// Harckészültségre készülve //
// Őrség - Kapu //
* Bár a fene se akar éjjel-nappal őrt állni, miközben egész nap majd' lefagy, mivel nincs sok mozgástere, de egy éjszakai támadás nem lenne olyan vicces, így a tavernát követően első dolga, hogy a még korábban befejezett kapu felé induljon, hátha van hely neki ott fent, vagy legalább bárhol máshol.
Nem megy gyorsan, csak annyira, hogy ne gondolja meg magát és menjen vissza iszogatni. Végül csak eléri a kaput, ahol, ha minden igaz, akkor egy kisembert láthat az őrökkel dumálni. Ez pedig szép és jó, de annyira mégsem izgalmas, hogy végighallgassa a beszélgetést, így Dormeit szólítja meg, mivel úgy néz ki, hogy ő veszi ki a legkisebb részt hármójuk közül a beszélgetésből. *
- Üdv... * Bár a nap már igencsak lent van, talán a horizont alatt, de azért megpróbálja kideríteni, hogy kivel van dolga. Viszont mivel nem eléggé ismerős (vagy, ha ismerős is, a neve nem dereng a nőnek), így név nélkül köszön. *
- Csajszi. * Egészíti ki, mivel azt sikerül kivennie, hogy nővel van dolga. Aztán, hogy elf, vagy ember, vagy elf-ember, azt már nem figyeli meg, a lényeg, hogy nagyobb, mint a törpék és kisebb, mint az óriások. *
- Hallottam, hogy valami halott népség közeleg ide, gondoltam kiveszem a részem az őrségből, ha elférek még valahol. * Valami hiányzik még. *
- Amúgy Morwon vagyok, a klán tagja. * Így már kicsit jobb. Bár lehet, hogy látta már itt őt Dormei, ez Morwonnak nem igazán esik le, felőle akár beszélgethettek is volna, ha egyszer nem emlékszik rá.
És igaz, valószínűleg senki nem kérdezi és nem csak azért, mert fáradt szavakat pazarolni a kérdésre, hanem, mert magasról tesz rá, de azért még hozzáteszi. *
- Persze, ha esetleg minden pozíció betelt már, túlélem valahogy. * Itt akaratlanul is a fogadó felé pillant, ahonnan melegség és hangzavar árad. Meg sok finom kaja illata, amiket nem szabadna kihagynia, mégis ki fogja őket hagyni bizonyára, mivel épp most jelentkezett nagy lelkesen az őrség soraiba. *