//Kovácsműhely//
*Méreteihez mérten öles léptekkel vág át az udvaron kifelé a nagyteremből, majd ki az erődből. Odakint le kellett adniuk a fegyvereiket a kovácsműhelynél, most pedig visszaküldték oda, hogy újra szereljék fel magukat. Azaz csak a kolosszus és még két másik újonc. A kapunál nem időzik sokat, egy kurta intéssel üdvözli az őröket, de megállás nélkül vezeti tovább útja a műhely felé.
Most már valami tagi státuszban vannak, úgyhogy talán senki nem fog akadékoskodni.
Ha nem állítják meg, akkor elsőként éri el a kovácsműhelyt és lép be az épületbe.
Aranyszín szemei azonnal a fegyvereit és vértjét keresik, s amikor rálelnek, egyenesen feléjük indul. Valószínűleg ott van, ahol hagyta őket.
A pallos és a buzogány, csakúgy, mint a hosszú pengéjű tőr kitűnő állapotban vannak, a vért pedig, eltekintve pár kijavított horpadástól és lyuktól, remek.*
- Azokért jöttem.
*Mutat a fegyverekre és a vértre, majd amikor odaért, elsőként a palloson simít végig. Nem mintha azt hitte volna, hogy majd valami baja esik a felszerelésének, de ez a súlyos kard mégis féltett kincse arzenáljának.
Kezeit a csípőjére teszi, úgy tekint végig a felszerelésén. Kaptak egy feladatot, és ha jól értette, akkor sokáig úton lesznek, úgyhogy meggondolatlanság volna teljes vértben elindulni egy hosszú kalandra. Csatába, háborúba igen, amikor várat, erődöt kell védeni a falakra, vagy éppen ellenkezőleg egy ostromhoz, oda biztosan a teljes vértet választaná, de ez most nem játszik.
Valamit kombinálnia kell a páncélon, hogy könnyebb legyen, de a védelem se szenvedjen csorbát túlságosan.
Közben a többiek is megérkeznek, Moranshe és Ryrin, ha jól emlékszik. Komor biccentéssel köszönti újra őket, majd visszatér a felszereléséhez.
Elsőként a csataszoknyát csatolja vissza az övére, majd a lábvérteket, arra szükség lesz. Aztán a sodronyingbe bújik vissza, mely védi a teljes felsőtestet, egészen a csuklóig. A mellvértet és a rákozott hátvértet hagyja, azok túl súlyosak lennének egy hosszú útra, egyedül az acélgallért csatolja a nyaka elé, ami védi elölről a nyakat és a tarkót. Fegyverforgató karjára felcsatolja a karvértet, a másik kart majd védi az élezett peremű pajzs. Baljára csak az karvért alkarvédőjét szíjazza vissza, végül a csatakesztyűket.
Sisakja sosem volt, egy igazi férfi nézzen egyenesen szembe az ellenségeivel, ha kell a halállal is.
Most, hogy a páncélja megvan - és sikerült leadni a súlyából - jöhetnek a fegyverek. Visszacsatolja oldalára a láncos buzogányt, aminek a nehezéke egy élethű ork-koponyára hasonlít, amelyet szegecsekkel vertek ki. Jöhet a combtokba a tőr, majd végül a pallos. A meztelen női alakot ábrázoló markolat ismerősként simul a tenyerébe, elégedetten elmosolyodik, majd felcsatolja a hátára erősített karikára.
Kész is, újra teljes embernek érzi magát. Most, hogy már ezek rendben vannak, felszerelkező társai felé fordul, majd az aranyba olvadt tekintet végigfut rajtuk.
A hegyes fülű fickó lovagnak mondja magát, nem tartozik a lombzabálók fajtájához, inkább valami félvér lehet. A fiús lányról pedig nehezen hiszi el, hogy lovag... nő. Bár lehet, hogy meg fogja lepni.
Összevonja hószín szemöldökét, majd odaintve a törpéknek megindul kifelé. A sátrak között hagyták előző nap a lovaikat, itt az ideje összeszedni Balthazardot is.
Céltudatosan vág át a sátrak között, el az italmérős bódé mellett, egészen az istállóig, ahol a csatamént hagyta.
Az éjfekete pokolfajzat a karámban áll és idegesen fújtat, most senkinek nem kellene bemenni hozzá. Kivéve a kolosszust. A hósörényű kinyitja a karám ajtaját, majd belép a szalmával felszórt építménybe. A hátas horkantva fordul felé, súlyos patájával szántva végig a talajt.
A félóriás is óvatosan közelíti meg, folyamatosan suttogva a felbőszült állatnak, majd a csatamén hatalmas fejére teszi a kezét. A szaga, a hangja megnyugtatja, a fekete szemekben kihuny az őrület lángja.
A kolosszus mosolyogva lép a lószerszámokért és gyakorlott mozdulatokkal felnyergeli, felszerszámozza a lovat.
Amikor végzett Balthyt kivezeti a karmából és könnyed mozdulattal fellendül a hatalmas csatamén nyergébe.
A ló orrát az erőd felé fordítja, majd komótosan belovagol a kapun át az udvarra, ahol remélhetően már társai is elkészültek. HA így van, feléjük veszi az irányt...*