Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 378 (7541. - 7560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7560. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-21 05:34:00
Üzenet elküldve: 2017-02-21 05:34:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi majd Gyülekező//
*Learon amúgy szereti az ilyen játékokat, és már kellett is neki egy ilyen aranyos valaki aki mellett nem kell mindenféle szabályokhoz kötnie magát. Ritka az ilyesmi itt Amonon, és Mofi nem is igazán tartozik ide mentalitás szempontjából, bár lehet ezt csak a pásztor gondolja így. Ilyet itt talán csak Akheel közelében érzett. Meg néha Morwal, de ő az embert komolyan és gyorsan le tudja fárasztani, így vele nehezebb, mint most ezzel a kis tündérrel.*
-Ha ragaszkodsz hozzá, mint a két tucat állatomat elnevezheted, meg majd a kölykeiket is, ha megszületnek. *Ha már így belementek a dolgokba, nem akarja ennyiben hagyni, hiszen jobban szereti az állatait, mint, hogy kettőnek legyen csak neve közülük. Ha már elkezdték, fejezzék is be.*
-Csak azért nem láttál ilyesmit, mert senkinek nem jut eszébe megtanítani őket bármire is. A pásztor tanítja a kutyáját, de a többire nem fordít időt, hiszen ott az eb, amelyik segíti. Én jobban szerettem a kecskéket, mint ezt a csahost. *Simogatja a meg a kutya fejét.*
-Azonban mivel az itteni jószágokra is ügyelni kell, már nem lehet megoldani kutya nélkül rendesen. *Már azelőtt megvolt neki Nayka, hogy ideérkezett, de az csak a véletlen műve volt, hogy így alakult. Örömmel hallgatja, hogy mennyire kíméletes a szamárral a lány. A legtöbb szamár hatalmas súlyokat cipelget egész nap, ahogy ő látta. Mofi esetében ez szerencsére nem áll fenn. Elég sokat kéne még enni a lánynak, hogy zavarja a csacsit a súlya.*
-Azt hiszem Mofi, félreértettük egymást. *Mosolyog szelíden a lányra.*
-Nekem az alapanyag kell, mert Trodd barátom a saját kezével szeretné elkészíteni, nem készen venni.* Közben meg is találja a papírt amire felírta és hümmögve elolvassa magában, majd hangosan is.*
-Nem is emlékeztem, hogy ilyen tétel is van rajta... *Húzza fel a szemöldökét és komolyan bosszankodik magában, hogy mindent elfelejt mostanában.*
-Fenőkő, pecsétviasz, tükör. A tükör négyzet alakú, arasznyi. *Mutat egy nagyaraszt.*
-És egy kölyökkutya ami nagytestűre nő. *Közben pedig meghallja, hogy gyülekezőt fújnak és ezért automatikusan visszafordul, hiába Lordhoz indultak el.*
-Megvárhatja a csacsi, amíg megtudjuk miért is kell menni?
*Learon amúgy szereti az ilyen játékokat, és már kellett is neki egy ilyen aranyos valaki aki mellett nem kell mindenféle szabályokhoz kötnie magát. Ritka az ilyesmi itt Amonon, és Mofi nem is igazán tartozik ide mentalitás szempontjából, bár lehet ezt csak a pásztor gondolja így. Ilyet itt talán csak Akheel közelében érzett. Meg néha Morwal, de ő az embert komolyan és gyorsan le tudja fárasztani, így vele nehezebb, mint most ezzel a kis tündérrel.*
-Ha ragaszkodsz hozzá, mint a két tucat állatomat elnevezheted, meg majd a kölykeiket is, ha megszületnek. *Ha már így belementek a dolgokba, nem akarja ennyiben hagyni, hiszen jobban szereti az állatait, mint, hogy kettőnek legyen csak neve közülük. Ha már elkezdték, fejezzék is be.*
-Csak azért nem láttál ilyesmit, mert senkinek nem jut eszébe megtanítani őket bármire is. A pásztor tanítja a kutyáját, de a többire nem fordít időt, hiszen ott az eb, amelyik segíti. Én jobban szerettem a kecskéket, mint ezt a csahost. *Simogatja a meg a kutya fejét.*
-Azonban mivel az itteni jószágokra is ügyelni kell, már nem lehet megoldani kutya nélkül rendesen. *Már azelőtt megvolt neki Nayka, hogy ideérkezett, de az csak a véletlen műve volt, hogy így alakult. Örömmel hallgatja, hogy mennyire kíméletes a szamárral a lány. A legtöbb szamár hatalmas súlyokat cipelget egész nap, ahogy ő látta. Mofi esetében ez szerencsére nem áll fenn. Elég sokat kéne még enni a lánynak, hogy zavarja a csacsit a súlya.*
-Azt hiszem Mofi, félreértettük egymást. *Mosolyog szelíden a lányra.*
-Nekem az alapanyag kell, mert Trodd barátom a saját kezével szeretné elkészíteni, nem készen venni.* Közben meg is találja a papírt amire felírta és hümmögve elolvassa magában, majd hangosan is.*
-Nem is emlékeztem, hogy ilyen tétel is van rajta... *Húzza fel a szemöldökét és komolyan bosszankodik magában, hogy mindent elfelejt mostanában.*
-Fenőkő, pecsétviasz, tükör. A tükör négyzet alakú, arasznyi. *Mutat egy nagyaraszt.*
-És egy kölyökkutya ami nagytestűre nő. *Közben pedig meghallja, hogy gyülekezőt fújnak és ezért automatikusan visszafordul, hiába Lordhoz indultak el.*
-Megvárhatja a csacsi, amíg megtudjuk miért is kell menni?
7559. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-20 14:22:04
Üzenet elküldve: 2017-02-20 14:22:04
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező fújása - MINDENKI//
*Az Erőd irányából érkezik, lendületes léptekkel. Hóna alatt a Worenthnek küldendő levél, ezzel pedig a kancellár irodája felé veszi az irányt. Vagyis a kancellária felé, mint aminek a fickó szerényen titulálta azt a lyukat, amit Achimtól örökölt. Szóval Lea első útja oda vezet. Amott átadja a levelet Hubinak - nem, nem tudja megjegyezni a nevét így fél óra távlatából -, hogy küldje el Worenthenk, illetve elmondja neki és Aletainak, hogy egy óra múlva legyenek szívesek megjelenni a trónteremben, mert fontos bejelentés van készülőben. Aztán ezt szépen mindenki másnak elmondja, akivel csak találkozik. Annyit meghagy, hogy a kapuban azért maradjon valaki, majd megy is tovább a Tavernába, hogy szerezzen valami kaját, amit beígért.*
*Az Erőd irányából érkezik, lendületes léptekkel. Hóna alatt a Worenthnek küldendő levél, ezzel pedig a kancellár irodája felé veszi az irányt. Vagyis a kancellária felé, mint aminek a fickó szerényen titulálta azt a lyukat, amit Achimtól örökölt. Szóval Lea első útja oda vezet. Amott átadja a levelet Hubinak - nem, nem tudja megjegyezni a nevét így fél óra távlatából -, hogy küldje el Worenthenk, illetve elmondja neki és Aletainak, hogy egy óra múlva legyenek szívesek megjelenni a trónteremben, mert fontos bejelentés van készülőben. Aztán ezt szépen mindenki másnak elmondja, akivel csak találkozik. Annyit meghagy, hogy a kapuban azért maradjon valaki, majd megy is tovább a Tavernába, hogy szerezzen valami kaját, amit beígért.*
7558. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-20 12:40:09
Üzenet elküldve: 2017-02-20 12:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
- Hát ha jön valami idegen, aki nem synmirai, vagy nem amoni, akkor attól el kell venni minden fegyvert. Kicsit, nagyot, hegyeset, tompát, messzire lövőt, közelre lövőt. Szóval mindet. Ha akadékoskodik, akkor kint marad.
*Mint ahogyan Aoneer is akadékoskodott, de ennek Alyo kifejezetten örül. Laor közben elpályázik a pásztorral együtt, így a lány és a sötételf magukra maradnak a falon. A falon belül persze zajlik az élet, mint rendesen.*
- Hát Laor egy gyökér. Egyébként nincs gond, remélem, hogy kényelmesen aludtál a Tavernában.
*villant egy mosolyt a hímre, Alyo pontosan tudja, hogy kényelmesek a Taverna ágyai, bár kettecskén kicsit szűkös tud lenni. Igaz mondjuk, hogy Aoneer nagyobbra nőtt az átlagnál, de a hegyesfülűek sosem nőnek olyan nagyra, így nyilván nekik még akkor sem okoz gondot a keskenynek tűnő ágy, ha ketten vannak.*
- És, hogy tetszik itt nálunk? A kancellár pont megmurdált, látom, hogy mára sikerült elégetni a testét. Mák, hogy nem büdösödött be, elég enyhe az idő.
*Már az évszakhoz képest, de ettől függetlenül azért elég hideg van. A falon strázsálni pont nem ideális a hőmérséklet. Bár arra nincs is ideális hőmérséklet. Ha már választani kell akkor inkább a hideg, az ellen sokkal könnyebb védekezni, mint a meleg ellen.*
- Amúgy csíptem a kancellárt, bárkit az asztal alá ivott. Ahogy hallom ebbe halt bele.
*Alyo persze nem ellenőrizte a halál okát, meg amúgy sem ért hozzá. A pletyka viszont erről szól, és ki ő, hogy kételkedjen annak valóságtartalmában?*
- Hát ha jön valami idegen, aki nem synmirai, vagy nem amoni, akkor attól el kell venni minden fegyvert. Kicsit, nagyot, hegyeset, tompát, messzire lövőt, közelre lövőt. Szóval mindet. Ha akadékoskodik, akkor kint marad.
*Mint ahogyan Aoneer is akadékoskodott, de ennek Alyo kifejezetten örül. Laor közben elpályázik a pásztorral együtt, így a lány és a sötételf magukra maradnak a falon. A falon belül persze zajlik az élet, mint rendesen.*
- Hát Laor egy gyökér. Egyébként nincs gond, remélem, hogy kényelmesen aludtál a Tavernában.
*villant egy mosolyt a hímre, Alyo pontosan tudja, hogy kényelmesek a Taverna ágyai, bár kettecskén kicsit szűkös tud lenni. Igaz mondjuk, hogy Aoneer nagyobbra nőtt az átlagnál, de a hegyesfülűek sosem nőnek olyan nagyra, így nyilván nekik még akkor sem okoz gondot a keskenynek tűnő ágy, ha ketten vannak.*
- És, hogy tetszik itt nálunk? A kancellár pont megmurdált, látom, hogy mára sikerült elégetni a testét. Mák, hogy nem büdösödött be, elég enyhe az idő.
*Már az évszakhoz képest, de ettől függetlenül azért elég hideg van. A falon strázsálni pont nem ideális a hőmérséklet. Bár arra nincs is ideális hőmérséklet. Ha már választani kell akkor inkább a hideg, az ellen sokkal könnyebb védekezni, mint a meleg ellen.*
- Amúgy csíptem a kancellárt, bárkit az asztal alá ivott. Ahogy hallom ebbe halt bele.
*Alyo persze nem ellenőrizte a halál okát, meg amúgy sem ért hozzá. A pletyka viszont erről szól, és ki ő, hogy kételkedjen annak valóságtartalmában?*
7557. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-20 07:32:05
Üzenet elküldve: 2017-02-20 07:32:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*A mai nap nem is nagyon lehetne ennél jobb az életében. Kellemes társaság, talán nem unalmas feladat, tele has - mert reggelizett rendesen -, kitűnő kilátás. Egyre jobban érzi magát a Thargoknál, amire maga sem gondolt korábban. Úgy vélte megtűrik majd, de éreztetik vele, hogy azért nem annyira szeretik itt a "kormos képűeket". Ezt egyáltalán nem érzékeli, csak néhány új arcnál, a régebbiek nem előítéletesek, még csak látszólag sem.*
- Nem tudom pontosan. Mi az, amire jó figyelni, van-e valami jó szélvédte hely, ahonnan jól lehet látni, esetleg van-e valami szokásos szöveg, viselkedési fajta, amit alkalmazni kell. Én még soha sem voltam őrségben, bármennyire hangzik is ez meglepően. *Adja elő magát, és a fal közelében csendesedik el. Biccent az ott lévőknek - Laornak nagyobbat, vele már egyszer beszélgetett, a többiek ismeretlenek számára -, majd követi Alyot a gyilokjáróra. Mikor felérnek, szétnéz és igaza lett, tetszik neki a kilátás. Az más kérdés, hogy ha már nagyon sokszor itt áll majd, nyújt-e még ilyesmit neki a természet, vagy csak unottan fogja figyelni a tájat. Egyelőre viszont a csinos Alyosa is vele van, így bizonyosan nem lesz unalmas a mai őrség.*
- Látom Laor azóta sem a szíved csücske. *Hamiskás mosoly villan fel az arcán, hiszen nem vak azért ő sem.* Azért remélem én beljebb vagyok egy paraszthajszállal. *Nekidől a "falnak" és figyelni kezdi az utat, hátha lát valami új érkezőt, de senkit nem lát meg, így hirtelen.*
*A mai nap nem is nagyon lehetne ennél jobb az életében. Kellemes társaság, talán nem unalmas feladat, tele has - mert reggelizett rendesen -, kitűnő kilátás. Egyre jobban érzi magát a Thargoknál, amire maga sem gondolt korábban. Úgy vélte megtűrik majd, de éreztetik vele, hogy azért nem annyira szeretik itt a "kormos képűeket". Ezt egyáltalán nem érzékeli, csak néhány új arcnál, a régebbiek nem előítéletesek, még csak látszólag sem.*
- Nem tudom pontosan. Mi az, amire jó figyelni, van-e valami jó szélvédte hely, ahonnan jól lehet látni, esetleg van-e valami szokásos szöveg, viselkedési fajta, amit alkalmazni kell. Én még soha sem voltam őrségben, bármennyire hangzik is ez meglepően. *Adja elő magát, és a fal közelében csendesedik el. Biccent az ott lévőknek - Laornak nagyobbat, vele már egyszer beszélgetett, a többiek ismeretlenek számára -, majd követi Alyot a gyilokjáróra. Mikor felérnek, szétnéz és igaza lett, tetszik neki a kilátás. Az más kérdés, hogy ha már nagyon sokszor itt áll majd, nyújt-e még ilyesmit neki a természet, vagy csak unottan fogja figyelni a tájat. Egyelőre viszont a csinos Alyosa is vele van, így bizonyosan nem lesz unalmas a mai őrség.*
- Látom Laor azóta sem a szíved csücske. *Hamiskás mosoly villan fel az arcán, hiszen nem vak azért ő sem.* Azért remélem én beljebb vagyok egy paraszthajszállal. *Nekidől a "falnak" és figyelni kezdi az utat, hátha lát valami új érkezőt, de senkit nem lát meg, így hirtelen.*
7556. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 18:28:21
Üzenet elküldve: 2017-02-19 18:28:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Trodd számára a hallgatás is a beszélgetéshez tartozik. Mikor a többi pásztorral volt kint a földeken még gyerekként akkor előfordul, hogy egy egész órán át egy szót sem szólt senki mert nem volt mondandójuk. Ahhoz képest ez a kis hallgatás semmi. Learon feláll és leporolja magát. Trodd közben a faragványára néz és megállapítja, hogy elég jó lett. Elkezd egy zsineget keresni, hogy ráfűzze. A másik kérdését megfontolja mielőtt válaszolna.*
-Nem hiszem.
*Neki nem jut semmi eszébe amit megbeszélne a másikkal most.*
*Trodd számára a hallgatás is a beszélgetéshez tartozik. Mikor a többi pásztorral volt kint a földeken még gyerekként akkor előfordul, hogy egy egész órán át egy szót sem szólt senki mert nem volt mondandójuk. Ahhoz képest ez a kis hallgatás semmi. Learon feláll és leporolja magát. Trodd közben a faragványára néz és megállapítja, hogy elég jó lett. Elkezd egy zsineget keresni, hogy ráfűzze. A másik kérdését megfontolja mielőtt válaszolna.*
-Nem hiszem.
*Neki nem jut semmi eszébe amit megbeszélne a másikkal most.*
7555. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:43:19
Üzenet elküldve: 2017-02-19 17:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Mester//
*Így, hogy már mindketten teljesen biztosak a dolgukban, és a kecske nevében, már semmitől nem kell félni, és semmi miatt nem kell aggódni, hiszen a mekegő állatok között a legfontosabbat már letudták. A tündérke türelmes várakozása meghozza a jutalmát, és a pásztor is belemegy a játékba, asszisztálva Mofi előadásához. Egy pillanatra ugyan tátva marad a szája attól, ahogyan a sajtmester képes a kecskéinek trükköket tanítani, ám hamar összeszedi az állát, és meghajol a közönsége felé.*
– Nagyon szívesen, és igazán örülök, hogy tetszik a név mindenkinek.
*Beleértve itt természetesen az ebet, azaz a név új tulajdonosát, a pásztort, azaz a név új tulajdonosának a tulajdonosát, és persze a kecskéket is, akiket pedig a kutya felügyel. Úgy tűnik mindenki elégedett, és nyugodtan baktathatnak tovább az istálló felé, ahol Lord tartózkodik. A lányka most már egészen nagy csodálattal tekint fel a pásztorra, aki hatalmasat nőtt a szemében. A kocsmában még csak annyit látott belőle, hogy kedves, segítőkész, és barátságos, ám most már az is kiderül, hogy az állataival is remekül és szeretetteljesen bánik, és a mókázásból sem szeret kimaradni, ami külön öröm a tündérke számára.*
– Rendkívül lenyűgöző a tudása, és amit a kecskék tudnak. Tudtam, hogy hazatalálnak, és okosak, de eddig még soha nem láttam olyat, aki ilyesmit tanított volna nekik. Lordot pedig soha nem hajszolom túl. Én általában még a hátán ülve is hamarabb elfáradok, mint ő, és a tempót is rábízom legtöbbször. Ha gyorsan kell majd üzenetet vinni, akkor úgysem minket kérnek fel, szóval emiatt nem aggódom.
*A vallomásra Mofi is megtorpan egy pillanatra, ám ő nem esik kétségbe, mindössze a szájához emeli a mutatóujját, és egy halk hümmögéssel pár másodpercig gondolkodik, mielőtt megszólalna, egy biztató mosolyt intézve Learon irányába.*
– Akkor csak azt tessék elmondani, hogy mire szeretné használni a dobozt az Úrfi, milyen színű legyen, illetve azt, hogy milyen árban gondolkodik. Ha ezeket tudom, akkor a többit már meg tudom érdeklődni a fafaragóktól, vagy ha fémet szeretne, akkor a kovácstól. Azt tudja véletlenül, hogy mire szeretné használni a dobozt?
*Puhatolódzik tovább a kis kereskedőtanonc, hátha közelebb jut a megoldáshoz. Szeretné, ha az ügyfele a lehető legelégedettebb lenne, hiszen a kereskedő a megrendelőiből él, meglepő módon, így pedig rendkívül fontos, hogy ők mindig a legjobbat kapják.*
*Így, hogy már mindketten teljesen biztosak a dolgukban, és a kecske nevében, már semmitől nem kell félni, és semmi miatt nem kell aggódni, hiszen a mekegő állatok között a legfontosabbat már letudták. A tündérke türelmes várakozása meghozza a jutalmát, és a pásztor is belemegy a játékba, asszisztálva Mofi előadásához. Egy pillanatra ugyan tátva marad a szája attól, ahogyan a sajtmester képes a kecskéinek trükköket tanítani, ám hamar összeszedi az állát, és meghajol a közönsége felé.*
– Nagyon szívesen, és igazán örülök, hogy tetszik a név mindenkinek.
*Beleértve itt természetesen az ebet, azaz a név új tulajdonosát, a pásztort, azaz a név új tulajdonosának a tulajdonosát, és persze a kecskéket is, akiket pedig a kutya felügyel. Úgy tűnik mindenki elégedett, és nyugodtan baktathatnak tovább az istálló felé, ahol Lord tartózkodik. A lányka most már egészen nagy csodálattal tekint fel a pásztorra, aki hatalmasat nőtt a szemében. A kocsmában még csak annyit látott belőle, hogy kedves, segítőkész, és barátságos, ám most már az is kiderül, hogy az állataival is remekül és szeretetteljesen bánik, és a mókázásból sem szeret kimaradni, ami külön öröm a tündérke számára.*
– Rendkívül lenyűgöző a tudása, és amit a kecskék tudnak. Tudtam, hogy hazatalálnak, és okosak, de eddig még soha nem láttam olyat, aki ilyesmit tanított volna nekik. Lordot pedig soha nem hajszolom túl. Én általában még a hátán ülve is hamarabb elfáradok, mint ő, és a tempót is rábízom legtöbbször. Ha gyorsan kell majd üzenetet vinni, akkor úgysem minket kérnek fel, szóval emiatt nem aggódom.
*A vallomásra Mofi is megtorpan egy pillanatra, ám ő nem esik kétségbe, mindössze a szájához emeli a mutatóujját, és egy halk hümmögéssel pár másodpercig gondolkodik, mielőtt megszólalna, egy biztató mosolyt intézve Learon irányába.*
– Akkor csak azt tessék elmondani, hogy mire szeretné használni a dobozt az Úrfi, milyen színű legyen, illetve azt, hogy milyen árban gondolkodik. Ha ezeket tudom, akkor a többit már meg tudom érdeklődni a fafaragóktól, vagy ha fémet szeretne, akkor a kovácstól. Azt tudja véletlenül, hogy mire szeretné használni a dobozt?
*Puhatolódzik tovább a kis kereskedőtanonc, hátha közelebb jut a megoldáshoz. Szeretné, ha az ügyfele a lehető legelégedettebb lenne, hiszen a kereskedő a megrendelőiből él, meglepő módon, így pedig rendkívül fontos, hogy ők mindig a legjobbat kapják.*
7554. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 15:47:07
Üzenet elküldve: 2017-02-19 15:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi//
*Eltalálta Mofi, hiszen Fachuta a vezér, már csak hímsége jogán is, ugyanis a többi kecske nőnemű. Ahogy ismeri Lazyart, a többinek is adott volna nevet, ha éppen ott vannak, de mivel csak ez az egy volt, így őt nevezte el.*
-Én is teljesen biztos vagyok benne. *Mosolyog továbbra is, mintha csak minden mondatuk azt szolgálná, hogy a pásztor kissé jobban érezze magát. Tulajdonképpen a kis tündérnek tényleg az egész lénye ilyen. Aki ránéz, feltöltődik. Ezt már megtapasztalhatta a Tavernában is. A kis részeg vörös tündér erőt merített belőle, Morw meg valamiféle büszkeséget. Learonnak pedig mosolyt csempész. A név amit rögtön megkap először elgondolkodtatja. kellően komolynak hangzik, és átérzi a név súlyát a pásztor.*
-Nos, Nayka! Fel kell nőnöd a feladathoz, ha egy ilyen rendkívüli tündér egy ilyen sokat elért ebről nevezett el! *A látványos elnevezés után Letérdel a kutyához és végigsimít a fején, majd a szemébe néz.*
-Nem hozhatunk szégyent Mofira Nayka, ha már ennyit megtett érted! *Amint ezeket a szavakat mondja, arca teljesen komolyra vált, de ennek végeztével egy hatalmas puszit nyom a kutya homlokára és felállva már vigyorog.*
-Köszönöm ezt a rendhagyó és emlékezetes ceremóniát! *Kecskéire néz és csettent egyet a nyelvével. Az övéi, akik több mint tucatnyian vannak, felmekegnek. Ezt még azért tanította nekik, hogy megtalálja őket, ha éppen nincsenek szem előtt, most viszont érdekes ünnepiességet adhatnak a megtörténteknek. Amikor hallgatja, hogyan is óvja a csacsit Mofi, nem bírja visszatartani magát és nevetni kezd. hangján érezni, hogy nem a lányt neveti ki, hanem ezt a gyermeki szeretetet. Inkább vidámságában nevet, mert tudja jól, hogy ő is ugyan ilyen mikor az állatairól van szó.*
-Hát akkor nagyon gond nem lehet. Nálunk patagyulladása volt sokszor az állatnak a faluban, de ez inkább csak azért volt, mert nem figyeltek a takarmányozásra és a tisztántartására. ha mindig figyelsz a patkójára, lábára, és arra, hogy ne hajszold túl, komoly baj nem lehet. Egyébként fertőzést, vagy más kórokozót nem tudnék most mondani ami csak csacsikat támad. *Persze vannak különféle férgességek és ilyesmik, de ezt minden valamire való lovász észreveszi, ha rendesen megnézi az állatot.*
-Hát, azt én nem tudom, hogy honnan, kitől meg satöbbi. *Áll meg egy pillanatra a lány szemébe nézve. Ő nem gondolt ilyesmire.*
-Én azt hittem, hogy elmondom mi kell, te pedig megveszed és kifizetem! Nem tudom, hogy ilyesmiket honnan kell szerezni. *Szinte csalódottság látszik rajta, hiszen megígérte Troddnak, hogy megoldja, most pedig úgy tűnik, túlságosan is sokat állított.*
*Eltalálta Mofi, hiszen Fachuta a vezér, már csak hímsége jogán is, ugyanis a többi kecske nőnemű. Ahogy ismeri Lazyart, a többinek is adott volna nevet, ha éppen ott vannak, de mivel csak ez az egy volt, így őt nevezte el.*
-Én is teljesen biztos vagyok benne. *Mosolyog továbbra is, mintha csak minden mondatuk azt szolgálná, hogy a pásztor kissé jobban érezze magát. Tulajdonképpen a kis tündérnek tényleg az egész lénye ilyen. Aki ránéz, feltöltődik. Ezt már megtapasztalhatta a Tavernában is. A kis részeg vörös tündér erőt merített belőle, Morw meg valamiféle büszkeséget. Learonnak pedig mosolyt csempész. A név amit rögtön megkap először elgondolkodtatja. kellően komolynak hangzik, és átérzi a név súlyát a pásztor.*
-Nos, Nayka! Fel kell nőnöd a feladathoz, ha egy ilyen rendkívüli tündér egy ilyen sokat elért ebről nevezett el! *A látványos elnevezés után Letérdel a kutyához és végigsimít a fején, majd a szemébe néz.*
-Nem hozhatunk szégyent Mofira Nayka, ha már ennyit megtett érted! *Amint ezeket a szavakat mondja, arca teljesen komolyra vált, de ennek végeztével egy hatalmas puszit nyom a kutya homlokára és felállva már vigyorog.*
-Köszönöm ezt a rendhagyó és emlékezetes ceremóniát! *Kecskéire néz és csettent egyet a nyelvével. Az övéi, akik több mint tucatnyian vannak, felmekegnek. Ezt még azért tanította nekik, hogy megtalálja őket, ha éppen nincsenek szem előtt, most viszont érdekes ünnepiességet adhatnak a megtörténteknek. Amikor hallgatja, hogyan is óvja a csacsit Mofi, nem bírja visszatartani magát és nevetni kezd. hangján érezni, hogy nem a lányt neveti ki, hanem ezt a gyermeki szeretetet. Inkább vidámságában nevet, mert tudja jól, hogy ő is ugyan ilyen mikor az állatairól van szó.*
-Hát akkor nagyon gond nem lehet. Nálunk patagyulladása volt sokszor az állatnak a faluban, de ez inkább csak azért volt, mert nem figyeltek a takarmányozásra és a tisztántartására. ha mindig figyelsz a patkójára, lábára, és arra, hogy ne hajszold túl, komoly baj nem lehet. Egyébként fertőzést, vagy más kórokozót nem tudnék most mondani ami csak csacsikat támad. *Persze vannak különféle férgességek és ilyesmik, de ezt minden valamire való lovász észreveszi, ha rendesen megnézi az állatot.*
-Hát, azt én nem tudom, hogy honnan, kitől meg satöbbi. *Áll meg egy pillanatra a lány szemébe nézve. Ő nem gondolt ilyesmire.*
-Én azt hittem, hogy elmondom mi kell, te pedig megveszed és kifizetem! Nem tudom, hogy ilyesmiket honnan kell szerezni. *Szinte csalódottság látszik rajta, hiszen megígérte Troddnak, hogy megoldja, most pedig úgy tűnik, túlságosan is sokat állított.*
7553. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 14:53:11
Üzenet elküldve: 2017-02-19 14:53:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Mester//
*Mofi szélesen elmosolyodik a párhuzamra, és könnyedén elhiszi a történetet, sőt, nagyon is reméli, hogy nem ő az első, aki megdorgálta már a pásztort amiért nem ad nevet a kutyának. Azt ő is tudja ugyan, hogy száz kecskének nem lehet egyenként nevet adni, ám annak felettébb örül, hogy a vezér, hiszen számára egyértelműen a legnagyobb a vezér, rendelkezik becsületes névvel.*
– Biztos vagyok benne, hogy Fachuta is nagyon örül annak, hogy van neve, és büszke a nevére.
*Már várja is a felkérést, hiszen nem nehéz kitalálni, hogy ezután az következik. Bár nem voltak előre kiterveltek a szavai, azért számított arra, hogy a sajtmester felkéri a névválasztásra. Nem is próbálja rejteni az izgalmát, és úgy tenni, mintha most gondolkodna el a dolgon, hanem azonnal rávágja a nevet, amin eddig gondolkodott.*
– Legyen Nayka. Apu szerint egy híres tündér felfedező kutyája volt, akik nagyon magas helyekre jutottak fel együtt, oda, ahol még óriások sem járnak. Persze lehet, hogy az egész csak mese, de az ott élő tündérek megesküdtek arról, hogy igaz a történet.
*Megvárja persze, hogy a pásztornak tetszik-e a név, és ha igen, akkor azonnal a kutyulihoz fordul, a fejére teszi a kezét, és úgy, ahogy egyszer az egyik öreg mágustól látta az egyik ünnepségen, ahol az év első gyermekének adtak nevet, megpróbál ünnepélyes hangot megütni.*
– Mostantól Kutya Úr, legyen a neved Nayka, a leghűségesebb és legokosabb pásztorkutya egész Lanawinon, és tovább.
*Az arckifejezést persze nem sikerül leutánoznia, hiszen emlékeiben az öregnek bölcs és nyugodt ábrázata volt, ő pedig végig vigyorog, ám jelenleg ezt nem érzi komoly problémának. Ezután végigtekint a nyájon, hogy a ceremónián résztvevőkben is tudatosítsa, hogy megtörtént a csoda, és tovább törődhetnek hatköznapi dolgaikkal, és ő is visszatérhet a csacsi ügyeinek intézéséhez.*
– Igen, az ilyesmit mindig megejtjük. A hosszú utak után elmegyünk megnézetni a patkóját, és a legkényelmesebb nyeregtáskát választottam neki, amit csak venni tudtam, és figyelek az étrendjére is, mert mindig megkérdezem, hogy mit szeretne enni, ha több féléből lehet választani. Eddig soha semmi baj nem volt, de... milyen baja lehet egy csacsinak?
*Kérdez rá kissé ijedten, megszeppenve a dologra, és nagyon reméli, hogy a pásztor semmi komolyan nem fog előhozakodni. Egy megfázást még szívesen kiheverne Lorddal együtt, bár igyekszik mindig a tűz közelében tartani az állatot és pokrócokkal lefedni, ha éppen nem sikerül istállót találni, és a fekhelyként is megpróbál mindig egy száraz helyet találni a számára. Mikor megtudja, hogy csak egy egészen pici dobozt kell elhoznia, azonnal rábólint a feladatra, és a nyelvbotlásra is halkan felkuncog.*
– Semmi baj, Learon Úrfi, mindent értek. Most már csak azt kell megtudni, hogy pontosan mit, honnan, kitől, és mennyiért kell elhoznom, és mire kell különösen odafigyelnem, ha akad ilyesmi is. Ha majd beérünk az istállóba, mindent felírok.
*Mofi szélesen elmosolyodik a párhuzamra, és könnyedén elhiszi a történetet, sőt, nagyon is reméli, hogy nem ő az első, aki megdorgálta már a pásztort amiért nem ad nevet a kutyának. Azt ő is tudja ugyan, hogy száz kecskének nem lehet egyenként nevet adni, ám annak felettébb örül, hogy a vezér, hiszen számára egyértelműen a legnagyobb a vezér, rendelkezik becsületes névvel.*
– Biztos vagyok benne, hogy Fachuta is nagyon örül annak, hogy van neve, és büszke a nevére.
*Már várja is a felkérést, hiszen nem nehéz kitalálni, hogy ezután az következik. Bár nem voltak előre kiterveltek a szavai, azért számított arra, hogy a sajtmester felkéri a névválasztásra. Nem is próbálja rejteni az izgalmát, és úgy tenni, mintha most gondolkodna el a dolgon, hanem azonnal rávágja a nevet, amin eddig gondolkodott.*
– Legyen Nayka. Apu szerint egy híres tündér felfedező kutyája volt, akik nagyon magas helyekre jutottak fel együtt, oda, ahol még óriások sem járnak. Persze lehet, hogy az egész csak mese, de az ott élő tündérek megesküdtek arról, hogy igaz a történet.
*Megvárja persze, hogy a pásztornak tetszik-e a név, és ha igen, akkor azonnal a kutyulihoz fordul, a fejére teszi a kezét, és úgy, ahogy egyszer az egyik öreg mágustól látta az egyik ünnepségen, ahol az év első gyermekének adtak nevet, megpróbál ünnepélyes hangot megütni.*
– Mostantól Kutya Úr, legyen a neved Nayka, a leghűségesebb és legokosabb pásztorkutya egész Lanawinon, és tovább.
*Az arckifejezést persze nem sikerül leutánoznia, hiszen emlékeiben az öregnek bölcs és nyugodt ábrázata volt, ő pedig végig vigyorog, ám jelenleg ezt nem érzi komoly problémának. Ezután végigtekint a nyájon, hogy a ceremónián résztvevőkben is tudatosítsa, hogy megtörtént a csoda, és tovább törődhetnek hatköznapi dolgaikkal, és ő is visszatérhet a csacsi ügyeinek intézéséhez.*
– Igen, az ilyesmit mindig megejtjük. A hosszú utak után elmegyünk megnézetni a patkóját, és a legkényelmesebb nyeregtáskát választottam neki, amit csak venni tudtam, és figyelek az étrendjére is, mert mindig megkérdezem, hogy mit szeretne enni, ha több féléből lehet választani. Eddig soha semmi baj nem volt, de... milyen baja lehet egy csacsinak?
*Kérdez rá kissé ijedten, megszeppenve a dologra, és nagyon reméli, hogy a pásztor semmi komolyan nem fog előhozakodni. Egy megfázást még szívesen kiheverne Lorddal együtt, bár igyekszik mindig a tűz közelében tartani az állatot és pokrócokkal lefedni, ha éppen nem sikerül istállót találni, és a fekhelyként is megpróbál mindig egy száraz helyet találni a számára. Mikor megtudja, hogy csak egy egészen pici dobozt kell elhoznia, azonnal rábólint a feladatra, és a nyelvbotlásra is halkan felkuncog.*
– Semmi baj, Learon Úrfi, mindent értek. Most már csak azt kell megtudni, hogy pontosan mit, honnan, kitől, és mennyiért kell elhoznom, és mire kell különösen odafigyelnem, ha akad ilyesmi is. Ha majd beérünk az istállóba, mindent felírok.
7552. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 13:58:11
Üzenet elküldve: 2017-02-19 13:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Úgy tűnik Learonnak sokat kell majd tanulnia az itteni kalácsfalvi életről, mert ő itt a környező gazdaságokban nem a sok segítséget látta, hanem azt, hogy mindenki a saját fiainak akarja megtartani az ételt és a pénzt. Nem kifejezetten adakozóak általában a népek. Ha viszont itt mindenki olyan békés, emberszerető és segítőkész, akkor Learonnak át kell gondolnia az összes tervét, mert az első lépések már meg is vannak maguktól. Végül feláll, leporolja magát és még egyszer végignéz az állatokon.*
-Jót beszélgettünk Trodd! *Azt viszont érzi, hogy kezdenek nőni a szótlan időszakok ez pedig a beszélgetés ellaposodását jelenti. Azért még mentőövként kérdez a földművestől.*
-Van még valami megbeszélni valónk?
*Úgy tűnik Learonnak sokat kell majd tanulnia az itteni kalácsfalvi életről, mert ő itt a környező gazdaságokban nem a sok segítséget látta, hanem azt, hogy mindenki a saját fiainak akarja megtartani az ételt és a pénzt. Nem kifejezetten adakozóak általában a népek. Ha viszont itt mindenki olyan békés, emberszerető és segítőkész, akkor Learonnak át kell gondolnia az összes tervét, mert az első lépések már meg is vannak maguktól. Végül feláll, leporolja magát és még egyszer végignéz az állatokon.*
-Jót beszélgettünk Trodd! *Azt viszont érzi, hogy kezdenek nőni a szótlan időszakok ez pedig a beszélgetés ellaposodását jelenti. Azért még mentőövként kérdez a földművestől.*
-Van még valami megbeszélni valónk?
7551. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 13:51:44
Üzenet elküldve: 2017-02-19 13:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi//
*Learont régebben nagyon érdekelték a formaságok, vissza is emlékszik azokra az időkre, amikor Kagannak többször kellett figyelmeztetnie, hogy ne Uramnak hívja. Ő ezt tanulta és sok időbe telt levetkeznie. Most azonban tudja, hogy ezek csak szavak, és ha jobban esik a másiknak ez a formula, hát neki teljesen mindegy, hogy melyiket használja éppen. Máskülönben is Mofi kicsi, olyan mit egy gyerek, ezért könnyebb is tegezni. ha mondjuk egy idős, ráncos hölgy lenne, akkor persze más helyzet állna fönt. Persze nem az, hanem egy aranyos, fiatal tündérke.*
-Ha hiszed, ha nem, egy lány pontosan ugyan ezt mondta a kecskémre. Ő tőle kapta a nevét, Fachuta lett. *Bök a kedvence, a nagy bakkecske homlokára.* -Most pedig Mofi, amiért ilyen szépen kiálltál Kutya Úrfi mellett, kérlek téged, hogy válassz neki te nevet! Szerintem boldoggá tennéd vele! *Simogatja meg kutyáját, aki erre mintha tudná miről beszélnek, boldog farok csóválással és egy vakkantással felel.*
-Persze. Legyen neve. Erről már előtted is meggyőztek, csak még nem volt időm gondolkodni ezen. *Igazából akkor sem értette, hogy minek, de egy ilyen apró kis füllentés senkit nem fog zavarni. Egyszerűen csak nem akarja boncolgatni ezt a témát. Ha minden állatának nevet adna, nehezebb lenne őket elbúcsúztatni haláluk pillanatában. A kutya pedig eddig azért nem kapott, mert a többinek sem volt. Azonban Fachuta nevesítése után már igazán nem tud ilyesmikkel takarózni.*
-Csacsi ügyben nem vagyok a legkiválóbb, de szerintem egyszerűen amíg rendesen ki nem ismered, arra figyelj, hogy mindenütt, ahol megállsz, kérj meg valaki hozzáértőt, hogy vizsgálja meg, nincs-e baja. Itt szinte mindenkinek van lova, ők értenek hozzá, de a legjobban szerintem én és Trodd tudjuk. Nekünk ugyanis a jószágok az életünk. *Nagyon figyel a lány szavaira, hiszen mindenből lehet tanulni. Ő ugyan a kereskedésez csak annyira ért, hogy figyel, ne verjék át, és ez eddig mindig bejött. Lelkesen bólogat.*
-Nem nagy. Akkora, hogy egy borotva belefér. *Mutatja is kezével a méretet. Már amennyire barátja szavaiból le tudta szűrni, de a papírost továbbra sem találja.*
-Szóval akkor most én rendellek meg! *Gondolkodik el egy pillanatra.*
-Vagyis... én vagyok a megrendelőd, elnézést a nyelvbotlásért. *Vigyorodik el.*
-Írást nem tudnék amúgy sem, hiszen Trodd barátom nem tud írni, sem számolni sem ilyesmi. *Teljesen érti miről is beszél a lány, hiszen ő ugyan nem kereskedő, de járt már úgy, hogy valakinek a kérésére megvett tíz juhot és a végén neki kellett kifizetni, mert aki megrendelte más nevében, már sehol sem volt.*
*Learont régebben nagyon érdekelték a formaságok, vissza is emlékszik azokra az időkre, amikor Kagannak többször kellett figyelmeztetnie, hogy ne Uramnak hívja. Ő ezt tanulta és sok időbe telt levetkeznie. Most azonban tudja, hogy ezek csak szavak, és ha jobban esik a másiknak ez a formula, hát neki teljesen mindegy, hogy melyiket használja éppen. Máskülönben is Mofi kicsi, olyan mit egy gyerek, ezért könnyebb is tegezni. ha mondjuk egy idős, ráncos hölgy lenne, akkor persze más helyzet állna fönt. Persze nem az, hanem egy aranyos, fiatal tündérke.*
-Ha hiszed, ha nem, egy lány pontosan ugyan ezt mondta a kecskémre. Ő tőle kapta a nevét, Fachuta lett. *Bök a kedvence, a nagy bakkecske homlokára.* -Most pedig Mofi, amiért ilyen szépen kiálltál Kutya Úrfi mellett, kérlek téged, hogy válassz neki te nevet! Szerintem boldoggá tennéd vele! *Simogatja meg kutyáját, aki erre mintha tudná miről beszélnek, boldog farok csóválással és egy vakkantással felel.*
-Persze. Legyen neve. Erről már előtted is meggyőztek, csak még nem volt időm gondolkodni ezen. *Igazából akkor sem értette, hogy minek, de egy ilyen apró kis füllentés senkit nem fog zavarni. Egyszerűen csak nem akarja boncolgatni ezt a témát. Ha minden állatának nevet adna, nehezebb lenne őket elbúcsúztatni haláluk pillanatában. A kutya pedig eddig azért nem kapott, mert a többinek sem volt. Azonban Fachuta nevesítése után már igazán nem tud ilyesmikkel takarózni.*
-Csacsi ügyben nem vagyok a legkiválóbb, de szerintem egyszerűen amíg rendesen ki nem ismered, arra figyelj, hogy mindenütt, ahol megállsz, kérj meg valaki hozzáértőt, hogy vizsgálja meg, nincs-e baja. Itt szinte mindenkinek van lova, ők értenek hozzá, de a legjobban szerintem én és Trodd tudjuk. Nekünk ugyanis a jószágok az életünk. *Nagyon figyel a lány szavaira, hiszen mindenből lehet tanulni. Ő ugyan a kereskedésez csak annyira ért, hogy figyel, ne verjék át, és ez eddig mindig bejött. Lelkesen bólogat.*
-Nem nagy. Akkora, hogy egy borotva belefér. *Mutatja is kezével a méretet. Már amennyire barátja szavaiból le tudta szűrni, de a papírost továbbra sem találja.*
-Szóval akkor most én rendellek meg! *Gondolkodik el egy pillanatra.*
-Vagyis... én vagyok a megrendelőd, elnézést a nyelvbotlásért. *Vigyorodik el.*
-Írást nem tudnék amúgy sem, hiszen Trodd barátom nem tud írni, sem számolni sem ilyesmi. *Teljesen érti miről is beszél a lány, hiszen ő ugyan nem kereskedő, de járt már úgy, hogy valakinek a kérésére megvett tíz juhot és a végén neki kellett kifizetni, mert aki megrendelte más nevében, már sehol sem volt.*
7550. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 12:30:18
Üzenet elküldve: 2017-02-19 12:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Mester//
– Köszönöm szépen!
*Igazán hálás azért, hogy ezt a problémát sikerül ilyen könnyedén orvosolni, bár ő sem viszi túlzásba, mindössze egy kurta köszönettel beéri, hiszen nem akarja, hogy pont ő legyen az, aki ezúttal túl nagy ügyet csinál a dologból. Van, akinek hosszan kell magyarázni, hogy miért is nem szereti, ha magázzák, és miért jobb, ha ő viszont magázza a körülötte állókat, úgy tűnik azonban, hogy a pásztor esze gyorsan forog, és neki nem kell előadást tartani. Az az információ azonban, hogy Kutya Úrfi nem rendelkezik saját névvel, megtorpanásra készteti a leányt, és hitetlenkedve tekint fel Learonra.*
– Hogyhogy nincs neve? Mindenki megérdemel egy nevet, főként, ha ilyen fontos feladata van, mint neki. Ha nem kap nevet, akkor mi különböztetné meg más kutyáktól?
*Sajnálkozva tekint az ebre, szinte már szomorúan, amiért ilyen csúfság érte, hogy név nélkül kell leledzenie. A tündérke számára az első dolog, hogy minden állatának nevet adjon, akivel valaha is kapcsolatba került, sőt, még egyes tárgyai is nevet kaptak anno, hiszen ezzel személyiséggel, mintegy lélekkel ruházza fel azokat. A kutyáknak ugyan már eleve van lelkük, ám ez csak egy plusz indok arra, hogy miért is érdemlik ki a nevet ugyanúgy, ahogyan az tündérek, az emberek, és akárki más Lanawinon.*
– Taitos Úrfi is adott nevet Ragronnak.
*Dünnyögi kissé csalódottan maga elé, ám nem szeretne vitába szállni a pásztorral, és bár titkon már a neveken gondolkodik, amelyek közül választhat egyet a kutyusnak, hogy legalább az ő környezetében ne érje ilyen szégyen szegény állatot, abba azonban nem kíván beleszólni, hogy a sajtmester miként tartja a saját jószágait. Csalódott ugyan, ám nem neheztel Learonra, hiszen látja, hogy ettől függetlenül igen szeretetteljesen viselkedik a csahossal, és az, hogy nem adott neki nevet, nem abból adódik, hogy nem lenne megfelelően közeli a kapcsolatuk. Emellett pedig a dicséret után már biztos abban, hogy ezen felül a pásztor is hasonlóan gondolkodhat az állatokról, mint ő maga, és büszkén ki is húzza magát.*
– Nagyon remélem, hogy így van. Viszont csacsit még soha nem tartottam egyedül, apu az Elf Uraság istállójából kölcsönzött lovakat, amikor sietnie kellett valahova, egyébként pedig karavánokkal utazott, így nem nagyon volt szükségünk saját lóra. Ezért is kértem segítséget Önöktől, hogy még jobb társa lehessek Lordnak, mert biztos, hogy nem tudok még mindent.
*Azt, hogy a sajtmester miként intézi hozzá a szavait, hogy mennyire kezeli gyermeknek a tündérkét, Mofi fel sem veszi, sőt, észre sem veszi, hiszen bár manapság szoknia kell az üzleti környezetet, és más beszédmodorokat önmagával szemben, a megszokott számára még mindig ez, ahogyan most cseverésznek. Sűrűn bólogat arra, miszerint megfelelnek majd a feladatra, ám biztosat csak akkor jelent ki, amikor már tudja, hogy mire is vállalkozik.*
– Ha nem túlságosan nagy a doboz, akkor biztos vagyok benne, hogy el tudjuk hozni. Viszont ha Ön adja oda a megrendelést, akkor Ön lesz a megbízóm is, ha ez nem zavarja. Az egyik első, és legfontosabb szabály, hogy nem vállalunk harmadik féltől feladatot, csak ha valamilyen írást is kapunk róla.
*Mondja el a tanultakat, szinte vers szerűen, majd gyorsan hozzá toldja a fontos kiegészítést.*
– Ez persze nem bizalmi kérdés, Learon Úrfi, hanem szabály, amit be kell tartanunk.
~Ha egyvalakinek megtesszük, akkor már másoknak is illik megtenni, és akkor nem ér semmit a szabály, és hallottam már olyanról, hogy valakinek a rosszakarója rendelt egy szekérnyi zöldséget, a szekér megérkezett, csak a megrendelő nem tudott róla semmit, és a kereskedő is hoppon maradt. Nem véletlenül születnek a szabályok.~
– Köszönöm szépen!
*Igazán hálás azért, hogy ezt a problémát sikerül ilyen könnyedén orvosolni, bár ő sem viszi túlzásba, mindössze egy kurta köszönettel beéri, hiszen nem akarja, hogy pont ő legyen az, aki ezúttal túl nagy ügyet csinál a dologból. Van, akinek hosszan kell magyarázni, hogy miért is nem szereti, ha magázzák, és miért jobb, ha ő viszont magázza a körülötte állókat, úgy tűnik azonban, hogy a pásztor esze gyorsan forog, és neki nem kell előadást tartani. Az az információ azonban, hogy Kutya Úrfi nem rendelkezik saját névvel, megtorpanásra készteti a leányt, és hitetlenkedve tekint fel Learonra.*
– Hogyhogy nincs neve? Mindenki megérdemel egy nevet, főként, ha ilyen fontos feladata van, mint neki. Ha nem kap nevet, akkor mi különböztetné meg más kutyáktól?
*Sajnálkozva tekint az ebre, szinte már szomorúan, amiért ilyen csúfság érte, hogy név nélkül kell leledzenie. A tündérke számára az első dolog, hogy minden állatának nevet adjon, akivel valaha is kapcsolatba került, sőt, még egyes tárgyai is nevet kaptak anno, hiszen ezzel személyiséggel, mintegy lélekkel ruházza fel azokat. A kutyáknak ugyan már eleve van lelkük, ám ez csak egy plusz indok arra, hogy miért is érdemlik ki a nevet ugyanúgy, ahogyan az tündérek, az emberek, és akárki más Lanawinon.*
– Taitos Úrfi is adott nevet Ragronnak.
*Dünnyögi kissé csalódottan maga elé, ám nem szeretne vitába szállni a pásztorral, és bár titkon már a neveken gondolkodik, amelyek közül választhat egyet a kutyusnak, hogy legalább az ő környezetében ne érje ilyen szégyen szegény állatot, abba azonban nem kíván beleszólni, hogy a sajtmester miként tartja a saját jószágait. Csalódott ugyan, ám nem neheztel Learonra, hiszen látja, hogy ettől függetlenül igen szeretetteljesen viselkedik a csahossal, és az, hogy nem adott neki nevet, nem abból adódik, hogy nem lenne megfelelően közeli a kapcsolatuk. Emellett pedig a dicséret után már biztos abban, hogy ezen felül a pásztor is hasonlóan gondolkodhat az állatokról, mint ő maga, és büszkén ki is húzza magát.*
– Nagyon remélem, hogy így van. Viszont csacsit még soha nem tartottam egyedül, apu az Elf Uraság istállójából kölcsönzött lovakat, amikor sietnie kellett valahova, egyébként pedig karavánokkal utazott, így nem nagyon volt szükségünk saját lóra. Ezért is kértem segítséget Önöktől, hogy még jobb társa lehessek Lordnak, mert biztos, hogy nem tudok még mindent.
*Azt, hogy a sajtmester miként intézi hozzá a szavait, hogy mennyire kezeli gyermeknek a tündérkét, Mofi fel sem veszi, sőt, észre sem veszi, hiszen bár manapság szoknia kell az üzleti környezetet, és más beszédmodorokat önmagával szemben, a megszokott számára még mindig ez, ahogyan most cseverésznek. Sűrűn bólogat arra, miszerint megfelelnek majd a feladatra, ám biztosat csak akkor jelent ki, amikor már tudja, hogy mire is vállalkozik.*
– Ha nem túlságosan nagy a doboz, akkor biztos vagyok benne, hogy el tudjuk hozni. Viszont ha Ön adja oda a megrendelést, akkor Ön lesz a megbízóm is, ha ez nem zavarja. Az egyik első, és legfontosabb szabály, hogy nem vállalunk harmadik féltől feladatot, csak ha valamilyen írást is kapunk róla.
*Mondja el a tanultakat, szinte vers szerűen, majd gyorsan hozzá toldja a fontos kiegészítést.*
– Ez persze nem bizalmi kérdés, Learon Úrfi, hanem szabály, amit be kell tartanunk.
~Ha egyvalakinek megtesszük, akkor már másoknak is illik megtenni, és akkor nem ér semmit a szabály, és hallottam már olyanról, hogy valakinek a rosszakarója rendelt egy szekérnyi zöldséget, a szekér megérkezett, csak a megrendelő nem tudott róla semmit, és a kereskedő is hoppon maradt. Nem véletlenül születnek a szabályok.~
7549. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 11:59:08
Üzenet elküldve: 2017-02-19 11:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi//
*Learon megérti az üzenetet, miszerint tegeznie kell a lányt. egyébként is, csupán azért magázta, mert nem volt biztos a dologban. Valóban Learon is azért szereti az állatokat, mert azok tökéletes beszélgetőtársak. Egy kecske a legjobb hallgatóság, és mivel gyakran mekeg, azt lehet beleegyezésnek is tekinteni, ha az ember nagyon választ akar valakire ami a lelkét nyomja.*
-Rendben Mofi. Akkor így szólítalak. *Mikor a Kutya szó elhangzik, az említett jószág vakkant egyet. Mivel többnyire ezen a néven van említve, meg a "gyere ide" hangzatos szavakkal, talán azt hiszi, hogy ez a neve.*
-Kutya Úrfi esetleg, de nincs neve. *Vakargatja meg Learon a szakállát. Egyetlen jószágának lett csupán neve, az is kedvenc kecskéje, és azt sem ő nevezte el, hanem egy lány, akivel a piactéren találkozott. Ő maga sosem gondolt ilyesmikre, hogy nevet adjon, mert felismeri mindegyik jószágát, és már pillantásokból is tudják azok, hogy kinek szól éppen. Vigyorogva hallgatja a beszámolót a csacsiról, és közben bólogat és nem tud hova lenni boldogságában, hogy ennyire szeret egy csacsit ez a lány.* ~Nem hiába van az a szó, hogy tündéri! Annyira aranyos lány!~ *Nem ritka az ilyen alacsony szamár, látott már ilyet a szántóföldeken, csupán itt Amon Ruadhon volt neki kissé szokatlan.*
-A csacsinak pedig biztosan te vagy a legtökéletesebb gazdája, hiszen ha ilyen kedvesen beszélsz róla, nem is kívánhatna mást! *Lehet, hogy szavai úgy hathatnak, mintha egy gyermekhez beszélne, de sosem tudott megbirkózni azzal a feladattal, hogy a tündérek életkorát bemérje. A válasz is meglepetésszerűen éri, és kissé elgondolkodtatja azon, hogy mennyire nincs is tisztában azzal, hogyan is működnek a különböző szakmák megtanulásai. Ő pásztor és földműves. Onnantól annak számított, hogy botot vett a kezébe és állatokhoz került. Nem is tudott róla, hogy céhek foglalkoznak ilyesmivel.* ~Ahhoz képest, hogy milyen sokat olvastam, ez elkerülte a figyelmemet.~
-Hát, én céhmester ugyan nem vagyok, de nekem tökéletesen megfelelő kis tündérnek tűnsz és Lord szakértelmében is bízok, mint málhás csacsi! *Ezután pedig akkor rátérhet magára a kérdésre.*
-Egy barátom, Trodd a pásztor szeretne egy tükrös dobozt készíteni és ehhez kéne venni neki dolgokat! *Felírta, hogy mik is azok a dolgok és ezért elkezd kutakodni ingének zsebeiben és erszényében.*
-Hova is tettem azt a papírt? *Morog magának, hiszen mostanában mintha kihagyna az agya.* ~Biztos még attól van, hogy leütöttek!~
-Nem sok mindenről lenne szó, csak éppen nem találom! *Tovább keres.*
*Learon megérti az üzenetet, miszerint tegeznie kell a lányt. egyébként is, csupán azért magázta, mert nem volt biztos a dologban. Valóban Learon is azért szereti az állatokat, mert azok tökéletes beszélgetőtársak. Egy kecske a legjobb hallgatóság, és mivel gyakran mekeg, azt lehet beleegyezésnek is tekinteni, ha az ember nagyon választ akar valakire ami a lelkét nyomja.*
-Rendben Mofi. Akkor így szólítalak. *Mikor a Kutya szó elhangzik, az említett jószág vakkant egyet. Mivel többnyire ezen a néven van említve, meg a "gyere ide" hangzatos szavakkal, talán azt hiszi, hogy ez a neve.*
-Kutya Úrfi esetleg, de nincs neve. *Vakargatja meg Learon a szakállát. Egyetlen jószágának lett csupán neve, az is kedvenc kecskéje, és azt sem ő nevezte el, hanem egy lány, akivel a piactéren találkozott. Ő maga sosem gondolt ilyesmikre, hogy nevet adjon, mert felismeri mindegyik jószágát, és már pillantásokból is tudják azok, hogy kinek szól éppen. Vigyorogva hallgatja a beszámolót a csacsiról, és közben bólogat és nem tud hova lenni boldogságában, hogy ennyire szeret egy csacsit ez a lány.* ~Nem hiába van az a szó, hogy tündéri! Annyira aranyos lány!~ *Nem ritka az ilyen alacsony szamár, látott már ilyet a szántóföldeken, csupán itt Amon Ruadhon volt neki kissé szokatlan.*
-A csacsinak pedig biztosan te vagy a legtökéletesebb gazdája, hiszen ha ilyen kedvesen beszélsz róla, nem is kívánhatna mást! *Lehet, hogy szavai úgy hathatnak, mintha egy gyermekhez beszélne, de sosem tudott megbirkózni azzal a feladattal, hogy a tündérek életkorát bemérje. A válasz is meglepetésszerűen éri, és kissé elgondolkodtatja azon, hogy mennyire nincs is tisztában azzal, hogyan is működnek a különböző szakmák megtanulásai. Ő pásztor és földműves. Onnantól annak számított, hogy botot vett a kezébe és állatokhoz került. Nem is tudott róla, hogy céhek foglalkoznak ilyesmivel.* ~Ahhoz képest, hogy milyen sokat olvastam, ez elkerülte a figyelmemet.~
-Hát, én céhmester ugyan nem vagyok, de nekem tökéletesen megfelelő kis tündérnek tűnsz és Lord szakértelmében is bízok, mint málhás csacsi! *Ezután pedig akkor rátérhet magára a kérdésre.*
-Egy barátom, Trodd a pásztor szeretne egy tükrös dobozt készíteni és ehhez kéne venni neki dolgokat! *Felírta, hogy mik is azok a dolgok és ezért elkezd kutakodni ingének zsebeiben és erszényében.*
-Hova is tettem azt a papírt? *Morog magának, hiszen mostanában mintha kihagyna az agya.* ~Biztos még attól van, hogy leütöttek!~
-Nem sok mindenről lenne szó, csak éppen nem találom! *Tovább keres.*
7548. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 11:28:02
Üzenet elküldve: 2017-02-19 11:28:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Mester//
*A válasz igazán egyszerű pedig. A sötét az sötét, a magasság az magasság, ami mindkettő igen rémisztő a tündérke számára, és az említett esemény során együttesen voltak jelen. Egy aranyos kutyus viszont se nem borítja sötétségbe, se nem emeli túlságosan magasra a lánykát, így nincs oka félelemre. Emellett pedig Mofi különös vonzódást érez az állatok iránt, sokszor könnyebben megtalálja a hangot velük, mint más fajokkal, hiszen velük általában, ha szóba elegyedik, akkor nagyrészt üzletről vagy munkától beszélgetnek, míg az állatokkal nem feltétlenül kell ilyen kapcsolatokat kialakítania. Még nem nagyon tudott igazán barátokat szerezni az új környezetében, bár igyekszik mindenkivel mihamarabb megismerkedni, és jó kapcsolatot kialakítani. Az újabb magázódásra a tündérke kissé elfordulva ugyan, de azért talán észrevehetően megforgatja a szemeit. Így, hogy már van rangja is, le sem tudnak akaszkodni arról a legtöbben, hogy magázni próbálják, ám ez egyáltalán nincs ínyére, így egy ismételt bemutatkozással megpróbálja rávenni a pásztort, hogy nyugodtan tegezze, hiszen úgy emlékszik, hogy ez a legutóbb már sikerült, és egyértelműen jobb volt úgy.*
– Szólítson nyugodtan Mofinak, a legtöbben úgy szólítanak. És igazán örömmel hallom, hogy megszeretett. Önt hogy szólíthatom, Kutya...
*Nem fejezi be a mondatot, felemelve hagyja a hangsúlyt, hiszen még azt sem tudja, hogy kan vagy szuka, amire a nevéből talán rájöhetne, ám a gazdája azt sem osztotta még meg vele. Természetesen csak látszólag kérdezi az ebet, azt várja, hogy Learon adjon választ a kérdésére, és ő maga sem felejt el válaszolni.*
– Igen, ő az. Nagyon különleges és okos állat. Még a fajtát is megtudakoltam, és a nevét ugyan nem tudták nekem megmondani, de azt igen, hogy nem fog nagyra nőni, úgyhogy nekem a legtökéletesebb csacsi az egész világon!
*Újságolja lelkendezve az örömhírt, hátha a fajtamegjelöléssel, még ha nem is teljesen precíz, segíthet a pásztornak abban, hogy jobban körülhatárolja az állatot. Amikor megvette, még csak arra figyelt, hogy kimentse a vele gonoszul bánó paraszt karmai közül, ám azután külön örömként érte, hogy valamiféle törpe szamarat sikerült kifognia.*
– Hálásan köszönöm a kedvességét, és igazán nem kell emiatt aggódnia. Örömmel vettem a kutyus üdvözlését.
*A feladat hallatára azonnal nagyobb figyelmet fordít Learonra, hiszen eddig inkább az eb felé pislogott többet.*
– Kereskedőtanonc, még nem vagyok igazi kereskedő. Ahhoz kell majd egy céhmester, aki elismeri, hogy készen állok a feladatra. Viszont örömmel segítek amiben csak tudok.
*Az őszinteség számára nagyon fontos erény, és nem szeretné, ha a környékbeliek többet gondolnának róla, mint aki, hiszen akkor könnyen kaphatna olyan feladatokat, amiket nem az ő kvalitásaira méreteztek, a kudarc pedig nem mutat jól a vándornaplójában, elutasítani egy felkérést pedig talán még nagyobb szégyen lenne.*
*A válasz igazán egyszerű pedig. A sötét az sötét, a magasság az magasság, ami mindkettő igen rémisztő a tündérke számára, és az említett esemény során együttesen voltak jelen. Egy aranyos kutyus viszont se nem borítja sötétségbe, se nem emeli túlságosan magasra a lánykát, így nincs oka félelemre. Emellett pedig Mofi különös vonzódást érez az állatok iránt, sokszor könnyebben megtalálja a hangot velük, mint más fajokkal, hiszen velük általában, ha szóba elegyedik, akkor nagyrészt üzletről vagy munkától beszélgetnek, míg az állatokkal nem feltétlenül kell ilyen kapcsolatokat kialakítania. Még nem nagyon tudott igazán barátokat szerezni az új környezetében, bár igyekszik mindenkivel mihamarabb megismerkedni, és jó kapcsolatot kialakítani. Az újabb magázódásra a tündérke kissé elfordulva ugyan, de azért talán észrevehetően megforgatja a szemeit. Így, hogy már van rangja is, le sem tudnak akaszkodni arról a legtöbben, hogy magázni próbálják, ám ez egyáltalán nincs ínyére, így egy ismételt bemutatkozással megpróbálja rávenni a pásztort, hogy nyugodtan tegezze, hiszen úgy emlékszik, hogy ez a legutóbb már sikerült, és egyértelműen jobb volt úgy.*
– Szólítson nyugodtan Mofinak, a legtöbben úgy szólítanak. És igazán örömmel hallom, hogy megszeretett. Önt hogy szólíthatom, Kutya...
*Nem fejezi be a mondatot, felemelve hagyja a hangsúlyt, hiszen még azt sem tudja, hogy kan vagy szuka, amire a nevéből talán rájöhetne, ám a gazdája azt sem osztotta még meg vele. Természetesen csak látszólag kérdezi az ebet, azt várja, hogy Learon adjon választ a kérdésére, és ő maga sem felejt el válaszolni.*
– Igen, ő az. Nagyon különleges és okos állat. Még a fajtát is megtudakoltam, és a nevét ugyan nem tudták nekem megmondani, de azt igen, hogy nem fog nagyra nőni, úgyhogy nekem a legtökéletesebb csacsi az egész világon!
*Újságolja lelkendezve az örömhírt, hátha a fajtamegjelöléssel, még ha nem is teljesen precíz, segíthet a pásztornak abban, hogy jobban körülhatárolja az állatot. Amikor megvette, még csak arra figyelt, hogy kimentse a vele gonoszul bánó paraszt karmai közül, ám azután külön örömként érte, hogy valamiféle törpe szamarat sikerült kifognia.*
– Hálásan köszönöm a kedvességét, és igazán nem kell emiatt aggódnia. Örömmel vettem a kutyus üdvözlését.
*A feladat hallatára azonnal nagyobb figyelmet fordít Learonra, hiszen eddig inkább az eb felé pislogott többet.*
– Kereskedőtanonc, még nem vagyok igazi kereskedő. Ahhoz kell majd egy céhmester, aki elismeri, hogy készen állok a feladatra. Viszont örömmel segítek amiben csak tudok.
*Az őszinteség számára nagyon fontos erény, és nem szeretné, ha a környékbeliek többet gondolnának róla, mint aki, hiszen akkor könnyen kaphatna olyan feladatokat, amiket nem az ő kvalitásaira méreteztek, a kudarc pedig nem mutat jól a vándornaplójában, elutasítani egy felkérést pedig talán még nagyobb szégyen lenne.*
7547. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 10:59:19
Üzenet elküldve: 2017-02-19 10:59:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi//
*Learon nem is érti, hogyan lehetséges az, hogy Mofi nem rémül meg a kutyus láttán, hiszen nemrég még a magasban, Morw vállán is csak csukott szemmel tudott megmaradni. Azért minden esetre szerencsés dolog ez, hiszen nem tudott volna mit kezdeni egy esetlegesen sírva elszaladó tündérrel és akkor oda lett volna a terve is, és egy ígéret, amit még Troddnak tett. Pont jó, hogy összetalálkoztak ezzel a lánnyal. A táskának semmi baja nem lesz, hiszen a kecskék ilyesmivel most nem foglalkoznak, mert csak arra koncentrálnak, hogy a kutya ilyen nagyon izgatott. Annyira össze vannak szokva az ebbel, hogy minden rezdülésére koncentrálnak. Azt pedig valljuk be, ha egy kecske egyvalamire összpontosít, elég buta ahhoz, hogy semmi másra ne legyen kapacitása. Hatalmas mosolyra húzódik Learon szája, hallva, hogyan beszél Mofi a kutyájával. Szinte ellágyul, mert rég hallott valakit beszélgetni állatával. Ő maga gyakran tárgyal jószágaival, de másokra nem igazán jellemző ez. Amint a kutyus megkapja a figyelemadagját, rögtön megnyugszik, és csak úgy hozzásimulva a lányhoz, hallgatja a továbbiakat. Most az egyszer nem kap Learontól dorgálást, amiért ilyen nagy zűrzavart okozott a Sajt-mesternek.*
-Nem szokott így viselkedni. Múltkor pedig olyan nyugodt volt! Lehet nagyon megszerette Önt! *Hirtelen nem is emlékszik, hogy magázta, vagy tegezte a lánykát, így mivel Mofi is a magázása mellett dönt, Learon is így tesz.*
-Én is örülök, hogy látom Kisasszony! *A kutyaszőrtől nehéz lesz megszabadulni, hiszen eléggé vedlik szegény jószág, a pásztor minden igyekezete és kefélése ellenére.*
-Áh, Lord! Ő az a kis aranyos csacsi ugye? Volt szerencsém már megismerni őt, amikor az imént lepihentettem a lovamat. *Csak úgy futólag megnézte, hiszen szereti ő a szamarakat és az egy igen csak szép példány.*
-Persze persze! Ez a legkevesebb, azután, hogy a kutyám ilyen orvul önre támadott! *Szegeződik a lány nyomába, akiről az említett ebet amúgy sem lehet nagyon levakarni. Valami ismeretlen szagot is érezhet a lányon, hiszen végig szagolgatja és értetlen fejet vág hozzá.*
-Igazából, lenne öntől egy kérésem, ha már beszélgettük, hogy kereskedő. Csak némi apróság, ha lesz ideje a városba menni!
*Learon nem is érti, hogyan lehetséges az, hogy Mofi nem rémül meg a kutyus láttán, hiszen nemrég még a magasban, Morw vállán is csak csukott szemmel tudott megmaradni. Azért minden esetre szerencsés dolog ez, hiszen nem tudott volna mit kezdeni egy esetlegesen sírva elszaladó tündérrel és akkor oda lett volna a terve is, és egy ígéret, amit még Troddnak tett. Pont jó, hogy összetalálkoztak ezzel a lánnyal. A táskának semmi baja nem lesz, hiszen a kecskék ilyesmivel most nem foglalkoznak, mert csak arra koncentrálnak, hogy a kutya ilyen nagyon izgatott. Annyira össze vannak szokva az ebbel, hogy minden rezdülésére koncentrálnak. Azt pedig valljuk be, ha egy kecske egyvalamire összpontosít, elég buta ahhoz, hogy semmi másra ne legyen kapacitása. Hatalmas mosolyra húzódik Learon szája, hallva, hogyan beszél Mofi a kutyájával. Szinte ellágyul, mert rég hallott valakit beszélgetni állatával. Ő maga gyakran tárgyal jószágaival, de másokra nem igazán jellemző ez. Amint a kutyus megkapja a figyelemadagját, rögtön megnyugszik, és csak úgy hozzásimulva a lányhoz, hallgatja a továbbiakat. Most az egyszer nem kap Learontól dorgálást, amiért ilyen nagy zűrzavart okozott a Sajt-mesternek.*
-Nem szokott így viselkedni. Múltkor pedig olyan nyugodt volt! Lehet nagyon megszerette Önt! *Hirtelen nem is emlékszik, hogy magázta, vagy tegezte a lánykát, így mivel Mofi is a magázása mellett dönt, Learon is így tesz.*
-Én is örülök, hogy látom Kisasszony! *A kutyaszőrtől nehéz lesz megszabadulni, hiszen eléggé vedlik szegény jószág, a pásztor minden igyekezete és kefélése ellenére.*
-Áh, Lord! Ő az a kis aranyos csacsi ugye? Volt szerencsém már megismerni őt, amikor az imént lepihentettem a lovamat. *Csak úgy futólag megnézte, hiszen szereti ő a szamarakat és az egy igen csak szép példány.*
-Persze persze! Ez a legkevesebb, azután, hogy a kutyám ilyen orvul önre támadott! *Szegeződik a lány nyomába, akiről az említett ebet amúgy sem lehet nagyon levakarni. Valami ismeretlen szagot is érezhet a lányon, hiszen végig szagolgatja és értetlen fejet vág hozzá.*
-Igazából, lenne öntől egy kérésem, ha már beszélgettük, hogy kereskedő. Csak némi apróság, ha lesz ideje a városba menni!
7546. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 10:30:04
Üzenet elküldve: 2017-02-19 10:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Learon Mester//
*Azok után, hogy megmenekült egy eredar fogságából, a kutyatámadás már meg sem rendíti, és egyetlen arcizmának rendülése nélkül, lábait lecövekelve, szembenézve az ebbel várja, hogy megérkezzen hozzá. Persze ennek nem a bátorság az oka, hanem az, hogy felismeri a kutyát, és felismeri annak barátságos magatartását is, a farokcsóválásból, a fülének tartásából, és egész testének mozgásából. Na meg persze az sem elhanyagolható, hogy a nyomában ott lohol Learon Mester, aki még magabiztosabbá teszi a tündérkét abban, miszerint ez a jószág az a jószág, akitől neki egy percig sem kell tartania. Ettől függetlenül a táskáját gyorsan félreteszi, hogy ha az eb őt szeretné üdvözölni, és összeugrálni, akkor a könyvének semmi baja ne legyen. Első mozdulatával ugyan a magasba emelné a batyut, egy egy halk kuncogással egybevett szájhúzással gyorsan rájön, hogy az az ő helyzetén nem sokat segít blökivel szemben, így tehát inkább úgy dönt, hogy elválasztja önmagát a táskától, és reménykedik benne, hogy a közelben legelésző kecskék nem találják finomnak az anyagot.*
– Szia kutyus! Régen láttalak! Remélem nagyon jól viselkedtél! Kaptál valami finomat? Nálam most sajnos nincsen semmi, amit adhatnék neked. Majd ha legközelebb erre járok, akkor gondolok erre is, megígérem.
*Boldogan simogatja a pásztorkutyát, és engedi neki, hogy megnyalja, megszimatolja. A kalandja után már egyáltalán nem finnyáskodik egy kis kutyaszag miatt. Ez remélhetőleg meg is nyugtatja kissé az ebet, Mofi pedig így köszönhet a gazdájának is, szintén egy meghajlást intézve felé.*
– Üdvözlöm Learon Mester, jó Önöket újra látni. Semmi baj, csak örül nekem, azért pedig nem kell elnézést kérni.
*Mosolyog önfeledten és elégedetten, hiszen ő maga is rendkívül boldog, amiért a csahos ilyen intenzitással üdvözli. Kicsit igazgatja ugyan a ruháját az események után, és megpróbálja a lehető legtöbb kutyaszőrt leseperni róla, több-kevesebb sikerrel. Ezután a táskájához lép, és felveszi a földről.*
– Szerencsére már nincs benne élelem. Éppen Lordhoz megyek, és...
*Mindössze egy pillanatnyi gondolkodásra van szüksége ahhoz, hogy kieszelje a tervét, amellyel meginvitálhatja a kis csapatot, így szinte azonnal folytatja a megkezdett mondatot.*
– És ha szeretnének, akkor szeretném, ha velem tartanának. Ön biztosan rengeteget tud az állatokról, és én is megkérdeztem a lovászfiút, és azt hiszem jól gondját viselem Lordnak, de Ön biztosan tud még tippeket és trükköket mondani, Learon Mester. Persze csak ha van idejük.
*Bájos tekintetét hol a pásztorra, hol a kutyára szegezi, kissé kérlelően, és bár látszik, hogy szeretné, ha vele tartanának, egyáltalán nem követelőző, és nem is próbál semmilyen praktikát bevetni annak érdekében, hogy megkapja, amit kíván.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.19 10:42:27
*Azok után, hogy megmenekült egy eredar fogságából, a kutyatámadás már meg sem rendíti, és egyetlen arcizmának rendülése nélkül, lábait lecövekelve, szembenézve az ebbel várja, hogy megérkezzen hozzá. Persze ennek nem a bátorság az oka, hanem az, hogy felismeri a kutyát, és felismeri annak barátságos magatartását is, a farokcsóválásból, a fülének tartásából, és egész testének mozgásából. Na meg persze az sem elhanyagolható, hogy a nyomában ott lohol Learon Mester, aki még magabiztosabbá teszi a tündérkét abban, miszerint ez a jószág az a jószág, akitől neki egy percig sem kell tartania. Ettől függetlenül a táskáját gyorsan félreteszi, hogy ha az eb őt szeretné üdvözölni, és összeugrálni, akkor a könyvének semmi baja ne legyen. Első mozdulatával ugyan a magasba emelné a batyut, egy egy halk kuncogással egybevett szájhúzással gyorsan rájön, hogy az az ő helyzetén nem sokat segít blökivel szemben, így tehát inkább úgy dönt, hogy elválasztja önmagát a táskától, és reménykedik benne, hogy a közelben legelésző kecskék nem találják finomnak az anyagot.*
– Szia kutyus! Régen láttalak! Remélem nagyon jól viselkedtél! Kaptál valami finomat? Nálam most sajnos nincsen semmi, amit adhatnék neked. Majd ha legközelebb erre járok, akkor gondolok erre is, megígérem.
*Boldogan simogatja a pásztorkutyát, és engedi neki, hogy megnyalja, megszimatolja. A kalandja után már egyáltalán nem finnyáskodik egy kis kutyaszag miatt. Ez remélhetőleg meg is nyugtatja kissé az ebet, Mofi pedig így köszönhet a gazdájának is, szintén egy meghajlást intézve felé.*
– Üdvözlöm Learon Mester, jó Önöket újra látni. Semmi baj, csak örül nekem, azért pedig nem kell elnézést kérni.
*Mosolyog önfeledten és elégedetten, hiszen ő maga is rendkívül boldog, amiért a csahos ilyen intenzitással üdvözli. Kicsit igazgatja ugyan a ruháját az események után, és megpróbálja a lehető legtöbb kutyaszőrt leseperni róla, több-kevesebb sikerrel. Ezután a táskájához lép, és felveszi a földről.*
– Szerencsére már nincs benne élelem. Éppen Lordhoz megyek, és...
*Mindössze egy pillanatnyi gondolkodásra van szüksége ahhoz, hogy kieszelje a tervét, amellyel meginvitálhatja a kis csapatot, így szinte azonnal folytatja a megkezdett mondatot.*
– És ha szeretnének, akkor szeretném, ha velem tartanának. Ön biztosan rengeteget tud az állatokról, és én is megkérdeztem a lovászfiút, és azt hiszem jól gondját viselem Lordnak, de Ön biztosan tud még tippeket és trükköket mondani, Learon Mester. Persze csak ha van idejük.
*Bájos tekintetét hol a pásztorra, hol a kutyára szegezi, kissé kérlelően, és bár látszik, hogy szeretné, ha vele tartanának, egyáltalán nem követelőző, és nem is próbál semmilyen praktikát bevetni annak érdekében, hogy megkapja, amit kíván.*
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.19 10:42:27
7545. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-19 09:43:16
Üzenet elküldve: 2017-02-19 09:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Mofi//
*Jó idő eltelik mire Learon átnézi az állatokat és megbizonyosodik róla, hogy Trodd mindent rendben tartott. Ebe valamiért közben igencsak izgatottá válik, de mivel Learon lecsitítja, nem ugrándozik tovább. Ritkán szokott egy jól nevelt pásztorkutya így viselkedni, mivel nyugtalansága átragad a nyájra is.*
-jaj maradj már nyugton! *Azonban akárhogy is próbálkozik, a kutya mindig belekezd a farok csóválásba és ugrándozásba, végül pedig a Sajt-mester feladja a küzdelmet vele, és odahívja magához, hogy megnézze mire fel ez a nagy türelmetlenség.* ~Semmi bajod nincsen. Mi a bajod?~ *Ám ekkor megjelenik a Mofeta nevezetű tündér, aki vélhetőleg csacsijához indul, hiszen mit keresne itt mást? Hacsak nem a kecskékben jött gyönyörködni, amit egyébként Learon teljesen meg is értene. Céljához azonban nem érhet el nyugodtan, hiszen Learon kutyája elébe rohan és nagy örömmel, nyálas pofával ugrálja körül, hiszen emlékszik, mikor este hazajöttek, megsimogatta őt a lány. Ő pedig szereti az ilyen különlegesen aranyos tündéreket. Learon pedig rögtön a nyomában halad, hogy ha esetlegesen ráugrana Mofira, felborítaná őt a kutya akkor gyorsan felszedhesse a földről. A lány azonban megússza a dolgot és a kutya csak dörgölődzik hozzá, úgy köszönti, esetleg megnyalogatja, ha simogatni kezdené őt a lányka.*
-Elnézést kérek! Nem szokott ilyen izgatott lenni! *Hajol meg egy kissé mikor odaér.*
*Jó idő eltelik mire Learon átnézi az állatokat és megbizonyosodik róla, hogy Trodd mindent rendben tartott. Ebe valamiért közben igencsak izgatottá válik, de mivel Learon lecsitítja, nem ugrándozik tovább. Ritkán szokott egy jól nevelt pásztorkutya így viselkedni, mivel nyugtalansága átragad a nyájra is.*
-jaj maradj már nyugton! *Azonban akárhogy is próbálkozik, a kutya mindig belekezd a farok csóválásba és ugrándozásba, végül pedig a Sajt-mester feladja a küzdelmet vele, és odahívja magához, hogy megnézze mire fel ez a nagy türelmetlenség.* ~Semmi bajod nincsen. Mi a bajod?~ *Ám ekkor megjelenik a Mofeta nevezetű tündér, aki vélhetőleg csacsijához indul, hiszen mit keresne itt mást? Hacsak nem a kecskékben jött gyönyörködni, amit egyébként Learon teljesen meg is értene. Céljához azonban nem érhet el nyugodtan, hiszen Learon kutyája elébe rohan és nagy örömmel, nyálas pofával ugrálja körül, hiszen emlékszik, mikor este hazajöttek, megsimogatta őt a lány. Ő pedig szereti az ilyen különlegesen aranyos tündéreket. Learon pedig rögtön a nyomában halad, hogy ha esetlegesen ráugrana Mofira, felborítaná őt a kutya akkor gyorsan felszedhesse a földről. A lány azonban megússza a dolgot és a kutya csak dörgölődzik hozzá, úgy köszönti, esetleg megnyalogatja, ha simogatni kezdené őt a lányka.*
-Elnézést kérek! Nem szokott ilyen izgatott lenni! *Hajol meg egy kissé mikor odaér.*
7544. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:46:51
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a Vashegyre//
//Megérkezés és búcsú//
~Úgy tűnik mindegyik kérdésre tökéletesen tudtam válaszolni. Megint sikerült teljesítenem egy próbát. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a Kisasszony csak azt szerette volna megnézni, hogy a kedvéért előhozakodom-e a témával. Milyen kedves, hogy megint engem véd ahelyett, hogy olyasmiről beszélne, amit szeret. Bár az is lehet, hogy igazándiból nem szeret ilyesmiről beszélni. Ha az ételről beszélgetnénk úgy, hogy nem ehetnék, ráadásul itt lenne előttem egy nagyon finom valami, akkor lehet, hogy nekem sem tetszene. Én buta, hogy erre nem gondoltam! De... mégis mosolyog. Akkor jól csináltam, azt hiszem.~
– Köszönöm...
*Hálálkodik halkan rebegve a szavakat a tündérke, és nem csak azért, mert az elf megoldotta a beszélgetés témáját; nemcsak azért, mert megdicsérte azzal, hogy észnél volt, amikor vele beszélt; és nem csak azért, mert továbbra is óvó figyelemmel igyekszik oltalmazni, és felhívni a figyelmét az istenek fifikás és körülményes cselszövéseire; hanem azért is, mert időközben elérnek a kapuhoz, így tehát azért is roppant módon hálás lehet, hogy a kisasszony egészen hazáig kísérte, így teljes biztonságban tehette meg a hosszú utat. Ezen felül az utolsó dicséret már igazán megdobogtatja a kicsi szívét, amikor a hatalmas, és vélhetően sokat látott, nagy tudású teremtmény önmagához hasonlítja őt. Egyáltalán nem ódzkodik az öleléstől, sőt, ő maga kezdeményezi azt, és még hosszan integet is, mielőtt eltűnne a kapuk mögött, jelentkezve az őrség egyik tagjánál. Kalandjáról persze nem mesél semmit, csak jelzi, hogy visszatért, és a Szövetség ismételten számíthat rá, rendelkezhet vele.*
~Talán az összes utam közül ezen tanultam a legtöbbet az üzletelésről, pedig még feladatot sem kaptam, és nem adtam el semmit.~
*Nyugtázza a történteket magában, elégedetten mosolyogva, majd első útja természetesen drága csacsijához vezet, hogy legalább neki elregélhesse, hogy mit is látott. Abban teljesen biztos, hogy a hűséges állat tud titkot tartani, és azért még Aria Kisasszony sem haragudna meg, hogy neki elmeséli.*
//Megérkezés és búcsú//
~Úgy tűnik mindegyik kérdésre tökéletesen tudtam válaszolni. Megint sikerült teljesítenem egy próbát. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a Kisasszony csak azt szerette volna megnézni, hogy a kedvéért előhozakodom-e a témával. Milyen kedves, hogy megint engem véd ahelyett, hogy olyasmiről beszélne, amit szeret. Bár az is lehet, hogy igazándiból nem szeret ilyesmiről beszélni. Ha az ételről beszélgetnénk úgy, hogy nem ehetnék, ráadásul itt lenne előttem egy nagyon finom valami, akkor lehet, hogy nekem sem tetszene. Én buta, hogy erre nem gondoltam! De... mégis mosolyog. Akkor jól csináltam, azt hiszem.~
– Köszönöm...
*Hálálkodik halkan rebegve a szavakat a tündérke, és nem csak azért, mert az elf megoldotta a beszélgetés témáját; nemcsak azért, mert megdicsérte azzal, hogy észnél volt, amikor vele beszélt; és nem csak azért, mert továbbra is óvó figyelemmel igyekszik oltalmazni, és felhívni a figyelmét az istenek fifikás és körülményes cselszövéseire; hanem azért is, mert időközben elérnek a kapuhoz, így tehát azért is roppant módon hálás lehet, hogy a kisasszony egészen hazáig kísérte, így teljes biztonságban tehette meg a hosszú utat. Ezen felül az utolsó dicséret már igazán megdobogtatja a kicsi szívét, amikor a hatalmas, és vélhetően sokat látott, nagy tudású teremtmény önmagához hasonlítja őt. Egyáltalán nem ódzkodik az öleléstől, sőt, ő maga kezdeményezi azt, és még hosszan integet is, mielőtt eltűnne a kapuk mögött, jelentkezve az őrség egyik tagjánál. Kalandjáról persze nem mesél semmit, csak jelzi, hogy visszatért, és a Szövetség ismételten számíthat rá, rendelkezhet vele.*
~Talán az összes utam közül ezen tanultam a legtöbbet az üzletelésről, pedig még feladatot sem kaptam, és nem adtam el semmit.~
*Nyugtázza a történteket magában, elégedetten mosolyogva, majd első útja természetesen drága csacsijához vezet, hogy legalább neki elregélhesse, hogy mit is látott. Abban teljesen biztos, hogy a hűséges állat tud titkot tartani, és azért még Aria Kisasszony sem haragudna meg, hogy neki elmeséli.*
7543. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:36:36
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Vashegyre//
//Megérkezés és búcsú//
- Ne akard tudni, mert csak összefut a nyál a számban, szóval ne kérd, hogy írjam körül azt az ízt.
*Mosolyodik el az elf, hiszen sejti, hogy azért nem erről akar beszélni a másik, így rögtön tereli a témát, egy kis tréfával.
Ami pedig az "entitások" témát illeti, nagyon boldog amit hall a kis tündérkétől, ugyanúgy mint a feltett kérdésére a választ.*
- Pedig tudják, hogy "mivel segíthetsz neki" még akkor is ha magadban egyből nem találod meg, ők már tudni fogják! Csak annyit mondok, miszerint akkor is legyél ugyanannyira észnél, mint amikor velem beszéltél!
*Aira csendben hallgatja a választ, ami Mofeta mond, így már csak helyeselni tud.*
- Korrekt. Magam se mondhattam szebben.
*Nemsokára megérkeznek a Vashegy kapujához, és sajnos könnyes búcsút kell venniük egymástól.*
- Vigyázz magadra!
*Amennyiben engedi a kis szőkeség, akkor Aria magához ölelné, hanem csak szimplán elköszön.*
- Szervusz! Remélem még látjuk egymást!
//Megérkezés és búcsú//
- Ne akard tudni, mert csak összefut a nyál a számban, szóval ne kérd, hogy írjam körül azt az ízt.
*Mosolyodik el az elf, hiszen sejti, hogy azért nem erről akar beszélni a másik, így rögtön tereli a témát, egy kis tréfával.
Ami pedig az "entitások" témát illeti, nagyon boldog amit hall a kis tündérkétől, ugyanúgy mint a feltett kérdésére a választ.*
- Pedig tudják, hogy "mivel segíthetsz neki" még akkor is ha magadban egyből nem találod meg, ők már tudni fogják! Csak annyit mondok, miszerint akkor is legyél ugyanannyira észnél, mint amikor velem beszéltél!
*Aira csendben hallgatja a választ, ami Mofeta mond, így már csak helyeselni tud.*
- Korrekt. Magam se mondhattam szebben.
*Nemsokára megérkeznek a Vashegy kapujához, és sajnos könnyes búcsút kell venniük egymástól.*
- Vigyázz magadra!
*Amennyiben engedi a kis szőkeség, akkor Aria magához ölelné, hanem csak szimplán elköszön.*
- Szervusz! Remélem még látjuk egymást!
7542. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-18 18:50:59
Üzenet elküldve: 2017-02-18 18:50:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Trodd bólint a másik terveire, hogy jelezze amúgy figyel. Szegények ha vannak is a faluban biztos lesz munka is nekik és megdolgozhatnak az ételért ha tudnak. Persze ha nem tudnak akkor sincs gond hisz a faluban senki nem éhezik. Figyelnek egymásra az emberek. A másik mondatát már megbeszélték, hogy csinálni kéne valamit. Trodd azért bólint ismét, de nem szól semmit. Tovább nézi a birkákat. Esznek rendesen. Egyik sem viselkedik gyanúsan. Nincs velük baj. Tudja jól, hogy ha valami ragadós nyavalya ütné fel a fejét az állatok közt akkor először el kéne különítenie azt a jószágot a többitől és megnézni, hogy mi a baja. Ha meg tudja akkor ki is kúrálja. Ismer néhány módszert.*
*Trodd bólint a másik terveire, hogy jelezze amúgy figyel. Szegények ha vannak is a faluban biztos lesz munka is nekik és megdolgozhatnak az ételért ha tudnak. Persze ha nem tudnak akkor sincs gond hisz a faluban senki nem éhezik. Figyelnek egymásra az emberek. A másik mondatát már megbeszélték, hogy csinálni kéne valamit. Trodd azért bólint ismét, de nem szól semmit. Tovább nézi a birkákat. Esznek rendesen. Egyik sem viselkedik gyanúsan. Nincs velük baj. Tudja jól, hogy ha valami ragadós nyavalya ütné fel a fejét az állatok közt akkor először el kéne különítenie azt a jószágot a többitől és megnézni, hogy mi a baja. Ha meg tudja akkor ki is kúrálja. Ismer néhány módszert.*
7541. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2017-02-18 18:29:52
Üzenet elküldve: 2017-02-18 18:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Bárki-nyílt//
*Learon mindent elvégez az állatoknál, hiszen az előbb Troddot látta a kapunál, így most ő nem az állatokra figyel. Hát akkor elrendezgeti őket Learon. Most van egy kis ideje rendesen megnézni, hogy rendben vannak-e jószágok. Tudja, hogy barátja nem kifejezetten szakember, ha állategészségügyről van szó, de ennek ellenére teljes szívvel odateszi magát. Learon visszaemlékszik, hogy milyen is volt még régebben azzal a kecskével, akit az a megtébolyult tündér lőtt meg. Azóta helyrejött ugyan kecskéje, csak egy kicsit sántikál, mert szétroncsolódott szerencsétlennek a végtagja. Ahogy látja, ezekkel itt semmi baj nincs. Felemelgeti mindegyiknek a lábait, hogy patájukat megnézze és fogukat is, majd hasukat is megnyomkodja kissé.* ~Azért érti a dolgát Trodd, nem mondom, hogy nem!~ *Ha nem is a szakértelem, hát a rutin megvan a földművesnél és ez sokat számít.*
*Learon mindent elvégez az állatoknál, hiszen az előbb Troddot látta a kapunál, így most ő nem az állatokra figyel. Hát akkor elrendezgeti őket Learon. Most van egy kis ideje rendesen megnézni, hogy rendben vannak-e jószágok. Tudja, hogy barátja nem kifejezetten szakember, ha állategészségügyről van szó, de ennek ellenére teljes szívvel odateszi magát. Learon visszaemlékszik, hogy milyen is volt még régebben azzal a kecskével, akit az a megtébolyult tündér lőtt meg. Azóta helyrejött ugyan kecskéje, csak egy kicsit sántikál, mert szétroncsolódott szerencsétlennek a végtagja. Ahogy látja, ezekkel itt semmi baj nincs. Felemelgeti mindegyiknek a lábait, hogy patájukat megnézze és fogukat is, majd hasukat is megnyomkodja kissé.* ~Azért érti a dolgát Trodd, nem mondom, hogy nem!~ *Ha nem is a szakértelem, hát a rutin megvan a földművesnél és ez sokat számít.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595