Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 23:29:22
Üzenet elküldve: 2015-02-06 23:29:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Bányász szekció //
* Miközben társai a szénégetőt készítik elő, Mirakh a maga dolgával foglalkozik. Lépésről lépésre halad, alapos munkát végezve. *
~ Nem hinném, hogy itt csak vas lesz. Talán lesz egy kevés réz is. Hrothinak mindenképp jól jönne. ~
* Elmélkedik magában. A nap lassan eltűnik a horizonton, s beköszönt az este. *
- Jól van fiúk, jobb lesz, lepihenni. Ha akartok, nyugodtan aludjatok az erődben, én itt alszom. -
* Mondja, miközben a választott sátor mellé dobja ásóját. *
- Csak annyit kérek, hogy korán kezdjük a munkát, és hogy aki az erődben éjszakázik, az reggel hozzon valami harapnivalót a kintieknek. -
* Néz a másik kettőre, majd fegyverövét előreküldi a sátorba. Volt annyi esze, hogy hozott ki prémeket, hogy meg ne fagyjon éjszaka. Amennyiben eldöntik Dwininék, hogy mi legyen, Mirakh elnyúlik a sátorban, s hamarosan törpés horkolásba kezd. *
// Napváltás //
* Végül mind a három törpe a sátrakban marad, pontosabban kettő, mert Quikh őrséget áll. Vagy alszik. Mirakh évekig volt a hátvédben, a menekülésben, hát megszokta, hogy időnként felkel, s körülnéz. A társa pedig alszik őrségben. Mirakh csupán a fejét csóválja, majd vastag köpenyét földijére teríti, s visszafekszik. Reggel utolsóként ébred, pont arra, hogy társai éhesek. *
- Na jó reggelt. Ti már felkeltetek? Akkor én kerítek reggelit. Utána összeállítjuk a boksát. A fejtés ráér utána is, hisz még kohónk sincs. -
* Magyarázza, majd ha minden világos, kardot kötve elindul, hogy valami reggelit szerezzen társainak az erődben. *
* Miközben társai a szénégetőt készítik elő, Mirakh a maga dolgával foglalkozik. Lépésről lépésre halad, alapos munkát végezve. *
~ Nem hinném, hogy itt csak vas lesz. Talán lesz egy kevés réz is. Hrothinak mindenképp jól jönne. ~
* Elmélkedik magában. A nap lassan eltűnik a horizonton, s beköszönt az este. *
- Jól van fiúk, jobb lesz, lepihenni. Ha akartok, nyugodtan aludjatok az erődben, én itt alszom. -
* Mondja, miközben a választott sátor mellé dobja ásóját. *
- Csak annyit kérek, hogy korán kezdjük a munkát, és hogy aki az erődben éjszakázik, az reggel hozzon valami harapnivalót a kintieknek. -
* Néz a másik kettőre, majd fegyverövét előreküldi a sátorba. Volt annyi esze, hogy hozott ki prémeket, hogy meg ne fagyjon éjszaka. Amennyiben eldöntik Dwininék, hogy mi legyen, Mirakh elnyúlik a sátorban, s hamarosan törpés horkolásba kezd. *
// Napváltás //
* Végül mind a három törpe a sátrakban marad, pontosabban kettő, mert Quikh őrséget áll. Vagy alszik. Mirakh évekig volt a hátvédben, a menekülésben, hát megszokta, hogy időnként felkel, s körülnéz. A társa pedig alszik őrségben. Mirakh csupán a fejét csóválja, majd vastag köpenyét földijére teríti, s visszafekszik. Reggel utolsóként ébred, pont arra, hogy társai éhesek. *
- Na jó reggelt. Ti már felkeltetek? Akkor én kerítek reggelit. Utána összeállítjuk a boksát. A fejtés ráér utána is, hisz még kohónk sincs. -
* Magyarázza, majd ha minden világos, kardot kötve elindul, hogy valami reggelit szerezzen társainak az erődben. *
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 21:01:42
Üzenet elküldve: 2015-02-06 21:01:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Táncuk oly gyönyörű, mint a tavaszi rét virágzása. Erejük, gyengédségük, szenvedélyük éppen úgy éled újra még a zord tél közepette is. Kettejük nászából élet nem sarjadhat, mégis olyan impulzív, lüktető érzés ez, mint maga a természet. Furcsa dolog ez és varázslatos. Nincs olyan mágia, ami hasonlatos lehet ehhez. Nincs olyan érzelem, ami hevesebb lehet ennél. Nincs olyan erő, ami elválaszthatatlanabb most. Hosszú idő eltelik, mire végül álomra hajtják a fejüket, őszintén, összebújva.*
//Reggel//
*Ewangel előbb ébred, mint a félvér és ami fontosabb, hogy ezt jó kedvvel teszi. Ami Aletait illeti, nos, ő arra ébred, hogy dideregni kezd, mert mezítelen felsőtestét kitakarta kedvese, hogy magát védje a hidegtől.*
-A mindenségit!
*Simít végig a libabőrtől érdes karjain, hogy a súrlódástól egy kevés meleghez jusson, de nem kell sokáig dideregnie. Angyal újra beveti mágikus tudományát, bár ezúttal nem azt, amit éjjel használt, már ha ragaszkodunk a korábbi hasonlathoz. Valóságos meleget hoz a fázós testekre.*
-Pár fokkal jobb, jó reggelt.
*Ül föl Ewa mellé, majd egy csókot nyom az arcára. A bor említésére meg is ragadja a hideg poharat, majd újra beleiszik.*
~Emmm.~
*Még mindig nem a legtökéletesebb, bár az esti, meleg lóhúgyhoz képest már-már minőségi a különbség. Azért jó oldala is van: Egészen biztosan nem lesz itt alkoholista senki.*
-Arra gondoltam, hogy kint meggyújtom a tüzet, majd megmelegítjük a tegnapi ételt és reggelizünk.
*Szétszórt ruháit egymás után kezdi magára ölteni.*
-Aztán hasznossá teszem magam. Nem akarom a három napot végigülni. Nem az én stílusom.
*Az ingét is magára veszi, majd a sorban a nadrág következik.*
-Elmehetünk vadászni és a maradék húst odaadjuk a törzsnek. Vagy kimegyek, segítek az ácsnak a házak építésében.
*Int fejével a sátor bejárata felé, mintha csak mellettük épülne a hosszú ház. Talán Ewa is hallotta Kagan tegnapi utasítását az óriás felé, így nem kell a félvérnek magyarázkodnia.*
-Te mit tervezel?
*Táncuk oly gyönyörű, mint a tavaszi rét virágzása. Erejük, gyengédségük, szenvedélyük éppen úgy éled újra még a zord tél közepette is. Kettejük nászából élet nem sarjadhat, mégis olyan impulzív, lüktető érzés ez, mint maga a természet. Furcsa dolog ez és varázslatos. Nincs olyan mágia, ami hasonlatos lehet ehhez. Nincs olyan érzelem, ami hevesebb lehet ennél. Nincs olyan erő, ami elválaszthatatlanabb most. Hosszú idő eltelik, mire végül álomra hajtják a fejüket, őszintén, összebújva.*
//Reggel//
*Ewangel előbb ébred, mint a félvér és ami fontosabb, hogy ezt jó kedvvel teszi. Ami Aletait illeti, nos, ő arra ébred, hogy dideregni kezd, mert mezítelen felsőtestét kitakarta kedvese, hogy magát védje a hidegtől.*
-A mindenségit!
*Simít végig a libabőrtől érdes karjain, hogy a súrlódástól egy kevés meleghez jusson, de nem kell sokáig dideregnie. Angyal újra beveti mágikus tudományát, bár ezúttal nem azt, amit éjjel használt, már ha ragaszkodunk a korábbi hasonlathoz. Valóságos meleget hoz a fázós testekre.*
-Pár fokkal jobb, jó reggelt.
*Ül föl Ewa mellé, majd egy csókot nyom az arcára. A bor említésére meg is ragadja a hideg poharat, majd újra beleiszik.*
~Emmm.~
*Még mindig nem a legtökéletesebb, bár az esti, meleg lóhúgyhoz képest már-már minőségi a különbség. Azért jó oldala is van: Egészen biztosan nem lesz itt alkoholista senki.*
-Arra gondoltam, hogy kint meggyújtom a tüzet, majd megmelegítjük a tegnapi ételt és reggelizünk.
*Szétszórt ruháit egymás után kezdi magára ölteni.*
-Aztán hasznossá teszem magam. Nem akarom a három napot végigülni. Nem az én stílusom.
*Az ingét is magára veszi, majd a sorban a nadrág következik.*
-Elmehetünk vadászni és a maradék húst odaadjuk a törzsnek. Vagy kimegyek, segítek az ácsnak a házak építésében.
*Int fejével a sátor bejárata felé, mintha csak mellettük épülne a hosszú ház. Talán Ewa is hallotta Kagan tegnapi utasítását az óriás felé, így nem kell a félvérnek magyarázkodnia.*
-Te mit tervezel?
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 20:09:38
Üzenet elküldve: 2015-02-06 20:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Csak áll és nézi a nagy sürgés-forgást, de végül megállapodik a szeme a törpe kovácsmesteren, mert ránézésre őt véli annak.
Első ránézésre kissé ijesztőnek véli a törpét, nem sok hozzá hasonlóval találkozott eddig. A találkozás pillanatában nem is biztos benne egészen, hogy törpével áll szemben, hiszen a férfi olyasmi magas, mint ő, inkább az arcvonásai és a gondosan fonatokba rendezett tűzvörös szakálla árulja el.*
~Egy igazi törpe!~
*Mély levegőt vesz, ahogy látja, hogy a mester egy balta élét próbálgatja*
~Csak nem betojni, Lia, nem a te nyakadon próbálgatja! Nincs baj.~
*Viszonozza a törpe tekintetét, finoman fejet hajt, mutatva, hogy azért részesült ő némi úrilányos neveltetésben is valaha. Már épp szóra, válaszra nyitná a száját, hiszen a törpe szavai barátságosak, mikor észreveszi, hogy a műhely mélyén megmozdul az a magas férfi is, akinek eddig kevés figyelmet szentelt.
Ahogy a fény jobban az arcára esik, bizony ráismer.
Az a férfi az, akit pár napja rászedett az erdei úton, és egy kis trükkel elszedte tőle a vacsoráját.*
~Ajaj!~
*Nem téveszti el az elkomoruló tekintetet, és nem hiszi, hogy a férfi arcát zavar színezné vörösre.*
~Dühös! Szépen vagyunk. Közel s távol nincs más hely, a fickó meg itt van.~
*De mivel a férfi morgolódva fordul vissza a munkájához, így mégis összeszedi magát és a törpéhez fordul.*
– Erre hozott az utam, törpe uram. A nevem Liahwulfe Amenho Khyr. *Óvatosan, finoman elmosolyodik.* Több napon át tartott átkelnem az erdőn, és közben alig jutottam élelemhez. *Megállja és tényleg csak egy futó pillantást vet a magas férfi felé.* Ebben az időben eléggé megáztam, és így beázott a karperecem zárja is. A balt nem tudom kinyitni, és már eléggé viszketek alatta.
*Ezzel felhúzza a ruhájának az ujját, hogy megmutassa, miről is van szó. Az alkarján a csuklója vonalától felfelé, nagyjából az alkarja közepéig egy acél alkarvédő tűnik fel, melyet a csukló vonalában centis acéltüskék öveznek, feljebb arabeszkszerű domborművek ékesítenek*
- Erről lenne szó. *Sóhajtja, majd a törpéről a magas férfira néz, és vissza.*
~Vajon segítenek-e? És ha igen, akkor melyikük?~
– Tudnának segíteni?
A hozzászólás írója (Liahwulfe Amenho Khyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.06 20:21:29
*Csak áll és nézi a nagy sürgés-forgást, de végül megállapodik a szeme a törpe kovácsmesteren, mert ránézésre őt véli annak.
Első ránézésre kissé ijesztőnek véli a törpét, nem sok hozzá hasonlóval találkozott eddig. A találkozás pillanatában nem is biztos benne egészen, hogy törpével áll szemben, hiszen a férfi olyasmi magas, mint ő, inkább az arcvonásai és a gondosan fonatokba rendezett tűzvörös szakálla árulja el.*
~Egy igazi törpe!~
*Mély levegőt vesz, ahogy látja, hogy a mester egy balta élét próbálgatja*
~Csak nem betojni, Lia, nem a te nyakadon próbálgatja! Nincs baj.~
*Viszonozza a törpe tekintetét, finoman fejet hajt, mutatva, hogy azért részesült ő némi úrilányos neveltetésben is valaha. Már épp szóra, válaszra nyitná a száját, hiszen a törpe szavai barátságosak, mikor észreveszi, hogy a műhely mélyén megmozdul az a magas férfi is, akinek eddig kevés figyelmet szentelt.
Ahogy a fény jobban az arcára esik, bizony ráismer.
Az a férfi az, akit pár napja rászedett az erdei úton, és egy kis trükkel elszedte tőle a vacsoráját.*
~Ajaj!~
*Nem téveszti el az elkomoruló tekintetet, és nem hiszi, hogy a férfi arcát zavar színezné vörösre.*
~Dühös! Szépen vagyunk. Közel s távol nincs más hely, a fickó meg itt van.~
*De mivel a férfi morgolódva fordul vissza a munkájához, így mégis összeszedi magát és a törpéhez fordul.*
– Erre hozott az utam, törpe uram. A nevem Liahwulfe Amenho Khyr. *Óvatosan, finoman elmosolyodik.* Több napon át tartott átkelnem az erdőn, és közben alig jutottam élelemhez. *Megállja és tényleg csak egy futó pillantást vet a magas férfi felé.* Ebben az időben eléggé megáztam, és így beázott a karperecem zárja is. A balt nem tudom kinyitni, és már eléggé viszketek alatta.
*Ezzel felhúzza a ruhájának az ujját, hogy megmutassa, miről is van szó. Az alkarján a csuklója vonalától felfelé, nagyjából az alkarja közepéig egy acél alkarvédő tűnik fel, melyet a csukló vonalában centis acéltüskék öveznek, feljebb arabeszkszerű domborművek ékesítenek*
- Erről lenne szó. *Sóhajtja, majd a törpéről a magas férfira néz, és vissza.*
~Vajon segítenek-e? És ha igen, akkor melyikük?~
– Tudnának segíteni?
A hozzászólás írója (Liahwulfe Amenho Khyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.06 20:21:29
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 18:33:21
Üzenet elküldve: 2015-02-06 18:33:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Dhaven nem folyik bele a mások dolgába, van neki éppen elég sajátja. A bikafej lassan halad, mert vigyáznia kell rá, s nem mindegy, milyen lesz a végeredmény, nagyon nem. Vigyáz, hogy ne karcolja össze-vissza a felszínét, egyenletesen simogatja a azt, hogy szép fényes legyen mindenhol. Teljesen belemerül abba, amit csinál, s nem is igen jut el hozzá az, hogy a többiek addig miről beszélnek, vagy úgy egyáltalán, hogy mit csinálnak. Magával ragadja az alkotói folyamat úgymond, s ilyenkor nem is érdekli nagyon más.
Csak arra néz fel, hogy az ajtó nyílik, a kinti csípős levegő becsap a műhelybe, s egy csuklyás akárki jelenik meg az ajtóban. Az, hogy ez az akárki egy hölgyemény, csak akkor derül ki, mikor megszabadul a csuklyától, s megszólal. A hangja oly gyanúsan ismerősen cseng a férfinak, hogy hunyorogva közelebb lép az érkezőhöz. Tüstént eztán a tekintete elkomorodik, talán némi pír is megjelenik a képén, mikor felismeri a nőt.
~Na hogy a rosseb meg nem eszi ezt meg...~ dohog magában egy sort. Ez volt az a sarlatán, aki egy-két nappal ezelőtt kicsalta tőle az elemózsiáját, mondván, hogy gyógyító, s az ételnek rossz íze van, bizonyára beteg lenne tőle a férfi. Mint hogy ezt Dhaven nem akarta megkockáztatni, hát odaadta a nőnek, hogy vizsgálja meg, az meg se szó, se beszéd befalta az egészet, s jót nevetett a markába. Pedig ha szépen kért volna, Dhaven szívesen megosztotta volna vele a vacsoráját, így azonban úgy érezte, átverték, még pedig teljesen jogosan, hiszen ez is történt valójában. Haragjában egy szó nélkül faképnél hagyta a nőt, annyit sem mondott, hogy "fapapucs".
Mogorva képpel dörzsöli hát tovább a markolatgombot, s igyekszik nem túlzottan tudomást venni a leányról, csak magában mormol el pár kelletlen megjegyzést vele kapcsolatban*
*Dhaven nem folyik bele a mások dolgába, van neki éppen elég sajátja. A bikafej lassan halad, mert vigyáznia kell rá, s nem mindegy, milyen lesz a végeredmény, nagyon nem. Vigyáz, hogy ne karcolja össze-vissza a felszínét, egyenletesen simogatja a azt, hogy szép fényes legyen mindenhol. Teljesen belemerül abba, amit csinál, s nem is igen jut el hozzá az, hogy a többiek addig miről beszélnek, vagy úgy egyáltalán, hogy mit csinálnak. Magával ragadja az alkotói folyamat úgymond, s ilyenkor nem is érdekli nagyon más.
Csak arra néz fel, hogy az ajtó nyílik, a kinti csípős levegő becsap a műhelybe, s egy csuklyás akárki jelenik meg az ajtóban. Az, hogy ez az akárki egy hölgyemény, csak akkor derül ki, mikor megszabadul a csuklyától, s megszólal. A hangja oly gyanúsan ismerősen cseng a férfinak, hogy hunyorogva közelebb lép az érkezőhöz. Tüstént eztán a tekintete elkomorodik, talán némi pír is megjelenik a képén, mikor felismeri a nőt.
~Na hogy a rosseb meg nem eszi ezt meg...~ dohog magában egy sort. Ez volt az a sarlatán, aki egy-két nappal ezelőtt kicsalta tőle az elemózsiáját, mondván, hogy gyógyító, s az ételnek rossz íze van, bizonyára beteg lenne tőle a férfi. Mint hogy ezt Dhaven nem akarta megkockáztatni, hát odaadta a nőnek, hogy vizsgálja meg, az meg se szó, se beszéd befalta az egészet, s jót nevetett a markába. Pedig ha szépen kért volna, Dhaven szívesen megosztotta volna vele a vacsoráját, így azonban úgy érezte, átverték, még pedig teljesen jogosan, hiszen ez is történt valójában. Haragjában egy szó nélkül faképnél hagyta a nőt, annyit sem mondott, hogy "fapapucs".
Mogorva képpel dörzsöli hát tovább a markolatgombot, s igyekszik nem túlzottan tudomást venni a leányról, csak magában mormol el pár kelletlen megjegyzést vele kapcsolatban*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 18:11:44
Üzenet elküldve: 2015-02-06 18:11:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nehéz a bányászok élete; Napváltás//
*A méretek adottak, már csak ki kell ásni.
Elég izzasztó munka ez, még a törpök számára is. Akkor hát Dwininnel látnak neki a munkának. Ilyen méretű gödör kiásásánál jó, ha alkonyatra végeznek. Hat méter az nem semmi, viszont ketten vannak. Ha szegény Dwininnek egyedül kéne ásni, holnap reggelig is áshatna.
De szerencsére a jó öreg Quikhnah itt van és segíthet a munkában.
Mikor végeznek, Dwininhez hasonlóan ő is teljesen izzadt és fáradt. Magában elmosolyodik Dwinin piszkos homlokán. Tőle aztán nem fogja megtudni, hogy az ott van. Hadd díszelegjen csak ott. Viszont a táskájában keres némi vizet és megmossa arcát. Még mielőtt aludni térnének felkínálja a lehetőséget társainak is. Persze meglehet, hogy ők már fáradtak az ilyesmihez. *
-Mirakh! Álljak őrt éjszakára? Nem vagyok még annyira fáradt, kibírom!
*Ez persze füllentés és nem is nagyon van mit őrizni. Persze az sem lenne jó, ha a kis sátortáborból valaki átosonna és ellopná a szerszámokat. *
-Ha túl vészes akkor felkeltem valamelyikőtöket.
*Benyúl a sátrába kardjáért és az ölébe helyezi. Megvárja míg két társa nyugovóra tér, majd egyedül fürkészi az éj sötétjét...
Kényelmetlenül ébred. Elaludt, ez nem kétséges. A feje a térdén nyugszik, nyaka rettenetesen fáj. Felemeli fejét és körbetekeri nyakát. Akkorát roppan, hogy szerencse, hogy társai még alszanak. Legalábbis az egyik, mert Dwinin éppen most lép ki a sátrából. *
-Szép reggelt, koma! Nem történt semmi érdekes!
*Mondja, és gyorsan leellenőrzi a szerszámokat a szemével, hogy megvannak még-e. Szerencsére nincs híja, úgyhogy Quikh megnyugodhat. Persze Dwinin sem hülye, tudhatja, hogy Quikh elaludt a sok őrködésben. *
-Figyelj csak Dwinin! Van egy kis... khm. Dolgom. Addig tudsz felügyelni?
*Társa valószínűleg elvállalja a semmittevést és ülve marad. Felkeresi a fabódét és könnyít magán. Visszafelé menet hatalmasat kordul a gyomra, jelezvén a vacsora és a reggeli hiányát. Visszatér és így szól társaihoz. (Mert ilyenkor Mirakhnak is talpon kéne lenni. ) *
-Látjátok milyen ostobák voltunk, hogy ételt nem hoztunk? Mehetünk be az erődbe kuncsorogni, hacsak nem húztok elő valami reggelit a sátratokból!
*Nem fűlik hozzá a foga, hogy bemenjen az erődbe, de úgy látszik ez lesz a végső megoldás. *
*A méretek adottak, már csak ki kell ásni.
Elég izzasztó munka ez, még a törpök számára is. Akkor hát Dwininnel látnak neki a munkának. Ilyen méretű gödör kiásásánál jó, ha alkonyatra végeznek. Hat méter az nem semmi, viszont ketten vannak. Ha szegény Dwininnek egyedül kéne ásni, holnap reggelig is áshatna.
De szerencsére a jó öreg Quikhnah itt van és segíthet a munkában.
Mikor végeznek, Dwininhez hasonlóan ő is teljesen izzadt és fáradt. Magában elmosolyodik Dwinin piszkos homlokán. Tőle aztán nem fogja megtudni, hogy az ott van. Hadd díszelegjen csak ott. Viszont a táskájában keres némi vizet és megmossa arcát. Még mielőtt aludni térnének felkínálja a lehetőséget társainak is. Persze meglehet, hogy ők már fáradtak az ilyesmihez. *
-Mirakh! Álljak őrt éjszakára? Nem vagyok még annyira fáradt, kibírom!
*Ez persze füllentés és nem is nagyon van mit őrizni. Persze az sem lenne jó, ha a kis sátortáborból valaki átosonna és ellopná a szerszámokat. *
-Ha túl vészes akkor felkeltem valamelyikőtöket.
*Benyúl a sátrába kardjáért és az ölébe helyezi. Megvárja míg két társa nyugovóra tér, majd egyedül fürkészi az éj sötétjét...
Kényelmetlenül ébred. Elaludt, ez nem kétséges. A feje a térdén nyugszik, nyaka rettenetesen fáj. Felemeli fejét és körbetekeri nyakát. Akkorát roppan, hogy szerencse, hogy társai még alszanak. Legalábbis az egyik, mert Dwinin éppen most lép ki a sátrából. *
-Szép reggelt, koma! Nem történt semmi érdekes!
*Mondja, és gyorsan leellenőrzi a szerszámokat a szemével, hogy megvannak még-e. Szerencsére nincs híja, úgyhogy Quikh megnyugodhat. Persze Dwinin sem hülye, tudhatja, hogy Quikh elaludt a sok őrködésben. *
-Figyelj csak Dwinin! Van egy kis... khm. Dolgom. Addig tudsz felügyelni?
*Társa valószínűleg elvállalja a semmittevést és ülve marad. Felkeresi a fabódét és könnyít magán. Visszafelé menet hatalmasat kordul a gyomra, jelezvén a vacsora és a reggeli hiányát. Visszatér és így szól társaihoz. (Mert ilyenkor Mirakhnak is talpon kéne lenni. ) *
-Látjátok milyen ostobák voltunk, hogy ételt nem hoztunk? Mehetünk be az erődbe kuncsorogni, hacsak nem húztok elő valami reggelit a sátratokból!
*Nem fűlik hozzá a foga, hogy bemenjen az erődbe, de úgy látszik ez lesz a végső megoldás. *
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 17:44:11
Üzenet elküldve: 2015-02-06 17:44:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Az amonruadhi kovácsműhely békéje és csendje sehol nincs jelenleg. Ekkora tömeg legutoljára akkor sürgölődhetett itt, amikor még az építkezési munkálatok tartottak. Igaz, Hrothgaar akkor épp a harcosokkal volt a tél beköszöntét megelőző utolsó vadászaton. Kagan, Aheel, Rolko és Krumkó betérte pár perc erejéig kellemes hangulattal tölti meg a helyet. A vezért kézhez kapja a zsákmányolt mesterkardot, amin a törpe korábban hosszú órákat munkálkodott. Új, Kagannak tetsző markolatot kapott, felkerült a törzs jelképe is rá. Akheel ládikója biztos helyre fog kerülni, a benne lévő tallérok pedig a műhely fejlesztését szolgálják majd. Hrothgaar egyelőre még az asztalon hagyja, majd később elzárja azt. A Wiegar fivérek pedig, hát ők mint mindig csupa szív figurák, Rolkónak pedig kelleni fog valami úgy szúró-vágó-tizedelő eszköz. Hogy miként fogja megoldani az óriás óriási fegyverének a gondját, azt ég nem tudja. Az első, ami eszébe jut, az egy termetes fa husáng, bunkó, amit majd vassal borít be a végénél, arra meg aztán mehetnek tüskék, élezett-fogazott pengék, bármi, ami az óriásnak kedvére tesz. A kedélyek csendesednek, a hangzavar elül, és úgy látszik a vezér és a két óriás távozni készül, Akheel, mintha egy pillanatig hezitálna, de lehet csak a törpe véli így. Dhaven láthatólag szorgosan munkálkodik a bikafej markolatgombon, így Hroti egyelőre nem zargatja. Épp a vezértől kapott fegyvereket vizsgálgatja, elsőként a baltát ellenőrzi, bár azt kell látnia, jól karban van a fegyver tartva. Épp az élét ellenőrzi a fegyónak, amikor új hang köszön rá. Tekintete a hang irányába kúszik, bár lehet első ránézésre kissé aggasztó látványt nyújt a törpe, ahogy egy balta élét próbálgatja, és rezzenéstelen arccal tekint az ismeretlenre.*
- Mi szél hozott leány? Miben segíthetek?
*Az amonruadhi kovácsműhely békéje és csendje sehol nincs jelenleg. Ekkora tömeg legutoljára akkor sürgölődhetett itt, amikor még az építkezési munkálatok tartottak. Igaz, Hrothgaar akkor épp a harcosokkal volt a tél beköszöntét megelőző utolsó vadászaton. Kagan, Aheel, Rolko és Krumkó betérte pár perc erejéig kellemes hangulattal tölti meg a helyet. A vezért kézhez kapja a zsákmányolt mesterkardot, amin a törpe korábban hosszú órákat munkálkodott. Új, Kagannak tetsző markolatot kapott, felkerült a törzs jelképe is rá. Akheel ládikója biztos helyre fog kerülni, a benne lévő tallérok pedig a műhely fejlesztését szolgálják majd. Hrothgaar egyelőre még az asztalon hagyja, majd később elzárja azt. A Wiegar fivérek pedig, hát ők mint mindig csupa szív figurák, Rolkónak pedig kelleni fog valami úgy szúró-vágó-tizedelő eszköz. Hogy miként fogja megoldani az óriás óriási fegyverének a gondját, azt ég nem tudja. Az első, ami eszébe jut, az egy termetes fa husáng, bunkó, amit majd vassal borít be a végénél, arra meg aztán mehetnek tüskék, élezett-fogazott pengék, bármi, ami az óriásnak kedvére tesz. A kedélyek csendesednek, a hangzavar elül, és úgy látszik a vezér és a két óriás távozni készül, Akheel, mintha egy pillanatig hezitálna, de lehet csak a törpe véli így. Dhaven láthatólag szorgosan munkálkodik a bikafej markolatgombon, így Hroti egyelőre nem zargatja. Épp a vezértől kapott fegyvereket vizsgálgatja, elsőként a baltát ellenőrzi, bár azt kell látnia, jól karban van a fegyver tartva. Épp az élét ellenőrzi a fegyónak, amikor új hang köszön rá. Tekintete a hang irányába kúszik, bár lehet első ránézésre kissé aggasztó látványt nyújt a törpe, ahogy egy balta élét próbálgatja, és rezzenéstelen arccal tekint az ismeretlenre.*
- Mi szél hozott leány? Miben segíthetek?
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 17:06:14
Üzenet elküldve: 2015-02-06 17:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
~Szerencsére nem kellett olyan nagyon sokat kutyagolni, ez nem lehet más, mint Amon Ruadh!~
*Körbenéz, ahogy beérkezik az aprócska településre. Túl sok minden nincsen itt, csak a legszükségesebbek. A sátrak csöndesek, ahogy a fabódé is ebben az órában. A leginkább élőnek egy kovácsműhely tűnik.*
~Más nem lehet, hallva a kalapálás zaját. És ott élet is van.~
*Elindul a műhely felé, azt ajtón csendesen lép be és a küszöbről néz szét.*
~Micsoda tumultus!~
*Körbepillant a jelenlévőkön. Egy magas férfi, láthatóan tekintélyes valaki, egy csinos nő, két óriás, meg egy törpe, és még egy férfi, akit ebből a szögből nem lát jól. Annyi bizonyos csak, hogy magas*
~Barátságos hely lehet, ha ilyen sokan vannak itt, de legalábbis fontos.~
*Tesz még egy fél lépést befelé. A meleg jólesik neki, ezért a köpenye csuklyáját hátraejti, mielőtt újra körülnézne.*
~Határozottan kovácsműhely. Talán itt segíteni is tudnak nekem. Talán. Már ha ekkora zajban feltűnök valakinek.~
*Megköszörüli a torkát és kihúzza magát*
– Szép napot kívánok!
*Aztán csak vár, vajon meghallották-e a hangját ebben a lármában. Kíváncsi, ki lesz az, aki felel neki.*
~Szerencsére nem kellett olyan nagyon sokat kutyagolni, ez nem lehet más, mint Amon Ruadh!~
*Körbenéz, ahogy beérkezik az aprócska településre. Túl sok minden nincsen itt, csak a legszükségesebbek. A sátrak csöndesek, ahogy a fabódé is ebben az órában. A leginkább élőnek egy kovácsműhely tűnik.*
~Más nem lehet, hallva a kalapálás zaját. És ott élet is van.~
*Elindul a műhely felé, azt ajtón csendesen lép be és a küszöbről néz szét.*
~Micsoda tumultus!~
*Körbepillant a jelenlévőkön. Egy magas férfi, láthatóan tekintélyes valaki, egy csinos nő, két óriás, meg egy törpe, és még egy férfi, akit ebből a szögből nem lát jól. Annyi bizonyos csak, hogy magas*
~Barátságos hely lehet, ha ilyen sokan vannak itt, de legalábbis fontos.~
*Tesz még egy fél lépést befelé. A meleg jólesik neki, ezért a köpenye csuklyáját hátraejti, mielőtt újra körülnézne.*
~Határozottan kovácsműhely. Talán itt segíteni is tudnak nekem. Talán. Már ha ekkora zajban feltűnök valakinek.~
*Megköszörüli a torkát és kihúzza magát*
– Szép napot kívánok!
*Aztán csak vár, vajon meghallották-e a hangját ebben a lármában. Kíváncsi, ki lesz az, aki felel neki.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 16:57:02
Üzenet elküldve: 2015-02-06 16:57:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*A cél. Igen, az segít valamennyire. Ha látja maga előtt a célt, akkor a nehézségeket könnyebb elviselni. De hogy mikor és hogyan, azt senki nem mondja meg. Ezért aztán nagyon is nehéz ez az út, amit választott magának. Csak legalább ne lenne egyedül. Felrémlik benne egy arc. Quoven. Az elf férfi, még majdhogynem fiú, akivel Hold karavánpihenőben együtt tanultak. Igaz, hogy órákig csak ültek egymás mellett, belemerülve a könyvbe, de jó volt tudni, hogy ott a másik a közelben. De aztán ez is elmúlt, elsodródtak egymás közeléből, és most azt sem sejti, merre is jár az elf.*
-Nem nagyon hiszek benne.
*Jegyzi meg végül, egészen félresöpörve azt a lehetőséget, hogy ő valami mecénást találjon magának. Különben is, az túl nagy függőséget jelentene, és arra egyáltalán nem vágyik. legalább is így gondolja most.*
-Majd megtalálod te is a célodat minden bizonnyal. Adj magadnak időt rá.
*Persze, tudja ő, hogy egy embernek, vagy félvérűnek kevesebb idő áll rendelkezésére, mint egy elfnek, de azért a maga módján mindenki megleli élete célját. A sors mindenképpen lehetőséget fog erre nyújtani.
Haladnak hát tovább, s hamarosan az ösvény egy kanyarjából eléjük bukkan a folyó, melynek túlsó oldalán ott magasodik a táj fölé maga Amon Ruadh, a Vashegy. Sziklaplatója tetején pedig Thargarod az erőd.*
-Ha gondolod, várok veled kicsit. Amon Ruadhon van egy sátorváros. Megszállhatok egy-két napig ott, mielőtt tovább indulok. Addig el tudod dönteni, hogy megfelelő-e a hely, illetve azok is el tudják dönteni, hogy megfelelsz-e nekik, akik az erődöt lakják. Jó lesz így?
*Ajánlja fel a lehetőséget. Közben elgondolkodik, hogy miért karolja fel ennyire ezt az ismeretlen félvérűt, aki az előző este kigúnyolta a fogadóban azért, mert megnézett egy emberférfit. Felsóhajt. Majdcsak lesz valahogy.
Aztán elérik a folyót is, és átkelnek rajta, hogy útjuk most már felfelé vezessen a szerpentinen, mely Thargarod kapujáig visz.*
-Nem nagyon hiszek benne.
*Jegyzi meg végül, egészen félresöpörve azt a lehetőséget, hogy ő valami mecénást találjon magának. Különben is, az túl nagy függőséget jelentene, és arra egyáltalán nem vágyik. legalább is így gondolja most.*
-Majd megtalálod te is a célodat minden bizonnyal. Adj magadnak időt rá.
*Persze, tudja ő, hogy egy embernek, vagy félvérűnek kevesebb idő áll rendelkezésére, mint egy elfnek, de azért a maga módján mindenki megleli élete célját. A sors mindenképpen lehetőséget fog erre nyújtani.
Haladnak hát tovább, s hamarosan az ösvény egy kanyarjából eléjük bukkan a folyó, melynek túlsó oldalán ott magasodik a táj fölé maga Amon Ruadh, a Vashegy. Sziklaplatója tetején pedig Thargarod az erőd.*
-Ha gondolod, várok veled kicsit. Amon Ruadhon van egy sátorváros. Megszállhatok egy-két napig ott, mielőtt tovább indulok. Addig el tudod dönteni, hogy megfelelő-e a hely, illetve azok is el tudják dönteni, hogy megfelelsz-e nekik, akik az erődöt lakják. Jó lesz így?
*Ajánlja fel a lehetőséget. Közben elgondolkodik, hogy miért karolja fel ennyire ezt az ismeretlen félvérűt, aki az előző este kigúnyolta a fogadóban azért, mert megnézett egy emberférfit. Felsóhajt. Majdcsak lesz valahogy.
Aztán elérik a folyót is, és átkelnek rajta, hogy útjuk most már felfelé vezessen a szerpentinen, mely Thargarod kapujáig visz.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:36:11
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:36:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nehéz a bányászok élete; Napváltás//
*Quikh viccén halkan elneveti magát, majd mikor elképzeli, ahogy teljes erővel rácsap a góré ujjára, majd amaz üvöltözve kergeti el szegény törpét, még a könnye is kicsordul az ádáz röhögéstől. Ennél már csak az lenne jobb, ha valójában is így lett volna, hisz' a káröröm a legédesebb öröm.
Figyelmesen meghallgatja Mirakh gödrének méreteit, majd megássa a körvonalat. Ezután ő is besegít Quikhnak, bár az utolsó néhány lapátoló mozdulatnál már halkan felnyög a fáradtságtól. Nagyjából alkonyatra végeznek is vele, aminek rettentően örül, hiszen mind a meló, mind a meghűlés rendesen kiizzasztotta, ha viszont szerencséje van, a verejtékkel együtt a bacik is kijöttek belőle. A nap végére megtörli a homlokát, ami egy apró földcsíkot hagy maga után keze nyomán, így valami törzsi jelkép karikatúrát képezve saját homlokán. Ha valaki szól neki, természetesen letörli, de amennyiben társainak van némi humorérzéke, úgy hagyják, hadd díszelegjen a maga pompájában.
Figyelemsen végighallgatja Mirakh szavait, a holnapi kemény munka hallatára azonban lecsügged. Nem valami jó lázasan kemény munkát végezni, de a törpék szívósak, és Dwinin magasságából ítélve ő is törpe. Viszlátot int társainak, majd bevonul a nemrég kiexportált sátorba, és fáradtan ledől, úgy ahogy van; ruhástól, fegyverestől, ásostól, földcsíkostól.
Másnap kicsit később ébred a nap sugarainál, ami teljesen szokatlan tőle. Viszont orra kitisztult, és már nem érzi úgy magát, mint egy élőholt. Nem akarja felébreszteni társait (már amennyiben alszanak), inkább megvárja felkeltüket.*
*Quikh viccén halkan elneveti magát, majd mikor elképzeli, ahogy teljes erővel rácsap a góré ujjára, majd amaz üvöltözve kergeti el szegény törpét, még a könnye is kicsordul az ádáz röhögéstől. Ennél már csak az lenne jobb, ha valójában is így lett volna, hisz' a káröröm a legédesebb öröm.
Figyelmesen meghallgatja Mirakh gödrének méreteit, majd megássa a körvonalat. Ezután ő is besegít Quikhnak, bár az utolsó néhány lapátoló mozdulatnál már halkan felnyög a fáradtságtól. Nagyjából alkonyatra végeznek is vele, aminek rettentően örül, hiszen mind a meló, mind a meghűlés rendesen kiizzasztotta, ha viszont szerencséje van, a verejtékkel együtt a bacik is kijöttek belőle. A nap végére megtörli a homlokát, ami egy apró földcsíkot hagy maga után keze nyomán, így valami törzsi jelkép karikatúrát képezve saját homlokán. Ha valaki szól neki, természetesen letörli, de amennyiben társainak van némi humorérzéke, úgy hagyják, hadd díszelegjen a maga pompájában.
Figyelemsen végighallgatja Mirakh szavait, a holnapi kemény munka hallatára azonban lecsügged. Nem valami jó lázasan kemény munkát végezni, de a törpék szívósak, és Dwinin magasságából ítélve ő is törpe. Viszlátot int társainak, majd bevonul a nemrég kiexportált sátorba, és fáradtan ledől, úgy ahogy van; ruhástól, fegyverestől, ásostól, földcsíkostól.
Másnap kicsit később ébred a nap sugarainál, ami teljesen szokatlan tőle. Viszont orra kitisztult, és már nem érzi úgy magát, mint egy élőholt. Nem akarja felébreszteni társait (már amennyiben alszanak), inkább megvárja felkeltüket.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 12:34:19
Üzenet elküldve: 2015-02-06 12:34:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Ha megkérdezné Ewatól akkor a nő megmondaná, hogy eredetileg sem volt egy nagy élmény a savanyú bár hideg fehérbor, de nem teszi meg és talán jobb is így. Ráérnek később foglalkozni a koszt minőségével, most érdekesebb dolgot talált az fél-elf személyében kinek mihelyt üresen marad a keze Ewa azon mód gyengéden átöleli. Az irha ami eddig melegítette a hátát hátra lecsúszik mögé kezei pedig játékos fürgeséggel siklanak vissza a fél-elf inge alá érintve, simogatva a bőrét. A csókok amiket váltanak gyengédek, csak ha érzékenyebb helyre téved Aletai keze akkor lesz a csókja vadabb, sőt ha nem szimpatikus az érintés még akár harapásra is félrekapja a fejét, hogy a férfi nyakát támadhassa.
Mintha legalábbis gondolatolvasó volna, pedig hát ezzel a tehetséggel még nem bír, kezdi el kigombolni a félvér ingét óvatosan egyesével mindig egy egy apró csókot lehelve épp hogy érintőlegesen az ajkára. Nem, ez most nem csók inkább csak bosszantó puszik sorozata. Ha sikerült az utolsó gombig elérnie akkor gyorsan hátraengedi a félvér vállán majd ha az egy kicsit is segít még az útból is elhúzza az inget mert nem örülne ha reggelre kapcarongynak sem használhatná a férfi.
Kezei ismét kalandra indulnak a már lemeztelenített felsőtesten. Ideje mint a tenger hisz még csak alig múlt éjfél és elf lévén szereti mindennek megadni a módját. A gyengéd ölelések, csókok helyét lassan átveszi a követelőző vad játék majd egy adott pillanatban Ale segítségével ő maga is megszabadul a felsőruhájától majd elnyúlik végig a szalmán.*
// Reggel //
* Elégedett mosollyal az arcán ébred és ha a félvér még nem lépett ki a sátorból akkor ugyanezzel a mosollyal és egy kedves csók után fel is ül.*
- Brr, kutya hideg tud lenni itt reggel. *húzza maga felé az irhát kitakarva Alet már ha rá nem feküdt egy csücskére.*
- Mindjárt bemelegítem a sátrunkat újra. *vacogja és ha tudja meztelen teste köré tekeri az irhát. Ez van ez elfek ritka önző lények, viszont a varázslat mindjárt megfogan így pár pillanatnál többet nem kell vacogjanak.*
- Most biztos jó hideg a megmaradt borod. *jegyzi meg mielőtt ismét felmelegedne a lőre a varázslat hatására.*
- Mára milyen terveid vannak? *kérdezi még miközben egyszerű és egyben tökéletes meztelenségében felemelkedik a hevenyészett ágyról, az irhát a férfi felé hajítva majd az éjszaka széthajigált ruhái után nézzen.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
* Ha megkérdezné Ewatól akkor a nő megmondaná, hogy eredetileg sem volt egy nagy élmény a savanyú bár hideg fehérbor, de nem teszi meg és talán jobb is így. Ráérnek később foglalkozni a koszt minőségével, most érdekesebb dolgot talált az fél-elf személyében kinek mihelyt üresen marad a keze Ewa azon mód gyengéden átöleli. Az irha ami eddig melegítette a hátát hátra lecsúszik mögé kezei pedig játékos fürgeséggel siklanak vissza a fél-elf inge alá érintve, simogatva a bőrét. A csókok amiket váltanak gyengédek, csak ha érzékenyebb helyre téved Aletai keze akkor lesz a csókja vadabb, sőt ha nem szimpatikus az érintés még akár harapásra is félrekapja a fejét, hogy a férfi nyakát támadhassa.
Mintha legalábbis gondolatolvasó volna, pedig hát ezzel a tehetséggel még nem bír, kezdi el kigombolni a félvér ingét óvatosan egyesével mindig egy egy apró csókot lehelve épp hogy érintőlegesen az ajkára. Nem, ez most nem csók inkább csak bosszantó puszik sorozata. Ha sikerült az utolsó gombig elérnie akkor gyorsan hátraengedi a félvér vállán majd ha az egy kicsit is segít még az útból is elhúzza az inget mert nem örülne ha reggelre kapcarongynak sem használhatná a férfi.
Kezei ismét kalandra indulnak a már lemeztelenített felsőtesten. Ideje mint a tenger hisz még csak alig múlt éjfél és elf lévén szereti mindennek megadni a módját. A gyengéd ölelések, csókok helyét lassan átveszi a követelőző vad játék majd egy adott pillanatban Ale segítségével ő maga is megszabadul a felsőruhájától majd elnyúlik végig a szalmán.*
// Reggel //
* Elégedett mosollyal az arcán ébred és ha a félvér még nem lépett ki a sátorból akkor ugyanezzel a mosollyal és egy kedves csók után fel is ül.*
- Brr, kutya hideg tud lenni itt reggel. *húzza maga felé az irhát kitakarva Alet már ha rá nem feküdt egy csücskére.*
- Mindjárt bemelegítem a sátrunkat újra. *vacogja és ha tudja meztelen teste köré tekeri az irhát. Ez van ez elfek ritka önző lények, viszont a varázslat mindjárt megfogan így pár pillanatnál többet nem kell vacogjanak.*
- Most biztos jó hideg a megmaradt borod. *jegyzi meg mielőtt ismét felmelegedne a lőre a varázslat hatására.*
- Mára milyen terveid vannak? *kérdezi még miközben egyszerű és egyben tökéletes meztelenségében felemelkedik a hevenyészett ágyról, az irhát a férfi felé hajítva majd az éjszaka széthajigált ruhái után nézzen.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-06 08:45:40
Üzenet elküldve: 2015-02-06 08:45:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely, sátor majd reggel//
*A törpe nem túl bőbeszédű, bár ezt sejtette, de a rideg valóság így is kiábrándító volt. De legalább megvan az áhított parázsvödör, de a szemtelensége szinte határtalan, így belevalót is kér, mert hát hol csinál most este Ő parazsat? Így csak egy keveset kér, hogy éjszaka ne fagyjon meg a hideg sátorban. Roppant kellemetlen lenne, ha már az első napon lefagyna.*
*Visszatérve sátrába közel az ágyához helyezi a parázstartót, majd a kevés ki holmiját kipakolja és ízlésesen elhelyezi. Fegyvereit megtisztítja, ahogy az szokása már hosszú évek óta. Nem engedheti, hogy a fegyverei a legrosszabb pillanatba hagyják cserben a gondatlansága miatt. Miután végzett az esti rutinjával levetkőzik és kellemes elterül a földre leterített matracra. Még átgondolj a napközben történteket, megpróbálva levonni a tanulságot, ha van, ha nincs, akkor is jó átrágnia magát a másnapi teendőin.*
*Másnap reggel kialudtan ébredt fel, bár nem szívlelheti a reggeleket. Kikelve az ágyból kissé megborzong a hidegtől. Hiába az egyedi fűtés a sátrában, reggelre kihűlt a sátor és a parázsvödör is. Felveszi a nadrágját és félmeztelenül kimegy a sátrából, kezében a szablyájával. Kihúzza azt a hüvelyéből és elkezd vívni, persze az ellenfél kitalált és nem létezik, de önnönmagát sem kívánja elhanyagolni. Az árnyákvívásban az a legjobb, hogy az ellenfél legyen bármennyire is remek vívó, mindig veszít. Majd keres egy vödröt és vizet, amivel azt megtöltheti és megtisztálkodik a hideg vízben. Visszatérve a sátrába elindul reggelizni az előző nap említett Heidi nevű hölgy által üzemeltetett helyre.*
*A törpe nem túl bőbeszédű, bár ezt sejtette, de a rideg valóság így is kiábrándító volt. De legalább megvan az áhított parázsvödör, de a szemtelensége szinte határtalan, így belevalót is kér, mert hát hol csinál most este Ő parazsat? Így csak egy keveset kér, hogy éjszaka ne fagyjon meg a hideg sátorban. Roppant kellemetlen lenne, ha már az első napon lefagyna.*
*Visszatérve sátrába közel az ágyához helyezi a parázstartót, majd a kevés ki holmiját kipakolja és ízlésesen elhelyezi. Fegyvereit megtisztítja, ahogy az szokása már hosszú évek óta. Nem engedheti, hogy a fegyverei a legrosszabb pillanatba hagyják cserben a gondatlansága miatt. Miután végzett az esti rutinjával levetkőzik és kellemes elterül a földre leterített matracra. Még átgondolj a napközben történteket, megpróbálva levonni a tanulságot, ha van, ha nincs, akkor is jó átrágnia magát a másnapi teendőin.*
*Másnap reggel kialudtan ébredt fel, bár nem szívlelheti a reggeleket. Kikelve az ágyból kissé megborzong a hidegtől. Hiába az egyedi fűtés a sátrában, reggelre kihűlt a sátor és a parázsvödör is. Felveszi a nadrágját és félmeztelenül kimegy a sátrából, kezében a szablyájával. Kihúzza azt a hüvelyéből és elkezd vívni, persze az ellenfél kitalált és nem létezik, de önnönmagát sem kívánja elhanyagolni. Az árnyákvívásban az a legjobb, hogy az ellenfél legyen bármennyire is remek vívó, mindig veszít. Majd keres egy vödröt és vizet, amivel azt megtöltheti és megtisztálkodik a hideg vízben. Visszatérve a sátrába elindul reggelizni az előző nap említett Heidi nevű hölgy által üzemeltetett helyre.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:54:14
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kovácsműhely//
*Szellemek segítsenek, elszabadultak az intelligenciapontok. Kész szerencse, hogy nem látta, ahogy öccsét bántalmazták a... a... hát, talán a saját ostobasága, de az ellen bátya sem tehet. Értetlenül mered a tesóra, amint az észreveszi.*
- Itt vagyok, ni. Nem látsz? *Meglengeti a karjait, hogy a körülbelül három-négy méterre lévő tesója észrevegye. Tekintve, hogy óriásunk is e méreteket közelíti, nem lesz kihívás észrevenni.*
- Nyugi. Nem birkózni. Bunkózunk. Te... hát engedj már! *Próbálná eltartani magától az öccsét, de nem egyszerű. Nincs is sikere, szoros ölelésbe vonják, vergődik benne. Levegőhiány miatt vörösödik a feje vagy lehet, hogy dühösödik. Ha utóbbi, akkor építhetik újra a műhelyt.*
- Ettem kecske. Örültem én is. *Válaszolja öccsének, mert biza értette. Hősünk elment hegyi kecskére vadászni, mert az zamatosabb, mint a dombi. Csak baromi messze vannak a hegyek és elfelejtett szólni, hogy éhes. Elvigyorodik, mert eszébe jut, hogy milyen finom volt a kecskéje.*
- Én elbírom! Téged is! Mutassam?! *Csillan a szeme, kihívás! Bár milyen silány kihívás... na, a főnit vállra kapni és körbehordozni a vidéken, az derekasabb feladat. Összedörzsöli a két tenyerét, úgy méregeti a fickót.*
- Segíteni? Segítek. Keresünk jó nőt a bokrokban. Hozni egy tucat, meglásd! *Bólogat, a hirtelen jött szavak megzavarják a készülődésben. Szívesen segít, rögvest dekódolja a feladatot. Első részét átugorja, mert sokkal égetőbbnek tűnik az a probléma, hogy kevés a jó nő a bokrokban. Hisz ha nem így lenne, minek figyelmeztetné külön az öccsét? Na ugye.*
- Gyere, keresni neked is jó nőt. *Mutat az elkámpicsorodott lányra, nem tudja, hogy Akheel baja egészen más természetű. Meg hogy nem is most fakadt ki, hanem még az érmecsere közben. Sebaj, a lényeg, hogy óriásunk megjegyezte a dolgot és azon van, hogy felvidítsa a mókás lányt. Ha pedig az kell neki, mint Rolkónak - márpedig Rolkónak egy jó nője van - akkor keresnek neki is egyet.*
*Szellemek segítsenek, elszabadultak az intelligenciapontok. Kész szerencse, hogy nem látta, ahogy öccsét bántalmazták a... a... hát, talán a saját ostobasága, de az ellen bátya sem tehet. Értetlenül mered a tesóra, amint az észreveszi.*
- Itt vagyok, ni. Nem látsz? *Meglengeti a karjait, hogy a körülbelül három-négy méterre lévő tesója észrevegye. Tekintve, hogy óriásunk is e méreteket közelíti, nem lesz kihívás észrevenni.*
- Nyugi. Nem birkózni. Bunkózunk. Te... hát engedj már! *Próbálná eltartani magától az öccsét, de nem egyszerű. Nincs is sikere, szoros ölelésbe vonják, vergődik benne. Levegőhiány miatt vörösödik a feje vagy lehet, hogy dühösödik. Ha utóbbi, akkor építhetik újra a műhelyt.*
- Ettem kecske. Örültem én is. *Válaszolja öccsének, mert biza értette. Hősünk elment hegyi kecskére vadászni, mert az zamatosabb, mint a dombi. Csak baromi messze vannak a hegyek és elfelejtett szólni, hogy éhes. Elvigyorodik, mert eszébe jut, hogy milyen finom volt a kecskéje.*
- Én elbírom! Téged is! Mutassam?! *Csillan a szeme, kihívás! Bár milyen silány kihívás... na, a főnit vállra kapni és körbehordozni a vidéken, az derekasabb feladat. Összedörzsöli a két tenyerét, úgy méregeti a fickót.*
- Segíteni? Segítek. Keresünk jó nőt a bokrokban. Hozni egy tucat, meglásd! *Bólogat, a hirtelen jött szavak megzavarják a készülődésben. Szívesen segít, rögvest dekódolja a feladatot. Első részét átugorja, mert sokkal égetőbbnek tűnik az a probléma, hogy kevés a jó nő a bokrokban. Hisz ha nem így lenne, minek figyelmeztetné külön az öccsét? Na ugye.*
- Gyere, keresni neked is jó nőt. *Mutat az elkámpicsorodott lányra, nem tudja, hogy Akheel baja egészen más természetű. Meg hogy nem is most fakadt ki, hanem még az érmecsere közben. Sebaj, a lényeg, hogy óriásunk megjegyezte a dolgot és azon van, hogy felvidítsa a mókás lányt. Ha pedig az kell neki, mint Rolkónak - márpedig Rolkónak egy jó nője van - akkor keresnek neki is egyet.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:13:53
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:13:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Kicsiny csapatának nagylelkűbb része gyakorlatilag elborítja őt és Hrothgaart megtakarított kis pénzecskéjével.*
- Jaj, gyerekek. *rázza meg a fejét vigyorogva, majd megsimogatja Akheel vörös üstökét.*
- Krumkó, hejj! *a másik óriás, Rolkó agresszívebb és valamivel okosabb bátyja is megérkezik. Mivel Krumkó valamivel okosabb öccsénél, ezért már tudja, mire lehet használni a pénzt. Mivel pedig nem sokkal okosabb egy penészgombánál, ami egy öreg sajton nőtt, ezért megkeresni már nem tudja rendesen, így tizenhat petákkal árválkodik a többiek vagyona mellett.*
- Ezeket akkor a törzs elfogadja tőletek, Wiegar testvérek. Cserébe kaptok bunkót és más fegyvert a törzstől. Vagy a baltámat, már ha elbírjátok! *viccelődik, mert még a hosszú nyelű balta is szinte gyerekjátéknak tűnik majd az óriások kezében. De majd a törpe áthangszereli, új nyéllel, szélesített fejjel látja el, vagy valami.*
*De ha már itt van a két óriás, Kagan megragadja az alkalmat és a vállukat.*
- Fiúk, jó hogy itt vagytok. Segítsetek Azilnak, az Ácsnak, építeni házat. Törpének, embernek óriásnak. Chiari, Niana, Morwon is segít, hamarosan jönnek! Ti is segítsetek nekik, hajrá! És Rolkó, te meg törődj Nianával, te nagy mamlasz, mert ilyen jó nőt nem találsz minden bokorban! *veregeti hátba az óriásokat, majd megadja nekik a kezdő lökést.*
*Visszafordulva látja, hogy Hrothgaar is visszaér. A korábbi válaszát jól megrágja magában, de azért biccent az emberkovácsnak.*
- A Szellemek hoztak közénk, Dhaven Korr. Kagan Thargodar vagyok. *ám érdeklődése hamar a fegyverre terelődik. Zsákmányfegyver ez, ilyen kardot egyelőre nem tudnak gyártani Amon Ruadh Kovácsműhelyében.*
- Szép. Látom kissé felújítottad, és elláttad törzsünk jeleivel. *a Thargodarok klánjának jelképei és Kagan sigulja már ott virít a kard markolatán és finoman a pengébe maratva.*
- A baltámra és az íjamra gondod legyen, Hrothgaar. *inti még a törpét. Mellette Rolkó bömbölni kezd, ami egyébként elég gyakori nála, így Kagannak egyre inkább mehetnékje kezd lenni. Akheel pedig... Akheel.*
- Tényleg? Na gyere, veszek neked üvegcsét. *már tudja is, mit fog csinálni. A lányba kár lenne bármilyen bájital, ezért valószínűleg kap valami színezett, ízesített vizet.*
~ Vagy egy okosítót ő is. Érdekes élmény lehet egy eszes, rafinált Akheellal szemben állni. ~ *vagy életveszélyes, lévén a lány így is nagyszerű gyilkos és vadász.*
- Kitartás, Hrothgaar! *int még hátra, majd újdonnan szerzett kardjával távozik.*
*Kicsiny csapatának nagylelkűbb része gyakorlatilag elborítja őt és Hrothgaart megtakarított kis pénzecskéjével.*
- Jaj, gyerekek. *rázza meg a fejét vigyorogva, majd megsimogatja Akheel vörös üstökét.*
- Krumkó, hejj! *a másik óriás, Rolkó agresszívebb és valamivel okosabb bátyja is megérkezik. Mivel Krumkó valamivel okosabb öccsénél, ezért már tudja, mire lehet használni a pénzt. Mivel pedig nem sokkal okosabb egy penészgombánál, ami egy öreg sajton nőtt, ezért megkeresni már nem tudja rendesen, így tizenhat petákkal árválkodik a többiek vagyona mellett.*
- Ezeket akkor a törzs elfogadja tőletek, Wiegar testvérek. Cserébe kaptok bunkót és más fegyvert a törzstől. Vagy a baltámat, már ha elbírjátok! *viccelődik, mert még a hosszú nyelű balta is szinte gyerekjátéknak tűnik majd az óriások kezében. De majd a törpe áthangszereli, új nyéllel, szélesített fejjel látja el, vagy valami.*
*De ha már itt van a két óriás, Kagan megragadja az alkalmat és a vállukat.*
- Fiúk, jó hogy itt vagytok. Segítsetek Azilnak, az Ácsnak, építeni házat. Törpének, embernek óriásnak. Chiari, Niana, Morwon is segít, hamarosan jönnek! Ti is segítsetek nekik, hajrá! És Rolkó, te meg törődj Nianával, te nagy mamlasz, mert ilyen jó nőt nem találsz minden bokorban! *veregeti hátba az óriásokat, majd megadja nekik a kezdő lökést.*
*Visszafordulva látja, hogy Hrothgaar is visszaér. A korábbi válaszát jól megrágja magában, de azért biccent az emberkovácsnak.*
- A Szellemek hoztak közénk, Dhaven Korr. Kagan Thargodar vagyok. *ám érdeklődése hamar a fegyverre terelődik. Zsákmányfegyver ez, ilyen kardot egyelőre nem tudnak gyártani Amon Ruadh Kovácsműhelyében.*
- Szép. Látom kissé felújítottad, és elláttad törzsünk jeleivel. *a Thargodarok klánjának jelképei és Kagan sigulja már ott virít a kard markolatán és finoman a pengébe maratva.*
- A baltámra és az íjamra gondod legyen, Hrothgaar. *inti még a törpét. Mellette Rolkó bömbölni kezd, ami egyébként elég gyakori nála, így Kagannak egyre inkább mehetnékje kezd lenni. Akheel pedig... Akheel.*
- Tényleg? Na gyere, veszek neked üvegcsét. *már tudja is, mit fog csinálni. A lányba kár lenne bármilyen bájital, ezért valószínűleg kap valami színezett, ízesített vizet.*
~ Vagy egy okosítót ő is. Érdekes élmény lehet egy eszes, rafinált Akheellal szemben állni. ~ *vagy életveszélyes, lévén a lány így is nagyszerű gyilkos és vadász.*
- Kitartás, Hrothgaar! *int még hátra, majd újdonnan szerzett kardjával távozik.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:08:52
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:08:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Hrothgaar lemeózza a keresztvasat, hümmög párat, aztán rábólint a dologra. Helyes, Dhavennek nem is kell több, ő is pontosan tudta, hogy a keresztvas minden részletében kielégítő lesz a vevő számára, mert pontosan olyan, amilyet kért, s tökéletesen fekszik a pengére is, nem lötyög. Végső soron nem vágyik ő ennél komolyabb elismerésre, mint amit a törp az imént odavetett neki. Nem azért van itt, hanem, hogy dolgozzon.
Amíg várja, hogy kezelhető hőmérsékletűre hűljön a markolatgomb, hirtelen nagyon sok minden történik. Megjelenik egy igen csak megtermett fickó, akit Kagan néven szólít a törp, Dhaven bemutatásra kerül, minek során enyhén meghajol a férfi felé.*
-Dhaven Korr, szolgálatára. *teszi hozzá a törp mondókájához, de ennél többet nem szól, már csak azért sem, mert egy meglehetősen... hát... idióta kinézetű nő (?) libben be, a fején egy lábossal. Innentől Dhaven elveszti a fonalat, s nem is óhajtja azt felvenni, sőt, a műhely legtávolabbi sarkába vonul, miután a vízből kiemeli az öntőformát. Nem óhajt belefolyni a többiek dolgába, mint hogy ahhoz neki semmi köze nincsen. Na szó se róla, azért a két óriás még őt is meglepi, de csak néhány kósza pillantással illeti őket.
~Há' itt aztán mindenféle népség megfordul, annyi szent...~ gondolja kissé elmélázva a helyzeten. A szóban forgó zsákmányolt kardra is vet pár szakértő módon mustráló pillantást, de aztán visszatér a munkájához.
Az asztalra helyezi az öntőformát, majd leteszi a fogót, s óvatosan megtapogatja. Mivel úgy ítéli meg, hogy már eléggé lehűlt ahhoz, hogy dolgozzon vele, felkap egy kalapácsot, s egy kisebb vésőt, amivel nekiáll, és rendkívüli óvatossággal elkezdi a markolatgombról lekopogtatni az öntőformát. Ilyenkor megszűnik számára minden, csak arra koncentrál, amit éppen csinál, mivel ilyenkor elég egy rossz mozdulat, s az egész napi munkája vész kárba, azt pedig nem akarja. Egyrészt rendkívül kínos volna a törp előtt, másfelől pedig Dhaven semmit nem utál jobban, mint kétszer fáradni.
Halkan fütyörészik, miközben kopácsolja le a forgácsolódó anyagot. Lassú, aprólékos munka ez, s kisvártatva a kovács homlokán kiütközik a verejték, mely egyszerre tudható be a megfeszített koncentrációnak, na meg a kohó melegének is.
Végül aztán, hosszú-hosszú idő után a kezébe foghatja a bikafejet formáló markolatgombot. Na persze lehet, hogy csak neki tűnt ilyen soknak az eltelt idő, de igen elfáradt a művelet során. Pontosan olyan a bikafej, amilyennek lerajzolták. Nem művészi pontossággal követi le egy valódi bika fejét, de azért megjárja, egyértelműen felismerhető, mit formál meg, és a szarvak is szépen íveltek, hegyesek. Nekiáll hát a szurkos bőrrel ezt is vakarászni, na persze jóval körültekintőbben, mint az imént a keresztvasat.*
*Hrothgaar lemeózza a keresztvasat, hümmög párat, aztán rábólint a dologra. Helyes, Dhavennek nem is kell több, ő is pontosan tudta, hogy a keresztvas minden részletében kielégítő lesz a vevő számára, mert pontosan olyan, amilyet kért, s tökéletesen fekszik a pengére is, nem lötyög. Végső soron nem vágyik ő ennél komolyabb elismerésre, mint amit a törp az imént odavetett neki. Nem azért van itt, hanem, hogy dolgozzon.
Amíg várja, hogy kezelhető hőmérsékletűre hűljön a markolatgomb, hirtelen nagyon sok minden történik. Megjelenik egy igen csak megtermett fickó, akit Kagan néven szólít a törp, Dhaven bemutatásra kerül, minek során enyhén meghajol a férfi felé.*
-Dhaven Korr, szolgálatára. *teszi hozzá a törp mondókájához, de ennél többet nem szól, már csak azért sem, mert egy meglehetősen... hát... idióta kinézetű nő (?) libben be, a fején egy lábossal. Innentől Dhaven elveszti a fonalat, s nem is óhajtja azt felvenni, sőt, a műhely legtávolabbi sarkába vonul, miután a vízből kiemeli az öntőformát. Nem óhajt belefolyni a többiek dolgába, mint hogy ahhoz neki semmi köze nincsen. Na szó se róla, azért a két óriás még őt is meglepi, de csak néhány kósza pillantással illeti őket.
~Há' itt aztán mindenféle népség megfordul, annyi szent...~ gondolja kissé elmélázva a helyzeten. A szóban forgó zsákmányolt kardra is vet pár szakértő módon mustráló pillantást, de aztán visszatér a munkájához.
Az asztalra helyezi az öntőformát, majd leteszi a fogót, s óvatosan megtapogatja. Mivel úgy ítéli meg, hogy már eléggé lehűlt ahhoz, hogy dolgozzon vele, felkap egy kalapácsot, s egy kisebb vésőt, amivel nekiáll, és rendkívüli óvatossággal elkezdi a markolatgombról lekopogtatni az öntőformát. Ilyenkor megszűnik számára minden, csak arra koncentrál, amit éppen csinál, mivel ilyenkor elég egy rossz mozdulat, s az egész napi munkája vész kárba, azt pedig nem akarja. Egyrészt rendkívül kínos volna a törp előtt, másfelől pedig Dhaven semmit nem utál jobban, mint kétszer fáradni.
Halkan fütyörészik, miközben kopácsolja le a forgácsolódó anyagot. Lassú, aprólékos munka ez, s kisvártatva a kovács homlokán kiütközik a verejték, mely egyszerre tudható be a megfeszített koncentrációnak, na meg a kohó melegének is.
Végül aztán, hosszú-hosszú idő után a kezébe foghatja a bikafejet formáló markolatgombot. Na persze lehet, hogy csak neki tűnt ilyen soknak az eltelt idő, de igen elfáradt a művelet során. Pontosan olyan a bikafej, amilyennek lerajzolták. Nem művészi pontossággal követi le egy valódi bika fejét, de azért megjárja, egyértelműen felismerhető, mit formál meg, és a szarvak is szépen íveltek, hegyesek. Nekiáll hát a szurkos bőrrel ezt is vakarászni, na persze jóval körültekintőbben, mint az imént a keresztvasat.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:08:04
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:08:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Irigykedve szemléli Rolkó gyűjteményét, mikor Kagan lebiccenti fejéről a bilit, meg Hroti is rákérdez a dologra. Hát teli volt a keze, a szellemekre! Hova tette volna remek kis küblijét? Ott nem hagyhatta! Kint, a sziklák közt, egyedül...
Nagyon praktikus kis találmány, sok mindent lehet csinálni vele attól függően mire van az embernek ingerenciája. Kagan feltételezései annyiban helytállóak, hogy valóban nem levest, esetleg tojást főz benne.
Csöncsörére, édességre költi általában a pénzét. Fegyvert csinál, vagy kap. Páncélt úgyszintén. Ruhákat összelopkod magának, prémet ki tud készíteni, hogy legyen bundája. Nincs szüksége másra, nincs szüksége pénzre. A Dhaven nevű felé érdeklődve pislog párat sárga szemeivel, de egyelőre nem foglalkozik vele különösebben. Van neki itt valamije amin tudásfelmérhet Hroti, de azt mad később előadja. Most sok minden történik.
Még egyszer megpaskolja a ládikát és Hroti elé tolja. Csinálja csak amit szeretne a törpe, Akheel megbízik benne.
Rolko is belerúg valamibe amitől bömbölni kezd, de szerencsére érkezik a felmentősereg egy eget rengető üvöltés után.
Mikor Krumko is megérkezik Rolko aprójával, na hát akkor feladja. Ezzel ő már nem tud versenyezni, látszik is arcán, hogy picit megzuhan.*
-Én is akarok olyat, amilyet Rolkó!
*Kezd bele, mint egy féltékeny kisgyerek.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 22:09:49
*Irigykedve szemléli Rolkó gyűjteményét, mikor Kagan lebiccenti fejéről a bilit, meg Hroti is rákérdez a dologra. Hát teli volt a keze, a szellemekre! Hova tette volna remek kis küblijét? Ott nem hagyhatta! Kint, a sziklák közt, egyedül...
Nagyon praktikus kis találmány, sok mindent lehet csinálni vele attól függően mire van az embernek ingerenciája. Kagan feltételezései annyiban helytállóak, hogy valóban nem levest, esetleg tojást főz benne.
Csöncsörére, édességre költi általában a pénzét. Fegyvert csinál, vagy kap. Páncélt úgyszintén. Ruhákat összelopkod magának, prémet ki tud készíteni, hogy legyen bundája. Nincs szüksége másra, nincs szüksége pénzre. A Dhaven nevű felé érdeklődve pislog párat sárga szemeivel, de egyelőre nem foglalkozik vele különösebben. Van neki itt valamije amin tudásfelmérhet Hroti, de azt mad később előadja. Most sok minden történik.
Még egyszer megpaskolja a ládikát és Hroti elé tolja. Csinálja csak amit szeretne a törpe, Akheel megbízik benne.
Rolko is belerúg valamibe amitől bömbölni kezd, de szerencsére érkezik a felmentősereg egy eget rengető üvöltés után.
Mikor Krumko is megérkezik Rolko aprójával, na hát akkor feladja. Ezzel ő már nem tud versenyezni, látszik is arcán, hogy picit megzuhan.*
-Én is akarok olyat, amilyet Rolkó!
*Kezd bele, mint egy féltékeny kisgyerek.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 22:09:49
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:01:33
Üzenet elküldve: 2015-02-05 22:01:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Igencsak sűrűsödnek az események, és ez sosem kedvez Rolkónak. Ugyanis hajlamos elveszíteni a fonalat, mit talán sosem vett fel egészen. Mindenesetre sikeresen megkönnyebbült némi tehertől az erszény képében. De kap másikat, mikor Akheel ugrándozva veti össze mijük van, s rá talál ugrani amúgy fájós tyúkszemére. A minap a maci is rá talált lépni, és hát még egy óriásnak is fájó pont. Mondhatni Achillesz-sarka. Azt az iszonyatos felbődülést, amit ekkor megereszt. Senki nem teszi zsebre. De inkább a füléhez tapasztja minden jelenlévő kezét.*
-'AAUUUL!
*Bőg az óriás hím, és fél lábon ugrándozni kezd. Hiába magas a kovácsműhely beltere, be találja verni kobakját. Ami szintén kissé sérült, hiszen még alvadt véres a homloka és halántéka környékén, egy jókora dudorral díszelegve. Egyszóval megremeg az építmény, s ő most már fejét is fogja. Nem tudja lábát, vagy fejét fogja inkább. Eltelik egy kis időbe, mire lenyugszik, és az elkövetőt kezdi keresgélni.*
-Merre lenni, Teee?!
*Ekkor téved be egy még akkora hím. Menten el is feledi minden baját, úgy ugrik nyakába, mintha biza kisgyerkőc lenne.*
-Bátyó!
*Nagyon, de nagyon örvend visszatértének. Annyira sok mindent kérdezne, oly sok szó tolul hirtelen arcára, hogy szinte belevöröslik, mert nyelve nem bírja a strapát. Vagy inkább agykapacitását ostromolja. Egyszóval szakállához és üstökéhez színeződik egész feje.*
-Merre eddig örülni nekije!
*Kissé összevissza beszéd sül ki belőle, de sebaj. A fő, hogy újra együtt a család, és mint mindig, fivére őt védi.*
-Lenni másik fönt.
*Legyint és mutogat az erőd felé. Hiszen harci fokosa sátrukban pihen, csak csatabárdját veszítette el a medvével való harcban.*
-Okos? *Mered Kaganra.* Olyatat még sosem mondani Rolkóra.
*És teljesen bebamul már a puszta feltételezéstől is.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 22:07:42
*Igencsak sűrűsödnek az események, és ez sosem kedvez Rolkónak. Ugyanis hajlamos elveszíteni a fonalat, mit talán sosem vett fel egészen. Mindenesetre sikeresen megkönnyebbült némi tehertől az erszény képében. De kap másikat, mikor Akheel ugrándozva veti össze mijük van, s rá talál ugrani amúgy fájós tyúkszemére. A minap a maci is rá talált lépni, és hát még egy óriásnak is fájó pont. Mondhatni Achillesz-sarka. Azt az iszonyatos felbődülést, amit ekkor megereszt. Senki nem teszi zsebre. De inkább a füléhez tapasztja minden jelenlévő kezét.*
-'AAUUUL!
*Bőg az óriás hím, és fél lábon ugrándozni kezd. Hiába magas a kovácsműhely beltere, be találja verni kobakját. Ami szintén kissé sérült, hiszen még alvadt véres a homloka és halántéka környékén, egy jókora dudorral díszelegve. Egyszóval megremeg az építmény, s ő most már fejét is fogja. Nem tudja lábát, vagy fejét fogja inkább. Eltelik egy kis időbe, mire lenyugszik, és az elkövetőt kezdi keresgélni.*
-Merre lenni, Teee?!
*Ekkor téved be egy még akkora hím. Menten el is feledi minden baját, úgy ugrik nyakába, mintha biza kisgyerkőc lenne.*
-Bátyó!
*Nagyon, de nagyon örvend visszatértének. Annyira sok mindent kérdezne, oly sok szó tolul hirtelen arcára, hogy szinte belevöröslik, mert nyelve nem bírja a strapát. Vagy inkább agykapacitását ostromolja. Egyszóval szakállához és üstökéhez színeződik egész feje.*
-Merre eddig örülni nekije!
*Kissé összevissza beszéd sül ki belőle, de sebaj. A fő, hogy újra együtt a család, és mint mindig, fivére őt védi.*
-Lenni másik fönt.
*Legyint és mutogat az erőd felé. Hiszen harci fokosa sátrukban pihen, csak csatabárdját veszítette el a medvével való harcban.*
-Okos? *Mered Kaganra.* Olyatat még sosem mondani Rolkóra.
*És teljesen bebamul már a puszta feltételezéstől is.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 22:07:42
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:36:48
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kovácsműhely//
*Látta.
Tesója összegyűjtött egy csomó csillogó érmét és elrohant vele. Csak kiszórt néhányat a sátrukban, amire Krumko bambán pislogott. Ha olyan szorgosan gyűjtögette, nem fog neki hiányozni ez a pár darab? Biztosan hiányozni fog! Emiatt nem lesz bunkó! Ha még jól emlékszik, bunkót akart venni. Nagy nehezen összeszedegeti a kis érméket, aztán öccse után rohan, egyenest a műhelybe.*
- Hé! Hé!!! Hé. *Fellelkesülve kiáltja, lóbálva a kezeit. Öles lépteinek köszönhetően még azelőtt megérkezett, hogy igazán belelendülhetett volna, így már csak állva produkálja magát.
Míg rá nem jön, hogy már nem sietnek sehova sem a többiek. Félúton, a levegőben megállítja a karjait és a bennlévőkre mered.*
- Hallom, Rolkó akar bunkó. Nincs nekije. *Mondja, lassan tagolva és drámaian leereszti a karjait, a hatás kedvéért. Megcsóválja a fejét, mintha igen súlyos tragédia lenne, hogy nincsen bunkója. Ezt nem hagyhatja.*
- Nem kapni bunkó, nincs érme. Itt érme, adni neki bunkó! *Hirtelen vágja ki a folytatást, szinte kirobban belőle a logikai eszmefuttatás. Biztos nagyon feszítette belülről, azért lett ennyire izgága.
MajdKagan Thargodarszámára átnyújt16aranyat.
Várja, hogy a főnök elé vetett mancsából kiemeljék a piciny, összeizzadt érméket. Összehúzott szemöldöke alól pedig szúrós pillantásokat vet a bennlévőkre, hogy vajon akkor most már Rolkó bunkó lesz-e.*
*Látta.
Tesója összegyűjtött egy csomó csillogó érmét és elrohant vele. Csak kiszórt néhányat a sátrukban, amire Krumko bambán pislogott. Ha olyan szorgosan gyűjtögette, nem fog neki hiányozni ez a pár darab? Biztosan hiányozni fog! Emiatt nem lesz bunkó! Ha még jól emlékszik, bunkót akart venni. Nagy nehezen összeszedegeti a kis érméket, aztán öccse után rohan, egyenest a műhelybe.*
- Hé! Hé!!! Hé. *Fellelkesülve kiáltja, lóbálva a kezeit. Öles lépteinek köszönhetően még azelőtt megérkezett, hogy igazán belelendülhetett volna, így már csak állva produkálja magát.
Míg rá nem jön, hogy már nem sietnek sehova sem a többiek. Félúton, a levegőben megállítja a karjait és a bennlévőkre mered.*
- Hallom, Rolkó akar bunkó. Nincs nekije. *Mondja, lassan tagolva és drámaian leereszti a karjait, a hatás kedvéért. Megcsóválja a fejét, mintha igen súlyos tragédia lenne, hogy nincsen bunkója. Ezt nem hagyhatja.*
- Nem kapni bunkó, nincs érme. Itt érme, adni neki bunkó! *Hirtelen vágja ki a folytatást, szinte kirobban belőle a logikai eszmefuttatás. Biztos nagyon feszítette belülről, azért lett ennyire izgága.
MajdKagan Thargodarszámára átnyújt16aranyat.
Várja, hogy a főnök elé vetett mancsából kiemeljék a piciny, összeizzadt érméket. Összehúzott szemöldöke alól pedig szúrós pillantásokat vet a bennlévőkre, hogy vajon akkor most már Rolkó bunkó lesz-e.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:25:13
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:25:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Amon Ruadh kovácsműhelye mióta megépült nem ismeri a nyugalmat és a csendet. Napközben a munkálkodás zajai és neszei, éjszaka az aktuális tűz-őr horkolása telíti meg. Most is, alig-alig kelt fel az új nap, Hrothgaam már benn munkálkodik és nem is egyedül. Éppen a nagyobbik fenőkővel dolgozik a kard élén, amikor Dhaven újfent mellé lép. A törpe kiveszi kezéből a keresztvasat és pár pillanatig merően mustrálja. Pár halk hümmentés, kicsi forgatás jobbról-balról, végül pedig újra felpróbálja a penge alá.*
- Nagyszerű. Ez kész. Csináld a markolatgombot...
*Ennyit az ellenőrzésről, és már folytatja is félbehagyott munkáját. Majdhogynem vallásos áhítattal öli bele magát az élezésbe. Kisebb, finomabb fenőkő kerül elő, hogy még pontosabb munka készülhessen. Nem tudja mennyi idő telhetett el, úgy belemerült a munkába, ám valamit nem hagyhat figyelmen kívül.*
- Kagan... reggelt.
*Üdvözli a vezért év felkel helyéről, félreteszi a pengét és a fenőköveket egy időre. Van, ami nem tűr halasztást...*
- Ő itt Dhaven. Nemrég érkezett. Kovács. *tőmondatok, csak a lényegi információkkal* Felmérem a tudását.
*Válla fölött hátratekint, mit reagál a férfi minderre, de Kagan másfelé tereli figyelmét.*
- Igen, előkészítettem...
*Azzal hátat fordít Thargarod és Amon Ruadh hadurának és bebattyog a műhely belsejébe. Masszív, fémpántokkal erősített láda felé hajol és kulcs kattanása hallatszik, ahogy Hrothgaar nyitja a láda zárszerkezetét. Egy textilbe burkolt nagy csomag lát napvilágot, és máris csukódik a láda, Hrothgaar pedig Kagan elé lép vele.*
-Tessék. A zsákmányolt kard.
*Ám kis híján kiejti kezéből, mikor meglátja Akheel-t. Felhőtlen nevetés készül előtörni belőle, de sikerül visszafojtania.*
- Mi van a fejeden te lány?
*Vigyorodik el és a legváratlanabb pillanatban a föld is remegni kezd. Megérkezett egy óriás.*
- Rolkó! Mi ez itt, valami nagytanács?
*Az események felgyorsulnak, Hrothgaar ide-oda kapkodja a fejét a forgatagban: pénzesládák, aranytallérok, balták, küblik, bukósbotok...*
- Ááálljatok le!
*Ha mindenki elcsendesedett, átveszi a szót.*
-Kagan, a kard. *nyújtja a vezér felé* Akheel, köszönöm, a műhely fejlesztésére fogom fordítani. *biccent tisztelettudóan a lány felé* Rolko. Ha nem vészesen sürgős, és tudsz várni, rittyentek neked fegyvert.
*"Rittyentek", mintha az egyik percről a másikra menne, de Hrothgaar most nem ezen agyal. Remélhetőleg csillapodnak a kedélyek odabenn, mielőtt rájuk dől az egész a nagy hangorkánban.*
*Amon Ruadh kovácsműhelye mióta megépült nem ismeri a nyugalmat és a csendet. Napközben a munkálkodás zajai és neszei, éjszaka az aktuális tűz-őr horkolása telíti meg. Most is, alig-alig kelt fel az új nap, Hrothgaam már benn munkálkodik és nem is egyedül. Éppen a nagyobbik fenőkővel dolgozik a kard élén, amikor Dhaven újfent mellé lép. A törpe kiveszi kezéből a keresztvasat és pár pillanatig merően mustrálja. Pár halk hümmentés, kicsi forgatás jobbról-balról, végül pedig újra felpróbálja a penge alá.*
- Nagyszerű. Ez kész. Csináld a markolatgombot...
*Ennyit az ellenőrzésről, és már folytatja is félbehagyott munkáját. Majdhogynem vallásos áhítattal öli bele magát az élezésbe. Kisebb, finomabb fenőkő kerül elő, hogy még pontosabb munka készülhessen. Nem tudja mennyi idő telhetett el, úgy belemerült a munkába, ám valamit nem hagyhat figyelmen kívül.*
- Kagan... reggelt.
*Üdvözli a vezért év felkel helyéről, félreteszi a pengét és a fenőköveket egy időre. Van, ami nem tűr halasztást...*
- Ő itt Dhaven. Nemrég érkezett. Kovács. *tőmondatok, csak a lényegi információkkal* Felmérem a tudását.
*Válla fölött hátratekint, mit reagál a férfi minderre, de Kagan másfelé tereli figyelmét.*
- Igen, előkészítettem...
*Azzal hátat fordít Thargarod és Amon Ruadh hadurának és bebattyog a műhely belsejébe. Masszív, fémpántokkal erősített láda felé hajol és kulcs kattanása hallatszik, ahogy Hrothgaar nyitja a láda zárszerkezetét. Egy textilbe burkolt nagy csomag lát napvilágot, és máris csukódik a láda, Hrothgaar pedig Kagan elé lép vele.*
-Tessék. A zsákmányolt kard.
*Ám kis híján kiejti kezéből, mikor meglátja Akheel-t. Felhőtlen nevetés készül előtörni belőle, de sikerül visszafojtania.*
- Mi van a fejeden te lány?
*Vigyorodik el és a legváratlanabb pillanatban a föld is remegni kezd. Megérkezett egy óriás.*
- Rolkó! Mi ez itt, valami nagytanács?
*Az események felgyorsulnak, Hrothgaar ide-oda kapkodja a fejét a forgatagban: pénzesládák, aranytallérok, balták, küblik, bukósbotok...*
- Ááálljatok le!
*Ha mindenki elcsendesedett, átveszi a szót.*
-Kagan, a kard. *nyújtja a vezér felé* Akheel, köszönöm, a műhely fejlesztésére fogom fordítani. *biccent tisztelettudóan a lány felé* Rolko. Ha nem vészesen sürgős, és tudsz várni, rittyentek neked fegyvert.
*"Rittyentek", mintha az egyik percről a másikra menne, de Hrothgaar most nem ezen agyal. Remélhetőleg csillapodnak a kedélyek odabenn, mielőtt rájuk dől az egész a nagy hangorkánban.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:50
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*A kezdődő paranoid érdeklődését és parancsolgatási kezdeményét elsőnek Akheel, majd Rolkó zavarja meg. Még Kagan sem tagadhatja, hogy az egy négyzetméterre jutó intelligenciapont most némileg visszaesik, de amit a két delikvens nem ér fel ésszel, azt pótolja szívvel. Nem is akármilyennel.*
- Akheel... ne már. Vedd le azt a fejedről azt a lábast. *dünnyögi a lánynak, ugyanis van egy sanda gyanúja, hogy bizony abba nem leves szokott főni.*
- Ejnye. *azt el sem tudja képzelni, mire kellhet a lánynak az a pénz.*
~ Csöncsörére, mi másra. ~ *vigyorodik el magában, miközben a fegyverét várja a törpétől.*
*Az óriás már más tészta. Főleg miattuk ilyen magas és szellős a kovácsműhely, és így Rolkó is befér, mondandójával együtt.*
- Aj. Hát akkor csináltatunk neked új bunkós, mit szólsz? *mosolyog a jólelkű melákra; Kagan az óriások hűségét és egyenességét többre becsüli, mint a sötételfek fondorlatát.*
- Ez több is lesz, mint elég. *pillant rá a kész vagyonra, amit az óriás eléjük borít.*
~ Minek adtam neki akkor pénzt. ~ *sóhajt magában, aztán megveregeti az óriás oldalát.*
- Majd megoldjuk, hogy legyen kis üvegcsét. Amitől okos leszel és sármos! *mert erő-főzetet nem szabad adni Rolkónak: kiemeli az erődöt és beleejti neki itt a folyóba!*
- Annak Niana is örülni fog. Na, Hroth, hozd már azt a kardot! *fordul végül a törpe felé, eltéve az óriás pénzét. Jó lesz majd a kincstára: a meláknak meg a törpe csinál egy új vasalt bunkót vagy buzogányt.*
- És valamit csinálj Rolkónak, ne maradjon fegyver nélkül!
*A kezdődő paranoid érdeklődését és parancsolgatási kezdeményét elsőnek Akheel, majd Rolkó zavarja meg. Még Kagan sem tagadhatja, hogy az egy négyzetméterre jutó intelligenciapont most némileg visszaesik, de amit a két delikvens nem ér fel ésszel, azt pótolja szívvel. Nem is akármilyennel.*
- Akheel... ne már. Vedd le azt a fejedről azt a lábast. *dünnyögi a lánynak, ugyanis van egy sanda gyanúja, hogy bizony abba nem leves szokott főni.*
- Ejnye. *azt el sem tudja képzelni, mire kellhet a lánynak az a pénz.*
~ Csöncsörére, mi másra. ~ *vigyorodik el magában, miközben a fegyverét várja a törpétől.*
*Az óriás már más tészta. Főleg miattuk ilyen magas és szellős a kovácsműhely, és így Rolkó is befér, mondandójával együtt.*
- Aj. Hát akkor csináltatunk neked új bunkós, mit szólsz? *mosolyog a jólelkű melákra; Kagan az óriások hűségét és egyenességét többre becsüli, mint a sötételfek fondorlatát.*
- Ez több is lesz, mint elég. *pillant rá a kész vagyonra, amit az óriás eléjük borít.*
~ Minek adtam neki akkor pénzt. ~ *sóhajt magában, aztán megveregeti az óriás oldalát.*
- Majd megoldjuk, hogy legyen kis üvegcsét. Amitől okos leszel és sármos! *mert erő-főzetet nem szabad adni Rolkónak: kiemeli az erődöt és beleejti neki itt a folyóba!*
- Annak Niana is örülni fog. Na, Hroth, hozd már azt a kardot! *fordul végül a törpe felé, eltéve az óriás pénzét. Jó lesz majd a kincstára: a meláknak meg a törpe csinál egy új vasalt bunkót vagy buzogányt.*
- És valamit csinálj Rolkónak, ne maradjon fegyver nélkül!
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:49
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
*Mélyen belekotor még zsebeibe és a maradék70 aranyat Kagan Thargodar és Hroti elé pakolja a láda tetejére. Rolko példáján felbuzdulva. Nem úgy van az, hogy meg sem próbálja fölülmúlni az óriást, mikor ez az ő rendkívül elmés ötlete volt. Hiába akarja utánozni a melák, nem fogja magát olcsón adni. Egy csomó nyaklánca meg ékköve is van ám amiket most kapott Waldrantól, de azért azokat nem szívesen tenné bele a közösbe. Még is csak ő kapta! Meg Hroti is maximum belefonhatja őket a szakállába, azzal meg nem lennének sokkal beljebb.
Irigykedve pislog Rolkó cumójára, majd saját kis ládájára, majd megint az óriáséra és vissza az övére.*
*Mélyen belekotor még zsebeibe és a maradék70 aranyat Kagan Thargodar és Hroti elé pakolja a láda tetejére.
Rolko példáján felbuzdulva. Nem úgy van az, hogy meg sem próbálja fölülmúlni az óriást, mikor ez az ő rendkívül elmés ötlete volt. Hiába akarja utánozni a melák, nem fogja magát olcsón adni. Egy csomó nyaklánca meg ékköve is van ám amiket most kapott Waldrantól, de azért azokat nem szívesen tenné bele a közösbe. Még is csak ő kapta! Meg Hroti is maximum belefonhatja őket a szakállába, azzal meg nem lennének sokkal beljebb.Irigykedve pislog Rolkó cumójára, majd saját kis ládájára, majd megint az óriáséra és vissza az övére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595