//Sa’argathot Ébredése//
//A Vashegy//
//Meh//
*Mondhatja az egész világ, hogy pónivégtermékből nem lehet várat építeni, de az igazság sokkal szebb. Legalábbis részben, hiszen valódi erődöt tényleg nem lehet belőle emelni, de éppen egy csecse kis falat ki lehet belőle hozni, ami kellemesen lelassítja az ellent, hogy ne is legyen kedve belevágni. Na, nem a falba, hanem hősünkbe. Szóval a verbál-bulvár még mindig ellátja feladatát.
Hangulata éppen úgy javul, ahogy a közvetlen problémaforrások tünedeznek el. Meredeken, gyorsan és meggyőződése szerint indokolatlanul. Épp ahogy szereti. Egy kacsintással megfűszerezett hálaadást eszközöl az Égiek felé, és hevesen reméli, hogy továbbra sem errefelé tekingetnek.
Miközben betoszogatja taligáját a kerítésen belülre, kedve lenne megint danolászni. De Wylson halálsikolya, és egyre jobban feltámadó életösztöne jobb belátásra inti. Inkább csak figyeli a pénz útját Morcosképűtől a törpéig.
Remek, igazán remek!
Halk sóhajjal állítja meg a kocsit, és kezdi el róla lepakolni a két ládát. Ha tudna gondolatot olvasni, vagy épp fel tudná mérni a helyzetet, valószínűleg direkt mutatná elrongyolódott nadrággal takart ülepét a parittyás bige felé, sőt mi több, még riszálná is keszeg hátsóját. Ám, mivel egyik adottsággal sem bír jelenleg, így csak a véletlenre, vagy az Égiekre lehet fogni azt a tényt, hogy a rámolás közben a maca felé pucsít. Ami azért lehetne kellemetlen, mert az első kettő nem lőhető, ellenben Halax farával.
De akárhogy is, a cucc immár a földön, és a Lamans ismét felfeszíti a már nyitott ládát, és tárja szemrevételezésre a szajrét.*
- Ímhol!
*Elkezdené ecsetelni, hogy épeszű ember ilyet választana egy bunkóval/karddal/baltával/kalapáccsal/vérkecskével szemben, de egy újabb pillantás meggyőzi, hogy ezt talán nem most kéne. A méhkas lemondó sóhaja elég visszajelzés számára, hogy nem közvetlen dübörög egy (vagy épp több) maflásba.
Előzékenyen int az új fizető felé, hogy sasolja meg a számszeríjat. Esetleg, ha akarja, akkor a másikat is. Hősünknek már oly mindegy, hiszen minden csatolt része a helyén, és még _annyira_ meg se akarják késelni.
Szép ez a nap, na!*