Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 375 (7481. - 7500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7500. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 15:12:25
Üzenet elküldve: 2017-02-12 15:12:25
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Lorew nem ténfereg sokat (legalábbis saját véleménye szerint), és máris megpillant valakit, aki nemcsak közeledik feléje, hanem már messziről üdvözli is. Ha a szerzetes menekülni akarna, bizony nehéz dolga lenne, hiszen a nagydarab figura majdnem olyan szélsebesen száguld felé, mint a mítoszok fehér paripája, amely egyet ugrik, kettőt szökken, és máris odaért a világ másik felére. Az óriás is egyet csuklik, kettőt döccen, és már ott is van Lorew előtt. Közelről még nagyobb, nem úgy, mint mondjuk a tündérek, akik közelről is picik.*
- Üdvözlet *biccent* A Morwon? Az valami tisztség itt? Sajnos nem rendelkezem túl sok információval.
*Hogy az illető óriási, azt Lorew is látja, ebből meg rövid úton levonta következtetéseit a faját illetően. Viszont valóban, el is felejtett bemutatkozni:*
- Lorew Mazoral vagyok, ember, ha ez számít. Éppen egy nagyon fontos ügyben érkeztem. Ha te vagy itt a Morwon, akkor azt hiszem, neked is elmondhatom. Figyelmeztetlek, mondandóm megértéséhez fejlett intellektuális képességekre, és tökéletes koncentrációra van szükség. A koncentráláshoz kicsit kidughatod a nyelvedet is, sokan úgy szokták, ha nagyon figyelnek valamire. Szóval amit mondani fogok, az egyfajta örömhír is lehet neked, és az itteniek számára. Én a mágustoronyból jövök, az elmúlt napokban a pusztán vágtam keresztül, illetve a szántóföldeken, mert követtem Teysus jelét, hogy megtaláljam Eeyr félistenét. Nyilván hallottál már róluk, hiszen ők itt most az istenek. Persze a szél elég hülye irányba fújt, így egy bizonyos ponton túl már nem tudtam követni, ellenben elindultam a puszta szélén, majd át a szántóföldeken, és itt lyukadtam ki. Errefelé azt hiszem már csak a kikötő, meg a végtelen erdő van, szóval nagyjából fele-fele eséllyel hamarosan meg fognak titeket látogatni az istenek. Legalábbis egy istennek egy küldönce, bizonyos Nylisani. Legalábbis a szél ezt mondta. Vagyis Teysus ezt üzente a széllel, illetve hasonlót. Szerinte egész pontosan a puszta mélyére kellett volna mennem, de hát oda nem akartam, ott nincs semmi. Lényeg a lényeg, hamarosan isteni látogatás fog megtörténni itt, Amon Ruadhon. Nem tudsz esetleg véletlenül valami tervekről, amik erről szólnak? Nem ígértek semmit az istenek? Különös tekintettel Eeyrre? Valamiféle égi jelek? A csillagok állása nem jelzett előre semmilyen csodát?
*Nagyjából ennyi kérdés jut eszébe, aztán hagyja a helyi Morwont beszélni. Az a baj a megelőzésben, hogy senki sem tudhatja, mennyire sikerült. Ha túl hamar érkezett, akkor még rengeteget kell várnia. Mindegy, ideje az van... És ha választhat, hogy itt csapja agyon, vagy inkább arra használja, hogy a puszta mélyére gázoljon, amíg el nem ragadja a biztos halál, hát... akkor kicsit erre billen a mérleg.*
*Lorew nem ténfereg sokat (legalábbis saját véleménye szerint), és máris megpillant valakit, aki nemcsak közeledik feléje, hanem már messziről üdvözli is. Ha a szerzetes menekülni akarna, bizony nehéz dolga lenne, hiszen a nagydarab figura majdnem olyan szélsebesen száguld felé, mint a mítoszok fehér paripája, amely egyet ugrik, kettőt szökken, és máris odaért a világ másik felére. Az óriás is egyet csuklik, kettőt döccen, és már ott is van Lorew előtt. Közelről még nagyobb, nem úgy, mint mondjuk a tündérek, akik közelről is picik.*
- Üdvözlet *biccent* A Morwon? Az valami tisztség itt? Sajnos nem rendelkezem túl sok információval.
*Hogy az illető óriási, azt Lorew is látja, ebből meg rövid úton levonta következtetéseit a faját illetően. Viszont valóban, el is felejtett bemutatkozni:*
- Lorew Mazoral vagyok, ember, ha ez számít. Éppen egy nagyon fontos ügyben érkeztem. Ha te vagy itt a Morwon, akkor azt hiszem, neked is elmondhatom. Figyelmeztetlek, mondandóm megértéséhez fejlett intellektuális képességekre, és tökéletes koncentrációra van szükség. A koncentráláshoz kicsit kidughatod a nyelvedet is, sokan úgy szokták, ha nagyon figyelnek valamire. Szóval amit mondani fogok, az egyfajta örömhír is lehet neked, és az itteniek számára. Én a mágustoronyból jövök, az elmúlt napokban a pusztán vágtam keresztül, illetve a szántóföldeken, mert követtem Teysus jelét, hogy megtaláljam Eeyr félistenét. Nyilván hallottál már róluk, hiszen ők itt most az istenek. Persze a szél elég hülye irányba fújt, így egy bizonyos ponton túl már nem tudtam követni, ellenben elindultam a puszta szélén, majd át a szántóföldeken, és itt lyukadtam ki. Errefelé azt hiszem már csak a kikötő, meg a végtelen erdő van, szóval nagyjából fele-fele eséllyel hamarosan meg fognak titeket látogatni az istenek. Legalábbis egy istennek egy küldönce, bizonyos Nylisani. Legalábbis a szél ezt mondta. Vagyis Teysus ezt üzente a széllel, illetve hasonlót. Szerinte egész pontosan a puszta mélyére kellett volna mennem, de hát oda nem akartam, ott nincs semmi. Lényeg a lényeg, hamarosan isteni látogatás fog megtörténni itt, Amon Ruadhon. Nem tudsz esetleg véletlenül valami tervekről, amik erről szólnak? Nem ígértek semmit az istenek? Különös tekintettel Eeyrre? Valamiféle égi jelek? A csillagok állása nem jelzett előre semmilyen csodát?
*Nagyjából ennyi kérdés jut eszébe, aztán hagyja a helyi Morwont beszélni. Az a baj a megelőzésben, hogy senki sem tudhatja, mennyire sikerült. Ha túl hamar érkezett, akkor még rengeteget kell várnia. Mindegy, ideje az van... És ha választhat, hogy itt csapja agyon, vagy inkább arra használja, hogy a puszta mélyére gázoljon, amíg el nem ragadja a biztos halál, hát... akkor kicsit erre billen a mérleg.*
7499. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 14:30:41
Üzenet elküldve: 2017-02-12 14:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
* Óriásunk fülelve a legkisebb neszekre is, csendben álldogál a sátor előtt, mígnem egy ismerős hang meg nem szólítja. Most már biztos, hogy őt keresik, így el is indul abba a sátorba, ahonnan ezúttal szinte már biztosan hallotta a megszólítást. *
- Morwon, ne óbégass! Gyere-gyere... * Ismétli el csak halkan, miközben halad a sátor felé. Egyrészt, mert viccesnek találja megismételni, amit más mond; másrészt, mert így könnyebb értelmezni ezeket a hosszú mondatokat. A feladat egyszerűnek tűnik egyelőre. Ha hallása nem csal, akkor a Szellemjáró óbégat utána és azt akarja, hogy ő is menjen be a sátorba. Mondjuk a "gyere-gyere" nem teljesen fedi ezt, de Morwon nem az a fajta, aki nagyon elkezdene problémázni azon, hogy az ilyen utasítás mennyire pontos grammatikailag. Tehát ahelyett, hogy kérdezősködne tovább, hogy "én menjek?", "hova menjek?", "mi az élet értelme?" és a többi, inkább megvonja vállait és mikor eléri végre a sátor bejáratát, behúzza nyakát és kicsit hátát is begörbíti, úgy kukucskál be. *
- He? * Habár ez a kérdés alapjáraton csak a butaságról és arról tanúskodik, hogy aki kimondja, az valamit nem ért; esetünkben azonban Morwon nem csak ennyit fejez ki, hanem ő ezzel a "he"-vel az egész lelkét kiönti egy szóban a bent lévőknek. Ennyi, ez az egész, amivel a lehető legegyszerűbb módon ki lehet fejezni Morwon jelenlegi érzelmeit. Na, jó: ha nagyon akadékosak vagyunk, esetleg még hozzá lehet tenni a "he" után, hogy "éhes vagyok", de tekintettel arra, hogy Morwon nagyjából mindig éhes és a "he" tartalmazza az egész morwonizmus minden egyes részletét, így azt is tartalmazza valahol mélyen, elrejtve, hogy "éhes vagyok". Ezáltal minden további feleslegessé válik. A "he" mindent kifejez, ami Morwon, vagy ami morwon. *
- Ja, jó. * Ez pedig a megvilágosodást jelenthetné jobb helyeket, esetünkben azonban annak teljes hiányát takarja, ugyanis ha kap is az előző kérdésre választ, igen valószínűtlen, hogy Lea is elég morwonikus ahhoz, hogy hasonlóan tömör módon összefoglalja a választ is a kérdésre (ami Morwon nyelvén valahogy ekképp szólna valószínűleg: "meh").
Ha meg mégis elkezdi magyarázni a feleletet Morwon egyszerű kérdésére - kezdve attól, hogy "egyszer az istenek megteremtették a világot...", vagy ilyesmi -, akkor Morwon nagyjából két-három mondat múlva elveszítené a fonalat és ismét csak annyit mondana: "ja jó".
Végezetül, miután már minden világos az óriás számára (vagy nem), felkapja a vállára a kancellárt és viszi a máglyára. Noha egy kis ideig elgondolkodik azon, hogy kit kéne felkapnia (Achim holttestét vagy Habrertust), azonban mivel utóbbi sokkal kevésbé tűnik halottnak, így inkább a hullát viszi. Mert bár nincs szakképesítése arról, hogy professzionális holttest-kezelő, azt azonban még ő is tudja, hogy az élőket csak akkor szokás elégetni, ha boszorkányok, míg a halottakat minden esetben - kivéve, ha városiakról van szó, mert ők az értelem legcsekélyebb jeleit sem mutatva sírokba ássák a halottaikat. Pedig a földbe nem jó elásni a hullákat, elég csak néhány hónappal ezelőttre visszaemlékezni. Noha mostanában már talán sikerült annyi értelmet kicsikarniuk magukból Artheniorban is, hogy inkább elégessék a halottaikat, azonban ami azelőtt ment ott... Még jó, hogy Morwon nem tud róla, mert akkor lehet, hogy ő is az élőhalókhoz csatlakozott volna inkább - tekintettel arra, hogy még azokban is több életösztön van, halottságuk ellenére. S akkor arról még nem is volt szó, hogyha valaki a föld alatt van, akkor még évszázadok, vagy évezredek múlva is ott lesz a csontváza (hacsak ki nem ássa őket egy sírrabló, vagy egy hulla-feltámasztó bűvész-tanonc), míg ha elégetik, akkor a levegőben lesz és az azért sokkal jobb. No, akkor hát ilyen tudással bír óriásunk, így azt is tudja, hogy a hullát égetni kell. Nem kezd hát sírt ásni, helyette viszi a máglyához és szomorú. Szomorú, mert meghalt valaki, akit nem ismert. Mármint ismerni ismerte, csak azért nem elég személyesen és nem elég közelről. Annyit tudott Achimról, hogy hívták valahogy és sokan ismerték... Na, meg Tharg-szerűség volt, ha minden igaz. Egyszer talán még a nevét is tudta, de mostanra már teljesen kiment a fejéből, így most nem tudja ugyebár.
A Szellemjáró szavaira elhúzza a száját, mivel szívesen maradna még a meleg lángok közelében, azonban így inkább bólint és távozik, mert tudja, hogy ha túl sokáig marad egy helyben, könnyen munkára foghatják. *
- Na, jó. * S már indul is egy másik irányba, hogy valami mást csináljon. Lehet, hogy neki is kéne gyújtania egy nagy máglyát, mert az jó meleg. De nincs fa. Akkor meg fát kéne vágni. De nem akar fát vágni, mert nincs kedve és, mert éhes. Úgyhogy nem is akar máglyát rakni. Tulajdonképpen az lesz a legjobb, ha csak fagyoskodik a hideg levegőn, és majd akkor megközelíti Achim máglyáját, amikor Leáék már visszamennek a sátrukba. A szépséghibája csupán az ennek a tervnek, hogy nem tudja, mikor mennek onnan és nincs kedve egyfolytában azt figyelni, hogy ott vannak-e még, vagy inkább sem. Ennek értelmében továbbra is a legésszerűbb dolog, ha inkább csak beleszalad véletlenül valakibe, akitől majd nem unatkozik, és aki majd meghívja egy evésre és esetleg ivásra. Igen, az a legjobb ötlet mindközül (mind az egy közül, ha pontosak akarunk lenni). *
// Érkezés //
* Habár emberbe nem és értelmesbe sem nagy valószínűséggel fut bele az érkező létforma, de helyette kap egy Morwont. Már, ha nem rezel be annyira a három és fél méter magas monstrumtól, hogy inkább elrohanjon valamerre. Mármint kapni akkor is kap tulajdonképpen, csak akkor nem él a lehetőséggel, ugyebár.
Mikor óriásunk meglátja az aprócska embert, felcsillan a szeme és integet neki lapát kezeivel, majd nem tétovázik; egészen közel (pár méteres távolságot hagyva csupán) siet a barátságosnak tűnő alakhoz és meg is szólal. *
- Üdv nálunk! Itt én vagyok a Morwon! * Nagyon büszke címére, így nem akar olyan lényt látni a Vashegyen, vagy a közelében, aki nem tudja, hogy ki ő és mi ő. *
- Óriás vagyok ám. Te ki vagy? * Persze Morwon sem mindig ennyire barátságos, de azért általában nem szokott bizalmatlankodni, legfeljebb néhány alakkal, akik valamiért nem szimpatikusak neki. Mint például Jaz, aki már azelőtt csúnyán nézte a környéket, mielőtt megismerte volna Morwont. Lorew viszont egyelőre nem tűnik tolvajnak, se Jaznak (és a kettőnek egyszerre sem). Viszont másnak sem tűnik, legfeljebb embernek, de még az sem teljesen biztos. Ezért kérdezősködik hát. Ja, meg, mert szeretne egy barátot, aki meghívja enni és inni, ugyebár. De az persze csak mellékes dolog. *
* Óriásunk fülelve a legkisebb neszekre is, csendben álldogál a sátor előtt, mígnem egy ismerős hang meg nem szólítja. Most már biztos, hogy őt keresik, így el is indul abba a sátorba, ahonnan ezúttal szinte már biztosan hallotta a megszólítást. *
- Morwon, ne óbégass! Gyere-gyere... * Ismétli el csak halkan, miközben halad a sátor felé. Egyrészt, mert viccesnek találja megismételni, amit más mond; másrészt, mert így könnyebb értelmezni ezeket a hosszú mondatokat. A feladat egyszerűnek tűnik egyelőre. Ha hallása nem csal, akkor a Szellemjáró óbégat utána és azt akarja, hogy ő is menjen be a sátorba. Mondjuk a "gyere-gyere" nem teljesen fedi ezt, de Morwon nem az a fajta, aki nagyon elkezdene problémázni azon, hogy az ilyen utasítás mennyire pontos grammatikailag. Tehát ahelyett, hogy kérdezősködne tovább, hogy "én menjek?", "hova menjek?", "mi az élet értelme?" és a többi, inkább megvonja vállait és mikor eléri végre a sátor bejáratát, behúzza nyakát és kicsit hátát is begörbíti, úgy kukucskál be. *
- He? * Habár ez a kérdés alapjáraton csak a butaságról és arról tanúskodik, hogy aki kimondja, az valamit nem ért; esetünkben azonban Morwon nem csak ennyit fejez ki, hanem ő ezzel a "he"-vel az egész lelkét kiönti egy szóban a bent lévőknek. Ennyi, ez az egész, amivel a lehető legegyszerűbb módon ki lehet fejezni Morwon jelenlegi érzelmeit. Na, jó: ha nagyon akadékosak vagyunk, esetleg még hozzá lehet tenni a "he" után, hogy "éhes vagyok", de tekintettel arra, hogy Morwon nagyjából mindig éhes és a "he" tartalmazza az egész morwonizmus minden egyes részletét, így azt is tartalmazza valahol mélyen, elrejtve, hogy "éhes vagyok". Ezáltal minden további feleslegessé válik. A "he" mindent kifejez, ami Morwon, vagy ami morwon. *
- Ja, jó. * Ez pedig a megvilágosodást jelenthetné jobb helyeket, esetünkben azonban annak teljes hiányát takarja, ugyanis ha kap is az előző kérdésre választ, igen valószínűtlen, hogy Lea is elég morwonikus ahhoz, hogy hasonlóan tömör módon összefoglalja a választ is a kérdésre (ami Morwon nyelvén valahogy ekképp szólna valószínűleg: "meh").
Ha meg mégis elkezdi magyarázni a feleletet Morwon egyszerű kérdésére - kezdve attól, hogy "egyszer az istenek megteremtették a világot...", vagy ilyesmi -, akkor Morwon nagyjából két-három mondat múlva elveszítené a fonalat és ismét csak annyit mondana: "ja jó".
Végezetül, miután már minden világos az óriás számára (vagy nem), felkapja a vállára a kancellárt és viszi a máglyára. Noha egy kis ideig elgondolkodik azon, hogy kit kéne felkapnia (Achim holttestét vagy Habrertust), azonban mivel utóbbi sokkal kevésbé tűnik halottnak, így inkább a hullát viszi. Mert bár nincs szakképesítése arról, hogy professzionális holttest-kezelő, azt azonban még ő is tudja, hogy az élőket csak akkor szokás elégetni, ha boszorkányok, míg a halottakat minden esetben - kivéve, ha városiakról van szó, mert ők az értelem legcsekélyebb jeleit sem mutatva sírokba ássák a halottaikat. Pedig a földbe nem jó elásni a hullákat, elég csak néhány hónappal ezelőttre visszaemlékezni. Noha mostanában már talán sikerült annyi értelmet kicsikarniuk magukból Artheniorban is, hogy inkább elégessék a halottaikat, azonban ami azelőtt ment ott... Még jó, hogy Morwon nem tud róla, mert akkor lehet, hogy ő is az élőhalókhoz csatlakozott volna inkább - tekintettel arra, hogy még azokban is több életösztön van, halottságuk ellenére. S akkor arról még nem is volt szó, hogyha valaki a föld alatt van, akkor még évszázadok, vagy évezredek múlva is ott lesz a csontváza (hacsak ki nem ássa őket egy sírrabló, vagy egy hulla-feltámasztó bűvész-tanonc), míg ha elégetik, akkor a levegőben lesz és az azért sokkal jobb. No, akkor hát ilyen tudással bír óriásunk, így azt is tudja, hogy a hullát égetni kell. Nem kezd hát sírt ásni, helyette viszi a máglyához és szomorú. Szomorú, mert meghalt valaki, akit nem ismert. Mármint ismerni ismerte, csak azért nem elég személyesen és nem elég közelről. Annyit tudott Achimról, hogy hívták valahogy és sokan ismerték... Na, meg Tharg-szerűség volt, ha minden igaz. Egyszer talán még a nevét is tudta, de mostanra már teljesen kiment a fejéből, így most nem tudja ugyebár.
A Szellemjáró szavaira elhúzza a száját, mivel szívesen maradna még a meleg lángok közelében, azonban így inkább bólint és távozik, mert tudja, hogy ha túl sokáig marad egy helyben, könnyen munkára foghatják. *
- Na, jó. * S már indul is egy másik irányba, hogy valami mást csináljon. Lehet, hogy neki is kéne gyújtania egy nagy máglyát, mert az jó meleg. De nincs fa. Akkor meg fát kéne vágni. De nem akar fát vágni, mert nincs kedve és, mert éhes. Úgyhogy nem is akar máglyát rakni. Tulajdonképpen az lesz a legjobb, ha csak fagyoskodik a hideg levegőn, és majd akkor megközelíti Achim máglyáját, amikor Leáék már visszamennek a sátrukba. A szépséghibája csupán az ennek a tervnek, hogy nem tudja, mikor mennek onnan és nincs kedve egyfolytában azt figyelni, hogy ott vannak-e még, vagy inkább sem. Ennek értelmében továbbra is a legésszerűbb dolog, ha inkább csak beleszalad véletlenül valakibe, akitől majd nem unatkozik, és aki majd meghívja egy evésre és esetleg ivásra. Igen, az a legjobb ötlet mindközül (mind az egy közül, ha pontosak akarunk lenni). *
// Érkezés //
* Habár emberbe nem és értelmesbe sem nagy valószínűséggel fut bele az érkező létforma, de helyette kap egy Morwont. Már, ha nem rezel be annyira a három és fél méter magas monstrumtól, hogy inkább elrohanjon valamerre. Mármint kapni akkor is kap tulajdonképpen, csak akkor nem él a lehetőséggel, ugyebár.
Mikor óriásunk meglátja az aprócska embert, felcsillan a szeme és integet neki lapát kezeivel, majd nem tétovázik; egészen közel (pár méteres távolságot hagyva csupán) siet a barátságosnak tűnő alakhoz és meg is szólal. *
- Üdv nálunk! Itt én vagyok a Morwon! * Nagyon büszke címére, így nem akar olyan lényt látni a Vashegyen, vagy a közelében, aki nem tudja, hogy ki ő és mi ő. *
- Óriás vagyok ám. Te ki vagy? * Persze Morwon sem mindig ennyire barátságos, de azért általában nem szokott bizalmatlankodni, legfeljebb néhány alakkal, akik valamiért nem szimpatikusak neki. Mint például Jaz, aki már azelőtt csúnyán nézte a környéket, mielőtt megismerte volna Morwont. Lorew viszont egyelőre nem tűnik tolvajnak, se Jaznak (és a kettőnek egyszerre sem). Viszont másnak sem tűnik, legfeljebb embernek, de még az sem teljesen biztos. Ezért kérdezősködik hát. Ja, meg, mert szeretne egy barátot, aki meghívja enni és inni, ugyebár. De az persze csak mellékes dolog. *
7498. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 09:32:05
Üzenet elküldve: 2017-02-12 09:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon el nem tudja képzelni, hogy Trodd miért tartja szimpatikusabbak a Vezért, mint a Szellemjárót, de annyira nem fontos ez, hogy rákérdezzen. Az atya szó említésére feláll a szőr a hátán, és kérdően néz barátjára.*
-Azt hiszem egy életre elegem van az istenekből és a szolgáikból. Melyik entitást szolgálja ez az atya? *Húzza fel a szemöldökét. Akarja ő a pálinkát, de nem annyira, hogy megint ilyen isteni dolgokba belefolyjon. Ha az ötlete, amit a földműves elé tárt, úgy magában nem túl hasznos, azért csak sikerült vele előremozdítania a másikat ajándék terén. Bólogat a fenőkő tartóra az egy jó ötlet.*
-Szerintem eddig ez a leghasznosabb, de azért a tükrös dobozt se vesd el. Lehet, hogy egyszer úgy dönt, hogy levágja a szakállát. *Egyébként, fenőkőre Learonnak is szüksége lenne, ahogy tartóra is. Kezd életlenné válni a sajtvágója, és ha lesz majd sarlója, kaszája a munkákhoz, ahhoz is jó lesz, ha van. Fel is írja a gondolatai közé.*
-No! Akkor végül mit mondjak a kereskedőnek, ha találkozok vele? *Mert így a tükör és egyéb mellett felkerülhet más is a listára.*
*Learon el nem tudja képzelni, hogy Trodd miért tartja szimpatikusabbak a Vezért, mint a Szellemjárót, de annyira nem fontos ez, hogy rákérdezzen. Az atya szó említésére feláll a szőr a hátán, és kérdően néz barátjára.*
-Azt hiszem egy életre elegem van az istenekből és a szolgáikból. Melyik entitást szolgálja ez az atya? *Húzza fel a szemöldökét. Akarja ő a pálinkát, de nem annyira, hogy megint ilyen isteni dolgokba belefolyjon. Ha az ötlete, amit a földműves elé tárt, úgy magában nem túl hasznos, azért csak sikerült vele előremozdítania a másikat ajándék terén. Bólogat a fenőkő tartóra az egy jó ötlet.*
-Szerintem eddig ez a leghasznosabb, de azért a tükrös dobozt se vesd el. Lehet, hogy egyszer úgy dönt, hogy levágja a szakállát. *Egyébként, fenőkőre Learonnak is szüksége lenne, ahogy tartóra is. Kezd életlenné válni a sajtvágója, és ha lesz majd sarlója, kaszája a munkákhoz, ahhoz is jó lesz, ha van. Fel is írja a gondolatai közé.*
-No! Akkor végül mit mondjak a kereskedőnek, ha találkozok vele? *Mert így a tükör és egyéb mellett felkerülhet más is a listára.*
7497. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 06:33:26
Üzenet elküldve: 2017-02-12 06:33:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Bura - Nyuszi figyelmébe, ha fontos//
*Lassan valami gondnoknak érezheti magát, egyféle ezermesternek, aki mindent elvégez a ház körül, amire szükség van. Itt egy meglazult csapszeget igazít, ott a lekaszált szénát igazgatja, de ha úgy hozza, akkor betegszobát teszi rendbe vagy éppen elmosogat. Fiatalabb korában az ilyesmit mélyen megalázónak tartotta volna, abból kiindulva, hogy a munka azoknak az érdemteleneknek való, akik más módon nem tudnak pénzhez jutni. Most viszont mindenféle zsörtölődés nélkül csinál ilyesmit, sőt, önként és dalolva. Úgy látszik igaz a mondás, hogy ahogy öregszik az ember, menthetetlenül elhülyül. Bár kicsit korainak érezné még a demencia áldott állapotát.
Van valami, ami viszont akkor sem kerülhetné el a figyelmét Thargarodból kilépve, ha nem figyelő szemekkel közlekedne. Bár elsőre szinte láthatatlannak tetszik, átlátszó, de mégis mintha valami új fal, valami varázslat venné körül az erődöt.*
- Ez meg mi a kórság? *dünnyög hökkenten, ahogy megáll előtte. Még csak elképzelése sincs, hogy mi lehet ez, hogyan került ide, kinek a műve. Annyit sejt, hogy mágikus eredetű, ami pont elég hozzá, hogy idegenkedve vegye a jelenlétét. Főleg úgy, hogy legjobb tudomása szerint nagyobb hatalmú mágusok legközelebb Synmirán találhatók. Aztán óvatosan kinyújtja felé a kezét, de várakozásával ellentétben könnyedén és látszólagos mellékhatások nélkül át tudja dugni rajta a karját. Ezen felbátorodva lép kettőt, és át is jutott. Első gondolata az, hogy erről Leának is feltétlenül tudnia kell, de nem tud elindulni, hogy a Szellemjárót értesítse korszakos felfedezéséről, mert még ennél a buránál is érdekesebb és hasonlóan nyugtalanító dolgot vesz észre. Ez pedig az a virágokba öltözött alak, aki szoborként ácsorog, és hogy teljes legyen a kép, az ízületeinél még pulzáló fényt is bocsát ki.*
- Megőrült a világ. *állapítja meg mély meggyőződéssel, ahogy elindul felé. Közben bal kezével ráfog a kardja markolatára. Ez nem fenyegető gesztus, csak szokás. Amúgy is jobbkezes és a bal oldalára csatolt fegyvert ezzel a kezével különben sem ránthatná ki kényelmesen. A váratlan látogató nem tűnik túl elevennek, de amikor megáll előtte, csak megszólítja. Mit lehet tudni?*
- Hahó! Hát te meg ki vagy és hogyan kerülsz ide?
*Nem túl barátságos a hangja, a holtak dúlása óta valahogy nincs sok bizalommal a természetfölötti dolgok iránt, és hogy biztos legyen benne, hogy nem káprázat csupán az elfre hasonlító szerzet, jobbját kinyújtva meg is kocogtatja annak vállát.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 06:43:55
*Lassan valami gondnoknak érezheti magát, egyféle ezermesternek, aki mindent elvégez a ház körül, amire szükség van. Itt egy meglazult csapszeget igazít, ott a lekaszált szénát igazgatja, de ha úgy hozza, akkor betegszobát teszi rendbe vagy éppen elmosogat. Fiatalabb korában az ilyesmit mélyen megalázónak tartotta volna, abból kiindulva, hogy a munka azoknak az érdemteleneknek való, akik más módon nem tudnak pénzhez jutni. Most viszont mindenféle zsörtölődés nélkül csinál ilyesmit, sőt, önként és dalolva. Úgy látszik igaz a mondás, hogy ahogy öregszik az ember, menthetetlenül elhülyül. Bár kicsit korainak érezné még a demencia áldott állapotát.
Van valami, ami viszont akkor sem kerülhetné el a figyelmét Thargarodból kilépve, ha nem figyelő szemekkel közlekedne. Bár elsőre szinte láthatatlannak tetszik, átlátszó, de mégis mintha valami új fal, valami varázslat venné körül az erődöt.*
- Ez meg mi a kórság? *dünnyög hökkenten, ahogy megáll előtte. Még csak elképzelése sincs, hogy mi lehet ez, hogyan került ide, kinek a műve. Annyit sejt, hogy mágikus eredetű, ami pont elég hozzá, hogy idegenkedve vegye a jelenlétét. Főleg úgy, hogy legjobb tudomása szerint nagyobb hatalmú mágusok legközelebb Synmirán találhatók. Aztán óvatosan kinyújtja felé a kezét, de várakozásával ellentétben könnyedén és látszólagos mellékhatások nélkül át tudja dugni rajta a karját. Ezen felbátorodva lép kettőt, és át is jutott. Első gondolata az, hogy erről Leának is feltétlenül tudnia kell, de nem tud elindulni, hogy a Szellemjárót értesítse korszakos felfedezéséről, mert még ennél a buránál is érdekesebb és hasonlóan nyugtalanító dolgot vesz észre. Ez pedig az a virágokba öltözött alak, aki szoborként ácsorog, és hogy teljes legyen a kép, az ízületeinél még pulzáló fényt is bocsát ki.*
- Megőrült a világ. *állapítja meg mély meggyőződéssel, ahogy elindul felé. Közben bal kezével ráfog a kardja markolatára. Ez nem fenyegető gesztus, csak szokás. Amúgy is jobbkezes és a bal oldalára csatolt fegyvert ezzel a kezével különben sem ránthatná ki kényelmesen. A váratlan látogató nem tűnik túl elevennek, de amikor megáll előtte, csak megszólítja. Mit lehet tudni?*
- Hahó! Hát te meg ki vagy és hogyan kerülsz ide?
*Nem túl barátságos a hangja, a holtak dúlása óta valahogy nincs sok bizalommal a természetfölötti dolgok iránt, és hogy biztos legyen benne, hogy nem káprázat csupán az elfre hasonlító szerzet, jobbját kinyújtva meg is kocogtatja annak vállát.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 06:43:55
7496. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 00:40:05
Üzenet elküldve: 2017-02-12 00:40:05
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
- Ühüm.
*Ennyit reagál arra, hogy a férfi már letette az italt. Achim is megfogadta ezt, számtalanszor, aztán lám mégis itt fekszik, pórusaiból még most is árad a szeszszag, bőre pedig mint az ezeréves pergamen, szinte fél az ember hozzáérni, mert még szétmállik.*
- Ha épp képes volt elvégezni a munkáját, akkor valóban kiváló munkatárs volt.
*Achim most az érzelmek széles skáláját váltja ki Leából, alapvetően szomorú a veszteség miatt, munkál benne némi bűntudat is, hogy hagyta így elfajulni, ugyanakkor olyan dühös is a kancellásra, hogy annak saját, kitépett lábával tudná agyonverni.*
- Aztán mit gondolsz, hol van az erődöt építő mérnök?
*Teszi fel a meglehetősen logikusnak tűnő kérdést, szinte már vidám hangon.*
- Morwon, ne óbégass. Gyere-gyere!
*Ha az óriás jön, akkor Lea mutatja a feladatot.*
- Fogd a jó kancellárt, fel kell rakni a máglyára. Te meg fogj meg egy kannát.
*A sátorban tulajdonképpen minden kellék ott van, ami a "temetéshez" kell, így két kannában olaj is, mellettük egy vastagabb faágra tekert rongy szolgál kezdetleges fáklyaként, hogy több oldalról is meg lehessen gyújtani a tüzet, ha az makacskodna és nem akarna elsőre fellobbanni. Lea ezt a fáklyát és az másik kannát ragadja meg. Ha Morwon is megértette a dolgát, akkor indulhatnak is az egy hattal ezelőtt megrakott farakáshoz, ami a sátortól nem messze, egy elég nagy kopár placcon helyezkedik el, biztonságos távolságra mindentől, amit felgyújthatna.
Ha Achim felkerült a tetejére, akkor ügyesen körbelocsolják olajjal az egész miskulanciát, majd a tűzszerszámmal hamar szikrát lehet pattintani, így ha minden igaz, akkor rövid próbálkozás után már a lángok nyaldossák az egykori kancellárt. Akinek annyi szesszel van átitatva a teste, hogy elég gyorsan elhamvad.*
- Tudod volt a várnagyom. Az ő aberrációja is a munkája volt. meg a gondosan nyírt szakálla és az élére vasalt inge.
*A lángokat szinte megbabonázva bámulja, szereti a táncoló lángnyelveket nézni, jól esik az arcát melengeti.*
- Köszönöm Morwon, csak ennyit szerettem volna.
*Mosolyog rá az óriásra, aki akár mehet is, hogy elintézze bokros teendőit. Bár Lea tulajdonképpen nem is tudja, hogy Morwon mit csinál egész nap, valószínűleg leginkább csak morwonkodik. Aztán ha újra kettesben maradt a magát hadmérnöknek valló, kimondhatatlan nevű fickóval, akkor folytatja.*
- Viszont neki is voltak káros szenvedélyei, amik csak utóbb derültek ki. Tőlem nőnek is öltözhetsz, mert mindenki úgy élvez, ahogy tud, csak annyiban érdekel a dolog, hogy ne érjen meglepetés, mikor ebbe belehalsz. Világos?
*Mondhatni, hogy ez a hivatal átkozott, ez Leát annyiban érinti, hogy sűrűn kell pótolnia a viselőit, viszont pótolni kell, mert az adminisztráció rengeteg, a várépítéshez meg nem ért mindenki, aki erre vetődik. Ha meg ő is elpatkol, akkor majd ő is megkapja a végtisztességet, mint Achim is.*
- Hajlandó vagyok alkalmazni téged. Egy próba erejéig mindenképpen, aztán ha nem azt kapjuk, amire számítottunk, akkor megválunk egymástól.
*mármint, hogy a fickó nyilván nem távozik élve, de ezt csak nem kötheti már most az orrára.*
- Ühüm.
*Ennyit reagál arra, hogy a férfi már letette az italt. Achim is megfogadta ezt, számtalanszor, aztán lám mégis itt fekszik, pórusaiból még most is árad a szeszszag, bőre pedig mint az ezeréves pergamen, szinte fél az ember hozzáérni, mert még szétmállik.*
- Ha épp képes volt elvégezni a munkáját, akkor valóban kiváló munkatárs volt.
*Achim most az érzelmek széles skáláját váltja ki Leából, alapvetően szomorú a veszteség miatt, munkál benne némi bűntudat is, hogy hagyta így elfajulni, ugyanakkor olyan dühös is a kancellásra, hogy annak saját, kitépett lábával tudná agyonverni.*
- Aztán mit gondolsz, hol van az erődöt építő mérnök?
*Teszi fel a meglehetősen logikusnak tűnő kérdést, szinte már vidám hangon.*
- Morwon, ne óbégass. Gyere-gyere!
*Ha az óriás jön, akkor Lea mutatja a feladatot.*
- Fogd a jó kancellárt, fel kell rakni a máglyára. Te meg fogj meg egy kannát.
*A sátorban tulajdonképpen minden kellék ott van, ami a "temetéshez" kell, így két kannában olaj is, mellettük egy vastagabb faágra tekert rongy szolgál kezdetleges fáklyaként, hogy több oldalról is meg lehessen gyújtani a tüzet, ha az makacskodna és nem akarna elsőre fellobbanni. Lea ezt a fáklyát és az másik kannát ragadja meg. Ha Morwon is megértette a dolgát, akkor indulhatnak is az egy hattal ezelőtt megrakott farakáshoz, ami a sátortól nem messze, egy elég nagy kopár placcon helyezkedik el, biztonságos távolságra mindentől, amit felgyújthatna.
Ha Achim felkerült a tetejére, akkor ügyesen körbelocsolják olajjal az egész miskulanciát, majd a tűzszerszámmal hamar szikrát lehet pattintani, így ha minden igaz, akkor rövid próbálkozás után már a lángok nyaldossák az egykori kancellárt. Akinek annyi szesszel van átitatva a teste, hogy elég gyorsan elhamvad.*
- Tudod volt a várnagyom. Az ő aberrációja is a munkája volt. meg a gondosan nyírt szakálla és az élére vasalt inge.
*A lángokat szinte megbabonázva bámulja, szereti a táncoló lángnyelveket nézni, jól esik az arcát melengeti.*
- Köszönöm Morwon, csak ennyit szerettem volna.
*Mosolyog rá az óriásra, aki akár mehet is, hogy elintézze bokros teendőit. Bár Lea tulajdonképpen nem is tudja, hogy Morwon mit csinál egész nap, valószínűleg leginkább csak morwonkodik. Aztán ha újra kettesben maradt a magát hadmérnöknek valló, kimondhatatlan nevű fickóval, akkor folytatja.*
- Viszont neki is voltak káros szenvedélyei, amik csak utóbb derültek ki. Tőlem nőnek is öltözhetsz, mert mindenki úgy élvez, ahogy tud, csak annyiban érdekel a dolog, hogy ne érjen meglepetés, mikor ebbe belehalsz. Világos?
*Mondhatni, hogy ez a hivatal átkozott, ez Leát annyiban érinti, hogy sűrűn kell pótolnia a viselőit, viszont pótolni kell, mert az adminisztráció rengeteg, a várépítéshez meg nem ért mindenki, aki erre vetődik. Ha meg ő is elpatkol, akkor majd ő is megkapja a végtisztességet, mint Achim is.*
- Hajlandó vagyok alkalmazni téged. Egy próba erejéig mindenképpen, aztán ha nem azt kapjuk, amire számítottunk, akkor megválunk egymástól.
*mármint, hogy a fickó nyilván nem távozik élve, de ezt csak nem kötheti már most az orrára.*
7495. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-12 00:27:14
Üzenet elküldve: 2017-02-12 00:27:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Az erdőből kiérve (illetve miről beszélünk? Nem ért ki a fák közül, csak odaért a hegyhez. Az még attól erdőnek számít...) Lorew azonnal megpróbál tájékozódni, természetesen teljes és tökéletes kudarccal. Igazából a hegyet megtalálta, és noha ezúttal más irányból érkezett, a Vaskorsó még meg kell legyen. Őszintén nem biztos benne, hogy nem változott ez a hely is annyit, hogy végül ne ismerje meg a kocsmát, de... nincs vesztenivalója. Innen jóval meredekebb a hegy, azon meg nem akarna felmászni. Elkezdi hát megkerülne az egészet, már csak nem lehet olyan nagy út az eddigiekhez képest, és valóban!
Hamarosan megtalálja a hegy élettel teli részét (nem is érti, hogy nem tűnt fel neki) azonban korábbi tervei szerint a kocsmánál nem áll meg, hanem rögvest a hegy megmászásába kezd. Igazából csak sétáról van szó, de ha bárki kérdezni fogja a jövőben, Lorew megmászott egy hegyet. Felérve pedig rögvest megjelenik előtte a valamit körülvevő fal. Abban nem bizonyos, hogy mit talál odabent, abban viszont egészen, hogy a fegyvereitől meg kell szabadulnia előtte. Ez nem jelent valami nagy megrázkódtatást számára, egy tőrről van szó, de azért megjegyzi:*
- Kérem vigyázzanak rá, már eléggé a szívemhez nőtt *azzal, ha semmi akadálya, akkor belép Amon Ruadh szívébe. Az első, amit szeretne, az nem más, mint találni egy értelmes embert, akit kifaggathat. Józan paraszti logikával végiggondolva hülyeséget csinált, elvégre Artheniorban biztos tudják, hogy járt-e itt isteni küldönc, de itt nem biztos, hogy tudják, hogy ott járt-e. Micsoda pletykafészek ez az Arthenior... A jó levegő városa, az... Viszont ha Teysus meghallgatta a kérését, akkor lehet, hogy előbb érkezett, mint a küldönc, az igazán szívmelengető volna. Néhány napig, vagy hatig, aztán elgondolkodna, hogy fog-e érkezni egyáltalán ide bárki. Mindenesetre az első értelmesebbnek tűnő amonit le fogja támadni a legveszélyesebb fegyverével, amit pedig nem adott le a kapunál: a szóval.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 00:27:30
*Az erdőből kiérve (illetve miről beszélünk? Nem ért ki a fák közül, csak odaért a hegyhez. Az még attól erdőnek számít...) Lorew azonnal megpróbál tájékozódni, természetesen teljes és tökéletes kudarccal. Igazából a hegyet megtalálta, és noha ezúttal más irányból érkezett, a Vaskorsó még meg kell legyen. Őszintén nem biztos benne, hogy nem változott ez a hely is annyit, hogy végül ne ismerje meg a kocsmát, de... nincs vesztenivalója. Innen jóval meredekebb a hegy, azon meg nem akarna felmászni. Elkezdi hát megkerülne az egészet, már csak nem lehet olyan nagy út az eddigiekhez képest, és valóban!
Hamarosan megtalálja a hegy élettel teli részét (nem is érti, hogy nem tűnt fel neki) azonban korábbi tervei szerint a kocsmánál nem áll meg, hanem rögvest a hegy megmászásába kezd. Igazából csak sétáról van szó, de ha bárki kérdezni fogja a jövőben, Lorew megmászott egy hegyet. Felérve pedig rögvest megjelenik előtte a valamit körülvevő fal. Abban nem bizonyos, hogy mit talál odabent, abban viszont egészen, hogy a fegyvereitől meg kell szabadulnia előtte. Ez nem jelent valami nagy megrázkódtatást számára, egy tőrről van szó, de azért megjegyzi:*
- Kérem vigyázzanak rá, már eléggé a szívemhez nőtt *azzal, ha semmi akadálya, akkor belép Amon Ruadh szívébe. Az első, amit szeretne, az nem más, mint találni egy értelmes embert, akit kifaggathat. Józan paraszti logikával végiggondolva hülyeséget csinált, elvégre Artheniorban biztos tudják, hogy járt-e itt isteni küldönc, de itt nem biztos, hogy tudják, hogy ott járt-e. Micsoda pletykafészek ez az Arthenior... A jó levegő városa, az... Viszont ha Teysus meghallgatta a kérését, akkor lehet, hogy előbb érkezett, mint a küldönc, az igazán szívmelengető volna. Néhány napig, vagy hatig, aztán elgondolkodna, hogy fog-e érkezni egyáltalán ide bárki. Mindenesetre az első értelmesebbnek tűnő amonit le fogja támadni a legveszélyesebb fegyverével, amit pedig nem adott le a kapunál: a szóval.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.12 00:27:30
7494. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 23:10:07
Üzenet elküldve: 2017-02-11 23:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
*Mondták, persze, hogy mondták, de szorult belé annyi hímsovinizmus, hogy valahogy ne gondolja teljesen komolyan. Hogy a barbárok egy nő szavára hallgassanak? Ugyan már! De muszáj lesz megbarátkoznia a gondolattal és az is célszerűnek látszik erre vonatkozó szexista vicceit is megtartja magának. Különben is, a Szellemjáró elég férfias jelenségnek tűnik, még ha nem is a szó fizikai értelmében. Talán a kemény jelző helyesebb. Meglehetősen nyersen utasítja vissza a felkínált segítséget és a pillantás sem nevezhető barátságosan. Az hamar egyértelművé válik, hogy hízelgéssel sokra nem fog menni.*
- Ott is. *jegyzi meg egy szabadkozó mosollyal* De biztosíthatlak, hogy már letettem a poharat és az italt csak orvosságként veszem magamhoz. Volt szerencsém Achimmal együtt dolgozni és mondhatom, kiváló kollégát ismertem meg személyében. Lelkiismeretes volt, és igyekvő.
*Biztosra veszi, hogy Achim a Vashegyen is nagy odafigyeléssel látta el munkáját és hát halottról vagy jót, vagy semmit. Továbbra is biztos benne, hogy a kancellár ismeretsége jó ajánlólevél, bár a következő megjegyzés meglepi.*
- Csak az ostoba és hamar elbukó hadurak szabadulnak meg váruk építőitől, merő üldözési mánia okán. Való igaz, hogy rajtuk kívül senki sem ismeri jobban az erőd erősségeit, esetleges gyengeségeit, de csak ő ért igazán annak karban tartásához. Hiszen egy erősséget nem csupán felépíteni, de fenntartani is kell. A leromlott falak, elhanyagolt bástyák pedig csábító célpontot jelentenek. Arról már nem is beszélve, hogy a ha minden hadmérnököt hóhérkézre juttatott, szakember nélkül maradhat.
*Csak annak tudható be mosolya, hogy valahol érzi, a Szellemjáró nem gondolja teljesen komolyan, hogy munkája végeztével egy vidám akasztással honorálná fáradozásait. A biztonság kedvéért nem árt hozzátenni, hogy ilyesmit nem is nézne ki belőle.*
- Persze biztos vagyok benne, hogy nem tartozol ezen ostobák közé. Hiszen úgy néped nem lehetne meghatározó és megkerülhetetlen tényező a vidéken. A váradról pedig sokat nem tudok, eddig csak kívülről láttam a falakat. Első pillantásra jól megépítettnek tűnik, de szinte biztos vagyok benne, hogy segítségemmel még tökéletesebbé tudnád tenni.
*Ép csak annyira dicséri az erődöt, hogy ne tűnjön modortalannak, de arra se gondolhasson Leandana, hogy Hubira itt semmi szükség. Mert bizony hogy van. Főként Hubinak.
Úgy látszik, hogy ez a meglepetések napja, mert a következő kérdés annyira váratlanul éri, hogy rövid ideig csak pislogni tud. Miféle kérdések ezek? Minek nézi őt? Aki kecskék vagy gyereklányok után szaladgál? Természetesen neki is vannak mások számára talán furának tekinthető szokásai, de amikor épp igyekszik jó pontokat szerezni, nem fog előrukkolni velük.*
- Egy igazi aberrációm van. *jegyzi megy egy szégyenlős mosollyal* A munkám. Mint már említettem volt, alkoholt csak mértékkel fogyasztok, ~Nem úgy, mint ez a becsomagolt szeszkazán.~ más költséges vagy visszatetszést keltő kedvtelésem sincs.
*Hogy mi az undorító vagy ellenszenves szokás, az persze erősen szubjektív. Most viszont úgy érzi, hogy rossz választ adhatott, a kiáltás kicsit megijeszti. Fogalma sincs, mit jelenthet az a szó, amit Lea kirikolt a sátorból, még az is lehet, hogy valami olyasmit, hogy azonnal felkoncolni az arcátlant. Főleg, hogy odakint egy öblös hang elismétli ugyanezt. Ettől úgy érzi, hogy csapdába került és odakint már gyülekeznek a thrgok, hogy kellemes szabadidős tevékenységként darabokra tépjék. Tehát kicsit megszeppenten és óvatosan pislog a másikra.*
*Mondták, persze, hogy mondták, de szorult belé annyi hímsovinizmus, hogy valahogy ne gondolja teljesen komolyan. Hogy a barbárok egy nő szavára hallgassanak? Ugyan már! De muszáj lesz megbarátkoznia a gondolattal és az is célszerűnek látszik erre vonatkozó szexista vicceit is megtartja magának. Különben is, a Szellemjáró elég férfias jelenségnek tűnik, még ha nem is a szó fizikai értelmében. Talán a kemény jelző helyesebb. Meglehetősen nyersen utasítja vissza a felkínált segítséget és a pillantás sem nevezhető barátságosan. Az hamar egyértelművé válik, hogy hízelgéssel sokra nem fog menni.*
- Ott is. *jegyzi meg egy szabadkozó mosollyal* De biztosíthatlak, hogy már letettem a poharat és az italt csak orvosságként veszem magamhoz. Volt szerencsém Achimmal együtt dolgozni és mondhatom, kiváló kollégát ismertem meg személyében. Lelkiismeretes volt, és igyekvő.
*Biztosra veszi, hogy Achim a Vashegyen is nagy odafigyeléssel látta el munkáját és hát halottról vagy jót, vagy semmit. Továbbra is biztos benne, hogy a kancellár ismeretsége jó ajánlólevél, bár a következő megjegyzés meglepi.*
- Csak az ostoba és hamar elbukó hadurak szabadulnak meg váruk építőitől, merő üldözési mánia okán. Való igaz, hogy rajtuk kívül senki sem ismeri jobban az erőd erősségeit, esetleges gyengeségeit, de csak ő ért igazán annak karban tartásához. Hiszen egy erősséget nem csupán felépíteni, de fenntartani is kell. A leromlott falak, elhanyagolt bástyák pedig csábító célpontot jelentenek. Arról már nem is beszélve, hogy a ha minden hadmérnököt hóhérkézre juttatott, szakember nélkül maradhat.
*Csak annak tudható be mosolya, hogy valahol érzi, a Szellemjáró nem gondolja teljesen komolyan, hogy munkája végeztével egy vidám akasztással honorálná fáradozásait. A biztonság kedvéért nem árt hozzátenni, hogy ilyesmit nem is nézne ki belőle.*
- Persze biztos vagyok benne, hogy nem tartozol ezen ostobák közé. Hiszen úgy néped nem lehetne meghatározó és megkerülhetetlen tényező a vidéken. A váradról pedig sokat nem tudok, eddig csak kívülről láttam a falakat. Első pillantásra jól megépítettnek tűnik, de szinte biztos vagyok benne, hogy segítségemmel még tökéletesebbé tudnád tenni.
*Ép csak annyira dicséri az erődöt, hogy ne tűnjön modortalannak, de arra se gondolhasson Leandana, hogy Hubira itt semmi szükség. Mert bizony hogy van. Főként Hubinak.
Úgy látszik, hogy ez a meglepetések napja, mert a következő kérdés annyira váratlanul éri, hogy rövid ideig csak pislogni tud. Miféle kérdések ezek? Minek nézi őt? Aki kecskék vagy gyereklányok után szaladgál? Természetesen neki is vannak mások számára talán furának tekinthető szokásai, de amikor épp igyekszik jó pontokat szerezni, nem fog előrukkolni velük.*
- Egy igazi aberrációm van. *jegyzi megy egy szégyenlős mosollyal* A munkám. Mint már említettem volt, alkoholt csak mértékkel fogyasztok, ~Nem úgy, mint ez a becsomagolt szeszkazán.~ más költséges vagy visszatetszést keltő kedvtelésem sincs.
*Hogy mi az undorító vagy ellenszenves szokás, az persze erősen szubjektív. Most viszont úgy érzi, hogy rossz választ adhatott, a kiáltás kicsit megijeszti. Fogalma sincs, mit jelenthet az a szó, amit Lea kirikolt a sátorból, még az is lehet, hogy valami olyasmit, hogy azonnal felkoncolni az arcátlant. Főleg, hogy odakint egy öblös hang elismétli ugyanezt. Ettől úgy érzi, hogy csapdába került és odakint már gyülekeznek a thrgok, hogy kellemes szabadidős tevékenységként darabokra tépjék. Tehát kicsit megszeppenten és óvatosan pislog a másikra.*
7493. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:21:42
Üzenet elküldve: 2017-02-11 19:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
* Éppen az egyik helyről megy át a másikra, amikor is egy nevet hall meg, mely - habár erről Morwon nyilván nem tudhat - bizonyára a levegő rezgésének köszönhetően jut el az óriás hallószervének közelébe, s ezáltal agya megreformálja a hallottakat, így értelmezheti a nevet. "Morwon". Ismerősen cseng e név, már ha lehet névnek venni, s nem inkább a főnévből képzett melléknevet (mint morwon, morwonikus, s a többi) kell érteni ez alatt. Persze Morwon nem tudhatja, hogy most őt hívja valaki, vagy csak valaki káromkodik, azonban mindenkettőt érdemes megnézni, így el is indul abba az irányba, amerről a hangot véli hallani. Illetve már nem, hanem az előbb. Végre van iránya is a járásának és nem csak megy valamerre, ami valljuk be, igazán nagy lépés az előzőekhez képest, amikor még csak ment, de nem haladt. Nem azért, mert egy helyben toporgott volna, hanem mert nem volt célja a mozgásának. Olyan volt, mint egy járőzöző őr, de ennek vége. Mi ez, ha nem jellemfejlődés? Megy hát arra, amerről szóltak hozzá, vagy neki, vagy róla és megérkezik, mivel épp elég lépést tesz meg mostanra ahhoz, hogy a megérkezés időszerű legyen ebben a dimenzióban. Morwon áll és Morwon néz. Morwon buta, ezért Morwon bután vakarja meg fejét. Morwon vár, majd Morwon kiabál, alig pár méterre attól a sátortól, ahol az előbb még Lea kukucskált ki. *
- MORWOON! * Visszhangozza, mert más nevet nem tud mondani, ugyanis nem tudja, ki szólította. Ez az egyetlen módja, hogy megtudja: ki keresi őt, ha egyáltalán keresi őt valaki. Mert Morwon morwon, így az a kérdés eszébe sem jut, hogy "ki keresett?", vagy, hogy "keresett valaki?". *
* Éppen az egyik helyről megy át a másikra, amikor is egy nevet hall meg, mely - habár erről Morwon nyilván nem tudhat - bizonyára a levegő rezgésének köszönhetően jut el az óriás hallószervének közelébe, s ezáltal agya megreformálja a hallottakat, így értelmezheti a nevet. "Morwon". Ismerősen cseng e név, már ha lehet névnek venni, s nem inkább a főnévből képzett melléknevet (mint morwon, morwonikus, s a többi) kell érteni ez alatt. Persze Morwon nem tudhatja, hogy most őt hívja valaki, vagy csak valaki káromkodik, azonban mindenkettőt érdemes megnézni, így el is indul abba az irányba, amerről a hangot véli hallani. Illetve már nem, hanem az előbb. Végre van iránya is a járásának és nem csak megy valamerre, ami valljuk be, igazán nagy lépés az előzőekhez képest, amikor még csak ment, de nem haladt. Nem azért, mert egy helyben toporgott volna, hanem mert nem volt célja a mozgásának. Olyan volt, mint egy járőzöző őr, de ennek vége. Mi ez, ha nem jellemfejlődés? Megy hát arra, amerről szóltak hozzá, vagy neki, vagy róla és megérkezik, mivel épp elég lépést tesz meg mostanra ahhoz, hogy a megérkezés időszerű legyen ebben a dimenzióban. Morwon áll és Morwon néz. Morwon buta, ezért Morwon bután vakarja meg fejét. Morwon vár, majd Morwon kiabál, alig pár méterre attól a sátortól, ahol az előbb még Lea kukucskált ki. *
- MORWOON! * Visszhangozza, mert más nevet nem tud mondani, ugyanis nem tudja, ki szólította. Ez az egyetlen módja, hogy megtudja: ki keresi őt, ha egyáltalán keresi őt valaki. Mert Morwon morwon, így az a kérdés eszébe sem jut, hogy "ki keresett?", vagy, hogy "keresett valaki?". *
7492. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 16:56:52
Üzenet elküldve: 2017-02-11 16:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
*A név hallatán biccent, kedve lenne azt mondani, hogy "egészségedre", de volt ugyebár gyerekszobája, így nem teszi.*
- Leandana vagyok. És én vagyok itt a Vashegy ura, de ezt biztosan mondták.
*Bár Kagan felébredésével talán ez megváltozott, de mivel Kagan nem sietett erről hírt adni Leának így Lea nem tekinti egyelőre lényegesnek. A magánéleti nyomorait majd későbbre tartogatja, de akkor lehet, hogy kegyetlenül rázúdítja életének egyik megkeserítőjére.*
- Magam is megbirkózom vele. Ha akarok.
*Reszelős hangja száraznak hat, és ilyen "ki a fenének képzeled magad" tekintettel méri végig. Neki ne akarjon senki segíteni, pláne ne egy idegen, ezt még a közeli, kedves ismerőseitől is igen nehezen viseli.*
- Szóval Achim a barátod volt? És csapszékek mélyén ápoltátok a barátságotok?
*Nem mintha köze lenne, igazándiból nem is érdekli, hogy honnan ismerik egymást, végtére is Achim tanult ember volt, miért ne ismerhetett volna más tanult embereket, miért ne lehetett volna jóban velük?*
- Van egy kész erődöm, gondolod, hogy szükségem van egy hadmérnökre? Persze a te szemed látja az esetleges hiányosságokat.
*Hangosan elmélkedik, és közben magában azon nevet, hogy a Querrel való párhuzam tökéletesen helyes volt. Mivel időközben végzett Achimmal, így újra feláll, csak a fejét dugja ki a sátorból.*
- MORWOON!
*kurjantja el magát, és hát a reszelős, mély hang messzire száll a Vashegyen, remélhetőleg az óriás fülébe is eljut. Merthogy kell valaki, aki feldobja a tetemet az egy hattal ezelőtt megépített máglya tetejére. Míg várnak addig visszafordul a fickóhoz*
- Azonban nem félsz attól, hogy a hiányosságok kijavítása után egyszerűen elteszlek láb alól?
*A kapcsolt ábra eddig azt mutatja, hogy ez a hivatal tökéletesen átkozott, mert eddig már ketten haltak meg akik viselték. Az egyik aberrált volt, a másik meg függő. Mindkettőt ez vitte el.*
- Neked mi az aberrációd? Függőséged?
*szegezi neki hát a férfinak a kérdést, és amaz nagyon is érezheti, hogy Lea véresen komolynak szánja, nem csak viccnek. Az ok egyszerű: nem akar többször lyukra futni. Nyilván szükség van valakire, akivel pótolja Achimot, viszont Achim sajnos nem túl jó ajánlólevél. Egyébiránt Leát nem zavarják sem a perverziók, sem a függések, amíg nem megy a dolog a munka rovására, viszont tudni akar róluk.*
*A név hallatán biccent, kedve lenne azt mondani, hogy "egészségedre", de volt ugyebár gyerekszobája, így nem teszi.*
- Leandana vagyok. És én vagyok itt a Vashegy ura, de ezt biztosan mondták.
*Bár Kagan felébredésével talán ez megváltozott, de mivel Kagan nem sietett erről hírt adni Leának így Lea nem tekinti egyelőre lényegesnek. A magánéleti nyomorait majd későbbre tartogatja, de akkor lehet, hogy kegyetlenül rázúdítja életének egyik megkeserítőjére.*
- Magam is megbirkózom vele. Ha akarok.
*Reszelős hangja száraznak hat, és ilyen "ki a fenének képzeled magad" tekintettel méri végig. Neki ne akarjon senki segíteni, pláne ne egy idegen, ezt még a közeli, kedves ismerőseitől is igen nehezen viseli.*
- Szóval Achim a barátod volt? És csapszékek mélyén ápoltátok a barátságotok?
*Nem mintha köze lenne, igazándiból nem is érdekli, hogy honnan ismerik egymást, végtére is Achim tanult ember volt, miért ne ismerhetett volna más tanult embereket, miért ne lehetett volna jóban velük?*
- Van egy kész erődöm, gondolod, hogy szükségem van egy hadmérnökre? Persze a te szemed látja az esetleges hiányosságokat.
*Hangosan elmélkedik, és közben magában azon nevet, hogy a Querrel való párhuzam tökéletesen helyes volt. Mivel időközben végzett Achimmal, így újra feláll, csak a fejét dugja ki a sátorból.*
- MORWOON!
*kurjantja el magát, és hát a reszelős, mély hang messzire száll a Vashegyen, remélhetőleg az óriás fülébe is eljut. Merthogy kell valaki, aki feldobja a tetemet az egy hattal ezelőtt megépített máglya tetejére. Míg várnak addig visszafordul a fickóhoz*
- Azonban nem félsz attól, hogy a hiányosságok kijavítása után egyszerűen elteszlek láb alól?
*A kapcsolt ábra eddig azt mutatja, hogy ez a hivatal tökéletesen átkozott, mert eddig már ketten haltak meg akik viselték. Az egyik aberrált volt, a másik meg függő. Mindkettőt ez vitte el.*
- Neked mi az aberrációd? Függőséged?
*szegezi neki hát a férfinak a kérdést, és amaz nagyon is érezheti, hogy Lea véresen komolynak szánja, nem csak viccnek. Az ok egyszerű: nem akar többször lyukra futni. Nyilván szükség van valakire, akivel pótolja Achimot, viszont Achim sajnos nem túl jó ajánlólevél. Egyébiránt Leát nem zavarják sem a perverziók, sem a függések, amíg nem megy a dolog a munka rovására, viszont tudni akar róluk.*
7491. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:26:44
Üzenet elküldve: 2017-02-11 15:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
* Morwon nem ivott sokat. Épp csak két-három korsó sört és egy pálinkát. Este valahogy mégis tündérekkel a vállán és mágussal a nyomában jutott el a kapuig, ahol ugyebár beengedték. Na, igen. Ez még nem is az érdekes része a dolognak, az most következik. Tudvalevő hiszen, hogy miután Mofeta és Notalia elfoglalták a szállást, Morwon is nyugovóra tért és... Reggel felkelt. De nem is akárhogy! Meg hát... Tulajdonképpen nem is reggel. Valamikor dél körül. Azután pedig... Aludni kezdett. S már el is érkeztünk a jelenbe, ami... Nos, egy bő hattal később van. Morwon ismét felkel, de most már nem reggel és nem is délelőtt. Most hajnalban. Ez a felkelés azonban csak rövidtávú felkelés, ugyanis néhány perc múlva vissza is alszik, hogy aztán órákkal később mérgesen kikászálódjon az alvóhelyéről és olyan dolgokról kezdjen panaszkodni, mint a csípős szél, a korgó gyomor és a lármázó népek. Na, meg nem utolsó sorban a hangos madarak, akik miatt néhány órája fel kellett kelnie, hogy aztán minden további nélkül vissza is aludjon. Most mégis olyan fáradtnak érzi magát, mintha csakugyan hajnalban ébredt volna és azóta vissza sem aludt volna. Pedig nyilvánvaló, hogy ez nem így van, hiszen mint fentebb is írva vagyon, Morwon aludt. Az ébredés után is. Persze nem a második ébredése után, mert az még csak most van, most meg még ugyebár nem aludt és nem is alszik. Elvégre ébren van, ami ellentmondásossá tenné az alvást. Nehéz ugyanis egyszerre ébren lenni és aludni is, eddig csak néha találkozott ilyenekkel. Persze mindig vannak ilyenek, akiket egyszer csak elkap valami furcsa agyfagyás és onnantól meg sem szólalnak. Még Amon Ruadhon is vannak ilyenek, habár a városban lényegesen többen lehetnek bizonyára, hiszen ott amúgy is többen laknak. Itt, a Vashegyen, ha valaki ilyen agyfagyást kap, azt általában beviszik ápolni egy épületbe, vagy sátorba, illetve ha nem klántag, vagy barát, akkor kidobják az erdei ösvényre, vagy amellé. Na, meg vannak olyanok is, akik nem kapnak agyfagyást, csak kilométerhiányban szenvednek, ezáltal úgy döntenek, jobb nekik valahol az erdőben, a farkas falkákkal együtt aludni. Ilyen például Rolkó, aki csak fél napra tért vissza, akkor is elrontotta Morwon napját, utána pedig visszatért az erdőbe, ha minden igaz. Meg hát... Morwon is vánorolt már el délre, egészen pontosan a mágustoronyba, de akkor rendkívül fontos feladata volt. Bár azt még most sem találta ki, hogy mi volt az. Nem is baj, hiszen senki nem kérdezett rá, így senkinek nem kell semmit sem hazudnia már, hacsak egyszer nem merül fel majd a téma - bár valószínűtlen, hacsak nem Morwon hozza fel, elvégre úgy tűnik, senkinek nem tűnt fel Morwon hiánya. Legfőképpen nem Morwonnak. Annak a Morwonnak, aki amúgy már nem is emlékszik valószínűleg arra, hogy valaha is volt a mágustoronyban - annak ellenére, hogy talán már háromszor, vagy négyszer is ott volt. Egyszer régen, nagyon régen... Egyszer nem annyira régen egy messzi-messzi ismerőssel, Moonnal, egyszer meg Taitosékkal. Ez csak három, de tekintettel arra, hogy Morwon számára a kettőig való számolás is megerőltető, így felesleges részletekbe igazán nincs miért kavarodni.
A lényeg lényege lényegében lényegesen lényegtelen, mindössze annyi az annyi, hogy annyi lépést tesz meg egy irányba, amennyi az annyi, amennyi kell ahhoz, hogy annyit tegyen meg, amennyivel eléri azt a helyet, ahova tart. Magyarul fogalma sincs, merre, csak megy, hogy elérje és majd onnan visszaforduljon, ha nem következik be az az öröm, ami egyéb esetekben talán mégis bekövetkezik, ezáltal nem fordul vissza. Ennyi az annyi. *
* Morwon nem ivott sokat. Épp csak két-három korsó sört és egy pálinkát. Este valahogy mégis tündérekkel a vállán és mágussal a nyomában jutott el a kapuig, ahol ugyebár beengedték. Na, igen. Ez még nem is az érdekes része a dolognak, az most következik. Tudvalevő hiszen, hogy miután Mofeta és Notalia elfoglalták a szállást, Morwon is nyugovóra tért és... Reggel felkelt. De nem is akárhogy! Meg hát... Tulajdonképpen nem is reggel. Valamikor dél körül. Azután pedig... Aludni kezdett. S már el is érkeztünk a jelenbe, ami... Nos, egy bő hattal később van. Morwon ismét felkel, de most már nem reggel és nem is délelőtt. Most hajnalban. Ez a felkelés azonban csak rövidtávú felkelés, ugyanis néhány perc múlva vissza is alszik, hogy aztán órákkal később mérgesen kikászálódjon az alvóhelyéről és olyan dolgokról kezdjen panaszkodni, mint a csípős szél, a korgó gyomor és a lármázó népek. Na, meg nem utolsó sorban a hangos madarak, akik miatt néhány órája fel kellett kelnie, hogy aztán minden további nélkül vissza is aludjon. Most mégis olyan fáradtnak érzi magát, mintha csakugyan hajnalban ébredt volna és azóta vissza sem aludt volna. Pedig nyilvánvaló, hogy ez nem így van, hiszen mint fentebb is írva vagyon, Morwon aludt. Az ébredés után is. Persze nem a második ébredése után, mert az még csak most van, most meg még ugyebár nem aludt és nem is alszik. Elvégre ébren van, ami ellentmondásossá tenné az alvást. Nehéz ugyanis egyszerre ébren lenni és aludni is, eddig csak néha találkozott ilyenekkel. Persze mindig vannak ilyenek, akiket egyszer csak elkap valami furcsa agyfagyás és onnantól meg sem szólalnak. Még Amon Ruadhon is vannak ilyenek, habár a városban lényegesen többen lehetnek bizonyára, hiszen ott amúgy is többen laknak. Itt, a Vashegyen, ha valaki ilyen agyfagyást kap, azt általában beviszik ápolni egy épületbe, vagy sátorba, illetve ha nem klántag, vagy barát, akkor kidobják az erdei ösvényre, vagy amellé. Na, meg vannak olyanok is, akik nem kapnak agyfagyást, csak kilométerhiányban szenvednek, ezáltal úgy döntenek, jobb nekik valahol az erdőben, a farkas falkákkal együtt aludni. Ilyen például Rolkó, aki csak fél napra tért vissza, akkor is elrontotta Morwon napját, utána pedig visszatért az erdőbe, ha minden igaz. Meg hát... Morwon is vánorolt már el délre, egészen pontosan a mágustoronyba, de akkor rendkívül fontos feladata volt. Bár azt még most sem találta ki, hogy mi volt az. Nem is baj, hiszen senki nem kérdezett rá, így senkinek nem kell semmit sem hazudnia már, hacsak egyszer nem merül fel majd a téma - bár valószínűtlen, hacsak nem Morwon hozza fel, elvégre úgy tűnik, senkinek nem tűnt fel Morwon hiánya. Legfőképpen nem Morwonnak. Annak a Morwonnak, aki amúgy már nem is emlékszik valószínűleg arra, hogy valaha is volt a mágustoronyban - annak ellenére, hogy talán már háromszor, vagy négyszer is ott volt. Egyszer régen, nagyon régen... Egyszer nem annyira régen egy messzi-messzi ismerőssel, Moonnal, egyszer meg Taitosékkal. Ez csak három, de tekintettel arra, hogy Morwon számára a kettőig való számolás is megerőltető, így felesleges részletekbe igazán nincs miért kavarodni.
A lényeg lényege lényegében lényegesen lényegtelen, mindössze annyi az annyi, hogy annyi lépést tesz meg egy irányba, amennyi az annyi, amennyi kell ahhoz, hogy annyit tegyen meg, amennyivel eléri azt a helyet, ahova tart. Magyarul fogalma sincs, merre, csak megy, hogy elérje és majd onnan visszaforduljon, ha nem következik be az az öröm, ami egyéb esetekben talán mégis bekövetkezik, ezáltal nem fordul vissza. Ennyi az annyi. *
7490. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 13:55:11
Üzenet elküldve: 2017-02-11 13:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
~Püff neki, jól kezdődik!~
*Általában nem szokott megfeledkezni az udvariasság elemi szabályairól, de ez a helyzet sem mindennapi. Ennek tudható be, hogy elfelejtett bemutatkozni. A meglehetősen csípős kérdésre észbe kap.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, szolgálatodra.
*A bemutatkozáskor némi önelégültség is kivehető a szavaiból, de ez szinte mindenkivel így van, aki családjától kizárólag jól csengő és kellően kacifántos nevet örökölt. Azt is csak azért, mert ezt nem lehet elveszíteni kockán. A büszkeséget azonban villámgyorsan páni félelem váltja fel az arcán, ahogy Lea köhögőrohamot kap.
~Ha ez is akkor dobja fel a talpát, amikor épp jelen vagyok, az összes istenek sem tudnak megmenteni a felnégyeléstől.~
Ugyanakkor ez remek lehetőség, hogy jó színben tüntesse fel magát.*
- Csúnya ez a köhögés. *lép közelebb kis fejcsóválással* Ha megengeded, valamelyest jártas vagyok az orvostudományban, egy makacs köhögéssel megbirkózom.
*Ez persze erős túlzás, noha egykori mestere, a vén Edanza messze földön híres gyógyító volt és sokat tanult tőle. Az öreg igazi polihisztor volt: orvoslástól kezdve az alkímián át az udvari etikettig minden a kisujjában volt. Más kérdés, hogy mellette legfeljebb lelkes laikusnak tűnhetett. Sajnos jelenleg nem tudja bizonyítani nélkülözhetetlenségét, Leandana hamar nyilvánvalóvá teszi, hogy nem kér a segítségből, Hubi pedig nem erőlteti. Egyelőre.*
- Szerencsétlen véletlen, semmi több. *vág sajnálkozó arckifejezést a kérdésre* Artheniorban, egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy Achim barátom a Vashegyen kapott magas hivatalt.
*Átfut a fején, hogy talán nem kéne minden mondatban hangsúlyoznia a mély, őszinte, szinte testvéri szeretetet mely Achim és közte nem feszült, hiszen a másik nem kicsit pikírt megjegyzéséből érthető, hogy vannak kételyei.*
- Nekem pedig rengeteg szabadidőmön kívül másom nem volt, így arra gondoltam, hogy ha Achim beajánl a Vashegy uránál, tudásommal hasznára lehetek a thargoknak. *Megenged egy szégyenlős mosolyt.* És persze magamnak is azzal, hogy nem halok éhen. Hiszen a tharg harcos nép, vitézségük közismert. *nem árt egy kicsit puncsolni* Az én igazi szakterületem pedig az építészet, azon belül is a katonai építmények. Pirtianesben több erődítést és terveztem és építettem fel, és talán nem veszed szerénytelenségnek, de mindegyik kiállta az idő, és ami még fontosabb, az ostromló seregek próbáját. Arra jutottam, hogy egy gyümölcsöző együttműködésből mindenki profitálhatna a Vashegyen is.
*Most már sokkal felszabadultabb, egy megkönnyebbült sóhajt is el kellett nyomnia, hiszen a nő szavaiból kiderült, hogy a kancellár haláláért a szeszes italok mértéktelen fogyasztását tartja felelősnek.*
- De sajnos csak halálhírre érkezhettem. Így, ha nem veszed tolakodásnak ebben a szomorú órában, megteszem azt, amit Achimtól reméltem: ajánlom magam.
*Ez utóbbi fordulatra különösen büszke, de csak pár pillanatig. Utána az jut eszébe, hogy ha a Szellemjáró pimaszkodásnak veszi, akkor búcsút mondhat a remélt hivatalnak és örülhet, ha csak kipenderítik Amonból. Ennek megfelelően olyan megnyerő arckifejezést erőltet magára, amilyen csak telik tőle, miközben figyeli Lea ténykedését.
~Szemeket rajzolni a szemekre? Miféle babonaság ez?~
Vérbeli tudósként - mert szereti magát akként aposztrofálni - csak a bizonyítható dolgokban hisz, a hiedelmek pedig nem tartoznak ide.*
~Püff neki, jól kezdődik!~
*Általában nem szokott megfeledkezni az udvariasság elemi szabályairól, de ez a helyzet sem mindennapi. Ennek tudható be, hogy elfelejtett bemutatkozni. A meglehetősen csípős kérdésre észbe kap.*
- Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, szolgálatodra.
*A bemutatkozáskor némi önelégültség is kivehető a szavaiból, de ez szinte mindenkivel így van, aki családjától kizárólag jól csengő és kellően kacifántos nevet örökölt. Azt is csak azért, mert ezt nem lehet elveszíteni kockán. A büszkeséget azonban villámgyorsan páni félelem váltja fel az arcán, ahogy Lea köhögőrohamot kap.
~Ha ez is akkor dobja fel a talpát, amikor épp jelen vagyok, az összes istenek sem tudnak megmenteni a felnégyeléstől.~
Ugyanakkor ez remek lehetőség, hogy jó színben tüntesse fel magát.*
- Csúnya ez a köhögés. *lép közelebb kis fejcsóválással* Ha megengeded, valamelyest jártas vagyok az orvostudományban, egy makacs köhögéssel megbirkózom.
*Ez persze erős túlzás, noha egykori mestere, a vén Edanza messze földön híres gyógyító volt és sokat tanult tőle. Az öreg igazi polihisztor volt: orvoslástól kezdve az alkímián át az udvari etikettig minden a kisujjában volt. Más kérdés, hogy mellette legfeljebb lelkes laikusnak tűnhetett. Sajnos jelenleg nem tudja bizonyítani nélkülözhetetlenségét, Leandana hamar nyilvánvalóvá teszi, hogy nem kér a segítségből, Hubi pedig nem erőlteti. Egyelőre.*
- Szerencsétlen véletlen, semmi több. *vág sajnálkozó arckifejezést a kérdésre* Artheniorban, egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy Achim barátom a Vashegyen kapott magas hivatalt.
*Átfut a fején, hogy talán nem kéne minden mondatban hangsúlyoznia a mély, őszinte, szinte testvéri szeretetet mely Achim és közte nem feszült, hiszen a másik nem kicsit pikírt megjegyzéséből érthető, hogy vannak kételyei.*
- Nekem pedig rengeteg szabadidőmön kívül másom nem volt, így arra gondoltam, hogy ha Achim beajánl a Vashegy uránál, tudásommal hasznára lehetek a thargoknak. *Megenged egy szégyenlős mosolyt.* És persze magamnak is azzal, hogy nem halok éhen. Hiszen a tharg harcos nép, vitézségük közismert. *nem árt egy kicsit puncsolni* Az én igazi szakterületem pedig az építészet, azon belül is a katonai építmények. Pirtianesben több erődítést és terveztem és építettem fel, és talán nem veszed szerénytelenségnek, de mindegyik kiállta az idő, és ami még fontosabb, az ostromló seregek próbáját. Arra jutottam, hogy egy gyümölcsöző együttműködésből mindenki profitálhatna a Vashegyen is.
*Most már sokkal felszabadultabb, egy megkönnyebbült sóhajt is el kellett nyomnia, hiszen a nő szavaiból kiderült, hogy a kancellár haláláért a szeszes italok mértéktelen fogyasztását tartja felelősnek.*
- De sajnos csak halálhírre érkezhettem. Így, ha nem veszed tolakodásnak ebben a szomorú órában, megteszem azt, amit Achimtól reméltem: ajánlom magam.
*Ez utóbbi fordulatra különösen büszke, de csak pár pillanatig. Utána az jut eszébe, hogy ha a Szellemjáró pimaszkodásnak veszi, akkor búcsút mondhat a remélt hivatalnak és örülhet, ha csak kipenderítik Amonból. Ennek megfelelően olyan megnyerő arckifejezést erőltet magára, amilyen csak telik tőle, miközben figyeli Lea ténykedését.
~Szemeket rajzolni a szemekre? Miféle babonaság ez?~
Vérbeli tudósként - mert szereti magát akként aposztrofálni - csak a bizonyítható dolgokban hisz, a hiedelmek pedig nem tartoznak ide.*
7489. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 13:15:39
Üzenet elküldve: 2017-02-11 13:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
*A lemosdatással éppen csak végez, mikor megérkezik az idegen. Mivel Lea idáig a földön térdelt, így most feláll kicsit, hogy kinyújthassa lábait, megmozgassa tagjait. Kezét egy rongyba törli, amit hanyag mozdulattal a vizes tálba hajít. Borostyánszínű szeme fentről lefelé haladva szemrevételezi az érkezőt. Mintha Quert látná maga előtt, bár egyértelműen több élet van ennek a fickónak a képén, mint Querén jobb pillanataiban volt. Az üdvözlésre biccent.*
- Mi a neved idegen?
*Persze elmondták neki egy hattal ezelőtt, mikor a láz már rózsákat rajzolt szeplős arcára, így nem jegyezte meg. Meg aztán a hírhozó is csak azt mondta, hogy a neve olyan, mintha az ember a tubáktól fulladozna éppen. Ez meg ugye vajmi sovány információ. Apropó fulladozás: Leát újfent elkapja egy roham. Egyik kezével a sátoroszlopnak támaszkodik, a másikat a szája elé teszi, nem is a kezét, hanem az alkarját, mivel a kezével ugye az elmúlt percekben egy hullát mosdatott. Ha az idegen netán segíteni akarna neki, vagy valami, akkor intéssel hárítja el.
Mikor rendezte a vonásait, akkor letérdel újra a holtest mellé, és nekilát annak, hogy bevarrja a vászonlepedőbe. Viszonylag gyorsan és meglehetősen szépen dolgozik, látszik, hogy van némi rutinja már ebben. Bár ilyesmiben nyilván nem szívesen szerez az ember gyakorlatot. Varrás közben még beszélgetni is tud.*
- Aztán mondd csak, hogy vetődtél a Vashegyre éppen akkor, mikor a drága barátod, ez a kiváló munkaerő úgy döntött, hogy halálra issza magát?
*Lea nem vádolja olyasmivel, hogy esetleg a férfi lenne Achim gyilkosa, mivel tisztában van azzal, hogy Achimnak régóta problémái voltak és ahogy halványodott és száradt a kancellár bőre úgy került egyre közelebb a halálhoz. Ráadásul nem is kell gyógyítónak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye ezt a fajta sorvadást. Lea kicsit vádolja magát, hogy nem avatkozott be korábban, és zárta be valahová, amíg elmúlik a függése, ugyanakkor Achim nem volt már gyerek, hogy ne tudta volna vállalni a felelősséget a tetteiért.*
- Régebben jó minőségű borokat ivott, de a vége felé már bármilyen lőrét ledöntött. És nem, az utóbbi időben minden volt, csak kitűnő munkatárs nem.
*Munka közben néha felnéz az idegenre, és tanulmányozza a vonásait.*
*A lemosdatással éppen csak végez, mikor megérkezik az idegen. Mivel Lea idáig a földön térdelt, így most feláll kicsit, hogy kinyújthassa lábait, megmozgassa tagjait. Kezét egy rongyba törli, amit hanyag mozdulattal a vizes tálba hajít. Borostyánszínű szeme fentről lefelé haladva szemrevételezi az érkezőt. Mintha Quert látná maga előtt, bár egyértelműen több élet van ennek a fickónak a képén, mint Querén jobb pillanataiban volt. Az üdvözlésre biccent.*
- Mi a neved idegen?
*Persze elmondták neki egy hattal ezelőtt, mikor a láz már rózsákat rajzolt szeplős arcára, így nem jegyezte meg. Meg aztán a hírhozó is csak azt mondta, hogy a neve olyan, mintha az ember a tubáktól fulladozna éppen. Ez meg ugye vajmi sovány információ. Apropó fulladozás: Leát újfent elkapja egy roham. Egyik kezével a sátoroszlopnak támaszkodik, a másikat a szája elé teszi, nem is a kezét, hanem az alkarját, mivel a kezével ugye az elmúlt percekben egy hullát mosdatott. Ha az idegen netán segíteni akarna neki, vagy valami, akkor intéssel hárítja el.
Mikor rendezte a vonásait, akkor letérdel újra a holtest mellé, és nekilát annak, hogy bevarrja a vászonlepedőbe. Viszonylag gyorsan és meglehetősen szépen dolgozik, látszik, hogy van némi rutinja már ebben. Bár ilyesmiben nyilván nem szívesen szerez az ember gyakorlatot. Varrás közben még beszélgetni is tud.*
- Aztán mondd csak, hogy vetődtél a Vashegyre éppen akkor, mikor a drága barátod, ez a kiváló munkaerő úgy döntött, hogy halálra issza magát?
*Lea nem vádolja olyasmivel, hogy esetleg a férfi lenne Achim gyilkosa, mivel tisztában van azzal, hogy Achimnak régóta problémái voltak és ahogy halványodott és száradt a kancellár bőre úgy került egyre közelebb a halálhoz. Ráadásul nem is kell gyógyítónak lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye ezt a fajta sorvadást. Lea kicsit vádolja magát, hogy nem avatkozott be korábban, és zárta be valahová, amíg elmúlik a függése, ugyanakkor Achim nem volt már gyerek, hogy ne tudta volna vállalni a felelősséget a tetteiért.*
- Régebben jó minőségű borokat ivott, de a vége felé már bármilyen lőrét ledöntött. És nem, az utóbbi időben minden volt, csak kitűnő munkatárs nem.
*Munka közben néha felnéz az idegenre, és tanulmányozza a vonásait.*
7488. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 12:20:33
Üzenet elküldve: 2017-02-11 12:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
//Achim mumifikálása//
*Valahol titokban már dédelgette a gondolatot, hogy már a gyanú árnyéka sem vetül rá, hiszen hosszú napok óta nem vegzálták Achim ügyében. Igazság szerint már hatásos szónoklatot is kieszelt, amivel majd fogadja a thargot őszinte bocsánatkérését az alaptalan és sértő vádak miatt. Így kis meglepetésként éri, hogy mikor épp az öszvérét csutakolja, megjelenik egy nem túl barátságos illető, aki néhány keresztkérdés után közli, hogy a Szellemjáró látni óhajtja. Hubi legott böngészni kezdte kalendáriumát, hogy bokros teendői között mikor tud idő szakítani a találkozóra, de az az illető nemcsak barátságtalan, de humorérzéknek is híján volt és vészjósló higgadtsággal közölte, hogy ha azonnal nem megy vele, addig fogja pofozni, míg nagybőgőnek nézi az eget.*
- Kérem, ez inszinuáció! *méltatlankodik, amikor belódítják a sátorba, de felháborodás hatásosságát csökkenti, hogy majdnem orra bukik a nagy lendülettől. Odabent pedig egy göndör hajú, szép magasra sikerült nőt talál, zavarba ejtő színű szemekkel, aki épp gondosan bepólyálja az elhunytat. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már kétség sem férhet hozzá, hogy mi ügyben kellett itt megjelennie. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, hogy jó benyomást kelthessen, hiszen egyelőre csak ő tudja, hogy semmi köze a kancellár halálához. Ez pedig édeskevés.*
- Légy üdvözölve, Szellemjáró! *néhány mozdulattal elrendezi a belépő miatt kicsit összekuszálódott ruházatát, majd tagadhatatlan eleganciával hajtja meg magát, azt pedig nem esett nehezére kikövetkeztetnie, hogy kivel áll szemben* Kérlek fogadd őszinte részvétem Achim barátom idő előtti elhunyta miatt! Szörnyű veszteség, kitűnő munkatárs volt.
*Természetesen nem kezdi azzal, hogy leszögezze, neki semmi köze mindehhez. Semmi szüksége rá, hogy lázas mosakodással még jobban magára terelje a gyanút. Az persze erős túlzás, hogy olyan jó barátok lettek volna a néhaival, de erről Achim már nem tud beszámolni. Igyekszik keresni a szemkontaktust. Határozottan az az érzése, hogy azzal a sárga szempárral a nő a lelkébe lát, de ezt most nem is bánja különösebben.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.11 12:22:19
//Achim mumifikálása//
*Valahol titokban már dédelgette a gondolatot, hogy már a gyanú árnyéka sem vetül rá, hiszen hosszú napok óta nem vegzálták Achim ügyében. Igazság szerint már hatásos szónoklatot is kieszelt, amivel majd fogadja a thargot őszinte bocsánatkérését az alaptalan és sértő vádak miatt. Így kis meglepetésként éri, hogy mikor épp az öszvérét csutakolja, megjelenik egy nem túl barátságos illető, aki néhány keresztkérdés után közli, hogy a Szellemjáró látni óhajtja. Hubi legott böngészni kezdte kalendáriumát, hogy bokros teendői között mikor tud idő szakítani a találkozóra, de az az illető nemcsak barátságtalan, de humorérzéknek is híján volt és vészjósló higgadtsággal közölte, hogy ha azonnal nem megy vele, addig fogja pofozni, míg nagybőgőnek nézi az eget.*
- Kérem, ez inszinuáció! *méltatlankodik, amikor belódítják a sátorba, de felháborodás hatásosságát csökkenti, hogy majdnem orra bukik a nagy lendülettől. Odabent pedig egy göndör hajú, szép magasra sikerült nőt talál, zavarba ejtő színű szemekkel, aki épp gondosan bepólyálja az elhunytat. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már kétség sem férhet hozzá, hogy mi ügyben kellett itt megjelennie. Igyekszik gyorsan összeszedni magát, hogy jó benyomást kelthessen, hiszen egyelőre csak ő tudja, hogy semmi köze a kancellár halálához. Ez pedig édeskevés.*
- Légy üdvözölve, Szellemjáró! *néhány mozdulattal elrendezi a belépő miatt kicsit összekuszálódott ruházatát, majd tagadhatatlan eleganciával hajtja meg magát, azt pedig nem esett nehezére kikövetkeztetnie, hogy kivel áll szemben* Kérlek fogadd őszinte részvétem Achim barátom idő előtti elhunyta miatt! Szörnyű veszteség, kitűnő munkatárs volt.
*Természetesen nem kezdi azzal, hogy leszögezze, neki semmi köze mindehhez. Semmi szüksége rá, hogy lázas mosakodással még jobban magára terelje a gyanút. Az persze erős túlzás, hogy olyan jó barátok lettek volna a néhaival, de erről Achim már nem tud beszámolni. Igyekszik keresni a szemkontaktust. Határozottan az az érzése, hogy azzal a sárga szempárral a nő a lelkébe lát, de ezt most nem is bánja különösebben.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.11 12:22:19
7487. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:48:12
Üzenet elküldve: 2017-02-11 11:48:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Proszektúra//
//Felkészül: Hubi//
*Szerencsére az elmúlt egy hatban Achim nem éledt újra, és az évszakhoz képest enyhe idő ellenére még oszlásnak sem indult az egyik hosszúház mögött felvert sátorban. A holtest olyan alkoholszagot áraszt magából, hogy még a kissé bedugult orrú Lea is öklendezni kezd elsőre, valószínűleg ennek köszönheti a jó kancellár, hogy egy erre járó állat sem akarta megkóstolni. Lea még a sátor felé igyekeztében elkapja az első vele szembejövőt, hogy kerítse elő a fickót, aki rátalált a tetemre, és azonnali hatállyal hozza is a sátorba.
Lea számára az első pár perc kritikus, akkor komolyan küzdenie kell azért, hogy lenn maradjon a gyomortartalma, de utána már legalábbis elviselhető a szag. Ezúttal kicsit hálás a bedugult orráért.
Nekilát, hogy felkészítse a tetemet. Ezen a rituálén minden vashegyi halott átesik. Lea lemosdatja a testet, amin nincsen semmi extra szennyeződést, mint mikor valaki erőszakos halált hal, akkor több vödör vízzel szokott Lea felfegyverkezni. Miután ezzel végzett, akkor a tetemet fehér lepedőbe varrja, vörös cérnával, csak az arca látszik ki, lezárt szemhéjaira pedig szemeket fest. Mindezzel jó darabig foglalatoskodik, így volt idő előkeríteni az idegent, és idehozni.*
//Felkészül: Hubi//
*Szerencsére az elmúlt egy hatban Achim nem éledt újra, és az évszakhoz képest enyhe idő ellenére még oszlásnak sem indult az egyik hosszúház mögött felvert sátorban. A holtest olyan alkoholszagot áraszt magából, hogy még a kissé bedugult orrú Lea is öklendezni kezd elsőre, valószínűleg ennek köszönheti a jó kancellár, hogy egy erre járó állat sem akarta megkóstolni. Lea még a sátor felé igyekeztében elkapja az első vele szembejövőt, hogy kerítse elő a fickót, aki rátalált a tetemre, és azonnali hatállyal hozza is a sátorba.
Lea számára az első pár perc kritikus, akkor komolyan küzdenie kell azért, hogy lenn maradjon a gyomortartalma, de utána már legalábbis elviselhető a szag. Ezúttal kicsit hálás a bedugult orráért.
Nekilát, hogy felkészítse a tetemet. Ezen a rituálén minden vashegyi halott átesik. Lea lemosdatja a testet, amin nincsen semmi extra szennyeződést, mint mikor valaki erőszakos halált hal, akkor több vödör vízzel szokott Lea felfegyverkezni. Miután ezzel végzett, akkor a tetemet fehér lepedőbe varrja, vörös cérnával, csak az arca látszik ki, lezárt szemhéjaira pedig szemeket fest. Mindezzel jó darabig foglalatoskodik, így volt idő előkeríteni az idegent, és idehozni.*
7486. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:23:17
Üzenet elküldve: 2017-02-10 21:23:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Trodd nem nagyon ismeri jobban a szellemjárót mint a vezért, de utóbbitól kapta a földjét és tudja, hogy a vezér maga ment a harcokba mikor voltak. A szellemjáróval pedig talán egyszer találkozott mikor a vashegyre érkezett. Learon kérdésére megrázza a fejét.*
-Arnulf atya úgy tudom ért az ilyesmihez.
*Bár nem szereti, ha atyának hívják. Viszont biztos ért az ilyesmihez bár lehet, hogy neki is bora volt. Learon mondatán Trodd el is gondolkodik és végül jó ötlete
támad.*
-Tülökből lehet fenőkő tartót is csinálni. Az meg jól jöhet a vezérnek.
*A fegyver is úgy jó ha éles mint a kasza. Trodd így tudja.*
*Trodd nem nagyon ismeri jobban a szellemjárót mint a vezért, de utóbbitól kapta a földjét és tudja, hogy a vezér maga ment a harcokba mikor voltak. A szellemjáróval pedig talán egyszer találkozott mikor a vashegyre érkezett. Learon kérdésére megrázza a fejét.*
-Arnulf atya úgy tudom ért az ilyesmihez.
*Bár nem szereti, ha atyának hívják. Viszont biztos ért az ilyesmihez bár lehet, hogy neki is bora volt. Learon mondatán Trodd el is gondolkodik és végül jó ötlete
támad.*
-Tülökből lehet fenőkő tartót is csinálni. Az meg jól jöhet a vezérnek.
*A fegyver is úgy jó ha éles mint a kasza. Trodd így tudja.*
7485. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 18:50:39
Üzenet elküldve: 2017-02-10 18:50:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learonnak nincs ötlete, viszont a tükrös doboz maga egy jó dolog, csak talán nem a megfelelő személynek.*
-Mi lenne, ha a Szellemjárónak adnád az ajándékot? Neki vannak mindenféle vackai, hiszen nőből van. Azok meg hordanak ékszert, amit meg kell tárolni. A tükörben meg nézheti mikor felveszi. Valamint, ha engem kérdezel, sokkal jobban kedvelem őt, mint a Vezért. *Kagan számára nincs ötlete. Konkrétan csak valami fegyvert, vagy leteperni való asszonyt tud elképzelni egyedüli dolognak, aminek örülhet. Azon kívül gyakorlatilag mindene megvan. Közben eszébe jut valami, csak így a doboz kapcsán.*
-Tudod, hogy kell pálinkát főzni? Vagy egyáltalán mivel? Nálunk sok alma volt, bort lehetett, azt tudom, hogyan kell, de ha lesz sok barackom, meg más is, akkor fogok tudni pálinkát. *Erről jut eszébe, hogy a törpe kovácsnál is le kéne adni rendelést három négy hordó elkészítésére. Talán meg tudja csinálni.*
-Nálunk egyébként az érkező hatalmasságoknak, olyanoknak mint Kagan, ivószarut adtunk, a falu legjobb borával töltve, szépen megmunkálva, kikarcolva, de talán az is van a Vezérnek. Nem tudom.
*Learonnak nincs ötlete, viszont a tükrös doboz maga egy jó dolog, csak talán nem a megfelelő személynek.*
-Mi lenne, ha a Szellemjárónak adnád az ajándékot? Neki vannak mindenféle vackai, hiszen nőből van. Azok meg hordanak ékszert, amit meg kell tárolni. A tükörben meg nézheti mikor felveszi. Valamint, ha engem kérdezel, sokkal jobban kedvelem őt, mint a Vezért. *Kagan számára nincs ötlete. Konkrétan csak valami fegyvert, vagy leteperni való asszonyt tud elképzelni egyedüli dolognak, aminek örülhet. Azon kívül gyakorlatilag mindene megvan. Közben eszébe jut valami, csak így a doboz kapcsán.*
-Tudod, hogy kell pálinkát főzni? Vagy egyáltalán mivel? Nálunk sok alma volt, bort lehetett, azt tudom, hogyan kell, de ha lesz sok barackom, meg más is, akkor fogok tudni pálinkát. *Erről jut eszébe, hogy a törpe kovácsnál is le kéne adni rendelést három négy hordó elkészítésére. Talán meg tudja csinálni.*
-Nálunk egyébként az érkező hatalmasságoknak, olyanoknak mint Kagan, ivószarut adtunk, a falu legjobb borával töltve, szépen megmunkálva, kikarcolva, de talán az is van a Vezérnek. Nem tudom.
7484. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 15:28:26
Üzenet elküldve: 2017-02-10 15:28:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Egy hattal később//
//Levél Ephemianak//
*Éppen a napi rutinfeladatait végzi azzal a kis kiegészítéssel, hogy a Vashegyiek gyakran láthatják mostanság az íjászt a levegővel verekedni. Igyekszik tökélyre csiszolni harcművészeti tudását, amikor is egy levél zökkenti ki a mókuskerékből.
Először csak meglepetten forgatja, majd azt veszi észre, hogy finom illat árad a papírból.*
~Ez szegfű.~
*A viaszra pillant, és ekkor érti meg, kitől is kapta a levelet, hiszen az Aquista címert ez eddig csak egyetlen egy valakinél látta.*
~Ephemia!~
*Kedvese gyöngybetűkkel írta rá a címzett, azaz Daranel nevét. Szinte egy kisgyermek lelkesedésével bontja fel a levelet, de azért ügyel arra, hogy ne tépje szét.
Háromszor olvassa el a levél tartalmát, ami boldogságot és szerelmet táplál szívébe, lelkébe. Legszívesebben most rögtön szorosan magához ölelné kedvesét, és el nem engedné. Azonnal ír is neki egy válaszlevelet, nem kell sokat gondolkodnia, hogy megjöjjön az ihlet.*
"Drága Ephemia!
Leírhatatlan örömmel és boldogsággal vettem át leveledet. A parfüm édes illatát mohón szívtam magamba, behunytam szemeimet, és magam előtt láttam mosolygós, vidám, gyönyörű arcodat, amit oly nagyon várok már ismét megérinteni, végigsimítani és csókot nyomni rá. Teendőm van, ahogy mindenki másnak is itt, a hegyen, szívem viszont ellenállhatatlan hevességgel húz feléd. Lecsutakolom a legszebb lovat, és hamar útnak is indulok, kedvesem."
*A pontos helyet és időpontot is természetesen feltünteti, hogy nehogy elkerüljék egymást.* "Ölellek, csókollak kedvesem. Őszinte híved, Daranel."
*Egyértelműen szerelmes levélnek szánja ezt, és talán kissé túlzásba is esik, de képtelen palástolni érzéseit. Szereti Ephemiat, vele akar lenni.
Szépen beleteszi egy borítékba, rányom egy egyszerű viaszt és a futárhoz megy.*
-Vigye ezt az Aquista kúriába, és adja oda a kedvesem, Ephemia d' Aquista részére. Szárnyaljon, repüljön, fusson... eme levél nem tűr halasztást.
*Éppen ezért nyújt át a futár (Mesélő (Vérborz) kezébe 25 aranyat, a fáradozásért.
*
~Aztán tényleg igyekezz!~
*Az időpont adott, elvileg Ephemia is ott lesz. Daranelnek viszont még sok dolga van addig. Először is rendbe kell szednie magát, majd az egyik hófehér lovat szépen le kell csutakolni, sőt még virágot is vennie kell az úton. Lelkesen készülődik.*
//Egy hattal később//
//Levél Ephemianak//
*Éppen a napi rutinfeladatait végzi azzal a kis kiegészítéssel, hogy a Vashegyiek gyakran láthatják mostanság az íjászt a levegővel verekedni. Igyekszik tökélyre csiszolni harcművészeti tudását, amikor is egy levél zökkenti ki a mókuskerékből.
Először csak meglepetten forgatja, majd azt veszi észre, hogy finom illat árad a papírból.*
~Ez szegfű.~
*A viaszra pillant, és ekkor érti meg, kitől is kapta a levelet, hiszen az Aquista címert ez eddig csak egyetlen egy valakinél látta.*
~Ephemia!~
*Kedvese gyöngybetűkkel írta rá a címzett, azaz Daranel nevét. Szinte egy kisgyermek lelkesedésével bontja fel a levelet, de azért ügyel arra, hogy ne tépje szét.
Háromszor olvassa el a levél tartalmát, ami boldogságot és szerelmet táplál szívébe, lelkébe. Legszívesebben most rögtön szorosan magához ölelné kedvesét, és el nem engedné. Azonnal ír is neki egy válaszlevelet, nem kell sokat gondolkodnia, hogy megjöjjön az ihlet.*
"Drága Ephemia!
Leírhatatlan örömmel és boldogsággal vettem át leveledet. A parfüm édes illatát mohón szívtam magamba, behunytam szemeimet, és magam előtt láttam mosolygós, vidám, gyönyörű arcodat, amit oly nagyon várok már ismét megérinteni, végigsimítani és csókot nyomni rá. Teendőm van, ahogy mindenki másnak is itt, a hegyen, szívem viszont ellenállhatatlan hevességgel húz feléd. Lecsutakolom a legszebb lovat, és hamar útnak is indulok, kedvesem."
*A pontos helyet és időpontot is természetesen feltünteti, hogy nehogy elkerüljék egymást.* "Ölellek, csókollak kedvesem. Őszinte híved, Daranel."
*Egyértelműen szerelmes levélnek szánja ezt, és talán kissé túlzásba is esik, de képtelen palástolni érzéseit. Szereti Ephemiat, vele akar lenni.
Szépen beleteszi egy borítékba, rányom egy egyszerű viaszt és a futárhoz megy.*
-Vigye ezt az Aquista kúriába, és adja oda a kedvesem, Ephemia d' Aquista részére. Szárnyaljon, repüljön, fusson... eme levél nem tűr halasztást.
*Éppen ezért nyújt át a futár (Mesélő (Vérborz) kezébe 25 aranyat, a fáradozásért.
*~Aztán tényleg igyekezz!~
*Az időpont adott, elvileg Ephemia is ott lesz. Daranelnek viszont még sok dolga van addig. Először is rendbe kell szednie magát, majd az egyik hófehér lovat szépen le kell csutakolni, sőt még virágot is vennie kell az úton. Lelkesen készülődik.*
7483. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 15:00:48
Üzenet elküldve: 2017-02-10 15:00:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Trodd ismer néhány módszert amivel a tükröt úgy lehet tartani, hogy biztonságban legyen. Persze a vezérnek tervezett tükör az nem is arra készül majd, hogy tarisznyában hordják. Azért is igyekszik majd szépen díszíteni. Viszont van valami abban amit Learon mond.*
-Igazad van, de akkor mit kéne adnom?
*Nem nagyon járatos az ilyen ajándékok adásában. Akinek trónja van annak széket ugye nem adhat. Kagan-t is úgy képeli el, hogy arany evőeszközökkel és tányérból eszik úgyhogy azt sem faraghat. Talán Learon-nak van valami jó ötlete.*
*Trodd ismer néhány módszert amivel a tükröt úgy lehet tartani, hogy biztonságban legyen. Persze a vezérnek tervezett tükör az nem is arra készül majd, hogy tarisznyában hordják. Azért is igyekszik majd szépen díszíteni. Viszont van valami abban amit Learon mond.*
-Igazad van, de akkor mit kéne adnom?
*Nem nagyon járatos az ilyen ajándékok adásában. Akinek trónja van annak széket ugye nem adhat. Kagan-t is úgy képeli el, hogy arany evőeszközökkel és tányérból eszik úgyhogy azt sem faraghat. Talán Learon-nak van valami jó ötlete.*
7482. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:50:33
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:50:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*A taverna felől közeledik, hogy visszatérhessen Amon Ruadh városába. Közeledése közben egy ismeretlen alakra lesz figyelmes, aki káromkodik egy sort. Tekintete szinte megfagy ahogy a különös, áttetsző falról lepattan a figura.*
~Itt meg mi lett amíg kocsmázni voltam?~
*Azon még jobban megdöbben, hogy az idegen egy szempillantás alatt kámforrá válik.*
~Ezt most hogy? Mi ez a burok és ki volt ez a fickó?~
*Érzi azt, hogy nagyon különös dolgok folynak itt a Thargok földjén. Választ adni vagy megérteni, hogy, ezeket mi okozza azt végképp nem értheti meg. A kaputól nem látja a benti eseményeket ezért igyekszik mihamarabb átjutni rajta. Megáll a nyitott kapunál és várja az őrséget, hogy a fegyvereit leadva átengedhessék.*
*A taverna felől közeledik, hogy visszatérhessen Amon Ruadh városába. Közeledése közben egy ismeretlen alakra lesz figyelmes, aki káromkodik egy sort. Tekintete szinte megfagy ahogy a különös, áttetsző falról lepattan a figura.*
~Itt meg mi lett amíg kocsmázni voltam?~
*Azon még jobban megdöbben, hogy az idegen egy szempillantás alatt kámforrá válik.*
~Ezt most hogy? Mi ez a burok és ki volt ez a fickó?~
*Érzi azt, hogy nagyon különös dolgok folynak itt a Thargok földjén. Választ adni vagy megérteni, hogy, ezeket mi okozza azt végképp nem értheti meg. A kaputól nem látja a benti eseményeket ezért igyekszik mihamarabb átjutni rajta. Megáll a nyitott kapunál és várja az őrséget, hogy a fegyvereit leadva átengedhessék.*
7481. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:21:20
Üzenet elküldve: 2017-02-10 09:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Egy új társ?//
*Bőszen bólogat, bár ő is tudta ezt eddig is, hogy a testőrök miért ilyen nagyok és erősek. Pont ezért szeretne maguk mellé egyet, hiszen az elf kisasszonyról bár el tudja képzelni, hogy igazából valami hatalmas technika mestere, ám mivel az előbb jelentette ki, hogy még csak most kezdené el tanulgatni a mágiát, így úgy véli, hogy talán mégsem az. A tapasztalt kereskedős részre egy picit elpirul, és lehajtott fejjel, de azért még hallhatóan motyogja maga elé.*
– Én még nem vagyok tapasztalt kereskedő, csak tanonc. Ráadásul nem is a legbátrabb tündér Lanawinon.
*Nem kezdi el részletezni, miszerint fél a sötétben, a magasban, és a fegyverek sem a legjobb barátai, elég ha Tyilaria csak annyit tud, amennyit neki feltétlenül tudnia kell. Az az információ viszont, hogy az elf végtére is ismeri a járást, és kalandornak mondja magát, ráadásul az ide utat már egyedül tette meg, meggyőzi arról, hogy talán tényleg alkalmas lehet arra, hogy hármasban elinduljanak. Előtte persze még illik válaszolnia.*
– Már nagyon régóta ez a családom szakmája, még a legősibb családi naplók is erről írnak, szóval nem igazán tudom, hogy hányadik generáció, de nagyon ősi.
*Az ősiség viszont nem feltétlenül jelent hírnevet, hiszen a tündérek, Mofi rokonai sohasem mozogtak a legmagasabb szinteken. Ügyesen és becsületesen végezték a dolgukat, de megmaradtak a köznép ügyeivel foglalkozni, nem álltak bárók vagy nemes urak szolgálatába, legalább is nem állandó jelleggel. Most, hogy Mofi ebbe belegondol, úgy véli, hogy talán ő került legközelebb a hatalmasakhoz, legalább is ami a leszerződést illeti.*
~Leandana Kisasszony biztosan örülne, ha tanulnék valamit. Soha nem mernék egyedül elindulni szállítmánnyal, de talán anélkül nem kell a Thargok egyik testőre sem. Sokan járkálnak be a városba, és egyszer már én is utaztam, bár akkor majdnem végig olyan úton, ahol laktak, és mások mellett, csak nem ismertem őket. Azt hiszem a kisasszonynak tényleg igaza van.~
*Az már csak a végső meggyőzést jelenti, hogy Lordot sem kell hozni, ami miatt Mofi biztosra veszi, hogy nem mennek majd messzire. Még soha nem járt a tisztáson, így nem tudja pontosan, hogy hol van, de ezek szerint, úgy véli, hogy közel lehet az erdőben, hiszen több napi élelmet, és hasonlókat csak a csacsi bírhatna el.*
– Nagyon szépen köszönöm a segítségét, Tyilaria kisasszony! Igazán hálás vagyok, amiért megtanít ilyenekre, és megmutat nekem ilyen dolgokat. Összeszedem a holmimat, és indulhatunk is!
*Kisvártatva egy nagyobbacska vászontáskával jelenik meg, övén egy kulaccsal és egy vándorbottal. Látszik, hogy a legerősebb tündérek közé sem tartozik, hiszen bár a batyu nincs nagyon megpakolva, mindössze a könyve és egy kis elemózsia, meg tűzszerszám van benne, így is lehúzza a kis kereskedő vállát. Elköszön még Lordtól, majd az egyik kapuőrnél jelenti, hogy merre és kivel megy, ha esetleg keresnék, végül pedig, amikor mindennel végez, végre kiléphetnek kettesben a kapun, és elindulhatnak a nagy kalandra.*
*Bőszen bólogat, bár ő is tudta ezt eddig is, hogy a testőrök miért ilyen nagyok és erősek. Pont ezért szeretne maguk mellé egyet, hiszen az elf kisasszonyról bár el tudja képzelni, hogy igazából valami hatalmas technika mestere, ám mivel az előbb jelentette ki, hogy még csak most kezdené el tanulgatni a mágiát, így úgy véli, hogy talán mégsem az. A tapasztalt kereskedős részre egy picit elpirul, és lehajtott fejjel, de azért még hallhatóan motyogja maga elé.*
– Én még nem vagyok tapasztalt kereskedő, csak tanonc. Ráadásul nem is a legbátrabb tündér Lanawinon.
*Nem kezdi el részletezni, miszerint fél a sötétben, a magasban, és a fegyverek sem a legjobb barátai, elég ha Tyilaria csak annyit tud, amennyit neki feltétlenül tudnia kell. Az az információ viszont, hogy az elf végtére is ismeri a járást, és kalandornak mondja magát, ráadásul az ide utat már egyedül tette meg, meggyőzi arról, hogy talán tényleg alkalmas lehet arra, hogy hármasban elinduljanak. Előtte persze még illik válaszolnia.*
– Már nagyon régóta ez a családom szakmája, még a legősibb családi naplók is erről írnak, szóval nem igazán tudom, hogy hányadik generáció, de nagyon ősi.
*Az ősiség viszont nem feltétlenül jelent hírnevet, hiszen a tündérek, Mofi rokonai sohasem mozogtak a legmagasabb szinteken. Ügyesen és becsületesen végezték a dolgukat, de megmaradtak a köznép ügyeivel foglalkozni, nem álltak bárók vagy nemes urak szolgálatába, legalább is nem állandó jelleggel. Most, hogy Mofi ebbe belegondol, úgy véli, hogy talán ő került legközelebb a hatalmasakhoz, legalább is ami a leszerződést illeti.*
~Leandana Kisasszony biztosan örülne, ha tanulnék valamit. Soha nem mernék egyedül elindulni szállítmánnyal, de talán anélkül nem kell a Thargok egyik testőre sem. Sokan járkálnak be a városba, és egyszer már én is utaztam, bár akkor majdnem végig olyan úton, ahol laktak, és mások mellett, csak nem ismertem őket. Azt hiszem a kisasszonynak tényleg igaza van.~
*Az már csak a végső meggyőzést jelenti, hogy Lordot sem kell hozni, ami miatt Mofi biztosra veszi, hogy nem mennek majd messzire. Még soha nem járt a tisztáson, így nem tudja pontosan, hogy hol van, de ezek szerint, úgy véli, hogy közel lehet az erdőben, hiszen több napi élelmet, és hasonlókat csak a csacsi bírhatna el.*
– Nagyon szépen köszönöm a segítségét, Tyilaria kisasszony! Igazán hálás vagyok, amiért megtanít ilyenekre, és megmutat nekem ilyen dolgokat. Összeszedem a holmimat, és indulhatunk is!
*Kisvártatva egy nagyobbacska vászontáskával jelenik meg, övén egy kulaccsal és egy vándorbottal. Látszik, hogy a legerősebb tündérek közé sem tartozik, hiszen bár a batyu nincs nagyon megpakolva, mindössze a könyve és egy kis elemózsia, meg tűzszerszám van benne, így is lehúzza a kis kereskedő vállát. Elköszön még Lordtól, majd az egyik kapuőrnél jelenti, hogy merre és kivel megy, ha esetleg keresnék, végül pedig, amikor mindennel végez, végre kiléphetnek kettesben a kapun, és elindulhatnak a nagy kalandra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11583-11602