Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-28 17:59:50
Üzenet elküldve: 2015-03-28 17:59:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Nem sokára érkezik a válasz, igaz nem rögtön a kovácstól, hanem a leánytól, aki úgy látszik bevette magát a jó meleg kovácsműhelybe. A kinti időt elszemlélve nem butaság részéről, annyi szent. Alig lemaradva érkezik Dhaven válasza is. Hrothgaar meghallgatja a mondanivalóját és csak utána kezd bele a sajátjába, miközben az izzó fémet személi.*
- Igen... a Mesterkardok... azok az átkozott Mesterkardok! Nem ismerem a titkos hozzávalót, és ettől, ha csak eszembe jut, majd szétvet az ideg. Egy nap pedig meg fogom tudni, rájövök valahogy. Ha kell, lefizetem az artheniori kovácsot.
*Ahogy lesújt a kalapács, a szikrák táncra kelnek. Kis szünet áll be a beszélgetésben, míg a törpe kalapálja a fémet, de amikor már kellőképp lehűlt az anyag és visszahelyezi a tűzbe, folytatja, amit elkezdett.*
- Ha befolyik a kellő mennyiségű érc és a kohóban előállítjuk a fémeket, akkor tudunk majd igazi rétegelt pengéket gyártani... Használhatjuk majd a csavarós módszert, vagy a két eltérő fém összekovácsolását. Pár nap kérdése szerintem.
*Nagyot sóhajt, mintha bánkódna kicsit.*
- Ez itt... ez közel sem lesz olyan kiváló, mint amilyen lehetne... Jó, lesz, az kétségtelen, de nem mestermunka. Nem merem tíznél többször meghajtani a fémet, nehogy ártsak az anyagnak. A különböző merevségű fémek összekovácsolásával lehetne igazán kiváló pengéket gyártani.
*A fogóval kiemeli az izzó munkadarabot és mielőtt újra lesújtana, még befejezi.*
- Rengeteg munkánk lesz, ha végre beindul normálisan ez a műhely. Látástól vakulásig fogunk dolgozni, erre készülj fel.
*Azzal újra hallgatásba merül és a kalapács pontos ütései nyomán nyújtani az izzó fémet. Innentől már lassan alakot ölt maga a penge is.*
*Nem sokára érkezik a válasz, igaz nem rögtön a kovácstól, hanem a leánytól, aki úgy látszik bevette magát a jó meleg kovácsműhelybe. A kinti időt elszemlélve nem butaság részéről, annyi szent. Alig lemaradva érkezik Dhaven válasza is. Hrothgaar meghallgatja a mondanivalóját és csak utána kezd bele a sajátjába, miközben az izzó fémet személi.*
- Igen... a Mesterkardok... azok az átkozott Mesterkardok! Nem ismerem a titkos hozzávalót, és ettől, ha csak eszembe jut, majd szétvet az ideg. Egy nap pedig meg fogom tudni, rájövök valahogy. Ha kell, lefizetem az artheniori kovácsot.
*Ahogy lesújt a kalapács, a szikrák táncra kelnek. Kis szünet áll be a beszélgetésben, míg a törpe kalapálja a fémet, de amikor már kellőképp lehűlt az anyag és visszahelyezi a tűzbe, folytatja, amit elkezdett.*
- Ha befolyik a kellő mennyiségű érc és a kohóban előállítjuk a fémeket, akkor tudunk majd igazi rétegelt pengéket gyártani... Használhatjuk majd a csavarós módszert, vagy a két eltérő fém összekovácsolását. Pár nap kérdése szerintem.
*Nagyot sóhajt, mintha bánkódna kicsit.*
- Ez itt... ez közel sem lesz olyan kiváló, mint amilyen lehetne... Jó, lesz, az kétségtelen, de nem mestermunka. Nem merem tíznél többször meghajtani a fémet, nehogy ártsak az anyagnak. A különböző merevségű fémek összekovácsolásával lehetne igazán kiváló pengéket gyártani.
*A fogóval kiemeli az izzó munkadarabot és mielőtt újra lesújtana, még befejezi.*
- Rengeteg munkánk lesz, ha végre beindul normálisan ez a műhely. Látástól vakulásig fogunk dolgozni, erre készülj fel.
*Azzal újra hallgatásba merül és a kalapács pontos ütései nyomán nyújtani az izzó fémet. Innentől már lassan alakot ölt maga a penge is.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-28 16:58:02
Üzenet elküldve: 2015-03-28 16:58:02
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilokjáró//
*Ő maga is örülne, ha az Őrparancsnok, meg a Vörös vadász visszajönne már a vadászatból; nagyobb biztonságban tudja az erődöt, ha többen is vannak itt.*
- Ó, kisasszony, megtisztelsz. *kacsint Janemitára, mikor a lány leszögezi, hogy mindent megtesz az érdeklődése fenntartása érdekében. Kissé félreértik egymást, de ez nem, vagyis nem feltétlenül baj.*
- Meg nem is egyszerű. Mivel vannak óriásaink és mivel, ha nem is gyakran, ők is vendégeskedni szoktak a Gödörben, ezért úgy kellett kialakítani, hogy ők se tudjanak kimászni. *és nem is nagyon tudnak: ennek okán viszont egy átlagos emberméretű humanoidnak még nehezebb.*
- Iluq? *pislog kettőt értetlenül, majd felhorkan.*
- Ja, a druida! Szép szál, nem mondom. *somolyog, mert mindig is úgy volt vele, hogy a kidöntött fát könnyű megmászni, mindegy, milyen magas.*
- Persze, nincs akadálya, csak tartsd rajta a szemed. A Medvebagoly... hogy is hívod?... igen értékes dolog. Nem szabad elveszteni, és nem hagyhatjuk, hogy baja legyen. *mutat rá, aztán Jane felé fordul.*
- Na és te... mihez kezdesz, ha majd a kis dög átkerül a druidához? *kérdezi halkan.*
- Mész vértet fényesíteni?
*Ő maga is örülne, ha az Őrparancsnok, meg a Vörös vadász visszajönne már a vadászatból; nagyobb biztonságban tudja az erődöt, ha többen is vannak itt.*
- Ó, kisasszony, megtisztelsz. *kacsint Janemitára, mikor a lány leszögezi, hogy mindent megtesz az érdeklődése fenntartása érdekében. Kissé félreértik egymást, de ez nem, vagyis nem feltétlenül baj.*
- Meg nem is egyszerű. Mivel vannak óriásaink és mivel, ha nem is gyakran, ők is vendégeskedni szoktak a Gödörben, ezért úgy kellett kialakítani, hogy ők se tudjanak kimászni. *és nem is nagyon tudnak: ennek okán viszont egy átlagos emberméretű humanoidnak még nehezebb.*
- Iluq? *pislog kettőt értetlenül, majd felhorkan.*
- Ja, a druida! Szép szál, nem mondom. *somolyog, mert mindig is úgy volt vele, hogy a kidöntött fát könnyű megmászni, mindegy, milyen magas.*
- Persze, nincs akadálya, csak tartsd rajta a szemed. A Medvebagoly... hogy is hívod?... igen értékes dolog. Nem szabad elveszteni, és nem hagyhatjuk, hogy baja legyen. *mutat rá, aztán Jane felé fordul.*
- Na és te... mihez kezdesz, ha majd a kis dög átkerül a druidához? *kérdezi halkan.*
- Mész vértet fényesíteni?
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-28 10:33:39
Üzenet elküldve: 2015-03-28 10:33:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem mindenki, a fogadóban//
* A faragvánnyal nagyjából készen is van. Most már a nyakában lóg, az eddigi helyett. Medvének medve, csak nem éppen a legszebb medve. De a lényeg megvan - van.
Nyújtózik egyet, mivel igencsak "berozsdásodtak" az ízületei a nagy görnyedés és faragás után. Megropogtatja csuklóját is és szétnéz a táboron. Továbbra is viszonylag nagy a csend. Bry, az óriáslány az egyik aprónéppel beszélget, vagy mi, meg megtanítja az újakat agyagozni. Legalábbis valami ilyesmit csinálhatnak, hacsak nem mustot készít az a Taitos. Más nem nagyon tud Morwon, amihez úgy lépkednie kéne a "készítőknek". Tehát ők már egész jól csinálják a dolgukat. A gyilokjárón is vannak páran, így meglepetésszerű támadás sem érheti a hegyet, na meg amúgy sem érheti őket efféle támadás, hiszen mindig fel vannak készülve... Persze azért könnyebb, ha tudják, hogy mindjárt nyílzápor várható, vagy ilyesmi... *
* A fogadóban pedig továbbra is zajlik az élet, legalábbis jobban, mint a domb többi részén (az agyagozókat leszámítva), de azért úgy dönt, hogy benéz oda, hogy ne csak lustálkodjanak. Kinyitja a fogadó ajtaját, majd egy picit be is húzza fejét. *
- Üdvözletem népek! * Vág bele. Nincsenek olyan nagyon sokan, mint ahogyan azt kintről megítélte, de azért biztos van egy-két valamire kapható legény vagy fehérnép. *
- Akinek nincsen jobb dolga, az jöjjön és segítsen be a munkában, ne csak itt hűsöljön. A szállás nem ingyen van. * Na, valahogy így jó lesz. Legalább 1-2 embert (vagy mást) szeretne összegyűjteni, hátha be tudnak segíteni valahol. *
- Persze csak, akinek nincsen valamilyen eget-földet rázó indoka a maradásra. * Próbál utalni például Iluq lábára, hiszen fél-lábbal nem fog sokat elérni... Bár még az is lehet, hogy be lehet őt is fogni valamire. Természetesen azért jobb, ha pihenteti a lábát, nehogy aztán még hónapokig ne dolgozhasson "szegény".
Ellenben a csak beszélgető és/vagy iszogató ott lévőkre vonatkoznak az előző mondatok.
Ha összegyűlik néhány ember (akár csak egy is), akkor kivezeti a fogadóból és a "Zöldfülő", azaz Taitos irányába mutat. *
- Tudod hogyan kell agyagozni? * Valami olyasmit csinál az a Taitos, ha már annyira jól megy neki, akkor eligazíthatja a most jövőket is, vagy egyéb hiányában Morwon is megpróbálja bemutatni kisebb-nagyobb szerencsével. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.28 10:34:09
* A faragvánnyal nagyjából készen is van. Most már a nyakában lóg, az eddigi helyett. Medvének medve, csak nem éppen a legszebb medve. De a lényeg megvan - van.
Nyújtózik egyet, mivel igencsak "berozsdásodtak" az ízületei a nagy görnyedés és faragás után. Megropogtatja csuklóját is és szétnéz a táboron. Továbbra is viszonylag nagy a csend. Bry, az óriáslány az egyik aprónéppel beszélget, vagy mi, meg megtanítja az újakat agyagozni. Legalábbis valami ilyesmit csinálhatnak, hacsak nem mustot készít az a Taitos. Más nem nagyon tud Morwon, amihez úgy lépkednie kéne a "készítőknek". Tehát ők már egész jól csinálják a dolgukat. A gyilokjárón is vannak páran, így meglepetésszerű támadás sem érheti a hegyet, na meg amúgy sem érheti őket efféle támadás, hiszen mindig fel vannak készülve... Persze azért könnyebb, ha tudják, hogy mindjárt nyílzápor várható, vagy ilyesmi... *
* A fogadóban pedig továbbra is zajlik az élet, legalábbis jobban, mint a domb többi részén (az agyagozókat leszámítva), de azért úgy dönt, hogy benéz oda, hogy ne csak lustálkodjanak. Kinyitja a fogadó ajtaját, majd egy picit be is húzza fejét. *
- Üdvözletem népek! * Vág bele. Nincsenek olyan nagyon sokan, mint ahogyan azt kintről megítélte, de azért biztos van egy-két valamire kapható legény vagy fehérnép. *
- Akinek nincsen jobb dolga, az jöjjön és segítsen be a munkában, ne csak itt hűsöljön. A szállás nem ingyen van. * Na, valahogy így jó lesz. Legalább 1-2 embert (vagy mást) szeretne összegyűjteni, hátha be tudnak segíteni valahol. *
- Persze csak, akinek nincsen valamilyen eget-földet rázó indoka a maradásra. * Próbál utalni például Iluq lábára, hiszen fél-lábbal nem fog sokat elérni... Bár még az is lehet, hogy be lehet őt is fogni valamire. Természetesen azért jobb, ha pihenteti a lábát, nehogy aztán még hónapokig ne dolgozhasson "szegény".
Ellenben a csak beszélgető és/vagy iszogató ott lévőkre vonatkoznak az előző mondatok.
Ha összegyűlik néhány ember (akár csak egy is), akkor kivezeti a fogadóból és a "Zöldfülő", azaz Taitos irányába mutat. *
- Tudod hogyan kell agyagozni? * Valami olyasmit csinál az a Taitos, ha már annyira jól megy neki, akkor eligazíthatja a most jövőket is, vagy egyéb hiányában Morwon is megpróbálja bemutatni kisebb-nagyobb szerencsével. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.28 10:34:09
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:39:15
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilokjáró//
*Az elf szavai oldják benne a feszültséget, amit érezni vélt, amit hálás mosollyal fogad. Kár, hogy ezt előre omló kócos barna hajzata nem engedi látni még a hegyes fülű őrszemnek sem, akinek fontosabb látnivalója is van, mint a félvér arckifejezése.
A Szellemekkel vagy egyéb vallási hiedelmekkel kapcsolatban sosem foglalt állást, így Syoud lefitymálására még csak vállat se ránt, úgy fordítja el tekintetét a kilépdelő, sántikáló Iluq irányába. Nincs tudása sem istenekről, sem státusokról, sem a sajátjáról, sem máséról.*
-Úgy igyekszek érdekesnek tűnni. *Von vállat a kérésre. Nem tudja mit jelent pontosan a "most nem", de sajátos értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy mééég nem elég fáradt a helyes fülű.*
-No igen. Nincs az az isten, hogy én oda lemásszak. Így sem tudok a fenekemen ülni pár percnél tovább. *Fintorog kelletlenül.* -Pedig milyen szép is lenne az élet, ha csak úgy elbámészkodnék a fióka mellett...
*Elmereng a távolba kicsit, majd ahogy követi a druidát szemével a fogadóba betérni, hát szóba hozza a brutálisan magas nőstény dolgát.*
-Mit gondolsz, egy kísérlet erejéig visszajöhet majd Iluq az erődön belülre?
*Az elf szavai oldják benne a feszültséget, amit érezni vélt, amit hálás mosollyal fogad. Kár, hogy ezt előre omló kócos barna hajzata nem engedi látni még a hegyes fülű őrszemnek sem, akinek fontosabb látnivalója is van, mint a félvér arckifejezése.
A Szellemekkel vagy egyéb vallási hiedelmekkel kapcsolatban sosem foglalt állást, így Syoud lefitymálására még csak vállat se ránt, úgy fordítja el tekintetét a kilépdelő, sántikáló Iluq irányába. Nincs tudása sem istenekről, sem státusokról, sem a sajátjáról, sem máséról.*
-Úgy igyekszek érdekesnek tűnni. *Von vállat a kérésre. Nem tudja mit jelent pontosan a "most nem", de sajátos értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy mééég nem elég fáradt a helyes fülű.*
-No igen. Nincs az az isten, hogy én oda lemásszak. Így sem tudok a fenekemen ülni pár percnél tovább. *Fintorog kelletlenül.* -Pedig milyen szép is lenne az élet, ha csak úgy elbámészkodnék a fióka mellett...
*Elmereng a távolba kicsit, majd ahogy követi a druidát szemével a fogadóba betérni, hát szóba hozza a brutálisan magas nőstény dolgát.*
-Mit gondolsz, egy kísérlet erejéig visszajöhet majd Iluq az erődön belülre?
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:11:54
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:11:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilokjáró//
*A feszélyezettség felesleges, hiszen nem tartoznak egymásnak semmivel, ellenben Syoud túl öreg már bohócnak.*
- Néha kell a nyugalom. *mosolyodik el, és a maga részéről nem érzi problémásnak a nyüzsgés hiányát. Persze a feladatoknak mennie kell, folynia kell, mert ha nem, abból mindig csak baj és gond van.*
- Szellemek... ugyan. *húzza el a száját, mert koránál és státusánál (vagyis inkább korábbi státusánál) fogva meglehetősen tisztában van a törzs hiedelemvilágával, illetve a mögötte álló tényekkel. Na meg azzal, amit évezreddel ezelőtt maguk mögött hagytak.*
- Fáradt is vagyok. De nem segíthetsz, most nem. *ha itt lenne Dharren, más lenne a helyzet, de Syoud most az egyik utolsó veterán a táborban, és nem hagyhatja idegenekre a törzs biztonságát.*
- Tarts ébren, hogy az unalom ne döntsön álomba. *villantja meg mosolyát újra. A nyíltörő említésére kicsit elmereng, mert nem kapcsol egyből, de aztán a homlokára csap.*
- Ja, az a nagyképű, hülye kölyök, ugye? Áh, kár érte, szerintem Dharren túl kemény volt vele. Megtűrtünk nála nagyobb borjút is a falak között... *ezt komolyan gondolja, kicsit túlzásba vitte a fenyítést az Őrparancsnok.*
- Nem, semmi ilyen nem fenyeget és te nem is látszol olyan bolondnak, mint az a Maou-leány, ki magától mászott le. A kis lüke.
*A feszélyezettség felesleges, hiszen nem tartoznak egymásnak semmivel, ellenben Syoud túl öreg már bohócnak.*
- Néha kell a nyugalom. *mosolyodik el, és a maga részéről nem érzi problémásnak a nyüzsgés hiányát. Persze a feladatoknak mennie kell, folynia kell, mert ha nem, abból mindig csak baj és gond van.*
- Szellemek... ugyan. *húzza el a száját, mert koránál és státusánál (vagyis inkább korábbi státusánál) fogva meglehetősen tisztában van a törzs hiedelemvilágával, illetve a mögötte álló tényekkel. Na meg azzal, amit évezreddel ezelőtt maguk mögött hagytak.*
- Fáradt is vagyok. De nem segíthetsz, most nem. *ha itt lenne Dharren, más lenne a helyzet, de Syoud most az egyik utolsó veterán a táborban, és nem hagyhatja idegenekre a törzs biztonságát.*
- Tarts ébren, hogy az unalom ne döntsön álomba. *villantja meg mosolyát újra. A nyíltörő említésére kicsit elmereng, mert nem kapcsol egyből, de aztán a homlokára csap.*
- Ja, az a nagyképű, hülye kölyök, ugye? Áh, kár érte, szerintem Dharren túl kemény volt vele. Megtűrtünk nála nagyobb borjút is a falak között... *ezt komolyan gondolja, kicsit túlzásba vitte a fenyítést az Őrparancsnok.*
- Nem, semmi ilyen nem fenyeget és te nem is látszol olyan bolondnak, mint az a Maou-leány, ki magától mászott le. A kis lüke.
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-27 23:57:32
Üzenet elküldve: 2015-03-27 23:57:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilkojáró//
*Hallja az elfet, el is indul irányába tétován. Nem gondolja, hogy haragszik rá a férfi, amiért a vele való egyeztetést kihagyva vitte be a druidát a táborba, inkább más okai lehetnek Syoud távolságtartásának, amivel tisztában van.
Feszélyezve érzi magát ugyan, mégis erre tekintet nélkül lép az Íjászmester mellé. Nem azért van itt, hogy elszórakozzon szabadidejében, amíg nem kell a kis fiókával foglalkozni, hanem hogy kisegítse az őrt, aki már igazán régen a Gyilokjárón tobzódik.*
-Valóban igazán üres. *Mondja egy az elféhez hasonló sóhaj kíséretében. Gabrient és a többi lovagfélét is elvitte magával Kagan, az óriások és az emberek pedig a földekre mentek. Egy másik csoport vadászik még, de reményei szerint visszatérnek alkonyatkor.*
-A Szellemjáró... *Elgondolkozik kicsit, hogy mi okosat mondhatna erre. Semmit.* -Ha a Szellemeitek kegyesek, visszahozzák.
*Mondja végül teljes bizonyossággal. Chiari, a gyógyító nem úgy néz ki, mint aki nem érti a dolgát. Minden bizonnyal visszahozza a törzsiek közé.*
-Fáradtnak tűnsz, Syoud. *Jegyzi meg szelíden.* -Mondd el, mit kell tennem és hunyj egy pár órát.
*Ajánlatát komolyan gondolja, kíváncsian pillant a valószínűleg tényleg kimerült elfre. Nem tudja, mennyire bízik benne a férfi, hisz bizonyítani nem volt még lehetősége a dobótőrökkel vagy íjjal vagy bármilyen távolsági fegyverrel. Meg úgy általában a bizalom kérdés nem gyerekjáték és ezt a félvér jól tudja. Több esze van, mint ami látszik, még ha néha rá is cáfol erre a tényre. Érzékeli az elf távolságtartását, ettől függetlenül viszonylag közel könyököl fel a mellvédre, hogy letekintsen az épülő Tharg város mozgásban lévő kis világára.*
-És ha nem teljesítek úgy, ahogy kellene, ledobhatsz a halott nyíltördelő mellé a Gödörbe. Talán meg is siratom, ha nem olyan büdös.
*Hallja az elfet, el is indul irányába tétován. Nem gondolja, hogy haragszik rá a férfi, amiért a vele való egyeztetést kihagyva vitte be a druidát a táborba, inkább más okai lehetnek Syoud távolságtartásának, amivel tisztában van.
Feszélyezve érzi magát ugyan, mégis erre tekintet nélkül lép az Íjászmester mellé. Nem azért van itt, hogy elszórakozzon szabadidejében, amíg nem kell a kis fiókával foglalkozni, hanem hogy kisegítse az őrt, aki már igazán régen a Gyilokjárón tobzódik.*
-Valóban igazán üres. *Mondja egy az elféhez hasonló sóhaj kíséretében. Gabrient és a többi lovagfélét is elvitte magával Kagan, az óriások és az emberek pedig a földekre mentek. Egy másik csoport vadászik még, de reményei szerint visszatérnek alkonyatkor.*
-A Szellemjáró... *Elgondolkozik kicsit, hogy mi okosat mondhatna erre. Semmit.* -Ha a Szellemeitek kegyesek, visszahozzák.
*Mondja végül teljes bizonyossággal. Chiari, a gyógyító nem úgy néz ki, mint aki nem érti a dolgát. Minden bizonnyal visszahozza a törzsiek közé.*
-Fáradtnak tűnsz, Syoud. *Jegyzi meg szelíden.* -Mondd el, mit kell tennem és hunyj egy pár órát.
*Ajánlatát komolyan gondolja, kíváncsian pillant a valószínűleg tényleg kimerült elfre. Nem tudja, mennyire bízik benne a férfi, hisz bizonyítani nem volt még lehetősége a dobótőrökkel vagy íjjal vagy bármilyen távolsági fegyverrel. Meg úgy általában a bizalom kérdés nem gyerekjáték és ezt a félvér jól tudja. Több esze van, mint ami látszik, még ha néha rá is cáfol erre a tényre. Érzékeli az elf távolságtartását, ettől függetlenül viszonylag közel könyököl fel a mellvédre, hogy letekintsen az épülő Tharg város mozgásban lévő kis világára.*
-És ha nem teljesítek úgy, ahogy kellene, ledobhatsz a halott nyíltördelő mellé a Gödörbe. Talán meg is siratom, ha nem olyan büdös.
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-27 22:27:55
Üzenet elküldve: 2015-03-27 22:27:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Kapunál - Gyilkojáró//
*Tekintetével követi Amon Ruadh eseményeit, majd éles szemét az érkező félvér nőstény felé fordítja.*
- Itt vagyok! *int neki, majd visszakönyököl a gyilokjáró mellvédjére. Közben az óriások és a többi keletre tartó kisorjázik Amon Ruadhról, és eltűnik a szerpentinen, hogy rövid, keletre tartó menetelés után elérjék a Thargodar törzsterületek határát a folyónál. Azon túl már csak Kalácsfalva és környéke kötődik a Vashegy uraihoz, ám az még a helyiek szerint sem számítható igazán hozzájuk.*
~ Talán majd idővel. Mármint... elf idővel. ~ *pár évtized Tharg uralom alatt sok mindent meg fog ott is változtatni.*
*Ha Janemita felér, Syoud vet rá egy barátságos pillantást, majd újra kelet felé bambul. A nap már a hátuk mögül süt, a tavaszi idő pedig pont alkalmas a szabadban való bambulásra.*
- Hogy kiürült a tábor, nem? A vezér sokakat elvitt, és sokan vannak keleten. *dünnyögi, szinte csak magának, majd felsóhajt.*
- Jó lenne, ha a Szellemjáró magához térne. Aggódom érte. Ahogy telik az idő... egyre kisebb esélyét látom, hogy visszatér közénk. *nem tudja, kivel oszthatná meg aggodalmát, így marad Janemita, akivel azonban, figyelemmel az elmúlt napok eseményeire, tartja a távolságot.*
*Tekintetével követi Amon Ruadh eseményeit, majd éles szemét az érkező félvér nőstény felé fordítja.*
- Itt vagyok! *int neki, majd visszakönyököl a gyilokjáró mellvédjére. Közben az óriások és a többi keletre tartó kisorjázik Amon Ruadhról, és eltűnik a szerpentinen, hogy rövid, keletre tartó menetelés után elérjék a Thargodar törzsterületek határát a folyónál. Azon túl már csak Kalácsfalva és környéke kötődik a Vashegy uraihoz, ám az még a helyiek szerint sem számítható igazán hozzájuk.*
~ Talán majd idővel. Mármint... elf idővel. ~ *pár évtized Tharg uralom alatt sok mindent meg fog ott is változtatni.*
*Ha Janemita felér, Syoud vet rá egy barátságos pillantást, majd újra kelet felé bambul. A nap már a hátuk mögül süt, a tavaszi idő pedig pont alkalmas a szabadban való bambulásra.*
- Hogy kiürült a tábor, nem? A vezér sokakat elvitt, és sokan vannak keleten. *dünnyögi, szinte csak magának, majd felsóhajt.*
- Jó lenne, ha a Szellemjáró magához térne. Aggódom érte. Ahogy telik az idő... egyre kisebb esélyét látom, hogy visszatér közénk. *nem tudja, kivel oszthatná meg aggodalmát, így marad Janemita, akivel azonban, figyelemmel az elmúlt napok eseményeire, tartja a távolságot.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-27 15:08:14
Üzenet elküldve: 2015-03-27 15:08:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Bányászok //
* Nem volt könnyű, de mire társai elkezdik talicskázni a bányászott fémet, a hevenyészett raktár is áll már. *
- Na jól van, látom nem kímélitek magatokat. Még igazítok egy keveset ezen a vacak bódén, aztán átnézem, amit hoztatok. Után mehet valóban a kohóba. -
* Mondja Mirakh, és sokat sejtetően meglóbálja a kezében tartott kalapácsot. *
- Átnézem, ellenőrzőm a szénégetőt, aztán megyek a kohóba. Ha látod a Thánt, mondd meg neki, hogy hamarosan visszük a vasat is, meg a szenet is. -
* Int búcsút a törpe, és nekilát befejezni a munkáját. A barkácsolás után valóban át is nézi, mit termeotek a fiúk, és örömmel látja, hogy a hegy rászolgál a nevére. Gyakorlott mozdulatokkal válogat, majd az első adag vasérc már indul is a kohóba. *
* Nem volt könnyű, de mire társai elkezdik talicskázni a bányászott fémet, a hevenyészett raktár is áll már. *
- Na jól van, látom nem kímélitek magatokat. Még igazítok egy keveset ezen a vacak bódén, aztán átnézem, amit hoztatok. Után mehet valóban a kohóba. -
* Mondja Mirakh, és sokat sejtetően meglóbálja a kezében tartott kalapácsot. *
- Átnézem, ellenőrzőm a szénégetőt, aztán megyek a kohóba. Ha látod a Thánt, mondd meg neki, hogy hamarosan visszük a vasat is, meg a szenet is. -
* Int búcsút a törpe, és nekilát befejezni a munkáját. A barkácsolás után valóban át is nézi, mit termeotek a fiúk, és örömmel látja, hogy a hegy rászolgál a nevére. Gyakorlott mozdulatokkal válogat, majd az első adag vasérc már indul is a kohóba. *
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-27 09:41:52
Üzenet elküldve: 2015-03-27 09:41:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó, Rilai//
*Iluq kisántikál a kapun, erősen markolva botját. Mintha már jobb lenne a lába, de még mindég nem az igazi. Kellett volna venni egy bájitalt, attól a lánytól, de a fene egye meg, a macibagoly teljesen elvette az eszét. Így jár, amikor olyan jószágot fedez fel, ami ismeretlen számára.
Ahogy szépen lassan halad, észrevesz egy óriást távozni valamiféle műhely felől. Vállat von. Janemita nem említette, hogy óriás, óriáslány részt vett volna, a medvebagoly csatában tehát őt nem zaklatja feleslegesen. Legjobb lesz, ha a fogadóba biceg be, a városokban is mindég a kocsmákban tájékozódhat legjobban az ember.
Desna közben követi lépteit, először csak a szemével, majd ahogy közeleg a nagy épülethez a druida, a sólyom is megindul felé, hogy egy hozzá közelebbi helyen állapodjék meg, ahol szintén kényelembe helyezi magát.
A nő az ajtajához billeg, majd benyitja, azt, reméli senkinek nem nyitja az orrára, vagy megy neki. Bent megáll egy pillanatra, körültekint. Egy barna elf nő rendezkedik, kocsmárosné, vagy inkább szakácsné ételt készít. Iluq mérlegel, majd úgy dönt, az utóbbit veszi célba, hogy zavarhassa jelenlétével. Oda is sántít a közelébe, majd letámasztja botját s két alkarjával ledől egy alkalmas helyre.*
- Kocsmárosnééé, aranyvirág. *Szólítja meg csilingelő hangon, majd átvált a rendes hangszínére.* Kit kell meghágni itt, egy pohár lőréért?
- Egyébként egy Chiarit keresek. Rejtegetsz esetleg a szoknyád alatt egyet? *Kérdezi mosolyogva, majd hozzá csapja saját nevét a mondandójához.* Ja, és a nevem Iluq, ma érkeztem.
*Iluq kisántikál a kapun, erősen markolva botját. Mintha már jobb lenne a lába, de még mindég nem az igazi. Kellett volna venni egy bájitalt, attól a lánytól, de a fene egye meg, a macibagoly teljesen elvette az eszét. Így jár, amikor olyan jószágot fedez fel, ami ismeretlen számára.
Ahogy szépen lassan halad, észrevesz egy óriást távozni valamiféle műhely felől. Vállat von. Janemita nem említette, hogy óriás, óriáslány részt vett volna, a medvebagoly csatában tehát őt nem zaklatja feleslegesen. Legjobb lesz, ha a fogadóba biceg be, a városokban is mindég a kocsmákban tájékozódhat legjobban az ember.
Desna közben követi lépteit, először csak a szemével, majd ahogy közeleg a nagy épülethez a druida, a sólyom is megindul felé, hogy egy hozzá közelebbi helyen állapodjék meg, ahol szintén kényelembe helyezi magát.
A nő az ajtajához billeg, majd benyitja, azt, reméli senkinek nem nyitja az orrára, vagy megy neki. Bent megáll egy pillanatra, körültekint. Egy barna elf nő rendezkedik, kocsmárosné, vagy inkább szakácsné ételt készít. Iluq mérlegel, majd úgy dönt, az utóbbit veszi célba, hogy zavarhassa jelenlétével. Oda is sántít a közelébe, majd letámasztja botját s két alkarjával ledől egy alkalmas helyre.*
- Kocsmárosnééé, aranyvirág. *Szólítja meg csilingelő hangon, majd átvált a rendes hangszínére.* Kit kell meghágni itt, egy pohár lőréért?
- Egyébként egy Chiarit keresek. Rejtegetsz esetleg a szoknyád alatt egyet? *Kérdezi mosolyogva, majd hozzá csapja saját nevét a mondandójához.* Ja, és a nevem Iluq, ma érkeztem.
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 23:09:28
Üzenet elküldve: 2015-03-26 23:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Észreveszi a rosszalló pillantást, bár már magától is befogta azt a nagy száját.
Nem is szándékozik újra kinyitni, sőt hátrál is két lépést.
A pitét, persze, ahogy hozta, úgy hagyja ott a munkaasztalon, végtére is eleve a férfiaknak szánta, így lényegében oda került az étek, ahol a helye van.
A lábasát még mindig magához ölelve igyekszik minél kisebb zajt csapni, ahogy visszahátrál az iszákjáig.*
~Kár volt megszólalnom.~
*Legszívesebben azonnal sarkon is fordulna, nem érzi jól magát, ugyanakkor Dhaven válasza érdekli. Tehát marad még pár percet, meghúzódva, az árnyékban.
Nem csalódik, mert Dhaven valóban tud felelni Hrothgaar kérdésére, így beigazolódni látszik a megérzése, hogy a férfi bizony jól ért a munkájához. Lia legalább ebből a szempontból megnyugszik, ha ez valamiféle vizsgakérdés volt a férfi számára, akkor most jól vette az akadályt a lány szerint. Ami jó érzés, még akkor is, ha a férfi előbbi pillantása szerinte épp azt üzente neki, hogy semmi köze a férfiak dolgához.
Így hát lehajol az iszákjáért, majd az ajtó felé kezd araszolni, hogy az első adandó alkalommal lelépjen, mert hiszen felesleges ő itt, legalábbis ezt érzi jelenleg.
Oldalazni kezd hát az ajtó felé, az iszákja a vállán, az új lábasa a kezében, igyekszik minimális zajt csapni, ha senki nem szól rá, akkor ki is jut a műhelyből.*
*Észreveszi a rosszalló pillantást, bár már magától is befogta azt a nagy száját.
Nem is szándékozik újra kinyitni, sőt hátrál is két lépést.
A pitét, persze, ahogy hozta, úgy hagyja ott a munkaasztalon, végtére is eleve a férfiaknak szánta, így lényegében oda került az étek, ahol a helye van.
A lábasát még mindig magához ölelve igyekszik minél kisebb zajt csapni, ahogy visszahátrál az iszákjáig.*
~Kár volt megszólalnom.~
*Legszívesebben azonnal sarkon is fordulna, nem érzi jól magát, ugyanakkor Dhaven válasza érdekli. Tehát marad még pár percet, meghúzódva, az árnyékban.
Nem csalódik, mert Dhaven valóban tud felelni Hrothgaar kérdésére, így beigazolódni látszik a megérzése, hogy a férfi bizony jól ért a munkájához. Lia legalább ebből a szempontból megnyugszik, ha ez valamiféle vizsgakérdés volt a férfi számára, akkor most jól vette az akadályt a lány szerint. Ami jó érzés, még akkor is, ha a férfi előbbi pillantása szerinte épp azt üzente neki, hogy semmi köze a férfiak dolgához.
Így hát lehajol az iszákjáért, majd az ajtó felé kezd araszolni, hogy az első adandó alkalommal lelépjen, mert hiszen felesleges ő itt, legalábbis ezt érzi jelenleg.
Oldalazni kezd hát az ajtó felé, az iszákja a vállán, az új lábasa a kezében, igyekszik minimális zajt csapni, ha senki nem szól rá, akkor ki is jut a műhelyből.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 21:16:52
Üzenet elküldve: 2015-03-26 21:16:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Idő közben Hrothgaar visszatér a kis kiruccanásból, egy bazinagy sárgolyóval, ami alaposabb szemlélődés után talán agyagnak tűnik, vagy olyasminek, aminek alapvetően volna értelme, de a törp látványa bizony mosolyt csal Dhaven képére. Mulatságos látványt nyújt ugyanis nyakig sárosan, ahogy azt az agyagtömböt ölelgeti, majd végül ledobja a munkapadra.
Aztán egyből feltesz egy kérdést is, ám mielőtt a férfi válaszolhatna, Lia megelőzi, s ezúttal bizony kap egy kissé rosszalló pillantást Dhaventől, mivel nem őt kérdezték, hanem a kovácsot, s bár amit a leány felelt, cseppet sem butaság, azért nem feltétlenül kell belefolynia a szakmai jellegű kérdésekbe, főleg, ha azok nem is érintik őt. Szóvá persze nem teszi, mert a törpnek kell felelnie, így hát végiggondolja a dolgot.*
-Úgy van, többek között a mesterkardok is úgy készülnek, de nem csak azok. Készítettem már én is többször rétegelt pengét, minél többször hajtjuk a fémet önmagára, annál ellenállóbb lesz a penge, amit kapunk. Láttam már olyan kardot, amit több százszor meghajtottak, s annál halálosabb fegyverrel még nem találkoztam. *felel végül, s igen kíváncsi arra, mire is akar az apró termetű kovácsmester kilyukadni.*
-A saját szememmel láttam, hogy azzal a karddal csaknem kettészeltek egy edzett acélból készült láncinget. Bár azt nem tudom, miféle acélt használtak hozzá, ami elbírta, hogy ennyiszer meghajtották. *teszi még hozzá az állát vakarva.*
-Miért kérded? *kérdez rá végül, mert fúrja az oldalát a kíváncsiság, ő is csinált már rétegelt pengét, de emlékei szerint ő csak hat-hétszer hajtotta az acélt önmagára, ennél tovább sosem ment. Megvan ugyanis annak a maga módja, s cseppet sem mindegy, milyen alapanyaggal dolgozik a kovács, a helyes technikáról nem is beszélve, mert ezek nélkül igen könnyen lehet egy rakás hulladékfém a végeredmény.*
*Idő közben Hrothgaar visszatér a kis kiruccanásból, egy bazinagy sárgolyóval, ami alaposabb szemlélődés után talán agyagnak tűnik, vagy olyasminek, aminek alapvetően volna értelme, de a törp látványa bizony mosolyt csal Dhaven képére. Mulatságos látványt nyújt ugyanis nyakig sárosan, ahogy azt az agyagtömböt ölelgeti, majd végül ledobja a munkapadra.
Aztán egyből feltesz egy kérdést is, ám mielőtt a férfi válaszolhatna, Lia megelőzi, s ezúttal bizony kap egy kissé rosszalló pillantást Dhaventől, mivel nem őt kérdezték, hanem a kovácsot, s bár amit a leány felelt, cseppet sem butaság, azért nem feltétlenül kell belefolynia a szakmai jellegű kérdésekbe, főleg, ha azok nem is érintik őt. Szóvá persze nem teszi, mert a törpnek kell felelnie, így hát végiggondolja a dolgot.*
-Úgy van, többek között a mesterkardok is úgy készülnek, de nem csak azok. Készítettem már én is többször rétegelt pengét, minél többször hajtjuk a fémet önmagára, annál ellenállóbb lesz a penge, amit kapunk. Láttam már olyan kardot, amit több százszor meghajtottak, s annál halálosabb fegyverrel még nem találkoztam. *felel végül, s igen kíváncsi arra, mire is akar az apró termetű kovácsmester kilyukadni.*
-A saját szememmel láttam, hogy azzal a karddal csaknem kettészeltek egy edzett acélból készült láncinget. Bár azt nem tudom, miféle acélt használtak hozzá, ami elbírta, hogy ennyiszer meghajtották. *teszi még hozzá az állát vakarva.*
-Miért kérded? *kérdez rá végül, mert fúrja az oldalát a kíváncsiság, ő is csinált már rétegelt pengét, de emlékei szerint ő csak hat-hétszer hajtotta az acélt önmagára, ennél tovább sosem ment. Megvan ugyanis annak a maga módja, s cseppet sem mindegy, milyen alapanyaggal dolgozik a kovács, a helyes technikáról nem is beszélve, mert ezek nélkül igen könnyen lehet egy rakás hulladékfém a végeredmény.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 20:39:27
Üzenet elküldve: 2015-03-26 20:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Bryande, Horthgaar//
*Taitos lelkesen formázza a tálakat, és mélyeszti a többi edényt, és így csak röpülnek a pillanatok. Ugyan a nagyobb méretre készült korongnál picit nyújtózkodnia kell, még így is nagyjából közepesen, de jól megy neki új munkája.
Menet közben a holnapi lehetőségeket latolgatja. Először is ma este a fogadóban fog aludni, másodszor pedig nem esne rosszul egy kis gyakorlás, edzés, meditálás, már ha itt van valami ilyen alkalmatosság.*
~Meg is kérdezem attól az elftől, aki az őr, hogy ma este esetleg nem jönne-e velem, úgyis masszív fickónak tűnik...~
*A tervezgetés után, mikor már éppen kezd belejönni betoppan egy szakállas törpe, és le akarja nyúlni az óriáslányt.*
-Jó szerencsét Törp uram! *köszön oda neki, mikor belép, majd csendben hallgatja, ahogy előadja a már előbb említett leányrablási ötletét.*
~Hát legyen~ *gondolja* ~Tied lehet a sárga bögre, görbe bögre!~ *mosolyodik el magában, aztán kissé felvidul, mikor meghallja, hogy ez nem jelenti az alkotás végét.*
-Inkább maradnék, ha lehet, nem tudom, hogy mennyit tudok megcsinálni, de amíg van türelmem maradok. Hova kell mennem ha végeztem? *kérdezi, és kiáll a műhely ajtajába, egy gyors eligazításra, majd visszatér a koronghoz.
Gondolatai elkalandoznak. Sorba veszi új ismerőseit, miközben próbál luknélküli tálakat formázni.*
~Egy elf őr, egy kedves szakácsnő, egy harcias óriás, egy mesteri gyógyító, meg ez az ügyeske óriásocska.~ *számlál magában, és fütyörészve hajtja a korongot.*
*Taitos lelkesen formázza a tálakat, és mélyeszti a többi edényt, és így csak röpülnek a pillanatok. Ugyan a nagyobb méretre készült korongnál picit nyújtózkodnia kell, még így is nagyjából közepesen, de jól megy neki új munkája.
Menet közben a holnapi lehetőségeket latolgatja. Először is ma este a fogadóban fog aludni, másodszor pedig nem esne rosszul egy kis gyakorlás, edzés, meditálás, már ha itt van valami ilyen alkalmatosság.*
~Meg is kérdezem attól az elftől, aki az őr, hogy ma este esetleg nem jönne-e velem, úgyis masszív fickónak tűnik...~
*A tervezgetés után, mikor már éppen kezd belejönni betoppan egy szakállas törpe, és le akarja nyúlni az óriáslányt.*
-Jó szerencsét Törp uram! *köszön oda neki, mikor belép, majd csendben hallgatja, ahogy előadja a már előbb említett leányrablási ötletét.*
~Hát legyen~ *gondolja* ~Tied lehet a sárga bögre, görbe bögre!~ *mosolyodik el magában, aztán kissé felvidul, mikor meghallja, hogy ez nem jelenti az alkotás végét.*
-Inkább maradnék, ha lehet, nem tudom, hogy mennyit tudok megcsinálni, de amíg van türelmem maradok. Hova kell mennem ha végeztem? *kérdezi, és kiáll a műhely ajtajába, egy gyors eligazításra, majd visszatér a koronghoz.
Gondolatai elkalandoznak. Sorba veszi új ismerőseit, miközben próbál luknélküli tálakat formázni.*
~Egy elf őr, egy kedves szakácsnő, egy harcias óriás, egy mesteri gyógyító, meg ez az ügyeske óriásocska.~ *számlál magában, és fütyörészve hajtja a korongot.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 20:22:21
Üzenet elküldve: 2015-03-26 20:22:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agyagozók és agyagos bajszú Hrothi//
* Taitos nagyon szorgalmas és lelkes, amit ő szemtelenül ki is használ most. A nagy mennyiségű agyagot ketten hamar bekeverik, szóval most majd jöhet a formázás, majd égetés.*
- Először is mosd meg és töröld szárazra a lábaidat. A végén még felfázol.
* Víz van, törülköző van, ő is lemossa az agyag javát a kezéről, hogy majd könnyebben tudjon dolgozni. És valóban, neki is hasonló eszközei vannak, mint amikről Taitos beszél. Meg is mutatja őket sorban, na meg hogy melyik mire való. *
- Vizel kézzel formázzuk, de lehet akár egy vizes bőrdarabbal is. Megmutatom hogyan korongozunk.
* Leül a szerkezethez és nedves kezébe vesz darab agyagot, az ő markát épp kitölti. *
- Ekkora adagból egy nagy tál lesz. Ebbe beletesznek a lányok egy adag húst, zöldségeket és ráteszik a tetejét, majd egyszerűen belerakják a tűzbe. És az edényben lévő dolgok összesülnek. Nagyon finom ételek készülnek így.
* Középre helyezi az agyagot és forgatni kezdi, tenyerei pedig finoman mozognak rajta és lassacskán kezd alakot ölteni a hosszúkás tál, amihez a tetejét is kiformázza utána. Majd át is engedi a helyet, hogy gyakorolhasson Taitos. Mellette marad és figyeli őt, időnként igazít a kezén. Egy idő után viszont leül mellé és "hurkázással" vagyis felrakással készít kancsókat. *
- Ez egy másik technika. Ilyen hurkákat készítesz és egymásra pakolod őket, egyiket a másik után. Itt az a fontos, hogy a korongozáshoz használt agyagnál kicsit szárazabb, szilárdabb legyen. Ezért keverek hozzá még egy kis port ebből.
* Előkészít néhány hurkát, majd dolgozni kezd velük, közben figyelemmel követi ifjú tanítványa ténykedését is. *
- Olyan hatéves forma lehettem, mikor elkezdett igazán érdekelni a fazekasság. Lassacskán beletanultam.
* Majd jön Hrothi. *
- Rendben.
* Az a szerencséje, hogy Taitos elég ügyes. Úgyhogy rábízza az agyagot. *
- Dolgozgass vele kedvedre, nem baj, ha kicsit eltérőbb formájúak a tálak és tányérok. A törpék körmére kell nézzek és segítsek nekik, mert ezek szerint nem haladnak jól.
* Megmossa a kezét, majd azzal a vizes tenyerével megtörli Hrothi képét is. Csak úgy nagy hirtelen. *
- A végén még a szakálladra is ragad az agyagból. Hülyén néznél ki.
- Taitos, ha úgy gondolod, akár jöhetsz velem is a törpékhez, de maradhatsz agyagozni is. Nem kell félned, nem megy kárba a bekevert agyag, nem fog ez olyan hamar kiszáradni.
- A törpék a kovácsoláshoz termelnek ki anyagot, de gondolom sokat jár a szájuk. Meg hát aprók is a lelkecskéim.
* Mármint a törpék. Ő meg egy csapással többet fejt ki, meg többet bír elhordani. Taitos pedig választhat, hogy melyik munkásságot élvezné a legjobban most. *
* Taitos nagyon szorgalmas és lelkes, amit ő szemtelenül ki is használ most. A nagy mennyiségű agyagot ketten hamar bekeverik, szóval most majd jöhet a formázás, majd égetés.*
- Először is mosd meg és töröld szárazra a lábaidat. A végén még felfázol.
* Víz van, törülköző van, ő is lemossa az agyag javát a kezéről, hogy majd könnyebben tudjon dolgozni. És valóban, neki is hasonló eszközei vannak, mint amikről Taitos beszél. Meg is mutatja őket sorban, na meg hogy melyik mire való. *
- Vizel kézzel formázzuk, de lehet akár egy vizes bőrdarabbal is. Megmutatom hogyan korongozunk.
* Leül a szerkezethez és nedves kezébe vesz darab agyagot, az ő markát épp kitölti. *
- Ekkora adagból egy nagy tál lesz. Ebbe beletesznek a lányok egy adag húst, zöldségeket és ráteszik a tetejét, majd egyszerűen belerakják a tűzbe. És az edényben lévő dolgok összesülnek. Nagyon finom ételek készülnek így.
* Középre helyezi az agyagot és forgatni kezdi, tenyerei pedig finoman mozognak rajta és lassacskán kezd alakot ölteni a hosszúkás tál, amihez a tetejét is kiformázza utána. Majd át is engedi a helyet, hogy gyakorolhasson Taitos. Mellette marad és figyeli őt, időnként igazít a kezén. Egy idő után viszont leül mellé és "hurkázással" vagyis felrakással készít kancsókat. *
- Ez egy másik technika. Ilyen hurkákat készítesz és egymásra pakolod őket, egyiket a másik után. Itt az a fontos, hogy a korongozáshoz használt agyagnál kicsit szárazabb, szilárdabb legyen. Ezért keverek hozzá még egy kis port ebből.
* Előkészít néhány hurkát, majd dolgozni kezd velük, közben figyelemmel követi ifjú tanítványa ténykedését is. *
- Olyan hatéves forma lehettem, mikor elkezdett igazán érdekelni a fazekasság. Lassacskán beletanultam.
* Majd jön Hrothi. *
- Rendben.
* Az a szerencséje, hogy Taitos elég ügyes. Úgyhogy rábízza az agyagot. *
- Dolgozgass vele kedvedre, nem baj, ha kicsit eltérőbb formájúak a tálak és tányérok. A törpék körmére kell nézzek és segítsek nekik, mert ezek szerint nem haladnak jól.
* Megmossa a kezét, majd azzal a vizes tenyerével megtörli Hrothi képét is. Csak úgy nagy hirtelen. *
- A végén még a szakálladra is ragad az agyagból. Hülyén néznél ki.
- Taitos, ha úgy gondolod, akár jöhetsz velem is a törpékhez, de maradhatsz agyagozni is. Nem kell félned, nem megy kárba a bekevert agyag, nem fog ez olyan hamar kiszáradni.
- A törpék a kovácsoláshoz termelnek ki anyagot, de gondolom sokat jár a szájuk. Meg hát aprók is a lelkecskéim.
* Mármint a törpék. Ő meg egy csapással többet fejt ki, meg többet bír elhordani. Taitos pedig választhat, hogy melyik munkásságot élvezné a legjobban most. *
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 12:31:44
Üzenet elküldve: 2015-03-26 12:31:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Már a gesztust is megérti, Dhaven védekezően felemelt kezeit, az egyikben a kalapáccsal, de azért a szavak is nagyon jól jönnek. Finoman elmosolyodik.*
- Jól van, rendben van, értem én.
*Mert tényleg érti, végtére is nem ő sürgette a férfit, ő csak elmondta neki, mennyire várják az edényeket a fogadóban. Mert bizony más a leányzó fekvése, ha mindenkinek egy óriás üstben főznek és csak egyféle van, és más, ha rendelni lehet, még akkor is, ha csak rövidke az étlap.
Közben figyeli, ahogy elkészül egy újabb edény. Nincs semmi igazán sürgetős dolga. A főzéstől nem tart, azzal ő gyorsan meglesz, ebédre jó a pite, vacsorára meg majd alkot. Így igazából most eléggé ráér a műhelyben téblábolni, bár arra vigyáz, hogy ne legyen útban.*
- Gondoltam, ebédre megteszi. Túl teli gyomorral nehezebb dolgozni. Meg ha már olyan fontos nekik, akkor egy kis pite semmi sem, hogy előre vedd, vegyétek, őket a sorban. *Céloz itt a fogadóban ténykedőkre.
A férfi helyeslésére szélesen elmosolyodik. Örül, hogy legalább ennyit tudott, nem mintha értene a kovácsmesterséghez, de attól még kifejezetten jólesik neki Dhaven helyeslése.*
- Nagyon-nagyon szépen köszönöm.
*A kezébe veszi a kiválasztott darabot, végigsimogat rajta, ismerkedik vele, majd mosolyogva szorítja a hasához. Igazi birtokosi mozdulat ez, amit lehetetlen eltéveszteni, akárki is látja.*
~Van egy lábasom! Igazi rézötvözet! És az enyém!~
*Hagyja, hogy Dhaven megfontolja a vacsorára ajánlott lehetőségeket, majd bólint.*
- Rendben, akkor főzelék lesz, és minden más is meg oldva, legalábbis mára.
*De erről többet nem beszél, nem mintha akkora titok lenne, de szerinte vannak dolgok, melyek meglepetésként hatnak igazán. Bár kicsit azért elszólta magát az előbb, de nem vészesen.
Könnyedén elmosolyodik.
A mosoly még akkor is a szája szegletében játszik, mikor Hrothgaar mester visszatér, és újra az előbbi munkadarabot veszi szemügyre.*
- Rétegelt fém? Mesterkardok készülnek ilyen fémekből. *Csúszik ki a száján, bár a törpe kovács nyilvánvalóan nem őhozzá szólt, de hát mégis, na. A meglepetés oldotta meg picit a nyelvét. Ámulva nézi a kis fémdarabot, meg se gondolta volna, hogy Lanawin emez eldugott szegletében ilyesmit is láthat.*
~Mesterkardok úgy ám!~
*Immár száját befogva, lábasát magához szorítva várakozóan néz ő is Dhavenre, kíváncsian, hogy ő vajon mennyit tud minderről. Nem mintha Lia annyira értene a kovácsmesterséghez, de eleget utazott, hallott és látott, hogy nagyjából azért azt fel tudja mérni, ha a két mester ért hozzá.
Hirtelen nem is olyan lényeges, hogy előadja, mi mindent látott ma még, azon kívül, hogy pityókát gyűjtött, vagy hogy azonnal beszéljen a bájitalokról. Most inkább hallgatná a férfiak beszédét, már ha ki nem tessékelik.*
~Ó, szellemek, hadd maradjak, csendben leszek, meg minden, de olyan jó lenne őket kicsit hallgatni.~
*Már a gesztust is megérti, Dhaven védekezően felemelt kezeit, az egyikben a kalapáccsal, de azért a szavak is nagyon jól jönnek. Finoman elmosolyodik.*
- Jól van, rendben van, értem én.
*Mert tényleg érti, végtére is nem ő sürgette a férfit, ő csak elmondta neki, mennyire várják az edényeket a fogadóban. Mert bizony más a leányzó fekvése, ha mindenkinek egy óriás üstben főznek és csak egyféle van, és más, ha rendelni lehet, még akkor is, ha csak rövidke az étlap.
Közben figyeli, ahogy elkészül egy újabb edény. Nincs semmi igazán sürgetős dolga. A főzéstől nem tart, azzal ő gyorsan meglesz, ebédre jó a pite, vacsorára meg majd alkot. Így igazából most eléggé ráér a műhelyben téblábolni, bár arra vigyáz, hogy ne legyen útban.*
- Gondoltam, ebédre megteszi. Túl teli gyomorral nehezebb dolgozni. Meg ha már olyan fontos nekik, akkor egy kis pite semmi sem, hogy előre vedd, vegyétek, őket a sorban. *Céloz itt a fogadóban ténykedőkre.
A férfi helyeslésére szélesen elmosolyodik. Örül, hogy legalább ennyit tudott, nem mintha értene a kovácsmesterséghez, de attól még kifejezetten jólesik neki Dhaven helyeslése.*
- Nagyon-nagyon szépen köszönöm.
*A kezébe veszi a kiválasztott darabot, végigsimogat rajta, ismerkedik vele, majd mosolyogva szorítja a hasához. Igazi birtokosi mozdulat ez, amit lehetetlen eltéveszteni, akárki is látja.*
~Van egy lábasom! Igazi rézötvözet! És az enyém!~
*Hagyja, hogy Dhaven megfontolja a vacsorára ajánlott lehetőségeket, majd bólint.*
- Rendben, akkor főzelék lesz, és minden más is meg oldva, legalábbis mára.
*De erről többet nem beszél, nem mintha akkora titok lenne, de szerinte vannak dolgok, melyek meglepetésként hatnak igazán. Bár kicsit azért elszólta magát az előbb, de nem vészesen.
Könnyedén elmosolyodik.
A mosoly még akkor is a szája szegletében játszik, mikor Hrothgaar mester visszatér, és újra az előbbi munkadarabot veszi szemügyre.*
- Rétegelt fém? Mesterkardok készülnek ilyen fémekből. *Csúszik ki a száján, bár a törpe kovács nyilvánvalóan nem őhozzá szólt, de hát mégis, na. A meglepetés oldotta meg picit a nyelvét. Ámulva nézi a kis fémdarabot, meg se gondolta volna, hogy Lanawin emez eldugott szegletében ilyesmit is láthat.*
~Mesterkardok úgy ám!~
*Immár száját befogva, lábasát magához szorítva várakozóan néz ő is Dhavenre, kíváncsian, hogy ő vajon mennyit tud minderről. Nem mintha Lia annyira értene a kovácsmesterséghez, de eleget utazott, hallott és látott, hogy nagyjából azért azt fel tudja mérni, ha a két mester ért hozzá.
Hirtelen nem is olyan lényeges, hogy előadja, mi mindent látott ma még, azon kívül, hogy pityókát gyűjtött, vagy hogy azonnal beszéljen a bájitalokról. Most inkább hallgatná a férfiak beszédét, már ha ki nem tessékelik.*
~Ó, szellemek, hadd maradjak, csendben leszek, meg minden, de olyan jó lenne őket kicsit hallgatni.~
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-26 10:30:48
Üzenet elküldve: 2015-03-26 10:30:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Bryande//
*Hrothgaar épp egy kisebb adag agyaggal caplat visszafelé, amikor meglátja az óriáslányt és az oldalán egy ismeretlent. Nem is késlekedik hát, elindul feléjük. Amikor hallótávon belülre érkezik, egy visszafogott üdvözlést enged csak el.*
- Üdv nektek! Bry, figyel csak.
*Kezdi Hrothgaar és az agyaggombócot átteszi egyik kezéből a másikba, mert igen, csupán kézben hozza. Felesleges lett volna ezért vedret keríteni.*
- Mennyire vagy te most leterhelve, elhavazva melóval?
*Teszi fel a kérdést a törpe kovács és már folytatja is.*
- Azért kérdem, mert ugye van egy új segédem a műhelyben. Ketten ellátjuk az ottani dolgokat. Ügyes a fickó. De a törpéimnek haladnia kellene a nyersanyag kitermeléssel is. Nem tudok kétfelé szakadni, hogy őket is ostorozzam, meg a műhely szekere is guruljon, érted.
*Picit szív orrán majd megtörli azt, aminek köszönhetően egy szép kis agyag-csíkot maszatol az arcára és a bajszára.*
- Ha tudnál nekik kicsit segíteni, leköteleznél. Arról nem is beszélve, hogy vendégem lennél cserébe.
*A törpe arcán barátságos mosoly jelenik meg és ha megbeszélték Bry-vel a dolgokat, elindul, vissza a műhelybe.*
//Kovácsműhely//
*Visszaérvén Hrothgaar az agyag-gombócot egyszerűen lecuppantja a munkaasztalra. Gyorsan egy kevéske vizet csurgat rá, kicsit meggyurmázza, majd egy alapos kézmosás után újra az üllőhöz lép. Az immár tízrét hajtogatott, rétegelt fémet visszateszi a parázsba, hogy felhevítse. Nekiáll hajtani a fújtatót is, eközben szól hátra Dhavennek.*
- Mit tudsz a rétegelt fémből készült pengékről?
*Érdeklődik a törpe. Az eljárás, amit most használ csak egy butított formája az igazi és megismételhetetlen minőségű pengék előállításakor alkalmazott procedúrának. Hrothgaar nagyon bízik emberei anyagbeszerző akciójában. Ha kicsit meggyarapodna a készletük fémekből, bátran belevágna az igazi technika alkalmazásába is. Ám amíg pang a készlet, nem fogja alkalmazni azt.*
*Hrothgaar épp egy kisebb adag agyaggal caplat visszafelé, amikor meglátja az óriáslányt és az oldalán egy ismeretlent. Nem is késlekedik hát, elindul feléjük. Amikor hallótávon belülre érkezik, egy visszafogott üdvözlést enged csak el.*
- Üdv nektek! Bry, figyel csak.
*Kezdi Hrothgaar és az agyaggombócot átteszi egyik kezéből a másikba, mert igen, csupán kézben hozza. Felesleges lett volna ezért vedret keríteni.*
- Mennyire vagy te most leterhelve, elhavazva melóval?
*Teszi fel a kérdést a törpe kovács és már folytatja is.*
- Azért kérdem, mert ugye van egy új segédem a műhelyben. Ketten ellátjuk az ottani dolgokat. Ügyes a fickó. De a törpéimnek haladnia kellene a nyersanyag kitermeléssel is. Nem tudok kétfelé szakadni, hogy őket is ostorozzam, meg a műhely szekere is guruljon, érted.
*Picit szív orrán majd megtörli azt, aminek köszönhetően egy szép kis agyag-csíkot maszatol az arcára és a bajszára.*
- Ha tudnál nekik kicsit segíteni, leköteleznél. Arról nem is beszélve, hogy vendégem lennél cserébe.
*A törpe arcán barátságos mosoly jelenik meg és ha megbeszélték Bry-vel a dolgokat, elindul, vissza a műhelybe.*
//Kovácsműhely//
*Visszaérvén Hrothgaar az agyag-gombócot egyszerűen lecuppantja a munkaasztalra. Gyorsan egy kevéske vizet csurgat rá, kicsit meggyurmázza, majd egy alapos kézmosás után újra az üllőhöz lép. Az immár tízrét hajtogatott, rétegelt fémet visszateszi a parázsba, hogy felhevítse. Nekiáll hajtani a fújtatót is, eközben szól hátra Dhavennek.*
- Mit tudsz a rétegelt fémből készült pengékről?
*Érdeklődik a törpe. Az eljárás, amit most használ csak egy butított formája az igazi és megismételhetetlen minőségű pengék előállításakor alkalmazott procedúrának. Hrothgaar nagyon bízik emberei anyagbeszerző akciójában. Ha kicsit meggyarapodna a készletük fémekből, bátran belevágna az igazi technika alkalmazásába is. Ám amíg pang a készlet, nem fogja alkalmazni azt.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-25 22:50:14
Üzenet elküldve: 2015-03-25 22:50:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven engesztelően felemeli a kezét, mintegy jelezvén, hogy nem egészen úgy értette a dolgot, ahogyan az Liának lejött. Ő ugyanis természetesen nem a lányra orrolt meg, hanem arra a Rilai nevűre, aki ismeretlenül is sürgetni merészelte, teljesen nyilvánvalóan anélkül, hogy úgy alapvetően halvány lila segédfogalma volna afelől, hogy mit mennyi ideig tart megcsinálni egy kovácsműhely falai között. Dhaven túl sokszor találkozott már azzal a felfogással, hogy ami kell, az nagyon kell, az tegnapra kell, most, rögtön, azonnal. A dolgok nem csak úgy kipattannak a fémből, aztán már készen is vannak, a legtöbb használati tárgy elkészítése valójában meglehetősen időigényes művelet, főleg, ha a semmiből kell valamit létrehozni, nem pedig mondjuk megjavítani.*
-Nem, dehogy, ne haragudj. *kér bocsánatot, mert nem akarta ő legorombítani Liát, legkevésbé sem.
Közben lényegében elkészül még egy edénnyel, s úgy ítéli meg, elég jó időt fut ahhoz, hogy megállhasson és haraphasson valamit. Reggeli óta nem evett, s jócskán benne vannak már a napban, afféle tízórai, vagy hasonló igen könnyen leszaladna már a férfi torkán, így hát kapóra jött az, hogy a lány hozott neki pitét, amit amúgy is kifejezetten szeret. A töltelék meg majdnem mindegy is, bár a húsos pite gondolatára a nyál is szinte összefut Dhaven szájában.*
-Ez igazán kedves tőled. *biccent végül mosolyogva, mert való igaz, a reklám mindig jól jön, s a legjobb reklám az elégedett kuncsaft, annál jobb nem is kell. Mert aki elégedett, az terjeszti a jó munkaerő hírét, s a férfinak ez nagyon is kapóra jön, ami azt illeti, figyelembe véve, hogy még elég új a környéken. S bár Hrothgaar mester is elégedettnek látszik a munkájával, azért sosem árt, ha a helyiek is tisztában vannak vele, hogy bizalommal fordulhatnak az új kovácshoz az ügyes-bajos dolgaikkal, már persze, ha azoknak köze van a férfi munkájához.*
-Nem tévedsz. *mosolyog a nőre, s a franc sem tudja, miért, de tetszik neki, hogy Lia ennyire lelkesedik valamiért, amit ő csinált, a tulajdon két kezével. Az meg főleg, hogy olybá tűnik, nem teljesen műveletlen a különféle fémek terén, de ez persze önmagában véve semmit sem jelent, Dhaven nem is várja el a nőtől, hogy tisztában legyen ilyesfajta szakirányú dolgokkal. Szimplán csak imponál neki a dolog.*
-Igen, tényleg a tiéd, és neked adom, csak úgy. *a maga részéről erősen kétli, hogy bárkinek is hiányozna egy lábas, de amennyiben mégis, úgy kifizeti az anyag árát, mert hogy az ő munkája, az ő ideje ment rá. A következő, igen kardinális kérdésen már eltűnődik egy sort, mert ugyebár nem mindegy, mit is akar enni az ember fia, s Dhaven bizony, mint a legtöbb férfi, szereti a hasát.*
-Hát, most, hogy mondod, lecsúszna vacsorára valamiféle főzelék, hát még ha sikerülne hozzá egy kis sült húst is szerezni valahonnan... *morfondírozik hangosan.*
*Dhaven engesztelően felemeli a kezét, mintegy jelezvén, hogy nem egészen úgy értette a dolgot, ahogyan az Liának lejött. Ő ugyanis természetesen nem a lányra orrolt meg, hanem arra a Rilai nevűre, aki ismeretlenül is sürgetni merészelte, teljesen nyilvánvalóan anélkül, hogy úgy alapvetően halvány lila segédfogalma volna afelől, hogy mit mennyi ideig tart megcsinálni egy kovácsműhely falai között. Dhaven túl sokszor találkozott már azzal a felfogással, hogy ami kell, az nagyon kell, az tegnapra kell, most, rögtön, azonnal. A dolgok nem csak úgy kipattannak a fémből, aztán már készen is vannak, a legtöbb használati tárgy elkészítése valójában meglehetősen időigényes művelet, főleg, ha a semmiből kell valamit létrehozni, nem pedig mondjuk megjavítani.*
-Nem, dehogy, ne haragudj. *kér bocsánatot, mert nem akarta ő legorombítani Liát, legkevésbé sem.
Közben lényegében elkészül még egy edénnyel, s úgy ítéli meg, elég jó időt fut ahhoz, hogy megállhasson és haraphasson valamit. Reggeli óta nem evett, s jócskán benne vannak már a napban, afféle tízórai, vagy hasonló igen könnyen leszaladna már a férfi torkán, így hát kapóra jött az, hogy a lány hozott neki pitét, amit amúgy is kifejezetten szeret. A töltelék meg majdnem mindegy is, bár a húsos pite gondolatára a nyál is szinte összefut Dhaven szájában.*
-Ez igazán kedves tőled. *biccent végül mosolyogva, mert való igaz, a reklám mindig jól jön, s a legjobb reklám az elégedett kuncsaft, annál jobb nem is kell. Mert aki elégedett, az terjeszti a jó munkaerő hírét, s a férfinak ez nagyon is kapóra jön, ami azt illeti, figyelembe véve, hogy még elég új a környéken. S bár Hrothgaar mester is elégedettnek látszik a munkájával, azért sosem árt, ha a helyiek is tisztában vannak vele, hogy bizalommal fordulhatnak az új kovácshoz az ügyes-bajos dolgaikkal, már persze, ha azoknak köze van a férfi munkájához.*
-Nem tévedsz. *mosolyog a nőre, s a franc sem tudja, miért, de tetszik neki, hogy Lia ennyire lelkesedik valamiért, amit ő csinált, a tulajdon két kezével. Az meg főleg, hogy olybá tűnik, nem teljesen műveletlen a különféle fémek terén, de ez persze önmagában véve semmit sem jelent, Dhaven nem is várja el a nőtől, hogy tisztában legyen ilyesfajta szakirányú dolgokkal. Szimplán csak imponál neki a dolog.*
-Igen, tényleg a tiéd, és neked adom, csak úgy. *a maga részéről erősen kétli, hogy bárkinek is hiányozna egy lábas, de amennyiben mégis, úgy kifizeti az anyag árát, mert hogy az ő munkája, az ő ideje ment rá. A következő, igen kardinális kérdésen már eltűnődik egy sort, mert ugyebár nem mindegy, mit is akar enni az ember fia, s Dhaven bizony, mint a legtöbb férfi, szereti a hasát.*
-Hát, most, hogy mondod, lecsúszna vacsorára valamiféle főzelék, hát még ha sikerülne hozzá egy kis sült húst is szerezni valahonnan... *morfondírozik hangosan.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-25 22:09:14
Üzenet elküldve: 2015-03-25 22:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Bryande//
*Tapos, tapos, amíg készen nem lesz az agyag.*
-Na és? Hol csináljuk meg őket akkor?
*Kérdezi a teknők tálak, meg edények ötletétől vezérelve.*
-Valami koronggal? *Kérdezi, mert olyanról már hallott, sőt egyszer régen pár pillanatra látott is.*
-Akkor először csak nézlek. *Jelenti ki, mikor az óriás lány eljöttnek látja az időt a formázáshoz, és ahogy megígérte el is helyezkedik közepes távban a munkálatoktól.
Miközben a teremtő folyamator figyeli, megkérdezi a lánytól.*
-És, mióta csinálsz ilyesmiket? *Majd egy vólintással nyugtázza a választ, és figyel tovább, amíg eljöttnek nem látja az időt.*
-Megpróbálhatom? *Kérdezi, és ráveti magát az agyagra.*
*Tapos, tapos, amíg készen nem lesz az agyag.*
-Na és? Hol csináljuk meg őket akkor?
*Kérdezi a teknők tálak, meg edények ötletétől vezérelve.*
-Valami koronggal? *Kérdezi, mert olyanról már hallott, sőt egyszer régen pár pillanatra látott is.*
-Akkor először csak nézlek. *Jelenti ki, mikor az óriás lány eljöttnek látja az időt a formázáshoz, és ahogy megígérte el is helyezkedik közepes távban a munkálatoktól.
Miközben a teremtő folyamator figyeli, megkérdezi a lánytól.*
-És, mióta csinálsz ilyesmiket? *Majd egy vólintással nyugtázza a választ, és figyel tovább, amíg eljöttnek nem látja az időt.*
-Megpróbálhatom? *Kérdezi, és ráveti magát az agyagra.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-25 21:54:30
Üzenet elküldve: 2015-03-25 21:54:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
- Nem a. Összehoztuk, mert Kagan a vezér mondta, hogy kell. Ennyi. Legalábbis a részemről. Szeretek dolgozni tudod, erősödöm meg minden, bár az agyaggal szeretek a leginkább foglalkozni, kővel, meg a fákkal.
- Bár nem mondanám, hogy egész eddigi életemben dolgoztam, de szeretem ezt most így, ahogy van.
* A műhelyben pedig nekiállnak dolgozni. Mikor már Taitos ott tart, hogy taposnia kell, ő ugye gyúrja kézzel tovább a maga adagjával, dúdolni kezd. Csak úgy. *
- Ühm, ebből a két adagból igen. Tányérok, tálak és kupák. Akarok majd a maradékból egy nagy teknőt is formázni, hogy abba lehessen pakolni a húst, ami füstölésre vár, ilyesmi. Vagy a szalonnát besózni.
- Persze, megmutatom hogyan kell, talán még el is tanulod.
- Nem a. Összehoztuk, mert Kagan a vezér mondta, hogy kell. Ennyi. Legalábbis a részemről. Szeretek dolgozni tudod, erősödöm meg minden, bár az agyaggal szeretek a leginkább foglalkozni, kővel, meg a fákkal.
- Bár nem mondanám, hogy egész eddigi életemben dolgoztam, de szeretem ezt most így, ahogy van.
* A műhelyben pedig nekiállnak dolgozni. Mikor már Taitos ott tart, hogy taposnia kell, ő ugye gyúrja kézzel tovább a maga adagjával, dúdolni kezd. Csak úgy. *
- Ühm, ebből a két adagból igen. Tányérok, tálak és kupák. Akarok majd a maradékból egy nagy teknőt is formázni, hogy abba lehessen pakolni a húst, ami füstölésre vár, ilyesmi. Vagy a szalonnát besózni.
- Persze, megmutatom hogyan kell, talán még el is tanulod.
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-25 21:43:41
Üzenet elküldve: 2015-03-25 21:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Ő a maga részéről remekül elvan azzal, hogy figyeli, hogyan dolgozik a férfi, tetszik neki, ahogy a fém alakul a keze alatt, ahogy a néma anyagból létrehoz valamit, aminek formája és funkciója van, ami akár még szép is a maga nemében, és ami egyszer majd, sok-sok év múlva történeteket mesélhet.
Dhaven mordulására csak felvonja a szemöldökét. A legkevésbé sem ijed meg.*
– Látom én, látom. De nehogy a hírhozót nyilazd le! *Válaszol vissza.* A másik meg, hogy ő nem látja, és nem ismer. De én mondtam neki, hogy ha rád van bízva a dolog, bizton elsőrangú edényekre számíthat.
*Beszéd közben továbbra is a férfit figyeli, de immár nem a kezeit, hanem az arcát, a szemeit. Így nem téveszti el, milyen hatást vált ki a pite említése.*
~Ez van, a férfiak a gyomrukon keresztül foghatók meg.~
– Még az alkarvédőmet is megmutattam, hogy lássa, mennyire jó kezekben van az ügy. *Teszi hozzá, és nem is állít valótlant, bizony úgy cselekedett, már csak azért is, hogy jó hírét keltse Dhavennek.*
~Bár ha Rilai elégedett lesz az edényekkel, talán maga is terjeszti majd, hogy ki is készítette őket. És a hír aranyat ér. Megrendelést. Munkát. Megélhetést, meg boldogulást.~
– Akkor tehát melyik pitéből kérsz? És most, vagy majd később, este? *Érdeklődi meg komoly arccal, bár már kezd megenyhülni az előbbi keményebb szavak után, melyeket nem érzett teljesen igazságosnak.
Aztán oda pillant, ahova Dhaven mutatta, a munkapadon sorakozó lábasokat veszi szemügyre.*
– Azt a mindenségit! *Csúszik ki a száján, de a hangsúlyából érezhető, hogy most nem dühében, hanem ámulatában ragadtatta magát ezekre a szavakra.* Ezek nagyon szépek ám!
*Közelebb megy, és szemügyre veszi a kérdéses edényeket.*
– Jól látom, hogy valamiféle ötvözetből vannak? Mintha réz is lenne bennük. Vagy tévedek? *Pillant a szeme sarkából újra a férfira, miközben azt latolgatja, melyik lábas is lenne a megfelelő.*
~Olyan kellene, amiben négy –öt adag főzhető… olyan nagyjából…~ *Lopva pillant a férfira, aztán lehatja a fejét, remélve, hogy a haja eltakarja az arca pirulását.* ~Miket nem gondolok én is? Bár tényleg az lenne a praktikus.~
*Így végül kiválasztja azt a lábast, mely mérete megfelelhet egy kisebb családnak is, a formája meg bájosan hasas, legalábbis Lia szerint.*
– Ez lenne az! *Mutatja, majd elmosolyodik.* Tényleg az enyém? Csak, csak úgy? Nekem adod?
~Jó persze megígérte, de hát akkor sem mindegy, hogy valóra is váltja a szavát!~
*A lány arca szinte ragyog, úgy örül a lábasnak, és persze nem csak annak. Ugyanakkor gyakorlatias is.*
– Akkor hát mivel avassam fel? Ragu, főzelék vagy püré legyen? Vagy mégis inkább sült pityóka?
*Csillogó szemekkel és várakozó arccal néz Dhavenre, hogy mit felel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.26 06:54:58, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Ő a maga részéről remekül elvan azzal, hogy figyeli, hogyan dolgozik a férfi, tetszik neki, ahogy a fém alakul a keze alatt, ahogy a néma anyagból létrehoz valamit, aminek formája és funkciója van, ami akár még szép is a maga nemében, és ami egyszer majd, sok-sok év múlva történeteket mesélhet.
Dhaven mordulására csak felvonja a szemöldökét. A legkevésbé sem ijed meg.*
– Látom én, látom. De nehogy a hírhozót nyilazd le! *Válaszol vissza.* A másik meg, hogy ő nem látja, és nem ismer. De én mondtam neki, hogy ha rád van bízva a dolog, bizton elsőrangú edényekre számíthat.
*Beszéd közben továbbra is a férfit figyeli, de immár nem a kezeit, hanem az arcát, a szemeit. Így nem téveszti el, milyen hatást vált ki a pite említése.*
~Ez van, a férfiak a gyomrukon keresztül foghatók meg.~
– Még az alkarvédőmet is megmutattam, hogy lássa, mennyire jó kezekben van az ügy. *Teszi hozzá, és nem is állít valótlant, bizony úgy cselekedett, már csak azért is, hogy jó hírét keltse Dhavennek.*
~Bár ha Rilai elégedett lesz az edényekkel, talán maga is terjeszti majd, hogy ki is készítette őket. És a hír aranyat ér. Megrendelést. Munkát. Megélhetést, meg boldogulást.~
– Akkor tehát melyik pitéből kérsz? És most, vagy majd később, este? *Érdeklődi meg komoly arccal, bár már kezd megenyhülni az előbbi keményebb szavak után, melyeket nem érzett teljesen igazságosnak.
Aztán oda pillant, ahova Dhaven mutatta, a munkapadon sorakozó lábasokat veszi szemügyre.*
– Azt a mindenségit! *Csúszik ki a száján, de a hangsúlyából érezhető, hogy most nem dühében, hanem ámulatában ragadtatta magát ezekre a szavakra.* Ezek nagyon szépek ám!
*Közelebb megy, és szemügyre veszi a kérdéses edényeket.*
– Jól látom, hogy valamiféle ötvözetből vannak? Mintha réz is lenne bennük. Vagy tévedek? *Pillant a szeme sarkából újra a férfira, miközben azt latolgatja, melyik lábas is lenne a megfelelő.*
~Olyan kellene, amiben négy –öt adag főzhető… olyan nagyjából…~ *Lopva pillant a férfira, aztán lehatja a fejét, remélve, hogy a haja eltakarja az arca pirulását.* ~Miket nem gondolok én is? Bár tényleg az lenne a praktikus.~
*Így végül kiválasztja azt a lábast, mely mérete megfelelhet egy kisebb családnak is, a formája meg bájosan hasas, legalábbis Lia szerint.*
– Ez lenne az! *Mutatja, majd elmosolyodik.* Tényleg az enyém? Csak, csak úgy? Nekem adod?
~Jó persze megígérte, de hát akkor sem mindegy, hogy valóra is váltja a szavát!~
*A lány arca szinte ragyog, úgy örül a lábasnak, és persze nem csak annak. Ugyanakkor gyakorlatias is.*
– Akkor hát mivel avassam fel? Ragu, főzelék vagy püré legyen? Vagy mégis inkább sült pityóka?
*Csillogó szemekkel és várakozó arccal néz Dhavenre, hogy mit felel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.26 06:54:58, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-03-25 19:54:03
Üzenet elküldve: 2015-03-25 19:54:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven biccent a távozó törpnek, jelezvén, hogy bizony se nem vak, se nem süket, s hallotta, nyugtázta azt, hogy Hrothgaar kis időre lelép. Nem is tudja ezért hibáztatni a törp mestert, ez egy igen kemény munka, nem árt néha kimozdulni a friss levegőre, ha egész nap a kemence mellett aszalódik az ember. Vagyis hát ugyebár jelen esetben törp, de ez a lényegen aligha változtat jottányit is.
Miután a jelenlegi munkaadója távozik, Dhaven figyelme immáron teljes mértékben Liára irányulhat, bár ez nem teljesen igaz, hiszen a munkájára is figyelnie kell, ütemesen püföli a fémet a kezében, s az egyre inkább lábos alakot kezd felvenni, ami ugyebár célszerűnek mondható, már a várható eredmény tekintetében legalábbis.
A férfi felmordul annak hallatán, hogy sürgetni óhajtják a munkájában, elvégre legkevésbé sem dolgozik lassan, sőt, minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél előbb elkészüljön, de ez akkor sem fog a minőség rovására így történni. Még akkor sem, ha az a Rilai, vagy ki a retkes rosseb most, azonnal, tüstént akar főzőcskézni.*
-Haladok, ahogy tudok, jelenleg csak ezzel foglalkozom. *közli Liával kissé ingerülten, bár nyilván nem a nőre mérges, meg úgy igazság szerint nem is mérges ő, csak talált némi indokot arra, hogy duzzoghasson kicsit. Na persze a pite azért enyhít a dolgon, méghozzá jelentős mértékben.*
-Na ez már egyből másként hangzik. *csillan fel a szeme, s a szája sarkában is mosoly kezd bujkálni. Ami a másik dolgot illeti, alkalmasint Lia ügyét az edényekkel, fejével az egyik munkapad felé int.*
-Válogass azok közül! *az említett alkalmatosságon négy készen lévő edényt láthat a nő, különféle méretekben.*
-Amelyiket szeretnéd, a tiéd. *teszi még hozzá, hátha jobb kedvre tudja deríteni a lányt. Nem nagy dolog, de megígérte, s hát számít az adott szó, ugyebár.*
*Dhaven biccent a távozó törpnek, jelezvén, hogy bizony se nem vak, se nem süket, s hallotta, nyugtázta azt, hogy Hrothgaar kis időre lelép. Nem is tudja ezért hibáztatni a törp mestert, ez egy igen kemény munka, nem árt néha kimozdulni a friss levegőre, ha egész nap a kemence mellett aszalódik az ember. Vagyis hát ugyebár jelen esetben törp, de ez a lényegen aligha változtat jottányit is.
Miután a jelenlegi munkaadója távozik, Dhaven figyelme immáron teljes mértékben Liára irányulhat, bár ez nem teljesen igaz, hiszen a munkájára is figyelnie kell, ütemesen püföli a fémet a kezében, s az egyre inkább lábos alakot kezd felvenni, ami ugyebár célszerűnek mondható, már a várható eredmény tekintetében legalábbis.
A férfi felmordul annak hallatán, hogy sürgetni óhajtják a munkájában, elvégre legkevésbé sem dolgozik lassan, sőt, minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél előbb elkészüljön, de ez akkor sem fog a minőség rovására így történni. Még akkor sem, ha az a Rilai, vagy ki a retkes rosseb most, azonnal, tüstént akar főzőcskézni.*
-Haladok, ahogy tudok, jelenleg csak ezzel foglalkozom. *közli Liával kissé ingerülten, bár nyilván nem a nőre mérges, meg úgy igazság szerint nem is mérges ő, csak talált némi indokot arra, hogy duzzoghasson kicsit. Na persze a pite azért enyhít a dolgon, méghozzá jelentős mértékben.*
-Na ez már egyből másként hangzik. *csillan fel a szeme, s a szája sarkában is mosoly kezd bujkálni. Ami a másik dolgot illeti, alkalmasint Lia ügyét az edényekkel, fejével az egyik munkapad felé int.*
-Válogass azok közül! *az említett alkalmatosságon négy készen lévő edényt láthat a nő, különféle méretekben.*
-Amelyiket szeretnéd, a tiéd. *teszi még hozzá, hátha jobb kedvre tudja deríteni a lányt. Nem nagy dolog, de megígérte, s hát számít az adott szó, ugyebár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11575-11594