Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-03-24 22:23:55
Üzenet elküldve: 2026-03-24 22:23:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A falakra küldött kölykök közül az egyik felkiált.*
-Rorkir úr! Jönnek! Visszatértek!
*A nehéz kapuk nyikordulnak, s az összeverődött népek láthatják, ahogy kicsit kevesebb, mint száz harcos érkezik vissza. Sokuk megsínylette a csatát, őket az itt maradtak hamar istápolásba fogják.
Rorkir felismerheti Karheiát, akit néhány asszony kísér tovább. Talán az ősökkel van beszélnivalója. Kiveheti Karheiát is, kivel ugyan nem sok dolga akadt még, de tudhatja, Yagnar köréhez tartozott. Apropó Yagnar; Rorkir sem őt, sem a mellette küzdő Morwont nem lelheti a visszatértek között.
Ahogy beesnek a kapun, az már csukódik is hátuk mögött. A vaskos retesz záródik, a barna szakállas, ki már út közben is ágált, elbődül ismét.*
-Ha itt maradunk, meghalunk! Úgy, ahogy mondom, vagy ne legyen a nevem Deremir! Kár volt kihívni magunk ellen a sorsot! *Megtámaszkodik széles csatabárdján, sisakját pedig a földre veti. Csakúgy, mint a többiek, vértől és sártól mocskos. Néhány asszonynép megáll körülötte, faggatózni kezdenek, arcukon rémület tükröződik. Amennyiben Rorkir védelemre óhajtja berendezni a Vashegyet, úgy meg kell nyernie magának a kétkedőket is.
Van idejük szót váltani, de mind érzik, a vész közelít. A nap már a horizontot simogatja, amikor meg is érkezik. Az orkok szervezetten zárják körbe a Vashegyet, jó két nyílvetésnyi távolságra. Sátortáborok emelkednek, tábortüzek élednek mindenfelé. Amennyiben Rorkir vagy Kayaerr még érez magában erőt, hogy felhúzza magát a falra, úgy nagyjából kétezer orkot számlálhat a Vashegy körül, s megannyi zászlót. Több, mint hússzoros a túlerő. A feltámadó, langyos szellő heves munka, kopácsolás zaját hordja magával. Az éj azonban nem hoz támadást. A Szürke Légió felkészül.
Valahol az udvaron ének csendül egy aprócska tűz körül. A szomorkás dallamhoz sokan csatlakoznak, ám nem mindenki. A sirató ősi nyelven szól, s csak azok emlékeznek rá, kik elég telet megéltek.
Napok telnek el, ezalatt pedig számot vethetnek azzal, amijük van. Ha harcosnak híján is vannak, fegyvernek aligha. Élelmük is akad, jó fél esztendőre biztosan elegendő. Noha senki fia vagy leánya nem kiáltotta ki őket semmire, úgy fest, Rorkirnak és Kayaerrnek a Vashegy népe szót fogad. Talán azért, mert ők álltak legközelebb a jarlhoz, talán azért, mert bizonyítottak. Bárhogy is, az elkövetkezőkben súlyos döntések elébe kell nézniük.*
//Az Ostromgyűrű//
-Egy tapodtat sem megyek tovább, mielőtt nem ettem valamit! A rohadt mocskos orkéletbe! *Bődül egy egy termetes fajtárs Zopal jobbján, majd ledobja magát a földre. A látóhatáron kirajzolódik a Vashegy magasztos alakzata. Úgy ül a dombon, mintha az egész vidéket figyelné egyszerre, baljósan, s egyben kihívóan.
Mellettük megannyi, friss ork érkezik. Ki kordét tol, ki málhát cipel hátán. Sátrak emelkednek, tábortüzek lobbannak. A készülődés legalább akkora méreteket ölt, mint mikor a sereg elindult a Füves Pusztáról. Az idő ólmos lassúsággal telik. Az orkok kezében körbejár a pálinka. Sokan a thargoktól elszedett holmikat csereberélik, mások a szántóföldeki csatát elevenítik fel azoknak, kik nem vettek benne részt.*
-Én magam vágtam le a vezérüket! Ha láttátok volna! *Szól egy tömzsi, bányászcsákányt lóbáló orkfajzat a körülötte ücsörgőkhöz.*
-Na nem! Én voltam! Én vágtam le, én, Húspajzsos Markran!
*Egy másik tábortűz mellől Zopal arra lehet figyelmes, hogy nevét hallja.*
-Egyetlen csapással terítette le a a Porlasztót, ahogy mondom! De Zopal... *A zöldbőrű érezheti tarkóján a kíváncsi tekinteteket.*
-Bosszúból kővé dermesztette az óriásvérűt!
-Zopal! *A rekedt hangot a szóban forgó ork rögtön felismeri. Grizák jelenik meg mellette, méghozzá egyedül. Nagyon úgy fest, hogy a hátramaradt Akaaruush kemény keze nélkül a Fehér Agyar klán rövid életűnek bizonyult.*
-A Vádló hívat téged. *Az alacsony termetű fajtárs megenged egy vicsorgásba hajló vigyort, majd megveregeti a fajtárs vállát.*
-Arra. *Egy széles, bíbor sátor felé int. Nehéz lenne összetéveszteni. A frissen felhúzott sátrak között ez a leghatalmasabb.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A falakra küldött kölykök közül az egyik felkiált.*
-Rorkir úr! Jönnek! Visszatértek!
*A nehéz kapuk nyikordulnak, s az összeverődött népek láthatják, ahogy kicsit kevesebb, mint száz harcos érkezik vissza. Sokuk megsínylette a csatát, őket az itt maradtak hamar istápolásba fogják.
Rorkir felismerheti Karheiát, akit néhány asszony kísér tovább. Talán az ősökkel van beszélnivalója. Kiveheti Karheiát is, kivel ugyan nem sok dolga akadt még, de tudhatja, Yagnar köréhez tartozott. Apropó Yagnar; Rorkir sem őt, sem a mellette küzdő Morwont nem lelheti a visszatértek között.
Ahogy beesnek a kapun, az már csukódik is hátuk mögött. A vaskos retesz záródik, a barna szakállas, ki már út közben is ágált, elbődül ismét.*
-Ha itt maradunk, meghalunk! Úgy, ahogy mondom, vagy ne legyen a nevem Deremir! Kár volt kihívni magunk ellen a sorsot! *Megtámaszkodik széles csatabárdján, sisakját pedig a földre veti. Csakúgy, mint a többiek, vértől és sártól mocskos. Néhány asszonynép megáll körülötte, faggatózni kezdenek, arcukon rémület tükröződik. Amennyiben Rorkir védelemre óhajtja berendezni a Vashegyet, úgy meg kell nyernie magának a kétkedőket is.
Van idejük szót váltani, de mind érzik, a vész közelít. A nap már a horizontot simogatja, amikor meg is érkezik. Az orkok szervezetten zárják körbe a Vashegyet, jó két nyílvetésnyi távolságra. Sátortáborok emelkednek, tábortüzek élednek mindenfelé. Amennyiben Rorkir vagy Kayaerr még érez magában erőt, hogy felhúzza magát a falra, úgy nagyjából kétezer orkot számlálhat a Vashegy körül, s megannyi zászlót. Több, mint hússzoros a túlerő. A feltámadó, langyos szellő heves munka, kopácsolás zaját hordja magával. Az éj azonban nem hoz támadást. A Szürke Légió felkészül.
Valahol az udvaron ének csendül egy aprócska tűz körül. A szomorkás dallamhoz sokan csatlakoznak, ám nem mindenki. A sirató ősi nyelven szól, s csak azok emlékeznek rá, kik elég telet megéltek.
Napok telnek el, ezalatt pedig számot vethetnek azzal, amijük van. Ha harcosnak híján is vannak, fegyvernek aligha. Élelmük is akad, jó fél esztendőre biztosan elegendő. Noha senki fia vagy leánya nem kiáltotta ki őket semmire, úgy fest, Rorkirnak és Kayaerrnek a Vashegy népe szót fogad. Talán azért, mert ők álltak legközelebb a jarlhoz, talán azért, mert bizonyítottak. Bárhogy is, az elkövetkezőkben súlyos döntések elébe kell nézniük.*
//Az Ostromgyűrű//
-Egy tapodtat sem megyek tovább, mielőtt nem ettem valamit! A rohadt mocskos orkéletbe! *Bődül egy egy termetes fajtárs Zopal jobbján, majd ledobja magát a földre. A látóhatáron kirajzolódik a Vashegy magasztos alakzata. Úgy ül a dombon, mintha az egész vidéket figyelné egyszerre, baljósan, s egyben kihívóan.
Mellettük megannyi, friss ork érkezik. Ki kordét tol, ki málhát cipel hátán. Sátrak emelkednek, tábortüzek lobbannak. A készülődés legalább akkora méreteket ölt, mint mikor a sereg elindult a Füves Pusztáról. Az idő ólmos lassúsággal telik. Az orkok kezében körbejár a pálinka. Sokan a thargoktól elszedett holmikat csereberélik, mások a szántóföldeki csatát elevenítik fel azoknak, kik nem vettek benne részt.*
-Én magam vágtam le a vezérüket! Ha láttátok volna! *Szól egy tömzsi, bányászcsákányt lóbáló orkfajzat a körülötte ücsörgőkhöz.*
-Na nem! Én voltam! Én vágtam le, én, Húspajzsos Markran!
*Egy másik tábortűz mellől Zopal arra lehet figyelmes, hogy nevét hallja.*
-Egyetlen csapással terítette le a a Porlasztót, ahogy mondom! De Zopal... *A zöldbőrű érezheti tarkóján a kíváncsi tekinteteket.*
-Bosszúból kővé dermesztette az óriásvérűt!
-Zopal! *A rekedt hangot a szóban forgó ork rögtön felismeri. Grizák jelenik meg mellette, méghozzá egyedül. Nagyon úgy fest, hogy a hátramaradt Akaaruush kemény keze nélkül a Fehér Agyar klán rövid életűnek bizonyult.*
-A Vádló hívat téged. *Az alacsony termetű fajtárs megenged egy vicsorgásba hajló vigyort, majd megveregeti a fajtárs vállát.*
-Arra. *Egy széles, bíbor sátor felé int. Nehéz lenne összetéveszteni. A frissen felhúzott sátrak között ez a leghatalmasabb.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-25 20:08:09
Üzenet elküldve: 2026-02-25 20:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Egy kisebb kő esik le mellkasáról, mikor szavai elérik azt a hatást, mit szeretett volna. Ha az itt maradt emberek is kételkednének, még nehezebb dolga lenne, pedig így sem lesz sétagalopp felálltani a védelmet és megtenni amit meg lehet tenni.*
-Megtiszteltetés lesz veletek kardot ragadni, fivéreim. Látom van még bennetek tűz, helyes!
*Vaskos tenyerét az egyikük vállára csapja.*
-Ragadjatok fegyvert. Van még, ki számít ránk, s az ősök a tudói oka van, hogy e napig nem győzött le minket a halál.
*Az ő szemében is ott lobog az a bizonyos tűz, s bizony az is látszik rajta, hogy örül neki, hogy akadnak még vitéz férfiak a falakon belül, még ha kenyerük javát már meg is ették. Amint sikerül ellátnia lábát ő maga is visszatér a többiek közé, az asszonyok serényen végzik a dolgukat ami bizonyára hasznos lesz, amint az első sebesülteket el kell látni. A kölykök még nem jeleztek hogy közeledne az ellenség, vagy bárki, ebből úgy következtet a barbár, hogy van még némi idejük.*
-Hozzatok szalmát és karókat.
*Adja ki ismét a parancsot, amint sikerül kicsit összeszednie magát, és jobban átlátnia a helyzetet.*
-Állítsunk bábokat a falra, hagy higgyék csak hogy jó sokan vagyunk!
*Ezt persze a fiatalabbak, és a nők is el tudják végezni, így talán le tudják magukat foglalni és elrettentheti az ellent is, hogy micsoda védelem várja őket itt, ha ostobaságon törnék a fejüket.*
-Nem vagyunk elegen, hogy a teljes külső falakat megvédjük egy ostrom ellen.
*Ezt már inkább csak az idősebb, kardot ragadó férfiaknak mondja.*
-De ezt másoknak nem kell tudniuk. Felkészülünk, de nem húzhatjuk szét a csekélyke erőnket. Forró vizes meg olajos üstöket, köveket kell hordanunk amennyit csak össze tudunk szedni a belső vár falaihoz. Azt bárki le tudja hajítani. Ott a szűk helyen pedig nem számít mekkora hullámokban tör ránk az ellen. A külső városgyűrűt és a kaput pedig tartjuk ameddig tudjuk. De..
*Tart egy kis szünetet, kihúzza magát, kardját pedig maga elé emeli.*
-A vashegy nem fog elesni! Nem amíg Vérgőzös Rorkir lélegzik, s Durogaar a tanúm amíg karomban van elég erő, hogy lesújtson.
//A Vashegy Sorsa//
*Egy kisebb kő esik le mellkasáról, mikor szavai elérik azt a hatást, mit szeretett volna. Ha az itt maradt emberek is kételkednének, még nehezebb dolga lenne, pedig így sem lesz sétagalopp felálltani a védelmet és megtenni amit meg lehet tenni.*
-Megtiszteltetés lesz veletek kardot ragadni, fivéreim. Látom van még bennetek tűz, helyes!
*Vaskos tenyerét az egyikük vállára csapja.*
-Ragadjatok fegyvert. Van még, ki számít ránk, s az ősök a tudói oka van, hogy e napig nem győzött le minket a halál.
*Az ő szemében is ott lobog az a bizonyos tűz, s bizony az is látszik rajta, hogy örül neki, hogy akadnak még vitéz férfiak a falakon belül, még ha kenyerük javát már meg is ették. Amint sikerül ellátnia lábát ő maga is visszatér a többiek közé, az asszonyok serényen végzik a dolgukat ami bizonyára hasznos lesz, amint az első sebesülteket el kell látni. A kölykök még nem jeleztek hogy közeledne az ellenség, vagy bárki, ebből úgy következtet a barbár, hogy van még némi idejük.*
-Hozzatok szalmát és karókat.
*Adja ki ismét a parancsot, amint sikerül kicsit összeszednie magát, és jobban átlátnia a helyzetet.*
-Állítsunk bábokat a falra, hagy higgyék csak hogy jó sokan vagyunk!
*Ezt persze a fiatalabbak, és a nők is el tudják végezni, így talán le tudják magukat foglalni és elrettentheti az ellent is, hogy micsoda védelem várja őket itt, ha ostobaságon törnék a fejüket.*
-Nem vagyunk elegen, hogy a teljes külső falakat megvédjük egy ostrom ellen.
*Ezt már inkább csak az idősebb, kardot ragadó férfiaknak mondja.*
-De ezt másoknak nem kell tudniuk. Felkészülünk, de nem húzhatjuk szét a csekélyke erőnket. Forró vizes meg olajos üstöket, köveket kell hordanunk amennyit csak össze tudunk szedni a belső vár falaihoz. Azt bárki le tudja hajítani. Ott a szűk helyen pedig nem számít mekkora hullámokban tör ránk az ellen. A külső városgyűrűt és a kaput pedig tartjuk ameddig tudjuk. De..
*Tart egy kis szünetet, kihúzza magát, kardját pedig maga elé emeli.*
-A vashegy nem fog elesni! Nem amíg Vérgőzös Rorkir lélegzik, s Durogaar a tanúm amíg karomban van elég erő, hogy lesújtson.
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:00:59
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:00:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir szavaira felderülnek az arcok. A barbár láthatja, Amon Ruadh népei hisznek sikerükben. Nagyon úgy fest, hogy átvette a Vashegy feletti irányítást, az ottmaradtak ugyanis engedelmességet mutatnak a megtermett harcos felé.
Az asszonyok lábasokat ragadnak, vizet forralnak, és a tisztaszobában fellelhető legtisztább rongyokkal térnek vissza. Néhány legény az erőd felé iszkol, vélhetően a raktárakat ellenőriztetni. Ez eltarthat egy ideig.
Fiatalabb kölykök Rorkir utasítására a falat másszák serényen, s gyakorta pillantanak vissza válluk felett a Vérgőzősfira, hátha újabb feladat érkezik.
Jó egy tucatnyi idős férfi lép Rorkirhoz. Afelől érdeklődnek, kardot ragadhatnak-e.*
-Lehet, hogy az Ősök majd rajtam fognak mulatni, de úgy érzem, van még bennem egy csekélyke erő. *Szól egyikük. Tekintetük elszántságot mutat. Egy biztos, őket már nem rettenti a halál szele.
Rorkir bizonyára találhat gyógyírt az erődben. Társai híján ő most az egyetlen, ki megszervezheti a védelmét az erődnek. Hogy kiüríti a helyet, a külső városgyűrűt, netalán a belső erődöt védeti, jelenleg csak rajta áll.*
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkir szavaira felderülnek az arcok. A barbár láthatja, Amon Ruadh népei hisznek sikerükben. Nagyon úgy fest, hogy átvette a Vashegy feletti irányítást, az ottmaradtak ugyanis engedelmességet mutatnak a megtermett harcos felé.
Az asszonyok lábasokat ragadnak, vizet forralnak, és a tisztaszobában fellelhető legtisztább rongyokkal térnek vissza. Néhány legény az erőd felé iszkol, vélhetően a raktárakat ellenőriztetni. Ez eltarthat egy ideig.
Fiatalabb kölykök Rorkir utasítására a falat másszák serényen, s gyakorta pillantanak vissza válluk felett a Vérgőzősfira, hátha újabb feladat érkezik.
Jó egy tucatnyi idős férfi lép Rorkirhoz. Afelől érdeklődnek, kardot ragadhatnak-e.*
-Lehet, hogy az Ősök majd rajtam fognak mulatni, de úgy érzem, van még bennem egy csekélyke erő. *Szól egyikük. Tekintetük elszántságot mutat. Egy biztos, őket már nem rettenti a halál szele.
Rorkir bizonyára találhat gyógyírt az erődben. Társai híján ő most az egyetlen, ki megszervezheti a védelmét az erődnek. Hogy kiüríti a helyet, a külső városgyűrűt, netalán a belső erődöt védeti, jelenleg csak rajta áll.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:21:44
Üzenet elküldve: 2026-02-06 23:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkirt szép lassan elhagyják társai, s egyedül marad mire a vashegyre ér. Vérző lábán a sebesülés egyre súlyosabb, de ezt csak fogai csikorgatásával tudja egyelőre elfedni, hisz tudja jól, dolga van, nem hagyhatja cserben a sajátjait. A Vashegyen az a kép fogadja, amitől a leginkább tartott. Minden harcképes forma lélek a csatatéren van, s Amon Ruadh védtelen. Rémült asszonyok és megfáradt öregek fogadják, mint híreket várva Rorkirtól, ki egymaga tért vissza. Nagy levegőt vesz, tenyerét feltartja, hogy hagyják szóhoz jutni, bár zengő hangja valószínűleg egyébként is jól hallható.*
-A csata még nem ért véget!
*Jelenti ki rögtön, határozottan.*
-A vezér és a harcosok orkvérrel itatják a földet! Én és néhány bátor földműves voltunk a csalétek, hogy ők éket üthessenek seregükön.
*Néhány idősebb férfi szemeit keresi, kik Rorkir hideg, szomorú tekintetéből sejthetik, hogy ez mit is jelent.*
-Párakat megmentettem, ők a szántók felé menekültek, de mi nem ülhetünk tétlen!
*A fájdalom belé nyilall, és görcsösen megszorítja combját.*
-Lehetnek elcsatangolt orkok, akik bosszújukat itt akarják kiélni, és sebesültek is akadnak majd. Ti ott.
*Mutat egy csapat asszonyra, és hangja nem tűr ellentmondást.*
-Forraljatok vizet, keressetek tiszta rongyokat, elő kell készülnünk, az erőd lesz a legvédhetőbb hely, ha még több ellenséggel áldanak meg az ősök. Ti.
*Mutat egy csapat kölyökre, akik bizonyára gyorsabban futnak mint bárki a Vashegyen jelenleg.*
-Szaladjatok a falakra, és ha bármit láttok azonnal szóljatok! Mozgás!
*Igaz nem valami nagy stratéga, és leginkább az erődök ostromában vett részt élete során, most igyekszik minden tudását latba vetni, és csak remélni tudja, hogy az emberekben a feladatok felszítják a remény lángját. Tudja jól, hogy a tétlenség és a várakozás csak rossz gondolatokat szül.*
-A raktárakat is ellenőrizni kell, mennyi élelmünk van, milyen felszerelések maradtak. Bárki aki tovább tud számolni, mint ahány ujja van tökéletes lesz!
*Kitöröl egy nagy adag vizet az arcából, és haját hátrasöpri. Akárhogy is, nem hanyagolhatja el a saját sebesülésének ellátását sem, kár hogy nem szerzett be valami varázsitalt a csata előtt, most kénytelen kötésekre és gyógyfüvekre hagyatkozni, már ha ezekből talál bármit az erődben.*
//A Vashegy Sorsa//
*Rorkirt szép lassan elhagyják társai, s egyedül marad mire a vashegyre ér. Vérző lábán a sebesülés egyre súlyosabb, de ezt csak fogai csikorgatásával tudja egyelőre elfedni, hisz tudja jól, dolga van, nem hagyhatja cserben a sajátjait. A Vashegyen az a kép fogadja, amitől a leginkább tartott. Minden harcképes forma lélek a csatatéren van, s Amon Ruadh védtelen. Rémült asszonyok és megfáradt öregek fogadják, mint híreket várva Rorkirtól, ki egymaga tért vissza. Nagy levegőt vesz, tenyerét feltartja, hogy hagyják szóhoz jutni, bár zengő hangja valószínűleg egyébként is jól hallható.*
-A csata még nem ért véget!
*Jelenti ki rögtön, határozottan.*
-A vezér és a harcosok orkvérrel itatják a földet! Én és néhány bátor földműves voltunk a csalétek, hogy ők éket üthessenek seregükön.
*Néhány idősebb férfi szemeit keresi, kik Rorkir hideg, szomorú tekintetéből sejthetik, hogy ez mit is jelent.*
-Párakat megmentettem, ők a szántók felé menekültek, de mi nem ülhetünk tétlen!
*A fájdalom belé nyilall, és görcsösen megszorítja combját.*
-Lehetnek elcsatangolt orkok, akik bosszújukat itt akarják kiélni, és sebesültek is akadnak majd. Ti ott.
*Mutat egy csapat asszonyra, és hangja nem tűr ellentmondást.*
-Forraljatok vizet, keressetek tiszta rongyokat, elő kell készülnünk, az erőd lesz a legvédhetőbb hely, ha még több ellenséggel áldanak meg az ősök. Ti.
*Mutat egy csapat kölyökre, akik bizonyára gyorsabban futnak mint bárki a Vashegyen jelenleg.*
-Szaladjatok a falakra, és ha bármit láttok azonnal szóljatok! Mozgás!
*Igaz nem valami nagy stratéga, és leginkább az erődök ostromában vett részt élete során, most igyekszik minden tudását latba vetni, és csak remélni tudja, hogy az emberekben a feladatok felszítják a remény lángját. Tudja jól, hogy a tétlenség és a várakozás csak rossz gondolatokat szül.*
-A raktárakat is ellenőrizni kell, mennyi élelmünk van, milyen felszerelések maradtak. Bárki aki tovább tud számolni, mint ahány ujja van tökéletes lesz!
*Kitöröl egy nagy adag vizet az arcából, és haját hátrasöpri. Akárhogy is, nem hanyagolhatja el a saját sebesülésének ellátását sem, kár hogy nem szerzett be valami varázsitalt a csata előtt, most kénytelen kötésekre és gyógyfüvekre hagyatkozni, már ha ezekből talál bármit az erődben.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:41:04
Üzenet elküldve: 2026-02-02 22:41:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
*Az ellenséget a háta mögött hagyta, ám az őt körülvevő parasztok már mind szétszéledtek. Kalácsfalva felé vették az irányt, hogy riadóztathassák a falu apraja-nagyját.
A kőkaput hamar szélesre tárják előtte, s ahogy Rorkir belép rajta, hamar egy egész sereglet veszi körbe. Asszonyok, öregek, gyerekek tolonganak, s kérdések özöne éri.*
-Mi történik? Győzünk?
-Hát persze, hogy győzünk, Bobir! A Vashegy mindig győz!
-Hol vannak a mieink?! Miért jöttél vissza, Rorkir úr?
-Nem látta a férjem a csatamezőn? Alacsony, vörös szakállas...
*Sebesülése okán továbbra is lassan mozog. Az erőltetett tempótól talán még rosszabb is a seb, mint volt. Tudja, jó idő eltelt, mióta maga mögött hagyta a csatamezőt. Talán a harcnak is vége már azóta...
Ahogy körbepillant, hogy felmérje az Amon Ruadhon maradtakat, érzékelheti, hogy a harcra képes férfiak és nők valószínűleg mind Yagnarral tartottak. Lovászfiúk, mesteremberek, asszonyok és túl sok nyarat megélt aggastyánok maradtak csupán. A hangulat közöttük egyelőre inkább izgatott, semmint búskomor. Rorkir már csak ebből is tudhatja, hogy ő az első, ki visszatért a csatából.
Ahogy azt is tudja, a város külső kőfalát megfelelő védelemmel tarthatják egy darabig. Mentsváruk mégis inkább a fellegvár, Thargarod erődítményét körbeölelő kőfalak lehetnek, már ha Rorkir tényleg védekezésre adja fejét.
Az eső továbbra is úgy szakad, mintha dézsából öntenék. A távolban villám morajlik. Arra, amerről ő érkezett. S titkon remélheti, hogy a horizonton hamarosan társai is felbukkannak majd...*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.02.02 23:00:52, a következő indokkal:
Kérésre
//A Vashegy Sorsa//
*Az ellenséget a háta mögött hagyta, ám az őt körülvevő parasztok már mind szétszéledtek. Kalácsfalva felé vették az irányt, hogy riadóztathassák a falu apraja-nagyját.
A kőkaput hamar szélesre tárják előtte, s ahogy Rorkir belép rajta, hamar egy egész sereglet veszi körbe. Asszonyok, öregek, gyerekek tolonganak, s kérdések özöne éri.*
-Mi történik? Győzünk?
-Hát persze, hogy győzünk, Bobir! A Vashegy mindig győz!
-Hol vannak a mieink?! Miért jöttél vissza, Rorkir úr?
-Nem látta a férjem a csatamezőn? Alacsony, vörös szakállas...
*Sebesülése okán továbbra is lassan mozog. Az erőltetett tempótól talán még rosszabb is a seb, mint volt. Tudja, jó idő eltelt, mióta maga mögött hagyta a csatamezőt. Talán a harcnak is vége már azóta...
Ahogy körbepillant, hogy felmérje az Amon Ruadhon maradtakat, érzékelheti, hogy a harcra képes férfiak és nők valószínűleg mind Yagnarral tartottak. Lovászfiúk, mesteremberek, asszonyok és túl sok nyarat megélt aggastyánok maradtak csupán. A hangulat közöttük egyelőre inkább izgatott, semmint búskomor. Rorkir már csak ebből is tudhatja, hogy ő az első, ki visszatért a csatából.
Ahogy azt is tudja, a város külső kőfalát megfelelő védelemmel tarthatják egy darabig. Mentsváruk mégis inkább a fellegvár, Thargarod erődítményét körbeölelő kőfalak lehetnek, már ha Rorkir tényleg védekezésre adja fejét.
Az eső továbbra is úgy szakad, mintha dézsából öntenék. A távolban villám morajlik. Arra, amerről ő érkezett. S titkon remélheti, hogy a horizonton hamarosan társai is felbukkannak majd...*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2026.02.02 23:00:52, a következő indokkal:
Kérésre
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:13:40
Üzenet elküldve: 2026-01-27 22:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
*Rorkirnak, s remélhetőleg többeknek akiket útközben sikerült maga mellett tartania, vagy magával hoznia felsejlik a keleti főkapu, ami kellemes megnyugvással tölti el. Fogalma sincs, hogy milyen viszonyok uralkodhatnak bent, hányan maradtak, hányan eredtek szét, mennyien várják haza a hős harcosokat, vagy a haláluk hírét. Az pedig, hogy a készletek hogy állnak egy külön kérdés, amire Rorkirnak kell megtalálnia a választ. Tudja hol van a raktár, de még ráér leltározást tartani, egyébként sem erős a számokban. Előbb tudnia kell miből kell főzniük.*
-Köszönöm!
*Mondja a parasztlegények, aki egész eddig támogatta őt.*
-Gyertek, befelé.
*Sziszegve ő maga is szeretne mihamarabb a kapun belülre kerülni. Ott aztán reményei szerint el tudja látni a sérülését, hogy ne rosszabbodjon, és közben akad alkalma rá, hogy átlássa a helyzetet.*
*Rorkirnak, s remélhetőleg többeknek akiket útközben sikerült maga mellett tartania, vagy magával hoznia felsejlik a keleti főkapu, ami kellemes megnyugvással tölti el. Fogalma sincs, hogy milyen viszonyok uralkodhatnak bent, hányan maradtak, hányan eredtek szét, mennyien várják haza a hős harcosokat, vagy a haláluk hírét. Az pedig, hogy a készletek hogy állnak egy külön kérdés, amire Rorkirnak kell megtalálnia a választ. Tudja hol van a raktár, de még ráér leltározást tartani, egyébként sem erős a számokban. Előbb tudnia kell miből kell főzniük.*
-Köszönöm!
*Mondja a parasztlegények, aki egész eddig támogatta őt.*
-Gyertek, befelé.
*Sziszegve ő maga is szeretne mihamarabb a kapun belülre kerülni. Ott aztán reményei szerint el tudja látni a sérülését, hogy ne rosszabbodjon, és közben akad alkalma rá, hogy átlássa a helyzetet.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
Üzenet elküldve: 2025-11-03 11:10:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
* A bemutatkozást is letudták, Morwon, a Vasöklű Úr teljességgel készen áll mindenre. Yagnar szavaira elvigyorodik. *
– Há' engem se! * Úgy tűnik, a Thargok vezérének személyében új kihívóra akad az ivászat bajnoka. Ezután Yagnar javasol neki még valamit, amit félig meg is tart. A nevet hamar elfelejti, de ettől függetlenül miután szerteoszlanak, sikerül magára vonnia néhány Tharg asszony figyelmét, akik veszik a bátorságot, hogy megszólítsák Morwont. Ő pedig némán tűr. Nem tudja, mi a babona és mi a valódi varázslat, de ártani nem árthat. Így aztán kap ő is fohászokat, sőt még egy kis arcfestést is, amitől aztán igazán ijesztőnek tűnhet az orkok szemében.
Estefelé a tűznél ülve megélezi a fegyverét, hiszen Tar'khog rég nem volt használva éles helyzetben. Ahogy Morwon sem. Reméli, hogy azért a legendákba illő tudása még nem hagyta el. *
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
Üzenet elküldve: 2025-10-30 19:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
*Sohasem látott még ennyi embert egy helyen. Odahaza a faluban ennek a tömegnek a töredéke tudott volna összegyűlni, még egy olyan napon is, mikor a férfiak még nem indultak portyára vagy a helyi ork csapatok ellen. Kayaerrnek alig néhányszor volt alkalma eddig élete során megcsillogtatni harci tudását, akkor is csak néhány túl északra merészkedett bandita vagy elkallódott varangy ellen, össze se hasonlítható azzal, amire most készülnek. Érzi, ahogy jövőbeli összecsapásuk jelentőségének ereje egészen feltüzeli harci kedvét. Taknyos kora óta erre vágyik, így kedvét az sem szegi, mikor végül Yagnar nem veszi fontolóra javaslatát. A legősibb északi haditervet választják, addig harcolnak, míg utolsó varangy feje is lehull, vagy ameddig el nem szólítják őket az Ősök.*
- Legyen így *veszi tudomásul vezérük szavát, s a vállveregetés közben elhangzottakra is csak bólint. Egy undorító kis hang azt suttogja fülébe, hogy azért szeretné Yagnar maga mellett tudni, mert szem előtt akarja tartani. Azt duruzsolja, hogy talán gyengének látja, nem bízik a képességeiben. Ahelyett azonban, hogy ezek a mocskosul fészkelődő gondolatok elvennék a kedvét, inkább megmakacsolják. Be fogja bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a jarl mellett harcolhasson.
Hamarosan maga is elhagyja a társaságot, hogy készülődhessen. Összekészíti azt a kevés holmiját, melyet magával visz, megmosakodik, ha akad rá ideje és alkalma, haját összefonja, majd nemsokára a tűz köré telepszik. Az asszonyok halkan mormolják áldásaikat, s a leányt is megtalálják, hogy homlokára vérrel fessenek jelet. Maga is orra alatt imádságot suttog a régi nyelven, tenyerével végigsimít pengéjén. Atyja kardja ez, melyet még ő is atyjától kapott, amikor férfivá ért, rá emlékezik most, s az első ork fejét magában neki ajánlja. Talán hamarosan újra találkoznak.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
Üzenet elküldve: 2025-10-29 22:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
*Kettős érzések gyötrik, egyrészt megérti Kayaerr aggályait afelől, hogy talán nem a legbölcsebb dolog nekirontani az ellenségnek, főleg, hogy egy erőd arra való, hogy azt belülről megvédjék, mint ahogy Yagnar is említi a kapott tanácsokat. Másrészt viszont bizsereg a bőre, fülében ott hallja Durogaar szellemének suttogását is, vérre szomjazik, vérre és dicsőségre. S habár Rorkir maga is megpróbált egy afféle nyugodtabb életet élni, egyszerűen nem neki való az ilyesmi. Más fából faragták, mint ahogy itt az összes harcost. Az ősei már várják, és ha a csata napján a végtelen csarnokokban találja magát, annyi rohadékot fog magával vinni amennyit csak karja ereje bír. A vezér szavaira csak bólint.*
-A kedvenc tervem. Jó. A szellemek kísérjenek titeket.
*Széles mosollyal az arcán, öles léptekkel hagyja ott a társaságot, hogy azt a bizonyos csapatnyi parasztot vegye célba. Keményen a vállukra csap ahogy odaér hatalmas termetével, elkapja tőlük a bort és úgy meghúzza, mint aki három napja nem ivott egy kortyot sem, majd közéjük ül, és mindenféle legendás történetekkel buzdítja fel bennük a harci szellemet. Beszél a hősökről, beszél a csatákról, s hogy mire számíthatnak. Vérre és dicsőségre. Az asszonyok áldását készségesen fogadja, s erre buzdítja a többieket is. Látszik rajta, hogy komolyan veszi az ilyesmit, nem sokkal később pedig el is vonul egy nagyobb tűzrakáshoz. Kardját ölébe veszi ahogy ott ül, egyedül, csöndben, és a tüzet fürkészi tekintetével, magában pedig már a csatára készül. Hergeli magát, minden sérelmét felidézi, minden haragját összegyűjti, minden fájdalmat, minden árulást, minden gyászt és halált, hogy végül oly erővel szoríthassa a kardot, ahogy az megérdemli. Egy darabig gondolkozik rajta, hogy felkeresse Rheiát, de tudja jól, hogy ez nem a megfelelő alkalom. Most másra kell koncentrálnia, s ha szerencséje lesz, a csata előtt még találkozhat vele, ha pedig még szerencsésebb lesz, és megtalálja végzetét, úgy egyébként is ezt az utat szánták neki. Rorkir készen áll, bármi is következzék.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
Üzenet elküldve: 2025-10-27 23:31:37
ÚJ
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
*Jó pár százan összegyűlnek. Képtelen lenne megszámlálni a népeket. Felszerelkezett tharg harcosok, kapára, kaszára kapó parasztok egyaránt érkeznek tömött sorokban. Lekászálódik lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább. Úgy is biztosabban érzi így a talajt lába alatt. Skollhat, a jókora, vénséges ordas nem tágít mellőle.
Sosem látott még ennyi harcost. Olyan érzése van, mintha a föld alól is thargok bújnának ki a kürtszó hívó szavára.*
-Jó. Látom, sokan eljöttetek! Hozassatok bort! Ma mindnek innia kell, aki harcba indul! Egyetek is! Aki elkésik, annak csak a jó Trodd gazda sült angolnái jutnak!
*Nem csupán bor kerül elő, de hamar birkavérrel teli tálak is. Az asszonyok áldást mondanak, s megjelölik a csatába induló harcosokat.
Igyekszik elhaladtában minél több vállat megveregetni. Mindegy, ismeri-e avagy sem. Tudja, szólnia kell mindőjükhöz néhány jó szót.
Nem nehéz kiszúrnia Rorkirt sem. Az ő vállát is megragadja, majd komor ábrázattal feleli meg a kérdést.*
-A haditerv? Addig vágjuk őket, míg egy is akad, ami lélegzik. *Kedélyesen felhümment.*
-De szükségem van rád. Akad itt szép számmal olyan, ki túl kevés csatát látott. *Szeme sarkából vet csak egy pillantást egy csapat, butykost körbeadogató paraszt felé.*
-Azt akarom, hogy Te vezesd a földiket. Olyan valakire van szükségem, aki tudja, hogyan regulázza meg őket, ha a szükség úgy hozza. Ha kiérünk a Szántókra, haditanácsot ülünk. Hmm?
*Ahogy tovalibben, hamar ismerős arcba botlik. Egyesek azt mondanák, hogy túl fiatal, hogy itt legyen, ő azonban tudja, hogy egy végtelenbe nyúló sziklafal is kevés lenne, hogy távol tartsa a harcmezőtől Kayaerrt.
Megmosolyogja a lány szavait, de ábrázatán nem látszik gúny, csupán melegség.*
-A reggeli órákban egy okos ember azt mondta nekem, várjam meg a falak mögött remegve az ellent. Készüljek ostromra. Egy másik azt mondta, vegyük az irányt Arthenior felé. Hahh!
*Körbehordozza borostyán tekintetét a készülődő sokaságon.*
-Én azt mondom, az Ősök Szelleme megvéd majd minket. Egy nagyobb célért vagyunk itt, s legyen az bármi, nem a vesztünket tartogatja. Hmm? Maradj mellettem. *Megveregeti Kayaerr vállát, ám mielőtt tovább lépne, valami kitakarja mellette a napot.*
-Vas veled is, Morwon, a Vasöklű. *Jó alaposan megméri az óriást. Akadt néhány belőlük az őshazában is, de ez itt még közülük is kitűnne talán. Fejével int csak; itt térdepelni nem szükséges.*
-Nagy kár, hogy csak most találkoztunk. De a szükség órája ez, bolond lennék ekkora segítségnek hátat fordítani.
*Kissé talán hitetlenkedve pillant Kayaerre, majd vissza a jövevényre. Amaz úgy fest, mint akinek valóban hasznát is veszik.*
-Nos, Vasöklű uram, tarts velünk! Javallom, keresd meg vérem, Karheiát. Talán elszaval egy fohászt az Ősöknek érted. És ha ennek vége... Annyi kupa thargserre leszel vendégem, ahány orkfejet elém hozol. De úgy mondom neked, hogy engem még senki fia nem ivott az asztal alá. *Határozott mozdulattal kapaszkodik a lovára, de csupán azért, hogy mindenki láthassa. Látja, hogy a csekélyke számú lovasságuk is készülődik, nem is túl távol.
Körbefordul a nyeregben, majd elbődül.*
-Csatába!
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.27 23:40:12
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
Üzenet elküldve: 2025-10-17 23:31:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
* Meghallja ő is a kürt hívó szavát, minek hallatán megszaporázza lépteit. Ha Pajtás nem lenne annyira ráérős öszvér, már jóval előbb felérhettek volna a hegyre, de persze még mindig jobban tetszik neki ez a felállás, mintha neki kéne minden holmiját cipelnie. Nem sokkal Rorkirt és Kayaerrt követően ő is a kapu túloldalán találja magát. Nem erre emlékezett.
~ Biztos a háború miatt vannak ennyien! ~ Sejti, hogy így van, mivel amikor legutoljára itt járt, Amon Ruadh még jobban emlékeztetett a karavánpihenők sátortengerére, mint egy városra. Igaz, a taverna és a kovácsműhely már akkor is megvolt. Az olvadt fém szaga megcsapja orrát, és kellemesen emlékekkel tölti el. Eszébe jut Hrothgaar.
~ Vajon még itt van a vén törpe? Be rég láttam! ~ Azonban most nem hagyja teljesen elkalandozni figyelmét, ugyanis a főtéren meglátja Yagnart. Kétség se fér hozzá, hogy ő az, hiszen kiállása és szavai alapján csakis a Thargok vezére lehet. A két újabban megismert Tharg el is indul felé. A másik kettőt bár nem akarja magukra hagyni, úgy sejti, ők is boldogulnak majd, és ha le is maradnak, biztosan kiszúrják a tömegben a három és fél méteres hegycsúcsot, azaz Morwont.
Úgyhogy az óriás (és az öszvér!) hamarosan csatlakoznak a kisebb gyülekezethez, ami a vezér körül kialakult. Nem akar tolakodó lenni, de valljuk be, nem egy apró teremtés, így bizonyára magára vonzza többek között Yagnar figyelmét is. *
– Vas véletek! * Ismétli el a korábban megtanult üdvözlési formát, de aztán egy ideig csak hallgat. Ő is kíváncsi a hadi tervre, bár a tervezgetés nem az ő asztala. Neki leginkább Kayaerr terve tetszene, és többek között talán ezért is nem ő a hadvezér. Viszont, ha úgy látja, van egy kis idő az ő ügyével is foglalkozni, tiszteletteljesen szól Yagnarhoz. Féltérdre rogy, fejét lehajtja. A hatalmas óriás még így is van olyan magas, mint egy átlagos ember férfi. Öblös hangján megszólal. *
– Morwon, a Vasöklű vagyok. Hallám, hogy orkok garázdálkodnak a vidéken, jöttem hát a Vashegyet és Yagnart szolgálni. Kagan és a Thargok jó barátim voltak, mikoron még ő volt a vezír. * Régóta várt erre a pillanatra, volt ideje betanulni a szövegét, így aztán viszonylag könnyedén megbirkózik a bonyolult mondatokkal is. *
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
Üzenet elküldve: 2025-10-17 18:50:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
*Már messziről hallatszik a zsivaj Amon Ruadh vasrácsos kapuja mögött. Nem a megszokott hétköznapok zsongása ez: hallja a türelmetlen kiáltásokat, parancsokat, a kovácsműhely üllőjének éles, ritmikus csendülését, s a városba érve a nyüzsgő tömegbe olvadva a jarl hangjára kapja fel a fejét. A Vashegy mintha évezredes álomból ébredne, a kőfalak között összeverődött thargokban mintha egyként lüktetne a tettvágy. Kayaerr szíve izgatottan ver együtt nővéreivel és bátyjaival, olyan, mintha életében most érezné először igazán elevennek magát. S ahogy Yagnar beszéde túlharsogja a tömeget, minden fel-felmerülő kétsége mintha elillanna. Ebben a pillanatban a halál árnyéka, mely baljósan vetül a harcba készülő thargokra, egyáltalán nem rémiszti meg. Ha az Ősök úgy döntenek most jön el az ideje, akkor becsülettel tér meg csarnokukba.
Rorkirt követi végig az emberek között, míg végül maga is megáll a jarl előtt. Borostyán pillantásai némán futnak végig a vonásain, majd Brennus kürtjét hamarosan leakasztja nyakáról és átnyújtja neki. Félig Rorkir kérdésére felelve ad hangot javaslatának.*
- Szívem szerint azt mondanám, hogy vonuljunk mind megfent fokosokkal előre a pusztába és aprítsuk a varangyokat az utolsó leheletünkig. De... *kelletlenül sóhajt fel, mintha neki se volna ínyére, hogy hiába dübörög oly hangosan a vér a fülében, néhány józan gondolat, megérzés még így is átverekszi magát.* - Yagnar *a tekintetét keresi, hogy nyomatékot adjon a szavainak* - Egy okosabb ember talán azt mondaná, hogy küldjünk előre felderítőket. A kormos nőstény is oda indult, de kétlem, hogy valaha fogunk még hírt kapni felőle.
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:56:58
Üzenet elküldve: 2025-10-16 19:56:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
-Igen. Térjünk mi is vissza.
*Néhány kemény pillantást vált a társasággal a fogadóban, örül, hogy sikerült találnia még néhány elszánt, erős kart kik szívesen szállnának harcba.*
-Menjünk.
*Mondja végül, és el is indulhatnak vissza a Vashegyre. A vidék minden szegletébe el kellett jusson a hír, hogy háború közeleg, nekik is fel kell készülniük. A kapuhoz érve hallja meg a kürtöket és a hangzavart. Szinte nyüzsög minden, érezni a levegőben hogy valami készül. Valami olyasmi, mit rég nem látott e vidék.*
-Halljátok? Nem késlekedhetünk! Jer te is Vasöklű, ez Yagnar kürtje!
*Azzal pedig otthagyja őt, ráhagyva a döntést hogy merre tart tovább, de Morwon és a többiek is nyugodtan csatlakozhatnak a haderőhöz, mely nemsokára elébe megy a fenyegetésnek. A barbár harcos előre siet, reményei szerint Kayaerr is követi majd őt, hisz mégiscsak együtt kapták a feladatot. Ahogy a tömegen igyekszik átvágni hol bátorító szóval, hol egy kemény kézfogással, hol pedig csak egy sokatmondó biccentéssel igyekszik feltüzelni a népeket. Tudja jól, hogy ha valóban akkora ez a horda, mint ahogy mondják, úgy bizony sokan fognak meghalni, de nem lesz hiábavaló az áldozat.*
-Yagnar!
*Lép oda a vezérhez, majd gyorsan folytatja is.*
-Mindenki itt van, akit össze tudtunk hívni, látom. Helyes. Azok a férgek nem tudják kikkel állnak szemben.
*Arcán széles vigyor ül, hegyes szemfogai épp csak kilátszanak az ajkai alól. Prédára vár, akár az éhes ordasok.*
-Mi a haditerv?
-Igen. Térjünk mi is vissza.
*Néhány kemény pillantást vált a társasággal a fogadóban, örül, hogy sikerült találnia még néhány elszánt, erős kart kik szívesen szállnának harcba.*
-Menjünk.
*Mondja végül, és el is indulhatnak vissza a Vashegyre. A vidék minden szegletébe el kellett jusson a hír, hogy háború közeleg, nekik is fel kell készülniük. A kapuhoz érve hallja meg a kürtöket és a hangzavart. Szinte nyüzsög minden, érezni a levegőben hogy valami készül. Valami olyasmi, mit rég nem látott e vidék.*
-Halljátok? Nem késlekedhetünk! Jer te is Vasöklű, ez Yagnar kürtje!
*Azzal pedig otthagyja őt, ráhagyva a döntést hogy merre tart tovább, de Morwon és a többiek is nyugodtan csatlakozhatnak a haderőhöz, mely nemsokára elébe megy a fenyegetésnek. A barbár harcos előre siet, reményei szerint Kayaerr is követi majd őt, hisz mégiscsak együtt kapták a feladatot. Ahogy a tömegen igyekszik átvágni hol bátorító szóval, hol egy kemény kézfogással, hol pedig csak egy sokatmondó biccentéssel igyekszik feltüzelni a népeket. Tudja jól, hogy ha valóban akkora ez a horda, mint ahogy mondják, úgy bizony sokan fognak meghalni, de nem lesz hiábavaló az áldozat.*
-Yagnar!
*Lép oda a vezérhez, majd gyorsan folytatja is.*
-Mindenki itt van, akit össze tudtunk hívni, látom. Helyes. Azok a férgek nem tudják kikkel állnak szemben.
*Arcán széles vigyor ül, hegyes szemfogai épp csak kilátszanak az ajkai alól. Prédára vár, akár az éhes ordasok.*
-Mi a haditerv?
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:46:34
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Napja//
*A Vashegy felbolydulni látszik. Parancsszavak zengenek a tharg elöljáróktól, a kovácsműhelyből pedig lázas munka hangjai hallatszanak. Kiegyenesített kaszák, vasvillák, minden, mi mi fegyvernek fogható, felhalmozásra kerül a műhely előtt.*
-A raktárból is hozzatok ki mindent, mi fegyver! Ürítsétek ki! *Ragadja meg a vállát egy elsiető harcosnak, mielőtt ő maga is továbbsietne. A jókora ordas, Skollhat ott van a nyomában. Érzi a bestia, hogy valami készül, a nyugtalanság pedig tapintható rajta.
Ahogy a főtérre ér, körbehordozza borostyánsárga tekintetét. Noha a készülődés még javában zajlik, jó néhányan összeverbuválódtak már. Pajzsok, fegyverek a földön, a harcosok mellettük pihennek, sutyorogva, egymást lesve. Jól látszik tekintetükön, hogy megválaszolásra váró kérdések akadnak bőven.*
-Barátaim! *Jól tudja, mi vár rá, hogy mi a feladata. Szólásra emelkedik hát.*
-Utolér minket hát a Vész, mi száműzött minket az otthon földjéről. Itt van! Orkok, hordába verődve, s készen arra, hogy elpusztítsanak mindent, mi számunkra szent. *Hangja nem remeg meg egy pillanatra sem.*
-Az Ősök Szellemei figyelmeztettek rá, hogy eljő ez a nap. Ott volt a jóslatokban, a csillagokban, a föld szagában... És én is éreztem. A lelkemben, a csontjaimban, a húsomban! Számtalan gondolat és érzés kerülget most e pillanatban, de a félelem, az nincs közöttük. *Ajkai sajátosan vérszomjas mosolyra húzódnak.*
-Mert maholnap vérrel, orkvérrel öntözzük földjeink, s addig dagasztjuk vele a folyót, míg az ki nem kél medréből! Rossz vidékre érkeztek e bestiák, ha azt gondolja bármelyikük, hogy megfutamodunk előlük. Mi több... Elébük megyünk. Megvédjük véreink és a szántóföldek népét!
*Megvakarja a mellette megtelepedő farkas füle tövét, mielőtt folytatná.*
-Mondjátok meg asszonyaitoknak, hogy ne hullajtsanak könnyet lelketekért! Az Ősök Csarnokában nincs helye bánatnak, s Ti vagy hazatértek hozzájuk, vagy oda tartotok! Sorakozó! Sorakozó! *Közben csekélyke számú lovuk közül egyet előhoznak számára, melyre nem is rest felülni. Nincs túl nagy gyakorlata a lovaglás terén, de nem oly termetes ember, hogy gyalogszerrel láthassa mindenki. Kell egy csekélyke idő ugyan, hogy megzabolázza az okvetlenkedő paripát, de csak fölébe kerekedik.*
-Fegyverbe! Háborúba megyünk! *Megfújja a nyakában lógó kürtöt. Az messzire zeng, s visszhangzik tovább a szántóföldek lankáin.*
*A Vashegy felbolydulni látszik. Parancsszavak zengenek a tharg elöljáróktól, a kovácsműhelyből pedig lázas munka hangjai hallatszanak. Kiegyenesített kaszák, vasvillák, minden, mi mi fegyvernek fogható, felhalmozásra kerül a műhely előtt.*
-A raktárból is hozzatok ki mindent, mi fegyver! Ürítsétek ki! *Ragadja meg a vállát egy elsiető harcosnak, mielőtt ő maga is továbbsietne. A jókora ordas, Skollhat ott van a nyomában. Érzi a bestia, hogy valami készül, a nyugtalanság pedig tapintható rajta.
Ahogy a főtérre ér, körbehordozza borostyánsárga tekintetét. Noha a készülődés még javában zajlik, jó néhányan összeverbuválódtak már. Pajzsok, fegyverek a földön, a harcosok mellettük pihennek, sutyorogva, egymást lesve. Jól látszik tekintetükön, hogy megválaszolásra váró kérdések akadnak bőven.*
-Barátaim! *Jól tudja, mi vár rá, hogy mi a feladata. Szólásra emelkedik hát.*
-Utolér minket hát a Vész, mi száműzött minket az otthon földjéről. Itt van! Orkok, hordába verődve, s készen arra, hogy elpusztítsanak mindent, mi számunkra szent. *Hangja nem remeg meg egy pillanatra sem.*
-Az Ősök Szellemei figyelmeztettek rá, hogy eljő ez a nap. Ott volt a jóslatokban, a csillagokban, a föld szagában... És én is éreztem. A lelkemben, a csontjaimban, a húsomban! Számtalan gondolat és érzés kerülget most e pillanatban, de a félelem, az nincs közöttük. *Ajkai sajátosan vérszomjas mosolyra húzódnak.*
-Mert maholnap vérrel, orkvérrel öntözzük földjeink, s addig dagasztjuk vele a folyót, míg az ki nem kél medréből! Rossz vidékre érkeztek e bestiák, ha azt gondolja bármelyikük, hogy megfutamodunk előlük. Mi több... Elébük megyünk. Megvédjük véreink és a szántóföldek népét!
*Megvakarja a mellette megtelepedő farkas füle tövét, mielőtt folytatná.*
-Mondjátok meg asszonyaitoknak, hogy ne hullajtsanak könnyet lelketekért! Az Ősök Csarnokában nincs helye bánatnak, s Ti vagy hazatértek hozzájuk, vagy oda tartotok! Sorakozó! Sorakozó! *Közben csekélyke számú lovuk közül egyet előhoznak számára, melyre nem is rest felülni. Nincs túl nagy gyakorlata a lovaglás terén, de nem oly termetes ember, hogy gyalogszerrel láthassa mindenki. Kell egy csekélyke idő ugyan, hogy megzabolázza az okvetlenkedő paripát, de csak fölébe kerekedik.*
-Fegyverbe! Háborúba megyünk! *Megfújja a nyakában lógó kürtöt. Az messzire zeng, s visszhangzik tovább a szántóföldek lankáin.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:29
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
* Remek helyen van! Ezt mindig is tudta, de a nagyhangú ember férfi, aki a Rorkir névre hallgat, szintén megerősíti ebben. Ha Morwonnak lennének kétségei, most biztos elszállnának. *
– Vas véled! Vas mindenkivel! * Üdvözli hasonlóképpen a barbárt, bár ezt a köszönést még nem hallotta korábban és nem is igazán érti. De, ha ez lett az új szokás errefelé, hozzá tud szokni. Elvégre ő Morwon, a Vasöklű.
~ Egy hordányi ork? ~ Ezen még ő is meglepődik, hiszen rég hallott olyat, hogy a zöldségek hordákba tömörültek volna. Ez azonban nem veszi el a kedvét az egésztől, sőt! Mivel úgy látszik, mindenki készen áll, el is indul a kijárat felé. Mielőtt Rorkirék megérkeztek, pont ugyanez volt a terve. Hogy velük vagy nélkülük, az szinte lényegtelen,az óriás megy. Aki szeretné, követheti. Vissza se néz, csak akkor, amikor eszébe jut, hogy nem egyedül jött ide. *
– Pajtás! * Kiált fel hirtelen, és sarkon fordul, hogy odamenjen a taverna elébe kikötött öszvérhez. Most már vele együtt megy fel a hegyre. Egészen a kapuig meg nem áll, ott aztán kénytelen bevárni a többieket, hacsak azok nem futva vagy lóháton mentek fel a szerpentinen. Ha Rorkir és Kayaerr velük tartottak, akkor bizonyára sokkal könnyebb dolguk lesz bejutni. Ha nem, hát majd elmondja ismét, hogy kik ők, és, hogy most már tényleg azonnal beszélniük kell Yagnar vezérrel.*
* Remek helyen van! Ezt mindig is tudta, de a nagyhangú ember férfi, aki a Rorkir névre hallgat, szintén megerősíti ebben. Ha Morwonnak lennének kétségei, most biztos elszállnának. *
– Vas véled! Vas mindenkivel! * Üdvözli hasonlóképpen a barbárt, bár ezt a köszönést még nem hallotta korábban és nem is igazán érti. De, ha ez lett az új szokás errefelé, hozzá tud szokni. Elvégre ő Morwon, a Vasöklű.
~ Egy hordányi ork? ~ Ezen még ő is meglepődik, hiszen rég hallott olyat, hogy a zöldségek hordákba tömörültek volna. Ez azonban nem veszi el a kedvét az egésztől, sőt! Mivel úgy látszik, mindenki készen áll, el is indul a kijárat felé. Mielőtt Rorkirék megérkeztek, pont ugyanez volt a terve. Hogy velük vagy nélkülük, az szinte lényegtelen,az óriás megy. Aki szeretné, követheti. Vissza se néz, csak akkor, amikor eszébe jut, hogy nem egyedül jött ide. *
– Pajtás! * Kiált fel hirtelen, és sarkon fordul, hogy odamenjen a taverna elébe kikötött öszvérhez. Most már vele együtt megy fel a hegyre. Egészen a kapuig meg nem áll, ott aztán kénytelen bevárni a többieket, hacsak azok nem futva vagy lóháton mentek fel a szerpentinen. Ha Rorkir és Kayaerr velük tartottak, akkor bizonyára sokkal könnyebb dolguk lesz bejutni. Ha nem, hát majd elmondja ismét, hogy kik ők, és, hogy most már tényleg azonnal beszélniük kell Yagnar vezérrel.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:16:29
Üzenet elküldve: 2025-09-29 23:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
* Amikor legutóbb erre járt, nem volt épp kellemes a fogadtatása. Egy furcsa őr állt a kapuban, akit még sosem látott, de amaz meg volt győződve róla, hogy Morwon nem mehet be a kapun. Hátha most nagyobb szerencséje lesz. Szépen komótosan battyog fel a szerpentinen Pajtással, míg meg nem látja Amon Ruadh kapuját.
~ Ez a hely is megváltozott. ~ Állapítja meg magában. Mikor Morwon itt élt, még nem húzódott ekkora kőfal a hegy körül. Bár az óriások nem szeretik az extrém változásokat, ez még belefér. A kőfal egyébként is jobb, mint a facölöpökből álló kerítés. Talán épp az orkok miatt erősítették meg a védelmet? Akárhogy is, a hatalmas óriás messziről integet az őröknek, jelezve, hogy barátságos szándékkal jött. Nincs a kezében semmilyen fegyver, csak a futószár, amivel Pajtást vezeti. *
– Üdvözletem! Én vagyok a Morwon, az óriás. Beszélnem kell hát Kagan utódjával, azér' jöttem. Vagy azzal, aki Kagan utódjának az utódja. Vagy azzal, aki az ő utódja. Akárhogy is, beszélnem kell a Thargok vezetőjével! Szólnátok neki, hogy meggyüttem? * Remélhetőleg a válasz nem egy felé lőtt nyíl lesz vagy rögtön három. Akkor igazán elszomorodna. És bár sok mindent kinéz a Thargokból, azt nem hinné, hogy csak úgy nyilat eresztenének régi barátjukba, amikor az integetve megjelenik a kapu előtt. Azt még talán az orkok se tennék.
Nem egészen biztos benne, hogy megértették, mit akar, de ha szerencséje van, valaki elmegy szólni a Thargok vezérének, hogy keresik őt. Vagy legalábbis, ha látják, nem felejtenek el szólni neki. *
– No, akkor én addig megvárom a Vaskorsóban. Jó őrködést! * Integet búcsúzóul is, azzal el is indul a Vaskorsó Tavernába. Útközben Pajtásnak súgja: *
– Majd jó lesz. Csak sok az újonc, akik még nem ismerik a nagy Morwon és a nagy Pajtás nevét.
~ Ez a hely is megváltozott. ~ Állapítja meg magában. Mikor Morwon itt élt, még nem húzódott ekkora kőfal a hegy körül. Bár az óriások nem szeretik az extrém változásokat, ez még belefér. A kőfal egyébként is jobb, mint a facölöpökből álló kerítés. Talán épp az orkok miatt erősítették meg a védelmet? Akárhogy is, a hatalmas óriás messziről integet az őröknek, jelezve, hogy barátságos szándékkal jött. Nincs a kezében semmilyen fegyver, csak a futószár, amivel Pajtást vezeti. *
– Üdvözletem! Én vagyok a Morwon, az óriás. Beszélnem kell hát Kagan utódjával, azér' jöttem. Vagy azzal, aki Kagan utódjának az utódja. Vagy azzal, aki az ő utódja. Akárhogy is, beszélnem kell a Thargok vezetőjével! Szólnátok neki, hogy meggyüttem? * Remélhetőleg a válasz nem egy felé lőtt nyíl lesz vagy rögtön három. Akkor igazán elszomorodna. És bár sok mindent kinéz a Thargokból, azt nem hinné, hogy csak úgy nyilat eresztenének régi barátjukba, amikor az integetve megjelenik a kapu előtt. Azt még talán az orkok se tennék.
Nem egészen biztos benne, hogy megértették, mit akar, de ha szerencséje van, valaki elmegy szólni a Thargok vezérének, hogy keresik őt. Vagy legalábbis, ha látják, nem felejtenek el szólni neki. *
– No, akkor én addig megvárom a Vaskorsóban. Jó őrködést! * Integet búcsúzóul is, azzal el is indul a Vaskorsó Tavernába. Útközben Pajtásnak súgja: *
– Majd jó lesz. Csak sok az újonc, akik még nem ismerik a nagy Morwon és a nagy Pajtás nevét.
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:10:03
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:10:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*A barbár leány gondolatai akaratlanul el-elkalandoznak bármennyire is próbál minden erejével jelen lenni egy ilyen fontos pillanatnál. Az orkok híre, a kürtszó, a hevesen kapkodó hadba indulás valahogy mély sebeket tépett fel benne. Nemcsak annak a nyomorúságos téli éjszakának a képei elevenedtek meg benne, hanem sokkal korábban atyja elvesztésének emléke is. Különös pedig, hisz még nagyon kicsi gyermek volt, nem is emlékszik a Véres Mennyegzőre, vagy az azt követő harcokra. Amit viszont nem felejt, s aminek a gondolatától folyvást új erővel lobban haragra, az az atyja hiánya. Nem volt, aki tanítsa, nem volt aki megvédje, még ha Hargan Horgadart nem is tartják az észak egyik legnagyobb harcosaként számon. Elvették tőle az áruló Thargodrym fattyak és a mocskos orkok, s mivel már előbbieket nincs alkalma, talán nem is lesz, számon kérni, minden erejével bosszút kíván állni évtizedes szomorúságáért és haragjáért a zöld átokfajzatokon.
Talán, ha jobban itt tudna most lenni, a kérdésére érkező törzsnév még mondana is neki valamit. Talán, ha alkalma és akarata lenne mélyen kutatni az elméjében eldugott kis információk között, felderenghetne hol is hallhatta a nevet, ám most valójában a válasz üresen csendül, s hamar el is felejtődik. Csupán bólint egyet, mint aki le is tudta ennyivel a kihallgatást, s ahogy Rorkir megindul, már követi is őt. Akármerre is vigye az útja.*
*A barbár leány gondolatai akaratlanul el-elkalandoznak bármennyire is próbál minden erejével jelen lenni egy ilyen fontos pillanatnál. Az orkok híre, a kürtszó, a hevesen kapkodó hadba indulás valahogy mély sebeket tépett fel benne. Nemcsak annak a nyomorúságos téli éjszakának a képei elevenedtek meg benne, hanem sokkal korábban atyja elvesztésének emléke is. Különös pedig, hisz még nagyon kicsi gyermek volt, nem is emlékszik a Véres Mennyegzőre, vagy az azt követő harcokra. Amit viszont nem felejt, s aminek a gondolatától folyvást új erővel lobban haragra, az az atyja hiánya. Nem volt, aki tanítsa, nem volt aki megvédje, még ha Hargan Horgadart nem is tartják az észak egyik legnagyobb harcosaként számon. Elvették tőle az áruló Thargodrym fattyak és a mocskos orkok, s mivel már előbbieket nincs alkalma, talán nem is lesz, számon kérni, minden erejével bosszút kíván állni évtizedes szomorúságáért és haragjáért a zöld átokfajzatokon.
Talán, ha jobban itt tudna most lenni, a kérdésére érkező törzsnév még mondana is neki valamit. Talán, ha alkalma és akarata lenne mélyen kutatni az elméjében eldugott kis információk között, felderenghetne hol is hallhatta a nevet, ám most valójában a válasz üresen csendül, s hamar el is felejtődik. Csupán bólint egyet, mint aki le is tudta ennyivel a kihallgatást, s ahogy Rorkir megindul, már követi is őt. Akármerre is vigye az útja.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:18:05
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Rorkir fülében ott visszhangzik a kürtszó, szelleme pedig emlékszik törzsére, az igazi törzsére, azokra kik megannyi szenvedés után végre talpra álltak, s akik oly sok ork vérét vették az emberöltők során. Ők adnak neki erőt, ők táplálják haragját is, s most itt az esély, hogy végre ő is törleszthessen. Kettejükhöz hamarosan Kayaerr is csatlakozik, akit ugyan a férfi nem ismer, de úgy képzeli, hogy hasonló érzések kavaroghatnak benne is.*
-Ocsmány egy népség, balszerencsédre még nem vehetted egyik fejét sem, de talán ez hamarosan változni fog.
*Azt, hogy jelenleg mit tudna tenni még nem tudja, nem tudja hogy tervezzék meg a Vashegy offenzíváját, hogy csapjanak össze pontosan az orkokkal, hol lesz az arcvonal, hol húzodnak majd a sáncok és úgy egyáltalán Yagnar mit tervez, de ennyire kár is volna előre gondolkodnia.*
-A földekre, aztán a piacra, meg a Vaskorsóba is persze. Geilinne, fegyverbe kell hívnunk mindenkit, ha gondolod tarts velünk, egyébként a jarlt ott találod. Biztos elfér még egy íj a sorok között.
*Ujjával az erődre mutat, majd egy tüzes pillantást vet Kayaerre, aztán meg is indul. Eldönthetik, hogy vele tartanak vagy sem, ő mindenképp szándékozik tartani a szavát és mihamarabb összegyűjteni minden harcost a vidéken.*
*Rorkir fülében ott visszhangzik a kürtszó, szelleme pedig emlékszik törzsére, az igazi törzsére, azokra kik megannyi szenvedés után végre talpra álltak, s akik oly sok ork vérét vették az emberöltők során. Ők adnak neki erőt, ők táplálják haragját is, s most itt az esély, hogy végre ő is törleszthessen. Kettejükhöz hamarosan Kayaerr is csatlakozik, akit ugyan a férfi nem ismer, de úgy képzeli, hogy hasonló érzések kavaroghatnak benne is.*
-Ocsmány egy népség, balszerencsédre még nem vehetted egyik fejét sem, de talán ez hamarosan változni fog.
*Azt, hogy jelenleg mit tudna tenni még nem tudja, nem tudja hogy tervezzék meg a Vashegy offenzíváját, hogy csapjanak össze pontosan az orkokkal, hol lesz az arcvonal, hol húzodnak majd a sáncok és úgy egyáltalán Yagnar mit tervez, de ennyire kár is volna előre gondolkodnia.*
-A földekre, aztán a piacra, meg a Vaskorsóba is persze. Geilinne, fegyverbe kell hívnunk mindenkit, ha gondolod tarts velünk, egyébként a jarlt ott találod. Biztos elfér még egy íj a sorok között.
*Ujjával az erődre mutat, majd egy tüzes pillantást vet Kayaerre, aztán meg is indul. Eldönthetik, hogy vele tartanak vagy sem, ő mindenképp szándékozik tartani a szavát és mihamarabb összegyűjteni minden harcost a vidéken.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:17:48
Üzenet elküldve: 2025-09-02 19:17:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Az északi népek mind furcsák kicsit a déliek szemével nézve. Talán Geilinne is rácsodálkozna a nagyhangú barbárra, ha nem tapasztalt volna már hasonlót. Így aztán a feléje nyújtott kezet is elfogadja, annak rendje és módja szerint. Hogy mégis mit furcsál az egészben igazán, azt, hogy ilyen könnyen elfogadják. Otthon ez nem így volt, mindig háttérbe szorult. De azért soha nem adta fel, soha nem keseredett el. Épp csak eljött.*
-Egy kicsit bírok vele.
*Válaszol egyszerűen, az íjász tudására tett kérdésre. Ha nem is tökéletes minden lövése, hiszen van még mit tanulnia, de ez ügyben megtesz mindent, azért nem utolsó. Aztán jön a következő kérdés, apró bólintással kísérve válaszol.*
-Vadásztam már mindenre, ami az északi erdőkben csak előfordul, de orkkal még nem találkoztam. Hogy örüljek-e ennek vagy sem, azt most még nem tudom eldönteni.
*Közben az erődből melléjük érkezik egy harcosnő, és ő is kérdést tesz fel. Most Geilinne-n a sor, hogy végig mérje a másikat. Koránt sem szemtelen, vagy kötekedő a nézése, épp csak felméri, ahogy amaz is tette ővele.*
-Üdvözöllek. Geilinne Ellghiddarh vagyok.
*Egyelőre nem mond többet. Miért bonyolódna bele a nem éppen egyszerű rokoni viszonyok ecsetelésébe, főleg, hogy ténylegesen nem is tudja, hogy kikkel beszél. Mármint olyan téren, hogy miféle tisztséget töltenek be ők ketten az erődben, a Vashegy urai mellett. De erre sem kérdez rá, nem szeretne félreértéséket. Közben a nő már Rorkir felé fordul, így még inkább megerősödik benne az, hogy nem olyan lényeges itt az ő szerepe. Még.*
*Az északi népek mind furcsák kicsit a déliek szemével nézve. Talán Geilinne is rácsodálkozna a nagyhangú barbárra, ha nem tapasztalt volna már hasonlót. Így aztán a feléje nyújtott kezet is elfogadja, annak rendje és módja szerint. Hogy mégis mit furcsál az egészben igazán, azt, hogy ilyen könnyen elfogadják. Otthon ez nem így volt, mindig háttérbe szorult. De azért soha nem adta fel, soha nem keseredett el. Épp csak eljött.*
-Egy kicsit bírok vele.
*Válaszol egyszerűen, az íjász tudására tett kérdésre. Ha nem is tökéletes minden lövése, hiszen van még mit tanulnia, de ez ügyben megtesz mindent, azért nem utolsó. Aztán jön a következő kérdés, apró bólintással kísérve válaszol.*
-Vadásztam már mindenre, ami az északi erdőkben csak előfordul, de orkkal még nem találkoztam. Hogy örüljek-e ennek vagy sem, azt most még nem tudom eldönteni.
*Közben az erődből melléjük érkezik egy harcosnő, és ő is kérdést tesz fel. Most Geilinne-n a sor, hogy végig mérje a másikat. Koránt sem szemtelen, vagy kötekedő a nézése, épp csak felméri, ahogy amaz is tette ővele.*
-Üdvözöllek. Geilinne Ellghiddarh vagyok.
*Egyelőre nem mond többet. Miért bonyolódna bele a nem éppen egyszerű rokoni viszonyok ecsetelésébe, főleg, hogy ténylegesen nem is tudja, hogy kikkel beszél. Mármint olyan téren, hogy miféle tisztséget töltenek be ők ketten az erődben, a Vashegy urai mellett. De erre sem kérdez rá, nem szeretne félreértéséket. Közben a nő már Rorkir felé fordul, így még inkább megerősödik benne az, hogy nem olyan lényeges itt az ő szerepe. Még.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2025-08-30 18:51:52
Üzenet elküldve: 2025-08-30 18:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fegyverbe!//
*Kayaerr tempósan ereszkedik le a Tűtorony lépcsőin, kicsit szaporábban veszi a levegőt a szokásosnál. A kürt hangja már rég bejárta a várost és a birtokot, de még mindig ott zúg a fülében, mint valami ősi visszhang, mely nem engedi, hogy elfelejtse a rábízott feladatot. A hírnek minden fülbe el kell jutnia, minden thargnak készen kell állnia arra, hogy régóta rozsdásodó fegyverét kivonja hüvelyéből. Ahogy leér a torony aljára, egy árny suhan el az udvar túlfelén. A nőt azonban nincs alkalma jobban megszemlélni, amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan tűnik el a Hrallh ajtajánál.
Nagy, határozott léptekkel átvág a Radkraal árnyékán, kovács kalapácsa félúton megáll, az asszonyok gyermekeiket szorosabban húzzák magukhoz. Mindenki érzi, ott kering a levegőben, nehéz hatokk jönnek a Vashegyre, s itt az idő, hogy a thargok bebizonyítsák, még nem jött el az alkonyuk.
Rorkir kiáltásaitól zengett eddig az út, azonban hamarosan abbamaradnak. Már messzebbről látja, hogy nincs egyedül. Mellette egy nő várakozik, egy idegen, akit lassan végigmér, ahogy ráérőssé szelídült lépteivel megállapodik a barbár férfi mellett. A nő vállán íj, a hátán tegez – és a tartása, a járása, az egész megjelenése árulkodó. Északi, ehhez kétség sem fér, azonban nem tudná megmondani, melyik törzsből érkezhetett.
A helyzet túl feszült most ahhoz, hogy bizalommal közelítsen a jövevényhez. Hangja hidegen, barátságtalanul szólal meg, miközben a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az érkezőről.*
- Te meg ki vagy, leány? *kérdezi, és a hangjában nincs udvariasság, inkább csak a nyers kíváncsiság és a fenntartás. Jelen körülmények közööt azonban nincs türelme hosszú felelethez, most csak az számít, hogy ki hajlandó kardját és életét áldozni a Vashegyért.
A pillantása Rorkirra fordul, borostyán szemeiben ott lobog a kérlelhetetlen eltökéltség. Egy pillanatig még figyeli a férfit, aki láthatóan már fél várost lángra lobbantotta a szavaival majd szól, tömören, minden sallang nélkül.*
– Merre haladjunk tovább? *kérdi, mintha az idő minden egyes szívdobbanása fontos lenne.*
*Kayaerr tempósan ereszkedik le a Tűtorony lépcsőin, kicsit szaporábban veszi a levegőt a szokásosnál. A kürt hangja már rég bejárta a várost és a birtokot, de még mindig ott zúg a fülében, mint valami ősi visszhang, mely nem engedi, hogy elfelejtse a rábízott feladatot. A hírnek minden fülbe el kell jutnia, minden thargnak készen kell állnia arra, hogy régóta rozsdásodó fegyverét kivonja hüvelyéből. Ahogy leér a torony aljára, egy árny suhan el az udvar túlfelén. A nőt azonban nincs alkalma jobban megszemlélni, amilyen gyorsan felbukkant, olyan gyorsan tűnik el a Hrallh ajtajánál.
Nagy, határozott léptekkel átvág a Radkraal árnyékán, kovács kalapácsa félúton megáll, az asszonyok gyermekeiket szorosabban húzzák magukhoz. Mindenki érzi, ott kering a levegőben, nehéz hatokk jönnek a Vashegyre, s itt az idő, hogy a thargok bebizonyítsák, még nem jött el az alkonyuk.
Rorkir kiáltásaitól zengett eddig az út, azonban hamarosan abbamaradnak. Már messzebbről látja, hogy nincs egyedül. Mellette egy nő várakozik, egy idegen, akit lassan végigmér, ahogy ráérőssé szelídült lépteivel megállapodik a barbár férfi mellett. A nő vállán íj, a hátán tegez – és a tartása, a járása, az egész megjelenése árulkodó. Északi, ehhez kétség sem fér, azonban nem tudná megmondani, melyik törzsből érkezhetett.
A helyzet túl feszült most ahhoz, hogy bizalommal közelítsen a jövevényhez. Hangja hidegen, barátságtalanul szólal meg, miközben a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az érkezőről.*
- Te meg ki vagy, leány? *kérdezi, és a hangjában nincs udvariasság, inkább csak a nyers kíváncsiság és a fenntartás. Jelen körülmények közööt azonban nincs türelme hosszú felelethez, most csak az számít, hogy ki hajlandó kardját és életét áldozni a Vashegyért.
A pillantása Rorkirra fordul, borostyán szemeiben ott lobog a kérlelhetetlen eltökéltség. Egy pillanatig még figyeli a férfit, aki láthatóan már fél várost lángra lobbantotta a szavaival majd szól, tömören, minden sallang nélkül.*
– Merre haladjunk tovább? *kérdi, mintha az idő minden egyes szívdobbanása fontos lenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 629-648