//Kovácsműhely//
*Walran érkezése icipicit megakasztja a munkát, de amúgy is, lassan ideje lesz valamit harapni, hiszen Hrothgaar nem reggelizett még, így mondhatni, még kapóra is jött a Tahrgodar-fi látogatása. Jól elszórakoznak, oda-vissza szállnak a trágár-tréfák, ám a törpe tudja, hogy ne sétagalopp lesz az útjuk a Thargodar kriptáig. Arca el is komorul kicsit, amit végiggondolja a helyzetet, de nem tart sokáig ez az állapot.*
- Akkor... vigyázz magadra, testvér! De rájuk is legyen gondod. Olyan kis elanyátlanodottnak tűnnek, na persze azt a hegyomlásnyi méretűt leszámítva.
*A megemlítésre került keblek hallatára Hrothgaar jóízűen felnevet és szinte gondolkodás nélkül vissza is szól, már-már zsigeri kinyilatkoztatása ez a pajzánságnak, de mégis mit vár bárki egy hasonló kompániától? Harcedzett férfiak, vérszomjas nőszemélyek... nem prűdségükről ismeretesek az ilyenek. A vágy nem bűn, és az élvezetek okos halmozása sem tartogat semmi kivetnivalót. Álszentségnek a Thargodarok között nincs helye.*
- Legyen könnyű utatok! A szellemek áldása kísérjen!
*A Thargodar-fi távozása után Hrothgaar még folytatja munkáját. Új patkóba kezd. Lassan izzik fel a fém, így van ideje kicsit fújnia pihenőképpen.*
~Na igen, jó lenne valami kis csetepaté. Orkokkal, elfekkel, nekem mindegy, csak verekedni lehessen.~
*A vadászat alatt történtek feltüzelték kellően ahhoz, hogy úgymond vérszemet kapjon és újra megérezve a vér szagát, kicsit felpörögjön. Ám itt a kovácsműhelyben, az üllő mögött állva, csak a fémek formára kalapálásában élheti ki valamelyest harci kedvét...*
- Na, ne késlekedjünk.
*Morog mintegy csak maga elé és újra a munkába temeti magát. A kis fémtömböt kalapálni kezdi, nyújtani, véknyítani, majd újra hevíti, és ezt a folyamatot addig ismétli, míg kellően lapos nem lesz, és megfelelő formára nem hajlítja. A pici kis kapaszkodókat a patkó végén gondosan kialakítja, illetve az elején is, ahol majd a pata elülső részét fogja majd tartani. Új szerszám, új metódus, ismét a szegeknek való lukakat döngöli az anyagba , majd ha befejezte, vízbe meríti a patkót. Prüszkölés, szörcsögés, fröcskölés és felcsapó vízgőz tölti meg a belső teret.*
- Na, én azt mondom ebédszünet, koma.
*Hallhatja Quikh Hrtohgaar hangját. Eddig egy egész forgalmas és termékeny/tevékeny napot tudhatnak a hátuk mögött. Hrothgaar picit nyújtózik, amikor kilép a műhelyből, majd szaporán megindul, vissza a táborba, hogy harapjon valamit.*