//Hrothgaar//
*A szavak hallatára körbe is tekint a már jócskán elhíresült városon. Azzal az íves mozdulattal vontatja végig tekintetét a házakon, amivel a törpe az imént a karját. Van mire büszkének lenniük a Thargodaroknak az nem vitás. Túlzó lenne azt állítani, hogy lenyűgözi a lányt a látvány, de elismeri, hogy magával ragadó és a világfal ezen oldalán valószínűleg egyedülálló ez a hely.
Az erődítményre emeli a szemét, ahogy a férfi rá vonja a figyelmét. Hát igen, várakat már látott eddig is, de azok csaknem ősi eredetűek voltak, ez pedig nem lehet száz, de talán még ötven éves sem. Khrosas nem igazán tudja mégis mennyi idős ez a vérszövetség, hányadik nagyura, vagy úrnője uralkodik itt. Nem készült, de nem is sejtette, hogy vizsgáztatnák, főleg, hogy napokkal ezelőtt nem is tudta, hogy ide fog jönni. Ha tudta volna Arthenior felé veszi az irányt és a könyvtárban olvasni valót gyűjt, bizonyára van feljegyzés, vagy ha más nem akkor pletyka a szövetségről.*
- Természetesen. *Válaszolja a hosszú távú munka reményére. Törpe években, vagy elf években mérik vajon itt a munkát, mert ha az utóbbi, akkor bizonyára hosszú lesz az a munkaviszony a törzsnél. Talán tán még a hadúr, hadúrnő dédunokája is aggastyán lesz, mire Khrosas kezéből kiesik a kalapács és ő maga átköltözik a tisztásra. Ám lehet, ez túlzás.*
- A ma éjjelt a tavernában töltöm? *Felvonja fél szemöldökét a kacsintásra, de fejét rázva elmosolyodik.
Kérdező hangsúllyal szólal meg, ám a válasz nem is lehetne egyértelműbb. Ahogy elnézi az itteni kis felfordulást a Vashegy Úrnőjének kisebb gondja is nagyobb annál, hogy most egy ágrólszakadttal foglalkozzon, aki csak úgy beesett a kapun.*
~Vajon meddig szól eme hűségtétel? A te halálodig, vagy az enyémig?~
*Khrosas nem tudja a választ az abszurd kérdésre. De miért is számítana? Mióta az eszét tudja, keres, keresi a helyet. Hogy milyen helyet abban nem biztos, vagy, hogy kit keres ott, esetleg mit. Az elmúlt hatvanegynehány évben le tudta annyival, hogy ha megtalálja, majd tudni fogja. Vajon ez lesz az? Ki tudja? De most itt van és a lehetőségei jók, kár lenne elszalasztani.*
- Család mi? *Mosolyodik el, nem éppen jókedvében. A család szó ez idáig nem pozitívként szerepelt a szótárában. Ahogy meglátja azt a tekintetet a törpén és a szavainak hangsúlyát érzi, már szinte megbánja, hogy keserűség tolult a szájába, mikor a család kifejezésre gondolt. Az utolsó szavak pedig igazán hideg acélként döfnek a szívébe.*
~Ajajjaj…~
- Nem… *Mosolyodik el lágyan.* Ennél több nem is kell.
*Zsebre dugja a kezeit ismét, majd egy pillanatig lehajtja a fejét, nem sokára újra felemeli, hogy most már ne azzal a búbánatos szem nézzen vissza a férfi szemeibe, hanem valamivel barátságosabb.*
- Törpe uraság… *Oldalra dönti a fejét.* Ha rajtam múlik, máris a családod tagja vagyok. *Kiveszi a zsebéből kezeit, tenyereit az ég felé fordítja, majd karjait kicsit szét tárja.* Rendelkezz velem. *Szavai végeztével összefonja karjait maga előtt. Nem tudja biztosan, hogy ez a szófordulat lihanechi kifejezés e, vagy elfes, mindenesetre, ahonnan ő jött ezekkel a szavakkal álltak munkába az ifjoncok és, habár már késő lenne ebben a napszakban elkezdeni dolgozni, értheti úgy a törpe, hogy lesz szíves megmutatni, mit csináljon ezek után.
Már amikor belegondol, hogy hosszú idő után ágyban aludhat, kirázza a hideg és az esetleges meleg étel gondolatára összefut a nyál a szájában. Ezelőtt be kellett osztania azt az apró kis pénzecskéjét is, de úgy gondolja, ha másnap reggel munkával kezd, s estére fizetés is üti a markát, akkor ez egyszer nem kell fukarkodnia.*