//Kancellária//
*Dora elnézi, ahogy Habrertus végigpillant az elöl hagyott holmikon, és önelégülten elmosolyodik, mikor a férfi, talán oda se figyelve arra, mit tesz, igazat ad neki. Nem az elismerés miatti öröm ez, hanem inkább gúny: Dora kevés dolgon tud úgy mulatni, mint mikor azok értenek egyet vele, akik előzőleg lenézték őt.*
~ Végre, egy újabb szórakoztató beszélgetőpartner. ~ *Állapítja meg magában, mikor a kancellár még a félvér fickóról is pletykálni kezd, csak úgy. Dora érdeklődve issza a szavait, ha esetleg valami bajból kéne kivágnia magát később, és azért is, mert Pycta figyelmeztette rá, legyen mindig résen. Ezek az amoniak nem tűnnek egyszerű eseteknek, főleg ez a kancellár nem – szörnyű dilemma, ha valaki nem tudja eldönteni, hogy flörtölni akar, vagy jó képet mutatni magáról. Dorawyna átérzi a helyzetet, az előbb éppen így járt elf utastársával ő is.
Egy pillanatra sem gondol arra, hogy esetleg a kancellárt bosszanthatná az okirat rázogatása. A lány utálja a piszkot, és már csak az hiányzik, hogy szép zöld kabátja pecsétviaszos legyen. Meg hát Dorát az illem se különösebben izgatná, akkor sem, ha tudná, nem szokás ilyet tenni az szép, hasznos iratokkal, mint amilyen ez a remek példány a kezében. Bárhogy is, mikor megszáradt, már a zsebébe is kerül, összehajtva, így nem zavarhatja tovább Habrertust a dolog.*
~ Már kedvesem vagyok. ~ *Állapítja meg, és hát őszinte elf ő, el is mosolyodik ezen a szócskán, ám a kancellár „sértettségére” már inkább úgy figyel, mint más a sakklépésre, komolyan, koncentrálva. Minden mismásolás mögött is érzi, hogy ez egy hatalmi játék, és hogy a férfi hangvétele csak védekezés, hogy a lányra hárítsa a felelősséget.* ~ Sokkal okosabb, mint hittem, el kell ismernem. ~
- Bocsáss meg, kancellár uram, hogy ezt mondom, de attól tartok, félreértettük egymást. *Ragadja magához a magyarázkodás lehetőségét határozottan.* Ebben biztosan közrejátszik, hogy mindketten kimerültek vagyunk. Kérlek, nézd el nekem: napközben a lázadás alatt majdnem rám gyújtották a Pegazus fogadót, aztán annyit lovagoltam, mint még soha életemben. Fáradt vagyok és borzalmasan, undorítóan _koszos_. *Mutat kabátjára megerősítésül, amin Habrertus ugyan egy porszemet se tudna felfedezni akkor sem, ha akarna, és Dorawyna illata is pont olyan kifogástalan, mint szokott. Ettől függetlenül a lány rosszul érzi magát a bőrében, tehát őszintén beszél.*
- Emellett nyilván neked is rengeteg a teendőd. Nem tudom, hány perce tartózkodom a kancellárián... *Mutat körbe.* de kész őrület, ami itt zajlik, és nem irigyellek miatta. Eszem ágában sincs ostobaságokkal húzni a drága idődet, éppen ellenkezőleg.
*Tart egy kis hatásszünetet, és bizalmasan előredől a székben.*
- Nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad ezt a remek lehetőséget, és egyáltalán nem akarok tiszteletlennek tűnni. Sőt! Bevallom, kicsit kellemetlenül is érzem magam a gesztus miatt. A falumban úgy tartottuk, ha valaki ad valamit, azt illik viszonozni, én viszont nem tudom, hogyan tudnám ezt megtenni. *Ruhaujjával babrál az asztal alatt egy kicsit, hogy kellőképpen szerénynek és ártatlannak tűnjék – nem mintha nem lenne világos elképzelése róla, mit vár cserébe Habrertus.* Amikor azt mondtam, „attól függ”, ezért mondtam. Csak akkor fogadhatom el ezt a lehetőséget, ha megszolgálhatom az árát, és segíthetek a munkádban, kancellár! *Ha pedig a férfi hagyja, hogy megtegye, az asztalon nyugtatott kezét is megragadja a drámai hatás kedvéért.* Ha már valamivel több terhet levennék a válladról, úgy érezném, van itt valami hasznom. Kérlek, adj nekem egy esélyt, hogy ne hagyjam viszonzatlanul ezt a gesztust! Te magad mondtad, hogy nem ismerjük egymást, így megértenéd a bizalmatlanságomat – de mi lenne, ha kölcsönösen szavaznánk egymásnak bizalmat?
*Dorawyna ekkor hallja, hogy valaki beszól az ajtón, és hát nyilván más is vár a kancellárra, ezért a lány is csöndben vár a döntésre. Arcára, ahogy eddig sem ütközött ki rajta túl sok érzelem, nem esdeklés, nem gúny, sokkal inkább érdeklődés van írva, hogy vajon mit szól a másik az újabb sakklépésre.*
~ Persze nyilván bárhol máshol is megszállhatnék. De az olyan unalmas lenne. ~ *Gondolja a lány, és tekintetével végigpásztázza a szobát, majd pillantása megállapodik a kancellár székén. Amíg nem kap választ, elképzeli, hogy milyen kényelmes lenne, ha a férfi helyett ő ücsörögne benne.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.16 22:35:26