Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 648. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:55:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Titokzatosság és misztikum. Zopal sosem szerette ezeket. A sámántól is mindig a hideg kirázta kölyök korában. Az pedig ahogy az a törékeny nő állja a tekintetét szintén kellemetlen érzés számára, még ha nem is látszik rajta. Ez ugyanis nem egy komisz nőszemély. Valódi hatalommal rendelkezik. Olyannal amit ő nem ért. Kérdésére mégis megkapja a válaszát. Népük történelmét hallva bólint.*
-Ismerem a történeteket. A szövetség felbomlott, ork ork vérét vette, megszegték a szent esküket és a pegazusok is elhagytak minket.
*Egykori törzsfőként tudnia kellett a múltat. Majd a nő folytatja. Ha úgy gondolja, hogy izgatottságot vagy hevületet fog észrevenni Zopal-on akkor tévednie kell. Komor ábrázata mögött fegyelem és koncentráció van. Valóban hallgatja a szavakat és igyekszik megtalálni az azok mögött lévő igazságot. Mikor elhangzik a fegyver pontos mibenléte akkor azért látszik a képén a meglepettség aminek hangot is ad.*
-Hogyan? Ő már rég halott. A dúlás már történelem. A lelkének ott kéne lennie az égi pusztákon a többi nagy harcoséval.
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a történet. A másik ígéreteit elengedi a füle mellett. Azt, nem tartja semmire. A hatalommal történő kecsegtetésre rosszallón összébb szűkül a szeme. Nem azért van itt hanem, mert a szellemeknek akarata van az irányába. A kérdés hallatán sóhajt egy nagyot. majd tekintetét a térképre emeli.*
-Egyetlen gyengéje van a vashegynek. Mégpedig pont, ami a legnagyobb előnye. Csak egy biztos út van oda fel. Ha volna idő vagy a csapataink alkalmasak volnának rá akkor a legbiztosabb megoldás a kiéheztetés volna. Csakhogy ahhoz biztos ellátmány utánpótlás kell és sok idő. Viszont a legnagyobb gond, hogy az nem ork módszer.~Ha várniuk kéne lehet egymásnak esnének.~Van más megoldás. Több is. Talán nem is az első falon lesz a legnehezebb átjutnunk hanem a másodikon. A vegyes sereget talán előnyömre is tudom fordítani.
*Válaszadás helyett már elkezdett gondolkozni. Látszik, hogy tervezget.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:53:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
-A szellemek. *Visszhangozza a sötételf Zopalt. Hangjában nem rejlik gúny. Merengve húzza végig tenyerét az asztal szélén, az ork pedig kiszúrhatja a vágásokat kézfején, mit jó eséllyel magának okozhatott.
A sötételf állja az agyaras tekintetét. Véletlenül sem
pillantana el, helyette kíváncsian mélyeszti pillantását a másikéba. Végül az átható szempár a jókora sátorbejárat felé esik, ahol szórakozottan szemléli az alattuk elterülő orktábort a távolban.*
-Volt idő, ha nem is hosszú, mikor népünk uralta e vidéket. Artheniort is beleértve. Nyugatvész Radogoth uralma azonban kérészéretűnek bizonyult. Halála után a törzsek egymás ellen fordultak, az orkok szövetsége pedig leáldozott. Biztos hallottál eleget ezekről az időkről. *Nem moccan, helyette rövid időre gondolataiba réved. Zopal figyelmét talán felkelti, hogy úgy beszél az orkokról, mintha ő maga is az lenne.*
-Népünk akár homok, mit markodba igyekszel zárni. Egy erősebb szellő elég, hogy felkapja és szétszórja. Még Angrhul, a Hódító sem lenne képes összefogni őket... A Fegyver nélkül. A Fegyver nélkül, mit nem is birtoklunk még. *Kivár, reakciót les.*
-Mert e fegyver maga Nyugatvész Radogoth lelke. Egy gyémántba zárt, dobogó szív. Én vissza tudom őt hozni. Az Egyet, ki egyesíthet minket és még további törzseket ösztönözhet a csatlakozásra. E közös cél, e közös akarat terelte össze a törzsfőket a Szürke Légió zászlaja alá. Visszahozni a legerősebbet. Tudod az igazságot most, Zopal, a Dermesztő. Egyesíteni népünk. Ezért vagyunk itt. Ezért hódítunk. Mert e nép hódító lesz. *Tekintete hidegen csillog.*
-A területeket meg is kell tartani. Tán nem kívánsz a Vashegy Ura lenni? *Sejtelmes, halovány mosoly kúszik arcára.*
-A thargok megfogytak, ám a falakat valóban nem lesz egyszerű bevenni. Kettő körgyűrű is akad. *Pillantása ismét az asztalon realizálódott térképre esik.*
-Kihívás... Talán. De a jutalom sem csekély. Vállalod hát?
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:28:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir szavai olybá tűnik, kellően felháborítják a csatát megjárt Deremirt.*
-Hogy?! Dolgrad fia Deremirt senki sem nevezheti gyávának! *Vakkantja, arcába vér szökik.*
-Majd én megmutatom! Ha kell, magam vágom le ezeket a férgeket mind egy szálig, Rorkir uram! *Megragadja fokosát, majd a körülötte ücsörgők felé int.*
-Egy csatát már megvívtunk ma, megvívjuk a következőket is! Nekem egy jöttment Vérgőzös nem mondja meg! Argh! *Megrázza fegyverét, majd sisakját lekapva egy elsiető asszonyhoz lép.*
-Töltsed meg serrel ezt a serleget, jó asszony, vagy nem állok jót magamért! *A megszólított fehérnép csak felcsóválva tovább áll, Deremir társai körében elszórt kacarászást kiváltva ezzel.
Rorkir minden további nélkül begyűjtheti a holmikat a raktárból. Van még némi idejük felkészülni, míg az ostrom kezdetét veszi. Nehéz megmondani, mennyi idejük lehet még. Akad jó száz harcosuk, kik közül akadnak szép számmal sebesültek is, valamint jó egy tucat íjász, ki épségben visszatért a csatából. Ezen felül egy híján húsz idős, ki még fegyverre fogható, na meg az asszonynépek. Bármily nagy is a túlerő, Kayaerr és Rorkir elszántságot olvashat le a tekintetekről.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
Üzenet elküldve: 2026-04-07 18:01:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Ahogy haladnak, Zopal tekintetével végigméri a serénykedő fajtársakat. Ostromra készülnek. Úgy néz ki sikeresen lebecsülte a stratégiát amit a thargok elsöprésére kialakítottak. A máglya láttán nem reagál semmit. Nem a törzs tagja és nem ismerte a vezért. Alakoskodásra pedig nincs szükség. Mikor elérik a sátrat akkor biccent Grizáknak, majd bemegy. Úgy néz ki, hogy a tettei messzebbre jutottak, mint gondolta. Valószínűleg kap majd valami kitüntetést. Talán egy rangot is mellé. A mélységi láttán arcizma se rezdül. A berendezés kapcsán is csak annyi ragadja meg a tekintetét, hogy két ágy található ott. A megszólításra fejet hajt. Mikor közelebb intik akkor súlyos lépteivel ő is az asztalhoz lép.*
-A háború veszteségekkel jár.
*Nyögi be egyik legáltalánosabb igazságot. Főként azért, hogy megtörje a csendet. Ezek után ő is kap egy bölcsességet saját fajtájáról. Aminek igazságtartalmát magában elismeri, bár nem tartja teljes mértékben pozitívumnak. A kapott kérdésre némi hallgatás után válaszol.*
-A szellemek vezettek.
*Valóban így gondolja. Még ha nem is hiszi, hogy egy mélységi ezt képes megérteni. Furcsa kettősség. Megveti a népét, de a szellemek tiszteletét és a hagyományokat nem engedte el. Ezt követően mikor a tetteit felsorolják fásultan bólint egyet, hogy valóban úgy volt. Nem tudja megmagyarázni, de valahogy idegenkedik ettől az asszonytól. Vagy a fajtája miatt vagy, mert egy varázshasználó, de nem tud megbízni benne. A térkép láttán előbb elkerekedik a szeme, majd értőn villan és felméri mi is van előtte. Gondolatai közül a mélységi asszony szavai zökkentik ki. Főleg mikor megérti azoknak a jelentését. Őszinte meglepettség jelenik meg a képén, majd gondolkodóba esik. Régóta hallgat már. Megdörzsöli a képét és tekintetét az asztallapra szegezi. Hogy a vashegy nem maradhat emberkézen arra megint csak bólint. Botor hadvezér az, aki hagyja, hogy ellenség kerüljön a háta mögé. Arról nem is beszélve, hogy stratégiailag is egy kiemelkedő fontosságú terület. A nyílt ajánlat hallatán hangosan fúj egyet, majd az állát vakarva gondolkodóba esik. Majd hirtelen a nő tekintetébe fúrja a sajátját. Lassan megfontoltan szólal meg.*
-Komoly feladat bevenni azokat az erős falakat. A thargok utolsó vérig fogják őrizni és nem ismerik a megadást. Nagy felelősség. Mielőtt választ adnék, úgy hiszem jogomban áll tudni, hogy mi ennek a hadműveletnek a célja. Nem csak területszerzés. Valami fegyverről beszéltek, de nem lepne meg ha valami más is lenne a háttérben. A szerzett földeket valahogy meg is kell tartani. Mi a hosszútávú terv?
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
Üzenet elküldve: 2026-04-06 21:09:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Hosszú út vezet a jókora sátorig. Zopal láthatja, miként verik fel a tábort körös-körül. Hevenyészett műhelyek emelkednek, s az ork láthatja, hogy a munkálatok is kezdetüket veszik. Sérült páncélokat kalapálnak, fegyvereket éleznek, ostromlétrákat készítenek. Nem vesztegetik az időt.
Jobb kéz felől jókora máglyát szúrhat ki, körülötte termetes orkok sorakoznak. Vérvörös lobogók emelkednek az ég felé a tűzrakás körül, melyen ott fekszik Druhuul, a Vérklánok vezére. Feje, melyet a csata során elválasztottak testétől, ott fekszik teste mellett. Nem hallatszik ének, csupán mély, dübörgő dobok, miközben a felcsapó lángok szép lassan elnyelik tetemét.
Grizák megállapodik a sátor előtt, csak fejével biccent Zopal felé. Amennyiben a termetes ork elhalad mellette, biztatóan megveregeti vállát.
Belépve a sátorba rögtön kiszúrja a Vádlót. A karcsú alak bíbor talárt visel, fehér tincsei szinte világítanak, ahogy vállaira omlanak a csuklya alól. Vizsgál valamit, jobban mondva valakit. A Porlasztó holtteste ott pihen ugyanis kiterítve, szürke pokróccal fedve. Ahogy Zopal belép, a varázslónő letakarja a holttestet és felpillant.
A sátorban nincs helye cicomának. Két, tölgyből faragott ágy csupán, mi helyett kapott, és egy jókora, széles asztal, ülőalkalmatosság nélkül.*
-Zopal. *Ejti ki az ork nevét a Vádló. Lassú léptekkel hagyja maga mögött a holttestet, s ha eddig elkerülte figyelmét, puha lépteiből immáron egyértelműen megfigyelheti a zöldbőrű, hogy a mélységi nem visel lábbelit.*
-Lám, legnagyobb harcosaink csillaga áldozott le rögtön az első harcok alatt. *Az asztalhoz lép, és Zopalt is közelebb inti magához.*
-Az ork sajátos nép. Az erőt követik és becsülik. Nehéz őket összefogni. *Folytatja lassan.*
-Mondd csak... Miért érkeztél közénk? *Átható tekintete érdeklődve csillan a köpeny alatt. Szép vonásokkal bír, láthatóan nem jár még benne a korban. Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Kiálltál a Fenevad ellen, ki megölte a Porlasztót, és nem vallottál szégyent. Úgy hírlik, különös trükkökkel éltél. *Megejt egy halovány mosolyt.*
-Kivívtad a Szürke Légió tiszteletét. *Végighúzza tenyerét a göcsörtös asztallapon, mely nyomán egy térképféleség realizálódik rajta. Zopal a Vashegyet, és annak környékét láthatja, egész a folyóig.*
-Számos törzsfő vágyik nagyobb szerepre. Ám közülük választani... Nem lenne bölcs. Mit szólnának Ungshul Tárnáinak orkjai, ha a Tűzklán törzsfőjét tennénk meg az Ostrom Vezérének? Vagy akár a Vérklánok megmaradt vezérei, kik most elhullt törzsfőjük helyébe lépnének? *Kissé oldalra dönti fejét. Ismét végighúzza a térkép felett tenyerét, ezúttal pedig különböző figurák jelennek meg azon elhelyezve.*
-A sereg tovább fog vonulni Artheniornak. De a Vashegy nem maradhat emberkézen. Gondolom egyetértesz. És itt jössz te a képbe, Zopal. Nem viseled egy klán színét sem, ki kötelékeinkbe harcol. A Légió viszont bízik benned, hála helytállásodnak. *Zopal talán kikövetkeztetheti, mit kérnek tőle.*
-Dönthetsz. Itt maradsz, vezeted az ostromot és a Vashegy hadura leszel... Vagy velünk tartasz Artheniorba. Utóbbi esetben mást kell keressek.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
Üzenet elküldve: 2026-04-05 21:24:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a kapun beesve alig lassít, még mindig a sietség feszes lendülete viszi előre. Csak amikor a vaskos kapuszárnyak mögöttük összezárulnak, és a retesz tompa csattanással a helyére kerül, akkor engedi ki azt a levegőt, amit talán már a hegy lába óta visszatart. Térdei megremegnek egy pillanatra, de nem rogy meg. Csak némán áll még hosszasan miközben a tharg harcosok elhaladnak mellette, sárral és vérrel borított tekintete végigpásztázza az udvart. Néhány pillantás erejéig a visszatérteket figyeli, saccolgatja végül hányan eshettek el, mennyi lehet a sebesült, aztán már csak azt figyeli, ahogyan a varázslónőt közrefogják az asszonyok, s valamerre elviszik. El kellene töltenie némi nyugalommal, hogy a jarl utolsó kérését még sikerült teljesítenie, de egyszerűen csak zsibbadásig zsong az elméje a történtektől.
Este még a falakra kapaszkodik, hogy a saját szemével bizonyosodhasson meg az ostromgyűrűről. Látja ahogy tábortüzek gyúlnak egymás után, apró, vörösen izzó pontokként szaporodnak, míg végül szinte körbezárják a Vashegyet. Lázasan fortyog benne a gondolat, hogy szét kell verniük a bestiák seregét, kerüljön az bármire is.*
*Amonon már nem ugyanaz, mint korábban. A kapuk zárva, a falakon állandó őrség, mindenkiben ott feszít az a kellemetlen érzés, hogy talán épp ma lesz a napja annak, hogy az orkok támadásba lendülnek. Egymásba folynak a napok. Kayaerr folyton mozgásban van, hol a falakon járőrözik, néha máshol segít be, mindig igyekszik oda tartani, ahol szükség lehet rá. Próbálja lefoglalni magát, hogy ne rágódjon annyit a csatán, tanácstalan pillanatokban olykor azon kapja magát, hogy egy-egy gondolat erejéig elátkozza az egykori jarlt, amiért magukra hagyta őket. Ilyenkor igyekszik az áldozatára gondolni, s azzal nyugtatja magát, hogy mindent a sors akart így - nem tiszta azonban még előtte, milyen szerepet szántak neki az Ősök ebben az egészben.
Épp a gyógyítókkal vált néhány szót a sebesültek állapotáról, amikor észreveszi a gyülekezőket, látja, ahogy néhány tárgy és fegyver kerül elő, s végül megpillantja közöttük Rorkirt is. Egy darabig még figyeli őket, aztán hamarosan feléjük indul, hogy a barbár mellett megállva szemügyre vegye a raktárból előkerült dolgokat.*
- Nahát, a fiúk találtak valamit? *pillant fel a szőke férfira majd borostyán tekintete végigszalad néhány varázsitalon, azok tűnnek fel neki először* - Akad valami hasznos?
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
Üzenet elküldve: 2026-04-04 13:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Reménykedve rohan maga is a kapuhoz, már amennyire sérült lába engedi. A szíve duplán üt, mikor meglátja Karheiát és Kayaerrt, ám azt is látja, hogy a vezér nincs velük. Szinte biztos benne, hogy nem hagyták volna hátra, így az egyetlen logikus gondolatot veszi alapul, miszerint elesett. Ahogy a vasöklűt sem látja. Szája keserédes mosolyra húzódik, s tekintetét az égre szegezi. ~Már vártok igaz, fivéreim? Lakomázzatok csak!~ Ám tudja, hogy ideje aligha van arra, hogy tort üljön. A menekültek között akad olyan is, akin eluralkodnak a gonosz energiák.*
-Mennyit ér a neved, Deremir?
*Kérdezi a hatalmas barbár, ki maga sem nézhet ki sokkal jobban, elvégre még nem akadt lehetősége teljesen rendbe szedni magát.*
-És mégis hová mennél? Elfutnál? Gyáván menekülnél?
*Még közelebb lép, hogy biztos észre vegyék, és hallják őt. Sosem volt nagy szónok, de tudja, hogy valakinek elő kell lépnie és vezetni kell a meggyötört embereket.*
-Az orkok jönnek, láttátok ti is a hatalmas seregüket. Sokan vannak. De sokat is leöltünk közülük! Félelmet ültettünk a szívükbe! Nővéreink és fivéreink vére áztatja a csatamezőt, ne merészeld semmibe venni az áldozatukat.
*Csak egy kisebb hatásszünetet tart, mielőtt folytatná, közben körbenéz, hogy sikerült-e magára vonnia a kétségbeesettek figyelmét. Reményei szerint igen.*
-A Vashegy falai erősek. A Vashegy kapui állnak. A Vashegy mi magunk vagyunk! Együtt, mindannyian! És esküszöm az őseimre, a Vashegy állni fog, vagy ne legyen a nevem Vérgőzös Rorkir!
*Vaskos karját nyújtja a csatabárdos felé.*
-Állj velem a falakon Deremir, harcolj míg karod bírja erővel!
*Ennél többet aligha mondhatna, s ahogy a nappalból éjszaka lesz, az orkok is megérkeznek. Hatalmas túlerő, és körbe is zárják őket. Ám úgy látszik egyelőre kivárnak. ~Helyes.~ Gondolja magában, talán van némi idejük tisztességesen felkészülni.*
-Rorkir, ezeket találtuk a raktárban.
*Mondja néhány veterán férfi, akik bizonyára jól ismerik a Vashegyet és azt is, hogy miket rejthet a Tharg erőd gyomra. Fegyverből van bőven, akad mindenkinek aki elbírja. Néhány varázsitalt is találtak, amiket át is adnak a barbárnak. Ez jól is jön, mert bár nem ért hozzájuk igazán, azt tudja hogy a zöldek gyógyító hatásúak, a lábán szerzett seb hálás lesz amint megissza az egyiket.*
-Hát ezek?
*Kérdezi Rorkir, és az öregek komoran néznek egymásra. Egy furcsa kinézetű, fekete gyűrű is előkerül, valamint egy ököl talizmán, és egy teljes vértezet.*
-A vért és a gyűrű Kagané volt.
*Mondja az egyik halkan.*
-Az amulettről pedig sötét pletykák keringnek, azt mondják az asszonyok, hogy erőssé tesz, de elveszted az eszed. Veszélyes játékszer. Ó és..
*Közelebb hajolnak a férfihoz.*
-A Vashegynek rengeteg aranya is van. Érdemes lehet szem előtt tartani, mielőtt valakinek kétségbeesett gondolatai támadnának.
*Rorkir csak komoran bólint.*
-Köszönöm nektek!
*Örülne neki, ha Kayaerr vagy Karheia is csatlakozna hozzá, elvégre súlyos döntéseket kell meghozniuk.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
Üzenet elküldve: 2026-03-26 10:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az Ostromgyűrű//
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
*A vashegy nem változott utolsó ittjárta óta. Ha akkor egy volt bajtárs fegyvere többet ér a thargoknak, mint az arany akkor most ő is azokon falakon lenne. Ez a sereg ahogy eddig is megfigyelte rendezetlen. Az egyik ork nekiáll hisztizni, hogy éhes. Ha az ő alárendeltje lenne akkor olyat rávágna, hogy megemlegetné. Szerencsére az ostrom nem indul meg csak a készülődés. Ha parancsot nem kap akkor nem áll be. Figyeli a munkát. Ha pálinka kerül a kezébe iszik egy keveset, de nem annyit, hogy ködösüljön a tekintete. Ha valahol étel készül oda leül enni ő is. Közben megy a beszélgetés. A hangulat legalább megfelelőnek számít. Hallja, hogy valahol őt emlegetik. A tekintetét odafordítja, de ha nem szólítják meg akkor nem megy oda dicsekedni. Végül mégis megszólítják, de Grizák az. Az, hogy a Vádló hívatja elsőre meglepi, de nem kell sokat gondolkoznia azon, hogy vajon miért. Bólint hát és feláll.*
-Akkor menjünk.
*Azzal megindul a parancsnoki sátor felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 629-648