátraknál. Az eső csak kopog, kint járkál egy őrző, a gyilokjáró meg tele van nyilasokkal. A legjobb hely a csucsulásra. Maga alá hajtja a szőrt, majd a felső részét is befedi vele. A bunda alatt végre elég oltalmat érez ahhoz, hogy megigazítsa a tőrét. Lecsavarja a csillagokat rejtő kendőt róla, majd egyesíti a hüvelyt és a pengét. Azt behelyezi a mellénye alá rendeltetési helyére. A kendőt pedig a nyaka köré tekeri, lazán, de elég szorosan ahhoz, hogy ne essen le és a legkevesebbet mozduljon. Átöleli a medvebőrt és pillanatokon belül elalszik.*
// Reggel - Szép új Fogadó //
*Korán kel hajnalban. Első dolga, hogy vissza cipelje a szőrt a többi közé, majd kimegy az esőbe. Szakad még mindég. A bodega irányába néz, ahol elég hamar kinőtt egy nagyobb épület. Biztos az esőtől, gondolná, de igazából tudja, hogy az óriások munkája. Szép. Ügyesek azok a srácok, lányok. Mielőtt oda menne az épülethez keresnie kell egy dézsát, amint megtalálja le mossa az arcát és a nyakát a jéghideg vízben. Frissítő.
A nagyobb bodegához vezet az útja végül. Szélesre tárja annak ajtaját, hogy jobban elférjen, ha be kell hordania ezt-azt. A bőröket nyilván, azért lettek összeszedve. Mielőtt elmenne értük kerít egy seprűt, amivel az esetleges építkezési maradványokat kitessékelheti az ajtón, majd ha végez a bőrökre koncentrál. Azzal vissza megy a másik házba és egyesével, kettesével hordja az állatokat, gyorsan, hogy ne ázzanak fölöslegesen. Ha Rilai időközben feltűnik köszön neki és utalgat rá, hogy segítsen csinálni ezt azt. Lassan bekerül az összes szőrme, egyelőre az egyik sarokba helyezi őket, nem tudja melyik lesz a fekvő helyiség. Aztán a bodegában tartott tányérokat, fazekakat, eszközöket hurcolja be. Lényeg, hogy lássák, hogy ténykedik.*
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:26:03
Üzenet elküldve: 2015-02-27 21:26:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sátor – este//
-Ki tudja, ha Chiarinak dolgozol, lehet, hogy kapnál te is valami fekhelyet éjjelre. *megvonja a vállát, aztán lehuppan a medvebőrre, s elveszi a felé nyújtott ételt. A cipót kettétöri, majd megszaglássza. Nem mintha attól félne, hogy ehetetlen, egyszerűen csak szereti a friss kenyér illatát, s ez kiül az arcára is, egy mosoly képében.*
-Finomnak tűnik. *bólogat Lia öndicséretét hallván, de nem rója fel a lánynak, hiszen egyértelmű, hogy amaz igyekszik a kedvében járni, bár be kell vallania, ez annyira nincs is ellenére. S miért is volna? Melyik férfi ne örülne annak, ha egy nő a kedvében akar járni?*
-Na, azt nem kétlem, hogy tűzzel-vassal megvédenéd az erényed, ha úgy hozná a szükség. *kuncog halkan, majd beleharap a cipóba, s elégedett vigyorral kezdi rágni. Meglehetősen éhes volt már, így aztán percek alatt betolja a levesnek jó a felét, a cipójával együtt, majd a küblit a nő felé nyújtja.*
-Köszönöm a vacsorát, igazán finom volt. *mert tud ő ám illedelmes fickó is lenni, na meg az igazságot is igen ritkán szokása elhallgatni.
Végigpillant a medvebőrön, majd a nőre nézve újfent megvonja a vállát.*
-Nekem teljesen mindegy, ezen ugyan nem fogunk összeveszni. *ledobja a csizmáját, megoldja az övét is, aztán megszabadulva a nadrágtól, be is bújik a prém alá, kényelmesen elfészkelődik, majd hanyatt fekve a karjait keresztezi a tarkója mögött, s elégedett sóhajjal néz felfelé. Bár még nincs egészen sötét, s a parázs is pislákol, azért a sátorban kellemes félhomály van, ennek ellenére viszont még mindig tökéletesen ki tudja venni Liát is, meg azt is, mit csinál, s jobb híján inkább bámulja őt, mint a semmit. Azt megígérte ugyan, hogy tisztességes marad, azt egyetlen szóval sem említette, hogy vakká is válna.*
-Ki tudja, ha Chiarinak dolgozol, lehet, hogy kapnál te is valami fekhelyet éjjelre. *megvonja a vállát, aztán lehuppan a medvebőrre, s elveszi a felé nyújtott ételt. A cipót kettétöri, majd megszaglássza. Nem mintha attól félne, hogy ehetetlen, egyszerűen csak szereti a friss kenyér illatát, s ez kiül az arcára is, egy mosoly képében.*
-Finomnak tűnik. *bólogat Lia öndicséretét hallván, de nem rója fel a lánynak, hiszen egyértelmű, hogy amaz igyekszik a kedvében járni, bár be kell vallania, ez annyira nincs is ellenére. S miért is volna? Melyik férfi ne örülne annak, ha egy nő a kedvében akar járni?*
-Na, azt nem kétlem, hogy tűzzel-vassal megvédenéd az erényed, ha úgy hozná a szükség. *kuncog halkan, majd beleharap a cipóba, s elégedett vigyorral kezdi rágni. Meglehetősen éhes volt már, így aztán percek alatt betolja a levesnek jó a felét, a cipójával együtt, majd a küblit a nő felé nyújtja.*
-Köszönöm a vacsorát, igazán finom volt. *mert tud ő ám illedelmes fickó is lenni, na meg az igazságot is igen ritkán szokása elhallgatni.
Végigpillant a medvebőrön, majd a nőre nézve újfent megvonja a vállát.*
-Nekem teljesen mindegy, ezen ugyan nem fogunk összeveszni. *ledobja a csizmáját, megoldja az övét is, aztán megszabadulva a nadrágtól, be is bújik a prém alá, kényelmesen elfészkelődik, majd hanyatt fekve a karjait keresztezi a tarkója mögött, s elégedett sóhajjal néz felfelé. Bár még nincs egészen sötét, s a parázs is pislákol, azért a sátorban kellemes félhomály van, ennek ellenére viszont még mindig tökéletesen ki tudja venni Liát is, meg azt is, mit csinál, s jobb híján inkább bámulja őt, mint a semmit. Azt megígérte ugyan, hogy tisztességes marad, azt egyetlen szóval sem említette, hogy vakká is válna.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 18:07:33
Üzenet elküldve: 2015-02-27 18:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Pillantása ide-oda lebben Dhaven és Hrothgaar mester között. Látja, hogy a mester egy ládikóba, afféle széfbe, zárja el a bevételt és magában megjegyzi, hogy azt bizony jól teszi. No nem mintha Lia tolvaj lenne, nem ám, az a kirívó eset Dhaven „romlott” vacsorájával nem számít, az nem is tolvajlás volt, inkább csak egy apróbb, szükség szülte szélhámosság.*
~Lehet, hogy a mester mindig akkor számol el, mikor egy-egy munka készen van. A pénz közös helyen pihen, nem a saját erszényébe tette. Bizonyára ki kell fizetni az alapanyagokat, meg a faszenet is, vagy ki tudja mit még.~
*Azon elmosolyodik, ahogy a törpe belemerül a munkába, látszólag nem is figyelve rájuk, miközben Dhaven rákérdez a sátorra. De aztán meg is lepődik rendesen, mikor kiderül, hogy Hrothgaar eleve úgy számolt, hogy ők ketten együtt...
Mikor Dhaven kézen fogja, a szeme sarkából pillant rá, de sejti megszólalni most nem lenne éppen jó. Észreveszi és elérti a férfi pillantását is.*
~A mesternek nem kell tudnia, hogy egy napja sincs, hogy először találkoztunk, már csak azért sem, mert Dhaven így nagyobb sátorhoz jut, és bizonyára zabos lenne rám, ha most belerondítanék a dolgába.~
*Így hát hallgat.
Meg azért az is szempont, hogy a férfi keze finom meleg, ahogy az ő átfázott ujjait fogja, és az a melegség a válláig kúszik. Eszébe jut az is, hogy a Bódénál a vállát fogta meg.*
~Meg azért a sátor, az sátor. Nekem egyedül talán nem is adnának, vagy ha mégis, hát csak egy ponyva lenne, semmi más, egyedül, a viharban. Fáznék egész éjjel, így meg még parazsat is vihetünk be. És a táborban mégiscsak Dhavent ismerem a legjobban. És annyi már bizonyos róla, hogy bántani nem fog. Azt tegnap is megtehette volna.~
*Azért a törpe kovácsmester szavaira a kellemes melegségről elpirul, de utána az arcára sikerít egy kis mosolyt, és ahogy a férfi úgy ő is köszönetet mond.*
– Köszönjük, mester. Legyen békés az éjszakád! *Teszi még hozzá, majd a kosárkát felkapva Dhaven után indul.*
– Jövök.
~Ezt se gondoltam volna soha, hogy ez így is mehet. Egyszavas kérdés, egyszavas válasz. Pedig jó lenne azért megbeszélni, mi is a helyzet ezzel a közös sátorral.~
//Sátor – este//
*Dhaven után lép be a sátorba, figyeli, ahogy a férfi lepakol, ő is leteszi az iszákját, meg a kosárkát is. Körbepillant, mintegy felmérve a sátor, majd a medvebőr méreteit, és úgy ítéli, valóban lehetséges, hogy a nélkül aludjanak, hogy akár egy hüvelyknyi részük is a másikhoz érne.*
– Való igaz, melegebb, mint egyedül. Bár gyanítom, hogy én magam úgyse kapnék sátrat, hanem összetennének valami vadidegennel.
~Ki tudja mifélével. Dhavent már ismerem. Ha pedig azt mondja, hogy tisztességes lesz, nos, eddig olyannak látom, akinek a szavára lehet adni.~
*Lassan bólint hát.*
– Ha kiderülne, hogy mégis gazfickó vagy, lennének módszereim, hogy nagyon megbánd. *Biztosítja a férfit komolyan, de aztán egy aprócska mosolyt is felvillant, jelezve, hogy ha viszont a férfi állja a szavát, akkor ővele sem lesz gond.
Amíg a férfi a parázs után néz, ő a kosárka tartalmát szemléli meg újra, és úgy ítéli, kifutja kettejüket, sőt talán még valami szerény reggelire is marad majd.
A visszatérő férfi a medvebőr legszélén ülve találhatja.
Felnéz, és elmosolyodik, kiveszi a szilkét és közvetlen a parázstartó vödör mellé állítja.*
– Pár perc és átmelegszik. Jó sűrű zöldséges szarvas-ragu leves. Aztán van még itt két szelet sült. *Mutatja.* Meg egy kisebb cipó. Ezt én dagasztottam és szaggattam.
~Ennyi kis dicsekvés még belefér, nem?~
– Az iszákomban meg van egy bambusztányér. *Kutat és elő is veszi a könnyű de erős anyagból készült tányért, és rápakol, majd előszed egy fából faragott kanalat is, végül a tőrét, bár gyanítja, hogy tőre és kanala a férfinak is van saját.*
– Kezd te a ragut! *Mosolyodik el.* Már biztosan langyos kicsit, persze melegen jobb lett volna, de majd legközelebb.
*Odakínálja a cipót is, vágjon vagy törjön a férfi, ahogy akarja.*
– Aztán a medvebőr melyik oldala lesz majd az enyém? *Emeli a férfira a tekintetét. Azt már nem kérdezi, horkol-e a másik, ha igen, hát majd azt is kibírja, neki bőven elég, ha nem csapkod és üt álmában.*
*Pillantása ide-oda lebben Dhaven és Hrothgaar mester között. Látja, hogy a mester egy ládikóba, afféle széfbe, zárja el a bevételt és magában megjegyzi, hogy azt bizony jól teszi. No nem mintha Lia tolvaj lenne, nem ám, az a kirívó eset Dhaven „romlott” vacsorájával nem számít, az nem is tolvajlás volt, inkább csak egy apróbb, szükség szülte szélhámosság.*
~Lehet, hogy a mester mindig akkor számol el, mikor egy-egy munka készen van. A pénz közös helyen pihen, nem a saját erszényébe tette. Bizonyára ki kell fizetni az alapanyagokat, meg a faszenet is, vagy ki tudja mit még.~
*Azon elmosolyodik, ahogy a törpe belemerül a munkába, látszólag nem is figyelve rájuk, miközben Dhaven rákérdez a sátorra. De aztán meg is lepődik rendesen, mikor kiderül, hogy Hrothgaar eleve úgy számolt, hogy ők ketten együtt...
Mikor Dhaven kézen fogja, a szeme sarkából pillant rá, de sejti megszólalni most nem lenne éppen jó. Észreveszi és elérti a férfi pillantását is.*
~A mesternek nem kell tudnia, hogy egy napja sincs, hogy először találkoztunk, már csak azért sem, mert Dhaven így nagyobb sátorhoz jut, és bizonyára zabos lenne rám, ha most belerondítanék a dolgába.~
*Így hát hallgat.
Meg azért az is szempont, hogy a férfi keze finom meleg, ahogy az ő átfázott ujjait fogja, és az a melegség a válláig kúszik. Eszébe jut az is, hogy a Bódénál a vállát fogta meg.*
~Meg azért a sátor, az sátor. Nekem egyedül talán nem is adnának, vagy ha mégis, hát csak egy ponyva lenne, semmi más, egyedül, a viharban. Fáznék egész éjjel, így meg még parazsat is vihetünk be. És a táborban mégiscsak Dhavent ismerem a legjobban. És annyi már bizonyos róla, hogy bántani nem fog. Azt tegnap is megtehette volna.~
*Azért a törpe kovácsmester szavaira a kellemes melegségről elpirul, de utána az arcára sikerít egy kis mosolyt, és ahogy a férfi úgy ő is köszönetet mond.*
– Köszönjük, mester. Legyen békés az éjszakád! *Teszi még hozzá, majd a kosárkát felkapva Dhaven után indul.*
– Jövök.
~Ezt se gondoltam volna soha, hogy ez így is mehet. Egyszavas kérdés, egyszavas válasz. Pedig jó lenne azért megbeszélni, mi is a helyzet ezzel a közös sátorral.~
//Sátor – este//
*Dhaven után lép be a sátorba, figyeli, ahogy a férfi lepakol, ő is leteszi az iszákját, meg a kosárkát is. Körbepillant, mintegy felmérve a sátor, majd a medvebőr méreteit, és úgy ítéli, valóban lehetséges, hogy a nélkül aludjanak, hogy akár egy hüvelyknyi részük is a másikhoz érne.*
– Való igaz, melegebb, mint egyedül. Bár gyanítom, hogy én magam úgyse kapnék sátrat, hanem összetennének valami vadidegennel.
~Ki tudja mifélével. Dhavent már ismerem. Ha pedig azt mondja, hogy tisztességes lesz, nos, eddig olyannak látom, akinek a szavára lehet adni.~
*Lassan bólint hát.*
– Ha kiderülne, hogy mégis gazfickó vagy, lennének módszereim, hogy nagyon megbánd. *Biztosítja a férfit komolyan, de aztán egy aprócska mosolyt is felvillant, jelezve, hogy ha viszont a férfi állja a szavát, akkor ővele sem lesz gond.
Amíg a férfi a parázs után néz, ő a kosárka tartalmát szemléli meg újra, és úgy ítéli, kifutja kettejüket, sőt talán még valami szerény reggelire is marad majd.
A visszatérő férfi a medvebőr legszélén ülve találhatja.
Felnéz, és elmosolyodik, kiveszi a szilkét és közvetlen a parázstartó vödör mellé állítja.*
– Pár perc és átmelegszik. Jó sűrű zöldséges szarvas-ragu leves. Aztán van még itt két szelet sült. *Mutatja.* Meg egy kisebb cipó. Ezt én dagasztottam és szaggattam.
~Ennyi kis dicsekvés még belefér, nem?~
– Az iszákomban meg van egy bambusztányér. *Kutat és elő is veszi a könnyű de erős anyagból készült tányért, és rápakol, majd előszed egy fából faragott kanalat is, végül a tőrét, bár gyanítja, hogy tőre és kanala a férfinak is van saját.*
– Kezd te a ragut! *Mosolyodik el.* Már biztosan langyos kicsit, persze melegen jobb lett volna, de majd legközelebb.
*Odakínálja a cipót is, vágjon vagy törjön a férfi, ahogy akarja.*
– Aztán a medvebőr melyik oldala lesz majd az enyém? *Emeli a férfira a tekintetét. Azt már nem kérdezi, horkol-e a másik, ha igen, hát majd azt is kibírja, neki bőven elég, ha nem csapkod és üt álmában.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 17:53:09
Üzenet elküldve: 2015-02-27 17:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Építők - este, befejezés//
* Mivel nincs külön feladat Morwon számára, így úgy veszi, hogy ugyanazt kell csak csinálni, mint idáig, csak egy kicsit nagyobb méretekben gondolkodva.
Gyorsan eltelt a nap. Alig kelt fel, máris jöttek dolgozni, s most nem csak hogy beszürkült az ég, hanem teljesen befeketedett minden. Csupán néhány fáklya áll az építők segítségére, habár az épület nagy részével elkészültek már. De ahogy Morwon észreveszi nem akarnak a többiek annyira sietni most, hogy Bry arrébb állt beszélgetni, vagy mit is csinálni...
Még néhány perc és a bódé helyén már áll is a fogadó. Pontosítva: a leendő fogadó. Ahhoz még valószínűleg kéne néhány kiegészítő, hogy üzembe léphessen, de a (jogos) fáradtság ellenére egész jó munkát végeztek.
~ Ha valami kell még, akkor holnap szólnak. ~ Gondolja, majd nagyot nyújtózik.
Mivel a közelben lévő fáklya egyre inkább távolodik, ami azt jelenti, hogy Kagannak nincs sok hozzáfűznivalója - bizonyára elégedett, vagy csak nincs kedve kifejezni nemtetszését -, így Morwon arra jut, hogy nem kell ma már többet dolgozni.
Elindul hát a biztonságosabb falak felé, vagy inkább az újonnan épült óriás-ház felé, de akárhová is megy, néhány percen belül már feküdni fog. Egy rövid idő, míg átgondolja, hogy mi lehet az egyre erősödő hangú kopogás, de aztán pereken belül leszáll a szemére az a bizonyos pillangó... *
* Mivel nincs külön feladat Morwon számára, így úgy veszi, hogy ugyanazt kell csak csinálni, mint idáig, csak egy kicsit nagyobb méretekben gondolkodva.
Gyorsan eltelt a nap. Alig kelt fel, máris jöttek dolgozni, s most nem csak hogy beszürkült az ég, hanem teljesen befeketedett minden. Csupán néhány fáklya áll az építők segítségére, habár az épület nagy részével elkészültek már. De ahogy Morwon észreveszi nem akarnak a többiek annyira sietni most, hogy Bry arrébb állt beszélgetni, vagy mit is csinálni...
Még néhány perc és a bódé helyén már áll is a fogadó. Pontosítva: a leendő fogadó. Ahhoz még valószínűleg kéne néhány kiegészítő, hogy üzembe léphessen, de a (jogos) fáradtság ellenére egész jó munkát végeztek.
~ Ha valami kell még, akkor holnap szólnak. ~ Gondolja, majd nagyot nyújtózik.
Mivel a közelben lévő fáklya egyre inkább távolodik, ami azt jelenti, hogy Kagannak nincs sok hozzáfűznivalója - bizonyára elégedett, vagy csak nincs kedve kifejezni nemtetszését -, így Morwon arra jut, hogy nem kell ma már többet dolgozni.
Elindul hát a biztonságosabb falak felé, vagy inkább az újonnan épült óriás-ház felé, de akárhová is megy, néhány percen belül már feküdni fog. Egy rövid idő, míg átgondolja, hogy mi lehet az egyre erősödő hangú kopogás, de aztán pereken belül leszáll a szemére az a bizonyos pillangó... *
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 16:41:01
Üzenet elküldve: 2015-02-27 16:41:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Éjjel majd reggel //
* Jó alaposan betakarózik a bundával, pontosabban mind a kettővel amit bent hagyott a sátorban. Most nem melegíti be külön a helyet, a finom meleg dupla bunda pontosan megteszi az éjszakára. Nem alszik mélyen, csak olyan felületesen, legalábbis az első egy-két órában biztosan, még várja vissza Alet mert nem tud a feladatáról. Aztán mikor álomittasan egyszer felkel, felül majd pedig kiles a sátron kívülre a sötét éjszakába kezdi már sejteni, hogy valami éjszakai feladattal bízta meg őt Kagan. Egy pillanatra elgondolkodik azon vajon épp mit csinálhat a félvér. Talán éjszakai edzésen van. Erre a gondolatra elmosolyodik majd visszabújik a finom meleg takarók alá. Aztán természetesen tovább lebben a képzelete. Talán bevetésen van. Szíve egy nagyot dobban de azonnal csitítgatni kezdi magát. Még biztosan nem, még alig ismerik itt őket. Végül egy belenyugvó ásítással befele fordul. Bárhogyan is legyen majd minden kiderül reggel, vagy délben, vagy este.
Arra ébred, hogy Ale bekuckózza magát mellé.*
- Merre voltál? *kérdezi miközben megfordul és gyengéden átöleli. Ha válaszol meghallgatja ha meg nem hát alszanak tovább. Jó óra múlva halkan oson ki a sátorból hadd aludjon Ale ameddig csak tud avagy engedik.
Hópehely levizitálásával kezdi a napot. A ló mint mindig, most is örömmel fogadja és a tegnapihoz képest csak annyit változik a helyzet, hogy miután átadta a két almát, csak úgy szőrén lóra is pattan.*
- A vízhez. *suttogja az állat fülébe mire az engedelmesen legaloppozik a közeli patakhoz.*
* Jó alaposan betakarózik a bundával, pontosabban mind a kettővel amit bent hagyott a sátorban. Most nem melegíti be külön a helyet, a finom meleg dupla bunda pontosan megteszi az éjszakára. Nem alszik mélyen, csak olyan felületesen, legalábbis az első egy-két órában biztosan, még várja vissza Alet mert nem tud a feladatáról. Aztán mikor álomittasan egyszer felkel, felül majd pedig kiles a sátron kívülre a sötét éjszakába kezdi már sejteni, hogy valami éjszakai feladattal bízta meg őt Kagan. Egy pillanatra elgondolkodik azon vajon épp mit csinálhat a félvér. Talán éjszakai edzésen van. Erre a gondolatra elmosolyodik majd visszabújik a finom meleg takarók alá. Aztán természetesen tovább lebben a képzelete. Talán bevetésen van. Szíve egy nagyot dobban de azonnal csitítgatni kezdi magát. Még biztosan nem, még alig ismerik itt őket. Végül egy belenyugvó ásítással befele fordul. Bárhogyan is legyen majd minden kiderül reggel, vagy délben, vagy este.
Arra ébred, hogy Ale bekuckózza magát mellé.*
- Merre voltál? *kérdezi miközben megfordul és gyengéden átöleli. Ha válaszol meghallgatja ha meg nem hát alszanak tovább. Jó óra múlva halkan oson ki a sátorból hadd aludjon Ale ameddig csak tud avagy engedik.
Hópehely levizitálásával kezdi a napot. A ló mint mindig, most is örömmel fogadja és a tegnapihoz képest csak annyit változik a helyzet, hogy miután átadta a két almát, csak úgy szőrén lóra is pattan.*
- A vízhez. *suttogja az állat fülébe mire az engedelmesen legaloppozik a közeli patakhoz.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 15:53:33
Üzenet elküldve: 2015-02-27 15:53:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven bólogat serényen a törp szavait hallva, s örül is, hiszen olybá tűnik, még csak nem is neki kell felállítania a sátrat, hanem eleve készen van, s csak arra vár, hogy a férfi birtokba vegye. S alkalmasint más vágya sincs, mint hogy egy jó vacsora után végre ledőlhessen pihenni. Rég nem aludt már nyugodtan, pár hete úton volt, s most, hogy az élete többé-kevésbé rendeződni látszik, legalábbis egyelőre, a legjobb, ami történhet vele, hogy szépen bebújik a medvebőr alá, s egy másik állat bőrét kezdi húzni, nevezetesen a lóét. Megfogja Lia kezét, nehogy nyíltan ellenkezni kezdjen a törppel, s jelentőségteljes pillantást küld a lány irányába.*
-Köszönöm, Hrothgaar mester. *biccent az apró termetű kovács felé, majd összekapja a cuccát, s elindul kifelé a műhelyből.*
-Na, jössz-e? *mosolyog Liára, majd, ha amaz követi, akkor távozik is.*
//Sátor - este//
*A sátorba lépve ledobja az egyik sarokba a holmiját, ami a pajzsból, a fejszéből, s a kardból áll, na meg abból a felgöngyölt medvebőrből, ami alatt éjjelente aludni szokott.*
-Arra gondoltam, aludhatsz itt, ha akarsz. jobb, mint egyedül, és olyan hideg sem lesz. *pillant Liára, miközben elrendezi szépen a medvebundát.*
-Ne aggódj, nem áll szándékomban semmi tisztességtelen dolgot tenni veled, csak hát... *megvonja a vállát, majd eszébe jut, mit is mondott Hrothgaar a parázstartóról.*
-Hozok be parazsat is, a medvebőr meg elég nagy kettőnknek, legfeljebb elhúzódsz a másik végébe, aztán kész. Na meg nem is kéne messzire szaladnod segítségért, ha kiderülne, hogy valamiféle gazfickó vagyok. *kacsint, majd elindul, hogy szavát állván kerítsen némi parazsat egy vödörben, hogy a sátrat felmelegítse. Ez nem is tart neki túl sokáig, tekintve, hogy pontosan tudja, mit hol keressen, így perceken belül visszatér a sátorba.*
-Meg is van... *szusszant, majd elhelyezi a vödröt, hogy ne legyen útban.*
-Valamiféle vacsorát emlegettél nemde? *pislog Liára ártatlanul, ami azt illeti meglehetősen éhes már, a nő másik alkarvédője pedig elkészült, így joggal gondolhat arra, hogy netán kap is abból a raguból, amit a lány emlegetett korábban.*
*Dhaven bólogat serényen a törp szavait hallva, s örül is, hiszen olybá tűnik, még csak nem is neki kell felállítania a sátrat, hanem eleve készen van, s csak arra vár, hogy a férfi birtokba vegye. S alkalmasint más vágya sincs, mint hogy egy jó vacsora után végre ledőlhessen pihenni. Rég nem aludt már nyugodtan, pár hete úton volt, s most, hogy az élete többé-kevésbé rendeződni látszik, legalábbis egyelőre, a legjobb, ami történhet vele, hogy szépen bebújik a medvebőr alá, s egy másik állat bőrét kezdi húzni, nevezetesen a lóét. Megfogja Lia kezét, nehogy nyíltan ellenkezni kezdjen a törppel, s jelentőségteljes pillantást küld a lány irányába.*
-Köszönöm, Hrothgaar mester. *biccent az apró termetű kovács felé, majd összekapja a cuccát, s elindul kifelé a műhelyből.*
-Na, jössz-e? *mosolyog Liára, majd, ha amaz követi, akkor távozik is.*
//Sátor - este//
*A sátorba lépve ledobja az egyik sarokba a holmiját, ami a pajzsból, a fejszéből, s a kardból áll, na meg abból a felgöngyölt medvebőrből, ami alatt éjjelente aludni szokott.*
-Arra gondoltam, aludhatsz itt, ha akarsz. jobb, mint egyedül, és olyan hideg sem lesz. *pillant Liára, miközben elrendezi szépen a medvebundát.*
-Ne aggódj, nem áll szándékomban semmi tisztességtelen dolgot tenni veled, csak hát... *megvonja a vállát, majd eszébe jut, mit is mondott Hrothgaar a parázstartóról.*
-Hozok be parazsat is, a medvebőr meg elég nagy kettőnknek, legfeljebb elhúzódsz a másik végébe, aztán kész. Na meg nem is kéne messzire szaladnod segítségért, ha kiderülne, hogy valamiféle gazfickó vagyok. *kacsint, majd elindul, hogy szavát állván kerítsen némi parazsat egy vödörben, hogy a sátrat felmelegítse. Ez nem is tart neki túl sokáig, tekintve, hogy pontosan tudja, mit hol keressen, így perceken belül visszatér a sátorba.*
-Meg is van... *szusszant, majd elhelyezi a vödröt, hogy ne legyen útban.*
-Valamiféle vacsorát emlegettél nemde? *pislog Liára ártatlanul, ami azt illeti meglehetősen éhes már, a nő másik alkarvédője pedig elkészült, így joggal gondolhat arra, hogy netán kap is abból a raguból, amit a lány emlegetett korábban.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-27 15:39:46
Üzenet elküldve: 2015-02-27 15:39:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely és napváltás//
*A kisebb ütközés szerencsére tényleg nem okoz komolyabb fennakadást a leány részéről. Nem sérült, nyakát nem szegte, és Hrothgaar sem bukfencezett át rajta, bár az lehet még kellemes is lett volna... átbucskázni puha dombocskákon, miegymás... A műhelyben egyre romló fényviszonyok miatt ideje beizzítani a lámpákat és a törpe kovács így is tesz az egyikkel. A munkaasztal szélére teszi a lámpást és a többiekkel mit sem törődve nekiesik a fémszerkezetnek, ami majd Kramlaf kesztyűjét fogja gazdagítani.*
~Nem fogja bírni a csúszka része, így nem adhatom oda.~
*Korholja magát a majdnem hogy kontár munkáért, és sűrű fejcsóválások és morgolódások között szétkapja a dolgot. Töri a nagy busa fejét, hogyan is lehetne megoldani a problémát, amikor az írnok-lovag megszakítja elmélkedésében.*
- Hogy mi? *kérdezi hökkenve és a férfi válla felett áttekintve Dhavenre néz kérdő tekintettel* Ööö, izé, rendben van lovag uram. Térjen be hozzánk máskor is!
*Búcsúzik tőle a törpe és a megkapott érméket abba a kis ládikóba helyezi, amit Akheel-tól kapott még korábban.*
~A kovácsműhely megtakarított kis pénze ebben a ládikában fog pihenni eztán.~
*Odakintről vezérük kiáltása hallatszik, Hrothgaar még csak a hang irányába se fordítja a fejét, merően bámulja az asztalon fekvő kisebb fémlapokat. Feje kissé kezd elnehezülni. Gyors, pörgős nap volt eddig a mai és több felé is kellett figyelnie, több minden el is intézett. Merengéséből Dhaven rázza fel.*
- Hogy mondod? A sátor. Persze, persze... *szakállás fésülgeti ujjaival, úgy folytatja a beszédet* Kinn most épül majd a város, a lakóházak, de még nem bontottuk le a sátrak nagyját. Ha kimész az ajtón, jobb kéz felé lentebb kicsit lesz egy nagyobbacska sátor. *tekintete itt a lányra siklik és a törpe arcán halvány mosoly-féle jelenik meg* Kényelmes, tágas, egy embernek tán túl tágas is...
*Ezzel ő elintézettnek ítéli a dolgot, bár a biztonság kedvéért még odaszól.*
- A vihartól meg ne tartsatok, kiállja a szelet meg az esőt is a ponyva. De adhatok egy parázstartó vedret, ha gondoljátok, kellemes melegséghez... hehe.
*Göcög fel jó kedélyűen és úgy dönt, inkább lezártnak tekinti ezt a napot. Még közli Dhavennal, hogy most szabadon távozhat, ha nincs már semmi, amit félbehagyott volna és ha a két ember elhagyja az amonruadhi kovácsműhelyt, Hrothgaar nekilát, hogy rendet rakjon. Az ablakokat bezárja, a zsalukat úgyszintén. Kiviszi és kiönti a használt vizet és frisset hoz helyébe. Odabent pedig helyére teszi a szerszámokat... mármint az általa preferált helyekre. Hrothgaarnak megvan a maga ízlése, megvan, hogyan szereti egy ilyen belső tér berendezését és aszerint is pakol. Másnak lehet kusza vagy épp kaotikus, de ő így szokta meg, neki így a legkönnyebb. Beletelik azért egy jó idő, mire végez magában, de nem bánja most, hogy nincs társasága. Az előző naphoz hasonlóan, ma is ő őrzi a tüzet éjjel. Újfent kinn alszik a műhelyben. Ekkor támad érdekes gondolata.*
~Mi lenne, ha bővítenénk a műhelyt egy nagyobbacska helységgel? Itt lakhatnék közvetlenül a műhelyben, vagy a műhely mellett... meg persze Yadiria is...~
*Az eleredő eső kopogása a zsalukon nosztalgikus hangulattal tölti el, bent, a kellemes meleg tűzhely táján sokkal elviselhetőbb ez a fajta nyálas idő, mint ha kinn lenne. Hrothgaar amúgy sem szeret bőrig ázni. A műhely ajtajában álldogál egy darabig még, míg el nem unja az esőcseppek monoton dobolását, majd bevihazrik a táborba, hogy Yadiriát megkeresse. Ha sikerrel jár év rá tudja venni a lányt, hogy aludjon kinn vele, akkor kellemes estének néz elébe, ha viszont nem sikerül meglelnie a lányt, vagy épp nem tudja rávenni, hogy tartson vele, akkor elköszön tőle és visszavonul a kovácsműhelybe, hogy egyedül fogyassza el vacsoráját és térjen nyugovóra.*
*A kisebb ütközés szerencsére tényleg nem okoz komolyabb fennakadást a leány részéről. Nem sérült, nyakát nem szegte, és Hrothgaar sem bukfencezett át rajta, bár az lehet még kellemes is lett volna... átbucskázni puha dombocskákon, miegymás... A műhelyben egyre romló fényviszonyok miatt ideje beizzítani a lámpákat és a törpe kovács így is tesz az egyikkel. A munkaasztal szélére teszi a lámpást és a többiekkel mit sem törődve nekiesik a fémszerkezetnek, ami majd Kramlaf kesztyűjét fogja gazdagítani.*
~Nem fogja bírni a csúszka része, így nem adhatom oda.~
*Korholja magát a majdnem hogy kontár munkáért, és sűrű fejcsóválások és morgolódások között szétkapja a dolgot. Töri a nagy busa fejét, hogyan is lehetne megoldani a problémát, amikor az írnok-lovag megszakítja elmélkedésében.*
- Hogy mi? *kérdezi hökkenve és a férfi válla felett áttekintve Dhavenre néz kérdő tekintettel* Ööö, izé, rendben van lovag uram. Térjen be hozzánk máskor is!
*Búcsúzik tőle a törpe és a megkapott érméket abba a kis ládikóba helyezi, amit Akheel-tól kapott még korábban.*
~A kovácsműhely megtakarított kis pénze ebben a ládikában fog pihenni eztán.~
*Odakintről vezérük kiáltása hallatszik, Hrothgaar még csak a hang irányába se fordítja a fejét, merően bámulja az asztalon fekvő kisebb fémlapokat. Feje kissé kezd elnehezülni. Gyors, pörgős nap volt eddig a mai és több felé is kellett figyelnie, több minden el is intézett. Merengéséből Dhaven rázza fel.*
- Hogy mondod? A sátor. Persze, persze... *szakállás fésülgeti ujjaival, úgy folytatja a beszédet* Kinn most épül majd a város, a lakóházak, de még nem bontottuk le a sátrak nagyját. Ha kimész az ajtón, jobb kéz felé lentebb kicsit lesz egy nagyobbacska sátor. *tekintete itt a lányra siklik és a törpe arcán halvány mosoly-féle jelenik meg* Kényelmes, tágas, egy embernek tán túl tágas is...
*Ezzel ő elintézettnek ítéli a dolgot, bár a biztonság kedvéért még odaszól.*
- A vihartól meg ne tartsatok, kiállja a szelet meg az esőt is a ponyva. De adhatok egy parázstartó vedret, ha gondoljátok, kellemes melegséghez... hehe.
*Göcög fel jó kedélyűen és úgy dönt, inkább lezártnak tekinti ezt a napot. Még közli Dhavennal, hogy most szabadon távozhat, ha nincs már semmi, amit félbehagyott volna és ha a két ember elhagyja az amonruadhi kovácsműhelyt, Hrothgaar nekilát, hogy rendet rakjon. Az ablakokat bezárja, a zsalukat úgyszintén. Kiviszi és kiönti a használt vizet és frisset hoz helyébe. Odabent pedig helyére teszi a szerszámokat... mármint az általa preferált helyekre. Hrothgaarnak megvan a maga ízlése, megvan, hogyan szereti egy ilyen belső tér berendezését és aszerint is pakol. Másnak lehet kusza vagy épp kaotikus, de ő így szokta meg, neki így a legkönnyebb. Beletelik azért egy jó idő, mire végez magában, de nem bánja most, hogy nincs társasága. Az előző naphoz hasonlóan, ma is ő őrzi a tüzet éjjel. Újfent kinn alszik a műhelyben. Ekkor támad érdekes gondolata.*
~Mi lenne, ha bővítenénk a műhelyt egy nagyobbacska helységgel? Itt lakhatnék közvetlenül a műhelyben, vagy a műhely mellett... meg persze Yadiria is...~
*Az eleredő eső kopogása a zsalukon nosztalgikus hangulattal tölti el, bent, a kellemes meleg tűzhely táján sokkal elviselhetőbb ez a fajta nyálas idő, mint ha kinn lenne. Hrothgaar amúgy sem szeret bőrig ázni. A műhely ajtajában álldogál egy darabig még, míg el nem unja az esőcseppek monoton dobolását, majd bevihazrik a táborba, hogy Yadiriát megkeresse. Ha sikerrel jár év rá tudja venni a lányt, hogy aludjon kinn vele, akkor kellemes estének néz elébe, ha viszont nem sikerül meglelnie a lányt, vagy épp nem tudja rávenni, hogy tartson vele, akkor elköszön tőle és visszavonul a kovácsműhelybe, hogy egyedül fogyassza el vacsoráját és térjen nyugovóra.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-26 21:35:46
Üzenet elküldve: 2015-02-26 21:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Este - Éjjeli őrség//
-Arra gondoltam, igen.
*Vagyis bizonyára az elf vadászok hajának funkciója éppen azt a célt szolgálja, mint amit a karavánpihenőn látott férfié. Nem engedi, hogy futás közben beleakadjon a gallyakba, ágakba, vagy lövés előtt belelógjon a látómezőbe. Kiváló lesz talán arra is, hogy ne legyen a félvér olyan könnyen felismerhető.
Pontosan időben végez kedvese a férfi hajának elkészítésével, mert úgy fest, hogy több időt nem adott nekik a sors. Mindkettőjükhöz érkeznek, s Ewangel el is siet az óriás segítségére, Aletai pedig Kagan elé járul, aki úgy fest, máris jelentőségteljes feladattal bízza meg a félvért.*
-Rendben van Kagan, őrködöm.
*Nem tudja, hogy az itt mit is takar pontosan, így arra még rákérdez.*
~Kiváló alkalom lesz arra, hogy kipróbáljam az új köpenyem.~
*A gondosan összehajtott ruhadarabhoz lépdel, majd magára ölti úgy, hogy a fekete szín legyen kifelé. Beleolvad az éjszakába. A gyilokjárón álldogáló őr is csak akkor láthatja, ha egy-egy villámlás időlegesen fényt borít Amon Ruadhra. Természetesen, mire újra felvillan a sistergő fénycsóva, már nyoma sincs az orgyilkosnak. Az éjszaka a barátja, így tökéletesen bele is tud olvadni. Körülbelül félóránként járja körbe a területet az alvók álmát vigyázva, elosonva a sátrak között, az épülő ház mellett, miután mindig visszatér a sátrukhoz megpihenni és megszárítkozni. Ha fenyegetés érné a völgyet, ő ott terem. Ha a gyilokjáróhoz járul valaki, ő támadási közelségbe lopózva figyeli a sátrak közül, hogy amint fenyegetésként, vagy gyanúsan kezd el viselkedni, éhes kígyóként lecsaphasson rá.
Reggelig éber, aztán miután a tábor ébredezni kezd, csak akkor vonul vissza a sátrába és ha Kagan fel nem ébreszti, talán délig is eltart, míg kipiheni magát.*
-Arra gondoltam, igen.
*Vagyis bizonyára az elf vadászok hajának funkciója éppen azt a célt szolgálja, mint amit a karavánpihenőn látott férfié. Nem engedi, hogy futás közben beleakadjon a gallyakba, ágakba, vagy lövés előtt belelógjon a látómezőbe. Kiváló lesz talán arra is, hogy ne legyen a félvér olyan könnyen felismerhető.
Pontosan időben végez kedvese a férfi hajának elkészítésével, mert úgy fest, hogy több időt nem adott nekik a sors. Mindkettőjükhöz érkeznek, s Ewangel el is siet az óriás segítségére, Aletai pedig Kagan elé járul, aki úgy fest, máris jelentőségteljes feladattal bízza meg a félvért.*
-Rendben van Kagan, őrködöm.
*Nem tudja, hogy az itt mit is takar pontosan, így arra még rákérdez.*
~Kiváló alkalom lesz arra, hogy kipróbáljam az új köpenyem.~
*A gondosan összehajtott ruhadarabhoz lépdel, majd magára ölti úgy, hogy a fekete szín legyen kifelé. Beleolvad az éjszakába. A gyilokjárón álldogáló őr is csak akkor láthatja, ha egy-egy villámlás időlegesen fényt borít Amon Ruadhra. Természetesen, mire újra felvillan a sistergő fénycsóva, már nyoma sincs az orgyilkosnak. Az éjszaka a barátja, így tökéletesen bele is tud olvadni. Körülbelül félóránként járja körbe a területet az alvók álmát vigyázva, elosonva a sátrak között, az épülő ház mellett, miután mindig visszatér a sátrukhoz megpihenni és megszárítkozni. Ha fenyegetés érné a völgyet, ő ott terem. Ha a gyilokjáróhoz járul valaki, ő támadási közelségbe lopózva figyeli a sátrak közül, hogy amint fenyegetésként, vagy gyanúsan kezd el viselkedni, éhes kígyóként lecsaphasson rá.
Reggelig éber, aztán miután a tábor ébredezni kezd, csak akkor vonul vissza a sátrába és ha Kagan fel nem ébreszti, talán délig is eltart, míg kipiheni magát.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-26 20:50:08
Üzenet elküldve: 2015-02-26 20:50:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Este//
* A munkáját először az időjárás zavarja meg. Bármi is legyen, ha sötételf gyerekek potyognak is az égből, azt a bizonyos többször ismételt mosást kénytelen megejteni. A mosások között nyugodtan be is vonulhatnak beszélgetni, vagy akár alatta is mert a főzet inkább csak a világos színű anyagokra veszélyes.*
- Rejtett fonás? *kérdez vissza elgondolkodva. Ismer több fajta fonatot, ha kell szépen csavart mintában körbe, körbe fonja a félvér fürtjeit de, hogy mit ért ő rejtett fonás alatt azt nem tudja. Figyeli a magyarázatot, majd ráébred az lényeg, hogy a férfiak által használt változat legyen.*
- Igen, azt hiszem. Ismerem azt a fonást amivel az elf férfiak haját rendezik amikor vadászatra készülnek. *mondja mosolyogva és nemsokára igen hosszú munkába kezd. A festéssel készen van, most a hajat kell körülbelül tizenöt egyforma részre osztania. Türelemmunka az egész. Garantáltan Aletainak nem lesz kedve egyhamar kibontania miután végigülte a körülbelül két órás munkát. Időnként egy egy puszit ad az elfnek, afféle megnyugtató, csitító jelleggel. Ő akarta ezt a fonástechnikát, hát akkor most tűrje az elkészítését. Szerencsére épp az utolsó fonatot zárja le amikor meghallja Bryande hangját.*
- Épp, hogy. *mondja, amint Aletai elé pördülve megnézi magának szemből is.*
- Egészen jó. *szól* Mennem kell!. *teszi hozzá de szinte azonnal hallhatják Kagan kiáltását is.*
- Úgy látom neked is jelenésed van. *nevet fel majd kiles a sátorból. Az esőnek nem különösebben örül de a munkát amit az óriás nő kiad gyorsan el kell végezni.
Meghallgatja mi a feladat.*
- A szőrméket oda. *ismételi el majd rábólint. *Máris megyek! *mondja és megindul szépen soronként végig a sátrak között. Ahol életnek jelét látja oda nem lép be viszont ahol üres sátrat talál onnan kiveszi. Két három szőrmét visz egyszerre, sőt ha véletlenül valami komolyabb darabra akadna akkor azt egymagában cipeli be a kijelölt helyre. Jó néhány kört tesz meg, majd ha befejezte visszatér a sátorba és lepihen.*
* A munkáját először az időjárás zavarja meg. Bármi is legyen, ha sötételf gyerekek potyognak is az égből, azt a bizonyos többször ismételt mosást kénytelen megejteni. A mosások között nyugodtan be is vonulhatnak beszélgetni, vagy akár alatta is mert a főzet inkább csak a világos színű anyagokra veszélyes.*
- Rejtett fonás? *kérdez vissza elgondolkodva. Ismer több fajta fonatot, ha kell szépen csavart mintában körbe, körbe fonja a félvér fürtjeit de, hogy mit ért ő rejtett fonás alatt azt nem tudja. Figyeli a magyarázatot, majd ráébred az lényeg, hogy a férfiak által használt változat legyen.*
- Igen, azt hiszem. Ismerem azt a fonást amivel az elf férfiak haját rendezik amikor vadászatra készülnek. *mondja mosolyogva és nemsokára igen hosszú munkába kezd. A festéssel készen van, most a hajat kell körülbelül tizenöt egyforma részre osztania. Türelemmunka az egész. Garantáltan Aletainak nem lesz kedve egyhamar kibontania miután végigülte a körülbelül két órás munkát. Időnként egy egy puszit ad az elfnek, afféle megnyugtató, csitító jelleggel. Ő akarta ezt a fonástechnikát, hát akkor most tűrje az elkészítését. Szerencsére épp az utolsó fonatot zárja le amikor meghallja Bryande hangját.*
- Épp, hogy. *mondja, amint Aletai elé pördülve megnézi magának szemből is.*
- Egészen jó. *szól* Mennem kell!. *teszi hozzá de szinte azonnal hallhatják Kagan kiáltását is.*
- Úgy látom neked is jelenésed van. *nevet fel majd kiles a sátorból. Az esőnek nem különösebben örül de a munkát amit az óriás nő kiad gyorsan el kell végezni.
Meghallgatja mi a feladat.*
- A szőrméket oda. *ismételi el majd rábólint. *Máris megyek! *mondja és megindul szépen soronként végig a sátrak között. Ahol életnek jelét látja oda nem lép be viszont ahol üres sátrat talál onnan kiveszi. Két három szőrmét visz egyszerre, sőt ha véletlenül valami komolyabb darabra akadna akkor azt egymagában cipeli be a kijelölt helyre. Jó néhány kört tesz meg, majd ha befejezte visszatér a sátorba és lepihen.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-26 19:28:12
Üzenet elküldve: 2015-02-26 19:28:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Estefelé - Bryande Dhorgetor, Oriiza, Khan Lero //
*Ő bizony még ott van, a nagytöbbség által lepattintva ugyan, a vacsorát végigasszisztálta, figyelget, méricskél. Mégis lelkesen ugrik Oriiza segítségére.*
- Bízd csak ide! Segítek! - *Felpattan, halomba rakja a megüresedett edényeket, korsókat, ilyesmit. Kötényéről többé-kevésbé tisztának látszó rongyot fejt le, végigtörli a szabad felületeket, a mellette tüsténkedő Oriiza által kijelölt helyre halmozza a koszos konyhaneműt.*
- Gondolom olyan, mint mosogatódézsa, szivacs amolyan felesleges rongyrázás egy ilyen helyen. - *Félszegen felkuncog.* - Lesz itt még kutyára kés, csak legyenkész a csodafogadó.
*Mentében mutatóujjal vállon pöccinti Khan Lerót, ha a pasas még mindig ott ücsörög.*
- Hát ezt aztán jól megkaptad... Rómeó! Szép! - *Komisz vigyora legott szélesedik.* - Ahogy a hölgyet hallottad, záróra közeleg. Tán tényleg Taknyos Törpének fogják hívni a korcsmát, csak hogy örülj. Megyek, és megálmodom a nevét. Haaj.
*Egy jóízű ásítással, lapockaropogtatással kísérve a motyójához ballag, vállára kanyarítja a viharvert útiköpönyeget. Visszafordul, Oriizához. A karján tartott holt állatkompániából leemel egy szőrbundát.*
- Kölcsönveszem. A kulcsok, tényleg. Nagyon jó. Mit zárunk vele? - *Tanul, figyel, pár nap ésmegtanulja a rendet. Csendben végignézi a ceremóniát, bölcsen bólint, már szakrális titkok tudója. Akinél a pia, annál a hatalom. Tetszőleges mássalhangzók behelyettesíthetők. Később, nagyon szippant a hűs, esős éjszakai levegőbe. Sajnálatos módon ő szívből imádja a csúnya időt, zivatart, az égzengést, a kis jeges tűnyomokat kezén, ahogy a csuklya alól kitartja, hadd érje az eső. Egy sátrat keres, s talál, félreesőbb helyen. Az egyik sarjában elhelyezi ingóságait. Elfészkelődik a csent bunda alatt, orrát belefúrja a dohos szőrbe. Sokáig nem tud még aludni, a sötétben éber, csillogó szemmel hallgatja a sátor tetejét verő kíméletlen, hűs éji zivatar zaját.*
*Ő bizony még ott van, a nagytöbbség által lepattintva ugyan, a vacsorát végigasszisztálta, figyelget, méricskél. Mégis lelkesen ugrik Oriiza segítségére.*
- Bízd csak ide! Segítek! - *Felpattan, halomba rakja a megüresedett edényeket, korsókat, ilyesmit. Kötényéről többé-kevésbé tisztának látszó rongyot fejt le, végigtörli a szabad felületeket, a mellette tüsténkedő Oriiza által kijelölt helyre halmozza a koszos konyhaneműt.*
- Gondolom olyan, mint mosogatódézsa, szivacs amolyan felesleges rongyrázás egy ilyen helyen. - *Félszegen felkuncog.* - Lesz itt még kutyára kés, csak legyenkész a csodafogadó.
*Mentében mutatóujjal vállon pöccinti Khan Lerót, ha a pasas még mindig ott ücsörög.*
- Hát ezt aztán jól megkaptad... Rómeó! Szép! - *Komisz vigyora legott szélesedik.* - Ahogy a hölgyet hallottad, záróra közeleg. Tán tényleg Taknyos Törpének fogják hívni a korcsmát, csak hogy örülj. Megyek, és megálmodom a nevét. Haaj.
*Egy jóízű ásítással, lapockaropogtatással kísérve a motyójához ballag, vállára kanyarítja a viharvert útiköpönyeget. Visszafordul, Oriizához. A karján tartott holt állatkompániából leemel egy szőrbundát.*
- Kölcsönveszem. A kulcsok, tényleg. Nagyon jó. Mit zárunk vele? - *Tanul, figyel, pár nap ésmegtanulja a rendet. Csendben végignézi a ceremóniát, bölcsen bólint, már szakrális titkok tudója. Akinél a pia, annál a hatalom. Tetszőleges mássalhangzók behelyettesíthetők. Később, nagyon szippant a hűs, esős éjszakai levegőbe. Sajnálatos módon ő szívből imádja a csúnya időt, zivatart, az égzengést, a kis jeges tűnyomokat kezén, ahogy a csuklya alól kitartja, hadd érje az eső. Egy sátrat keres, s talál, félreesőbb helyen. Az egyik sarjában elhelyezi ingóságait. Elfészkelődik a csent bunda alatt, orrát belefúrja a dohos szőrbe. Sokáig nem tud még aludni, a sötétben éber, csillogó szemmel hallgatja a sátor tetejét verő kíméletlen, hűs éji zivatar zaját.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-26 08:41:10
Üzenet elküldve: 2015-02-26 08:41:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Estefelé - Bryande Dhorgetor, Rilai, Khan Lero //
*Amint a bőröket kihordta a sátorból, Lia segítségével, megy is szépen vissza a bódéhoz, mintha valaki azt említette volna, hogy korán zárjanak, talán az is az óriáslány volt. Rilai még talán ott van a Rómeójával, ezért hozzá fordul. Ő lesz itt majd a góré, ha egyszer felépül az-az ispotály.*
- Megkeresem a kulcsot, kihordom a maradékot, összekaparom a kályhát.
*Megereszt neki egy félmosolyt és egy fejbiccentést is. Ha segít neki jó, ha nem az is jó. Azzal fordul is sarkon és a bódéban kezd ténykedni. Egy helyre kaparja azt a falatnyi maradék húst, összeszedi a kenyeret, a borosüvegeket, kancsókat, poharakat, kupákat és szép lassan kihordja őket az asztalra. Nem hiszi, hogy az óriások kikerülnék őket az új fogadó felhúzása során. Amikor elkészült ezzel odaint az óriáslánynak.*
- Helló! Hova tegyem a cuccokat?
*Reméli nem az erődbe, mert oda nincs bejárása. Ha mást nem akkor majd beviszi ideiglenesen oda ahova a szőröket. Már épp fordulna vissza, amikor nekimegy az ücsörgő lovagnak.*
- Wáh! Rómeó! Segíts, vagy ne legyél útban!
*Nem is érti, miért veszi annyira, a szívére ezt az egészet, de mégsem nézheti tétlenül, ahogy az összes holmi a bódéban tönkremegy az építkezés során. A pazarlást nem szereti, és az italt sem, azért pusztítja ott ahol éri. A kályhát nem bírja el, azt majd intézik a nagyok, ahogy az esetlegesen fenn maradt hordókat sem tudja félvállra venni. A lócát és az asztalt is intézik a többiek. Már csak eloltja a kályhát, megkeresi a kulcsokat és megtette, ami tőle telt. Locsol egy kis vizet a tűzre, ami sercegve hal meg, a lakatok kulcsát reméli, hogy Hildi itt hagyta, s mikor megtalálja Rilai elé teszi őket. Mivel, már említettem, ő lesz az ispotály góréja, mellesleg azt sem tudja, hogy be kell e zárni, úgyis le lesz bontva. Talán a lakatokat eltehetnék. Az eső is mindjárt szakad, jelenleg csak csepereg. A kaja le van, takarva az nem ázik meg, nem mintha az állatoknak nem lenne mindegy, akik majd megeszik.*
*Amint a bőröket kihordta a sátorból, Lia segítségével, megy is szépen vissza a bódéhoz, mintha valaki azt említette volna, hogy korán zárjanak, talán az is az óriáslány volt. Rilai még talán ott van a Rómeójával, ezért hozzá fordul. Ő lesz itt majd a góré, ha egyszer felépül az-az ispotály.*
- Megkeresem a kulcsot, kihordom a maradékot, összekaparom a kályhát.
*Megereszt neki egy félmosolyt és egy fejbiccentést is. Ha segít neki jó, ha nem az is jó. Azzal fordul is sarkon és a bódéban kezd ténykedni. Egy helyre kaparja azt a falatnyi maradék húst, összeszedi a kenyeret, a borosüvegeket, kancsókat, poharakat, kupákat és szép lassan kihordja őket az asztalra. Nem hiszi, hogy az óriások kikerülnék őket az új fogadó felhúzása során. Amikor elkészült ezzel odaint az óriáslánynak.*
- Helló! Hova tegyem a cuccokat?
*Reméli nem az erődbe, mert oda nincs bejárása. Ha mást nem akkor majd beviszi ideiglenesen oda ahova a szőröket. Már épp fordulna vissza, amikor nekimegy az ücsörgő lovagnak.*
- Wáh! Rómeó! Segíts, vagy ne legyél útban!
*Nem is érti, miért veszi annyira, a szívére ezt az egészet, de mégsem nézheti tétlenül, ahogy az összes holmi a bódéban tönkremegy az építkezés során. A pazarlást nem szereti, és az italt sem, azért pusztítja ott ahol éri. A kályhát nem bírja el, azt majd intézik a nagyok, ahogy az esetlegesen fenn maradt hordókat sem tudja félvállra venni. A lócát és az asztalt is intézik a többiek. Már csak eloltja a kályhát, megkeresi a kulcsokat és megtette, ami tőle telt. Locsol egy kis vizet a tűzre, ami sercegve hal meg, a lakatok kulcsát reméli, hogy Hildi itt hagyta, s mikor megtalálja Rilai elé teszi őket. Mivel, már említettem, ő lesz az ispotály góréja, mellesleg azt sem tudja, hogy be kell e zárni, úgyis le lesz bontva. Talán a lakatokat eltehetnék. Az eső is mindjárt szakad, jelenleg csak csepereg. A kaja le van, takarva az nem ázik meg, nem mintha az állatoknak nem lenne mindegy, akik majd megeszik.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 23:26:32
Üzenet elküldve: 2015-02-25 23:26:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Este//
*Az estébe hajló délután jórészt Oriiza tesztelésével, próbájával, illetve a kovácsok kalapálásával telik, Kagannak szinte fel sem tűnik, hogy meglepi őket az est.*
~ Meg ez a rohadt vihar. ~ *tagadhatatlanul rá fogja nyomni a bélyegét a törzs életére, mert tavaly a tavaszt még sátrakban, tábori körülmények között, megszokott közegükben vészelték át; most viszont már letelepedett népeknek számítanak.*
- Nem is rossz. *csatlakozik be Oriiza vizsgájába, ám az nem folytatódhat, mert a Pöttöm magához rendel minden elérhető erőforrást, hogy Azil ne maradjon szégyenbe.*
- Na. Ez már igen. *dörmögi, és a fokozatosan romló idő és az egyre mélyebb sötét dacára kint marad még az építőkkel. Kezében nagy fáklya lobog, azzal világítva nekik, hogy valami világosságot biztosítson - na meg, hogy Syoud ne kezdjen el árnyakra lövöldözni.*
- Aletai! Aletai, hol vagy *harsan a hangja, mert nem látja a fickót. Ha az előkerül a sátorból, akkor közvetlen parancsot kap.*
- Kellemetlen első feladattal leplek meg, Aletai. Külső őrség. *végigpillant a fél-elfen, majd elvigyorodik.*
- Nem hiszem, hogy gondot fog okozni, csak szar lesz az eső miatt. Menj, őrizd a népek álmát. *ha nem kerül elő, akkor keres valaki mást.*
//Éjjel//
*Miután elintézte az őrséget, elrendezte Amon Ruadh dolgát és beterelte a táborba, akit be kell, ő maga is nyugodni tér. Útja az elbontott Radkraal helyén át vezet felfelé.*
- Syoud, figyeljetek oda a kintiekre is! *kiált fel a tisztavérűnek, bár az valószínűleg magától is tudja, és előre utálja a dolgot. Nem jó viharban őrködni.*
*Szerencsére azonban ő vezér, ezért megteheti, hogy ilyenkor alszik. Megteheti, mert van kire bíznia népe sorsát. Ezért aztán felmegy a Nagycsarnokba, alaposan megrakja a kandallót, majd levetkőzik, és kardját a keze ügyébe helyezve elheveredik a medvebundán. Hamar jön az álom, miközben az eső kopogását és a dörgést hallgatja.*
*Az estébe hajló délután jórészt Oriiza tesztelésével, próbájával, illetve a kovácsok kalapálásával telik, Kagannak szinte fel sem tűnik, hogy meglepi őket az est.*
~ Meg ez a rohadt vihar. ~ *tagadhatatlanul rá fogja nyomni a bélyegét a törzs életére, mert tavaly a tavaszt még sátrakban, tábori körülmények között, megszokott közegükben vészelték át; most viszont már letelepedett népeknek számítanak.*
- Nem is rossz. *csatlakozik be Oriiza vizsgájába, ám az nem folytatódhat, mert a Pöttöm magához rendel minden elérhető erőforrást, hogy Azil ne maradjon szégyenbe.*
- Na. Ez már igen. *dörmögi, és a fokozatosan romló idő és az egyre mélyebb sötét dacára kint marad még az építőkkel. Kezében nagy fáklya lobog, azzal világítva nekik, hogy valami világosságot biztosítson - na meg, hogy Syoud ne kezdjen el árnyakra lövöldözni.*
- Aletai! Aletai, hol vagy *harsan a hangja, mert nem látja a fickót. Ha az előkerül a sátorból, akkor közvetlen parancsot kap.*
- Kellemetlen első feladattal leplek meg, Aletai. Külső őrség. *végigpillant a fél-elfen, majd elvigyorodik.*
- Nem hiszem, hogy gondot fog okozni, csak szar lesz az eső miatt. Menj, őrizd a népek álmát. *ha nem kerül elő, akkor keres valaki mást.*
//Éjjel//
*Miután elintézte az őrséget, elrendezte Amon Ruadh dolgát és beterelte a táborba, akit be kell, ő maga is nyugodni tér. Útja az elbontott Radkraal helyén át vezet felfelé.*
- Syoud, figyeljetek oda a kintiekre is! *kiált fel a tisztavérűnek, bár az valószínűleg magától is tudja, és előre utálja a dolgot. Nem jó viharban őrködni.*
*Szerencsére azonban ő vezér, ezért megteheti, hogy ilyenkor alszik. Megteheti, mert van kire bíznia népe sorsát. Ezért aztán felmegy a Nagycsarnokba, alaposan megrakja a kandallót, majd levetkőzik, és kardját a keze ügyébe helyezve elheveredik a medvebundán. Hamar jön az álom, miközben az eső kopogását és a dörgést hallgatja.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:57:42
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:57:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely, főleg//
*Látja Dhaven pillantását, és picit megborzong tőle. Akkor nézett így, mikor rájött, hogy ő bizony megeszi azt a „romlott” vacsorát. Az pedig ismert, mit csinált utána. Nem tombolt, nem ütött, csak lelépett. Egy szó nélkül. Ám most Lia sajnálná, ha a férfi újfent csak eltűnne.*
~Illetve, ha úgy akarna elmenni, hogy nem szól előtte nekem. Nem mintha szólnia kellene persze. De akkor sem esne jól, na.~
*Gyanítja, hogy ez az egész fizetség dolog még nincs lefutva, de reménykedik, hogy a két kovács megállapodásra tud majd jutni.*
~ A műhely ugye Hrothgaaré, de Dhavenre meg szükség lenne, és a férfi nem rabszolga, hogy ingyen dolgozzon.~
*Mikor Dhaven felé fordul, kis mosollyal húzza fel a ruhája ujját és csatolja le a jobb alkarjáról a védőt. Ez bizony messze nem olyan csilivili, amilyenné a balt varázsolta délelőtt a férfi.*
– Köszönöm. Nem akartam megzavarni az alkudozást *Teszi hozzá halkan.* Sem láb alatt lenni. *Céloz a kicsit szórakozottnak tűnő törpe mesterre, aki beléütközött.*
– Kaptam. Chiari felvitt minket az erődbe, ahol hármasban főztük meg az estebédet a törzsnek. Chiari, Ewa és én. *Mesél vidáman.* Aztán jött a főnök, és Chiarit elhívta, így Ewával ketten fejeztük be. De ő sem akart bent maradni, mert a kedvese idekint van. Így megkérdeztük és rábólintottak, hogy összerakhatjuk a mi vacsoránkat és az őrség meg kiengedett. Tehát a fizetség majdnem az, ami délben, csak még finomabb. *Pillant a férfira, és a kis vesszőkosárkában lévő ételre gondol, a ragura, a húsra és egy kis cipóra a sok közül, amit ő dagasztott és formázott.*
~Vihar. Na, még ez kell a nyakunkba! Így sincs épp meleg, ha még vihar is jön befagy a fenekünk! Meg minden vizes lesz!~
*A maga részéről reméli Hrothgaar mester tényleg ad sátrat, aztán koppan le neki egy kínos kis részlet. Az a sátor Dhavené lenne!*
~És én hol alszom majd?~
*Szóra nyitni nem meri a száját, kérdezni még úgysem, csak a férfira pillant újra.
Ekkor találnak rá.
A műhely elől hallja a hívó szót, valaki a nevén szólítja.*
~Ilyen ismert lettem hirtelen? Nofene!~
*Nem akar rossz benyomást kelteni, így az ajtóhoz megy, és a küszöbről hallgatja, mit kellene tennie. Nem egy nehéz feladat és ő tud gyors lenni.*
- Bizonyára a vihar miatt kell ennyire a segítség *Találgat.* Dhaven, csak tíz perc, megyek és jövök, addig itt hagyom a dolgaimat.
~Ő bizonyára odafigyel, hogy más ne nyúlhasson semmimhez.~
*Kifordul a műhelyből, és futva indul a sátrak felé, az elsőben semmi, a másodikban csak birka, a harmadikban is, majd a negyedikben egy medve. Látja ám, hogy a Bódéból ismert félelf lány is szedi a bőröket, így gyorsabban haladnak. Végül úgy durván hat sátort néz át, a bőrökkel már óvatosabban közlekedik, de elbírja őket, erős a válla és a karja, a súly meg annyira nem nagy. Lepakol mindent a mutatott helyre, majd az első esőcseppeket megérezvén elnézést kér, hiszen őt várják, remélhetőleg, és amúgy is mindene a kovácsműhelyben maradt. Futva indul vissza, és szerencsére oda is ér még mielőtt a felhők tényleg nekiállnának sírni.*
– Már meg is jöttem! *Jelenti be, nagyjából feleslegesen, mert biztos észrevették, hogy belépett.* Csúnya idő készül kint. Pórul járhat, akinek nincs hol aludnia.
~Azaz én. Például. Na, Lia, ez alig volt ám célzatos.~
*Halkan sóhajt, és kissé bizonytalanul, az alsó ajkát beharapva néz Dhavenre.*
~Az alkarvédőm egy dolog. Az estebéd egy másik. De mi lesz utána?~
*Látja Dhaven pillantását, és picit megborzong tőle. Akkor nézett így, mikor rájött, hogy ő bizony megeszi azt a „romlott” vacsorát. Az pedig ismert, mit csinált utána. Nem tombolt, nem ütött, csak lelépett. Egy szó nélkül. Ám most Lia sajnálná, ha a férfi újfent csak eltűnne.*
~Illetve, ha úgy akarna elmenni, hogy nem szól előtte nekem. Nem mintha szólnia kellene persze. De akkor sem esne jól, na.~
*Gyanítja, hogy ez az egész fizetség dolog még nincs lefutva, de reménykedik, hogy a két kovács megállapodásra tud majd jutni.*
~ A műhely ugye Hrothgaaré, de Dhavenre meg szükség lenne, és a férfi nem rabszolga, hogy ingyen dolgozzon.~
*Mikor Dhaven felé fordul, kis mosollyal húzza fel a ruhája ujját és csatolja le a jobb alkarjáról a védőt. Ez bizony messze nem olyan csilivili, amilyenné a balt varázsolta délelőtt a férfi.*
– Köszönöm. Nem akartam megzavarni az alkudozást *Teszi hozzá halkan.* Sem láb alatt lenni. *Céloz a kicsit szórakozottnak tűnő törpe mesterre, aki beléütközött.*
– Kaptam. Chiari felvitt minket az erődbe, ahol hármasban főztük meg az estebédet a törzsnek. Chiari, Ewa és én. *Mesél vidáman.* Aztán jött a főnök, és Chiarit elhívta, így Ewával ketten fejeztük be. De ő sem akart bent maradni, mert a kedvese idekint van. Így megkérdeztük és rábólintottak, hogy összerakhatjuk a mi vacsoránkat és az őrség meg kiengedett. Tehát a fizetség majdnem az, ami délben, csak még finomabb. *Pillant a férfira, és a kis vesszőkosárkában lévő ételre gondol, a ragura, a húsra és egy kis cipóra a sok közül, amit ő dagasztott és formázott.*
~Vihar. Na, még ez kell a nyakunkba! Így sincs épp meleg, ha még vihar is jön befagy a fenekünk! Meg minden vizes lesz!~
*A maga részéről reméli Hrothgaar mester tényleg ad sátrat, aztán koppan le neki egy kínos kis részlet. Az a sátor Dhavené lenne!*
~És én hol alszom majd?~
*Szóra nyitni nem meri a száját, kérdezni még úgysem, csak a férfira pillant újra.
Ekkor találnak rá.
A műhely elől hallja a hívó szót, valaki a nevén szólítja.*
~Ilyen ismert lettem hirtelen? Nofene!~
*Nem akar rossz benyomást kelteni, így az ajtóhoz megy, és a küszöbről hallgatja, mit kellene tennie. Nem egy nehéz feladat és ő tud gyors lenni.*
- Bizonyára a vihar miatt kell ennyire a segítség *Találgat.* Dhaven, csak tíz perc, megyek és jövök, addig itt hagyom a dolgaimat.
~Ő bizonyára odafigyel, hogy más ne nyúlhasson semmimhez.~
*Kifordul a műhelyből, és futva indul a sátrak felé, az elsőben semmi, a másodikban csak birka, a harmadikban is, majd a negyedikben egy medve. Látja ám, hogy a Bódéból ismert félelf lány is szedi a bőröket, így gyorsabban haladnak. Végül úgy durván hat sátort néz át, a bőrökkel már óvatosabban közlekedik, de elbírja őket, erős a válla és a karja, a súly meg annyira nem nagy. Lepakol mindent a mutatott helyre, majd az első esőcseppeket megérezvén elnézést kér, hiszen őt várják, remélhetőleg, és amúgy is mindene a kovácsműhelyben maradt. Futva indul vissza, és szerencsére oda is ér még mielőtt a felhők tényleg nekiállnának sírni.*
– Már meg is jöttem! *Jelenti be, nagyjából feleslegesen, mert biztos észrevették, hogy belépett.* Csúnya idő készül kint. Pórul járhat, akinek nincs hol aludnia.
~Azaz én. Például. Na, Lia, ez alig volt ám célzatos.~
*Halkan sóhajt, és kissé bizonytalanul, az alsó ajkát beharapva néz Dhavenre.*
~Az alkarvédőm egy dolog. Az estebéd egy másik. De mi lesz utána?~
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:27:41
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:27:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Bryande Dhorgetor segítségére //
*Befejezi a beszélgetést és az ábrándozást. A dallal már korábban végzett. Az óriáslány, aki a sok másik nagydarabbal együtt ténykedik Amon Ruadh barbártanyán őt szólítja. Ő pedig van olyan kedves hangulatában, hogy méltóztassék felállni és oda lépni színe elé. Az elmondja, hogy hordják ki a sátrakból a szőröket. Unott képpel vállat von, ha már itt van akár segíthet is. Úgysem sokáig lesz a pályán. Felkutatja az üres sátrakat és kihámozza belőle a szőrméket. Van itt farkas, őz, vadkan talán még medve is. Kinézni a barbárokból, főleg az után, hogy az-az óriás beállított egy egész medvével a hátán, azon a napon, amikor ő megérkezett. Nagy erőfeszítést igényel, hogy felnyalábolja a nagy szőröket, ezért csak egyszerre kettőt visz. Mit tud tenni? Ha egyszer nem súlyemelésre használja az izmait, nincs meg szokva ilyen nemű feladatok ellátásához. Reméli, hogy azért senki nem fogja lenyilazni a gyilokjárón és nem nézik tolvajnak. Ha meg igen akkor irányíthatnak az óriás valagába is egy-egy nyilat.*
*Befejezi a beszélgetést és az ábrándozást. A dallal már korábban végzett. Az óriáslány, aki a sok másik nagydarabbal együtt ténykedik Amon Ruadh barbártanyán őt szólítja. Ő pedig van olyan kedves hangulatában, hogy méltóztassék felállni és oda lépni színe elé. Az elmondja, hogy hordják ki a sátrakból a szőröket. Unott képpel vállat von, ha már itt van akár segíthet is. Úgysem sokáig lesz a pályán. Felkutatja az üres sátrakat és kihámozza belőle a szőrméket. Van itt farkas, őz, vadkan talán még medve is. Kinézni a barbárokból, főleg az után, hogy az-az óriás beállított egy egész medvével a hátán, azon a napon, amikor ő megérkezett. Nagy erőfeszítést igényel, hogy felnyalábolja a nagy szőröket, ezért csak egyszerre kettőt visz. Mit tud tenni? Ha egyszer nem súlyemelésre használja az izmait, nincs meg szokva ilyen nemű feladatok ellátásához. Reméli, hogy azért senki nem fogja lenyilazni a gyilokjárón és nem nézik tolvajnak. Ha meg igen akkor irányíthatnak az óriás valagába is egy-egy nyilat.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:55:54
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Építők//
- Rendben. * Válaszol, s már indul is. Mintha néhány esőcsepp esett volna már rá, de még nem szakadt le az ég szerencsére. Mondjuk egy kis felfrissülés jól jöhetne most. Idáig folyton csak a hó esett, most végre víz is lesz. *
- Kaff... Kaff! * Kiált a másik óriásnak. *
- Kell még fa. * Lehet, hogy ő is hallotta, de minden bizonnyal jobban teszi Morwon, ha külön szól neki, a végén még elkezdené lebontani a házakat.
Ha követi, ha nem, Morwon ismét nekiáll a favágásnak. Most nem kell annyi fa valószínűleg, de azért néhányat kivág, majd viszi is fel. Siet, mivel nem akar nagyon megázni, pedig a felhők egyre inkább gyülekeznek a fellegekben, s a távolban gyakran hallatszanak a dörgések, melyeket nem mindig, de általában fényjelenség előz meg. Legalábbis Morwon nem mindig látja azokat, így annak tudja be, hogy nem mindig van fény is a "bumm" mellé.
Ha Kaff lement f átvágni, s még nem tért vissza, úgy őt is megpróbálja felhozni, hátha valóban a Pegazus fogadóig akarja ritkítani az erdőt.
~ Siessünk. ~ Gondolja, majd nekiáll a gyaluzásnak, majd mikor Azil végez a számolás, és mérés varázslatos tudományával, akkor az ő remélhetőleg nem túl sok szakszót használó beszédétől függően elkezdi rakosgatni a fákat, úgy, mint az előző két háznál is tették. *
- Rendben. * Válaszol, s már indul is. Mintha néhány esőcsepp esett volna már rá, de még nem szakadt le az ég szerencsére. Mondjuk egy kis felfrissülés jól jöhetne most. Idáig folyton csak a hó esett, most végre víz is lesz. *
- Kaff... Kaff! * Kiált a másik óriásnak. *
- Kell még fa. * Lehet, hogy ő is hallotta, de minden bizonnyal jobban teszi Morwon, ha külön szól neki, a végén még elkezdené lebontani a házakat.
Ha követi, ha nem, Morwon ismét nekiáll a favágásnak. Most nem kell annyi fa valószínűleg, de azért néhányat kivág, majd viszi is fel. Siet, mivel nem akar nagyon megázni, pedig a felhők egyre inkább gyülekeznek a fellegekben, s a távolban gyakran hallatszanak a dörgések, melyeket nem mindig, de általában fényjelenség előz meg. Legalábbis Morwon nem mindig látja azokat, így annak tudja be, hogy nem mindig van fény is a "bumm" mellé.
Ha Kaff lement f átvágni, s még nem tért vissza, úgy őt is megpróbálja felhozni, hátha valóban a Pegazus fogadóig akarja ritkítani az erdőt.
~ Siessünk. ~ Gondolja, majd nekiáll a gyaluzásnak, majd mikor Azil végez a számolás, és mérés varázslatos tudományával, akkor az ő remélhetőleg nem túl sok szakszót használó beszédétől függően elkezdi rakosgatni a fákat, úgy, mint az előző két háznál is tették. *
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:52:29
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:52:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
-A gesztenye leve ilyen hatású? És ha elázom, nem mosódik ki?
*Néz értetlenül. Nem ért ő az efféle finomságokhoz. Még jó, hogy a lány kiegészíti ilyen irányú ismereteit.*
-Jó lesz a vállig érő.
*Bólogat, talán egy kicsit megzavarva a haján dolgozó kedvesét. A tejből csak akkor iszik azonban, ha Ewa elmegy egy vödör vízért. Míg a lányra vár, az égre pillant.*
~Elég bizalmatlan felhők. Vajon lebírja nyírni a hajam, míg lesújt ránk az a vihar?~
*Nem ártana kicsit megfeszíteni előtte a sátort tartó köteleket, rögzítőcsapokat. Igen kellemetlen tud lenni, ha a hatalmas szél elviszi a fejük felől a védelmet, bár kétségtelen, hogy legalább gyakorlati választ kapna a félvér az először feltett kérdésre.*
-Tízpercenként? Négyszer?
*Lepődik meg, és kínjában beleiszik a kezében tartott tejes kupába.*
-De hisz az közel egy óra!
*Nincs annyi ideje soha. A mai nap így is kellően elhúzta a napot a rajzolással és a gondolkozással, míg a másik keményen dolgozott. Hát igen, ennyit arról is, hogy eljut még ma a kovácsműhelybe.*
-Tudsz olyan "belső fonást" csinálni? Mert akkor az megfelelő lenne.
*A kimondott szavakat idézőjelbe teszi, mert gőze sincs arról, hogy mi is a rejtett fonás valódi neve. Hogy szándékát megerősítse, kezével a fejére mutat és fűz némi magyarázatot is hozzá.*
-Láttam egyszer a Nap karavánpihenőnél egy sötét bőrű férfit. Olyan volt a haja, mintha a fejbőre lenne. Tudod milyen az?
*Ha szükséges, még körbe fogja írni. Talán az egyetlen kompromisszumos megoldásnak ez tűnhet, hiszen Aletainak jó, mert ha így készül el a haja, az felismerhetetlenebbé teszi az arcát, pont, mint a kopaszság, de Ewangelnek is jó, mert ha rejtve is, de megmarad a hosszabb haja, amit később a férfi kibonthat, ha a lány beletúrni kíván.*
-Persze azt már elég a sátorban is megcsinálni. Úgy látom esőre áll, így kirögzíteném egy kicsit jobban a vásznat.
*A sors humorérzéke, hogy néhány másodperccel a mondat után egy mély dörgés csattan ki az égbolt egy távoli szögletéből.*
-A gesztenye leve ilyen hatású? És ha elázom, nem mosódik ki?
*Néz értetlenül. Nem ért ő az efféle finomságokhoz. Még jó, hogy a lány kiegészíti ilyen irányú ismereteit.*
-Jó lesz a vállig érő.
*Bólogat, talán egy kicsit megzavarva a haján dolgozó kedvesét. A tejből csak akkor iszik azonban, ha Ewa elmegy egy vödör vízért. Míg a lányra vár, az égre pillant.*
~Elég bizalmatlan felhők. Vajon lebírja nyírni a hajam, míg lesújt ránk az a vihar?~
*Nem ártana kicsit megfeszíteni előtte a sátort tartó köteleket, rögzítőcsapokat. Igen kellemetlen tud lenni, ha a hatalmas szél elviszi a fejük felől a védelmet, bár kétségtelen, hogy legalább gyakorlati választ kapna a félvér az először feltett kérdésre.*
-Tízpercenként? Négyszer?
*Lepődik meg, és kínjában beleiszik a kezében tartott tejes kupába.*
-De hisz az közel egy óra!
*Nincs annyi ideje soha. A mai nap így is kellően elhúzta a napot a rajzolással és a gondolkozással, míg a másik keményen dolgozott. Hát igen, ennyit arról is, hogy eljut még ma a kovácsműhelybe.*
-Tudsz olyan "belső fonást" csinálni? Mert akkor az megfelelő lenne.
*A kimondott szavakat idézőjelbe teszi, mert gőze sincs arról, hogy mi is a rejtett fonás valódi neve. Hogy szándékát megerősítse, kezével a fejére mutat és fűz némi magyarázatot is hozzá.*
-Láttam egyszer a Nap karavánpihenőnél egy sötét bőrű férfit. Olyan volt a haja, mintha a fejbőre lenne. Tudod milyen az?
*Ha szükséges, még körbe fogja írni. Talán az egyetlen kompromisszumos megoldásnak ez tűnhet, hiszen Aletainak jó, mert ha így készül el a haja, az felismerhetetlenebbé teszi az arcát, pont, mint a kopaszság, de Ewangelnek is jó, mert ha rejtve is, de megmarad a hosszabb haja, amit később a férfi kibonthat, ha a lány beletúrni kíván.*
-Persze azt már elég a sátorban is megcsinálni. Úgy látom esőre áll, így kirögzíteném egy kicsit jobban a vásznat.
*A sors humorérzéke, hogy néhány másodperccel a mondat után egy mély dörgés csattan ki az égbolt egy távoli szögletéből.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:52:02
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:52:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bokrok rémei vége - újabb meló - Építők//
- Háh!
* Nevetett fel, mikor az utolsó giz-gaz is a helyére került. Ők ezzel végeztek is és vissza térnek a többiek mellé. Bry újabb parancsot ad, úgyhogy Niával együtt az erődbe mennek, fáklyákért. Amiket ki is hoznak és meggyújtanak majd, ha már kezd úgy sötétedni. Utána besegítenek még ebben-abban, gyalulni, vagy gallyazni. Meg a szőrmék össze szedése után ők neki is állnak lebontani a sátrakat. Ennyit még igazán meg tudnak tenni, ők annyira nem fáradtak el, mint a többiek. A bokrozásnak csak a legvége volt meredek, amikor már kötélen "lógott" az akció sikere érdekében. *
- Háh!
* Nevetett fel, mikor az utolsó giz-gaz is a helyére került. Ők ezzel végeztek is és vissza térnek a többiek mellé. Bry újabb parancsot ad, úgyhogy Niával együtt az erődbe mennek, fáklyákért. Amiket ki is hoznak és meggyújtanak majd, ha már kezd úgy sötétedni. Utána besegítenek még ebben-abban, gyalulni, vagy gallyazni. Meg a szőrmék össze szedése után ők neki is állnak lebontani a sátrakat. Ennyit még igazán meg tudnak tenni, ők annyira nem fáradtak el, mint a többiek. A bokrozásnak csak a legvége volt meredek, amikor már kötélen "lógott" az akció sikere érdekében. *
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:36:28
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:36:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építők - Azil, Morwon, Nia, Yadi//
- Belehúzunk és megcsináljuk.
* Jelenti ki magabiztosan. Óriások, jól bírják a munkát, és a termetükhöz képest gyorsak. Majd holnap pihennek. Jó lenne, ha estére már be tudnák lakni a helyet és nem a sátorban időznének. Főleg ha esni is fog. Kagan legalábbis ezt mondja, ő annyira nem érzi meg az ilyesmit. Lehet hogy bőgött valahol egy szamár? Hátra kiált Yadinak és Niának. *
- Yadi, Niana! Hozzatok fáklyákat és segítsetek be egy kicsit.
- Húzzunk bele!
* Kiáltja el magát, bár eddig is elégedett volt az óriástársai munkájával. *
- A bódét le kell bontani, és újat kell felhúzni a helyére. Nagyobbat. Azil már méricskél és kijelöli a helyét. Amit a bódéból fel lehet használni, azt használjuk fel. Kell egy pult is belé, meg egy fal, ami leválasztja majd a gyógyító részét a fogadótól. Vágjatok még fát Kaffal, és besegítek Azilnak.
* Azil leméri a hosszát, szélességét. Utána gondolatban betervezik a fogadót. Hol legyen a pult, a tűzrakóhely hová kerül, a "szállás" része meddig tart. És hogy honnantól van a gyógyító része, lakhelye, és így tovább. A vendégek ma már alhatnak is itt, csak hozzák magukkal a sátrakból a szőrméket. Vagy majd inkább szól valakinek, hogy azokat szedjék össze és hozzák be ide, a sátrak javát meg bontsák le. Vagy inkább mindet. E'Nissa tapasztja be a lyukakat, vagyis akkor. *
//Ewangel, Lia és Oriiza figyelmébe//
* Így vagy úgy, de előkeríti a három lányt és a segítségüket kéri. És jó is lenne, de még milyen jó, ha mind a hárman be tudnának segíteni. A munka nem nagy, nem nehéz és hamar végezhetnek vele. *
- Az üresen álló sátrakból kellene össze szedni a szőrméket. Kicsit használtak már, de a fogadóba jók lesznek fekvőhelynek. Csak gyűjtsétek őket össze és tegyétek be egy helyre abba az épületbe.
* Mutat a Hrallhra, amit elsőnek húztak fel itt kint. Onnan majd bepakolnak, ha eljött az ideje. *
- Belehúzunk és megcsináljuk.
* Jelenti ki magabiztosan. Óriások, jól bírják a munkát, és a termetükhöz képest gyorsak. Majd holnap pihennek. Jó lenne, ha estére már be tudnák lakni a helyet és nem a sátorban időznének. Főleg ha esni is fog. Kagan legalábbis ezt mondja, ő annyira nem érzi meg az ilyesmit. Lehet hogy bőgött valahol egy szamár? Hátra kiált Yadinak és Niának. *
- Yadi, Niana! Hozzatok fáklyákat és segítsetek be egy kicsit.
- Húzzunk bele!
* Kiáltja el magát, bár eddig is elégedett volt az óriástársai munkájával. *
- A bódét le kell bontani, és újat kell felhúzni a helyére. Nagyobbat. Azil már méricskél és kijelöli a helyét. Amit a bódéból fel lehet használni, azt használjuk fel. Kell egy pult is belé, meg egy fal, ami leválasztja majd a gyógyító részét a fogadótól. Vágjatok még fát Kaffal, és besegítek Azilnak.
* Azil leméri a hosszát, szélességét. Utána gondolatban betervezik a fogadót. Hol legyen a pult, a tűzrakóhely hová kerül, a "szállás" része meddig tart. És hogy honnantól van a gyógyító része, lakhelye, és így tovább. A vendégek ma már alhatnak is itt, csak hozzák magukkal a sátrakból a szőrméket. Vagy majd inkább szól valakinek, hogy azokat szedjék össze és hozzák be ide, a sátrak javát meg bontsák le. Vagy inkább mindet. E'Nissa tapasztja be a lyukakat, vagyis akkor. *
//Ewangel, Lia és Oriiza figyelmébe//
* Így vagy úgy, de előkeríti a három lányt és a segítségüket kéri. És jó is lenne, de még milyen jó, ha mind a hárman be tudnának segíteni. A munka nem nagy, nem nehéz és hamar végezhetnek vele. *
- Az üresen álló sátrakból kellene össze szedni a szőrméket. Kicsit használtak már, de a fogadóba jók lesznek fekvőhelynek. Csak gyűjtsétek őket össze és tegyétek be egy helyre abba az épületbe.
* Mutat a Hrallhra, amit elsőnek húztak fel itt kint. Onnan majd bepakolnak, ha eljött az ideje. *
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-25 17:36:32
Üzenet elküldve: 2015-02-25 17:36:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Megérti ő, főleg azt a részt, hogy rendes úriember formát kell felvegyen amikor bemennek mondjuk a városba áruért, mert hiába orgyilkos az ember e mellé másféle ismeretekre is szükség van.*
- Hoztam vagy harminc darab gesztenyét. *mondja Ewa amint felemelkedik és egy üres kicsi üstbe beleszórja feldarabolva őket majd vizet is tölt rá jó sokat és odateszi a tűzre.*
- Ezt használta néhány idősebb ember amikor a hajuk elkezdett őszülni. Kell főzni vagy fél órát majd lehűteni és jó alaposan megmosni a levével a hajad. *magyarázza pontosan mi is fog történni.*
- Olyan színt ad neki mint amilyen a gesztenye haja. Mármint a világosabbé. *teszi hozzá mosolyogva mert találkozott már egészen sötétbarna hajú gesztenyével is.
Ha ez a lehetőség megfelel Aletainak akkor amíg a vadgesztenye fő addig egy ollót is előhoz.*
- Vállig érőnek megfelel? *kérdezi. Tulajdonképpen eddig sem volt talán sokkal hosszabb így csak némi igazítást végez rajta ha megengedi. Ha esetleg rövidebbre kérné akkor rövidebbre vágja de a beretvapengét nem engedi a közelébe amíg egy cseppet is fontos Ewa a félvérnek.
Ha sikerült a hajvágásban közös megegyezésre jutniuk és a gesztenyefőzet is elkészült fürgén tölt egy csészébe Aletainak is tejet.*
- Igen, én is meglepődtem, hogy itt ilyesmit is lehet találni. *mondja mosolyogva amint kettőt hármat kortyol a saját csuprából de a következő pillanatban már teszi is le.*
- Hozok egy veder tiszta vizet. *jelenti be és hozza is majd a forró főzetet beleönti. Elgondolkodva néz szét. Kénytelenek lesznek idekint megoldani a gyors hajmosást majd egy törölközőt a feje köré tekerve besietni a biztonságos és jóval melegebb sátorba.
Amikor látja, hogy Ale teljesen végzett a vacsorával maga mellé hívja és hozzáfog a haja színezéséhez.*
- Többször át fog kelleni mosni, olyan tízpercenként, legalább négyszer vagy ötször hogy jó alaposan befogja az új szín. Ha jól emlékszem elég ha két három havonta újrafestjük. *mondja miközben a férfi nedves hajára egy törölközőt csavar.*
- Akkor most egy kicsit be, majd ismétlése következik.* kacsint és kegyetlen precizitással meg is csinálja az ötszöri festést és csak utána hagyja Aletajt pihenni.*
- Fonjam is le? *kérdezi végül.*
* Megérti ő, főleg azt a részt, hogy rendes úriember formát kell felvegyen amikor bemennek mondjuk a városba áruért, mert hiába orgyilkos az ember e mellé másféle ismeretekre is szükség van.*
- Hoztam vagy harminc darab gesztenyét. *mondja Ewa amint felemelkedik és egy üres kicsi üstbe beleszórja feldarabolva őket majd vizet is tölt rá jó sokat és odateszi a tűzre.*
- Ezt használta néhány idősebb ember amikor a hajuk elkezdett őszülni. Kell főzni vagy fél órát majd lehűteni és jó alaposan megmosni a levével a hajad. *magyarázza pontosan mi is fog történni.*
- Olyan színt ad neki mint amilyen a gesztenye haja. Mármint a világosabbé. *teszi hozzá mosolyogva mert találkozott már egészen sötétbarna hajú gesztenyével is.
Ha ez a lehetőség megfelel Aletainak akkor amíg a vadgesztenye fő addig egy ollót is előhoz.*
- Vállig érőnek megfelel? *kérdezi. Tulajdonképpen eddig sem volt talán sokkal hosszabb így csak némi igazítást végez rajta ha megengedi. Ha esetleg rövidebbre kérné akkor rövidebbre vágja de a beretvapengét nem engedi a közelébe amíg egy cseppet is fontos Ewa a félvérnek.
Ha sikerült a hajvágásban közös megegyezésre jutniuk és a gesztenyefőzet is elkészült fürgén tölt egy csészébe Aletainak is tejet.*
- Igen, én is meglepődtem, hogy itt ilyesmit is lehet találni. *mondja mosolyogva amint kettőt hármat kortyol a saját csuprából de a következő pillanatban már teszi is le.*
- Hozok egy veder tiszta vizet. *jelenti be és hozza is majd a forró főzetet beleönti. Elgondolkodva néz szét. Kénytelenek lesznek idekint megoldani a gyors hajmosást majd egy törölközőt a feje köré tekerve besietni a biztonságos és jóval melegebb sátorba.
Amikor látja, hogy Ale teljesen végzett a vacsorával maga mellé hívja és hozzáfog a haja színezéséhez.*
- Többször át fog kelleni mosni, olyan tízpercenként, legalább négyszer vagy ötször hogy jó alaposan befogja az új szín. Ha jól emlékszem elég ha két három havonta újrafestjük. *mondja miközben a férfi nedves hajára egy törölközőt csavar.*
- Akkor most egy kicsit be, majd ismétlése következik.* kacsint és kegyetlen precizitással meg is csinálja az ötszöri festést és csak utána hagyja Aletajt pihenni.*
- Fonjam is le? *kérdezi végül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595