Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 509 (10161. - 10180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10180. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-05 10:54:56
Üzenet elküldve: 2018-09-05 10:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar, Grotg, Habrertus, Dora//
* Az óriás nem nagyon tud hozzászólni a beszélgetéshez, úgyhogy szelíden követi a többieket. Amikor a Kancellár kiadja az utasításokat, akkor továbbra is mosolyogva bólogat, de amúgy nem indul el sehova, mert ha most hazasétál, aztán vissza, akkor este se indulnak el. Amúgy is, minden ami kell, az nála van. Azért keres valami helyet, ahol a szemétféléket tartják, és kipakolja az otthonról hozott szerény étkét, hiszen a Kancellár utasítása világos volt, ne hozzon senki magával ételt. Egy kis gondolkodás után úgy dönt, hogy a kulacsnyi víz nem tartozik ebbe bele, úgyhogy azt megtarthatja. Az óriásnak nincs lova, úgyhogy nincs is mit felszereljen.*
- Én majd futok maguk után. * Ajánlkozik, mert a világért se szeretné, ha miatta tudnának lassan haladni. Persze ha kerítenek neki egy óriásnak való lovat, akkor ügyetlenül megpróbálja felszerelni, ami elég lehetetlen próbálkozás, úgyhogy ez esetben ha nem kap segítséget, akkor kénytelen lesz szőrén ülni meg a lovat, ami, mivel még sose lovagolt, nem is tudja, hogy milyen fájdalmas élmény lesz számára. Ezen kívül ha kap valami utasítást, akkor azt igyekszik precízen követni, és a lehető legkevésbé hátráltatni bárkit.*
* Az óriás nem nagyon tud hozzászólni a beszélgetéshez, úgyhogy szelíden követi a többieket. Amikor a Kancellár kiadja az utasításokat, akkor továbbra is mosolyogva bólogat, de amúgy nem indul el sehova, mert ha most hazasétál, aztán vissza, akkor este se indulnak el. Amúgy is, minden ami kell, az nála van. Azért keres valami helyet, ahol a szemétféléket tartják, és kipakolja az otthonról hozott szerény étkét, hiszen a Kancellár utasítása világos volt, ne hozzon senki magával ételt. Egy kis gondolkodás után úgy dönt, hogy a kulacsnyi víz nem tartozik ebbe bele, úgyhogy azt megtarthatja. Az óriásnak nincs lova, úgyhogy nincs is mit felszereljen.*
- Én majd futok maguk után. * Ajánlkozik, mert a világért se szeretné, ha miatta tudnának lassan haladni. Persze ha kerítenek neki egy óriásnak való lovat, akkor ügyetlenül megpróbálja felszerelni, ami elég lehetetlen próbálkozás, úgyhogy ez esetben ha nem kap segítséget, akkor kénytelen lesz szőrén ülni meg a lovat, ami, mivel még sose lovagolt, nem is tudja, hogy milyen fájdalmas élmény lesz számára. Ezen kívül ha kap valami utasítást, akkor azt igyekszik precízen követni, és a lehető legkevésbé hátráltatni bárkit.*
10179. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-05 10:08:36
Üzenet elküldve: 2018-09-05 10:08:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hölgyek dorbézolása//
//Aenae, Effy, Nai, Rel//
*A beszélgetés Effy sérült lábára terelődik. Ijesztő volt végignézni, ahogyan barátnője leesik a lóról, de végül is Kagan helyben volt és ügyesen kezelte a helyzetet, a megvadult lovat megfogta, lovasát felnyalábolta.*
- Ha hinnék az ilyesmiben, akkor azt mondanám, hogy az Aenae folyó miatt volt a lovas-baleseted. Valami isten, vagy entitás intézte így.
*Szerencsére Aenae teljesen ateista, így ő véletlennek gondolja, nem pedig valami karmikus igazságtételnek.*
- Merthogy Effy ötlete volt ez a remek név.
*Magyarázza a másik kettőnek, hogy mi is az összefüggés a bokaficam és a folyónév között. Abból, ahogy kimondja a "remek" szót, sejtheti a többi, hogy mennyire nem rajong ezért a névválasztásért.
Naira néz, a fejét rázza.*
- Én sem tudom sajnos, hogy mi történt, ami azt illeti ott sem voltam, szóval nekem egyáltalán nem kellett sehonnan menekülnöm.
*Hacsak nem számítjuk ide Umon hülyeségét, hogy nem engedi őt ki az erdőmélyi erőd kapuján. Szerencse, hogy Lyz helyre tette és végül elszabadult. Ezután találkozott Effyvel is, aki valóban menekült.
Újra Relre néz, elmosolyodik és bólint, hiszen valóban nagyon kedves Effytől, hogy befogadta.
Mivel a hölgyek elfogadják a meghívást ma délutánra, ezért akár indulhatnak is kifelé.*
- Azt gondolom, hogy szerezzünk valami szekeret, mivel Effy úgysem lovagolhat egyelőre. Meg amúgy is kölcsönadtam a lovamat.
*Teszi a javaslatot, ami ellen valószínűleg nem lesz kifogása senkinek. Végtére is, ha olyan családban nőttek fel, mint Effy, vagy ő, akkor igen gyatra lovasok. Döntsenek akárhogyan is, Effy és ő kocsin mennek.
A lovász meg van olyan rendes, hogy rendelkezésükre bocsásson egy jelenleg üres szénás szekeret, bár azt nemigen titkolja, hogy nem hiszi, hogy bármelyik lány is boldogulna egy szekérrel, ezért felajánlja, hogy elviszi őket, majd vissza is hozza. Ezért Aenae őszintén hálás, meg egy férfi csak könnyebben segít Effynek felszállni, mint ő, aki eleve alacsonyabb, mint barátnője.*
//Aenae, Effy, Nai, Rel//
*A beszélgetés Effy sérült lábára terelődik. Ijesztő volt végignézni, ahogyan barátnője leesik a lóról, de végül is Kagan helyben volt és ügyesen kezelte a helyzetet, a megvadult lovat megfogta, lovasát felnyalábolta.*
- Ha hinnék az ilyesmiben, akkor azt mondanám, hogy az Aenae folyó miatt volt a lovas-baleseted. Valami isten, vagy entitás intézte így.
*Szerencsére Aenae teljesen ateista, így ő véletlennek gondolja, nem pedig valami karmikus igazságtételnek.*
- Merthogy Effy ötlete volt ez a remek név.
*Magyarázza a másik kettőnek, hogy mi is az összefüggés a bokaficam és a folyónév között. Abból, ahogy kimondja a "remek" szót, sejtheti a többi, hogy mennyire nem rajong ezért a névválasztásért.
Naira néz, a fejét rázza.*
- Én sem tudom sajnos, hogy mi történt, ami azt illeti ott sem voltam, szóval nekem egyáltalán nem kellett sehonnan menekülnöm.
*Hacsak nem számítjuk ide Umon hülyeségét, hogy nem engedi őt ki az erdőmélyi erőd kapuján. Szerencse, hogy Lyz helyre tette és végül elszabadult. Ezután találkozott Effyvel is, aki valóban menekült.
Újra Relre néz, elmosolyodik és bólint, hiszen valóban nagyon kedves Effytől, hogy befogadta.
Mivel a hölgyek elfogadják a meghívást ma délutánra, ezért akár indulhatnak is kifelé.*
- Azt gondolom, hogy szerezzünk valami szekeret, mivel Effy úgysem lovagolhat egyelőre. Meg amúgy is kölcsönadtam a lovamat.
*Teszi a javaslatot, ami ellen valószínűleg nem lesz kifogása senkinek. Végtére is, ha olyan családban nőttek fel, mint Effy, vagy ő, akkor igen gyatra lovasok. Döntsenek akárhogyan is, Effy és ő kocsin mennek.
A lovász meg van olyan rendes, hogy rendelkezésükre bocsásson egy jelenleg üres szénás szekeret, bár azt nemigen titkolja, hogy nem hiszi, hogy bármelyik lány is boldogulna egy szekérrel, ezért felajánlja, hogy elviszi őket, majd vissza is hozza. Ezért Aenae őszintén hálás, meg egy férfi csak könnyebben segít Effynek felszállni, mint ő, aki eleve alacsonyabb, mint barátnője.*
10178. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-05 03:31:05
Üzenet elküldve: 2018-09-05 03:31:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar, Grotg, Habrertus, Dora//
*Dorát a legkevésbé sem zavarja, ami az előbb történt, bár el tudja képzelni Habrertus kesztyűtlen kezéről, hogy a férfi nemrég rájött a tintás titokra. Már nincs mit tenni, a lány majd javasol egy jóféle mosószappant, aminek a levébe bele lehet áztatni a ruhát, hogy kiszedje a koszt. Nagyot bólint a szavaira.*
- Hamar véget ért, igen, de a Nagyúrnak teljesen igaza van. Emlékszem, annak idején a tanulmányaim során a fél karomat odaadtam volna, ha a mesterem néhány mondatban összefoglalja a gyógyfüvek felhasználását, és nem tett volna fél percenként kitérőt, hogy céltalanul töprengjen. *Mosolyodik el, de ez csak részben mulattatás, részben kérkedés, hogy tanult leány. Nem árt, ha más is tudja.* Ha azt képes voltam jegyzetelni, ebbe is hamar belejövök. *Teszi hozzá. Kissé sérti a büszkeségét, hogy érzései szerint Habrertus vissza akar vágni ezzel, elvégre igényes munkát végzett. A fájdalom együtt jár a körmöléssel, ez van.
Persze a lelkesedése és bizonyítási vágya zömmel Nestarnak szól, akinek a nevére ugyan már a tanács közben is fény derült, de azért személyesen is bemutatkozik. Jó, hogy végre beszélhetnek, és Dorának most attól sem kell tartania, hogy ő vagy más megsérül, vagy, hogy tönkreteszik Leandana földi maradványait. Mivel a kancellár torokköszörülésével jelzi, hogy indulniuk kellene, a lány is csatlakozik a menethez, de közben csillogó szemmel figyel Nestarra, még ha félbe is szakítják.*
- Hát még szép, hogy hasznos! Kíváncsi lennék a részletekre! *Lelkesedik a lány, de persze most nem ez a fő fókusz, hanem hogy az ispotályt és az alkimista műhelyt létrehozzák. Ahhoz viszont haladniuk kell. Ő is hozzáteszi a magáét, csak amíg sétálnak.* Micsoda véletlen! Hasonló munkába szeretnék belefogni én is, de élőszövetekkel. Egyelőre csak az elemi szintű reakciókat tanulmányoztam, például hogy mi zajlik akkor, ha megiszunk egy gyógyitalt, hogyan bomlik le, és az egyes összetevői milyen módon alakítják a szervezetet. *Aztán töpreng egy kicsit, nem tudja, mondja-e vagy sem, nevette már ki szakértő emiatt.* Tulajdonképpen… Az élő anyagot kutatom. Azt a matériát, információt, vagy legyen az bármi, amely megkülönbözteti önt, a kancellár urat vagy engem egy halottól, egy kőtől, vagy egy jókora szelet disznókarajtól. Mert hát nyilván van különbség!
*Dora szinte el sem tudja képzelni, micsoda tudás és mennyi eszköz áll Nestar rendelkezésére, hogy ezt a kutatást elvégezze, de nagyon kíváncsi lenne az eredményre. Nem is baj, hogy odamennek, biztos benne, hogy gyakori látogató lesz arra, nem árt megtanulni az utat. Eközben Habrertus – akinek a viselkedésén Dora semmi különöset nem vél felfedezni, az általános enyhe morcosságán túl – elmondja nekik, mi a teendő.*
- Akkor ott találkozunk. *Bólint. Az étellel kapcsolatos rész fáj neki, de hát ez van, ha egyszer bélpoklos a fél város. Csak reménykedik benne, hogy legalább az ital, amit kifőzött, segített rajtuk. Mindenesetre jobb biztosra menni.
Dora igazából el sem tudja képzelni, hogy mi dolga lehet ott, azon kívül, hogy csevegjen, írjon (mit?), vagy kalaptrükkökkel szórakoztassa az unatkozó urakat. Mindegy, azért ő is úgy van vele, hogy a nála lévő írószerek és lapok nem biztos, hogy haszontalanok, és maradt így is elég sok, meg van nála szén is, ha rajzolgatni kell valamit. Ezekkel, meg egy jó kulacs vízzel jelenik meg Borsnál az istállóban, és felszerszámozva a kis neveletlen lovat már indul is a kapuhoz. Még soha nem volt szerencséje a kancellár hátasához, de el kell ismernie, hogy találó. Az pedig kész szégyen, hogy az öszvér kevésbé makacs, mint az ő kis fekete lova, aki most se szeretne megállni, mikor pedig az a feladat, és kis híján kiüget a kapun, úgy kell visszafordítani.*
- Bors! Nem! *Miután Dora nehézkesen lefékezi, és kellemesen hülyét csinál magából a kínlódásával, mogorván sandít le a fülecskékre.*
~ Szedd össze magad! ~ *Aztán felnéz, és hogy elvegye a bénázása élét, bájosan mosolyog Habrertusra.*
- Milyen helyes. Hogy hívják? *Kérdezi az öszvérre pillantva. Mondjuk, az öszvér léte genetikai értelemben is sok kérdést vet fel – nem csak az benne a „fura”, hogy Habrertus kancellár létére nem valami harci ménnel közlekedik.*
*Dorát a legkevésbé sem zavarja, ami az előbb történt, bár el tudja képzelni Habrertus kesztyűtlen kezéről, hogy a férfi nemrég rájött a tintás titokra. Már nincs mit tenni, a lány majd javasol egy jóféle mosószappant, aminek a levébe bele lehet áztatni a ruhát, hogy kiszedje a koszt. Nagyot bólint a szavaira.*
- Hamar véget ért, igen, de a Nagyúrnak teljesen igaza van. Emlékszem, annak idején a tanulmányaim során a fél karomat odaadtam volna, ha a mesterem néhány mondatban összefoglalja a gyógyfüvek felhasználását, és nem tett volna fél percenként kitérőt, hogy céltalanul töprengjen. *Mosolyodik el, de ez csak részben mulattatás, részben kérkedés, hogy tanult leány. Nem árt, ha más is tudja.* Ha azt képes voltam jegyzetelni, ebbe is hamar belejövök. *Teszi hozzá. Kissé sérti a büszkeségét, hogy érzései szerint Habrertus vissza akar vágni ezzel, elvégre igényes munkát végzett. A fájdalom együtt jár a körmöléssel, ez van.
Persze a lelkesedése és bizonyítási vágya zömmel Nestarnak szól, akinek a nevére ugyan már a tanács közben is fény derült, de azért személyesen is bemutatkozik. Jó, hogy végre beszélhetnek, és Dorának most attól sem kell tartania, hogy ő vagy más megsérül, vagy, hogy tönkreteszik Leandana földi maradványait. Mivel a kancellár torokköszörülésével jelzi, hogy indulniuk kellene, a lány is csatlakozik a menethez, de közben csillogó szemmel figyel Nestarra, még ha félbe is szakítják.*
- Hát még szép, hogy hasznos! Kíváncsi lennék a részletekre! *Lelkesedik a lány, de persze most nem ez a fő fókusz, hanem hogy az ispotályt és az alkimista műhelyt létrehozzák. Ahhoz viszont haladniuk kell. Ő is hozzáteszi a magáét, csak amíg sétálnak.* Micsoda véletlen! Hasonló munkába szeretnék belefogni én is, de élőszövetekkel. Egyelőre csak az elemi szintű reakciókat tanulmányoztam, például hogy mi zajlik akkor, ha megiszunk egy gyógyitalt, hogyan bomlik le, és az egyes összetevői milyen módon alakítják a szervezetet. *Aztán töpreng egy kicsit, nem tudja, mondja-e vagy sem, nevette már ki szakértő emiatt.* Tulajdonképpen… Az élő anyagot kutatom. Azt a matériát, információt, vagy legyen az bármi, amely megkülönbözteti önt, a kancellár urat vagy engem egy halottól, egy kőtől, vagy egy jókora szelet disznókarajtól. Mert hát nyilván van különbség!
*Dora szinte el sem tudja képzelni, micsoda tudás és mennyi eszköz áll Nestar rendelkezésére, hogy ezt a kutatást elvégezze, de nagyon kíváncsi lenne az eredményre. Nem is baj, hogy odamennek, biztos benne, hogy gyakori látogató lesz arra, nem árt megtanulni az utat. Eközben Habrertus – akinek a viselkedésén Dora semmi különöset nem vél felfedezni, az általános enyhe morcosságán túl – elmondja nekik, mi a teendő.*
- Akkor ott találkozunk. *Bólint. Az étellel kapcsolatos rész fáj neki, de hát ez van, ha egyszer bélpoklos a fél város. Csak reménykedik benne, hogy legalább az ital, amit kifőzött, segített rajtuk. Mindenesetre jobb biztosra menni.
Dora igazából el sem tudja képzelni, hogy mi dolga lehet ott, azon kívül, hogy csevegjen, írjon (mit?), vagy kalaptrükkökkel szórakoztassa az unatkozó urakat. Mindegy, azért ő is úgy van vele, hogy a nála lévő írószerek és lapok nem biztos, hogy haszontalanok, és maradt így is elég sok, meg van nála szén is, ha rajzolgatni kell valamit. Ezekkel, meg egy jó kulacs vízzel jelenik meg Borsnál az istállóban, és felszerszámozva a kis neveletlen lovat már indul is a kapuhoz. Még soha nem volt szerencséje a kancellár hátasához, de el kell ismernie, hogy találó. Az pedig kész szégyen, hogy az öszvér kevésbé makacs, mint az ő kis fekete lova, aki most se szeretne megállni, mikor pedig az a feladat, és kis híján kiüget a kapun, úgy kell visszafordítani.*
- Bors! Nem! *Miután Dora nehézkesen lefékezi, és kellemesen hülyét csinál magából a kínlódásával, mogorván sandít le a fülecskékre.*
~ Szedd össze magad! ~ *Aztán felnéz, és hogy elvegye a bénázása élét, bájosan mosolyog Habrertusra.*
- Milyen helyes. Hogy hívják? *Kérdezi az öszvérre pillantva. Mondjuk, az öszvér léte genetikai értelemben is sok kérdést vet fel – nem csak az benne a „fura”, hogy Habrertus kancellár létére nem valami harci ménnel közlekedik.*
10177. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:20:59
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:20:59
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Otthoniak//
- Nem harcoltam én senki ellen, csak meg akartam lógni az óriás elől.
*Nos, ez nem teljesen így van, igazából aranyat akart, pénzt, bármiféle értéket, mint az összes többi szegény, de ez most nem is olyan lényeges.*
- Jóban vagyok az egyik istennel. Úgy tudom, hogy ti ebben nem remekeltek.
*Árulja el, hogy miben lehetne hasznos, de úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Az ember a kardja markolatát fogdossa, az óriás pedig ordibálni kezd.*
- Nem hozzád, hozzá!
*Mondja utóbbinak, közben pedig a fejével az ember felé int. Az óriás magasba emeli a kardját, de úgy tűnik, még nem csap le, bár a félvér tekintete folyamatosan ingázik a fegyveresek között, hogy ha bármelyik megmozdul, ugorhasson.*
- Mondtam már. Megmentettétek az életemet, és segítettetek elszökni a Bölény nevű kezei közül, hálával tartozom. Meghallottam, amit beszéltek a banditák, és arra kényszerítettek, hogy velük tartsak, különben megölnek. Kapóra jött nekik a tudásom, máshogyan nem maradhattam volna életben. Hárman voltak. Az óriás, az ork, meg egy ember.
*Nos, ez nem is hazugság, valóban így történt, méghozzá a Világítótoronynál. Az már más kérdés, hogy Atehaernek is jól jött a nagy melák.*
- Őrült szektások voltak, lemészároltak egy csapat Patkányt a kikötőben, hogy legyen, akit feláldozzanak. Nem tettem meg. Én. Nem. Vagyok. Gyilkos. Taitos, Woreth, és a többi synmirai ismer. Ott éltem, még a szobámra is emlékszem. Még nem választottam konkrét mágia ágat akkoriban, az ág nélkülieket tanultam. Mikor jött a változás, és elvesztettem az erőmet, az isteneket, és a varázslataikat kutattam. Egyik alkalommal megjelent előttem egy félisten, és tanítani kezdett.
*Már maga sem tudja, hogy pontosan hogyan történt. Akkoriban a két másik személyiség uralta a testét felváltva, a legtöbb dologra, amit tettek, nem emlékszik. Ennyi maradt meg neki, ebből kell összeollóznia, hogy mi történhetett. Vannak enyhe felvillanásai egy lila szemű, félvér nőről, de nem elég ahhoz, hogy bárminemű következtetést vonjon le ebből. Talán ha a másik két lélek ében lenne... De nem túlságosan félnek.*
- Ha ez könnyebbség okoz, bemegyek abba az átkozott Gödörbe, és addig kimeríthetitek, hogy igazat mondtam.
*Arra mondjuk kíváncsi lesz, hogy a zárt kapukon hogyan szeretnének bemenni.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.04 21:21:21
- Nem harcoltam én senki ellen, csak meg akartam lógni az óriás elől.
*Nos, ez nem teljesen így van, igazából aranyat akart, pénzt, bármiféle értéket, mint az összes többi szegény, de ez most nem is olyan lényeges.*
- Jóban vagyok az egyik istennel. Úgy tudom, hogy ti ebben nem remekeltek.
*Árulja el, hogy miben lehetne hasznos, de úgy tűnik, ez senkit nem érdekel. Az ember a kardja markolatát fogdossa, az óriás pedig ordibálni kezd.*
- Nem hozzád, hozzá!
*Mondja utóbbinak, közben pedig a fejével az ember felé int. Az óriás magasba emeli a kardját, de úgy tűnik, még nem csap le, bár a félvér tekintete folyamatosan ingázik a fegyveresek között, hogy ha bármelyik megmozdul, ugorhasson.*
- Mondtam már. Megmentettétek az életemet, és segítettetek elszökni a Bölény nevű kezei közül, hálával tartozom. Meghallottam, amit beszéltek a banditák, és arra kényszerítettek, hogy velük tartsak, különben megölnek. Kapóra jött nekik a tudásom, máshogyan nem maradhattam volna életben. Hárman voltak. Az óriás, az ork, meg egy ember.
*Nos, ez nem is hazugság, valóban így történt, méghozzá a Világítótoronynál. Az már más kérdés, hogy Atehaernek is jól jött a nagy melák.*
- Őrült szektások voltak, lemészároltak egy csapat Patkányt a kikötőben, hogy legyen, akit feláldozzanak. Nem tettem meg. Én. Nem. Vagyok. Gyilkos. Taitos, Woreth, és a többi synmirai ismer. Ott éltem, még a szobámra is emlékszem. Még nem választottam konkrét mágia ágat akkoriban, az ág nélkülieket tanultam. Mikor jött a változás, és elvesztettem az erőmet, az isteneket, és a varázslataikat kutattam. Egyik alkalommal megjelent előttem egy félisten, és tanítani kezdett.
*Már maga sem tudja, hogy pontosan hogyan történt. Akkoriban a két másik személyiség uralta a testét felváltva, a legtöbb dologra, amit tettek, nem emlékszik. Ennyi maradt meg neki, ebből kell összeollóznia, hogy mi történhetett. Vannak enyhe felvillanásai egy lila szemű, félvér nőről, de nem elég ahhoz, hogy bárminemű következtetést vonjon le ebből. Talán ha a másik két lélek ében lenne... De nem túlságosan félnek.*
- Ha ez könnyebbség okoz, bemegyek abba az átkozott Gödörbe, és addig kimeríthetitek, hogy igazat mondtam.
*Arra mondjuk kíváncsi lesz, hogy a zárt kapukon hogyan szeretnének bemenni.*
A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.04 21:21:21
10176. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:07:22
Üzenet elküldve: 2018-09-04 21:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar, Grotg, Dora//
*Mikor pedig alászálltak az erődből a városba, Hubi egy kis eligazítást tart a társaságnak. Ennek nagyjából az a lényege, hogy mindenki vonuljon el a szállására, szedje össze mindazt amire szüksége lesz az úton, és mikor minden együtt van, mindenki jelenjen meg a kapunál. Onnan indulhatnak is tovább. Külön kitér arra is, hogy elemózsiát most senki ne hozzon magával, valahogy nem szeretné, ha ismét felütné fejét az a furcsa nyavalya. Hátha még mindig nem biztonságos az erőd konyhája. Ha szükség lesz rá, a Vaskorsóban vételezhetnek ellátmányt.
Ezután a hivatala felé indul meg, hogy magához vegye a terveket és mindazt, aminek szükségét érzi. Közben van ideje magában puffogni is egy kicsit. Valamiért sehogy sem tetszik neki, hogy Dora és Nestar annyira egymásra találtak. Pontosabban csak pár szót váltottak és máris találat valamit, amiért mindketten lelkesednek. Hogy ez miért bosszantja, azt nem is tudná megmagyarázni magának, és talán nem is érdekes. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy Hubi egy önző fráter.
Kicsivel később megvannak a tervek, papiros és írószerszám (az ilyesmi mindig jól jön), magához vesz némi dohányt is ha már az előbb az a szakállas gnóm lerabolta, tűzszerszám, és jön még egy flaska bor is. Nem vedelni persze, csak amolyan ínyencségnek.
Az istállóban felszerszámozza az öszvérét, ami unott fülbillegtetéssel veszi a kedveskedő szavakat. A kancellár igen kedveli ezt a jószágot (nem úgy, fúj!), aztán Hubi felkecmereg a nyeregbe, és könnyed poroszkálással indul meg a kapu felé.*
*Mikor pedig alászálltak az erődből a városba, Hubi egy kis eligazítást tart a társaságnak. Ennek nagyjából az a lényege, hogy mindenki vonuljon el a szállására, szedje össze mindazt amire szüksége lesz az úton, és mikor minden együtt van, mindenki jelenjen meg a kapunál. Onnan indulhatnak is tovább. Külön kitér arra is, hogy elemózsiát most senki ne hozzon magával, valahogy nem szeretné, ha ismét felütné fejét az a furcsa nyavalya. Hátha még mindig nem biztonságos az erőd konyhája. Ha szükség lesz rá, a Vaskorsóban vételezhetnek ellátmányt.
Ezután a hivatala felé indul meg, hogy magához vegye a terveket és mindazt, aminek szükségét érzi. Közben van ideje magában puffogni is egy kicsit. Valamiért sehogy sem tetszik neki, hogy Dora és Nestar annyira egymásra találtak. Pontosabban csak pár szót váltottak és máris találat valamit, amiért mindketten lelkesednek. Hogy ez miért bosszantja, azt nem is tudná megmagyarázni magának, és talán nem is érdekes. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy Hubi egy önző fráter.
Kicsivel később megvannak a tervek, papiros és írószerszám (az ilyesmi mindig jól jön), magához vesz némi dohányt is ha már az előbb az a szakállas gnóm lerabolta, tűzszerszám, és jön még egy flaska bor is. Nem vedelni persze, csak amolyan ínyencségnek.
Az istállóban felszerszámozza az öszvérét, ami unott fülbillegtetéssel veszi a kedveskedő szavakat. A kancellár igen kedveli ezt a jószágot (nem úgy, fúj!), aztán Hubi felkecmereg a nyeregbe, és könnyed poroszkálással indul meg a kapu felé.*
10175. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-04 20:52:33
Üzenet elküldve: 2018-09-04 20:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//Őrség//
*Csak a szokásos. Mivel már messzebbről kiszúrta a közeledő alakot, és egy ideje már azt is látja, hogy mélységi a szentem, eljátszadozik a gondolattal. Vajon ebből a távolságból el tudná találni a torkát? Vagy engedje még egy kicsit közelebb, hogy biztos legyen a találat? Nem, erre nincs szükség, innen is menni fog. Pontosabban menne. Mert persze nem lövi keresztül, mégsem azért van itt. Kis morgással sétál ki a kapu elé, és amikor a mélységi leszáll a nyeregből, lebiggyeszti a száját. Sejti, hogy a mézesmázos hang itt udvariasság akar lenni, de tőle egy bokszos akár a feje tetejére is állhat.*
- Nagyon örülünk az érkezésednek, Dwirinthalennek matrónája.
*Muszáj valamennyire elfogadhatóan viselkednie, elvégre a Dwirinthalen-ház jó kapcsolatokat ápol a Vasheggyel.*
- A kancellár - tudtommal - az erődben tartózkodik. Ha ott nincs, a Kancellárián biztosan megtalálod. *mutatja is az irányokat, aztán végigméri a sötételfet egy kaján vigyorral* A kancellár különösképp fog örülni neked.
*Aztán a kezét nyújtja.*
- De a fegyvereidet itt kell hagynod.
*Ugyan nem lát ilyesmit a másiknál, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs is nála. Erről persze csak akkor bizonyosodhatna meg, ha alaposan megmotozná, de talán erre nem lesz szükség.*
//Őrség//
*Csak a szokásos. Mivel már messzebbről kiszúrta a közeledő alakot, és egy ideje már azt is látja, hogy mélységi a szentem, eljátszadozik a gondolattal. Vajon ebből a távolságból el tudná találni a torkát? Vagy engedje még egy kicsit közelebb, hogy biztos legyen a találat? Nem, erre nincs szükség, innen is menni fog. Pontosabban menne. Mert persze nem lövi keresztül, mégsem azért van itt. Kis morgással sétál ki a kapu elé, és amikor a mélységi leszáll a nyeregből, lebiggyeszti a száját. Sejti, hogy a mézesmázos hang itt udvariasság akar lenni, de tőle egy bokszos akár a feje tetejére is állhat.*
- Nagyon örülünk az érkezésednek, Dwirinthalennek matrónája.
*Muszáj valamennyire elfogadhatóan viselkednie, elvégre a Dwirinthalen-ház jó kapcsolatokat ápol a Vasheggyel.*
- A kancellár - tudtommal - az erődben tartózkodik. Ha ott nincs, a Kancellárián biztosan megtalálod. *mutatja is az irányokat, aztán végigméri a sötételfet egy kaján vigyorral* A kancellár különösképp fog örülni neked.
*Aztán a kezét nyújtja.*
- De a fegyvereidet itt kell hagynod.
*Ugyan nem lát ilyesmit a másiknál, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs is nála. Erről persze csak akkor bizonyosodhatna meg, ha alaposan megmotozná, de talán erre nem lesz szükség.*
10174. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-04 15:45:29
Üzenet elküldve: 2018-09-04 15:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Otthoniak//
*Ahogy koncentrál a légzésére, kezd lenyugodni, és Daewe hangját is tisztábban hallja már, bár a kis csengettyűk még mindig ott csilingelnek a fülében. Felfogja, hogy a nő is nyugtatgatja és a lélegzésre biztatja, hát igyekszik is eszerint tenni. Beszív és kifúj... lassan... Mantrázza magában az amúgy nem túl bonyolult feladatot, amíg számára is újra automatikussá nem válik.
És ahogy a légszomja múlik, már csak a könnyei potyognak és az arca van görcsben a fájdalomtól, egyébként nem tűnik olyan vészesnek az állapota.
Még mindig fogja a fejét és némán figyeli a lassan sötétségbe burkolózó, enyhén elmosódott alakokat. Felfog valamit belőle, hogy ott azt a vitát és verekedést akarta megakadályozni, de nem érez magában erőt, hogy újra közbelépjen.
Sőt, félelmei között előtérbe kúszik a sötétség, mert erősen szürkül már, s ebben a jelenlegi, kissé nyűgös-gyermek-hangulatában nem bírja leküzdeni.*
- Fényt... kérlek... nem akarok sötétben maradni... - *suttogja csak maga elé, mert túl fáradt és rémült fölnézni, de Daewe-nek szól a kérés. Ami után rögtön be is csukja a szemét, s kezeit ezúttal nem a fájdalom miatt, hanem úgy hajtja a fejére, mintha takaró alá akarna bújni.
Valószínű, ha a férfiak folytatják a csetepatét, akkor kénytelen lesz összeszedni magát, mert feltámad a lelkiismerete és nem hagyja majd, hogy magával foglalkozzon, de Laor pillanatnyi megenyhülése és a kicsit békésebb hangnem, na meg az, hogy éppen nem ölik egymást, elég, hogy ne erőlködjön egy ilyen ütés után, hanem a saját sebeit nyalogassa.*
*Ahogy koncentrál a légzésére, kezd lenyugodni, és Daewe hangját is tisztábban hallja már, bár a kis csengettyűk még mindig ott csilingelnek a fülében. Felfogja, hogy a nő is nyugtatgatja és a lélegzésre biztatja, hát igyekszik is eszerint tenni. Beszív és kifúj... lassan... Mantrázza magában az amúgy nem túl bonyolult feladatot, amíg számára is újra automatikussá nem válik.
És ahogy a légszomja múlik, már csak a könnyei potyognak és az arca van görcsben a fájdalomtól, egyébként nem tűnik olyan vészesnek az állapota.
Még mindig fogja a fejét és némán figyeli a lassan sötétségbe burkolózó, enyhén elmosódott alakokat. Felfog valamit belőle, hogy ott azt a vitát és verekedést akarta megakadályozni, de nem érez magában erőt, hogy újra közbelépjen.
Sőt, félelmei között előtérbe kúszik a sötétség, mert erősen szürkül már, s ebben a jelenlegi, kissé nyűgös-gyermek-hangulatában nem bírja leküzdeni.*
- Fényt... kérlek... nem akarok sötétben maradni... - *suttogja csak maga elé, mert túl fáradt és rémült fölnézni, de Daewe-nek szól a kérés. Ami után rögtön be is csukja a szemét, s kezeit ezúttal nem a fájdalom miatt, hanem úgy hajtja a fejére, mintha takaró alá akarna bújni.
Valószínű, ha a férfiak folytatják a csetepatét, akkor kénytelen lesz összeszedni magát, mert feltámad a lelkiismerete és nem hagyja majd, hogy magával foglalkozzon, de Laor pillanatnyi megenyhülése és a kicsit békésebb hangnem, na meg az, hogy éppen nem ölik egymást, elég, hogy ne erőlködjön egy ilyen ütés után, hanem a saját sebeit nyalogassa.*
10173. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-04 12:04:44
Üzenet elküldve: 2018-09-04 12:04:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kapuban//
//Őrség//
*Mikor a város közelébe ér, lassít tempóján és egy pillanatig még döbbenten szemléli az azt körülvevő fal hatalmas méreteit, ám hamar észreveszi a kapuban álló őrt, fülében pedig felcsendülnek Harath intelmei vele kapcsolatban.*
- Üdv! Estanellaria Dwirinthalen vagyok, a Dwirinthalen ház matrónája. *mutatkozik be illendően, miután gyakorlott mozdulatokkal leszáll a lóról.*
- Azért jöttem, hogy találkozzam Ka... a kancellárral. *változtatja meg terveit az utolsó pillanatban, miközben felölti legbűbájosabb mosolyát, remélve, hogy az őr hosszas huzavona nélkül továbbengedi majd.*
- A szekér és a rajta lévő holmik a család hozzájárulása a hadúr terveihez. *int kezével nagyvonalúan a megrakott szekér felé, ami idáig követte, ezzel is próbálva jó szándékáról meggyőzni a kapuban strázsáló őrt.*
//Őrség//
*Mikor a város közelébe ér, lassít tempóján és egy pillanatig még döbbenten szemléli az azt körülvevő fal hatalmas méreteit, ám hamar észreveszi a kapuban álló őrt, fülében pedig felcsendülnek Harath intelmei vele kapcsolatban.*
- Üdv! Estanellaria Dwirinthalen vagyok, a Dwirinthalen ház matrónája. *mutatkozik be illendően, miután gyakorlott mozdulatokkal leszáll a lóról.*
- Azért jöttem, hogy találkozzam Ka... a kancellárral. *változtatja meg terveit az utolsó pillanatban, miközben felölti legbűbájosabb mosolyát, remélve, hogy az őr hosszas huzavona nélkül továbbengedi majd.*
- A szekér és a rajta lévő holmik a család hozzájárulása a hadúr terveihez. *int kezével nagyvonalúan a megrakott szekér felé, ami idáig követte, ezzel is próbálva jó szándékáról meggyőzni a kapuban strázsáló őrt.*
10172. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-03 17:06:32
Üzenet elküldve: 2018-09-03 17:06:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Otthoniak//
*Ahogy Krestvir összecsuklik az újabb ütéstől odaugrik, hogy segítsen, és Zaxdor ebben nem is próbálja gátolni. Dühösen perdül oda, kicsit odébb is próbálja lökni az óriást az útból, ami valószínűleg nem sikerül. Letérdel a fájdalomtól zokogó mágus mellé, és onnan néz fel Zaxdorra.*
- Inkább ezeket pofoznád végig! Több hasznunk lenne belőle.
*Atehaner és Laor felé int. Próbálja valahoyg felnyalábolni Krestvirt, hogy legalább ne a porban feküdjön.
De legszívesebben Zaxdor szemeit kaparta volna ki. Viszont Daewe sokkal könnyebben enyhül meg, és elég az óriás őszintének látszó dadogó szabadkozása, hogy az ő nagy dühe is enyhüljön.*
- Csak tartsd távol őket tőlünk, jó? Verjék agyon egymást ha olyan kedvük van, de legalább mi ne kapjunk belőle.
*Ha Zaxdornak tényleg bűntudata van amiatt, hogy már másodszor ütötte meg Krestvirt, legalább annyit megtehet, hogy másoktól megvédi őket.
Amúgy is van ennél nagyobb baja. Krestvir eszméletén van, de olyan kétségbeesetten kapkodná a levegőt, hogy szinte fuldoklik ettől, és ez Daewe-et is megrémíti. Hirtelen nem is tudja, hogy miként segíthetne. Úgy hiszi, hogy itt az ő italai és tudása nem sokat ér. Talán ha meg tudná nyugtatni valahogy. Ebben segíthet, hogy már Zaxdor is a mélységi felé indul, így Krestvirnek nem kell attól tartania, hogy valaki megint megüti.*
- Nyugodj meg, most már nincs semmi baj. Csak lassan! Lassan próbálj levegőt venni.
*Óvatosan, tétován paskolja meg kicsit Krestvir arcát, aztán gyorsan abba is hagyja. Fél, hogy ezt is félreértheti a pórul járt mágus ebben a helyzetben.*
- Hallasz? Daewe vagyok. Most már nem üt meg többet. Nem engedem.
*Azt nem tudja, hogy miként akadályozhatná meg a hatalmas óriást, ha mégis megpróbálná még egyszer, de nagyon elszántnak érzi magát. Szerencsére ezt még nem kell bizonyítania. Előhúz a zsebéből egy kendőt és jobb ötlet híján Krestvir arcát kezdi legyezgetni vele. Hátha enyhítheti a légszomjat.*
*Ahogy Krestvir összecsuklik az újabb ütéstől odaugrik, hogy segítsen, és Zaxdor ebben nem is próbálja gátolni. Dühösen perdül oda, kicsit odébb is próbálja lökni az óriást az útból, ami valószínűleg nem sikerül. Letérdel a fájdalomtól zokogó mágus mellé, és onnan néz fel Zaxdorra.*
- Inkább ezeket pofoznád végig! Több hasznunk lenne belőle.
*Atehaner és Laor felé int. Próbálja valahoyg felnyalábolni Krestvirt, hogy legalább ne a porban feküdjön.
De legszívesebben Zaxdor szemeit kaparta volna ki. Viszont Daewe sokkal könnyebben enyhül meg, és elég az óriás őszintének látszó dadogó szabadkozása, hogy az ő nagy dühe is enyhüljön.*
- Csak tartsd távol őket tőlünk, jó? Verjék agyon egymást ha olyan kedvük van, de legalább mi ne kapjunk belőle.
*Ha Zaxdornak tényleg bűntudata van amiatt, hogy már másodszor ütötte meg Krestvirt, legalább annyit megtehet, hogy másoktól megvédi őket.
Amúgy is van ennél nagyobb baja. Krestvir eszméletén van, de olyan kétségbeesetten kapkodná a levegőt, hogy szinte fuldoklik ettől, és ez Daewe-et is megrémíti. Hirtelen nem is tudja, hogy miként segíthetne. Úgy hiszi, hogy itt az ő italai és tudása nem sokat ér. Talán ha meg tudná nyugtatni valahogy. Ebben segíthet, hogy már Zaxdor is a mélységi felé indul, így Krestvirnek nem kell attól tartania, hogy valaki megint megüti.*
- Nyugodj meg, most már nincs semmi baj. Csak lassan! Lassan próbálj levegőt venni.
*Óvatosan, tétován paskolja meg kicsit Krestvir arcát, aztán gyorsan abba is hagyja. Fél, hogy ezt is félreértheti a pórul járt mágus ebben a helyzetben.*
- Hallasz? Daewe vagyok. Most már nem üt meg többet. Nem engedem.
*Azt nem tudja, hogy miként akadályozhatná meg a hatalmas óriást, ha mégis megpróbálná még egyszer, de nagyon elszántnak érzi magát. Szerencsére ezt még nem kell bizonyítania. Előhúz a zsebéből egy kendőt és jobb ötlet híján Krestvir arcát kezdi legyezgetni vele. Hátha enyhítheti a légszomjat.*
10171. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-02 22:06:14
Üzenet elküldve: 2018-09-02 22:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
* Trodd nem túl bőbeszédű, és semmi reakciót nem váltott ki belőle a házépítés említése, persze Prexi már akkor kárhoztatta magát, amikor kimondta. ~ Marha jó, most ütődöttnek néz ~ szerencsére nem sokáig kell éreznie hülyeségének határtalan mivoltát, mert a pásztor eltávozik, Prexi pedig sóhajt egyet és kisvártatva ő is távozik az erődből. Meg kell keresnie Learont. Amúgy is a pásztormágus hibája az egész, minek kellett hülyét csinálnia magából Trodd előtt? Jó, hát mondjuk ez a része nem Learon hibája, Prexi ezt önerőből érte el.
Hangulata ide-oda változik, amíg megtalálja Learont, aki a bakon üldögél, aztán persze teljesen elfelejti a másik pásztornál való balfék bemutatkozását és a jó dolgok kerülnek előtérbe. *
- Képzeld, képzeld - * kezd bele lelkesen, ahogy felkapaszkodik Learon mellé. * - Voltam a ki... * - egy pillanatra elhallgat és halkabbra fogja lelkes beszámolóját. * - Voltam a kincstárban és és, ennyi - * tárja szét karjait * - sok aranyat láttam, és ékszereket és... képzeld én számoltam ki az aranyakat. De olyan sok volt, hogy fúúú. Egy élet alatt nem tudnám elkölteni - * legalábbis úgy gondolja, hogy neki személy szerint sohasem lenne szüksége ennyi pénzre. *
* Trodd nem túl bőbeszédű, és semmi reakciót nem váltott ki belőle a házépítés említése, persze Prexi már akkor kárhoztatta magát, amikor kimondta. ~ Marha jó, most ütődöttnek néz ~ szerencsére nem sokáig kell éreznie hülyeségének határtalan mivoltát, mert a pásztor eltávozik, Prexi pedig sóhajt egyet és kisvártatva ő is távozik az erődből. Meg kell keresnie Learont. Amúgy is a pásztormágus hibája az egész, minek kellett hülyét csinálnia magából Trodd előtt? Jó, hát mondjuk ez a része nem Learon hibája, Prexi ezt önerőből érte el.
Hangulata ide-oda változik, amíg megtalálja Learont, aki a bakon üldögél, aztán persze teljesen elfelejti a másik pásztornál való balfék bemutatkozását és a jó dolgok kerülnek előtérbe. *
- Képzeld, képzeld - * kezd bele lelkesen, ahogy felkapaszkodik Learon mellé. * - Voltam a ki... * - egy pillanatra elhallgat és halkabbra fogja lelkes beszámolóját. * - Voltam a kincstárban és és, ennyi - * tárja szét karjait * - sok aranyat láttam, és ékszereket és... képzeld én számoltam ki az aranyakat. De olyan sok volt, hogy fúúú. Egy élet alatt nem tudnám elkölteni - * legalábbis úgy gondolja, hogy neki személy szerint sohasem lenne szüksége ennyi pénzre. *
10170. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-09-02 13:04:36
Üzenet elküldve: 2018-09-02 13:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Ahogy kiér, elkezdi keresgetni a hordókat, és nem sokkal később meg is leli, és nem is hármat, hanem négyet talál tökéletes épségben. Felpakolja szépen egyenként a szekérre, amin éppen, hogy elférnek így üresen.* ~Hát, ha ez teli lesz, akkor azért le kell majd pakolni a szekérről, hogy rendesen mehessünk! Csak Redul bírja!~ *Vakargatja meg a szakállát a nagy töprengésbe, után megpaskolja lova oldalát, mire az nyihog egyet válaszul. Sok mindent kell most megreformálni a birtokon, az tény, de kemény munkával utol fogják érni magukat és nem lesz probléma ezzel! Már csak azzal kéne valamit kezdeni, hogy egy jó cselédet is találjon majd maga mellé. Persze a sok menekült között biztos fog akadni egy olyan, aki olcsón elvállalja a munkákat, mint a mosás, vagy a gyapjú megmunkálása, ami felhalmozódott már a sok lenyírt birkából, de mivel Learon csak nemezt tud készíteni, ezért a nagy szőnyegen kívül még semmire nem volt használva a bálázott birkagyapjú.*
*Miután mindennel elkészül, és az állatok is rendben indulásra készek, felül a bakra, és ott várja be ifjú kis segítőjét, hogy jöjjön már.*
*Ahogy kiér, elkezdi keresgetni a hordókat, és nem sokkal később meg is leli, és nem is hármat, hanem négyet talál tökéletes épségben. Felpakolja szépen egyenként a szekérre, amin éppen, hogy elférnek így üresen.* ~Hát, ha ez teli lesz, akkor azért le kell majd pakolni a szekérről, hogy rendesen mehessünk! Csak Redul bírja!~ *Vakargatja meg a szakállát a nagy töprengésbe, után megpaskolja lova oldalát, mire az nyihog egyet válaszul. Sok mindent kell most megreformálni a birtokon, az tény, de kemény munkával utol fogják érni magukat és nem lesz probléma ezzel! Már csak azzal kéne valamit kezdeni, hogy egy jó cselédet is találjon majd maga mellé. Persze a sok menekült között biztos fog akadni egy olyan, aki olcsón elvállalja a munkákat, mint a mosás, vagy a gyapjú megmunkálása, ami felhalmozódott már a sok lenyírt birkából, de mivel Learon csak nemezt tud készíteni, ezért a nagy szőnyegen kívül még semmire nem volt használva a bálázott birkagyapjú.*
*Miután mindennel elkészül, és az állatok is rendben indulásra készek, felül a bakra, és ott várja be ifjú kis segítőjét, hogy jöjjön már.*
10169. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 23:45:44
Üzenet elküldve: 2018-08-31 23:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//Őrség//
*Szenvtelen mosoly fut át arcán az őr reakciójára. Ugyan mire számított?*
-Maradjunk hát csupán a fegyvereknél.
*Mert sajnos nincs vesztegetni való aranya. Ezúttal szó szerint.
Négyből kettő tanácsos, így sem rossz arány. Talán Lorew is a környéken ólálkodik még... De legalábbis Amon Ruadhon veszett nyoma. Amekkora mázlija volt az ifjú Nestarral, úgy tolta a sors az asztal szélére a szerencse poharát Lorew személyében. Elvégre itt volt. Ki látta utoljára? Az a tündér... Akit szintén nem látott a tharg gyűlésen. Mindenesetre eleget kérdezősködött. Aki kíváncsi, hamar megöregszik, tartja a mondás. Nincs ez másképp, ha az ember ezt urak udvarában teszi, bárki is legyen.*
-Talán majd máskor fiam.
//Őrség//
*Szenvtelen mosoly fut át arcán az őr reakciójára. Ugyan mire számított?*
-Maradjunk hát csupán a fegyvereknél.
*Mert sajnos nincs vesztegetni való aranya. Ezúttal szó szerint.
Négyből kettő tanácsos, így sem rossz arány. Talán Lorew is a környéken ólálkodik még... De legalábbis Amon Ruadhon veszett nyoma. Amekkora mázlija volt az ifjú Nestarral, úgy tolta a sors az asztal szélére a szerencse poharát Lorew személyében. Elvégre itt volt. Ki látta utoljára? Az a tündér... Akit szintén nem látott a tharg gyűlésen. Mindenesetre eleget kérdezősködött. Aki kíváncsi, hamar megöregszik, tartja a mondás. Nincs ez másképp, ha az ember ezt urak udvarában teszi, bárki is legyen.*
-Talán majd máskor fiam.
10168. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:53:35
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//Őrség//
*Népek be, népek ki, legutóbb éppen egy csapat tharg. Ezzel legalább alig volt dolga, bár itt is kellett némi fegyvert kiadnia, amit meg is tett. Már éppen pihenne egy csöppet, amikor megint zargatni kezdik.*
- Már megint te? *sóhajt fel végtelen türelemmel, éppen csak egy kicsit jelezve, hogy unja a banánt.*
- Furcsa küllemű? *nevet fel halkan, mert az ő szemében minden második fickó furcsa küllemű.*
- Lorew Mazoral? *húzza össze a szemét, majd álságos kifejezés költözik az elf arcára.*
- Lehet, hogy elhagyta. De az is lehet, hogy nem... nem emlékszem. *billegteti a fejét, miközben szabad kezének mutató, bemutató és hüvelykujját összedörgöli, pontosan jelezve, hogy mitől lenne jobb a memóriája.*
//Őrség//
*Népek be, népek ki, legutóbb éppen egy csapat tharg. Ezzel legalább alig volt dolga, bár itt is kellett némi fegyvert kiadnia, amit meg is tett. Már éppen pihenne egy csöppet, amikor megint zargatni kezdik.*
- Már megint te? *sóhajt fel végtelen türelemmel, éppen csak egy kicsit jelezve, hogy unja a banánt.*
- Furcsa küllemű? *nevet fel halkan, mert az ő szemében minden második fickó furcsa küllemű.*
- Lorew Mazoral? *húzza össze a szemét, majd álságos kifejezés költözik az elf arcára.*
- Lehet, hogy elhagyta. De az is lehet, hogy nem... nem emlékszem. *billegteti a fejét, miközben szabad kezének mutató, bemutató és hüvelykujját összedörgöli, pontosan jelezve, hogy mitől lenne jobb a memóriája.*
10167. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:45:46
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
//Őrség//
*Hátra sem pislantva a kapuhoz battyog, ahol a marcona őr posztol továbbra is.*
-Köszönöm, mindent elintéztem.
*Lép oda hozzá lassan, hogy átvehesse tőle a fegyvereit.*
-Mondja csak.
*Néhány pillanatig gondolataiba mélyedve mered maga elé, majd hirtelen felkapja a fejét.*
-Mondja csak. Nem hagyta el a Vashegyet mostanában egy kissé furcsa küllemű, ám jól öltözött, sebhelyes arcú egyén? Úgy fest, mint valami hajós. Lorew Mazoral. Égen-földön keresem.
*Reméli a katona válasszal szolgálhat, elvégre nincs oka előtte titkolódzni. Kíváncsian fürkészi az őrt, talán megtudhat tőle valami információt. Amon Ruadhnak egyetlen bejárata van, itt semmi és senki nem marad észrevétlen.*
//Őrség//
*Hátra sem pislantva a kapuhoz battyog, ahol a marcona őr posztol továbbra is.*
-Köszönöm, mindent elintéztem.
*Lép oda hozzá lassan, hogy átvehesse tőle a fegyvereit.*
-Mondja csak.
*Néhány pillanatig gondolataiba mélyedve mered maga elé, majd hirtelen felkapja a fejét.*
-Mondja csak. Nem hagyta el a Vashegyet mostanában egy kissé furcsa küllemű, ám jól öltözött, sebhelyes arcú egyén? Úgy fest, mint valami hajós. Lorew Mazoral. Égen-földön keresem.
*Reméli a katona válasszal szolgálhat, elvégre nincs oka előtte titkolódzni. Kíváncsian fürkészi az őrt, talán megtudhat tőle valami információt. Amon Ruadhnak egyetlen bejárata van, itt semmi és senki nem marad észrevétlen.*
10166. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:31:15
Üzenet elküldve: 2018-08-31 22:31:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
*Egyszerűen képtelenség komornak maradni a gnóm társaságában. Nirs is elmosolyodik amikor Sfetts az Aenae folyót említi. Véleménye szerint tökéletes névválasztás volt, még akkor is ha ez valószínűleg a gyűlölt nagybácsihoz köthető. A fene nagy jókedv nagyjából eddig tart, mert Sfetts, bár valószínűleg akaratán kívül, de alaposan zavarba hozza a jeles ifjút. Még nem gondolta tovább ezt a nagy barátkozást a Thargodar lánnyal, ezt most az öreg gnóm teszi meg helyette, és Nirs szinte tiltakozni is elfelejt.*
- Köszönöm. De...
*Nem mondja tovább. Az jut eszébe, hogy mennyire más lenne minden, ha nem tudnának egymás származásáról. Sőt, mert az ember telhetetlen, mindjárt tovább is gondolta a dolgot. Hát még akkor mennyire más lenne minden, ha Aenae-nek nem Kagan Thargodar lenne az apja. De ez már túl szép volt, szinte el sem tudta képzelni.*
- Szóval köszönöm. Valóban... valóban az.
*A gnóm el a szekér felé, és Nirs még a lovának felszerelésével foglalatoskodik, amikor Waldran úgy érzi, hogy le kell hűtse a kedélyeket. Felegyenesedik és a rokon szemébe néz. Nyelvén van valami csípős replika, miszerint neki ne adjon tanácsokat olyan, aki fülét-farkát behúzva iszkolt el északról. De a józan ész azt mondja, hogy idegen földön, ahol még ellenségként kezelik, legyen óvatosabb.*
- Olyat soha nem tennék, jó rokon. *válaszol halálosan komolyan* Nem tennék olyat, ami rossz nektek, és rossz nekem. Tudom, hogy hol vagyok.
*Ez szépen hangzik, csak éppen azt nem mondta ki, hogy nagy ívben el fogja kerülni Aeane-t. De hát pont ez volt a lényeg.
Indulásra már a nyeregben ül. Ha Waldran valami mást várt, sajnos csalódnia kell majd. Nirs ha nem is Thargodat, de Thargodrym. Tehát biztosan ül a nyeregben. És most ott somolyog a gnóm újabb megnyilvánulásán. Kiderül, hogy az ősz mester vajmi keveset ért a szekerekhez, de szerencsére az elfnek nagyobb rutinja van ebben. Sőt, minden nehézség nélkül birkózik meg a feladattal. És amíg a kapu felé tartanak, ahol Nirs is visszaveszi egyetlen fegyverét az őrtől, az jut eszébe, hogy ha a Legnagyobb Úr továbbra is méltónak találja az életre, kedvelni fogja ezt a gnómot. Hiszen miért ne tehetné? Balga tudatlanságból fakad csupán az a nézet, hogy az Ő hívei csak a vérengzésben, a haragban, fogaknak csikorgatásában lelnek örömet.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 22:32:47
*Egyszerűen képtelenség komornak maradni a gnóm társaságában. Nirs is elmosolyodik amikor Sfetts az Aenae folyót említi. Véleménye szerint tökéletes névválasztás volt, még akkor is ha ez valószínűleg a gyűlölt nagybácsihoz köthető. A fene nagy jókedv nagyjából eddig tart, mert Sfetts, bár valószínűleg akaratán kívül, de alaposan zavarba hozza a jeles ifjút. Még nem gondolta tovább ezt a nagy barátkozást a Thargodar lánnyal, ezt most az öreg gnóm teszi meg helyette, és Nirs szinte tiltakozni is elfelejt.*
- Köszönöm. De...
*Nem mondja tovább. Az jut eszébe, hogy mennyire más lenne minden, ha nem tudnának egymás származásáról. Sőt, mert az ember telhetetlen, mindjárt tovább is gondolta a dolgot. Hát még akkor mennyire más lenne minden, ha Aenae-nek nem Kagan Thargodar lenne az apja. De ez már túl szép volt, szinte el sem tudta képzelni.*
- Szóval köszönöm. Valóban... valóban az.
*A gnóm el a szekér felé, és Nirs még a lovának felszerelésével foglalatoskodik, amikor Waldran úgy érzi, hogy le kell hűtse a kedélyeket. Felegyenesedik és a rokon szemébe néz. Nyelvén van valami csípős replika, miszerint neki ne adjon tanácsokat olyan, aki fülét-farkát behúzva iszkolt el északról. De a józan ész azt mondja, hogy idegen földön, ahol még ellenségként kezelik, legyen óvatosabb.*
- Olyat soha nem tennék, jó rokon. *válaszol halálosan komolyan* Nem tennék olyat, ami rossz nektek, és rossz nekem. Tudom, hogy hol vagyok.
*Ez szépen hangzik, csak éppen azt nem mondta ki, hogy nagy ívben el fogja kerülni Aeane-t. De hát pont ez volt a lényeg.
Indulásra már a nyeregben ül. Ha Waldran valami mást várt, sajnos csalódnia kell majd. Nirs ha nem is Thargodat, de Thargodrym. Tehát biztosan ül a nyeregben. És most ott somolyog a gnóm újabb megnyilvánulásán. Kiderül, hogy az ősz mester vajmi keveset ért a szekerekhez, de szerencsére az elfnek nagyobb rutinja van ebben. Sőt, minden nehézség nélkül birkózik meg a feladattal. És amíg a kapu felé tartanak, ahol Nirs is visszaveszi egyetlen fegyverét az őrtől, az jut eszébe, hogy ha a Legnagyobb Úr továbbra is méltónak találja az életre, kedvelni fogja ezt a gnómot. Hiszen miért ne tehetné? Balga tudatlanságból fakad csupán az a nézet, hogy az Ő hívei csak a vérengzésben, a haragban, fogaknak csikorgatásában lelnek örömet.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 22:32:47
10165. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:24:28
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:24:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
*Szórakozott félmosollyal figyeli, ahogy a gnóm felkapaszkodik a szekérre és izgatottan indulásra ösztökéli a csapatot. Ugyan Syven nem uralkodik el ennyire az indulás ténye, ám őt is jobb kedvre deríti, hogy végre akad valami, esetleges izgalmakkal kecsegtető, tennivaló is. A kissé lemaradt Nirs is beéri őket közben. Syv felpattan a szekérre Sfetts mellé és mire elhelyezkedik már Waldran szavai jelzik az indulást. Az elf felengedi a szekér kerekeit blokkoló féket, nyelvével patadobogást utánozva kettőt csettint befogott lovának az pedig zokszó nélkül elindul húzva maga után vontatmányát. Rég volt már, hogy legutóbb szekeret vezetett, akkor is valami félrészeg fogadás nyomán kellett versenyeznie egy hasonló teherhordóval. Jelen helyzet a nyugodt tempót kívánja meg ez pedig az összeszokottságból fakadóan nem okoz problémát sem Syvnek sem lovának. Probléma nélkül érnek le a kapukhoz ahol az elf óvatosan visszafelé húzva a kantárt megállásra készteti lovát és a szekeret egyaránt.*
-Egy pillanat csak hozom a motyómat. *Mondja miközben szempillantás alatt lemászik helyéről és elindul, hogy visszakérje szablyáit a strázsáktól. Egy alig hallható de mély sóhajjal nyugtázza, hogy ikerszablyái ismét hátán keresztbe vetve pihennek hüvelyeikben. Komfortosabban érzi így magát, hogy kézközelben tudja fegyvereit. Nem húzza sokáig az időt, máris visszapattan a gnóm mellé. Újabb két nyelvcsettintéssel indulásra ösztökéli lovát, így a szekér Waldrant követve kigördül a város kapuján. Még elhaladva biccent egyet-egyet az őröknek. Sokan furcsálják, ha felmerül, hogy Syv elfként általában jobban szeret városban tartózkodni, mint más fajtársai. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné a vadont, sőt, ha kilép mindig kissé úgy érzi, hogy visszatér valamiféle otthonos helyre. A városokban zajló élet, főleg, ami a sötétség leple alatt történik, az mégis jobban lenyűgözi, mint más elfeket. Ennek ellenére kíváncsian várja, hogy mi vár a kis csapatra út közben és az elhagyatott tábor helyszínén.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 14:25:51
*Szórakozott félmosollyal figyeli, ahogy a gnóm felkapaszkodik a szekérre és izgatottan indulásra ösztökéli a csapatot. Ugyan Syven nem uralkodik el ennyire az indulás ténye, ám őt is jobb kedvre deríti, hogy végre akad valami, esetleges izgalmakkal kecsegtető, tennivaló is. A kissé lemaradt Nirs is beéri őket közben. Syv felpattan a szekérre Sfetts mellé és mire elhelyezkedik már Waldran szavai jelzik az indulást. Az elf felengedi a szekér kerekeit blokkoló féket, nyelvével patadobogást utánozva kettőt csettint befogott lovának az pedig zokszó nélkül elindul húzva maga után vontatmányát. Rég volt már, hogy legutóbb szekeret vezetett, akkor is valami félrészeg fogadás nyomán kellett versenyeznie egy hasonló teherhordóval. Jelen helyzet a nyugodt tempót kívánja meg ez pedig az összeszokottságból fakadóan nem okoz problémát sem Syvnek sem lovának. Probléma nélkül érnek le a kapukhoz ahol az elf óvatosan visszafelé húzva a kantárt megállásra készteti lovát és a szekeret egyaránt.*
-Egy pillanat csak hozom a motyómat. *Mondja miközben szempillantás alatt lemászik helyéről és elindul, hogy visszakérje szablyáit a strázsáktól. Egy alig hallható de mély sóhajjal nyugtázza, hogy ikerszablyái ismét hátán keresztbe vetve pihennek hüvelyeikben. Komfortosabban érzi így magát, hogy kézközelben tudja fegyvereit. Nem húzza sokáig az időt, máris visszapattan a gnóm mellé. Újabb két nyelvcsettintéssel indulásra ösztökéli lovát, így a szekér Waldrant követve kigördül a város kapuján. Még elhaladva biccent egyet-egyet az őröknek. Sokan furcsálják, ha felmerül, hogy Syv elfként általában jobban szeret városban tartózkodni, mint más fajtársai. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné a vadont, sőt, ha kilép mindig kissé úgy érzi, hogy visszatér valamiféle otthonos helyre. A városokban zajló élet, főleg, ami a sötétség leple alatt történik, az mégis jobban lenyűgözi, mint más elfeket. Ennek ellenére kíváncsian várja, hogy mi vár a kis csapatra út közben és az elhagyatott tábor helyszínén.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 14:25:51
10164. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 13:34:19
Üzenet elküldve: 2018-08-31 13:34:19
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A küldetés//
* Pakolásznak, miközben a mihaszna máris lemarad, kihúzza magát a munka alól, már az előtt, hogy elkezdődne egyáltalán a munka. Mit is vártak egy Thargodrymtól, csak tudná minek ette ide a fene. A mester szerint is jó ötlet a hordók jelölése, szóval ez meg is történik, és miközben befejezik a pakolászást, addigra már a lemaradó fél is befut, és sietve letudja a saját részét. Lova nincs a rokonnak, Waldran úgy gondolta, hogy majd néznek neki egyet. Van elég lovuk ahogy megfigyelte, a felének biztos gazdája sincs, aztán ha találnak egy lesoványodott állatot, ami meghal az aranyszemű alatt, az se lesz furcsa senkinek. Ennyit ért az állatokhoz, gondolja majd mindenki, aztán legyint rá. De ezt a problémát orvosolja a srác, kap egy kölcsön lovat Kagan lányától, Waldran pedig nem akar erre semmit mondani, van az a szitu, amikor jobb a hallgatás. De a gnóm szavaira már felkapja a fejét. *
- Jobb lenne, ha elkerülnéd inkább. Neked is, nekünk is. * Jegyzi meg szárazon. Szerencsére a pusziskodást nem látta, úgyhogy arra nem tud megjegyzést tenni. Szerencsére a vidám öregember eltereli a gondolatait, és oszlatja a feszültséget is, úgyhogy mosolyogva inkább rá figyel, aztán Syvnek biccent.*
- Indulhatunk. * Adja meg az engedélyt, remélve, hogy az elf el tudja vezetni a lovat, legalábbis eddig nem akadékoskodott, hogy nem lenne rá képes, amikor Waldran kijelölte a feladatra. Vezeti a csapatot a kapu felé, ahol remélhetőleg az őrbe futhatnak majd. Ott megállítja a csekély méretű karavánt, és hagyja, hogy mindenki magához vegye amit kell, aztán indulhatnak is tovább, le a hegyről. Jó érzés kiérni a városból, hagyni, hogy a szél az arcába fújjon, és megborzolja haját. Gyönyörű a látvány innen fentről, de nem gyönyörködhet benne, mert haladniuk kell. Kényelmes tempót diktál, amivel jó ütemben haladhatnak, de arra is figyel, hogy a szekérrel ne legyen gondjuk. *
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 13:53:40
* Pakolásznak, miközben a mihaszna máris lemarad, kihúzza magát a munka alól, már az előtt, hogy elkezdődne egyáltalán a munka. Mit is vártak egy Thargodrymtól, csak tudná minek ette ide a fene. A mester szerint is jó ötlet a hordók jelölése, szóval ez meg is történik, és miközben befejezik a pakolászást, addigra már a lemaradó fél is befut, és sietve letudja a saját részét. Lova nincs a rokonnak, Waldran úgy gondolta, hogy majd néznek neki egyet. Van elég lovuk ahogy megfigyelte, a felének biztos gazdája sincs, aztán ha találnak egy lesoványodott állatot, ami meghal az aranyszemű alatt, az se lesz furcsa senkinek. Ennyit ért az állatokhoz, gondolja majd mindenki, aztán legyint rá. De ezt a problémát orvosolja a srác, kap egy kölcsön lovat Kagan lányától, Waldran pedig nem akar erre semmit mondani, van az a szitu, amikor jobb a hallgatás. De a gnóm szavaira már felkapja a fejét. *
- Jobb lenne, ha elkerülnéd inkább. Neked is, nekünk is. * Jegyzi meg szárazon. Szerencsére a pusziskodást nem látta, úgyhogy arra nem tud megjegyzést tenni. Szerencsére a vidám öregember eltereli a gondolatait, és oszlatja a feszültséget is, úgyhogy mosolyogva inkább rá figyel, aztán Syvnek biccent.*
- Indulhatunk. * Adja meg az engedélyt, remélve, hogy az elf el tudja vezetni a lovat, legalábbis eddig nem akadékoskodott, hogy nem lenne rá képes, amikor Waldran kijelölte a feladatra. Vezeti a csapatot a kapu felé, ahol remélhetőleg az őrbe futhatnak majd. Ott megállítja a csekély méretű karavánt, és hagyja, hogy mindenki magához vegye amit kell, aztán indulhatnak is tovább, le a hegyről. Jó érzés kiérni a városból, hagyni, hogy a szél az arcába fújjon, és megborzolja haját. Gyönyörű a látvány innen fentről, de nem gyönyörködhet benne, mert haladniuk kell. Kényelmes tempót diktál, amivel jó ütemben haladhatnak, de arra is figyel, hogy a szekérrel ne legyen gondjuk. *
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.31 13:53:40
10163. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 11:03:09
Üzenet elküldve: 2018-08-31 11:03:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Learon//
-Mindig lehet találni zselléreket erre a munkára.
*Abban biztos, hogy nemesek nem fognak nekigyürkőzni, felhajtani az ingujjat és dolgozni a földeken. Viszont idegeskedni meg tényleg nem éri meg ezért. Ha el is rontják a földet pár év múlva újra olyan lesz mint újkorában. Felégetni nem fogják. Az új varázslat hallatán Trodd felemeli a szemöldökét és megnézi azt a pipát. Hát nem semmi varázslat. Tényleg nagy mágus ez a Learon. A kérdésen kicsit gondolkozik.*
-Egyelőre nincs, de még gondolkozom. Kész lett a lóca amit beszéltünk. Majd eljöhetsz érte ha szeretnél.
*Ha a kapuban ott az őr akkor köszönti őt a szokásos módján.*
-Adj' isten.
*Majd ha nem tartják őket fel akkor követi Learon-t a gyűlésre hisz mégiscsak várja őt a vezér.*
-Mindig lehet találni zselléreket erre a munkára.
*Abban biztos, hogy nemesek nem fognak nekigyürkőzni, felhajtani az ingujjat és dolgozni a földeken. Viszont idegeskedni meg tényleg nem éri meg ezért. Ha el is rontják a földet pár év múlva újra olyan lesz mint újkorában. Felégetni nem fogják. Az új varázslat hallatán Trodd felemeli a szemöldökét és megnézi azt a pipát. Hát nem semmi varázslat. Tényleg nagy mágus ez a Learon. A kérdésen kicsit gondolkozik.*
-Egyelőre nincs, de még gondolkozom. Kész lett a lóca amit beszéltünk. Majd eljöhetsz érte ha szeretnél.
*Ha a kapuban ott az őr akkor köszönti őt a szokásos módján.*
-Adj' isten.
*Majd ha nem tartják őket fel akkor követi Learon-t a gyűlésre hisz mégiscsak várja őt a vezér.*
10162. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 10:50:19
Üzenet elküldve: 2018-08-31 10:50:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Trodd//
*Ha tényleg termesztene végre dohányt Trodd, annak Learon is nagy hasznát venné, mert a jó dohány nagyon drága, és talán már kevésbé is lesz hozzáférhető most, hogy a város kihalt lett. A hídra ő is csak azt tudja mondani, hogy jó ötlet, ezen nincs vita, bár arra tud mit mondani, hogy a nemesek nem fognak ott dolgozni a földön, hanem majd mások.*
-Az a baj, hogy nem hiszem h sok pénzt hoztak magukkal. Valamint ki szeretne egy nemesnek dolgozni, amikor végre itt van a szabad föld lehetősége, amit Kagan oszt? *Nem is érti igazán. Persze a bérmunkára mindig volt vevő, és ő is akar majd alkalmazni valakit, de régebben a nemeseknek szimplán a földért cserébe dolgoztak. Most talán más lesz.*
-Hát, nem tudom Trodd! Abban viszont igazad van, hogy ne bosszankodjak előre. Majd kiderül! *Ugyan nem is mondta ki ezt így a pásztor, de szavainak nyugodtságából pontosan ez süt ki.*
-Apropó! Képzeld tanultam egy nagyon hasznos varázslatot! Az a neve, hogy kőformázás. Szinte mindent meg lehet belőle csinálni! *Mutatja szép, kecskeformájú kőpipáját és újonnan készített gyűrűjét.*
-Nincs valamire szükséged? *Közben fel is érnek Amonra, és ha rajta múlik, egyenesen elindulhatnak be a gyűlésre.*
*Ha tényleg termesztene végre dohányt Trodd, annak Learon is nagy hasznát venné, mert a jó dohány nagyon drága, és talán már kevésbé is lesz hozzáférhető most, hogy a város kihalt lett. A hídra ő is csak azt tudja mondani, hogy jó ötlet, ezen nincs vita, bár arra tud mit mondani, hogy a nemesek nem fognak ott dolgozni a földön, hanem majd mások.*
-Az a baj, hogy nem hiszem h sok pénzt hoztak magukkal. Valamint ki szeretne egy nemesnek dolgozni, amikor végre itt van a szabad föld lehetősége, amit Kagan oszt? *Nem is érti igazán. Persze a bérmunkára mindig volt vevő, és ő is akar majd alkalmazni valakit, de régebben a nemeseknek szimplán a földért cserébe dolgoztak. Most talán más lesz.*
-Hát, nem tudom Trodd! Abban viszont igazad van, hogy ne bosszankodjak előre. Majd kiderül! *Ugyan nem is mondta ki ezt így a pásztor, de szavainak nyugodtságából pontosan ez süt ki.*
-Apropó! Képzeld tanultam egy nagyon hasznos varázslatot! Az a neve, hogy kőformázás. Szinte mindent meg lehet belőle csinálni! *Mutatja szép, kecskeformájú kőpipáját és újonnan készített gyűrűjét.*
-Nincs valamire szükséged? *Közben fel is érnek Amonra, és ha rajta múlik, egyenesen elindulhatnak be a gyűlésre.*
10161. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-08-31 06:22:57
Üzenet elküldve: 2018-08-31 06:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Trodd nyomában//
*Miután kilép, egyenesen lovához megy, és miután felhelyezik rá a szekeret el is indul. Persze mehetne gyalog, de mivel Troddért indul, egyszerűbb lesz így visszajönniük. Közben azon gondolkodik, hogy mivel már elég nagy birtoka van, ideje lenne, hogy ő maga is felhúzza végre ujjára a családi címeres gyűrűt. Persze ez egy nagyon bonyolult feladat lenne, hiszen a gyűrűk otthon vannak, és ő nem hozta el nagy ostobaságból.* ~Oda a szép aranygyűrű, most mit csináljak? Így sosem leszek igazi felnőtt Derin, ha még gyűrűm sincs!~ *Apja nagyon sok mindenhez kötötte ugyanis a gyűrűket, meghozzá ahhoz, hogy a gyerek felnőjön, legyen egy rendes szakmája, aminek mesterévé válik, valamint annyi földje, hogy megéljen belőle, valamint, hogy legyen egy jóravaló asszonya. Nos, Learonnak mindegyik megvan már többszörösen is, de arra nem hajlandó, hogy utazzon egy fél évet, vagy akár többet is, hogy odamenjen a családi házhoz.* ~Lehet valamelyik bátyám már be is olvasztotta azt a szép gyűrűt!~ *Elmélkedik magában, bár ezt nem igazán tartja valószínűnek. Ott lehet még a nagy fiúkos szekrényben anyja és nagyanyja meg az összes többi női rokon ékszerei mellett. Furcsa család volt az övék, mert egyik nő sem hordta ezeket, de mindig bővült pár darabbal a gyűjtemény. Mindig volt egy udvarló, aki egy-egy szép nyaklánccal vagy fülbevalóval próbált beházasodni a Derin családba. Aztán eszébe jut, ahogy ránéz pipájára, hogy ő maga is képes lenne egy gyűrűt elkészíteni, és ha kőből lenne, sokkal szívesebben hordaná, mint a csillogó aranyat. Úgy legalább nem lenne olyan hivalkodó, mint a nemesek ékszerei! Közben int a kapuőrnek, és elindul a birtokok irányába.*
*Miután kilép, egyenesen lovához megy, és miután felhelyezik rá a szekeret el is indul. Persze mehetne gyalog, de mivel Troddért indul, egyszerűbb lesz így visszajönniük. Közben azon gondolkodik, hogy mivel már elég nagy birtoka van, ideje lenne, hogy ő maga is felhúzza végre ujjára a családi címeres gyűrűt. Persze ez egy nagyon bonyolult feladat lenne, hiszen a gyűrűk otthon vannak, és ő nem hozta el nagy ostobaságból.* ~Oda a szép aranygyűrű, most mit csináljak? Így sosem leszek igazi felnőtt Derin, ha még gyűrűm sincs!~ *Apja nagyon sok mindenhez kötötte ugyanis a gyűrűket, meghozzá ahhoz, hogy a gyerek felnőjön, legyen egy rendes szakmája, aminek mesterévé válik, valamint annyi földje, hogy megéljen belőle, valamint, hogy legyen egy jóravaló asszonya. Nos, Learonnak mindegyik megvan már többszörösen is, de arra nem hajlandó, hogy utazzon egy fél évet, vagy akár többet is, hogy odamenjen a családi házhoz.* ~Lehet valamelyik bátyám már be is olvasztotta azt a szép gyűrűt!~ *Elmélkedik magában, bár ezt nem igazán tartja valószínűnek. Ott lehet még a nagy fiúkos szekrényben anyja és nagyanyja meg az összes többi női rokon ékszerei mellett. Furcsa család volt az övék, mert egyik nő sem hordta ezeket, de mindig bővült pár darabbal a gyűjtemény. Mindig volt egy udvarló, aki egy-egy szép nyaklánccal vagy fülbevalóval próbált beházasodni a Derin családba. Aztán eszébe jut, ahogy ránéz pipájára, hogy ő maga is képes lenne egy gyűrűt elkészíteni, és ha kőből lenne, sokkal szívesebben hordaná, mint a csillogó aranyat. Úgy legalább nem lenne olyan hivalkodó, mint a nemesek ékszerei! Közben int a kapuőrnek, és elindul a birtokok irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595