Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:28:54
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:28:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Itt maradók - Vamorys//
* Segít lepakolni azokat, amiket Chiari mond és mutat, talán Azil is marad és segít. A fogadóba be kell vinni mindent, tüzet kell gyújtani ott újra, hogy Chiari főzni tudjon. Ahol leülhetnek és megbeszélhetik a folytatást és ami meleg ad estére. Egy új félvér lé hozzá és felajánlja a segítségét. Íjász. *
- Rendben, ezt a két kosarat még vidd be a fogadóba és tedd le a tűz mellé. Ott még pislákol a tűz, csak rakni kell rá néhány fát, ha ezt megtennéd, segítség lenne. Találsz belőle a tűzrakóhely mellett. Nappal, más nem lesz. Estére viszont őrség kell, ha fent maradnál néhány órára és őriznéd a családom, akkor azért hálás lennék. Én is őrt állok majd éjjel.
* Szüksége van valakire, aki segít az őrségnél. Az erődnek vége, a fogadót be tudják zárni. Nem ellenségtől tart, inkább farkasoktól. A közelben volt két falka, azokkal leszámolt ő és Lorsan, de ki tudja mennyien maradtak még? Igen, Lorsan is elment, de ő nem a törzs tagja és csak az úton kísérte volna el őket. *
* Segít lepakolni azokat, amiket Chiari mond és mutat, talán Azil is marad és segít. A fogadóba be kell vinni mindent, tüzet kell gyújtani ott újra, hogy Chiari főzni tudjon. Ahol leülhetnek és megbeszélhetik a folytatást és ami meleg ad estére. Egy új félvér lé hozzá és felajánlja a segítségét. Íjász. *
- Rendben, ezt a két kosarat még vidd be a fogadóba és tedd le a tűz mellé. Ott még pislákol a tűz, csak rakni kell rá néhány fát, ha ezt megtennéd, segítség lenne. Találsz belőle a tűzrakóhely mellett. Nappal, más nem lesz. Estére viszont őrség kell, ha fent maradnál néhány órára és őriznéd a családom, akkor azért hálás lennék. Én is őrt állok majd éjjel.
* Szüksége van valakire, aki segít az őrségnél. Az erődnek vége, a fogadót be tudják zárni. Nem ellenségtől tart, inkább farkasoktól. A közelben volt két falka, azokkal leszámolt ő és Lorsan, de ki tudja mennyien maradtak még? Igen, Lorsan is elment, de ő nem a törzs tagja és csak az úton kísérte volna el őket. *
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:09:39
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:09:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//A kapun túl - Ewangel, Isu//
*Azt mondják, hogy a hűség ott kezdődik, ahol az első próbatétel lezajlik, ami darabokra robbantja. Ez pontosan az a helyzet. Thargarod népe darabjaira hullik, bár a pusztulás alatt máris körvonalazódni látszik egy új világrend. A nagy egész részekre bomlik, de a kialakuló kis közösségek újra megszerveződni látszanak. Úgy fest, hogy Aletai és Ewangel ezúttal megfigyelő lesz. Olyan megfigyelő, aki tovább kíséri annak a sorsát, aki befogadta és jövőképet adott nekik. Olyan megfigyelő, aki a dicsőség porba hullása és a hadúr megroppanása után is hálás azért, amit amaz értük tett.
Eldőlt hát a további sorsuk, így Aletai odalép Isurii Thargodarhoz és a kezébe nyom 300 aranyat.
*
-A lónak az ára. Vigyázzatok magatokra!
*Orgyilkos ugyan, de a betyárbecsület megvan benne. A jelenlegi felfordulásban megtehette volna, hogy elköt egy lovat, de minek is lopna egy meggyötört csapattól? Fizetni tisztességes, így ezt tette.
Az eset után odasétál egy lóhoz, aminek szép, barnás színe van, és miután megsimogatta, a nyeregbe pattan. Csak egy pillanatra áll meg az egyik szekér mellett, hogy az ott lévő összekészített táskáját leemelje, majd tovább indul Ewangel oldalán Kagan Thargodart követve. Vajon mi lesz a megtört vezér sorsa? Bárhogy is alakul, vélhetően a páros hegyek aljáig követni fogja. Talán vigyázni is kell rá, talán idővel visszafordul, és egy új birodalmat épít, vagy remeteként elbujdosik majd az erdőbe és többé nem hallják hírét.*
-Napnyugtáig elérjük a hegység lábát. Odáig kísérem csak őt.
*Mondja a mellette lovagoló kedvesének, majd eltűnik a Vashegy népének szeme elől a sűrű erdőbe.*
*Azt mondják, hogy a hűség ott kezdődik, ahol az első próbatétel lezajlik, ami darabokra robbantja. Ez pontosan az a helyzet. Thargarod népe darabjaira hullik, bár a pusztulás alatt máris körvonalazódni látszik egy új világrend. A nagy egész részekre bomlik, de a kialakuló kis közösségek újra megszerveződni látszanak. Úgy fest, hogy Aletai és Ewangel ezúttal megfigyelő lesz. Olyan megfigyelő, aki tovább kíséri annak a sorsát, aki befogadta és jövőképet adott nekik. Olyan megfigyelő, aki a dicsőség porba hullása és a hadúr megroppanása után is hálás azért, amit amaz értük tett.
Eldőlt hát a további sorsuk, így Aletai odalép Isurii Thargodarhoz és a kezébe nyom 300 aranyat.
*-A lónak az ára. Vigyázzatok magatokra!
*Orgyilkos ugyan, de a betyárbecsület megvan benne. A jelenlegi felfordulásban megtehette volna, hogy elköt egy lovat, de minek is lopna egy meggyötört csapattól? Fizetni tisztességes, így ezt tette.
Az eset után odasétál egy lóhoz, aminek szép, barnás színe van, és miután megsimogatta, a nyeregbe pattan. Csak egy pillanatra áll meg az egyik szekér mellett, hogy az ott lévő összekészített táskáját leemelje, majd tovább indul Ewangel oldalán Kagan Thargodart követve. Vajon mi lesz a megtört vezér sorsa? Bárhogy is alakul, vélhetően a páros hegyek aljáig követni fogja. Talán vigyázni is kell rá, talán idővel visszafordul, és egy új birodalmat épít, vagy remeteként elbujdosik majd az erdőbe és többé nem hallják hírét.*
-Napnyugtáig elérjük a hegység lábát. Odáig kísérem csak őt.
*Mondja a mellette lovagoló kedvesének, majd eltűnik a Vashegy népének szeme elől a sűrű erdőbe.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 15:39:27
Üzenet elküldve: 2015-06-27 15:39:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
- Köszönöm Worenth mester. Mindenki csak a saját dolgát pakolja vissza, hogy ne legyen a lovak egész nap terhelve. A szekéren lévő dolgok maradhatnak. Csak némi élelmet és innivalót vegyünk le.
* Azil biztos segít leemelni egy-egy hordót, amiben víz van, a másikban pedig vörösbor. Gondol egyet és a sörből is leemeltet egyet, biztos jól fog esni Hrothinak is az ebéd és vacsora mellé. Egy kosár kenyér, amit tegnap sütöttek, lepények, és az édes sütemény. Lead a füstölt húsokból és kolbászokból egy szükséges adagot, meg tojást. Enát újfent a szolgálóra bízza, ő pedig nekiáll főzni. Tojást sütni, a lepényeket pedig meg lehet tölteni azzal a hússal, amit készít. A füstölt húst felaprítja és saját zsírjában elkezdi sütni. Megpucol néhány hagymát, répát és apróra vágja azt is, majd a hús mellé önti és elkeveri vele, fűszerezi. A fogadó még áll, és ahol az ebédet, vacsorát készíti, össze tudnak élni beszélgetni. *
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
- Köszönöm Worenth mester. Mindenki csak a saját dolgát pakolja vissza, hogy ne legyen a lovak egész nap terhelve. A szekéren lévő dolgok maradhatnak. Csak némi élelmet és innivalót vegyünk le.
* Azil biztos segít leemelni egy-egy hordót, amiben víz van, a másikban pedig vörösbor. Gondol egyet és a sörből is leemeltet egyet, biztos jól fog esni Hrothinak is az ebéd és vacsora mellé. Egy kosár kenyér, amit tegnap sütöttek, lepények, és az édes sütemény. Lead a füstölt húsokból és kolbászokból egy szükséges adagot, meg tojást. Enát újfent a szolgálóra bízza, ő pedig nekiáll főzni. Tojást sütni, a lepényeket pedig meg lehet tölteni azzal a hússal, amit készít. A füstölt húst felaprítja és saját zsírjában elkezdi sütni. Megpucol néhány hagymát, répát és apróra vágja azt is, majd a hús mellé önti és elkeveri vele, fűszerezi. A fogadó még áll, és ahol az ebédet, vacsorát készíti, össze tudnak élni beszélgetni. *
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:25:28
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:25:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Waldran és Akheel//
*Akheel nem gondolkozik sokat miután meglátja a férfit. Felpattan mögé a nyeregbe és megrugdossa Kóbort, hogy minél hamarabb elhúzhassanak innen a retekbe. Meg se állnak a halászkunyhóig, de az is lehet, hogy az erdő fái közt tűnnek el végleg valamerre nyugatnak.
Nem szaladnak világgá persze, csak el innen, hogy kitisztulhassanak a fejek és átgondolhassák hogyan és merre tovább.*
*Akheel nem gondolkozik sokat miután meglátja a férfit. Felpattan mögé a nyeregbe és megrugdossa Kóbort, hogy minél hamarabb elhúzhassanak innen a retekbe. Meg se állnak a halászkunyhóig, de az is lehet, hogy az erdő fái közt tűnnek el végleg valamerre nyugatnak.
Nem szaladnak világgá persze, csak el innen, hogy kitisztulhassanak a fejek és átgondolhassák hogyan és merre tovább.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:23:24
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
*Tartja magát, bár Hroti nem könnyíti meg a dolgát. Szerencsére Dharren mit sem vesztett lendületéből és máris szervezni kezdi a napot. Vamoryst csak pár szóban biztosítja arról, hogy biztos találnak neki helyet, de Dharrennel kéne első sorban szót váltania ha íjász-vadász.
Worenthnek biccent, bár ha a férfi elkapja a pillantását akkor láthatja, hogy végtelenül szomorú a nő amiért így alakultak a dolgok.*
-Pakoljatok le, egyetek. Beszélgessetek arról hogyan tovább, este pedig tanácskozást tartunk. Mint régen... Mindenki a tűz körül. Add tovább.
*Szusszantja, majd ha nincs kérdése a másik mágusnak akkor ő elvonul meditálni.*
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
*Tartja magát, bár Hroti nem könnyíti meg a dolgát. Szerencsére Dharren mit sem vesztett lendületéből és máris szervezni kezdi a napot. Vamoryst csak pár szóban biztosítja arról, hogy biztos találnak neki helyet, de Dharrennel kéne első sorban szót váltania ha íjász-vadász.
Worenthnek biccent, bár ha a férfi elkapja a pillantását akkor láthatja, hogy végtelenül szomorú a nő amiért így alakultak a dolgok.*
-Pakoljatok le, egyetek. Beszélgessetek arról hogyan tovább, este pedig tanácskozást tartunk. Mint régen... Mindenki a tűz körül. Add tovább.
*Szusszantja, majd ha nincs kérdése a másik mágusnak akkor ő elvonul meditálni.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:51:14
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI, aki marad - Majd Eireni egyedül//
*Mikor kiegyenesedik Isurii és Wonreht előtt, arca rezzenéstelen, tekintetéből nem lehet kiolvasni semmiféle válaszérzelmet mestere mosolyára. Sejti, alighanem tudja, miért mosolyog, de Eireni koránt sincs olyan állapotban, hogy ezt most jó néven vegye. Félreértés ne essék, nem dühös senkire, s nem is sértődik meg, csak egyszerűen nincs kedve. Elmélkedések, gondolatok támadják meg elméjét, s nem tehet ellenük semmit. Sokan vannak, nem hagyják békén az elfet.*
~Valami logikus magyarázat kell, hogy legyen az egészre. Nem fordulhatott minden csak úgy a feje tetejére. Költözésről volt szó, nem feloszlatásról. Valami nagyon nincs rendjén.~
*Gondolatsorát sikerül mestere szavaival félrelökni. Nagyon szívesen felajánlaná segítségét, ha lenne bármi, amit sérült gerincével meg tud emelni, amit képes lenne cipelni. Ha van, akkor azt mindenképpen behordja a még épséges fogadóba. De utána, mikor ismét gondolatainak mély bugyraiba merül, csak azon kaphatják, amint a fogadó kinti falának dőlve ül, s néz ki a fejéből.*
~Vessük össze! Kagan Thargodar költözést rendelt el, mert alkalmatlannak találta a helyet. Legalábbis ezt hallottam. A jószágokat befogtuk, indulásra készen már útnak is eresztettük őket. Előre küldtek pár embert, köztük Taitost is. Bár neki nem hiszem, hogy köze lenne ehhez. A fogadót teljesen kirámolták, jómagam is láttam. A sátrakat összekészítettük, szekereket rakodtunk meg az elveszíteni nem kívánt holmijainkkal. A kapun kívülre helyezkedett az egész törzs, kivéve párakat. Nem tudom, talán valami Tharg szokás, hogy a régi otthont hamuvá égetjük, de az, hogy még alig tettük ki a lábunkat az erődből, már javában égett a Hrallh és az ispotály is. Semmi biztonsági előkészület? Az őrségnek ráadásul nyoma sem lett. Pár harcos maradt csak velünk, köztük az a hatalmas, arany szemű férfi, aki már magából kikelve elhagyta a Vashegyet. Isurii úgy viselkedik, mint aki nem tud semmiről. Pedig ő a vezér húga, jogilag az alvezér, azt hiszem. S ő sem tudna semmit az egészről? Ha összegzem az eddigieket, akkor Kagan Thargodar, a mostanra széthullott nép vezére, egy teljesen homályos, előre megtervezetlen "költözést" rendelt el. Csakhogy senki nem tudja, hová is megyünk. Úti célunk ismeretlen, az utazás és az újraszerveződés módja ismeretlen, Kagan Thargodar célja, gondolatai ismeretlenek...~
*Nem sokat tud az egészről, mindössze csak annyit, amennyit gondolataiba belefűz. Nagyon rossz érzése van az helyzet miatt. A nagy Kagan vezér felkelti a népet, hogy azok vakon induljanak el egy olyan hazába, ami nem is létezik. Ezt is számításba veszi az ifjú elf, kinek feje sajogni kezd. Felkel kábaságából, mintha csak aludt volna. De szinte semmi jele nincs annak, hogy "felkelne", szimplán hangosan felsóhajt, mely tartalmazza fáradtságát, s azt, hogy még mindig nem érti, hiába szabdalja kisebb és kisebb darabokra gondolatait, ennyit kirakós darabból nehéz megtalálni azt a kettőt, amelyik összeillik egymással. De aztán keresni kell a harmadikat, a negyediket és így tovább.*
-Á...
*Akarva akaratlanul is hangot ad ki, mely tükrozi jelenlegi nehézkes gondolkodási készségét.*
~Bárhogyan is legyen, az általam ismert információk alapján nem sok dologra tudok következtetni. De van pár tippem, melyek egyáltalán nem fényesek. És ez nem azért van, mert sötét az elmém, vagy ilyesmi... Csak arra tudok gondolni, hogy Kagan Thargodar egy teljesen értelmetlen költözési kísérletet rendelt el, melynek céljairól senkit sem tájékoztatott. Ha pedig a helyzet rosszabb, mint gondoltam, akkor még talán ő maga sem tudja, mi a cél. Ez esetben... milyen vezlr az ilyen?! Hogy bízhattak meg az amon ruadhiak, azaz a thargarodiak egy olyan parancsban, amiről még a bizalmasok sem, s még Isurii Thargodar sem tudott semmit? Persze, a vakmerő hűség néha ehhez vezethet. De ennek így semmi értelme!~
*Két kezével erősen nyomja össze fejét halántékjánál, karjaival is erőt fektet bele. Igyekszik végre befejezni az akaratlanul rátörő "meditációt", s fizikai fájdalommal próbál végre pontot tenni gondolatmenetére. Ha tovább elmélkedik erről, téveszméi és tévhite is támadhat, azt pedig nem akarja. Még a végén bemesél magának valamit. Nem fordult még elő ilyen vele soha, de nem is szeretné.*
~Ezt nem hagyom annyiban. Meg fogom tudni, mi folyik itt. Rá fogok jönni, mi volt a célja a költözésnek. Egyszer úgyis, de jobb lesz minél előbb. Ha más nem, én meg fogom tudni. Nem fogok vakon engedelmeskedni egy olyan embernek, aki számomra szinte idegen.~
*Eirenit rabsága óta nem kötheti semmi sem akarata ellenére semmihez. Éppen emiatt nem is vallja magát Thargnak, ezért nem ismeri el Isuriit, mint úrnőjét. Csak úgy tiszteli, mint bárki mást. Ha valami kötelezni fogja, az csak ő maga lesz és lelkiismerete. Parancsolni pedig magának parancsol és az, akinek szolgálatot fogadott. Jelen esetben Worenth Yosden és Eghalim Grall. Újonnan Isurii Thargodarnak is már.
Sikeresen megszabadulva gondolatainak armadájától, feltápászkodik a földről, s a lángokra mered. Hatalmas tér található még ott, ami nem ég. Föld, mely nagy valószínűséggel nem is fog felgyúlni, de a kavargó, szénfekete füsttől alig látni valamit. Késztetést érez, hogy tegyen végre valamit. Hiszen mindig olyan esendő volt fizikai erőnlét terén, így nem is volt képes sohasem segíteni másoknak, ha arról volt szó. Ez alól Amon Ruadhon töltött ideje kivételt képez. Most menni akar. Akár a lángoló terület közepére, akár Kaganék után - már ha kideríti, merre ment. De úgy érzi, cselekednie kell, különben soha nem derül fény Kagan, a Tharg nép céljaira. De egyedül nem lenne képes mindenre. Pontosan ezért nem mozdul. Hisz mit tudna ő maga, egyedül csinálni? Kikérdezi Kagant? Megvizsgálja a belső, már tűz alatt lévő területeket? Nem, ez röhejes. Jelenleg semmit nem tehet. Csak várhat, amíg mindenki elfoglalja helyét a fogadóban, aztán csatlakozik Worenthez és remélhetőleg a "mindenki" köréhez. Ha másban nem, a tanácskozásban segít, ha megengedik. De már az is megeshet, hogy engedély nélkül is megteszi...
Egyelőre azonban odakint vár, a fogadó falának dőlve, s bal karján megtámasztott jobb végtagjával tartja leszegett, hosszú, szőke fürtjei által részben takart fejét, orrnyergét fogva.*
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI, aki marad - Majd Eireni egyedül//
*Mikor kiegyenesedik Isurii és Wonreht előtt, arca rezzenéstelen, tekintetéből nem lehet kiolvasni semmiféle válaszérzelmet mestere mosolyára. Sejti, alighanem tudja, miért mosolyog, de Eireni koránt sincs olyan állapotban, hogy ezt most jó néven vegye. Félreértés ne essék, nem dühös senkire, s nem is sértődik meg, csak egyszerűen nincs kedve. Elmélkedések, gondolatok támadják meg elméjét, s nem tehet ellenük semmit. Sokan vannak, nem hagyják békén az elfet.*
~Valami logikus magyarázat kell, hogy legyen az egészre. Nem fordulhatott minden csak úgy a feje tetejére. Költözésről volt szó, nem feloszlatásról. Valami nagyon nincs rendjén.~
*Gondolatsorát sikerül mestere szavaival félrelökni. Nagyon szívesen felajánlaná segítségét, ha lenne bármi, amit sérült gerincével meg tud emelni, amit képes lenne cipelni. Ha van, akkor azt mindenképpen behordja a még épséges fogadóba. De utána, mikor ismét gondolatainak mély bugyraiba merül, csak azon kaphatják, amint a fogadó kinti falának dőlve ül, s néz ki a fejéből.*
~Vessük össze! Kagan Thargodar költözést rendelt el, mert alkalmatlannak találta a helyet. Legalábbis ezt hallottam. A jószágokat befogtuk, indulásra készen már útnak is eresztettük őket. Előre küldtek pár embert, köztük Taitost is. Bár neki nem hiszem, hogy köze lenne ehhez. A fogadót teljesen kirámolták, jómagam is láttam. A sátrakat összekészítettük, szekereket rakodtunk meg az elveszíteni nem kívánt holmijainkkal. A kapun kívülre helyezkedett az egész törzs, kivéve párakat. Nem tudom, talán valami Tharg szokás, hogy a régi otthont hamuvá égetjük, de az, hogy még alig tettük ki a lábunkat az erődből, már javában égett a Hrallh és az ispotály is. Semmi biztonsági előkészület? Az őrségnek ráadásul nyoma sem lett. Pár harcos maradt csak velünk, köztük az a hatalmas, arany szemű férfi, aki már magából kikelve elhagyta a Vashegyet. Isurii úgy viselkedik, mint aki nem tud semmiről. Pedig ő a vezér húga, jogilag az alvezér, azt hiszem. S ő sem tudna semmit az egészről? Ha összegzem az eddigieket, akkor Kagan Thargodar, a mostanra széthullott nép vezére, egy teljesen homályos, előre megtervezetlen "költözést" rendelt el. Csakhogy senki nem tudja, hová is megyünk. Úti célunk ismeretlen, az utazás és az újraszerveződés módja ismeretlen, Kagan Thargodar célja, gondolatai ismeretlenek...~
*Nem sokat tud az egészről, mindössze csak annyit, amennyit gondolataiba belefűz. Nagyon rossz érzése van az helyzet miatt. A nagy Kagan vezér felkelti a népet, hogy azok vakon induljanak el egy olyan hazába, ami nem is létezik. Ezt is számításba veszi az ifjú elf, kinek feje sajogni kezd. Felkel kábaságából, mintha csak aludt volna. De szinte semmi jele nincs annak, hogy "felkelne", szimplán hangosan felsóhajt, mely tartalmazza fáradtságát, s azt, hogy még mindig nem érti, hiába szabdalja kisebb és kisebb darabokra gondolatait, ennyit kirakós darabból nehéz megtalálni azt a kettőt, amelyik összeillik egymással. De aztán keresni kell a harmadikat, a negyediket és így tovább.*
-Á...
*Akarva akaratlanul is hangot ad ki, mely tükrozi jelenlegi nehézkes gondolkodási készségét.*
~Bárhogyan is legyen, az általam ismert információk alapján nem sok dologra tudok következtetni. De van pár tippem, melyek egyáltalán nem fényesek. És ez nem azért van, mert sötét az elmém, vagy ilyesmi... Csak arra tudok gondolni, hogy Kagan Thargodar egy teljesen értelmetlen költözési kísérletet rendelt el, melynek céljairól senkit sem tájékoztatott. Ha pedig a helyzet rosszabb, mint gondoltam, akkor még talán ő maga sem tudja, mi a cél. Ez esetben... milyen vezlr az ilyen?! Hogy bízhattak meg az amon ruadhiak, azaz a thargarodiak egy olyan parancsban, amiről még a bizalmasok sem, s még Isurii Thargodar sem tudott semmit? Persze, a vakmerő hűség néha ehhez vezethet. De ennek így semmi értelme!~
*Két kezével erősen nyomja össze fejét halántékjánál, karjaival is erőt fektet bele. Igyekszik végre befejezni az akaratlanul rátörő "meditációt", s fizikai fájdalommal próbál végre pontot tenni gondolatmenetére. Ha tovább elmélkedik erről, téveszméi és tévhite is támadhat, azt pedig nem akarja. Még a végén bemesél magának valamit. Nem fordult még elő ilyen vele soha, de nem is szeretné.*
~Ezt nem hagyom annyiban. Meg fogom tudni, mi folyik itt. Rá fogok jönni, mi volt a célja a költözésnek. Egyszer úgyis, de jobb lesz minél előbb. Ha más nem, én meg fogom tudni. Nem fogok vakon engedelmeskedni egy olyan embernek, aki számomra szinte idegen.~
*Eirenit rabsága óta nem kötheti semmi sem akarata ellenére semmihez. Éppen emiatt nem is vallja magát Thargnak, ezért nem ismeri el Isuriit, mint úrnőjét. Csak úgy tiszteli, mint bárki mást. Ha valami kötelezni fogja, az csak ő maga lesz és lelkiismerete. Parancsolni pedig magának parancsol és az, akinek szolgálatot fogadott. Jelen esetben Worenth Yosden és Eghalim Grall. Újonnan Isurii Thargodarnak is már.
Sikeresen megszabadulva gondolatainak armadájától, feltápászkodik a földről, s a lángokra mered. Hatalmas tér található még ott, ami nem ég. Föld, mely nagy valószínűséggel nem is fog felgyúlni, de a kavargó, szénfekete füsttől alig látni valamit. Késztetést érez, hogy tegyen végre valamit. Hiszen mindig olyan esendő volt fizikai erőnlét terén, így nem is volt képes sohasem segíteni másoknak, ha arról volt szó. Ez alól Amon Ruadhon töltött ideje kivételt képez. Most menni akar. Akár a lángoló terület közepére, akár Kaganék után - már ha kideríti, merre ment. De úgy érzi, cselekednie kell, különben soha nem derül fény Kagan, a Tharg nép céljaira. De egyedül nem lenne képes mindenre. Pontosan ezért nem mozdul. Hisz mit tudna ő maga, egyedül csinálni? Kikérdezi Kagant? Megvizsgálja a belső, már tűz alatt lévő területeket? Nem, ez röhejes. Jelenleg semmit nem tehet. Csak várhat, amíg mindenki elfoglalja helyét a fogadóban, aztán csatlakozik Worenthez és remélhetőleg a "mindenki" köréhez. Ha másban nem, a tanácskozásban segít, ha megengedik. De már az is megeshet, hogy engedély nélkül is megteszi...
Egyelőre azonban odakint vár, a fogadó falának dőlve, s bal karján megtámasztott jobb végtagjával tartja leszegett, hosszú, szőke fürtjei által részben takart fejét, orrnyergét fogva.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:52:55
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:52:55
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
*Mivel Worenth közvetlen Isurii mellett, vagy kicsit mögött áll, így mindenki távozását és maradását látja. Az első, aki igazán kifejezi maradási szándékát az nem más, mint Iluq, majd érkezik hamar Ethea is. Nem mágusok, ugyanakkor szükség lesz olyanokra is, akik nem varázshasználók, és biztosan örülni is fog nekik az úrnő. A következő érkező Worenth inasa Eireni, akinek szavai mosolyt csalnak arcára. Az elf úgy dönt marad, amire a hóhajú mágus csak bólint egyet, de az inas is láthatja mestere örömét. Mindezek ellenére sokan távoznak, kezdve Gabrien-től, Leandana-tól egészen Waldran-ig, vagy az Aletai, Ewangel párosig. Isurii számára bizonyára minden eltávolodó lépés, minden hátat fordítás egy darab, amit kiszakítanak a szívéből, de nem tud ez ellen mit tenni, és lehet jobb, ha nem is teszi. Egy napon talán még mindenkivel találkozik, viszont most nem a veszteséget kell siratni, hanem a még itt maradottakkal kell foglalkozni. Hrothgaar a törpe kovács is marad, Chiari és Dharren is bejelentik maradásukat, és Dharren már ki is osztja az utasításokat, de úgy is lehet értelmezni ezt, hogy elmondja mit is a legcélszerűbb most tenni. Vamorys is érkezik, ő még látszatra is teljesen ismeretlen a hóhajú mágusnak, de ő is itt marad. Így végignézve mindenkit, legalább Worenth is tud számítást végezni, persze biztos van olyan, akit nem látott távozni, vagy elkerülte figyelmét.*
~Hol lehet Harath, vagy Ryrin?~
*Tekintetével őket keresi, de nem találja. Talán már ők is elmentek ki tudja.*
-Mondtam, hogy maradunk azért. *mondja az úrnőnek, és újra vállára teszi kezét, és egy pillanatra megszorítja, majd elengedi. Ezt veheti afféle dicséretnek a beszéde eredményeként.*
-Dharren jól beszél. Pakoljunk. *mondja hangosan, hogy mindenki hallja, majd ő is a harcos példáját követi. Még jó, hogy nem égett fel minden, bár Amon Ruadh építményeit megvédhették volna vízvarázslatokkal, vagy mondjuk felhőképzés varázslattal.*
-Chiari én is segítek visszapakolni a fogadóba. *ajánlja fel segítségét a mágus, aki ha Isurii úrnő alvezére lesz, akkor ideje, hogy jobban megismerje azokat, akik az elkövetkezendő időkben a társai, és testvérei lesznek.*
//Utolsó Tharg a gáton//
//MINDENKI aki itt marad//
*Mivel Worenth közvetlen Isurii mellett, vagy kicsit mögött áll, így mindenki távozását és maradását látja. Az első, aki igazán kifejezi maradási szándékát az nem más, mint Iluq, majd érkezik hamar Ethea is. Nem mágusok, ugyanakkor szükség lesz olyanokra is, akik nem varázshasználók, és biztosan örülni is fog nekik az úrnő. A következő érkező Worenth inasa Eireni, akinek szavai mosolyt csalnak arcára. Az elf úgy dönt marad, amire a hóhajú mágus csak bólint egyet, de az inas is láthatja mestere örömét. Mindezek ellenére sokan távoznak, kezdve Gabrien-től, Leandana-tól egészen Waldran-ig, vagy az Aletai, Ewangel párosig. Isurii számára bizonyára minden eltávolodó lépés, minden hátat fordítás egy darab, amit kiszakítanak a szívéből, de nem tud ez ellen mit tenni, és lehet jobb, ha nem is teszi. Egy napon talán még mindenkivel találkozik, viszont most nem a veszteséget kell siratni, hanem a még itt maradottakkal kell foglalkozni. Hrothgaar a törpe kovács is marad, Chiari és Dharren is bejelentik maradásukat, és Dharren már ki is osztja az utasításokat, de úgy is lehet értelmezni ezt, hogy elmondja mit is a legcélszerűbb most tenni. Vamorys is érkezik, ő még látszatra is teljesen ismeretlen a hóhajú mágusnak, de ő is itt marad. Így végignézve mindenkit, legalább Worenth is tud számítást végezni, persze biztos van olyan, akit nem látott távozni, vagy elkerülte figyelmét.*
~Hol lehet Harath, vagy Ryrin?~
*Tekintetével őket keresi, de nem találja. Talán már ők is elmentek ki tudja.*
-Mondtam, hogy maradunk azért. *mondja az úrnőnek, és újra vállára teszi kezét, és egy pillanatra megszorítja, majd elengedi. Ezt veheti afféle dicséretnek a beszéde eredményeként.*
-Dharren jól beszél. Pakoljunk. *mondja hangosan, hogy mindenki hallja, majd ő is a harcos példáját követi. Még jó, hogy nem égett fel minden, bár Amon Ruadh építményeit megvédhették volna vízvarázslatokkal, vagy mondjuk felhőképzés varázslattal.*
-Chiari én is segítek visszapakolni a fogadóba. *ajánlja fel segítségét a mágus, aki ha Isurii úrnő alvezére lesz, akkor ideje, hogy jobban megismerje azokat, akik az elkövetkezendő időkben a társai, és testvérei lesznek.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:33:18
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI, aki marad//
*A háttérbe húzódva figyeli a hirtelen kibontakozó drámát, a sok kétségbeesett, tehetetlen embert, félvért, elfet, törpét és mélységit. Látta a Vezért is, ugyan csak távolról, de a szavait jól hallotta. Nem igazán tudja ésszel felfogni, hogy egy erős férfi, akinek a karizmája minden egyes őt követő szavaiból, mozdulataiból is sugárzik, hogyan és mitől képes ennyire összeomlani, ahogyan azt sem tudja, hogy a Thargodarok követői mit élhetnek most át. A félvér sohasem tartozott sehová úgy igazán, még családja sem igazán volt, barátai, bajtársai meg végképp nem. A széthulló élet gondolata sem ismerős, az övé ugyanis sohasem volt egészben. Ennek ellenére hallotta már elégszer és tisztában volt az Amon Ruadhi Thargok hírével és hatalmával - ezzel összevetni a látványt még az ő hideg lelkének is borzongató volt.*
~Így esik szét minden ezen a világon.~
*Figyeli, ahogy egy hófehér hajú nő, minden bizonnyal Isurii Thargodar, a varázslónő, igyekszik uralni a széthúzó tömeget. Magában elismeréssel adózik neki, hiszen épp most távozott az ismeretlenbe a bátyja, és a felfokozott helyzetben bárki dönthet úgy, hogy egy penge elhallgattathatja az örökösét is. Önkéntelenül is az íjához nyúl, hogy a még nem létező támadót, ha kell, a túlvilágra küldje - életében először ingyen oltson ki egy életet, és mindezt egy teljesen ismeretlen nő miatt, aki ki mert állni a jövőjéért.*
~Legalább volt miért eljönnöm idáig.~
*Változást akart az életébe, hát megkapta. Egy messzire vivő út lehetősége vonzotta ide, és mehetne Kagan Thargodar után az ismeretlen veszélyek felé, hogy maga mögött hagyjon mindent, de sokkal inkább érzi úgy, hogy a húgának, ennek az erős nőnek a környezetében több lehetősége van leszámolni múltja démonaival. Ezért, ha nem is rohan rögtön hűséget esküdni a hóhajúnak, de a káoszban rendet teremteni próbáló férfi mellé lép, és megszólítja.*
- Miben lehetek segítségedre? A jószágokhoz annyira nem értek, főzni sem tudok, de van egy jó íjam.
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI, aki marad//
*A háttérbe húzódva figyeli a hirtelen kibontakozó drámát, a sok kétségbeesett, tehetetlen embert, félvért, elfet, törpét és mélységit. Látta a Vezért is, ugyan csak távolról, de a szavait jól hallotta. Nem igazán tudja ésszel felfogni, hogy egy erős férfi, akinek a karizmája minden egyes őt követő szavaiból, mozdulataiból is sugárzik, hogyan és mitől képes ennyire összeomlani, ahogyan azt sem tudja, hogy a Thargodarok követői mit élhetnek most át. A félvér sohasem tartozott sehová úgy igazán, még családja sem igazán volt, barátai, bajtársai meg végképp nem. A széthulló élet gondolata sem ismerős, az övé ugyanis sohasem volt egészben. Ennek ellenére hallotta már elégszer és tisztában volt az Amon Ruadhi Thargok hírével és hatalmával - ezzel összevetni a látványt még az ő hideg lelkének is borzongató volt.*
~Így esik szét minden ezen a világon.~
*Figyeli, ahogy egy hófehér hajú nő, minden bizonnyal Isurii Thargodar, a varázslónő, igyekszik uralni a széthúzó tömeget. Magában elismeréssel adózik neki, hiszen épp most távozott az ismeretlenbe a bátyja, és a felfokozott helyzetben bárki dönthet úgy, hogy egy penge elhallgattathatja az örökösét is. Önkéntelenül is az íjához nyúl, hogy a még nem létező támadót, ha kell, a túlvilágra küldje - életében először ingyen oltson ki egy életet, és mindezt egy teljesen ismeretlen nő miatt, aki ki mert állni a jövőjéért.*
~Legalább volt miért eljönnöm idáig.~
*Változást akart az életébe, hát megkapta. Egy messzire vivő út lehetősége vonzotta ide, és mehetne Kagan Thargodar után az ismeretlen veszélyek felé, hogy maga mögött hagyjon mindent, de sokkal inkább érzi úgy, hogy a húgának, ennek az erős nőnek a környezetében több lehetősége van leszámolni múltja démonaival. Ezért, ha nem is rohan rögtön hűséget esküdni a hóhajúnak, de a káoszban rendet teremteni próbáló férfi mellé lép, és megszólítja.*
- Miben lehetek segítségedre? A jószágokhoz annyira nem értek, főzni sem tudok, de van egy jó íjam.
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:15:23
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:15:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//Egy másik út//
* Sok ember, nagy kavarodás. Ezért sem akart a városban maradni, még nem szokott hozzá, ez a törzs jó helynek tűnt és most, most semmi sem lesz belőle. Szétszéled a nép és bár maradnak jó páran, akik a hóhajú embernőhöz csatlakoznak, ezt ő nem teheti. Dharren tudja, hogy miért nem. Egy másik lehetőség maradt a számára, megkeresi a lányt a versenyről. Igen. Megígérte neki, hogy megkeresi majd. Némán búcsúzik a helytől, a többiektől, még rövid időre elnézi, miként szervezkedik Dharren. Legalább ő még határozottan lép fel, szükség is lesz rá, a hóhajú nőnek támasz kell és segítség. Visszaül lovára és vissza sem nézve elindul a városba, hogy megkeresse a lányt, a zöldes szeműt. *
//Utolsó Tharg a gáton//
//Egy másik út//
* Sok ember, nagy kavarodás. Ezért sem akart a városban maradni, még nem szokott hozzá, ez a törzs jó helynek tűnt és most, most semmi sem lesz belőle. Szétszéled a nép és bár maradnak jó páran, akik a hóhajú embernőhöz csatlakoznak, ezt ő nem teheti. Dharren tudja, hogy miért nem. Egy másik lehetőség maradt a számára, megkeresi a lányt a versenyről. Igen. Megígérte neki, hogy megkeresi majd. Némán búcsúzik a helytől, a többiektől, még rövid időre elnézi, miként szervezkedik Dharren. Legalább ő még határozottan lép fel, szükség is lesz rá, a hóhajú nőnek támasz kell és segítség. Visszaül lovára és vissza sem nézve elindul a városba, hogy megkeresse a lányt, a zöldes szeműt. *
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:50:11
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:50:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI aki marad//
* Tehát itt van vége. Gondolja, miként figyeli a kapu összeomlását, Kagan és a többiek távozását. Könnyek gördülnek le szemeiből, ahogy figyeli a távolodó vezér alakját. Pedig mennyire gyűlölte őt akkor, mikor rabszolgává tették. Az évek viszont változtattak a helyzeten, a törzs lett a családja és meglátta benne a vezért, akit érdemes követni, aki most fogja magát, megtörten és elmegy. Hallgatja, amit mond Isurii, majd Dharren is elkiáltja magát, hogy mindenki, aki maradt hallja a hangját. Tanrielre néz, hogy dönt a lány, majd lekászálódik a bakról Azil mellé. Úgy érzi, az óriás maradni fog. Megtörli az arcát és össze kapja magát. *
- Segítesz bevinni néhány dolgot a fogadóba? Főzök valami ebédet.
* Marad, persze hogy marad Isurii mellett, nem akar egyedül a városba menni, és nem akar Gabrienékkel sem a városba menni. Az ő útja oda vezet, ahová Isu megy. *
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI aki marad//
* Tehát itt van vége. Gondolja, miként figyeli a kapu összeomlását, Kagan és a többiek távozását. Könnyek gördülnek le szemeiből, ahogy figyeli a távolodó vezér alakját. Pedig mennyire gyűlölte őt akkor, mikor rabszolgává tették. Az évek viszont változtattak a helyzeten, a törzs lett a családja és meglátta benne a vezért, akit érdemes követni, aki most fogja magát, megtörten és elmegy. Hallgatja, amit mond Isurii, majd Dharren is elkiáltja magát, hogy mindenki, aki maradt hallja a hangját. Tanrielre néz, hogy dönt a lány, majd lekászálódik a bakról Azil mellé. Úgy érzi, az óriás maradni fog. Megtörli az arcát és össze kapja magát. *
- Segítesz bevinni néhány dolgot a fogadóba? Főzök valami ebédet.
* Marad, persze hogy marad Isurii mellett, nem akar egyedül a városba menni, és nem akar Gabrienékkel sem a városba menni. Az ő útja oda vezet, ahová Isu megy. *
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:31:52
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:31:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI aki marad//
* Aletai is a nyomába lép, hogy együtt menjenek be a kapun a vezér után. Ám ezt a lépést nem tehetik meg, Kagan kilép s mögötte összedől a kapu, lángok martalékává válva. Nem érti mi történt, csak eláll az útjából. Búcsúzik, mindenkitől, a hegytől s elindul egymaga. Waldran, Leandana. Nem érti. De, érti már, amennyit megérthet belőle. Történt valami, ami miatt megváltozott minden, az egész élete, a törzs élete. Csak annyira van még ideje, hogy az ő gyógyszeres csomagját, amit Chiari és Lia készített elő az útra, azt Leandana kezébe nyomja. *
- Vigyázzatok egymásra, én Isurii mellett maradok és vigyázok rá.
* A hóhajú beszéde kicsit felrázza őt is. Vannak már páran, akit csatlakoznak hozzá. Ránéz, a szemeibe és elmosolyodik halványan, bátorítón. Majd valamennyire visszafogottan, de elordítja magát. Az élet nem áll meg, okkal történik minden és ő még reménykedik abban, hogy Kagan tényleg vissza jön, egy nap, egy hónap, vagy egy év múlva. Addig vigyázni kell azokra, akik megmaradtak és nem fogja engedni, hogy elhagyják magukat. Most mindenki megtört, neki sincs jó kedve, de legalább rajta ne lássak, hogy bilibe lóg a keze. Isurii is tartja magát. *
- Akik maradnak, azok pakolják be a holmijukat a fogadóba. A lovakat szerszámozzátok le és kössétek ki őket, a karám még áll amott, a jószágokat is tereljétek be. Ma még itt maradunk, és ahogy Isurii mondta, átbeszéljük amit lehet. Időszerű lesz lassan nekiállni az ebédnek, ha ennyien maradtunk.
- Te meg ne lógasd az orrod törpe barátom. Senkit nem hagyunk hátra, senkit nem hagyunk magára.
* Jó példával kell elől járnia. Leszerszámozza saját lovát és beviszi a cuccát a fogadóba, elég lesz a hely mindenkinek itt mára, a holnapot pedig meglátják még. *
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar és MINDENKI aki marad//
* Aletai is a nyomába lép, hogy együtt menjenek be a kapun a vezér után. Ám ezt a lépést nem tehetik meg, Kagan kilép s mögötte összedől a kapu, lángok martalékává válva. Nem érti mi történt, csak eláll az útjából. Búcsúzik, mindenkitől, a hegytől s elindul egymaga. Waldran, Leandana. Nem érti. De, érti már, amennyit megérthet belőle. Történt valami, ami miatt megváltozott minden, az egész élete, a törzs élete. Csak annyira van még ideje, hogy az ő gyógyszeres csomagját, amit Chiari és Lia készített elő az útra, azt Leandana kezébe nyomja. *
- Vigyázzatok egymásra, én Isurii mellett maradok és vigyázok rá.
* A hóhajú beszéde kicsit felrázza őt is. Vannak már páran, akit csatlakoznak hozzá. Ránéz, a szemeibe és elmosolyodik halványan, bátorítón. Majd valamennyire visszafogottan, de elordítja magát. Az élet nem áll meg, okkal történik minden és ő még reménykedik abban, hogy Kagan tényleg vissza jön, egy nap, egy hónap, vagy egy év múlva. Addig vigyázni kell azokra, akik megmaradtak és nem fogja engedni, hogy elhagyják magukat. Most mindenki megtört, neki sincs jó kedve, de legalább rajta ne lássak, hogy bilibe lóg a keze. Isurii is tartja magát. *
- Akik maradnak, azok pakolják be a holmijukat a fogadóba. A lovakat szerszámozzátok le és kössétek ki őket, a karám még áll amott, a jószágokat is tereljétek be. Ma még itt maradunk, és ahogy Isurii mondta, átbeszéljük amit lehet. Időszerű lesz lassan nekiállni az ebédnek, ha ennyien maradtunk.
- Te meg ne lógasd az orrod törpe barátom. Senkit nem hagyunk hátra, senkit nem hagyunk magára.
* Jó példával kell elől járnia. Leszerszámozza saját lovát és beviszi a cuccát a fogadóba, elég lesz a hely mindenkinek itt mára, a holnapot pedig meglátják még. *
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:13:34
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:13:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Út az Új Otthonba – némi kezdőtőkével //
*Lassan helyére kerül minden, ami Jane-ben összedőlt. Szereti Kagant, elfogadta vezéreként és rendkívül jól érezte magát a törzs tagjaként. Ám be kell látnia, hogy végül is nem az első eset, hogy amit otthonának mondott, megszűnik. El kellett hagynia a szülőfaluját annak lakói miatt, majd elhagyta a karavánt is, amelyikkel vándorolt, igaz, önszántából.
Itt is erről van szó, hogy véget ért egy időszak és következik életének egy következő periódusa.
Isurii megpróbálja összefogni a megmaradtakat, akik nem léptek le azzal a lendülettel, ahogy a Vezér sarkon fordult. Jane is felé pillant, hátha a hóhajú lány tud olyat mondani, ami megragadja a lelkét és magával viszi, ahogy azt a Kaganról szóló legendák is tették.
Követi tekintete Gabrient is, aki a Tharghoz lép és letekint rá aranyszín szempárjával. A félvérnek nincs tudása arról, hogy mi ez a színjáték, de már döntött.
Oda megy, ahova a kolosszus. Őt, a kedvesét tartja az egyetlen megmaradt biztos pontnak. Mostantól a férfi lesz Jane otthona, bármerre is sodorja őket Lanawin gyűlöletes szele.
Iluqra pillant, a sánta druidára, ki a medgolyokkal az utolsó Tharghoz csatlakozik. Elmosolyodik ezen, örül, hogy biztos kézben tudja Kagan fura madarait, a kis Bault és a későn kelt fiókát.
Amíg tekintete elmereng a két medvebaglyon és "anyjukon", addig a kolosszus mellé léptet a fekete csatalóval. Nem húzódik el a hatalmas dög közeledtétől, reményei szerint talán Balthy is érzi, hogy nem most van itt az ideje fültövön harapni a kisebbeket.
Az emberóriás a karját nyújtja felé a magasból, Jane pedig elfogadja a páncélos jobbot. Az olvadt aranyat idéző tekintet megtalálja párját a félvér lány mély kékjében, miközben a sovány arcon békés kis mosoly jelenik meg.*
~Nem lesz semmi baj.~
*Érzi, ahogy lábai megemelkednek a talajtól, s mintha repülne, úgy tör egyre magasabbra, míg segítve magán Balthazard nyergében találja magát. Átkarolja Gabe derekát, nehogy leessen a hirtelen ugrástól, majd addig bámulja a lángoló erődöt és az ottmaradtakat, amíg el nem hagyják ezt a vidéket.*
*Lassan helyére kerül minden, ami Jane-ben összedőlt. Szereti Kagant, elfogadta vezéreként és rendkívül jól érezte magát a törzs tagjaként. Ám be kell látnia, hogy végül is nem az első eset, hogy amit otthonának mondott, megszűnik. El kellett hagynia a szülőfaluját annak lakói miatt, majd elhagyta a karavánt is, amelyikkel vándorolt, igaz, önszántából.
Itt is erről van szó, hogy véget ért egy időszak és következik életének egy következő periódusa.
Isurii megpróbálja összefogni a megmaradtakat, akik nem léptek le azzal a lendülettel, ahogy a Vezér sarkon fordult. Jane is felé pillant, hátha a hóhajú lány tud olyat mondani, ami megragadja a lelkét és magával viszi, ahogy azt a Kaganról szóló legendák is tették.
Követi tekintete Gabrient is, aki a Tharghoz lép és letekint rá aranyszín szempárjával. A félvérnek nincs tudása arról, hogy mi ez a színjáték, de már döntött.
Oda megy, ahova a kolosszus. Őt, a kedvesét tartja az egyetlen megmaradt biztos pontnak. Mostantól a férfi lesz Jane otthona, bármerre is sodorja őket Lanawin gyűlöletes szele.
Iluqra pillant, a sánta druidára, ki a medgolyokkal az utolsó Tharghoz csatlakozik. Elmosolyodik ezen, örül, hogy biztos kézben tudja Kagan fura madarait, a kis Bault és a későn kelt fiókát.
Amíg tekintete elmereng a két medvebaglyon és "anyjukon", addig a kolosszus mellé léptet a fekete csatalóval. Nem húzódik el a hatalmas dög közeledtétől, reményei szerint talán Balthy is érzi, hogy nem most van itt az ideje fültövön harapni a kisebbeket.
Az emberóriás a karját nyújtja felé a magasból, Jane pedig elfogadja a páncélos jobbot. Az olvadt aranyat idéző tekintet megtalálja párját a félvér lány mély kékjében, miközben a sovány arcon békés kis mosoly jelenik meg.*
~Nem lesz semmi baj.~
*Érzi, ahogy lábai megemelkednek a talajtól, s mintha repülne, úgy tör egyre magasabbra, míg segítve magán Balthazard nyergében találja magát. Átkarolja Gabe derekát, nehogy leessen a hirtelen ugrástól, majd addig bámulja a lángoló erődöt és az ottmaradtakat, amíg el nem hagyják ezt a vidéket.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 16:30:33
Üzenet elküldve: 2015-06-26 16:30:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A kapun túl//
* Ha nem volna ez az örökös idegesítő egyeztetés, megbeszélés, négy öt kézen való átadás akkor már valószínűleg rég a tűzbe vetette volna magát, hogy segítsen, hisz ezért van itt. Végül csak megjelenik a Vezér de mintha már nem az az ember volna aki jót nevetett az almás pite lehetőségén vagy azon, hogy becses kezét bepiszkítsa egy zsák krumplival.
Tekintete némán követi minden egyes mozdulatát amint átadja a bájitalokat majd jóformán búcsú nélkül nyugatra indul. Látja a társaságban történő törést és azt is, hogy Isurii összefogja azokat akik hozzá közel állnak. Ewangel nem tartozik ezek közé, túl kevés idő adatott arra, hogy beszélgessenek, talán ha fél óra, számára csak Kagan testvére. Látja amint a betegségből felépült nő továbbadja az üvegcséket és megindul Kagan után. Halvány mosoly rajzolódik arcára. ~Már nem lesz egyedül.~ gondolja.
Aletai tekintetére a mosoly halvány derűbe vált át és a két távozó után nézve jelzi mit szeretne.
Az ölelésre közelebb húzódik Alehoz, majd tekintete még egyszer megpihen a tűzbe borult erődön. Azon gondolkodik kérjenek-e el bármit is a szekérről. Ételt képes maguknak teremteni még ha Ale ízlését nem is sikerült túlzottan eltalálnia, az éjszakát meg nyáron nem nagy gond megoldani. Akár egy nagyobb bokor árnyéka is megteszi, épp csak, hogy fél oldalról védve legyen a hátuk.
Nem dolgoz ő fel semmit sem nehezen. Tudja mi a feladata, mondhatni amíg nem látja a Vezér holttestét addig ő máshoz nem csatlakozik.*
- Fogj egy lovat és gyere. *suttogja Ale fülébe majd egy gyengéd csókot lehel az arcára. Ő maga is Hópehelyért indul na meg a hátizsákjaikért.
Nem siet túlzottan hisz lóháton haladnak majd és nincs szándékában túlságosan megközelíteni a két távozót. Neki megfelel az épp, hogy még látótávolság avagy a követhető nyomok is. Kell hagyni egy kis időt, egy napot, kettőt vagy akár egy hetet is amíg kitisztulnak a gondolatok, később meg még kiderül mi lesz. Ha Ale megérkezik a lovával akkor nyugat felé poroszkálnak már ha nincs ellenvetése a fejvadásznak.*
* Ha nem volna ez az örökös idegesítő egyeztetés, megbeszélés, négy öt kézen való átadás akkor már valószínűleg rég a tűzbe vetette volna magát, hogy segítsen, hisz ezért van itt. Végül csak megjelenik a Vezér de mintha már nem az az ember volna aki jót nevetett az almás pite lehetőségén vagy azon, hogy becses kezét bepiszkítsa egy zsák krumplival.
Tekintete némán követi minden egyes mozdulatát amint átadja a bájitalokat majd jóformán búcsú nélkül nyugatra indul. Látja a társaságban történő törést és azt is, hogy Isurii összefogja azokat akik hozzá közel állnak. Ewangel nem tartozik ezek közé, túl kevés idő adatott arra, hogy beszélgessenek, talán ha fél óra, számára csak Kagan testvére. Látja amint a betegségből felépült nő továbbadja az üvegcséket és megindul Kagan után. Halvány mosoly rajzolódik arcára. ~Már nem lesz egyedül.~ gondolja.
Aletai tekintetére a mosoly halvány derűbe vált át és a két távozó után nézve jelzi mit szeretne.
Az ölelésre közelebb húzódik Alehoz, majd tekintete még egyszer megpihen a tűzbe borult erődön. Azon gondolkodik kérjenek-e el bármit is a szekérről. Ételt képes maguknak teremteni még ha Ale ízlését nem is sikerült túlzottan eltalálnia, az éjszakát meg nyáron nem nagy gond megoldani. Akár egy nagyobb bokor árnyéka is megteszi, épp csak, hogy fél oldalról védve legyen a hátuk.
Nem dolgoz ő fel semmit sem nehezen. Tudja mi a feladata, mondhatni amíg nem látja a Vezér holttestét addig ő máshoz nem csatlakozik.*
- Fogj egy lovat és gyere. *suttogja Ale fülébe majd egy gyengéd csókot lehel az arcára. Ő maga is Hópehelyért indul na meg a hátizsákjaikért.
Nem siet túlzottan hisz lóháton haladnak majd és nincs szándékában túlságosan megközelíteni a két távozót. Neki megfelel az épp, hogy még látótávolság avagy a követhető nyomok is. Kell hagyni egy kis időt, egy napot, kettőt vagy akár egy hetet is amíg kitisztulnak a gondolatok, később meg még kiderül mi lesz. Ha Ale megérkezik a lovával akkor nyugat felé poroszkálnak már ha nincs ellenvetése a fejvadásznak.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:35:23
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:35:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Egy korszak vége//
//Utolsó Tharg a gáton//
*Egy karavánnak kellene éppen végighaladnia Amon Ruadh-on, ehelyett azonban úgy látszik, vándorkomédiások gyülekezete sorakozott fel valami ízléstelen produkció bemutatására. Hiába hangzik el Hrothgaar szájából a félre nem érthető fenyegetés, újabb alakok iramodnának meg a kapu felé. Hrothgaar-nak is nem sokára el fog gurulni a medicinája, ha így megy tovább. Elsőként Gabrien moccan. Természetesen. Khan jól tudta, hogy ez lesz, éppen ezért jelzett a törpének. Ám úgy látszik mégsem lesz kaszabolás. Az események innentől megmagyarázhatatlanra fordulnak. Waldran és Leandana is visszaindulnak, újoncok is moccannak, csak ő, Hrothgaar Skyllagrimmson van egy helyben, igaz már nem sokáig. Lepattan lova nyergéből és a Szellemjáró után megy.*
- Mi az Lea? Mi történik?
*A törpe érzi, valami nagyon nincs rendjén... és akkor előlép a tűzből ő... Kagan Thargodar. Pontosabban, ami megmaradt belőle.*
- Wylnurana... segíts...
*Hiába próbál vezéréhez szólni, az, mint aki meg se hallja elmegy mellette. Hrothgaar kezében megremeg a fejsze. Ha halálra köveznék sem tudna most egyetlen értelmes mondatot sem kinyögni. Ekkor érezte meg... Ekkor értette meg...*
~Egy korszak vége...~
*Hangosan zihálva, földbegyökerezett lábbal nézi végig, ahogy vezére Isu-hoz lép, majd lovát vezetve elindul egyedül... Nyugatnak, csak nyugatnak.*
~Nem arra! Nem arra van az új haza! Vezérem! Ne arra menj! Kér... kérlek ne...~
*Egyetlen kósza könnycsepp. Majd egy újabb és még egy. Valami egészen mélyen eltörött Hrothgaar lelkében. Egy lépés. Majd egy újabb és még egy. Kezéből kifordul fejszéje. Sebek Farkasa a porba harap hús helyett. A törpe kinyújtja előre kezét, mint aki Kagan után akar nyúlni.*
- Ne hagyd itt a néped... Vezérem, ne hagyd... ne...
*Hangja megcsuklik, lépte megbicsaklik, arcán kövér könnycseppek gördülnek végig. Senki nem értheti meg, min megy most Hrothgaar keresztül. Az ember, aki mellett fél életét leélte és végigharcolta... az férfi, aki vezette népét, most, mint egy megtört öregember elkullog. Egy korszak véget ért. Nem hall senkit maga körül, csak az látja, hogy a népek szétszélednek és ki-ki egyedül, avagy párban elindul saját útjára. Ennyit ér egy „nép” a vezére nélkül. Így ér véget a világ dicsősége is. Leandana és Waldran csatlakoznak Kaganhoz. A törpe pedig hosszú percek után most először érez erőt tagjaiban, hogy cselekedjen is. Tekintete a földet pásztázza és egy pillanattal később lehajol, hogy felvegyen valamit a fűből. Hörögve-szuszogva kezd futni Kagan, Lea és Wal után. Nem kiált fel, nem üvöltözik, csak fut, ahogy kurta lábai bírják. Amikor utoléri őket, megkerüli a Thargokat és megáll velük szemben. Hrothgaar Leandanához lép és átnyújtja a kezében lévő dolgot.*
- Szellemjáró... Lea... te... te szereted a virágokat.
*A törpe egy tűzpiros virágszálat nyújt át a nőnek. A törékeny teremtés épp hogy szirmot bontott. Akárcsak a kis virág, Hrothgaar szemei is pirosak most, arcán könnycsepp húzta csíkok látszanak. Most még a szokásosnál is nehezebben formálja a szavakat.*
- A szellemek óvjanak titeket, Thargodarok.
*Félrelép eztán és lehajtott fővel indul el vissza. Nem néz hátra. Egy lépés. Majd egy újabb és még egy. Hrothgaar Skyllagrimmson nem szégyelli a könnyeit. Az előtt az ember előtt áll csak meg, utolsó ezen a széles világon, aki követni hajlandó. Ha nem kapja el a tekintetét a lány, akkor Isurii Thargodar egy megtört törpét láthat maga előtt. Szemeiben fájdalom és kétségbeesés honol, de hát egyenes továbbra is, nem rogy meg a veszteség súlya alatt. A törpe nagyot szív orrán, mielőtt megszólalna.*
- Te vagy az utolsó érdemes ember ezen világon, akit követhetek... Isurii Thargodar.
*Hrothgaar halk sóhaj kíséretében fél-térdre ereszkedik a lány előtt.*
- Van hely egy ilyen semmirekellő, megtört törpének az oldaladon?
*Tekintetét nem veszi le a lányról, próbálja tartani a szemkontaktust.*
//Utolsó Tharg a gáton//
*Egy karavánnak kellene éppen végighaladnia Amon Ruadh-on, ehelyett azonban úgy látszik, vándorkomédiások gyülekezete sorakozott fel valami ízléstelen produkció bemutatására. Hiába hangzik el Hrothgaar szájából a félre nem érthető fenyegetés, újabb alakok iramodnának meg a kapu felé. Hrothgaar-nak is nem sokára el fog gurulni a medicinája, ha így megy tovább. Elsőként Gabrien moccan. Természetesen. Khan jól tudta, hogy ez lesz, éppen ezért jelzett a törpének. Ám úgy látszik mégsem lesz kaszabolás. Az események innentől megmagyarázhatatlanra fordulnak. Waldran és Leandana is visszaindulnak, újoncok is moccannak, csak ő, Hrothgaar Skyllagrimmson van egy helyben, igaz már nem sokáig. Lepattan lova nyergéből és a Szellemjáró után megy.*
- Mi az Lea? Mi történik?
*A törpe érzi, valami nagyon nincs rendjén... és akkor előlép a tűzből ő... Kagan Thargodar. Pontosabban, ami megmaradt belőle.*
- Wylnurana... segíts...
*Hiába próbál vezéréhez szólni, az, mint aki meg se hallja elmegy mellette. Hrothgaar kezében megremeg a fejsze. Ha halálra köveznék sem tudna most egyetlen értelmes mondatot sem kinyögni. Ekkor érezte meg... Ekkor értette meg...*
~Egy korszak vége...~
*Hangosan zihálva, földbegyökerezett lábbal nézi végig, ahogy vezére Isu-hoz lép, majd lovát vezetve elindul egyedül... Nyugatnak, csak nyugatnak.*
~Nem arra! Nem arra van az új haza! Vezérem! Ne arra menj! Kér... kérlek ne...~
*Egyetlen kósza könnycsepp. Majd egy újabb és még egy. Valami egészen mélyen eltörött Hrothgaar lelkében. Egy lépés. Majd egy újabb és még egy. Kezéből kifordul fejszéje. Sebek Farkasa a porba harap hús helyett. A törpe kinyújtja előre kezét, mint aki Kagan után akar nyúlni.*
- Ne hagyd itt a néped... Vezérem, ne hagyd... ne...
*Hangja megcsuklik, lépte megbicsaklik, arcán kövér könnycseppek gördülnek végig. Senki nem értheti meg, min megy most Hrothgaar keresztül. Az ember, aki mellett fél életét leélte és végigharcolta... az férfi, aki vezette népét, most, mint egy megtört öregember elkullog. Egy korszak véget ért. Nem hall senkit maga körül, csak az látja, hogy a népek szétszélednek és ki-ki egyedül, avagy párban elindul saját útjára. Ennyit ér egy „nép” a vezére nélkül. Így ér véget a világ dicsősége is. Leandana és Waldran csatlakoznak Kaganhoz. A törpe pedig hosszú percek után most először érez erőt tagjaiban, hogy cselekedjen is. Tekintete a földet pásztázza és egy pillanattal később lehajol, hogy felvegyen valamit a fűből. Hörögve-szuszogva kezd futni Kagan, Lea és Wal után. Nem kiált fel, nem üvöltözik, csak fut, ahogy kurta lábai bírják. Amikor utoléri őket, megkerüli a Thargokat és megáll velük szemben. Hrothgaar Leandanához lép és átnyújtja a kezében lévő dolgot.*
- Szellemjáró... Lea... te... te szereted a virágokat.
*A törpe egy tűzpiros virágszálat nyújt át a nőnek. A törékeny teremtés épp hogy szirmot bontott. Akárcsak a kis virág, Hrothgaar szemei is pirosak most, arcán könnycsepp húzta csíkok látszanak. Most még a szokásosnál is nehezebben formálja a szavakat.*
- A szellemek óvjanak titeket, Thargodarok.
*Félrelép eztán és lehajtott fővel indul el vissza. Nem néz hátra. Egy lépés. Majd egy újabb és még egy. Hrothgaar Skyllagrimmson nem szégyelli a könnyeit. Az előtt az ember előtt áll csak meg, utolsó ezen a széles világon, aki követni hajlandó. Ha nem kapja el a tekintetét a lány, akkor Isurii Thargodar egy megtört törpét láthat maga előtt. Szemeiben fájdalom és kétségbeesés honol, de hát egyenes továbbra is, nem rogy meg a veszteség súlya alatt. A törpe nagyot szív orrán, mielőtt megszólalna.*
- Te vagy az utolsó érdemes ember ezen világon, akit követhetek... Isurii Thargodar.
*Hrothgaar halk sóhaj kíséretében fél-térdre ereszkedik a lány előtt.*
- Van hely egy ilyen semmirekellő, megtört törpének az oldaladon?
*Tekintetét nem veszi le a lányról, próbálja tartani a szemkontaktust.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:35:13
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:35:13
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Végjáték//
*Nem érkezik válasz, csak egy haragvó tekintet. Bár Waldran számára ez is épp elegendő. Elfordítja Kóbort az északi irányba, hunyorogva les előre, hátha megpillantja az előőrs tagjait. Bizonyára mostanra nekik is feltűnt, hogy az utóvéd lassanként megszűnik létezni. Márpedig mindkettőre szükség van, noha feleannyi szekérre kell vigyázniuk. Hisz a társaság fele elmegy, így akár azt a holmit, ami hozzájuk tartozik, de nem viszik, ugyanúgy tűzre vethetik. Nem igazán híve az épített szállásoknak, így lehet, eszébe se jut, hogy az álló épületekben még aludhatnának. Lehet, hogy a kiégett Vashegy mellett nem is szívesen aludna. Füstöt lélegezne és kormot álmodna.
Ha megpillantja az előőrs tagjait, int nekik, hogy igyekezzenek ide. Persze, majd ha Isurii összegyűjti a híveit, vitatkozhatnak, de addig is kellene egy kis biztonság. Ha egy kicsit távolabb szekértábort vernének, vagy egyáltalán, maguk mögött hagynák a szekereket, és úgy állnának tovább...*
~ Nem hiába voltak úgy leosztva a szerepek, ahogy. ~
*Dühösen fújtat. Ha megjelennek a bajtársai és ismerős arcokra akad az itt maradtakban, előőrs helyett szervezhet egy... körbeőrst. Így legalább annyit hozzátesz az ügyhöz, amennyit ért is hozzá. Még ha jelen pillanatban az nem is ér túlságosan sokat, de végső soron sosem a szervezett ellenállásban rejlett az erejük. Egy kis vérengzésre a Vashegy árnyékában ugyan pedig ki vállalkozna? Ma még biztosan senki sem.*
~ Végre megvagy. ~
*Összetalálkozik a pillantásuk, ahogy Akheel ránéz a férfira. Lassan, de biztosan bólint, majd Kóbort közelebb lépteti a lányhoz. Mintegy invitálva, hogy jöjjön ő is közelebb. Hirtelen erős a kísértés, hogy utána vágtára ösztökélje mindkettejüket, ahogy vállára hullik a pernye, orrát és szemeit csípi a füst.*
*Nem érkezik válasz, csak egy haragvó tekintet. Bár Waldran számára ez is épp elegendő. Elfordítja Kóbort az északi irányba, hunyorogva les előre, hátha megpillantja az előőrs tagjait. Bizonyára mostanra nekik is feltűnt, hogy az utóvéd lassanként megszűnik létezni. Márpedig mindkettőre szükség van, noha feleannyi szekérre kell vigyázniuk. Hisz a társaság fele elmegy, így akár azt a holmit, ami hozzájuk tartozik, de nem viszik, ugyanúgy tűzre vethetik. Nem igazán híve az épített szállásoknak, így lehet, eszébe se jut, hogy az álló épületekben még aludhatnának. Lehet, hogy a kiégett Vashegy mellett nem is szívesen aludna. Füstöt lélegezne és kormot álmodna.
Ha megpillantja az előőrs tagjait, int nekik, hogy igyekezzenek ide. Persze, majd ha Isurii összegyűjti a híveit, vitatkozhatnak, de addig is kellene egy kis biztonság. Ha egy kicsit távolabb szekértábort vernének, vagy egyáltalán, maguk mögött hagynák a szekereket, és úgy állnának tovább...*
~ Nem hiába voltak úgy leosztva a szerepek, ahogy. ~
*Dühösen fújtat. Ha megjelennek a bajtársai és ismerős arcokra akad az itt maradtakban, előőrs helyett szervezhet egy... körbeőrst. Így legalább annyit hozzátesz az ügyhöz, amennyit ért is hozzá. Még ha jelen pillanatban az nem is ér túlságosan sokat, de végső soron sosem a szervezett ellenállásban rejlett az erejük. Egy kis vérengzésre a Vashegy árnyékában ugyan pedig ki vállalkozna? Ma még biztosan senki sem.*
~ Végre megvagy. ~
*Összetalálkozik a pillantásuk, ahogy Akheel ránéz a férfira. Lassan, de biztosan bólint, majd Kóbort közelebb lépteti a lányhoz. Mintegy invitálva, hogy jöjjön ő is közelebb. Hirtelen erős a kísértés, hogy utána vágtára ösztökélje mindkettejüket, ahogy vállára hullik a pernye, orrát és szemeit csípi a füst.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:08:25
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:08:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Végjáték//
*Akheel sokáig figyeli a lángok táncát, de korántsem jókedvűen. Együgyű, bugyuta, egyszerű teremtés, ugyanakkor vannak dolgok amikre talán pont észbeli hiányosságai miatt rettentően fogékony és ezek közé tartoznak a megérzések. Az érzelmi intelligencia hihetetlenül fejlett még ha nem is mindig tud ezzel mit kezdeni. Nem mindig jut el a pozitív befolyásolás fázisáig, de érzi, érzékeli mások érzéseit, hangulatát.
Utoljára ilyet akkor érzett mikor elindultak északról. A banda szétszéled, meghal, elveszik, akármi.. Csupán egy maroknyian maradnak, ki tudja meddig. Isurii erős vezetővé érett, de kevesen maradnak mellette és Akheel felállított kis ranglétráján még most sem helyezkedik el a legmagasabb helyen. Nem a névhez hűséges, tekintete most mégis Waldrant keresi. Lesi a férfi miként dönt, majd a távozni készülő, távozó Gabrien után néz.*
~Menni vagy maradni?~
*Akheel sokáig figyeli a lángok táncát, de korántsem jókedvűen. Együgyű, bugyuta, egyszerű teremtés, ugyanakkor vannak dolgok amikre talán pont észbeli hiányosságai miatt rettentően fogékony és ezek közé tartoznak a megérzések. Az érzelmi intelligencia hihetetlenül fejlett még ha nem is mindig tud ezzel mit kezdeni. Nem mindig jut el a pozitív befolyásolás fázisáig, de érzi, érzékeli mások érzéseit, hangulatát.
Utoljára ilyet akkor érzett mikor elindultak északról. A banda szétszéled, meghal, elveszik, akármi.. Csupán egy maroknyian maradnak, ki tudja meddig. Isurii erős vezetővé érett, de kevesen maradnak mellette és Akheel felállított kis ranglétráján még most sem helyezkedik el a legmagasabb helyen. Nem a névhez hűséges, tekintete most mégis Waldrant keresi. Lesi a férfi miként dönt, majd a távozni készülő, távozó Gabrien után néz.*
~Menni vagy maradni?~
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:00:51
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó Tharg a gáton//
//Lia, Gabe, Iluq, Lea, Ethea, Waldran, Eireni//
*Szíve elnehezedik miként egyre kevesebben tekintenek rá vissza. Lia elbúcsúzik tőle, de sok ideje nincs reagálni, csak biccent a nőnek. A fölé magasodó Gaberien tekintetét állja. Karcsú női testbe zárt jéghegy ő a lángok közt, amit nem olvaszt meg se az elégő erőd forrósága, se a parázsló arany tekintet. Hagyja, hadd menjen aki menni akar. Nem parancsolhat velük, hiszen Kagan volt az az erős egyéniség akinek személye összetartotta a színes társaságot. A helyébe lépni így senki nem tud és talán nem is akar.
Iluqnak szintén bólint. Természetesen lesz még hely Amon Ruadhon számára.
Lea Kagan után fordul és ő nem tarthatja vissza. Meg sem próbálja.
Etheára is egy biccentés erejéig reagál, bár talán főhajtás ez inkább. Köszönet mindenkinek, aki őt választja.
Waldran mormogására azonnal rárebbennek a haragos tengerkéket. Eszesnek számít, de alig pár perc leforgása alatt még ő sem tudta kitalálni a következőkre vonatkozó terveket, csak azt tudja, hogy valahogy egybe kell tartania a csapatot. Egyelőre. Egy ideig. S hogy utána hová verődnek ők együtt? Rejtély. Lehet, hogy nem maradnak a Vashegyen, de bárhogy is legyen majd, ezt most nem itt és most kell megvitatni, mert nem tudják. Isu biztos nem tudja.
Amon riadh fogadója és szállásai állnak, aludhatnak még egyet a nagy izgalomra, megtanácskozhatják a történteket.
Váratlanul Eireni is megszólítja, amin egy kicsit azért meglepődik, hiszen korábban úgy tudta nem tervez velük maradni, de mint mindenkit, őt is szívesen látja, így neki is bólint.*
//Lia, Gabe, Iluq, Lea, Ethea, Waldran, Eireni//
*Szíve elnehezedik miként egyre kevesebben tekintenek rá vissza. Lia elbúcsúzik tőle, de sok ideje nincs reagálni, csak biccent a nőnek. A fölé magasodó Gaberien tekintetét állja. Karcsú női testbe zárt jéghegy ő a lángok közt, amit nem olvaszt meg se az elégő erőd forrósága, se a parázsló arany tekintet. Hagyja, hadd menjen aki menni akar. Nem parancsolhat velük, hiszen Kagan volt az az erős egyéniség akinek személye összetartotta a színes társaságot. A helyébe lépni így senki nem tud és talán nem is akar.
Iluqnak szintén bólint. Természetesen lesz még hely Amon Ruadhon számára.
Lea Kagan után fordul és ő nem tarthatja vissza. Meg sem próbálja.
Etheára is egy biccentés erejéig reagál, bár talán főhajtás ez inkább. Köszönet mindenkinek, aki őt választja.
Waldran mormogására azonnal rárebbennek a haragos tengerkéket. Eszesnek számít, de alig pár perc leforgása alatt még ő sem tudta kitalálni a következőkre vonatkozó terveket, csak azt tudja, hogy valahogy egybe kell tartania a csapatot. Egyelőre. Egy ideig. S hogy utána hová verődnek ők együtt? Rejtély. Lehet, hogy nem maradnak a Vashegyen, de bárhogy is legyen majd, ezt most nem itt és most kell megvitatni, mert nem tudják. Isu biztos nem tudja.
Amon riadh fogadója és szállásai állnak, aludhatnak még egyet a nagy izgalomra, megtanácskozhatják a történteket.
Váratlanul Eireni is megszólítja, amin egy kicsit azért meglepődik, hiszen korábban úgy tudta nem tervez velük maradni, de mint mindenkit, őt is szívesen látja, így neki is bólint.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:55:15
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Út a Thargokkal//
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar//
*Eireni mindent hall, amit csak lehet. Éberen figyelemmel kíséri az eseménysorozatot, s amit sikerül, azt memorizálja is. Nem ismert itt mindenkit, de azok viselkedéséből és cselekedeteiből szinte világos, hogy körülbelül milyen posztja is van/volt a törzsben. Látja az esendővé vált Kagan vezért, amint megöleli húgát. Isurii szónoklatát alighanem első sorból hallgatja, s elindul benne egy gondolatsor.*
~Most nekem mit kéne tennem? Pontosabban mit kéne mondanom?~
*Látván, hogy sorra hagyják el a területet, még azok is, akik hallják Isurii úrnő szavait, együtt érző bánat kel szívében. Elhagyják azt, amit otthonuknak vallottak, de még utána sem maradnak a törzzsel, barátaikkal, egykori bajtársaikkal. Megtört hűség. Ez egy veszedelmes dolog, ha ezen kívül más negatív érzelmek is kelnek fel. Lázadás, ellenségeskedés, vagy szimpla megvetés és tiszteletlenség is lehet a vége. Ha jobban belegondol, vele is történt már hasonló. Átérzi, amit Isurii érezhet, de azt is, amit például az általa nem ismert Gabrien érez.
Eireni egy empatikus elf. Tudja magáról, de nem vallja be. Egyszerű Eireni-féle logika. De a lényeg, hogy képes teljesen együtt érezni másokkal, s ez esetben az ezüstszín mágusnő esete érinti meg nagyon mélyen. Nehezére esik a választás, hogy mit tegyen. Főként mágusokról beszél, de nagy valószínűséggel mindenkire gondol. A fiú mellét szúrja valami. Belülről. Fájdalom, ami készteti arra, hogy cselekedjen, méghozzá a jelenlegi helyzet könnyítése érdekében.
Ugyan csak nem olyan régóta tanul mágiát, s csak független ágú, pótolható erősségű, jelentéktelen varázslatokat tud, de reményei szerint később ez teljesen másként lesz.
Lenyeli a gombócot, ami jelzi számára is, hogy sikerült érzékenyre fognia a dombon történteket, a jelenlegi helyzetet, s közelebb lép Isuriihoz. Meghajolva mondja következő szavait.*
-Isurii úrnő! Ugyan még nem vagyok mágus, de tanulmányaimmal és jelenlegi, nem csak mágia-jellegű tudományommal segíteni fogok mind a Thargoknak, s azok vezérúrnőjének is. Felajánlom hát csekély fizikai, de annál nagyobb szellemi tudásomat, erőmet, hogy találjanak, s felépíthessenek egy új hazát.
*Kicsit hosszúra sikeredett ez, de legalább minden benne van szó szerint, ahogyan Eireni kigondolta. Fogalmazásmódja pedig nem véletlen.*
~Ugyanis ez nem az én hazám, s az sem lesz az. Isurii úrnő nem az én úrnőm, hanem a Thargoké. De ez az én lelkiismeretem, ezért segítségéért segítséggel válaszolok. És tartom szavam, vagy ne legyek Daterea.~
*Elgondolása pedig néhol tévedhet. Ha csak túlzott szerénységből is, de megelőlegezve gondolja, hogy nem lel majd ott sem hazára. De ha tényleg munkát, erőt öl bele, akkor ez teljesen a visszájára fordulhat - jó értelemben.*
//Utolsó Tharg a gáton//
//Isurii Thargodar//
*Eireni mindent hall, amit csak lehet. Éberen figyelemmel kíséri az eseménysorozatot, s amit sikerül, azt memorizálja is. Nem ismert itt mindenkit, de azok viselkedéséből és cselekedeteiből szinte világos, hogy körülbelül milyen posztja is van/volt a törzsben. Látja az esendővé vált Kagan vezért, amint megöleli húgát. Isurii szónoklatát alighanem első sorból hallgatja, s elindul benne egy gondolatsor.*
~Most nekem mit kéne tennem? Pontosabban mit kéne mondanom?~
*Látván, hogy sorra hagyják el a területet, még azok is, akik hallják Isurii úrnő szavait, együtt érző bánat kel szívében. Elhagyják azt, amit otthonuknak vallottak, de még utána sem maradnak a törzzsel, barátaikkal, egykori bajtársaikkal. Megtört hűség. Ez egy veszedelmes dolog, ha ezen kívül más negatív érzelmek is kelnek fel. Lázadás, ellenségeskedés, vagy szimpla megvetés és tiszteletlenség is lehet a vége. Ha jobban belegondol, vele is történt már hasonló. Átérzi, amit Isurii érezhet, de azt is, amit például az általa nem ismert Gabrien érez.
Eireni egy empatikus elf. Tudja magáról, de nem vallja be. Egyszerű Eireni-féle logika. De a lényeg, hogy képes teljesen együtt érezni másokkal, s ez esetben az ezüstszín mágusnő esete érinti meg nagyon mélyen. Nehezére esik a választás, hogy mit tegyen. Főként mágusokról beszél, de nagy valószínűséggel mindenkire gondol. A fiú mellét szúrja valami. Belülről. Fájdalom, ami készteti arra, hogy cselekedjen, méghozzá a jelenlegi helyzet könnyítése érdekében.
Ugyan csak nem olyan régóta tanul mágiát, s csak független ágú, pótolható erősségű, jelentéktelen varázslatokat tud, de reményei szerint később ez teljesen másként lesz.
Lenyeli a gombócot, ami jelzi számára is, hogy sikerült érzékenyre fognia a dombon történteket, a jelenlegi helyzetet, s közelebb lép Isuriihoz. Meghajolva mondja következő szavait.*
-Isurii úrnő! Ugyan még nem vagyok mágus, de tanulmányaimmal és jelenlegi, nem csak mágia-jellegű tudományommal segíteni fogok mind a Thargoknak, s azok vezérúrnőjének is. Felajánlom hát csekély fizikai, de annál nagyobb szellemi tudásomat, erőmet, hogy találjanak, s felépíthessenek egy új hazát.
*Kicsit hosszúra sikeredett ez, de legalább minden benne van szó szerint, ahogyan Eireni kigondolta. Fogalmazásmódja pedig nem véletlen.*
~Ugyanis ez nem az én hazám, s az sem lesz az. Isurii úrnő nem az én úrnőm, hanem a Thargoké. De ez az én lelkiismeretem, ezért segítségéért segítséggel válaszolok. És tartom szavam, vagy ne legyek Daterea.~
*Elgondolása pedig néhol tévedhet. Ha csak túlzott szerénységből is, de megelőlegezve gondolja, hogy nem lel majd ott sem hazára. De ha tényleg munkát, erőt öl bele, akkor ez teljesen a visszájára fordulhat - jó értelemben.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:39:18
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Végjáték//
~ Vashegy népe! ~
*Visszafordítja a fejét, hogy lássa, húga miért ordítozik. Ezt legalább hallja, mert a suttogást és a félszavakat nem, így számára kevéssé volt egyértelmű, hogy mi is történik. Most pedig lovastul lefagy, mert az események ilyen fordulatát nehezen képes feldolgozni az ész. Eközben Leandana is csatlakozik Kaganhoz és kéz a kézben folytatják az útjukat. Talán ha közelebb lett volna és hallja a rokon szavait, akkor tudná, hogy mi a jelenlegi állás, de persze akkor se lenne kevésbé értetlen. Viszont most legalább addig eljutott, hogy nem megy Kagan után, hogy vigasztalja és együtt öntözzék kiszáradt torkukat. Legalábbis ebben a percben még nem, pedig valakinek észre kellene térítenie - talán Leandana pont azért csatlakozott melléje?*
~ Mindenkinek mehetnékje támadt? ~
*Egyre többen lépnek a távozás mezejére, mintha olyan egyértelmű lenne ez a dolog. Mindenkire vet egy kemény pillantást, csakhogy megjegyezze az arcokat. Közben egy bizonyos vörös fejbúbot is keres a tekintete, akinek lehet, hogy fel se tűnt, hogy itt komoly dolgok történtek. Esélyesebb, hogy a nagyon élénken, virgoncon elharapózó tűz lekötötte a figyelmét. Recsegése a lángoknak olyan, mintha csak röhögne Thargarod és egyben a Vérszövetség halotti máglyája.*
- Itt nem maradhatunk. *Válaszolja Isurii felhívására, de hangja oly mélyről hangzik, hogy lehet, meg se hallja. Karjával a lángoló dombra int, mintegy jelezve, hogy miért nem. Nem maradt erődjük, vezetőjük, a szétszéledők révén elég erejük sem. A hiénák és a keselyűk pedig messziről megérzik a dögszagot, a füst pernyéjét és csípős illatát. Menniük kell, menniük arra, amerre menni szándékoztak. Még ha soha nem is érnek oda.*
~ Vashegy népe! ~
*Visszafordítja a fejét, hogy lássa, húga miért ordítozik. Ezt legalább hallja, mert a suttogást és a félszavakat nem, így számára kevéssé volt egyértelmű, hogy mi is történik. Most pedig lovastul lefagy, mert az események ilyen fordulatát nehezen képes feldolgozni az ész. Eközben Leandana is csatlakozik Kaganhoz és kéz a kézben folytatják az útjukat. Talán ha közelebb lett volna és hallja a rokon szavait, akkor tudná, hogy mi a jelenlegi állás, de persze akkor se lenne kevésbé értetlen. Viszont most legalább addig eljutott, hogy nem megy Kagan után, hogy vigasztalja és együtt öntözzék kiszáradt torkukat. Legalábbis ebben a percben még nem, pedig valakinek észre kellene térítenie - talán Leandana pont azért csatlakozott melléje?*
~ Mindenkinek mehetnékje támadt? ~
*Egyre többen lépnek a távozás mezejére, mintha olyan egyértelmű lenne ez a dolog. Mindenkire vet egy kemény pillantást, csakhogy megjegyezze az arcokat. Közben egy bizonyos vörös fejbúbot is keres a tekintete, akinek lehet, hogy fel se tűnt, hogy itt komoly dolgok történtek. Esélyesebb, hogy a nagyon élénken, virgoncon elharapózó tűz lekötötte a figyelmét. Recsegése a lángoknak olyan, mintha csak röhögne Thargarod és egyben a Vérszövetség halotti máglyája.*
- Itt nem maradhatunk. *Válaszolja Isurii felhívására, de hangja oly mélyről hangzik, hogy lehet, meg se hallja. Karjával a lángoló dombra int, mintegy jelezve, hogy miért nem. Nem maradt erődjük, vezetőjük, a szétszéledők révén elég erejük sem. A hiénák és a keselyűk pedig messziről megérzik a dögszagot, a füst pernyéjét és csípős illatát. Menniük kell, menniük arra, amerre menni szándékoztak. Még ha soha nem is érnek oda.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:28:02
Üzenet elküldve: 2015-06-26 11:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hontalanul, céltalanul?//
*Feláll a szekér bakján, onnan figyeli a történéseket, melyek kellően megdöbbentőek. Mások számára, azoknak, akik régóta éltek már itt a Vashegyen. Hryan szinte érzelemmentesen nézi végig, ahogy az erőd porrá ég, ahogy a büszke hadúr megrokkanva tör elő a lángok közül, ahogy az erő, mely idevonzotta semmivé foszlik. Sóhajtva szusszan egyet.
Néma árnyékként ugrik le a szekérről, s oldja el lovát, melynek nyergéhez kötözte minden holmiját. Ennyi volt hát a nagy álom, hogy megpihen. Újra útra kel hát kelnie, tovább és tovább. Úgy tűnik ez megint csak egy állomás volt a számára. Fellendül a nyeregbe, és E'Nissa mellé léptet. Tekintetét lányáéba fúrja, már ha a félvérű felpillant apjára.*
-Gyere velem.
*Hangja nem követelőző, csupán egy lehetőséget kíván nyújtani a másiknak. Mert sejti, épp annyira elveszett most, mint a többiek. Hryan már megszokta a vándorlást, és ha épp azért sodorták ide az égiek, hogy lánya árva bolyongásának véget vessen, hát ezzel számolni kell, és számolni is akar. Kezét nyújtja hát, s lábát is, hogy segítsen E'Nissának a ló hátára, apja mögé fellendülni. A hátas mindkettőjüket elbírja.
S ha a lány felül mögé, akkor megsarkantyúzza a lovat, s az elvágtató Gabrienék nyomába szegődik. Valamiért a hóhajú lovag megnyerte tetszését. Hátha tud valami célt nyújtani a számára, valamit, amiért érdemes tovább menni.*
*Feláll a szekér bakján, onnan figyeli a történéseket, melyek kellően megdöbbentőek. Mások számára, azoknak, akik régóta éltek már itt a Vashegyen. Hryan szinte érzelemmentesen nézi végig, ahogy az erőd porrá ég, ahogy a büszke hadúr megrokkanva tör elő a lángok közül, ahogy az erő, mely idevonzotta semmivé foszlik. Sóhajtva szusszan egyet.
Néma árnyékként ugrik le a szekérről, s oldja el lovát, melynek nyergéhez kötözte minden holmiját. Ennyi volt hát a nagy álom, hogy megpihen. Újra útra kel hát kelnie, tovább és tovább. Úgy tűnik ez megint csak egy állomás volt a számára. Fellendül a nyeregbe, és E'Nissa mellé léptet. Tekintetét lányáéba fúrja, már ha a félvérű felpillant apjára.*
-Gyere velem.
*Hangja nem követelőző, csupán egy lehetőséget kíván nyújtani a másiknak. Mert sejti, épp annyira elveszett most, mint a többiek. Hryan már megszokta a vándorlást, és ha épp azért sodorták ide az égiek, hogy lánya árva bolyongásának véget vessen, hát ezzel számolni kell, és számolni is akar. Kezét nyújtja hát, s lábát is, hogy segítsen E'Nissának a ló hátára, apja mögé fellendülni. A hátas mindkettőjüket elbírja.
S ha a lány felül mögé, akkor megsarkantyúzza a lovat, s az elvágtató Gabrienék nyomába szegődik. Valamiért a hóhajú lovag megnyerte tetszését. Hátha tud valami célt nyújtani a számára, valamit, amiért érdemes tovább menni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595