Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 557 (11121. - 11140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11140. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-30 22:38:56
Üzenet elküldve: 2019-10-30 22:38:56
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rh'onhan épp azt csinálja, amit napja nagy részében szokott: semmit. Ez hihetetlen módon lefoglalja, így eltart egy jó percig, mire feltápászkodik, és megy köszönteni azt a szerencsétlent, aki ebben a napszakban akar bejutni a kapun.
Mikor meglátja, ki érkezett, megfordul a fejében, hogy visszatér korábbi elfoglaltságához, ám Nirs mögé néz, majd vissza Nirsre, és elvigyorodik.*
-Hé, nem te vagy az, aki még pár hete a sárban fetrengett azzal a hímribanccal, hogy megvédje Aenae... khrm... úrnőnk becsületét? Most meg, miután felcsináltad, hozod a következőt? Mondjuk ízlésed az van...
*Méri fel a fiú mögött lovagló elfet.*
-Hogy Aenae meg Waldran? Pár napja kilovagoltak. A lány majdnem leesett a nyeregből. Rá a hasára. Azóta egyikük sem tért vissza. Most az a vén kecske dirigál.
*Kiköp, majd elkomolyodik, felveszi a rendszerető kapuőr perszónáját. Ezt abból lehet felismerni, hogy abbahagyja a fal támasztását, és a segge vakarását.*
-Na, ha már akarsz is menni házasodni, akkor a kecske beljebb van. Fegyvereket itt hagyod, és nem csinálsz bajt, ha nem akarod, hogy a töködön keresztül lőjelek szíven. Őt meg tartsd rövid pórázon.
*Mutat Hanloren felé, majd újra a falnak dől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rh'onhan épp azt csinálja, amit napja nagy részében szokott: semmit. Ez hihetetlen módon lefoglalja, így eltart egy jó percig, mire feltápászkodik, és megy köszönteni azt a szerencsétlent, aki ebben a napszakban akar bejutni a kapun.
Mikor meglátja, ki érkezett, megfordul a fejében, hogy visszatér korábbi elfoglaltságához, ám Nirs mögé néz, majd vissza Nirsre, és elvigyorodik.*
-Hé, nem te vagy az, aki még pár hete a sárban fetrengett azzal a hímribanccal, hogy megvédje Aenae... khrm... úrnőnk becsületét? Most meg, miután felcsináltad, hozod a következőt? Mondjuk ízlésed az van...
*Méri fel a fiú mögött lovagló elfet.*
-Hogy Aenae meg Waldran? Pár napja kilovagoltak. A lány majdnem leesett a nyeregből. Rá a hasára. Azóta egyikük sem tért vissza. Most az a vén kecske dirigál.
*Kiköp, majd elkomolyodik, felveszi a rendszerető kapuőr perszónáját. Ezt abból lehet felismerni, hogy abbahagyja a fal támasztását, és a segge vakarását.*
-Na, ha már akarsz is menni házasodni, akkor a kecske beljebb van. Fegyvereket itt hagyod, és nem csinálsz bajt, ha nem akarod, hogy a töködön keresztül lőjelek szíven. Őt meg tartsd rövid pórázon.
*Mutat Hanloren felé, majd újra a falnak dől.*
11139. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-30 22:25:29
Üzenet elküldve: 2019-10-30 22:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Ügyet sem vet a vöröslő fülekre. Az eddig eltöltött idő bőven rámutatott már, hogy a férfi inkább egy fiú, már az ilyen jellegű érettség terén. Megtehetné, hogy még kellemetlenebb szituációt teremt csupán önnön szórakoztatására, de mivel nem kíván a ló után loholni az út hátralévő részében, nem tesz ily kísérletet.
Némán hallgatja az intelmeket, miközben a mellettük elhaladó tájat szemléli. Sivár vidék, sivár emberek... De érti, mire utal Nirs. Ő sem ostoba, hogy ajtóstul rontson a ház urára, előbb inkább kiismerné magát. Már ha egyáltalán lesz idejük ilyesmire.
A fegyver kérdésére csak vállat von, bár Nirs csupán érezheti a mozdulatot. Nem kimondottan ügyes harcos, semmivel nem veszélyesebb a tőrrel, mint nélküle.
Mikor megérkeznek a kapuhoz, szenvtelen ábrázattal méri végig az őrt, nem száll le a nyeregből.*
~Aenae.~
*Csak sejteni tudja, kire utalhat a név. De honnan is tudhatná az őr, hol a fiú asszonya? Ha csak nem valaki itt a Vashegyen.
Egy szót sem szól, inkább kivár. Helyette merengve szemléli a jókora falakat, na meg a mögötte megbúvó tornyok csúcsait.*
*Ügyet sem vet a vöröslő fülekre. Az eddig eltöltött idő bőven rámutatott már, hogy a férfi inkább egy fiú, már az ilyen jellegű érettség terén. Megtehetné, hogy még kellemetlenebb szituációt teremt csupán önnön szórakoztatására, de mivel nem kíván a ló után loholni az út hátralévő részében, nem tesz ily kísérletet.
Némán hallgatja az intelmeket, miközben a mellettük elhaladó tájat szemléli. Sivár vidék, sivár emberek... De érti, mire utal Nirs. Ő sem ostoba, hogy ajtóstul rontson a ház urára, előbb inkább kiismerné magát. Már ha egyáltalán lesz idejük ilyesmire.
A fegyver kérdésére csak vállat von, bár Nirs csupán érezheti a mozdulatot. Nem kimondottan ügyes harcos, semmivel nem veszélyesebb a tőrrel, mint nélküle.
Mikor megérkeznek a kapuhoz, szenvtelen ábrázattal méri végig az őrt, nem száll le a nyeregből.*
~Aenae.~
*Csak sejteni tudja, kire utalhat a név. De honnan is tudhatná az őr, hol a fiú asszonya? Ha csak nem valaki itt a Vashegyen.
Egy szót sem szól, inkább kivár. Helyette merengve szemléli a jókora falakat, na meg a mögötte megbúvó tornyok csúcsait.*
11138. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-30 20:14:28
Üzenet elküldve: 2019-10-30 20:14:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Most, lassan már a fal árnyékába érve arra gondol, hogy Hanlorennek igaza volt. Furcsán vette volna ki magát, ha vezeti száron a lovat, mint valami szolga míg az elf kényelmesen ringatózik a nyeregben. Igaz, a mostani helyzet is elég ambivalens. Mert ő Hanloren visszakozását úgy értette, hogy a lány jön majd gyalog. Erre a lány elkezdett felkapaszkodni mögé, Nirs pedig ellenvetéssel is elfelejtett élni, csak ült mereven a nyeregben. Ez később sem változott, amikor az elf átölelte és a hátához simulva sugdosott a fülébe, csak ettől a merevség kezdett más természetű lenni, amitől Nirs természetesen elvörösödött, bár ebből a háta mögött ülő lány legfeljebb annyit láthatott, hogy a fiúnak lángolnak a fülei.
Mire idáig értek sikerült valami nyugalmat erőltetnie magára, ami csak addig tart míg eszébe nem jut, hogy amilyen szerencséje van, Aenae-vel fut összea kapu környékén. Akkor pedig bizonyos kérdéseket kaphat a háta mögött ülő elfet illetően. De azt még kínosabbnak érezné, ha leszállítaná Hanlorent a lóról, úgyhogy inkább közömbös hangot próbál megütni ahogy néhány jó tanácsot oszt meg vele.*
- A thargokra nem jellemző a buzgó hit. Valamennyire biztos tisztelik az isteneket, de ahogy hallottam úgy vannak vele, hogy sokat nem köszönhetnek nekik. Sa'Tereth-tel sincsenek másként, bár a holtak dúlása alaposan sújtotta őket. Szóval csak óvatosan. Még egy apróság: idegen nem léphet a Vashegyre fegyverrel. Talán rám való tekintettel az őr kivételt fog tenni, de ha mégsem, nem ellenkezz! Add át a tőröd ha kéri.
*A kapunál aztán megállítja a lovat, és megvárja, hogy az őr előkerüljön. Amire biztosan nem kell sokat várni.*
- Üdv! *igyekszik nyugodtan és távolságtartóan viselkedni* Waldran nagyúr és... Aenae a Vashegyen van?
*Mindez a nyeregből hangzik el. Egyszerűen csak azért nem kászálódik le, mert fél kézzel kicsit nehézkes lenne. És semmi kedve az elf őr előtt orra bukni le a földre.*
*Most, lassan már a fal árnyékába érve arra gondol, hogy Hanlorennek igaza volt. Furcsán vette volna ki magát, ha vezeti száron a lovat, mint valami szolga míg az elf kényelmesen ringatózik a nyeregben. Igaz, a mostani helyzet is elég ambivalens. Mert ő Hanloren visszakozását úgy értette, hogy a lány jön majd gyalog. Erre a lány elkezdett felkapaszkodni mögé, Nirs pedig ellenvetéssel is elfelejtett élni, csak ült mereven a nyeregben. Ez később sem változott, amikor az elf átölelte és a hátához simulva sugdosott a fülébe, csak ettől a merevség kezdett más természetű lenni, amitől Nirs természetesen elvörösödött, bár ebből a háta mögött ülő lány legfeljebb annyit láthatott, hogy a fiúnak lángolnak a fülei.
Mire idáig értek sikerült valami nyugalmat erőltetnie magára, ami csak addig tart míg eszébe nem jut, hogy amilyen szerencséje van, Aenae-vel fut összea kapu környékén. Akkor pedig bizonyos kérdéseket kaphat a háta mögött ülő elfet illetően. De azt még kínosabbnak érezné, ha leszállítaná Hanlorent a lóról, úgyhogy inkább közömbös hangot próbál megütni ahogy néhány jó tanácsot oszt meg vele.*
- A thargokra nem jellemző a buzgó hit. Valamennyire biztos tisztelik az isteneket, de ahogy hallottam úgy vannak vele, hogy sokat nem köszönhetnek nekik. Sa'Tereth-tel sincsenek másként, bár a holtak dúlása alaposan sújtotta őket. Szóval csak óvatosan. Még egy apróság: idegen nem léphet a Vashegyre fegyverrel. Talán rám való tekintettel az őr kivételt fog tenni, de ha mégsem, nem ellenkezz! Add át a tőröd ha kéri.
*A kapunál aztán megállítja a lovat, és megvárja, hogy az őr előkerüljön. Amire biztosan nem kell sokat várni.*
- Üdv! *igyekszik nyugodtan és távolságtartóan viselkedni* Waldran nagyúr és... Aenae a Vashegyen van?
*Mindez a nyeregből hangzik el. Egyszerűen csak azért nem kászálódik le, mert fél kézzel kicsit nehézkes lenne. És semmi kedve az elf őr előtt orra bukni le a földre.*
11137. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-28 22:05:32
Üzenet elküldve: 2019-10-28 22:05:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Futás a kovács után//
*De legalább kipihente magát az éjszaka. Ettől függetlenül tudott volna még aludni, és most kicsit morcosan dörzsölgeti a szemeit és hunyorogva mered bele az egyre nagyobb világosságba. Talán el is kápráztatja a ragyogás, mert kicsit pislognia kell, hogy felismerje a kapu felé közeledőt. Amikor Dreyia közelebb ér, már vigyorog.*
- Nem? *szalad feljebb a szemöldöke* Mégis, hol lehetne jobb Lanawinen, mint itt? Hiszen hol vannak ilyen jó étket, pompás italok és deli vitézek?
*Aztán csak megcsóválja a fejét, kicsit mulatva saját, remekül sikerült tréfáján, fordul és hozza a mélységi fegyvereit. Mielőtt visszaadná őket, kicsit töprengeni látszik, félrebiccentett fejjel vizslatja a sötételfet, aztán ugyanolyan mozdulattal int fejével az őrség számára fenntartott helyiség felé, mint előző nap tette.*
- A ruháid! *vigyorodik el újfent* Ki tudja, talán a kancellár aranyai vannak beléjük varrva, nem igaz?
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 22:06:58
*De legalább kipihente magát az éjszaka. Ettől függetlenül tudott volna még aludni, és most kicsit morcosan dörzsölgeti a szemeit és hunyorogva mered bele az egyre nagyobb világosságba. Talán el is kápráztatja a ragyogás, mert kicsit pislognia kell, hogy felismerje a kapu felé közeledőt. Amikor Dreyia közelebb ér, már vigyorog.*
- Nem? *szalad feljebb a szemöldöke* Mégis, hol lehetne jobb Lanawinen, mint itt? Hiszen hol vannak ilyen jó étket, pompás italok és deli vitézek?
*Aztán csak megcsóválja a fejét, kicsit mulatva saját, remekül sikerült tréfáján, fordul és hozza a mélységi fegyvereit. Mielőtt visszaadná őket, kicsit töprengeni látszik, félrebiccentett fejjel vizslatja a sötételfet, aztán ugyanolyan mozdulattal int fejével az őrség számára fenntartott helyiség felé, mint előző nap tette.*
- A ruháid! *vigyorodik el újfent* Ki tudja, talán a kancellár aranyai vannak beléjük varrva, nem igaz?
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 22:06:58
11136. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:16:07
Üzenet elküldve: 2019-10-23 20:16:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Futás a kovács után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A segítőkészsége néha csodálatos ösztönzésre bírhatja a férfiakat, akik legtöbbször izomból kezelnének mindent. Dreyia némileg szégyenkezhetne, ha lenne szégyenérzete. De ezt gyerekkorában már elvesztette, így inkább élvezi a törpékkel a pillanatot. Hisz tényleg nem úrilány többé, csak egy sokat látott és tapasztalt testőr. A törpék hamar pozíciót váltanak, meglepődni még sincs ok, hisz mind a ketten megmondták mit szeretnének, így azt is kapják. Egyikük előtte áll meg, míg a másik a fenekét kezdi döngölni. Nem sietik el a dolgot, miért is tennék, ő sem rohan sehova. Az élvezetük most fontosabb mint némi kényelmetlen érzés, viszont hamarosan befejezik a munka ezen részét, és elé dobják az árakat amik kicsit megfekszik a torkát, de most nincs abban a helyzetben hogy változtathasson. De jön még törpére vámszedő, és akkor Dreyia is ott lesz. Csendes varázslatba kezd megtisztítva magát a korábbi élvezet nyomaitól, és rendbe szedve öltözetét. *
-Kicsit sokallom, be kell valljam. Viszont most nem fogok alkudozni, ha ennyi hát ennyi az ára. Azaz a hajtűk 650 arany az öt darab, és 1100 a legyezőkért. Kicsit foghíjasan, de rendben van, viszont most csak felét fizetem ki, hisz azért dolgoztok rajta. Ezt a költséget meg kell fizetni, a másik felét meg akkor, ha elkészült. *Előveszi erszényét és 875 aranyat számol az egyik törpe ( Mesélő (Mimóza)) kezébe.
*
-Ha nincs más, akkor nem is tartóztatlak benneteket, hisz van munkátok bőven még az én megrendelésem nélkül is. Uraim egy öröm volt az önökkel töltött idő.
*Mind két törpét szájon csókolja, hadd örömködjenek még, egy kicsit még a szakállukat is összeborzolja. Persze nem nagyon csak kedvesen. A lovához sétál, majd azt vezetve az őr felé veszi útját, hogy visszavegye a felszerelését. Ha kint van, akkor csak int neki, hisz mire odaér, a holmiját is kihozhatja, bár van egy olyan érzése hogy korán örömködik a távozás felett.*
-Üdv a fegyvereimet szeretném visszakérni, hisz a megbízást leadtam nem tervezek hetekig itt szobrozni.
*Amennyiben még kérdeznek a törpék, igyekszik válaszolni a kérdéseikre, ha nem akkor a korábban leírt események szerint jár el.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 20:16:47
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A segítőkészsége néha csodálatos ösztönzésre bírhatja a férfiakat, akik legtöbbször izomból kezelnének mindent. Dreyia némileg szégyenkezhetne, ha lenne szégyenérzete. De ezt gyerekkorában már elvesztette, így inkább élvezi a törpékkel a pillanatot. Hisz tényleg nem úrilány többé, csak egy sokat látott és tapasztalt testőr. A törpék hamar pozíciót váltanak, meglepődni még sincs ok, hisz mind a ketten megmondták mit szeretnének, így azt is kapják. Egyikük előtte áll meg, míg a másik a fenekét kezdi döngölni. Nem sietik el a dolgot, miért is tennék, ő sem rohan sehova. Az élvezetük most fontosabb mint némi kényelmetlen érzés, viszont hamarosan befejezik a munka ezen részét, és elé dobják az árakat amik kicsit megfekszik a torkát, de most nincs abban a helyzetben hogy változtathasson. De jön még törpére vámszedő, és akkor Dreyia is ott lesz. Csendes varázslatba kezd megtisztítva magát a korábbi élvezet nyomaitól, és rendbe szedve öltözetét. *
-Kicsit sokallom, be kell valljam. Viszont most nem fogok alkudozni, ha ennyi hát ennyi az ára. Azaz a hajtűk 650 arany az öt darab, és 1100 a legyezőkért. Kicsit foghíjasan, de rendben van, viszont most csak felét fizetem ki, hisz azért dolgoztok rajta. Ezt a költséget meg kell fizetni, a másik felét meg akkor, ha elkészült. *Előveszi erszényét és 875 aranyat számol az egyik törpe ( Mesélő (Mimóza)) kezébe.
*-Ha nincs más, akkor nem is tartóztatlak benneteket, hisz van munkátok bőven még az én megrendelésem nélkül is. Uraim egy öröm volt az önökkel töltött idő.
*Mind két törpét szájon csókolja, hadd örömködjenek még, egy kicsit még a szakállukat is összeborzolja. Persze nem nagyon csak kedvesen. A lovához sétál, majd azt vezetve az őr felé veszi útját, hogy visszavegye a felszerelését. Ha kint van, akkor csak int neki, hisz mire odaér, a holmiját is kihozhatja, bár van egy olyan érzése hogy korán örömködik a távozás felett.*
-Üdv a fegyvereimet szeretném visszakérni, hisz a megbízást leadtam nem tervezek hetekig itt szobrozni.
*Amennyiben még kérdeznek a törpék, igyekszik válaszolni a kérdéseikre, ha nem akkor a korábban leírt események szerint jár el.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 20:16:47
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
11135. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-20 18:52:10
Üzenet elküldve: 2019-10-20 18:52:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy időt engedélyezett magának erre, van lehetősége kicsit körülnézni Amon Ruadh-on. Persze a kancellár nem lenne saját maga ha nem kötné össze a kellemest a hasznossal, és ne keresné vizsla szemekkel a hibákat, hiányosságokat. Az erődben általában mindent rendben lévőnek talált, a falak állapota nem ad okot semmi aggodalomra. A várost övező védművek már más lapra tartoznak. Hubi megítélése szerint annak idején csak provizórikus jelleggel húzhatták fel, és az idők múlásával csak annyira építették át, hogy időtállóbbá tegyék, de ellenállóságban messze nem veheti fel a versenyt a fellegvárat övezővel. Ezt, mint problémát meg is jegyzi. Ehhez képest inkább derűs momentum, hogy a Pitypangoskertből kifelé jövet arra gondol, hogy a Hadúr szobrára is ráférne egy tisztítás. A környék madarai előszeretettel időznek az egykori tharg vezér borostyánba dermedt alakjának fején és vállain, és mi tagadás, időnként a maguk módján meg is tisztelik. Kis körútjának legvégére hagyja a kovácsműhelyt. Időt akart adni az új kovácsnak, hogy nyugodtan, figyelő tekintetek nélkül rendezkedhessen be és ha olyan buzgó lélek, hogy azonnal neki is látott a leadott megrendelés elkészítésének, akkor azt se zavarja kibiceléssel. Hubi felettébb tapintatos és figyelmes is tud lenni. Most viszont csak a nyikhaj törpéket találja a műhelyben, akiktől megtudja, hogy az új mester a Radkraalba ment, őt keresve. Így Hubi is arra veszi az irányt. Annál is inkább, mert bár mára pihenést tervezett, az Amonon tett sétája és ezalatt szerzett benyomásai kicsit megváltoztathatják ezt a tervet.*
11134. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-19 00:20:28
Üzenet elküldve: 2019-10-19 00:20:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Futás a kovács után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpék örvendenek, hogy a helyzet tisztázódott, és nekik sem kell csalódást okozniuk. Dreyia szerencsére nem egy szende nemes kisasszony, így nem is kell őt úgy kezelniük. Ezután többnyire szótlanná is vállnak, hiszen a vér egészen más területekre vándorol, és nem annyira a beszéd az, ami leköti a törpikék gondolatait. A mélységi szavaira vigyorogva morrannak fel, miközben virsli ujjaikkal kicsit előkészítik magukat a közeljövő eseményeire.
Dreyia sem rest segédkezni ebben, amihez örömmel állnak sorban. Egy darabig nézegetik a kitárulkozó mélységit, fejüket félrebillentve elemezgetik amit látnak, és jól megjegyzik. De mivel sok a teendőjük, ezért nem fecsérlik az időt ilyen eredménytelen bámészkodásra. Magát markolászva egyikük megteszi azt a pár fáradtságos lépést. Igazít kicsit a sötételf nőstényen, a hasára fordítja, és magához közelebb húzza fertályát. Tenyerébe köpve hanyagul megoldja a súrlódás problémáját is, majd mi minden ráérős finomkodás nélkül egyikük elől, másikuk hátul kezd mozgolódásba, közben gyakran forgatják fejüket a huncut tündérkék kacsintgató rajzai felé. Mozdulataik nem finomak, nem túl figyelmesek, nyersek, de nem sietnek. Sőt, egy kicsit szándékosan el is nyújtják, hiszen ritka alkalmam egyike, hogy egy mélységi szájában, vagy fenekében járhatnak.
De mint minden jónak, úgy ennek is vége van, és hörögve másznak ki Dreyiából. Nagyokat szuszogva törölgetik meg verejtékező homlokukat. Egyikük megpaskolgatja Dreyia fenekét, ahogy a jól tejelő tehénnek szokás.*
- A hajtűk darabja százharminc lesz.
*Közönyösen igazgatják magukat. Semmi elalélt arckifejezés, csak a kényelmetlen ronggyal, és nadrágba való törölközés.*
- A legyezők...
*Fejüket félre billentve, hümmögve néznek a mélységire, akiben pillanatokkal ezelőtt örömüket lelték.*
- A kinyithatónak kettő-húsz darabja.
*Jelentik ki határozottan.*
- Csak neked, babám.
*Vigyorognak elégedetten a kormosra. Immár teljesen összeszedetten állnak ott, mintha mi sem történt volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törpék örvendenek, hogy a helyzet tisztázódott, és nekik sem kell csalódást okozniuk. Dreyia szerencsére nem egy szende nemes kisasszony, így nem is kell őt úgy kezelniük. Ezután többnyire szótlanná is vállnak, hiszen a vér egészen más területekre vándorol, és nem annyira a beszéd az, ami leköti a törpikék gondolatait. A mélységi szavaira vigyorogva morrannak fel, miközben virsli ujjaikkal kicsit előkészítik magukat a közeljövő eseményeire.
Dreyia sem rest segédkezni ebben, amihez örömmel állnak sorban. Egy darabig nézegetik a kitárulkozó mélységit, fejüket félrebillentve elemezgetik amit látnak, és jól megjegyzik. De mivel sok a teendőjük, ezért nem fecsérlik az időt ilyen eredménytelen bámészkodásra. Magát markolászva egyikük megteszi azt a pár fáradtságos lépést. Igazít kicsit a sötételf nőstényen, a hasára fordítja, és magához közelebb húzza fertályát. Tenyerébe köpve hanyagul megoldja a súrlódás problémáját is, majd mi minden ráérős finomkodás nélkül egyikük elől, másikuk hátul kezd mozgolódásba, közben gyakran forgatják fejüket a huncut tündérkék kacsintgató rajzai felé. Mozdulataik nem finomak, nem túl figyelmesek, nyersek, de nem sietnek. Sőt, egy kicsit szándékosan el is nyújtják, hiszen ritka alkalmam egyike, hogy egy mélységi szájában, vagy fenekében járhatnak.
De mint minden jónak, úgy ennek is vége van, és hörögve másznak ki Dreyiából. Nagyokat szuszogva törölgetik meg verejtékező homlokukat. Egyikük megpaskolgatja Dreyia fenekét, ahogy a jól tejelő tehénnek szokás.*
- A hajtűk darabja százharminc lesz.
*Közönyösen igazgatják magukat. Semmi elalélt arckifejezés, csak a kényelmetlen ronggyal, és nadrágba való törölközés.*
- A legyezők...
*Fejüket félre billentve, hümmögve néznek a mélységire, akiben pillanatokkal ezelőtt örömüket lelték.*
- A kinyithatónak kettő-húsz darabja.
*Jelentik ki határozottan.*
- Csak neked, babám.
*Vigyorognak elégedetten a kormosra. Immár teljesen összeszedetten állnak ott, mintha mi sem történt volna.*
11133. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-12 18:24:51
Üzenet elküldve: 2019-10-12 18:24:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Futás a kovács után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szenes pipiért gyakorlatilag normál esetben már átvágná a torkát a törpének. De most csak nevet a szavakon, hisz ez is az üzlet része. A törpe közben a fenekét paskolgatja, simogatja, a szemei kiéhezettséget mutatnak. Közben a fal titka is kiderül, a ledér tündérek szemei pislognak, miközben elhaladnak mellettük. Ez érdekes ötletet szül a fejében. Lehet, hogy a Sellőben is meghonosítja ezen ábrázolást valamilyen formában. Az idősebb törpe szavai zavarják meg az elmélkedésben.*
-Nem hiszem, hogy gond lenne, hisz nem szerelmesek vagyunk így hármasban. Csak csupán alkalmi szeretők, mindannyiunk örömére. Na meg talán nem egyszeri alkalom lesz ez.
*Nem sokat vacakolnak a nadrágjuk kioldásával, Dreyia arcára is elégedett mosoly ül ki. A szavaikra kuncogni kezd, ezzel is fent tartva a vágyaikat, hisz nem kineveti őket, és ezzel nem lombozza le az egészen látványos vágyukat.*
-Nem aggódok, emiatt, bár meglepne, ha az nektek elég, hogy lopakodtok. Na meg én nagyon is szeretném észrevenni, ahogy, dolgoztok rajtam.
*Segít a vetkőzésben, majd a pokrócra heveredik, majd kacéran szétnyitja a lábait. A törpéket is magához húzza. Noha csókról szó sem volt, mégis, eljátszik a törpék koronaékszerével, mielőtt, ahogy a fiatalabb is említette észre se veszi őket.*
-Akkor talán hagyjuk a felesleges szavakat, és térjünk a lényegre. Tegyetek magatokévá, ahogy csak szeretnétek, és élvezzük ezt a röpke pillanatot.
*Játszik a törpék ágaskodó férfiasságával, majd élvezi az esetleges rohamot végre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szenes pipiért gyakorlatilag normál esetben már átvágná a torkát a törpének. De most csak nevet a szavakon, hisz ez is az üzlet része. A törpe közben a fenekét paskolgatja, simogatja, a szemei kiéhezettséget mutatnak. Közben a fal titka is kiderül, a ledér tündérek szemei pislognak, miközben elhaladnak mellettük. Ez érdekes ötletet szül a fejében. Lehet, hogy a Sellőben is meghonosítja ezen ábrázolást valamilyen formában. Az idősebb törpe szavai zavarják meg az elmélkedésben.*
-Nem hiszem, hogy gond lenne, hisz nem szerelmesek vagyunk így hármasban. Csak csupán alkalmi szeretők, mindannyiunk örömére. Na meg talán nem egyszeri alkalom lesz ez.
*Nem sokat vacakolnak a nadrágjuk kioldásával, Dreyia arcára is elégedett mosoly ül ki. A szavaikra kuncogni kezd, ezzel is fent tartva a vágyaikat, hisz nem kineveti őket, és ezzel nem lombozza le az egészen látványos vágyukat.*
-Nem aggódok, emiatt, bár meglepne, ha az nektek elég, hogy lopakodtok. Na meg én nagyon is szeretném észrevenni, ahogy, dolgoztok rajtam.
*Segít a vetkőzésben, majd a pokrócra heveredik, majd kacéran szétnyitja a lábait. A törpéket is magához húzza. Noha csókról szó sem volt, mégis, eljátszik a törpék koronaékszerével, mielőtt, ahogy a fiatalabb is említette észre se veszi őket.*
-Akkor talán hagyjuk a felesleges szavakat, és térjünk a lényegre. Tegyetek magatokévá, ahogy csak szeretnétek, és élvezzük ezt a röpke pillanatot.
*Játszik a törpék ágaskodó férfiasságával, majd élvezi az esetleges rohamot végre.*
11132. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-11 21:30:07
Üzenet elküldve: 2019-10-11 21:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tőr készítése//
~A csacsogás ideje lejárt, fiam. Munkára! Nem várathatjuk a kancellárt örökké.~
-Uhm!
*Válaszolja a fiú, majd mindketten felállnak, és Riwanden kezébe veszi a majdnem kész tőrt. Már nem sok dolga van vele, de talán ez az egyik legfontosabb munkaállomás. A köszörű. Ezzel tud szép éleket adni a pengének, hiába nem lesz használva, ő életlen kést bizony nem ad ki a kezei közül, ha már ilyen szép műhelyben dolgozhat. Le is ül, és elkezdi szépen kidolgozni az éleket, mindkét oldalán. Lassan szedi le a felesleges anyagot a tőrről, így középen szépen látszik egy egyenes vonal, mely vastagabb, mint a széleknél. Akár egy szépen vasalt ing vonala. Majd áttér a finomabb szemcséjű fenkövekre, egyre finomabbakra, ahogy halad a munkával. Közben némi vízzel csorgatja a pengét, hogy ezzel is hatékonyabban tudja élezni. Majd áttér a markolatra, annak sem árt némi csiszolás, hogy sima, egyenletes felülelete legyen, és élvezet legyen kézbe venni. Amint késznek érzi a darabot, az egészet szépen áttörölgeti egy nedves ronggyal, majd kezében nézegeti, hogy biztosan egyenes-e, jó e a súlyelosztása, jó érzés-e kézbe venni. S a végső próba. Ezt a mozdulatot mindig elvégzi. Finoman az üllőre üti a pengét lapjával, hisz ha valamit elrontott útközben, úgy az most ki fog derülni. Ha minden rendben, úgy egy nagy sóhajjal kihúzza magát büszkén, majd megdörzsölgeti Reorik buksiját. ~De hiányzott már ez!~*
//Tőr készítése//
~A csacsogás ideje lejárt, fiam. Munkára! Nem várathatjuk a kancellárt örökké.~
-Uhm!
*Válaszolja a fiú, majd mindketten felállnak, és Riwanden kezébe veszi a majdnem kész tőrt. Már nem sok dolga van vele, de talán ez az egyik legfontosabb munkaállomás. A köszörű. Ezzel tud szép éleket adni a pengének, hiába nem lesz használva, ő életlen kést bizony nem ad ki a kezei közül, ha már ilyen szép műhelyben dolgozhat. Le is ül, és elkezdi szépen kidolgozni az éleket, mindkét oldalán. Lassan szedi le a felesleges anyagot a tőrről, így középen szépen látszik egy egyenes vonal, mely vastagabb, mint a széleknél. Akár egy szépen vasalt ing vonala. Majd áttér a finomabb szemcséjű fenkövekre, egyre finomabbakra, ahogy halad a munkával. Közben némi vízzel csorgatja a pengét, hogy ezzel is hatékonyabban tudja élezni. Majd áttér a markolatra, annak sem árt némi csiszolás, hogy sima, egyenletes felülelete legyen, és élvezet legyen kézbe venni. Amint késznek érzi a darabot, az egészet szépen áttörölgeti egy nedves ronggyal, majd kezében nézegeti, hogy biztosan egyenes-e, jó e a súlyelosztása, jó érzés-e kézbe venni. S a végső próba. Ezt a mozdulatot mindig elvégzi. Finoman az üllőre üti a pengét lapjával, hisz ha valamit elrontott útközben, úgy az most ki fog derülni. Ha minden rendben, úgy egy nagy sóhajjal kihúzza magát büszkén, majd megdörzsölgeti Reorik buksiját. ~De hiányzott már ez!~*
11131. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:44:35
Üzenet elküldve: 2019-10-11 18:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Összességében meglehetősen kiállhatatlan figura az elf. A fennhéjázásával, felsőbbrendűségi komplexusával és persze közönségességével. De azért mégis elf, és e népre jellemző néhány tulajdonságot legfeljebb elnyomni tud, levetni nem. Így most hosszasan nézi az egyre jobban vöröslő alját az égboltnak, és amikor az utolsó sugarak is elhalványulnak, sóhajt egyet. Majdhogynem elérzékenyül ettől a látványtól, amit természetesen senkinek nem vallana be. Azután sóhajt még egyet. Ez már annak szól, hogy mára véget ért a feladata, pihenhet egyet. Kiballag a kapu elé, végigbámul a Vashegyre felnyújtózó ösvényen. Csendes és kihalt ahogy az ilyenkor illik. Elégedetten biccent egyet, majd hogy méltóképpen zárja le maga részéről a napot, oldalba is vizel egy, a fal mellett kinőtt kis bokrot. Utána már nem marad más feladata, mint bezárja a kaput, elreteszelje azt, és kaján kárörömmel gondoljon azokra akik mégis az vették fejükbe, hogy mai napon lépjenek Amon Ruadh falai mögé.*
*Összességében meglehetősen kiállhatatlan figura az elf. A fennhéjázásával, felsőbbrendűségi komplexusával és persze közönségességével. De azért mégis elf, és e népre jellemző néhány tulajdonságot legfeljebb elnyomni tud, levetni nem. Így most hosszasan nézi az egyre jobban vöröslő alját az égboltnak, és amikor az utolsó sugarak is elhalványulnak, sóhajt egyet. Majdhogynem elérzékenyül ettől a látványtól, amit természetesen senkinek nem vallana be. Azután sóhajt még egyet. Ez már annak szól, hogy mára véget ért a feladata, pihenhet egyet. Kiballag a kapu elé, végigbámul a Vashegyre felnyújtózó ösvényen. Csendes és kihalt ahogy az ilyenkor illik. Elégedetten biccent egyet, majd hogy méltóképpen zárja le maga részéről a napot, oldalba is vizel egy, a fal mellett kinőtt kis bokrot. Utána már nem marad más feladata, mint bezárja a kaput, elreteszelje azt, és kaján kárörömmel gondoljon azokra akik mégis az vették fejükbe, hogy mai napon lépjenek Amon Ruadh falai mögé.*
11130. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:40:30
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tőr készítése//
~Na eleget pihentünk, fiam. Uccu neki.~
*Azzal feláll a kis lábáról. A tigris fejre hasonlító markolatgomb lassan kezd még jobban testet ölteni. Nem hiába a sok munka. Szépen látszanak a szemei, a hajsza, a füle és néhány hegyesebb fog is. Talán szemfogak lehetnek. A védőt nem rakja le Riwanden, csupán másféle munkára fogja. Persze nem sokkal másabbra, hisz egy vésőről beszélünk, de a munkadarab változik. Hisz a gomb kész, annak felillesztése nem oly nehéz, főleg, hogy fából van. Egy apróbb lyuk, kis ragasztás és meg is van. A penge hamonja gyönyörű, így már csak a markolat van hátra. Lassan lát neki, hisz a csont könnyen törik. Próbál hasonló cikxakkos mintát vésni bele, mint a penge élén látható, így egészen úgy tűnhet, mintha átfutna a mintázat a markolatra is. S mivel csontból van, és ragasztva, nem szegecselve, így töretlenek a vonalak. Persze tudna szebbet is valószínűleg, de nem úgy hangzott, mintha egy roppant fontos személynek lenne, például 40 éves házassági évfordulóra. Akkor rakna bele valami drágakövet is, akár zafïrt, vagy ametisztet. De úgy gondolja így is elég mutatós lesz, ha elkészül. Folytatja a vésést, a díszítést, közben Reorik néma csendben figyel. Tudja jól, hogy ilyenkor nem szabad a törpéhez szólni, mert elég egy rossz mozdulat, és oda az egész. Idővel elkészül a minta, így egészében egész pofás darab, de még le kell kezelni minden felületét, és úgymond a végső a munkákat elvégezni rajta, mielőtt nyugodt szívvel adhatná a kancellár kezébe.*
//Tőr készítése//
~Na eleget pihentünk, fiam. Uccu neki.~
*Azzal feláll a kis lábáról. A tigris fejre hasonlító markolatgomb lassan kezd még jobban testet ölteni. Nem hiába a sok munka. Szépen látszanak a szemei, a hajsza, a füle és néhány hegyesebb fog is. Talán szemfogak lehetnek. A védőt nem rakja le Riwanden, csupán másféle munkára fogja. Persze nem sokkal másabbra, hisz egy vésőről beszélünk, de a munkadarab változik. Hisz a gomb kész, annak felillesztése nem oly nehéz, főleg, hogy fából van. Egy apróbb lyuk, kis ragasztás és meg is van. A penge hamonja gyönyörű, így már csak a markolat van hátra. Lassan lát neki, hisz a csont könnyen törik. Próbál hasonló cikxakkos mintát vésni bele, mint a penge élén látható, így egészen úgy tűnhet, mintha átfutna a mintázat a markolatra is. S mivel csontból van, és ragasztva, nem szegecselve, így töretlenek a vonalak. Persze tudna szebbet is valószínűleg, de nem úgy hangzott, mintha egy roppant fontos személynek lenne, például 40 éves házassági évfordulóra. Akkor rakna bele valami drágakövet is, akár zafïrt, vagy ametisztet. De úgy gondolja így is elég mutatós lesz, ha elkészül. Folytatja a vésést, a díszítést, közben Reorik néma csendben figyel. Tudja jól, hogy ilyenkor nem szabad a törpéhez szólni, mert elég egy rossz mozdulat, és oda az egész. Idővel elkészül a minta, így egészében egész pofás darab, de még le kell kezelni minden felületét, és úgymond a végső a munkákat elvégezni rajta, mielőtt nyugodt szívvel adhatná a kancellár kezébe.*
11129. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:20:45
Üzenet elküldve: 2019-10-09 19:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Roppant kedvesen mosolyog Arjára amikor a lány arról beszél, hogy találkozott a kancellárral. Ennyit igazán megtehet. Szegény lány, valószínűleg a járás is nehezére esik. De nem, nem úgy tűnik. Aztán kiderül, hogy a kancellár csak elkalauzolta a lányt a Vashegyen, az elf pedig - ha ez egyáltalán lehetséges - még szélesebben vigyorog.
~Úgy látszik, hogy nincs már meg a fennálló tehetség a vénembernél. Rég lehettek a napok amikor még a kalapjára pisált. Mostanság annak is örülhet ha a cipőjére sikerül.~
Előkeresi Arja tőrét, és a változatosság kedvéért vigyorogva nyújtja át.*
- Na mit mondtam? Szegény Grotg teljesen meggárgyult. Csak azt sajnálom, hogy ha jól értem, nem találkoztál vele. Élveztem volna egy kis élménybeszámolót az óriás bagolyról.
*Miután érzékeny búcsút vettek egymástól, a biztonság kedvéért jól megbámulja a távolódó lányt hátulról is, aztán az ég felé sandít. Kezd sötétedni, lassan ideje zárni a kaput.*
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 19:21:08
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Roppant kedvesen mosolyog Arjára amikor a lány arról beszél, hogy találkozott a kancellárral. Ennyit igazán megtehet. Szegény lány, valószínűleg a járás is nehezére esik. De nem, nem úgy tűnik. Aztán kiderül, hogy a kancellár csak elkalauzolta a lányt a Vashegyen, az elf pedig - ha ez egyáltalán lehetséges - még szélesebben vigyorog.
~Úgy látszik, hogy nincs már meg a fennálló tehetség a vénembernél. Rég lehettek a napok amikor még a kalapjára pisált. Mostanság annak is örülhet ha a cipőjére sikerül.~
Előkeresi Arja tőrét, és a változatosság kedvéért vigyorogva nyújtja át.*
- Na mit mondtam? Szegény Grotg teljesen meggárgyult. Csak azt sajnálom, hogy ha jól értem, nem találkoztál vele. Élveztem volna egy kis élménybeszámolót az óriás bagolyról.
*Miután érzékeny búcsút vettek egymástól, a biztonság kedvéért jól megbámulja a távolódó lányt hátulról is, aztán az ég felé sandít. Kezd sötétedni, lassan ideje zárni a kaput.*
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 19:21:08
11128. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-09 16:10:43
Üzenet elküldve: 2019-10-09 16:10:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tőr készítése//
//Napváltás//
*A hajnal első sugaraira ébred. Szinte a kakas sem kukorékol még, már ha van a közelben egyáltalán kakas. De ez cseppet sem zavarja a törpét, nyomban kipattan a szeme, a fiúnak nem különösebben. Azt hitte, hogy keltegetnie kell majd, de nem, máris fent van. Talán még valamivel hamarabb is, mint ő. Reorik nem töltötte lazsálással a plusz időt. Talán nem a legbölcsebb fiú, de nem rest, az egyszer biztos. Tudja, hogy mi a dolga, és teszi is becsületesen. Nem másként ezen a hajnalon, hisz mire Riwanden körbepillant, a tűzhely már forrósodik, s a fiú verejtéktől átázott inggel, de nagy mosollyal az arcán húzza rendületlenül a fújtatót.*
~Ejj fiam! Hagyd csak. Majd én. Neked még erősödnöd kell ehhez, hogy minden menjen.~
-Tudom, mester. De annyira lázba hoztál. Én is akartam segíteni valamit. Ne haragudj.
~Dehogy haragszom. Büszke vagyok rád, fiam! Adj egy öklöst.~
*Azzal nyújtja kezét, illetve öklét a fiúnak, aki bele is csap hasonlóképpen. Külön öröm, hogy Reoriknak nem kell részletesen kézjelelnie, hisz könnyebben megéri őt, mint mások. Hamar megkeresi a pengét, amit ott hagyott az üllőn. Hála Teysusnak nem nyúlt hozzá senki, ott áll, félkészen, várva, hogy kezek szorgos munkája életre keltse. ~Nos maga a pengerész kész, most jöhet a markolat, de előbb egy csicsás keresztvas kellene. Azt hiszem egy vékonyabb rúd tökéletes lesz, a két végét kissé visszahajtom majd. Igen.~ Keres is egy alkalmatos kis fémrudat, amiből valószínűleg akad bőven egy kovácsműhelyben, majd azt kezdi hevíteni. Nem kell olyan forróra, mint korábban a tőrt, csupán hogy lehessen vele dolgozni, és engedjen Riwanden akaratának. Először persze azért formára kalapálja a jó öreg kalapács segítségével, hisz nem lehet mindegyik fegyverre ugyanolyan méretű, vastagságú, és alakú keresztvasat tenni. Szépen elnyújtja, vékonyítja, majd a felesleges részeket letöri a fém hűlését, és az üllő szélét együttesen kihasználva. Majd pedig újra hevíti, hogy lyukat üthessen beléje. Egy precíz mérés, pont középen, és egy határozott, erős ütés a lyukasztóra. Pillanatnyi csönd. Majd kiemeli, és kíváncsian szemléli a lyukat. ~Sikerült.~ persze ez még csak egy nagyon apró lyuk, ki kell szélesíteni, hogy pontosan illeszkedjen a tőr nyeléhez, és a penge kezdetéhez. Ehhez apró méretű reszelőket, vésőket használ, aprólékos munka ugyan, de legalább annyira fontos, mint amennyire aprólékos. Folyamatosan próbálgatja, majd mikor még éppen nem jó, a kalapáccsal segít neki annyit tágulni, hogy pont szoruljon rajta. Persze óvatosan kell ilyenkor bánni vele, mert a lyuktól szerkezeti gyengesége lévén könnyen eltörhet. De ha minden jól megy, ez nem következik be, és rajta van a keresztvas. Először az egyik végét, majd a másikat kezdi külön hevíteni némileg, csak azt a kicsi részt, hogy egy kis ívet adjon neki. Nem nagyon, csak hogy esztétikus legyen, kissé bepödri a vékonyodó fémet.*
~Ezzel megvolnánk. Kezd alakulni. Még a végén ki is fog nézni valahogy.~
*Gondolja magában, a fiú közben segít, amit tud. Vizet hoz, hogy igyanak, némi kenyeret is szerez valahonnan kisfiús mosolya segítségével, így munka közben persze esznek is, isznak is, és pihennek is. Rég volt már, hogy Riwanden ennyit dolgozzon igazi kovácsműhelyben, többnyire csak üstöket foltoz, lovakat patkol és ilyesmi. Ám a tudás nem vész el, pusztán a gyakorlat. De talán ez segít neki, hogy visszanyerje régi formáját. Miután eleget pihentek mindketten, visszatérnek a tőrhöz. Már csak egy markolat kellene neki, meg egy mutatós markolatgomb. Úgy dönt, hogy szarvasagancsból fog markolatot készíteni. Szépen lecsiszolva, és kezelve akár hófehér is lehet, és igazán elegáns megjelenést kölcsönöz. Persze nehéz csontokkal dolgozni, mert nagyon könnyen törnek, így a szegecselést el is felejtheti. Még szerencse, hogy nem használatra kell, így nem kell amiatt aggódnia, hogy nem tartana úgy a nyele néhány komolyabb csata után. Ez némileg könnyít a helyzetén. Keres is egy valamivel hosszabb darab agancsot, mint a tőr nyele, és ismét hevíteni kezdi a tőrt, ezúttal csak a nyelét. Ki lehet lyukasztani más módokon is, de ő hisz az égetésben. Bár nem könnyű, eltörhet tőle a nyél, viszont Riwanden szeret kockáztatni. Ez pepecs munka, forrósítani a nyelet, majd az agancsba dugni óvatosan, nagyon óvatosan nyomni egy kicsit, hogy kiégesse a saját helyét benne, lyukat csináljon magának a fém. Mindig csak aprókat, és gyengén nyomni, ez a titka. Idővel, ha minden jól megy szépen bele fog csúszni, ekkor megvárja, míg kihűl, majd rápróbálja. Szorul, igen, éppen csak, hogy rámegy, de pont ez a lényeg. Majd leveszi róla, és egy kis gyantával keni be, hogy jól hozzáragadjon az agancs a nyélhez, amikor rádugja. A túlfolyást egy apró kendővel törli le, hisz a pengén csúnyán mutatna a gyantamaradvány. Szerencsére van ideje úgy dolgozni, hogy ilyenekre is tudjon figyelni. Természetesen az órák szállnak felette, de bízik benne, hogy ezen a napon befejezi a tőrt, és elviheti a kancellárnak. Persze, csak ha nem történik valami galiba. De a gyanta szépen ragaszt, a markolat a nyélen pihen immáron, ahogy a keresztvas is. Már csak egy markolat gomb hiányzik, no meg a díszítés. Ennek egy fagolyócskát választ, ami méretben talán épp tökéletes lesz. Világosbarna színű, megy a nyélhez. Leül az egyik ládára, amiben mindenféle vasak vannak, és egy apró kis vésőt vesz fel a sok közül. Ezzel áll neki megfaragni az apró golyót. Először a szemet, két szemet, majd bele egy-egy szemgolyót, egy szájat, néhány fogat, bajszocskát, meg füleket. Nem egy művészi alkotás, de a célnak megfelel, látszik rajta, hogy egy tigrist ábrázol, de legalábbis valami macskafélét. Kifújja magát, de egy nagyon fontos dolog még hátravan. A díszítés, és az utómunka. Nem akarja már holnapra halasztani a dolgot, így annak is neki akar látni, de előtte még fúj egyet azért. Közben elcsacsog Reorikkal, már amennyire egy néma tud csacsogni.*
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 16:33:56
//Tőr készítése//
//Napváltás//
*A hajnal első sugaraira ébred. Szinte a kakas sem kukorékol még, már ha van a közelben egyáltalán kakas. De ez cseppet sem zavarja a törpét, nyomban kipattan a szeme, a fiúnak nem különösebben. Azt hitte, hogy keltegetnie kell majd, de nem, máris fent van. Talán még valamivel hamarabb is, mint ő. Reorik nem töltötte lazsálással a plusz időt. Talán nem a legbölcsebb fiú, de nem rest, az egyszer biztos. Tudja, hogy mi a dolga, és teszi is becsületesen. Nem másként ezen a hajnalon, hisz mire Riwanden körbepillant, a tűzhely már forrósodik, s a fiú verejtéktől átázott inggel, de nagy mosollyal az arcán húzza rendületlenül a fújtatót.*
~Ejj fiam! Hagyd csak. Majd én. Neked még erősödnöd kell ehhez, hogy minden menjen.~
-Tudom, mester. De annyira lázba hoztál. Én is akartam segíteni valamit. Ne haragudj.
~Dehogy haragszom. Büszke vagyok rád, fiam! Adj egy öklöst.~
*Azzal nyújtja kezét, illetve öklét a fiúnak, aki bele is csap hasonlóképpen. Külön öröm, hogy Reoriknak nem kell részletesen kézjelelnie, hisz könnyebben megéri őt, mint mások. Hamar megkeresi a pengét, amit ott hagyott az üllőn. Hála Teysusnak nem nyúlt hozzá senki, ott áll, félkészen, várva, hogy kezek szorgos munkája életre keltse. ~Nos maga a pengerész kész, most jöhet a markolat, de előbb egy csicsás keresztvas kellene. Azt hiszem egy vékonyabb rúd tökéletes lesz, a két végét kissé visszahajtom majd. Igen.~ Keres is egy alkalmatos kis fémrudat, amiből valószínűleg akad bőven egy kovácsműhelyben, majd azt kezdi hevíteni. Nem kell olyan forróra, mint korábban a tőrt, csupán hogy lehessen vele dolgozni, és engedjen Riwanden akaratának. Először persze azért formára kalapálja a jó öreg kalapács segítségével, hisz nem lehet mindegyik fegyverre ugyanolyan méretű, vastagságú, és alakú keresztvasat tenni. Szépen elnyújtja, vékonyítja, majd a felesleges részeket letöri a fém hűlését, és az üllő szélét együttesen kihasználva. Majd pedig újra hevíti, hogy lyukat üthessen beléje. Egy precíz mérés, pont középen, és egy határozott, erős ütés a lyukasztóra. Pillanatnyi csönd. Majd kiemeli, és kíváncsian szemléli a lyukat. ~Sikerült.~ persze ez még csak egy nagyon apró lyuk, ki kell szélesíteni, hogy pontosan illeszkedjen a tőr nyeléhez, és a penge kezdetéhez. Ehhez apró méretű reszelőket, vésőket használ, aprólékos munka ugyan, de legalább annyira fontos, mint amennyire aprólékos. Folyamatosan próbálgatja, majd mikor még éppen nem jó, a kalapáccsal segít neki annyit tágulni, hogy pont szoruljon rajta. Persze óvatosan kell ilyenkor bánni vele, mert a lyuktól szerkezeti gyengesége lévén könnyen eltörhet. De ha minden jól megy, ez nem következik be, és rajta van a keresztvas. Először az egyik végét, majd a másikat kezdi külön hevíteni némileg, csak azt a kicsi részt, hogy egy kis ívet adjon neki. Nem nagyon, csak hogy esztétikus legyen, kissé bepödri a vékonyodó fémet.*
~Ezzel megvolnánk. Kezd alakulni. Még a végén ki is fog nézni valahogy.~
*Gondolja magában, a fiú közben segít, amit tud. Vizet hoz, hogy igyanak, némi kenyeret is szerez valahonnan kisfiús mosolya segítségével, így munka közben persze esznek is, isznak is, és pihennek is. Rég volt már, hogy Riwanden ennyit dolgozzon igazi kovácsműhelyben, többnyire csak üstöket foltoz, lovakat patkol és ilyesmi. Ám a tudás nem vész el, pusztán a gyakorlat. De talán ez segít neki, hogy visszanyerje régi formáját. Miután eleget pihentek mindketten, visszatérnek a tőrhöz. Már csak egy markolat kellene neki, meg egy mutatós markolatgomb. Úgy dönt, hogy szarvasagancsból fog markolatot készíteni. Szépen lecsiszolva, és kezelve akár hófehér is lehet, és igazán elegáns megjelenést kölcsönöz. Persze nehéz csontokkal dolgozni, mert nagyon könnyen törnek, így a szegecselést el is felejtheti. Még szerencse, hogy nem használatra kell, így nem kell amiatt aggódnia, hogy nem tartana úgy a nyele néhány komolyabb csata után. Ez némileg könnyít a helyzetén. Keres is egy valamivel hosszabb darab agancsot, mint a tőr nyele, és ismét hevíteni kezdi a tőrt, ezúttal csak a nyelét. Ki lehet lyukasztani más módokon is, de ő hisz az égetésben. Bár nem könnyű, eltörhet tőle a nyél, viszont Riwanden szeret kockáztatni. Ez pepecs munka, forrósítani a nyelet, majd az agancsba dugni óvatosan, nagyon óvatosan nyomni egy kicsit, hogy kiégesse a saját helyét benne, lyukat csináljon magának a fém. Mindig csak aprókat, és gyengén nyomni, ez a titka. Idővel, ha minden jól megy szépen bele fog csúszni, ekkor megvárja, míg kihűl, majd rápróbálja. Szorul, igen, éppen csak, hogy rámegy, de pont ez a lényeg. Majd leveszi róla, és egy kis gyantával keni be, hogy jól hozzáragadjon az agancs a nyélhez, amikor rádugja. A túlfolyást egy apró kendővel törli le, hisz a pengén csúnyán mutatna a gyantamaradvány. Szerencsére van ideje úgy dolgozni, hogy ilyenekre is tudjon figyelni. Természetesen az órák szállnak felette, de bízik benne, hogy ezen a napon befejezi a tőrt, és elviheti a kancellárnak. Persze, csak ha nem történik valami galiba. De a gyanta szépen ragaszt, a markolat a nyélen pihen immáron, ahogy a keresztvas is. Már csak egy markolat gomb hiányzik, no meg a díszítés. Ennek egy fagolyócskát választ, ami méretben talán épp tökéletes lesz. Világosbarna színű, megy a nyélhez. Leül az egyik ládára, amiben mindenféle vasak vannak, és egy apró kis vésőt vesz fel a sok közül. Ezzel áll neki megfaragni az apró golyót. Először a szemet, két szemet, majd bele egy-egy szemgolyót, egy szájat, néhány fogat, bajszocskát, meg füleket. Nem egy művészi alkotás, de a célnak megfelel, látszik rajta, hogy egy tigrist ábrázol, de legalábbis valami macskafélét. Kifújja magát, de egy nagyon fontos dolog még hátravan. A díszítés, és az utómunka. Nem akarja már holnapra halasztani a dolgot, így annak is neki akar látni, de előtte még fúj egyet azért. Közben elcsacsog Reorikkal, már amennyire egy néma tud csacsogni.*
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.09 16:33:56
11127. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-09 15:55:49
Üzenet elküldve: 2019-10-09 15:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Hazafelé//
*Arja a kapuban apró főhajtással köszönti az őrt, már ha ott találja.*
- Megtaláltam a kancellár urat. Nem akarta elhinni, amit mondtam! *fecseg.*
- Elkísért a műhelybe, de tényleg nem tudtunk a kovácsmesterrel beszélni. Csak a segédekkel. Ők is mondták, hogy... szóval hogy mostanában csak huhog.
- Megkapom a tőrömet? *kérdezi, és ha visszakapja, felcsatolja, és elbúcsúzva az őrtől indul lefelé a szerpentinen.
~Vajon Pashthra megtalálta a lovát a Fogadóban?~ gondolkodik most már a fiún, meg azon, hogy hazaindulnak-e még ma.*
*Arja a kapuban apró főhajtással köszönti az őrt, már ha ott találja.*
- Megtaláltam a kancellár urat. Nem akarta elhinni, amit mondtam! *fecseg.*
- Elkísért a műhelybe, de tényleg nem tudtunk a kovácsmesterrel beszélni. Csak a segédekkel. Ők is mondták, hogy... szóval hogy mostanában csak huhog.
- Megkapom a tőrömet? *kérdezi, és ha visszakapja, felcsatolja, és elbúcsúzva az őrtől indul lefelé a szerpentinen.
~Vajon Pashthra megtalálta a lovát a Fogadóban?~ gondolkodik most már a fiún, meg azon, hogy hazaindulnak-e még ma.*
11126. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-08 16:15:14
Üzenet elküldve: 2019-10-08 16:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tőr készítése//
*A kohó izzik, szinte szó szerint okádja a forróságot magából, ami bár próbára teszi Riwandent, de nem fog ki rajta. Tudja, hogy most minden perc számít, sőt, ahogy a pengét alakítja, és forró a fém, minden egyes másodperc roppant fontos. A penge alakja kezd megszületni úgy, ahogy azt a törpe megálmodta korábban. Szerencsére a reszelő miatt van bőven anyaga, hogy szépen megnyújtsa, nem hiába a sok órányi kalapálás. A penge rész nem túl rövid, de nem is túl hossszú. pont olyan, mint amilyennek szeretné. Akár egy igazi harci tőr, kétoldali éllel. Persze, a csiszolás még csak most jön. Természetesen nem a finommunka, csupán hogy legyen éle, látszódjon a szeme előtt, hogy hogy is van. Kicsit félreteszi hűlni, ahogy megvan az alakja nagyjából. Ő maga is leül, és szusszan egyet. Egy ökölpacsit ad a fiúnak, aki szinte ragyogó szemekkel ámul azon, ahogy pattognak a szikrák, izzik a fém és az egésznek van egy saját spiritualitása.*
-Ügyes vagy, mester! De ne hajszold túl magad, jó?
*Riwanden csak mosolyog, és bólogat.*
~Ne aggódj, kölyök. Tudom a határaim.~
*Majd feláll, kifújja magát, és a pengéhez sétál. Még csak egy csupasz fémdarab, valami tőrre hasonlító, egy vékonyabb nyéldarabbal, de egy kovács már látja a benne rejlő munkaórákat.*
~Most jön az edzés. Ez adja a lelkét a pengének, fiam.~
*Magyarázza a fiúnak kézjelekkel mutogatva. Viszont mivel ennek jól kell kinéznie, tetszetős küllemmel, így nem készíthet egy egyszerű tőrt. Ezt nem ronthatja el, így egy kis csavart visz a dologba. Kisebb nézelődés után hamar meg is találja, amire szüksége van most. ~Ez az. Ez kell.~ Egy kis agyag. Elengedhetetlen ahhoz, amit csinálni akar. Persze több módszer is létezik a differenciált hőkezelésre, de Riwanden személy szerint az agyagra esküszik. A lényege ennek a technikának az, hogy az edzés közben a penge éle keményebb legyen, míg a "teste" puhább. Így kemény lesz, ahol keménynek kell lennie, viszont a puhább test miatt sosem fog eltörni, legalábbis ésszerű keretek között aligha. Persze, csak ha nem ront el valamit közben. Fontos, hogy a hevítés és a hűtés között kell felvinnie rá az agyagot úgy, hogy szép mintája is legyen, ugyanis ez nem csak összetételi, de esztétikai értéket is teremt. Gyönyörű minták és vonalak fognak így látszódni a tőrön. Így be is teszi a kohóba melegedni a pengét. Szépen megvárja, amíg a kellő hőmérsékletre hevül, szinte már fehéren ragyog, amikor kiveszi, és a tőr testére keni az agyagot úgy, hogy az éle cikcakkos mintában legyen szabadon hagyva. Aztán mehet bele az olajba. ~Nem szeretem vízbe rakni. Úgy is lehet, de ha túl forró a fém, a víz túl hamar hűti le, és nagyon apró, szinte szemmel alig látható repedések lesznek rajta, amitől viszont meggyengül a szerkezet, és az első csapásnál akár el is törhet. Ráérek én az olajjal. Na meg aztán.~ Épp hogy csak rágondol, picit hamarabb húzza ki az olajból, minthogy lehűlt volna a penge, így az egész lángba borul. Egy kicsi a szakállára is megy, amit nem győz a szabad kezével némileg riadtan eloltani. Ez nem tesz kárt a tőrben, ellenben iszonyatosan jól néz ki.*
-Aztttaaaa. Mintha valami tűzokádóval harcolnál!
*Riwanden csak mosolyodik, részben a fiú észrevételén, de jobbára örömében, hogy nem hallott semmiféle reccsenést, vagy roppanást. A penge immáron edzett, és nem tört el. Jobb szeméhez emelve a fogóval a fémet bal szemét becsukva nézi, hogy teljesen egyenes-e, nem görbült-e el, vagy hasonlók. ~Jól néz ki.~ Az agyagot leütögeti róla a kalapácsával óvatosan, és már csak egy dolog van, amit meg akar csinálni, mielőtt alvóhely után kutatna. ~Le kell maratni a pengét, különben nem lesz szép ez a vonal.~ Mutatja kezével a fiúnak a vonalat, amit az edzés okozott az agyagos, illetve a nem agyagos felületen. Talán nem olyan ritka dolog az, ami után most kutat. Némi sav. Amennyiben talál, bár nem hiszi, hogy ne lenne egy kis kénsav, úgy abba mártja a tőrt, így a maratás miatt ezek a vonalak gyönyörű mintát adnak a tőrnek. Mind a két oldalán, hisz kétélű a fegyver. Viszont a rengeteg munka kivette belőle az erőt. Reméli, hogy nem lesz gond, ha itt éjszakáznak, ezért külön nem akarja zaklatni a kancellár urat, viszont nem szeretné elkapkodni a munkát. A penge kész, az edzés kész, már csak a markolat van hátra, a markolatgomb, egy kis keresztvas vagy pengeöl, és a díszítés. De ehhez ma már nem fog hozzá, pár zsákot keres, amik puha párnának is tökéletesek lesznek, és álomra hajtja fejét, ami pillanatok alatt jön mindkettejük szemére.*
//Tőr készítése//
*A kohó izzik, szinte szó szerint okádja a forróságot magából, ami bár próbára teszi Riwandent, de nem fog ki rajta. Tudja, hogy most minden perc számít, sőt, ahogy a pengét alakítja, és forró a fém, minden egyes másodperc roppant fontos. A penge alakja kezd megszületni úgy, ahogy azt a törpe megálmodta korábban. Szerencsére a reszelő miatt van bőven anyaga, hogy szépen megnyújtsa, nem hiába a sok órányi kalapálás. A penge rész nem túl rövid, de nem is túl hossszú. pont olyan, mint amilyennek szeretné. Akár egy igazi harci tőr, kétoldali éllel. Persze, a csiszolás még csak most jön. Természetesen nem a finommunka, csupán hogy legyen éle, látszódjon a szeme előtt, hogy hogy is van. Kicsit félreteszi hűlni, ahogy megvan az alakja nagyjából. Ő maga is leül, és szusszan egyet. Egy ökölpacsit ad a fiúnak, aki szinte ragyogó szemekkel ámul azon, ahogy pattognak a szikrák, izzik a fém és az egésznek van egy saját spiritualitása.*
-Ügyes vagy, mester! De ne hajszold túl magad, jó?
*Riwanden csak mosolyog, és bólogat.*
~Ne aggódj, kölyök. Tudom a határaim.~
*Majd feláll, kifújja magát, és a pengéhez sétál. Még csak egy csupasz fémdarab, valami tőrre hasonlító, egy vékonyabb nyéldarabbal, de egy kovács már látja a benne rejlő munkaórákat.*
~Most jön az edzés. Ez adja a lelkét a pengének, fiam.~
*Magyarázza a fiúnak kézjelekkel mutogatva. Viszont mivel ennek jól kell kinéznie, tetszetős küllemmel, így nem készíthet egy egyszerű tőrt. Ezt nem ronthatja el, így egy kis csavart visz a dologba. Kisebb nézelődés után hamar meg is találja, amire szüksége van most. ~Ez az. Ez kell.~ Egy kis agyag. Elengedhetetlen ahhoz, amit csinálni akar. Persze több módszer is létezik a differenciált hőkezelésre, de Riwanden személy szerint az agyagra esküszik. A lényege ennek a technikának az, hogy az edzés közben a penge éle keményebb legyen, míg a "teste" puhább. Így kemény lesz, ahol keménynek kell lennie, viszont a puhább test miatt sosem fog eltörni, legalábbis ésszerű keretek között aligha. Persze, csak ha nem ront el valamit közben. Fontos, hogy a hevítés és a hűtés között kell felvinnie rá az agyagot úgy, hogy szép mintája is legyen, ugyanis ez nem csak összetételi, de esztétikai értéket is teremt. Gyönyörű minták és vonalak fognak így látszódni a tőrön. Így be is teszi a kohóba melegedni a pengét. Szépen megvárja, amíg a kellő hőmérsékletre hevül, szinte már fehéren ragyog, amikor kiveszi, és a tőr testére keni az agyagot úgy, hogy az éle cikcakkos mintában legyen szabadon hagyva. Aztán mehet bele az olajba. ~Nem szeretem vízbe rakni. Úgy is lehet, de ha túl forró a fém, a víz túl hamar hűti le, és nagyon apró, szinte szemmel alig látható repedések lesznek rajta, amitől viszont meggyengül a szerkezet, és az első csapásnál akár el is törhet. Ráérek én az olajjal. Na meg aztán.~ Épp hogy csak rágondol, picit hamarabb húzza ki az olajból, minthogy lehűlt volna a penge, így az egész lángba borul. Egy kicsi a szakállára is megy, amit nem győz a szabad kezével némileg riadtan eloltani. Ez nem tesz kárt a tőrben, ellenben iszonyatosan jól néz ki.*
-Aztttaaaa. Mintha valami tűzokádóval harcolnál!
*Riwanden csak mosolyodik, részben a fiú észrevételén, de jobbára örömében, hogy nem hallott semmiféle reccsenést, vagy roppanást. A penge immáron edzett, és nem tört el. Jobb szeméhez emelve a fogóval a fémet bal szemét becsukva nézi, hogy teljesen egyenes-e, nem görbült-e el, vagy hasonlók. ~Jól néz ki.~ Az agyagot leütögeti róla a kalapácsával óvatosan, és már csak egy dolog van, amit meg akar csinálni, mielőtt alvóhely után kutatna. ~Le kell maratni a pengét, különben nem lesz szép ez a vonal.~ Mutatja kezével a fiúnak a vonalat, amit az edzés okozott az agyagos, illetve a nem agyagos felületen. Talán nem olyan ritka dolog az, ami után most kutat. Némi sav. Amennyiben talál, bár nem hiszi, hogy ne lenne egy kis kénsav, úgy abba mártja a tőrt, így a maratás miatt ezek a vonalak gyönyörű mintát adnak a tőrnek. Mind a két oldalán, hisz kétélű a fegyver. Viszont a rengeteg munka kivette belőle az erőt. Reméli, hogy nem lesz gond, ha itt éjszakáznak, ezért külön nem akarja zaklatni a kancellár urat, viszont nem szeretné elkapkodni a munkát. A penge kész, az edzés kész, már csak a markolat van hátra, a markolatgomb, egy kis keresztvas vagy pengeöl, és a díszítés. De ehhez ma már nem fog hozzá, pár zsákot keres, amik puha párnának is tökéletesek lesznek, és álomra hajtja fejét, ami pillanatok alatt jön mindkettejük szemére.*
11125. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-08 12:32:06
Üzenet elküldve: 2019-10-08 12:32:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kiskovácsok//
//Arja és a démonölő íj//
*Ráadásul a törpék még be is sértődnek, pedig Arja igenis kételkedik benne, hogy egy ork varázserejű fegyvert tudna készíteni. Kovácsolni, az más.
~Utánajárni azt éppen lehet, akkor úgyis kiderül a dolog.~ vélekedik magában, de esze ágában sincs vitázni a két orkon bedurcásodott csicsaszakállas törpével.
A pénz dolgán is fennakad, hisz a kancellár is megmondta nekik a távozása előtt, hogy rá hivatkozva ne emeljék az árat, hallhatták.*
- Csúszópénz miatt? *néz hitetlenkedve, ezt nem gondolhatják komolyan, de mégis: úgy tűnik, igenis komolyan gondolják.*
- Jó, megmondom, hogy ennyi az ára. *hagyja hát rájuk vállat vonva az önkényes árszabást. ~Vajon övék lesz ez a pénz egyáltalán? Biztosan megfizetik őket azért, hogy itt dolgozzanak.~ fut át végig rajta, de nem az ő dolga, így nem is érdekli ez tovább.*
- Megbocsátok. *mondja végül elmosolyodva, és pukedlizve elköszön, hiszen nincs mit itt tovább tárgyalnia.*
- Szép napot nektek! Remélem, igazatok lesz ezzel az Ugharral kapcsolatban! *mondja, és elhagyja a műhelyt a kapu felé indulva.
Nem bűvölték el túlságosan ezek a törpék, pedig ők legalább fiatalok voltak, és először igazán jópofának tűntek, Arja szívesen összabarátkozott volna velük. De úgy látszik Arja se tetszett nekik, pedig a lányka a legtöbbször megtalálja a hangot mindenkivel. A dalt, amit fújnak, azt vidáman hallgatja mindenesetre egészen a kapuig.*
//Arja és a démonölő íj//
*Ráadásul a törpék még be is sértődnek, pedig Arja igenis kételkedik benne, hogy egy ork varázserejű fegyvert tudna készíteni. Kovácsolni, az más.
~Utánajárni azt éppen lehet, akkor úgyis kiderül a dolog.~ vélekedik magában, de esze ágában sincs vitázni a két orkon bedurcásodott csicsaszakállas törpével.
A pénz dolgán is fennakad, hisz a kancellár is megmondta nekik a távozása előtt, hogy rá hivatkozva ne emeljék az árat, hallhatták.*
- Csúszópénz miatt? *néz hitetlenkedve, ezt nem gondolhatják komolyan, de mégis: úgy tűnik, igenis komolyan gondolják.*
- Jó, megmondom, hogy ennyi az ára. *hagyja hát rájuk vállat vonva az önkényes árszabást. ~Vajon övék lesz ez a pénz egyáltalán? Biztosan megfizetik őket azért, hogy itt dolgozzanak.~ fut át végig rajta, de nem az ő dolga, így nem is érdekli ez tovább.*
- Megbocsátok. *mondja végül elmosolyodva, és pukedlizve elköszön, hiszen nincs mit itt tovább tárgyalnia.*
- Szép napot nektek! Remélem, igazatok lesz ezzel az Ugharral kapcsolatban! *mondja, és elhagyja a műhelyt a kapu felé indulva.
Nem bűvölték el túlságosan ezek a törpék, pedig ők legalább fiatalok voltak, és először igazán jópofának tűntek, Arja szívesen összabarátkozott volna velük. De úgy látszik Arja se tetszett nekik, pedig a lányka a legtöbbször megtalálja a hangot mindenkivel. A dalt, amit fújnak, azt vidáman hallgatja mindenesetre egészen a kapuig.*
11124. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-08 06:08:24
Üzenet elküldve: 2019-10-08 06:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Tőr készítése//
*Szinte futva érkeznek, Riwanden egy árva percet sem óhajt elvesztegetni az értékes időből, s mihamarabb hozzálátna a feladathoz. Épp csak a műhely előtt lassítanak le némileg, egy nagy sóhajjal kifújják magukat, és beljebb lépnek. Reméli, hogy senki nem fogja zavarni a munkát, vagy ha igen, akkor legalább nem kontárkodnak bele a dolgába. Ez egy küldetés, egy feladat, amivel bizonyíthat. ~Nem sikerülhet rosszul! Mindent bele kell adnom.~ A fiúra néz, ebben persze nem sokat tud segíteni, de azért tartja magát a szavához a törpe, és próbálja időről időre tanítani őt. Ám most ez nem az az alkalom. Ha szépen sikerülne a tőr, és kapnának itt munkát, akkor bőven lenne ideje a fiúnak ezt a vágyát megélni. Nem volt az rég, hogy itt a törpékkel találkozott, azok pedig állítólag dolgoznak, így a kohó nagy valószínűséggel szépen teszi a dolgát, és nem Riwandennek kell befűteni azt. Így nyer némi időt. Leül, és gondolkozni kezd.*
~Nos mivel nem lesz használva arra, amire egy kés való, valamivel könnyebb dolgom van. Bár silány munkát nem fogok kiadni a kezemből, akár akarnak vele vágni, akár nem. Itt a szerszámok törpékhez vannak igazítva. Tökéletes. Ezzel sem kell bajlódnom. Na lássunk neki.~
*Megsimogatja Reorik fejét, majd felpattan, és alaposan körbenéz, hogy mit talál, mi hol van, illetve, hogy hogy is kezdjen neki. A mai választás egy reszelőre esett. Erős fém, és könnyen alakítható át egy szép tőrré. Talán hosszabb is lesz valamivel, mint egy átlagos kés. Előkeres egy papírlapot, kezébe fog egy széndarabot, és rajzolni kezd. Egy valamirevaló kovács sosem dolgozik tervrajz nélkül. Már látja a képet a fejében. ~Igen, igen. Ez így jó lesz.~ Azzal több időt nem elveszítve fogja meg a reszelőt egy törpe karjának hosszához és erejéhez éppen alkalmas fogóval, és beteszi a kohóba. Hamar forrósodni kezd, először csak barnán, sárgán, majd szinte fehérré kezd változni a fém a magas hőnek köszönhetően. Amíg hevül a fém, kicsit megmozgatja a vállát, a nyakát, és a kalapácsot is az üllőhöz teszi, majd jöhet ki a reszelődarab, amit ritmikus egyenletes csapások kezdenek alakítani. Megszűnik már reszelőnek lenni, és alapanyag válik belőle Riwanden keze alatt. Most még csak alaktalan forma, de ez hamar változni kezd. Vissza a forróságba, majd újra az üllőre. A csapások szépen dolgozzák a munkadarabot, az ütemes kalapálás szinte olyan, mint egy dal, a fiú nagyon élvezi látni a törpét munka közben. A darab kezd nyúlni, formát ölteni, ahogy már sokadjára ismétli meg a folyamatot, újra és újra hevíti, és kalapálja, formázza. Homlokán hamar megjelennek az izzadságcseppek, és talán nem a legkönnyebb munkák egyike a kovácsolás, de szereti csinálni, és egy kis nehézség nem tántorítja el. ~Még közel sincs kész, de már haladunk, kis barátom. Haladunk.~
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 06:08:49
//Tőr készítése//
*Szinte futva érkeznek, Riwanden egy árva percet sem óhajt elvesztegetni az értékes időből, s mihamarabb hozzálátna a feladathoz. Épp csak a műhely előtt lassítanak le némileg, egy nagy sóhajjal kifújják magukat, és beljebb lépnek. Reméli, hogy senki nem fogja zavarni a munkát, vagy ha igen, akkor legalább nem kontárkodnak bele a dolgába. Ez egy küldetés, egy feladat, amivel bizonyíthat. ~Nem sikerülhet rosszul! Mindent bele kell adnom.~ A fiúra néz, ebben persze nem sokat tud segíteni, de azért tartja magát a szavához a törpe, és próbálja időről időre tanítani őt. Ám most ez nem az az alkalom. Ha szépen sikerülne a tőr, és kapnának itt munkát, akkor bőven lenne ideje a fiúnak ezt a vágyát megélni. Nem volt az rég, hogy itt a törpékkel találkozott, azok pedig állítólag dolgoznak, így a kohó nagy valószínűséggel szépen teszi a dolgát, és nem Riwandennek kell befűteni azt. Így nyer némi időt. Leül, és gondolkozni kezd.*
~Nos mivel nem lesz használva arra, amire egy kés való, valamivel könnyebb dolgom van. Bár silány munkát nem fogok kiadni a kezemből, akár akarnak vele vágni, akár nem. Itt a szerszámok törpékhez vannak igazítva. Tökéletes. Ezzel sem kell bajlódnom. Na lássunk neki.~
*Megsimogatja Reorik fejét, majd felpattan, és alaposan körbenéz, hogy mit talál, mi hol van, illetve, hogy hogy is kezdjen neki. A mai választás egy reszelőre esett. Erős fém, és könnyen alakítható át egy szép tőrré. Talán hosszabb is lesz valamivel, mint egy átlagos kés. Előkeres egy papírlapot, kezébe fog egy széndarabot, és rajzolni kezd. Egy valamirevaló kovács sosem dolgozik tervrajz nélkül. Már látja a képet a fejében. ~Igen, igen. Ez így jó lesz.~ Azzal több időt nem elveszítve fogja meg a reszelőt egy törpe karjának hosszához és erejéhez éppen alkalmas fogóval, és beteszi a kohóba. Hamar forrósodni kezd, először csak barnán, sárgán, majd szinte fehérré kezd változni a fém a magas hőnek köszönhetően. Amíg hevül a fém, kicsit megmozgatja a vállát, a nyakát, és a kalapácsot is az üllőhöz teszi, majd jöhet ki a reszelődarab, amit ritmikus egyenletes csapások kezdenek alakítani. Megszűnik már reszelőnek lenni, és alapanyag válik belőle Riwanden keze alatt. Most még csak alaktalan forma, de ez hamar változni kezd. Vissza a forróságba, majd újra az üllőre. A csapások szépen dolgozzák a munkadarabot, az ütemes kalapálás szinte olyan, mint egy dal, a fiú nagyon élvezi látni a törpét munka közben. A darab kezd nyúlni, formát ölteni, ahogy már sokadjára ismétli meg a folyamatot, újra és újra hevíti, és kalapálja, formázza. Homlokán hamar megjelennek az izzadságcseppek, és talán nem a legkönnyebb munkák egyike a kovácsolás, de szereti csinálni, és egy kis nehézség nem tántorítja el. ~Még közel sincs kész, de már haladunk, kis barátom. Haladunk.~
A hozzászólás írója (Riwanden Chrawynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.08 06:08:49
11123. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-07 23:27:44
Üzenet elküldve: 2019-10-07 23:27:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Futás a kovács után//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól van szenes kis pipikém.
*Paskolgatja meg újra a törpe Dreyia ülepét, ahogy szépen ráérősen ballagnak befelé. Mozgás közben a mélységi megfigyelheti, hogy a huncut tündéreket ábrázoló rajzok nem is akármilyenek, el vannak bűvölve, ezért helyzetváltozás közben hol bezárul, hol kinyílik az egyik szemük. Ez pont ideális hely, hiszen törpéink szeretik, ha közben huncut tündérkék incselkednek velük, akkor is, ha rajz formájában, éppen ezért lelassítanak, majd megtorpannak.*
- No, babám, remélem nem veszed zokon, de mivel sok a dolgunk, így a szerelmetes pillantásokat máskorra tartogatnánk.
*Nem is haboznak tovább, és kilazítják nadrágjuk övét, de még nem engedik szabadjára a Dreyiára váró éhes bestiákat. Tiszteletet ígértek, ezért is úriember módjára tisztázták a mélységivel, hogy a finom csókokat törpe asszonyságuknak tartogatják, és nem neki. De senki nem mondhatja, hogy nem úri törpék, ezért készségesen két pokrócot is leterítenek a leánynak. Ezután mohón, de nem túl durván elkezdik lefejteni a lányról a nadrágját.*
- Gyorsan túl leszünk rajta. Észre sem veszed majd.
*Vigyorognak, és lassan elkezdik lefelé húzni a mélységit, hogy az helyet foglaljon a pokrócon.*
- A felsőd maradhat, ha gondolod.
*Rántja meg vállait a másik, és közben közelebb helyezkedik, türelmetlenül várva már azt, hogy történjen is valami. A sok beszéd csak felcsigázta mindkettejüket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól van szenes kis pipikém.
*Paskolgatja meg újra a törpe Dreyia ülepét, ahogy szépen ráérősen ballagnak befelé. Mozgás közben a mélységi megfigyelheti, hogy a huncut tündéreket ábrázoló rajzok nem is akármilyenek, el vannak bűvölve, ezért helyzetváltozás közben hol bezárul, hol kinyílik az egyik szemük. Ez pont ideális hely, hiszen törpéink szeretik, ha közben huncut tündérkék incselkednek velük, akkor is, ha rajz formájában, éppen ezért lelassítanak, majd megtorpannak.*
- No, babám, remélem nem veszed zokon, de mivel sok a dolgunk, így a szerelmetes pillantásokat máskorra tartogatnánk.
*Nem is haboznak tovább, és kilazítják nadrágjuk övét, de még nem engedik szabadjára a Dreyiára váró éhes bestiákat. Tiszteletet ígértek, ezért is úriember módjára tisztázták a mélységivel, hogy a finom csókokat törpe asszonyságuknak tartogatják, és nem neki. De senki nem mondhatja, hogy nem úri törpék, ezért készségesen két pokrócot is leterítenek a leánynak. Ezután mohón, de nem túl durván elkezdik lefejteni a lányról a nadrágját.*
- Gyorsan túl leszünk rajta. Észre sem veszed majd.
*Vigyorognak, és lassan elkezdik lefelé húzni a mélységit, hogy az helyet foglaljon a pokrócon.*
- A felsőd maradhat, ha gondolod.
*Rántja meg vállait a másik, és közben közelebb helyezkedik, türelmetlenül várva már azt, hogy történjen is valami. A sok beszéd csak felcsigázta mindkettejüket.*
11122. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-07 14:21:31
Üzenet elküldve: 2019-10-07 14:21:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Kiskovácsok//
//Arja és a démonölő íj//
- Mert egy ork tán nem lehet jó kovács?!
*Csattan fel Pöcsi, durcásan összefonja boltozatos mellkasa előtt a karjait. Bátyjára néz, aki szintén a fejét csóválja. Arcán a beletörődés, Arja is csak olyan ember, mint a többi, fajgyűlölő. Az ikrek is azok valamelyest, hiszen egy ork akkor is csak egy ork, de amiatt kétségbe vonni a hozzáértését, hogy orknak született?! Arja sokat veszít a fivérek szimpátiájából. De hát mit is várhatnának attól, aki a kancellár vendégszeretetét élvezi? Pfejj. A vádra, hogy ugratnák a nőt összenéz a két törpe.*
- Jó, akkor a bolondját járatjuk. Te bajod, ha nem hiszed.
*Vonja meg a vállát Pöcsi. Igazából nekik tényleg édes mindegy, hogy Arja megkeresi-e azt az orkot, ők nem tudnak varázstárgyat készíteni és Ugharon kívül mást nem is ismernek, aki tudna.*
- Jó, ha a te báród elküldte az előleget, akkor hozzáfogunk.
*Öcsi pillantása kifejezetten hideg, a szakmai hozzáértését kérdőjelezték meg azzal, hogy nem hittek neki az orkról.*
- Csibém, a harangok ára ezeregyszázötven. Mondom lassabban. Ezeregyszázötven.
*Másodjára tényleg lassan mondja.*
- Amint megvan az előleg hozzálátunk. Most ha megbocsátasz, akkor van még ezernyi dolog.
*Pöcsi lepattan az üllőről, részéről véget ért a tárgyalás. De már Öcsi is elfordul a nőtől. Hiába no, sértődékeny fajta ez a törpe. Visszatérnek a dalukhoz.*
//Arja és a démonölő íj//
- Mert egy ork tán nem lehet jó kovács?!
*Csattan fel Pöcsi, durcásan összefonja boltozatos mellkasa előtt a karjait. Bátyjára néz, aki szintén a fejét csóválja. Arcán a beletörődés, Arja is csak olyan ember, mint a többi, fajgyűlölő. Az ikrek is azok valamelyest, hiszen egy ork akkor is csak egy ork, de amiatt kétségbe vonni a hozzáértését, hogy orknak született?! Arja sokat veszít a fivérek szimpátiájából. De hát mit is várhatnának attól, aki a kancellár vendégszeretetét élvezi? Pfejj. A vádra, hogy ugratnák a nőt összenéz a két törpe.*
- Jó, akkor a bolondját járatjuk. Te bajod, ha nem hiszed.
*Vonja meg a vállát Pöcsi. Igazából nekik tényleg édes mindegy, hogy Arja megkeresi-e azt az orkot, ők nem tudnak varázstárgyat készíteni és Ugharon kívül mást nem is ismernek, aki tudna.*
- Jó, ha a te báród elküldte az előleget, akkor hozzáfogunk.
*Öcsi pillantása kifejezetten hideg, a szakmai hozzáértését kérdőjelezték meg azzal, hogy nem hittek neki az orkról.*
- Csibém, a harangok ára ezeregyszázötven. Mondom lassabban. Ezeregyszázötven.
*Másodjára tényleg lassan mondja.*
- Amint megvan az előleg hozzálátunk. Most ha megbocsátasz, akkor van még ezernyi dolog.
*Pöcsi lepattan az üllőről, részéről véget ért a tárgyalás. De már Öcsi is elfordul a nőtől. Hiába no, sértődékeny fajta ez a törpe. Visszatérnek a dalukhoz.*
11121. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2019-10-06 12:47:48
Üzenet elküldve: 2019-10-06 12:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Újult erővel//
//Kiskovácsok//
//Arja és a démonölő íj//
- Ork?? *húzza össze a szemöldökét Arja, ahogy elér a tudatáig a "bolhás ork" megnevezés. ~Egy ork kovács!!? Aki a pusztában lakik, valahol. Ha él még egyáltalán. Na szép! Ettől el lesz ragadtatva a báró biztosan.~ gondolja, és erősen kezd felhorgadni benne a gyanú, hogy csak a bolondját járatják vele a törpe kovácssegédek.*
- Egy pusztában lakó ork hogyan tudna varázserejű fegyvert kovácsolni? A bolondját járatjátok ti velem! *ölti ki majdnem a nyelvét, de a hölgyezés, meg hogy fontos megbízatásban jár, azért visszatartja, így csak a fejét csóválja picit hitetlenkedve.
A harangokra rábólint.*
- Tíz harang. *erősíti meg.*
- A báró elküldi majd az előleget, és akkor hozzá is foghattok. *néz a két törpére. ~Ha megtaláljuk azt az íjkovácsoló orkot a pusztában.
És ha nem? Ha direkt összevissza beszélnek?~ vizslatja őket sóhajtva. ~Hát akkor valaki mást kell kerítenie a bárónak~ von vállat gondolatban. ~És akkor majd megcsináltatja azzal a harangokat meg az íjat.~
A csúszópénzre a végén csak elneveti magát: ~hát mit ki nem találnak!~*
- A csúszópénzeteket *csak homályos sejtése van róla, hogy mit is értenek ezalatt a törpék, de valamit huzavonáznak itt Habrertus úrral, azt érzékeli, de hát ez az ő dolguk, Arja ebbe nem akar beleavatkozni*
- máshonnan gazdálkodjátok ki!! *nevet fejcsóválva.*
- Ezer arany. *emeli fel az ujját.*
- Ennyi a harangok ára.
*És hogy ellensúlyozza a kovácsok szemtelenségét, illemtudóan Habrertus úr felé fordul, akinek éppen bemutatkozik a műhelyhez a fiú után érkezett törpe. Akiről a kis szőke fiú azt állította: kovácsmunkát keres éppen!*
- Chayss báró akkor majd elküldi a harangok megrendelésére az előleget! Köszönöm szépen a kíséretet! *pirul el egy picit, visszagondolva a királynői felkísérésre a műhelyig.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 12:57:29
//Kiskovácsok//
//Arja és a démonölő íj//
- Ork?? *húzza össze a szemöldökét Arja, ahogy elér a tudatáig a "bolhás ork" megnevezés. ~Egy ork kovács!!? Aki a pusztában lakik, valahol. Ha él még egyáltalán. Na szép! Ettől el lesz ragadtatva a báró biztosan.~ gondolja, és erősen kezd felhorgadni benne a gyanú, hogy csak a bolondját járatják vele a törpe kovácssegédek.*
- Egy pusztában lakó ork hogyan tudna varázserejű fegyvert kovácsolni? A bolondját járatjátok ti velem! *ölti ki majdnem a nyelvét, de a hölgyezés, meg hogy fontos megbízatásban jár, azért visszatartja, így csak a fejét csóválja picit hitetlenkedve.
A harangokra rábólint.*
- Tíz harang. *erősíti meg.*
- A báró elküldi majd az előleget, és akkor hozzá is foghattok. *néz a két törpére. ~Ha megtaláljuk azt az íjkovácsoló orkot a pusztában.
És ha nem? Ha direkt összevissza beszélnek?~ vizslatja őket sóhajtva. ~Hát akkor valaki mást kell kerítenie a bárónak~ von vállat gondolatban. ~És akkor majd megcsináltatja azzal a harangokat meg az íjat.~
A csúszópénzre a végén csak elneveti magát: ~hát mit ki nem találnak!~*
- A csúszópénzeteket *csak homályos sejtése van róla, hogy mit is értenek ezalatt a törpék, de valamit huzavonáznak itt Habrertus úrral, azt érzékeli, de hát ez az ő dolguk, Arja ebbe nem akar beleavatkozni*
- máshonnan gazdálkodjátok ki!! *nevet fejcsóválva.*
- Ezer arany. *emeli fel az ujját.*
- Ennyi a harangok ára.
*És hogy ellensúlyozza a kovácsok szemtelenségét, illemtudóan Habrertus úr felé fordul, akinek éppen bemutatkozik a műhelyhez a fiú után érkezett törpe. Akiről a kis szőke fiú azt állította: kovácsmunkát keres éppen!*
- Chayss báró akkor majd elküldi a harangok megrendelésére az előleget! Köszönöm szépen a kíséretet! *pirul el egy picit, visszagondolva a királynői felkísérésre a műhelyig.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.06 12:57:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11588-11607