//Draunarra érkezők//
*Nem kerüli el a figyelmét Efamar reakciója, a felvont szemöldök és az apró mosoly.*
~Okos fickó. És láthatóan oda is figyel a dolgokra, jelen esetben rám. Hm. És nem kezd magyarázni, mint egy idiótának, de dühöngeni sem. És a mosolya, nos, jobban néz ki, ha mosolyog, fiatalabbnak.~
- Rendben, megértem *egyezik bele, végtére is a férfinak igaza van. Bár szerinte mindezt megbeszélhetnék lovaglás közben is, de inkább olyankor, mikor valóban csak ketten vannak, és nem kell arra figyelniük, nehogy túlzottam lemaradjanak az Owairat hintótól. Most nincs meg a kellő nyugalom egy ilyen témához, ettől függetlenül, ha már így szóba került, Daynahnak muszáj volt legalább ennyit mondania, és nem is bánja, hogy szólt.*
- Grombar kastély *ismétli és igyekszik megjegyezni a nevet meg az irányt is, hogy merre van. Gondolatba most épp térképet rajzol magának, és próbálja elhelyezni rajta a már ismert helyeket, a gázlót, a majorságot, és most a Grombar kastélyt is.* És a kúria maga merre van? Van innen valami út, vagy ösvény, vagy csak úgy toronyiránt, és mondjuk egy szekérrel kerülni kellene?
*Oldalra fordul Efamar arcélét nézi, minden kis információmorzsára kíváncsi, még arra is a férfi szeme sarkában megfeszül-e a bőr, ha a birtokáról és a Grombar közelségéről van szó.*
~Vajon szereti azt a helyet?~
*Aztán továbbindulnak, kényelmes tempóban, Dél felé, a Vashegy irányába. Időnként egymásra is pillantanak, Daynah általában igyekszik elkapni a tekintetét, ha úgy érzi, hogy Efamar észreveszi, hogy őt nézi. Talán van ebben némi rajtakapottság is, ugyanakkor nem akarja, hogy a férfi valami kis gyávának gondolja, aki leselkedni mer csak, így a gázló előtt végül mégsem fordítja félre a fejét.
Egy fél perc csak az egész, amíg a sötétbarna szempárba néz, majd már indul is, át a folyón.
Az erődbe érve elsősorban az őrség lepi meg, nem az, hogy vannak, hanem az, hogy láthatóan velük elég lazák.*
~Igaz, az a Syoud is csak úgy besétált, vagy mi. Lehet ez a megszokott.~
*Már újra a talpán áll, de annyira azért nem siet túlzottan elhúzódni Misscoulueryti közeléből.*
- Kár *mindössze ennyit felel. Nagyon szerette volna látni fentről is a vidéket, úgy könnyebb lett volna ellenőrizni a képzeletbeli térképét is.
A sötét ruhás bőrvértes férfi felé fordul, aki először szól hozzájuk, kissé mókázva, ezt nem téveszti el, és jóindulatú mosollyal.*
- Köszönjük, Laor.
*Daynah viszonozza a mosolyt is, és közben egy pillantással felméri a férfit. Nagyjából Efamar korabelinek nézi, az ő hajában is vannak ősz szálak, a tartásuk is hasonló, bár ez a férfi inkább tűnik veterán zsoldosnak, míg Misscoulueryti nemesembernek. És Laor Vylnis, bár bizonyára ő is látott már egyet s mást, most mégis gondtalanabbnak néz ki, mint az ő társa.
Daynahnak vannak ötletei, hogy ennek mi lehet az oka, eltekintve az ő jelenlététől.*
- Akkor... *kezdené, de úgy néz ki az ügyeletes őr is előkerül, egy magas és Laornál jó évtizeddel fiatalabb ember, elf stílusú ruhákban, és elf íjjal. Ő nem mutatkozik be, talán őrként lényegtelennek tartja. De egyébként udvarias és a lovaikra is gondol, ezért Daynahtól ő is kiérdemel egy mosolyt.* Nos, köszönöm, uram *viszonozza az megszólítást hasonló módon. Az sosem árthat.*
~Vajon az istállóba mennyire lenne szabad bejárásunk, amíg itt vagyunk?~
*Miután bebocsátást nyernek és az őrséget elhagyják újra Efamarhoz fordul.*
- Akkor először megkeressük azokat az istállókat, vagy van valami más ötlete, uram?