//Vashegyi mindennapok//
//Syd, Ald'as, Sfetts, Bris, Riri, Shauri, Athien//
//Karaván//
*Hubi most már tényleg kezdi úgy érezni, hogy a hullámok lassan összecsapnak a feje felett. Még el sem rendezett egy ügyet, és máris kettő másik igényli a figyelmét. No de nem fordulhat elő, hogy ennek jelét adja, a látszat fontos. Fontos, hogy mindenki tudja: a kancellár kézben tartja a szálakat, a kancellár mindent tud és mindenre van figyelme. És saját büszkesége sem engedné, hogy elvesszen a feladatokban és a káosznak csupán a szele végigsöpörhessen a Vashegyen. Így amikor az őr odalép hozzá, hogy újabb vendégek érkeztek, akik Kagannal kívánnak szót váltani, felemeli a kezét.*
- Csak sorban, kedvesem, csak sorban!
*Elsandít a kapu felé, és az érkezők között egy ismerősre bukkan. Furcsa mosolyra húzódik a szája, mert bizony neheztel Bris-re amiért helyettese se szó, se beszéd tűnt el hosszú időre, de biztos benne, hogy magyarázatot fog kapni a dologra. Aztán majd eldönti, hogy elfogadja-e azt? Egy előzékeny kézmozdulattal jelzi a két félvérnek, hogy tartsanak vele, közben majd előadhatják, hogy miért lepték meg egy holttesttel.*
- Köszönöm! *mosolyog még Shaurira, és a kapu felé tartva egyelőre nem foglalkozik a kis csoporttal, sokkal kíváncsibb arra, hogy mi lehet a kapun kívül? Nem csalódik, szemlátomást valóban a Patkányok érkeztek meg egy impozáns karavánnal.*
- Üdvözöllek titeket a Vashegyen! *lép ki a kapun és intéz egy kis szózatot a csapat vezetőjéhez* Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Hadúr kancellárja. Ha nem tévedek, Kagan Thargodar nagyúr által megrendelt árut szállítottátok le. Mégpedig a kontraktus által megszabott határidőn belül. Az idő szűk volt, a szállítandók mennyisége és minősége kihívás elé állíthatott benneteket. Ez a teljesítmény megsüvegelendő. A hosszú, és bizonnyal fárasztó út után nyilván pihenésre és megérdemelt fizetségetekre vártok. Egyik sem fog elmaradni, csupán egy kis türelmetek kérem, hogy mindent elrendezhessek. Nem lesz több egy fertály óránál.
*Ha a kis várakozásból nem keveredik kalamajka, visszasietne a kapun belülre, hogy foglalkozzon az ott várakozó társasággal. De a karaván mellől érkezik még valaki. Mi tagadás, jobban kedvére való az elf, mint a Patkányok kissé zordnak tűnő társasága. Az illendőség határát épp csak kicsit túllépve nézi meg magának. Egy széles mosollyal és egy udvarias gesztussal jelzi, hogy Athien nyugodtan menjen be a kapun előtte, és miután követte a hegyesfülűt, Bris előtt áll meg.*
- Á, barátom! Milyen rég találkoztunk! De örvend a szívem, hogy ismét látlak.
*Az udvarias formulát csak enyhén árnyalja az a farkasmosoly, ami elterül az arcán. Nem kérdez semmit, de persze bizonyos magyarázatot várna. Bris biztosan tudja ezt magától is. A többiekre pillant. A tündér ismerős neki, ha nem téved, a Vashegy alkimistáját tisztelheti benne. A gnómot viszont nem tudja hova tenni.*
- Üdvözöllek titeket! Milyen ügyben keresnétek a Hadurat?
*Egészen más, valahogy kedvesebb és behízelgőbb mosollyal pislant még a most érkezett elf felé.*
- Egy kis türelmed kérem, és máris előadhatod jöveteled célját. Addig arra kérlek, hogy itt várakozz és ne menj beljebb a városba.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.02 20:06:17