Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-02 21:37:48
Üzenet elküldve: 2026-05-02 21:37:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Pusztaiak. Könnyűvértesek. A warg lovasaik továbbmentek a sereggel, azoknak az ostromban nincs nagy haszna. A jóféle acél meg Ungshul orkjain pihen. *Recsegi Grizák, miközben tekintete a tisztelgő fajtársakon pihen.*
-Ők azt állítják, a Nagy Nyugatvész is az ő vérük volt egykoron. *Felgöcög.*
-Leginkább a wegtoreni nomádokkal harcoltak manapság. Olykor egymással.
*Ismét alkalmuk nyílik elsétálni a máglya mellett. Az már leégett, az elszenesedett farakás mellett már nem áll senki.*
-Összehívjam az elöljárókat? Na meg a Vöröskezet?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Pusztaiak. Könnyűvértesek. A warg lovasaik továbbmentek a sereggel, azoknak az ostromban nincs nagy haszna. A jóféle acél meg Ungshul orkjain pihen. *Recsegi Grizák, miközben tekintete a tisztelgő fajtársakon pihen.*
-Ők azt állítják, a Nagy Nyugatvész is az ő vérük volt egykoron. *Felgöcög.*
-Leginkább a wegtoreni nomádokkal harcoltak manapság. Olykor egymással.
*Ismét alkalmuk nyílik elsétálni a máglya mellett. Az már leégett, az elszenesedett farakás mellett már nem áll senki.*
-Összehívjam az elöljárókat? Na meg a Vöröskezet?
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-02 19:34:29
Üzenet elküldve: 2026-05-02 19:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Nem véletlenül kérdezi a kistermetű fajtársat. Megfigyelte már, hogy a másik látszólag mindent túlél és olyan füle van, mint amilyen orra a puszta legjobb vadászának nincs. Mindent megtud hamar. Vérklánok. Hallotta már ezt a megnevezést.*
-A talpasok térdig vasban vagy pusztaiak? Korábban hol és mi ellen harcoltak?
*Mikor találkozik a tekintete néhány harcossal azoknak biccentéssel fogadja a néma tiszteletadását. Ezt is megérte. Hihetetlen. Az ostromlétrák hírére bólint.*
-Rendben. Szót akarok váltani a parancsnokokkal. Addig is van még feladatunk.
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Nem véletlenül kérdezi a kistermetű fajtársat. Megfigyelte már, hogy a másik látszólag mindent túlél és olyan füle van, mint amilyen orra a puszta legjobb vadászának nincs. Mindent megtud hamar. Vérklánok. Hallotta már ezt a megnevezést.*
-A talpasok térdig vasban vagy pusztaiak? Korábban hol és mi ellen harcoltak?
*Mikor találkozik a tekintete néhány harcossal azoknak biccentéssel fogadja a néma tiszteletadását. Ezt is megérte. Hihetetlen. Az ostromlétrák hírére bólint.*
-Rendben. Szót akarok váltani a parancsnokokkal. Addig is van még feladatunk.
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:49:06
Üzenet elküldve: 2026-05-01 20:49:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr szavaira csak némán bólint az amulettet illetően. Őt magát is hasonló érzések töltik el azzal kapcsolatban, ám tudja, hogy most minden számíthat, s ha az élete végén akár csak néhánnyal több orkkal tud végezni emiatt, akkor már megérte.*
-Ostromlétrák.
*Köp egyet a porba.*
-Még mindig jobb mint ha valami nagy kőhajítót eszkábáltak volna össze, a létráknál legalább tudjuk, hogy hol bukkan fel a vakond feje ahová csapni kell. Persze ha több helyen jönnek majd egyszerre nem tudom meddig tudjuk tartani őket. Fel kell mérnünk, hogy milyenek a terepviszonyok, és egy szűk pontra koncentrálni a támadóerejüket, úgy elvész a túlerő egy része.
*Bólogat is hozzá, tényleg örül neki, hogy nem egyedül kell ezeket a döntéseket meghoznia. Persze akad néhány tucat harcos velük együtt, mégis Kayaerrel már megjárta a nagy csatát, így van benne némi bizodalma.*
-AKkor munkára!
*Vékony mosolyt villant a másikra, majd ő is elindul, hogy tegye a dolgát. Megvizsgálja a falakat, hogy hol a legvalószínűbb, hogy támadni fognak az orkok. Ahol engedi a terep. A kapu nyilván egy egyszerű célpont, de ezen kívül szeretné tudni mire számíthatnak. Az információkat mindenkinek átadja akivel találkozik, és ott segédkezik ahol csak tud. Az ijászokat arra a pontra kell terelni, ahonnan a legtöbb falrészt tudják fedezni. Köveket, olajat, vizet forralni, az ideiglenes és a fő ispotályt is felkészíteni a sebesültek gyors ellátására és harcképessé tételére. Legvégül pedig azt kezdi kutatni, vajon van-e kiút ebből a erődből, ha úgy alakulna a Vashegy sorsa, hogy ki kell menekíteni a gyermekeket és az asszonyokat. Akárhogy is, ezek csak kövek. Az emberek sokkal fontosabbak.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr szavaira csak némán bólint az amulettet illetően. Őt magát is hasonló érzések töltik el azzal kapcsolatban, ám tudja, hogy most minden számíthat, s ha az élete végén akár csak néhánnyal több orkkal tud végezni emiatt, akkor már megérte.*
-Ostromlétrák.
*Köp egyet a porba.*
-Még mindig jobb mint ha valami nagy kőhajítót eszkábáltak volna össze, a létráknál legalább tudjuk, hogy hol bukkan fel a vakond feje ahová csapni kell. Persze ha több helyen jönnek majd egyszerre nem tudom meddig tudjuk tartani őket. Fel kell mérnünk, hogy milyenek a terepviszonyok, és egy szűk pontra koncentrálni a támadóerejüket, úgy elvész a túlerő egy része.
*Bólogat is hozzá, tényleg örül neki, hogy nem egyedül kell ezeket a döntéseket meghoznia. Persze akad néhány tucat harcos velük együtt, mégis Kayaerrel már megjárta a nagy csatát, így van benne némi bizodalma.*
-AKkor munkára!
*Vékony mosolyt villant a másikra, majd ő is elindul, hogy tegye a dolgát. Megvizsgálja a falakat, hogy hol a legvalószínűbb, hogy támadni fognak az orkok. Ahol engedi a terep. A kapu nyilván egy egyszerű célpont, de ezen kívül szeretné tudni mire számíthatnak. Az információkat mindenkinek átadja akivel találkozik, és ott segédkezik ahol csak tud. Az ijászokat arra a pontra kell terelni, ahonnan a legtöbb falrészt tudják fedezni. Köveket, olajat, vizet forralni, az ideiglenes és a fő ispotályt is felkészíteni a sebesültek gyors ellátására és harcképessé tételére. Legvégül pedig azt kezdi kutatni, vajon van-e kiút ebből a erődből, ha úgy alakulna a Vashegy sorsa, hogy ki kell menekíteni a gyermekeket és az asszonyokat. Akárhogy is, ezek csak kövek. Az emberek sokkal fontosabbak.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-30 23:15:48
Üzenet elküldve: 2026-04-30 23:15:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Nagyjából kétezer atyafi. *Dohogja a Grizák. Zopalnak bizonyára feltűnt már, az apró termetű ork úgy szívja magába az információt, mint az ingovány szúnyogjai a tévelygő utazó vérét.*
-Vért kívánnak. Embervért. Bosszút a vezérért. Türelmetlenek. A Vérklánok orkjai a legkeményebb fejű banda, nekem elhiheted. Közelharcban a legjobb fajta. *Elvigyorodik.*
-Kiáltál értük a Nagy Harcossal szemben. És legyőzted. Ez az ő szemükben szent tett.
*Zopal is észlelheti, számtalan tekintet kíséri keresztül a táboron. Egyik-másik tiszteletteljesen veri öklét mellkasához.*
-Vöröskéz Doross legényei ostromlétrákat ácsolnak. Doross érti a dolgát. Azt mondja, reggelre készen állnak. *Vakkantja még Grizák.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Nagyjából kétezer atyafi. *Dohogja a Grizák. Zopalnak bizonyára feltűnt már, az apró termetű ork úgy szívja magába az információt, mint az ingovány szúnyogjai a tévelygő utazó vérét.*
-Vért kívánnak. Embervért. Bosszút a vezérért. Türelmetlenek. A Vérklánok orkjai a legkeményebb fejű banda, nekem elhiheted. Közelharcban a legjobb fajta. *Elvigyorodik.*
-Kiáltál értük a Nagy Harcossal szemben. És legyőzted. Ez az ő szemükben szent tett.
*Zopal is észlelheti, számtalan tekintet kíséri keresztül a táboron. Egyik-másik tiszteletteljesen veri öklét mellkasához.*
-Vöröskéz Doross legényei ostromlétrákat ácsolnak. Doross érti a dolgát. Azt mondja, reggelre készen állnak. *Vakkantja még Grizák.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-30 22:12:46
Üzenet elküldve: 2026-04-30 22:12:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr borostyán tekintete hosszasan időz a titokzatos amuletten. Kétségtelenül rossz érzés gyötri, ahogy a benne lakozó ismeretlen, sötét erőkre gondol, s az sem segít sokat a helyzeten, hogy Rorkir megosztja a viselésének hátulütőit.*
- Reméljük nem lesz rá szükség *érződik némi aggodalom a hangjában, de aztán már rendezi is vonásait. Igazán nem szeretne olyannak tűnni, aki megijed egy ilyen nyavalyás apróságtól. Inkább elteszi az átnyújtott varázsitalokat egy orra alatt elmormogott köszönöm kíséretében. Talán életében, ha egyszer volt rákényszerülve arra, hogy felhajtson egy ilyen löttyöt, őszintén reménykedik benne, hogy nem mostanság fog eljönni a következő alkalom. Valahol úgy érzi, hogy ez egyfajta dacolás az Ősök akaratával, de tudja, ha nagyon szorít a helyzet, nem fog ágálni. Nem azért, mert félne a végtől, hanem mert minél tovább életben kell maradniuk, tartoznak ennyivel a Vashegy népének.*
- Eddig csak ostromlétrákról tudok biztosan *azt még saját szemével is látta odafent, mindenképp oda kell majd figyelniük rá. Nem juthatnak be az erődbe* - Egy hata még azt se tudtuk, hogy össze lehet csődíteni ennyi orkot egy seregbe. Ezek után aztán nem lepne meg, ha mérföldeken keresztül hoztak volna magukkal egy ostromgépet.
*Jelét persze eddig nem látták, legalább is nem jelentette eddig senki Kayaerr felé, azonban nem zárható ki teljesen.*
- Az asszonyokat zaklasd ha kevesled a vacsorát *veti még oda ezzel teljesen ki is vonva magát ama asszonyok titokzatos köréből, s aztán már útnak is indul, hogy embereket keressen magának. Igyekszik annyi munkára fogható thargot vagy környékbeli leszólítani, amennyit csak talál, hogy kiadhassa a feladatokat: vízforralás, olajforralás, kőhordás. Mindet egyenesen a falakra.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr borostyán tekintete hosszasan időz a titokzatos amuletten. Kétségtelenül rossz érzés gyötri, ahogy a benne lakozó ismeretlen, sötét erőkre gondol, s az sem segít sokat a helyzeten, hogy Rorkir megosztja a viselésének hátulütőit.*
- Reméljük nem lesz rá szükség *érződik némi aggodalom a hangjában, de aztán már rendezi is vonásait. Igazán nem szeretne olyannak tűnni, aki megijed egy ilyen nyavalyás apróságtól. Inkább elteszi az átnyújtott varázsitalokat egy orra alatt elmormogott köszönöm kíséretében. Talán életében, ha egyszer volt rákényszerülve arra, hogy felhajtson egy ilyen löttyöt, őszintén reménykedik benne, hogy nem mostanság fog eljönni a következő alkalom. Valahol úgy érzi, hogy ez egyfajta dacolás az Ősök akaratával, de tudja, ha nagyon szorít a helyzet, nem fog ágálni. Nem azért, mert félne a végtől, hanem mert minél tovább életben kell maradniuk, tartoznak ennyivel a Vashegy népének.*
- Eddig csak ostromlétrákról tudok biztosan *azt még saját szemével is látta odafent, mindenképp oda kell majd figyelniük rá. Nem juthatnak be az erődbe* - Egy hata még azt se tudtuk, hogy össze lehet csődíteni ennyi orkot egy seregbe. Ezek után aztán nem lepne meg, ha mérföldeken keresztül hoztak volna magukkal egy ostromgépet.
*Jelét persze eddig nem látták, legalább is nem jelentette eddig senki Kayaerr felé, azonban nem zárható ki teljesen.*
- Az asszonyokat zaklasd ha kevesled a vacsorát *veti még oda ezzel teljesen ki is vonva magát ama asszonyok titokzatos köréből, s aztán már útnak is indul, hogy embereket keressen magának. Igyekszik annyi munkára fogható thargot vagy környékbeli leszólítani, amennyit csak talál, hogy kiadhassa a feladatokat: vízforralás, olajforralás, kőhordás. Mindet egyenesen a falakra.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:48:31
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Magában a még csak nem is látott hódítóval közli, hogy hova dugja fel az ilyen kívánságait. A szavait viszont jobban megfontolja.*
-A thargokat nem szabad lebecsülni. A harcosaik a pusztákról valók. Majd olyan szívósak, mint azok a kőfalak.
*Aztán mikor kilép a Vádlótól, Grizák már mellé is csapódik azzal a vigyorgó képével. Van egy olyan megérzése, hogy ennek a kis alávaló alaknak a képét jobb ha megszokja. Nem fogja olcsón adni a bőrét még háborúban se.*
-Beszélj! Mi érdemes tudnom a seregemről? Létszám, felszereltség, hangulat, a parancsnokaimról mit érdemes tudnom? Hogy fogják fogadni az én vezetésemet?
~Ismerd az ellenségedet, ismerd önmagadat, ismerd a terepet.~
*Kicsit furcsa számára a vezető szerep. Szokatlan. Ha magára marad akkor lesz mit megfontolnia. Ismét a népe vezérévé vált. Ezt majd még fel kell fognia. Addig is míg van feladat nincs ideje ilyesmiken agyalni.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Magában a még csak nem is látott hódítóval közli, hogy hova dugja fel az ilyen kívánságait. A szavait viszont jobban megfontolja.*
-A thargokat nem szabad lebecsülni. A harcosaik a pusztákról valók. Majd olyan szívósak, mint azok a kőfalak.
*Aztán mikor kilép a Vádlótól, Grizák már mellé is csapódik azzal a vigyorgó képével. Van egy olyan megérzése, hogy ennek a kis alávaló alaknak a képét jobb ha megszokja. Nem fogja olcsón adni a bőrét még háborúban se.*
-Beszélj! Mi érdemes tudnom a seregemről? Létszám, felszereltség, hangulat, a parancsnokaimról mit érdemes tudnom? Hogy fogják fogadni az én vezetésemet?
~Ismerd az ellenségedet, ismerd önmagadat, ismerd a terepet.~
*Kicsit furcsa számára a vezető szerep. Szokatlan. Ha magára marad akkor lesz mit megfontolnia. Ismét a népe vezérévé vált. Ezt majd még fel kell fognia. Addig is míg van feladat nincs ideje ilyesmiken agyalni.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:01:12
Üzenet elküldve: 2026-04-27 21:01:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A Hódító szeretné, ha az erőd mielőbb elesne, a Vérklánok harcosai pedig csatlakozhatnának a fősereghez. *Szól még színtelen hangon Zopal után a Vádló.
A tanácskozás véget ért, a harcosnak pedig lesz min gondolkodnia. Bárhogy is, miután búcsút intettek egymással a Vádlóval, a zöldbőrű pedig kilépett a széles sátorból, Grizák rögtön mellészegődik.*
-Mi a Dermesztő első parancsa? *Széles, hegyes vigyor húzódik arcán, nem adva kétséget afelől, hogy sejthette, miért is hívja magához az orkot a Vádló.
Az alattuk elterülő táborban szép lassan mindenki megtalálja helyét. Sátrak, fából ácsolt műhelyecskék emelkednek a Vérklánok különböző zászlajai lobognak a magasban. Vaskos, szép szál orkfajta a pusztai, Zopalhoz hasonlatosak. Hogy mit hoz ki belőlük újdonsült hadvezérük, az csak rajta múlik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.27 21:01:53
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A Hódító szeretné, ha az erőd mielőbb elesne, a Vérklánok harcosai pedig csatlakozhatnának a fősereghez. *Szól még színtelen hangon Zopal után a Vádló.
A tanácskozás véget ért, a harcosnak pedig lesz min gondolkodnia. Bárhogy is, miután búcsút intettek egymással a Vádlóval, a zöldbőrű pedig kilépett a széles sátorból, Grizák rögtön mellészegődik.*
-Mi a Dermesztő első parancsa? *Széles, hegyes vigyor húzódik arcán, nem adva kétséget afelől, hogy sejthette, miért is hívja magához az orkot a Vádló.
Az alattuk elterülő táborban szép lassan mindenki megtalálja helyét. Sátrak, fából ácsolt műhelyecskék emelkednek a Vérklánok különböző zászlajai lobognak a magasban. Vaskos, szép szál orkfajta a pusztai, Zopalhoz hasonlatosak. Hogy mit hoz ki belőlük újdonsült hadvezérük, az csak rajta múlik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.27 21:01:53
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:25:15
Üzenet elküldve: 2026-04-27 20:25:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Elég hihetetlennek hangzik ez a történet. Bár Zopal látott már pár élőholtat életében úgyhogy igaz is lehet. Nem feszegeti tovább a témát. A kapott sereg mérete azért meglepi őt. Bár sejthető volt, hogy ha komolyan gondolják a vashegy bevételét akkor nem kis csapattal próbálkoznak. Az mindenképp látszódhat Zopal-on, hogy az idegei kötélből vannak. A helyzet nem temette maga alá. Azt, hideg fejjel mérlegeli. Ezen kívül nem sok érzelem ül ki a képére.*
-Hacsak nem érkezik számukra valami külső segítség, akkor az erőd el fog esni.
*A folyamatos készenlét, a vereség amit a szántókon mértek rájuk, a tartalékaik elfogyása lassan felőröli majd az idegeiket. Még ivóvizet se tudnak szerezni maguknak. Ha erővel nem is, de ezzel a jól bevált embermódszerrel beveszi, majd a falakat. Ha a nőnek sincs más mondanivalója akkor ő is menne a dolgára. Úgy néz ki, hogy sok a feladata.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Elég hihetetlennek hangzik ez a történet. Bár Zopal látott már pár élőholtat életében úgyhogy igaz is lehet. Nem feszegeti tovább a témát. A kapott sereg mérete azért meglepi őt. Bár sejthető volt, hogy ha komolyan gondolják a vashegy bevételét akkor nem kis csapattal próbálkoznak. Az mindenképp látszódhat Zopal-on, hogy az idegei kötélből vannak. A helyzet nem temette maga alá. Azt, hideg fejjel mérlegeli. Ezen kívül nem sok érzelem ül ki a képére.*
-Hacsak nem érkezik számukra valami külső segítség, akkor az erőd el fog esni.
*A folyamatos készenlét, a vereség amit a szántókon mértek rájuk, a tartalékaik elfogyása lassan felőröli majd az idegeiket. Még ivóvizet se tudnak szerezni maguknak. Ha erővel nem is, de ezzel a jól bevált embermódszerrel beveszi, majd a falakat. Ha a nőnek sincs más mondanivalója akkor ő is menne a dolgára. Úgy néz ki, hogy sok a feladata.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-24 22:44:50
Üzenet elküldve: 2026-04-24 22:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Úgy tartják, hogy az. Én pedig nem szeretek dacolni a gonosz szellemekkel. Bár... A múltkor is harcolnom kellett egy boszorkánnyal, de ez most nem lényeg. A fontos az, hogy szeretném a legvégső esetre hagyni. Úgy tartják az öregek, hogy erősebbnek, gyorsabbnak érzed magad tőle, de paranoiás leszel és ott is ellenséget látsz, ahol barátok vannak.
*Úgy gondolja, hogy most igencsak okosan érvelt. Talán mint még életében soha, meg is lepődik saját magán hogy milyen szépen össze tudta szedni a godnolatait.*
-Igaz. Tessék, még jól jöhet.
*Azzal pedig 1 db Fűzöld varázsitalt Kayaerr Horgadarnak,
és még 2 Méregzöld varázsitalt is hozzácsap Kayaerr Horgadarnak. *
-Reméljük nem lesz rá szükség, de jobb a biztonság. Ennyit biztosan tudok, hogy a zöld gyógyítja a sebeket.
*Az azonban kicsit kellemtlenül érinti, hogy a szemei, amik egyébként borzalmasak hogyha emberismeretről van szó, ismét becsapják őt az íjásztudás tekintetében.*
-Hát, akkor már ketten vagyunk.
*Feleli vigyorogva.*
-Legalább több dolga lesz Durogaar agyarának.
*Finoman meglapogatja villámoktól cikázó pallosát.*
-Jó ötlet, rakjunk tüzeket, forraljunk vizet és olajat. Az emberekenk is jót tesz, ha van mit csinálniuk. Szedj össze mindenkit akit tudsz, és készüljünk fel. Hosszú éjaszkák várnak ránk. Legyen bőséges a vacsora, nem akarok üres hassal meghalni.
*Már szinte érzi is a szájában a végső diatal ízét. Vajon lesz olyan szerencsés, hogy megtalálja a végzet?*
-Remélem nem. Csak nem hurcoltak a pusztákon át ostromgépeket, ugye?
*Kérdez vissza még reménykedve, ám akárhogy is, az lesz a legjobb, ha megteszik a lépéseket ahhoz, hogy a legtöbb esélyt adják maguknak.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Úgy tartják, hogy az. Én pedig nem szeretek dacolni a gonosz szellemekkel. Bár... A múltkor is harcolnom kellett egy boszorkánnyal, de ez most nem lényeg. A fontos az, hogy szeretném a legvégső esetre hagyni. Úgy tartják az öregek, hogy erősebbnek, gyorsabbnak érzed magad tőle, de paranoiás leszel és ott is ellenséget látsz, ahol barátok vannak.
*Úgy gondolja, hogy most igencsak okosan érvelt. Talán mint még életében soha, meg is lepődik saját magán hogy milyen szépen össze tudta szedni a godnolatait.*
-Igaz. Tessék, még jól jöhet.
*Azzal pedig 1 db Fűzöld varázsitalt Kayaerr Horgadarnak,
és még 2 Méregzöld varázsitalt is hozzácsap Kayaerr Horgadarnak. *-Reméljük nem lesz rá szükség, de jobb a biztonság. Ennyit biztosan tudok, hogy a zöld gyógyítja a sebeket.
*Az azonban kicsit kellemtlenül érinti, hogy a szemei, amik egyébként borzalmasak hogyha emberismeretről van szó, ismét becsapják őt az íjásztudás tekintetében.*
-Hát, akkor már ketten vagyunk.
*Feleli vigyorogva.*
-Legalább több dolga lesz Durogaar agyarának.
*Finoman meglapogatja villámoktól cikázó pallosát.*
-Jó ötlet, rakjunk tüzeket, forraljunk vizet és olajat. Az emberekenk is jót tesz, ha van mit csinálniuk. Szedj össze mindenkit akit tudsz, és készüljünk fel. Hosszú éjaszkák várnak ránk. Legyen bőséges a vacsora, nem akarok üres hassal meghalni.
*Már szinte érzi is a szájában a végső diatal ízét. Vajon lesz olyan szerencsés, hogy megtalálja a végzet?*
-Remélem nem. Csak nem hurcoltak a pusztákon át ostromgépeket, ugye?
*Kérdez vissza még reménykedve, ám akárhogy is, az lesz a legjobb, ha megteszik a lépéseket ahhoz, hogy a legtöbb esélyt adják maguknak.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-23 21:34:28
Üzenet elküldve: 2026-04-23 21:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr tekintete végigsiklik Deremiren, ahogy a férfi felcsattan, majd dühösen hadonászva bizonygatja, hogy nem ismer félelmet. A jelenetből kerekedő kacarászás egy pillanatra megtöri az udvarra telepedett nyomasztó feszültséget, és bár szája sarka alig láthatóan megrezdül, most nem szól közbe. Örvendetes, hogy a történtek után még bőven akad harci kedv a thargokban, szükségük is lesz még erre.
Amikor Rorkir felé fordul, tekintete végigszalad a felöltött vérten és a különös tárgyakon. A gyűrűn időzik egy pillanatig, aztán az amuletten.*
- Baljós? Ugyan mitől az? *vonja össze szemöldökét, nem teljesen érti, miért akarna bárki magánál tartani valamit, ami esetleg szerencsétlenséget hoz.*
- Néhány gyógyító ital jól jöhet későbbre *szívesen nevezne meg ő több fajtát is, de valójában teljesen vakon van ezekkel a varázslöttyökkel. Fogalma sincs melyik mire jó, bízik benne, hogy Rorkir kicsit jobban eligazodik ebben és esetleg ajánl még valamit, amire szüksége lehet.
Meg kell hagyni, az ostrom gondolata igencsak kényelmetlenül fészkelődik a gyomrában. Többször járt a napokban a falakon, elnézve az ork sereg nagyságát jóformán esélytelennek látszik Amon megvédése, de meg kell cselekedniük a lehetetlent. A csatában elhullottakért, északi testvéreikért, Yagnarért.*
- Hogy én? *mutat meglepetten magára, amikor épp nemlétező célzási képességei kerülnek szóba, aztán jókedvűen fel is horkan* - Téged igencsak félretájékoztattak Vérgőzös, egy vak tyúk is jobban lő nálam. De valóban az volna bölcs, ha mindenkit a falakra küldenénk, aki fogott íjat már a kezében. *Ha nagyon muszáj persze ő is be tud állni, de nagy segítség nem lenne.
Rorkir ötletei egyébként nem hangzanak rosszul, helyeslőn bólogatva ad is erről rögvest visszajelzést.*
- És éjjel rakhatnánk tüzet több helyen is *fűzi még hozzá, ezzel is kelthetik azt a benyomást esetleg, hogy többen vannak.
A vállon lökést némi daccal erélyesebben viszonozza, de a képén átsuhanó morcosság helyét hamar egy kósza mosoly veszi át. Aztán máris tűnődőn tekint fel a falakra majd a körülöttük lézengő emberekre.*
- Hordassunk a falakra köveket, forró vizet, olajat, bármit, amit a nyakukba tudunk zúdítani. Az első rohamot jó volna, ha meg tudnánk így törni.
*Pillantása most a szőke barbárra kúszik*
- Ostromgépekre is kell számítanunk?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr tekintete végigsiklik Deremiren, ahogy a férfi felcsattan, majd dühösen hadonászva bizonygatja, hogy nem ismer félelmet. A jelenetből kerekedő kacarászás egy pillanatra megtöri az udvarra telepedett nyomasztó feszültséget, és bár szája sarka alig láthatóan megrezdül, most nem szól közbe. Örvendetes, hogy a történtek után még bőven akad harci kedv a thargokban, szükségük is lesz még erre.
Amikor Rorkir felé fordul, tekintete végigszalad a felöltött vérten és a különös tárgyakon. A gyűrűn időzik egy pillanatig, aztán az amuletten.*
- Baljós? Ugyan mitől az? *vonja össze szemöldökét, nem teljesen érti, miért akarna bárki magánál tartani valamit, ami esetleg szerencsétlenséget hoz.*
- Néhány gyógyító ital jól jöhet későbbre *szívesen nevezne meg ő több fajtát is, de valójában teljesen vakon van ezekkel a varázslöttyökkel. Fogalma sincs melyik mire jó, bízik benne, hogy Rorkir kicsit jobban eligazodik ebben és esetleg ajánl még valamit, amire szüksége lehet.
Meg kell hagyni, az ostrom gondolata igencsak kényelmetlenül fészkelődik a gyomrában. Többször járt a napokban a falakon, elnézve az ork sereg nagyságát jóformán esélytelennek látszik Amon megvédése, de meg kell cselekedniük a lehetetlent. A csatában elhullottakért, északi testvéreikért, Yagnarért.*
- Hogy én? *mutat meglepetten magára, amikor épp nemlétező célzási képességei kerülnek szóba, aztán jókedvűen fel is horkan* - Téged igencsak félretájékoztattak Vérgőzös, egy vak tyúk is jobban lő nálam. De valóban az volna bölcs, ha mindenkit a falakra küldenénk, aki fogott íjat már a kezében. *Ha nagyon muszáj persze ő is be tud állni, de nagy segítség nem lenne.
Rorkir ötletei egyébként nem hangzanak rosszul, helyeslőn bólogatva ad is erről rögvest visszajelzést.*
- És éjjel rakhatnánk tüzet több helyen is *fűzi még hozzá, ezzel is kelthetik azt a benyomást esetleg, hogy többen vannak.
A vállon lökést némi daccal erélyesebben viszonozza, de a képén átsuhanó morcosság helyét hamar egy kósza mosoly veszi át. Aztán máris tűnődőn tekint fel a falakra majd a körülöttük lézengő emberekre.*
- Hordassunk a falakra köveket, forró vizet, olajat, bármit, amit a nyakukba tudunk zúdítani. Az első rohamot jó volna, ha meg tudnánk így törni.
*Pillantása most a szőke barbárra kúszik*
- Ostromgépekre is kell számítanunk?
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-23 20:43:36
Üzenet elküldve: 2026-04-23 20:43:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Mégpedig itt van. A vezérei tudták, hogy dolga van itt még. Így lelkét mágiával elzárták. A mi dolgunk, hogy visszahozzuk őt.
*A Vádló félrebiccentett fejjel hallgatja Zopalt egy darabig, s nem is szólal meg rögtön, miután az befejezte.*
-A vezérüket vesztett Vérklánok bosszúra szomjasak. Kétezer lélek marad itt, hogy csatába vezesd őket a barbárok ellen, Zopal. Elégnek kell lennie. *Átható pillantása élénken csillan, mintha csak reakciókat lesne.*
-Akadnak ácsok, mesteremberek, kik segíthetnek a falak... Na meg a kapu dolgában. A fő ácsmester Vöröskéz Doross. A többi teendődben Grizák bizonyosan eligazít. Én viszont a Hódító és a fősereg után megyek. A Tábor a tiéd. Ha elérkezettnek látod az időt, ülj tanácsot a vezérekkel, és indítsd útjának az ostromot. *Látszólag a maga részéről befejezettnek nyilvánította a diskurzust. Persze, ha Zopal rejteget még farbát, akkor előállhat vele.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-Mégpedig itt van. A vezérei tudták, hogy dolga van itt még. Így lelkét mágiával elzárták. A mi dolgunk, hogy visszahozzuk őt.
*A Vádló félrebiccentett fejjel hallgatja Zopalt egy darabig, s nem is szólal meg rögtön, miután az befejezte.*
-A vezérüket vesztett Vérklánok bosszúra szomjasak. Kétezer lélek marad itt, hogy csatába vezesd őket a barbárok ellen, Zopal. Elégnek kell lennie. *Átható pillantása élénken csillan, mintha csak reakciókat lesne.*
-Akadnak ácsok, mesteremberek, kik segíthetnek a falak... Na meg a kapu dolgában. A fő ácsmester Vöröskéz Doross. A többi teendődben Grizák bizonyosan eligazít. Én viszont a Hódító és a fősereg után megyek. A Tábor a tiéd. Ha elérkezettnek látod az időt, ülj tanácsot a vezérekkel, és indítsd útjának az ostromot. *Látszólag a maga részéről befejezettnek nyilvánította a diskurzust. Persze, ha Zopal rejteget még farbát, akkor előállhat vele.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:29:58
Üzenet elküldve: 2026-04-20 22:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Szerencsére sikerül meggyőznie a vert csatából visszatérőket, hogy ne adják fel a reményt. Egyébként sincs túl sok választásuk, hisz az orkok bizony úgy látszik, hogy körbezárják a hegyet. Azért örül neki, hogy derék harcosok is akadnak még soraikban, még ha kevesen is. A raktárban akad néhány érdekes holmi, amiket Rorkir némi tanakodás után magához is vesz. A páncélt felölti magára, a gyűrűt az ujjára húzza, azt a nyakéket pedig csak ruhája egyik zsebébe rejti, túlságosan fél az öregasszonyok pletykátiól hogy csak úgy a nyakába tegye. Ám még eljöhet az idő, mikor jól jöhet, így szeretné magánál tartani.*
-Igen. Egy jó kis páncél, egy bajlós amulett és ez a gyűrű. Néhány bájitalt is találtunk, ha bármire szükséged lenne csak szólj.
*Feleli Kayaerrnek, és ujjával a páncélra bök, meg a több holmira. Jöttére igencsak felderül, még ha a helyzet nem is túl rózsás.*
-Fegyver akad bőven, és az élelmünk is kitart egy darabig. Fel kell készülnünk az ostromra. Szerencsére az élelem a vashegy gyomrában van, így idáig tudunk visszahúzódni, de már a külső falon le kell szednünk amennyit csak tudunk. Akinek van két keze és ellát néhány méterre íjat kell kapnia, még ha nem is olyan ügyes vele. Egy-két lövés is jobb a semminél. Mit gondolsz, megmutatod az alapokat?
*Úgy tudja Kayerr bizony remek lövész, de Rorkirnál bizonyára ezerszer jobb.*
-Állíthatnánk néhány szalmabábút is, csak hogy azt higgyék többen vagyunk mint ahányan. Ha a külső fal elesik, visszavonulunk az erődbe, és itt parancsolunk megálljt nekik. Bár meglehet addigra inukba száll a bátorság.
*Mondja keserűen nevetve, közben pedig finoman vállon löki a nőt.*
-Mit mondasz, jut még eszedbe valami fontos?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Szerencsére sikerül meggyőznie a vert csatából visszatérőket, hogy ne adják fel a reményt. Egyébként sincs túl sok választásuk, hisz az orkok bizony úgy látszik, hogy körbezárják a hegyet. Azért örül neki, hogy derék harcosok is akadnak még soraikban, még ha kevesen is. A raktárban akad néhány érdekes holmi, amiket Rorkir némi tanakodás után magához is vesz. A páncélt felölti magára, a gyűrűt az ujjára húzza, azt a nyakéket pedig csak ruhája egyik zsebébe rejti, túlságosan fél az öregasszonyok pletykátiól hogy csak úgy a nyakába tegye. Ám még eljöhet az idő, mikor jól jöhet, így szeretné magánál tartani.*
-Igen. Egy jó kis páncél, egy bajlós amulett és ez a gyűrű. Néhány bájitalt is találtunk, ha bármire szükséged lenne csak szólj.
*Feleli Kayaerrnek, és ujjával a páncélra bök, meg a több holmira. Jöttére igencsak felderül, még ha a helyzet nem is túl rózsás.*
-Fegyver akad bőven, és az élelmünk is kitart egy darabig. Fel kell készülnünk az ostromra. Szerencsére az élelem a vashegy gyomrában van, így idáig tudunk visszahúzódni, de már a külső falon le kell szednünk amennyit csak tudunk. Akinek van két keze és ellát néhány méterre íjat kell kapnia, még ha nem is olyan ügyes vele. Egy-két lövés is jobb a semminél. Mit gondolsz, megmutatod az alapokat?
*Úgy tudja Kayerr bizony remek lövész, de Rorkirnál bizonyára ezerszer jobb.*
-Állíthatnánk néhány szalmabábút is, csak hogy azt higgyék többen vagyunk mint ahányan. Ha a külső fal elesik, visszavonulunk az erődbe, és itt parancsolunk megálljt nekik. Bár meglehet addigra inukba száll a bátorság.
*Mondja keserűen nevetve, közben pedig finoman vállon löki a nőt.*
-Mit mondasz, jut még eszedbe valami fontos?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ostromgyűrű//
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 679-698