Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 561 (11201. - 11220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11220. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-10 04:28:14
Üzenet elküldve: 2020-05-10 04:28:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
*Ahogy megközelíti az erőd külső falgyűrűjét, elsomolyodik bajsza alatt. Lám, kövezett út s vaskos kőfalak... Mintha csak egy uraság várkastélyához tévedt volna. Még is, már első érzésre is apró szigete e hegy az őshazának, s elég masszív is, hogy őrizze az emlékét. De vajon gazdája őre-e saját s népe múltjának?
Port verve dobja le maga elé a batyut, majd cövekel le a kapu előtt. Csuklójával törli meg verejtéktől gyöngyöző homlokát, s nagyot szusszan. Sosem gondolta volna, hogy északi népek képesek ily délen megvetni lábuk. Tekintetét végighordozza a falakon s a kapun, majd ökölbe szorított kezekkel elordítja magát, bárkinek, ki épp a kapuban, vagy annak környékén tartózkodik.*
-Atyámfiai! Jut-e egy kupa bor véreteknek?! *Hullámzó mellkassal áll ott a kapu tövében, várva a választ. Noha fellépésében vagy mozdulataiban nincs agresszió, keze megnyugtató fogást talál az oldalán lógó fokos nyelén. Idegen földön kér bebocsájtást idegen várba, a feszélyezettsége tán érthető lehet bárki fia számára.*
*Ahogy megközelíti az erőd külső falgyűrűjét, elsomolyodik bajsza alatt. Lám, kövezett út s vaskos kőfalak... Mintha csak egy uraság várkastélyához tévedt volna. Még is, már első érzésre is apró szigete e hegy az őshazának, s elég masszív is, hogy őrizze az emlékét. De vajon gazdája őre-e saját s népe múltjának?
Port verve dobja le maga elé a batyut, majd cövekel le a kapu előtt. Csuklójával törli meg verejtéktől gyöngyöző homlokát, s nagyot szusszan. Sosem gondolta volna, hogy északi népek képesek ily délen megvetni lábuk. Tekintetét végighordozza a falakon s a kapun, majd ökölbe szorított kezekkel elordítja magát, bárkinek, ki épp a kapuban, vagy annak környékén tartózkodik.*
-Atyámfiai! Jut-e egy kupa bor véreteknek?! *Hullámzó mellkassal áll ott a kapu tövében, várva a választ. Noha fellépésében vagy mozdulataiban nincs agresszió, keze megnyugtató fogást talál az oldalán lógó fokos nyelén. Idegen földön kér bebocsájtást idegen várba, a feszélyezettsége tán érthető lehet bárki fia számára.*
11219. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:46:31
Üzenet elküldve: 2020-05-03 22:46:31
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kapuban//
* Ahogy elindul, és az alkoholra gondol, gyomra heves tiltakozásba kezd, és ezt egyértelműen jelzi is a férfi számára. Nagyot sóhajt, mert érzi, hogy ha most inni kezdene, annak csak hányás lenne a vége. Végül úgy dönt, hogy a kapu mellett egy árnyékosabb helyre húzódik, ahol a köpenyét az arcára teríti, hogy így védekezzen a gonosz nap ártó sugaraitól. Ezúttal nem kezd horgolásba, de azért az egyenletes szuszogás jelzi, hogy nagyon hamar, pillanatok alatt aludt el. Jól esik neki a pihenés, és még az ágyat se hiányolja. Persze azért a sátorban jobb lenne sokkal, de Alyo háza túl messze van ahhoz, hogy megérje addig elmenni. Amúgy se ért még vissza a nő. *
* Ahogy elindul, és az alkoholra gondol, gyomra heves tiltakozásba kezd, és ezt egyértelműen jelzi is a férfi számára. Nagyot sóhajt, mert érzi, hogy ha most inni kezdene, annak csak hányás lenne a vége. Végül úgy dönt, hogy a kapu mellett egy árnyékosabb helyre húzódik, ahol a köpenyét az arcára teríti, hogy így védekezzen a gonosz nap ártó sugaraitól. Ezúttal nem kezd horgolásba, de azért az egyenletes szuszogás jelzi, hogy nagyon hamar, pillanatok alatt aludt el. Jól esik neki a pihenés, és még az ágyat se hiányolja. Persze azért a sátorban jobb lenne sokkal, de Alyo háza túl messze van ahhoz, hogy megérje addig elmenni. Amúgy se ért még vissza a nő. *
11218. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:56:44
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:56:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
- Remélem, nem többel, mint kellene nekik. Egy fej is bőven sok rájuk. *jegyzi meg epésen, nemcsak Dora nyuszi utódaira értve a szavait, hanem az igazi Dorára is. Bár őszintén reméli, az még nem mostanában lesz, hogy az elf lány is kövesse a nyulak példáját szaporodás terén*
- Hidd el, nem annak szántam... *jegyzi meg komolynak szánt hangon, így nehéz eldönteni, tréfál-e, vagy sem* Amúgy ezek szerint akkor találkoztál már más savanyú sötételffel is? Ez igazán elszomorító! *biggyeszti le látványosan az ajkait, mintha tényleg sajnálná a dolgot* Na és ki volt a szerencsés illető? *érdeklődik, hisz nem olyannak gondolja a lányt, aki önként szóba elegyedne a fajtájával, így kíváncsi rá, kinek volt korábban olyan nyomós oka, amivel társalgásra tudta bírni őt. A látszólagos közömbösség ellenére azért tagadhatatlan, hogy jól esnek neki a lány szavai. Bár továbbra is rengeteg dolog van Dora viselkedésében, ami igen könnyen felbosszantja, olyannyira, hogy legszívesebben magára hagyná a puszta közepén, hogy egyedül folytassa tovább a küldetésüket, azért meg kell vallja, persze szigorúan csak önmagának, hogy ha nem lenne itt, egy kicsit hiányozna neki a lány jelenléte. A bénázásait elnézve valahogy mindig kissé jobb kedvre derül. Emellett azonban hamar ideges is lesz a késlekedés miatt, hogy még mindig itt rostokolnak, ahelyett, hogy indulnának, talán ennek is köszönhető hirtelen támadt segítőkészsége, mikor felajánlja szolgálatait az elfnek*
- Remek. Na menjünk! *villant sokatmondó mosolyt a lányra, míg türelmetlenül várja, hogy az kihasználja a soha vissza nem térő alkalmat. Bár persze továbbra se bízik benne teljesen, abban biztos, elsősorban a saját, és nem a Vashegy érdekeit nézi, ezt pedig olyan információnak tartja, ami később, szorult helyzetben még jól jöhet. A köszönetre csak egy szemforgatás a válasz, melynek jelentése egyértelmű. ~Nem tesz semmit, ne gondold túl. Na induljunk végre!~ igyekszik üzenni a pillantásával, miközben felkászálódik a saját lovára. Kifelé menet ő is biccent az őrnek, elégedetten somolyogva magában, hogy azok közé tartozik, akik szabadon mozoghatnak ki és be Amon területére*
- Kökörcsin? Az valami virág, nem? *pillant kétkedve a lányra, mikor már a ló nevére terelődik a szó, hisz sose volt oda a gazokért. Bár a név ismerős neki, fogalma sincs róla, vajon hogy néz ki az említett növény* És bár csábító a javaslatod, nem sérteném meg őt azzal, hogy másnak a nevét adom neki. *veregeti meg beszéd közben a ló nyakát, hisz úgy véli, az állat megérdemli, hogy saját megnevezést kapjon* De tetszik a gondolatmeneted... mit gondolsz, a Katasztrófa hogy hangzik? Vagy esetleg a Kapitány? Bár tulajdonképpen a Kancellár se rossz... *folytatja tovább a gondolatot, bár láthatóan inkább csak magának beszél, hisz Dora már megint valami értelmetlen ostobasággal foglalkozik*
- Ha tényleg így történt, akkor nem kár érte. *villant elégedett mosolyt Dorára a feltevését hallva. ~Ha bármely férfi képes helyettem téged választani, az csak magára vethet~ vélekedik magában, komolyan gondolva, hogy átengedné Fintet Dorának, ha a férfi esetleg az elfet találná vonzóbbnak. ~Bár ez szinte kizárt. Habrertus pedig... ő más tészta~ zárja le gondolatban ezt a felettébb bugyuta témát*
- Egyébként, ha már úgyis kénytelenek vagyunk elviselni egymás társaságát, míg a városba nem érünk, akár hasznosan is eltölthetnénk ezt az időt... Mesélj erről a báróról! Mit tudsz róla? *kérdezi szokásos, nemtörődöm stílusában a lánytól, bár felettébb kíváncsi a feleletre. A kancellár véleményét már hallotta a felkapaszkodott kis kereskedőt illetően, most kíváncsi, a lány tud-e még bármi olyan információval szolgálni a számára, ami esetleg hasznos lehet, ha a városba érnek* Találkoztatok már személyesen? *fordítja kissé oldalra a fejét, hogy a lányt fürkéssze, míg a válaszát várja.*
- Remélem, nem többel, mint kellene nekik. Egy fej is bőven sok rájuk. *jegyzi meg epésen, nemcsak Dora nyuszi utódaira értve a szavait, hanem az igazi Dorára is. Bár őszintén reméli, az még nem mostanában lesz, hogy az elf lány is kövesse a nyulak példáját szaporodás terén*
- Hidd el, nem annak szántam... *jegyzi meg komolynak szánt hangon, így nehéz eldönteni, tréfál-e, vagy sem* Amúgy ezek szerint akkor találkoztál már más savanyú sötételffel is? Ez igazán elszomorító! *biggyeszti le látványosan az ajkait, mintha tényleg sajnálná a dolgot* Na és ki volt a szerencsés illető? *érdeklődik, hisz nem olyannak gondolja a lányt, aki önként szóba elegyedne a fajtájával, így kíváncsi rá, kinek volt korábban olyan nyomós oka, amivel társalgásra tudta bírni őt. A látszólagos közömbösség ellenére azért tagadhatatlan, hogy jól esnek neki a lány szavai. Bár továbbra is rengeteg dolog van Dora viselkedésében, ami igen könnyen felbosszantja, olyannyira, hogy legszívesebben magára hagyná a puszta közepén, hogy egyedül folytassa tovább a küldetésüket, azért meg kell vallja, persze szigorúan csak önmagának, hogy ha nem lenne itt, egy kicsit hiányozna neki a lány jelenléte. A bénázásait elnézve valahogy mindig kissé jobb kedvre derül. Emellett azonban hamar ideges is lesz a késlekedés miatt, hogy még mindig itt rostokolnak, ahelyett, hogy indulnának, talán ennek is köszönhető hirtelen támadt segítőkészsége, mikor felajánlja szolgálatait az elfnek*
- Remek. Na menjünk! *villant sokatmondó mosolyt a lányra, míg türelmetlenül várja, hogy az kihasználja a soha vissza nem térő alkalmat. Bár persze továbbra se bízik benne teljesen, abban biztos, elsősorban a saját, és nem a Vashegy érdekeit nézi, ezt pedig olyan információnak tartja, ami később, szorult helyzetben még jól jöhet. A köszönetre csak egy szemforgatás a válasz, melynek jelentése egyértelmű. ~Nem tesz semmit, ne gondold túl. Na induljunk végre!~ igyekszik üzenni a pillantásával, miközben felkászálódik a saját lovára. Kifelé menet ő is biccent az őrnek, elégedetten somolyogva magában, hogy azok közé tartozik, akik szabadon mozoghatnak ki és be Amon területére*
- Kökörcsin? Az valami virág, nem? *pillant kétkedve a lányra, mikor már a ló nevére terelődik a szó, hisz sose volt oda a gazokért. Bár a név ismerős neki, fogalma sincs róla, vajon hogy néz ki az említett növény* És bár csábító a javaslatod, nem sérteném meg őt azzal, hogy másnak a nevét adom neki. *veregeti meg beszéd közben a ló nyakát, hisz úgy véli, az állat megérdemli, hogy saját megnevezést kapjon* De tetszik a gondolatmeneted... mit gondolsz, a Katasztrófa hogy hangzik? Vagy esetleg a Kapitány? Bár tulajdonképpen a Kancellár se rossz... *folytatja tovább a gondolatot, bár láthatóan inkább csak magának beszél, hisz Dora már megint valami értelmetlen ostobasággal foglalkozik*
- Ha tényleg így történt, akkor nem kár érte. *villant elégedett mosolyt Dorára a feltevését hallva. ~Ha bármely férfi képes helyettem téged választani, az csak magára vethet~ vélekedik magában, komolyan gondolva, hogy átengedné Fintet Dorának, ha a férfi esetleg az elfet találná vonzóbbnak. ~Bár ez szinte kizárt. Habrertus pedig... ő más tészta~ zárja le gondolatban ezt a felettébb bugyuta témát*
- Egyébként, ha már úgyis kénytelenek vagyunk elviselni egymás társaságát, míg a városba nem érünk, akár hasznosan is eltölthetnénk ezt az időt... Mesélj erről a báróról! Mit tudsz róla? *kérdezi szokásos, nemtörődöm stílusában a lánytól, bár felettébb kíváncsi a feleletre. A kancellár véleményét már hallotta a felkapaszkodott kis kereskedőt illetően, most kíváncsi, a lány tud-e még bármi olyan információval szolgálni a számára, ami esetleg hasznos lehet, ha a városba érnek* Találkoztatok már személyesen? *fordítja kissé oldalra a fejét, hogy a lányt fürkéssze, míg a válaszát várja.*
11217. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-02 21:05:56
Üzenet elküldve: 2020-05-02 21:05:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Dreyia végül elégedett munkájukkal, ami megnyugtató, mert valóban megdolgoztak vele az inasok, hiszen ennek a nehézsége jócskán meghaladja még az ő tudásuk szintjét. Most pedig övék a kiérdemelt pihenés, de ezúttal nem Dreyiával.*
- Öröm volt veled üzletelni.
*Jegyzi meg csendesen a komolyabbik, és a pénzes erszénnyel távozik, hogy azt biztos helyre tegye el. Addig a másik közelebb lép Dreyiához, és előveszi a háta mögött takargatott apró kagylót.*
- Aztán csak szépeket mondjál rólunk, szenes kis csibém!
*Mondja vigyorogva a másik, miközben megpaskolgatja a nő fenekét, ami neki pont kényelmes magasságban helyezkedik el.
Nagyon más mondandójuk nincs, így Dreyia távozhat a fegyvereivel, és a tenyérnyi méretű türkiz kagylóval, melyet aranyozott széllel díszítettek neki. Az egyszerű s mutatós darab könnyen szétnyitható, és ha megteszi a nő, egy apró kis párnát talál benne, amire kényelmesen ráhelyezheti majd kisebb méretű ékszereit, ha van neki.*
*Dreyia végül elégedett munkájukkal, ami megnyugtató, mert valóban megdolgoztak vele az inasok, hiszen ennek a nehézsége jócskán meghaladja még az ő tudásuk szintjét. Most pedig övék a kiérdemelt pihenés, de ezúttal nem Dreyiával.*
- Öröm volt veled üzletelni.
*Jegyzi meg csendesen a komolyabbik, és a pénzes erszénnyel távozik, hogy azt biztos helyre tegye el. Addig a másik közelebb lép Dreyiához, és előveszi a háta mögött takargatott apró kagylót.*
- Aztán csak szépeket mondjál rólunk, szenes kis csibém!
*Mondja vigyorogva a másik, miközben megpaskolgatja a nő fenekét, ami neki pont kényelmes magasságban helyezkedik el.
Nagyon más mondandójuk nincs, így Dreyia távozhat a fegyvereivel, és a tenyérnyi méretű türkiz kagylóval, melyet aranyozott széllel díszítettek neki. Az egyszerű s mutatós darab könnyen szétnyitható, és ha megteszi a nő, egy apró kis párnát talál benne, amire kényelmesen ráhelyezheti majd kisebb méretű ékszereit, ha van neki.*
11216. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-02 20:49:13
Üzenet elküldve: 2020-05-02 20:49:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Amint belép az ajtón, az egyik az ikrekből kisiet elé. Dreyia rá mosolyog, hisz a törpék tulajdonképp kedvesek voltak hozzá. Noha csöppet furák is de ettől még kedvesek. Az első törpéhez hajol és meg is csókolja a férfit.*
- Igen vissza, de nem csak a fogpiszkálókért, hanem mert te és a testvéred is rendesen viselkedtetek velem.
*Amint a másik törpe is belép a helységbe Dreyia őt is megcsókolja, nehogy ebből veszekedés legyen a két törpe között. A hajtűket megnézve az egyiket a kezébe veszi, és a mintán végighúzva az ujját, az vékony fegyver kezelhetőségét is leteszteli, noha nem a törpéken, csak megforgatja az ujjai közt. Majd visszateszi a többi közé. Ahogy a másik csomag megérkezik sokkal érdeklődőbben tekint a holmira. Az hogy maga a legyező lapja egyszerű nem lepi meg, de azon tud változtatni ha akar. Ebből is a kezébe vesz egyet, itt már komolyabban ellenőrzi a súlyát, majd először zárt állapotban tesz vele néhány mozdulatot. Következőnek már nyitott állapotban is tesz pár csukló mozdulatot, miközben leteszteli azt is, hogy legyezőnek is tökéletes e. Majd a pengék, avagy penge szál keresésébe kezd. A teszt végén elégedetten teszi vissza a többi közé.*
- Nagyon is elégedett vagyok a munkátokkal, főleg hogy elég komoly kihívás lehetett elkészíteni a számotokra ezeket a fegyverszerű tárgyakat. Na de adom is a második részletet, hisz megszolgáltátok az árát.
*A tekintete megakad az egyik törpén, aki vár valamire, mintha lenne még valami, amit takargatnak. De ahogy megjegyezte a pénz mindenképp jár az ikreknek. Dreyia hamar 875 aranyat számol az egyik törpe ( Mesélő (Mimóza)) kezébe elégedetten.
Majd a két csomagot becsomagolva magához húzza.*
- Esetleg tartozom még valamivel nektek srácok?
*Néz a két törpére kérdőn, bár ha igent is mondanak sem biztos hogy nemet mondana rá.*
*Amint belép az ajtón, az egyik az ikrekből kisiet elé. Dreyia rá mosolyog, hisz a törpék tulajdonképp kedvesek voltak hozzá. Noha csöppet furák is de ettől még kedvesek. Az első törpéhez hajol és meg is csókolja a férfit.*
- Igen vissza, de nem csak a fogpiszkálókért, hanem mert te és a testvéred is rendesen viselkedtetek velem.
*Amint a másik törpe is belép a helységbe Dreyia őt is megcsókolja, nehogy ebből veszekedés legyen a két törpe között. A hajtűket megnézve az egyiket a kezébe veszi, és a mintán végighúzva az ujját, az vékony fegyver kezelhetőségét is leteszteli, noha nem a törpéken, csak megforgatja az ujjai közt. Majd visszateszi a többi közé. Ahogy a másik csomag megérkezik sokkal érdeklődőbben tekint a holmira. Az hogy maga a legyező lapja egyszerű nem lepi meg, de azon tud változtatni ha akar. Ebből is a kezébe vesz egyet, itt már komolyabban ellenőrzi a súlyát, majd először zárt állapotban tesz vele néhány mozdulatot. Következőnek már nyitott állapotban is tesz pár csukló mozdulatot, miközben leteszteli azt is, hogy legyezőnek is tökéletes e. Majd a pengék, avagy penge szál keresésébe kezd. A teszt végén elégedetten teszi vissza a többi közé.*
- Nagyon is elégedett vagyok a munkátokkal, főleg hogy elég komoly kihívás lehetett elkészíteni a számotokra ezeket a fegyverszerű tárgyakat. Na de adom is a második részletet, hisz megszolgáltátok az árát.
*A tekintete megakad az egyik törpén, aki vár valamire, mintha lenne még valami, amit takargatnak. De ahogy megjegyezte a pénz mindenképp jár az ikreknek. Dreyia hamar 875 aranyat számol az egyik törpe ( Mesélő (Mimóza)) kezébe elégedetten.
Majd a két csomagot becsomagolva magához húzza.*- Esetleg tartozom még valamivel nektek srácok?
*Néz a két törpére kérdőn, bár ha igent is mondanak sem biztos hogy nemet mondana rá.*
11215. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-02 20:15:06
Üzenet elküldve: 2020-05-02 20:15:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpék éppen szünetet tartanak, a jól megérdemeltet, hiszen munkájuk akadt bőven, de sikeresen teljesítették azt.*
- Jöhetne már az a szőrös seggű barbár. Tartozik egy sörrel.
- Kettővel.
*Mondják fennhangon, miközben a műhely egyik hátsó részéből érkeznek meg. Ekkortájt hallják meg Dreyia hangját is, és széles vigyorral arcukon egyikük kurta lábait fürgén kapkodva siet az ajtóhoz, hogy szélesre tárja azt.*
- Szevasz kormos kis csibém! Hát visszatértél hozzám!
*Fogadja az ikrek közül az egyik látszólag kitörő örömmel. Valóban nekik lényegesen jobb napjuk és kedvük van, mint Rh'onhannak eddigi hosszú életében összesen, és ők egyébként is közös erővel sikeresen küzdötték le múltkor a faji ellentéteket.*
- Jöttél a fogpiszkálókért, ugye? *Szól a másik hátulról, miközben pakolászik.*
- Dehogy! Hozzám jött. *Feleli az egyik, aki egy könnyed kézmozdulattal beinvitálja Dreyiát.*
- Elkészültek. *Vág szavába a másik, leheletnyivel komolyabb törpe, kezében pedig ronggyal érkezik meg, melyet lehelyez az egyik poros asztalra, és kihajtogatja belőle a hajtűket. Fejével biccent fivérének, hogy hozza a legyezőket is.*
- Jó lesz? *Kérdezi miközben hagyja, hogy Dreyia szemügyre vehesse az apró tárgyakat. Egyszerű hajtűk, melyeken egy kisebb méretű gyöngy díszeleg, amin egy elnagyolt sellőszerű alak ül, és tartja helyén az aprócska gyöngyszemet.
Pár perccel később megérkezik az ikrek másik tagja is a legyezőkkel, amiket ugyanúgy az asztalra tesz, és kivárja, hogy azokat is szemügyre vehesse a mélységi. A legyezők egyszerűek, de azok különlegességét nem a dísz, hanem a nyithatóság adja.*
- Nem volt egyszerű feladat, szóval ennél jobb nem lesz.
*Feleli karba tett kézzel a komolyabbik, és kissé elkínzottan emlékszik vissza a sok selejtre és rengeteg munkaórára, ami végül megérte az ujjbilinccsé avanzsált nő emléke miatt. Dreyia észreveheti, hogy a másikuk valamit háta mögött rejteget, amaz nem tudja milyen látványosan, csak a megfelelő pillanatot várja, hogy átadhassa a mélységinek, miután az kifizette az összeg második felét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpék éppen szünetet tartanak, a jól megérdemeltet, hiszen munkájuk akadt bőven, de sikeresen teljesítették azt.*
- Jöhetne már az a szőrös seggű barbár. Tartozik egy sörrel.
- Kettővel.
*Mondják fennhangon, miközben a műhely egyik hátsó részéből érkeznek meg. Ekkortájt hallják meg Dreyia hangját is, és széles vigyorral arcukon egyikük kurta lábait fürgén kapkodva siet az ajtóhoz, hogy szélesre tárja azt.*
- Szevasz kormos kis csibém! Hát visszatértél hozzám!
*Fogadja az ikrek közül az egyik látszólag kitörő örömmel. Valóban nekik lényegesen jobb napjuk és kedvük van, mint Rh'onhannak eddigi hosszú életében összesen, és ők egyébként is közös erővel sikeresen küzdötték le múltkor a faji ellentéteket.*
- Jöttél a fogpiszkálókért, ugye? *Szól a másik hátulról, miközben pakolászik.*
- Dehogy! Hozzám jött. *Feleli az egyik, aki egy könnyed kézmozdulattal beinvitálja Dreyiát.*
- Elkészültek. *Vág szavába a másik, leheletnyivel komolyabb törpe, kezében pedig ronggyal érkezik meg, melyet lehelyez az egyik poros asztalra, és kihajtogatja belőle a hajtűket. Fejével biccent fivérének, hogy hozza a legyezőket is.*
- Jó lesz? *Kérdezi miközben hagyja, hogy Dreyia szemügyre vehesse az apró tárgyakat. Egyszerű hajtűk, melyeken egy kisebb méretű gyöngy díszeleg, amin egy elnagyolt sellőszerű alak ül, és tartja helyén az aprócska gyöngyszemet.
Pár perccel később megérkezik az ikrek másik tagja is a legyezőkkel, amiket ugyanúgy az asztalra tesz, és kivárja, hogy azokat is szemügyre vehesse a mélységi. A legyezők egyszerűek, de azok különlegességét nem a dísz, hanem a nyithatóság adja.*
- Nem volt egyszerű feladat, szóval ennél jobb nem lesz.
*Feleli karba tett kézzel a komolyabbik, és kissé elkínzottan emlékszik vissza a sok selejtre és rengeteg munkaórára, ami végül megérte az ujjbilinccsé avanzsált nő emléke miatt. Dreyia észreveheti, hogy a másikuk valamit háta mögött rejteget, amaz nem tudja milyen látványosan, csak a megfelelő pillanatot várja, hogy átadhassa a mélységinek, miután az kifizette az összeg második felét.*
11214. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-01 21:38:23
Üzenet elküldve: 2020-05-01 21:38:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Esti csipkelődésére az elf csak forgatja a szemét, de a kis beszélgetésük arra bőven jó, hogy egyrészt elterelje a figyelmét a lóra ülés és a lovaglás nehézségeiről, másrészt, hogy kicsit jobb kedvre derítse. Olyan érzése van, hogy minden a maga rendjében zajlik tovább, ezért neki sincs oka aggódni – vagy nem jobban, mint eddig.*
- Amúgy nem nagyon izgatnának a nyulak. De kíváncsi vagyok, hogy az ellenszer hatására Dora kisnyulai hány fejjel születnek. *Von vállat. Persze ennek a valószínűsége csekély, de mint általában a természetben, ez sem elhanyagolható. Minden eshetőséget számításba kell venni, és milyen tudós lenne Dora, ha ő ezt nem tenné meg? Erre Esti is bevallja, hogy nem utálja őt annyira.*
- Ez a legjobb bók, amit valaha savanyú sötételftől kaptam. *Ismeri be, persze belegondolva egyáltalán nem beszélgetett még sötételffel, és nem véletlenül – Esti az ékes példa, miért kerüli a fajtájukat. Társnője ettől függetlenül tényleg az, társ, bár a fene se tudja, hogy jutottak idáig. Ami történt, megtörtént.
Ez egészen addig tart, amíg Esti burkoltan fel nem hívja rá a figyelmét, hogy ő is meghempergett Hubival. Nyilvánvaló, hogy nem a kancellár iránti szeretetük az, ami jelen esetben „közös”. Ez emlékezteti Dorát arra, hogy pontosan miért utálja és szereti egyszerre Estit. Most épp utálja. Nagy levegőt vesz, hogy szóljon valamit a védelmében, de szerencsére a folytatás sokkal hízelgőbb egoista lelkének. Tudja, hogy Esti számít rá, és azt is, hogy mennyi kunszt és furfang akad benne, hogy esetleg kijátssza. Elvigyorodik.*
- Hogyne. *Mondja, és persze hallatszik, hogy nem gondolja komolyan. Aztán hirtelen azon kapja a lányt, hogy segít neki felszállni. Csodálkozva mered le rá, Estanellaria Dwirinthalenre, ahogy nemes kacsóit tartja, hogy belelépjen.*
~ Ha ez lesz az utolsó kalandom, akkor is boldogan halok meg. ~ *Önti el a gúny, de kívülről ezt nem mutatja, csak ártatlan meglepődést színlel egy „oh”-val. Az elfek könnyedségével lép az Esti kezeivel formált kosárkába, és már fent is van a lovon. Ezzel a művelettel egészen olyan a dolog, mintha kifejezetten egyszerű lenne az ilyesmi.*
- Köszönöm! *Mondja. Menni már könnyebb, minden egyes alkalommal jobban tudja mozgásra bírni Borsot. Kezd ráérezni, hogyan kell megszorítani az állat oldalát a combjával, hogy megértesse vele, amit akar. A kapuhoz közeledve kalapjával biccent az őr felé.*
- A neve? *Kérdezi hitetlenkedve. Ezeknek a dolgoknak soha nem tulajdonított nagy jelentőséget. A ló is azért lett Bors, mert kicsi, bosszantó, izgága és fekete, és legfőképpen mert valahogy hívnia kellett, mert különben – Dora szerint – még annyira sem hallgatna rá, mint most. Kár ebbe többet gondolni.* Nem tudom. Nevezd Kökörcsinnek. Krumplinak. Vagy még jobb: nevezd el a csaposról vagy a kancellárról. Hogy elmondhasd, folyton rajta lovagolsz. *Pimasz mód még kacsint is egyet, és véletlenül vagy direkt-e, nem tudni, de kiérve a kapun a hátasát egyenesen a Vaskorsó irányába kezdi kormányozni.*
- Hahó, szépfiú! *Kiabál, de még nem olyan hangerővel, hogy bárki is meghallaná. Persze a csönd is egyfajta válasz.* Mióta meglátott engem, kiszeretett belőled. Sajnálom. *Tájékoztatja Estit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Esti csipkelődésére az elf csak forgatja a szemét, de a kis beszélgetésük arra bőven jó, hogy egyrészt elterelje a figyelmét a lóra ülés és a lovaglás nehézségeiről, másrészt, hogy kicsit jobb kedvre derítse. Olyan érzése van, hogy minden a maga rendjében zajlik tovább, ezért neki sincs oka aggódni – vagy nem jobban, mint eddig.*
- Amúgy nem nagyon izgatnának a nyulak. De kíváncsi vagyok, hogy az ellenszer hatására Dora kisnyulai hány fejjel születnek. *Von vállat. Persze ennek a valószínűsége csekély, de mint általában a természetben, ez sem elhanyagolható. Minden eshetőséget számításba kell venni, és milyen tudós lenne Dora, ha ő ezt nem tenné meg? Erre Esti is bevallja, hogy nem utálja őt annyira.*
- Ez a legjobb bók, amit valaha savanyú sötételftől kaptam. *Ismeri be, persze belegondolva egyáltalán nem beszélgetett még sötételffel, és nem véletlenül – Esti az ékes példa, miért kerüli a fajtájukat. Társnője ettől függetlenül tényleg az, társ, bár a fene se tudja, hogy jutottak idáig. Ami történt, megtörtént.
Ez egészen addig tart, amíg Esti burkoltan fel nem hívja rá a figyelmét, hogy ő is meghempergett Hubival. Nyilvánvaló, hogy nem a kancellár iránti szeretetük az, ami jelen esetben „közös”. Ez emlékezteti Dorát arra, hogy pontosan miért utálja és szereti egyszerre Estit. Most épp utálja. Nagy levegőt vesz, hogy szóljon valamit a védelmében, de szerencsére a folytatás sokkal hízelgőbb egoista lelkének. Tudja, hogy Esti számít rá, és azt is, hogy mennyi kunszt és furfang akad benne, hogy esetleg kijátssza. Elvigyorodik.*
- Hogyne. *Mondja, és persze hallatszik, hogy nem gondolja komolyan. Aztán hirtelen azon kapja a lányt, hogy segít neki felszállni. Csodálkozva mered le rá, Estanellaria Dwirinthalenre, ahogy nemes kacsóit tartja, hogy belelépjen.*
~ Ha ez lesz az utolsó kalandom, akkor is boldogan halok meg. ~ *Önti el a gúny, de kívülről ezt nem mutatja, csak ártatlan meglepődést színlel egy „oh”-val. Az elfek könnyedségével lép az Esti kezeivel formált kosárkába, és már fent is van a lovon. Ezzel a művelettel egészen olyan a dolog, mintha kifejezetten egyszerű lenne az ilyesmi.*
- Köszönöm! *Mondja. Menni már könnyebb, minden egyes alkalommal jobban tudja mozgásra bírni Borsot. Kezd ráérezni, hogyan kell megszorítani az állat oldalát a combjával, hogy megértesse vele, amit akar. A kapuhoz közeledve kalapjával biccent az őr felé.*
- A neve? *Kérdezi hitetlenkedve. Ezeknek a dolgoknak soha nem tulajdonított nagy jelentőséget. A ló is azért lett Bors, mert kicsi, bosszantó, izgága és fekete, és legfőképpen mert valahogy hívnia kellett, mert különben – Dora szerint – még annyira sem hallgatna rá, mint most. Kár ebbe többet gondolni.* Nem tudom. Nevezd Kökörcsinnek. Krumplinak. Vagy még jobb: nevezd el a csaposról vagy a kancellárról. Hogy elmondhasd, folyton rajta lovagolsz. *Pimasz mód még kacsint is egyet, és véletlenül vagy direkt-e, nem tudni, de kiérve a kapun a hátasát egyenesen a Vaskorsó irányába kezdi kormányozni.*
- Hahó, szépfiú! *Kiabál, de még nem olyan hangerővel, hogy bárki is meghallaná. Persze a csönd is egyfajta válasz.* Mióta meglátott engem, kiszeretett belőled. Sajnálom. *Tájékoztatja Estit.*
11213. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:13:44
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:13:44
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
* A sértegetésre csak mérgesen villan az elf szeme, de látszólag nem szól semmit, annál gonoszabb kedvében van most, hogy felesleges szócsatákba menjen bele. Inkább hagyja, hogy távozzon a nő, és ezúttal még egy csókot se kap, hogy kiengeszteljék. Ez talán végzetes hiba, és lehet, hogy pont emiatt sétál oda a sárban lévő tárgyakhoz, miután a sötételf már nem látja, és a kapun kisétálva egyszerűen ledobálja őket a mélységbe, ahol soha nem fogja megtalálni senki, a megfelelő helyismeret és mászó felszerelés nélkül. Összecsapkodja két kezét, hogy leverje róla a koszt, amit a sáros eszközökről felszedett, és jókedvűen fütyörészve sétál vissza a kapuhoz, az őrhelyére. Ettől egy kicsit jobb kedve lett. *
* A sértegetésre csak mérgesen villan az elf szeme, de látszólag nem szól semmit, annál gonoszabb kedvében van most, hogy felesleges szócsatákba menjen bele. Inkább hagyja, hogy távozzon a nő, és ezúttal még egy csókot se kap, hogy kiengeszteljék. Ez talán végzetes hiba, és lehet, hogy pont emiatt sétál oda a sárban lévő tárgyakhoz, miután a sötételf már nem látja, és a kapun kisétálva egyszerűen ledobálja őket a mélységbe, ahol soha nem fogja megtalálni senki, a megfelelő helyismeret és mászó felszerelés nélkül. Összecsapkodja két kezét, hogy leverje róla a koszt, amit a sáros eszközökről felszedett, és jókedvűen fütyörészve sétál vissza a kapuhoz, az őrhelyére. Ettől egy kicsit jobb kedve lett. *
11212. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:57:37
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:57:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Az elfecske ma nincs az önkontrolja csúcsán, és ezt már szóvá is tette, de az őr továbbra is csak morog Dreyiára.*
- Tudálékos? Ezt a szót mióta ismered? Amúgy amit a helyről tudok azt épp tőled, de nem számít. Jut eszembe ha fegyvereim rozsdásak lesznek avagy más bajuk esik, a kancellárodig foglak kergetni barna papírra vérvörös tintával írt irgalom kérvényért. De legalább vetkőznöm nem kell.
*Dobja le a fegyvereit a sárba, nem mintha érdekelné a férfi fenyegetése. Felül a lovára és kényelmes tempóban indul meg az őr által jelzett műintézmény felé. Nem bosszantja, fel magát az elfen noha lenne miért, de a férfi is csak a munkáját végzi még ha morcosan is. A férfi szavait alaposan az emlékei közé vési, hisz a francnak van kedve fogócskázni egy buta félreértés miatt pár agyatlan harcossal. Első útja inkább a törpékhez visz, hisz őket már ismeri és tudnak némi eligazítást adni merre is leli azt a fránya kancellárt.*
- Hali van itt valaki?
*Köszön be a műhelybe. Amennyiben a törpéket ott leli üdvözli őket, ha nem akkor tovább áll a fogadó felé. Eredetileg sietne, de a kancellárok valahogy mindig elfoglalt emberek. Kevés esély van rá hogy hamar találkozhat a férfival. De legalább körül nézhet ezen a sziklákkal körülvett városban, és még csak zavarni sem fogják őt.*
*Az elfecske ma nincs az önkontrolja csúcsán, és ezt már szóvá is tette, de az őr továbbra is csak morog Dreyiára.*
- Tudálékos? Ezt a szót mióta ismered? Amúgy amit a helyről tudok azt épp tőled, de nem számít. Jut eszembe ha fegyvereim rozsdásak lesznek avagy más bajuk esik, a kancellárodig foglak kergetni barna papírra vérvörös tintával írt irgalom kérvényért. De legalább vetkőznöm nem kell.
*Dobja le a fegyvereit a sárba, nem mintha érdekelné a férfi fenyegetése. Felül a lovára és kényelmes tempóban indul meg az őr által jelzett műintézmény felé. Nem bosszantja, fel magát az elfen noha lenne miért, de a férfi is csak a munkáját végzi még ha morcosan is. A férfi szavait alaposan az emlékei közé vési, hisz a francnak van kedve fogócskázni egy buta félreértés miatt pár agyatlan harcossal. Első útja inkább a törpékhez visz, hisz őket már ismeri és tudnak némi eligazítást adni merre is leli azt a fránya kancellárt.*
- Hali van itt valaki?
*Köszön be a műhelybe. Amennyiben a törpéket ott leli üdvözli őket, ha nem akkor tovább áll a fogadó felé. Eredetileg sietne, de a kancellárok valahogy mindig elfoglalt emberek. Kevés esély van rá hogy hamar találkozhat a férfival. De legalább körül nézhet ezen a sziklákkal körülvett városban, és még csak zavarni sem fogják őt.*
11211. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:14:25
Üzenet elküldve: 2020-04-28 18:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
* Az őr hümmög, de a nyíl hegye még mindig Dreyia felé mutat. *
- Tudálékosak vagyunk, mi? Na tedd azt oda le, majd összeszedem. * Mutat a nő lába elé, ahol a legnagyobb a kosz, hogy tegye oda a fegyvereit. *
- Menj be, de ne próbálkozz semmivel. De változott itt néhány dolog, hehehe. * Figyelmezteti a sötételfet. *
- A fegyvereid ugyan úgy le kell add, de ahhoz, hogy visszakaphasd kell a Kancellár engedélye, hogy nem jelentesz veszélyt se Amonra, se a tharg birtokokra. Szóval ha végeztél a kovácsokkal, akkor menjél a kancellária. Zöld papíros kell a kancellártól, piros tintával írja rá, hogy kimehetsz, de ezt úgyis tudja az öreg kecske. Csak azé szólok, mert arany szívem van. Nem akarom, hogy rossz papírral gyere vissza, és ne adhassam vissza a fegyvereid. Igen a szívemre venném, hehehe. * Int Dreyiának, ha leteszi a felszerelését, hogy bemehet. *
- Persze ha nem akarsz belemenni ebbe, megvan rá az okod. De akkor kívül tágasabb, kis szívem.
* Az őr hümmög, de a nyíl hegye még mindig Dreyia felé mutat. *
- Tudálékosak vagyunk, mi? Na tedd azt oda le, majd összeszedem. * Mutat a nő lába elé, ahol a legnagyobb a kosz, hogy tegye oda a fegyvereit. *
- Menj be, de ne próbálkozz semmivel. De változott itt néhány dolog, hehehe. * Figyelmezteti a sötételfet. *
- A fegyvereid ugyan úgy le kell add, de ahhoz, hogy visszakaphasd kell a Kancellár engedélye, hogy nem jelentesz veszélyt se Amonra, se a tharg birtokokra. Szóval ha végeztél a kovácsokkal, akkor menjél a kancellária. Zöld papíros kell a kancellártól, piros tintával írja rá, hogy kimehetsz, de ezt úgyis tudja az öreg kecske. Csak azé szólok, mert arany szívem van. Nem akarom, hogy rossz papírral gyere vissza, és ne adhassam vissza a fegyvereid. Igen a szívemre venném, hehehe. * Int Dreyiának, ha leteszi a felszerelését, hogy bemehet. *
- Persze ha nem akarsz belemenni ebbe, megvan rá az okod. De akkor kívül tágasabb, kis szívem.
11210. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:27:22
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:27:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Az őr harapósabb, mint a múltkor volt, így jó eséllyel, bal lábbal ébredhetett. Ahogy az íjat ráfeszíti a férfi, Dreyia továbbra is vidáman lengeti az összekötött fegyvereit, és még körbe is forog. Jelezve hogy totál fegyvertelen. Ami a koszt illeti az őr tippje még jó is lehet.*
- Bal lábbal ébredtél? Vagy valaki már felbosszantott előttem?
*Nem tervez céltábla lenni, de mégsem hagyhatja annyiban, hogy a morgós elf sündisznót csináljon belőle.*
- Még hogy elrabolni, inkább átvenni, amit nekem készítettek el. A franc se fog két perverz vakarcsot ellopni, de a tudásukért, és a munkájukért részben már fizettem. Ergo pénzt hoztam nekik pár fegyverért. De ha lövöldözni van kedved csak nyugodtan én megvárom, bár kérdés így hogy vakarózol? Vagy elmúlt már? *Bök kicsit sem diszkréten a férfi ágyéka felé.*
- Tehát fegyvereimet összekészítettem, ahogy előző alkalomkor kérted, mert tudom, hogy fegyverrel nem léphetek be. Avagy történt valami zűr mióta itt jártam?
*Az őr harapósabb, mint a múltkor volt, így jó eséllyel, bal lábbal ébredhetett. Ahogy az íjat ráfeszíti a férfi, Dreyia továbbra is vidáman lengeti az összekötött fegyvereit, és még körbe is forog. Jelezve hogy totál fegyvertelen. Ami a koszt illeti az őr tippje még jó is lehet.*
- Bal lábbal ébredtél? Vagy valaki már felbosszantott előttem?
*Nem tervez céltábla lenni, de mégsem hagyhatja annyiban, hogy a morgós elf sündisznót csináljon belőle.*
- Még hogy elrabolni, inkább átvenni, amit nekem készítettek el. A franc se fog két perverz vakarcsot ellopni, de a tudásukért, és a munkájukért részben már fizettem. Ergo pénzt hoztam nekik pár fegyverért. De ha lövöldözni van kedved csak nyugodtan én megvárom, bár kérdés így hogy vakarózol? Vagy elmúlt már? *Bök kicsit sem diszkréten a férfi ágyéka felé.*
- Tehát fegyvereimet összekészítettem, ahogy előző alkalomkor kérted, mert tudom, hogy fegyverrel nem léphetek be. Avagy történt valami zűr mióta itt jártam?
11209. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:16:33
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
* Alig tűnt el az idegesítő nő, és máris egy másik lép a helyébe. Az őr morcos arccal jelenik meg, nem hiszi, hogy sok mindennel tudnának rontani a hangulatát, de látva, hogy egy sötételf áll a kapuban rájön, hogy mindig van rosszabb. *
- Ilyen mocskosan akarsz bemenni Amonra? * Teszi fel a kérdést, egy nyíl már az íjra helyezve, a hegye Dreyia felé mutat, de még nem húzza hátra, csak figyelmeztető jelleggel szegezi rá. * Legalább most meg magad a Vaskorsóban, csupa korom vagy.
* Megfeszíti az ideget az íjon, amikor a nő közelebb akar lépni anélkül, hogy a kapu őre erre engedélyt adna, láthatóan nem tetszik neki a dolog, és nem lenne túl ajánlatos egy újabb lépést tenni. *
- No és aztán miért olyan sietős a kovácsokhoz, he? Tán el akarod rabolni őket?
* Alig tűnt el az idegesítő nő, és máris egy másik lép a helyébe. Az őr morcos arccal jelenik meg, nem hiszi, hogy sok mindennel tudnának rontani a hangulatát, de látva, hogy egy sötételf áll a kapuban rájön, hogy mindig van rosszabb. *
- Ilyen mocskosan akarsz bemenni Amonra? * Teszi fel a kérdést, egy nyíl már az íjra helyezve, a hegye Dreyia felé mutat, de még nem húzza hátra, csak figyelmeztető jelleggel szegezi rá. * Legalább most meg magad a Vaskorsóban, csupa korom vagy.
* Megfeszíti az ideget az íjon, amikor a nő közelebb akar lépni anélkül, hogy a kapu őre erre engedélyt adna, láthatóan nem tetszik neki a dolog, és nem lenne túl ajánlatos egy újabb lépést tenni. *
- No és aztán miért olyan sietős a kovácsokhoz, he? Tán el akarod rabolni őket?
11208. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:10:10
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:10:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Amon Ruadh, végre elérte a célját de most már kezd időhúzósnak tűnni a út jelen szakasza. Noha az úton katonák és földművesek lézengenek, Dreyia nem kényszerül konfrontálódni senkivel. Nem mutat sem agressziót, sem idegességet, bár három kötöznivaló bolond várja, illetve jó eséllyel nem várja őt. De az élet szépsége ilyen szokott lenni. A kapuhoz érve, már rutinosan esik neki a csomagolásnak, hogy mire az elfek gyöngye kidugja az orrát, ő már csak arra vár hogy lepasszolja neki a fegyvereit. Majd következhet a vetkőzés, és a kínosnak hitt csevegés. De Dreyia jól tudja hogy a viszkető tökű elf csak szívatja őt, pláne amíg nem tervez balhét kavarni a falakon belül. De azt lesheti az elf is, na meg a katonák is, lehet hogy nagyszájú, és kötekedő nő Dreyia, de nem elmebeteg aki beszól egy seregnyi harcosnak. Ha az elf kilép végre, avagy az orrát kidugja, a nő vidáman integet a férfinak, mint „régi” ismerősnek.*
- Hali rég jártam már erre, túleshetnénk a szokásos procedúrán? Nem mintha sietnék, de végül is dolgom van odabent a két kováccsal.
*A fegyvereket átnyújtva lép el az elf mellett a már ismert kis lukba, már ha az elf erre utasítja. Ellenkező esetben türelmesen vár, míg beengedi a falakon belülre.*
*Amon Ruadh, végre elérte a célját de most már kezd időhúzósnak tűnni a út jelen szakasza. Noha az úton katonák és földművesek lézengenek, Dreyia nem kényszerül konfrontálódni senkivel. Nem mutat sem agressziót, sem idegességet, bár három kötöznivaló bolond várja, illetve jó eséllyel nem várja őt. De az élet szépsége ilyen szokott lenni. A kapuhoz érve, már rutinosan esik neki a csomagolásnak, hogy mire az elfek gyöngye kidugja az orrát, ő már csak arra vár hogy lepasszolja neki a fegyvereit. Majd következhet a vetkőzés, és a kínosnak hitt csevegés. De Dreyia jól tudja hogy a viszkető tökű elf csak szívatja őt, pláne amíg nem tervez balhét kavarni a falakon belül. De azt lesheti az elf is, na meg a katonák is, lehet hogy nagyszájú, és kötekedő nő Dreyia, de nem elmebeteg aki beszól egy seregnyi harcosnak. Ha az elf kilép végre, avagy az orrát kidugja, a nő vidáman integet a férfinak, mint „régi” ismerősnek.*
- Hali rég jártam már erre, túleshetnénk a szokásos procedúrán? Nem mintha sietnék, de végül is dolgom van odabent a két kováccsal.
*A fegyvereket átnyújtva lép el az elf mellett a már ismert kis lukba, már ha az elf erre utasítja. Ellenkező esetben türelmesen vár, míg beengedi a falakon belülre.*
11207. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:25:39
Üzenet elküldve: 2020-04-24 21:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lora, Pesti//
*Miután megkapták az aranyakat és az iratokat a kancellártól, már nincs okuk tovább halogatni az indulást, így a rövid búcsúzás után azon kapja magát, hogy ismét csak kettesben van Dorával és hosszabb ideig talán kénytelen is együtt maradni vele. Legutóbb akkor volt ilyen, mikor épp az ellenszert keresték, az akkori helyzettel szemben azonban, most ő érzi nyeregben magát, persze egyelőre csak képletesen szólva. A kutatás során, felesleges tagadni, Dora volt a fő tudós, ő csak unaloműzés gyanánt folyt bele a dologba, az, hogy segít-e másokon vagy sem, cseppet se érdekelte. Most azonban a városi intrikák világába készülnek belevetni magukat, ahol bizony kettejük közül ő mozog otthonosabban, és ezt szemtelenül ki is tervezi használni, ha majd végre Artheniorba érnek. Ezen gondolatai közül azonban semmi nem látszik az arcán, legfeljebb csak enyhe bosszússág, hogy még mindig itt rostokolnak*
- Remek. *bólint rá az indulásra, mikor kiderül, Dorának sincs ellenvetése* Miért? Szeretnéd nézni, hogyan megy az ilyesmi? Mondtam már, szívesen adok tanácsokat, ha szeretnéd... neked igen jutányos áron megszámítom őket. Hidd el, a segítségükkel még többet is kicsikarhatsz a drága kancellárból, mint ezer arany! *kacsint a lányra menet közben, magában somolyogva. Bár már egész kezdte megkedvelni a marcona csapost, azért közel se táplál iránta olyan heves érzelmeket, hogy ne tudná nyugodt szívvel itt hagyni őt, míg a saját terveinek megvalósítása után néz. Ezt azonban nem igyekszik megosztani a lánnyal, hiszen bár nem mondható túlságosan tapintatosnak, az még számára is világos, hogy az elfet jobban megviselte a búcsúzás a kancellártól, mint őt. ~Jajj, drágám, egy férfi se ér ennyit!~ csóválja csak gondolatban a fejét*
- Nyugalom, nem lesz bajuk. Mi lehet a legrosszabb, ami velük történhet? Legfeljebb a kancellárnak lesz egy finom vacsorája, amiről te jutsz majd az eszébe... meg ha szerencséd van, vacsora után is! *veregeti hátba a lányt, miközben az istálló felé haladnak. Erősen remélte, az utazásuk nem ilyen érzelgős siránkozással fog telni, de úgy tűnik, ismét csak csalódnia kell a lányban, hisz az továbbra se rest megosztani vele az érzéseit. ~Már túl késő egyedül menni, ugye?~ sóhajt fel magában, felkészülve lelkiekben az újabb siránkozásra, őszintén meglepi azonban, amit Dorától hall, és bár legtöbbször jól titkolja, most arcára is kiül a csodálkozás, még ha csak egy pillanatra is*
- Hát, ha már itt tartunk, akkor meg kell valljam... nem kedvellek. *jelenti be nemes egyszerűséggel* De nem is gyűlöllek annyira, mint másokat. *teszi hozzá halvány félmosollyal. ~Úgyhogy érezd megtisztelve magad!~ folytatja magában, remélve, hogy Dora érteni fogja a lényeget. Nem mondhatná, hogy a lány a barátja, hiszen neki nincsenek olyanjai, de valami ahhoz egészen közel álló*
- Hogy van-e bennünk valami közös? *ismétli meg töprengve a lány kérdését* Most nincs, de már volt... *jegyzi meg somolyogva, természetesen a kancellárra célozva, bár egyáltalán nem biztos benne, a lány érteni fogja-e a tréfát* Na de komolyra fordítva a szót, szerintem meglepően sok közös van bennünk, csak legfeljebb te nem akarod látni. Azt hiszem, mindkettőnknek önmaga a legfontosabb, és ez már egy jó kiindulópont. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, a legtöbben még önmaguknak se merik bevallani, mit szeretnének. Mi tisztában vagyunk vele és mindent meg is teszünk érte. Nem igaz? *áll meg egy pillanatra menet közben, hogy ezúttal meglepően komolyan nézzen a lány szemébe. ~Vagy talán tévednék? A kancellár érdekei fontosabbak lennének számodra, mint a sajátjaid?~ fürkészi a lányt egy pillanatig, mielőtt kinyitná előtte az istálló ajtaját, hogy hozzáláthassanak a lovak felszerszámozásához. A sajátjával hamar végez, így még van egy kis ideje, hogy megsimogassa a másik lovat, akit kénytelen itt hagyni, remélve, hogy Habrertus tényleg állja majd a szavát és visszaküldeti őt a Korsóba. A szeme sarkából persze így is Dorát figyeli, mennyit képes szerencsétlenkedni azzal az egy lóval, egy idő után azonban elunja a dolgot, és közelebb lépve lehajol kissé, összekulcsolva kezeit, hogy segítsen a lánynak felszállni a lóra. Ha a művelet sikerrel zárult, akkor ő maga is visszatér saját hátasához, hogy szintén nyeregbe pattanjon*
- Úgy vélem, elérkezett az ideje, hogy elnevezzem szegényt... *veregeti meg kissé az állat nyakát, ahogy már távozóban vannak Amonról. A lovaglás mindig jobb kedvre deríti kissé, az pedig, hogy ezúttal Artheniorba tartanak, külön fokozza a hangulatát* Mit gondolsz, mi legyen a neve? *kérdezi érdeklődve a lánytól, remélve, hogy sikerül értelmesebb témákról is beszélnie vele, mint az érzelmek.*
*Miután megkapták az aranyakat és az iratokat a kancellártól, már nincs okuk tovább halogatni az indulást, így a rövid búcsúzás után azon kapja magát, hogy ismét csak kettesben van Dorával és hosszabb ideig talán kénytelen is együtt maradni vele. Legutóbb akkor volt ilyen, mikor épp az ellenszert keresték, az akkori helyzettel szemben azonban, most ő érzi nyeregben magát, persze egyelőre csak képletesen szólva. A kutatás során, felesleges tagadni, Dora volt a fő tudós, ő csak unaloműzés gyanánt folyt bele a dologba, az, hogy segít-e másokon vagy sem, cseppet se érdekelte. Most azonban a városi intrikák világába készülnek belevetni magukat, ahol bizony kettejük közül ő mozog otthonosabban, és ezt szemtelenül ki is tervezi használni, ha majd végre Artheniorba érnek. Ezen gondolatai közül azonban semmi nem látszik az arcán, legfeljebb csak enyhe bosszússág, hogy még mindig itt rostokolnak*
- Remek. *bólint rá az indulásra, mikor kiderül, Dorának sincs ellenvetése* Miért? Szeretnéd nézni, hogyan megy az ilyesmi? Mondtam már, szívesen adok tanácsokat, ha szeretnéd... neked igen jutányos áron megszámítom őket. Hidd el, a segítségükkel még többet is kicsikarhatsz a drága kancellárból, mint ezer arany! *kacsint a lányra menet közben, magában somolyogva. Bár már egész kezdte megkedvelni a marcona csapost, azért közel se táplál iránta olyan heves érzelmeket, hogy ne tudná nyugodt szívvel itt hagyni őt, míg a saját terveinek megvalósítása után néz. Ezt azonban nem igyekszik megosztani a lánnyal, hiszen bár nem mondható túlságosan tapintatosnak, az még számára is világos, hogy az elfet jobban megviselte a búcsúzás a kancellártól, mint őt. ~Jajj, drágám, egy férfi se ér ennyit!~ csóválja csak gondolatban a fejét*
- Nyugalom, nem lesz bajuk. Mi lehet a legrosszabb, ami velük történhet? Legfeljebb a kancellárnak lesz egy finom vacsorája, amiről te jutsz majd az eszébe... meg ha szerencséd van, vacsora után is! *veregeti hátba a lányt, miközben az istálló felé haladnak. Erősen remélte, az utazásuk nem ilyen érzelgős siránkozással fog telni, de úgy tűnik, ismét csak csalódnia kell a lányban, hisz az továbbra se rest megosztani vele az érzéseit. ~Már túl késő egyedül menni, ugye?~ sóhajt fel magában, felkészülve lelkiekben az újabb siránkozásra, őszintén meglepi azonban, amit Dorától hall, és bár legtöbbször jól titkolja, most arcára is kiül a csodálkozás, még ha csak egy pillanatra is*
- Hát, ha már itt tartunk, akkor meg kell valljam... nem kedvellek. *jelenti be nemes egyszerűséggel* De nem is gyűlöllek annyira, mint másokat. *teszi hozzá halvány félmosollyal. ~Úgyhogy érezd megtisztelve magad!~ folytatja magában, remélve, hogy Dora érteni fogja a lényeget. Nem mondhatná, hogy a lány a barátja, hiszen neki nincsenek olyanjai, de valami ahhoz egészen közel álló*
- Hogy van-e bennünk valami közös? *ismétli meg töprengve a lány kérdését* Most nincs, de már volt... *jegyzi meg somolyogva, természetesen a kancellárra célozva, bár egyáltalán nem biztos benne, a lány érteni fogja-e a tréfát* Na de komolyra fordítva a szót, szerintem meglepően sok közös van bennünk, csak legfeljebb te nem akarod látni. Azt hiszem, mindkettőnknek önmaga a legfontosabb, és ez már egy jó kiindulópont. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, a legtöbben még önmaguknak se merik bevallani, mit szeretnének. Mi tisztában vagyunk vele és mindent meg is teszünk érte. Nem igaz? *áll meg egy pillanatra menet közben, hogy ezúttal meglepően komolyan nézzen a lány szemébe. ~Vagy talán tévednék? A kancellár érdekei fontosabbak lennének számodra, mint a sajátjaid?~ fürkészi a lányt egy pillanatig, mielőtt kinyitná előtte az istálló ajtaját, hogy hozzáláthassanak a lovak felszerszámozásához. A sajátjával hamar végez, így még van egy kis ideje, hogy megsimogassa a másik lovat, akit kénytelen itt hagyni, remélve, hogy Habrertus tényleg állja majd a szavát és visszaküldeti őt a Korsóba. A szeme sarkából persze így is Dorát figyeli, mennyit képes szerencsétlenkedni azzal az egy lóval, egy idő után azonban elunja a dolgot, és közelebb lépve lehajol kissé, összekulcsolva kezeit, hogy segítsen a lánynak felszállni a lóra. Ha a művelet sikerrel zárult, akkor ő maga is visszatér saját hátasához, hogy szintén nyeregbe pattanjon*
- Úgy vélem, elérkezett az ideje, hogy elnevezzem szegényt... *veregeti meg kissé az állat nyakát, ahogy már távozóban vannak Amonról. A lovaglás mindig jobb kedvre deríti kissé, az pedig, hogy ezúttal Artheniorba tartanak, külön fokozza a hangulatát* Mit gondolsz, mi legyen a neve? *kérdezi érdeklődve a lánytól, remélve, hogy sikerül értelmesebb témákról is beszélnie vele, mint az érzelmek.*
11206. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-22 00:34:28
Üzenet elküldve: 2020-04-22 00:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Lora, Pesti//
*Dora még mindig mosolyog azon, ahogy a kancellár megsimogatta, de pillantása távoli, ahogy ők is egyre távolabb kerülnek a férfitól. Most teljesen más nyomasztja, teljesen mással van elfoglalva, és tudja, hogy kár is volna kiöntenie a lelkét Estinek. Annyira ismeri már, hogy tudja, nem valami szerencsés dolog felhozni neki ezt a témát, ugyanis a lány kapott bőven a felkelésből. Amikor érdeklődik, csak szórakozottan megrázza a fejét.*
- Nem tudok róla, hogy bármi is kellene, felőlem indulhatunk. *Mondja, és feljebb rántja batyuját a vállán.* Neked esetleg? Nem akarsz érdemben elbúcsúzni a fogadósodtól? *Incselkedik egy kissé, már lassacskán kezd megjönni a kedve hozzá.*
- Egy örökkévalóság lesz, mire visszatérünk ide. Remélem, a kancellár gondját viseli a nyulaknak. *Töpreng fennhangon, de valójában nem a nyulak érdeklik, hanem a saját épsége, meg Habrertusé. Viszont bárhogy is, de el kell terelnie erről a figyelmét, ezért butaságokat beszél. Mindenki ott viszi a bőrét a vásárra, ahol tudja. Dora pedig számít a saját eszére, eddig sem hagyta cserben, és ilyen szempontból a kancellárt sem kell félteni. Ezután megint töpreng, végül nagy vívódás közepette kiböki a gondolatot, ami már a Vaskorsó óta foglalkoztatja.*
- Esti, én… Elég furcsa erről beszélni. De annyi időt töltöttünk együtt, és rájöttem, hogy egyszerre kedvellek és gyűlöllek. *Állapítja meg nagyon tárgyilagos hangon, szinte tudományosan.* Lehet, hogy van bennünk valami közös? Mert én személy szerint nem találom.
*Kíváncsian várja a választ, és hogy az őszintesége bekúszik-e Esti vastag páncélja mögé. Azt már nagyon jól tudja, hogy egy ilyen kijelentésen a mélységi fel sem kapja majd a vizet. Annál inkább kíváncsi lenne rá, hogy hogyan felel majd. Közben persze a lovát, a kis fekete Borsot is megkeresi, és felszerszámozza az induláshoz. Bármit is tesz vagy mond, azt a megaláztatást nem kerülheti el, ahogy ügyetlenül megpróbál felvergődni a ló hátára, de még húzza egy kicsit az időt. Ha Esti most ránéz, talán sebezhetőbbnek láthatja, mint azelőtt, hiszen gúnyos fellengzése helyett csendes, szinte magányos töprengés jellemzi most Dorát.*
*Dora még mindig mosolyog azon, ahogy a kancellár megsimogatta, de pillantása távoli, ahogy ők is egyre távolabb kerülnek a férfitól. Most teljesen más nyomasztja, teljesen mással van elfoglalva, és tudja, hogy kár is volna kiöntenie a lelkét Estinek. Annyira ismeri már, hogy tudja, nem valami szerencsés dolog felhozni neki ezt a témát, ugyanis a lány kapott bőven a felkelésből. Amikor érdeklődik, csak szórakozottan megrázza a fejét.*
- Nem tudok róla, hogy bármi is kellene, felőlem indulhatunk. *Mondja, és feljebb rántja batyuját a vállán.* Neked esetleg? Nem akarsz érdemben elbúcsúzni a fogadósodtól? *Incselkedik egy kissé, már lassacskán kezd megjönni a kedve hozzá.*
- Egy örökkévalóság lesz, mire visszatérünk ide. Remélem, a kancellár gondját viseli a nyulaknak. *Töpreng fennhangon, de valójában nem a nyulak érdeklik, hanem a saját épsége, meg Habrertusé. Viszont bárhogy is, de el kell terelnie erről a figyelmét, ezért butaságokat beszél. Mindenki ott viszi a bőrét a vásárra, ahol tudja. Dora pedig számít a saját eszére, eddig sem hagyta cserben, és ilyen szempontból a kancellárt sem kell félteni. Ezután megint töpreng, végül nagy vívódás közepette kiböki a gondolatot, ami már a Vaskorsó óta foglalkoztatja.*
- Esti, én… Elég furcsa erről beszélni. De annyi időt töltöttünk együtt, és rájöttem, hogy egyszerre kedvellek és gyűlöllek. *Állapítja meg nagyon tárgyilagos hangon, szinte tudományosan.* Lehet, hogy van bennünk valami közös? Mert én személy szerint nem találom.
*Kíváncsian várja a választ, és hogy az őszintesége bekúszik-e Esti vastag páncélja mögé. Azt már nagyon jól tudja, hogy egy ilyen kijelentésen a mélységi fel sem kapja majd a vizet. Annál inkább kíváncsi lenne rá, hogy hogyan felel majd. Közben persze a lovát, a kis fekete Borsot is megkeresi, és felszerszámozza az induláshoz. Bármit is tesz vagy mond, azt a megaláztatást nem kerülheti el, ahogy ügyetlenül megpróbál felvergődni a ló hátára, de még húzza egy kicsit az időt. Ha Esti most ránéz, talán sebezhetőbbnek láthatja, mint azelőtt, hiszen gúnyos fellengzése helyett csendes, szinte magányos töprengés jellemzi most Dorát.*
11205. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:59:25
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:59:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
* Egész felfrissülve, gyors léptekkel szeli át Amon városát, mint egy alkoholista, akinek eszébe jutott, hogy ha elvégzi a dolgát, akkor akár még ihat is. Minél gyorsabban végez, annál előbb. Szóval így tart a Kancellária felé, de félúton megtorpan. Végül is, elég akkor szóljon, hogyha megkeresik. Ez üdítő gondolat, úgyhogy inkább megváltoztatja az irányát, és a Vaskorsó felé folytatja útját. Majd egy kupa sör mellett kigondolja, hogy mikor szóljon a Kecskeképűnek. Addig meg ráér az egész, feleslegesen zavarná meg a semmittevésben a másikat. *
11204. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-17 23:26:45
Üzenet elküldve: 2020-04-17 23:26:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
* A jelenet láttán mások már biztosan felhúzták volna magukat, de Czer bizony nem erről híres. Kétség kívül nincs ínyére, hogy vissza kell mennie, mert jó lett volna minél előbb Artheniorba érni, de hát így alakult.*
- A kancellárral nem beszéltem, csak az egyik d'Aquistával, ezért nem tudok erről semmit.* Mondja, bár ezzel nem mentegetőzni akar. Hangja is nyugodt és türelmes, mint mindig. Az őrt nem hibáztatja a dologért, hiszen nem tudhatta, kivel is beszélt valójában. A fülmosás bemutatására kicsit úgy érzi, hogy gúnyt űz belőle az elf. Azon kívül érdekes viselkedést tanúsít, bár Czer nem szól érte. A poharat sem veszi el, csak Radkraal felé fordul, s indul, hogy elhozza a papírt. Bár azzal számol, hogy várnia kell, mire bejuthat a kancellárhoz, hiszen a d'Aquista most nála van. Világossá válik számára, hogy a mai nap már jó részt tönkrement az ügyintézés szempontjából. S talán már Artheniorba sem ér vissza, legfeljebb estére.*
* A jelenet láttán mások már biztosan felhúzták volna magukat, de Czer bizony nem erről híres. Kétség kívül nincs ínyére, hogy vissza kell mennie, mert jó lett volna minél előbb Artheniorba érni, de hát így alakult.*
- A kancellárral nem beszéltem, csak az egyik d'Aquistával, ezért nem tudok erről semmit.* Mondja, bár ezzel nem mentegetőzni akar. Hangja is nyugodt és türelmes, mint mindig. Az őrt nem hibáztatja a dologért, hiszen nem tudhatta, kivel is beszélt valójában. A fülmosás bemutatására kicsit úgy érzi, hogy gúnyt űz belőle az elf. Azon kívül érdekes viselkedést tanúsít, bár Czer nem szól érte. A poharat sem veszi el, csak Radkraal felé fordul, s indul, hogy elhozza a papírt. Bár azzal számol, hogy várnia kell, mire bejuthat a kancellárhoz, hiszen a d'Aquista most nála van. Világossá válik számára, hogy a mai nap már jó részt tönkrement az ügyintézés szempontjából. S talán már Artheniorba sem ér vissza, legfeljebb estére.*
11203. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:43:59
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:43:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pitypang néni menekülne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A Nő válaszára az őr felnevet, és legyint egyet. Leereszti az íjat, és int, hogy várjon itt türelmesen, ahogy eltűnik, bemegy a raktárba, ahol a fegyvereket is tartják. Elkezd keresgélni, kint jól hallható, ahogy nagy rendetlenséget csap, de az ajtót magára csukta, úgyhogy nem látni az egészből semmit. *
- Hova tettem, hova is tettem? * Mormolja hangosan, egyre nagyobb a hangzavar, mintha valaki valami súlyos bútort is mozgatna a szoba egyik feléből a másikba. *
- Hát nem igaz, hogy itt sincs, mentem megőrülök. A fejemet veszik, ha elhagytam... * a fennhangon történő gondolkodás folytatódik, amit egy határozott, és boldognak tűnő * Hahá! Megvan! * szakít meg. Nyílik az ajtó, és a feltűnik az elf. *
- TESSÉK! * Kiabál a lányra, és egy pohár vizet tart felé. * EZZEL KI TUDOD MOSNI A FÜLED A KANCELLÁRHOZ MENET! HOGY HALLD AMIT MOND! * Jól láthatóan a fülére mutat, majd a vízre, és némán tátog kicsit. Az ujját a vízbe dugja, majd megmozgatja a fülében, így demonstrálva a fülmosást. *
- AZTÁN HA MEGVAN, AKKOR KÉRJED A PAPÍRT! A PIROSAT. * Itt egész illetlen módon, a gatyáját letolva mutatja meg a kellő színt. *
- ZÖLD TINTÁVAL! * Itt a füvet használja fel, mint ide illő hasonlat. *
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 22:48:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A Nő válaszára az őr felnevet, és legyint egyet. Leereszti az íjat, és int, hogy várjon itt türelmesen, ahogy eltűnik, bemegy a raktárba, ahol a fegyvereket is tartják. Elkezd keresgélni, kint jól hallható, ahogy nagy rendetlenséget csap, de az ajtót magára csukta, úgyhogy nem látni az egészből semmit. *
- Hova tettem, hova is tettem? * Mormolja hangosan, egyre nagyobb a hangzavar, mintha valaki valami súlyos bútort is mozgatna a szoba egyik feléből a másikba. *
- Hát nem igaz, hogy itt sincs, mentem megőrülök. A fejemet veszik, ha elhagytam... * a fennhangon történő gondolkodás folytatódik, amit egy határozott, és boldognak tűnő * Hahá! Megvan! * szakít meg. Nyílik az ajtó, és a feltűnik az elf. *
- TESSÉK! * Kiabál a lányra, és egy pohár vizet tart felé. * EZZEL KI TUDOD MOSNI A FÜLED A KANCELLÁRHOZ MENET! HOGY HALLD AMIT MOND! * Jól láthatóan a fülére mutat, majd a vízre, és némán tátog kicsit. Az ujját a vízbe dugja, majd megmozgatja a fülében, így demonstrálva a fülmosást. *
- AZTÁN HA MEGVAN, AKKOR KÉRJED A PAPÍRT! A PIROSAT. * Itt egész illetlen módon, a gatyáját letolva mutatja meg a kellő színt. *
- ZÖLD TINTÁVAL! * Itt a füvet használja fel, mint ide illő hasonlat. *
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 22:48:05
11202. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:37:32
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:37:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Czer kezdi úgy érezni, hogy itt minden nagyon korrektül megy, amikor a kapus a kilépési engedélyt említi. Először azt hiszi, hogy az őr csak viccel, de hát nagyon is komolynak tűnik.*
- Te-tessék?* Kérdez vissza bizonytalanul, s tágra nyílt szemekkel, majd teljes testtel a kapus felé fordul. ~Remélem, mindjárt azt mondja, hogy csak viccelt.~ Nem mintha problémát jelentene számára, hogy vissza kell mennie azért a papírért, csak éppenséggel elég furcsának találja, hogy külön engedélyt kell kérni a kilépéshez.*
~Még jó, hogy befelé jövet nem kell engedélyt kérni a kancellártól vagy bárki mástól.~
*Czer kezdi úgy érezni, hogy itt minden nagyon korrektül megy, amikor a kapus a kilépési engedélyt említi. Először azt hiszi, hogy az őr csak viccel, de hát nagyon is komolynak tűnik.*
- Te-tessék?* Kérdez vissza bizonytalanul, s tágra nyílt szemekkel, majd teljes testtel a kapus felé fordul. ~Remélem, mindjárt azt mondja, hogy csak viccelt.~ Nem mintha problémát jelentene számára, hogy vissza kell mennie azért a papírért, csak éppenséggel elég furcsának találja, hogy külön engedélyt kell kérni a kilépéshez.*
~Még jó, hogy befelé jövet nem kell engedélyt kérni a kancellártól vagy bárki mástól.~
11201. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:13:23
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pitypang néni menekülne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Ugye? Barátságosságánál már csak vendégszeretete híresebb. Képzeld, nemrég megfordult nálunk egy híres varázsló is. Vagyis, meg szokott több is, de ez Lorew Mazoral volt. Biztos hallottál már róla, a Nagytanácsnak is tagja volt. Olyan jó dolga van nálunk, azóta se akart elmenni. * Kezd nosztalgiázni a kapu őre, miközben kezében tartja az íjat, az idegre egy nyilat illeszt, de nem tartja célra, csak kényelmesebb így neki. *
- Vissza kérheted, hát hogyne kérhetnéd. * Teszi még hozzá, miközben szórakozottan megvakargatná a tökeit, ha nem lenne a kezében a fegyver. Ettől kicsit kelletlenebb lesz a kedve, mert a viszkető töknél csak az a rosszabb, amikor a kancellár nyomja ki belőle a gennyet. Na ettől az emléktől aztán tényleg rossz kedve támad. Gonosz kedve. *
- Ha megbeszélte a Kancellárral, és kiállította a papírt arról, hogy visszaveheti, és nem jelent veszélyt a városkánkra, és annak lakóira, persze. * Mosolyog, és fejével a kancellária felé int. * Bizonyára megvan a megfelelő papiros. A piros pergamen, amire zöld tintával írja a kilépési engedélyt a jó Kancellár.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Ugye? Barátságosságánál már csak vendégszeretete híresebb. Képzeld, nemrég megfordult nálunk egy híres varázsló is. Vagyis, meg szokott több is, de ez Lorew Mazoral volt. Biztos hallottál már róla, a Nagytanácsnak is tagja volt. Olyan jó dolga van nálunk, azóta se akart elmenni. * Kezd nosztalgiázni a kapu őre, miközben kezében tartja az íjat, az idegre egy nyilat illeszt, de nem tartja célra, csak kényelmesebb így neki. *
- Vissza kérheted, hát hogyne kérhetnéd. * Teszi még hozzá, miközben szórakozottan megvakargatná a tökeit, ha nem lenne a kezében a fegyver. Ettől kicsit kelletlenebb lesz a kedve, mert a viszkető töknél csak az a rosszabb, amikor a kancellár nyomja ki belőle a gennyet. Na ettől az emléktől aztán tényleg rossz kedve támad. Gonosz kedve. *
- Ha megbeszélte a Kancellárral, és kiállította a papírt arról, hogy visszaveheti, és nem jelent veszélyt a városkánkra, és annak lakóira, persze. * Mosolyog, és fejével a kancellária felé int. * Bizonyára megvan a megfelelő papiros. A piros pergamen, amire zöld tintával írja a kilépési engedélyt a jó Kancellár.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11588-11607