Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 582 (11621. - 11640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
11640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-12 18:53:24
Üzenet elküldve: 2024-07-12 18:53:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vöröslő nap sugarai ugyan már elkezdték nyaldosni a láthatár szélét, de erejük, mintha mit sem veszített volna, még fényárban fürdette az előtte nyüzsgő várost, megajándékozva őket még néhány meleg perccel. A levegő este eléggé vissza tud hűlni a nappali meleghez képest, legalább is ezt hallotta hősünk és ugyan ki merné megkérdőjelezni Pako az őrült hajléktalan történeteit. Fae szerette ezt a fajta napot. Olyan nyájasnak és közelinek érezte mindig, mint a jó közönséget. Bár olyan aligha létezik. Szemben a téli nap rideg ragyogásával, aki olyan, mint az szaktárs, akit felvesznek végül a társulathoz, míg téged megalázva elküldenek a legközelebbi vándor cirkuszhoz. *
~Szemét Mortien, tuti leszopta valamelyik vén kutyát. ~
*Fancsali képpel lépi át a város kapuját. Nem szívesen jár erre, ugyanis nem szívleli igazán e barbár népséget, de ez mégis csak az év legnagyobb mulatsága, botorság lenne a részéről, ha kihagyná. No meg hetekig hallgathatná az erszénye sopánkodását. Lehet, hogy kezdd megőrülni? Bolondokkal, meg tárgyakkal beszélget. Valami nincs rendben a toronyban, az egyszer biztos. Óvatosan lépked végig a tömegen, ügyelve, hogy ne menjen neki senkinek. Nem szeretne öklök kereszttüzébe keveredni, legalább is idő előtt semmi kép. Tekintetével egy helyet keres, ahol végre egy kis levegőhöz juthat és talán egy két számot is előadhatna, mikor észreveszi az őt mustráló szürke szempárt. Zavartan magára mutat, miközben fejével a mögötte lévő területet vizslatja, hátha megtalálja a személyt, akinek a szempár üzenni akar. *
~Nyugi Fae, biztos csak felkeltetted az érdeklődését. Nem is csoda, biztos nem látott még olyan tökéletes férfit, mint te. Nem is csoda, erre csak medvék születnek. Micsoda szerencsés teremtés. ~
*Hangosan felnevet, de a lány következő mondatára, lekonyul a szája és oldalra hajtja a fejét. *
-He?
*Lepődik meg, miközben fejben a troll, ember intelligencia skálán eggyel arrébb teszi az elfet a troll irányába. Ám nincs ideje ezen sokáig morfondírozni, ugyanis a szeme sarkában meglát egy vörös csillanást, ami eleinte egy apró pötty, de idővel egyre nagyobbá válik, így tudatva a tudományokban nem éppen járatos Fae-vel, hogy az az objektum bizony bármi is legyen, közeledik. Végül el is éri a félvért, egyenest a homloka közepén. Miközben a gyümölcs leve lassan csordogál le a homlokán, érzi, ahogy az arca egyre jobban elvörösödik, míg végül olyan színű nem lesz, mint az őt eltaláló lövedék. Kimért léptekkel és égő tekintettel elindul a lány felé, miközben végigveszi lehetőségeit, hogy hogyan alázhatná meg a fruskát. Persze túlzásba sem akarja vinni, ki tudja, hogy kinek a kijének a kije, ezeknél a vadaknál ezt sose lehet tudni. Olyan a családfájuk sokszor, mint egy körpálya. Ettől a gondolattól, olyannyira jó kedvre derül, hogy mire a lány elé ér, már szinte mosolyog. *
-Azt hiszem ezt elhagytad.
*Mondja most már mosolyogva, miközben az arcán lévő áfonyát a lány hajába keni. Majd megfogja az elf egyik fonatát és a maradék gyümölcslevet azzal törli le a homlokáról. *
-Milyen gyönyörű hajkoszorú ez egy ilyen barbár léleknek. Bár azt szokták mondani isten valahol ad és valahol elvesz. Bár jómagam ezzel sosem értettem egyet, hisz én vagyok az élő példa az ellenkezőjére. Milyen az, amikor isten csak ad.
*Fae felnevet majd a hordónak dől. *
-Halottam már én is ilyen mendemondát, de csak a kofák képzelgése ez, akik félnek mindentől, ami tüzes. *Túr bele vörös üstökébe. A következő kijelentésre csak gunyorosan elvigyorodik. * Az egyetlen fegyverem az éles nyelvem, ha azt akarod elvenni, akkor ki kell vágnod, de előre figyelmeztetlek. * Elsötétedő tekintettel néz a tiszta vérűre, miközben kinyújtja a nyelvét. * Gyorsan tudok ám futni.
//A karmazsin fattyú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vöröslő nap sugarai ugyan már elkezdték nyaldosni a láthatár szélét, de erejük, mintha mit sem veszített volna, még fényárban fürdette az előtte nyüzsgő várost, megajándékozva őket még néhány meleg perccel. A levegő este eléggé vissza tud hűlni a nappali meleghez képest, legalább is ezt hallotta hősünk és ugyan ki merné megkérdőjelezni Pako az őrült hajléktalan történeteit. Fae szerette ezt a fajta napot. Olyan nyájasnak és közelinek érezte mindig, mint a jó közönséget. Bár olyan aligha létezik. Szemben a téli nap rideg ragyogásával, aki olyan, mint az szaktárs, akit felvesznek végül a társulathoz, míg téged megalázva elküldenek a legközelebbi vándor cirkuszhoz. *
~Szemét Mortien, tuti leszopta valamelyik vén kutyát. ~
*Fancsali képpel lépi át a város kapuját. Nem szívesen jár erre, ugyanis nem szívleli igazán e barbár népséget, de ez mégis csak az év legnagyobb mulatsága, botorság lenne a részéről, ha kihagyná. No meg hetekig hallgathatná az erszénye sopánkodását. Lehet, hogy kezdd megőrülni? Bolondokkal, meg tárgyakkal beszélget. Valami nincs rendben a toronyban, az egyszer biztos. Óvatosan lépked végig a tömegen, ügyelve, hogy ne menjen neki senkinek. Nem szeretne öklök kereszttüzébe keveredni, legalább is idő előtt semmi kép. Tekintetével egy helyet keres, ahol végre egy kis levegőhöz juthat és talán egy két számot is előadhatna, mikor észreveszi az őt mustráló szürke szempárt. Zavartan magára mutat, miközben fejével a mögötte lévő területet vizslatja, hátha megtalálja a személyt, akinek a szempár üzenni akar. *
~Nyugi Fae, biztos csak felkeltetted az érdeklődését. Nem is csoda, biztos nem látott még olyan tökéletes férfit, mint te. Nem is csoda, erre csak medvék születnek. Micsoda szerencsés teremtés. ~
*Hangosan felnevet, de a lány következő mondatára, lekonyul a szája és oldalra hajtja a fejét. *
-He?
*Lepődik meg, miközben fejben a troll, ember intelligencia skálán eggyel arrébb teszi az elfet a troll irányába. Ám nincs ideje ezen sokáig morfondírozni, ugyanis a szeme sarkában meglát egy vörös csillanást, ami eleinte egy apró pötty, de idővel egyre nagyobbá válik, így tudatva a tudományokban nem éppen járatos Fae-vel, hogy az az objektum bizony bármi is legyen, közeledik. Végül el is éri a félvért, egyenest a homloka közepén. Miközben a gyümölcs leve lassan csordogál le a homlokán, érzi, ahogy az arca egyre jobban elvörösödik, míg végül olyan színű nem lesz, mint az őt eltaláló lövedék. Kimért léptekkel és égő tekintettel elindul a lány felé, miközben végigveszi lehetőségeit, hogy hogyan alázhatná meg a fruskát. Persze túlzásba sem akarja vinni, ki tudja, hogy kinek a kijének a kije, ezeknél a vadaknál ezt sose lehet tudni. Olyan a családfájuk sokszor, mint egy körpálya. Ettől a gondolattól, olyannyira jó kedvre derül, hogy mire a lány elé ér, már szinte mosolyog. *
-Azt hiszem ezt elhagytad.
*Mondja most már mosolyogva, miközben az arcán lévő áfonyát a lány hajába keni. Majd megfogja az elf egyik fonatát és a maradék gyümölcslevet azzal törli le a homlokáról. *
-Milyen gyönyörű hajkoszorú ez egy ilyen barbár léleknek. Bár azt szokták mondani isten valahol ad és valahol elvesz. Bár jómagam ezzel sosem értettem egyet, hisz én vagyok az élő példa az ellenkezőjére. Milyen az, amikor isten csak ad.
*Fae felnevet majd a hordónak dől. *
-Halottam már én is ilyen mendemondát, de csak a kofák képzelgése ez, akik félnek mindentől, ami tüzes. *Túr bele vörös üstökébe. A következő kijelentésre csak gunyorosan elvigyorodik. * Az egyetlen fegyverem az éles nyelvem, ha azt akarod elvenni, akkor ki kell vágnod, de előre figyelmeztetlek. * Elsötétedő tekintettel néz a tiszta vérűre, miközben kinyújtja a nyelvét. * Gyorsan tudok ám futni.
11639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-12 16:51:40
Üzenet elküldve: 2024-07-12 16:51:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//A karmazsin fattyú//
*Thaleena egy fatállal kezében lógatja lábát, s egykedvűen szemléli az ünnepséget. Persze az ingyen ételnek és italnak örül, illetve a vendégeknek is, hiszen legalább történik valamit, de semmi olyan, ami kellőképpen megpiszkálná érdeklődését. A kapu közelében egy hordón ücsörögve azzal szórakoztatja magát, hogy az asszonyok által gyűjtött erdei bogyókat dobálja magasba, s igyekszik elkapni nyitott szájával, mindezt több kevesebb sikerrel abszolválja.
A tömegben feltűnik egy magas alak, mely annyira nem is volna szokatlan, ám a vörös üstök felkelti a vadóc leány érdeklődését. Összeszűkült szemekkel mustrálja az idegent, majd még rágcsálás közben emelt hangon megszólítja őt.*
- Hé te!
*Számít rá, hogy a tömeg közben nem feltélenül érti a férfi a célzást, még a leány átható pillantása sem biztos, hogy elegendő ehhez, ezért egy áfonyával megcélozza a férfit. Elsősorban annak örülne, ha arcáról pattanna le a bogyó, de egyéb eredménnyel is megelégszik. Széles mosollyal arcán, hetykén ücsörög tovább, mintha egy helyi úrnőcske volna, ám Faerand valamelyest sejtheti, hogy szó sincs erről.*
- Azt mondják a vörösök mind eredarok fattyai.
*Kezd bele magyarázatába, majd egy újabb falat feldobásával és elkapásával próbálkozik meg.*
- Úgyhogy neked le kell adni a fegyvereidet.
*Meglapogatja a hordó tetejét maga mellett. Kihívó modorából nem lehet nehéz arra következtetni, hogy az elf leány semmi másra nem vágyik, csak egy kis bajkeveréssel próbálja megmozgatni az állóvizet, s reméli, hogy szórakozásának nem lesz a valódi kapuőr az elrontója.*
//A karmazsin fattyú//
*Thaleena egy fatállal kezében lógatja lábát, s egykedvűen szemléli az ünnepséget. Persze az ingyen ételnek és italnak örül, illetve a vendégeknek is, hiszen legalább történik valamit, de semmi olyan, ami kellőképpen megpiszkálná érdeklődését. A kapu közelében egy hordón ücsörögve azzal szórakoztatja magát, hogy az asszonyok által gyűjtött erdei bogyókat dobálja magasba, s igyekszik elkapni nyitott szájával, mindezt több kevesebb sikerrel abszolválja.
A tömegben feltűnik egy magas alak, mely annyira nem is volna szokatlan, ám a vörös üstök felkelti a vadóc leány érdeklődését. Összeszűkült szemekkel mustrálja az idegent, majd még rágcsálás közben emelt hangon megszólítja őt.*
- Hé te!
*Számít rá, hogy a tömeg közben nem feltélenül érti a férfi a célzást, még a leány átható pillantása sem biztos, hogy elegendő ehhez, ezért egy áfonyával megcélozza a férfit. Elsősorban annak örülne, ha arcáról pattanna le a bogyó, de egyéb eredménnyel is megelégszik. Széles mosollyal arcán, hetykén ücsörög tovább, mintha egy helyi úrnőcske volna, ám Faerand valamelyest sejtheti, hogy szó sincs erről.*
- Azt mondják a vörösök mind eredarok fattyai.
*Kezd bele magyarázatába, majd egy újabb falat feldobásával és elkapásával próbálkozik meg.*
- Úgyhogy neked le kell adni a fegyvereidet.
*Meglapogatja a hordó tetejét maga mellett. Kihívó modorából nem lehet nehéz arra következtetni, hogy az elf leány semmi másra nem vágyik, csak egy kis bajkeveréssel próbálja megmozgatni az állóvizet, s reméli, hogy szórakozásának nem lesz a valódi kapuőr az elrontója.*
11638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-10 22:04:59
Üzenet elküldve: 2024-07-10 22:04:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Talán a szervezetébe juttatott alkohol az oka, talán más, mindenesetre nem adja jelét, hogy észrevette volna Kayaerren dacosságát a fahordás dolgára. Elégedetten bólint arra is, hogy az ifjú lány látszólag kötélnek áll.*
-Tudni fogják. *Dől hátra ültében, hogy jólesően helyezze kezeit degeszre tömött bendőjére.*
-Jártasak az ilyesmiben. Istállótakarítás, fahordás, egyéb piszkos munkák... *Valóban előszeretettel küldi őket ilyen feladatra. Törzsükhöz tartoznak, ám elf mivoltuk azért erősen bélyegzi őket.*
-Még csak baltát se kell fognod, ha elég erős vagy hozzá, hogy vezesd az ő kezük. *Jelentőségteljesen pillant a lányra. Talán így már jobban sejti, miről szól ez az egész.*
-Persze. Nem sürgős a dolog. Érezd magad otthon Thargföldön! Vérünkként úgy jössz és mész, ahogy neked tetszik. A törzsszállást is könnyedén megtalálod majd, úgy hiszem. *Kissé hátrafordul válla felett a meredek domboldal, rajta pedig a kőfal mögött megbúvó Thargarod irányába.*
-A Szellemjáró... Igen. *Dől előre ültében, s tekintetében is villanni látszik valami.*
-Ugyanakkor úgy hiszem, hogy csakis azért küldték vissza az Ősök, hogy útmutatással szolgáljon számomra. Merthogy nem is oly rég holtan találtuk a szobájában. *Vállat von.*
-Elégettük, ahogy azt kell. *Szavai akár közönyösen is csenghetnek.*
-Került engem. *Szórakozottan dől hátra és vakarja meg ismét halántékát.*
-Talán harag miatt, talán más okból. De nem sok szót volt szerencsém váltani vele, bárhogy vágytam is volna reá. S hiszem, hogy épp ezért vették el tőle feladatát az Ősök Szelleme... És rendelték vissza magukhoz. Nagy szerencsém van, hogy van népünk soraiban olyan, ki szintén kapcsolatban áll a Szellemekkel. *Szavai között nem nehéz olvasni; Tulajdon vérét, Rheiát jóval inkább preferálja tanácsadójául, mint ahogy azt a legendás Szellemjáróval tenné.*
-Szót váltottál volna vele? Vagy az Ősök Szellemét keresed inkább?
*Talán a szervezetébe juttatott alkohol az oka, talán más, mindenesetre nem adja jelét, hogy észrevette volna Kayaerren dacosságát a fahordás dolgára. Elégedetten bólint arra is, hogy az ifjú lány látszólag kötélnek áll.*
-Tudni fogják. *Dől hátra ültében, hogy jólesően helyezze kezeit degeszre tömött bendőjére.*
-Jártasak az ilyesmiben. Istállótakarítás, fahordás, egyéb piszkos munkák... *Valóban előszeretettel küldi őket ilyen feladatra. Törzsükhöz tartoznak, ám elf mivoltuk azért erősen bélyegzi őket.*
-Még csak baltát se kell fognod, ha elég erős vagy hozzá, hogy vezesd az ő kezük. *Jelentőségteljesen pillant a lányra. Talán így már jobban sejti, miről szól ez az egész.*
-Persze. Nem sürgős a dolog. Érezd magad otthon Thargföldön! Vérünkként úgy jössz és mész, ahogy neked tetszik. A törzsszállást is könnyedén megtalálod majd, úgy hiszem. *Kissé hátrafordul válla felett a meredek domboldal, rajta pedig a kőfal mögött megbúvó Thargarod irányába.*
-A Szellemjáró... Igen. *Dől előre ültében, s tekintetében is villanni látszik valami.*
-Ugyanakkor úgy hiszem, hogy csakis azért küldték vissza az Ősök, hogy útmutatással szolgáljon számomra. Merthogy nem is oly rég holtan találtuk a szobájában. *Vállat von.*
-Elégettük, ahogy azt kell. *Szavai akár közönyösen is csenghetnek.*
-Került engem. *Szórakozottan dől hátra és vakarja meg ismét halántékát.*
-Talán harag miatt, talán más okból. De nem sok szót volt szerencsém váltani vele, bárhogy vágytam is volna reá. S hiszem, hogy épp ezért vették el tőle feladatát az Ősök Szelleme... És rendelték vissza magukhoz. Nagy szerencsém van, hogy van népünk soraiban olyan, ki szintén kapcsolatban áll a Szellemekkel. *Szavai között nem nehéz olvasni; Tulajdon vérét, Rheiát jóval inkább preferálja tanácsadójául, mint ahogy azt a legendás Szellemjáróval tenné.*
-Szót váltottál volna vele? Vagy az Ősök Szellemét keresed inkább?
11637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-07-05 23:25:57
Üzenet elküldve: 2024-07-05 23:25:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*Bár jobban belegondolva utólag már ostobán naivnak gondolja magát, de eleinte úgy vélte, a jarl csupán amolyan baráti ismerkedés célzatával tette fel kérdését. Más népnél talán nem csevej tárgya az ilyesmi, de a magukfajtának a halál és a vérontás éppoly természetes része a mindennapokban, mint a puccos városi lakóknál az úri divatról való fecsegés. Vagy legyen is bármi, amikről az ilyenek felszínes beszélgetéseket folytatnak.
Nem, Yagnar bizony nem cseverészni kíván a megfáradt barbár leánnyal, aki kissé összehúzott szemekkel hallgatja, hogyan ér el a férfi a talán feleslegesen hosszú okfejtéstől a szívességig. Vagy parancsig? Bár még semmiféle hűségesküt nem tett neki, valahogy inkább utóbbiként hangzik a történet.*
~ Fahordás? Most komolyan? ~ *egy bizonyítani vágyó dacos serdülő hangján csendül fel benne a kérdés, melyet sietve hessegetnek el érettebb gondolatai. Ha erre van most szükség, és ebben tud segíteni, így fog cselekedni. Bár az instrukciók kissé még homályosak előtte.*
- Az istenek mentsenek attól, hogy kifagyjon a valaguk *viccelődik még finoman majd megfáradt pillantásait átdörzsöli sietve* - Aztán honnan szoktátok hozni a fát?
*Sejti persze, hogy a közeli erdőségből, de életében először jár errefelé, egyáltalán nem ismeri ezeket a déli tájakat.*
- Vagy majd a hosszúfülűek fogják tudni?
*Valahogy nem annyira kedveli a fajtájukat. Persze meg-meg fordultak az ő törzsében is, a Harghodarnál meg aztán főleg. Na azok kiváltképp szerették az elfeket, de olyannyira, hogy a falujuk fele fattyúkból áll.
A kardforgatás és a jarl melletti bizalmas pozíció elfoglalásának gondolata azért sokkalta kecsegtetőbben hangzik, mint a favágás meg a rakományőrzés. Annyival jobban, hogy még a savanyú szájhúzásnak indult háta közepére nem kívánt feladat felé egyik pillanatról a másikra máris nagyobb lelkesedést mutat.*
- Holnap nekikezdek. *szab magának is határozott határidőt ezzel, kezével közben korsója irányába matat.* - Ma még kipihenném hosszú út a kínjait.
*Jólesően kortyol egyet a serből, s tekintete kissé elréved a már haloványan táncoló lángokon. Csendesen mereng néhány hosszú pillanatig, szusszanásában azonban kíváncsiskodó hangok zendülnek gondolataiban, melyeket nem szándékozik magában tartani.*
- A Szellemjáró... *kezd bele, borostyán pillantásait pedig ismét a férfira emeli* - Úgy hallottam ő is visszatért a halálból...
*Túl sokat persze maga sem tud az esetről. A halála körülményeivel sokkalta jobban tisztában van, sokat regéltek észak felé a városban történt lázadásról, elvégre több tharg is életét veszítette a zavargásokban, köztük a Hadúr felesége is. Egy-két esztendeje azonban felröppent egy hír a visszatéréséről, melyet nem igazán tudott hová tenni.
Úgy érzi valójában a kérdést sem kell feltennie. Ha Leandana még a Vashegyen lenne, vélhetőleg a thargok trónján most nem egy Rhagodar foglalna helyet, egyértelmű tehát, hogy történt vele valami. Kíváncsi rá, vajon Yagnar erővel ragadta-e magához az Amon Ruadh feletti hatalmat, netán szerencsésen az ölébe hullott. Ezekről odafent nem igazán pletykáltak.*
//Yagnar Rhagodar//
*Bár jobban belegondolva utólag már ostobán naivnak gondolja magát, de eleinte úgy vélte, a jarl csupán amolyan baráti ismerkedés célzatával tette fel kérdését. Más népnél talán nem csevej tárgya az ilyesmi, de a magukfajtának a halál és a vérontás éppoly természetes része a mindennapokban, mint a puccos városi lakóknál az úri divatról való fecsegés. Vagy legyen is bármi, amikről az ilyenek felszínes beszélgetéseket folytatnak.
Nem, Yagnar bizony nem cseverészni kíván a megfáradt barbár leánnyal, aki kissé összehúzott szemekkel hallgatja, hogyan ér el a férfi a talán feleslegesen hosszú okfejtéstől a szívességig. Vagy parancsig? Bár még semmiféle hűségesküt nem tett neki, valahogy inkább utóbbiként hangzik a történet.*
~ Fahordás? Most komolyan? ~ *egy bizonyítani vágyó dacos serdülő hangján csendül fel benne a kérdés, melyet sietve hessegetnek el érettebb gondolatai. Ha erre van most szükség, és ebben tud segíteni, így fog cselekedni. Bár az instrukciók kissé még homályosak előtte.*
- Az istenek mentsenek attól, hogy kifagyjon a valaguk *viccelődik még finoman majd megfáradt pillantásait átdörzsöli sietve* - Aztán honnan szoktátok hozni a fát?
*Sejti persze, hogy a közeli erdőségből, de életében először jár errefelé, egyáltalán nem ismeri ezeket a déli tájakat.*
- Vagy majd a hosszúfülűek fogják tudni?
*Valahogy nem annyira kedveli a fajtájukat. Persze meg-meg fordultak az ő törzsében is, a Harghodarnál meg aztán főleg. Na azok kiváltképp szerették az elfeket, de olyannyira, hogy a falujuk fele fattyúkból áll.
A kardforgatás és a jarl melletti bizalmas pozíció elfoglalásának gondolata azért sokkalta kecsegtetőbben hangzik, mint a favágás meg a rakományőrzés. Annyival jobban, hogy még a savanyú szájhúzásnak indult háta közepére nem kívánt feladat felé egyik pillanatról a másikra máris nagyobb lelkesedést mutat.*
- Holnap nekikezdek. *szab magának is határozott határidőt ezzel, kezével közben korsója irányába matat.* - Ma még kipihenném hosszú út a kínjait.
*Jólesően kortyol egyet a serből, s tekintete kissé elréved a már haloványan táncoló lángokon. Csendesen mereng néhány hosszú pillanatig, szusszanásában azonban kíváncsiskodó hangok zendülnek gondolataiban, melyeket nem szándékozik magában tartani.*
- A Szellemjáró... *kezd bele, borostyán pillantásait pedig ismét a férfira emeli* - Úgy hallottam ő is visszatért a halálból...
*Túl sokat persze maga sem tud az esetről. A halála körülményeivel sokkalta jobban tisztában van, sokat regéltek észak felé a városban történt lázadásról, elvégre több tharg is életét veszítette a zavargásokban, köztük a Hadúr felesége is. Egy-két esztendeje azonban felröppent egy hír a visszatéréséről, melyet nem igazán tudott hová tenni.
Úgy érzi valójában a kérdést sem kell feltennie. Ha Leandana még a Vashegyen lenne, vélhetőleg a thargok trónján most nem egy Rhagodar foglalna helyet, egyértelmű tehát, hogy történt vele valami. Kíváncsi rá, vajon Yagnar erővel ragadta-e magához az Amon Ruadh feletti hatalmat, netán szerencsésen az ölébe hullott. Ezekről odafent nem igazán pletykáltak.*
11636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:50:46
Üzenet elküldve: 2024-06-28 12:50:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Kayaerr Horgadar//
*Természetesen nem tesz eleget a nyelvével kapcsolatos kérésnek, csupán kedélyesen felszusszan.*
-Ha démont látsz, biztosan nem a nyelvéről fogod felismerni. *Lerágja a maradék húst is arról a combról, mielőtt a csontot egy arra kószáló kutya felé hajítaná. Talán pont Rheia valamelyik ölebe.*
-Bár még nem láttam démont valójában. De ha az volnék, előbb kötnék csomót a nyelvemre, minthogy démoninak tűnjék. *Előtte van a megannyi ábrázolás, s úgy hiszi, sejti, mire gondolhat a leányzó.*
-Öltél már. Helyes. *Hátradől székében, onnét fürkészi Kayaerrt.*
-Akkor nem féltelek. *Halovány, ravaszkás mosoly fut át ábrázatán.*
-A szakállam magam fonom. De lenne itt valami. Tudod... A fakészlet nagy részét most elhasználtuk. És a hideg szelek még odébb vannak, de fel kell rájuk készülnünk. Nem reszkethetnek a vashegyi asszonyok az erődben éjszakánként, nem igaz? *Kivár, miközben a borostyánszín tekintet a lányt fürkészi.*
-Nem azt kérem, hogy vágj fát. Arra ott lennének a thargföldi parasztok. Ám az ünnepség még eltart egy pár napig. Hozass hát helyettük egy-két szekér fát az erődbe, nehogy maholnap dideregjenek itt nekem a népek. *Elvégre akármennyire is különbözik Arthenior hierarchiájától a Vashegy, itt is akadnak jónevű családok és híres-hírhedt harcosok. Nem egy közülük pedig nem átallt Artheniorból menekült nemesasszonyt venni maga mellé. Nem, mintha ki óhajtaná elégíteni az igényeket itt fenn. Próbának viszont megteszi e feladat.*
-Keresd meg a két hosszúfülűt és fogd őket munkára. Thargok azok is, csak a vérük más. Megfogod őket ismerni. Thaleena és Tharasy a nevük, már ha jól emlékszem. Talán egy esztendővel ezelőtt érkezhettek ide őseink földjéről. Ilyenekre pont kapóra jönnek és félteni sem kell őket. De vigyázz velük, mert az ember fejére nőnek, ha hagyja. *Kíváncsi, helyt áll-e leány és van-e olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát.*
-Láss hozzá, amikor jónak látod. *Elterpeszkedik a széken, kissé lejjebb is vonja magát rajta. Egész elkényelmesedett a szervezetébe juttatott étel is ital hatására.*
-Aztán hamarost azt is megnézzük, mennyire forgatod jól azt a kardot. Talán magam mellé veszlek, mint vérlovag. Akkor meg lesz dolga annak a fegyvernek. Amint vége az ünnepélynek. *Teszi még hozzá révetegen. Valóban rövidtávú tervei között szerepel a Szántóföldek meglátogatása sokadmagával. Előbb azonban az ünnepség.*
//Kayaerr Horgadar//
*Természetesen nem tesz eleget a nyelvével kapcsolatos kérésnek, csupán kedélyesen felszusszan.*
-Ha démont látsz, biztosan nem a nyelvéről fogod felismerni. *Lerágja a maradék húst is arról a combról, mielőtt a csontot egy arra kószáló kutya felé hajítaná. Talán pont Rheia valamelyik ölebe.*
-Bár még nem láttam démont valójában. De ha az volnék, előbb kötnék csomót a nyelvemre, minthogy démoninak tűnjék. *Előtte van a megannyi ábrázolás, s úgy hiszi, sejti, mire gondolhat a leányzó.*
-Öltél már. Helyes. *Hátradől székében, onnét fürkészi Kayaerrt.*
-Akkor nem féltelek. *Halovány, ravaszkás mosoly fut át ábrázatán.*
-A szakállam magam fonom. De lenne itt valami. Tudod... A fakészlet nagy részét most elhasználtuk. És a hideg szelek még odébb vannak, de fel kell rájuk készülnünk. Nem reszkethetnek a vashegyi asszonyok az erődben éjszakánként, nem igaz? *Kivár, miközben a borostyánszín tekintet a lányt fürkészi.*
-Nem azt kérem, hogy vágj fát. Arra ott lennének a thargföldi parasztok. Ám az ünnepség még eltart egy pár napig. Hozass hát helyettük egy-két szekér fát az erődbe, nehogy maholnap dideregjenek itt nekem a népek. *Elvégre akármennyire is különbözik Arthenior hierarchiájától a Vashegy, itt is akadnak jónevű családok és híres-hírhedt harcosok. Nem egy közülük pedig nem átallt Artheniorból menekült nemesasszonyt venni maga mellé. Nem, mintha ki óhajtaná elégíteni az igényeket itt fenn. Próbának viszont megteszi e feladat.*
-Keresd meg a két hosszúfülűt és fogd őket munkára. Thargok azok is, csak a vérük más. Megfogod őket ismerni. Thaleena és Tharasy a nevük, már ha jól emlékszem. Talán egy esztendővel ezelőtt érkezhettek ide őseink földjéről. Ilyenekre pont kapóra jönnek és félteni sem kell őket. De vigyázz velük, mert az ember fejére nőnek, ha hagyja. *Kíváncsi, helyt áll-e leány és van-e olyan kemény, mint amilyennek mutatja magát.*
-Láss hozzá, amikor jónak látod. *Elterpeszkedik a széken, kissé lejjebb is vonja magát rajta. Egész elkényelmesedett a szervezetébe juttatott étel is ital hatására.*
-Aztán hamarost azt is megnézzük, mennyire forgatod jól azt a kardot. Talán magam mellé veszlek, mint vérlovag. Akkor meg lesz dolga annak a fegyvernek. Amint vége az ünnepélynek. *Teszi még hozzá révetegen. Valóban rövidtávú tervei között szerepel a Szántóföldek meglátogatása sokadmagával. Előbb azonban az ünnepség.*
11635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-23 21:37:14
Üzenet elküldve: 2024-06-23 21:37:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*Napját se tudja már, mikor evett utoljára tisztességes ételt, a hosszú úton idefelé sajnos kisebb túlzással ugyan, de száraz vakarón élt többnyire. Olyan lendülettel lapátolja magába az ételt, mint egy prédán osztozkodni nem akaró farkas, tán még morranna is egyet, ha valaki megpróbálná megállítani az evésben.
Ahogy végez azonban arca is kisimulni látszik, el is fogja egy pillanatra valamiféle euforikus érzés, melyet egy hosszú csenddel ki is kíván élvezni. Ettől még persze figyel a barbárra, követi pillantásaival a hadonászó pulykacombot, noha végül úgy tűnik nem ér célt. Elmosolyodik azonban rövid családfa summázásra.*
- Pedig esküdni mertem volna, hogy apámnak csak egy gyereke van. *horkan fel jókedvűen, Horpadttorkú Hargan sem volt épp a Horgadarok klánjának dicső harcosa. És bizony a lovaglásban sem volt világbajnok. Jó lett volna pedig a nőt látni, a szellemekkel nem okos dolog ujjat húzni, így azzal is vigyázni kell, aki beszél hozzájuk. Jobb tudni, ki az, akit ne haragítson magára.
Végignéz most a férfin, furcsaságok után kutatva a testén, vagy az arcán, utóbbit szemléli talán a legalaposabban. Tekintete elidőz a szőke szakállban megbújó szájon, mintha csak arra várna, hogy egy villás nyelv fedje fel magát, mely a démonság egyértelmű, letagadhatatlan jele lenne.*
- Nyújtsd ki a nyelved *szól határozottan, s ha eleget tesz ennek a férfi, ha nem, összefonja karjait és megállapítást tesz* - Nekem nem tűnsz démonnak.
*Dacosan állja a fürkésző pillantásokat, noha belül tart attól, hogy a borostyánok gyengének látják. Tény, nem élete legjobb formájában van, az elmúlt hatok kicsit megtépázták, beletelik majd egy kis időbe, mire visszaszerzi erejét.
Yagnar azonban úgy tűnik bölcsebb annál, minthogy alábecsülje, noha valószínűleg meglepné, ha tudná, mennyi vér is tapad valójában Kayaerr kezeihez. Ezt viszont esze ágában sincs megosztani vele, legalább is egyelőre biztos nem.*
- Öltem már *oszlatja el a találgatást* - És úgy hiszem értek is a kardforgatáshoz.
*Nem akarja magát túlságosan előadni, megtanulta már, hogy a nagyzolás könnyen bajba sodorja az embert.*
- Na ki vele! *hajol leheletnyit közelebb a bizalmasság jegyében* - Kellene valaki, aki befonja a szakállad? *vigyorodik el saját pimaszságán*
//Yagnar Rhagodar//
*Napját se tudja már, mikor evett utoljára tisztességes ételt, a hosszú úton idefelé sajnos kisebb túlzással ugyan, de száraz vakarón élt többnyire. Olyan lendülettel lapátolja magába az ételt, mint egy prédán osztozkodni nem akaró farkas, tán még morranna is egyet, ha valaki megpróbálná megállítani az evésben.
Ahogy végez azonban arca is kisimulni látszik, el is fogja egy pillanatra valamiféle euforikus érzés, melyet egy hosszú csenddel ki is kíván élvezni. Ettől még persze figyel a barbárra, követi pillantásaival a hadonászó pulykacombot, noha végül úgy tűnik nem ér célt. Elmosolyodik azonban rövid családfa summázásra.*
- Pedig esküdni mertem volna, hogy apámnak csak egy gyereke van. *horkan fel jókedvűen, Horpadttorkú Hargan sem volt épp a Horgadarok klánjának dicső harcosa. És bizony a lovaglásban sem volt világbajnok. Jó lett volna pedig a nőt látni, a szellemekkel nem okos dolog ujjat húzni, így azzal is vigyázni kell, aki beszél hozzájuk. Jobb tudni, ki az, akit ne haragítson magára.
Végignéz most a férfin, furcsaságok után kutatva a testén, vagy az arcán, utóbbit szemléli talán a legalaposabban. Tekintete elidőz a szőke szakállban megbújó szájon, mintha csak arra várna, hogy egy villás nyelv fedje fel magát, mely a démonság egyértelmű, letagadhatatlan jele lenne.*
- Nyújtsd ki a nyelved *szól határozottan, s ha eleget tesz ennek a férfi, ha nem, összefonja karjait és megállapítást tesz* - Nekem nem tűnsz démonnak.
*Dacosan állja a fürkésző pillantásokat, noha belül tart attól, hogy a borostyánok gyengének látják. Tény, nem élete legjobb formájában van, az elmúlt hatok kicsit megtépázták, beletelik majd egy kis időbe, mire visszaszerzi erejét.
Yagnar azonban úgy tűnik bölcsebb annál, minthogy alábecsülje, noha valószínűleg meglepné, ha tudná, mennyi vér is tapad valójában Kayaerr kezeihez. Ezt viszont esze ágában sincs megosztani vele, legalább is egyelőre biztos nem.*
- Öltem már *oszlatja el a találgatást* - És úgy hiszem értek is a kardforgatáshoz.
*Nem akarja magát túlságosan előadni, megtanulta már, hogy a nagyzolás könnyen bajba sodorja az embert.*
- Na ki vele! *hajol leheletnyit közelebb a bizalmasság jegyében* - Kellene valaki, aki befonja a szakállad? *vigyorodik el saját pimaszságán*
11634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-19 14:41:46
Üzenet elküldve: 2024-06-19 14:41:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Karheia bár sok időt tölt emberek között, de ennek ellenére időnként elsiklik apróbb részletek felett, ám Saidaa íriszeiben megjelenő hirtelen haragot nem tudja figyelmen kívül hagyni. Leplezetlenül szemléli a változásokat beszélgetőpartnere gesztusaiban, s igyekszik értelmezni azokat, hiszen az okát aligha tudná felfejteni. Nem kérdez külön rá, hiszen már ennyiből is érzi, hogy fájó pontra tapintott, valamire amihez semmi köze nincsen.*
- Úgy hiszem igen. Bár hogy ez másokra nézve is kedvező volna, ez már közel sem oly bizonyos.
*Nem firtatja, hogy a thargok hódító népek, mely jellemzően azt eredményezi, hogy ahol járnak ott fosztogatnak, vér folyik, s egyszerűen csak elveszik azt, amit szeretnének és képesek.
Aligha fogadták olyan felcsattanó lelkesedéssel bemutatkozását, mint ahogy Saidaa reagál rá. Döbbenten pislog a leányra, aki tovább érdeklődik iránta.*
- Igen, Rhagodar. Talán hallottál már rólam?
*Kissé távolságtartóvá válik, mert nem feltétlenül jelent ránézve jót az, hogy tudják a nevét és azt, hogy hol is van pontosan. Persze Saidaa nem olyannak tűnik, mint aki veszélyt jelentene rá, s főleg nem egy tharg ünnepség kellős közepén, ámbár a benne felcsapó paranoiának nem igen képes gátat szabni.*
- Ejha! Ez zavarba ejtően hízelgő.
*Kurtán felnevet, s igyekszik lecsillapítani gyanakvását.*
- Talán, maradjunk ennél. Miben volna segítségre szükséged?
*Saidaa zavarából arra következtet, hogy egy igen személyes ügyről lehet szó, minek hatására még éberebbé válik.*
- Szeretnéd hogy egy csendesebb helyre menjünk ezt megbeszélni?
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Karheia bár sok időt tölt emberek között, de ennek ellenére időnként elsiklik apróbb részletek felett, ám Saidaa íriszeiben megjelenő hirtelen haragot nem tudja figyelmen kívül hagyni. Leplezetlenül szemléli a változásokat beszélgetőpartnere gesztusaiban, s igyekszik értelmezni azokat, hiszen az okát aligha tudná felfejteni. Nem kérdez külön rá, hiszen már ennyiből is érzi, hogy fájó pontra tapintott, valamire amihez semmi köze nincsen.*
- Úgy hiszem igen. Bár hogy ez másokra nézve is kedvező volna, ez már közel sem oly bizonyos.
*Nem firtatja, hogy a thargok hódító népek, mely jellemzően azt eredményezi, hogy ahol járnak ott fosztogatnak, vér folyik, s egyszerűen csak elveszik azt, amit szeretnének és képesek.
Aligha fogadták olyan felcsattanó lelkesedéssel bemutatkozását, mint ahogy Saidaa reagál rá. Döbbenten pislog a leányra, aki tovább érdeklődik iránta.*
- Igen, Rhagodar. Talán hallottál már rólam?
*Kissé távolságtartóvá válik, mert nem feltétlenül jelent ránézve jót az, hogy tudják a nevét és azt, hogy hol is van pontosan. Persze Saidaa nem olyannak tűnik, mint aki veszélyt jelentene rá, s főleg nem egy tharg ünnepség kellős közepén, ámbár a benne felcsapó paranoiának nem igen képes gátat szabni.*
- Ejha! Ez zavarba ejtően hízelgő.
*Kurtán felnevet, s igyekszik lecsillapítani gyanakvását.*
- Talán, maradjunk ennél. Miben volna segítségre szükséged?
*Saidaa zavarából arra következtet, hogy egy igen személyes ügyről lehet szó, minek hatására még éberebbé válik.*
- Szeretnéd hogy egy csendesebb helyre menjünk ezt megbeszélni?
11633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:32:42
Üzenet elküldve: 2024-06-16 19:32:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A válaszra elmosolyodik szakálla alatt.*
-Úgy. *Bármennyire is bőbeszédű, furcsa mód egyebet nem mondd a leány származását illetően. A tettek majd beszélnek eleget. Elvégre volt itt egy másik Thargodrym leszármazott leány - s lám, úgy eltűnt, mintha sosem létezett volna. Azt gyanítja most, hogy kém lehetett. Ha pedig visszatér majd oda, ahonnét jött, hát az ő sara lesz, hogy nem húzatta karóra a kis bestét, míg módja volt rá.
Egy pillanatra az evést is abbahagyja, ahogy a leány féktelen zabálásba kezd mellette. Végül joviálisan felszusszan és a szájába töm még egy pulykacombot.*
-Nekem mondhatod. Annyit konyítok a füvekhez, mint az artheniori a fokoshoz. Na de a vérem! Karheia! *A csontos húscafat segítségével ad nyomatékot szavaival, majd igyekszik megkeresni vele vérét. Mivel ez nem sikerül, ismét visszatér a falatozáshoz.*
-Szellemekkel suttog és ért a füvekhez is. Biztos az anyai ág. Az atyja azt sem tudta, előre vagy hátra ül a lovon... De ez maradjon közöttünk. *Felgöcög.*
-Hümm! Démon! *Keresi meg a másik sárga tekintetet.*
-Hallottam már ezt. Mivel én még nem láttam olyat, ezért meg nem mondom. Folyik azoknak a vére vagy szikkadt? Lélegeznek-e? Esznek és isznak? Hát basznak-e? Mert ha igen, akkor akár lehetek démon is. *Alkarjába törli pofáját, majd visszalöki a fatányérba a lerágott csontot.
A visszakérdezésre kissé előrébb hajolva támaszkodik meg a térdén. Merengve fürkészi a lány tekintetét, már ha az állja az övét. Nagy sokára szólal meg csak újra, miután ismét felegyenesedett ültében.*
-Én azt mondom, öltél már. Nehéz út lehetett, amit bejártál idáig. Ha megalázkodtál volna, rabláncon lennél valahol a Thargodrymek között, nem pedig itt. Szólj, ha nem így van. *Közben a máglyarakások szép lassan leégnek. Valahol vidám énekszó csendül, s sokan csatlakoznak hozzá.*
-De értesz-e hozzá? Vagy ha ahhoz nem, akkor mihez? Már ha szeretnél itt, néped körében maradni, akkor nem rontja az esélyeid a válasz. Tudod, lenne itt valami... Egy apróság.
//Yagnar Rhagodar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A válaszra elmosolyodik szakálla alatt.*
-Úgy. *Bármennyire is bőbeszédű, furcsa mód egyebet nem mondd a leány származását illetően. A tettek majd beszélnek eleget. Elvégre volt itt egy másik Thargodrym leszármazott leány - s lám, úgy eltűnt, mintha sosem létezett volna. Azt gyanítja most, hogy kém lehetett. Ha pedig visszatér majd oda, ahonnét jött, hát az ő sara lesz, hogy nem húzatta karóra a kis bestét, míg módja volt rá.
Egy pillanatra az evést is abbahagyja, ahogy a leány féktelen zabálásba kezd mellette. Végül joviálisan felszusszan és a szájába töm még egy pulykacombot.*
-Nekem mondhatod. Annyit konyítok a füvekhez, mint az artheniori a fokoshoz. Na de a vérem! Karheia! *A csontos húscafat segítségével ad nyomatékot szavaival, majd igyekszik megkeresni vele vérét. Mivel ez nem sikerül, ismét visszatér a falatozáshoz.*
-Szellemekkel suttog és ért a füvekhez is. Biztos az anyai ág. Az atyja azt sem tudta, előre vagy hátra ül a lovon... De ez maradjon közöttünk. *Felgöcög.*
-Hümm! Démon! *Keresi meg a másik sárga tekintetet.*
-Hallottam már ezt. Mivel én még nem láttam olyat, ezért meg nem mondom. Folyik azoknak a vére vagy szikkadt? Lélegeznek-e? Esznek és isznak? Hát basznak-e? Mert ha igen, akkor akár lehetek démon is. *Alkarjába törli pofáját, majd visszalöki a fatányérba a lerágott csontot.
A visszakérdezésre kissé előrébb hajolva támaszkodik meg a térdén. Merengve fürkészi a lány tekintetét, már ha az állja az övét. Nagy sokára szólal meg csak újra, miután ismét felegyenesedett ültében.*
-Én azt mondom, öltél már. Nehéz út lehetett, amit bejártál idáig. Ha megalázkodtál volna, rabláncon lennél valahol a Thargodrymek között, nem pedig itt. Szólj, ha nem így van. *Közben a máglyarakások szép lassan leégnek. Valahol vidám énekszó csendül, s sokan csatlakoznak hozzá.*
-De értesz-e hozzá? Vagy ha ahhoz nem, akkor mihez? Már ha szeretnél itt, néped körében maradni, akkor nem rontja az esélyeid a válasz. Tudod, lenne itt valami... Egy apróság.
11632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:49:23
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:49:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Horgadarok falva sohasem büszkélkedett túl nagy lélekszámmal. Olyannyira jelentéktelen volt, még a nem oly távoli Amon Maktar bevétele után is évekig elkerülték őket a harcok, s őszintén nem is igazán kívántak belefolyni a Thargodrymek belviszályába. Még úgy sem, hogy anyja maga is egy volt közülük. Asszonyok és taknyos kölykök - ennyi maradt hátra belőlük, mielőtt délnek indultak volna a túlélők az átkozott orkok és szövetségeseik elől menekülve.
Egy kurta pillanatra maga is a földet bámulja, arrébb rugdos egy kisebb követ, amit maga alatt talál.*
- Jól sejted. *Maga sem az az érzelgős fajta, noha a felsejlő emlékképeket jó volna most elnyomni egy újabb korttyal. Végre megpihenhet hosszú útja után, nincs idő arra, hogy a régmúlt dolgain keseregjen. Főleg nem egy jarl előtt. Gyorsan után is tölti kriglijét, hogy újabb kortyra emelhesse, de a szúrós kérdés hallatán megtorpan. Borostyán pillantásai Yagnar vonásait kutatják, azon morfondírozva, milyen válaszra számíthat. Természetesen esze ágában sincs az ő kénye szerint válaszolni, ha pengét szorítanák a torkához sem hazudna ebben, de jobb tudni, készülhet-e egy kis csetepatéra felelete miatt. Bár azok alapján, amit hallott róla, van egy aprócska sejtése afelől, mit szeretne hallani.
Végül csak beleiszik a serbe, aztán a bizonyos közelebbi székre merészkedik. Furcsa érzés lesz úrrá rajta a biztonságos távolság hiányától, talán izgalom volna? Vagy félelem? Azt sohasem vallaná be.*
- Kevés dicső Horgadar harcost énekeltek meg ~ Egyet sem ~ *teszi hozzá csak úgy magában, felesleges is kimondani* - Feledhető, pipogya alakok, akik leginkább az iváshoz értenek.
*Kicsit közelebb hajol, hangja és tekintete megkomolyodik, ahogy folytatja.*
- De ezerszer büszkébben vallom magam közéjük valónak, mint orkbaszó Thargodrymnek.
*A megvetés olyan nyilvánvalóan szisszen fogai közül, épphogy csak nem köp ki oldalra. Persze az ő családja a kezdetektől ellenezte a Hordgákkal való keveredést - az apja vélhetőleg Kagannal tartott volna, ha túléli a harcot-, de ez egy olyan dolog, ami örökre be fogja mocskolni a Vasbordájú vérvonalát.
Neki aztán nem kell kétszer mondani, hogy egyen. Ahogy megkapja a felhatalmazást, már keresi is a szemével az ételt, hogy aztán lecsaphasson valami húsra és némi kenyérre. Már nagy lendülettel eszik is, mikor a neve kapcsán kérdés érkezik. Némi morccal képén vonja össze szemöldökét, de még lenyeli a szájában lévő falatot mielőtt felelne.*
- "Kiserkenti véred, de gyógyít, ha kéred" *próbálja fordítani a kétsoros mondókafélét, amit a füvesasszony mondott mindig a kayaerről. A gyökerét főzte mindig, mikor valakit kínzott a láz.*
- Megszoktam már. *De persze örökké utálni fogja.
Hogy mennyire hiszi el a mendemondákat Yagnarról? Még magának sem sikerült eldöntenie, de mindenképpen figyelmesen hallgatja a történetet. Sokan sokfélét beszéltek a déli történésekről, túl sok jelentőséget nem tulajdonított nekik, sőt, egészen két hattal ezelőttig hatalmas sületlenségnek tartotta őket. Aztán jöttek azok a fránya álmok...*
- Hallottuk a történetet *harap újabb falatot, de már nem zavartatja magát azzal, hogy félig teli szájjal beszél* - Azt is hallottam, hogy emberalakot öltött démon vagy *nyel egyet és akaratlanul is elvigyorodik ezen* - Démon, akit az Alvó Isten küldött, hogy végezzen az Ősök Útjáról letért Thargodarok vérvonalával.
*Valahogy úgy sejti ez a szárnyra kapott história fényezni fogja a férfi önbecsülését. Nem ismeri ugyan, de érez benne valamiféle önhittséget.
Még befejezi a maradékot, majd ahogy leöblítette pár nyelet sörrel vacsoráját, immár jóllakott kisimultsággal fordul a jarl felé. Elegánsan visszafog egy feltörni készülő böfögést.*
- Valóban fiatal vagyok *csendül némi pimaszság a hangjában, szája sarkában bujkál egy aprócska mosoly is, miközben karba fonja kezeit* - Mit gondolsz, öltem már?
*Azt mondják a gyilkolás nyomot hagy a tekinteten. Kíváncsi a barbárnak sikerül-e kiolvasnia az övéből.*
//Yagnar Rhagodar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Horgadarok falva sohasem büszkélkedett túl nagy lélekszámmal. Olyannyira jelentéktelen volt, még a nem oly távoli Amon Maktar bevétele után is évekig elkerülték őket a harcok, s őszintén nem is igazán kívántak belefolyni a Thargodrymek belviszályába. Még úgy sem, hogy anyja maga is egy volt közülük. Asszonyok és taknyos kölykök - ennyi maradt hátra belőlük, mielőtt délnek indultak volna a túlélők az átkozott orkok és szövetségeseik elől menekülve.
Egy kurta pillanatra maga is a földet bámulja, arrébb rugdos egy kisebb követ, amit maga alatt talál.*
- Jól sejted. *Maga sem az az érzelgős fajta, noha a felsejlő emlékképeket jó volna most elnyomni egy újabb korttyal. Végre megpihenhet hosszú útja után, nincs idő arra, hogy a régmúlt dolgain keseregjen. Főleg nem egy jarl előtt. Gyorsan után is tölti kriglijét, hogy újabb kortyra emelhesse, de a szúrós kérdés hallatán megtorpan. Borostyán pillantásai Yagnar vonásait kutatják, azon morfondírozva, milyen válaszra számíthat. Természetesen esze ágában sincs az ő kénye szerint válaszolni, ha pengét szorítanák a torkához sem hazudna ebben, de jobb tudni, készülhet-e egy kis csetepatéra felelete miatt. Bár azok alapján, amit hallott róla, van egy aprócska sejtése afelől, mit szeretne hallani.
Végül csak beleiszik a serbe, aztán a bizonyos közelebbi székre merészkedik. Furcsa érzés lesz úrrá rajta a biztonságos távolság hiányától, talán izgalom volna? Vagy félelem? Azt sohasem vallaná be.*
- Kevés dicső Horgadar harcost énekeltek meg ~ Egyet sem ~ *teszi hozzá csak úgy magában, felesleges is kimondani* - Feledhető, pipogya alakok, akik leginkább az iváshoz értenek.
*Kicsit közelebb hajol, hangja és tekintete megkomolyodik, ahogy folytatja.*
- De ezerszer büszkébben vallom magam közéjük valónak, mint orkbaszó Thargodrymnek.
*A megvetés olyan nyilvánvalóan szisszen fogai közül, épphogy csak nem köp ki oldalra. Persze az ő családja a kezdetektől ellenezte a Hordgákkal való keveredést - az apja vélhetőleg Kagannal tartott volna, ha túléli a harcot-, de ez egy olyan dolog, ami örökre be fogja mocskolni a Vasbordájú vérvonalát.
Neki aztán nem kell kétszer mondani, hogy egyen. Ahogy megkapja a felhatalmazást, már keresi is a szemével az ételt, hogy aztán lecsaphasson valami húsra és némi kenyérre. Már nagy lendülettel eszik is, mikor a neve kapcsán kérdés érkezik. Némi morccal képén vonja össze szemöldökét, de még lenyeli a szájában lévő falatot mielőtt felelne.*
- "Kiserkenti véred, de gyógyít, ha kéred" *próbálja fordítani a kétsoros mondókafélét, amit a füvesasszony mondott mindig a kayaerről. A gyökerét főzte mindig, mikor valakit kínzott a láz.*
- Megszoktam már. *De persze örökké utálni fogja.
Hogy mennyire hiszi el a mendemondákat Yagnarról? Még magának sem sikerült eldöntenie, de mindenképpen figyelmesen hallgatja a történetet. Sokan sokfélét beszéltek a déli történésekről, túl sok jelentőséget nem tulajdonított nekik, sőt, egészen két hattal ezelőttig hatalmas sületlenségnek tartotta őket. Aztán jöttek azok a fránya álmok...*
- Hallottuk a történetet *harap újabb falatot, de már nem zavartatja magát azzal, hogy félig teli szájjal beszél* - Azt is hallottam, hogy emberalakot öltött démon vagy *nyel egyet és akaratlanul is elvigyorodik ezen* - Démon, akit az Alvó Isten küldött, hogy végezzen az Ősök Útjáról letért Thargodarok vérvonalával.
*Valahogy úgy sejti ez a szárnyra kapott história fényezni fogja a férfi önbecsülését. Nem ismeri ugyan, de érez benne valamiféle önhittséget.
Még befejezi a maradékot, majd ahogy leöblítette pár nyelet sörrel vacsoráját, immár jóllakott kisimultsággal fordul a jarl felé. Elegánsan visszafog egy feltörni készülő böfögést.*
- Valóban fiatal vagyok *csendül némi pimaszság a hangjában, szája sarkában bujkál egy aprócska mosoly is, miközben karba fonja kezeit* - Mit gondolsz, öltem már?
*Azt mondják a gyilkolás nyomot hagy a tekinteten. Kíváncsi a barbárnak sikerül-e kiolvasnia az övéből.*
11631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:25:35
Üzenet elküldve: 2024-06-12 21:25:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Kayaerr Horgadar//
-Horgadar. *Megtorpan egy pillanatra, mintha egy nagyon különleges dolgot vett volna észre csizmája orrán.*
-Rég hallottam ily nevet. Nem sok maradt véreid közül, jól sejtem? *Hangja megkeményedik, de egyéb jelét nem adja együttérzésnek.*
-Hallottam atyádról. Ugyanakkor a háború szele nem ugyanakkor legyintett meg minket, így szánom, de nem ránthattam volna pengét akkor, mikor kellett volna. A mi fajtánk mindig a saját útját járta. *Egy szabad asztalfőt keres magának és hamar le is zuttyan a székre.*
-Thargodrym, azt mondod? *Homlokráncolva pillant a lányra. Egy szívdobbanásnyi ideig megvillan tekintete.*
-És mondd csak... Melyik ágad szíveled jobban? *Nem kínálja hellyel a leányt, talán nem is kell és leül magától. Ezek azonban fontos kérdések, melyekre mielőbb választ óhajt. Végül csak int a legközelebbi szék felé. Itt nincsenek túlzottan szem előtt, s nem is nyaggatják őt. Beszélhetnek.*
-Egyél, igyál. Bizonyára megfáradtál az út alatt, Kayaerr. Jó név. Mit gondolsz, illik hozzád? *Megtámaszkodik az asztalon és összekulcsolja kezeit ajkai előtt. Merengve szemléli a jövevényt. Van benne valami kitörni vágyó őserő, legalábbis első ránézésre.*
-Úgy. "A Visszatért". *Haloványan elmosolyodik.*
-Elhiszed-e a történetet? *Leönti torkán a korsó maradék tartalmát, mielőbb folytatná.*
-Kagan leánya oktalan fakasztott vért, s az Ősök Szelleme ezért méltón büntette. *Hangja könnyed, mintha csak azt mesélné épp, mit evett reggel.*
-Én pedig hosszú ideig árnyak között tengődtem, gyengén, akár a hűvös őszi szellő. Bőr alá kúsztam, múltat kísértettem. Majd farkasbőrbe bújtam s embervért ízleltem. *Szórakozottan dönti oldalra a fejét.*
-És mikor a próbát kiálltam, visszaküldtek, hogy népünk vezessem. Kayaerr!
*Tenyerével hirtelen az asztallapra csap.*
-Gyomor kell majd ahhoz, ami jő! Tudod-e, miért vették vérem a thargok? Hmm? *Megenged egy hitetlenkedő vigyort.*
-Felgyújtottam és kifosztottam egy falut. A nevükben. Elvettem a parasztoktól, mit nem tudtak megvédeni. Vért fakasztottam! Pontosan úgy, ahogy odahaza. Pontosan úgy, ahogy atyáink tették! És lám, nekem lett igazam. *Tűnődve simít végig szakállán, mielőtt kenyérérét és húsért nyúlna, hogy falatozásba fogjon.*
-Fiatalnak tűnsz. Öltél már? *Nem kertel. Tisztában van vele, hogy véreik, kik feltűnnek a Vashegyen nem látogatóba érkeznek. Számot kell hát vetnie azzal, mihez is kezdjen velük.*
//Kayaerr Horgadar//
-Horgadar. *Megtorpan egy pillanatra, mintha egy nagyon különleges dolgot vett volna észre csizmája orrán.*
-Rég hallottam ily nevet. Nem sok maradt véreid közül, jól sejtem? *Hangja megkeményedik, de egyéb jelét nem adja együttérzésnek.*
-Hallottam atyádról. Ugyanakkor a háború szele nem ugyanakkor legyintett meg minket, így szánom, de nem ránthattam volna pengét akkor, mikor kellett volna. A mi fajtánk mindig a saját útját járta. *Egy szabad asztalfőt keres magának és hamar le is zuttyan a székre.*
-Thargodrym, azt mondod? *Homlokráncolva pillant a lányra. Egy szívdobbanásnyi ideig megvillan tekintete.*
-És mondd csak... Melyik ágad szíveled jobban? *Nem kínálja hellyel a leányt, talán nem is kell és leül magától. Ezek azonban fontos kérdések, melyekre mielőbb választ óhajt. Végül csak int a legközelebbi szék felé. Itt nincsenek túlzottan szem előtt, s nem is nyaggatják őt. Beszélhetnek.*
-Egyél, igyál. Bizonyára megfáradtál az út alatt, Kayaerr. Jó név. Mit gondolsz, illik hozzád? *Megtámaszkodik az asztalon és összekulcsolja kezeit ajkai előtt. Merengve szemléli a jövevényt. Van benne valami kitörni vágyó őserő, legalábbis első ránézésre.*
-Úgy. "A Visszatért". *Haloványan elmosolyodik.*
-Elhiszed-e a történetet? *Leönti torkán a korsó maradék tartalmát, mielőbb folytatná.*
-Kagan leánya oktalan fakasztott vért, s az Ősök Szelleme ezért méltón büntette. *Hangja könnyed, mintha csak azt mesélné épp, mit evett reggel.*
-Én pedig hosszú ideig árnyak között tengődtem, gyengén, akár a hűvös őszi szellő. Bőr alá kúsztam, múltat kísértettem. Majd farkasbőrbe bújtam s embervért ízleltem. *Szórakozottan dönti oldalra a fejét.*
-És mikor a próbát kiálltam, visszaküldtek, hogy népünk vezessem. Kayaerr!
*Tenyerével hirtelen az asztallapra csap.*
-Gyomor kell majd ahhoz, ami jő! Tudod-e, miért vették vérem a thargok? Hmm? *Megenged egy hitetlenkedő vigyort.*
-Felgyújtottam és kifosztottam egy falut. A nevükben. Elvettem a parasztoktól, mit nem tudtak megvédeni. Vért fakasztottam! Pontosan úgy, ahogy odahaza. Pontosan úgy, ahogy atyáink tették! És lám, nekem lett igazam. *Tűnődve simít végig szakállán, mielőtt kenyérérét és húsért nyúlna, hogy falatozásba fogjon.*
-Fiatalnak tűnsz. Öltél már? *Nem kertel. Tisztában van vele, hogy véreik, kik feltűnnek a Vashegyen nem látogatóba érkeznek. Számot kell hát vetnie azzal, mihez is kezdjen velük.*
11630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:10:19
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:10:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Yagnar Rhagodar//
*A széles kapu méltóságteljesen nyikordul, halk sikolyra emlékeztető hangja zökkenti ki a nézelődésből. Fekete hajú elf nőstény vágtat el mellette, Kayaerrnek nincs túl sok ideje megszemlélni, épp csak egy pillantást sikerül vetni rá, s valamiért egyből hajviselete szúr szemet. Néhány fonott tincs, az ő népére jellemző gyűrűcskék libbennek, szemöldökeit pedig kicsit tanakodva vonja össze. Hallott ő ilyen-olyan keveredésekről itt délen, de a franc se gondolta, hogy még hosszúfülűekkel is... Az olyan Harghodar módi.
Figyeli még, ahogy az út elnyelni a lovast, majd fejét illetődve kapja a csendülő férfihang irányába. Kezét gyanakvóan rántaná először kardja markolatához, de épp csak egy aprócska mozdulatot tesz, s ahogy jobban kirajzolódik előtt a közelítő barbár alakja, tenyerét ernyedve engedi maga mellé vissza. Személyesen talán még nem volt alkalmuk találkozni, legfeljebb csak mikor gyerek volt, de Kayaerr bizony már rengeteget hallott Yagnar Rhagodarról, aki a Vashegy új jarlának nevezi magát. Óvatos macska módjára figyeli borostyán tekintete a férfi mozdulatait, keze határozottan, a szégyenlősség legkisebb jelét sem mutatva nyúl a korsó után, ha amaz el nem húzza. Átkozottul hosszú volt az út, ő meg most átkozottul szomjas, nem is rest néhány nagyobb korttyal kurtítani a korsó tartalmát. Karjával letörli a ser maradékát ajkairól, mielőtt végre megszólalna.*
- Hargan Horgadar *feleli a lendületes kortyoktól még kurtán. Apja ugyan ismert, de nem mondhatni, hogy a dicső harcok bajnoka, sokkal inkább a féktelen ivásé. Horpadttorkú Hargan, a Szédítő Pengéjű, a Torkos Törpe Taverna hatvannyolcadik sörivó bajnokságának bajnoka... ezek nem épp olyan címek, amivel valaki egy szem gyermeke oly lelkesen felvágna. Az öreg ugyan éltében finoman szólva sem volt diadalmas, de legalább halála barbárhoz méltó: a Thargodarok oldalán harcolva érte a Véres Menyegzőn.
A szőke fonatok valóban szegről végrőli rokoni szálról árulkodnak, úgy tartják a mítoszok, a Horgadarok, a Rhagodarok és Harghodarok egykor egy klán voltak, legalább is az évszázadok során jelentéktelenné töpörödött Horgadarok szeretik így tartani magukról.
Yagnar nem hagyja túlzottan szóhoz jutni a lányt, de oly rég volt, hogy valakihez szólt már, hogy egyelőre nem is bánja. Hangja kissé elpilledt a hosszú út csendjében. Ráérős léptekkel követi hát inkább a Vashegy új urát, közben magában elmélázva néz körbe s issza a város épületeinek és lakóinak látványát. Annyi klánjától távol töltött év után először kísérti meg az otthon melegének érzése, noha a Horgadarok falva egy tyúkszaros kis ól Amon Ruadhoz képest.
A holdpöröly történetére halvány mosolyra húzza száját orra alatt, kölyökkora óta nem hallotta már, de hamar visszaül a komolyság a képére.*
- A Sagát magam is jobban ismerem *szólal meg végül majd, mint aki otthon érzi magát, kényelembe helyezkedve lecsüccsen az asztalhoz. Söre maradékát csaknem teljes egészében gallér mögé küldi. Azért csak az apja lánya.* - Anyám Thargodrym volt.
*Magyarázza, miért is jártasabb a tharg mesékben, s úgy tűnik három mondattal sikerült is az egész családfáját Yagnar elé tárnia. Mindössze ő maradt hátra.*
- Kayaerr, tudod, mint az szúrós hegyi dudva *Nem jut most eszébe a neve a közös nyelven, de biztos tudja a másik, melyikre gondol. Amelyik mindig olyan konokul ráragad az ember nadrágjára. Az ember kedvesebb nevet nem is kívánhatna.*
- Te pedig Yagnar, a Visszatért, ha nem tévedek. *Északon úgy beszélik valami városi tharg fatty levágta a fejét egy baltával, nehéz volna tagadni, hogy ez is a motivációi között szerepelt, mikor útnak indult. Kíváncsi volt valóban visszatért-e a halálból, ahogy azt pletykálták.*
//Yagnar Rhagodar//
*A széles kapu méltóságteljesen nyikordul, halk sikolyra emlékeztető hangja zökkenti ki a nézelődésből. Fekete hajú elf nőstény vágtat el mellette, Kayaerrnek nincs túl sok ideje megszemlélni, épp csak egy pillantást sikerül vetni rá, s valamiért egyből hajviselete szúr szemet. Néhány fonott tincs, az ő népére jellemző gyűrűcskék libbennek, szemöldökeit pedig kicsit tanakodva vonja össze. Hallott ő ilyen-olyan keveredésekről itt délen, de a franc se gondolta, hogy még hosszúfülűekkel is... Az olyan Harghodar módi.
Figyeli még, ahogy az út elnyelni a lovast, majd fejét illetődve kapja a csendülő férfihang irányába. Kezét gyanakvóan rántaná először kardja markolatához, de épp csak egy aprócska mozdulatot tesz, s ahogy jobban kirajzolódik előtt a közelítő barbár alakja, tenyerét ernyedve engedi maga mellé vissza. Személyesen talán még nem volt alkalmuk találkozni, legfeljebb csak mikor gyerek volt, de Kayaerr bizony már rengeteget hallott Yagnar Rhagodarról, aki a Vashegy új jarlának nevezi magát. Óvatos macska módjára figyeli borostyán tekintete a férfi mozdulatait, keze határozottan, a szégyenlősség legkisebb jelét sem mutatva nyúl a korsó után, ha amaz el nem húzza. Átkozottul hosszú volt az út, ő meg most átkozottul szomjas, nem is rest néhány nagyobb korttyal kurtítani a korsó tartalmát. Karjával letörli a ser maradékát ajkairól, mielőtt végre megszólalna.*
- Hargan Horgadar *feleli a lendületes kortyoktól még kurtán. Apja ugyan ismert, de nem mondhatni, hogy a dicső harcok bajnoka, sokkal inkább a féktelen ivásé. Horpadttorkú Hargan, a Szédítő Pengéjű, a Torkos Törpe Taverna hatvannyolcadik sörivó bajnokságának bajnoka... ezek nem épp olyan címek, amivel valaki egy szem gyermeke oly lelkesen felvágna. Az öreg ugyan éltében finoman szólva sem volt diadalmas, de legalább halála barbárhoz méltó: a Thargodarok oldalán harcolva érte a Véres Menyegzőn.
A szőke fonatok valóban szegről végrőli rokoni szálról árulkodnak, úgy tartják a mítoszok, a Horgadarok, a Rhagodarok és Harghodarok egykor egy klán voltak, legalább is az évszázadok során jelentéktelenné töpörödött Horgadarok szeretik így tartani magukról.
Yagnar nem hagyja túlzottan szóhoz jutni a lányt, de oly rég volt, hogy valakihez szólt már, hogy egyelőre nem is bánja. Hangja kissé elpilledt a hosszú út csendjében. Ráérős léptekkel követi hát inkább a Vashegy új urát, közben magában elmélázva néz körbe s issza a város épületeinek és lakóinak látványát. Annyi klánjától távol töltött év után először kísérti meg az otthon melegének érzése, noha a Horgadarok falva egy tyúkszaros kis ól Amon Ruadhoz képest.
A holdpöröly történetére halvány mosolyra húzza száját orra alatt, kölyökkora óta nem hallotta már, de hamar visszaül a komolyság a képére.*
- A Sagát magam is jobban ismerem *szólal meg végül majd, mint aki otthon érzi magát, kényelembe helyezkedve lecsüccsen az asztalhoz. Söre maradékát csaknem teljes egészében gallér mögé küldi. Azért csak az apja lánya.* - Anyám Thargodrym volt.
*Magyarázza, miért is jártasabb a tharg mesékben, s úgy tűnik három mondattal sikerült is az egész családfáját Yagnar elé tárnia. Mindössze ő maradt hátra.*
- Kayaerr, tudod, mint az szúrós hegyi dudva *Nem jut most eszébe a neve a közös nyelven, de biztos tudja a másik, melyikre gondol. Amelyik mindig olyan konokul ráragad az ember nadrágjára. Az ember kedvesebb nevet nem is kívánhatna.*
- Te pedig Yagnar, a Visszatért, ha nem tévedek. *Északon úgy beszélik valami városi tharg fatty levágta a fejét egy baltával, nehéz volna tagadni, hogy ez is a motivációi között szerepelt, mikor útnak indult. Kíváncsi volt valóban visszatért-e a halálból, ahogy azt pletykálták.*
11629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-09 23:15:13
Üzenet elküldve: 2024-06-09 23:15:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Relael zárás//
*Nagyon olybá fest, hogy egy követ fújnak a hosszúéletűvel. Relael vagy ennyire simulékony, vagy valóban azonosak céljaik. Elnézi az égbe szökő lángokat, míg hallgatja a lányt. Most, hogy némileg csillapodott kedélye és visszadőlt a székbe, hidegebb fejjel vethet számot mindazzal, amiről beszélnek épp.
Vendége közben vakmerőségéről is tanúbizonyságot tesz; oly közelségbe kerül, mintha ők egyébként is igen közelről ismernék egymást. Nem bánja a dolgot, épp ellenkezőleg; palástolatlan méri végig borostyán tekintetével a kínálatot. Ha már ily kényelmes távolságba kerültek, nem rest érdes tenyerével hátulról az elf combjába markolni, csak a miheztartás végett egy pillanatnyi szeszély erejéig. Talán arra is kíváncsi, mit szól mindehhez a másik.*
-Úgy legyen. A barátságot mi thargok mindig honoráljuk. *Csak szavai nyomán pillant fel a méregzöld szemekbe. Kíváncsi lenne, vajon mennyire simulékony az elf; ha kézen ragadná, hogy keresvén egy kietlenebb helyet tharg módi szerint magáévá tegye, vajon változna-e e habitus?*
-Ha a szükség szorítana, tudod, hol találsz. Az meg előbb-utóbb mindig megszorít minket. És ha a Kikötőbe vinne a szerencse, én is tudom, hol hajthatom a fejem álomra biztonságban. *Az elf irányába biccent. Nem óhajtja itt hagyni az ünnepélyt, még ha kecsegtető is e képzet. Erről tekintete is árulkodik. Elvégre mi a legrosszabb, ami kisülhetne belőle? Ugyanakkor akad egyéb tennivalója neki is; mindjárt kiszúr egy számára idegen, ám népük közül való leányt. Le sem tagadhatná származását.*
-Ha az Ősök Szellemei úgy akarják, úgy fogják vezetni a léptünk. *Még egy rakoncátlan mosoly is képére kúszik búcsúzóul, de hamar tovaszáll gondolata a forgatagban. Egy ideig még szórakozottan elnézi a távozó, ringó csípőt, mielőtt ismét megtöltené korsóját és felállna ültéből.*
//Kayaerr Horgadar//
-A Szellemek nem adtak még lehetőséget rá, hogy minden atyámfiával és leányával kezet rázzak, de előbb falok fel egy farkast, minthogy azt állítsam, láttalak már.
*Lép a sörrel teli korsóval a kezében a lányhoz. Alaposan végigméri, bár pillantása elsősorban kíváncsi. A fakorsót kínálóan a jövevény felé nyújtja, csak a miheztartás végett.*
-Kinek a leánya vagy? Inkább festesz az én véremnek, mint Thargodarnak... *Sokat sejtetően bök tulajdon lobonca felé. Meg sem várja a választ, már folytatja is.*
-Mit szólsz? Atyáink büszkék lennének. *Karjait széttárva fordul a hatalmas, lángoló máglyarakások felé, miközben elindul visszafelé. Azt várja, hogy a leány felzárkózzon mellé, efelől nem hagy túl sok kétséget.*
-Nem izzott azóta így az ég, mióta Gaiyann Rhagodar nem vágta hozzá a holdhoz pörölyét... *Megereszt egy vigyort az idegen leány felé.*
-De ez a mi mesénk csupán. A környékbeli öregek inkább a Thargodar és Thargodrym fámákat ismerik... *Jól hallhatóan szószátyár típus. Egy közeli asztalról újabb kupa után nyúl, s nem is rest megtölteni magának.*
-Hanem nem mondtad még meg a neved.
//Relael zárás//
*Nagyon olybá fest, hogy egy követ fújnak a hosszúéletűvel. Relael vagy ennyire simulékony, vagy valóban azonosak céljaik. Elnézi az égbe szökő lángokat, míg hallgatja a lányt. Most, hogy némileg csillapodott kedélye és visszadőlt a székbe, hidegebb fejjel vethet számot mindazzal, amiről beszélnek épp.
Vendége közben vakmerőségéről is tanúbizonyságot tesz; oly közelségbe kerül, mintha ők egyébként is igen közelről ismernék egymást. Nem bánja a dolgot, épp ellenkezőleg; palástolatlan méri végig borostyán tekintetével a kínálatot. Ha már ily kényelmes távolságba kerültek, nem rest érdes tenyerével hátulról az elf combjába markolni, csak a miheztartás végett egy pillanatnyi szeszély erejéig. Talán arra is kíváncsi, mit szól mindehhez a másik.*
-Úgy legyen. A barátságot mi thargok mindig honoráljuk. *Csak szavai nyomán pillant fel a méregzöld szemekbe. Kíváncsi lenne, vajon mennyire simulékony az elf; ha kézen ragadná, hogy keresvén egy kietlenebb helyet tharg módi szerint magáévá tegye, vajon változna-e e habitus?*
-Ha a szükség szorítana, tudod, hol találsz. Az meg előbb-utóbb mindig megszorít minket. És ha a Kikötőbe vinne a szerencse, én is tudom, hol hajthatom a fejem álomra biztonságban. *Az elf irányába biccent. Nem óhajtja itt hagyni az ünnepélyt, még ha kecsegtető is e képzet. Erről tekintete is árulkodik. Elvégre mi a legrosszabb, ami kisülhetne belőle? Ugyanakkor akad egyéb tennivalója neki is; mindjárt kiszúr egy számára idegen, ám népük közül való leányt. Le sem tagadhatná származását.*
-Ha az Ősök Szellemei úgy akarják, úgy fogják vezetni a léptünk. *Még egy rakoncátlan mosoly is képére kúszik búcsúzóul, de hamar tovaszáll gondolata a forgatagban. Egy ideig még szórakozottan elnézi a távozó, ringó csípőt, mielőtt ismét megtöltené korsóját és felállna ültéből.*
//Kayaerr Horgadar//
-A Szellemek nem adtak még lehetőséget rá, hogy minden atyámfiával és leányával kezet rázzak, de előbb falok fel egy farkast, minthogy azt állítsam, láttalak már.
*Lép a sörrel teli korsóval a kezében a lányhoz. Alaposan végigméri, bár pillantása elsősorban kíváncsi. A fakorsót kínálóan a jövevény felé nyújtja, csak a miheztartás végett.*
-Kinek a leánya vagy? Inkább festesz az én véremnek, mint Thargodarnak... *Sokat sejtetően bök tulajdon lobonca felé. Meg sem várja a választ, már folytatja is.*
-Mit szólsz? Atyáink büszkék lennének. *Karjait széttárva fordul a hatalmas, lángoló máglyarakások felé, miközben elindul visszafelé. Azt várja, hogy a leány felzárkózzon mellé, efelől nem hagy túl sok kétséget.*
-Nem izzott azóta így az ég, mióta Gaiyann Rhagodar nem vágta hozzá a holdhoz pörölyét... *Megereszt egy vigyort az idegen leány felé.*
-De ez a mi mesénk csupán. A környékbeli öregek inkább a Thargodar és Thargodrym fámákat ismerik... *Jól hallhatóan szószátyár típus. Egy közeli asztalról újabb kupa után nyúl, s nem is rest megtölteni magának.*
-Hanem nem mondtad még meg a neved.
11628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-09 22:29:51
Üzenet elküldve: 2024-06-09 22:29:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Igazából örömmel maradna még, egyrészt szívesen beszélgetne Yagnarral, s emellett némi tánc is jólesne a számára - utóbbi miatt majdnem el is csábul, de képes erre irányuló késztetésének ellenállni -, ám sikeresen leküzdi késztetését, amikor emlékezteti magát, hogy még mennyi temérdek teendője várja a tavernában.
Könnyen magával ragadja őt is Yagnar féktelen szenvedélye, ezért ő is mosolyogva emeli magasba kupáját. Csak úgy pulzál körülöttük minden, mintha a föld is megremegne alattuk. Ez a fajta sajátos érzés, amit a tömeg képes nyújtani mindig megrészegítette.
A kérdés hallatán kizökken, közben leheletnyit közelebb hajol, hogy érzékeny fülei a tharg vezér szavaira koncentrálhassanak.*
- Mindketten tudjuk, hogy mit szólnának ezen.
*Utolsó kortyos is felhörpinti, és az immáron üres kupáját az asztalra teszi, majd eltolja magától ezzel is jelezve szándékát a tácozásra.*
- Ha az a kérdés, hogy mit lennének képesek ez ellen tenni, ez számomra is kérdőjeles jelenleg. Én még gyengének látom a várost, de okozhat kellemetlen meglepetéseket.
*Lassan feláll helyéről, ellép széke mellett, majd a háttámlába kapaszkodva hajol előre. Beszéd közben forró lehelete Yagnar fülét csiklandozhatja, s ha felé pillant bizony dekoltázsába is kellő betekintést enged. Hogy véletlen volna? Aligha.*
- Jómagam is szeretném felmérni Arthenior erejét, s ha bármi érdemi információt szereztem ezzel kapcsolatban is, örömmel megosztom majd.
*Egy tőle megszokott bájos, de sokat sejtető mosollyal egyenesedik fel.*
- Köszönöm a felém irányuló nyitottságot.
*Egy főhajtással fejezi ki tiszteletteljes háláját, bármily nehéz is ez már a számára.*
- Remélem rövidesen ismételten lesz lehetőségünk beszélgetni.
*S amennyiben nem marasztalják, úgy rövidesen felkeresi lovát, hogy távozhasson.*
*Igazából örömmel maradna még, egyrészt szívesen beszélgetne Yagnarral, s emellett némi tánc is jólesne a számára - utóbbi miatt majdnem el is csábul, de képes erre irányuló késztetésének ellenállni -, ám sikeresen leküzdi késztetését, amikor emlékezteti magát, hogy még mennyi temérdek teendője várja a tavernában.
Könnyen magával ragadja őt is Yagnar féktelen szenvedélye, ezért ő is mosolyogva emeli magasba kupáját. Csak úgy pulzál körülöttük minden, mintha a föld is megremegne alattuk. Ez a fajta sajátos érzés, amit a tömeg képes nyújtani mindig megrészegítette.
A kérdés hallatán kizökken, közben leheletnyit közelebb hajol, hogy érzékeny fülei a tharg vezér szavaira koncentrálhassanak.*
- Mindketten tudjuk, hogy mit szólnának ezen.
*Utolsó kortyos is felhörpinti, és az immáron üres kupáját az asztalra teszi, majd eltolja magától ezzel is jelezve szándékát a tácozásra.*
- Ha az a kérdés, hogy mit lennének képesek ez ellen tenni, ez számomra is kérdőjeles jelenleg. Én még gyengének látom a várost, de okozhat kellemetlen meglepetéseket.
*Lassan feláll helyéről, ellép széke mellett, majd a háttámlába kapaszkodva hajol előre. Beszéd közben forró lehelete Yagnar fülét csiklandozhatja, s ha felé pillant bizony dekoltázsába is kellő betekintést enged. Hogy véletlen volna? Aligha.*
- Jómagam is szeretném felmérni Arthenior erejét, s ha bármi érdemi információt szereztem ezzel kapcsolatban is, örömmel megosztom majd.
*Egy tőle megszokott bájos, de sokat sejtető mosollyal egyenesedik fel.*
- Köszönöm a felém irányuló nyitottságot.
*Egy főhajtással fejezi ki tiszteletteljes háláját, bármily nehéz is ez már a számára.*
- Remélem rövidesen ismételten lesz lehetőségünk beszélgetni.
*S amennyiben nem marasztalják, úgy rövidesen felkeresi lovát, hogy távozhasson.*
11627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-03 08:14:28
Üzenet elküldve: 2024-06-03 08:14:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa zavartan legyint a kérdésre. Nem akarja kifejteni, hogy merre és kivel lakik. Kellően titkos helyen van az a pár lombház Arthenior közelében. Réges-régen még jócskán többen voltak, mostanra csak pár család maradt. A fiatalok szétszóródtak, ki kalandvágyból, ki pedig szerelemre lelt, és ki tudja még milyen indokokkal bomlasztották fel a közösséget. Pont mikor nekik kellett volna új szikrát csiholni belé, újraéleszteni a régi hagyományokat. Saidaa egy pillanatra méregre lobban, borostyánszín szemei felvillannak. Kívülről is egyértelmű lehet, hogy dühe nem Karheiára irányul, mert a világosbarna szempár erre az időre meredten, pár másodpercre szétkapcsolva a valóságtól a tűzbe bámul. Lassan, vontatottan válaszol, a mondat közben emeli tekintetét a nőre.*
- Egy falu az erdőben. Messze innen.
*Csupán ennyit mond, majd pár lassan múló pillanat múlva vissza is tér a megszokott élet a szemeibe. Örül a kedves fogadtatásnak – egyrészt mert nincsenek nála a fegyverei, másrészt mert kifejezetten hosszú útja volt, s jócskán ráfért egy falat étel. Ajkai halvány, de annál hálásabb mosolyra húzódnak, majd bekap egy falat sajtot.*
- Értem. Megtisztelő, hogy a részese lehetek. Kívánok minden jót népednek, remélem a bizakodásból és az érezhető összetartásból szép dolgok vannak szökkenőben.
*Karheia kérdése nyomán már az imént is komolyabb arckifejezésre váltott, ennek utolsó mondata sem mond ellent. Fürkésző, komoly tekintettel figyeli vendéglátóját.*
- Nehéz a változás. Nekem legalábbis biztosan.
*Gondolatban érkezése okára kalandozik, eszébe jutnak Elidyr bölcs szavai, majd hirtelen eltűnése. A változás nehéz. Mielőtt túl mélyen elmerülne elméje negatív spiráljában, meghallja a nő nevét. Meglepetésében egy pillanatra jobban megszorítja a másik kezét, majd észbe kapva gyorsan el is engedi.*
- Karheia!?
*Kicsit talán az illendőnél hangosabban mondja ki az imént hallott keresztnevet, szóval gyorsan halkabbra vált.*
- Rhagodar?
*Arca felderül. Szinte biztos benne, hogy beletalált, hogy jó helyen járt. Hogy végre egyszer rámosolyogtak azok, akiknek odafent rá kell, hogy mosolyogjanak ahhoz, hogy ekkora véletlen szerencse érhesse az elf lányát. Reakciója már úgyis elárulta, szóval nem kíván kertelni, bevallja a nőnek, hogy miért reagált ilyen erősen a nevére. Barátságos, lelkes hangon folytatja mondandóját az izgatottságtól picit lehalkukva.*
- Hozzád jöttem, téged kerestelek! Reményeim szerint, Te talán tudsz nekem segíteni.
*Zavartan süti le szemét, kicsit megilletődik önmagától. Szokatlan dolog az ennyire nyitott segítségkérés Saidaa számára. Egészen önálló életre nevelkedett, nem gyakran kellett segítséghez folyamodnia, pláne nem egy idegen faj, egy idegen közösség tagjától. De úgy érzi, nagyobb a baj annál, hogy megengedhesse magának a visszafogottság és csend luxusát. Úgy érzi, szüksége van szövetségesekre, segítőkre, s reméli, a nő nem fogja elutasítani.*
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa zavartan legyint a kérdésre. Nem akarja kifejteni, hogy merre és kivel lakik. Kellően titkos helyen van az a pár lombház Arthenior közelében. Réges-régen még jócskán többen voltak, mostanra csak pár család maradt. A fiatalok szétszóródtak, ki kalandvágyból, ki pedig szerelemre lelt, és ki tudja még milyen indokokkal bomlasztották fel a közösséget. Pont mikor nekik kellett volna új szikrát csiholni belé, újraéleszteni a régi hagyományokat. Saidaa egy pillanatra méregre lobban, borostyánszín szemei felvillannak. Kívülről is egyértelmű lehet, hogy dühe nem Karheiára irányul, mert a világosbarna szempár erre az időre meredten, pár másodpercre szétkapcsolva a valóságtól a tűzbe bámul. Lassan, vontatottan válaszol, a mondat közben emeli tekintetét a nőre.*
- Egy falu az erdőben. Messze innen.
*Csupán ennyit mond, majd pár lassan múló pillanat múlva vissza is tér a megszokott élet a szemeibe. Örül a kedves fogadtatásnak – egyrészt mert nincsenek nála a fegyverei, másrészt mert kifejezetten hosszú útja volt, s jócskán ráfért egy falat étel. Ajkai halvány, de annál hálásabb mosolyra húzódnak, majd bekap egy falat sajtot.*
- Értem. Megtisztelő, hogy a részese lehetek. Kívánok minden jót népednek, remélem a bizakodásból és az érezhető összetartásból szép dolgok vannak szökkenőben.
*Karheia kérdése nyomán már az imént is komolyabb arckifejezésre váltott, ennek utolsó mondata sem mond ellent. Fürkésző, komoly tekintettel figyeli vendéglátóját.*
- Nehéz a változás. Nekem legalábbis biztosan.
*Gondolatban érkezése okára kalandozik, eszébe jutnak Elidyr bölcs szavai, majd hirtelen eltűnése. A változás nehéz. Mielőtt túl mélyen elmerülne elméje negatív spiráljában, meghallja a nő nevét. Meglepetésében egy pillanatra jobban megszorítja a másik kezét, majd észbe kapva gyorsan el is engedi.*
- Karheia!?
*Kicsit talán az illendőnél hangosabban mondja ki az imént hallott keresztnevet, szóval gyorsan halkabbra vált.*
- Rhagodar?
*Arca felderül. Szinte biztos benne, hogy beletalált, hogy jó helyen járt. Hogy végre egyszer rámosolyogtak azok, akiknek odafent rá kell, hogy mosolyogjanak ahhoz, hogy ekkora véletlen szerencse érhesse az elf lányát. Reakciója már úgyis elárulta, szóval nem kíván kertelni, bevallja a nőnek, hogy miért reagált ilyen erősen a nevére. Barátságos, lelkes hangon folytatja mondandóját az izgatottságtól picit lehalkukva.*
- Hozzád jöttem, téged kerestelek! Reményeim szerint, Te talán tudsz nekem segíteni.
*Zavartan süti le szemét, kicsit megilletődik önmagától. Szokatlan dolog az ennyire nyitott segítségkérés Saidaa számára. Egészen önálló életre nevelkedett, nem gyakran kellett segítséghez folyamodnia, pláne nem egy idegen faj, egy idegen közösség tagjától. De úgy érzi, nagyobb a baj annál, hogy megengedhesse magának a visszafogottság és csend luxusát. Úgy érzi, szüksége van szövetségesekre, segítőkre, s reméli, a nő nem fogja elutasítani.*
11626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:31:02
Üzenet elküldve: 2024-06-02 19:31:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Messziről hallja már a dobok ismerős ritmusát. Régi, zsigeri, de mégis homályba burkolózó emlékeket idéz fel benne még tacskókorából, valamilyen nagyobb ünnepség mozzanatai sejlenek fel előtte. A tűz melege, ősi énekek, öreg harcosok ahogy méltatják a régiek dicsőségét. Nem tapasztalhatott belőle túl sokat, mégis mélyen beleivódtak ezek az apróságok.
A zárt kapuk előtt torpan meg, s míg várja, hogy valakivel egyezkedhessen a bejutásról, alaposan, rejtett csodálattal szemléli meg a falakat, s a mögöttük magasodó épületeket. Amon Ruadhon már jóval a Thargodarok lázadása előtt is éltek a törzsszövetség tagjai, az akkor agresszívan terjeszkedő városok azonban a hegyekbe kényszerítették az itt élő őseiket. Több, mint ezer évet kellett várnia a hegynek, mire ismét északiak népesíthették be, s úgy tűnik ez a várakozás nem volt hiábavaló. Kagan és követői olyan erődöt húztak fel rá, amelyről az ősök csak álmodhattak, bár tény és való, meg kellett alkudnia hozzá a városi népségekkel.
Érdeklődő bámészkodásából nem messze egy félvér magyarázkodása zökkenti ki, akit látványosan végigmér. Tharg volna ő is? Nehezen tudná elképzelni, de úgy hallotta, szakítva az régiek hagyományával a Hadúr előszeretettel vette körül magát városi ficsúrokkal és nyálas nemes kisasszonykákkal, talán a piperkőc fattyú is közülük való.*
*Messziről hallja már a dobok ismerős ritmusát. Régi, zsigeri, de mégis homályba burkolózó emlékeket idéz fel benne még tacskókorából, valamilyen nagyobb ünnepség mozzanatai sejlenek fel előtte. A tűz melege, ősi énekek, öreg harcosok ahogy méltatják a régiek dicsőségét. Nem tapasztalhatott belőle túl sokat, mégis mélyen beleivódtak ezek az apróságok.
A zárt kapuk előtt torpan meg, s míg várja, hogy valakivel egyezkedhessen a bejutásról, alaposan, rejtett csodálattal szemléli meg a falakat, s a mögöttük magasodó épületeket. Amon Ruadhon már jóval a Thargodarok lázadása előtt is éltek a törzsszövetség tagjai, az akkor agresszívan terjeszkedő városok azonban a hegyekbe kényszerítették az itt élő őseiket. Több, mint ezer évet kellett várnia a hegynek, mire ismét északiak népesíthették be, s úgy tűnik ez a várakozás nem volt hiábavaló. Kagan és követői olyan erődöt húztak fel rá, amelyről az ősök csak álmodhattak, bár tény és való, meg kellett alkudnia hozzá a városi népségekkel.
Érdeklődő bámészkodásából nem messze egy félvér magyarázkodása zökkenti ki, akit látványosan végigmér. Tharg volna ő is? Nehezen tudná elképzelni, de úgy hallotta, szakítva az régiek hagyományával a Hadúr előszeretettel vette körül magát városi ficsúrokkal és nyálas nemes kisasszonykákkal, talán a piperkőc fattyú is közülük való.*
11625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-26 20:53:58
Üzenet elküldve: 2024-05-26 20:53:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa értetlensége számára rejtve marad, ezért Karheia nem is zavartatja magát, hogy részletesebb magyarázatot adjon neki, helyette annak rendje és módja szerint végzi el az apró rítust a hosszúéletűn. Úgy érzi az "idegen" elf kellő nyitottsággal adja át magát szokásaiknak, ez pedig máris jó képet fest le róla a mágus számára.*
- Egy falu az erdőben?
*Felvont szemöldökökkel jelzi meglepettségét. Hangja kételyektől mentes, inkább kíváncsisággal teli, melyet érdeklődő pillantása is tükröz, ezzel pedig reméli, hogy további beszédre ösztökélheti Saidaat. Persze amennyiben az elf nem mutat erre hajlandóságot, ő bizony nem fogja erőltetni.*
- Ugyan, a mai napon mindenkit szívesen látunk!
*Arról jótékonyan hallgat, hogy valójában a thargok közel sem olyan elutasítóak mint ahogy az hírlik róluk, elvégre Yagnar szeretné ha ez a nap különlegesebb lenne a többinél. S valahol az is.*
- A Tűz Hajnalát. A megújulást.
*Kicsit ízlelgeti a kérdést, illetve saját válaszát is. Nem akar túlzottan sok információt megosztani a thargok belsőviszályairól, ugyanakkor zárkózottnak sem óhajt tűnni.*
- Sok változás történ utóbbi időben a közösségünkben. Ezek között akadnak fájdalmasak, ám reményteliek is. A népem pedig mindig bizakodó a jövőt illetően, ezért hát ünneplünk!
*Egy darabka sajtot kezd el majszolni, s örömtől ragyogó tekintettel csodálja az őt körülvevő népet. Büszke rájuk, s leginkább arra büszke, hogy része lehet ennek a közösségnek.*
- Ugyan ugyan *megengedően legyint, elvégre valóban úgy gondolja, hogy Saidaanak semmi oka szabadkozni.* a thargok szokásai igen eltérőek az artheniori normáktól, s nem is gyakran mutatjuk ezt meg idegeneknek. Kell hozzá némi... mondjuk úgy, hogy fogékonyság.
*A megrágott falatot egy korty borral leöblíti, csak utána folytatja.*
- Új vezér került a trónusra, és harcosaink tábora is megváltozni látszik. Új idők, szokások, szemléletek idejét jelenti ez, melyek bár előremutatóak de a múltból merítenek. A thargok kissé elfeledték melyik út is a sajátjuk, s ezt a ködöt óhajtja az új vezérünk eloszlatni.
*Saidaa végtelen érdeklődése üdítő a számára, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, mert Karheia nem szokott ennyit fecsegni, ám ezúttal ő is felszabadultabb.*
- Karheia. Örvendek Saidaa.
*Ismeri a városi üdvözlést, nem ódzkodik tőle, hanem viszonozza.*
- Az ünnepség iránti kíváncsiság hozott ide közénk? Egymagad jöttél, jól láttam?
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa értetlensége számára rejtve marad, ezért Karheia nem is zavartatja magát, hogy részletesebb magyarázatot adjon neki, helyette annak rendje és módja szerint végzi el az apró rítust a hosszúéletűn. Úgy érzi az "idegen" elf kellő nyitottsággal adja át magát szokásaiknak, ez pedig máris jó képet fest le róla a mágus számára.*
- Egy falu az erdőben?
*Felvont szemöldökökkel jelzi meglepettségét. Hangja kételyektől mentes, inkább kíváncsisággal teli, melyet érdeklődő pillantása is tükröz, ezzel pedig reméli, hogy további beszédre ösztökélheti Saidaat. Persze amennyiben az elf nem mutat erre hajlandóságot, ő bizony nem fogja erőltetni.*
- Ugyan, a mai napon mindenkit szívesen látunk!
*Arról jótékonyan hallgat, hogy valójában a thargok közel sem olyan elutasítóak mint ahogy az hírlik róluk, elvégre Yagnar szeretné ha ez a nap különlegesebb lenne a többinél. S valahol az is.*
- A Tűz Hajnalát. A megújulást.
*Kicsit ízlelgeti a kérdést, illetve saját válaszát is. Nem akar túlzottan sok információt megosztani a thargok belsőviszályairól, ugyanakkor zárkózottnak sem óhajt tűnni.*
- Sok változás történ utóbbi időben a közösségünkben. Ezek között akadnak fájdalmasak, ám reményteliek is. A népem pedig mindig bizakodó a jövőt illetően, ezért hát ünneplünk!
*Egy darabka sajtot kezd el majszolni, s örömtől ragyogó tekintettel csodálja az őt körülvevő népet. Büszke rájuk, s leginkább arra büszke, hogy része lehet ennek a közösségnek.*
- Ugyan ugyan *megengedően legyint, elvégre valóban úgy gondolja, hogy Saidaanak semmi oka szabadkozni.* a thargok szokásai igen eltérőek az artheniori normáktól, s nem is gyakran mutatjuk ezt meg idegeneknek. Kell hozzá némi... mondjuk úgy, hogy fogékonyság.
*A megrágott falatot egy korty borral leöblíti, csak utána folytatja.*
- Új vezér került a trónusra, és harcosaink tábora is megváltozni látszik. Új idők, szokások, szemléletek idejét jelenti ez, melyek bár előremutatóak de a múltból merítenek. A thargok kissé elfeledték melyik út is a sajátjuk, s ezt a ködöt óhajtja az új vezérünk eloszlatni.
*Saidaa végtelen érdeklődése üdítő a számára, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, mert Karheia nem szokott ennyit fecsegni, ám ezúttal ő is felszabadultabb.*
- Karheia. Örvendek Saidaa.
*Ismeri a városi üdvözlést, nem ódzkodik tőle, hanem viszonozza.*
- Az ünnepség iránti kíváncsiság hozott ide közénk? Egymagad jöttél, jól láttam?
11624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-21 20:09:53
Üzenet elküldve: 2024-05-21 20:09:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Önmagában az, hogy visszaküldtek, válasz nekem arra, hogy a feladatom teljesíteni kell. Ugyan, mi másért lennék itt?
*Innentől egy rövid ideig mindkettejük figyelmét magára vonja a fellobbanó tűz és a Karheia vezette rituálé.
Nem csak a lángok szöknek magasba, de az ő vérmérséklete is. Nem is rest választ adni, ahogy az asztal mellől felemelkedve szónoklatba kezd.*
-Arthenior! *Köpi a város nevét.*
-Sosem jártam még ott. De ha egyszer odavezet az Ősök Útja, lehet, hogy kő kövön nem marad! *Maga is felemeli kupáját, s körbefordul vele.*
-Mert nem csak ahhoz értünk, hogy földet míveljünk. Hódítók vére csörgedezik az ereinkben! És a jóslat, minek beteljesedésének élő szemtanúi vagyunk, elvezet minket egy szebb jövőbe! *Vigyorral arcán emeli magasba a kupát, hogy aztán leöntse a tartalmát a torkán.*
-Dobosok! Hadd táncoljon a nép! Minek az égig érő tűz, ha körbe se táncolják? *Az eddig csupán a rituálé alatt munkálkodó, tharg muzsikusok erősebb ütembe kezdenek.*
-Ismered a várost. *Fordul hirtelen Relael felé.*
-Mint mondottad. *Toldja még meg.*
-Mit gondolsz, mit szólnának, ha megsarcolnám a földijeiket? *Csak most pillant bele a zöldekbe. Látszik, kíváncsi a válaszra. Nagy levegőt vesz, ragadozótekintetét pedig az immáron táncoló nép felé fordítja. Láthatóan roppant elégedett a látvánnyal.*
-Önmagában az, hogy visszaküldtek, válasz nekem arra, hogy a feladatom teljesíteni kell. Ugyan, mi másért lennék itt?
*Innentől egy rövid ideig mindkettejük figyelmét magára vonja a fellobbanó tűz és a Karheia vezette rituálé.
Nem csak a lángok szöknek magasba, de az ő vérmérséklete is. Nem is rest választ adni, ahogy az asztal mellől felemelkedve szónoklatba kezd.*
-Arthenior! *Köpi a város nevét.*
-Sosem jártam még ott. De ha egyszer odavezet az Ősök Útja, lehet, hogy kő kövön nem marad! *Maga is felemeli kupáját, s körbefordul vele.*
-Mert nem csak ahhoz értünk, hogy földet míveljünk. Hódítók vére csörgedezik az ereinkben! És a jóslat, minek beteljesedésének élő szemtanúi vagyunk, elvezet minket egy szebb jövőbe! *Vigyorral arcán emeli magasba a kupát, hogy aztán leöntse a tartalmát a torkán.*
-Dobosok! Hadd táncoljon a nép! Minek az égig érő tűz, ha körbe se táncolják? *Az eddig csupán a rituálé alatt munkálkodó, tharg muzsikusok erősebb ütembe kezdenek.*
-Ismered a várost. *Fordul hirtelen Relael felé.*
-Mint mondottad. *Toldja még meg.*
-Mit gondolsz, mit szólnának, ha megsarcolnám a földijeiket? *Csak most pillant bele a zöldekbe. Látszik, kíváncsi a válaszra. Nagy levegőt vesz, ragadozótekintetét pedig az immáron táncoló nép felé fordítja. Láthatóan roppant elégedett a látvánnyal.*
11623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:04:10
Üzenet elküldve: 2024-05-20 19:04:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Szüleitől és közösségétől gyakran kapott megjegyzéseket rendhagyó külsejére vonatkozóan. Az elfek körülötte más színpalettával léteztek, erősebb kontrasztot alkotott hajuk bőrükkel és bőrük szemükkel. Saidaa-t leginkább a homok, az arany és a borostyán színek jellemzik, míg a többieket az erdő színei: a föld barnája, a lombok zöldje, az égbolt kékje és fehérje. Felnőtt korára hozzászokott ehhez, és rút kiskacsa helyett hattyúként kezdte látni magát. Kényelmesen létezik saját testében, és számára egyértelmű a különbség közte, és a sötételfek között, akikről inkább a holdvilág jut eszébe, önmagáról pedig a nap birodalma.
A szőkeség magyarázata nem elégíti ki kíváncsiságát, hiszen a szavak, amiket használ továbbra is ismeretlenek Saidaa számára.*
~ Algiz? Uruz? A jeleket hívják így...? ~
*Nem teszi szóvá értetlenségét, az áldás kifejezésre összpontosít, és hagyja, hogy a nő felrajzolja arcára a jeleket. Késztetése lenne belenézni egy tükörbe, megvizsgálni, hogy hogy fest, de erre most nincs lehetősége. Ehelyett hagyja, hogy átjárja az emelkedett érzés, amit a puha ujjak és a meleg vér elegye hagynak maguk után a bőrén. Nem tudja pontosan, hogy valós-e az érzet, vagy csak az ünnepség hangulata és a nő szavai okozzák. Mindenesetre kellemes, így nem kongat vészharangokat az elf fejében. Továbbra is éles figyelemmel követi a történéseket, a tömeghez intézett szavakat, melyre annak résztvevői hangos üdvrivalgásban törnek ki. Karheia szavainak hatásából arra a következtetésre jut, hogy a nőnek egyébként is fontos szerepe lehet ebben a közösségben. Saidaa emiatt izgatottá válik, és alig várja, hogy alkalma nyíljon rá, hogy egy csomó további kérdést intézhessen újdonsült beszélgetőpartnere felé.*
- Egy kis faluban élek az erdőben.
*Válaszol kellően konkrétan, de fenntarva némi titokzatosságot is. Nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb kérdés lenne, hogy miért érkezett a barbár ünnepségre. Apró mosollyal hozzátesz még valamit.*
- Köszönöm a vendéglátást!
*Értékeli Karheia kedvességét, nem érez mögötte őszintétlenséget, és örül neki, hogy a nő helyet foglal mellette. Annak pedig végképp, hogy a szolgálóknak feltűnt, hogy Saidaa előtt még egy kupa sincs, és az ételek mellett ezt is gyorsan pótolják, így az elf elé egy borral telt pohár is kerül. Kérdéses, hogy milyen hatással lesz az alkohol a látomásaira. Ezzel még nem kísérletezett, de talán egy pohárka nem árt meg. Óvatosan belekortyol a nedűbe, és boldogan nyugtázza, hogy annak jó íze van, és nem túl erős, pedig a közönségből kiindulva arra számított, hogy izmosabb italt kap.*
- Mit ünneplünk pontosan?
*Kezdi a beszélgetést egy további kérdéssel. Szándékosan használ többesszám első személyt, hisz jelen pillanatban ő maga is az ünneplők táborát erősíti, főleg, hogy már rituális jelek is ékeskednek barnás arcbőrén. Mosolyogva tovább fűzi kérdését, megmutatva, hogy eddig is figyelt, és megjegyezte a kulcsszavakat, amiket az imént hallott a nőtől közvetlenül felé, és közvetve a tömegnek intézve.*
- Erő, védelem, egyesülés, ha jól gondolom. De van valami külön apropója? Kérlek, nézd el nekem tudatlanságom, az erdőben más szokások mentén éljük életünket.
- Egyébként Saidaa vagyok. *Mutatkozik be miután észbe kap, hogy nem is tudja, a másikat hogy hívják, kinek köszönheti a falatokat az asztalon. Megvárja amíg a Karheia bemutatkozik neki, és ha a nő a kezét is nyújtja, azt határozottan de kecsesen megrázza, és csak ezután fordítja figyelmét az ételek felé. Különösen a sajtok, a gyümölcsök és a zöldségek keltették fel érdeklődését.*
A hozzászólás írója (Saidaa Ilivaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.20 19:05:33
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Szüleitől és közösségétől gyakran kapott megjegyzéseket rendhagyó külsejére vonatkozóan. Az elfek körülötte más színpalettával léteztek, erősebb kontrasztot alkotott hajuk bőrükkel és bőrük szemükkel. Saidaa-t leginkább a homok, az arany és a borostyán színek jellemzik, míg a többieket az erdő színei: a föld barnája, a lombok zöldje, az égbolt kékje és fehérje. Felnőtt korára hozzászokott ehhez, és rút kiskacsa helyett hattyúként kezdte látni magát. Kényelmesen létezik saját testében, és számára egyértelmű a különbség közte, és a sötételfek között, akikről inkább a holdvilág jut eszébe, önmagáról pedig a nap birodalma.
A szőkeség magyarázata nem elégíti ki kíváncsiságát, hiszen a szavak, amiket használ továbbra is ismeretlenek Saidaa számára.*
~ Algiz? Uruz? A jeleket hívják így...? ~
*Nem teszi szóvá értetlenségét, az áldás kifejezésre összpontosít, és hagyja, hogy a nő felrajzolja arcára a jeleket. Késztetése lenne belenézni egy tükörbe, megvizsgálni, hogy hogy fest, de erre most nincs lehetősége. Ehelyett hagyja, hogy átjárja az emelkedett érzés, amit a puha ujjak és a meleg vér elegye hagynak maguk után a bőrén. Nem tudja pontosan, hogy valós-e az érzet, vagy csak az ünnepség hangulata és a nő szavai okozzák. Mindenesetre kellemes, így nem kongat vészharangokat az elf fejében. Továbbra is éles figyelemmel követi a történéseket, a tömeghez intézett szavakat, melyre annak résztvevői hangos üdvrivalgásban törnek ki. Karheia szavainak hatásából arra a következtetésre jut, hogy a nőnek egyébként is fontos szerepe lehet ebben a közösségben. Saidaa emiatt izgatottá válik, és alig várja, hogy alkalma nyíljon rá, hogy egy csomó további kérdést intézhessen újdonsült beszélgetőpartnere felé.*
- Egy kis faluban élek az erdőben.
*Válaszol kellően konkrétan, de fenntarva némi titokzatosságot is. Nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb kérdés lenne, hogy miért érkezett a barbár ünnepségre. Apró mosollyal hozzátesz még valamit.*
- Köszönöm a vendéglátást!
*Értékeli Karheia kedvességét, nem érez mögötte őszintétlenséget, és örül neki, hogy a nő helyet foglal mellette. Annak pedig végképp, hogy a szolgálóknak feltűnt, hogy Saidaa előtt még egy kupa sincs, és az ételek mellett ezt is gyorsan pótolják, így az elf elé egy borral telt pohár is kerül. Kérdéses, hogy milyen hatással lesz az alkohol a látomásaira. Ezzel még nem kísérletezett, de talán egy pohárka nem árt meg. Óvatosan belekortyol a nedűbe, és boldogan nyugtázza, hogy annak jó íze van, és nem túl erős, pedig a közönségből kiindulva arra számított, hogy izmosabb italt kap.*
- Mit ünneplünk pontosan?
*Kezdi a beszélgetést egy további kérdéssel. Szándékosan használ többesszám első személyt, hisz jelen pillanatban ő maga is az ünneplők táborát erősíti, főleg, hogy már rituális jelek is ékeskednek barnás arcbőrén. Mosolyogva tovább fűzi kérdését, megmutatva, hogy eddig is figyelt, és megjegyezte a kulcsszavakat, amiket az imént hallott a nőtől közvetlenül felé, és közvetve a tömegnek intézve.*
- Erő, védelem, egyesülés, ha jól gondolom. De van valami külön apropója? Kérlek, nézd el nekem tudatlanságom, az erdőben más szokások mentén éljük életünket.
- Egyébként Saidaa vagyok. *Mutatkozik be miután észbe kap, hogy nem is tudja, a másikat hogy hívják, kinek köszönheti a falatokat az asztalon. Megvárja amíg a Karheia bemutatkozik neki, és ha a nő a kezét is nyújtja, azt határozottan de kecsesen megrázza, és csak ezután fordítja figyelmét az ételek felé. Különösen a sajtok, a gyümölcsök és a zöldségek keltették fel érdeklődését.*
A hozzászólás írója (Saidaa Ilivaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.20 19:05:33
11622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-20 16:43:21
Üzenet elküldve: 2024-05-20 16:43:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa különös teremtés Karheia szemében, de ez cseppet sem zavarja a barbár mágust. Persze felfigyel az elf magas termetére, a szokatlan sötét bőrére és sárga szemeire, melyektől inkább a mélységiek ragadozómacska jellegű megjelenése jut eszébe. Végül emlékezteti magát, hogy egyazon érme két oldalaitól nem is várható el akkora különbség. A mágus viszont ezekkel a külsőségekkel most nem törődve, nyitott szívvel üdvözli az idegent, aki ugyanúgy részt vehet rítusukban, mint tharg testvérei.*
- Az uruz az erő, algiz pedig a védelem. Egy áldás a Szellemektől.
*Az érdeklődést nem veszi zokon, türelmes magyarázata közben gyengéden Saidaa orcáira festi a két jelet, majd elégedetten szemléli a végeredményt. A hosszúéletű nem téved, a vér szinte teljesen elfogyott, ezért Karheia le is teszi amazt az üres asztalra. Nem zavarja a kezére száradó vér ragacsos érzése, helyette meleg mosollyal fordul a barbár sereglethez.*
- Ma mind egyek lettünk, drága testvéreim! A Szellemek óvjanak titeket és vezessenek utatokon!
*Rövid jókívánságát üdvrivalgás követi. Kupák emelkednek magasba, majd mindenki visszatér az ünnepség korábbi, békésebb medrébe. Egyelőre barátságos népeknek tűnhetnek, ám ahogy az ital fogy, a férfiak pedig egyre jobban belefeledkeznek a társalgásba, biztosan néhány ököl fog csattanni pár arcon.
Karheia úgy érzi, hogy Saidaa idegennek érzi magát közöttük, s ennek ellenkezőjéről szeretné meggyőzni, ezért úgy dönt, hogy rövid időre megállapodik a hosszúéletű mellett.*
- Honnan érkeztél közénk? Kérlek ne habozz otthon érezni magadat, biztos kimerített az út is!
*Túlzó kedvessége közben int néhány szolga irányába, akik nem restek fatálakat eléjük tenni és néhány harapnivalót is. Főleg egyszerűbb falatok kerülnek eléjük, sajtok, hurkák, zöldségek és gyümölcsök, Karheia számára viszont szemet gyönyörködtető ez a színes bőség. Egy rongyot is kér, melyben kezét megtörölve neki is lát egy-két falat elfogyasztásához.*
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa különös teremtés Karheia szemében, de ez cseppet sem zavarja a barbár mágust. Persze felfigyel az elf magas termetére, a szokatlan sötét bőrére és sárga szemeire, melyektől inkább a mélységiek ragadozómacska jellegű megjelenése jut eszébe. Végül emlékezteti magát, hogy egyazon érme két oldalaitól nem is várható el akkora különbség. A mágus viszont ezekkel a külsőségekkel most nem törődve, nyitott szívvel üdvözli az idegent, aki ugyanúgy részt vehet rítusukban, mint tharg testvérei.*
- Az uruz az erő, algiz pedig a védelem. Egy áldás a Szellemektől.
*Az érdeklődést nem veszi zokon, türelmes magyarázata közben gyengéden Saidaa orcáira festi a két jelet, majd elégedetten szemléli a végeredményt. A hosszúéletű nem téved, a vér szinte teljesen elfogyott, ezért Karheia le is teszi amazt az üres asztalra. Nem zavarja a kezére száradó vér ragacsos érzése, helyette meleg mosollyal fordul a barbár sereglethez.*
- Ma mind egyek lettünk, drága testvéreim! A Szellemek óvjanak titeket és vezessenek utatokon!
*Rövid jókívánságát üdvrivalgás követi. Kupák emelkednek magasba, majd mindenki visszatér az ünnepség korábbi, békésebb medrébe. Egyelőre barátságos népeknek tűnhetnek, ám ahogy az ital fogy, a férfiak pedig egyre jobban belefeledkeznek a társalgásba, biztosan néhány ököl fog csattanni pár arcon.
Karheia úgy érzi, hogy Saidaa idegennek érzi magát közöttük, s ennek ellenkezőjéről szeretné meggyőzni, ezért úgy dönt, hogy rövid időre megállapodik a hosszúéletű mellett.*
- Honnan érkeztél közénk? Kérlek ne habozz otthon érezni magadat, biztos kimerített az út is!
*Túlzó kedvessége közben int néhány szolga irányába, akik nem restek fatálakat eléjük tenni és néhány harapnivalót is. Főleg egyszerűbb falatok kerülnek eléjük, sajtok, hurkák, zöldségek és gyümölcsök, Karheia számára viszont szemet gyönyörködtető ez a színes bőség. Egy rongyot is kér, melyben kezét megtörölve neki is lát egy-két falat elfogyasztásához.*
11621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-20 09:32:15
Üzenet elküldve: 2024-05-20 09:32:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*A kurta elmesélés nem kifejezetten elégíti ki Relael kíváncsiságát, ám ez esetben nem bánja ezt. A halál számára különösen rettenetes és végleges, s ennél már csupán az öregedés ijeszti meg jobban. Nem is hangolja le magát kérdezősködéssel, főleg mert úgy látja Yagnar is szeretné feledni a témát.*
- Ezt a feladatot egy jelenés suttogta, vagy csak egy ilyen...érzés formájában érkezett meg?
*Érdeklődik tovább, remélhetőleg nem feszítve túl a férfi türelmét, aki egyelőre készségesen avatja bele mindenbe, ám a tharg férfiak hozzá hasonlóan meglehetősen lobbanékonyak és célszerű óvatosan közeledni feléjük.
Miközben hallgat és figyel, arra is erősen koncentrál, hogy arca megmaradjon közömbösnek. A thargokat illető változásnak nem feltétlenül örül, elvégre neki már volt egy helye a régi közösségben, s úgy érezte valamilyen sajátos módon beilleszkedett. Most megint kissé idegen ebben a világban, ennek ellenére lelkesedést mutat.*
- Kedvelem a változásokat. Persze az új és ismeretlen lehet ijesztő, ám reményteli is.
*Tesz pontot Yagnar hosszú okfejtésének végére. Felfigyel arra, hogy a férfi tekintete most más irányba kalandozik, majd ezt követően egy hirtelen hőhullám simít végig szabad bőrfelületein. Csodálkozva pillant az érzet vélt forrásának irányába, s enyhe rémület járja át. Jól tudja, hogy Learon is nagy mágus, feltehetően hasonló borzalmakra volna képes, ám most látva az égig nyúló lángokat irigységből fakadó utálat fogja el. Ez az a fajta hatalom, melyet ha rajta múlna bizonyosan nem engedne senki kezébe, kivéve ha saját magáról van szó. Újra tölti kupáját, s amíg iszik, addig rendezi a benne fellobbanó heves érzéseket.*
- Micsoda tehetség!
*Lelkesedik miután megérzi magán Yagnar tekintetét. A férfin őszinte csodálatot lát, s ez valamennyire hatással van rá. Furcsa megállapításra jut magában, hogy a tharg vezér érzései olyan ragadósak, feltehetően ezért ül ott a trónuson más harcosok helyett.*
- Ezt bizony még Artheniorban is láthatják.
*Tudja, hogy a levegő városa mindig egy érzékeny pont a tharg vezéreknek, kíváncsi Yagnarból mit vált ki annak említése.
Érzi, hogy a tömeg mozgolódik, mely Karheia varázslatának és Yagnar buzdító beszédének összhatása. Relael felnevet, s nem azért, mert mulatságosnak találná a jelenetet - sokkal inkább ijesztőnek -, hanem mert a nép jókedvével sodródik.*
- Ha a Szellemek is úgy akarják, úgy legyen!
*Emeli meg kupáját Yagnarnak, majd a közelben lévőknek.*
*A kurta elmesélés nem kifejezetten elégíti ki Relael kíváncsiságát, ám ez esetben nem bánja ezt. A halál számára különösen rettenetes és végleges, s ennél már csupán az öregedés ijeszti meg jobban. Nem is hangolja le magát kérdezősködéssel, főleg mert úgy látja Yagnar is szeretné feledni a témát.*
- Ezt a feladatot egy jelenés suttogta, vagy csak egy ilyen...érzés formájában érkezett meg?
*Érdeklődik tovább, remélhetőleg nem feszítve túl a férfi türelmét, aki egyelőre készségesen avatja bele mindenbe, ám a tharg férfiak hozzá hasonlóan meglehetősen lobbanékonyak és célszerű óvatosan közeledni feléjük.
Miközben hallgat és figyel, arra is erősen koncentrál, hogy arca megmaradjon közömbösnek. A thargokat illető változásnak nem feltétlenül örül, elvégre neki már volt egy helye a régi közösségben, s úgy érezte valamilyen sajátos módon beilleszkedett. Most megint kissé idegen ebben a világban, ennek ellenére lelkesedést mutat.*
- Kedvelem a változásokat. Persze az új és ismeretlen lehet ijesztő, ám reményteli is.
*Tesz pontot Yagnar hosszú okfejtésének végére. Felfigyel arra, hogy a férfi tekintete most más irányba kalandozik, majd ezt követően egy hirtelen hőhullám simít végig szabad bőrfelületein. Csodálkozva pillant az érzet vélt forrásának irányába, s enyhe rémület járja át. Jól tudja, hogy Learon is nagy mágus, feltehetően hasonló borzalmakra volna képes, ám most látva az égig nyúló lángokat irigységből fakadó utálat fogja el. Ez az a fajta hatalom, melyet ha rajta múlna bizonyosan nem engedne senki kezébe, kivéve ha saját magáról van szó. Újra tölti kupáját, s amíg iszik, addig rendezi a benne fellobbanó heves érzéseket.*
- Micsoda tehetség!
*Lelkesedik miután megérzi magán Yagnar tekintetét. A férfin őszinte csodálatot lát, s ez valamennyire hatással van rá. Furcsa megállapításra jut magában, hogy a tharg vezér érzései olyan ragadósak, feltehetően ezért ül ott a trónuson más harcosok helyett.*
- Ezt bizony még Artheniorban is láthatják.
*Tudja, hogy a levegő városa mindig egy érzékeny pont a tharg vezéreknek, kíváncsi Yagnarból mit vált ki annak említése.
Érzi, hogy a tömeg mozgolódik, mely Karheia varázslatának és Yagnar buzdító beszédének összhatása. Relael felnevet, s nem azért, mert mulatságosnak találná a jelenetet - sokkal inkább ijesztőnek -, hanem mert a nép jókedvével sodródik.*
- Ha a Szellemek is úgy akarják, úgy legyen!
*Emeli meg kupáját Yagnarnak, majd a közelben lévőknek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11737-11756