Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 575 (11481. - 11500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11500. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-29 00:45:31
Üzenet elküldve: 2022-06-29 00:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Elég érdekes fordulatot vesznek az események az elf szempontjából. Egy kósza reményt keresett, erre tessék, rögtön minden telibe találja őt. Holtukból feltámadó nos.. halottak, Krestvir és Kilencedik is hirtelen megkerült. A manó megjegyzésére csak elmosolyodik, s úgy tesz, mint aki nem is tudja, hogy miről beszélhet, igyekszik nem belegabalyodni ebbe. Egyelőre. A lánynak csak bólint, s visszaveszi a dohányt, amit lassan be is fejez. Még kiélvezi az utolsó szívást, közben pedig igyekszik nem beleszólni a búcsúzkodásba. Laor azonban igencsak meglepi, de úgy, hogy az a bizonyos füst meg-meg akad a torkán, így az a tipikus kellemetlen köhintés kerekedik belőle.*
-Elnézést jó uram, de úgy hiszem félreértettél. Úgy gondoltam, hogy Krestvirrel indulnék útnak, s vele is térnék vissza.
*Kellemetlen mosollyal próbálja leplezni a kínos helyzetet, és reméli hogy nem sértődik meg a férfi azon, hogy igazából őt nem szándékozik elhívni a városba. Mindazonáltal a felvetett ötleten elgondolkodik egy darabig, majd megrázza finoman a fejét.*
-Plusz munka lenne, egyszerűbb lesz ha úgy járulok elé, hogy a kíváncsiskodó kérdéseimen kívül hasznosabb eszköz is van a kezemben. Meg aztán nem szeretném zavarni AZ úrnőt!
*Igyekszik megerősíteni a megszólítást, visszautalva Laor korábbi javaslatára, amit valószínűleg jól az eszébe vésett a hosszúéletű.*
-Nos akkor viszlát!
*Böki ki végül ő is, ha sikerül elrendezniük ezt az aprócska kis félreértést, élettel teli szemeivel Krestvirt fürkészi, hogy ha a csillagok is úgy állnak, akkor akár indulhatnak is.*
-Talán betérhetnénk útközben a Vaskorsóba, úgy hallottam ott derék a kiszolgálás.
*Elég érdekes fordulatot vesznek az események az elf szempontjából. Egy kósza reményt keresett, erre tessék, rögtön minden telibe találja őt. Holtukból feltámadó nos.. halottak, Krestvir és Kilencedik is hirtelen megkerült. A manó megjegyzésére csak elmosolyodik, s úgy tesz, mint aki nem is tudja, hogy miről beszélhet, igyekszik nem belegabalyodni ebbe. Egyelőre. A lánynak csak bólint, s visszaveszi a dohányt, amit lassan be is fejez. Még kiélvezi az utolsó szívást, közben pedig igyekszik nem beleszólni a búcsúzkodásba. Laor azonban igencsak meglepi, de úgy, hogy az a bizonyos füst meg-meg akad a torkán, így az a tipikus kellemetlen köhintés kerekedik belőle.*
-Elnézést jó uram, de úgy hiszem félreértettél. Úgy gondoltam, hogy Krestvirrel indulnék útnak, s vele is térnék vissza.
*Kellemetlen mosollyal próbálja leplezni a kínos helyzetet, és reméli hogy nem sértődik meg a férfi azon, hogy igazából őt nem szándékozik elhívni a városba. Mindazonáltal a felvetett ötleten elgondolkodik egy darabig, majd megrázza finoman a fejét.*
-Plusz munka lenne, egyszerűbb lesz ha úgy járulok elé, hogy a kíváncsiskodó kérdéseimen kívül hasznosabb eszköz is van a kezemben. Meg aztán nem szeretném zavarni AZ úrnőt!
*Igyekszik megerősíteni a megszólítást, visszautalva Laor korábbi javaslatára, amit valószínűleg jól az eszébe vésett a hosszúéletű.*
-Nos akkor viszlát!
*Böki ki végül ő is, ha sikerül elrendezniük ezt az aprócska kis félreértést, élettel teli szemeivel Krestvirt fürkészi, hogy ha a csillagok is úgy állnak, akkor akár indulhatnak is.*
-Talán betérhetnénk útközben a Vaskorsóba, úgy hallottam ott derék a kiszolgálás.
11499. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-20 17:34:36
Üzenet elküldve: 2022-06-20 17:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Kicsit aggasztó az elf buzgalma. Laor keveset ért a mágikus praktikákhoz (tulajdonképpen semmit) és nem tartja elképzelhetetlennek, hogy olyasmire is fényt derít aminek jobb lenne homályban maradnia. És az ingovány után pihenne egy kicsit. Jó lenne néhány olyan nap, amikor nem öl meg senkit. Ha más nem is, Kilencedik az esetleg természetfölötti hallásával észlelheti, hogy Laor fejében szinte csikorognak azok a fogaskerekek Valuryen újabb megjegyzése után. Ha csak a mágiát tudja észlelni, az talán nem baj. Elvégre nem mágus hozta vissza Leát. De azért persze nem árt résen lenni.*
- Abban biztos vagyok. *vigyorog Kilencedik megállapítására, mert valamiért teljesen idegennek tartja Krestvirtől ezt a szabadidős tevékenységet. Úgy egyáltalán minden mágustól. Azok csak a bűvigéiknek és poros fóliánsaiknak élnek.*
- Hát...
*Mi tagadás, meglepte Valuryen invitálása. Csak remélni meri, hogy nem értette félre, és az elf Artheniorba hívja, hogy Lea visszatérte után kutakodjanak, és nem vacsorázni.*
- Örömmel... de előbb talán bejelenteném a nagyasszonynak, hogy távol leszek. Sőt... mit szólnál hozzá ha vizsgálataid itt, a Vashegyen kezdenéd? Esetleg a nagyasszonnyal beszélgetve.
*Van egy hangyányi gonoszság a hangjában, mert Leától elég sokan tartanak és talán az elf sem repes a gondolattól, hogy a színe elé járulhat. És mivel ez a meglepetések napjának látszik, mukkanni sem tud amikor Krestvir a búcsúzásnál elébe áll. Annyira meghökken azon, hogy a mágus nemcsak keresi, hanem szinte el is fogja a tekintetét, hogy pislogni is elfelejt. Ilyet, de még hasonlót sem tapasztalt Kilencedik gazdájától az elmúlt években. Majdhogynem tátott szájjal bólogat arra, hogy még találkoznak és meg sem fordul a fejében, hogy miért lenne ez másként?*
- Bízom benned. Tudhatod...
*Ezt már csak a végén tudja kinyögni és reméli, hogy azért kellően határozott a hangja.*
- Köszönöm.
*Megvárja persze míg vacsorára vonul a páros (esetleg hármas, ha Kilencediket is számítjuk) és csak aztán kezd pislogni az erőd felé. Beszélnie kéne Leával. Csak az a kérdés, hogy miként tálalja neki, hogy fecsegésével egy önjelölt inkvizítort szabadított a nyakába?*
*Kicsit aggasztó az elf buzgalma. Laor keveset ért a mágikus praktikákhoz (tulajdonképpen semmit) és nem tartja elképzelhetetlennek, hogy olyasmire is fényt derít aminek jobb lenne homályban maradnia. És az ingovány után pihenne egy kicsit. Jó lenne néhány olyan nap, amikor nem öl meg senkit. Ha más nem is, Kilencedik az esetleg természetfölötti hallásával észlelheti, hogy Laor fejében szinte csikorognak azok a fogaskerekek Valuryen újabb megjegyzése után. Ha csak a mágiát tudja észlelni, az talán nem baj. Elvégre nem mágus hozta vissza Leát. De azért persze nem árt résen lenni.*
- Abban biztos vagyok. *vigyorog Kilencedik megállapítására, mert valamiért teljesen idegennek tartja Krestvirtől ezt a szabadidős tevékenységet. Úgy egyáltalán minden mágustól. Azok csak a bűvigéiknek és poros fóliánsaiknak élnek.*
- Hát...
*Mi tagadás, meglepte Valuryen invitálása. Csak remélni meri, hogy nem értette félre, és az elf Artheniorba hívja, hogy Lea visszatérte után kutakodjanak, és nem vacsorázni.*
- Örömmel... de előbb talán bejelenteném a nagyasszonynak, hogy távol leszek. Sőt... mit szólnál hozzá ha vizsgálataid itt, a Vashegyen kezdenéd? Esetleg a nagyasszonnyal beszélgetve.
*Van egy hangyányi gonoszság a hangjában, mert Leától elég sokan tartanak és talán az elf sem repes a gondolattól, hogy a színe elé járulhat. És mivel ez a meglepetések napjának látszik, mukkanni sem tud amikor Krestvir a búcsúzásnál elébe áll. Annyira meghökken azon, hogy a mágus nemcsak keresi, hanem szinte el is fogja a tekintetét, hogy pislogni is elfelejt. Ilyet, de még hasonlót sem tapasztalt Kilencedik gazdájától az elmúlt években. Majdhogynem tátott szájjal bólogat arra, hogy még találkoznak és meg sem fordul a fejében, hogy miért lenne ez másként?*
- Bízom benned. Tudhatod...
*Ezt már csak a végén tudja kinyögni és reméli, hogy azért kellően határozott a hangja.*
- Köszönöm.
*Megvárja persze míg vacsorára vonul a páros (esetleg hármas, ha Kilencediket is számítjuk) és csak aztán kezd pislogni az erőd felé. Beszélnie kéne Leával. Csak az a kérdés, hogy miként tálalja neki, hogy fecsegésével egy önjelölt inkvizítort szabadított a nyakába?*
11498. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-13 18:13:42
Üzenet elküldve: 2022-06-13 18:13:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
- Neked… valószínűleg még így is… több fogalmad van arról… merre is vagyunk… *Ha lenne ereje hozzá, most bizonyosan felnevetne, hisz saját elveszettsége és kiszolgáltatottsága már túlmutat azon a bizonyos ponton, ahol az ember lánya még képes reálisan látni a rászakadó valóságot. De mivel nincs, csak röviden, alig észrevehetően elmosolyodik.*
- A főút… jó ötletnek tűnik… tudod, merre van? *Először Quantall felé pillant, majd az előttük elterülő tájat kezdi fürkészni, de nem sokáig bírja az „erőfeszítést”. Épp elég feladatnak bizonyul az, hogy ne essen össze minden második lépésnél, hiába támaszkodik a sötételfre.
A bőrkulacs átvétele nem megy zökkenőmentesen, a kinyitás pedig még kevésbé; lanton edzett fürge ujjai most alig akarnak engedelmeskedni neki, türelmetlensége pedig szintén nem sokat segít a helyzet megoldásában. Végül sikerül megoldania a zárat, hogy végre kicserepesedett ajkaihoz emelhesse a kulacsot, s igyon pár kortyot. Mohósága persze ahhoz vezet, hogy rövid úton félrenyeli a vizet, és irgalmatlanul köhögni kezd. Beletelik vagy egy perc, mire könnyes szemmel, de folytatja az ivást, amire a jelek szerint régóta nem volt alkalma.*
- Neked… valószínűleg még így is… több fogalmad van arról… merre is vagyunk… *Ha lenne ereje hozzá, most bizonyosan felnevetne, hisz saját elveszettsége és kiszolgáltatottsága már túlmutat azon a bizonyos ponton, ahol az ember lánya még képes reálisan látni a rászakadó valóságot. De mivel nincs, csak röviden, alig észrevehetően elmosolyodik.*
- A főút… jó ötletnek tűnik… tudod, merre van? *Először Quantall felé pillant, majd az előttük elterülő tájat kezdi fürkészni, de nem sokáig bírja az „erőfeszítést”. Épp elég feladatnak bizonyul az, hogy ne essen össze minden második lépésnél, hiába támaszkodik a sötételfre.
A bőrkulacs átvétele nem megy zökkenőmentesen, a kinyitás pedig még kevésbé; lanton edzett fürge ujjai most alig akarnak engedelmeskedni neki, türelmetlensége pedig szintén nem sokat segít a helyzet megoldásában. Végül sikerül megoldania a zárat, hogy végre kicserepesedett ajkaihoz emelhesse a kulacsot, s igyon pár kortyot. Mohósága persze ahhoz vezet, hogy rövid úton félrenyeli a vizet, és irgalmatlanul köhögni kezd. Beletelik vagy egy perc, mire könnyes szemmel, de folytatja az ivást, amire a jelek szerint régóta nem volt alkalma.*
11497. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:48:37
Üzenet elküldve: 2022-06-07 22:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*A talán, nem épp a legmagabiztosabb megfogalmazás viszont találó. Valóban kell a mélységi segítsége a lánynak a felkeléshez. A fiú bár sose vette komolyan a fizikai edzéseket és egy katona vagy harcos komolyabb izmokat magára tudott szedni nála viszont a faja és a szerény és ritkás karforgató gyakorlatok elegek ahhoz, hogy a nem túl jó állapotban lévő lányt támogatni tudja. Tartja is, hogy el ne essen. Ötlete pedig támogatva lesz bár akadnak problémáik.*
-Nem vagyok helyi úgyhogy nem tudom hol találhatunk hasonlót. Talán a főúton haladva.
*Kétszer volt eddig a vashegyen. Ez a harmadik alkalom. Ábrándnak most komoly hasznát venné. Fogalma sincs mi lehet a lovával, de nem is ez a legjobb alkalom, hogy érte aggódjon. A kérdés hallatán a tarisznyájába nyúl és abból vesz ki egy bőrkulacsot és adja át a lánynak. Mielőtt elindult sétálni minden felszerelését magához vette az általános gyanakvása miatt.*
*A talán, nem épp a legmagabiztosabb megfogalmazás viszont találó. Valóban kell a mélységi segítsége a lánynak a felkeléshez. A fiú bár sose vette komolyan a fizikai edzéseket és egy katona vagy harcos komolyabb izmokat magára tudott szedni nála viszont a faja és a szerény és ritkás karforgató gyakorlatok elegek ahhoz, hogy a nem túl jó állapotban lévő lányt támogatni tudja. Tartja is, hogy el ne essen. Ötlete pedig támogatva lesz bár akadnak problémáik.*
-Nem vagyok helyi úgyhogy nem tudom hol találhatunk hasonlót. Talán a főúton haladva.
*Kétszer volt eddig a vashegyen. Ez a harmadik alkalom. Ábrándnak most komoly hasznát venné. Fogalma sincs mi lehet a lovával, de nem is ez a legjobb alkalom, hogy érte aggódjon. A kérdés hallatán a tarisznyájába nyúl és abból vesz ki egy bőrkulacsot és adja át a lánynak. Mielőtt elindult sétálni minden felszerelését magához vette az általános gyanakvása miatt.*
11496. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:22:39
Üzenet elküldve: 2022-06-06 20:22:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
- Talán…*Egyáltalán nem érzi magában az erőt, de ez nem ok arra, hogy ne próbálja meg. Nagyjából úgy van vele, hogy vagy itt hal meg ez alatt a szép terebélyes fa alatt, vagy most összeszedi teste utolsó tartalékait, és életét erre a kifürkészhetetlen szándékok által vezért sötételfre bízva elmegy vele abba a templomba. Ahol… nagyjából bármi történhet. Ha azelőtt kérdezik meg ugyanerről, hogy az a sötét pötty a homlokára égett, bizonyosan kizártnak tartotta volna, hogy egy felszentelt hely bármiben is különb lehet a többitől. Az istenek létezését sem vette soha komolyan, de ez a szemlélet most változni látszik. Erősen hinni akar abban, hogy a templomban megoldást lelhetnek arra az állapotra, amiben már kitudja, mióta leledzik.
A talpra állás nem megy túl könnyen, de Quantall támogatásával végül megvalósul. Ezután szinte teljes súlyával a férfire támaszkodik, de mivel csont és bőr, ez nem jelenthet túl nagy megterhelést a másiknak.*
- Az… nagyon jó lenne. Nem tudom, meddig bírok sétálni… *Elszántság ide vagy oda, ha nekivágnak, Quantall tapasztalhatja is, hogy ez így nem lesz túl gyors módja a haladásnak. Shaiyama épp hogy csak botorkálni képes.*
- Nincs… egy kis vized? *Reményteljesen pillant a férfi felé, hisz aki ilyen kietlen vidéken jár, az általában hord magával kulacsot.*
- Talán…*Egyáltalán nem érzi magában az erőt, de ez nem ok arra, hogy ne próbálja meg. Nagyjából úgy van vele, hogy vagy itt hal meg ez alatt a szép terebélyes fa alatt, vagy most összeszedi teste utolsó tartalékait, és életét erre a kifürkészhetetlen szándékok által vezért sötételfre bízva elmegy vele abba a templomba. Ahol… nagyjából bármi történhet. Ha azelőtt kérdezik meg ugyanerről, hogy az a sötét pötty a homlokára égett, bizonyosan kizártnak tartotta volna, hogy egy felszentelt hely bármiben is különb lehet a többitől. Az istenek létezését sem vette soha komolyan, de ez a szemlélet most változni látszik. Erősen hinni akar abban, hogy a templomban megoldást lelhetnek arra az állapotra, amiben már kitudja, mióta leledzik.
A talpra állás nem megy túl könnyen, de Quantall támogatásával végül megvalósul. Ezután szinte teljes súlyával a férfire támaszkodik, de mivel csont és bőr, ez nem jelenthet túl nagy megterhelést a másiknak.*
- Az… nagyon jó lenne. Nem tudom, meddig bírok sétálni… *Elszántság ide vagy oda, ha nekivágnak, Quantall tapasztalhatja is, hogy ez így nem lesz túl gyors módja a haladásnak. Shaiyama épp hogy csak botorkálni képes.*
- Nincs… egy kis vized? *Reményteljesen pillant a férfi felé, hisz aki ilyen kietlen vidéken jár, az általában hord magával kulacsot.*
11495. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:42:47
Üzenet elküldve: 2022-06-01 17:42:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Szótlanul hallgatja Laor válaszát, majd úgy általában az egész beszélgetést. Egykedvű, fintorgós fizimiskája most sem teszi egyszerűvé, hogy olvassák az arcát, ráadásul a tekintete is leggyakrabban másfelé néz, csak néha-néha pillant a másik kettő szemébe.
Magában azonban mindent elraktároz és kielemez, ami elhangzik, s a figyelme mindenképpen észlelhető.
Mikor Laor állítja, hogy a Szellemjáró csodás visszatérte Eeyrnek köszönhető - Leandana saját elmondása szerint -, akkor hajlik rá, hogy higgyen nekik: szeretne hinni nekik. Azonban gyanakvás marad benne. Nem csak azért, mert alapvetően bizalmatlan az istenek mesterkedéseivel szemben, hanem mert szemben azzal, amit a harcos mond a gonosz istenségről, ő tudja, hogy az ő mágusainak is hatalmukban áll a föltámasztás, amennyiben Atehaner nem vezette tévútra a rítusaik leírásánál.
Azonban az, hogy Laor támogatja a mágikus kivizsgálást, arról árulkodik a számára, hogy a férfi őszintén hiheti, hogy Eeyr áll az egész mögött, különben aligha akarná tudni, hogy a szerette egy gonosz istenség befolyása alatt áll, és szembenézni ennek következményeivel. Krestvir nem akarná tudni. Vagyis hát... erősen háttérbe kellene szorítania az érzelmeit.
Persze továbbra sem erőssége, hogy mások helyzetébe beleélje magát, ám egészen hasonló körülmények között van most mesterével. Mikor Taitost utoljára látta, elég zavart volt, ha ez ugyan a megfelelő szó rá... Mindezért pedig a homlokán lévő sötét foltot okolták: a démon átkát.
Nem tudja, mestere azóta milyen sorsra jutott, ahogy arról sincs elképzelése, mihez kezdene, ha tudomására jutna, hogy a démoni befolyás átformálta őt és most gonosz szándékkal járja a világot.
Fölmerül benne, hogy kikérdezze a férfit, miként vélekedik erről a dilemmáról a saját esetében a Szellemjáróval, ám végül csöndben marad. Részben azért is, mert a beszélgetés közben továbbhalad, s a neve említésére fölkapja a fejét, ám hozzáfűznivalója végül nem akad. Nem úgy a manónak...*
- Csókos jó barátok! - *Osztja meg bizalmaskodva-magyarázón Kilencedik Laorral, hogy szerinte honnan fúj a szél, s mi sodorta erre Valuryent. Mintha halkan is próbálna szólni, Krestvir füle felé leárnyékolva a teret apró kezével, de persze elkerülhetetlen, hogy az említettek is hallják a szavait, amivel nyilván a manó maga is tisztában van valójában. És ahogy elvigyorodik, nagy szemeivel a két mágust lesve, sejthető, hogy szándékosan piszkálja őket.
Krestvirnél pedig sikerrel is jár. Bár a lány arcán a zavart is nehezen lehet látni, meglepetten megélénkülő tekintete, majd az, ahogy Laorra kapja, aztán Valuryenre, majd vissza a talajra... nos, még esetében is árulkodó lehet. Magyarázkodásba, vagy kiigazításba azonban nem kezd. Helyette megszívja a kölcsönkapott dohányrudat, kapásból mindjárt három hosszú slukkal, majd még mindig elfordított tekintettel nyújtja vissza az elfnek.*
- Köszönöm. - *Mormogja a füsttől levegőtlenül.
Aztán mikor Valuryen érezhetően búcsúzkodásba kezd, megint kissé kettészakad. Merthogy ő is szeretne még beszélni a férfival, viszont másért érkezett ide. Ám az a "más" itt áll előtte, s a Szellemjáróról általa már értesült, amit pedig Laorral magával szeretett volna közölni... nos, arra továbbra sem áll készen, meg nem is jutott döntésre, hogy egyáltalán valaha meg kellene-e osztania gyanúját a többiekkel.
Majd az elf folytatja és magával hívná, amivel végül segít elhatározásra jutnia, hogy hova tovább.*
- Rendben. Köszönöm. - *Hajt fejet a férfi felé. Majd határozottan Laorhoz fordul és a szemébe néz. Egy-két pillanatot vár, hátha a harcos mondana valamit, de ha ez nem történne meg...*
- Majd beszéljünk még! - *Kezd bele, megalapozva magának, de nem mond semmi pontosítást, hogy miről is szeretne, mert ugye nem tudja, hogy amire gondol, azt el akarja-e majd mondani, ha arra kerül a sor. Így elmegy egy másoktól már hallott búcsúzó szófordulatnak is, amit mond. Aztán tétován teszi hozzá...*
- És ha bármi baj volna... bízz bennem... és keress meg! - *Noha elég komolyan beszél, alighanem újabb se füle, se farka megjegyzésnek tűnhetnek szavai. Ő azonban tudja, miért mondja ezt, s reméli is, hogy komolyan veszik.
Meghajol Laor felé, s noha ez búcsúja, azért nem fordul rögtön sarkon.*
*Szótlanul hallgatja Laor válaszát, majd úgy általában az egész beszélgetést. Egykedvű, fintorgós fizimiskája most sem teszi egyszerűvé, hogy olvassák az arcát, ráadásul a tekintete is leggyakrabban másfelé néz, csak néha-néha pillant a másik kettő szemébe.
Magában azonban mindent elraktároz és kielemez, ami elhangzik, s a figyelme mindenképpen észlelhető.
Mikor Laor állítja, hogy a Szellemjáró csodás visszatérte Eeyrnek köszönhető - Leandana saját elmondása szerint -, akkor hajlik rá, hogy higgyen nekik: szeretne hinni nekik. Azonban gyanakvás marad benne. Nem csak azért, mert alapvetően bizalmatlan az istenek mesterkedéseivel szemben, hanem mert szemben azzal, amit a harcos mond a gonosz istenségről, ő tudja, hogy az ő mágusainak is hatalmukban áll a föltámasztás, amennyiben Atehaner nem vezette tévútra a rítusaik leírásánál.
Azonban az, hogy Laor támogatja a mágikus kivizsgálást, arról árulkodik a számára, hogy a férfi őszintén hiheti, hogy Eeyr áll az egész mögött, különben aligha akarná tudni, hogy a szerette egy gonosz istenség befolyása alatt áll, és szembenézni ennek következményeivel. Krestvir nem akarná tudni. Vagyis hát... erősen háttérbe kellene szorítania az érzelmeit.
Persze továbbra sem erőssége, hogy mások helyzetébe beleélje magát, ám egészen hasonló körülmények között van most mesterével. Mikor Taitost utoljára látta, elég zavart volt, ha ez ugyan a megfelelő szó rá... Mindezért pedig a homlokán lévő sötét foltot okolták: a démon átkát.
Nem tudja, mestere azóta milyen sorsra jutott, ahogy arról sincs elképzelése, mihez kezdene, ha tudomására jutna, hogy a démoni befolyás átformálta őt és most gonosz szándékkal járja a világot.
Fölmerül benne, hogy kikérdezze a férfit, miként vélekedik erről a dilemmáról a saját esetében a Szellemjáróval, ám végül csöndben marad. Részben azért is, mert a beszélgetés közben továbbhalad, s a neve említésére fölkapja a fejét, ám hozzáfűznivalója végül nem akad. Nem úgy a manónak...*
- Csókos jó barátok! - *Osztja meg bizalmaskodva-magyarázón Kilencedik Laorral, hogy szerinte honnan fúj a szél, s mi sodorta erre Valuryent. Mintha halkan is próbálna szólni, Krestvir füle felé leárnyékolva a teret apró kezével, de persze elkerülhetetlen, hogy az említettek is hallják a szavait, amivel nyilván a manó maga is tisztában van valójában. És ahogy elvigyorodik, nagy szemeivel a két mágust lesve, sejthető, hogy szándékosan piszkálja őket.
Krestvirnél pedig sikerrel is jár. Bár a lány arcán a zavart is nehezen lehet látni, meglepetten megélénkülő tekintete, majd az, ahogy Laorra kapja, aztán Valuryenre, majd vissza a talajra... nos, még esetében is árulkodó lehet. Magyarázkodásba, vagy kiigazításba azonban nem kezd. Helyette megszívja a kölcsönkapott dohányrudat, kapásból mindjárt három hosszú slukkal, majd még mindig elfordított tekintettel nyújtja vissza az elfnek.*
- Köszönöm. - *Mormogja a füsttől levegőtlenül.
Aztán mikor Valuryen érezhetően búcsúzkodásba kezd, megint kissé kettészakad. Merthogy ő is szeretne még beszélni a férfival, viszont másért érkezett ide. Ám az a "más" itt áll előtte, s a Szellemjáróról általa már értesült, amit pedig Laorral magával szeretett volna közölni... nos, arra továbbra sem áll készen, meg nem is jutott döntésre, hogy egyáltalán valaha meg kellene-e osztania gyanúját a többiekkel.
Majd az elf folytatja és magával hívná, amivel végül segít elhatározásra jutnia, hogy hova tovább.*
- Rendben. Köszönöm. - *Hajt fejet a férfi felé. Majd határozottan Laorhoz fordul és a szemébe néz. Egy-két pillanatot vár, hátha a harcos mondana valamit, de ha ez nem történne meg...*
- Majd beszéljünk még! - *Kezd bele, megalapozva magának, de nem mond semmi pontosítást, hogy miről is szeretne, mert ugye nem tudja, hogy amire gondol, azt el akarja-e majd mondani, ha arra kerül a sor. Így elmegy egy másoktól már hallott búcsúzó szófordulatnak is, amit mond. Aztán tétován teszi hozzá...*
- És ha bármi baj volna... bízz bennem... és keress meg! - *Noha elég komolyan beszél, alighanem újabb se füle, se farka megjegyzésnek tűnhetnek szavai. Ő azonban tudja, miért mondja ezt, s reméli is, hogy komolyan veszik.
Meghajol Laor felé, s noha ez búcsúja, azért nem fordul rögtön sarkon.*
11494. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-06-01 12:17:51
Üzenet elküldve: 2022-06-01 12:17:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Nehéz dolgokat kell megemésztenie, hogy a holtak visszatértek az élők sorába bizonyosan nem természetes dolog, Főleg hogy csak nemrég szerzett tudomást erről a jelenségről, találkozni pedig nem találkozott egy feltámadottal sem ezidáig. Hazudna ha azt mondaná, hogy nem hajtja a kíváncsiság, de a másik oldalról félsz is akad benne. Olyan dolog ez aki szembe megy a világ törvényeinel.*
-Alighanem igazad lehet, köszönöm a tanácsot. Valószínűleg én sem szeretnék "a másik" lenni.
*Egy félmosolyt megenged magának, mielőtt tovább folyna a beszélgetés. *
-Biztos nehéz lehet megemészteni ha egyszer csak elszakad minden, aztán pedig ismét ezen a földön jársz.
*Ehhez nagyot bólint is, mintha csak azt fejezné ki, hogy nem lepődne meg azon sem ha semmire sem emlékezne a másik úrnő. Meg hát eleve nem lehet túl könnyű ez a történet senkinek sem. Az istenek fejtegetésébe nem kíván beleszólni, inkább csak csendben hallgat. ~A holtaknak a föld alatt a helyük és sosem szabadna, hogy ez megváltozzon. Ez nem jó dolog, hanem a természet megcsúfolása, bizonyosan nem Eeyr műve. Talán nincs is hozzá köze egyik istennek sem. ~ Persze nem mondja hangosan, biztosan érzékenyen érintené a férfit, és fölöslegesen nem óhajt bajt keverni. Három emberöltő alatt megtanulja az elf hogy mikor bölcsebb hallgatni. *
-Nos hát nem ígérem, hogy kiderül bármi is, de azt mindenesetre ki tudjuk deríteni, hogy sötét mágia áll-e a háttérben vagy sem. Talán megnyugvás lehet a bizonyosság.
*Mondja mosolyogva. *
-Igen, Krestvir jóvoltából, előtte csak vándoroltam a nagyvilágban.
*Amikor pedig Krestvir kér a füstölőből ő nagyon szívesen átnyújtja neki azt. *
-Akkor nem is zavarnék tovább, elindulok lassan és visszatérek pár napon belül, ha megfelel.
*A kérdés nyilván Laornak szól. *
-Nincs kedved elkiserni?
*Ez pedig Krestvirnek. *
-Mesélhetnél, hogy mi történt, vagy ha nincs kedved majd mesélek én. Meghívlak vacsorázni is.
*Ő úgy érzi nagyon sok idő telt el mióta találkoztak és sok dolog van, amit szeretne megosztani vele, vagy csak megtárgyalni mint mágus a mágussal, mester a tanítvánnyal. *
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.01 12:19:04
*Nehéz dolgokat kell megemésztenie, hogy a holtak visszatértek az élők sorába bizonyosan nem természetes dolog, Főleg hogy csak nemrég szerzett tudomást erről a jelenségről, találkozni pedig nem találkozott egy feltámadottal sem ezidáig. Hazudna ha azt mondaná, hogy nem hajtja a kíváncsiság, de a másik oldalról félsz is akad benne. Olyan dolog ez aki szembe megy a világ törvényeinel.*
-Alighanem igazad lehet, köszönöm a tanácsot. Valószínűleg én sem szeretnék "a másik" lenni.
*Egy félmosolyt megenged magának, mielőtt tovább folyna a beszélgetés. *
-Biztos nehéz lehet megemészteni ha egyszer csak elszakad minden, aztán pedig ismét ezen a földön jársz.
*Ehhez nagyot bólint is, mintha csak azt fejezné ki, hogy nem lepődne meg azon sem ha semmire sem emlékezne a másik úrnő. Meg hát eleve nem lehet túl könnyű ez a történet senkinek sem. Az istenek fejtegetésébe nem kíván beleszólni, inkább csak csendben hallgat. ~A holtaknak a föld alatt a helyük és sosem szabadna, hogy ez megváltozzon. Ez nem jó dolog, hanem a természet megcsúfolása, bizonyosan nem Eeyr műve. Talán nincs is hozzá köze egyik istennek sem. ~ Persze nem mondja hangosan, biztosan érzékenyen érintené a férfit, és fölöslegesen nem óhajt bajt keverni. Három emberöltő alatt megtanulja az elf hogy mikor bölcsebb hallgatni. *
-Nos hát nem ígérem, hogy kiderül bármi is, de azt mindenesetre ki tudjuk deríteni, hogy sötét mágia áll-e a háttérben vagy sem. Talán megnyugvás lehet a bizonyosság.
*Mondja mosolyogva. *
-Igen, Krestvir jóvoltából, előtte csak vándoroltam a nagyvilágban.
*Amikor pedig Krestvir kér a füstölőből ő nagyon szívesen átnyújtja neki azt. *
-Akkor nem is zavarnék tovább, elindulok lassan és visszatérek pár napon belül, ha megfelel.
*A kérdés nyilván Laornak szól. *
-Nincs kedved elkiserni?
*Ez pedig Krestvirnek. *
-Mesélhetnél, hogy mi történt, vagy ha nincs kedved majd mesélek én. Meghívlak vacsorázni is.
*Ő úgy érzi nagyon sok idő telt el mióta találkoztak és sok dolog van, amit szeretne megosztani vele, vagy csak megtárgyalni mint mágus a mágussal, mester a tanítvánnyal. *
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.01 12:19:04
11493. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-31 16:26:20
Üzenet elküldve: 2022-05-31 16:26:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Kicsit fennköltnek és túlzónak érzi az elf elképzelését arról amiben az Ingoványban részük volt, de nem érezné tisztességesnek kijavítani. Ennyi erővel szinte valamennyi hőst le lehetne rántani a sárba. Egy részük soha nem létezett, mások csak a köréjük felhúzott mázban látszanak hősöknek és azok, akik valóban megcselekedtek olyasmit ami miatt joggal tekinthették hősnek az emberek, rendszerint életük végéig rémálmoktól szenvedtek. Szerencsére az az élet ritkán tartott sokáig. A felkínált jobbot persze elfogadja. Aztán elmosolyodik, hiszen Valuryen talán nem is sejti, hogy mennyire fején találta a szöget.*
- Igen, a másik. Mivel mindkettőt van szerencsém ismerni, engedj meg egy tanácsot: egyiket se hívd másiknak. Akár egyik, akár másik, ezen mindkettő megsértődne. Az pedig errefelé nem a hosszú élet titka.
*Nem ijesztegetni akarja az elfet, nem is érezhető komolynak amit mond, csak valóban furcsa, hogy ketten vannak. És mivel mindkettőjüket kedveli, ez még kínos pillanatokat okozhat. Kresi reakcióját először nem is érti, inkább Kilencedikre néz kérdőn. Kell néhány szívdobbanásnyi idő míg felismeri, hogy jókedvre derítette a mágust. Igen, ha jobban belegondol, Krestvirt mosolyogni sem nagyon látta, nemhogy nevetni. Vajon miért?*
- Tudja. *bólint egyet* Eeyrnek köszönhető ez a csoda. De ha jobban belegondolsz, ez természetes is. Sa'Tereth csak a pusztításhoz ért, Teysus - ha olyan anyagias, mint a hívei - aligha foglalkozik ilyesmivel. Pláne nem ingyen.
*Mindenesetre az elf felajánlása, hogy valami hókuszpókusszal megpróbál fényt deríteni a rejtélyre, nem tölti el maradéktalan örömmel.*
- Létezik ilyen varázs? *kérdez vissza* Bár az igazságot tudjuk, de hálás lennék érte ha megerősítenéd.
*Azt pedig miért tenné hozzá, hogy ha Valuryen arra jut, hogy a sötét isten mesterkedését lehet sejteni Lea feltámadása mögött, akkor minden erejével azon lesz, hogy a mágus ezen értesülését senkinek se mondhassa el. A jó kancellár bizonyára aranyakkal tömné be a száját, de Laor inkább más fémre gondolna. Valami hegyesre, az ötödik és a hetedik borda közé.*
- Szintén Synmirából?
*Próbál kedves lenni az idegen varázslóval. Nem rossz ember ő, meg aztán kíváncsi is. Amikor egyszer rég arra járt, nem találkoztak. Persze azóta sokan megfordulhattak arrafelé.*
*Kicsit fennköltnek és túlzónak érzi az elf elképzelését arról amiben az Ingoványban részük volt, de nem érezné tisztességesnek kijavítani. Ennyi erővel szinte valamennyi hőst le lehetne rántani a sárba. Egy részük soha nem létezett, mások csak a köréjük felhúzott mázban látszanak hősöknek és azok, akik valóban megcselekedtek olyasmit ami miatt joggal tekinthették hősnek az emberek, rendszerint életük végéig rémálmoktól szenvedtek. Szerencsére az az élet ritkán tartott sokáig. A felkínált jobbot persze elfogadja. Aztán elmosolyodik, hiszen Valuryen talán nem is sejti, hogy mennyire fején találta a szöget.*
- Igen, a másik. Mivel mindkettőt van szerencsém ismerni, engedj meg egy tanácsot: egyiket se hívd másiknak. Akár egyik, akár másik, ezen mindkettő megsértődne. Az pedig errefelé nem a hosszú élet titka.
*Nem ijesztegetni akarja az elfet, nem is érezhető komolynak amit mond, csak valóban furcsa, hogy ketten vannak. És mivel mindkettőjüket kedveli, ez még kínos pillanatokat okozhat. Kresi reakcióját először nem is érti, inkább Kilencedikre néz kérdőn. Kell néhány szívdobbanásnyi idő míg felismeri, hogy jókedvre derítette a mágust. Igen, ha jobban belegondol, Krestvirt mosolyogni sem nagyon látta, nemhogy nevetni. Vajon miért?*
- Tudja. *bólint egyet* Eeyrnek köszönhető ez a csoda. De ha jobban belegondolsz, ez természetes is. Sa'Tereth csak a pusztításhoz ért, Teysus - ha olyan anyagias, mint a hívei - aligha foglalkozik ilyesmivel. Pláne nem ingyen.
*Mindenesetre az elf felajánlása, hogy valami hókuszpókusszal megpróbál fényt deríteni a rejtélyre, nem tölti el maradéktalan örömmel.*
- Létezik ilyen varázs? *kérdez vissza* Bár az igazságot tudjuk, de hálás lennék érte ha megerősítenéd.
*Azt pedig miért tenné hozzá, hogy ha Valuryen arra jut, hogy a sötét isten mesterkedését lehet sejteni Lea feltámadása mögött, akkor minden erejével azon lesz, hogy a mágus ezen értesülését senkinek se mondhassa el. A jó kancellár bizonyára aranyakkal tömné be a száját, de Laor inkább más fémre gondolna. Valami hegyesre, az ötödik és a hetedik borda közé.*
- Szintén Synmirából?
*Próbál kedves lenni az idegen varázslóval. Nem rossz ember ő, meg aztán kíváncsi is. Amikor egyszer rég arra járt, nem találkoztak. Persze azóta sokan megfordulhattak arrafelé.*
11492. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:52:17
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:52:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*A két férfi között lezajló rövid beszélgetést nagyjából felfogja, még meg is jegyez bizonyos érdekes részleteket, s magában eljut a feltételezésig is, hogy a Laor karján lévő új holmi honnan származhat. Ám mindez most érdektelen, pontosabban tovább terheli a már egyébként is túlingerelt elméjét, amiben annyi minden kavarog, hogy fogalma sincs, hogyan teremtsen rendszert benne, hogyan nyugodhatna meg, vagy legalább minek a kifejtését és megoldását helyezhetné előre...
Kilencedik nyugtatgatására nem válaszol, de mikor Valuryen megkérdi, jól van-e, egyszerűen a fejét rázza: egy kérdésre válaszolni kell. Erre pedig elég egyszerűen talál választ. Lehet, hogy nem ért az érzelmekhez, de azt elég egyértelműen meg tudja mondani, hogy nem érzi jól magát.
Ám rögtön ez után mégis talál valami kapaszkodót, hogy hol kezdhetné meg a káosz feloldását, s ez ad egy pillanatnyi megnyugvást. Ki is mondja hát a kérdését Laor felé, nem adva rá alkalmat, hogy őt faggathassák.
Aztán pedig figyel és hallgat. Laor ugyan hasonlatokban beszél, de olyasfélékben, amik még számára is könnyedén értelmezhetőek. Sőt, ezúttal még segítik is annak megértésében, hogy mi zajlik most a férfi szívében és fejében. Igaz, helyenként zavarossá válik, hogy Laor mennyire is gondolja komolyan, hogy a Szellemjáró nem valóságos. Mikor pedig a férfi is rámutat erre az ellentmondásra, megemlítve, hogy nem tudja, hogy a szeme kikaparása a valóságra is hatással volna-e... az épp az efféle humorra fogékony Krestvirt még megnevettetnie is sikerül. Igaz, inkább lesz ez egyfajta zárt szájú felhorkanás, vagy még inkább szusszanás kísérte csuklásszerű hang, de viszonylag egyértelmű lehet, hogy mulatságosnak találta a megjegyzést.
Annak híre már nem éri meglepetésként, hogy többen is visszatértek a halálból. Bár keveset tud róla, de a tényt magát már közölték vele Varangyváron.*
- Hát ő nem tudja? Hogy mi történt... hogy... hogyan? - *Válaszol kérdéssel a férfi kérdésére. Azt hitte, vagyis remélte, hogy a Szellemjáró maga tud szolgálni magyarázattal.
Majd Valuryent hallgatja. Meglepett érdeklődéssel fordul felé, mikor megemlíti, hogy fénymágus. Az biztos, hogy az elf számára sem múlt el nyomtalanul az elmúlt két év. Mikor utoljára beszéltek, még állította, hogy nem imádja egyik istent sem, meg a mestere bele is hajítaná a napba, ha így tenne... Nos, a férfi hozzáállása egyértelműen változott. Ám Krestvirben ez nem vált ki kimondott ellenszenvet. Legalábbis még mindig jobb, mintha Sa'Tereth hívévé vált volna az elf.
Ő maga megvárja, hogy Laor válaszolhasson, hogy igényt tartanak-e a kivizsgálásra, s csak aztán szól pár szót.*
- A holttestét hazahoztuk. Elégették... Én nem ismerek varázslatot, ami képes lenne a hamvakból visszahozni bárkit is. A haláltól megmenteni talán, de az elégetett holttestből visszahozni... nem. - *Rázza meg a fejét, miután kifejti a saját gondolatait, s ezzel vélhetően megerősíti, hogy szakrális mágiáról lehet itt szó.
Közben az érzékelésébe egyre erősebben kúszik be a dohányfüst szaga. Sokaknak utálatos dolog, de ő maga is pipázik alkalmanként. Főleg nehéz éjszakákon, mikor a képzelgései kínozzák a sötétben és nem tud megnyugodni. Ő nem tudja, hogy a keverékben, amit ajándékba kapott, ördögvigyor is akad, azt viszont igen, hogy a füstölés segíteni szokott. Most pedig jó hasznát tudná venni ennek a segítségnek.
Ha a beszélgetésben beáll egy kis szünet, Valuryen felé fordul, s kivételesen még rá is néz. Vagyis előbb a dohányra, majd az elf szemébe és vissza.*
- Kérhetek? - *Nyújtja ki a kezét is, hogy egyértelmű legyen, mire céloz. Egyszer már osztottak meg egy hasonló dohányrudat, talán ezért sem szégyenlősködik. Meg tényleg azt hiszi, hogy ez majd segíteni fog, hogy jobban érezze magát.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.30 00:57:50
*A két férfi között lezajló rövid beszélgetést nagyjából felfogja, még meg is jegyez bizonyos érdekes részleteket, s magában eljut a feltételezésig is, hogy a Laor karján lévő új holmi honnan származhat. Ám mindez most érdektelen, pontosabban tovább terheli a már egyébként is túlingerelt elméjét, amiben annyi minden kavarog, hogy fogalma sincs, hogyan teremtsen rendszert benne, hogyan nyugodhatna meg, vagy legalább minek a kifejtését és megoldását helyezhetné előre...
Kilencedik nyugtatgatására nem válaszol, de mikor Valuryen megkérdi, jól van-e, egyszerűen a fejét rázza: egy kérdésre válaszolni kell. Erre pedig elég egyszerűen talál választ. Lehet, hogy nem ért az érzelmekhez, de azt elég egyértelműen meg tudja mondani, hogy nem érzi jól magát.
Ám rögtön ez után mégis talál valami kapaszkodót, hogy hol kezdhetné meg a káosz feloldását, s ez ad egy pillanatnyi megnyugvást. Ki is mondja hát a kérdését Laor felé, nem adva rá alkalmat, hogy őt faggathassák.
Aztán pedig figyel és hallgat. Laor ugyan hasonlatokban beszél, de olyasfélékben, amik még számára is könnyedén értelmezhetőek. Sőt, ezúttal még segítik is annak megértésében, hogy mi zajlik most a férfi szívében és fejében. Igaz, helyenként zavarossá válik, hogy Laor mennyire is gondolja komolyan, hogy a Szellemjáró nem valóságos. Mikor pedig a férfi is rámutat erre az ellentmondásra, megemlítve, hogy nem tudja, hogy a szeme kikaparása a valóságra is hatással volna-e... az épp az efféle humorra fogékony Krestvirt még megnevettetnie is sikerül. Igaz, inkább lesz ez egyfajta zárt szájú felhorkanás, vagy még inkább szusszanás kísérte csuklásszerű hang, de viszonylag egyértelmű lehet, hogy mulatságosnak találta a megjegyzést.
Annak híre már nem éri meglepetésként, hogy többen is visszatértek a halálból. Bár keveset tud róla, de a tényt magát már közölték vele Varangyváron.*
- Hát ő nem tudja? Hogy mi történt... hogy... hogyan? - *Válaszol kérdéssel a férfi kérdésére. Azt hitte, vagyis remélte, hogy a Szellemjáró maga tud szolgálni magyarázattal.
Majd Valuryent hallgatja. Meglepett érdeklődéssel fordul felé, mikor megemlíti, hogy fénymágus. Az biztos, hogy az elf számára sem múlt el nyomtalanul az elmúlt két év. Mikor utoljára beszéltek, még állította, hogy nem imádja egyik istent sem, meg a mestere bele is hajítaná a napba, ha így tenne... Nos, a férfi hozzáállása egyértelműen változott. Ám Krestvirben ez nem vált ki kimondott ellenszenvet. Legalábbis még mindig jobb, mintha Sa'Tereth hívévé vált volna az elf.
Ő maga megvárja, hogy Laor válaszolhasson, hogy igényt tartanak-e a kivizsgálásra, s csak aztán szól pár szót.*
- A holttestét hazahoztuk. Elégették... Én nem ismerek varázslatot, ami képes lenne a hamvakból visszahozni bárkit is. A haláltól megmenteni talán, de az elégetett holttestből visszahozni... nem. - *Rázza meg a fejét, miután kifejti a saját gondolatait, s ezzel vélhetően megerősíti, hogy szakrális mágiáról lehet itt szó.
Közben az érzékelésébe egyre erősebben kúszik be a dohányfüst szaga. Sokaknak utálatos dolog, de ő maga is pipázik alkalmanként. Főleg nehéz éjszakákon, mikor a képzelgései kínozzák a sötétben és nem tud megnyugodni. Ő nem tudja, hogy a keverékben, amit ajándékba kapott, ördögvigyor is akad, azt viszont igen, hogy a füstölés segíteni szokott. Most pedig jó hasznát tudná venni ennek a segítségnek.
Ha a beszélgetésben beáll egy kis szünet, Valuryen felé fordul, s kivételesen még rá is néz. Vagyis előbb a dohányra, majd az elf szemébe és vissza.*
- Kérhetek? - *Nyújtja ki a kezét is, hogy egyértelmű legyen, mire céloz. Egyszer már osztottak meg egy hasonló dohányrudat, talán ezért sem szégyenlősködik. Meg tényleg azt hiszi, hogy ez majd segíteni fog, hogy jobban érezze magát.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.30 00:57:50
11491. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:29:57
Üzenet elküldve: 2022-05-29 22:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pontos vagyok uram//
*Quantall most nem volt olyan szerencsés mint a karavánpihenőben megsebzett férfivel. Viszont nem az a fajta aki ha egy problémával találkozik akkor könnyedén feladná. Támad hát egy ötlete milyen egyéb úton próbálkozhatnak. Miért érdekli egy nő akivel a semmi közepén találkozott? Talán ő se tudna olyan magyarázatot adni erre ami mások számára érthetőbbé tenné a tetteit. Az ígéretre zavartan elmosolyodik. Mit kaphatna a látszólag nincstelen nőtől és alapból nem is azért teszi amit tesz, hogy aztán gazdagabb legyen. Lehet önzetlen segítségnek is hívni, de valójában bizonyos értelemben ő is nincstelennek számít csak azon nincs mágia ami segíthet.*
-Fel tudsz állni?
*Akár igen, akár nem megpróbálja felsegíteni a lányt és támogatná még, hogy állva is maradjon. Rossz bőrben van.*
-Lehet érdemes lenne egy kocsist találnunk aki elvisz minket.
*A bolond koldus és a kormos fuvart keres. Ebből akár jó vicc is lehetne, de más ötlet nem jut a fiú eszébe.*
*Quantall most nem volt olyan szerencsés mint a karavánpihenőben megsebzett férfivel. Viszont nem az a fajta aki ha egy problémával találkozik akkor könnyedén feladná. Támad hát egy ötlete milyen egyéb úton próbálkozhatnak. Miért érdekli egy nő akivel a semmi közepén találkozott? Talán ő se tudna olyan magyarázatot adni erre ami mások számára érthetőbbé tenné a tetteit. Az ígéretre zavartan elmosolyodik. Mit kaphatna a látszólag nincstelen nőtől és alapból nem is azért teszi amit tesz, hogy aztán gazdagabb legyen. Lehet önzetlen segítségnek is hívni, de valójában bizonyos értelemben ő is nincstelennek számít csak azon nincs mágia ami segíthet.*
-Fel tudsz állni?
*Akár igen, akár nem megpróbálja felsegíteni a lányt és támogatná még, hogy állva is maradjon. Rossz bőrben van.*
-Lehet érdemes lenne egy kocsist találnunk aki elvisz minket.
*A bolond koldus és a kormos fuvart keres. Ebből akár jó vicc is lehetne, de más ötlet nem jut a fiú eszébe.*
11490. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-29 19:44:12
Üzenet elküldve: 2022-05-29 19:44:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Korábban is gondolta az elf, hogy ez a manó nagyon különleges, már eleve a létezésénél fogva. Az is egy óriási kérdés, vagy csoda ha úgy tetszik. És persze gondolja ő, hogy alapvetően egy jóságos lény lehet, legalábbis az eddigi szűkös tapasztalatai alapján erre merne következtetni, így fegyverrel látni a kezében mégis olyan szürreális látványt nyújt, hogy még inkább kíváncsi rá, mint korábban. Pusztán tudományos célból is.*
-Na! Akkor nem ismeretlen számodra. Remek!
*Úgy érzi hogy valami hasznossal tudott szolgálni, és ez igencsak örömteli.*
-Mondd csak jól vagy?
*Teszi fel a nagy kérdést, amit talán nem is sejt mekkora szöget üthet Krestvir fejében. Honnan is sejthetné? A szakállas manó gondolatán őszintén felnevet, olyan öblösen, szívből jövően. ~Szellemjáró?~ Szinte csak magának suttogja, és egy pillanat szünetet hagy, ha a másik férfi éppen reagálna rá, mert igencsak érdekesnek hangzik ez a megnevezés.*
-Laor Vylnis, örvendek. Ha jól rakosgatom össze a kirakós darabjait te Krestvir egyik társa vagy, akivel az ingoványba indult, így ha jól sejtem vállt vállnak vetve néztetek szembe.. Nos bármivel amivel szembe kellett nézni. Aki pedig az ő barátja az az enyém is.
*Nyurga kezét nyújtja a férfinek, mégiscsak így illik, bár ebben sosem volt erős Valuryen azért igyekszik.*
-Azt elhiszem.
*Feleli a pajzs dolgára, ami legfeljebb egyébként csak jóhiszemű elszólás lehetett a részéről az alkarvédő helyett, amennyire kutyaütő a fegyverek és páncélok terén ezen ő egyáltalán nem lepődik meg, sőt jóformán fel sem tűnik neki a dolog. Azt mindenesetre látja rajta, hogy különleges, nem olyan mint amit a piacokon árulnak. Aztán arról a bizonyos szellemjáróról esik szó, amiről az elfnek fogalma sincs, úgyhogy bölcsen hallgat és inkább egy dohányrudacskát vesz elő, amit az ujjával igyekszik meggyújtani ha sikerül a varázslat, ha nem akkor marad a hagyományos módszer.*
-Ő lenne az a bizonyos "másik" tharg úrnő, akit az a kellemetlen kapuőr emlegetett?
*Teszi fel a kérdést a kellő óvatossággal, véletlenül sem akar sértően fogalmazni. A kérdésen egyébként erősen elgondolkodik, látszik is rajta, hogy rá nem jellemzően ráncolja a szemöldökét két pöffentés között.*
-Csak nemrég hallottam ezekről az igencsak különös esetekről, még nem volt érkezésem utánajárni de..
*Kicsit közelebb lép a kettőshöz, csak hogy rajtuk kívül ne halhassa más.*
-Nem hiszem hogy Eeyr állna mögötte. De az isteneket nem lehet ilyen könnyen kifürkészni. Mindenesetre én fénymágus is volnék.
*Kósza pillantást vet Krestvirre, mintha csak elnézést kérne tőle azért, amit mond.*
-Ha esetleg óhajtják megpróbálhatom kideríteni egy varázslattal, hogy Sa'Tereth áll-e a dolog mögött vagy sem. Igaz ezt az igét még nem ismerem, de képes vagyok rá, csak vissza kell jutnom Arthenior templomába, hogy magamba szívjam a tudást.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Korábban is gondolta az elf, hogy ez a manó nagyon különleges, már eleve a létezésénél fogva. Az is egy óriási kérdés, vagy csoda ha úgy tetszik. És persze gondolja ő, hogy alapvetően egy jóságos lény lehet, legalábbis az eddigi szűkös tapasztalatai alapján erre merne következtetni, így fegyverrel látni a kezében mégis olyan szürreális látványt nyújt, hogy még inkább kíváncsi rá, mint korábban. Pusztán tudományos célból is.*
-Na! Akkor nem ismeretlen számodra. Remek!
*Úgy érzi hogy valami hasznossal tudott szolgálni, és ez igencsak örömteli.*
-Mondd csak jól vagy?
*Teszi fel a nagy kérdést, amit talán nem is sejt mekkora szöget üthet Krestvir fejében. Honnan is sejthetné? A szakállas manó gondolatán őszintén felnevet, olyan öblösen, szívből jövően. ~Szellemjáró?~ Szinte csak magának suttogja, és egy pillanat szünetet hagy, ha a másik férfi éppen reagálna rá, mert igencsak érdekesnek hangzik ez a megnevezés.*
-Laor Vylnis, örvendek. Ha jól rakosgatom össze a kirakós darabjait te Krestvir egyik társa vagy, akivel az ingoványba indult, így ha jól sejtem vállt vállnak vetve néztetek szembe.. Nos bármivel amivel szembe kellett nézni. Aki pedig az ő barátja az az enyém is.
*Nyurga kezét nyújtja a férfinek, mégiscsak így illik, bár ebben sosem volt erős Valuryen azért igyekszik.*
-Azt elhiszem.
*Feleli a pajzs dolgára, ami legfeljebb egyébként csak jóhiszemű elszólás lehetett a részéről az alkarvédő helyett, amennyire kutyaütő a fegyverek és páncélok terén ezen ő egyáltalán nem lepődik meg, sőt jóformán fel sem tűnik neki a dolog. Azt mindenesetre látja rajta, hogy különleges, nem olyan mint amit a piacokon árulnak. Aztán arról a bizonyos szellemjáróról esik szó, amiről az elfnek fogalma sincs, úgyhogy bölcsen hallgat és inkább egy dohányrudacskát vesz elő, amit az ujjával igyekszik meggyújtani ha sikerül a varázslat, ha nem akkor marad a hagyományos módszer.*
-Ő lenne az a bizonyos "másik" tharg úrnő, akit az a kellemetlen kapuőr emlegetett?
*Teszi fel a kérdést a kellő óvatossággal, véletlenül sem akar sértően fogalmazni. A kérdésen egyébként erősen elgondolkodik, látszik is rajta, hogy rá nem jellemzően ráncolja a szemöldökét két pöffentés között.*
-Csak nemrég hallottam ezekről az igencsak különös esetekről, még nem volt érkezésem utánajárni de..
*Kicsit közelebb lép a kettőshöz, csak hogy rajtuk kívül ne halhassa más.*
-Nem hiszem hogy Eeyr állna mögötte. De az isteneket nem lehet ilyen könnyen kifürkészni. Mindenesetre én fénymágus is volnék.
*Kósza pillantást vet Krestvirre, mintha csak elnézést kérne tőle azért, amit mond.*
-Ha esetleg óhajtják megpróbálhatom kideríteni egy varázslattal, hogy Sa'Tereth áll-e a dolog mögött vagy sem. Igaz ezt az igét még nem ismerem, de képes vagyok rá, csak vissza kell jutnom Arthenior templomába, hogy magamba szívjam a tudást.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
11489. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:03:12
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:03:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pontos vagyok uram//
*Egyre ijedtebb tekintettel figyeli a férfit, miközben az számára érthetetlen szavakat mormol. A félelem kiváltója azonban nem a varázslat vagy annak használója, sokkal inkább a hiány, amit magában tapasztal. Ugyanis hiába vágyja minden porcikájával, egy szemernyi változást sem érez. Minden ugyanolyan zavaros és kilátástalan marad azután is, hogy Quantall befejezi a varázslatot. Ebben a pillanatban nem hiányzik sok hozzá, hogy végérvényesen feladja. Túl sok próbálkozása fulladt kudarcba, olyasmi pedig talán nem is maradt, amiből erőt meríthetne.
Úgy tűnik, a sötételf szavaira sem figyel túlzottan, de amikor az újabb gyógymódot említ, lassan felé pillant. Arca végtelenül fáradt és meggyötört, de tekintete arról árulkodik, hogy igyekszik hinni a másik szavainak.*
- Ha túlélem… és megszabadulok ettől… az adósod leszek. *Rákérdezhetne, hogy Quantall (sötételf létére) mégis miért akarja azzal tölteni az idejét, hogy rajta segít, de jelen helyzetben talán magától Sa'Tereth-től is elfogadná a segítséget, ha felkínálná. Élni akar még, ép elmével, lélekkel és testtel, s ezért nagyjából bármire hajlandó.*
*Egyre ijedtebb tekintettel figyeli a férfit, miközben az számára érthetetlen szavakat mormol. A félelem kiváltója azonban nem a varázslat vagy annak használója, sokkal inkább a hiány, amit magában tapasztal. Ugyanis hiába vágyja minden porcikájával, egy szemernyi változást sem érez. Minden ugyanolyan zavaros és kilátástalan marad azután is, hogy Quantall befejezi a varázslatot. Ebben a pillanatban nem hiányzik sok hozzá, hogy végérvényesen feladja. Túl sok próbálkozása fulladt kudarcba, olyasmi pedig talán nem is maradt, amiből erőt meríthetne.
Úgy tűnik, a sötételf szavaira sem figyel túlzottan, de amikor az újabb gyógymódot említ, lassan felé pillant. Arca végtelenül fáradt és meggyötört, de tekintete arról árulkodik, hogy igyekszik hinni a másik szavainak.*
- Ha túlélem… és megszabadulok ettől… az adósod leszek. *Rákérdezhetne, hogy Quantall (sötételf létére) mégis miért akarja azzal tölteni az idejét, hogy rajta segít, de jelen helyzetben talán magától Sa'Tereth-től is elfogadná a segítséget, ha felkínálná. Élni akar még, ép elmével, lélekkel és testtel, s ezért nagyjából bármire hajlandó.*
11488. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-26 14:40:35
Üzenet elküldve: 2022-05-26 14:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Ha az elmúlt két év alatt nem igazodott ki a máguson, most már aligha fog. Volt és van egy olyan érzése, hogy ha Kilencedik nem lenne Krestvirrel, a lánynak egy egyszerű beszélgetés is megoldhatatlan problémát okozna. Talán nem véletlenül csapódott hozzá. Vagy Krestvir teremtette magának. Mert Laor ezt is könnyedén el tudná képzelni. Ha ez utóbbiról lenne szó, akkor végképp nem értené a dolgot. Hiszen akkor Krestvirben is megvan mindaz amit most a manó testesít meg. Akkor meg mi szükség...
De nem is gondolja végig, úgysem fejtené meg. Viszont az elf mégsem olyan bárdolatlan, mint gondolta. Talán csak sietett. A bemutatkozásra bólint egyet.*
- Laor Vylnis.
*Utána viszont kicsit értetlenül néz a másikra. Kell pár pillanat hozzá, hogy megértse, Valuryen mire gondol. Hiszen sohasem használt pajzsot.*
- Köszönöm. *emeli meg bal karját, mintha csak szemügyre akarná venni az alkarvédő cirkalmas véseteit* Nem volt olcsó.
*Furcsa a hangsúly, esetleg arra is lehet gondolni, hogy nem az aranyakban kifejezett értékére gondol. Az iménti meghökkenést pedig letudja azzal, hogy az elf nyilvánvalóan mágus, és ezek talán ki tudják szimatolni az alkarvédőbe rejtett varázst, azt a bizonyos pajzsot. Aztán szinte meg is ijed, Kresi annyira váratlanul szólítja meg. Úgy látszik, hogy szélsebesen terjed a hír. No persze, ez tényleg szenzáció.*
- Igen. *vigyorodik el, aztán tart egy hosszabb szünetet, mint aki nem igazán tudja, hogy miként beszéljen erről.* Olyan, mint egy álom és attól félek, hogy fel fogok ébredni. Sőt, azt hiszem, hogy ez egy álom. Hiszen olyan még nem történt, hogy bárki is visszatért volna a halálból, nem igaz?
*Aztán megvonja a vállát, elnéz az erőd felé, majd vissza a társaságára.*
- De tudod mit? Nem érdekel. Ha álom, legyen az. Csak legyen messze a reggel.
*Nem is érti, hogy honnan vesz ilyen hasonlatokat, de válaszok keresgélése helyett, kicsit közelebb hajol Krestvirhez. Nem nagyon, azt már jól tudja, hogy a mágus nem szenvedheti mások túlzott közelségét.*
- De ezt Leának ne mondd el! Kikaparná a szemem, hogy nem hiszem valódinak. Persze ha ez tényleg álom, akkor csak az álombéli szemem kaparná ki, és...
*Legyint egyet jókedvűen.*
- Mindegy. Azt hiszem, hogy érted.
*Van viszont valami, amit ő nem ért, és talán ez a páros többet tud nála.*
- Ha viszont mégsem álom, úgy kíváncsi volnék a véleményedre.
*Krestvirhez beszél, de közben oda-odapillant a szakállas elfre is, úgyhogy ő is érezheti úgy, hogy megszólítják.*
- Azt beszélik, hogy nem Lea az egyetlen aki visszatért. Legtöbben valamelyik isten művének tulajdonítják a dolgot, de abban nem értenek egyet, hogy melyik állhat mögötte. A legtöbben Sa'Tereth mesterkedését látják benne.
*Végül nincs kérdés, de érezhető, hogy arra kíváncsi, hogy valóban a sötét isten hozta vissza az életbe Leát? Elvégre egy mágus biztosan többet tud az ilyesféle dolgokról, mint egy tanulatlan kardforgató.*
*Ha az elmúlt két év alatt nem igazodott ki a máguson, most már aligha fog. Volt és van egy olyan érzése, hogy ha Kilencedik nem lenne Krestvirrel, a lánynak egy egyszerű beszélgetés is megoldhatatlan problémát okozna. Talán nem véletlenül csapódott hozzá. Vagy Krestvir teremtette magának. Mert Laor ezt is könnyedén el tudná képzelni. Ha ez utóbbiról lenne szó, akkor végképp nem értené a dolgot. Hiszen akkor Krestvirben is megvan mindaz amit most a manó testesít meg. Akkor meg mi szükség...
De nem is gondolja végig, úgysem fejtené meg. Viszont az elf mégsem olyan bárdolatlan, mint gondolta. Talán csak sietett. A bemutatkozásra bólint egyet.*
- Laor Vylnis.
*Utána viszont kicsit értetlenül néz a másikra. Kell pár pillanat hozzá, hogy megértse, Valuryen mire gondol. Hiszen sohasem használt pajzsot.*
- Köszönöm. *emeli meg bal karját, mintha csak szemügyre akarná venni az alkarvédő cirkalmas véseteit* Nem volt olcsó.
*Furcsa a hangsúly, esetleg arra is lehet gondolni, hogy nem az aranyakban kifejezett értékére gondol. Az iménti meghökkenést pedig letudja azzal, hogy az elf nyilvánvalóan mágus, és ezek talán ki tudják szimatolni az alkarvédőbe rejtett varázst, azt a bizonyos pajzsot. Aztán szinte meg is ijed, Kresi annyira váratlanul szólítja meg. Úgy látszik, hogy szélsebesen terjed a hír. No persze, ez tényleg szenzáció.*
- Igen. *vigyorodik el, aztán tart egy hosszabb szünetet, mint aki nem igazán tudja, hogy miként beszéljen erről.* Olyan, mint egy álom és attól félek, hogy fel fogok ébredni. Sőt, azt hiszem, hogy ez egy álom. Hiszen olyan még nem történt, hogy bárki is visszatért volna a halálból, nem igaz?
*Aztán megvonja a vállát, elnéz az erőd felé, majd vissza a társaságára.*
- De tudod mit? Nem érdekel. Ha álom, legyen az. Csak legyen messze a reggel.
*Nem is érti, hogy honnan vesz ilyen hasonlatokat, de válaszok keresgélése helyett, kicsit közelebb hajol Krestvirhez. Nem nagyon, azt már jól tudja, hogy a mágus nem szenvedheti mások túlzott közelségét.*
- De ezt Leának ne mondd el! Kikaparná a szemem, hogy nem hiszem valódinak. Persze ha ez tényleg álom, akkor csak az álombéli szemem kaparná ki, és...
*Legyint egyet jókedvűen.*
- Mindegy. Azt hiszem, hogy érted.
*Van viszont valami, amit ő nem ért, és talán ez a páros többet tud nála.*
- Ha viszont mégsem álom, úgy kíváncsi volnék a véleményedre.
*Krestvirhez beszél, de közben oda-odapillant a szakállas elfre is, úgyhogy ő is érezheti úgy, hogy megszólítják.*
- Azt beszélik, hogy nem Lea az egyetlen aki visszatért. Legtöbben valamelyik isten művének tulajdonítják a dolgot, de abban nem értenek egyet, hogy melyik állhat mögötte. A legtöbben Sa'Tereth mesterkedését látják benne.
*Végül nincs kérdés, de érezhető, hogy arra kíváncsi, hogy valóban a sötét isten hozta vissza az életbe Leát? Elvégre egy mágus biztosan többet tud az ilyesféle dolgokról, mint egy tanulatlan kardforgató.*
11487. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-25 15:17:06
Üzenet elküldve: 2022-05-25 15:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Mikor Laor ráförmed, a vigyor ellenére Kilencedik fülei hegyeződnek, jelezve, hogy sikerült ráijeszteni és fölkelteni a figyelmét. Aztán mikor fölfogja a helyzetet, ő is elmosolyodik, mint egy rossz gyerek, s ahol az előbb kocogtatta Krestvir homlokát, most megsimogatja, végig Laor szemébe nézve, hogy mutassa, most már jó manó lesz.
Majd érkezik Valuryen, s a figyelem áttevődik az elfre.*
- Még szép! - *Feleli a manó a kérdésre, hogy vigyázott-e a hordozójára; s az egyik kis kését előkapja, látványosan megpörgeti az ujjai között, majd megállás nélkül visszatűzi a helyére. Egyértelmű, hogy nem is számol vele, hogy itt egyesek lebuktathatnák, hogy inkább volt szó szerint egy púp a lány hátán, semmint segítség. Magabiztossága megkérdőjelezhetetlen.
Krestvir figyelmét sem kerüli el végül Valuryen öröme, és lassanként az is eljut a tudatáig, hogy a férfi tényleg eljött Synmirára, talán valóban aggódott is értük. Nehéz még feldolgoznia, hogy mindenki más számára ők két évre eltűntek, s ebből a szemszögből nézni a körülményeket. Az elf azt is hihette, hogy örökre elvesztek az ingoványban, de nem felejtette el őket és ide jött, láthatóan vidáman, mikor kiderült, hogy élnek.
Ez a gondolat nyomot hagy Krestvirben, de még mindig nem tudja, hogyan fogadja. Úgyhogy inkább csak kérdez, majd figyel a válaszokra. De Valuryen sem tud semmi igazán használhatóval szolgálni társaik hollétét illetően.*
- Karheia... Aznap csatlakozott, amikor én eljöttem. - *Bólint, leszűrve valamit az elhangzottakból. Majd megint kicsit elveszik a saját fejében, tekintete is a talajt fürkészi. Nincs hozzászokva a saját érzéseihez, nem tudja, mihez kezdjen velük, megnevezni sem tudná őket. De van itt csalódottság, félelem, elkeseredettség, zavar...
Idegesen rázza meg a kezeit, majd dörzsöli meg jobbjával a homlokát, kicsit mintha a bőrt akarná lekaparni róla.*
- Talán legközelebb rám ugrik át! - *Kotyogja még Kilencedik lelkesen, mikor Laor varázslatnak nevezi a szakállvándorlást. El is csíp egy tincset Krestvir hajából és az orra alá lógatja bajusznak.
Aztán mikor már a harcos búcsúzik és távozóra fogná, Valuryen meg tartóztatná, ő is odapillant az említett pajzsra kíváncsian. De a következő pillanatban meg már Krestvirt nézi, behajolva az arca elé, mert az ideges mozdulatból észreveszi, hogy valami nincs rendben.*
- Na, semmi baj. - *Suttogja a manó a lány fülébe, megsimogatva a tarkóját. Krestvir nem válaszol, csak szorosan összefonja maga előtt a karjait. Szeretne elbújni, hiányolja is a csuklyáját.
Egy pillanatra felmerül benne, hogy távozhatna. Még ki is elemzi a helyzetet, hogy hozzá épp senki nem beszél, így az ő észjárása szerint nem volna benne semmi furcsa vagy udvariatlan. Még tesz is hátrafelé egy lépést... Aztán váratlanul eszébe jut, hogy voltaképpen miért is érkezett ide elsősorban, s ez valahogy ad számára egy kiutat a saját belső világából. Kap egy egyértelmű célt, ami pillanatnyi biztonságérzetet ad.*
- A Szellemjáró! - *Szólal meg, talán közbe is vágva, mert egyáltalán nem figyel, mintegy mentőövként nyúl a "feladatért", hogy rendet találjon a káoszban. Még a tekintetét is fölemeli Laorra, pedig ritkán néz a másik ember szemébe, ezt már bárki megtapasztalhatta. Most is hamar elnéz a férfi feje mellett. Már' ha sikerült tartóztatniuk és felhívnia magára a figyelmét.*
- Találkoztál vele? - *Teszi fel a tényleges kérdést, egy-egy pillanatra ismét a férfi tekintetét keresve.
Még az egész előtt, néhány napja - vagy két esztendeje? - a torony alatt, azon az éjszakán beszélgettek Laorral többek között arról is, aki a férfi számára fontos volt és akit elveszített. Most pedig visszakapta... Krestvirt nem csak a körülmények érdeklik - bár kétségtelenül kíváncsi és válaszokat szeretne -, hanem az is, hogy Laor mit mutat magából, miként élhette meg ezt.*
*Mikor Laor ráförmed, a vigyor ellenére Kilencedik fülei hegyeződnek, jelezve, hogy sikerült ráijeszteni és fölkelteni a figyelmét. Aztán mikor fölfogja a helyzetet, ő is elmosolyodik, mint egy rossz gyerek, s ahol az előbb kocogtatta Krestvir homlokát, most megsimogatja, végig Laor szemébe nézve, hogy mutassa, most már jó manó lesz.
Majd érkezik Valuryen, s a figyelem áttevődik az elfre.*
- Még szép! - *Feleli a manó a kérdésre, hogy vigyázott-e a hordozójára; s az egyik kis kését előkapja, látványosan megpörgeti az ujjai között, majd megállás nélkül visszatűzi a helyére. Egyértelmű, hogy nem is számol vele, hogy itt egyesek lebuktathatnák, hogy inkább volt szó szerint egy púp a lány hátán, semmint segítség. Magabiztossága megkérdőjelezhetetlen.
Krestvir figyelmét sem kerüli el végül Valuryen öröme, és lassanként az is eljut a tudatáig, hogy a férfi tényleg eljött Synmirára, talán valóban aggódott is értük. Nehéz még feldolgoznia, hogy mindenki más számára ők két évre eltűntek, s ebből a szemszögből nézni a körülményeket. Az elf azt is hihette, hogy örökre elvesztek az ingoványban, de nem felejtette el őket és ide jött, láthatóan vidáman, mikor kiderült, hogy élnek.
Ez a gondolat nyomot hagy Krestvirben, de még mindig nem tudja, hogyan fogadja. Úgyhogy inkább csak kérdez, majd figyel a válaszokra. De Valuryen sem tud semmi igazán használhatóval szolgálni társaik hollétét illetően.*
- Karheia... Aznap csatlakozott, amikor én eljöttem. - *Bólint, leszűrve valamit az elhangzottakból. Majd megint kicsit elveszik a saját fejében, tekintete is a talajt fürkészi. Nincs hozzászokva a saját érzéseihez, nem tudja, mihez kezdjen velük, megnevezni sem tudná őket. De van itt csalódottság, félelem, elkeseredettség, zavar...
Idegesen rázza meg a kezeit, majd dörzsöli meg jobbjával a homlokát, kicsit mintha a bőrt akarná lekaparni róla.*
- Talán legközelebb rám ugrik át! - *Kotyogja még Kilencedik lelkesen, mikor Laor varázslatnak nevezi a szakállvándorlást. El is csíp egy tincset Krestvir hajából és az orra alá lógatja bajusznak.
Aztán mikor már a harcos búcsúzik és távozóra fogná, Valuryen meg tartóztatná, ő is odapillant az említett pajzsra kíváncsian. De a következő pillanatban meg már Krestvirt nézi, behajolva az arca elé, mert az ideges mozdulatból észreveszi, hogy valami nincs rendben.*
- Na, semmi baj. - *Suttogja a manó a lány fülébe, megsimogatva a tarkóját. Krestvir nem válaszol, csak szorosan összefonja maga előtt a karjait. Szeretne elbújni, hiányolja is a csuklyáját.
Egy pillanatra felmerül benne, hogy távozhatna. Még ki is elemzi a helyzetet, hogy hozzá épp senki nem beszél, így az ő észjárása szerint nem volna benne semmi furcsa vagy udvariatlan. Még tesz is hátrafelé egy lépést... Aztán váratlanul eszébe jut, hogy voltaképpen miért is érkezett ide elsősorban, s ez valahogy ad számára egy kiutat a saját belső világából. Kap egy egyértelmű célt, ami pillanatnyi biztonságérzetet ad.*
- A Szellemjáró! - *Szólal meg, talán közbe is vágva, mert egyáltalán nem figyel, mintegy mentőövként nyúl a "feladatért", hogy rendet találjon a káoszban. Még a tekintetét is fölemeli Laorra, pedig ritkán néz a másik ember szemébe, ezt már bárki megtapasztalhatta. Most is hamar elnéz a férfi feje mellett. Már' ha sikerült tartóztatniuk és felhívnia magára a figyelmét.*
- Találkoztál vele? - *Teszi fel a tényleges kérdést, egy-egy pillanatra ismét a férfi tekintetét keresve.
Még az egész előtt, néhány napja - vagy két esztendeje? - a torony alatt, azon az éjszakán beszélgettek Laorral többek között arról is, aki a férfi számára fontos volt és akit elveszített. Most pedig visszakapta... Krestvirt nem csak a körülmények érdeklik - bár kétségtelenül kíváncsi és válaszokat szeretne -, hanem az is, hogy Laor mit mutat magából, miként élhette meg ezt.*
11486. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-24 22:01:10
Üzenet elküldve: 2022-05-24 22:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*A kettős beszélgetését aligha hallgatja ki, egyrészről nem szokása neki. Hogy is nézne ki, ha nagy hatalmú, vagy legalábbis magát annak tekintő varázsló ilyen alantas dolgokhoz folyamodna? Aztán meg nem is olyan jó ám a füle, és olyan könnyen elterelődik a figyelme, például a férfi különleges pajzsára, hogy aligha tudja levenni róla a szemét. A manó hangja zökkenti ki. A vigyor az arcáról ugyan nem fagy fel, csak normálissá enyhül ahogy az aprócska ökölhöz emeli a sajátját egy amolyan igazi, férfias köszöntésre.*
-Örülök hogy semmi bajotok! Már kezdtem aggódni. De akkor vigyáztál Krestvirre, igaz?
*Kacsint oda, mintha nem tudná, hogy valószínűleg fordítva eshetett meg a dolog. Persze a lány kérdésére igyekszik összeszedni a gondolatait. Annyit azért megtesz, hogy sokatmondóan simítja végig a szakállát, még ha nem is érti teljesen a történetet, csak a foszlányokat.*
-Synmirára gondolsz gondolom. Nos nem olyan sokat, az írnok urasággal találkoztam amikor ott jártam, ő emlegette, hogy Taitos mester nem is tudom már hogy merre jár, de valahol a közelben.
*Megvakargatja a füle tövét, mert most ha nagyon sokat fizetnének neki, vagy nagyon csúnyán fenyegetnék az életét akkor sem tudná megmondani. Majd mint a derült égből a villámcsapás úgy ötlik fel benne valami.*
-Áh! Viszont találkoztam egy Karheia Rhagodar nevű fiatal hölggyel, úgy hallottam hogy ő is oda tartott. Vagy onnan jött? Ő is mágus volt, tehetséges ifjonc.
*Nem tudja hogy mond-e ez a név neki, nekik valamit, de hátha így is több, mint amit tudnak. A férfi szavaira pedig a jobban nevelt énje is előtörni látszik, főleg hogy amaz távozni készül.*
-Elnézését kérem jó uram! Üdvözletem, Valuryen Meloar'c. Maradjon, ha nem szólítja el a kötelesség, a szívemre venném ha én kergetném el modortalanságommal.
*Az könnyen kivehető, legyen Laor akármilyen emberismerő is, hogy az elf szavai őszinték, nem gúnyosak, sem pedig műviek.*
-Csodálatos pajzsa van, ha szabad.
*A kettős beszélgetését aligha hallgatja ki, egyrészről nem szokása neki. Hogy is nézne ki, ha nagy hatalmú, vagy legalábbis magát annak tekintő varázsló ilyen alantas dolgokhoz folyamodna? Aztán meg nem is olyan jó ám a füle, és olyan könnyen elterelődik a figyelme, például a férfi különleges pajzsára, hogy aligha tudja levenni róla a szemét. A manó hangja zökkenti ki. A vigyor az arcáról ugyan nem fagy fel, csak normálissá enyhül ahogy az aprócska ökölhöz emeli a sajátját egy amolyan igazi, férfias köszöntésre.*
-Örülök hogy semmi bajotok! Már kezdtem aggódni. De akkor vigyáztál Krestvirre, igaz?
*Kacsint oda, mintha nem tudná, hogy valószínűleg fordítva eshetett meg a dolog. Persze a lány kérdésére igyekszik összeszedni a gondolatait. Annyit azért megtesz, hogy sokatmondóan simítja végig a szakállát, még ha nem is érti teljesen a történetet, csak a foszlányokat.*
-Synmirára gondolsz gondolom. Nos nem olyan sokat, az írnok urasággal találkoztam amikor ott jártam, ő emlegette, hogy Taitos mester nem is tudom már hogy merre jár, de valahol a közelben.
*Megvakargatja a füle tövét, mert most ha nagyon sokat fizetnének neki, vagy nagyon csúnyán fenyegetnék az életét akkor sem tudná megmondani. Majd mint a derült égből a villámcsapás úgy ötlik fel benne valami.*
-Áh! Viszont találkoztam egy Karheia Rhagodar nevű fiatal hölggyel, úgy hallottam hogy ő is oda tartott. Vagy onnan jött? Ő is mágus volt, tehetséges ifjonc.
*Nem tudja hogy mond-e ez a név neki, nekik valamit, de hátha így is több, mint amit tudnak. A férfi szavaira pedig a jobban nevelt énje is előtörni látszik, főleg hogy amaz távozni készül.*
-Elnézését kérem jó uram! Üdvözletem, Valuryen Meloar'c. Maradjon, ha nem szólítja el a kötelesség, a szívemre venném ha én kergetném el modortalanságommal.
*Az könnyen kivehető, legyen Laor akármilyen emberismerő is, hogy az elf szavai őszinték, nem gúnyosak, sem pedig műviek.*
-Csodálatos pajzsa van, ha szabad.
11485. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:05:50
Üzenet elküldve: 2022-05-23 12:05:50
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Pitypangos kert//
//Hubi//
*Most Lea akkor forgassa a szemét? Hiszen ugyanezt mondta, hogy ilyesmihez csak a legvégső esetben nyúljanak. Nyilván ő sem gondolta úgy, hogy rögtön belemásszanak a párocska arcába és megfenyegessék őket mindennel, ami csak eszükbe jut. Meglátása szerint a lány nem buta, talán meggyőzés és fenyegetés nélkül is belemegy. Ellenállásának Laor nyilván nem tudna ellenállni, ezért van szükség Hubira és a racinális érveire.*
- Alá fogja írni.
*Végül csak ennyit mond, minden különösebb szemforgatás, vagy cinikus felhang nélkül. Nincs szüksége ugyanis egy sértett Hubira.
Természetesen azzal sem akarja megsérteni, hogy a szemébe mondja, hogy ő az egyetlen ismeri vashegyi hobbikukkoló, de ugye egy karonülő is meglátná az összefüggést a kukkolólyuk és a hobbikukkoló - vagy kukkoló hobbi - között. A festmény végképp Hubira tereli Lea gyanúját. Ugyanakkor, ha a lány kanja nem csapta emiatt agyon Hubit, akkor ő sem fogja. De az már ellenére van, hogy őutána is kémkedjen, az még talán nem, hogy üzekedés közben figyelje, de olyanok is elhangzanak ott, amiket nem Hubi fülének szán. És nem az esetleges szellentésre gondol.*
- A thargoktól idegen az efféle giccs, de gondolom, hogy a városi neveltetése során csupa ilyen vette körül. Kedves tőled, hogy megpróbáltál valamicskét becsempészni a régi életéből.
*Mindezt úgy mondja, mint aki elhiszi, hogy valóban ez volt a célja Hubinak, a jóságosnak.*
- Ugyan, nem az időm rablása ez az inspekció. Mindannyiunk számára fontos, hogy az ilyen dolgoknak a végére járjunk.
*Mondja Lea, a jóságos. Meg hát szemmel is kell tartani a vén kecskét, még a végén megfújna bugyogókat. Nem, ilyesmit talán nem csinálna, de a bizonyítékok megbuherálása talán nem idegen annyira tőle.*
//Hubi//
*Most Lea akkor forgassa a szemét? Hiszen ugyanezt mondta, hogy ilyesmihez csak a legvégső esetben nyúljanak. Nyilván ő sem gondolta úgy, hogy rögtön belemásszanak a párocska arcába és megfenyegessék őket mindennel, ami csak eszükbe jut. Meglátása szerint a lány nem buta, talán meggyőzés és fenyegetés nélkül is belemegy. Ellenállásának Laor nyilván nem tudna ellenállni, ezért van szükség Hubira és a racinális érveire.*
- Alá fogja írni.
*Végül csak ennyit mond, minden különösebb szemforgatás, vagy cinikus felhang nélkül. Nincs szüksége ugyanis egy sértett Hubira.
Természetesen azzal sem akarja megsérteni, hogy a szemébe mondja, hogy ő az egyetlen ismeri vashegyi hobbikukkoló, de ugye egy karonülő is meglátná az összefüggést a kukkolólyuk és a hobbikukkoló - vagy kukkoló hobbi - között. A festmény végképp Hubira tereli Lea gyanúját. Ugyanakkor, ha a lány kanja nem csapta emiatt agyon Hubit, akkor ő sem fogja. De az már ellenére van, hogy őutána is kémkedjen, az még talán nem, hogy üzekedés közben figyelje, de olyanok is elhangzanak ott, amiket nem Hubi fülének szán. És nem az esetleges szellentésre gondol.*
- A thargoktól idegen az efféle giccs, de gondolom, hogy a városi neveltetése során csupa ilyen vette körül. Kedves tőled, hogy megpróbáltál valamicskét becsempészni a régi életéből.
*Mindezt úgy mondja, mint aki elhiszi, hogy valóban ez volt a célja Hubinak, a jóságosnak.*
- Ugyan, nem az időm rablása ez az inspekció. Mindannyiunk számára fontos, hogy az ilyen dolgoknak a végére járjunk.
*Mondja Lea, a jóságos. Meg hát szemmel is kell tartani a vén kecskét, még a végén megfújna bugyogókat. Nem, ilyesmit talán nem csinálna, de a bizonyítékok megbuherálása talán nem idegen annyira tőle.*
11484. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:21:37
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:21:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Krestvir furcsának tűnő viselkedésén meg sem lepődik. Annyira már ismerni véli a mágust, hogy tudja: időnként nagyon távolságtartó tud lenni. Nem is időnként, hanem rendszerint. Ennek okát nem tudja, mert Kresi egyébként egy kedvelhető figura lenne. De hát a mágusok furcsa népség. A manó is, aki gazdája helyett válaszol, elég szemtelen módon.*
- Több tiszteletet, hé!
*A felcsattanás szigorát rontja, hogy közben vigyorog. Kilencedik szórakoztatóan tud mókázni, bár előtte van a kép ahogy az ingoványban a manó megszeppenve lapul Krestvir csuklyájában és eszébe sem jut viccelni a rovására. Kilencedik locsog tovább, Laor pedig úgy érzi, hogy túl sokáig voltak távol. Synmira elnéptelenedése rossz hír. Túl a hely kellemes mivoltán, lakói erős szövetségesnek számítottak. Mi történhetett velük? Mire feltenné ezt a kérdést az egyelőre még nem felengedett Krestvirnek, társaságuk akad. Csodálkozva nézi a magas alakot. Elfnek tűnik, de a fajtájából még nem látott szakállast. És bár fogalma sincs, hogy ki ez, valószínűleg nem ismerik egymást, valami üdvözlést moroghatott volna. Bizonyára az ingovány nem kívánt mellékhatása lehet, ha Laor érzékenyebbé vált az etikettre. Aztán Krestvir is magához tér és megerősíti Kilencedik szavait. Nincs érkezése rákérdezni, hogy mi történhetett, a manó alig hagyja szóhoz jutni. Csak megsimítja az állát ő is, és titokzatos képpel suttogja.*
- Varázslat.
*De lehet, hogy jobb is így. Az elf szavaiból erősen valószínűsíthető, hogy jó ismerősök, Krestvir pedig a szokottnál is zavartabbnak látszik. Bár Laor nem társasági életben finomodott, azt azért megérzi ha zavar.*
- Majd máskor. *legyint egyet majdnem jókedvűen, úgyhogy ez búcsúzkodásként is felfogható és már indul is. Aztán kis gúnnyal néz az elfre* Üdv a Vashegyen!
*Krestvir furcsának tűnő viselkedésén meg sem lepődik. Annyira már ismerni véli a mágust, hogy tudja: időnként nagyon távolságtartó tud lenni. Nem is időnként, hanem rendszerint. Ennek okát nem tudja, mert Kresi egyébként egy kedvelhető figura lenne. De hát a mágusok furcsa népség. A manó is, aki gazdája helyett válaszol, elég szemtelen módon.*
- Több tiszteletet, hé!
*A felcsattanás szigorát rontja, hogy közben vigyorog. Kilencedik szórakoztatóan tud mókázni, bár előtte van a kép ahogy az ingoványban a manó megszeppenve lapul Krestvir csuklyájában és eszébe sem jut viccelni a rovására. Kilencedik locsog tovább, Laor pedig úgy érzi, hogy túl sokáig voltak távol. Synmira elnéptelenedése rossz hír. Túl a hely kellemes mivoltán, lakói erős szövetségesnek számítottak. Mi történhetett velük? Mire feltenné ezt a kérdést az egyelőre még nem felengedett Krestvirnek, társaságuk akad. Csodálkozva nézi a magas alakot. Elfnek tűnik, de a fajtájából még nem látott szakállast. És bár fogalma sincs, hogy ki ez, valószínűleg nem ismerik egymást, valami üdvözlést moroghatott volna. Bizonyára az ingovány nem kívánt mellékhatása lehet, ha Laor érzékenyebbé vált az etikettre. Aztán Krestvir is magához tér és megerősíti Kilencedik szavait. Nincs érkezése rákérdezni, hogy mi történhetett, a manó alig hagyja szóhoz jutni. Csak megsimítja az állát ő is, és titokzatos képpel suttogja.*
- Varázslat.
*De lehet, hogy jobb is így. Az elf szavaiból erősen valószínűsíthető, hogy jó ismerősök, Krestvir pedig a szokottnál is zavartabbnak látszik. Bár Laor nem társasági életben finomodott, azt azért megérzi ha zavar.*
- Majd máskor. *legyint egyet majdnem jókedvűen, úgyhogy ez búcsúzkodásként is felfogható és már indul is. Aztán kis gúnnyal néz az elfre* Üdv a Vashegyen!
11483. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:40
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Pitypangos kert//
//Lea//
*Udvariasan mosolyog és bólint arra, hogy neki nem okozhat gondot Aenae meggyőzése. Bár egyetért Leával, ezt a feladatot szívesen engedte volna át másnak. Nem nagyon kételkedik abban, hogy észérvekkel le tudja majd küzdeni Aenae nagyon is valószínű ellenkezését, de továbbra is úgy gondolja, hogy sokkal célszerűbb lenne ha ezt olyan emberre bíznák, akit a lány bizalmába fogadott. Aztán a szellemjáró gondolatmenetének végén csuklik egyet. Nem számított rá, hogy ilyen módszereket is elfogadhatónak talál a vérével szemben.*
- Bízom benne, hogy ellenvéleményem nem tekinted tiszteletlenségnek. *néz szelíd mosollyal* De úgy gondolom, hogy a kisasszonyt bátorkodom nálad némileg jobban ismerni. Úgy vélem, hogy ha felhívom Kagaenae kisasszony figyelmét arra, hogy a szerződés elmaradása esetén szerelme annyira elbizonytalanodna érzelmeiben, hogy a Tűtoronyból kiesve az épület alá tisztításra kikészítette, trágyával szennyezett vasvillák tucatjaiba fog belezuhanni, a kívánttal éppen ellentétes hatást érnénk el. Így javaslatoddal valóban csak a legvégső esetben élnék. De úgy hiszem, hogy érveim hatására a kisasszony alá fogja írni az okmányt, a báró úr drasztikus egészségromlásának meglebegtetése nélkül is.
*Aenae-vel ellentétben Leát olyannak gondolja, mint aki cél elérése érdekében kész arra, hogy ne válogasson az eszközökben, de az ilyen, bandamódszereket idéző ötlet mégis váratlanul érte. Vajon hol tanult meg így gondolkodni? Talán mégis a sötét isten keze van abban, hogy újfent a Vashegyen rontja a levegőt. Ennek hatására Hubiban formálódni kezd egy gondolat. Ki róhatná fel neki ha a házassági szerződést úgy fogalmazná meg, hogy Aenae visszavonhatatlanul lemond a trónigényéről, maga és valamennyi esetleges leszármazottja nevében? Ha pedig a jó kancellár bizonyítaná tudná, hogy Lea feltámadása Sa'Tereth számlájára írható, aligha maradhatna a Vashegy élén. Akkor pedig a kétségbeesett thargok a legalkalmasabb személyt kérnék fel az űr betöltésére, akinek nevét a kancellár közmondásos szerénysége még saját magának sem engedi meg elárulni. Később biztosan lesz még ideje ezt a tervet csiszolgatni, mert most mással kell foglalkoznia. Lea annyira komolyan vette a sajnos kihasználatlanul maradt lyukak eredetének kérdését, hogy jelen kíván lenni a vizsgálat során, ha utolsó megjegyzését jól értette. Ráadásul olyan kérdést tesz fel, ami módfelett kényelmetlen.*
- Magam is úgy értesültem, hogy a kisasszony figyelemreméltó tehetséget mutat a festészet terén, bár még nem volt szerencsém megtekinteni a műveit. A festmény ugyanakkor - mely valóban túlzón negédes, ahogy az istennőt ábrázoló szinte valamennyi képmás - nem az ő munkája. Tőlem kapta hódolatom jeléül.
*Majdnem hozzáteszi kissé sértetten, hogy a lyukakhoz semmi köze, de a furfangos némber részéről ennek felemlegetése talán valami csapda lehet. Ha Hubi tiltakozni kezd az ártatlan megjegyzésbe csomagolt gyanúsítás ellen, az csak felerősítheti Lea gyanakvását. Így ezt figyelmen kívül hagyja.*
- Öhm... nem szeretném értékes időd rabolni azzal, hogy jelenlétedre igényt merészelnék tartani. Ám ha bölcs meglátásaiddal segíteni kívánod a munkám, hálára kötelezel.
*Egy előzékeny kézmozdulatot tesz az erőd felé, jelezve, hogy indulhatnak is. Az a gondolat pedig egy kicsit megnyugtatja, hogy két falba vájt luk semmi olyasmit nem mutathat, ami az ő felelősségét firtatná. Ismét elszomorodik kicsit a gondolatra, hogy számára mást sem mutattak azok a nyílások. Pedig Aeane esetében kíváncsi lett volna néhány rejtett részletre. Annyira, hogy most egy kicsit bánja is, hogy Yezát olyan nagyvonalúan útjára engedte.*
//Lea//
*Udvariasan mosolyog és bólint arra, hogy neki nem okozhat gondot Aenae meggyőzése. Bár egyetért Leával, ezt a feladatot szívesen engedte volna át másnak. Nem nagyon kételkedik abban, hogy észérvekkel le tudja majd küzdeni Aenae nagyon is valószínű ellenkezését, de továbbra is úgy gondolja, hogy sokkal célszerűbb lenne ha ezt olyan emberre bíznák, akit a lány bizalmába fogadott. Aztán a szellemjáró gondolatmenetének végén csuklik egyet. Nem számított rá, hogy ilyen módszereket is elfogadhatónak talál a vérével szemben.*
- Bízom benne, hogy ellenvéleményem nem tekinted tiszteletlenségnek. *néz szelíd mosollyal* De úgy gondolom, hogy a kisasszonyt bátorkodom nálad némileg jobban ismerni. Úgy vélem, hogy ha felhívom Kagaenae kisasszony figyelmét arra, hogy a szerződés elmaradása esetén szerelme annyira elbizonytalanodna érzelmeiben, hogy a Tűtoronyból kiesve az épület alá tisztításra kikészítette, trágyával szennyezett vasvillák tucatjaiba fog belezuhanni, a kívánttal éppen ellentétes hatást érnénk el. Így javaslatoddal valóban csak a legvégső esetben élnék. De úgy hiszem, hogy érveim hatására a kisasszony alá fogja írni az okmányt, a báró úr drasztikus egészségromlásának meglebegtetése nélkül is.
*Aenae-vel ellentétben Leát olyannak gondolja, mint aki cél elérése érdekében kész arra, hogy ne válogasson az eszközökben, de az ilyen, bandamódszereket idéző ötlet mégis váratlanul érte. Vajon hol tanult meg így gondolkodni? Talán mégis a sötét isten keze van abban, hogy újfent a Vashegyen rontja a levegőt. Ennek hatására Hubiban formálódni kezd egy gondolat. Ki róhatná fel neki ha a házassági szerződést úgy fogalmazná meg, hogy Aenae visszavonhatatlanul lemond a trónigényéről, maga és valamennyi esetleges leszármazottja nevében? Ha pedig a jó kancellár bizonyítaná tudná, hogy Lea feltámadása Sa'Tereth számlájára írható, aligha maradhatna a Vashegy élén. Akkor pedig a kétségbeesett thargok a legalkalmasabb személyt kérnék fel az űr betöltésére, akinek nevét a kancellár közmondásos szerénysége még saját magának sem engedi meg elárulni. Később biztosan lesz még ideje ezt a tervet csiszolgatni, mert most mással kell foglalkoznia. Lea annyira komolyan vette a sajnos kihasználatlanul maradt lyukak eredetének kérdését, hogy jelen kíván lenni a vizsgálat során, ha utolsó megjegyzését jól értette. Ráadásul olyan kérdést tesz fel, ami módfelett kényelmetlen.*
- Magam is úgy értesültem, hogy a kisasszony figyelemreméltó tehetséget mutat a festészet terén, bár még nem volt szerencsém megtekinteni a műveit. A festmény ugyanakkor - mely valóban túlzón negédes, ahogy az istennőt ábrázoló szinte valamennyi képmás - nem az ő munkája. Tőlem kapta hódolatom jeléül.
*Majdnem hozzáteszi kissé sértetten, hogy a lyukakhoz semmi köze, de a furfangos némber részéről ennek felemlegetése talán valami csapda lehet. Ha Hubi tiltakozni kezd az ártatlan megjegyzésbe csomagolt gyanúsítás ellen, az csak felerősítheti Lea gyanakvását. Így ezt figyelmen kívül hagyja.*
- Öhm... nem szeretném értékes időd rabolni azzal, hogy jelenlétedre igényt merészelnék tartani. Ám ha bölcs meglátásaiddal segíteni kívánod a munkám, hálára kötelezel.
*Egy előzékeny kézmozdulatot tesz az erőd felé, jelezve, hogy indulhatnak is. Az a gondolat pedig egy kicsit megnyugtatja, hogy két falba vájt luk semmi olyasmit nem mutathat, ami az ő felelősségét firtatná. Ismét elszomorodik kicsit a gondolatra, hogy számára mást sem mutattak azok a nyílások. Pedig Aeane esetében kíváncsi lett volna néhány rejtett részletre. Annyira, hogy most egy kicsit bánja is, hogy Yezát olyan nagyvonalúan útjára engedte.*
11482. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-22 21:57:54
Üzenet elküldve: 2022-05-22 21:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és manója, meg a vándorló szakáll//
*Döntésre ugyan nem jut, de lassú, bizonytalan léptekkel elindul az erőd felé, már messziről vetve egy-egy pillantást a Pitypangoskertben álló szobor felé. Vajon Kagan akkor is ott lenne, ha tudta volna, hogy a Szellemjáró visszatér?
Elveszik kicsit a saját fejében, meg el is bámészkodik, úgyhogy Laort is csak akkor veszi észre, mikor a férfi már mellé érkezett és megszólítja.
Válaszul először valahogy úgy néz a férfira, mint aki szellemet lát. Aztán legalább biccent egyet szórakozottan.
Saját maga nem érti, de valami idegesítő dermedés és rossz érzés telepedik a mellkasába. Arról van szó, hogy Laor láttán rögtön Alyo jut eszébe és a tegnap esti látomása, amiből akár arra is lehetne következtetni, hogy a nő még életben van, vagy volt, mikor a mágiával kutatón kinyúlt érte. És nem tudja, a férfi mit szólna ehhez a hírhez... Nem tudja, meg kellene-e osztania vele? De azt sem, hogy hogyan hallgathatná el, vagy hogy képes-e rá. Kilencedik ugyan tud róla, mégis úgy érzi, mintha egyedül viselné ennek a tudásnak a terhét. Talán mert a manóról tudja, hogy az ő érdekeit nézi, míg a többiek lehetséges, hogy azt akarnák, hogy jobban járjanak utána. Viszont egyáltalán nem biztos, sőt, valószínűtlen, hogy bármit is tehetnének még az íjásznőért, így pedig semmi értelme a többiekkel is megosztani, hogy lehet Alyo nem halt meg, legalábbis nem azonnal.
Míg Krestvir csak bámul Laorra, Kilencedik kissé behajol, hogy az arcára nézzen, majd megcsóválja a fejét.*
- Kis türelem, még csak most vettem ki a jégkamrából, még olvadnia kell! - *Böki oda Laornak, apró öklével finoman megkocogtatva a lány homlokát.*
- Az Üstszövetség kiürült. - *Felel aztán Krestvir helyett a maga sajátos módján. Az Ezüstszilánk Szövetség a számára túl hosszú és bonyolult volt, úgyhogy átformázta, hogy legyen is valami értelme a sok flanc helyett.*
- A bográcsozás elmarad. - *Teszi aztán hozzá rötyögve. Majd jól megnézi magának Laor borotvált arcát.*
- Hova tűnt az a sok haj az arcodról? - *Kérdi, kezével a saját csupasz állát simítgatva.
Nagyjából ekkor fut be Valuryen, s a megszólítással Krestvirt is sikerül kizökkentenie végre, bár így is elég késve fordul a hang irányába. Kilencedik gyorsabb nála, bár az jól látható a manó arcán, hogy neki is okoz némi gondot, hogy az elfet fölismerje. Na, de, nem sokan nevezik Nagy K-nak, úgyhogy...*
- Picur! - *Kiált föl vékony hangján vidáman és kalimpálva integet, majd pedig öklét tartja cimborája felé egy ökölpacsira.*
- Na ná, hogy élünk! Úgy nézek én ki, mint aki mellett bárki is meghalhat? Már' aki nem ellenség... Mert az ellenség csak féljen, van miért! - *Szájhősködik fedezet és tapintat nélkül, de hát épp erről szól a szájhősködés.*
- Már látom, hova tűnt a hajad. - *Fordul vissza Laor felé, nagy szemeit a férfi eltűnt szakálla és a Valuryen arcán megjelent szőrzet között járatva.*
- Valuryen... - *Szólal meg végül Krestvir is, mit sem törődve a manó általi közjátékkal és csacsogással.*
- Mi lett a többiekkel? - *Kezd végre valami értelmeset is beszélni. Az elf által hozott váltás a színen kiragadja a kezdeti sokkból, amit Laor megjelenése és a saját döntésképtelensége okozott. Ez jól látható abban is, hogy most már sokkal élettel telibben és figyelmesebben fordul a harcos felé.*
- Synmira üresen áll. Taitost sem találtam... - *Ad választ a férfinak utólag, mintha csak most fogta volna föl a kérdéseit.*
- Láttam, hogy csatlakoztál. Tudsz valamit a többiekről? - *Fordul vissza a kérdéssel ismét Valuryenhez.
Elég hidegnek tekinthető a fogadtatása, de túl sok minden zajlik most benne és még ő maga sem tudja, hogyan viszonyuljon az elfhez. A számára még csak néhány nap telt el, mióta elváltak egymástól a toronynál, s az is elég zavaros helyzet volt, azóta pedig annyi minden történt és tudja azt is, hogy közben itt meg eltelt két év... Túl sok mindent kell feldolgozni.
Bár egyébként is elmondható róla, hogy nehezen közeledik vagy fogadja a közeledést, így alighanem vidámabb hangulatban sem ugrana kapásból az elf nyakába, de most még egyéb akadályozó tényezők is akadnak.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.22 22:10:03
*Döntésre ugyan nem jut, de lassú, bizonytalan léptekkel elindul az erőd felé, már messziről vetve egy-egy pillantást a Pitypangoskertben álló szobor felé. Vajon Kagan akkor is ott lenne, ha tudta volna, hogy a Szellemjáró visszatér?
Elveszik kicsit a saját fejében, meg el is bámészkodik, úgyhogy Laort is csak akkor veszi észre, mikor a férfi már mellé érkezett és megszólítja.
Válaszul először valahogy úgy néz a férfira, mint aki szellemet lát. Aztán legalább biccent egyet szórakozottan.
Saját maga nem érti, de valami idegesítő dermedés és rossz érzés telepedik a mellkasába. Arról van szó, hogy Laor láttán rögtön Alyo jut eszébe és a tegnap esti látomása, amiből akár arra is lehetne következtetni, hogy a nő még életben van, vagy volt, mikor a mágiával kutatón kinyúlt érte. És nem tudja, a férfi mit szólna ehhez a hírhez... Nem tudja, meg kellene-e osztania vele? De azt sem, hogy hogyan hallgathatná el, vagy hogy képes-e rá. Kilencedik ugyan tud róla, mégis úgy érzi, mintha egyedül viselné ennek a tudásnak a terhét. Talán mert a manóról tudja, hogy az ő érdekeit nézi, míg a többiek lehetséges, hogy azt akarnák, hogy jobban járjanak utána. Viszont egyáltalán nem biztos, sőt, valószínűtlen, hogy bármit is tehetnének még az íjásznőért, így pedig semmi értelme a többiekkel is megosztani, hogy lehet Alyo nem halt meg, legalábbis nem azonnal.
Míg Krestvir csak bámul Laorra, Kilencedik kissé behajol, hogy az arcára nézzen, majd megcsóválja a fejét.*
- Kis türelem, még csak most vettem ki a jégkamrából, még olvadnia kell! - *Böki oda Laornak, apró öklével finoman megkocogtatva a lány homlokát.*
- Az Üstszövetség kiürült. - *Felel aztán Krestvir helyett a maga sajátos módján. Az Ezüstszilánk Szövetség a számára túl hosszú és bonyolult volt, úgyhogy átformázta, hogy legyen is valami értelme a sok flanc helyett.*
- A bográcsozás elmarad. - *Teszi aztán hozzá rötyögve. Majd jól megnézi magának Laor borotvált arcát.*
- Hova tűnt az a sok haj az arcodról? - *Kérdi, kezével a saját csupasz állát simítgatva.
Nagyjából ekkor fut be Valuryen, s a megszólítással Krestvirt is sikerül kizökkentenie végre, bár így is elég késve fordul a hang irányába. Kilencedik gyorsabb nála, bár az jól látható a manó arcán, hogy neki is okoz némi gondot, hogy az elfet fölismerje. Na, de, nem sokan nevezik Nagy K-nak, úgyhogy...*
- Picur! - *Kiált föl vékony hangján vidáman és kalimpálva integet, majd pedig öklét tartja cimborája felé egy ökölpacsira.*
- Na ná, hogy élünk! Úgy nézek én ki, mint aki mellett bárki is meghalhat? Már' aki nem ellenség... Mert az ellenség csak féljen, van miért! - *Szájhősködik fedezet és tapintat nélkül, de hát épp erről szól a szájhősködés.*
- Már látom, hova tűnt a hajad. - *Fordul vissza Laor felé, nagy szemeit a férfi eltűnt szakálla és a Valuryen arcán megjelent szőrzet között járatva.*
- Valuryen... - *Szólal meg végül Krestvir is, mit sem törődve a manó általi közjátékkal és csacsogással.*
- Mi lett a többiekkel? - *Kezd végre valami értelmeset is beszélni. Az elf által hozott váltás a színen kiragadja a kezdeti sokkból, amit Laor megjelenése és a saját döntésképtelensége okozott. Ez jól látható abban is, hogy most már sokkal élettel telibben és figyelmesebben fordul a harcos felé.*
- Synmira üresen áll. Taitost sem találtam... - *Ad választ a férfinak utólag, mintha csak most fogta volna föl a kérdéseit.*
- Láttam, hogy csatlakoztál. Tudsz valamit a többiekről? - *Fordul vissza a kérdéssel ismét Valuryenhez.
Elég hidegnek tekinthető a fogadtatása, de túl sok minden zajlik most benne és még ő maga sem tudja, hogyan viszonyuljon az elfhez. A számára még csak néhány nap telt el, mióta elváltak egymástól a toronynál, s az is elég zavaros helyzet volt, azóta pedig annyi minden történt és tudja azt is, hogy közben itt meg eltelt két év... Túl sok mindent kell feldolgozni.
Bár egyébként is elmondható róla, hogy nehezen közeledik vagy fogadja a közeledést, így alighanem vidámabb hangulatban sem ugrana kapásból az elf nyakába, de most még egyéb akadályozó tényezők is akadnak.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.22 22:10:03
11481. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:38:34
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:38:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Kresi és a manója//
//A kapuban//
-Dörgöl. Megjegyzem.
*Vigyorog a zöldbőrűre, igazán furcsán csengő név, biztosan nem felejti el egykönnyen.*
-Hát.. Ez bonyolult. Igen is meg nem is.
*Feleli, már a nő dolgára.*
-Előbb megnézem nem-e van itt már eleve akit keresek, aztán ha nincs akkor megyek az úrnőhöz. Tudom tudom, gyengevérű dolog.
*Enged meg magának némi öniróniát, azzal elbúcsúzik a férfitől, ha külön nem tartóztatja. Bár kissé tanácstalan, hogy ezt a lépést megtette, mi legyen a következő? A helyet nem ismeri, persze ez nem okozna neki különösebben gondot, csak hát ugye Krestvirt keresné elsősorban, vagy az úrnőt. ~Na de melyiket? Hogy van egyáltalán több? Ennek is utána kellene járnom. Hej de rövid egy élet hogy mindent megtudjon az egyszerű halandó elf.~ Sopánkodik egy vékony mosollyal az arcán, ahogy tétlenül álldogál ott és azon morfondírozik derekára tett kezeivel, hogy a rövidtávú terveit merre szője tovább. Talán az istenek, talán a szellemek, talán csak a sors vagy a szerencse közbenjárása lehet az oka, vagy maga a mágia esszenciája, de egy pillanatra úgy véli, mintha Krestvirt és Kilencediket látná az ezüstköpenyben. Az ábrázata egyértelműen változott, s ha megkérdeznék akkor valószínűleg azt felelné az elf, hogy a kisugárzása is olyan más lett. De ő az! Ő AZ! Ki is nyitja a száját, hogy rögtön mondhasson valamit, de hang az nem jön ki rajta, hamar becsukja, mert egy hétköznapinak tetsző férfi lép oda kettejükhöz. Aztán mégis milyen dolog lenne, ha csak úgy ordibálna. De az alkalmat ugyan nem szalaszthatja el, úgyhogy nagy levegőt vesz és öles léptekkel igyekszik megközelíteni őket.*
-Krestvir? Te vagy az?!
*Teszi fel a nagy kérdést, bár a manót nehezen tudná eltéveszteni.*
-Nagy K! Hát éltek?
*Az látszódhat Valuryenen, hogy majd kicsattan örömében, és a vigyora alig fér el a két füle között. Talán ennek a hirtelen sokknak köszönhető, hogy a férfire nem igazán figyel oda, nem mutatkozik be és nem is köszön, de talán hamar észhez tér majd amint elmúlik a hirtelensége.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.22 18:57:38
//A kapuban//
-Dörgöl. Megjegyzem.
*Vigyorog a zöldbőrűre, igazán furcsán csengő név, biztosan nem felejti el egykönnyen.*
-Hát.. Ez bonyolult. Igen is meg nem is.
*Feleli, már a nő dolgára.*
-Előbb megnézem nem-e van itt már eleve akit keresek, aztán ha nincs akkor megyek az úrnőhöz. Tudom tudom, gyengevérű dolog.
*Enged meg magának némi öniróniát, azzal elbúcsúzik a férfitől, ha külön nem tartóztatja. Bár kissé tanácstalan, hogy ezt a lépést megtette, mi legyen a következő? A helyet nem ismeri, persze ez nem okozna neki különösebben gondot, csak hát ugye Krestvirt keresné elsősorban, vagy az úrnőt. ~Na de melyiket? Hogy van egyáltalán több? Ennek is utána kellene járnom. Hej de rövid egy élet hogy mindent megtudjon az egyszerű halandó elf.~ Sopánkodik egy vékony mosollyal az arcán, ahogy tétlenül álldogál ott és azon morfondírozik derekára tett kezeivel, hogy a rövidtávú terveit merre szője tovább. Talán az istenek, talán a szellemek, talán csak a sors vagy a szerencse közbenjárása lehet az oka, vagy maga a mágia esszenciája, de egy pillanatra úgy véli, mintha Krestvirt és Kilencediket látná az ezüstköpenyben. Az ábrázata egyértelműen változott, s ha megkérdeznék akkor valószínűleg azt felelné az elf, hogy a kisugárzása is olyan más lett. De ő az! Ő AZ! Ki is nyitja a száját, hogy rögtön mondhasson valamit, de hang az nem jön ki rajta, hamar becsukja, mert egy hétköznapinak tetsző férfi lép oda kettejükhöz. Aztán mégis milyen dolog lenne, ha csak úgy ordibálna. De az alkalmat ugyan nem szalaszthatja el, úgyhogy nagy levegőt vesz és öles léptekkel igyekszik megközelíteni őket.*
-Krestvir? Te vagy az?!
*Teszi fel a nagy kérdést, bár a manót nehezen tudná eltéveszteni.*
-Nagy K! Hát éltek?
*Az látszódhat Valuryenen, hogy majd kicsattan örömében, és a vigyora alig fér el a két füle között. Talán ennek a hirtelen sokknak köszönhető, hogy a férfire nem igazán figyel oda, nem mutatkozik be és nem is köszön, de talán hamar észhez tér majd amint elmúlik a hirtelensége.*
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.22 18:57:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11576-11595