//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Nestar mondandójának első felével a gólemek kapcsán nagyjából egyetért, így nincs már hozzáfűznivalója. A másik felét viszont nem tudja hova tenni, nem érti, miért mondja ezt most a férfi. Nem mintha ne lehetne puszta intelem, de az a benyomása, hogy valamiért Nestar azt gondolja, hogy halálvágya van. Talán valami miatt, amit félreérthetően mondott?
Hunyorog is a nagy semmire töprengőn.*
- Miért gondolja, hogy másképp tennék? - *Kérdez vissza végül.*
- Ha úgy látom, már semmit nem tudok tenni, nem maradok meghalni. - *Szögezi le aztán.
"És ne feledd el. Bármi legyen is, neked vissza kell jönnöd!" Ezt mondta neki Taitos az első küldetése előtt. E mondat pedig beépült a személyiségébe, mert külön értékkel látta el a saját életét is.
Igaz, most már nincs, aki hazavárja. De Kilencedikért felelősséggel tartozik, és a saját életösztöne is erős, ahogy a logikus szemléletmódnak sincs híján. Úgyhogy nem tervez itt meghalni.
Hogy mi van akkor, ha a halála mások megmenekülésével kecsegtetne, az kérdéses. Valószínű, az efféle bátorság és önfeláldozás képessége ugyanúgy a döntő pillanatban dőlne el nála is, mint bárki másnál.*
- A tűz és a föld ággal. - *Ez utóbbi ág említésénél meghajtja magát, mert ezzel kapcsolatos ismereteit javában Nestarnak köszönheti. Hogy a férfi nem látja a hálás mozdulatot, azzal nem törődik, eszébe sem jut, ez inkább ösztönös cselekvés.*
- De a mesterfegyverek áldását is szeretném kitanulni. Egy barát kérését sajnos már teljesítetlenül kellett hagynom, mert ezekhez az igékhez még nem jutottam hozzá. - *Gondol sajnálkozón Frandr-ra, akit nem csak ebben hagyott cserben. Ha módja lesz rá, mindenképpen üzennie is kell neki, hogy miként döntött. Bár sejti, hogy a harcos nem lesz elragadtatva ettől a döntéstől, de remélhetőleg egyszer lesz alkalmuk megbeszélni.
Miután Nestar már látható, néhány pillanatra rá az ő alakja is megjelenik a tó partján, csak a vállán ülő Kilencedik marad láthatatlan.*
- Akkor menjünk! - *Javasolja, s ha nincs ellenvetés, neki is indul.*
//Rorkir és Kayaerr//
- Azért ezt még kéznél tartom. Valahol egyszer olvastam, hogy háborúban a fehér zászló a békés szándékot jelzi. Vajon ezt a thargok is ismerik? - *Kérdi, mikor elindultak. És ha Nestar odanéz, láthatja, hogy a lány még mindig a kezében fogja azt az összehajtogatott lepedő-, vagy törölközőszerű fehér szövetet, amit már a rezidencián is láthatott nála. Most pedig már magyarázatot is kaphatott rá, hogy miért tartotta ezt magánál Krestvir.
A kapunál tevékenykedők, vagy úgy általában, a falakon belül rekedt népek a Pitypangoskert felől láthatják őket a kapu felé haladni. Nestart és jómagát.
Krestvir alacsony termetű testét és annak körvonalait javában elfedi ujjas köpönyege, ami egy fekete és kopott, toldozott-foldozott ruhadarab. A lány a csuklyát kivételesen hátrahajtotta fejéről, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy besurranó, ahogy azt egyszer réges-régen egy tharg törpe gondolta róla. Így ravaszdi, pökhendi mosolyú ábrázata mellett a bonyolult fonatokba rendezett hosszú, sötét tincsei is láthatóak. Hogy előbbi végül is előnyére válik-e a bizalomgerjesztésben, az kétséges.
Annyi bizonyos, hogy szemben azzal, amit csalóka fizimiskája mutat, Krestvir inkább érez félelmet és aggodalmat, mint lenéző büszkeséget.
Nem tudja, mire számítson az itteniektől, ezért mindenkit óvakodva figyel, lesi az arcukat, de leginkább mozdulataikat. Illetve, hogy felfedez-e köztük ismerőst, vagy valakit, aki őt felismeri...*
- Ön szerint kit kellene megszólítanunk? - *Kérdi halkan Nestart. Megszeppent feszültségét nem lehet nem észrevenni. Krestvirnek nem éppen erőssége a társalkodás és kapcsolatteremtés, többek között ezért is örült Nestar kíséretének. Bízik benne, hogy a férfi majd beszél helyette is.*
A hozzászólást Elvtárs (Moderátor) módosította, ekkor: 2026.05.11 01:34:05, a következő indokkal:
Felhasználó kérésére.