Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 493 (9841. - 9860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9860. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-09 18:25:30
Üzenet elküldve: 2018-06-09 18:25:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Somolyogva bólint Tepis kérdésére, majd egyetértően, kissé elgondolkodón további szavai hallatán.*
- Ha meglátod, miképp is tartják őket fogva, te is érteni fogod, miért igyekeznek mindenkit megölni, aki a közelükbe merészkedik. Vad teremtményekkel így bánni… *Ráncolja bosszúsan homlokát, s ugyan tudná még folytatni a morgolódást, inkább elengedi a témát. Tervei szerint hamarosan úgyis orvosolni fogják ezt a tarthatatlan állapotot, addig pedig teljesen felesleges tovább idegesítenie vele magát.
Megkönnyebbült pillantással nyugtázza, hogy Tepis nem nagyon tétovázik a darabolást illetően. Annak ellenére, hogy elmondása szerint még nem nagyon csinált hasonlót, egészen kezébe valónak tűnnek a hentes eszközök.*
- Egyszer az ilyesmit is meg kell szokni… *Viszonozza a nő pillantását még mindig kicsit bátortalanul, majd nagyot sóhajtva a tetemre pillant. Egyszerre gyomorforgató és érdekes látvány, ami elé tárul; csontok, izmok, inak, erek és szervek, amik egykor (nem is olyan régen) még egy élőt szolgáltak, akarat tartozott hozzájuk, ma viszont már csak egyszerű éteknek számítanak. Igazából nem is az zavarja legjobban, amit lát – sokkal inkább a szakadó, törő szövet és csont hangja az, amitől kirázza a hideg. De kibírja. Összeszorított szájjal, kicsit hunyorogva, de nem fordul el azért sem.
Tepis halk imája valamennyire őt is megnyugtatja. Persze nem érti, de szinte biztos benne, hogy valamiféle fohász lehet az ökör lelkéért. *
- Nem hiszek a sorsban és az előre megírt feladatokban. *Válaszolja könnyedén, mindenféle negatív érzelem nélkül, egyszerűen csak kijelentve a dolgot.* Ahogy én látom, a természet nem ítélkezik bűnről és jótéteményről sem… Sokkal inkább egy körforgás, amiben a gyenge alulmarad, az erős pedig alkalmazkodik, sokasodik és idővel még erősebb lesz. Mint egy örökös verseny… de persze nem tudhatom, mi az igazság. *Teszi hozzá ábrándos képpel. Milyen jó is lenne bizonyosnak lenni abban, hogyan működik az őket körülvevő világ.*
*Somolyogva bólint Tepis kérdésére, majd egyetértően, kissé elgondolkodón további szavai hallatán.*
- Ha meglátod, miképp is tartják őket fogva, te is érteni fogod, miért igyekeznek mindenkit megölni, aki a közelükbe merészkedik. Vad teremtményekkel így bánni… *Ráncolja bosszúsan homlokát, s ugyan tudná még folytatni a morgolódást, inkább elengedi a témát. Tervei szerint hamarosan úgyis orvosolni fogják ezt a tarthatatlan állapotot, addig pedig teljesen felesleges tovább idegesítenie vele magát.
Megkönnyebbült pillantással nyugtázza, hogy Tepis nem nagyon tétovázik a darabolást illetően. Annak ellenére, hogy elmondása szerint még nem nagyon csinált hasonlót, egészen kezébe valónak tűnnek a hentes eszközök.*
- Egyszer az ilyesmit is meg kell szokni… *Viszonozza a nő pillantását még mindig kicsit bátortalanul, majd nagyot sóhajtva a tetemre pillant. Egyszerre gyomorforgató és érdekes látvány, ami elé tárul; csontok, izmok, inak, erek és szervek, amik egykor (nem is olyan régen) még egy élőt szolgáltak, akarat tartozott hozzájuk, ma viszont már csak egyszerű éteknek számítanak. Igazából nem is az zavarja legjobban, amit lát – sokkal inkább a szakadó, törő szövet és csont hangja az, amitől kirázza a hideg. De kibírja. Összeszorított szájjal, kicsit hunyorogva, de nem fordul el azért sem.
Tepis halk imája valamennyire őt is megnyugtatja. Persze nem érti, de szinte biztos benne, hogy valamiféle fohász lehet az ökör lelkéért. *
- Nem hiszek a sorsban és az előre megírt feladatokban. *Válaszolja könnyedén, mindenféle negatív érzelem nélkül, egyszerűen csak kijelentve a dolgot.* Ahogy én látom, a természet nem ítélkezik bűnről és jótéteményről sem… Sokkal inkább egy körforgás, amiben a gyenge alulmarad, az erős pedig alkalmazkodik, sokasodik és idővel még erősebb lesz. Mint egy örökös verseny… de persze nem tudhatom, mi az igazság. *Teszi hozzá ábrándos képpel. Milyen jó is lenne bizonyosnak lenni abban, hogyan működik az őket körülvevő világ.*
9859. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-09 18:13:21
Üzenet elküldve: 2018-06-09 18:13:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kancellária//
*Némi várakozás után bejutnak a kancellár elé. Helyes, ideje is már belevágni a közepébe. Ő nem az a nyugton ülő fajta. A kecskeszakállas, érdekes jellemű fickó most válaszol korábbi kérdésére.*
- Igen, rémlik valami és tényleg régen volt már. De még a mai napig felemlegetik őket. Úgy rémlik, hogy nem voltak híve az orkoknak, és a sötételfeknek sem nagyon.
*A kancellár, mintha a háta mögé fülelne, a szomszédos helyiségben lehet valaki. A valaki nagy eséllyel nőnemű lehet. Nagy eséllyel. Ezen valahogy nem lepődik meg. Tekintve, hogy első pillantásra milyen tetszetősnek tűnt neki a fehérke, akiről hirtelen kiderült, hogy fiú, s nem lány. Csendesen hallgatja a férfit, meg a fehér fiú szóáradatát is. Aki saját bevallás szerint elbír a nehéz vértekkel is. Na de ez majd kiderül.*
- Zhaggur. Rendben, megkeresem akkor őt. Hátha tudok valamiben a segítségére lenni. Kérdésem még csak annyi lenne, hogy szállást és ételt hol találok? Praktikusabb lenne ezt előre tudom, mint sem keresgélni és kódorogni a hegyen.
*Némi várakozás után bejutnak a kancellár elé. Helyes, ideje is már belevágni a közepébe. Ő nem az a nyugton ülő fajta. A kecskeszakállas, érdekes jellemű fickó most válaszol korábbi kérdésére.*
- Igen, rémlik valami és tényleg régen volt már. De még a mai napig felemlegetik őket. Úgy rémlik, hogy nem voltak híve az orkoknak, és a sötételfeknek sem nagyon.
*A kancellár, mintha a háta mögé fülelne, a szomszédos helyiségben lehet valaki. A valaki nagy eséllyel nőnemű lehet. Nagy eséllyel. Ezen valahogy nem lepődik meg. Tekintve, hogy első pillantásra milyen tetszetősnek tűnt neki a fehérke, akiről hirtelen kiderült, hogy fiú, s nem lány. Csendesen hallgatja a férfit, meg a fehér fiú szóáradatát is. Aki saját bevallás szerint elbír a nehéz vértekkel is. Na de ez majd kiderül.*
- Zhaggur. Rendben, megkeresem akkor őt. Hátha tudok valamiben a segítségére lenni. Kérdésem még csak annyi lenne, hogy szállást és ételt hol találok? Praktikusabb lenne ezt előre tudom, mint sem keresgélni és kódorogni a hegyen.
9858. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-09 14:24:10
Üzenet elküldve: 2018-06-09 14:24:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellári lakosztály//
~ Hogy az a rohadt…! ~
*Dora felderítő körútjában a nyikorgó hajópadló semmiféle segítséget nem óhajt nyújtani. A lány még marad egy kicsit az ajtónál, és kintről ismeretlen hangokat hall, de be kell látnia, hogy semmi szaftos téma nem hangzik el a kancellárián, csak a szokásos, unalmas csevegés és papírmunka folyik. Mivel a kancellárnak van füle, meg hall is rajta, már nyilván úgyis tudja, hogy ébren van. Dora lemond arról, hogy osonjon, teljes nyugalommal sétálgatni kezd a lakosztályon, és azt csinálja, amit egy élelmes, okos leány csak tehet: benéz minden zugba, és csak reménykedik, hogy a szekrénynyitogatás-csukogatás annyira nem félelmetesen hangos, ha rendesen, csöndben csinálja. Ahol pedig nem biztos ebben, azt azzal kompenzálja, hogy egy Rodariótól, a kalap előző tulajdonosától hallott dalocskát énekelget.*
- Az én babámat úgy szeretem,
amit csak kér, azt megteszem,
az én babám ha megkívánja
kalapomat HOPP, levetem.
~ Bár gyanús, hogy az eredeti versben a „kalapomat” helyett „ruháimat” volt. ~ *Dora eltöpreng, eldúdolja a dallamot és méricskéli, hogy beleillik-e. Mindenesetre logikusabb úgy a szöveg, de hát kalappal minden jobb, tehát marad úgy.
Amúgy is kell valami szórakozás, mert közben kezdi lehangolni a felhozatal, a kancellár holmijai között, úgy tűnik, nincs semmi érdekes. Leginkább ruhákkal találkozott, amiben nincs semmi meglepő. Semmi bájital, semmi piszkos kis titok, legalább is amennyire Dora ezt meg tudja ítélni. Egyedül valami illatozó csuprot talált tele valami fura anyaggal, aminek az eredetét nem tudta beazonosítani, de abban egészen biztos, hogy nem méreg. Annak is örül, hogy fegyver sincs a szobában. Tulajdonképpen, hacsak nincs valami titkos rekesz vagy ajtó, ami mögé Habrertus a kínzóeszközeit rejtette, egy teljesen normális hálószobának tűnik.
Igen ám, de ez azt sugallja, hogy a lakója is normális.*
~ Gyanús. ~
*Habár nem hiszi el, cáfolni sem tudja, ezért figyelme inkább a saját száradó ruhadarabjaira irányul. Végigtapogatja őket, de az ing és a posztókabát még nedves, azonban a bőrből készült nadrágja, mellénye és csizmája hamar megszáradt. Ledobja az alváshoz használt harisnyát, és ezeket fel is veszi. A posztókabát és a kalap kivételével tehát úgy van felöltözve, ahogy szokott, és a két ruhadarab most annyira nem is hiányzik, eléggé meleg van itt. Illetve a kalap hiányzik, de még nedves a haja. Már csak arra vár, hogy a hivatalból mindenki távozzon, mert ugyan a kancellári erkélyjelenet mellett zuhant a reputációja, azért még szeretné megmenteni, ami maradt belőle. Ezt pedig úgy megtenni, hogy vadidegenek előtt frissen mosakodva, kipihenten lép ki Habrertus szobájának ajtaján, nehéz lesz.*
~ Hogy az a rohadt…! ~
*Dora felderítő körútjában a nyikorgó hajópadló semmiféle segítséget nem óhajt nyújtani. A lány még marad egy kicsit az ajtónál, és kintről ismeretlen hangokat hall, de be kell látnia, hogy semmi szaftos téma nem hangzik el a kancellárián, csak a szokásos, unalmas csevegés és papírmunka folyik. Mivel a kancellárnak van füle, meg hall is rajta, már nyilván úgyis tudja, hogy ébren van. Dora lemond arról, hogy osonjon, teljes nyugalommal sétálgatni kezd a lakosztályon, és azt csinálja, amit egy élelmes, okos leány csak tehet: benéz minden zugba, és csak reménykedik, hogy a szekrénynyitogatás-csukogatás annyira nem félelmetesen hangos, ha rendesen, csöndben csinálja. Ahol pedig nem biztos ebben, azt azzal kompenzálja, hogy egy Rodariótól, a kalap előző tulajdonosától hallott dalocskát énekelget.*
- Az én babámat úgy szeretem,
amit csak kér, azt megteszem,
az én babám ha megkívánja
kalapomat HOPP, levetem.
~ Bár gyanús, hogy az eredeti versben a „kalapomat” helyett „ruháimat” volt. ~ *Dora eltöpreng, eldúdolja a dallamot és méricskéli, hogy beleillik-e. Mindenesetre logikusabb úgy a szöveg, de hát kalappal minden jobb, tehát marad úgy.
Amúgy is kell valami szórakozás, mert közben kezdi lehangolni a felhozatal, a kancellár holmijai között, úgy tűnik, nincs semmi érdekes. Leginkább ruhákkal találkozott, amiben nincs semmi meglepő. Semmi bájital, semmi piszkos kis titok, legalább is amennyire Dora ezt meg tudja ítélni. Egyedül valami illatozó csuprot talált tele valami fura anyaggal, aminek az eredetét nem tudta beazonosítani, de abban egészen biztos, hogy nem méreg. Annak is örül, hogy fegyver sincs a szobában. Tulajdonképpen, hacsak nincs valami titkos rekesz vagy ajtó, ami mögé Habrertus a kínzóeszközeit rejtette, egy teljesen normális hálószobának tűnik.
Igen ám, de ez azt sugallja, hogy a lakója is normális.*
~ Gyanús. ~
*Habár nem hiszi el, cáfolni sem tudja, ezért figyelme inkább a saját száradó ruhadarabjaira irányul. Végigtapogatja őket, de az ing és a posztókabát még nedves, azonban a bőrből készült nadrágja, mellénye és csizmája hamar megszáradt. Ledobja az alváshoz használt harisnyát, és ezeket fel is veszi. A posztókabát és a kalap kivételével tehát úgy van felöltözve, ahogy szokott, és a két ruhadarab most annyira nem is hiányzik, eléggé meleg van itt. Illetve a kalap hiányzik, de még nedves a haja. Már csak arra vár, hogy a hivatalból mindenki távozzon, mert ugyan a kancellári erkélyjelenet mellett zuhant a reputációja, azért még szeretné megmenteni, ami maradt belőle. Ezt pedig úgy megtenni, hogy vadidegenek előtt frissen mosakodva, kipihenten lép ki Habrertus szobájának ajtaján, nehéz lesz.*
9857. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:53:10
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:53:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Otthagyva a rendkívüli szakállal bíró Habrertust, majd biccent a kint várakozóknak, kik meglepő illedelemmel búcsúznak. Ezt tudja értékelni. Az illem az egyik jele az intelligenciának.
A Radkraalt elhagyva a kapu felé veszi az irányt. Alighanem jönni fog még néhány alkalommal, így nem bánja túlságosan, hogy nem tekinthette meg Thargarodot. Talán legközelebb.
A kapuhoz ér, ahol az enyhén mogorva őr posztol. Ha beszédes kedvében lenne sem gondolná, hogy az őrrel joviális társalgást lehetne kezdeményezni, így merő egyszerűséggel szólítja meg.*
-Távozom. Szeretném visszakapni a holmijaim.
*Néz az őrre kifejezéstelen ábrázattal. Bármily nehezen vált is meg fegyvereitől, a protokoll az protokoll. Na nem mintha túl sokat használná őket, de a viselésük valahogy nyugalommal tölti el. Megszokta őket, a megszokás pedig gyakran rossz szokássá válik, főleg, ha az embert kimozdítják a komfortzónájából.*
*Otthagyva a rendkívüli szakállal bíró Habrertust, majd biccent a kint várakozóknak, kik meglepő illedelemmel búcsúznak. Ezt tudja értékelni. Az illem az egyik jele az intelligenciának.
A Radkraalt elhagyva a kapu felé veszi az irányt. Alighanem jönni fog még néhány alkalommal, így nem bánja túlságosan, hogy nem tekinthette meg Thargarodot. Talán legközelebb.
A kapuhoz ér, ahol az enyhén mogorva őr posztol. Ha beszédes kedvében lenne sem gondolná, hogy az őrrel joviális társalgást lehetne kezdeményezni, így merő egyszerűséggel szólítja meg.*
-Távozom. Szeretném visszakapni a holmijaim.
*Néz az őrre kifejezéstelen ábrázattal. Bármily nehezen vált is meg fegyvereitől, a protokoll az protokoll. Na nem mintha túl sokat használná őket, de a viselésük valahogy nyugalommal tölti el. Megszokta őket, a megszokás pedig gyakran rossz szokássá válik, főleg, ha az embert kimozdítják a komfortzónájából.*
9856. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:33:16
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:33:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*A kancellárián Pash türelmesen várakozik, úgy véli, hogy nincs szüksége szavakra, ezért nem is beszél tovább. Nem is igazán foglalkozik a törpével, inkább a szobát veszi szemügyre, érdeklődve méri fel a bútorokat és a berendezést. Egy egyszerű parasztházban nőtt fel, ahol az egyetlen dísz egy megnyúzott medvéből maradt szőrme volt, ami a falon lógott. Apja gyakran mesélte, hogy milyen csatát vívott vele, „Puszta kézzel öltem meg, mert nem hagyta, hogy anyáddal foglalkozzak!”, szinte most is a fülében csengenek a szavak. Persze ez még akkor volt, amikor Pash kicsi volt, és érthetőnek tekintették a gyermekded, már-már lányos arcot. Ahogy múltak az évek és ez nem változott, apja történetei is egyre kevésbé hallatszottak, és a mosolya se volt már olyan, amikor ránézett. Nem hiába hagyta ott.
Azonban megjelenik a férfi, aki a kancellár idejét rabolta, mire Pash felocsúdik az emlékekből. *
- Jó szerencsét. *Köszön el a férfitől, miközben megjelenik az is, akire a fiatal harcos várt. Most van ideje jobban szemügyre venni magának a férfit, nem tűnik harcosnak, de nem is azt a szakmát végzi. Ettől függetlenül tudja, hogy tőle kénytelen lesz bármilyen sértést elszenvedni. Nem csak harcban lehetnek felette állók, de rangban is, és hiába veszi biztosra, hogy legyőzné, tudja, ha megtenné, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. Épp ezért inkább figyelmesen hallgatja a kecskeszakállas férfit. Tényleg, eddig fel se tűnt neki, hogy mennyire hasonlít egy kecskére. Lehet, hogy amikor nővel van, még béget is. *
~Hát, szolgálnám fegyverrel, ha nem vették volna el…~
*Pash csak halkan sóhajt egyet, meztelennek érzi magát a fegyvere nélkül, és a kancellár nem kelti olyan ember benyomását, aki mellett szívesen lenne az. Mindenesetre továbbra sem szól semmit, csak hallgat. Végül bólint, mielőtt megszólalna.*
- Köszönöm a tanácsot, de azt hiszem, megbirkózom a nehezebb vértek használatával is, persze erre a szakavatott szem hivatott, hogy felmérje képességeim, és megtalálja a nekem való pozíciót. Biztosíthatom majd őt is, hogy nem vagyok képzetlen, és a kinézet gyakran csalja meg a szemet. Főleg ha szakavatatlan a szem. Köszönöm a lehetőséget, és kívánok önnek is jó szerencsét. * Feleli Pash, aztán ha a kancellárnak nincs több mondanivalója, akkor egy fejhajtással elköszön tőle, és elhagyva annak lakását körbe néz, aztán elindul az erőd irányába. *
*A kancellárián Pash türelmesen várakozik, úgy véli, hogy nincs szüksége szavakra, ezért nem is beszél tovább. Nem is igazán foglalkozik a törpével, inkább a szobát veszi szemügyre, érdeklődve méri fel a bútorokat és a berendezést. Egy egyszerű parasztházban nőtt fel, ahol az egyetlen dísz egy megnyúzott medvéből maradt szőrme volt, ami a falon lógott. Apja gyakran mesélte, hogy milyen csatát vívott vele, „Puszta kézzel öltem meg, mert nem hagyta, hogy anyáddal foglalkozzak!”, szinte most is a fülében csengenek a szavak. Persze ez még akkor volt, amikor Pash kicsi volt, és érthetőnek tekintették a gyermekded, már-már lányos arcot. Ahogy múltak az évek és ez nem változott, apja történetei is egyre kevésbé hallatszottak, és a mosolya se volt már olyan, amikor ránézett. Nem hiába hagyta ott.
Azonban megjelenik a férfi, aki a kancellár idejét rabolta, mire Pash felocsúdik az emlékekből. *
- Jó szerencsét. *Köszön el a férfitől, miközben megjelenik az is, akire a fiatal harcos várt. Most van ideje jobban szemügyre venni magának a férfit, nem tűnik harcosnak, de nem is azt a szakmát végzi. Ettől függetlenül tudja, hogy tőle kénytelen lesz bármilyen sértést elszenvedni. Nem csak harcban lehetnek felette állók, de rangban is, és hiába veszi biztosra, hogy legyőzné, tudja, ha megtenné, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. Épp ezért inkább figyelmesen hallgatja a kecskeszakállas férfit. Tényleg, eddig fel se tűnt neki, hogy mennyire hasonlít egy kecskére. Lehet, hogy amikor nővel van, még béget is. *
~Hát, szolgálnám fegyverrel, ha nem vették volna el…~
*Pash csak halkan sóhajt egyet, meztelennek érzi magát a fegyvere nélkül, és a kancellár nem kelti olyan ember benyomását, aki mellett szívesen lenne az. Mindenesetre továbbra sem szól semmit, csak hallgat. Végül bólint, mielőtt megszólalna.*
- Köszönöm a tanácsot, de azt hiszem, megbirkózom a nehezebb vértek használatával is, persze erre a szakavatott szem hivatott, hogy felmérje képességeim, és megtalálja a nekem való pozíciót. Biztosíthatom majd őt is, hogy nem vagyok képzetlen, és a kinézet gyakran csalja meg a szemet. Főleg ha szakavatatlan a szem. Köszönöm a lehetőséget, és kívánok önnek is jó szerencsét. * Feleli Pash, aztán ha a kancellárnak nincs több mondanivalója, akkor egy fejhajtással elköszön tőle, és elhagyva annak lakását körbe néz, aztán elindul az erőd irányába. *
9855. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:00:08
Üzenet elküldve: 2018-06-08 22:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Egy főhajtással és egy mosollyal köszöni meg az elismerő szavakat. Valóban örül, hiszen olyan ritkaság errefelé, hogy valaki tudja az illemet.*
- Nahát, ha csak a szakállon múlna, már a toronybéli mester mellett okítanám a tanoncokat. *megrázza a fejét* De nem, azt hiszem, hogy én már csak középszerű mágus lehetnék. Márpedig úgy gondolom, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azt csinálja igazán jól, vagy hozzá se fogjon. Továbbá azt hiszem, hogy az a mágiaforma ami igazán közel állna hozzám, nem is létezik.
*Azt persze nem fogja kifejteni Kilvardnak, hogy valami olyasmire gondol, hogy egy csinos leány előtt tesz egy kézmozdulatot, és mélyen a szemébe nézve meggyőző hangon csak annyit mond: "Ágyba akarsz bújni velem", és a leányzó már ugrik is. Amikor pedig a férfi kifelé menet még megáll az ajtónál, Hubi kellemes meglepetéssel dől hátra.*
- Nocsak, ez igazán dicséretes. Történetesen az építészet a szakterületem, és örömmel tölt el ha valaki érdeklődik e mesterség, vagy inkább művészet iránt. Kiváltképp ha olyan, akinek érdeklődése megtisztelő. *Sajnálkozó arcot vág.* Mindazonáltal háborús időkben az erőd zárva van idegenek előtt, így e kérésed, bármennyire is hajlanék rá, nem teljesíthetem. De bízom benne, hogy békésebb időkben is alkalmunk lesz találkozni, és akkor semmi akadálya nem lesz.
*Kilvard távozása után, a fiatalember és a törpe leányzó is besorjázhat, és Hubinak most van alkalma válaszolni Zaziryana egy korábbi megjegyzésére.*
- Északról származnak, valóban. Noha már olyan régen élnek ezeken a végeken, hogy mára már csak néhány szokásuk, hagyományuk emlékeztet származásukra.*
*Árulkodó lehet, hogy nem többes szám első- hanem többes szám harmadik személyben beszél a thargokról.*
- De a barbár jelző a mai napig igen pontos. *mosolyodik el* Mások ugyan ezt pejoratív értelemben használják rájuk, ők azonban büszke daccal, elismerő címként veszik.
Ha vendégei helyet foglaltak, kezeit a széke karfáira fektetve dől hátra, és vet egy pillantást a lakosztálya felé. Dora elf, és mint ilyen a léptei is nesztelenebbek, mint például egy törpéé vagy egy óriásé, de lehetnek más árulkodó jelek. Például a hajópadló, ami most nyikkan egy éleset odabent. Nem ő lenne, ha nem az jutna eszébe azonnal, hogy a mosás még nem száradhatott meg, így Dora minden bizonnyal mezítelenül lépdel odabent. Hacsak nem tkert maga köré egy lepedőt. Ezt a lehetőséget elveti, mert így érdekesebb. Egy kicsit csücsörít is; bár odabent lenne.*
- Nos, engedjétek meg, hogy hivatalosan is üdvözöljelek titeket a Vashegyen. *fordul vissza egy mosollyal Zaziryanához és Pashthrához* Tudnotok kell, hogy jó döntést hoztatok, amikor úgy határoztatok, hogy itt folytatjátok életetek. Amennyiben megtartjátok a Vashegy törvényeit, hűségesek lesztek annak urához, és munkával, fegyverrel szolgáljátok mindkettőt, úgy fényes jövő állhat előttetek.
*Néhány ív üres papirost húz maga elé, ahogy előredől a székben, és a törpére pillant.*
- Sajnos Hrothgaar mester jelenleg nem tartózkodik Amon Ruadh városában, hadba indult Kagan Thargodar oldalán. De nemrég érkezett rajtad kívül egy másik kovács is, aki szintén törpe. Ahogy tudom, már munkába is állt. Amíg a mester vissza nem tér, úgy vélem érdemes lenne felkeresned, bizonyára segíthetnétek egymásnak. Ha jól emlékszem, igen, Zhaggur a neve, a kovácsműhely környékén lenne érdemes keresned.
*Azután a fiúra pillant.*
- Azt hiszem nem annyira a nehézvértes, mint inkább a könnyű fegyverzetű harcmodor illenék hozzád. Az imént ismertetett okok miatt ezen harcosok előljárója, bizonyos Laor sincs körünkben, de kezdetnek felkeresheted az erődben azt a lovagot, aki jelenleg annak kapuját őrzi. Nem kétlem, hogy tőle is tanulhatsz.
*A toll után nyúl, és mielőtt megmártaná a tintában kérdőn pillant fel.*
- Esetleg van-e kérdésetek, kívánságotok?
*Egy főhajtással és egy mosollyal köszöni meg az elismerő szavakat. Valóban örül, hiszen olyan ritkaság errefelé, hogy valaki tudja az illemet.*
- Nahát, ha csak a szakállon múlna, már a toronybéli mester mellett okítanám a tanoncokat. *megrázza a fejét* De nem, azt hiszem, hogy én már csak középszerű mágus lehetnék. Márpedig úgy gondolom, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azt csinálja igazán jól, vagy hozzá se fogjon. Továbbá azt hiszem, hogy az a mágiaforma ami igazán közel állna hozzám, nem is létezik.
*Azt persze nem fogja kifejteni Kilvardnak, hogy valami olyasmire gondol, hogy egy csinos leány előtt tesz egy kézmozdulatot, és mélyen a szemébe nézve meggyőző hangon csak annyit mond: "Ágyba akarsz bújni velem", és a leányzó már ugrik is. Amikor pedig a férfi kifelé menet még megáll az ajtónál, Hubi kellemes meglepetéssel dől hátra.*
- Nocsak, ez igazán dicséretes. Történetesen az építészet a szakterületem, és örömmel tölt el ha valaki érdeklődik e mesterség, vagy inkább művészet iránt. Kiváltképp ha olyan, akinek érdeklődése megtisztelő. *Sajnálkozó arcot vág.* Mindazonáltal háborús időkben az erőd zárva van idegenek előtt, így e kérésed, bármennyire is hajlanék rá, nem teljesíthetem. De bízom benne, hogy békésebb időkben is alkalmunk lesz találkozni, és akkor semmi akadálya nem lesz.
*Kilvard távozása után, a fiatalember és a törpe leányzó is besorjázhat, és Hubinak most van alkalma válaszolni Zaziryana egy korábbi megjegyzésére.*
- Északról származnak, valóban. Noha már olyan régen élnek ezeken a végeken, hogy mára már csak néhány szokásuk, hagyományuk emlékeztet származásukra.*
*Árulkodó lehet, hogy nem többes szám első- hanem többes szám harmadik személyben beszél a thargokról.*
- De a barbár jelző a mai napig igen pontos. *mosolyodik el* Mások ugyan ezt pejoratív értelemben használják rájuk, ők azonban büszke daccal, elismerő címként veszik.
Ha vendégei helyet foglaltak, kezeit a széke karfáira fektetve dől hátra, és vet egy pillantást a lakosztálya felé. Dora elf, és mint ilyen a léptei is nesztelenebbek, mint például egy törpéé vagy egy óriásé, de lehetnek más árulkodó jelek. Például a hajópadló, ami most nyikkan egy éleset odabent. Nem ő lenne, ha nem az jutna eszébe azonnal, hogy a mosás még nem száradhatott meg, így Dora minden bizonnyal mezítelenül lépdel odabent. Hacsak nem tkert maga köré egy lepedőt. Ezt a lehetőséget elveti, mert így érdekesebb. Egy kicsit csücsörít is; bár odabent lenne.*
- Nos, engedjétek meg, hogy hivatalosan is üdvözöljelek titeket a Vashegyen. *fordul vissza egy mosollyal Zaziryanához és Pashthrához* Tudnotok kell, hogy jó döntést hoztatok, amikor úgy határoztatok, hogy itt folytatjátok életetek. Amennyiben megtartjátok a Vashegy törvényeit, hűségesek lesztek annak urához, és munkával, fegyverrel szolgáljátok mindkettőt, úgy fényes jövő állhat előttetek.
*Néhány ív üres papirost húz maga elé, ahogy előredől a székben, és a törpére pillant.*
- Sajnos Hrothgaar mester jelenleg nem tartózkodik Amon Ruadh városában, hadba indult Kagan Thargodar oldalán. De nemrég érkezett rajtad kívül egy másik kovács is, aki szintén törpe. Ahogy tudom, már munkába is állt. Amíg a mester vissza nem tér, úgy vélem érdemes lenne felkeresned, bizonyára segíthetnétek egymásnak. Ha jól emlékszem, igen, Zhaggur a neve, a kovácsműhely környékén lenne érdemes keresned.
*Azután a fiúra pillant.*
- Azt hiszem nem annyira a nehézvértes, mint inkább a könnyű fegyverzetű harcmodor illenék hozzád. Az imént ismertetett okok miatt ezen harcosok előljárója, bizonyos Laor sincs körünkben, de kezdetnek felkeresheted az erődben azt a lovagot, aki jelenleg annak kapuját őrzi. Nem kétlem, hogy tőle is tanulhatsz.
*A toll után nyúl, és mielőtt megmártaná a tintában kérdőn pillant fel.*
- Esetleg van-e kérdésetek, kívánságotok?
9854. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:46:32
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellári lakosztály//
//Dora nem szunyál//
*Álmában Dora más vidékekre kalandozik, és hirtelen valahogy a Mágustoronyban találja magát. Bár fogalma sincs, az épület hogy néz ki – kifejezetten egy otromba gyerekrajz és a Tűtorony elegyére emlékezteti a látvány. Eszébe jut az is, hogy üldözik, ezért futásnak ered, fel, fel a lépcsőkön, szíve hevesen dobog, mert úgy érzi, ha utolérik, megölik, vagy ő öli meg azt, aki utolérte.*
~ Biztos a kancellár az. ~ *Véli, de mikor megfordul, apját látja, aki, mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne, egy ronda mágussüveget nyom a fejébe. Dora kalimpál, vergődik, de a sityak túl nehéz, nem jön le a fejéről.*
- Azért adtam a pénzt, hogy fénymágiát tanulj! *Kiáltja az apja. Dorát elönti a szégyen, hogy a sok okos mágus közt ilyen kellemetlen helyzetbe hozza őt a férfi. Csak suttogva vág vissza:*
- Nem hiszek az istenekben, hagyj békén! *Továbbra is küzd a sapkával, de az mintha tonnás súllyal nehezedne rá, alig kap alatta levegőt.
Hirtelen felébred, de nem lát semmit.*
~ Megvakultam. A bor megvakított. ~ *Villan át az agyán, de ahogy pánikszerűen hadonászik, a kalap lerepül az arcáról, mellé fordul a párnára.*
- Ó. *Mondja kicsit zavartan, de már érti a dolgot. Nagyot nyújtózik, és a környezetéből megállapítja, hogy olyan nagyon sok idő nem telhetett el, de azért jobban érzi már magát, mint eddig, és a haja is egész száraz. Ekkor villan át az agyán továbbá az is, hogy Habrertus szobájában van – még mindig. Felül az ágyon, és törökülésben töpreng, hogy mivel kéne elütnie az időt, amíg újra álmos nem lesz. A leglogikusabb egy frissítő séta lenne, de a ruhái még mindig nedvesnek látszanak.
Felpattan, de ekkor széknyikorgást és beszédhangokat hall, és ekkor tudatosul benne, hogy a kancellár a másik szobában van. Minden elfi ügyességét beveti, hogy a lehető leghalkabban lépkedjen át a szobán, fülét pedig az ajtóra tapasztja, merő kíváncsiságból. Elég valószínűtlen, hogy bármi olyan hangzana el, aminek ő ne lehetne a fültanúja – azért ebből a szobából bőven áthallatszik minden a lakosztályba –, de azért megpróbál élni minden helyzeti előnnyel, amivel csak lehet. A többit meg majd kitalálja, vagy legfeljebb visszafekszik. Ideje mint a tenger.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 19:47:26
//Dora nem szunyál//
*Álmában Dora más vidékekre kalandozik, és hirtelen valahogy a Mágustoronyban találja magát. Bár fogalma sincs, az épület hogy néz ki – kifejezetten egy otromba gyerekrajz és a Tűtorony elegyére emlékezteti a látvány. Eszébe jut az is, hogy üldözik, ezért futásnak ered, fel, fel a lépcsőkön, szíve hevesen dobog, mert úgy érzi, ha utolérik, megölik, vagy ő öli meg azt, aki utolérte.*
~ Biztos a kancellár az. ~ *Véli, de mikor megfordul, apját látja, aki, mielőtt bármit mondhatna vagy tehetne, egy ronda mágussüveget nyom a fejébe. Dora kalimpál, vergődik, de a sityak túl nehéz, nem jön le a fejéről.*
- Azért adtam a pénzt, hogy fénymágiát tanulj! *Kiáltja az apja. Dorát elönti a szégyen, hogy a sok okos mágus közt ilyen kellemetlen helyzetbe hozza őt a férfi. Csak suttogva vág vissza:*
- Nem hiszek az istenekben, hagyj békén! *Továbbra is küzd a sapkával, de az mintha tonnás súllyal nehezedne rá, alig kap alatta levegőt.
Hirtelen felébred, de nem lát semmit.*
~ Megvakultam. A bor megvakított. ~ *Villan át az agyán, de ahogy pánikszerűen hadonászik, a kalap lerepül az arcáról, mellé fordul a párnára.*
- Ó. *Mondja kicsit zavartan, de már érti a dolgot. Nagyot nyújtózik, és a környezetéből megállapítja, hogy olyan nagyon sok idő nem telhetett el, de azért jobban érzi már magát, mint eddig, és a haja is egész száraz. Ekkor villan át az agyán továbbá az is, hogy Habrertus szobájában van – még mindig. Felül az ágyon, és törökülésben töpreng, hogy mivel kéne elütnie az időt, amíg újra álmos nem lesz. A leglogikusabb egy frissítő séta lenne, de a ruhái még mindig nedvesnek látszanak.
Felpattan, de ekkor széknyikorgást és beszédhangokat hall, és ekkor tudatosul benne, hogy a kancellár a másik szobában van. Minden elfi ügyességét beveti, hogy a lehető leghalkabban lépkedjen át a szobán, fülét pedig az ajtóra tapasztja, merő kíváncsiságból. Elég valószínűtlen, hogy bármi olyan hangzana el, aminek ő ne lehetne a fültanúja – azért ebből a szobából bőven áthallatszik minden a lakosztályba –, de azért megpróbál élni minden helyzeti előnnyel, amivel csak lehet. A többit meg majd kitalálja, vagy legfeljebb visszafekszik. Ideje mint a tenger.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 19:47:26
9853. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:35:12
Üzenet elküldve: 2018-06-08 19:35:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fenn a hegyen – Őrség, majd Kancellária//
*Na már most tudva levő, hogy nem szerencsés dolog lekutyázni azt a személyt, aki őrségben van. Márpedig azért nem, mert nem véletlenül az az egyén van őrségben. Nagy eséllyel jók a harci készségei, s ráadásul elf, így tehát maximálisan sértődékeny. Szóval ő nem fog meglepődni, ha a fehér ficsúr holnap, vagy még ma éjszaka legurul a hegyről, vagy sünné válik. Egy vállrándítással veszi tudomásul, hogy nem gyepálhatják el egymást itt és most. Neki ugyan mindegy, de nem jósol hosszú jövőt a fiúnak itt. Közben érkezik még egy alak, akit a kancellár látható örömmel és elégedettséggel fogad. S akkor a kancellár kimond egy nevet, ami ismerősen cseng.*
- Tharg? Rémlik valami a nagyapám meséiből. Északi népek nem? Barbárok.
*Elindulnak a kancellária felé és csak kevéssel reagálja le a férfi szavait, miszerint ez a trófea fájdalmas emlékeket is őriz.*
- Van, amit nem jó feledni.
*Egy nagy épületben aztán hellyel vannak kínálva, míg a kancellár és a másik fickó üzleti dolgait bonyolítja le. Leül hát az első székre és csendesen üldögél ott, s csak szemeit jártatja körbe a helyen. Egészen addig, amíg a másik férfi távozóra nem fogja és beirányítja őket a kancellárhoz. Biccentve köszön s áll is fel.*
- Szerencsés utat!
*Kívánja a távozónak, majd a kancellár elé járul. Ő is, meg a másik is, minden bizonnyal.*
*Na már most tudva levő, hogy nem szerencsés dolog lekutyázni azt a személyt, aki őrségben van. Márpedig azért nem, mert nem véletlenül az az egyén van őrségben. Nagy eséllyel jók a harci készségei, s ráadásul elf, így tehát maximálisan sértődékeny. Szóval ő nem fog meglepődni, ha a fehér ficsúr holnap, vagy még ma éjszaka legurul a hegyről, vagy sünné válik. Egy vállrándítással veszi tudomásul, hogy nem gyepálhatják el egymást itt és most. Neki ugyan mindegy, de nem jósol hosszú jövőt a fiúnak itt. Közben érkezik még egy alak, akit a kancellár látható örömmel és elégedettséggel fogad. S akkor a kancellár kimond egy nevet, ami ismerősen cseng.*
- Tharg? Rémlik valami a nagyapám meséiből. Északi népek nem? Barbárok.
*Elindulnak a kancellária felé és csak kevéssel reagálja le a férfi szavait, miszerint ez a trófea fájdalmas emlékeket is őriz.*
- Van, amit nem jó feledni.
*Egy nagy épületben aztán hellyel vannak kínálva, míg a kancellár és a másik fickó üzleti dolgait bonyolítja le. Leül hát az első székre és csendesen üldögél ott, s csak szemeit jártatja körbe a helyen. Egészen addig, amíg a másik férfi távozóra nem fogja és beirányítja őket a kancellárhoz. Biccentve köszön s áll is fel.*
- Szerencsés utat!
*Kívánja a távozónak, majd a kancellár elé járul. Ő is, meg a másik is, minden bizonnyal.*
9852. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 18:52:31
Üzenet elküldve: 2018-06-08 18:52:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szállítmányos szekereknél//
* Végül is nem mehet mindig minden gördülékenyen. Ha egymagának kellene valamit valahová vinnie, már rég oda ért volna. Na de egy fenékkel nem ülhet meg több szekérbakot. Így várni kell, most épp arra, hogy Svir leellenőrizze a dolgokat. *
- A kicsomagolással sem lesz nagy gond. Legfeljebb majd arra gondolsz, hogy nőt vetkőztetsz és gyorsabban végzel a részeddel.
* Na, hát csak elboldogulnak majd valahogy, reménykedik, hogy nem lesz nagy gond semmivel és senkivel. *
- Bájitalt lehet, megoldható persze. A saját szekeremmel pedig szívesen elkísérlek, de jó ha tudod, hogy fegyverem nincs és nem is vagyok nagy harcos. Bár nem adom magam könnyen, bárkinek kikaparom a szemét, vagy lerúgom a családfáját.
* Arra nem nagyon reagál, hogy Svir bedobott egy varázsitalt. Agyserkentőt. Nem igazán érti, hogy miért is van szüksége most erre, de ő tudja. Csinálja csak. *
* Végül is nem mehet mindig minden gördülékenyen. Ha egymagának kellene valamit valahová vinnie, már rég oda ért volna. Na de egy fenékkel nem ülhet meg több szekérbakot. Így várni kell, most épp arra, hogy Svir leellenőrizze a dolgokat. *
- A kicsomagolással sem lesz nagy gond. Legfeljebb majd arra gondolsz, hogy nőt vetkőztetsz és gyorsabban végzel a részeddel.
* Na, hát csak elboldogulnak majd valahogy, reménykedik, hogy nem lesz nagy gond semmivel és senkivel. *
- Bájitalt lehet, megoldható persze. A saját szekeremmel pedig szívesen elkísérlek, de jó ha tudod, hogy fegyverem nincs és nem is vagyok nagy harcos. Bár nem adom magam könnyen, bárkinek kikaparom a szemét, vagy lerúgom a családfáját.
* Arra nem nagyon reagál, hogy Svir bedobott egy varázsitalt. Agyserkentőt. Nem igazán érti, hogy miért is van szüksége most erre, de ő tudja. Csinálja csak. *
9851. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-08 08:55:26
Üzenet elküldve: 2018-06-08 08:55:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
//Pajzs készítés//
*A vashegyen sosem lehet tétlenkedni és habár folyamatosan zajlik a munka, mégis van valami határa annak, ameddig lehet ezt folytatni. Ez a határ jelen esetben nem más, mint a nyersanyag. Zhaggur a munka végeztével átvizsgálja a raktárat és a még fellelhető nyersanyagokat, szenet és vasat a műhelybe cipel. Jobb ha ott vannak ezek, hiszen sok helyet már nem foglalnak és így legalább kéznél van.
A cipekedés megtörténtével már neki is kezd egy újabb pajzs készítésének. Szenet lapátol és a fújtatót kezeli. Beizzítja kohót, hogy ismételten elég hőt állítson elő a fém megolvasztásához. A megfelelő hőmérséklet elengedhetetlen, hiszen a vas olvadáspontja nem olyan alacsony, mint az aranyé, vagy az ezüstté.
A kohó beizzítása után már munkához is lehet látni. A nyers fémet először meg kell olvasztani és amint ez megtörténik, már formálható is. Tégelyek és formákban olvad az érc és amikor már cseppfolyóssá válik akkor részleteiben a formákba önti. Most nem úgy csinálja mint az eddigi pajzsoknál, hanem egy új eljárást akar kipróbálni. Egy új rétegelt lemezpajzsot, amely rétegei között levegő van és szegecseléssel köti össze őket. Mint a hagyma héjának rétegei, úgy lebeg szeme előtt a terv amelyet megálmodott. Ha nem is lesz olyan ellenálló mint az ezt megelőző pajzsok, de hárításra és a támadó fegyverek elterelésére pont alkalmas lesz. Ha pedig szúrnak, vagy vágnak egy pallosnál, vagy csatabárdnál kisebb súlyú fegyverrel, akkor bizony alkalmas lesz a hárításra. Amennyiben pedig nagyobb erő éri, úgy a törés következtében a támadó fegyverre ragad és szilánkjai közé fonja a szúró, vagy vágó fegyvereket. Ezzel ugyan megszűnik pajzsnak lenni, de új taktikai előnyt biztosít a tulajdonosának, aki így már egy olyan ellenféllel nézhet szembe, aki elsődleges fegyverét elveszítette. Zhaggur soha nem kedvelte a hagyományos hadviselést. Inkább a trükkös és piszkos harcokat kedveli és ez a fegyverkészítési eljárásán is látszik.
Az első réteghez hamarosan összegyűlik a megfelelő olvadt vas, így a törpe hamar a formába önti, majd onnan vízzel hűti és edzi, hogy az üllőre kerülhessen. Amint odakerül, már elő is veszi a kalapácsot, hogy ismételten egy kerek formát adjon a lemeznek. Majd vissza az olvasztóhoz.
Ismét a fújtatóhoz megy, hogy felhevítse a tüzet, majd vissza a nyersanyaghoz, amely tégelyekbe kerül olvasztásra, hogy az megint a formába kerülhessen. A művelet már szinte rutin, hiszen sokszor volt hozzá szerencséje, de persze minden alkalommal oda kell figyelni és rá kell koncentrálni. A fém szépen olvad és amikor a kellő folyékonyságot eléri, akkor Zhaggur a formába önti. Vízzel hűti és edzi, a vasat, majd amikor megkapja a kellő formát, akkor az üllőre kerül. Ott nyeri el a végső állapotát a pajzs újabb rétege.
Már csak az utolsó vastagabb réteget kell megedzeni és elkészíteni. Ez a fedő réteg, amely az előzőekhez hasonlóan teljesen sima felületet nyer majd a reményei szerint. Az eljárás ugyan az, mint az előző két réteg esetében annyival több csak, hogy valamivel több vasat kell használnia. Ennek a megolvasztási ideje is tovább tart és ennek értelmében a kohót is jobban be kell izzítania. Amint megolvadt az érc a formába rakja, amelyet hamar lehűt, hogy az üllőn kikovácsolja a megtervezett formákat. Amint elkészült, úgy kerül a többi réteg mellé a fedő.
Már csak a kapaszkodó és a szegek vannak hátra. Ezek nem igényelnek sok nyersanyagot és kialakításuk sem olyan nehézkes. Gyorsan olvaszt egy kis vasat, majd formába önti és hamar el is készül a kapaszkodóval, valamint a szegekkel.
Amint elkészül az újgenerációs pajzs összes eleme, máris el lehet kezdeni összeszerelni. Most nem az üllőhöz, hanem a munkaasztalhoz viszi a kész lemezeket és kiegészítőket. Az asztalra fektet két réteget és a szegekkel a kezében elkezdi őket összeilleszteni. Egyik szeg a másik után, amelyek most nem a pajzs szélén helyezkednek el, mint a legtöbb szegecselt lemezpajzs esetében, hanem a közepén, amely a legtömörebb része a védő eszköznek. Ennek értelme, hogy a nagyobb ütéseket és erősebb támadásokat a középpont le tudja hárítani, míg a szélek rugalmasak maradnak és levezetik a fölösleges mozgási energiát. Ezért a pajzs kezelőjének sokkal kevesebb terhet kell elviselnie egy egy csapás esetében. Legalábbis ez Zhaggur terve, amely a munka végeztével, majd kiderül, hogy valóban be is válik e. Most azonban folytatódik tovább a munka.
A szegecselés végeztével a külső felület csiszolása következik. Egy vas reszelővel aprólékosan és részletesen végig megy a homorú felületen, hogy teljesen sima legyen a pajzs külső része. Amint ezzel elkészül a kapaszkodóra erősít egy kis bőrt, hogy a viselője ha csupasz kézzel fogja meg akkor kényelmes legyen a viselése.
A kész művet a magasba emeli és csak reménykedni tud benne, hogy minden amit tett valóban úgy valósult meg, ahogyan tervezte. Akárhogy is legyen, egy dolog bizonyos, hogy elindul vele a raktárba, hogy odaérve elhelyezze azt a többi remekműve mellé.*
A hozzászólás írója (Zhaggur Khaziir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 09:00:23
//Pajzs készítés//
*A vashegyen sosem lehet tétlenkedni és habár folyamatosan zajlik a munka, mégis van valami határa annak, ameddig lehet ezt folytatni. Ez a határ jelen esetben nem más, mint a nyersanyag. Zhaggur a munka végeztével átvizsgálja a raktárat és a még fellelhető nyersanyagokat, szenet és vasat a műhelybe cipel. Jobb ha ott vannak ezek, hiszen sok helyet már nem foglalnak és így legalább kéznél van.
A cipekedés megtörténtével már neki is kezd egy újabb pajzs készítésének. Szenet lapátol és a fújtatót kezeli. Beizzítja kohót, hogy ismételten elég hőt állítson elő a fém megolvasztásához. A megfelelő hőmérséklet elengedhetetlen, hiszen a vas olvadáspontja nem olyan alacsony, mint az aranyé, vagy az ezüstté.
A kohó beizzítása után már munkához is lehet látni. A nyers fémet először meg kell olvasztani és amint ez megtörténik, már formálható is. Tégelyek és formákban olvad az érc és amikor már cseppfolyóssá válik akkor részleteiben a formákba önti. Most nem úgy csinálja mint az eddigi pajzsoknál, hanem egy új eljárást akar kipróbálni. Egy új rétegelt lemezpajzsot, amely rétegei között levegő van és szegecseléssel köti össze őket. Mint a hagyma héjának rétegei, úgy lebeg szeme előtt a terv amelyet megálmodott. Ha nem is lesz olyan ellenálló mint az ezt megelőző pajzsok, de hárításra és a támadó fegyverek elterelésére pont alkalmas lesz. Ha pedig szúrnak, vagy vágnak egy pallosnál, vagy csatabárdnál kisebb súlyú fegyverrel, akkor bizony alkalmas lesz a hárításra. Amennyiben pedig nagyobb erő éri, úgy a törés következtében a támadó fegyverre ragad és szilánkjai közé fonja a szúró, vagy vágó fegyvereket. Ezzel ugyan megszűnik pajzsnak lenni, de új taktikai előnyt biztosít a tulajdonosának, aki így már egy olyan ellenféllel nézhet szembe, aki elsődleges fegyverét elveszítette. Zhaggur soha nem kedvelte a hagyományos hadviselést. Inkább a trükkös és piszkos harcokat kedveli és ez a fegyverkészítési eljárásán is látszik.
Az első réteghez hamarosan összegyűlik a megfelelő olvadt vas, így a törpe hamar a formába önti, majd onnan vízzel hűti és edzi, hogy az üllőre kerülhessen. Amint odakerül, már elő is veszi a kalapácsot, hogy ismételten egy kerek formát adjon a lemeznek. Majd vissza az olvasztóhoz.
Ismét a fújtatóhoz megy, hogy felhevítse a tüzet, majd vissza a nyersanyaghoz, amely tégelyekbe kerül olvasztásra, hogy az megint a formába kerülhessen. A művelet már szinte rutin, hiszen sokszor volt hozzá szerencséje, de persze minden alkalommal oda kell figyelni és rá kell koncentrálni. A fém szépen olvad és amikor a kellő folyékonyságot eléri, akkor Zhaggur a formába önti. Vízzel hűti és edzi, a vasat, majd amikor megkapja a kellő formát, akkor az üllőre kerül. Ott nyeri el a végső állapotát a pajzs újabb rétege.
Már csak az utolsó vastagabb réteget kell megedzeni és elkészíteni. Ez a fedő réteg, amely az előzőekhez hasonlóan teljesen sima felületet nyer majd a reményei szerint. Az eljárás ugyan az, mint az előző két réteg esetében annyival több csak, hogy valamivel több vasat kell használnia. Ennek a megolvasztási ideje is tovább tart és ennek értelmében a kohót is jobban be kell izzítania. Amint megolvadt az érc a formába rakja, amelyet hamar lehűt, hogy az üllőn kikovácsolja a megtervezett formákat. Amint elkészült, úgy kerül a többi réteg mellé a fedő.
Már csak a kapaszkodó és a szegek vannak hátra. Ezek nem igényelnek sok nyersanyagot és kialakításuk sem olyan nehézkes. Gyorsan olvaszt egy kis vasat, majd formába önti és hamar el is készül a kapaszkodóval, valamint a szegekkel.
Amint elkészül az újgenerációs pajzs összes eleme, máris el lehet kezdeni összeszerelni. Most nem az üllőhöz, hanem a munkaasztalhoz viszi a kész lemezeket és kiegészítőket. Az asztalra fektet két réteget és a szegekkel a kezében elkezdi őket összeilleszteni. Egyik szeg a másik után, amelyek most nem a pajzs szélén helyezkednek el, mint a legtöbb szegecselt lemezpajzs esetében, hanem a közepén, amely a legtömörebb része a védő eszköznek. Ennek értelme, hogy a nagyobb ütéseket és erősebb támadásokat a középpont le tudja hárítani, míg a szélek rugalmasak maradnak és levezetik a fölösleges mozgási energiát. Ezért a pajzs kezelőjének sokkal kevesebb terhet kell elviselnie egy egy csapás esetében. Legalábbis ez Zhaggur terve, amely a munka végeztével, majd kiderül, hogy valóban be is válik e. Most azonban folytatódik tovább a munka.
A szegecselés végeztével a külső felület csiszolása következik. Egy vas reszelővel aprólékosan és részletesen végig megy a homorú felületen, hogy teljesen sima legyen a pajzs külső része. Amint ezzel elkészül a kapaszkodóra erősít egy kis bőrt, hogy a viselője ha csupasz kézzel fogja meg akkor kényelmes legyen a viselése.
A kész művet a magasba emeli és csak reménykedni tud benne, hogy minden amit tett valóban úgy valósult meg, ahogyan tervezte. Akárhogy is legyen, egy dolog bizonyos, hogy elindul vele a raktárba, hogy odaérve elhelyezze azt a többi remekműve mellé.*
A hozzászólás írója (Zhaggur Khaziir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.08 09:00:23
9850. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:01:52
Üzenet elküldve: 2018-06-07 21:01:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
-Nos.
*Veszi át az az elismervényt, miközben feláll a székéből.*
-Részemről a szerencse, Kancellár uram. Maga igazán okos embernek tűnik. Sosem gondolkodott még a mágia fortélyainak elsajátításán? Megfontolhatná.
*Tolja be a széket, egy pillanatra erejéig még Habrertusra mered.*
-A szakáll.
*Húzza végig kezét saját arcszőrzetén.*
-A szakálla már megvan hozzá.
*Fordul sarkon, de még egyszer megfordul.*
-Majd elfelejtettem. Megtekinthetném Thargarodot? Rajongok az építészetért.
*A választ még megvárja, majd kilép az ajtón, de nem csukja be maga mögött, karjával tartja a Radkraalban várakozóknak.*
-Kérem.
*Biccent feléjük, majd kisétál az épületből. Meglehetősen zökkenőmentesen megy minden az elmúlt hatokban. Ahogy kell.*
-Nos.
*Veszi át az az elismervényt, miközben feláll a székéből.*
-Részemről a szerencse, Kancellár uram. Maga igazán okos embernek tűnik. Sosem gondolkodott még a mágia fortélyainak elsajátításán? Megfontolhatná.
*Tolja be a széket, egy pillanatra erejéig még Habrertusra mered.*
-A szakáll.
*Húzza végig kezét saját arcszőrzetén.*
-A szakálla már megvan hozzá.
*Fordul sarkon, de még egyszer megfordul.*
-Majd elfelejtettem. Megtekinthetném Thargarodot? Rajongok az építészetért.
*A választ még megvárja, majd kilép az ajtón, de nem csukja be maga mögött, karjával tartja a Radkraalban várakozóknak.*
-Kérem.
*Biccent feléjük, majd kisétál az épületből. Meglehetősen zökkenőmentesen megy minden az elmúlt hatokban. Ahogy kell.*
9849. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 20:44:49
Üzenet elküldve: 2018-06-07 20:44:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Pár pillanatig egy halvány mosollyal nézi a vele szemben ülő férfit. Azt latolgatja, hogy Kilvard a diplomáciát érintő megjegyzésével gúnyolódni akart-e Hubi mézesmázos hivatali modorán? De gyorsan arra jut, hogy Kilvard túl egyenes, túl tisztességes és túl őszinte lehet ehhez. Ez a felismerés egyben eldöntheti azt a kérdést is, hogy valaha barátok lesznek-e, ha esetleg ez felmerült a kancellárban. Mert most már csak egyértelmű és határozott nemmel felelhetne.*
- No de senki sem illemórákat venni utazik a Mágustoronyba. *bólint egyet* Azt pedig hiba lenne vitatni, hogy Abogr mester kivételes tudással rendelkezik.
*A kint várakozó fura párost említő szavakra maga is az ajtó felé pillant, és egy megengedő mosoly terül el az arcán.*
- Ó, valóban. Úgy vélem, ez az egyik ami a Vérszövetség erősségét adja: a sokszínűség. Ha sarkítva akarok fogalmazni azt is mondhatnám, hogy nem számít ki vagy, nem számít honnan jössz ha megvan a tudásod aminek hasznát vehetjük, és lojális vagy. A Vashegy sokat kér, de cserébe sokat is ad.
*Ez persze nem teljesen igaz, hiszen ha egy mélységit fanyalogva fogadnának, akkor ez egy orkra hatványozottan igaz. De kivételek mindig akadnak.
Amikor Kilvard az első törlesztőrészletet elé helyezi, megolvassa az aranyakat, aztán feláll az asztal mögül, az irattartó szekrényből kiveszi a mágusjelölt aktáját, és kivesz belőle egy kisebb ív papirost. Már előre megírta az elismervényeket, csupán szignálni kell még az első példányt. Miután visszaült a székébe ez is megtörténik, majd a nyugtát, mely a törlesztett és a még fennmaradó összeget is tartalmazza, Kilvard felé nyújtja.*
- Köszönöm. Örülök, hogy jól haladsz a tanulmányaiddal és annak is, hogy ehhez a magunk szerény módján mi is hozzájárulhattunk.
*A férfi utolsó szavaiból arra következtet, hogy nem is halogatná az indulást. Ezt a célratörő egyszerűséget fölöttébb méltányolja.*
- Nem is tartóztatnálak tovább, bizonyára alig várod, hogy ismét elmélyedhess a mágikus tanokban. *hátradől a székében* A legjobbakat kívánom, és arra kérlek búcsúzóul, hogy küld be azt a két... hm... jómadarat!
*Pár pillanatig egy halvány mosollyal nézi a vele szemben ülő férfit. Azt latolgatja, hogy Kilvard a diplomáciát érintő megjegyzésével gúnyolódni akart-e Hubi mézesmázos hivatali modorán? De gyorsan arra jut, hogy Kilvard túl egyenes, túl tisztességes és túl őszinte lehet ehhez. Ez a felismerés egyben eldöntheti azt a kérdést is, hogy valaha barátok lesznek-e, ha esetleg ez felmerült a kancellárban. Mert most már csak egyértelmű és határozott nemmel felelhetne.*
- No de senki sem illemórákat venni utazik a Mágustoronyba. *bólint egyet* Azt pedig hiba lenne vitatni, hogy Abogr mester kivételes tudással rendelkezik.
*A kint várakozó fura párost említő szavakra maga is az ajtó felé pillant, és egy megengedő mosoly terül el az arcán.*
- Ó, valóban. Úgy vélem, ez az egyik ami a Vérszövetség erősségét adja: a sokszínűség. Ha sarkítva akarok fogalmazni azt is mondhatnám, hogy nem számít ki vagy, nem számít honnan jössz ha megvan a tudásod aminek hasznát vehetjük, és lojális vagy. A Vashegy sokat kér, de cserébe sokat is ad.
*Ez persze nem teljesen igaz, hiszen ha egy mélységit fanyalogva fogadnának, akkor ez egy orkra hatványozottan igaz. De kivételek mindig akadnak.
Amikor Kilvard az első törlesztőrészletet elé helyezi, megolvassa az aranyakat, aztán feláll az asztal mögül, az irattartó szekrényből kiveszi a mágusjelölt aktáját, és kivesz belőle egy kisebb ív papirost. Már előre megírta az elismervényeket, csupán szignálni kell még az első példányt. Miután visszaült a székébe ez is megtörténik, majd a nyugtát, mely a törlesztett és a még fennmaradó összeget is tartalmazza, Kilvard felé nyújtja.*
- Köszönöm. Örülök, hogy jól haladsz a tanulmányaiddal és annak is, hogy ehhez a magunk szerény módján mi is hozzájárulhattunk.
*A férfi utolsó szavaiból arra következtet, hogy nem is halogatná az indulást. Ezt a célratörő egyszerűséget fölöttébb méltányolja.*
- Nem is tartóztatnálak tovább, bizonyára alig várod, hogy ismét elmélyedhess a mágikus tanokban. *hátradől a székében* A legjobbakat kívánom, és arra kérlek búcsúzóul, hogy küld be azt a két... hm... jómadarat!
9848. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 20:06:57
Üzenet elküldve: 2018-06-07 20:06:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Az egymástól meglehetősen elütő hármas után siet a Radkraal felé, belépve pedig követi Habrertust a kancelláriára.
Lassan helyet foglal és tekintetét a ravaszdiszakállú, bár felettébb joviális kancellárra emeli.*
~Valóban az.~
-Abogr mester nem diplomata.
*Feleli fagyosan.*
-Az ő gondolatai messze túlnőnek az udvariskodó frázisokon.
*Bár a kancellárral tökéletesen egyetért, ennek ellenére úgy ül ott a kínos pillanat erejéig, mint aki karót nyelt.*
-Nos.
*Engedi el magát és talán egy árnyalatnyi kaján jókedv is átsuhan az arcán.*
-Maguk vashegyiek igazán színes népség.
*Biccent fejével az ajtó felé, amerről a furcsa szerzetekkel érkeztek. Végigsimít szakállán, majd rátér a dologra.*
-A Vasbank felé rónám le tartozásom legelső részét.
*Kotor erszényébe, hogy Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr asztalára számoljon 117 aranyat.
.*
-Két hati járandóság.
*Teszi vissza erszényét belső zsebei egyikébe.*
-Hogy első kérdésére is választ adjak, azt kell mondjam, kítűnően halad minden a toronyban. Hálás vagyok a Vasbank támogatásáért.
*A kötelező köröket sosem árt lefutni.*
-Bármiben szolgálatukra lehetek, tudják, hogy hol találnak meg.
*Székéből nem áll fel, míg a kancellár nem végzett. Felettébb vaskalapos illem tekintetében.*
*Az egymástól meglehetősen elütő hármas után siet a Radkraal felé, belépve pedig követi Habrertust a kancelláriára.
Lassan helyet foglal és tekintetét a ravaszdiszakállú, bár felettébb joviális kancellárra emeli.*
~Valóban az.~
-Abogr mester nem diplomata.
*Feleli fagyosan.*
-Az ő gondolatai messze túlnőnek az udvariskodó frázisokon.
*Bár a kancellárral tökéletesen egyetért, ennek ellenére úgy ül ott a kínos pillanat erejéig, mint aki karót nyelt.*
-Nos.
*Engedi el magát és talán egy árnyalatnyi kaján jókedv is átsuhan az arcán.*
-Maguk vashegyiek igazán színes népség.
*Biccent fejével az ajtó felé, amerről a furcsa szerzetekkel érkeztek. Végigsimít szakállán, majd rátér a dologra.*
-A Vasbank felé rónám le tartozásom legelső részét.
*Kotor erszényébe, hogy Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr asztalára számoljon 117 aranyat.
.*-Két hati járandóság.
*Teszi vissza erszényét belső zsebei egyikébe.*
-Hogy első kérdésére is választ adjak, azt kell mondjam, kítűnően halad minden a toronyban. Hálás vagyok a Vasbank támogatásáért.
*A kötelező köröket sosem árt lefutni.*
-Bármiben szolgálatukra lehetek, tudják, hogy hol találnak meg.
*Székéből nem áll fel, míg a kancellár nem végzett. Felettébb vaskalapos illem tekintetében.*
9847. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 19:43:04
Üzenet elküldve: 2018-06-07 19:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen – Őrség//
*Vet egy pillantást a duzzogó elfre, és elfojt egy kaján vigyort. Beszélik, hogy Rh'onhan fene nagyra van elfségére, és biztosan nehéz lehet neki, hogy egy embertől kell utasításokat elfogadnia. De szólni nem szól semmit, nincs azzal semmi baja, ha a kapuőrség nem udvari etikettnek megfelelően kommunikál. Tulajdonképpen így jobb.*
- Nos, jobb ha megbarátkoztok a gondolattal, hogy egy ideig még el kell viselnetek egymás társaságát. *fordul vissza a törpéhez és az ifjúhoz* Legalább addig, míg túlesünk a formaságokon.
*Közben érkezik még valaki, és Hubi mosolyogva néz az első találkozásuk óta talán permanensen mogorva férfira.*
- Á, barátom! Örömmel látom, hogy a pontosság erényed. Ez dicséretes.
*Szegény Kilvard mindig megtalálja azokat a pillanatokat, amikor Hubi épp elfoglalt és várnia kell majd. Ez alkalommal valószínűleg nem olyan sokat, mint legutóbb. De a következő gondolat már az, hogy a mágustanoncot előre veszi. Ő nem marad a Vashegyen, míg a másik kettő igen.*
- Akkor a legjobb helyre jöttél, a thargok híres harcosok. *bólint a fiú elképzelésére* De azt sem árt tudnod, hogy nem attól lesz valaki harcos, hogy állandóan verekedni akar. Az ilyen harcos ritkán hosszú életű.
*Erről saját maga persze csak elméletben tud sokat, ha a tőrére kéne hagyatkoznia adott helyzetben, valószínűleg nagyobb veszélyt jelentene önmagára, mint ellenfelére.*
- Kövessetek a Kancelláriára, hogy mindenki mihamarabb mehessen a dolgára.
*Főleg ő maga.*
- Szomorú. *jegyzi meg a törpe történetére, és mert úgy akarja a hangja valóban sajnálkozó színt kap* Ha különös trófea is, érthető. De nem emlékeztet folyamatosan az életed fájdalmas szakaszára?
*Ahogy északon, úgy a Vashegyen sem szívlelik túlságosan a mélységieket, de Hubi élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte, ahol ha életre szóló barátságokat nem is kötött, de megismerhette és megérthette a sötételfeket. Ugyanis meggyőződése, hogy az előítéletek nagy része e kettő elmaradásából származik.*
//Kancellária//
*A Radkraalba érve kinyitja a hivatala ajtaját, és int Kilvardnak, hogy fáradjon beljebb, aztán Zaziryana és Pashthra felé fordul.*
- Egy kis türelmeteket kérem, míg üzleti ügyeinket elrendezzük. Ti bizonyára nem siettek már annyira, hiszen - ha nem tévedek - úgyis időztök még egy darabig a Vashegyen.
*Az előcsarnoknak is beillő folyosón a fal mellett sorakozó székek felé mutat, jelezvén, hogy a kettős nyugodtan kényelembe helyezheti magát, míg nem szólítja őket.*
- És ha szabad kérnem: ne essetek egymásnak!
*Odabent aztán, miután behúzta maga után az ajtót, az íróasztala innenső felén elhelyezett székek felé int: Kilvardnak sem kell álldogálnia, ha eddig még nem foglalt helyet.*
- Mi újság a Mágustoronyban? *dől hátra a székében, miután maga is leült* Abogr mester még mindig egy kiállhatatlan fráter?
*Vet egy pillantást a duzzogó elfre, és elfojt egy kaján vigyort. Beszélik, hogy Rh'onhan fene nagyra van elfségére, és biztosan nehéz lehet neki, hogy egy embertől kell utasításokat elfogadnia. De szólni nem szól semmit, nincs azzal semmi baja, ha a kapuőrség nem udvari etikettnek megfelelően kommunikál. Tulajdonképpen így jobb.*
- Nos, jobb ha megbarátkoztok a gondolattal, hogy egy ideig még el kell viselnetek egymás társaságát. *fordul vissza a törpéhez és az ifjúhoz* Legalább addig, míg túlesünk a formaságokon.
*Közben érkezik még valaki, és Hubi mosolyogva néz az első találkozásuk óta talán permanensen mogorva férfira.*
- Á, barátom! Örömmel látom, hogy a pontosság erényed. Ez dicséretes.
*Szegény Kilvard mindig megtalálja azokat a pillanatokat, amikor Hubi épp elfoglalt és várnia kell majd. Ez alkalommal valószínűleg nem olyan sokat, mint legutóbb. De a következő gondolat már az, hogy a mágustanoncot előre veszi. Ő nem marad a Vashegyen, míg a másik kettő igen.*
- Akkor a legjobb helyre jöttél, a thargok híres harcosok. *bólint a fiú elképzelésére* De azt sem árt tudnod, hogy nem attól lesz valaki harcos, hogy állandóan verekedni akar. Az ilyen harcos ritkán hosszú életű.
*Erről saját maga persze csak elméletben tud sokat, ha a tőrére kéne hagyatkoznia adott helyzetben, valószínűleg nagyobb veszélyt jelentene önmagára, mint ellenfelére.*
- Kövessetek a Kancelláriára, hogy mindenki mihamarabb mehessen a dolgára.
*Főleg ő maga.*
- Szomorú. *jegyzi meg a törpe történetére, és mert úgy akarja a hangja valóban sajnálkozó színt kap* Ha különös trófea is, érthető. De nem emlékeztet folyamatosan az életed fájdalmas szakaszára?
*Ahogy északon, úgy a Vashegyen sem szívlelik túlságosan a mélységieket, de Hubi élete nagy részét Pirtianes-ben töltötte, ahol ha életre szóló barátságokat nem is kötött, de megismerhette és megérthette a sötételfeket. Ugyanis meggyőződése, hogy az előítéletek nagy része e kettő elmaradásából származik.*
//Kancellária//
*A Radkraalba érve kinyitja a hivatala ajtaját, és int Kilvardnak, hogy fáradjon beljebb, aztán Zaziryana és Pashthra felé fordul.*
- Egy kis türelmeteket kérem, míg üzleti ügyeinket elrendezzük. Ti bizonyára nem siettek már annyira, hiszen - ha nem tévedek - úgyis időztök még egy darabig a Vashegyen.
*Az előcsarnoknak is beillő folyosón a fal mellett sorakozó székek felé mutat, jelezvén, hogy a kettős nyugodtan kényelembe helyezheti magát, míg nem szólítja őket.*
- És ha szabad kérnem: ne essetek egymásnak!
*Odabent aztán, miután behúzta maga után az ajtót, az íróasztala innenső felén elhelyezett székek felé int: Kilvardnak sem kell álldogálnia, ha eddig még nem foglalt helyet.*
- Mi újság a Mágustoronyban? *dől hátra a székében, miután maga is leült* Abogr mester még mindig egy kiállhatatlan fráter?
9846. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 18:55:18
Üzenet elküldve: 2018-06-07 18:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen – Őrség//
*Szótlan adja át a fegyvereket a mogorva őrnek, majd belép a kapun.* ~A legutóbbi valahogy szívélyesebb volt.~
*A kancellárt meglehetősen különös társaságban találja. Mint a Vashegy kancellárja és mint a Vasbank képviselője, alighanem nehezen válogathatja meg a kuncsaftjait, de azért az a fej mégis csak hagy némi kívánni valót maga után, ráadásul nem is tűnik túl higiénikusnak.
Széles körben kerüli ki a fejet hordozó törp hölgyeményt és nem túl távol a hármashoz lecövekel. Megköszörüli a torkát és int Habrertusnak, lehetőleg úgy állva, hogy a kecskeszakállas pénzmester észrevegye. Ismételten nem szeretné dolga közben zavarni, de a jelenlétét mindenképp a tudtára akarja adni.*
*Szótlan adja át a fegyvereket a mogorva őrnek, majd belép a kapun.* ~A legutóbbi valahogy szívélyesebb volt.~
*A kancellárt meglehetősen különös társaságban találja. Mint a Vashegy kancellárja és mint a Vasbank képviselője, alighanem nehezen válogathatja meg a kuncsaftjait, de azért az a fej mégis csak hagy némi kívánni valót maga után, ráadásul nem is tűnik túl higiénikusnak.
Széles körben kerüli ki a fejet hordozó törp hölgyeményt és nem túl távol a hármashoz lecövekel. Megköszörüli a torkát és int Habrertusnak, lehetőleg úgy állva, hogy a kecskeszakállas pénzmester észrevegye. Ismételten nem szeretné dolga közben zavarni, de a jelenlétét mindenképp a tudtára akarja adni.*
9845. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 18:06:06
Üzenet elküldve: 2018-06-07 18:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Szállítmányos szekereknél//
*Örvendetes, hogy Carthyria nem vág fancsali képet a visszatértekor, a mosolyért cserébe Svir visszamosolyog rá a szakálla alól. Talán leborotválhatná vagy legalább megigazíthatná már a borzas szőrrengeteget az arcán, de most nincs ideje ilyesmire, és amúgy is kereshetik a városban, úgyhogy jobb, ha nem felismerhető.*
- Lássuk. *Nézi a listát, aztán ellenőrzi, hogy a szekéren is ott van-e, aminek ott kell lennie.*
- És mondott róluk valamit? Ha elengedik, megetetem vele a kalapomat, és biztosítom, hogy félrenyelje. *Válaszolja Troddnak két szekér között.*
- Ühüm-ühüm. *Bólogat Carthyria felsorolására.*
- Nagyon gondos. Csak mi meg tudjuk kicsomagolni. *Tréfál, aztán megnyomkodja kicsit a becsomagolt húsárut. Rendben lévőnek tűnik.*
- Mondjuk a bájitalok, ha viszünk. *Elő is kotor egy apró fiolát az egyik zsebéből miközben a megerősített rekeszt tanulmányozzák.*
- És akkor ezek szerint velünk jössz? Veszélyes lehet, viszont ha ennyi mindent viszünk, kell ember a bakokra. *Rövid ideig elmélázva mered a kezében tartott fiolára.*
~Mi baj lehet?~
*Megvonja a vállát, aztán lehajtja.*
- Agyserkentő. *Magyarázza az intézőnek és Troddnak.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Örvendetes, hogy Carthyria nem vág fancsali képet a visszatértekor, a mosolyért cserébe Svir visszamosolyog rá a szakálla alól. Talán leborotválhatná vagy legalább megigazíthatná már a borzas szőrrengeteget az arcán, de most nincs ideje ilyesmire, és amúgy is kereshetik a városban, úgyhogy jobb, ha nem felismerhető.*
- Lássuk. *Nézi a listát, aztán ellenőrzi, hogy a szekéren is ott van-e, aminek ott kell lennie.*
- És mondott róluk valamit? Ha elengedik, megetetem vele a kalapomat, és biztosítom, hogy félrenyelje. *Válaszolja Troddnak két szekér között.*
- Ühüm-ühüm. *Bólogat Carthyria felsorolására.*
- Nagyon gondos. Csak mi meg tudjuk kicsomagolni. *Tréfál, aztán megnyomkodja kicsit a becsomagolt húsárut. Rendben lévőnek tűnik.*
- Mondjuk a bájitalok, ha viszünk. *Elő is kotor egy apró fiolát az egyik zsebéből miközben a megerősített rekeszt tanulmányozzák.*
- És akkor ezek szerint velünk jössz? Veszélyes lehet, viszont ha ennyi mindent viszünk, kell ember a bakokra. *Rövid ideig elmélázva mered a kezében tartott fiolára.*
~Mi baj lehet?~
*Megvonja a vállát, aztán lehajtja.*
- Agyserkentő. *Magyarázza az intézőnek és Troddnak.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
9844. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:25:28
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen - Őrség//
*Mintha elvágták volna az őr jókedvét, egyből komorabb tekintettel néz Pashra a kancellár szavait hallva. A fehér hajú srác csak sóhajt egyet, miközben lecsatolja fegyverét, és szintén mérgesen nyújtja át azt. Forr a vére, harcolni akar a saját becsülete miatt, de nem teheti. Nehezen fogadja el a helyzetet, hogy a Vashegy nagy harcosai igazából az acél helyett a szájukat használják. Nem erre számított, de ezt kapta, ezzel kell beérje. De mégse tudja. *
- Igazán szép kutyája van, jó uram. Apámnak is volt egy hasonlóan jól nevelt fekete kanja.
*A törpe nő nem érdekli, jelentéktelen sértegetések egy nő szájából, nem is érti miért reagált rájuk. Inkább az őrrel nem tőrödve igyekszik a kancellár közelébe jutni, hogy illendően bemutatkozzon. Persze csak ha ezek után még beengedik, és a férfi hajlandó figyelmet fordítani rá. Amennyiben így történik, akkor fejet hajt. *
- A nevem Pashthra Shungo'rol, és azért jöttem, hogy harcosnak álljak.
*Mintha elvágták volna az őr jókedvét, egyből komorabb tekintettel néz Pashra a kancellár szavait hallva. A fehér hajú srác csak sóhajt egyet, miközben lecsatolja fegyverét, és szintén mérgesen nyújtja át azt. Forr a vére, harcolni akar a saját becsülete miatt, de nem teheti. Nehezen fogadja el a helyzetet, hogy a Vashegy nagy harcosai igazából az acél helyett a szájukat használják. Nem erre számított, de ezt kapta, ezzel kell beérje. De mégse tudja. *
- Igazán szép kutyája van, jó uram. Apámnak is volt egy hasonlóan jól nevelt fekete kanja.
*A törpe nő nem érdekli, jelentéktelen sértegetések egy nő szájából, nem is érti miért reagált rájuk. Inkább az őrrel nem tőrödve igyekszik a kancellár közelébe jutni, hogy illendően bemutatkozzon. Persze csak ha ezek után még beengedik, és a férfi hajlandó figyelmet fordítani rá. Amennyiben így történik, akkor fejet hajt. *
- A nevem Pashthra Shungo'rol, és azért jöttem, hogy harcosnak álljak.
9843. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:01:27
Üzenet elküldve: 2018-06-07 14:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen – Őrség//
*Van az a bizonyos helyzet, amikor mindenki röhög egy szerencsétlenen, mire az túltolja a dolgokat, és erre mindenki abbahagyja a nevetést. Egyszerre. Komoran. Rámeredve a fickóra.*
~ Hogy mi van? ~ *na, ezt pont az a helyzet.*
- Ide figyelj, édes fiam, Pállottszájú Tóbiás... *mivel azonban megérkezik a Kancellár, nem folytatja. Savanyú arccal konstatálja, hogy nem rúghatja fel ezt a giliszkát, hogy mire leér a szerpentin aljára, megtanulja a kutyafittyet, de ez van.*
- Fegyvereket. *mordul a srácra kelletlenül, mert hát a parancs, az parancs. Guldarenre hasonlóan mogorva pillantást vet.*
- Láthatod, ha van szemed! *merthogy Habrertus ott áll mellettünk.*
- Fegyvereket! *kapja meg az ugatásszerű utasítást Guldaren is. Mérges, nagyon.*
*Van az a bizonyos helyzet, amikor mindenki röhög egy szerencsétlenen, mire az túltolja a dolgokat, és erre mindenki abbahagyja a nevetést. Egyszerre. Komoran. Rámeredve a fickóra.*
~ Hogy mi van? ~ *na, ezt pont az a helyzet.*
- Ide figyelj, édes fiam, Pállottszájú Tóbiás... *mivel azonban megérkezik a Kancellár, nem folytatja. Savanyú arccal konstatálja, hogy nem rúghatja fel ezt a giliszkát, hogy mire leér a szerpentin aljára, megtanulja a kutyafittyet, de ez van.*
- Fegyvereket. *mordul a srácra kelletlenül, mert hát a parancs, az parancs. Guldarenre hasonlóan mogorva pillantást vet.*
- Láthatod, ha van szemed! *merthogy Habrertus ott áll mellettünk.*
- Fegyvereket! *kapja meg az ugatásszerű utasítást Guldaren is. Mérges, nagyon.*
9842. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:41:27
Üzenet elküldve: 2018-06-06 20:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fenn a hegyen – Őrség//
*A kancellár is végigméri a fehér giliszkát, igaz, rajta látszik, hogy egészen más okokból méri végig. Zazinak csak furcsa volt a jövevény kinézete, mire végül kisütötte, hogy ez férfi. Igen, a kancellárnak is leesett, így már rögvest más megvilágításba kerültek a dolgok. Monológján már felröhög, noha eddig csak szolidan vigyorgott. A nőies sértegetésre megint csak felröhög vidáman, majd azért megnézi önnönmagát, hogy hátha tűztek rá valami cetlit, amíg nem figyelt.*
- Nahát, jós vagy te, kétes nemű ember, vagy kókler? Nem látom magamra írva, hogy ne tudnálak tisztességes küzdelemben legyőzni. De ne is kívánd kipróbálni.
- A szoptatást meg nem veled fogom kezdeni, kisember. Elébb kérdezd meg a szüleidet, hogy fiúnak vagy lánynak akartak-e téged összehozni. Valamit eléggé elrontottak. Férfinak nem nézel ki, és annyira nem is vagy nagyon nőies.
*A kancellár itt már közbe is vág és elmondja, hogy itt tilos a párbaj. ~No jól van, majd talán máskor és máshol.~ Vállát megvonva csak ennyit felel rá.*
- Békén hagyom, de ha belém köt, Wylnurana nevére mondom, laposabb és jelentéktelenebb lesz, mint most.
*A ficsúr jócskán benézte a dolgokat, nincs már rajta a sodronying, fegyver és pajzs sincs nála, csak az aszott sötételf hím feje. De még így is simán lezúzná a ficsúr állát. Nem is foglalkozik tovább vele, mert a párbaj tilos. Inkább a kancellár felé fordul.*
- Hrothgaar mester, kovács. Remek, jól hangzik. Mégis csak másabb, ha egy fajtám-bélivel dolgozhatok. Félre ne értsd, nincs gondom az emberekkel, még amúgy az elfekkel sem, vannak közöttük egész normálisak és ők is értenek valamicskét a kovácsoláshoz. Csak másképp.
*A kancellár most veszi igazán észre azt, ami az övén függ, egy mélységi aszott koponyáját.*
- Jah! Megölte a kisöcsémet odahaza, én meg levágtam a fejét és eltettem, emlékbe. Ki van szárítva, nem büdös, becsszó! Az én otthonom fent volt északon, a hegyekben. De már nincs meg, ezért is jöttem el.
*Elindul a kancellár után, a fehér giliszka meg vagy jön, vagy nem.*
- Nem volt nehéz döntés, a barlangok beomlottak néhány erős rengés után, a falu pedig portyázó orkok, megy sötételfek martaléka lett. Mikor melyik népség támadt ránk, bár felénk inkább a sötételfek voltak többen.
A hozzászólás írója (Zaziryana Zhotro) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 20:43:34
*A kancellár is végigméri a fehér giliszkát, igaz, rajta látszik, hogy egészen más okokból méri végig. Zazinak csak furcsa volt a jövevény kinézete, mire végül kisütötte, hogy ez férfi. Igen, a kancellárnak is leesett, így már rögvest más megvilágításba kerültek a dolgok. Monológján már felröhög, noha eddig csak szolidan vigyorgott. A nőies sértegetésre megint csak felröhög vidáman, majd azért megnézi önnönmagát, hogy hátha tűztek rá valami cetlit, amíg nem figyelt.*
- Nahát, jós vagy te, kétes nemű ember, vagy kókler? Nem látom magamra írva, hogy ne tudnálak tisztességes küzdelemben legyőzni. De ne is kívánd kipróbálni.
- A szoptatást meg nem veled fogom kezdeni, kisember. Elébb kérdezd meg a szüleidet, hogy fiúnak vagy lánynak akartak-e téged összehozni. Valamit eléggé elrontottak. Férfinak nem nézel ki, és annyira nem is vagy nagyon nőies.
*A kancellár itt már közbe is vág és elmondja, hogy itt tilos a párbaj. ~No jól van, majd talán máskor és máshol.~ Vállát megvonva csak ennyit felel rá.*
- Békén hagyom, de ha belém köt, Wylnurana nevére mondom, laposabb és jelentéktelenebb lesz, mint most.
*A ficsúr jócskán benézte a dolgokat, nincs már rajta a sodronying, fegyver és pajzs sincs nála, csak az aszott sötételf hím feje. De még így is simán lezúzná a ficsúr állát. Nem is foglalkozik tovább vele, mert a párbaj tilos. Inkább a kancellár felé fordul.*
- Hrothgaar mester, kovács. Remek, jól hangzik. Mégis csak másabb, ha egy fajtám-bélivel dolgozhatok. Félre ne értsd, nincs gondom az emberekkel, még amúgy az elfekkel sem, vannak közöttük egész normálisak és ők is értenek valamicskét a kovácsoláshoz. Csak másképp.
*A kancellár most veszi igazán észre azt, ami az övén függ, egy mélységi aszott koponyáját.*
- Jah! Megölte a kisöcsémet odahaza, én meg levágtam a fejét és eltettem, emlékbe. Ki van szárítva, nem büdös, becsszó! Az én otthonom fent volt északon, a hegyekben. De már nincs meg, ezért is jöttem el.
*Elindul a kancellár után, a fehér giliszka meg vagy jön, vagy nem.*
- Nem volt nehéz döntés, a barlangok beomlottak néhány erős rengés után, a falu pedig portyázó orkok, megy sötételfek martaléka lett. Mikor melyik népség támadt ránk, bár felénk inkább a sötételfek voltak többen.
A hozzászólás írója (Zaziryana Zhotro) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.06 20:43:34
9841. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:52:59
Üzenet elküldve: 2018-06-06 19:52:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szállítmányos szekereknél//
* Lassan, de biztosan pókhálót szőhetne köré egy marha nagy pók, ahogy ott áll és álldogál a szekereknél. Végül mégis csak megússza, hogy hülyére, majd halálra unja magát. A sokadik ellenőrzés után feltűnik újra Svir és a szállítmány után érdeklődik. Elmosolyodik, de nem sikítja el magát, hiszen higgadt vérű és igazából nem Svir hibája, hogy nem sikerült még elindulniuk. Kicsit nehézkesen mozognak itt a dolgok, ezt majd jobbra át kell szervezni. *
- Nos, mutatom.
* Előveszi a listát, amit készített pakolás közben, és amit már le is ellenőrzött, de úgy az igazi, ha más is átvizsgálja a dolgokat. Szekérről-szekérre haladnak, mutatva, hogy le is lettek rögzítve a dolgok. Közben viszonozza egy, még ismeretlen férfi köszöntését. Amolyan földműves ember lehet, ruházata alapján. *
- Szebb s jobb napot!
* Rájuk férne, igazán. *
- Kagan határozta meg a szekerek számát és hogy nagyjából mik legyenek rajta. Itt liszt van, emezen pedig a kenyér. Zöldségek, a gyümölcsök megint csak külön, pakolni is egyszerűbb volt így. Itt pedig szárított és füstölt húsok, kolbászok, sonka. Ezekkel kicsit óvatosabban bántam a csomagolásnál, mert az illatát messze viheti a szél. Nincs szükségünk arra, hogy farkasok vagy más vad kiszagolja a szállítmányt.
* Reményei szerint minden rendben van s már mehet is a karaván. Besegít ő is szívesen, vezetheti az egyik szekeret. Pont emellett is áll meg, rámutatva magyarázza a két férfinek. *
- Ez az én szekerem. Itt, a külső szélén van egy erősített, lenyitható rekesz. Pár fegyver, vagy egyéb holmi elfér benne, ha szükséges.
* Lassan, de biztosan pókhálót szőhetne köré egy marha nagy pók, ahogy ott áll és álldogál a szekereknél. Végül mégis csak megússza, hogy hülyére, majd halálra unja magát. A sokadik ellenőrzés után feltűnik újra Svir és a szállítmány után érdeklődik. Elmosolyodik, de nem sikítja el magát, hiszen higgadt vérű és igazából nem Svir hibája, hogy nem sikerült még elindulniuk. Kicsit nehézkesen mozognak itt a dolgok, ezt majd jobbra át kell szervezni. *
- Nos, mutatom.
* Előveszi a listát, amit készített pakolás közben, és amit már le is ellenőrzött, de úgy az igazi, ha más is átvizsgálja a dolgokat. Szekérről-szekérre haladnak, mutatva, hogy le is lettek rögzítve a dolgok. Közben viszonozza egy, még ismeretlen férfi köszöntését. Amolyan földműves ember lehet, ruházata alapján. *
- Szebb s jobb napot!
* Rájuk férne, igazán. *
- Kagan határozta meg a szekerek számát és hogy nagyjából mik legyenek rajta. Itt liszt van, emezen pedig a kenyér. Zöldségek, a gyümölcsök megint csak külön, pakolni is egyszerűbb volt így. Itt pedig szárított és füstölt húsok, kolbászok, sonka. Ezekkel kicsit óvatosabban bántam a csomagolásnál, mert az illatát messze viheti a szél. Nincs szükségünk arra, hogy farkasok vagy más vad kiszagolja a szállítmányt.
* Reményei szerint minden rendben van s már mehet is a karaván. Besegít ő is szívesen, vezetheti az egyik szekeret. Pont emellett is áll meg, rámutatva magyarázza a két férfinek. *
- Ez az én szekerem. Itt, a külső szélén van egy erősített, lenyitható rekesz. Pár fegyver, vagy egyéb holmi elfér benne, ha szükséges.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595