//Őrségben - Fogadó – Reggelizők, Ethea, Dharren//
*Örömlángok gyúlnak a szemében, mint meglátja a visszaérkezett Dharrent. Úgy tűnik, hogy rendeződni látszik az őrség dolga, hogy visszakaptak egy régi motorost, ám csak addig, míg ki nem derül, hogy egyáltalán nem áll szándékában a helyi milícia tagjai között létezni.
Egyébiránt, mivel Aletai reggelizik (sajnos olyan ember sincs, aki vigye az őröknek az ételt, így kénytelen elhagyni a pozíciót), nem kell sietnie a visszatérőnek, hogy elcsípje az újdonsült parancsnokot.*
-Dharren! Szellemek hoztak közénk!
*Üdvözli, majd figyelmesen meghallgatja, amit mond és megfigyeli a csapdák helyét is.*
-Azt reméltem, hogy maradsz. Sajnos őröknek híján vagyunk. Félő, hogy nem tudjuk megfelelően ellátni a feladatunkat.
*Sóhajt egyet, mert biztos abban, hogy a volt őrparancsnok pontosan tudja, hogy milyen érzések kavarognak most Aletaiban. Kedvetlenül elveszi a csapdákról készített rajzot, majd alaposabban megnézi.*
-A feladatod szépen elvégezted, bízom benne, hogy nekem is sikerül. Köszönöm a térképet, és vigyázz magadra az úton, bárhová is vezessen!
*Kezet ráz elődjével, de azért hozzáfűz még valamit.*
-Ne feledd, Amon Ruadh mindig visszavár!
*Talán Kagan vissza is adná neki a régi pozícióját, méghozzá gondolkodás nélkül. Aletai ezt nem is ellenezné, mert legalább akkora felelősség is, mint amekkora dicsőség, de úgy fest, hogy külön utakon indult el a másik, és senkinek sem tiszte megállítani, vagy visszafordítani.
Miután Dharren elmegy, Aletai leül az asztalhoz, ahová máris becsatlakozik Ethea, az első jelentkező az őrségre.*
-Köszönöm Ethea! A beosztásod függ attól, hogy hányan követik a példádat.
*Harap bele az ételbe, majd jóízűen rágcsálni kezdi.*
-Kérlek, míg befejezem a reggelit, állj be a helyemre Vamorys mellé, mert egyedül van. Ha végeztem, felváltalak és elmondom az új beosztásodat.
*Ez nem túl sok idő múlva lesz! Legalább is erre lehet következtetni, abból, amilyen sebességgel lapátolja be az étket a félvér orgyilkos.*