Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:28:35
Üzenet elküldve: 2025-08-30 00:28:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Rorkir megtartja Yagnarnak tett szavát, és igyekszik hadba hívni minden thargot akit csak talál, feltüzelni őket a közelgő csatára. Ahogy sürög-forog, megszólítja egy nő. Egy fiatal harcos az, hátán íjjal és tegezzel, bizonyosan jól is bánik velük, legalábbis Rorkir ezt feltételezi. Megáll, addig is tud szusszanni egyet legalább.*
-Nem vagyok én úr.
*Feleli széles vigyorral a képén, hangja csak úgy dörög akár a vihar.*
-Vérgőzös Rorkir, üdvözöllek.
*Kezét nyújtja, hogy harcosokhoz méltón üdvözölhesse a másikat.*
-Minden karra szükség lesz, épp jókor érkeztél Geilinne Ellghiddarh. Hogy bánsz azzal ott?
*Orrával az íjra bök, ebben ő sosem volt jó, hogy megmondja ki mihez ért csak úgy ránézésre. Viszont jobb ezt tisztázni, mert később úgy fog tudni számolni vele.*
-Harcoltál valaha orkokkal?
*Teszi fel az újabb kérdést, ezt mondjuk már inkább csak kíváncsiságból.*
-Mert biz' hamarosan patakokban fog folyni a zöldek vére!
*Láthatja Rorkiron a nő, hogy nagyon fel van tüzelve, a félelem, a kétségek messziről kerülik a férfit. Egészen mintha várná már az ütközetet.*
//Nyílt//
*Rorkir megtartja Yagnarnak tett szavát, és igyekszik hadba hívni minden thargot akit csak talál, feltüzelni őket a közelgő csatára. Ahogy sürög-forog, megszólítja egy nő. Egy fiatal harcos az, hátán íjjal és tegezzel, bizonyosan jól is bánik velük, legalábbis Rorkir ezt feltételezi. Megáll, addig is tud szusszanni egyet legalább.*
-Nem vagyok én úr.
*Feleli széles vigyorral a képén, hangja csak úgy dörög akár a vihar.*
-Vérgőzös Rorkir, üdvözöllek.
*Kezét nyújtja, hogy harcosokhoz méltón üdvözölhesse a másikat.*
-Minden karra szükség lesz, épp jókor érkeztél Geilinne Ellghiddarh. Hogy bánsz azzal ott?
*Orrával az íjra bök, ebben ő sosem volt jó, hogy megmondja ki mihez ért csak úgy ránézésre. Viszont jobb ezt tisztázni, mert később úgy fog tudni számolni vele.*
-Harcoltál valaha orkokkal?
*Teszi fel az újabb kérdést, ezt mondjuk már inkább csak kíváncsiságból.*
-Mert biz' hamarosan patakokban fog folyni a zöldek vére!
*Láthatja Rorkiron a nő, hogy nagyon fel van tüzelve, a félelem, a kétségek messziről kerülik a férfit. Egészen mintha várná már az ütközetet.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:02:00
Üzenet elküldve: 2025-08-28 09:02:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Az Északi nő csendben és türelemmel várakozik, hogy bentről valaki felbukkanjon, aki tovább engedje, vagy legalább felvilágosítást adjon. S míg ott áll a kapuban, események sora vonul el mellette, melyek hatása alá kerül.
Az első, hogy az erőd falai közül különleges hangzással megszólal egy kürt hangja, s az betölti a teret, szabad folyást engedve magának, végig hullámzik a tájon, le, talán egészen a folyóig. Zeng, búg, érezhetően riadót fújnak odabent. Ez kicsit meglepi. ~Éppen megfelelő pillanatban érzektem volna?~ Teszi fel magának akaratlanul is a kérdést. Ám ezzel még nincs vége.
Váratlanul feltűnik egy farkas. A háta mögül közelít, fel a szerpentínen, Amon Ruadh kapujáig, majd ügyet sem vetve az ott várakozóra, elkocog mellette, be az erődbe.
Geilinne értetlenül mered utána. Furcsálná is a dolgot, de még sem teszi. Az állat idomítottnak tűnik. Úgy véli talán egy druidához tartozik. Erre a következtetésre jut, bár az mindenképpen érdekes, hogy az állat még csak feléje sem pillantott.
Ám alig telik el egynéhány pillanat, mikor is bentről egy valóságos óriásnak ható férfi ront elő, majdnem elsodorva a kapuban várakozót, és teli torokból ordít. A hír, mely a másik száját elhagyja, viszont megdöbbenti. Orkok egész hada? Hogyan? Honnan kerültek hirtelen elő? Egy akkora sereg, melyről a férfi beszél, hogy jutott olyan közel észrevétlenül, hogy az egész erődöt fegyverbe szólítják?
De a kérdések persze csak benne merülnek fel, és már mozdul is. A mellette elhaladó férfi mellé szegődve, megérinti karját. Ha sikerül megállítania, akkor maga is megtorpan, ha nem, akkor felveszi a haladás ritmusát.*
-Bocsáss meg Uram, *Szólítja meg a másikat.* Geilinne Ellghiddarh vagyok. Éppen most érkeztem Északról. Miben segíthetek?
*Készségeskedik. A férfi láthatja a vállán átvetett íjat, a nyílvesszőket, felmérheti a fiatal nőt egy pillantással.*
//Nyílt//
*Az Északi nő csendben és türelemmel várakozik, hogy bentről valaki felbukkanjon, aki tovább engedje, vagy legalább felvilágosítást adjon. S míg ott áll a kapuban, események sora vonul el mellette, melyek hatása alá kerül.
Az első, hogy az erőd falai közül különleges hangzással megszólal egy kürt hangja, s az betölti a teret, szabad folyást engedve magának, végig hullámzik a tájon, le, talán egészen a folyóig. Zeng, búg, érezhetően riadót fújnak odabent. Ez kicsit meglepi. ~Éppen megfelelő pillanatban érzektem volna?~ Teszi fel magának akaratlanul is a kérdést. Ám ezzel még nincs vége.
Váratlanul feltűnik egy farkas. A háta mögül közelít, fel a szerpentínen, Amon Ruadh kapujáig, majd ügyet sem vetve az ott várakozóra, elkocog mellette, be az erődbe.
Geilinne értetlenül mered utána. Furcsálná is a dolgot, de még sem teszi. Az állat idomítottnak tűnik. Úgy véli talán egy druidához tartozik. Erre a következtetésre jut, bár az mindenképpen érdekes, hogy az állat még csak feléje sem pillantott.
Ám alig telik el egynéhány pillanat, mikor is bentről egy valóságos óriásnak ható férfi ront elő, majdnem elsodorva a kapuban várakozót, és teli torokból ordít. A hír, mely a másik száját elhagyja, viszont megdöbbenti. Orkok egész hada? Hogyan? Honnan kerültek hirtelen elő? Egy akkora sereg, melyről a férfi beszél, hogy jutott olyan közel észrevétlenül, hogy az egész erődöt fegyverbe szólítják?
De a kérdések persze csak benne merülnek fel, és már mozdul is. A mellette elhaladó férfi mellé szegődve, megérinti karját. Ha sikerül megállítania, akkor maga is megtorpan, ha nem, akkor felveszi a haladás ritmusát.*
-Bocsáss meg Uram, *Szólítja meg a másikat.* Geilinne Ellghiddarh vagyok. Éppen most érkeztem Északról. Miben segíthetek?
*Készségeskedik. A férfi láthatja a vállán átvetett íjat, a nyílvesszőket, felmérheti a fiatal nőt egy pillantással.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:18:24
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:18:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
//Nyílt//
*Élettel teli szemekkel bólint Yagnarnak Karheiát illetően. ~Jó! Legalább ő biztonságban van.~ Ez még egy löketet ad az egyébként is már-már túlbuzgó vérének. Természetesen a sötételfet és a fattyút is elkíséri, megmutatja nekik hogy hol hajthatják le fejüket az éjszakára, intéz nekik vacsorát is ahogy azt illik, s aztán magukra hagyja őket, hisz neki saját feladata van. Röviden búcsúzik, majd gyorsan lépkedve, szinte kocogva ront ki az erődből. Teste minden lépésnél egyre jobban megfeszül, pallosa is alig bírja tartani a tempót vele. Fülében ott zeng a kürt szava, nem valami ocsmány, idegen kürt. Nem. Ez valami egészen más. Valami egészen ősi. Nem kell hozzá sok, hogy lássa az embereken, hogy bennük is megmozgat valamit, pedig még nem is tudják hogy pontosan miről van szó, ám Rorkir tesz róla, hogy ez megváltozzék.*
-Fegyverbe! Fivéreim és nővéreim! A Vashegy háborúba megy!
*Nem is igazán áll meg, hisz megannyi helyet kell még bejárnia, vinnie kell a hírt. A hírt, ami mindent megváltoztat!*
-Orkok jönnek! Egy egész horda! Halljátok Brennus Thargodar kürtjét, igaz? Ti nyavalyások! Mire vártok még?! Szedjetek össze mindenkit, ki hadra fogható! Vigyétek a hírt!
*Egy darabig csak meglepett arcokat lát, mint akik hirtelen nem is tudják, hogy Rorkir csak a bolondját járatja-e velük vagy sem. Azonban nem kell sok idő, hogy ezek a bátor, büszke népek észbe kapjanak és átragadjon rájuk a barbár harcos tüze. Némelyek saját kürtjüket fújják, mások elszaladnak továbbadni a hadba hívást. Ahogy pedig megáll egy pillanatra kifújni magát, csak kemény, elszánt tekinteteket lát. Itt bizony senki nem fogja könnyen adni ősei vérrel áztatott földjét.*
-FEGYVERBE!
*Üvölti, ahogy nagy levegőt vesz és tovább indul. A földekre is el kell jutnia a hírnek, minden egyes kardnak, minden egyes lándzsának és pajzsnak itt a helye, nincs elpocsékolni való ideje.*
//Nyílt//
*Élettel teli szemekkel bólint Yagnarnak Karheiát illetően. ~Jó! Legalább ő biztonságban van.~ Ez még egy löketet ad az egyébként is már-már túlbuzgó vérének. Természetesen a sötételfet és a fattyút is elkíséri, megmutatja nekik hogy hol hajthatják le fejüket az éjszakára, intéz nekik vacsorát is ahogy azt illik, s aztán magukra hagyja őket, hisz neki saját feladata van. Röviden búcsúzik, majd gyorsan lépkedve, szinte kocogva ront ki az erődből. Teste minden lépésnél egyre jobban megfeszül, pallosa is alig bírja tartani a tempót vele. Fülében ott zeng a kürt szava, nem valami ocsmány, idegen kürt. Nem. Ez valami egészen más. Valami egészen ősi. Nem kell hozzá sok, hogy lássa az embereken, hogy bennük is megmozgat valamit, pedig még nem is tudják hogy pontosan miről van szó, ám Rorkir tesz róla, hogy ez megváltozzék.*
-Fegyverbe! Fivéreim és nővéreim! A Vashegy háborúba megy!
*Nem is igazán áll meg, hisz megannyi helyet kell még bejárnia, vinnie kell a hírt. A hírt, ami mindent megváltoztat!*
-Orkok jönnek! Egy egész horda! Halljátok Brennus Thargodar kürtjét, igaz? Ti nyavalyások! Mire vártok még?! Szedjetek össze mindenkit, ki hadra fogható! Vigyétek a hírt!
*Egy darabig csak meglepett arcokat lát, mint akik hirtelen nem is tudják, hogy Rorkir csak a bolondját járatja-e velük vagy sem. Azonban nem kell sok idő, hogy ezek a bátor, büszke népek észbe kapjanak és átragadjon rájuk a barbár harcos tüze. Némelyek saját kürtjüket fújják, mások elszaladnak továbbadni a hadba hívást. Ahogy pedig megáll egy pillanatra kifújni magát, csak kemény, elszánt tekinteteket lát. Itt bizony senki nem fogja könnyen adni ősei vérrel áztatott földjét.*
-FEGYVERBE!
*Üvölti, ahogy nagy levegőt vesz és tovább indul. A földekre is el kell jutnia a hírnek, minden egyes kardnak, minden egyes lándzsának és pajzsnak itt a helye, nincs elpocsékolni való ideje.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:18:20
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:18:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lovát keresi meg elsőnek. A thargok kedvességének hála nem kellett a lónak a szabadban tölteni az éjszakát. Az őrök visszaadják fegyvereit, ahogy elhagyja Amon Ruadhot. Még nem ül fel Szürke hátára. A szerpentines úton inkább gyeplőn fogva vezeti le a hátasát. Ahogy távolodnak a szürkület egyre jobban érvényesül. A fáklyák fénye elhalványul és az égen marad néhány csillag az ami megvilágítja az eget. Magányosan szeli a hátasával az utat. Óvatosan, minden hangra odafigyelve vezeti le Szürkét a hegyről. Elgondolkozik, hogy hova is menjen elsőnek? Szürkét nem szívesen vinné el az ingoványba. Viszont ha menekülni kellene, akkor a ló jól fog jönni. Csak úgy dönt, hogy inkább tartson vele. Majd az ingovány szélén kiköti valamilyen biztonságos helyen. Ahogy leér a hegyről felül a lóra és gyors iramban elindul a város irányába. Azért a piacon körülnéz. Hátha talál valamit, amire szüksége lehet.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:22:03
Üzenet elküldve: 2025-08-21 15:22:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jövevény//
*Az északi hegyek eltévedt sziklaormára emlékezteti a hely, ahogy az aljánál megállva megcsodálja. A tetejét elfoglaló erőd impozáns látvány, és egyben megnyugtató is. Biztonságot és erőt sugároz magából. A nő nem tér be sem a lenti fogadóba, sem a piacra, és nem is foglalkozik a jövő-menő kétlábúakkal. Neki fent van dolga.
A szerpentin ösvénye fokozatosan emelkedik, ahogy halad rajta felfelé, most már megenged magának egy könnyű, megnyugtató sóhajt is. Megérkezett. Hogy mi vár rá, azt persze még nem tudja. Nem tartja magát elveszettnek, így bízik abban, hogy szót érthet az itteniekkel.
Bőrvértje alatt most rövid ujjú vászoninget visel, alul erős vászonnadrággal, melynek szárai a majdnem térdig felérő csizmában tűnnek el. Derekát öv fogja körül, róla egy rövidkard függ le, és pár erszény, mely pénzen túl néhány apróságot rejt. Hátán kisebb utazózsák, váltásnyi ruhával, egy kisebb vizes tömlővel, egyéb eszközökkel, amelyekre egy úton szükség lehet. Itt kapott helyet az íj, és a nyílvesszőkkel teli tegez is. Egy másik, a vállán átvetett szíjról egy kulacs lóg le, és ezen a szíjon lóg felerősítve egy szőrme kabátka, mely télen tesz nagy szolgálatot.
Ezeket cipelve, így érkezik meg Amon Ruadh kapujához, ahol megáll, hogy megvárja, míg előbukkan valami őr, aki beengedi.*
*Az északi hegyek eltévedt sziklaormára emlékezteti a hely, ahogy az aljánál megállva megcsodálja. A tetejét elfoglaló erőd impozáns látvány, és egyben megnyugtató is. Biztonságot és erőt sugároz magából. A nő nem tér be sem a lenti fogadóba, sem a piacra, és nem is foglalkozik a jövő-menő kétlábúakkal. Neki fent van dolga.
A szerpentin ösvénye fokozatosan emelkedik, ahogy halad rajta felfelé, most már megenged magának egy könnyű, megnyugtató sóhajt is. Megérkezett. Hogy mi vár rá, azt persze még nem tudja. Nem tartja magát elveszettnek, így bízik abban, hogy szót érthet az itteniekkel.
Bőrvértje alatt most rövid ujjú vászoninget visel, alul erős vászonnadrággal, melynek szárai a majdnem térdig felérő csizmában tűnnek el. Derekát öv fogja körül, róla egy rövidkard függ le, és pár erszény, mely pénzen túl néhány apróságot rejt. Hátán kisebb utazózsák, váltásnyi ruhával, egy kisebb vizes tömlővel, egyéb eszközökkel, amelyekre egy úton szükség lehet. Itt kapott helyet az íj, és a nyílvesszőkkel teli tegez is. Egy másik, a vállán átvetett szíjról egy kulacs lóg le, és ezen a szíjon lóg felerősítve egy szőrme kabátka, mely télen tesz nagy szolgálatot.
Ezeket cipelve, így érkezik meg Amon Ruadh kapujához, ahol megáll, hogy megvárja, míg előbukkan valami őr, aki beengedi.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:56:38
Üzenet elküldve: 2025-08-19 17:56:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A korahajnali órákban, amikor még igencsak hűvös az idő és a nap fénye se festi még meg igazán a földet, ütemes léptekkel ballag az országúton a zsoldos, vissza Artheniorba.
Valahogy nincs szerencséje Tharg földön, sose akad össze valami helyivel, akivel eliszogathatna, eldalolászhatna, esetleg összegyűrhetné az ágyat.
Pedig kíváncsi lett volna arra, miként vélekednek errefelé arról a kürtszóról. Vagy ha erre nem is akad senki, akkor legalább néhány helyi, jellegzetes tharg tetoválást megnézett volna magának. Elvégre éppen azért jött erre a vidékre, hogy vásároljon ezt-azt tetováló tudásának növelésére.
De ha nem, hát nem. Artheniorban bizonyára többet tudnak, és ő amúgy is ott akar érdemeket szerezni - már ha olyan események közelegnek, amelyekben egy katona kitüntetheti magát.*
Valahogy nincs szerencséje Tharg földön, sose akad össze valami helyivel, akivel eliszogathatna, eldalolászhatna, esetleg összegyűrhetné az ágyat.
Pedig kíváncsi lett volna arra, miként vélekednek errefelé arról a kürtszóról. Vagy ha erre nem is akad senki, akkor legalább néhány helyi, jellegzetes tharg tetoválást megnézett volna magának. Elvégre éppen azért jött erre a vidékre, hogy vásároljon ezt-azt tetováló tudásának növelésére.
De ha nem, hát nem. Artheniorban bizonyára többet tudnak, és ő amúgy is ott akar érdemeket szerezni - már ha olyan események közelegnek, amelyekben egy katona kitüntetheti magát.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:11:39
Üzenet elküldve: 2025-08-18 13:11:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Barátságtalan pillantásai újra felmérik a nála jócskán magasabb mélységit, a sárga tekinteten időzik el egy darabig összehúzott szemekkel, mintha csak az igazságot próbálná kikutatni. A kürtszó emlegetésétől alig észrevehetően elbizonytalanodva lágyulnak vonásai. Az utóbbi hatokban minduntalan találgattak a helyiek, hogy mit is hallhattak azon a forró nyári napon: a parasztok között többen újra az istenek eljövetelérők kezdtek el beszélni, néhány tharg Brennus kürtjéhez hasonlította, de hamarosan fényt derült rá, hogy a jarl bizony nem hívta mostanság Thargodrym leszármazottait a Vashegyre. Kayaerrben régi emléket idézett fel a hang. Egy havas éjszaka emlékképe északon, ahogy kürtszót követően a falu harcosai megindulnak... nem tudja ugyan, ki fújhatta meg néhány hata, annyiban viszont teljesen biztos, hogy veszélyt jelent, minden porcikájában érzi.
A fattyú is szűken méri az információkat, mely kissé bosszantja, elgondolkodva simít végig nyelvével fogain, ahogy mérlegeli, mihez is kellene kezdeni velük. Mielőtt azonban még felelne, Rorkir megteszi helyette, s valószínűleg a jelen helyzetben legkézenfekvőbb megoldást választja. Más esetben talán hamarabb szelné ketté a kormost, minthogy átlépje Amon küszöbét, most azonban úgy érzi, valóban olyan fontos hírrel érkezhetett messziről a két idegen, amit Yagnarnak hallania kell.*
- Szerencsédre épp ráérek *húzódik pimasz mosoly az arcán, ahogy felpillant a férfira, majd megmutatja az érkezőknek, hol tudják lepakolni a fegyvereiket* - Hajrá hölgyeim! *teszi hozzá kissé gúnyosan, s ha azok szót fogadnak, már mutatja is az irányt Thargarod felé. Kezét tettre készen közel tartja kardja markolatához a biztonság kedvéért, ha elindulnak, majd még bizalmasan közelebb hajolva a barbár harcoshoz viszonozza a bemutatkozást.*
- Kayaerr. És még nem láttalak itt, ezt az ocsmány sisakot megjegyeztem volna.
*Barátságtalan pillantásai újra felmérik a nála jócskán magasabb mélységit, a sárga tekinteten időzik el egy darabig összehúzott szemekkel, mintha csak az igazságot próbálná kikutatni. A kürtszó emlegetésétől alig észrevehetően elbizonytalanodva lágyulnak vonásai. Az utóbbi hatokban minduntalan találgattak a helyiek, hogy mit is hallhattak azon a forró nyári napon: a parasztok között többen újra az istenek eljövetelérők kezdtek el beszélni, néhány tharg Brennus kürtjéhez hasonlította, de hamarosan fényt derült rá, hogy a jarl bizony nem hívta mostanság Thargodrym leszármazottait a Vashegyre. Kayaerrben régi emléket idézett fel a hang. Egy havas éjszaka emlékképe északon, ahogy kürtszót követően a falu harcosai megindulnak... nem tudja ugyan, ki fújhatta meg néhány hata, annyiban viszont teljesen biztos, hogy veszélyt jelent, minden porcikájában érzi.
A fattyú is szűken méri az információkat, mely kissé bosszantja, elgondolkodva simít végig nyelvével fogain, ahogy mérlegeli, mihez is kellene kezdeni velük. Mielőtt azonban még felelne, Rorkir megteszi helyette, s valószínűleg a jelen helyzetben legkézenfekvőbb megoldást választja. Más esetben talán hamarabb szelné ketté a kormost, minthogy átlépje Amon küszöbét, most azonban úgy érzi, valóban olyan fontos hírrel érkezhetett messziről a két idegen, amit Yagnarnak hallania kell.*
- Szerencsédre épp ráérek *húzódik pimasz mosoly az arcán, ahogy felpillant a férfira, majd megmutatja az érkezőknek, hol tudják lepakolni a fegyvereiket* - Hajrá hölgyeim! *teszi hozzá kissé gúnyosan, s ha azok szót fogadnak, már mutatja is az irányt Thargarod felé. Kezét tettre készen közel tartja kardja markolatához a biztonság kedvéért, ha elindulnak, majd még bizalmasan közelebb hajolva a barbár harcoshoz viszonozza a bemutatkozást.*
- Kayaerr. És még nem láttalak itt, ezt az ocsmány sisakot megjegyeztem volna.
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:11:12
Üzenet elküldve: 2025-08-18 12:11:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Rorkir nem így tervezte a hazatérést, de már kár lenne ezen bánkódnia. Az események megtörténnek akár ott van akár nem, úgyhogy ha már így alakult, akár hasznossá is teheti magát. Azonban még egy számára idegen tűnik fel, a férfi pedig nem rest jól megnézni magának a piszkosszőke harcos nőt.*
-Hát én honnan tudjam, te mit láttál már és mit nem?
*Nem is érti a kérdést, erről könnyen árulkodhat a saját kérdésén kívül a pofa is, amit hozzá vág.*
-Rorkir vagyok., és tényleg északról jöttem.
*Szélesen vigyorog, talán hallott róla, talán nem. Figyelme azonban nem marad túl hosszan rajta, hisz azt azert könnyen felismeri, hogy tharg asszonyság lehet, ellenben a kapuban álldogáló két ténylegesen idegennel. Rorkir eddig életében csak egy sötételffel találkozott, azonban az nem volt valami tiszteletteljes vele, el is földelte a szántóföldeken. Ez a nőstény valamivel eszesebb lehet, ezt meg kell hagyni, bár nem minden tekintetben.*
-Igen igen, ezt már hallottam. Véletlenül nem a kürtszóval kapcsolatban hoztatok híreket?
*Kérdez rá cinikusan, csak hogy harmadszor is elhangozzon. A fattyú szerzet egy fokkal jobban méri fel a helyzetet, bár sokkal így sem lett a férfi okosabb. Nincs hát mit tenni, azért persze maga is kíváncsi, hogy miről lehet szó.*
-Adjátok le a fegyvereket, s odavezetlek titeket, aztán előadhatjátok azt a fontos üzenetet. Jössz te is ? Örülnék, ha szemmel tartanád őket.
*Az utolsó részt persze a harcos nőnek mondja. Ha pedig nem kekeckednek, akkor el is indulahtnak beljebb a vashegybe.*
*Rorkir nem így tervezte a hazatérést, de már kár lenne ezen bánkódnia. Az események megtörténnek akár ott van akár nem, úgyhogy ha már így alakult, akár hasznossá is teheti magát. Azonban még egy számára idegen tűnik fel, a férfi pedig nem rest jól megnézni magának a piszkosszőke harcos nőt.*
-Hát én honnan tudjam, te mit láttál már és mit nem?
*Nem is érti a kérdést, erről könnyen árulkodhat a saját kérdésén kívül a pofa is, amit hozzá vág.*
-Rorkir vagyok., és tényleg északról jöttem.
*Szélesen vigyorog, talán hallott róla, talán nem. Figyelme azonban nem marad túl hosszan rajta, hisz azt azert könnyen felismeri, hogy tharg asszonyság lehet, ellenben a kapuban álldogáló két ténylegesen idegennel. Rorkir eddig életében csak egy sötételffel találkozott, azonban az nem volt valami tiszteletteljes vele, el is földelte a szántóföldeken. Ez a nőstény valamivel eszesebb lehet, ezt meg kell hagyni, bár nem minden tekintetben.*
-Igen igen, ezt már hallottam. Véletlenül nem a kürtszóval kapcsolatban hoztatok híreket?
*Kérdez rá cinikusan, csak hogy harmadszor is elhangozzon. A fattyú szerzet egy fokkal jobban méri fel a helyzetet, bár sokkal így sem lett a férfi okosabb. Nincs hát mit tenni, azért persze maga is kíváncsi, hogy miről lehet szó.*
-Adjátok le a fegyvereket, s odavezetlek titeket, aztán előadhatjátok azt a fontos üzenetet. Jössz te is ? Örülnék, ha szemmel tartanád őket.
*Az utolsó részt persze a harcos nőnek mondja. Ha pedig nem kekeckednek, akkor el is indulahtnak beljebb a vashegybe.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:59:19
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:59:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Felbukkan egy marcona férfi és egy morcos nő. Mi másra is számíthatna az ember, ha a Vashegyre jön? ~ Kezdődik. ~ fojtja el magában az ösztönös sóhajtást, amit a fejlemények kiváltanak belőle. Szívesen visszaszólna nekik valami élesebbet, de azzal valószínűleg csak szítaná a tüzet, ami nem lenne valami hasznos. Megvárja a kezdeti rájuk förmedést, és Thara példaértékűen nyugodt reakcióját, majd hagyja, hogy a szokásos, vidám mosolya visszatelepedjen a helyére.*
- Üdv! Valóban fontos ügyben szeretnénk beszélni a Vashegy szülötteivel, és örülnénk, ha a hír beljebb is elterjedne a kapunál. *Címzi mindenkinek, majd Rorkirhoz fordul.* És hogy mit tudhat két ilyen szerzet: csak azt, amit a saját szemével látott, miután megjárta a füves pusztát. Megspórolnánk vele nektek egy utat.
*Szemei kedvesen csillognak, szavai szívélyesek. Többé-kevésbé még azt is sikeresen palástolja, igazából rosszul esik neki, hogy már egyből nekiestek. Elvégre pontosan tudta, mire vállalkozik. És pontosan azért jött Tharával, hogy ne érhesse őt a szükségesnél több megjegyzés. Ideje hát betartani a magának tett ígéretét.*
*Felbukkan egy marcona férfi és egy morcos nő. Mi másra is számíthatna az ember, ha a Vashegyre jön? ~ Kezdődik. ~ fojtja el magában az ösztönös sóhajtást, amit a fejlemények kiváltanak belőle. Szívesen visszaszólna nekik valami élesebbet, de azzal valószínűleg csak szítaná a tüzet, ami nem lenne valami hasznos. Megvárja a kezdeti rájuk förmedést, és Thara példaértékűen nyugodt reakcióját, majd hagyja, hogy a szokásos, vidám mosolya visszatelepedjen a helyére.*
- Üdv! Valóban fontos ügyben szeretnénk beszélni a Vashegy szülötteivel, és örülnénk, ha a hír beljebb is elterjedne a kapunál. *Címzi mindenkinek, majd Rorkirhoz fordul.* És hogy mit tudhat két ilyen szerzet: csak azt, amit a saját szemével látott, miután megjárta a füves pusztát. Megspórolnánk vele nektek egy utat.
*Szemei kedvesen csillognak, szavai szívélyesek. Többé-kevésbé még azt is sikeresen palástolja, igazából rosszul esik neki, hogy már egyből nekiestek. Elvégre pontosan tudta, mire vállalkozik. És pontosan azért jött Tharával, hogy ne érhesse őt a szükségesnél több megjegyzés. Ideje hát betartani a magának tett ígéretét.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-18 06:51:51
Üzenet elküldve: 2025-08-18 06:51:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Thara számít rá, hogy nem tárt karokkal fogadják őket. Az őrök mellé nemsokára egy nála pár centivel magasabb, izmos és tetovált férfi csatlakozik. Itt eszébe jut, hogy talán a tanácsostól megkérdezhette volna, hogy pontosan hogyan is néz ki a thargok vezére. Talán ha a nevét tudja, de inkább nem bocsátkozik találgatásokba. Majd ha hallja a nevét, akkor tudni fogja, hogy ki is az.
Viszont most meg kell tartania hidegvérét. Rorkir köszönés nélkül csatlakozik be a beszélgetésbe. Külseje pont olyan ahogy elképzelte a thargokat. A férfi kérdésére még csak válaszolni sem tud, mert egy újabb személy csatlakozik hozzájuk. Bent tartja lélegzetét, hogy ne kelljen azt dühösen kifújnia. Szemeit sem forgatja, nehogy azzal is megsértse ezeknek az erős barbároknak a büszkeségét. Ami meglepi a Tharát a tharg nőben, hogy nem feléjük ellenséges, hanem a férfi irányába. Erre szemöldöke érdeklődően emelkedik fel. Viszont erre most nincs idejük. Megrázza fejét és most ő szólal meg, még mielőtt a férfi válaszolhatna a tharg lánynak.*
-A kürtszó ügyében jöttünk. Fontos híreket hoztunk a vezéreteknek.
*Elmondhatná nekik is a híreket, de inkább adná át szívesebben a vezérüknek. Akkor biztos lehet benne, hogy az meg is kapja a hírt és nem napok vagy hatok telnek el.*
*Thara számít rá, hogy nem tárt karokkal fogadják őket. Az őrök mellé nemsokára egy nála pár centivel magasabb, izmos és tetovált férfi csatlakozik. Itt eszébe jut, hogy talán a tanácsostól megkérdezhette volna, hogy pontosan hogyan is néz ki a thargok vezére. Talán ha a nevét tudja, de inkább nem bocsátkozik találgatásokba. Majd ha hallja a nevét, akkor tudni fogja, hogy ki is az.
Viszont most meg kell tartania hidegvérét. Rorkir köszönés nélkül csatlakozik be a beszélgetésbe. Külseje pont olyan ahogy elképzelte a thargokat. A férfi kérdésére még csak válaszolni sem tud, mert egy újabb személy csatlakozik hozzájuk. Bent tartja lélegzetét, hogy ne kelljen azt dühösen kifújnia. Szemeit sem forgatja, nehogy azzal is megsértse ezeknek az erős barbároknak a büszkeségét. Ami meglepi a Tharát a tharg nőben, hogy nem feléjük ellenséges, hanem a férfi irányába. Erre szemöldöke érdeklődően emelkedik fel. Viszont erre most nincs idejük. Megrázza fejét és most ő szólal meg, még mielőtt a férfi válaszolhatna a tharg lánynak.*
-A kürtszó ügyében jöttünk. Fontos híreket hoztunk a vezéreteknek.
*Elmondhatná nekik is a híreket, de inkább adná át szívesebben a vezérüknek. Akkor biztos lehet benne, hogy az meg is kapja a hírt és nem napok vagy hatok telnek el.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:12:56
Üzenet elküldve: 2025-08-17 19:12:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Kayaerr mint eddig minden nap, amióta a Vashegy vendégszeretetét élvezi, éppen igyekszik magát hasznossá tenni. Nem az a fajta, akinek büdös a munka, odahaza jóformán minden tevékenységből kivette a részét, főleg miután a törzs férfiai útnak indultak. A napokban leginkább a kovácsnál segédkezett, többnyire átkozott pakolászással telt az idő, de bármennyire is kimerítő volt, egy rossz szó nem hagyta el a száját. Igaz, néha durcás képe beszédes volt, de igyekezett kifejezéstelenséget erőltetni magára, amikor valaki figyelte.
Épp a műhely felé tartana, hirtelen azonban megtorpan, borostyánszínű szeme pedig összeszűkül, mikor három idegen alakot pillant meg kapunál. Elsőre természetesen a kormosképű szúr szemet neki, nem kedveli a fajtájukat, s ezen véleményén valószínűleg csaknem minden tharg osztozik. Gyanús tehát, hogy nem várt vendégekről van szó, egyből irányt is vált hát, s inkább a kapuhoz indul.*
- Mi a fene folyik itt? *kérdezi nyersen, tekintetét előbb a sötételf nőn állapítva meg, szemében a thargokra oly jellemző bizalmatlan él villan. Összefonja karjait.* - Mit keres itt egy mélységi?
*Kérdését elsőre úgy tűnhet a nősténynek célozza, de tekintete hamarosan átvándorol a férfira, mintha őt kérné számon. Szerencsétlen félvérről egyelőre tudomást sem vesz.* - Téged már láttalak itt? *Szúrós pillantásai bosszantó alapossággal mérik végig a barbárt. Egy kis fintor szalad át az arcán a sisak láttán. Milyen hivalkodó!* - Vagy épp most szabadultál valami északi gyerekmeséből?
*Kayaerr mint eddig minden nap, amióta a Vashegy vendégszeretetét élvezi, éppen igyekszik magát hasznossá tenni. Nem az a fajta, akinek büdös a munka, odahaza jóformán minden tevékenységből kivette a részét, főleg miután a törzs férfiai útnak indultak. A napokban leginkább a kovácsnál segédkezett, többnyire átkozott pakolászással telt az idő, de bármennyire is kimerítő volt, egy rossz szó nem hagyta el a száját. Igaz, néha durcás képe beszédes volt, de igyekezett kifejezéstelenséget erőltetni magára, amikor valaki figyelte.
Épp a műhely felé tartana, hirtelen azonban megtorpan, borostyánszínű szeme pedig összeszűkül, mikor három idegen alakot pillant meg kapunál. Elsőre természetesen a kormosképű szúr szemet neki, nem kedveli a fajtájukat, s ezen véleményén valószínűleg csaknem minden tharg osztozik. Gyanús tehát, hogy nem várt vendégekről van szó, egyből irányt is vált hát, s inkább a kapuhoz indul.*
- Mi a fene folyik itt? *kérdezi nyersen, tekintetét előbb a sötételf nőn állapítva meg, szemében a thargokra oly jellemző bizalmatlan él villan. Összefonja karjait.* - Mit keres itt egy mélységi?
*Kérdését elsőre úgy tűnhet a nősténynek célozza, de tekintete hamarosan átvándorol a férfira, mintha őt kérné számon. Szerencsétlen félvérről egyelőre tudomást sem vesz.* - Téged már láttalak itt? *Szúrós pillantásai bosszantó alapossággal mérik végig a barbárt. Egy kis fintor szalad át az arcán a sisak láttán. Milyen hivalkodó!* - Vagy épp most szabadultál valami északi gyerekmeséből?
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:36:21
Üzenet elküldve: 2025-08-17 12:36:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Egy darabig vár, hogy Yagnar vajon előkerül-e, de mivel egyelőre nem találja így nem várakozik fölöslegesen. Úgyis itt van a közelben, messzire nem tervez menni, majd megtalálja. Meghagyja azért pár embernek, hogy itt járt, és hogy kereste őt, hogy az információ meglegyen. Talán szétnéz addig a kovácsnál, hogy a törpék kitaláltak-e valami turpisságot, ami tetszene Rorkirnak, vagy csak beszélget pár emberrel, hogy hogy vannak, mik a hírek manapság, hogy állnak a földek és szépen nő-e a birkaállomány. Helyette azonban másra lesz figyelmes. Idegenek érkeznek a kapuba, ez csapja meg a fülét, úgyhogy a kíváncsiságtól vezérelve maga is oda irányozza lépteit. Első ránézésre igencsak meglepődik, ugyanis egy fél-elf lánykát, meg egy sötételf nőt talál, akik csicsás lovakkal érkeztek. Amolyan városi hercegecskéket látott efféle hátasokkal még Artheniorban. A sötétebbik elf ráadásul páncélban és teljes fegyverzetben pompázik, és valami hírekről beszélnek.*
-Miféle híreket tudhat egy kormos meg egy fattyú, ami érdekelheti a Vashegyet?
*Hangja kihívóan hat, bár azért kíváncsi hogy miféle hírekre gondolhatnak. De sosem lehet elég óvatos az ember, főleg ha nőkről van szó. Rorkir karba tett kézzel figyeli a párost, hogy mivel tudnak előállni.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 13:47:48
*Egy darabig vár, hogy Yagnar vajon előkerül-e, de mivel egyelőre nem találja így nem várakozik fölöslegesen. Úgyis itt van a közelben, messzire nem tervez menni, majd megtalálja. Meghagyja azért pár embernek, hogy itt járt, és hogy kereste őt, hogy az információ meglegyen. Talán szétnéz addig a kovácsnál, hogy a törpék kitaláltak-e valami turpisságot, ami tetszene Rorkirnak, vagy csak beszélget pár emberrel, hogy hogy vannak, mik a hírek manapság, hogy állnak a földek és szépen nő-e a birkaállomány. Helyette azonban másra lesz figyelmes. Idegenek érkeznek a kapuba, ez csapja meg a fülét, úgyhogy a kíváncsiságtól vezérelve maga is oda irányozza lépteit. Első ránézésre igencsak meglepődik, ugyanis egy fél-elf lánykát, meg egy sötételf nőt talál, akik csicsás lovakkal érkeztek. Amolyan városi hercegecskéket látott efféle hátasokkal még Artheniorban. A sötétebbik elf ráadásul páncélban és teljes fegyverzetben pompázik, és valami hírekről beszélnek.*
-Miféle híreket tudhat egy kormos meg egy fattyú, ami érdekelheti a Vashegyet?
*Hangja kihívóan hat, bár azért kíváncsi hogy miféle hírekre gondolhatnak. De sosem lehet elég óvatos az ember, főleg ha nőkről van szó. Rorkir karba tett kézzel figyeli a párost, hogy mivel tudnak előállni.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 13:47:48
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-17 11:31:00
Üzenet elküldve: 2025-08-17 11:31:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Fel, fel a szerpentines úton. ~ Hát ez lenne a Vashegy. ~ gondolja, miközben Galagonya kaptat alatta. A közeledő falak és a kapu nem olyan biztató, vendégszerető látványt nyújt. Ennát az orkok erődjére emlékezteti egy pillanatig. ~ De legalább ezeknek van annyi sütnivalójuk, hogy húztak egy városfalat. ~ füstölög magában. Az artheniori vezetőség finoman szólva nem győzte meg őt.*
- Már épp ideje.
*Mosolyog az út hevétől kipirultan a mélységire. Szerencsére itt most picit lassítanak, de ez nem változtat a tényen, hogy napok óta erőltetett menetben vándorolnak. Lassan jól esne egy fürdő.
A kapu előtt állva enyhe szorongás fogja el. De erőt ad neki a tudat, hogy nem is olyan rég szállt szembe ettől nagyobb ellenséggel. Tharáért az élete árán is ki fog állni, nem hagyja, hogy bántsák őt. Lepattan a nyeregből, hogy ne "magas lóról" beszéljen az itteniekkel.*
- Üdv.
*Toldja meg a köszöntést. Szeretné, ha nem a nőstényre irányulna minden rosszalló Tharg tekintet, de Thara minden szükségeset elmondott, így mást nem fűz hozzá. Az őrségnél úgyis felesleges fecsérelni a szót. Ha gond van, majd közbelép. Inkább csak kihúzza magát, és nyílt tekintettel keresi az itteniek tekintetét. Fél kézzel a lován támaszkodik, és szórakozottan cirógatja, míg be nem engedik őket. A fegyvereit problémázás nélkül átadja szükség esetén.
~ Na kezdjünk neki. ~ tűri fel a ruhaujját gondolatban, előre is felkészülve a Thargok makacsságára.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 11:33:12
*Fel, fel a szerpentines úton. ~ Hát ez lenne a Vashegy. ~ gondolja, miközben Galagonya kaptat alatta. A közeledő falak és a kapu nem olyan biztató, vendégszerető látványt nyújt. Ennát az orkok erődjére emlékezteti egy pillanatig. ~ De legalább ezeknek van annyi sütnivalójuk, hogy húztak egy városfalat. ~ füstölög magában. Az artheniori vezetőség finoman szólva nem győzte meg őt.*
- Már épp ideje.
*Mosolyog az út hevétől kipirultan a mélységire. Szerencsére itt most picit lassítanak, de ez nem változtat a tényen, hogy napok óta erőltetett menetben vándorolnak. Lassan jól esne egy fürdő.
A kapu előtt állva enyhe szorongás fogja el. De erőt ad neki a tudat, hogy nem is olyan rég szállt szembe ettől nagyobb ellenséggel. Tharáért az élete árán is ki fog állni, nem hagyja, hogy bántsák őt. Lepattan a nyeregből, hogy ne "magas lóról" beszéljen az itteniekkel.*
- Üdv.
*Toldja meg a köszöntést. Szeretné, ha nem a nőstényre irányulna minden rosszalló Tharg tekintet, de Thara minden szükségeset elmondott, így mást nem fűz hozzá. Az őrségnél úgyis felesleges fecsérelni a szót. Ha gond van, majd közbelép. Inkább csak kihúzza magát, és nyílt tekintettel keresi az itteniek tekintetét. Fél kézzel a lován támaszkodik, és szórakozottan cirógatja, míg be nem engedik őket. A fegyvereit problémázás nélkül átadja szükség esetén.
~ Na kezdjünk neki. ~ tűri fel a ruhaujját gondolatban, előre is felkészülve a Thargok makacsságára.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 11:33:12
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:28:44
Üzenet elküldve: 2025-08-17 09:28:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Eddig volt könnyű dolguk. Most jön a neheze. Felbaktatni a hegyre. Még szerencse, hogy van lovuk. A szerpentines utat követve jöhet majd a következő akadály, hogy bejussanak a kapun.*
-Mindjárt a célnál vagyunk.
*Mondja Ennának. Eddig gyorsabb tempót diktáltak, de most erről le kell, hogy mondjanak. A szerpentines úton inkább biztonságosabb tempót diktál a lovával. Tudja, hogy nem számíthat kedves fogadtatásra. A kapu, még ha nyitva is van, akkor sem tudnának bemenni anélkül, hogy meg ne állítsák őket. Aggódik, hogy vajon mennyire lesz sikeres ez az út. A Thargok segítségére szükség van az orkok ellen. A Vashegy népe különben is hírhedten ork ellenes, meg sajnos sötételf ellenes is. De ebben az esetben az ellenség közös. Remélhetőleg félre tudják tenni ellenszenvüket.
Végül csak feljutnak. Szemük elé egy szép erődített kapu tárul, amely csak arra vár, hogy kívül tartsa őket. Közeledtükre az őrség két tagja jön eléjük. Nem várt mást. Tudja, hogy feleslegesen játszaná a fontoskodó személyt, akkor csak rosszabbra fordulna a helyzetük. Leszáll a lováról és gyalog közelíti meg az őröket. Kurtán mondja el a jöttének célját.*
-Üdvözletem. A kürtszóval kapcsolatban hoztunk híreket. Szeretnék beszélni a vezetőtökkel.
*Mondja az őrség tagjainak. Nem indul el. Vár azoknak a válaszára. Hangja sem hivalkodó vagy követelőző. Itt most a legfontosabb, hogy összeszedett legyen. Türelmesen várja a választ, vagy éppen a felettesüket.*
*Eddig volt könnyű dolguk. Most jön a neheze. Felbaktatni a hegyre. Még szerencse, hogy van lovuk. A szerpentines utat követve jöhet majd a következő akadály, hogy bejussanak a kapun.*
-Mindjárt a célnál vagyunk.
*Mondja Ennának. Eddig gyorsabb tempót diktáltak, de most erről le kell, hogy mondjanak. A szerpentines úton inkább biztonságosabb tempót diktál a lovával. Tudja, hogy nem számíthat kedves fogadtatásra. A kapu, még ha nyitva is van, akkor sem tudnának bemenni anélkül, hogy meg ne állítsák őket. Aggódik, hogy vajon mennyire lesz sikeres ez az út. A Thargok segítségére szükség van az orkok ellen. A Vashegy népe különben is hírhedten ork ellenes, meg sajnos sötételf ellenes is. De ebben az esetben az ellenség közös. Remélhetőleg félre tudják tenni ellenszenvüket.
Végül csak feljutnak. Szemük elé egy szép erődített kapu tárul, amely csak arra vár, hogy kívül tartsa őket. Közeledtükre az őrség két tagja jön eléjük. Nem várt mást. Tudja, hogy feleslegesen játszaná a fontoskodó személyt, akkor csak rosszabbra fordulna a helyzetük. Leszáll a lováról és gyalog közelíti meg az őröket. Kurtán mondja el a jöttének célját.*
-Üdvözletem. A kürtszóval kapcsolatban hoztunk híreket. Szeretnék beszélni a vezetőtökkel.
*Mondja az őrség tagjainak. Nem indul el. Vár azoknak a válaszára. Hangja sem hivalkodó vagy követelőző. Itt most a legfontosabb, hogy összeszedett legyen. Türelmesen várja a választ, vagy éppen a felettesüket.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:04:58
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:04:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Egy darabig ugyan erősen elgondolkozik rajta, hogy betérjen a Vaskorsóba inni egy pofa sört, de végül elveti ezt az ötletet. Lehet, hogy fontosabb teendők is akadnak majd, mintsem hogy arra pazarolja az idejét. Egyébként is ivott tegnap eleget szerencsére a feje egyáltalán nem kótyagos miatta. Aztán a kapuban csak egy pillanatig pihen meg, emlékszik mikor először járt itt, emlékszik a kapuőrre, meg arra is hogy hogyan mérgezték meg a fürdőben. Yagnar is ott vesztette el a fejét, mennyi minden történt azóta! Sosem hitte volna, hogy ennyi furcsa kalandba fog keveredni, mikor elindult otthonról, de egy cseppet sem bánja. Halad tovább Thargarod felé, remélhetőleg megtalálja akit keres, vagy legalábbis megtalál valakit.*
*Egy darabig ugyan erősen elgondolkozik rajta, hogy betérjen a Vaskorsóba inni egy pofa sört, de végül elveti ezt az ötletet. Lehet, hogy fontosabb teendők is akadnak majd, mintsem hogy arra pazarolja az idejét. Egyébként is ivott tegnap eleget szerencsére a feje egyáltalán nem kótyagos miatta. Aztán a kapuban csak egy pillanatig pihen meg, emlékszik mikor először járt itt, emlékszik a kapuőrre, meg arra is hogy hogyan mérgezték meg a fürdőben. Yagnar is ott vesztette el a fejét, mennyi minden történt azóta! Sosem hitte volna, hogy ennyi furcsa kalandba fog keveredni, mikor elindult otthonról, de egy cseppet sem bánja. Halad tovább Thargarod felé, remélhetőleg megtalálja akit keres, vagy legalábbis megtalál valakit.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:48:48
Üzenet elküldve: 2025-07-01 21:48:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Mivel viszonozzák az ölelésért szélesen elmosolyodik, de arra vigyáz, hogy Karheia ezt jól lássa. Nagyon szereti őt, csak a szabályait utálja, de ezzel még együtt tud élni, hiszen az előbbi sokkal erősebb érzelem nála. Lágyan és törtlen mosollyal bújik ki az ölelésből és felkacag az intésre.*
- Majd csipogok neki, vagy ilyesmi! *Fordul körbe boldogan, főleg azért, mert mégsem hagyták itt. A kísérőik is boldogan ugrálnak körülöttük, nem zavartatják magukat, de nem is közelítenek most feléjük. Úgy tűnik, hogy találtak maguknak elfoglaltságot, egymást kezdik kergetni. A vadóc lányhoz pedig újabb figyelmeztetés érkezik, amire csípőre teszi a kezét ellenkezésének hangot adva.*
- Jó, de jóképűek? *Emeli fel a szemöldökeit, és láthatóan eszébe jut valami, a szemei ezt tükrözik vissza.*
- Vagy talán tettek ellened valamit? Esetleg neked tetszenek? Nem lenne elég az egyikük? *Hamiskásan mosolyog Rheia felé, ha nem is képzett még az ugratás művészetében, azért megpróbálkozik vele. Természetesen kiérzi nővére szavaiból a figyelmeztetést, de mivel még nem tudja, hogy milyen elfekről lehet szó, nem veszi igazán komolyan az egészet. Azért elfelejteni nem fogja az biztos. A jó hangulata A hatalmas kapu közelítésével egyre jobban elmúlik, de megmenti a napját Rheia újabb ötlete. Piacozás! Végül a rablóhúsból sem lesz semmi, de legalább egy kicsit lenyugszik és visszatalál szőke tanítójához. Furcsán néz a kalácsféleségre, de nem ő lenne, ha nem venné el. Beleharap kóstolóként, a fogával tép le belőle egy darabot, nem túl lányos manőverrel. A hófehér fogait megfesti pár pillanatra a fahéj, és ő nagyon elégedetlen fejet vág hozzá, kérdően néz Rheiara.*
- Hát ez borza... *mélyen beszívja a levegőt és megváltoznak az arcvonásai, mintha a valaha legfinomabb dolgot vette volna a szájába. Még a szemét is lehunyja, ahogy a mondatot folytatja.*
- ...sztóan finom! Köszi! *Az utóbbit három i-vel toldja még meg, és megint előtűnik vicsorgós mosolya. Nos, nem túl nőiesen pár pillanat alatt tömi meg az arcát vele, nem telik bele egy perc és már a ragacsos kezét törli bele a ruhájába. Még van a szájában étel, úgy szólal meg Karheia vélhetőleg legnagyobb örömére.*
- Mesélj egy kicsit Yagnar bácsiról. Milyen legyek? Egyből kólintsam fejre, mert az barbáros, vagy inkább fogjam be? Közlöm, hogy az utóbbit nem ígérhetem meg. Szóval milyen ő? Tudom, hogy hatalmas, meg minden, de tudod mire gondolok. Elnézi nekem, ha nem vagyok olyan tökéletes, mint te? *Kacsint rá a másikra és a vállánál karolja át Rheiat, ha az nem húzódik el a mozdulattól.*
- Szerintem a szar is belém fagy majd, de nem adom magam meg könnyen. Már bocsánat! *Nem túl nőies a megszólalása, de ők egy barbár nép, ezen felül neki hamarabb jönnek a szavak, mint a gondolatok, de az i lehet, hogy egyszerre.*
- Aj már, félek! *Sokkolódik le jobban, mint kéne, de ez a hangulatingadozása biztos nem meglepő Rheia számára, sokszor előfordul nála, hogy még mindig nem találja igazán a helyét, amióta visszatért a kürtszóra. Sokszor vannak rémálmai is, és ezekben mindig orkok a főszereplők.*
- Csak essünk túl rajta már... *Suttogja bosszankodva, ahogy közelednek a jarl felé.*
- Van még kalácsod?
*Mivel viszonozzák az ölelésért szélesen elmosolyodik, de arra vigyáz, hogy Karheia ezt jól lássa. Nagyon szereti őt, csak a szabályait utálja, de ezzel még együtt tud élni, hiszen az előbbi sokkal erősebb érzelem nála. Lágyan és törtlen mosollyal bújik ki az ölelésből és felkacag az intésre.*
- Majd csipogok neki, vagy ilyesmi! *Fordul körbe boldogan, főleg azért, mert mégsem hagyták itt. A kísérőik is boldogan ugrálnak körülöttük, nem zavartatják magukat, de nem is közelítenek most feléjük. Úgy tűnik, hogy találtak maguknak elfoglaltságot, egymást kezdik kergetni. A vadóc lányhoz pedig újabb figyelmeztetés érkezik, amire csípőre teszi a kezét ellenkezésének hangot adva.*
- Jó, de jóképűek? *Emeli fel a szemöldökeit, és láthatóan eszébe jut valami, a szemei ezt tükrözik vissza.*
- Vagy talán tettek ellened valamit? Esetleg neked tetszenek? Nem lenne elég az egyikük? *Hamiskásan mosolyog Rheia felé, ha nem is képzett még az ugratás művészetében, azért megpróbálkozik vele. Természetesen kiérzi nővére szavaiból a figyelmeztetést, de mivel még nem tudja, hogy milyen elfekről lehet szó, nem veszi igazán komolyan az egészet. Azért elfelejteni nem fogja az biztos. A jó hangulata A hatalmas kapu közelítésével egyre jobban elmúlik, de megmenti a napját Rheia újabb ötlete. Piacozás! Végül a rablóhúsból sem lesz semmi, de legalább egy kicsit lenyugszik és visszatalál szőke tanítójához. Furcsán néz a kalácsféleségre, de nem ő lenne, ha nem venné el. Beleharap kóstolóként, a fogával tép le belőle egy darabot, nem túl lányos manőverrel. A hófehér fogait megfesti pár pillanatra a fahéj, és ő nagyon elégedetlen fejet vág hozzá, kérdően néz Rheiara.*
- Hát ez borza... *mélyen beszívja a levegőt és megváltoznak az arcvonásai, mintha a valaha legfinomabb dolgot vette volna a szájába. Még a szemét is lehunyja, ahogy a mondatot folytatja.*
- ...sztóan finom! Köszi! *Az utóbbit három i-vel toldja még meg, és megint előtűnik vicsorgós mosolya. Nos, nem túl nőiesen pár pillanat alatt tömi meg az arcát vele, nem telik bele egy perc és már a ragacsos kezét törli bele a ruhájába. Még van a szájában étel, úgy szólal meg Karheia vélhetőleg legnagyobb örömére.*
- Mesélj egy kicsit Yagnar bácsiról. Milyen legyek? Egyből kólintsam fejre, mert az barbáros, vagy inkább fogjam be? Közlöm, hogy az utóbbit nem ígérhetem meg. Szóval milyen ő? Tudom, hogy hatalmas, meg minden, de tudod mire gondolok. Elnézi nekem, ha nem vagyok olyan tökéletes, mint te? *Kacsint rá a másikra és a vállánál karolja át Rheiat, ha az nem húzódik el a mozdulattól.*
- Szerintem a szar is belém fagy majd, de nem adom magam meg könnyen. Már bocsánat! *Nem túl nőies a megszólalása, de ők egy barbár nép, ezen felül neki hamarabb jönnek a szavak, mint a gondolatok, de az i lehet, hogy egyszerre.*
- Aj már, félek! *Sokkolódik le jobban, mint kéne, de ez a hangulatingadozása biztos nem meglepő Rheia számára, sokszor előfordul nála, hogy még mindig nem találja igazán a helyét, amióta visszatért a kürtszóra. Sokszor vannak rémálmai is, és ezekben mindig orkok a főszereplők.*
- Csak essünk túl rajta már... *Suttogja bosszankodva, ahogy közelednek a jarl felé.*
- Van még kalácsod?
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:04:50
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:04:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Az ölelés váratlanul éri, amit nyögése is Luryelle tudtára ad, aki hirtelen szorítja ki a levegőt mellkasából. Természetesen nincsen ellenére az ifjú leány közeledése, sőt, kifejezetten jóleső számára az, így nem rest viszonozni és gyengéden megtartania virgonc tanoncát.*
- Nem is baj, ráérsz még. A szerelem egyébként is mindig a legrosszabbkor jön, és leterít a lábadról, mint egy felbőszült gwuff.
*Ha őszinte akarna lenni, akkor cseppet sem várja azt az időszakot, amikor Luryelle szemet vet valakire. Még alap állapotában is nehéz rábírnia a leányt, hogy nyugodtan megüljön a fenekén, és koncentráljon, bele sem mer gondolni, amikor egy másik ifjú fogja lekötni minden erőforrását.*
- Viszont akad két hosszúfülű, akikkel jobb ha vigyázol. Szőkék, nagy a szájuk, és mutatósak. Meg fogod ismerni őket.
*Ez utóbbiban nem kételkedik, mert hozzájuk fogható teremtések nem igen tapossák a thargok földjét. Ugyan szavai kedves figyelmeztetésnek tűnnek, de Luryelle sejtheti már, hogy ez egyben egy szabály is, aminek megszegése büntetést vonna maga után.
Amon Ruadh kapujában védence igen jólneveltté és megszeppentté válik, amit egy aprócska mosollyal nyugtáz. Örül az első látásra vadócnak tűnő, de egyébként bátortalan leány óvatosságának.
Nem sürgeti Luryellet a piacon, elvégre nem időre mennek, s az is megtörténhet, hogy Yagnart nem lelik sehol. Nem mellesleg Karheia is örömmel tölt el ott időt, most sem rest szemügyre venni a friss gyümölcsöket, köszön néhány ismerős arcnak. Vesz magának néhány gyertyát, elvégre abból sosem elegendő, különösen amennyi időt papírjai felett tölt éjszakánként. Miközben nézelődnek kellemes édes illat üti meg orrát, amely elcsábítja egy bódé irányába, végül pedig némi aranyszórásra is ösztökéli. Kis kitérőjüket egy fahéjat kürtőskaláccsal fejezi be, amit magasra emelve felez meg, hogy a lábára ugráló kutyák véletlenül se érhessék el. A kisebbik felét magának szánja, a nagyobb darabot pedig Luryelle felé nyújtja.*
- Tessék, ez majd megnyugtat kicsit. Fahéjas, igazi különlegesség.
*Számára legalábbis az. Még mindig ereklyeként őrzi a Nozarintól kapott fahéjas szütyőjét.*
- Mehetünk?
*Luryelle most nyerhet magának némi időt, ha óhajtja, tekintettel arra, hogy Karheia is álldogálva falatozni kezd.*
- A kutyáknak nem adhatsz belőle!
*Szól rá előzetesen az ifjúra mutatóujját feltartva.*
*Az ölelés váratlanul éri, amit nyögése is Luryelle tudtára ad, aki hirtelen szorítja ki a levegőt mellkasából. Természetesen nincsen ellenére az ifjú leány közeledése, sőt, kifejezetten jóleső számára az, így nem rest viszonozni és gyengéden megtartania virgonc tanoncát.*
- Nem is baj, ráérsz még. A szerelem egyébként is mindig a legrosszabbkor jön, és leterít a lábadról, mint egy felbőszült gwuff.
*Ha őszinte akarna lenni, akkor cseppet sem várja azt az időszakot, amikor Luryelle szemet vet valakire. Még alap állapotában is nehéz rábírnia a leányt, hogy nyugodtan megüljön a fenekén, és koncentráljon, bele sem mer gondolni, amikor egy másik ifjú fogja lekötni minden erőforrását.*
- Viszont akad két hosszúfülű, akikkel jobb ha vigyázol. Szőkék, nagy a szájuk, és mutatósak. Meg fogod ismerni őket.
*Ez utóbbiban nem kételkedik, mert hozzájuk fogható teremtések nem igen tapossák a thargok földjét. Ugyan szavai kedves figyelmeztetésnek tűnnek, de Luryelle sejtheti már, hogy ez egyben egy szabály is, aminek megszegése büntetést vonna maga után.
Amon Ruadh kapujában védence igen jólneveltté és megszeppentté válik, amit egy aprócska mosollyal nyugtáz. Örül az első látásra vadócnak tűnő, de egyébként bátortalan leány óvatosságának.
Nem sürgeti Luryellet a piacon, elvégre nem időre mennek, s az is megtörténhet, hogy Yagnart nem lelik sehol. Nem mellesleg Karheia is örömmel tölt el ott időt, most sem rest szemügyre venni a friss gyümölcsöket, köszön néhány ismerős arcnak. Vesz magának néhány gyertyát, elvégre abból sosem elegendő, különösen amennyi időt papírjai felett tölt éjszakánként. Miközben nézelődnek kellemes édes illat üti meg orrát, amely elcsábítja egy bódé irányába, végül pedig némi aranyszórásra is ösztökéli. Kis kitérőjüket egy fahéjat kürtőskaláccsal fejezi be, amit magasra emelve felez meg, hogy a lábára ugráló kutyák véletlenül se érhessék el. A kisebbik felét magának szánja, a nagyobb darabot pedig Luryelle felé nyújtja.*
- Tessék, ez majd megnyugtat kicsit. Fahéjas, igazi különlegesség.
*Számára legalábbis az. Még mindig ereklyeként őrzi a Nozarintól kapott fahéjas szütyőjét.*
- Mehetünk?
*Luryelle most nyerhet magának némi időt, ha óhajtja, tekintettel arra, hogy Karheia is álldogálva falatozni kezd.*
- A kutyáknak nem adhatsz belőle!
*Szól rá előzetesen az ifjúra mutatóujját feltartva.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:44:11
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Szereti, ha igaza van. Általában mindig igaza van. Egészen addig, amíg Rheia nem tájékoztatja általában az ellenkezőjéről. Olyankor megpróbálja meggyőzni, akár kitalált dolgokkal is, mint most. Persze ő óráknak élte meg azt a néhány perc csendet, és mivel most nem jön ellenvélemény, úgy érzi nyert és... úgy is érzi, hogy egy teljes órát csendben volt. Habár úgy a gondolataiban nem nagyon emlékszik ilyen éber órákra, amikor ő nem beszélne, de ez az egyetlen eset reményt ad neki mégis, hogy egyszer ő is be tudja fogni a száját, mint sokan. Talán akkor nem is kerülne ennyi bajba.*
- Ez az! Tudtam, hogy tetszeni fog! *Mondja csillogó szemekkel, és mosolyog a figyelmeztetésre, amit kap a nevekkel kapcsolatban és még bólint is, hogy nyomatékosítsa a másik szavait. Aztán tulajdonképpen ráugrik Rheia-ra, hogy megölelje. Ha nem engedi meg neki a másik, akkor sem fog duzzogni, mert elért valamit, és ez neki mindig sokat jelent. Nincs túl sok önbizalma, pedig egyáltalán nem buta, vagy tehetségtelen. Csak néha úgy érzi, hogy a Tharg vére rácsukódik, mint egy pinceajtó, amire még a Jarl rá is ül. Persze túl jól ismeri már őt Karheia, hogy pontosan tudja mit kell tennie, ha Elle ellenkezik, vagy bármi olyat tesz, amivel hátráltatná a terveiben, így simán faképnél hagyja. A lány meg ilyenkor megijed, hogy elhagyja az egyetlen ember aki még törődik vele, szóval gyorsan túlteszi magát az apró dolgokon és máris ott terem - egy kissé lihegve, amit igazából csak megjátszik - nővére mellett.*
- Tényleg? Ennek örülök, bár még nem tetszett meg senki. *Von vállat, ahogy visszaemlékszik a kiképzésekre, nyilvánvaló az orkoknál meg egyik sem jöhetett szóba. Amióta meg visszatért, nem igazán foglalkozott ezzel a kérdéssel, és utána sem érdeklődtek igazán. Viszont tudja, hogy Rheia után sokan utánafordulnak és jó lenne tudni, hogy van-e kérője. Persze azért is, mert ott akar maradni a nő közelében.*
- Pff, ez a válasz nem tetszik. Találj ki valami jobbat! *Kérleli elnyújtott hangon, mert unalmasnak találja a választ, még akkor is, ha elfogadja. Nem sokáig lesz nyafogós, és még az általában vad tekintete is megszeppenni látszik halványan, amikor felnéz a hatalmas kapura, ami uralja a vidéket. Nyel is egy látványosat és olyan angyalian sorol be Karheia mellé, hogy a másik biztosan meglepődik mennyire fegyelmezett. Főleg, amikor egy nagyon szúrós szemű őr nézi őket, akinek Rheia csak odabiccent, ő pedig dacosan felvonja a szemöldökét és ügyet sem vet a másikra. Mert neki nagyon fontos az, hogy a nővérét tiszteljék, és mivel nem állítják meg őket, mikor már nem látják elégedett vékony mosoly jelenik meg az arcán. Váratlanul éri a kérés, de pontosan tudja a választ.*
- Á, a gyomrom egy apró kődarab, mert hogy a Jarl elé vonszolsz. Aki biztos valamit kérdezni fog. Nekem meg felrobban már most a fejem! *Vallja be kissé megszeppentebben, mint kellene. Mély levegőket vesz, aztán gondolkodik egy kicsit.*
- De tudod mit, nehogy már összeszarjam magam a vezetőnktől! Vegyünk valamit! *Néz a másik szemében elszántan, majd viccesen hozzáteszi.* Ha meg úgy jön ki, hogy mégis betojnék... majd megnézheti ő is, hogy mit ettem! *Kuncog, és ezzel túl is teszi magát a képzelt megmérettetésen. Az megint más lesz, majd amikor tényleg odaérnek, de előbb a piac!*
- Egy jó rablóhús nem fog megártani és stílusos is, nem? *Miközben a piacra érnek, mindenféle standhoz odaugrik nézegetni. Kedvesen mosolyog mindenkire, és még az árut is dicséri, bár nem igazán vesz magának semmit. Nem is nagyon akar, de mindig is szeretett nézelődni, úgyhogy, ha Rheia nem szól rá, pár órát ő biztosan eltölt itt. Felpróbál egy karláncot, ruhákat tesz maga elé és a nővérétől kérdezi meg, hogy mennyire lenne előnyös egy ilyen neki. Apróságokat nézeget, a kis tükrök például nagyon elbűvölik. Kiélvezi a forgatagot, már ha engedik neki. Kagi és Isi pedig Karheia mellé szegődnek vissza és éberen őrzik őt.*
*Szereti, ha igaza van. Általában mindig igaza van. Egészen addig, amíg Rheia nem tájékoztatja általában az ellenkezőjéről. Olyankor megpróbálja meggyőzni, akár kitalált dolgokkal is, mint most. Persze ő óráknak élte meg azt a néhány perc csendet, és mivel most nem jön ellenvélemény, úgy érzi nyert és... úgy is érzi, hogy egy teljes órát csendben volt. Habár úgy a gondolataiban nem nagyon emlékszik ilyen éber órákra, amikor ő nem beszélne, de ez az egyetlen eset reményt ad neki mégis, hogy egyszer ő is be tudja fogni a száját, mint sokan. Talán akkor nem is kerülne ennyi bajba.*
- Ez az! Tudtam, hogy tetszeni fog! *Mondja csillogó szemekkel, és mosolyog a figyelmeztetésre, amit kap a nevekkel kapcsolatban és még bólint is, hogy nyomatékosítsa a másik szavait. Aztán tulajdonképpen ráugrik Rheia-ra, hogy megölelje. Ha nem engedi meg neki a másik, akkor sem fog duzzogni, mert elért valamit, és ez neki mindig sokat jelent. Nincs túl sok önbizalma, pedig egyáltalán nem buta, vagy tehetségtelen. Csak néha úgy érzi, hogy a Tharg vére rácsukódik, mint egy pinceajtó, amire még a Jarl rá is ül. Persze túl jól ismeri már őt Karheia, hogy pontosan tudja mit kell tennie, ha Elle ellenkezik, vagy bármi olyat tesz, amivel hátráltatná a terveiben, így simán faképnél hagyja. A lány meg ilyenkor megijed, hogy elhagyja az egyetlen ember aki még törődik vele, szóval gyorsan túlteszi magát az apró dolgokon és máris ott terem - egy kissé lihegve, amit igazából csak megjátszik - nővére mellett.*
- Tényleg? Ennek örülök, bár még nem tetszett meg senki. *Von vállat, ahogy visszaemlékszik a kiképzésekre, nyilvánvaló az orkoknál meg egyik sem jöhetett szóba. Amióta meg visszatért, nem igazán foglalkozott ezzel a kérdéssel, és utána sem érdeklődtek igazán. Viszont tudja, hogy Rheia után sokan utánafordulnak és jó lenne tudni, hogy van-e kérője. Persze azért is, mert ott akar maradni a nő közelében.*
- Pff, ez a válasz nem tetszik. Találj ki valami jobbat! *Kérleli elnyújtott hangon, mert unalmasnak találja a választ, még akkor is, ha elfogadja. Nem sokáig lesz nyafogós, és még az általában vad tekintete is megszeppenni látszik halványan, amikor felnéz a hatalmas kapura, ami uralja a vidéket. Nyel is egy látványosat és olyan angyalian sorol be Karheia mellé, hogy a másik biztosan meglepődik mennyire fegyelmezett. Főleg, amikor egy nagyon szúrós szemű őr nézi őket, akinek Rheia csak odabiccent, ő pedig dacosan felvonja a szemöldökét és ügyet sem vet a másikra. Mert neki nagyon fontos az, hogy a nővérét tiszteljék, és mivel nem állítják meg őket, mikor már nem látják elégedett vékony mosoly jelenik meg az arcán. Váratlanul éri a kérés, de pontosan tudja a választ.*
- Á, a gyomrom egy apró kődarab, mert hogy a Jarl elé vonszolsz. Aki biztos valamit kérdezni fog. Nekem meg felrobban már most a fejem! *Vallja be kissé megszeppentebben, mint kellene. Mély levegőket vesz, aztán gondolkodik egy kicsit.*
- De tudod mit, nehogy már összeszarjam magam a vezetőnktől! Vegyünk valamit! *Néz a másik szemében elszántan, majd viccesen hozzáteszi.* Ha meg úgy jön ki, hogy mégis betojnék... majd megnézheti ő is, hogy mit ettem! *Kuncog, és ezzel túl is teszi magát a képzelt megmérettetésen. Az megint más lesz, majd amikor tényleg odaérnek, de előbb a piac!*
- Egy jó rablóhús nem fog megártani és stílusos is, nem? *Miközben a piacra érnek, mindenféle standhoz odaugrik nézegetni. Kedvesen mosolyog mindenkire, és még az árut is dicséri, bár nem igazán vesz magának semmit. Nem is nagyon akar, de mindig is szeretett nézelődni, úgyhogy, ha Rheia nem szól rá, pár órát ő biztosan eltölt itt. Felpróbál egy karláncot, ruhákat tesz maga elé és a nővérétől kérdezi meg, hogy mennyire lenne előnyös egy ilyen neki. Apróságokat nézeget, a kis tükrök például nagyon elbűvölik. Kiélvezi a forgatagot, már ha engedik neki. Kagi és Isi pedig Karheia mellé szegődnek vissza és éberen őrzik őt.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-06-28 21:54:23
Üzenet elküldve: 2025-06-28 21:54:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Az egy órányi csend kijelentésére megjelennek ráncok a homlokán, s némi kétség az arcán, elvégre emlékei szerint alig néhány perc lehetett. Legalábbis számára nem tűnt többnek. Ennek ellenére nem vitatja Elle elképzelését, ezúttal kegyesen meghagyja az ifjú leányt tévképzeteiben ringatózva.*
- Kagi, Isi?
*Kérdez vissza némi kétséggel hangjában. Kicsit emésztgeti, végül sóhajtva beadja derekát.*
- Legyen hát! Rövidek, könnyűek, kutyanévnek megteszik. De arról hallgatnék azért, hogy kik inspirálták ezeket a neveket.
*Szavai nyomatékosításaként mutatóujját ajka elé helyezve ösztökéli a leányt arra, hogy ezt a titkot őrizzék meg maguknak.
Luryelle természetesen lemarad, s Karheia pedig tartja magát fenyegetéséhez, így az ifjú leányzónak igencsak kapkodnia kell lábait ahhoz, hogy rövidesen beérhesse őt. Végül nyugalma nem tart hosszú ideig, és a fiatal barbár felbukkan mellette, hogy pontosan ugyanúgy folytassa a cseverészést mint előtte.*
- Dehogy!
*Felkacag. Valahol bájosnak tartja Luryelle aggodalmát, de jól tudja, hogy teljesen alaptalan.*
- Bár a szomszédban van a város, de nem vettük át a szokásaikat. Majd ha megtetszik egy fiatal férfi neked, akkor szabadon döntesz róla, hogy szeretnél-e a feleségévé válni.
*Ahogy haladnak célállomásuk felé a távolban elkezd felsejleni Amon Ruadh városának és Thargarodnak a sziluettje. Luryelle pedig merengéséből kizökkenti egy meglepő kérdéssel.*
- Akadtak korábban udvarlóim, de most jobban élvezem a szabadságot.
*Kissé kényelmetlenül érzi magát ettől a témától. Még most is gyakorta gyászolja egykori férjét, ezt követően kapcsolatai meglehetősen ingoványosak voltak. Fáj is a szíve amiatt, hogy egyáltalán nem látja azokat a férfiakat, akik olyan sokat jelentettek neki.
Elsőként Amon Ruadh kapuja üdvözli őket, valamint az igen goromba őr. Karheia csak üdvözlően biccent felé, és határozottan halad tovább, elvégre neki nem szükséges semmilyenfajta ellenőrzésen átesnie, ezzel együtt pedig az őt kísérő Luryellenek is.*
- Nem vagy éhes? Most vehetünk még valamit a piacon, ha szeretnél.
*Az egy órányi csend kijelentésére megjelennek ráncok a homlokán, s némi kétség az arcán, elvégre emlékei szerint alig néhány perc lehetett. Legalábbis számára nem tűnt többnek. Ennek ellenére nem vitatja Elle elképzelését, ezúttal kegyesen meghagyja az ifjú leányt tévképzeteiben ringatózva.*
- Kagi, Isi?
*Kérdez vissza némi kétséggel hangjában. Kicsit emésztgeti, végül sóhajtva beadja derekát.*
- Legyen hát! Rövidek, könnyűek, kutyanévnek megteszik. De arról hallgatnék azért, hogy kik inspirálták ezeket a neveket.
*Szavai nyomatékosításaként mutatóujját ajka elé helyezve ösztökéli a leányt arra, hogy ezt a titkot őrizzék meg maguknak.
Luryelle természetesen lemarad, s Karheia pedig tartja magát fenyegetéséhez, így az ifjú leányzónak igencsak kapkodnia kell lábait ahhoz, hogy rövidesen beérhesse őt. Végül nyugalma nem tart hosszú ideig, és a fiatal barbár felbukkan mellette, hogy pontosan ugyanúgy folytassa a cseverészést mint előtte.*
- Dehogy!
*Felkacag. Valahol bájosnak tartja Luryelle aggodalmát, de jól tudja, hogy teljesen alaptalan.*
- Bár a szomszédban van a város, de nem vettük át a szokásaikat. Majd ha megtetszik egy fiatal férfi neked, akkor szabadon döntesz róla, hogy szeretnél-e a feleségévé válni.
*Ahogy haladnak célállomásuk felé a távolban elkezd felsejleni Amon Ruadh városának és Thargarodnak a sziluettje. Luryelle pedig merengéséből kizökkenti egy meglepő kérdéssel.*
- Akadtak korábban udvarlóim, de most jobban élvezem a szabadságot.
*Kissé kényelmetlenül érzi magát ettől a témától. Még most is gyakorta gyászolja egykori férjét, ezt követően kapcsolatai meglehetősen ingoványosak voltak. Fáj is a szíve amiatt, hogy egyáltalán nem látja azokat a férfiakat, akik olyan sokat jelentettek neki.
Elsőként Amon Ruadh kapuja üdvözli őket, valamint az igen goromba őr. Karheia csak üdvözlően biccent felé, és határozottan halad tovább, elvégre neki nem szükséges semmilyenfajta ellenőrzésen átesnie, ezzel együtt pedig az őt kísérő Luryellenek is.*
- Nem vagy éhes? Most vehetünk még valamit a piacon, ha szeretnél.
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-05-25 18:18:05
Üzenet elküldve: 2025-05-25 18:18:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*A Radkraal épülete tiszteletre méltón magasodik Dora előtt, ahogy a lány átvág Amon Ruadh városán. Máskor többet problémázna a saras cipőjén és az út menti pocsolyákon, most azonban észre sem veszi őket, az emlékei közt lépked. Bokáira valami ólomsúly nehezedik, és nem tudná megmondani, hogy az idő járt-e el felette, vagy az emlékek nehezítik meg a hazautat. Szinte alvajáróként lépdel fel a lépcsőkön, vág át az ismerős folyosókon és termeken, és talán a gyorsan terjedő szóbeszéd miatt, de a szolgálók sem tartóztatják, már készültek jöttére, hogy újabb szótlan szellemként foglalja el a helyét annak, aki csak úgy kámforrá vált a nagy ajtó mögött.
Nyikorgás. A gyertyák fénye egy hideg szoba puha szőnyegét nyalja végig mohón, mintha évek óta nem vetült volna rá igazi, éltető ragyogás. A helyiségben már ott ropog a parázs, de a háromlábú vaseszköz tüze még nem elég erős ahhoz, hogy a kérlelhetetlen, szomorú hideget elkergesse. A lány félve toppan be, körülnéz, szeme neki hagyott üzeneteket keres, de csak ismerős bútorokat talál, közös pillanatok emlékeit. Minden az eredeti helyén hever, a kancellár viszonylagos rendjében és már rég kiismert rendszerében. Birtokjegyzékek, elrontott vagy félig megírt oklevelek peregnek a lány ujjai között egyre gyorsabban és gyorsabban, míg végképp türelmét veszti, és lecsapja az összeset az asztalra, hatalmas port kavarva. Minden fiókba benéz, oda is, ahova még soha, egyesével végigfutja a régi, elegáns könyvek gerincét, és mikor a mozdulatától egy egész sor felborul, mérgében nagyot rúg a kemény fába, hogy csak úgy belesajdul a lába.*
~ Talán a hálóban. ~ *Próbálja elcsitítani a pánik határán száguldozó gondolatait. Remegő kezével kivágja a mellékajtót, és levegőért kapkodva lép az éjjeliszekrényhez. Fiók fiók hátán, és nem talál benne semmi szokatlant, pontosabban semmi olyat, ami Habrertusszal kapcsolatban még ennyi idő után meglepné. A megszokás, ugye. Nincs egy jel, egy üdvözlőkártya, egy üzenet, semmi. Szégyenszemre még az ágy alatt is megpróbálja, de fintorogva tápászkodik fel azonnal. Igen, semmi meglepő, csak undorító.*
- Mi a franc? *Dora hangja elcsuklik. Lerángatja az ágyról a takarót, pedig frissen vetették, és elhajítja, hátha. Feltépi a szekrényt, de a boroskancsónak nyoma veszett.* Mi a franc?! *Most már kiabál. Elvégre tudós, nem kéne TUDNIA dolgokat? A jelekből olvasnia? Hol vannak a jelek, hol a magyarázat?*
- Mit kéne látnom? Mit kéne tennem? *Kiabálja a falnak, a gyertyatartónak, a szekrénynek, az asztalnak, az ágynak. Bárminek, ami a múltra emlékezteti, de a fenének sem segít megfejteni a jelent, és támpontot adni a jövőhöz. Aztán egyszerűen csak a falnak vágja a hátát, és lassan lecsúszik a padlóra, kalapja megtörten az ölébe pottyan. Könnyek pettyezik.*
- Hol vagy? *Nyöszörög a lány, átadva magát a belső hidegnek és a hiány felett érzett fájdalomnak. Addig pityereg, míg végül ott helyben, a földön csücsülve elnyomja az álom.*
*A Radkraal épülete tiszteletre méltón magasodik Dora előtt, ahogy a lány átvág Amon Ruadh városán. Máskor többet problémázna a saras cipőjén és az út menti pocsolyákon, most azonban észre sem veszi őket, az emlékei közt lépked. Bokáira valami ólomsúly nehezedik, és nem tudná megmondani, hogy az idő járt-e el felette, vagy az emlékek nehezítik meg a hazautat. Szinte alvajáróként lépdel fel a lépcsőkön, vág át az ismerős folyosókon és termeken, és talán a gyorsan terjedő szóbeszéd miatt, de a szolgálók sem tartóztatják, már készültek jöttére, hogy újabb szótlan szellemként foglalja el a helyét annak, aki csak úgy kámforrá vált a nagy ajtó mögött.
Nyikorgás. A gyertyák fénye egy hideg szoba puha szőnyegét nyalja végig mohón, mintha évek óta nem vetült volna rá igazi, éltető ragyogás. A helyiségben már ott ropog a parázs, de a háromlábú vaseszköz tüze még nem elég erős ahhoz, hogy a kérlelhetetlen, szomorú hideget elkergesse. A lány félve toppan be, körülnéz, szeme neki hagyott üzeneteket keres, de csak ismerős bútorokat talál, közös pillanatok emlékeit. Minden az eredeti helyén hever, a kancellár viszonylagos rendjében és már rég kiismert rendszerében. Birtokjegyzékek, elrontott vagy félig megírt oklevelek peregnek a lány ujjai között egyre gyorsabban és gyorsabban, míg végképp türelmét veszti, és lecsapja az összeset az asztalra, hatalmas port kavarva. Minden fiókba benéz, oda is, ahova még soha, egyesével végigfutja a régi, elegáns könyvek gerincét, és mikor a mozdulatától egy egész sor felborul, mérgében nagyot rúg a kemény fába, hogy csak úgy belesajdul a lába.*
~ Talán a hálóban. ~ *Próbálja elcsitítani a pánik határán száguldozó gondolatait. Remegő kezével kivágja a mellékajtót, és levegőért kapkodva lép az éjjeliszekrényhez. Fiók fiók hátán, és nem talál benne semmi szokatlant, pontosabban semmi olyat, ami Habrertusszal kapcsolatban még ennyi idő után meglepné. A megszokás, ugye. Nincs egy jel, egy üdvözlőkártya, egy üzenet, semmi. Szégyenszemre még az ágy alatt is megpróbálja, de fintorogva tápászkodik fel azonnal. Igen, semmi meglepő, csak undorító.*
- Mi a franc? *Dora hangja elcsuklik. Lerángatja az ágyról a takarót, pedig frissen vetették, és elhajítja, hátha. Feltépi a szekrényt, de a boroskancsónak nyoma veszett.* Mi a franc?! *Most már kiabál. Elvégre tudós, nem kéne TUDNIA dolgokat? A jelekből olvasnia? Hol vannak a jelek, hol a magyarázat?*
- Mit kéne látnom? Mit kéne tennem? *Kiabálja a falnak, a gyertyatartónak, a szekrénynek, az asztalnak, az ágynak. Bárminek, ami a múltra emlékezteti, de a fenének sem segít megfejteni a jelent, és támpontot adni a jövőhöz. Aztán egyszerűen csak a falnak vágja a hátát, és lassan lecsúszik a padlóra, kalapja megtörten az ölébe pottyan. Könnyek pettyezik.*
- Hol vagy? *Nyöszörög a lány, átadva magát a belső hidegnek és a hiány felett érzett fájdalomnak. Addig pityereg, míg végül ott helyben, a földön csücsülve elnyomja az álom.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 679-698