Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 515 (10281. - 10300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10300. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:59:55
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:59:55
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
//Még előző nap este//
- Rendben!
*Bólint, felőle így rendben vannak. Ha nem hatna rá a mágia, valószínűleg most megpróbálná kicselezni Taitost, de mivel a fénymágia még nagyon is él, így a lelkében található béke miatt nem trükközz. Hiszen mégis mi baj lehetne a kötelékből? Persze később ezt valószínűleg nagyon meg fogja bánni, de egyelőre az a perc nem érkezik el.
Miközben kezet fognak közvetlenül Taitos szemébe néz, majd amint eleresztik egymást a félvér csak egy helyben áll, és vár. Nem tesz semmit, még beszélni sem beszél, csak áll, és néz. Meg pislog, és levegőt is vesz, de ennyi. Egyszerűen csak áll, és vár.*
Atehaner Nemarek megpróbált varázsolni egy Vérkötelék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Még előző nap este//
- Rendben!
*Bólint, felőle így rendben vannak. Ha nem hatna rá a mágia, valószínűleg most megpróbálná kicselezni Taitost, de mivel a fénymágia még nagyon is él, így a lelkében található béke miatt nem trükközz. Hiszen mégis mi baj lehetne a kötelékből? Persze később ezt valószínűleg nagyon meg fogja bánni, de egyelőre az a perc nem érkezik el.
Miközben kezet fognak közvetlenül Taitos szemébe néz, majd amint eleresztik egymást a félvér csak egy helyben áll, és vár. Nem tesz semmit, még beszélni sem beszél, csak áll, és néz. Meg pislog, és levegőt is vesz, de ennyi. Egyszerűen csak áll, és vár.*
Atehaner Nemarek megpróbált varázsolni egy Vérkötelék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
10299. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:01:50
Üzenet elküldve: 2018-10-03 21:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
//Még előző nap este//
*Taitos hallgatja a kormos szavait. Valahol csapdát sejt, nem érti, hogy miért akarna annyival több mozgásteret hagyni a sötételf, de ebben a nyugodt légkörben azért annyira nem is aggasztja.*
~Talán a düh hiánya és a megbánás.~
*Biccent Krestvirnek.*
-Ám legyen, két kitétellel. Noha az ígéreted csak utána nem tudnád megszegni, ha igazat szóltál.
*Teszi hozzá, de nem fog erről vitázni most.*
-Akkor hát megfogadom, hogy nem írom Krestvir nevét a földbe a botommal.
*Ragaszkodik a dologhoz továbbra is, kissé talán őrültnek tűnve ezzel, de magában nagyon is furfangosnak érzi magát.*
-Te cserébe megígéred, hogy szolgálatomba szegődsz, és hűen becsülettel végrehajtod, amit parancsba adok. És amint a kötelék megfogant, te nem teszel semmit az első parancsom elmondásáig.
*Valahol odabent sikít a józan-Taitos, hogy bizony erre bízni egy tőrös rab következő tetteit, nem valami biztató dolog, de bízik saját mágiájában, és... ellenérzései megszűntével talán a Sötét Úr erejében is.*
~Már amennyire ember bízhat.~
*Fél szemmel az őrre néz, úgy tűnik most ő is nyugodt, de közvetlenül el tudja kapni Atehanert legalább. Krestvirt is megajándékozza egy mosollyal, majd a férfi szemébe néz. Talán mindkettejük legnyugodtabb pillanata ez az elmúlt pár hatban.*
-Akkor rajta!
*Szól oda, hogy kezdhetik.*
//Még előző nap este//
*Taitos hallgatja a kormos szavait. Valahol csapdát sejt, nem érti, hogy miért akarna annyival több mozgásteret hagyni a sötételf, de ebben a nyugodt légkörben azért annyira nem is aggasztja.*
~Talán a düh hiánya és a megbánás.~
*Biccent Krestvirnek.*
-Ám legyen, két kitétellel. Noha az ígéreted csak utána nem tudnád megszegni, ha igazat szóltál.
*Teszi hozzá, de nem fog erről vitázni most.*
-Akkor hát megfogadom, hogy nem írom Krestvir nevét a földbe a botommal.
*Ragaszkodik a dologhoz továbbra is, kissé talán őrültnek tűnve ezzel, de magában nagyon is furfangosnak érzi magát.*
-Te cserébe megígéred, hogy szolgálatomba szegődsz, és hűen becsülettel végrehajtod, amit parancsba adok. És amint a kötelék megfogant, te nem teszel semmit az első parancsom elmondásáig.
*Valahol odabent sikít a józan-Taitos, hogy bizony erre bízni egy tőrös rab következő tetteit, nem valami biztató dolog, de bízik saját mágiájában, és... ellenérzései megszűntével talán a Sötét Úr erejében is.*
~Már amennyire ember bízhat.~
*Fél szemmel az őrre néz, úgy tűnik most ő is nyugodt, de közvetlenül el tudja kapni Atehanert legalább. Krestvirt is megajándékozza egy mosollyal, majd a férfi szemébe néz. Talán mindkettejük legnyugodtabb pillanata ez az elmúlt pár hatban.*
-Akkor rajta!
*Szól oda, hogy kezdhetik.*
10298. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-03 19:59:28
Üzenet elküldve: 2018-10-03 19:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Ahogy belobban a máglya, és egyre magasabbra csapnak a lángok, inkább az ég felé törő füstoszlopot követi tekintetével. Pontosan érzi, hogy saját valójának egy része is elhamvad a tűzben, és elszáll a széllel. Valószínűleg a jobbik része. Azután hátat fordít a máglyának. Ezt már nem akarja látni. A Hadúr intésére gépiesen lép vele, üres tekintettel néz rá, aztán még egy utolsó pillantást vet a máglyára. Szembogarában ott táncolnak a lángok visszfényei és nehéz lenne eldönteni, hogy ezért, vagy Kagan szavaira kel újra élet a pillantásában. A megszólításon őszintén meglepődik, és ha Kagan konyítana valamit a lelkek orvoslásához, most elégedetten veregethetné magát vállon a legjobb időben bedobott fordulatért. Örömtelen mosolyra húzódik az ajka.*
- Tolmácsolni fogom nekik a Vashegy urának háláját. *bólint egyet, aztán pillantása a Hadúr karján pihenő köpenyre csúszik, és úgy gondolja, hogy sejti a lényeget* Szép köpönyeg. Mindig szerettem volna egy ilyet.
*Kagan szavaiból nyilvánvaló, hogy frontális támadás helyett egy kisebb, beszivárgó csapatra bízná a bosszút. Ahhoz pedig jól jön az álca, még ha az nem is számít tökéletesnek. De talán a szerencse is melléjük szegődik. Ideje lenne.*
- Előkerítem Hrothgaar mestert. A másik pedig az a lányos képű kölyök.
* A második mondatban van kis kérdő hangsúly, de inkább kijelentés. Ha tévedne, Kagan úgyis kiigazítja. A törpe kovácsmester miatt nem is aggódik. Nemcsak elsőrendű fegyvereket készít, de kitűnően ért használatukhoz is. Pash pedig... nem fog csalódást okozni ő sem. Ha mégis, azt is megbánja, hogy a világra jött.*
- Két kérdésem van, Hadúr. Mikor induljunk?
*Legszívesebben most azonnal tenné.*
- És kikre vadásszunk?
*Ahhoz kevesen lennének, hogy a városnak komoly károkat okozzanak, de talán nem is ez a cél. A Vashegy köszönetét azzal is méltóképpen kifejezhetik, ha Arthenior nagyjai közül néhánynak kieresztik a belét.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.03 19:59:52
*Ahogy belobban a máglya, és egyre magasabbra csapnak a lángok, inkább az ég felé törő füstoszlopot követi tekintetével. Pontosan érzi, hogy saját valójának egy része is elhamvad a tűzben, és elszáll a széllel. Valószínűleg a jobbik része. Azután hátat fordít a máglyának. Ezt már nem akarja látni. A Hadúr intésére gépiesen lép vele, üres tekintettel néz rá, aztán még egy utolsó pillantást vet a máglyára. Szembogarában ott táncolnak a lángok visszfényei és nehéz lenne eldönteni, hogy ezért, vagy Kagan szavaira kel újra élet a pillantásában. A megszólításon őszintén meglepődik, és ha Kagan konyítana valamit a lelkek orvoslásához, most elégedetten veregethetné magát vállon a legjobb időben bedobott fordulatért. Örömtelen mosolyra húzódik az ajka.*
- Tolmácsolni fogom nekik a Vashegy urának háláját. *bólint egyet, aztán pillantása a Hadúr karján pihenő köpenyre csúszik, és úgy gondolja, hogy sejti a lényeget* Szép köpönyeg. Mindig szerettem volna egy ilyet.
*Kagan szavaiból nyilvánvaló, hogy frontális támadás helyett egy kisebb, beszivárgó csapatra bízná a bosszút. Ahhoz pedig jól jön az álca, még ha az nem is számít tökéletesnek. De talán a szerencse is melléjük szegődik. Ideje lenne.*
- Előkerítem Hrothgaar mestert. A másik pedig az a lányos képű kölyök.
* A második mondatban van kis kérdő hangsúly, de inkább kijelentés. Ha tévedne, Kagan úgyis kiigazítja. A törpe kovácsmester miatt nem is aggódik. Nemcsak elsőrendű fegyvereket készít, de kitűnően ért használatukhoz is. Pash pedig... nem fog csalódást okozni ő sem. Ha mégis, azt is megbánja, hogy a világra jött.*
- Két kérdésem van, Hadúr. Mikor induljunk?
*Legszívesebben most azonnal tenné.*
- És kikre vadásszunk?
*Ahhoz kevesen lennének, hogy a városnak komoly károkat okozzanak, de talán nem is ez a cél. A Vashegy köszönetét azzal is méltóképpen kifejezhetik, ha Arthenior nagyjai közül néhánynak kieresztik a belét.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.03 19:59:52
10297. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-03 17:51:42
Üzenet elküldve: 2018-10-03 17:51:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Morranva kapja fel a fejét a szóra, mit Laor a kapunál bök oda neki, de aztán a férfi gyorsan korrigál, ami meg már tetszik neki:*
- Természetesen, cimbora. *Mondja, majd elveszi a kötőféket, s a lovat elvezeti helyére. Ő maga ezt követően nem foglalkozik annyira a tisztálkodással, persze a kútnál azért lemosakszik. Nem akar a szertartásra habarcsosan menni. Laor nem sokkal előtte indul el, Zax elnézi tiszta ruháját és rendezett külsejét, majd magára néz. Ekkor jön rá, hogy gyakorlatilag minden vagyona saját magán van. Egyetlen plusz ruhadarabja sincs, ha ezekkel történne valami, nem lenne mivel helyettesítse. Sóhajtva igazítja meg hátán keresztbe tett kardjait. Már ég a tűz, mire odaér, jóllehet nem olyan régen gyújthatták meg, mert a lángnyelvek még nem érték el a legfelsőbb szinteket. Nem áll meg közel, talán Waldrannal egy távolságban teszi karba kezét, s onnan figyeli a máglya körül csendesen beszélgetőket. Tudja kit temetnek, tudja kit búcsúztatnak. A kúriánál esett el, a kúriánál, hol csúfos kudarcot vallottak. Szigorú tekintettel néz végig a körülöttük állókon. Vannak itt harcosok, tudósok, mesteremberek, talán még varázslók is. Akadnak díszes ruhába öltözött lányok is, Zaxdor szinte alig ismer valakit. Egy arcot keres a tömegben, de őt nem látja, talán másfelé jár. Egy kicsit csalódott ugyan, bár tudja, ha észrevenné sem mehetne közelebb hozzá egy kőhajításnyinál. Így csak komoran, tekintetében tükröződő tűzzel álldogál és a lobogó máglyát figyeli. Lehet, hogy részvétet kellene nyilvánítania, de egyrészt már megtette, másrészt pedig Kagan körül számtalan szerzet csoportosul, nem akar zavarni. Marad így hát csupán egy alabástromszobor a tömegben, metsző jégkék tekintettel.*
*Morranva kapja fel a fejét a szóra, mit Laor a kapunál bök oda neki, de aztán a férfi gyorsan korrigál, ami meg már tetszik neki:*
- Természetesen, cimbora. *Mondja, majd elveszi a kötőféket, s a lovat elvezeti helyére. Ő maga ezt követően nem foglalkozik annyira a tisztálkodással, persze a kútnál azért lemosakszik. Nem akar a szertartásra habarcsosan menni. Laor nem sokkal előtte indul el, Zax elnézi tiszta ruháját és rendezett külsejét, majd magára néz. Ekkor jön rá, hogy gyakorlatilag minden vagyona saját magán van. Egyetlen plusz ruhadarabja sincs, ha ezekkel történne valami, nem lenne mivel helyettesítse. Sóhajtva igazítja meg hátán keresztbe tett kardjait. Már ég a tűz, mire odaér, jóllehet nem olyan régen gyújthatták meg, mert a lángnyelvek még nem érték el a legfelsőbb szinteket. Nem áll meg közel, talán Waldrannal egy távolságban teszi karba kezét, s onnan figyeli a máglya körül csendesen beszélgetőket. Tudja kit temetnek, tudja kit búcsúztatnak. A kúriánál esett el, a kúriánál, hol csúfos kudarcot vallottak. Szigorú tekintettel néz végig a körülöttük állókon. Vannak itt harcosok, tudósok, mesteremberek, talán még varázslók is. Akadnak díszes ruhába öltözött lányok is, Zaxdor szinte alig ismer valakit. Egy arcot keres a tömegben, de őt nem látja, talán másfelé jár. Egy kicsit csalódott ugyan, bár tudja, ha észrevenné sem mehetne közelebb hozzá egy kőhajításnyinál. Így csak komoran, tekintetében tükröződő tűzzel álldogál és a lobogó máglyát figyeli. Lehet, hogy részvétet kellene nyilvánítania, de egyrészt már megtette, másrészt pedig Kagan körül számtalan szerzet csoportosul, nem akar zavarni. Marad így hát csupán egy alabástromszobor a tömegben, metsző jégkék tekintettel.*
10296. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-03 11:43:25
Üzenet elküldve: 2018-10-03 11:43:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
* Az óriás kissé késve érkezik, aminek persze a háztáji teendőket tudhatja be. Ezen kívül azon is sokat gondolkodott, hogy egyáltalán megjelenjen-e. Egész belefájdult még a feje is, mire kiokoskodta, hogy illendő lenne tiszteletét tegye, ha nem is a nő miatt, a Hadúr miatt mindenképp. Mivel a földjén él, és termel, ezért tartozik neki ennyivel. Úgy is tekinthet a férfira, mint egy házigazdára.
Most az eseményektől távol áll meg, némán figyel. Nem akar közel menni, meghagyja ezt a lehetőséget azoknak, akik közel álltak az elhunythoz, rokonok vagy barátok. Grotg számára idegen az intrika, és a talpnyalás fogalma, ezért nem is gondolja, hogy lehetnek olyanok is ott, akik nem igazán ismerték, de most Kagannál akarnak jobb pozíciót kialkudni. *
* Az óriás kissé késve érkezik, aminek persze a háztáji teendőket tudhatja be. Ezen kívül azon is sokat gondolkodott, hogy egyáltalán megjelenjen-e. Egész belefájdult még a feje is, mire kiokoskodta, hogy illendő lenne tiszteletét tegye, ha nem is a nő miatt, a Hadúr miatt mindenképp. Mivel a földjén él, és termel, ezért tartozik neki ennyivel. Úgy is tekinthet a férfira, mint egy házigazdára.
Most az eseményektől távol áll meg, némán figyel. Nem akar közel menni, meghagyja ezt a lehetőséget azoknak, akik közel álltak az elhunythoz, rokonok vagy barátok. Grotg számára idegen az intrika, és a talpnyalás fogalma, ezért nem is gondolja, hogy lehetnek olyanok is ott, akik nem igazán ismerték, de most Kagannál akarnak jobb pozíciót kialkudni. *
10295. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 23:16:40
Üzenet elküldve: 2018-10-02 23:16:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Ephemia//
-Vagy úgy...
*Ennek tudatában újra végigpillant Kaganon. Hamarabb mondta volna a mellette lévő férfira, hogy afférja volt azzal a bizonyos asszonnyal, mint Kaganra. Bár jobban belegondolva inkább azon csodálkozna, ha látná a Hadurat, Amon vezérét a máglya felett bőgni. Így sem néz ki a legjobban, de határozottan hadúrhoz méltó.*
- Igen, pár napja. Talán hallottam párszor a nő nevét mifelénk, nem tudom, de sokat biztosan nem. Arra csak azt beszélik Amon vidékéről, amit nagyon muszáj, és azok általában nem családi viszonyok.
*Igyekszik valami együtt érző arckifejezést magára ölteni, hogy annyira ne tűnjön ki közömbös képével a tömegből, de nem túl nagy sikerrel. Inkább sikeredik groteszk fintornak, így aztán hagyja is az egészet.
Igazából nagyon érdekli, mi lett a nővel. Gyakorlatilag ez az egyetlen, ami most valamennyire le tudná kötni a figyelmét, de így direktbe rákérdezni...*
- Egyébként mi lett a nővel? Már bocs a kérdésért, de biztos valami nagy dolog történt, ha ekkora híre van.
*Nos, őt az ilyen gátlások nem tartják vissza.*
//Ephemia//
-Vagy úgy...
*Ennek tudatában újra végigpillant Kaganon. Hamarabb mondta volna a mellette lévő férfira, hogy afférja volt azzal a bizonyos asszonnyal, mint Kaganra. Bár jobban belegondolva inkább azon csodálkozna, ha látná a Hadurat, Amon vezérét a máglya felett bőgni. Így sem néz ki a legjobban, de határozottan hadúrhoz méltó.*
- Igen, pár napja. Talán hallottam párszor a nő nevét mifelénk, nem tudom, de sokat biztosan nem. Arra csak azt beszélik Amon vidékéről, amit nagyon muszáj, és azok általában nem családi viszonyok.
*Igyekszik valami együtt érző arckifejezést magára ölteni, hogy annyira ne tűnjön ki közömbös képével a tömegből, de nem túl nagy sikerrel. Inkább sikeredik groteszk fintornak, így aztán hagyja is az egészet.
Igazából nagyon érdekli, mi lett a nővel. Gyakorlatilag ez az egyetlen, ami most valamennyire le tudná kötni a figyelmét, de így direktbe rákérdezni...*
- Egyébként mi lett a nővel? Már bocs a kérdésért, de biztos valami nagy dolog történt, ha ekkora híre van.
*Nos, őt az ilyen gátlások nem tartják vissza.*
10294. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:57:22
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:57:22
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
* Waldran a távolban áll, nem hívja fel magára a figyelmet. Innen figyeli, ahogy a többiek leróják tiszteletüket, de ő nem tudja rávenni magát, hogy odasétáljon a máglyához. *
- Lea... innen is hallasz, nem? * Suttogja maga elé. * Hiszen ismersz. Nem vagyok a szavak embere.
*Teszi még hozzá, és egy üveget szorongat. Azt se tudja, hogy mi van benne. A vaskorsóból hozta, de már épp eleget ivott ott, hogy ne tudja, hogy mit is kért ki. Azt se tudja, hogy egyáltalán aludt-e, amióta visszatértek a megbízatásukból. Azért az oposszum vele van, a vállán pihen, és egy kis bőrszíjjel van a felsőkarjához kötözve, hogy ne tudjon elszökni. Szoknia kell a gazda közelségét. Most meghúzza az üveget, és a tenyerébe is önt egy kicsit, hogy az állatnak is adjon, de az elhúzza a száját és mérgesen sziszeg. Láthatóan nem tetszik neki a környezet, se az, hogy kikötötték. Waldran vérző felkarja is erről árulkodik. *
- Mindig is szerencsés voltál... most is te tértél meg először az ősök szellemeihez, hidd el, te jártál a legjobban. * Sóhajt, miközben Kagant keresi a tekintetével. A gnóm mellett látja meg, ha összeakad a tekintetük, akkor biccent neki, de nem csodálná, ha nem szúrná ki őt itt az árnyékok között. *
* Waldran a távolban áll, nem hívja fel magára a figyelmet. Innen figyeli, ahogy a többiek leróják tiszteletüket, de ő nem tudja rávenni magát, hogy odasétáljon a máglyához. *
- Lea... innen is hallasz, nem? * Suttogja maga elé. * Hiszen ismersz. Nem vagyok a szavak embere.
*Teszi még hozzá, és egy üveget szorongat. Azt se tudja, hogy mi van benne. A vaskorsóból hozta, de már épp eleget ivott ott, hogy ne tudja, hogy mit is kért ki. Azt se tudja, hogy egyáltalán aludt-e, amióta visszatértek a megbízatásukból. Azért az oposszum vele van, a vállán pihen, és egy kis bőrszíjjel van a felsőkarjához kötözve, hogy ne tudjon elszökni. Szoknia kell a gazda közelségét. Most meghúzza az üveget, és a tenyerébe is önt egy kicsit, hogy az állatnak is adjon, de az elhúzza a száját és mérgesen sziszeg. Láthatóan nem tetszik neki a környezet, se az, hogy kikötötték. Waldran vérző felkarja is erről árulkodik. *
- Mindig is szerencsés voltál... most is te tértél meg először az ősök szellemeihez, hidd el, te jártál a legjobban. * Sóhajt, miközben Kagant keresi a tekintetével. A gnóm mellett látja meg, ha összeakad a tekintetük, akkor biccent neki, de nem csodálná, ha nem szúrná ki őt itt az árnyékok között. *
10293. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:30:02
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Viszonozza Sfetts mester vigyorát, miután az elodázza az újabb rakomány utáni kajtatást. Ezúttal az elf mosolya teljes mértékben őszinte, semmi kedve nincs egy újabb vontatmány kormányozgatásához. Ennek ellenére, ha lesz alkalma, szívesen segít majd az öreg gnómnak. Egészen megkedvelte a bohókás öreget.
Rövid időn belül a Thargarod felől érkező kis csoport tagjaként Syv is eléri a kúttól nem messze felállított máglyát. A téren uralkodó némaság ólomsúlyként nehezedik hirtelen Syvre. Egy-egy alig hallható suttogás vagy pisszegés pillanatokra ugyan megtöri azt, de ettől a csend csak dermesztőbbé válik. Mint ahogyan az éjszaka pislákoló fény erősíti a sötétségtől való félelmet. Az elf habár tudja az elhunyt nevét és kilétét, történetét nem ismeri és kötődni sem kötődik hozzá semmilyen formában. A jelenség, amely éppen kibontakozik szeme előtt, nagyobb hatással van rá, mint a halál vagy az elmúlás gondolata. A közösséghez való tartozás érzete és látványa most sokkal inkább foglalkoztatja az elfet. A halál mindennapos útitársa, sőt abból épített fel mindent, amit most magáénak mondhat és emiatt, ha akarna sem tudna panaszkodni. Senkit nem vesztett még el, aki miatt akár csak egy könnycseppet ejtett volna. Gyorsan megkopogtatja alulról állcsúcsát, hogy elűzze a közeli hozzátartozók elvesztésének gondolatát. Nem babonás egyébként, de ez a szokás valahogy rajta maradt. Azt azonban már nem mondhatja el magáról, hogy valaha is egy jól szervezett, összetartó közösség tagja legyen. Éppen ezért kereste fel a Vashegyet és talán nem a legjobb alkalom, de a búcsúztatáson látottak most olyan érzéssel töltik el, hogy jó helyen járhat. A gnóm és még páran igyekeznek a Hadúr felé kifejezni részvétüket, Syv úgy ítéli meg, hogy semmi értelme nincs most sokadiknak odamenni a máglya közelébe. Ő tiszteletteljes csendben inkább néhány lépést hátrál, hogy átadja a helyet azoknak, akiknek többet jelent ez a szertartás. Aztán lassan a lángok felcsapnak a máglyán és a száraz fát harapva erőre kapnak és rövid időn belül fékezhetetlen táncot járnak. Ekkor kezével hátra nyúlva fejébe húzza csuklyáját. Tekintetét végig hordozza a máglyán. Egy pillanatra elidőzik a tetején sűrűn ugráló lángokon majd követi az enyhe szélfuvallatok hatására hullámzó füstöt egészen az égig tisztelegve és megemlékezve az elhunyt előtt.*
*Viszonozza Sfetts mester vigyorát, miután az elodázza az újabb rakomány utáni kajtatást. Ezúttal az elf mosolya teljes mértékben őszinte, semmi kedve nincs egy újabb vontatmány kormányozgatásához. Ennek ellenére, ha lesz alkalma, szívesen segít majd az öreg gnómnak. Egészen megkedvelte a bohókás öreget.
Rövid időn belül a Thargarod felől érkező kis csoport tagjaként Syv is eléri a kúttól nem messze felállított máglyát. A téren uralkodó némaság ólomsúlyként nehezedik hirtelen Syvre. Egy-egy alig hallható suttogás vagy pisszegés pillanatokra ugyan megtöri azt, de ettől a csend csak dermesztőbbé válik. Mint ahogyan az éjszaka pislákoló fény erősíti a sötétségtől való félelmet. Az elf habár tudja az elhunyt nevét és kilétét, történetét nem ismeri és kötődni sem kötődik hozzá semmilyen formában. A jelenség, amely éppen kibontakozik szeme előtt, nagyobb hatással van rá, mint a halál vagy az elmúlás gondolata. A közösséghez való tartozás érzete és látványa most sokkal inkább foglalkoztatja az elfet. A halál mindennapos útitársa, sőt abból épített fel mindent, amit most magáénak mondhat és emiatt, ha akarna sem tudna panaszkodni. Senkit nem vesztett még el, aki miatt akár csak egy könnycseppet ejtett volna. Gyorsan megkopogtatja alulról állcsúcsát, hogy elűzze a közeli hozzátartozók elvesztésének gondolatát. Nem babonás egyébként, de ez a szokás valahogy rajta maradt. Azt azonban már nem mondhatja el magáról, hogy valaha is egy jól szervezett, összetartó közösség tagja legyen. Éppen ezért kereste fel a Vashegyet és talán nem a legjobb alkalom, de a búcsúztatáson látottak most olyan érzéssel töltik el, hogy jó helyen járhat. A gnóm és még páran igyekeznek a Hadúr felé kifejezni részvétüket, Syv úgy ítéli meg, hogy semmi értelme nincs most sokadiknak odamenni a máglya közelébe. Ő tiszteletteljes csendben inkább néhány lépést hátrál, hogy átadja a helyet azoknak, akiknek többet jelent ez a szertartás. Aztán lassan a lángok felcsapnak a máglyán és a száraz fát harapva erőre kapnak és rövid időn belül fékezhetetlen táncot járnak. Ekkor kezével hátra nyúlva fejébe húzza csuklyáját. Tekintetét végig hordozza a máglyán. Egy pillanatra elidőzik a tetején sűrűn ugráló lángokon majd követi az enyhe szélfuvallatok hatására hullámzó füstöt egészen az égig tisztelegve és megemlékezve az elhunyt előtt.*
10292. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:23:22
Üzenet elküldve: 2018-10-02 22:23:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Lassan gyülekeznek a népek, és a többség kellően átérzi, hogy mekkora veszteség érte a Vashegy Népét. Ahogy végigpillant népén, Laort veszi észre, majd Ephemiát. Természetszerűen tudott Laor és Lea dolgáról, így meglehetősen átérzi a férfi helyzetét. És Ephemiáét is.*
~ Nem lesz egyszerű dolga... talán már érzi. ~ *nem mellesleg azért is, mert Kagan nem egyszerű ember. Haloványnál is haloványabb mosollyal biccent oda a lánynak, majd tekitnete Laort követi.*
*Laor közben megindul a máglya felé, és bár Kagan megállíthatná, de nem teszi. Pedig joga és valahol kötelessége is lenne, de nem érdekli a városiak prűd hozzáállása ezen a téren. A gnóm ezermester pedig beszélni kezd hozzá, és egy köpenyt nyújt felé, egy városőr köpenyt. A vezér pár pillanatig a gnómot, majd a köpenyt nézi, aztán szó nélkül elveszi, de eszébe sem jut a tűzbe dobni.*
- Nem, Sfetts mester. Nem. *de nem magyarázza meg, csak átveti a karján a köpenyt.*
*Közben Laor visszaér mellé, és a lángok belekapnak a fába. Időbe telik, amíg rendesen begyullad és ropogni kezd, de idejük most van rá elég.*
- Minden rendben... *visszhangozza tompán, de nem néz Laorra. Int a férfinek és kissé közelebb sétálnak a máglyához, hogy ketten beszélhessen. Egyiküket sem valószínű, hogy annyira érdekelnék a lángok.*
- Hamarosan Artheniorba mész, barátom, egy kisebb csapattal. Megköszönöd a vendéglátást... *közli halkan, csak Laornak.*
- Vidd magaddal azt a tűzmágust is. Meg Hrothgaart, és az egyik újoncot, mondjuk azt a nyálasképűt. *elsorolja, hogy milyen köszönetre gondolt, majd biccent Laornak.*
- Jó lesz?
*Lassan gyülekeznek a népek, és a többség kellően átérzi, hogy mekkora veszteség érte a Vashegy Népét. Ahogy végigpillant népén, Laort veszi észre, majd Ephemiát. Természetszerűen tudott Laor és Lea dolgáról, így meglehetősen átérzi a férfi helyzetét. És Ephemiáét is.*
~ Nem lesz egyszerű dolga... talán már érzi. ~ *nem mellesleg azért is, mert Kagan nem egyszerű ember. Haloványnál is haloványabb mosollyal biccent oda a lánynak, majd tekitnete Laort követi.*
*Laor közben megindul a máglya felé, és bár Kagan megállíthatná, de nem teszi. Pedig joga és valahol kötelessége is lenne, de nem érdekli a városiak prűd hozzáállása ezen a téren. A gnóm ezermester pedig beszélni kezd hozzá, és egy köpenyt nyújt felé, egy városőr köpenyt. A vezér pár pillanatig a gnómot, majd a köpenyt nézi, aztán szó nélkül elveszi, de eszébe sem jut a tűzbe dobni.*
- Nem, Sfetts mester. Nem. *de nem magyarázza meg, csak átveti a karján a köpenyt.*
*Közben Laor visszaér mellé, és a lángok belekapnak a fába. Időbe telik, amíg rendesen begyullad és ropogni kezd, de idejük most van rá elég.*
- Minden rendben... *visszhangozza tompán, de nem néz Laorra. Int a férfinek és kissé közelebb sétálnak a máglyához, hogy ketten beszélhessen. Egyiküket sem valószínű, hogy annyira érdekelnék a lángok.*
- Hamarosan Artheniorba mész, barátom, egy kisebb csapattal. Megköszönöd a vendéglátást... *közli halkan, csak Laornak.*
- Vidd magaddal azt a tűzmágust is. Meg Hrothgaart, és az egyik újoncot, mondjuk azt a nyálasképűt. *elsorolja, hogy milyen köszönetre gondolt, majd biccent Laornak.*
- Jó lesz?
10291. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:34:28
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:34:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*A felajánlásra bólint egyet, majd öklét a szíve fölé érintve enyhén meghajtja a fejét, kifejezve ezzel részvétét és tiszteletét az elhunyt és a gyászoló férfi irányába.
Egyszerű gesztus, de az üres és semmitmondó szavaknál többet mondanak.
Követi hát a thargok Hadvezérét a megrakott máglyáig, aminek a tetején már ott pihen Leandana, a hajdani feleség, szellemjáró és ki tudja még kinek milyen jelentőséggel bíró nőszemély.
A búcsút eltűnődő, merengő arccal nézi végig.
Egy temetés mindig nagyon tanulságos, hiszen ilyenkor nem a halott, hanem az élők vetnek számot eddigi életükkel. Ez egy olyan alkalom, amikor mindenki levonhatja a saját tanulságait, főleg azok, akikhez nem állt olyan közel az elhunyt, hiszen az ő szemeiket nem vakítja el teljes mértékben a gyász.
Ha ő egyszer szeretne valakit és amaz viszont szeretné, bizonyára csak a fájdalmat érezné és a szertartás alatt egy percet sem gondolna a jövőre. Utána viszont... Élőlény legyen a talpán, aki megállíthatná.
Épp ezért a hasonló gyász jeleit keresi Kagan tekintetében és arcán.
Mikor a máglya lángjai fellobbannak, még mindig elől áll, ahonnan Kagan ellépett mellőle és ahova a meggyújtás előtt valószínűleg vissza is állt, így az egyre magasabbra csapó lángok egészen közelről világítják meg az arcát.
A fokozódó hő hatására arcára pír kúszik, vörös haja pedig azt a látszatot kelti, mintha amaz is lángra kapna.
Sfetts szavai nyomán az öregre emeli fekete pillantását.*
~Egyes legendák pedig úgy, hogy a halálban a lélek felszabadul és egy olyan világba kerül, ahol nincs szükség földi javakra.~
*Erről persze nem most fog vitába bocsátkozni a gnómmal. Inkább kihúzott derékkal, büszke tartással - mint mindig - nézi ahogy a lángok recsegve ropogva felemésztik a testet és a fát.*
*A felajánlásra bólint egyet, majd öklét a szíve fölé érintve enyhén meghajtja a fejét, kifejezve ezzel részvétét és tiszteletét az elhunyt és a gyászoló férfi irányába.
Egyszerű gesztus, de az üres és semmitmondó szavaknál többet mondanak.
Követi hát a thargok Hadvezérét a megrakott máglyáig, aminek a tetején már ott pihen Leandana, a hajdani feleség, szellemjáró és ki tudja még kinek milyen jelentőséggel bíró nőszemély.
A búcsút eltűnődő, merengő arccal nézi végig.
Egy temetés mindig nagyon tanulságos, hiszen ilyenkor nem a halott, hanem az élők vetnek számot eddigi életükkel. Ez egy olyan alkalom, amikor mindenki levonhatja a saját tanulságait, főleg azok, akikhez nem állt olyan közel az elhunyt, hiszen az ő szemeiket nem vakítja el teljes mértékben a gyász.
Ha ő egyszer szeretne valakit és amaz viszont szeretné, bizonyára csak a fájdalmat érezné és a szertartás alatt egy percet sem gondolna a jövőre. Utána viszont... Élőlény legyen a talpán, aki megállíthatná.
Épp ezért a hasonló gyász jeleit keresi Kagan tekintetében és arcán.
Mikor a máglya lángjai fellobbannak, még mindig elől áll, ahonnan Kagan ellépett mellőle és ahova a meggyújtás előtt valószínűleg vissza is állt, így az egyre magasabbra csapó lángok egészen közelről világítják meg az arcát.
A fokozódó hő hatására arcára pír kúszik, vörös haja pedig azt a látszatot kelti, mintha amaz is lángra kapna.
Sfetts szavai nyomán az öregre emeli fekete pillantását.*
~Egyes legendák pedig úgy, hogy a halálban a lélek felszabadul és egy olyan világba kerül, ahol nincs szükség földi javakra.~
*Erről persze nem most fog vitába bocsátkozni a gnómmal. Inkább kihúzott derékkal, büszke tartással - mint mindig - nézi ahogy a lángok recsegve ropogva felemésztik a testet és a fát.*
10290. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:31:03
Üzenet elküldve: 2018-10-02 21:31:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*A kapunál épp csak odamormog valamit az őrnek, fel lehet fogni üdvözlésnek is. Fáradt, koszos, még a bal füle is malteros, semmihez nincs kedve. Csak lerogyni valahol és aludni, hogy ne kelljen gondolkodni. Aludni, persze álmok nélkül. De erre még várnia kell. A máglyát nem lehet eltéveszteni, és azt is pontosan tudja, hogy ki fekszik rajta. Leugrik a lováról, és egy ideig csak mered a távolabb felhalmozott farakásra.*
- Bekötnéd? *veti oda foghegyről Zaxdornak és nyújtja feléje a kantárt. Aztán csak észbe kap, odafordul, féloldalas mosolyra húzódik a szája és furcsán csillog a szeme.*
- Kérlek!
* Ha az óriás hajlik a szóra, úgy – bár nem szép dolog – faképnél hagyja az építkezés többi tagját. Szaporázva a lépteit indul el a máglya felé, félúton megtorpan. Mocskos, valószínűleg szaglik is. Lea pedig eleget nyaggatta a tisztálkodással ahhoz, hogy úgy érezze, így nem vehet búcsút tőle. Tesz egy rövid kitérőt az erődbe, ahol a kútnál alaposan megmosdik a jó hideg vízben, bár a hőfoka érdekli legkevésbé. Tiszta ruhát is húz, de még a csizmáját is tisztára dörgöli. Utóbbiakra már Lea szobájába kerül sor. Le is ül az ágy szélére, tenyerét végighúzza a lepedőn. Ezt már ő is patetikusnak érzi, szinte látja maga előtt Lea arcát.*
- Ne röhögj! *fordítja szemeit a plafon felé egy kis mosollyal, aztán feláll és még egyszer körbenéz. Nem sok holmija van itt, de azokat is össze kell majd pakolnia. Majd. Most indul vissza, és nemsokára el is éri a máglyat. Ott már gyülekeznek páran, akikkel nem is törődik. Máskor nem fordulhatna elő, de most a Hadúrral sem. Megáll a rakás előtt, belekapaszkodik aa létrába amiről Kagan nemrég lábalt le, és lassan felmászik rajta. Aztán csak nézi Lea arcát.
~ Hiszen csak alszik.~
Annyi mindent szeretne mondani, de most mégsem tud megszólalni. Később is csak alig érez hozzá erőt.*
- Reméltem, hogy ez fordítva lesz. *suttogja a békés arcnak* Azt hiszem, te könnyebben viselnéd. Te vagy az erősebb.
*Kis szünet után teszi kezét Leáéra, és megrándul az arca annak hidegségétől.*
- Boldog emberré tettél. Örökké hálás leszek ezért.
*Zsebébe nyúl és előkotor valamit. Egy kis kopott, itt-ott szőrevesztett, kipreparált nyúlláb az. Értéktelen kacat, csak Laornak jelent sokat. Óvatosan Lea ujjai közé csúsztatja.*
- Vigyázz rá! * mosolyodik el és egyáltalán nem érdekli, hogy arcán kövér könnycseppek gördülnek le* Vissza fogom kérni.
*Aztán merev, darabos mozdulatokkal mászik le a létrán, és megáll Kagan mellett.*
- Elvégeztük az építkezést. *szólal meg, közben a máglyát nézi* Minden rendben.
*Pedig semmi sincs rendben.*
*A kapunál épp csak odamormog valamit az őrnek, fel lehet fogni üdvözlésnek is. Fáradt, koszos, még a bal füle is malteros, semmihez nincs kedve. Csak lerogyni valahol és aludni, hogy ne kelljen gondolkodni. Aludni, persze álmok nélkül. De erre még várnia kell. A máglyát nem lehet eltéveszteni, és azt is pontosan tudja, hogy ki fekszik rajta. Leugrik a lováról, és egy ideig csak mered a távolabb felhalmozott farakásra.*
- Bekötnéd? *veti oda foghegyről Zaxdornak és nyújtja feléje a kantárt. Aztán csak észbe kap, odafordul, féloldalas mosolyra húzódik a szája és furcsán csillog a szeme.*
- Kérlek!
* Ha az óriás hajlik a szóra, úgy – bár nem szép dolog – faképnél hagyja az építkezés többi tagját. Szaporázva a lépteit indul el a máglya felé, félúton megtorpan. Mocskos, valószínűleg szaglik is. Lea pedig eleget nyaggatta a tisztálkodással ahhoz, hogy úgy érezze, így nem vehet búcsút tőle. Tesz egy rövid kitérőt az erődbe, ahol a kútnál alaposan megmosdik a jó hideg vízben, bár a hőfoka érdekli legkevésbé. Tiszta ruhát is húz, de még a csizmáját is tisztára dörgöli. Utóbbiakra már Lea szobájába kerül sor. Le is ül az ágy szélére, tenyerét végighúzza a lepedőn. Ezt már ő is patetikusnak érzi, szinte látja maga előtt Lea arcát.*
- Ne röhögj! *fordítja szemeit a plafon felé egy kis mosollyal, aztán feláll és még egyszer körbenéz. Nem sok holmija van itt, de azokat is össze kell majd pakolnia. Majd. Most indul vissza, és nemsokára el is éri a máglyat. Ott már gyülekeznek páran, akikkel nem is törődik. Máskor nem fordulhatna elő, de most a Hadúrral sem. Megáll a rakás előtt, belekapaszkodik aa létrába amiről Kagan nemrég lábalt le, és lassan felmászik rajta. Aztán csak nézi Lea arcát.
~ Hiszen csak alszik.~
Annyi mindent szeretne mondani, de most mégsem tud megszólalni. Később is csak alig érez hozzá erőt.*
- Reméltem, hogy ez fordítva lesz. *suttogja a békés arcnak* Azt hiszem, te könnyebben viselnéd. Te vagy az erősebb.
*Kis szünet után teszi kezét Leáéra, és megrándul az arca annak hidegségétől.*
- Boldog emberré tettél. Örökké hálás leszek ezért.
*Zsebébe nyúl és előkotor valamit. Egy kis kopott, itt-ott szőrevesztett, kipreparált nyúlláb az. Értéktelen kacat, csak Laornak jelent sokat. Óvatosan Lea ujjai közé csúsztatja.*
- Vigyázz rá! * mosolyodik el és egyáltalán nem érdekli, hogy arcán kövér könnycseppek gördülnek le* Vissza fogom kérni.
*Aztán merev, darabos mozdulatokkal mászik le a létrán, és megáll Kagan mellett.*
- Elvégeztük az építkezést. *szólal meg, közben a máglyát nézi* Minden rendben.
*Pedig semmi sincs rendben.*
10289. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:16:11
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Kaehyla//
*Üvöltő gondolatait egy női hang üldözi el, amiért voltaképpen hálás is. Rátekint az arcára, s miután ép elmével újból e földön jár és fel is fogja amit lát, jól megjegyzi magának a vonásait. Még nem ismeri őt, s a kérdése is azt sugallja, hogy nem idevalósi.*
- Kagan Thargodar feleségét, Leandanát.
*Feleli nemes egyszerűséggel. Való igaz, ő is furcsán érezné magát, ha megjelenne egy halotti szertartás, temetés kellős közepén és azt sem tudná, ki maga a halott. Eléggé elterjedt egyébként ez a hír és rá is csodálkozik, hogy ez a leány vajon miért nem tud róla, de nem ítélkezik.*
- Talán most érkeztél, hogy nem tudtad?
*Hangjában nincs semmi megrovás, csak tompa üresség cseng belőle. Nem akar közben fecsegni, de visszatérni sem az iménti mélypontjára, ennek fényében kísérli meg a kérdést.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.02 20:16:31
//Kaehyla//
*Üvöltő gondolatait egy női hang üldözi el, amiért voltaképpen hálás is. Rátekint az arcára, s miután ép elmével újból e földön jár és fel is fogja amit lát, jól megjegyzi magának a vonásait. Még nem ismeri őt, s a kérdése is azt sugallja, hogy nem idevalósi.*
- Kagan Thargodar feleségét, Leandanát.
*Feleli nemes egyszerűséggel. Való igaz, ő is furcsán érezné magát, ha megjelenne egy halotti szertartás, temetés kellős közepén és azt sem tudná, ki maga a halott. Eléggé elterjedt egyébként ez a hír és rá is csodálkozik, hogy ez a leány vajon miért nem tud róla, de nem ítélkezik.*
- Talán most érkeztél, hogy nem tudtad?
*Hangjában nincs semmi megrovás, csak tompa üresség cseng belőle. Nem akar közben fecsegni, de visszatérni sem az iménti mélypontjára, ennek fényében kísérli meg a kérdést.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.02 20:16:31
10288. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:07:48
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Hamar észreveszi a máglyát és a körülötte csoportosuló kisebb tömeget. Az őr nem mondott valótlant, valóban temetés vette kezdetét. Hogy kié, az nemsokára kiderül.
Komótosan közelíti meg a csoportot, a szertartás még nem kezdődött el. Szemrevételezi a jelenlévőket, de egyelőre nem lát ismerős arcot, egyedül a thargok hadurát ismeri fel csupán, ki épp lemászik a létrán. Nem áll hátra, nem bújik meg mások válla felett, nincs miért rejtőznie. Talán így azok is hamarabb kiszúrják, akiket ő keres.
Hamvasztás. Ősi, tiszta szertartás. Noha eredményét tekintve drasztikusabb eljárás a temetésnél, de inkább kedvére való. A lélekkel együtt a test is elhagyja a világot, nem bocsájtva át az enyészet kíméletlen játékának.
Majd mindenki szótlan áll a máglya körül, értő, tiszteletteljes csend ez. Hűvös szellő borzongatja meg egy pillanatra, kezeit összefonja a talár takarásában. Némán áll ő a jóformán ismeretlen arcok gyűrűjében, tekintetével a hadurat követve. Bizonyára lesz egy-két szó az elhunythoz.*
*Hamar észreveszi a máglyát és a körülötte csoportosuló kisebb tömeget. Az őr nem mondott valótlant, valóban temetés vette kezdetét. Hogy kié, az nemsokára kiderül.
Komótosan közelíti meg a csoportot, a szertartás még nem kezdődött el. Szemrevételezi a jelenlévőket, de egyelőre nem lát ismerős arcot, egyedül a thargok hadurát ismeri fel csupán, ki épp lemászik a létrán. Nem áll hátra, nem bújik meg mások válla felett, nincs miért rejtőznie. Talán így azok is hamarabb kiszúrják, akiket ő keres.
Hamvasztás. Ősi, tiszta szertartás. Noha eredményét tekintve drasztikusabb eljárás a temetésnél, de inkább kedvére való. A lélekkel együtt a test is elhagyja a világot, nem bocsájtva át az enyészet kíméletlen játékának.
Majd mindenki szótlan áll a máglya körül, értő, tiszteletteljes csend ez. Hűvös szellő borzongatja meg egy pillanatra, kezeit összefonja a talár takarásában. Némán áll ő a jóformán ismeretlen arcok gyűrűjében, tekintetével a hadurat követve. Bizonyára lesz egy-két szó az elhunythoz.*
10287. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 19:39:56
Üzenet elküldve: 2018-10-02 19:39:56
ÚJ
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Kagan//
*Harci jókedve egészen addig tart, míg visszafelé menet már messziről meg nem látja a máglyát. Ekkor tiszteletteljes csendbe burkolózik, s apró lábait is csak halkan teszi egymás után. Nem szégyelli bevallani magának, hogy kulturális szempontból is érdeklődik a szertartás iránt, hisz valójában a nőhöz ki a máglyán fekszik érzelmek nem fűzik, nem ismerte őt. Lassan közelebb sétál, arcán gondterhelt ráncok gyűlnek. Összefonja kezeit maga előtt, s az emelvényről éppen lemászó Kagan mellé járul. Nem szólítja meg, szavakra nincs szükség, jelenlétével mindösszesen azt akarja jelezni, hogy függetlenül kívülállóságától és hóbortosságától, osztozik fájdalmában és gyötrelmében. Még nem sokan vannak, de Sfetts azt gondolja erre az eseményre sokkal többen fognak érkezni. A múlt árnyai lassan kúsznak lelkébe, s a feltörő emlékek, no meg a füst azért némi könnycseppet elővarázsol szeméből. Mégis a hadúr felé fordul, s annak ellenére, hogy korábban némiképp vidoran álldogált, s heherészett, most csak idősödő arca látszik, s azon az elmúlt évek megkövült ráncai.*
- Sohasem fogod elfelejteni, még akkor sem, ha azt hiszed. Mindig ott lesz majd, egy apró tárgyban, vagy méla emlékben, esetleg egy kósza álomban. *Fordul vissza a fából készült emelvény felé. Még annyira sem lát a tetejéből semmit, mint mások, hisz alacsony termete nem engedi. Egy rövid gondolkodás után lekanyarítja válláról a városőr köpenyt, majd Kagan felé nyújtja:*
- Harcosnak harcos az útja, úgy hallottam. Egyes legendák úgy tartják, mit utána küldesz, örökké szolgálni fogja őt. *Nem tudja Kagan érti e a gesztust, de Sfetts hallott a kúriai csatáról, hol a nép a nép ellen harcolt, s Leandanának vesztét az őrök által is felhergelt tömeg okozta. A köpenyt változatlanul a vezér felé tartja, aki, ha él a lehetőséggel, a köpenyt a tűzbe vetheti majd, vagy akár azzal is gyújthatja meg. Feltéve, ha az ő szokásaik nem másképp diktálják. Arca ezúttal komoly és keserű. Volt már kit ő is elveszített. A legendák azt is tartják, hogy egy apa ne élje túl gyermekét. Sfetts is emlékezik, talán túlságosan is.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.02 20:18:46
//Kagan//
*Harci jókedve egészen addig tart, míg visszafelé menet már messziről meg nem látja a máglyát. Ekkor tiszteletteljes csendbe burkolózik, s apró lábait is csak halkan teszi egymás után. Nem szégyelli bevallani magának, hogy kulturális szempontból is érdeklődik a szertartás iránt, hisz valójában a nőhöz ki a máglyán fekszik érzelmek nem fűzik, nem ismerte őt. Lassan közelebb sétál, arcán gondterhelt ráncok gyűlnek. Összefonja kezeit maga előtt, s az emelvényről éppen lemászó Kagan mellé járul. Nem szólítja meg, szavakra nincs szükség, jelenlétével mindösszesen azt akarja jelezni, hogy függetlenül kívülállóságától és hóbortosságától, osztozik fájdalmában és gyötrelmében. Még nem sokan vannak, de Sfetts azt gondolja erre az eseményre sokkal többen fognak érkezni. A múlt árnyai lassan kúsznak lelkébe, s a feltörő emlékek, no meg a füst azért némi könnycseppet elővarázsol szeméből. Mégis a hadúr felé fordul, s annak ellenére, hogy korábban némiképp vidoran álldogált, s heherészett, most csak idősödő arca látszik, s azon az elmúlt évek megkövült ráncai.*
- Sohasem fogod elfelejteni, még akkor sem, ha azt hiszed. Mindig ott lesz majd, egy apró tárgyban, vagy méla emlékben, esetleg egy kósza álomban. *Fordul vissza a fából készült emelvény felé. Még annyira sem lát a tetejéből semmit, mint mások, hisz alacsony termete nem engedi. Egy rövid gondolkodás után lekanyarítja válláról a városőr köpenyt, majd Kagan felé nyújtja:*
- Harcosnak harcos az útja, úgy hallottam. Egyes legendák úgy tartják, mit utána küldesz, örökké szolgálni fogja őt. *Nem tudja Kagan érti e a gesztust, de Sfetts hallott a kúriai csatáról, hol a nép a nép ellen harcolt, s Leandanának vesztét az őrök által is felhergelt tömeg okozta. A köpenyt változatlanul a vezér felé tartja, aki, ha él a lehetőséggel, a köpenyt a tűzbe vetheti majd, vagy akár azzal is gyújthatja meg. Feltéve, ha az ő szokásaik nem másképp diktálják. Arca ezúttal komoly és keserű. Volt már kit ő is elveszített. A legendák azt is tartják, hogy egy apa ne élje túl gyermekét. Sfetts is emlékezik, talán túlságosan is.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.02 20:18:46
10286. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 19:35:23
Üzenet elküldve: 2018-10-02 19:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Ephemia//
*Kagan válaszra sem méltatja a lányt, úgy halad el mellette, mintha kérdését meg sem hallotta volna. Nem is követi hát a férfit előre, mert hát minek? Neki köze nagyon nincs a dologhoz, azt sem tudja, ki fekszik a máglya tetején. A Hadúr viselkedéséből ítélve biztos számára közel álló személy lehetett, na nem mintha ez annyira számítana Kaehylának. Egy idegen, és kész. A halál amúgy sem ilyen nagy dolog, hogy ekkora felhajtást csináljanak köré. Ebből az szempontból az emberi lelket bonyolultnak és érthetetlennek tartja, hisz az a hulla akkor is hulla marad, ha máglyán égetik, ha temetik vagy ha csak csendben elássák a kert hátuljában. A végeredmény ugyanaz: Tetemét előbb-utóbb úgyis bogarak fogják enné, hamvai ugyanúgy a földet fogja trágyázni. És persze, tisztelet és méltóság, de kinek? Aki már nincs köztük? Egy élettelen testnek? Legalábbis a lány így vélekedik a halálról és az azt övező ügyletekről, de annyi esze van, hogy ezt egy temetés közepén nem foglya felháborodva elpanaszolni szomszédjának.
Hogy őszinték legyünk, unja magát. Megszokta már, hogy mindig pörög az élet, megy és teszi a dolgát, de itt... A két napa alatt azon kívül, hogy Kagan után rohangált mint valami inas, más nem történt.
Unalmában a tömeget pásztázva kiszúrja magának Ephemiát, és lassan odasurran mellé. Egy pillanatig oldalra pislogva nézegeti, majd picit megbökdösi.*
- Hé! *Szól oda a nőnek suttogva, anélkül hogy elgondolkodna azon, érdemelne-e az bármilyen illőbb megszólítást.* Kit hamvasztanak most?
*A kérdés ugyanaz, amit Kagannak is feltett az imént, de mint az csak úgy otthagyta a máglyát meglátva, kénytelen új célszemélyt találni magának, aki felvilágosítja a történtekről.*
//Ephemia//
*Kagan válaszra sem méltatja a lányt, úgy halad el mellette, mintha kérdését meg sem hallotta volna. Nem is követi hát a férfit előre, mert hát minek? Neki köze nagyon nincs a dologhoz, azt sem tudja, ki fekszik a máglya tetején. A Hadúr viselkedéséből ítélve biztos számára közel álló személy lehetett, na nem mintha ez annyira számítana Kaehylának. Egy idegen, és kész. A halál amúgy sem ilyen nagy dolog, hogy ekkora felhajtást csináljanak köré. Ebből az szempontból az emberi lelket bonyolultnak és érthetetlennek tartja, hisz az a hulla akkor is hulla marad, ha máglyán égetik, ha temetik vagy ha csak csendben elássák a kert hátuljában. A végeredmény ugyanaz: Tetemét előbb-utóbb úgyis bogarak fogják enné, hamvai ugyanúgy a földet fogja trágyázni. És persze, tisztelet és méltóság, de kinek? Aki már nincs köztük? Egy élettelen testnek? Legalábbis a lány így vélekedik a halálról és az azt övező ügyletekről, de annyi esze van, hogy ezt egy temetés közepén nem foglya felháborodva elpanaszolni szomszédjának.
Hogy őszinték legyünk, unja magát. Megszokta már, hogy mindig pörög az élet, megy és teszi a dolgát, de itt... A két napa alatt azon kívül, hogy Kagan után rohangált mint valami inas, más nem történt.
Unalmában a tömeget pásztázva kiszúrja magának Ephemiát, és lassan odasurran mellé. Egy pillanatig oldalra pislogva nézegeti, majd picit megbökdösi.*
- Hé! *Szól oda a nőnek suttogva, anélkül hogy elgondolkodna azon, érdemelne-e az bármilyen illőbb megszólítást.* Kit hamvasztanak most?
*A kérdés ugyanaz, amit Kagannak is feltett az imént, de mint az csak úgy otthagyta a máglyát meglátva, kénytelen új célszemélyt találni magának, aki felvilágosítja a történtekről.*
10285. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 18:15:42
Üzenet elküldve: 2018-10-02 18:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Meghallgatja az őr szavait, miközben vet még egy utolsó pillantást a kifüggesztett fejre. Nem szól semmit, csak bólint egy aprót az elf felé, és továbbindul a kapun túlra. Ha a Vashegy ily módon szolgáltat igazságot és hirdeti népe felé, hogy miként járnak a bűnösök, hát legyen. Ő nem szól ellene, s jobb is most ezt elengednie. Másfelől ha minden igaz, nem késte le a szertartást.*
//A máglya fénye//
*Még nem megy közel a máglyához, sem Kaganhoz, sem a többiekhez, inkább távolabbról figyeli az eseményeket. Már a levágott fej látványa is rossz érzéseket keltett benne az imént, ezt pedig bizonyos értelemben a máglya koronázza meg.
Ő nem akarja újra látni, de mégis bevillannak szemei előtt a múlt képei. Emlékszik a lángokra és a füstre, amikor a halál torkából menekült. A tűz ugyan meleg, közelebbről forró, de a fölöttük magasodó máglya, mely valószínűleg hamarosan meggyújtásra kerül, mégsem ezt az érzetet kelti benne. Épp ellenkezőleg: hidegség járja át, ahogy az elmúlás még számára ismeretlen élménye szántja át az elméjét.
~Ennyi volna egy emberélet?~
Úgy tűnik, ennyi. Tekintete az égre mered néhány percig, s ahogy újra visszavándorol a máglyára, félelem kúszik a bensőjébe és ránehezedik a maga súlyával minden egyes porcikájára. A tűz felperzseli ugyan a talajt, de előbb-utóbb mindig valami új születik belőle és a vastag hamuréteg alatt új élet sarjad.
Eddig a pillanatig nem fogta fel teljesen, mit jelent majd reá nézve, ha a gyászidőszak után a Hadúr új feleségévé lesz. Nemcsak forró csókok, ölelések, szép szavak és az együtt töltött éjszakák ígéretét hozza ez magával, de sok egyéb mást is. Minden bizonnyal még több kötelesség és felelősség nehezedik majd vállára, amikre nem tudja, készen áll-e. Bár most retteg, az idő úgyis el fogja dönteni, alkalmas-e a feladatra.
S ha sok mindenben most bizonytalan is, azt az egy dolgot biztosan tudja, hogy azt a nőt ott, aki most végső útjára indul a csillagok felé, sem személyében, sem szellemében, sem képességeiben ő, Ephemia d'Aquista, nem érheti utol soha. De ha egy új Leandanát nem testesíthet meg, valami mást adhat a thargoknak, s egyben Kagannak is. Ő nem fog meghátrálni. Nem szokott olyat.
Szorongását lassan legyűrve, félelmét elnyomva sétál közelebb a jelenlévőkhöz, hogy ne tűnjön kívülállónak. Kivárja a szertartás végét, s ha addig Aenae-vel nem találkozik, csak utána indul majd keresésére. Ha szerencséje van, talán Kagannal is sikerül pár szót váltania.*
*Meghallgatja az őr szavait, miközben vet még egy utolsó pillantást a kifüggesztett fejre. Nem szól semmit, csak bólint egy aprót az elf felé, és továbbindul a kapun túlra. Ha a Vashegy ily módon szolgáltat igazságot és hirdeti népe felé, hogy miként járnak a bűnösök, hát legyen. Ő nem szól ellene, s jobb is most ezt elengednie. Másfelől ha minden igaz, nem késte le a szertartást.*
//A máglya fénye//
*Még nem megy közel a máglyához, sem Kaganhoz, sem a többiekhez, inkább távolabbról figyeli az eseményeket. Már a levágott fej látványa is rossz érzéseket keltett benne az imént, ezt pedig bizonyos értelemben a máglya koronázza meg.
Ő nem akarja újra látni, de mégis bevillannak szemei előtt a múlt képei. Emlékszik a lángokra és a füstre, amikor a halál torkából menekült. A tűz ugyan meleg, közelebbről forró, de a fölöttük magasodó máglya, mely valószínűleg hamarosan meggyújtásra kerül, mégsem ezt az érzetet kelti benne. Épp ellenkezőleg: hidegség járja át, ahogy az elmúlás még számára ismeretlen élménye szántja át az elméjét.
~Ennyi volna egy emberélet?~
Úgy tűnik, ennyi. Tekintete az égre mered néhány percig, s ahogy újra visszavándorol a máglyára, félelem kúszik a bensőjébe és ránehezedik a maga súlyával minden egyes porcikájára. A tűz felperzseli ugyan a talajt, de előbb-utóbb mindig valami új születik belőle és a vastag hamuréteg alatt új élet sarjad.
Eddig a pillanatig nem fogta fel teljesen, mit jelent majd reá nézve, ha a gyászidőszak után a Hadúr új feleségévé lesz. Nemcsak forró csókok, ölelések, szép szavak és az együtt töltött éjszakák ígéretét hozza ez magával, de sok egyéb mást is. Minden bizonnyal még több kötelesség és felelősség nehezedik majd vállára, amikre nem tudja, készen áll-e. Bár most retteg, az idő úgyis el fogja dönteni, alkalmas-e a feladatra.
S ha sok mindenben most bizonytalan is, azt az egy dolgot biztosan tudja, hogy azt a nőt ott, aki most végső útjára indul a csillagok felé, sem személyében, sem szellemében, sem képességeiben ő, Ephemia d'Aquista, nem érheti utol soha. De ha egy új Leandanát nem testesíthet meg, valami mást adhat a thargoknak, s egyben Kagannak is. Ő nem fog meghátrálni. Nem szokott olyat.
Szorongását lassan legyűrve, félelmét elnyomva sétál közelebb a jelenlévőkhöz, hogy ne tűnjön kívülállónak. Kivárja a szertartás végét, s ha addig Aenae-vel nem találkozik, csak utána indul majd keresésére. Ha szerencséje van, talán Kagannal is sikerül pár szót váltania.*
10284. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 17:46:37
Üzenet elküldve: 2018-10-02 17:46:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
//Még előző nap este//
*A dühe nem engedi meg, hogy a szeme elé tegye a kezét, ezért csak ott áll Taitos előtt, és bámulja a saját cipőjét, mikor a villanás elvakítja. Kicsit megfájdul a feje, és még pár másodpercig csillagokat lát. Közben pedig furcsa, de teljesen várt módon haragja eltűnik.
Mikor újra lát különös, nyílt tekintettel, és kis döbbenettel néz fel.*
~Vajon meddig tarthat?~
*Meglepődik, mikor maga Taitos engedi el, és fellélegezve nyeli le végre a nyálát a már kissé kiszáradt torkába. Teljesen nyugalomban hallgatja a mágus alkuját, és mikor az megkérdezi, hogy jó lesz-e, megrázza a fejét.*
- Nem, ez így nem jó.
*Taitos tudhatja, hogy Atehaner most őszintén, a legjobb tudása szerint beszél, a fénymágia miatt nem is nagyon lenne más választása.*
- Nem esküdhetek meg arra, hogy nem használok vérmágiát, ha vérmágia kell ahhoz, hogy megesküdjek. De van egy megoldás, amivel ezt nagyon könnyen áthidalhatjuk.
*Lopva Krestvirre néz, hiszen kíváncsi a lány reakciójára.*
- Megfogadhatom, hogy mostantól téged szolgállak, és hűen, becsülettel végrajtom minden egyes parancsodat, legyen az bármi. Így az egyességünk után bármit parancsolsz, legyen az akár a vérmágia tiltása, én köteles leszek végrehajtani, vagy nem végrehajtani jelen esetben.
*Amikor megkapja a tőrt, egy gyors mozdulattal megvágja a tenyerét, majd visszanyújtja a fegyvert a tulajdonosának.*
- És ha a jövőben valami miatt módosítani akarnád az egységet, mert eszedbe jut bármi, amivel kiegészítenéd, egyszerűen csak meg kell majd parancsolnod. Fizikailag képtelen leszek ellenállni, bármit is kérsz majd tőlem.
*Ha Taitos erre igent mondd, akkor megkéri, hogy ismételjék meg a kimondott egyezséget, hogy a varázslat pontos legyen.*
//Még előző nap este//
*A dühe nem engedi meg, hogy a szeme elé tegye a kezét, ezért csak ott áll Taitos előtt, és bámulja a saját cipőjét, mikor a villanás elvakítja. Kicsit megfájdul a feje, és még pár másodpercig csillagokat lát. Közben pedig furcsa, de teljesen várt módon haragja eltűnik.
Mikor újra lát különös, nyílt tekintettel, és kis döbbenettel néz fel.*
~Vajon meddig tarthat?~
*Meglepődik, mikor maga Taitos engedi el, és fellélegezve nyeli le végre a nyálát a már kissé kiszáradt torkába. Teljesen nyugalomban hallgatja a mágus alkuját, és mikor az megkérdezi, hogy jó lesz-e, megrázza a fejét.*
- Nem, ez így nem jó.
*Taitos tudhatja, hogy Atehaner most őszintén, a legjobb tudása szerint beszél, a fénymágia miatt nem is nagyon lenne más választása.*
- Nem esküdhetek meg arra, hogy nem használok vérmágiát, ha vérmágia kell ahhoz, hogy megesküdjek. De van egy megoldás, amivel ezt nagyon könnyen áthidalhatjuk.
*Lopva Krestvirre néz, hiszen kíváncsi a lány reakciójára.*
- Megfogadhatom, hogy mostantól téged szolgállak, és hűen, becsülettel végrajtom minden egyes parancsodat, legyen az bármi. Így az egyességünk után bármit parancsolsz, legyen az akár a vérmágia tiltása, én köteles leszek végrehajtani, vagy nem végrehajtani jelen esetben.
*Amikor megkapja a tőrt, egy gyors mozdulattal megvágja a tenyerét, majd visszanyújtja a fegyvert a tulajdonosának.*
- És ha a jövőben valami miatt módosítani akarnád az egységet, mert eszedbe jut bármi, amivel kiegészítenéd, egyszerűen csak meg kell majd parancsolnod. Fizikailag képtelen leszek ellenállni, bármit is kérsz majd tőlem.
*Ha Taitos erre igent mondd, akkor megkéri, hogy ismételjék meg a kimondott egyezséget, hogy a varázslat pontos legyen.*
10283. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:18:05
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
*A ruhák úgy ahogy ki lettek mosva és Trodd ki is teregette őket. Azt, viszont nem tervezi ott megvárni míg meg is száradnak mivel nem hiszi, hogy valakinek pont az ő ruhái kellenének és itt a Vashegyen amúgy se hiszi, hogy bárki is lopna. A tiszta ruháiban megy hát a szellemjáró búcsúztatására. Bár szinte minden évben vesztenek el embereket, de ritka alkalom, hogy egy tharg halálát kelljen gyászolniuk. Trodd a fokosára támaszkodik és néz fel a máglya tetején fekvő női testre. Személyesen nem annyira ismerte a nőt. Volt néhány ügye amit azóta se ért és nem is hiszi, hogy megfog valaha, de sajnálja. Senki nem érdemel ilyen sorsot.*
~Vajon Laor is megjelenik?~
*A ruhák úgy ahogy ki lettek mosva és Trodd ki is teregette őket. Azt, viszont nem tervezi ott megvárni míg meg is száradnak mivel nem hiszi, hogy valakinek pont az ő ruhái kellenének és itt a Vashegyen amúgy se hiszi, hogy bárki is lopna. A tiszta ruháiban megy hát a szellemjáró búcsúztatására. Bár szinte minden évben vesztenek el embereket, de ritka alkalom, hogy egy tharg halálát kelljen gyászolniuk. Trodd a fokosára támaszkodik és néz fel a máglya tetején fekvő női testre. Személyesen nem annyira ismerte a nőt. Volt néhány ügye amit azóta se ért és nem is hiszi, hogy megfog valaha, de sajnálja. Senki nem érdemel ilyen sorsot.*
~Vajon Laor is megjelenik?~
10282. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:01:11
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:01:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Csak egy bukott vérmágus...//
//Még előző nap este//
- Nem láthatod előre egy idegen szándékait... - *feleli Taitosnak, egyfajta ellenvetésképp, mert ha csak a saját történetéből indul ki, őt is puszta jóindulatból fogadták be, hát másnak is megadná ezt az esélyt, hiszen pont a fiú tanította erre a jószívűségre.
Hiszi, hogy amire most készül Taitos, azt is azért teszi, hogy egy eltévelyedettnek új esélyt adjon.
Takarja szeme elől a virágot, de még így is hunyorognia kell, mikor a fény felvillan. Aztán nem marad más, csak béke...
Leengedi a kezét, s csak azért nem lép oda, hogy a sötételfet megszabadítsa kötelékeitől, mert a mestere előbb tesz így, neki pedig eszébe jut, hogy most csak figyelnie kell. Illetve... volt szó arról is, hogy baj esetén közbe kellene lépnie, de ezt most annyira elképzelhetetlennek tartja! Nem, senki nem fog itt ártani senkinek.
Olyannyira megnyugszik, hogy mikor Taitos belekezd az alku szövegébe, azon kezd el töprengeni, hogy miért épp azt az ígéretet tette a fiú? Vajon egyébként szokása volt az ő nevét a földbe írni? Vagy azért fogalmazott így, mert még ő maga sem tudja az igazi nevét, s így elképzelhetetlen, hogy valaha is le tudja írni, tehát ez egy megszeghetetlen fogadalom?
Mindeközben persze az alku további szövegét is figyelemmel követi, sőt, meg is jegyzi, s elemzi, akár egy leckét. Ebből sokat tanul arról, hogyan kell egy alkut helyesen megfogalmazni.
Azt már némi aggodalommal figyeli, hogy a tőr Atehaner kezébe kerül és Taitos védtelenül áll előtte. De emlékszik, hogy a fiú mit mondott az ítélet előtt: hogy elűzi a rossz szándékot. És magában is érzi a nyugalmat, ami hasonlatos ahhoz, amit a kerubi tánccal előhívott fények szoktak hozni a szívébe. Bízik benne, hogy mestere tudja, mit csinál, és a varázslat Atehanerre és az őrre is hatással van.
A várakozás feszültsége azért megmarad benne, hogy a félelf miként válaszol.*
//Még előző nap este//
- Nem láthatod előre egy idegen szándékait... - *feleli Taitosnak, egyfajta ellenvetésképp, mert ha csak a saját történetéből indul ki, őt is puszta jóindulatból fogadták be, hát másnak is megadná ezt az esélyt, hiszen pont a fiú tanította erre a jószívűségre.
Hiszi, hogy amire most készül Taitos, azt is azért teszi, hogy egy eltévelyedettnek új esélyt adjon.
Takarja szeme elől a virágot, de még így is hunyorognia kell, mikor a fény felvillan. Aztán nem marad más, csak béke...
Leengedi a kezét, s csak azért nem lép oda, hogy a sötételfet megszabadítsa kötelékeitől, mert a mestere előbb tesz így, neki pedig eszébe jut, hogy most csak figyelnie kell. Illetve... volt szó arról is, hogy baj esetén közbe kellene lépnie, de ezt most annyira elképzelhetetlennek tartja! Nem, senki nem fog itt ártani senkinek.
Olyannyira megnyugszik, hogy mikor Taitos belekezd az alku szövegébe, azon kezd el töprengeni, hogy miért épp azt az ígéretet tette a fiú? Vajon egyébként szokása volt az ő nevét a földbe írni? Vagy azért fogalmazott így, mert még ő maga sem tudja az igazi nevét, s így elképzelhetetlen, hogy valaha is le tudja írni, tehát ez egy megszeghetetlen fogadalom?
Mindeközben persze az alku további szövegét is figyelemmel követi, sőt, meg is jegyzi, s elemzi, akár egy leckét. Ebből sokat tanul arról, hogyan kell egy alkut helyesen megfogalmazni.
Azt már némi aggodalommal figyeli, hogy a tőr Atehaner kezébe kerül és Taitos védtelenül áll előtte. De emlékszik, hogy a fiú mit mondott az ítélet előtt: hogy elűzi a rossz szándékot. És magában is érzi a nyugalmat, ami hasonlatos ahhoz, amit a kerubi tánccal előhívott fények szoktak hozni a szívébe. Bízik benne, hogy mestere tudja, mit csinál, és a varázslat Atehanerre és az őrre is hatással van.
A várakozás feszültsége azért megmarad benne, hogy a félelf miként válaszol.*
10281. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-02 13:53:51
Üzenet elküldve: 2018-10-02 13:53:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
*Nem foglalkozik vele, hogy ki mennyire néz csúnyán. Ha kell, végigpofozza az egész Vashegyet, míg rend nem lesz. Rend és fegyelem.*
- Nem, Riqelie... elvileg minden készen áll. *persze nem tudni, de talán.*
- Csatlakozz hozzánk. *Sfetts rikoltozását már nem is kommentálja, hiszen tudja, hogy a gnóm - bár egy zseni, de - tulajdonképpen sült bolond, így neki elnézi, hogy egy temetésen is csajozni akar. Másoknak azonban nem lesz ilyen szerencséjük.*
*A máglya nem messze a kúttól áll, alapos kezek építették magasra. Méltó egy fejedelmi asszonyhoz, hogy utolsó útjára engedjék őt.*
~ Ím előttem fekszik az én Leandanám... lelke fenn jár már a csillagok nyomán... ~ *nem akar túl nagy feneket keríteni a dolognak. Felmászik az állványon a máglyatestig, hogy utolsó pillantást vessen a szeretett nő arcára. Reméli, hogy a buzgó thargok nem gyújtják meg addig a tüzet, amíg fent van.*
~ Nestar mester jó munkát végzett. ~ *nem tudja, és nem is akarja tudni a metódust, de nem akarta gyolcsban, aranymaszkban temetni a nőt. Helyre kellett hozni a sérüléseit.*
- Viszlát, Lea... *simogatja meg a nő arcát.*
- Majd jövök. Gyanítom... nemsokára. *már egy ideje érzi, hogy túlhaladta élete zenitjét, reggelente a merevedés a derekába költözött más testtájaiból, ízületeit kezdődő fájdalom, mellkasát vissza-visszatérő, alattomos nyilallás kínozza. Amellett meg...*
- Bosszút veszek gyilkosaidon. *márpedig az nem lesz sem könnyű, sem veszélytelen.*
*Lemászik a létrán, majd végignéz azokon, akik méltatják annyira a Szellemjárót, hogy elbúcsúzzanak tőle utolsó útján. Nincsenek sokan, és azok közül, akikkel érkezett, mindössze néhány áll ott.*
*Nem foglalkozik vele, hogy ki mennyire néz csúnyán. Ha kell, végigpofozza az egész Vashegyet, míg rend nem lesz. Rend és fegyelem.*
- Nem, Riqelie... elvileg minden készen áll. *persze nem tudni, de talán.*
- Csatlakozz hozzánk. *Sfetts rikoltozását már nem is kommentálja, hiszen tudja, hogy a gnóm - bár egy zseni, de - tulajdonképpen sült bolond, így neki elnézi, hogy egy temetésen is csajozni akar. Másoknak azonban nem lesz ilyen szerencséjük.*
*A máglya nem messze a kúttól áll, alapos kezek építették magasra. Méltó egy fejedelmi asszonyhoz, hogy utolsó útjára engedjék őt.*
~ Ím előttem fekszik az én Leandanám... lelke fenn jár már a csillagok nyomán... ~ *nem akar túl nagy feneket keríteni a dolognak. Felmászik az állványon a máglyatestig, hogy utolsó pillantást vessen a szeretett nő arcára. Reméli, hogy a buzgó thargok nem gyújtják meg addig a tüzet, amíg fent van.*
~ Nestar mester jó munkát végzett. ~ *nem tudja, és nem is akarja tudni a metódust, de nem akarta gyolcsban, aranymaszkban temetni a nőt. Helyre kellett hozni a sérüléseit.*
- Viszlát, Lea... *simogatja meg a nő arcát.*
- Majd jövök. Gyanítom... nemsokára. *már egy ideje érzi, hogy túlhaladta élete zenitjét, reggelente a merevedés a derekába költözött más testtájaiból, ízületeit kezdődő fájdalom, mellkasát vissza-visszatérő, alattomos nyilallás kínozza. Amellett meg...*
- Bosszút veszek gyilkosaidon. *márpedig az nem lesz sem könnyű, sem veszélytelen.*
*Lemászik a létrán, majd végignéz azokon, akik méltatják annyira a Szellemjárót, hogy elbúcsúzzanak tőle utolsó útján. Nincsenek sokan, és azok közül, akikkel érkezett, mindössze néhány áll ott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595