Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (11897. - 11916. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11916. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-24 21:34:31
Üzenet elküldve: 2026-08-24 21:34:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr továbbra is a falakon mozog, egyik őrhelytől a másikig sietve. Amikor ismét a külső oldalra pillant, megakad a tekintete az odalent magasba emelt orkfejen. Mögötte már jól kivehetően közeledik Rorkir és Krestvir is. Egy pillanatra megtorpan, aztán folytatja útját, hogy szemmel tartsa az embereket és a készülődést. Mire újra a fal pereméhez ér, a mágusnak már nyoma sincs.*
~ Mi a franc... ~
*Egyetlen pillanatig még keresi, de nincs több ideje ezen töprengeni. Rorkir hamarosan felér, Kayaerr pedig elé siet, amint meglátja. Tekintete sietve méri végig, meg akar győzödni róla, hogy minden darabja megvan.*
- Örülök, hogy nem haltál meg *meglepően lágy őszinteséggel csendül, mintha némi megkönnyebbülést is ki lehetne hallani a szavaiból. A levágott orkfejre csak egy rövid pillantást vet, aztán ismét a férfira néz. A szája sarkában halvány, fáradt mosoly jelenik meg.*
- És még ajándékot is hoztál. *állával a trófea felé biccent, majd ismét a falakon túlra néz.
Egy pillanatra belefeledkezik a látványba. A dühödt sereg egyre közelebb hömpölyög, kürtök harsannak, csatakiáltások verődnek vissza a kövekről, az első sorok mögött pedig már tisztán kivehetők a faltörőkosok és az ostromlétrák.
Egy esztendővel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy valaha ennyi varangyot lát egy helyen. Ekkora sereggel még északi őseinek sem kellett soha szembenézniük. A Vasbordájú harcosai ellen, a Thargodrymek fénykorában ezeknek a bestiáknak esélye sem lett volna. Most pedig milyen közel vannak ahhoz, hogy a Thargodar Vérszövetség, a Hadúr hagyatéka a semmivé porladjon. Összeszorítja az állkapcsát. A gondolatokat félresöpri, tekintetét az ostromlétrákat cipelő orkokra veti, s várja, amíg lőtávolságba érnek.*
- Feszíts! *adja ki az első parancsokt, de meghagyja Vérgőzösnek a folytatást.*
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr továbbra is a falakon mozog, egyik őrhelytől a másikig sietve. Amikor ismét a külső oldalra pillant, megakad a tekintete az odalent magasba emelt orkfejen. Mögötte már jól kivehetően közeledik Rorkir és Krestvir is. Egy pillanatra megtorpan, aztán folytatja útját, hogy szemmel tartsa az embereket és a készülődést. Mire újra a fal pereméhez ér, a mágusnak már nyoma sincs.*
~ Mi a franc... ~
*Egyetlen pillanatig még keresi, de nincs több ideje ezen töprengeni. Rorkir hamarosan felér, Kayaerr pedig elé siet, amint meglátja. Tekintete sietve méri végig, meg akar győzödni róla, hogy minden darabja megvan.*
- Örülök, hogy nem haltál meg *meglepően lágy őszinteséggel csendül, mintha némi megkönnyebbülést is ki lehetne hallani a szavaiból. A levágott orkfejre csak egy rövid pillantást vet, aztán ismét a férfira néz. A szája sarkában halvány, fáradt mosoly jelenik meg.*
- És még ajándékot is hoztál. *állával a trófea felé biccent, majd ismét a falakon túlra néz.
Egy pillanatra belefeledkezik a látványba. A dühödt sereg egyre közelebb hömpölyög, kürtök harsannak, csatakiáltások verődnek vissza a kövekről, az első sorok mögött pedig már tisztán kivehetők a faltörőkosok és az ostromlétrák.
Egy esztendővel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy valaha ennyi varangyot lát egy helyen. Ekkora sereggel még északi őseinek sem kellett soha szembenézniük. A Vasbordájú harcosai ellen, a Thargodrymek fénykorában ezeknek a bestiáknak esélye sem lett volna. Most pedig milyen közel vannak ahhoz, hogy a Thargodar Vérszövetség, a Hadúr hagyatéka a semmivé porladjon. Összeszorítja az állkapcsát. A gondolatokat félresöpri, tekintetét az ostromlétrákat cipelő orkokra veti, s várja, amíg lőtávolságba érnek.*
- Feszíts! *adja ki az első parancsokt, de meghagyja Vérgőzösnek a folytatást.*
11915. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:15:32
Üzenet elküldve: 2026-08-23 16:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Horda mögött...//
*Sokáig követte a Horda vonulásának nyomait. A Füves puszta lassan megváltozott, s megművelt földek között vezetett tovább az út. Néhol földig égetett házak üszkös csonkjaira sütött rá a nap, s bizony olykor legyilkoltak tetemei mellett vezetett el az útja. Sejtette már, hogy közel jár. Csak remélni meri, hogy nem túl közel. Az egészségtelen lenne, ha valami hátvédbe kocogna bele. Így aztán a nyomok további frissülésével együtt, visszavált a kocogásból lépésbe. Léptei lassulnak, újra óvatosabbá válik. Igyekszik kihasználni minden tereptárgyat, hogy fedezékben maradhasson.
Valahol a távolból már erre felé sodorja a szél az ork horda zaját, a jellegzetes szagokat. Messzebbről a folyó zubogását. S már feldereng a táj fölé magasodó Vashegy körvonala is.
Még óvatosabbá válik, ahogy egyre inkább megközelíti a Légiót.
Mielőtt még a folyón történő átkelésen törhetné a fejét, lekushad egy bokrocska takarásában, onnan figyeli a hordát. Már amennyit lát belőlük. Gondolatai pedig visszaszáguldanak néhány hetet, hónapot.
~Grizak~ A név késpengeként hasít elméjébe. Felbukkan a homályból a vörös drapériás terem, és a Vádló. Szíve mélyén némi lelkiismeretfurdalás támad. Talán túl nagy önzés volt a részükről az, hogy saját klánra vágytak, maguk mögött hagyva a lakott világot az őt fenyegető veszedelemmel együtt. ~Vajon a kicsi mélységi hím eljutott a Városba?~ Újabb kérdés röppen, melyre nincs válasz, és Buga csak remélni meri, hogy Bonternos hírt tudott vinni Artheniorba. Talán.
Bár ez itt előtte nem a Város, ez valami más, de ott is ártatlanok élnek, akiknek vérére áhítozik a Vádló és a Hódító is.
A nőstény már akkor, amikor először találkozott a Vérklánok tömegével és a Vádlóval, eldöntötte, nem fog ártatlanokat mészárolni.
És most itt van, a Horda mögött. Lassú mozdulattal emelkedik fel újra, hogy óvatos osonással kerüljön még közelebb…*
//A Vashegy Sorsa//
//A Horda mögött...//
*Sokáig követte a Horda vonulásának nyomait. A Füves puszta lassan megváltozott, s megművelt földek között vezetett tovább az út. Néhol földig égetett házak üszkös csonkjaira sütött rá a nap, s bizony olykor legyilkoltak tetemei mellett vezetett el az útja. Sejtette már, hogy közel jár. Csak remélni meri, hogy nem túl közel. Az egészségtelen lenne, ha valami hátvédbe kocogna bele. Így aztán a nyomok további frissülésével együtt, visszavált a kocogásból lépésbe. Léptei lassulnak, újra óvatosabbá válik. Igyekszik kihasználni minden tereptárgyat, hogy fedezékben maradhasson.
Valahol a távolból már erre felé sodorja a szél az ork horda zaját, a jellegzetes szagokat. Messzebbről a folyó zubogását. S már feldereng a táj fölé magasodó Vashegy körvonala is.
Még óvatosabbá válik, ahogy egyre inkább megközelíti a Légiót.
Mielőtt még a folyón történő átkelésen törhetné a fejét, lekushad egy bokrocska takarásában, onnan figyeli a hordát. Már amennyit lát belőlük. Gondolatai pedig visszaszáguldanak néhány hetet, hónapot.
~Grizak~ A név késpengeként hasít elméjébe. Felbukkan a homályból a vörös drapériás terem, és a Vádló. Szíve mélyén némi lelkiismeretfurdalás támad. Talán túl nagy önzés volt a részükről az, hogy saját klánra vágytak, maguk mögött hagyva a lakott világot az őt fenyegető veszedelemmel együtt. ~Vajon a kicsi mélységi hím eljutott a Városba?~ Újabb kérdés röppen, melyre nincs válasz, és Buga csak remélni meri, hogy Bonternos hírt tudott vinni Artheniorba. Talán.
Bár ez itt előtte nem a Város, ez valami más, de ott is ártatlanok élnek, akiknek vérére áhítozik a Vádló és a Hódító is.
A nőstény már akkor, amikor először találkozott a Vérklánok tömegével és a Vádlóval, eldöntötte, nem fog ártatlanokat mészárolni.
És most itt van, a Horda mögött. Lassú mozdulattal emelkedik fel újra, hogy óvatos osonással kerüljön még közelebb…*
11914. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-23 11:47:42
Üzenet elküldve: 2026-08-23 11:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir a levágott fejet a magasbe emeli, egyenesen az ork horda irányába. Látja, hogy ez feltüzeli öket, és ez valahogy kellemes melegséggel tölti el. Hiába, a régi szokások nehezen halnak. Aztán nem veszteget több időt, zihálva rohanni kezd a kapu felé. Azt sajnálja kicsit, hogy Krestvir nem öli meg valamiféle ménkővel, Grizákot, de igazából fogalma sincs, hogy pontosan hogy működnek a mágiák, így egy szava sem lehet. Csak egy aprócska grimasz árulkodik csalódottságáról. Zopal fejét a kezében szorongatva szalad, és csak akkor lassít, mikor Krestvir már egészen a kapunál megáll és megszólítja. Összeráncolt homlokkal, szuszogva figyel. Feltenné a kérdést, hogy mégis mi a búbánatos fenét tervez a másik, de erre aligha van ideje. Az ösztöneire kell hallgatnia, a gyomrában pedig úgy érzi, hogy bízhat a mágusban.*
-Jó! Tedd ahogy jónak látod, mi fedezünk!
*Mondja és fut is tovább, hogy beérjen a kapun. A legyőzött ork fejét a Vashegyen is magasra emeli, hogy némi lelket öntsön beléjük.*
-A vezérük halott! Fejetlen hangyák csupán, és itt fognak elhullni egytől egyig ezeken a falakon!
*Csatakiáltást hallat, majd a kapuban lévőkhöz szól, mielőtt lezárnák mögötte a bejáratot.*
-Hagyjátok résnyire nyitva a kaput! A mágus készül valamire, ne féljetek!
*Azzal pedig a gyilokjáró felé indul, a falakra igyekszik feljutni. A lépcsőről még visszafordul, hogy biztosan átmenjen a parancs.*
-Még várjatok a kapuval!
*Kiáltja oda, és fut is tovább. Kayaerrt keresi a falakon, Zopal fejének pedig egy szép karót, amivel a Vashegy falára tűzheti azt. Látja, hogy valami furcsa függő fityeg a levágott fej fülében, ezt leakasztja magának, csak amolyan trófeaként.*
-A létrásokat lőjétek! A kaput bízzátok ránk és a mágusra! Ide pedig hozzatok olajat, szurkot, bármit amit a rusnya fejükre zúdíthatunk ha eljön az idő!
*Adja még ki a parancsokat, és heves szívdobogással várja az elkerülhetetlent. ~Vajon végre csatlakozhatok őseimhez? Megvédhetem a népem, mint a nagy Durogaar abban a szurdokban?~ Szemével Krestvirt keresi odalent, és nagy meglepetésére nem látja sehol. Ekkor széles vigyor ül ki a képére, hisz sejti mi történhetett az első találkozásukat figyelembe véve.*
-Mágusok...
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.23 11:48:52
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir a levágott fejet a magasbe emeli, egyenesen az ork horda irányába. Látja, hogy ez feltüzeli öket, és ez valahogy kellemes melegséggel tölti el. Hiába, a régi szokások nehezen halnak. Aztán nem veszteget több időt, zihálva rohanni kezd a kapu felé. Azt sajnálja kicsit, hogy Krestvir nem öli meg valamiféle ménkővel, Grizákot, de igazából fogalma sincs, hogy pontosan hogy működnek a mágiák, így egy szava sem lehet. Csak egy aprócska grimasz árulkodik csalódottságáról. Zopal fejét a kezében szorongatva szalad, és csak akkor lassít, mikor Krestvir már egészen a kapunál megáll és megszólítja. Összeráncolt homlokkal, szuszogva figyel. Feltenné a kérdést, hogy mégis mi a búbánatos fenét tervez a másik, de erre aligha van ideje. Az ösztöneire kell hallgatnia, a gyomrában pedig úgy érzi, hogy bízhat a mágusban.*
-Jó! Tedd ahogy jónak látod, mi fedezünk!
*Mondja és fut is tovább, hogy beérjen a kapun. A legyőzött ork fejét a Vashegyen is magasra emeli, hogy némi lelket öntsön beléjük.*
-A vezérük halott! Fejetlen hangyák csupán, és itt fognak elhullni egytől egyig ezeken a falakon!
*Csatakiáltást hallat, majd a kapuban lévőkhöz szól, mielőtt lezárnák mögötte a bejáratot.*
-Hagyjátok résnyire nyitva a kaput! A mágus készül valamire, ne féljetek!
*Azzal pedig a gyilokjáró felé indul, a falakra igyekszik feljutni. A lépcsőről még visszafordul, hogy biztosan átmenjen a parancs.*
-Még várjatok a kapuval!
*Kiáltja oda, és fut is tovább. Kayaerrt keresi a falakon, Zopal fejének pedig egy szép karót, amivel a Vashegy falára tűzheti azt. Látja, hogy valami furcsa függő fityeg a levágott fej fülében, ezt leakasztja magának, csak amolyan trófeaként.*
-A létrásokat lőjétek! A kaput bízzátok ránk és a mágusra! Ide pedig hozzatok olajat, szurkot, bármit amit a rusnya fejükre zúdíthatunk ha eljön az idő!
*Adja még ki a parancsokat, és heves szívdobogással várja az elkerülhetetlent. ~Vajon végre csatlakozhatok őseimhez? Megvédhetem a népem, mint a nagy Durogaar abban a szurdokban?~ Szemével Krestvirt keresi odalent, és nagy meglepetésére nem látja sehol. Ekkor széles vigyor ül ki a képére, hisz sejti mi történhetett az első találkozásukat figyelembe véve.*
-Mágusok...
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.23 11:48:52
11913. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-23 01:44:47
Üzenet elküldve: 2026-08-23 01:44:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Saját ziháló légzése és vérének zubogása tölti ki a fülét, miközben mindent beleadva rohan. Ha jutna most lélekjelenlét hasonló gondolatokra, akkor rendkívül hálás volna, hogy Taitos a fizikai erőnlétük karbantartását is elvárta és nem csak a tekercsek fölött görnyedést. Az azóta is fenntartott életmód, a sok vándorlás megedzették az állóképességét annyira, hogy képes legyen erre a megerőltetésre és még az iramot is bírja.
A lelki és mentális terhelés már más kérdés...
Mikor olyan negyven-ötven méterre lehet a kaputól, akkor ismét megáll és visszanéz. Rorkirra és a seregre, mi a nyomukban jár.
Futás közben volt ideje emészteni saját tervét és ugyan nincs meggyőződve róla, hogy jó ötlet ez, de olyan sok forog kockán és akkora a túlerő, hogy másképp nem lát rá esélyt, hogy sikeresen megvédjék magukat. Muszáj megpróbálnia.
Míg bevárja a férfit, addig igyekszik uralmat venni légzésén és remegésén. De még így is elég szaggatottan beszél, mikor Rorkir végül beéri őt. Nem is pazarol sok szót, idejük sincs erre.*
- Rorkir! - *Ragadja meg a férfi karját, ha magától nem állna meg.*
- Tartsátok nyitva a kaput... amíg tudjátok... és a nyilak... a nyilakkal is várjatok! - *Zihálja.*
- Bízzatok bennem! - *Teszi még hozzá, de közben már elengedte a férfit, és ha van az út mellett bozótos, vagy bármi, ami mögé bebújhat, úgy azt teszi sietve, ha nincs, akkor a nyílt színen mormolja el a varázsigét.
Siker esetén pedig láthatatlanná válik, s ha így történik, visszatér az út közepére, és immáron menekülés helyett lassú léptekkel, de egyenesen szemközt halad az orkok seregének (feltéve, hogy erre szükség van és nincsenek már amúgy is vészesen közel).
Közben pedig minden ösztöne ellenére, mi az ellenkezőjére késztetné, igyekszik belesüppedni egyfajta meditatív állapotba és tárgyilagosan kezelni a helyzetet.
Őt nem látják, feltehetően el tud menekülni. Ez a sereg nem érheti el a falakat, főleg nem ezekkel az ostromkellékekkel.
A célra koncentrál a tette súlya és következményei helyett.
Bizonyára nem tart sokáig, hogy a rohamozó sereg beérje. Olyan negyven lépésre hagyja magát megközelíteni, s akkor rákészül a következő varázslatra.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
//A Vashegy Sorsa//
*Saját ziháló légzése és vérének zubogása tölti ki a fülét, miközben mindent beleadva rohan. Ha jutna most lélekjelenlét hasonló gondolatokra, akkor rendkívül hálás volna, hogy Taitos a fizikai erőnlétük karbantartását is elvárta és nem csak a tekercsek fölött görnyedést. Az azóta is fenntartott életmód, a sok vándorlás megedzették az állóképességét annyira, hogy képes legyen erre a megerőltetésre és még az iramot is bírja.
A lelki és mentális terhelés már más kérdés...
Mikor olyan negyven-ötven méterre lehet a kaputól, akkor ismét megáll és visszanéz. Rorkirra és a seregre, mi a nyomukban jár.
Futás közben volt ideje emészteni saját tervét és ugyan nincs meggyőződve róla, hogy jó ötlet ez, de olyan sok forog kockán és akkora a túlerő, hogy másképp nem lát rá esélyt, hogy sikeresen megvédjék magukat. Muszáj megpróbálnia.
Míg bevárja a férfit, addig igyekszik uralmat venni légzésén és remegésén. De még így is elég szaggatottan beszél, mikor Rorkir végül beéri őt. Nem is pazarol sok szót, idejük sincs erre.*
- Rorkir! - *Ragadja meg a férfi karját, ha magától nem állna meg.*
- Tartsátok nyitva a kaput... amíg tudjátok... és a nyilak... a nyilakkal is várjatok! - *Zihálja.*
- Bízzatok bennem! - *Teszi még hozzá, de közben már elengedte a férfit, és ha van az út mellett bozótos, vagy bármi, ami mögé bebújhat, úgy azt teszi sietve, ha nincs, akkor a nyílt színen mormolja el a varázsigét.
Siker esetén pedig láthatatlanná válik, s ha így történik, visszatér az út közepére, és immáron menekülés helyett lassú léptekkel, de egyenesen szemközt halad az orkok seregének (feltéve, hogy erre szükség van és nincsenek már amúgy is vészesen közel).
Közben pedig minden ösztöne ellenére, mi az ellenkezőjére késztetné, igyekszik belesüppedni egyfajta meditatív állapotba és tárgyilagosan kezelni a helyzetet.
Őt nem látják, feltehetően el tud menekülni. Ez a sereg nem érheti el a falakat, főleg nem ezekkel az ostromkellékekkel.
A célra koncentrál a tette súlya és következményei helyett.
Bizonyára nem tart sokáig, hogy a rohamozó sereg beérje. Olyan negyven lépésre hagyja magát megközelíteni, s akkor rákészül a következő varázslatra.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
11912. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-22 17:36:55
Üzenet elküldve: 2026-08-22 17:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. Fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
* Az időjárási viszontagságokat legyűrve a vérklánok nyújtotta erősítés kissé késve, de megérkezni látszik. A táborban felcsendülő kürtre válaszolva Gorv'duluk sem rest leakasztani oldaláról kopott kürtjét. Nem egy mai darab, ez már távolról is megállapítható. Oldalán jókora repedés, míg a végén rászáradt vér látható. Bizonyára nem egyszer fordult már elő, hogy eme hangszerrel oltotta ki valaki életét. Mély hang szökik ki a kürt végéből, ahogy csatlakozik az egyre erősödő ricsajokhoz.
Úgy lép előre, mintha főnök lenne, holott már képtelen fékezni mélyen tomboló vérszomját, mit a legelső kürtszó óta érez. Ahogy végignéz a hatalmas falon, nem érez kétségeket. Vagy háromszor annyi katonát lát maga mögött, mint amennyi téglából felépítették ezt a várat. A matek mondjuk sosem volt az erőssége, de ez sosem állította meg a céljai elérésében. Nem tudja letörölni a vigyort a képéről, ahogy a fent rohangáló hangyákat bámulja. Eljött hát az ő ideje. Bár nem készült beszéddel, vétek lenne kihagyni egy ilyen alkalmat. Társai haragját látva valami látványosról maradhatott le, és mivel nemcsak kívül, de belülről is ronda, így jobb ötlet híján tovább önti az olajat a tűzre. *
- MA NEM EJTÜNK FOGLYOKAT! ELŐRE!
* Üvölti az első sorból, miközben egyik keze a lába között himbálózó koponya kobakját kocogtatja, másik kezével pedig kürtjét emeli újabb kürtszóra.
Lekerül a hosszú íj a hátáról, és bár az erődben lévők jókora előnnyel rendelkeznek, ha íjászatról van szó, ha sikerül a falat meghódítani, onnantól csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze thargok morálja.
Szerény véleménye szerint az erődnek nem árt egy kis szellőztetés, és mégis hogyan lehetne könnyen megoldani? Hát kinyitják az ajtót. Sőt, ezen feladatra meg sem kéri a bent piknikező embereket, mint úriork, vállalja ezt a feladatot. Míg a többi ork a faltörőkos előretolásával van elfoglalva, addig Gorv'duluk próbál minél többet lekapni az erőd faláról, közben ügyelve arra, hogy pajzsot cipelő fajtársai mögött helyezkedjen el. Nem esne jól kicsinyke szívének, ha már a harc elején fel kéne kötni a bakancsot, elvégre szórakozni jött, és persze bővíteni kicsinyke gyűjteményét, amit a nyakában csodálhatnak meg. *
- Tartsd azt a pajzsot egyenesen. Megpróbálok minél többet leszedni.
* Üvölti oda az előtte állóknak a tervet. Egyelőre nem hősködik, nyiluk van rengeteg, így nem fog mártírt játszva kirohanni a két fél közé, elvégre magát többre tartja, mint a jelenlévő fajtársait, még ha nem is mondja ki nyíltan. *
- Már érzem a számban a Thargok ételét és italát. Amint itt végzünk, olyan lakomát csapunk az erődben, amit még a világ nem látott!
A hozzászólás írója (Gorv'duluk Urzhekär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.22 17:46:12
//A Vashegy Sorsa//
* Az időjárási viszontagságokat legyűrve a vérklánok nyújtotta erősítés kissé késve, de megérkezni látszik. A táborban felcsendülő kürtre válaszolva Gorv'duluk sem rest leakasztani oldaláról kopott kürtjét. Nem egy mai darab, ez már távolról is megállapítható. Oldalán jókora repedés, míg a végén rászáradt vér látható. Bizonyára nem egyszer fordult már elő, hogy eme hangszerrel oltotta ki valaki életét. Mély hang szökik ki a kürt végéből, ahogy csatlakozik az egyre erősödő ricsajokhoz.
Úgy lép előre, mintha főnök lenne, holott már képtelen fékezni mélyen tomboló vérszomját, mit a legelső kürtszó óta érez. Ahogy végignéz a hatalmas falon, nem érez kétségeket. Vagy háromszor annyi katonát lát maga mögött, mint amennyi téglából felépítették ezt a várat. A matek mondjuk sosem volt az erőssége, de ez sosem állította meg a céljai elérésében. Nem tudja letörölni a vigyort a képéről, ahogy a fent rohangáló hangyákat bámulja. Eljött hát az ő ideje. Bár nem készült beszéddel, vétek lenne kihagyni egy ilyen alkalmat. Társai haragját látva valami látványosról maradhatott le, és mivel nemcsak kívül, de belülről is ronda, így jobb ötlet híján tovább önti az olajat a tűzre. *
- MA NEM EJTÜNK FOGLYOKAT! ELŐRE!
* Üvölti az első sorból, miközben egyik keze a lába között himbálózó koponya kobakját kocogtatja, másik kezével pedig kürtjét emeli újabb kürtszóra.
Lekerül a hosszú íj a hátáról, és bár az erődben lévők jókora előnnyel rendelkeznek, ha íjászatról van szó, ha sikerül a falat meghódítani, onnantól csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze thargok morálja.
Szerény véleménye szerint az erődnek nem árt egy kis szellőztetés, és mégis hogyan lehetne könnyen megoldani? Hát kinyitják az ajtót. Sőt, ezen feladatra meg sem kéri a bent piknikező embereket, mint úriork, vállalja ezt a feladatot. Míg a többi ork a faltörőkos előretolásával van elfoglalva, addig Gorv'duluk próbál minél többet lekapni az erőd faláról, közben ügyelve arra, hogy pajzsot cipelő fajtársai mögött helyezkedjen el. Nem esne jól kicsinyke szívének, ha már a harc elején fel kéne kötni a bakancsot, elvégre szórakozni jött, és persze bővíteni kicsinyke gyűjteményét, amit a nyakában csodálhatnak meg. *
- Tartsd azt a pajzsot egyenesen. Megpróbálok minél többet leszedni.
* Üvölti oda az előtte állóknak a tervet. Egyelőre nem hősködik, nyiluk van rengeteg, így nem fog mártírt játszva kirohanni a két fél közé, elvégre magát többre tartja, mint a jelenlévő fajtársait, még ha nem is mondja ki nyíltan. *
- Már érzem a számban a Thargok ételét és italát. Amint itt végzünk, olyan lakomát csapunk az erődben, amit még a világ nem látott!
A hozzászólás írója (Gorv'duluk Urzhekär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.22 17:46:12
11911. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-22 00:27:48
Üzenet elküldve: 2026-08-22 00:27:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Durogaar Fehér Agyara lesújt, és a barbár hamar kezei között tudhatja az egykori hadvezér fejét. Eközben talán észre sem veszi, de hűvös pengéjébe újabb szöveg ég: "Orkok Győzője, Vasbőrű".
Felmutatja a trófeát, ám az orkok ettől csak még vehemensebbek lesznek. Valaki hatalmasat fúj a rekedt kürtbe, és a vad csatakiáltások már elérik párosukat.*
-Mi a...
*Grizák, ki épp kardját kivonva indulna feléjük, szó szerint falba ütközik. Bárhogy kerülné az akadályt, az követi mozgását, képtelen szituációba űzve ezzel a vicsorgó orkot.
A föld eközben szinte dübörög az elől haladó Krestvir, és az egyelőre még a Szürke Légió orkjait hergelő Rorkir lába alatt. A Vérklánok orkjai közelítenek.
Soraikban akad egy fiatal hím is, Gorv'duluk Urzhekär. Nyakában ékszer gyanánt összekötött, levágott ujjak táncolnak, övdísz gyanánt pedig egy koponyát visel. Még saját népe között is kegyetlen teremtés. Eljött az ő ideje; rohamra indul az emberek világa ellen. Tőle jobbra, vaskos fémpajzsok között jó egy tucat fajtársa hatalmas faltörőkost tart kezei ügyében. Jó eséllyel a kaput célozzák majd. Tőle balra ostromlétrák egész sorát hurcolják. Legalább négy ork mindnél akad, de inkább több. Hogy kikkel tart, az csak rajta múlik. Törzse, cimborái elvesztek a hirtelen roham között. Nem csupán a győzelem reménye hajtja őket, de immáron a bosszúvágy is, méghozzá kétszeresen. Bármit hozzon is e nap, vér fogja áztatni e lankákat.
Kayaerr, és társai a falon jól nyomon követhetik az eseményeket. A megannyi felhördülés, kiáltás közepette megvívott párbaj hirtelen véget ér, nem is akárhogy. Még sincs a soraikban senki, aki ünnepelne vagy örömének adna hangot. Csak bámulják a közeledő hordát, mi jó hússzoros túlerőt hordoz magában. Kayaerr is láthatja őket, ahogy a rögtönzött, mágikus fallal bajlódó Grizákot is, ki mellett szép lassan elrobog a horda.
A lány hangja úgy töri át e gátat, mint kemény buzogány a gyöngén ácsolt fapajzsot. A gyermekek eltűnnek a falakról, az asszonyok pedig Thargarod felé veszik az irányt.
Tegezek váltanak gazdát, az íjászok felsorakoznak, az idegre pedig nyilat illesztenek.
A kapu elé jó tucatnyian sorakoznak, hogy azonnal beengedhessék a visszatérő párost, és bezárják mögöttük a kaput. A Szürke Légió, mint áradat zúdul hamarosan e falakra, és csak rajtuk és a jószerencsén múlik, ha a hulláma nem csap át felettük.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.22 00:28:29
//A Vashegy Sorsa//
*Durogaar Fehér Agyara lesújt, és a barbár hamar kezei között tudhatja az egykori hadvezér fejét. Eközben talán észre sem veszi, de hűvös pengéjébe újabb szöveg ég: "Orkok Győzője, Vasbőrű".
Felmutatja a trófeát, ám az orkok ettől csak még vehemensebbek lesznek. Valaki hatalmasat fúj a rekedt kürtbe, és a vad csatakiáltások már elérik párosukat.*
-Mi a...
*Grizák, ki épp kardját kivonva indulna feléjük, szó szerint falba ütközik. Bárhogy kerülné az akadályt, az követi mozgását, képtelen szituációba űzve ezzel a vicsorgó orkot.
A föld eközben szinte dübörög az elől haladó Krestvir, és az egyelőre még a Szürke Légió orkjait hergelő Rorkir lába alatt. A Vérklánok orkjai közelítenek.
Soraikban akad egy fiatal hím is, Gorv'duluk Urzhekär. Nyakában ékszer gyanánt összekötött, levágott ujjak táncolnak, övdísz gyanánt pedig egy koponyát visel. Még saját népe között is kegyetlen teremtés. Eljött az ő ideje; rohamra indul az emberek világa ellen. Tőle jobbra, vaskos fémpajzsok között jó egy tucat fajtársa hatalmas faltörőkost tart kezei ügyében. Jó eséllyel a kaput célozzák majd. Tőle balra ostromlétrák egész sorát hurcolják. Legalább négy ork mindnél akad, de inkább több. Hogy kikkel tart, az csak rajta múlik. Törzse, cimborái elvesztek a hirtelen roham között. Nem csupán a győzelem reménye hajtja őket, de immáron a bosszúvágy is, méghozzá kétszeresen. Bármit hozzon is e nap, vér fogja áztatni e lankákat.
Kayaerr, és társai a falon jól nyomon követhetik az eseményeket. A megannyi felhördülés, kiáltás közepette megvívott párbaj hirtelen véget ér, nem is akárhogy. Még sincs a soraikban senki, aki ünnepelne vagy örömének adna hangot. Csak bámulják a közeledő hordát, mi jó hússzoros túlerőt hordoz magában. Kayaerr is láthatja őket, ahogy a rögtönzött, mágikus fallal bajlódó Grizákot is, ki mellett szép lassan elrobog a horda.
A lány hangja úgy töri át e gátat, mint kemény buzogány a gyöngén ácsolt fapajzsot. A gyermekek eltűnnek a falakról, az asszonyok pedig Thargarod felé veszik az irányt.
Tegezek váltanak gazdát, az íjászok felsorakoznak, az idegre pedig nyilat illesztenek.
A kapu elé jó tucatnyian sorakoznak, hogy azonnal beengedhessék a visszatérő párost, és bezárják mögöttük a kaput. A Szürke Légió, mint áradat zúdul hamarosan e falakra, és csak rajtuk és a jószerencsén múlik, ha a hulláma nem csap át felettük.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.22 00:28:29
11910. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-21 23:53:01
Üzenet elküldve: 2026-08-21 23:53:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr nem követi a párost a párbaj helyszínére. A falakon marad, ott, ahol szükség lehet rá, ha minden balul sülne el. Innen is rálát valamelyest a viadalra. A két alakot tisztán ki tudja venni, de a küzdelem részletei már elvesznek előtte. Nem látja pontosan, melyik csapás talál, csak a mozdulatokból próbál következtetni, hogyan áll a harc. Tekintete folyvást Rorkirt követi feszülten. Minden alkalommal, amikor az ork lendülete egy pillanatra fölébe kerekedik, Kayaerr gyomra összerándul. Amikor pedig a barbár harcos kerül fölénybe, csak egy rövid, elégedett mordulás szakad fel belőle. Mintha egy örökkévalóságig tartana ez az egész, minden perc mintha éveket ölelne fel, minden pillanattal maga is közelebb érzi magát a véghez. Aztán valami egészen furcsa történik. Egy pillanatra mintha a varangy vezér eltűnne, majd ismét feltűnne, a távolság és a kavargó alakok pedig lehetetlenné teszik, hogy teljesen megértse, mi történik. Előrébb hajol, idegesen kapaszkodva igyekszik felfogni a látottakat, de úgy tűnik erre már nem akad ideje.
Kürtszó harsan az orktábor felől, s a falakon állókon egy pillanat alatt fut végig a döbbent felismerés. Az ork sereg megindul.*
- Fegyverbe! *szól azonnal, hangja élesen vág át a falon* - Mindenki a helyére! Íjászok a falakhoz! A kapunál készüljenek!
*Nem vár arra, hogy a harcosok emésztgessék, mi is történik. Végigsiet a falakon, és csak fél szemmel pillant újra meg újra a párbaj helyszíne felé. Aztán végre meglátja a két ismerős alakot megindulni a hegy felé. Nem kell sokáig szemlélnie, hogy felismerje őket.*
- Készüljetek! *kiált le a kapu felé* - Ha Rorkir és Krestvir elérik a kaput, beengedjük őket! Senki ne nyisson addig, amíg nem adok parancsot!
*A közeledő páros után hömpölygő tömegre siklik tekintete. Próbálja felmérni, vajon mennyi idejük marad sietve zárni utánuk. Egyetlen rosszul időzített pillanat, és az ellenség velük együtt zúdulhatna be.*
//A Vashegy Sorsa//
*Kayaerr nem követi a párost a párbaj helyszínére. A falakon marad, ott, ahol szükség lehet rá, ha minden balul sülne el. Innen is rálát valamelyest a viadalra. A két alakot tisztán ki tudja venni, de a küzdelem részletei már elvesznek előtte. Nem látja pontosan, melyik csapás talál, csak a mozdulatokból próbál következtetni, hogyan áll a harc. Tekintete folyvást Rorkirt követi feszülten. Minden alkalommal, amikor az ork lendülete egy pillanatra fölébe kerekedik, Kayaerr gyomra összerándul. Amikor pedig a barbár harcos kerül fölénybe, csak egy rövid, elégedett mordulás szakad fel belőle. Mintha egy örökkévalóságig tartana ez az egész, minden perc mintha éveket ölelne fel, minden pillanattal maga is közelebb érzi magát a véghez. Aztán valami egészen furcsa történik. Egy pillanatra mintha a varangy vezér eltűnne, majd ismét feltűnne, a távolság és a kavargó alakok pedig lehetetlenné teszik, hogy teljesen megértse, mi történik. Előrébb hajol, idegesen kapaszkodva igyekszik felfogni a látottakat, de úgy tűnik erre már nem akad ideje.
Kürtszó harsan az orktábor felől, s a falakon állókon egy pillanat alatt fut végig a döbbent felismerés. Az ork sereg megindul.*
- Fegyverbe! *szól azonnal, hangja élesen vág át a falon* - Mindenki a helyére! Íjászok a falakhoz! A kapunál készüljenek!
*Nem vár arra, hogy a harcosok emésztgessék, mi is történik. Végigsiet a falakon, és csak fél szemmel pillant újra meg újra a párbaj helyszíne felé. Aztán végre meglátja a két ismerős alakot megindulni a hegy felé. Nem kell sokáig szemlélnie, hogy felismerje őket.*
- Készüljetek! *kiált le a kapu felé* - Ha Rorkir és Krestvir elérik a kaput, beengedjük őket! Senki ne nyisson addig, amíg nem adok parancsot!
*A közeledő páros után hömpölygő tömegre siklik tekintete. Próbálja felmérni, vajon mennyi idejük marad sietve zárni utánuk. Egyetlen rosszul időzített pillanat, és az ellenség velük együtt zúdulhatna be.*
11909. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-19 22:18:05
Üzenet elküldve: 2026-08-19 22:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A varázslat sikeres, ezt érzi, ám a hatását nem látja, és nem is láthatja, mert célpontja a következő pillanatban semmivé lesz. Pontosabban szikrafelhővé, ami Rorkir felé halad, majd a barbár háta mögött a fénylő kis pontok ismét felöltik Zopal alakját. Zopalét, aki rögtön támad is!
Viszont mielőtt akár mindezt úgy igazán felfoghatná, Rorkir is megint... varázsol? Varázslat ez?
Krestvir ereiben meghűl a vér és egyre kevésbé látja embernek a thargok harcosát.
Ekkor észleli a szeme sarkából a fegyverét magasba tartó Grizák alakját is, majd harsan a kürt és a sokaság megindul feléjük.
Tágra nyílt szemekkel kezd lassú hátrálásba és erős benne a késztetés, hogy Rorkirra se várjon, mert nem biztos benne, hogy ennek a "szörnyetegnek" egyáltalán helye van a falakon belül.
Mégis tétovázik, mert a részletek ismerete nélkül nem akar róla lemondani, s mikor a férfi megszólítja, ezzel el is dől, hogy egy hajszálnyi bizalmat azért ad még neki. Nem sokat, épp csak az értelmes lények közé sorolja még, aki képes a gondolkodásra.
A kérdésre a fejét rázza, bár kétséges, hogy ezt Rorkir látja-e, mert már az alélt Zopallal van elfoglalva.
Krestvir nem tud olyan varázslatot, amivel biztosan végezni tudna bárkivel is, legalábbis nem úgy, hogy az egyetlen célpontért megérje a belé fektetett mágikus energiát. Ami így hirtelen, egy egész sereggel a nyakukon még inkább felértékelődött...
Azért egy kisebb varázslatot mégis megenged magának, hogy Rorkirt fedezze a közelebbi veszélytől. Grizák elé Holdfalat varázsol, igyekezvén úgy időzíteni, hogy az ork éppen feléjük legyen fordulva az ige elmondásakor, s így a világnak az a szelete vesszen el számára, amin ők is vannak Rorkirral.
Ha a barbár csapása és maga a lenyakazás sikeres, azt még végignézi, önkéntelen is ott tartva a tekintetét, mert Rorkirt figyelte és várta, lassú hátrálással lépegetve vissza a hegy felé.
A koncentráció burkán át pedig ekkor egy pillanatra áttör a valóság és Krestvir zokogón felsóhajt és tenyere aljával ütni kezdi a homlokát.
Ám még időben visszarántja a gyeplőt. Ez most nem a megfelelő hely és alkalom.
Ökölbe szorítja a kezét, visszanyeli a kétségbeesést és a pánikot, majd most már nem vár, hanem hátat fordít és rohanni kezd fölfelé, ahogy léptei bírják.
Egy idő után azért visszafordul, hogy lássa, Rorkir követi-e, illetve hogy milyen közel van hozzájuk az ork tömeg. De ha a férfi nincs bajban, egyszerűen fut tovább.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A varázslat sikeres, ezt érzi, ám a hatását nem látja, és nem is láthatja, mert célpontja a következő pillanatban semmivé lesz. Pontosabban szikrafelhővé, ami Rorkir felé halad, majd a barbár háta mögött a fénylő kis pontok ismét felöltik Zopal alakját. Zopalét, aki rögtön támad is!
Viszont mielőtt akár mindezt úgy igazán felfoghatná, Rorkir is megint... varázsol? Varázslat ez?
Krestvir ereiben meghűl a vér és egyre kevésbé látja embernek a thargok harcosát.
Ekkor észleli a szeme sarkából a fegyverét magasba tartó Grizák alakját is, majd harsan a kürt és a sokaság megindul feléjük.
Tágra nyílt szemekkel kezd lassú hátrálásba és erős benne a késztetés, hogy Rorkirra se várjon, mert nem biztos benne, hogy ennek a "szörnyetegnek" egyáltalán helye van a falakon belül.
Mégis tétovázik, mert a részletek ismerete nélkül nem akar róla lemondani, s mikor a férfi megszólítja, ezzel el is dől, hogy egy hajszálnyi bizalmat azért ad még neki. Nem sokat, épp csak az értelmes lények közé sorolja még, aki képes a gondolkodásra.
A kérdésre a fejét rázza, bár kétséges, hogy ezt Rorkir látja-e, mert már az alélt Zopallal van elfoglalva.
Krestvir nem tud olyan varázslatot, amivel biztosan végezni tudna bárkivel is, legalábbis nem úgy, hogy az egyetlen célpontért megérje a belé fektetett mágikus energiát. Ami így hirtelen, egy egész sereggel a nyakukon még inkább felértékelődött...
Azért egy kisebb varázslatot mégis megenged magának, hogy Rorkirt fedezze a közelebbi veszélytől. Grizák elé Holdfalat varázsol, igyekezvén úgy időzíteni, hogy az ork éppen feléjük legyen fordulva az ige elmondásakor, s így a világnak az a szelete vesszen el számára, amin ők is vannak Rorkirral.
Ha a barbár csapása és maga a lenyakazás sikeres, azt még végignézi, önkéntelen is ott tartva a tekintetét, mert Rorkirt figyelte és várta, lassú hátrálással lépegetve vissza a hegy felé.
A koncentráció burkán át pedig ekkor egy pillanatra áttör a valóság és Krestvir zokogón felsóhajt és tenyere aljával ütni kezdi a homlokát.
Ám még időben visszarántja a gyeplőt. Ez most nem a megfelelő hely és alkalom.
Ökölbe szorítja a kezét, visszanyeli a kétségbeesést és a pánikot, majd most már nem vár, hanem hátat fordít és rohanni kezd fölfelé, ahogy léptei bírják.
Egy idő után azért visszafordul, hogy lássa, Rorkir követi-e, illetve hogy milyen közel van hozzájuk az ork tömeg. De ha a férfi nincs bajban, egyszerűen fut tovább.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
11908. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-18 16:25:03
Üzenet elküldve: 2026-08-18 16:25:03
ÚJ
![>Zopal Grognard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2596_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A történések hamar felgyorsulnak. A tisztességes párbaj vagy annak a hazugsága hamar lefoszlik és marad a harc. Ebben a helyzetben Zopal is mágiához folyamodik. Ellenfele mögé kerül és lendül a kezében a fegyver, hogy lecsapjon a tharg démonra, de abból ismét egy csontfegyver vágódik ki és taszítja őt hátra. A lába kicsúszik alóla és még érzékelni véli, azt ahogy a földre vágódik, majd a jótékony sötétség magával rántja. Zopal Grognard a vérkarom törzs jog szerinti vezére, a világ megmentője, az ősi törpe város titkának tudója, aki annak helyét magával viszi a sírba és a kikötő hős védője így hullott el. Volt büszke törzsfő és megalázott rabszolga. Élete az eszmék üldözésével telt. Igazság, tisztesség, otthon. De végül mindig elárulták. Saját vére, azok akiket védett, azok akikkel harcolt, hogy egy olyan csatában vesszen el, ami lehet nem is az ő harca volt. A világot sose az ősök akarata vagy a becsület irányította hanem az erő. Ezt, leckét a szíve mélyén ő sosem tudott megtanulni. Ez lett az ő végső tragédiája.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A történések hamar felgyorsulnak. A tisztességes párbaj vagy annak a hazugsága hamar lefoszlik és marad a harc. Ebben a helyzetben Zopal is mágiához folyamodik. Ellenfele mögé kerül és lendül a kezében a fegyver, hogy lecsapjon a tharg démonra, de abból ismét egy csontfegyver vágódik ki és taszítja őt hátra. A lába kicsúszik alóla és még érzékelni véli, azt ahogy a földre vágódik, majd a jótékony sötétség magával rántja. Zopal Grognard a vérkarom törzs jog szerinti vezére, a világ megmentője, az ősi törpe város titkának tudója, aki annak helyét magával viszi a sírba és a kikötő hős védője így hullott el. Volt büszke törzsfő és megalázott rabszolga. Élete az eszmék üldözésével telt. Igazság, tisztesség, otthon. De végül mindig elárulták. Saját vére, azok akiket védett, azok akikkel harcolt, hogy egy olyan csatában vesszen el, ami lehet nem is az ő harca volt. A világot sose az ősök akarata vagy a becsület irányította hanem az erő. Ezt, leckét a szíve mélyén ő sosem tudott megtanulni. Ez lett az ő végső tragédiája.*
11907. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-17 21:18:38
Üzenet elküldve: 2026-08-17 21:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Azon, hogy Zopal egyszer csak eltűnik a barbár igencsak meghökken. Ilyet még sosem látott. Ám talán a többieknél is jobban meglepődik, mikor újabb csontfegyver nő ki a testéből. Bármi is okozza ezt a rettentően különös jelenséget, most a hasznára válik. A pillanat törtrésze alatt fut át az agyán, hogy mit csinált másképp, mint a korábbi harcai során, s hamar rájön, hogy két dolog lehet a felelős. A gyűrű, és a páncél, melyeket a Tharg raktárban szerzett. Vagy netán az amulett, ami talán úgy is hathat rá, hogy nem hordja azt? Bizonyossága nincs efelől, afelől viszont igen, hogy az ork horda súlyos csizmái egyszerre roppantják meg a földet maguk alatt. A páncéltól megszabadulni nem valami egyszerű feladat, erre most aligha van ideje, viszont a gyűrűt, ha tudja, lehúzza az ujjáról és az erszényébe teszi. A vértet kénytelen lesz a falakon belül levetni magáról, és csak remélni tudja, hogy addig nem történik újabb meglepetés. Krestvir szavai tompán csengnek fülében, a bordája viszketését érzi, szeme pedig hol a földön fekvő Zopalra, hol Grizákra, hol az ork seregre, vagy a Vashegyre vetődik. Rorkir döntést hoz. Később is ráérnek megvitatni a varászlatok dolgát.*
-Vissza a hegyre, Krestvir! Azt a másikat ki tudod iktatni innen? Ha igen, ne habozz! Minddel eggyel kevesebb lesz, aki ránk tör!
*Hogy Krestvir mit tesz, azt nem várja meg. Egy percet sem veszteget tovább, az orkok vezéréhez rohan, s egy hatalmas suhintással a fejét igyekszik szegni. ~Harcolni jöttél, én pedig győzni. Itt vétettél hibát, orkfajzat.~ Amennyiben sikerrel jár, magasra emeli, had lássa mindenki, hogy a Dermesztő elhullott. Magával is óhajtja vinni, vissza a vashegyre, hogy karóra tűzhesse a várfalon.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.17 21:19:38
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Azon, hogy Zopal egyszer csak eltűnik a barbár igencsak meghökken. Ilyet még sosem látott. Ám talán a többieknél is jobban meglepődik, mikor újabb csontfegyver nő ki a testéből. Bármi is okozza ezt a rettentően különös jelenséget, most a hasznára válik. A pillanat törtrésze alatt fut át az agyán, hogy mit csinált másképp, mint a korábbi harcai során, s hamar rájön, hogy két dolog lehet a felelős. A gyűrű, és a páncél, melyeket a Tharg raktárban szerzett. Vagy netán az amulett, ami talán úgy is hathat rá, hogy nem hordja azt? Bizonyossága nincs efelől, afelől viszont igen, hogy az ork horda súlyos csizmái egyszerre roppantják meg a földet maguk alatt. A páncéltól megszabadulni nem valami egyszerű feladat, erre most aligha van ideje, viszont a gyűrűt, ha tudja, lehúzza az ujjáról és az erszényébe teszi. A vértet kénytelen lesz a falakon belül levetni magáról, és csak remélni tudja, hogy addig nem történik újabb meglepetés. Krestvir szavai tompán csengnek fülében, a bordája viszketését érzi, szeme pedig hol a földön fekvő Zopalra, hol Grizákra, hol az ork seregre, vagy a Vashegyre vetődik. Rorkir döntést hoz. Később is ráérnek megvitatni a varászlatok dolgát.*
-Vissza a hegyre, Krestvir! Azt a másikat ki tudod iktatni innen? Ha igen, ne habozz! Minddel eggyel kevesebb lesz, aki ránk tör!
*Hogy Krestvir mit tesz, azt nem várja meg. Egy percet sem veszteget tovább, az orkok vezéréhez rohan, s egy hatalmas suhintással a fejét igyekszik szegni. ~Harcolni jöttél, én pedig győzni. Itt vétettél hibát, orkfajzat.~ Amennyiben sikerrel jár, magasra emeli, had lássa mindenki, hogy a Dermesztő elhullott. Magával is óhajtja vinni, vissza a vashegyre, hogy karóra tűzhesse a várfalon.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.08.17 21:19:38
11906. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-16 21:05:55
Üzenet elküldve: 2026-08-16 21:05:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Zopal szavaira Grizák kivonja méretes, recés pengéjét, ám nem azért, hogy bármelyikükre is lesújtson vele. A magasba emeli, a felelet pedig nem marad el. Rekedt kürtszó harsan az orktáborból. Vasalt csizmák százai és ezrei indulnak meg, hogy szinte beleremeg a föld.
A két harcolót ez nem hatja meg. A két, termetes harcos egymásnak feszül, ám mielőtt Arthenior egykori védelmezőjének pengéje és Durogaar Fehér Agyara összecsapna, az orkot mintha a föld nyelte volna el; a levegőből szikrák pattannak, Zopal pedig Rorkir mögött terem. Talán sikerülne is meglepnie a barbárt, ha a Thargok Vezérének fekete gyűrűje nem rendelkezne szabad akarattal.*
~Hmm. Nem látok mást, csak vért. VÉRT, HALLOD, BARBÁR?!~
*Rorkir bordájából egy öklömnyi méretű csontbuzogány hajlik ki, hogy mellkason találja az ellenfelét legyűrni igyekvő Zopalt. Az ork jó két lépést repül, és elsötétül körülötte a világ, nem moccan. Mire Rorkir megfordul, már csak az előtte fekvő hadvezért veheti szemügyre, na és persze a furcsán viszkető bordáját, mibe épp visszahúzódik a csont.
Nem csak az orkot láthatja, hanem a mögötte megmozduló orktábort is. Sűrű, szürke-fekete massza az, mi feléjük tart, és ha vissza akarnak érni a Vashegy falain belülre, nem sok idejük maradt. Krestvir Rorkirtól néhány lépésnyire szemlélheti az események szerencsés-szerencsétlen alakulását, s noha mágiája sikeres, eredményét egyelőre nem tapasztalhatja.
Rorkiron múlik, bevégzi-e földön fekvő, eszméletlennek tűnő ellenfelét. Erre még van ideje. Grizák, ki Krestvirhez hasonlóan messzebb áll, nem érhet oda időben.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Zopal szavaira Grizák kivonja méretes, recés pengéjét, ám nem azért, hogy bármelyikükre is lesújtson vele. A magasba emeli, a felelet pedig nem marad el. Rekedt kürtszó harsan az orktáborból. Vasalt csizmák százai és ezrei indulnak meg, hogy szinte beleremeg a föld.
A két harcolót ez nem hatja meg. A két, termetes harcos egymásnak feszül, ám mielőtt Arthenior egykori védelmezőjének pengéje és Durogaar Fehér Agyara összecsapna, az orkot mintha a föld nyelte volna el; a levegőből szikrák pattannak, Zopal pedig Rorkir mögött terem. Talán sikerülne is meglepnie a barbárt, ha a Thargok Vezérének fekete gyűrűje nem rendelkezne szabad akarattal.*
~Hmm. Nem látok mást, csak vért. VÉRT, HALLOD, BARBÁR?!~
*Rorkir bordájából egy öklömnyi méretű csontbuzogány hajlik ki, hogy mellkason találja az ellenfelét legyűrni igyekvő Zopalt. Az ork jó két lépést repül, és elsötétül körülötte a világ, nem moccan. Mire Rorkir megfordul, már csak az előtte fekvő hadvezért veheti szemügyre, na és persze a furcsán viszkető bordáját, mibe épp visszahúzódik a csont.
Nem csak az orkot láthatja, hanem a mögötte megmozduló orktábort is. Sűrű, szürke-fekete massza az, mi feléjük tart, és ha vissza akarnak érni a Vashegy falain belülre, nem sok idejük maradt. Krestvir Rorkirtól néhány lépésnyire szemlélheti az események szerencsés-szerencsétlen alakulását, s noha mágiája sikeres, eredményét egyelőre nem tapasztalhatja.
Rorkiron múlik, bevégzi-e földön fekvő, eszméletlennek tűnő ellenfelét. Erre még van ideje. Grizák, ki Krestvirhez hasonlóan messzebb áll, nem érhet oda időben.*
11905. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-16 17:14:01
Üzenet elküldve: 2026-08-16 17:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Az ork rohamát úgy tűnik, siker koronázza, mert Rorkir kibillen az egyensúlyából és a csapást is elvéti. A következő pedig természetesen az, hogy Zopal is támad, ami Krestvir tapasztalatlan szemével nézve most már akár a végzetes csapás is lehet.
Mégsem siet a barbár segítségére, mert megértette a párbaj lényegét és miértjét: az egyik férfinak halnia kell, hogy legyen remény a kialakult helyzet békésebb rendezésére. Az egésznek csak akkor van értelme, ha a szabályokat betartják, különben hiába is mentené meg Rorkirt, azzal magát a párbajt tenné érvénytelenné és értelmetlenné.
Arra azonban nem számít, hogy maga a barbár fogja a szabályokat megszegni...
Egy pillanatra lefagy a szemei elé táruló látványtól. Olyasmi ez, ami még neki is új.
Oda is kapja fejét Zopal kísérője felé, de Grizák testbeszéde is olyan egyértelmű, hogy abban még ő is képes felismerni a zaklatottságot. Vagyis nem valószínű, hogy hallucinálna, vagy illúziót látna, bár elég értelmetlennek is tartaná, hogy őt célozzák ilyesmivel.
Elfogadja hát igaznak, amit lát, s így egy légvételnyi zavar és habozás után elkiáltja magát.*
- Állj! Szabálysértés! Ez mágia! A párbaj érvénytelen! - *Kiált minden egyes mondatot külön tagolva és hangsúlyozva, hogy a harcoló felek is meghallhassák.
Igazából fogalma sincs, mi történik. Ez a varázslat számára ismeretlen. Akár Zopal is tehette, hogy Rorkirt besározza; de tekintve, hogy az ork került miatta hátrányba, valószínűbbnek tűnik, hogy a barbár varázsolt. Amit nem ért, hogy miért és hogyan, főleg, hogy még a férfi intette, hogy ne lépjen közbe.
Ám tekintve, hogy esélytelen, hogy a jelenlévők közül bárki számára is észrevétlen maradt, ami történt, nem érzi úgy, hogy ő hívná fel a csalásra a figyelmet. Így pedig ezzel nem is szól Rorkir ellen. Inkább figyelmezteti. Hogy ennek a párbajnak már nincs értelme. Ez most már a visszavonulás ideje.
Krestvir számára legalábbis logikusan ez következne most, hogy már nincs miért itt meghalni. Ha visszavonulnak, a falak mögül hatékonyabban védhetik a thargokat attól, ami most már - a párbaj szabályainak megszegésével, s így a benne foglalt alkutól elesve - elkerülhetetlen. Ha keresnie kellene egy okot, amiért még megérheti ezt a küzdelmet folytatni, az az, hogy amennyiben Rorkir felülkerekedik és sikerül végeznie Zopallal, azzal az orkok elveszítik a seregük vezérét.
Igen ám, de Zopal nem hagyja arról sem megfeledkezni, hogy ebben a helyzetben érzelmek, legfőképp düh is közrejátszanak, nem csak logika. Ahogy az ork férfi arra is emlékezteti, hogy egy mágussal van dolga (Krestvir legalábbis még mindig ebben a hitben van): dühödt szavait kísérve ugyanis a fegyvere helyett az ujját szegezi Rorkir felé.
Erre válaszul pedig Krestvir is gyorsan Zopal felé int a kezével, majd pedig tovább hátrálna a küzdő felektől és a seregtől. Varázsol ugyan, de nem látványosan, mert még nem engedte el teljesen, hogy a szabályosságnak legalább a látszatát fenntartsa, legalább a maga részéről. Olybá tűnhet, mintha épp csak vádlón intene a szabályszegők felé. Hogy sikerrel jár-e, az kétséges, mert a leplezés érdekében egy elég bonyolult varázslathoz folyamodott, ami még rajta is könnyen kifoghat.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont elveszti mindenfajta tájékozódási képességét a következő két körre. Ha tudja, hogy az ellenfele előtte van, akkor se képes abba az irányba támadni.
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Az ork rohamát úgy tűnik, siker koronázza, mert Rorkir kibillen az egyensúlyából és a csapást is elvéti. A következő pedig természetesen az, hogy Zopal is támad, ami Krestvir tapasztalatlan szemével nézve most már akár a végzetes csapás is lehet.
Mégsem siet a barbár segítségére, mert megértette a párbaj lényegét és miértjét: az egyik férfinak halnia kell, hogy legyen remény a kialakult helyzet békésebb rendezésére. Az egésznek csak akkor van értelme, ha a szabályokat betartják, különben hiába is mentené meg Rorkirt, azzal magát a párbajt tenné érvénytelenné és értelmetlenné.
Arra azonban nem számít, hogy maga a barbár fogja a szabályokat megszegni...
Egy pillanatra lefagy a szemei elé táruló látványtól. Olyasmi ez, ami még neki is új.
Oda is kapja fejét Zopal kísérője felé, de Grizák testbeszéde is olyan egyértelmű, hogy abban még ő is képes felismerni a zaklatottságot. Vagyis nem valószínű, hogy hallucinálna, vagy illúziót látna, bár elég értelmetlennek is tartaná, hogy őt célozzák ilyesmivel.
Elfogadja hát igaznak, amit lát, s így egy légvételnyi zavar és habozás után elkiáltja magát.*
- Állj! Szabálysértés! Ez mágia! A párbaj érvénytelen! - *Kiált minden egyes mondatot külön tagolva és hangsúlyozva, hogy a harcoló felek is meghallhassák.
Igazából fogalma sincs, mi történik. Ez a varázslat számára ismeretlen. Akár Zopal is tehette, hogy Rorkirt besározza; de tekintve, hogy az ork került miatta hátrányba, valószínűbbnek tűnik, hogy a barbár varázsolt. Amit nem ért, hogy miért és hogyan, főleg, hogy még a férfi intette, hogy ne lépjen közbe.
Ám tekintve, hogy esélytelen, hogy a jelenlévők közül bárki számára is észrevétlen maradt, ami történt, nem érzi úgy, hogy ő hívná fel a csalásra a figyelmet. Így pedig ezzel nem is szól Rorkir ellen. Inkább figyelmezteti. Hogy ennek a párbajnak már nincs értelme. Ez most már a visszavonulás ideje.
Krestvir számára legalábbis logikusan ez következne most, hogy már nincs miért itt meghalni. Ha visszavonulnak, a falak mögül hatékonyabban védhetik a thargokat attól, ami most már - a párbaj szabályainak megszegésével, s így a benne foglalt alkutól elesve - elkerülhetetlen. Ha keresnie kellene egy okot, amiért még megérheti ezt a küzdelmet folytatni, az az, hogy amennyiben Rorkir felülkerekedik és sikerül végeznie Zopallal, azzal az orkok elveszítik a seregük vezérét.
Igen ám, de Zopal nem hagyja arról sem megfeledkezni, hogy ebben a helyzetben érzelmek, legfőképp düh is közrejátszanak, nem csak logika. Ahogy az ork férfi arra is emlékezteti, hogy egy mágussal van dolga (Krestvir legalábbis még mindig ebben a hitben van): dühödt szavait kísérve ugyanis a fegyvere helyett az ujját szegezi Rorkir felé.
Erre válaszul pedig Krestvir is gyorsan Zopal felé int a kezével, majd pedig tovább hátrálna a küzdő felektől és a seregtől. Varázsol ugyan, de nem látványosan, mert még nem engedte el teljesen, hogy a szabályosságnak legalább a látszatát fenntartsa, legalább a maga részéről. Olybá tűnhet, mintha épp csak vádlón intene a szabályszegők felé. Hogy sikerrel jár-e, az kétséges, mert a leplezés érdekében egy elég bonyolult varázslathoz folyamodott, ami még rajta is könnyen kifoghat.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a célpont elveszti mindenfajta tájékozódási képességét a következő két körre. Ha tudja, hogy az ellenfele előtte van, akkor se képes abba az irányba támadni.
11904. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-16 05:19:33
Üzenet elküldve: 2026-08-16 05:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Erejét összeszedve támadásba lendül. Sok érdemüket ellopták az orkok néptől. A dicsőségüket, a múltjukat, a szabadságukat, de az erejüket sose tudták. Nekicsapódik a barbárnak minden súlyával és egy olyan mozdulattal szúr be annak a védelmébe amit tanítani lehetne. Lehetséges, hogy véget is tudna vele vetni a harcnak, ha nem történne valami váratlan dolog. Mégpedig, hogy a barbár karjából kinő a csont és azzal taszítja hátra őt. Eszébe jut az óriás, aki démonnak nevezte őt és egyértelművé válik neki, hogy ismét átverték. Az is lehet, hogy a thargok nem is a valódi vezérüket, hanem valami föld alatt láncon tartott alakváltó szörnyeteget küldtek elé. Nem is számít csak a gyalázat amit ismét meg mertek vele tenni. Dühösen ordít az ember szavai közé.*
-Becstelen tharg féreg! Ez egy csapda volt!
*Utolsó mondata Grizáknak szól. A tisztességes párbajnak az ő szemében ebben a pillanatban lett vége. A nekirontó harcosra mutat és akik látták már őt Morwonnal harcolni azok sejthetik mi fog történni. Megpróbál a fülbevalójával a másik mögé kerülni és onnan lecsapni ellenfele hátára. Akár sikerül akár nem folytatja az átkozódását.*
-Őseid kivetnek maguk közül te gyáva kutya!
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Erejét összeszedve támadásba lendül. Sok érdemüket ellopták az orkok néptől. A dicsőségüket, a múltjukat, a szabadságukat, de az erejüket sose tudták. Nekicsapódik a barbárnak minden súlyával és egy olyan mozdulattal szúr be annak a védelmébe amit tanítani lehetne. Lehetséges, hogy véget is tudna vele vetni a harcnak, ha nem történne valami váratlan dolog. Mégpedig, hogy a barbár karjából kinő a csont és azzal taszítja hátra őt. Eszébe jut az óriás, aki démonnak nevezte őt és egyértelművé válik neki, hogy ismét átverték. Az is lehet, hogy a thargok nem is a valódi vezérüket, hanem valami föld alatt láncon tartott alakváltó szörnyeteget küldtek elé. Nem is számít csak a gyalázat amit ismét meg mertek vele tenni. Dühösen ordít az ember szavai közé.*
-Becstelen tharg féreg! Ez egy csapda volt!
*Utolsó mondata Grizáknak szól. A tisztességes párbajnak az ő szemében ebben a pillanatban lett vége. A nekirontó harcosra mutat és akik látták már őt Morwonnal harcolni azok sejthetik mi fog történni. Megpróbál a fülbevalójával a másik mögé kerülni és onnan lecsapni ellenfele hátára. Akár sikerül akár nem folytatja az átkozódását.*
-Őseid kivetnek maguk közül te gyáva kutya!
11903. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-16 01:04:39
Üzenet elküldve: 2026-08-16 01:04:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A barbár harcos hallja ellensége csatakiáltását, és számít is rá, hogy bizony nem fogja egykönnyen adni a bőrét. Ezúttal a támadása sem talál, s ahogy látja a közeledő pengét, lélekben már készül is a fájdalomra ami azzal a kellemesen ismerős érzéssel jár, amikor megvágják az embert. A fájdalom azonban nem érkezik. Helyette valami sokkal váratlanabb dolog történik. Hallja a hangot a fülében, és egy pillanatra megrezzen. Fogalma sincs mi ez. A csuklójából hirtelen előtörő csontpajzstól pedig végképp elképed. *
-Az őseim velem vannak, orkfajzat! Több tharg vér ma nem fog folyni!
*Ez az egyetlen logikus magyarázat, amelyre Rorkir csak gondolni tud. Persze Krestvir, a maga tapasztalatával és éles eszével mást is észrevehet, a barbárnak azonban erre nincs alkalma. Támadásba lendül, semmi mást nem lát maga előtt, csak egy mázsás húst, ami arra vár, hogy feldarabolják. Kardjával egyszer s mindenkorra véget kíván vetni a párbajnak.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A barbár harcos hallja ellensége csatakiáltását, és számít is rá, hogy bizony nem fogja egykönnyen adni a bőrét. Ezúttal a támadása sem talál, s ahogy látja a közeledő pengét, lélekben már készül is a fájdalomra ami azzal a kellemesen ismerős érzéssel jár, amikor megvágják az embert. A fájdalom azonban nem érkezik. Helyette valami sokkal váratlanabb dolog történik. Hallja a hangot a fülében, és egy pillanatra megrezzen. Fogalma sincs mi ez. A csuklójából hirtelen előtörő csontpajzstól pedig végképp elképed. *
-Az őseim velem vannak, orkfajzat! Több tharg vér ma nem fog folyni!
*Ez az egyetlen logikus magyarázat, amelyre Rorkir csak gondolni tud. Persze Krestvir, a maga tapasztalatával és éles eszével mást is észrevehet, a barbárnak azonban erre nincs alkalma. Támadásba lendül, semmi mást nem lát maga előtt, csak egy mázsás húst, ami arra vár, hogy feldarabolják. Kardjával egyszer s mindenkorra véget kíván vetni a párbajnak.*
11902. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-13 20:17:03
Üzenet elküldve: 2026-08-13 20:17:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ezúttal Zopal veszi magához az irányítást. Ordítása vérfagyasztó visszhangot ver a lankák között, miközben ellenfelének ront. Zubog a vére, minden erejét latba veti. Sem fájdalom, sem fáradtság nem állja útját. Sikerül is a nagydarab harcost némileg kidöntenie egyensúlyából, ki most először csapását is elvéti. Zopal pedig lesújt.
Rorkir számára hirtelen mintha lelassulna az idő. Látja és érzékeli a felé suhanó pengét, s tán ki is térne előle, ha nem történne valami váratlan.*
~Vér. VÉR!~ *A diadalittas hang a fülében cseng, miközben szemei előtt elképesztő, és egyben rettenetes képet lát. Ahol a csuklójának kéne lennie, most egy csontfehér pajzsot láthat, mi úgy lendül előre az ő mozgásától függetlenül, mintha külön életet élne. A szabálytalan alakú pajzs Zopal mellkasát éri, s noha sebet nem ejt rajta, jó két lépésre hátratántorítja termetes ellenfelét. A pajzs visszahúzódni látszik, és Rorkir ekkor döbbenhet rá, hogy a kéretlen segítség bizony saját csontjából formálódott.
Grizák felnyikkan, és olyan arcot vág, mintha Sa'Tereth maga szállt volna közébük. Egyelőre nem szól semmit, talán nem is tudna; apró, fekete szemei Zopalt keresik.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ezúttal Zopal veszi magához az irányítást. Ordítása vérfagyasztó visszhangot ver a lankák között, miközben ellenfelének ront. Zubog a vére, minden erejét latba veti. Sem fájdalom, sem fáradtság nem állja útját. Sikerül is a nagydarab harcost némileg kidöntenie egyensúlyából, ki most először csapását is elvéti. Zopal pedig lesújt.
Rorkir számára hirtelen mintha lelassulna az idő. Látja és érzékeli a felé suhanó pengét, s tán ki is térne előle, ha nem történne valami váratlan.*
~Vér. VÉR!~ *A diadalittas hang a fülében cseng, miközben szemei előtt elképesztő, és egyben rettenetes képet lát. Ahol a csuklójának kéne lennie, most egy csontfehér pajzsot láthat, mi úgy lendül előre az ő mozgásától függetlenül, mintha külön életet élne. A szabálytalan alakú pajzs Zopal mellkasát éri, s noha sebet nem ejt rajta, jó két lépésre hátratántorítja termetes ellenfelét. A pajzs visszahúzódni látszik, és Rorkir ekkor döbbenhet rá, hogy a kéretlen segítség bizony saját csontjából formálódott.
Grizák felnyikkan, és olyan arcot vág, mintha Sa'Tereth maga szállt volna közébük. Egyelőre nem szól semmit, talán nem is tudna; apró, fekete szemei Zopalt keresik.*
11901. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-12 21:31:07
Üzenet elküldve: 2026-08-12 21:31:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Tapasztalat híján nem merne erre mérget venni, de pillanatnyilag úgy ítéli meg, hogy Rorkir van fölényben ebben a küzdelemben. Vagy jobban palástolja, hogy sérülés érte...
Zopal fájdalmas morranására együttérző grimaszba torzul arca, bár ezt esetében nehéz felismerni.
Tudja, hogy ellentétes oldalon állnak, ám az ösztönös reakciója akkor is ez. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy személyes kötődése egyelőre nincs ehhez a háborúhoz, így nem hajtja az az elemi gyűlölet, ami ezt az alapvető, emberséges hozzáállást felülírhatná: hogy mások szenvedése elborzasztja.
Készül azonban, hogy ez a fájdalom esetleg kibillentheti az orkot is a szabálykövetésből, és kétségbeesésében mágiához nyúlhat. Egyelőre azonban nem látja ennek jelét.
Helyette Zopal olyan üvöltést hallat és úgy nekirugaszkodik Rorkirnak, hogy ha mást nem is, Krestvirt sikerül vele meglepnie.
Egy lépést még hátrál is, de a feladatra való összpontosítás megóvja tőle, hogy ennél jobban visszaijedjen. Ha észlelni akarja, hogy valami varázslatos történik, kénytelen viszonylagos közelségben maradni.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Tapasztalat híján nem merne erre mérget venni, de pillanatnyilag úgy ítéli meg, hogy Rorkir van fölényben ebben a küzdelemben. Vagy jobban palástolja, hogy sérülés érte...
Zopal fájdalmas morranására együttérző grimaszba torzul arca, bár ezt esetében nehéz felismerni.
Tudja, hogy ellentétes oldalon állnak, ám az ösztönös reakciója akkor is ez. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy személyes kötődése egyelőre nincs ehhez a háborúhoz, így nem hajtja az az elemi gyűlölet, ami ezt az alapvető, emberséges hozzáállást felülírhatná: hogy mások szenvedése elborzasztja.
Készül azonban, hogy ez a fájdalom esetleg kibillentheti az orkot is a szabálykövetésből, és kétségbeesésében mágiához nyúlhat. Egyelőre azonban nem látja ennek jelét.
Helyette Zopal olyan üvöltést hallat és úgy nekirugaszkodik Rorkirnak, hogy ha mást nem is, Krestvirt sikerül vele meglepnie.
Egy lépést még hátrál is, de a feladatra való összpontosítás megóvja tőle, hogy ennél jobban visszaijedjen. Ha észlelni akarja, hogy valami varázslatos történik, kénytelen viszonylagos közelségben maradni.*
11900. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-11 23:21:00
Üzenet elküldve: 2026-08-11 23:21:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ellenfele gyorsabb nála. Ez egyértelműnek tűnik. Egy harctéren, társakkal alakzatban küzdve esélye se lenne a thargnak Zopal ellen, de az ilyen irányú képzésével most nem sokat ér az ork talpas. Érzi ahogy az acél megjárja a testét amitől egy mély morgás tör fel belőle. Agyarai kivillannak a másik felé. Egy egészen apró pillanatra a túlélési ösztön felizzik benne, hogy használja a fülbevalóját, de szinte egyből el is nyomja magában. A szellemek figyelik. Úgy kell győznie, hogy méltó maradjon az ősök emlékéhez. A feje még ebben a helyzetben is amennyire lehetséges tiszta maradt. A következő támadás során ő is nekiront a barbárnak a pajzsával. A célja, hogy megtaszítsa ezzel megtörve a védelmét és kihasználva a lehetőséget megmártsa ő is a másikban a fegyverét. Miközben ezt próbálja kivitelezni, egy elemi erejű üvöltés hagyja el a torkát és nem törődve a fájdalommalm minden erejét összeszedi ehhez a csapáshoz.*
//Aktív képességhasználat//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ellenfele gyorsabb nála. Ez egyértelműnek tűnik. Egy harctéren, társakkal alakzatban küzdve esélye se lenne a thargnak Zopal ellen, de az ilyen irányú képzésével most nem sokat ér az ork talpas. Érzi ahogy az acél megjárja a testét amitől egy mély morgás tör fel belőle. Agyarai kivillannak a másik felé. Egy egészen apró pillanatra a túlélési ösztön felizzik benne, hogy használja a fülbevalóját, de szinte egyből el is nyomja magában. A szellemek figyelik. Úgy kell győznie, hogy méltó maradjon az ősök emlékéhez. A feje még ebben a helyzetben is amennyire lehetséges tiszta maradt. A következő támadás során ő is nekiront a barbárnak a pajzsával. A célja, hogy megtaszítsa ezzel megtörve a védelmét és kihasználva a lehetőséget megmártsa ő is a másikban a fegyverét. Miközben ezt próbálja kivitelezni, egy elemi erejű üvöltés hagyja el a torkát és nem törődve a fájdalommalm minden erejét összeszedi ehhez a csapáshoz.*
//Aktív képességhasználat//
11899. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-10 22:18:44
Üzenet elküldve: 2026-08-10 22:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir támadását siker koronázza, s az ellenség vére mámorral tölti el. Prédára les. Ám a barbár igencsak tapasztalt harcos, és nem óhajtja elkövetni a fiatal harcosok legnagyobb hibáját. Tudja jól, hogy a sebzett vad olykor veszélyesebb, mert nincs mit veszítenie. Zopal pedig szintén veteránnak tűnik, nem kétli, hogy ha veszít a koncentrációjából csúnya vége lehet. Nem bízza el magát, de mozgásban marad. Kardjával ismét lecsapni készül, ha az égiek vele vannak, ezúttal utoljára. Az ork sebesült válla felől csap, a nyakát célozza meg. Abban bízik, hogy talán a sérült karja miatt nehezebben tud majd védekezni ellene. És persze készül az ellentámadásra. A fejében motoszkáló hangokat észleli, és sejti, hogy valami természetellenes dolog lehet, ám most nincs ideje arra, hogy ezt kifürkéssze gondolataiban. Talán ha a csata véget ér. Ha véget ér valaha.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir támadását siker koronázza, s az ellenség vére mámorral tölti el. Prédára les. Ám a barbár igencsak tapasztalt harcos, és nem óhajtja elkövetni a fiatal harcosok legnagyobb hibáját. Tudja jól, hogy a sebzett vad olykor veszélyesebb, mert nincs mit veszítenie. Zopal pedig szintén veteránnak tűnik, nem kétli, hogy ha veszít a koncentrációjából csúnya vége lehet. Nem bízza el magát, de mozgásban marad. Kardjával ismét lecsapni készül, ha az égiek vele vannak, ezúttal utoljára. Az ork sebesült válla felől csap, a nyakát célozza meg. Abban bízik, hogy talán a sérült karja miatt nehezebben tud majd védekezni ellene. És persze készül az ellentámadásra. A fejében motoszkáló hangokat észleli, és sejti, hogy valami természetellenes dolog lehet, ám most nincs ideje arra, hogy ezt kifürkéssze gondolataiban. Talán ha a csata véget ér. Ha véget ér valaha.*
11898. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-09 21:49:15
Üzenet elküldve: 2026-08-09 21:49:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A tánc folytatódik. Sokat látott harcosok állnak egymással szemben, s míg Zopal ellenfelét igyekszik olvasni és kiszámítani annak mozgását, Rorkir agresszív támadásba kezd. Trükkje beválni látszik, lábának segítségével igyekszik valamelyest taszajtani a tagbaszakadt orkon. Szinte egyszerre vágnak és szúrnak egymás felé, ám ezúttal is a barbár törekvéseit koronázza siker. A Fehér Agyar ismét utat talál a pajzs mellett, csatabárdja éle pedig Zopal kardforgató karjának vállvédőjébe fúródik. Valahol mögötte Grizák felszisszen. A csapás nagyobb részét ugyan felfogja a pikkelyvért, de az ork érezheti, többet nem hibázhat. Tapasztalt harcosként tudja és érzi, hogy fegyverforgató karja nem lesz már oly könnyen használható, mint eddig, a szerencse a thargok vezérét pártolja. Csak rajta áll, a küzdelem további részének hogyan áll neki.
Ami a barbárt illeti; ezúttal nem hallja a hangot fejében, de érezheti, hogy valami motoz tudatában. Betudhatja ezt Durogaarnak, vagy akár saját vérszomjának. Érezheti, hogy fölényben van, elvégre ellenfele sérült, és immáron a harcban is hátrányt szenved.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A tánc folytatódik. Sokat látott harcosok állnak egymással szemben, s míg Zopal ellenfelét igyekszik olvasni és kiszámítani annak mozgását, Rorkir agresszív támadásba kezd. Trükkje beválni látszik, lábának segítségével igyekszik valamelyest taszajtani a tagbaszakadt orkon. Szinte egyszerre vágnak és szúrnak egymás felé, ám ezúttal is a barbár törekvéseit koronázza siker. A Fehér Agyar ismét utat talál a pajzs mellett, csatabárdja éle pedig Zopal kardforgató karjának vállvédőjébe fúródik. Valahol mögötte Grizák felszisszen. A csapás nagyobb részét ugyan felfogja a pikkelyvért, de az ork érezheti, többet nem hibázhat. Tapasztalt harcosként tudja és érzi, hogy fegyverforgató karja nem lesz már oly könnyen használható, mint eddig, a szerencse a thargok vezérét pártolja. Csak rajta áll, a küzdelem további részének hogyan áll neki.
Ami a barbárt illeti; ezúttal nem hallja a hangot fejében, de érezheti, hogy valami motoz tudatában. Betudhatja ezt Durogaarnak, vagy akár saját vérszomjának. Érezheti, hogy fölényben van, elvégre ellenfele sérült, és immáron a harcban is hátrányt szenved.*
11897. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-09 21:08:03
Üzenet elküldve: 2026-08-09 21:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1102
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Az ork hárítása sikeres, sőt, még vissza is támad, méghozzá úgy, hogy Krestvir most meg attól tart, Rorkirt éri el egy súlyos sérülés - véleménye szerint - idejekorán.
Mikor Zopal visszahúzza a fegyverét, rengeteg vért vár, ám egy cseppet sem lát. Ettől egyszerre nyugszik meg és zavarodik össze. De felteszi, hogy a barbár felszerelése óvta meg őt ilyen szerencsésen.
Szünet azonban komolyabb sebek híján egyelőre nem keletkezik a küzdelemben, a két férfi újult erővel esik egymásnak.
Nehezére esik követni az eseményeket, mert számára minden elég gyorsan történik, ráadásul az erőszakhoz sincs szokva, de idegességét igyekszik meditatív koncentrációval lenyomni. A feladatára koncentrál csőlátással: varázshasználatot keres, elsősorban földmágiára gyanakodva Zopal felől.
Hogy jobban lásson, oldalazva néha gyorsan lépeget jobbra-balra egy képzeletbeli, kör formájú "aréna" mentén, követve a másik kettő mozgását. A párbajozókat mindig oldalról kívánja szemlélni, hogy lássa azt, ami köztük történik és ne takarják ki egymást. Odáig azonban nem merészkedik, hogy Grizákot is komolyabban megközelítse, jobbára tartja a tíz lépés távolságot, inkább marad le valamiről, ha úgy alakulna.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Az ork hárítása sikeres, sőt, még vissza is támad, méghozzá úgy, hogy Krestvir most meg attól tart, Rorkirt éri el egy súlyos sérülés - véleménye szerint - idejekorán.
Mikor Zopal visszahúzza a fegyverét, rengeteg vért vár, ám egy cseppet sem lát. Ettől egyszerre nyugszik meg és zavarodik össze. De felteszi, hogy a barbár felszerelése óvta meg őt ilyen szerencsésen.
Szünet azonban komolyabb sebek híján egyelőre nem keletkezik a küzdelemben, a két férfi újult erővel esik egymásnak.
Nehezére esik követni az eseményeket, mert számára minden elég gyorsan történik, ráadásul az erőszakhoz sincs szokva, de idegességét igyekszik meditatív koncentrációval lenyomni. A feladatára koncentrál csőlátással: varázshasználatot keres, elsősorban földmágiára gyanakodva Zopal felől.
Hogy jobban lásson, oldalazva néha gyorsan lépeget jobbra-balra egy képzeletbeli, kör formájú "aréna" mentén, követve a másik kettő mozgását. A párbajozókat mindig oldalról kívánja szemlélni, hogy lássa azt, ami köztük történik és ne takarják ki egymást. Odáig azonban nem merészkedik, hogy Grizákot is komolyabban megközelítse, jobbára tartja a tíz lépés távolságot, inkább marad le valamiről, ha úgy alakulna.*
11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11917-11936 , 11935-11954