//Városőr tábor - Felcseri sátor//
*Elsősorban nem szórakoztatni akar, sokkal inkább szórakozni, ahhoz meg elég rutinos kis szélhámos, hogy tudja leplezni érzelmeit. Amúgy meg nincs vész, egy nő melleihez a lábain keresztül vezet az út. Ez tudott! Vagyis ha elég alázatosan, és könyörgő, nagy bociszemeket meresztve vetődsz a lábaihoz, esetleg részesít abban a kegyben, hogy érinthesd melleit.
Ysa szemforgatása nem kerüli el figyelmét, ez jó, ez tetszik, a szavak azonban már nem. Első gondolata, hogy ezek ketten együtt. Nem túl jó gondolat. Épp ezért még a lány a közeggel bájolog, ő igyekszik jelenlétére felhívni figyelmét, és simít végig lágyan, incselkedőn a lábfején, bokáján, felfelé csúsztatva ujjait lábszárán.*
~Fogoly. Hm.~
-Még segíthetek.
*Vet egy cinkos pillantást, majd szeme sarkából észlelni a katona mozdulatát közeledő léptét, és igyekszik kitérni előle, nem túl kecsesen zuhanva oldalára.*
-Megőrültél ember?
*Üvölt rá máris alapos sértettséggel. Még ha a lefegyverzése sikerrel járt volna, na de álljunk csak meg, hiszen fegyvertelen, az ütőjét a készenléti asztalnak támasztva hagyta, mikor átvizsgálta azt.
Futni nem fog, fogócskázni sem, és a többi gyermekjátékhoz sem érez momentán kifejezett affinitás, szóval Aon keressen más partnert az "Adj király katonát"-hoz, és a "Búj-Búj-zöld ág"-hoz is. Perpillanat jogos dühvel meredne a katonára, épp csak annyit mozdulva, hogy immár fenekén ülve, bal karján támaszkodva szövegelhessen, amennyiben nem éri újabb támadás, már első szava közben. Ha mégis Ysa két dolgot szemrevételezhet, egyrészt hogy a félvér, még csak karját sem emeli arca elé védekezőleg, másrészt, hogy mennyire bárgyú a hatalmas páncélos, ahogy némán csépelni próbálja a földön fekvő, teljesen fegyvertelen, totálisan ismeretlen, bár kivételesen jóképű fiút.*