Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (11877. - 11896. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11896. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-09 01:01:11
Üzenet elküldve: 2026-08-09 01:01:11
ÚJ
![>Zopal Grognard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2596_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Próbálja maga elé kapni a pajzsát, de a pusztai barbár gyorsabbnak bizonyul. Egyedül a nehéz vasak amik megmentik a gyors vereségtől. Annak idején lehet hasonló kiképzésben részesültek a saját törzsükben. Csakhogy aztán az egykori törzsfőt, más irányba vezette a sors. Kiképzője vért és verítéket nem kímélve, természetesen Zopal vérét és verítékét, képezte őt ki talpasnak. Nincs háború ahol ne látnák szívesen a fajtát. A kikötőben a thargokat védte a pajzsa mikor alakzatban törtek át a holtak seregén, most a a tanultakkal a vezérükre csap le. De úgy néz ki nem talált. A szakállas igyekszik a gyorsaságát kihasználni az ork ellen, aki próbál szemben maradni vele. Ha észreveszi az érkező támadást próbál kilépni előle és ismét kiszúr a másik felé. Nem trükközik, nem virtuskodik, minden mozdulata ki van számítva. Két tapasztalt veterán áll egymással szemben.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Próbálja maga elé kapni a pajzsát, de a pusztai barbár gyorsabbnak bizonyul. Egyedül a nehéz vasak amik megmentik a gyors vereségtől. Annak idején lehet hasonló kiképzésben részesültek a saját törzsükben. Csakhogy aztán az egykori törzsfőt, más irányba vezette a sors. Kiképzője vért és verítéket nem kímélve, természetesen Zopal vérét és verítékét, képezte őt ki talpasnak. Nincs háború ahol ne látnák szívesen a fajtát. A kikötőben a thargokat védte a pajzsa mikor alakzatban törtek át a holtak seregén, most a a tanultakkal a vezérükre csap le. De úgy néz ki nem talált. A szakállas igyekszik a gyorsaságát kihasználni az ork ellen, aki próbál szemben maradni vele. Ha észreveszi az érkező támadást próbál kilépni előle és ismét kiszúr a másik felé. Nem trükközik, nem virtuskodik, minden mozdulata ki van számítva. Két tapasztalt veterán áll egymással szemben.*
11895. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-08 22:41:35
Üzenet elküldve: 2026-08-08 22:41:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir kardja célt ér, és ez felettébb örömmel tölti el őt. Fokozza az egyébként is magas harci kedvét. Amikor pedig Zopal visszatámad, és érzi annak erejét csak még inkább tűzbe jön. Végre nem egy olyan ellenfél, aki egy csapásra összerogy. Ezeket szereti, ezek éltetik őt. S talán ha szerencséje van, hamar viszont láthatja őseit, elvégre évek óta keresi a méltó harcost. Bár azt hitte nagyobb sebesülést fog elszenvedni, nem így lett. Ám most nincs ideje ezen töprengeni. A fejében halkan felsejlő hangra azt hiszi, hogy az csak a saját, gyilkolásra nevelt, vérszomjas énje. Fogalma sincs róla, hogy miféle gyűrűt húzott az ujjára. Legalábbis egyelőre. Az sem lepné meg, ha Durogaar lelkesedne a párbajért, így egyelőre nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Zopal nehéz páncéljának és pajzsának annál inkább. Ki kell használnia mozgékonyságát. Balra mozdul, hogy lehetőleg Zopalnak a fegyverforgató keze felé kelljen emelnie a pajzsát, ha védekezni akar, legalábbis Rorkir a fejében így képzeli el. Még egy lépés, és vaskos lábával az orkot célozza, hogy megrúgja őt. Igyekszik kibillenteni az egyensúlyából, hogy utána lecsapjon kardjával. Kevésbé foglalkozik a védekezéssel, neki ma győznie kell. Bármi áron.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir kardja célt ér, és ez felettébb örömmel tölti el őt. Fokozza az egyébként is magas harci kedvét. Amikor pedig Zopal visszatámad, és érzi annak erejét csak még inkább tűzbe jön. Végre nem egy olyan ellenfél, aki egy csapásra összerogy. Ezeket szereti, ezek éltetik őt. S talán ha szerencséje van, hamar viszont láthatja őseit, elvégre évek óta keresi a méltó harcost. Bár azt hitte nagyobb sebesülést fog elszenvedni, nem így lett. Ám most nincs ideje ezen töprengeni. A fejében halkan felsejlő hangra azt hiszi, hogy az csak a saját, gyilkolásra nevelt, vérszomjas énje. Fogalma sincs róla, hogy miféle gyűrűt húzott az ujjára. Legalábbis egyelőre. Az sem lepné meg, ha Durogaar lelkesedne a párbajért, így egyelőre nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Zopal nehéz páncéljának és pajzsának annál inkább. Ki kell használnia mozgékonyságát. Balra mozdul, hogy lehetőleg Zopalnak a fegyverforgató keze felé kelljen emelnie a pajzsát, ha védekezni akar, legalábbis Rorkir a fejében így képzeli el. Még egy lépés, és vaskos lábával az orkot célozza, hogy megrúgja őt. Igyekszik kibillenteni az egyensúlyából, hogy utána lecsapjon kardjával. Kevésbé foglalkozik a védekezéssel, neki ma győznie kell. Bármi áron.*
11894. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-08 21:27:18
Üzenet elküldve: 2026-08-08 21:27:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A viadal kezdetét veszi. Rorkir az, ki magához ragadja a kezdeményezést. Durogaar Fehér Agyara villan és lesújt. Zopal ugyan igyekszik útjába állítani pajzsát, de hiába, a barbár villámgyors mozdulata utat talál a védelem mellett. Beleszánt a termetes ork oldalába, és biztosan roppant súlyos sérülést okozna, ha Zopal - bölcsen - nem viselne nehézvértet. Az ork így is érezheti az oldalába csapódó fémet, mi haloványan odébb is taszajtja. Nem annyira azonban, hogy ne tudjon visszatámadni. Szúrása talál, ám a barbár mozgása, és a bekapott csatabárd okán nem pontos, nem támadója kézfejét éri. Rorkir érezheti, hogy ellenfele jókora erővel bír; karja alatt felszántja húsát, ám a várt fájdalom elmarad. Nem fröccsen vér, még csak sebet sem ejt a penge. Az egyedüli, a küzdő felek által láthatatlan változás Rorkir gyűrűjében mutatkozik. Egy apró, vörös, derengő csíkocska jelenik meg annak fekete opálkövében. Ez az aprócska változás senkinek sem tűnik fel, és a csata hevében azon sem csodálkozhat senki, hogy Rorkir látszólag sértetlen. Az első, mi bárkinek beugrik, hogy Zopal csapása elvásott a vérten. Egy dolog biztos; A thargok vezére rászolgálni látszik az orkok által ráaggatott, "Vasbőrű" névre.*
~Vér. Vért érzek! Hmm.~ *A mélyen szántó hang Rorkir fejében oly halkan hallatszik, mintha egy másik szobából szólítaná őt.*
~Vér. Csata. VÉR!~ *Láthatóan valaki, valahol odabenn a barbár elméjében roppant izgalomba jött. Hogy a barbár tisztában volt-e a gyűrű hatásával, mikor felhúzta azt az ujjára, kétséges, ám a megtörténtet meg nem történté tenni már nem lehet. Rorkir felébresztett a gyűrűt.
Zopal ugyan sérült, de a harcban nem befolyásolja egyelőre. Mindketten hallhatják a várfalról, illetve az ork táborból jól hallható felhördüléseket, biztatásokat. Sokan figyelnek.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A viadal kezdetét veszi. Rorkir az, ki magához ragadja a kezdeményezést. Durogaar Fehér Agyara villan és lesújt. Zopal ugyan igyekszik útjába állítani pajzsát, de hiába, a barbár villámgyors mozdulata utat talál a védelem mellett. Beleszánt a termetes ork oldalába, és biztosan roppant súlyos sérülést okozna, ha Zopal - bölcsen - nem viselne nehézvértet. Az ork így is érezheti az oldalába csapódó fémet, mi haloványan odébb is taszajtja. Nem annyira azonban, hogy ne tudjon visszatámadni. Szúrása talál, ám a barbár mozgása, és a bekapott csatabárd okán nem pontos, nem támadója kézfejét éri. Rorkir érezheti, hogy ellenfele jókora erővel bír; karja alatt felszántja húsát, ám a várt fájdalom elmarad. Nem fröccsen vér, még csak sebet sem ejt a penge. Az egyedüli, a küzdő felek által láthatatlan változás Rorkir gyűrűjében mutatkozik. Egy apró, vörös, derengő csíkocska jelenik meg annak fekete opálkövében. Ez az aprócska változás senkinek sem tűnik fel, és a csata hevében azon sem csodálkozhat senki, hogy Rorkir látszólag sértetlen. Az első, mi bárkinek beugrik, hogy Zopal csapása elvásott a vérten. Egy dolog biztos; A thargok vezére rászolgálni látszik az orkok által ráaggatott, "Vasbőrű" névre.*
~Vér. Vért érzek! Hmm.~ *A mélyen szántó hang Rorkir fejében oly halkan hallatszik, mintha egy másik szobából szólítaná őt.*
~Vér. Csata. VÉR!~ *Láthatóan valaki, valahol odabenn a barbár elméjében roppant izgalomba jött. Hogy a barbár tisztában volt-e a gyűrű hatásával, mikor felhúzta azt az ujjára, kétséges, ám a megtörténtet meg nem történté tenni már nem lehet. Rorkir felébresztett a gyűrűt.
Zopal ugyan sérült, de a harcban nem befolyásolja egyelőre. Mindketten hallhatják a várfalról, illetve az ork táborból jól hallható felhördüléseket, biztatásokat. Sokan figyelnek.*
11893. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-07 21:21:27
Üzenet elküldve: 2026-08-07 21:21:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A Zopal nevezetű ork kísérője sem tűnik úgy, hogy közbe kívánna avatkozni, de azért szemmel tartja őt. Akárcsak nála, az orknál is dobófegyverek várakoznak a fegyverövén, azokkal pedig távolabbról is könnyen lehet meglepetést okozni, úgyhogy jobb ébernek maradni.
De tekintete el-elvándorol a tábor felé is, és a sereget szemlélve arra gondol, vajon Artheniornak mennyi esélye volna, ha ez a sokaság most megindulna a város felé? Úgy sejti, az ottaniak jobban járnának, ha legalább a sereg egy része itt maradna Amont ostromolni.
Nem kívánja azonban ezt sem, azt sem, pusztán töprengésre készteti a dolog. Ez pontosan olyasmi, aminek alakulásába nem kívánna beleszólni saját tetteivel, még akkor sem, ha megtehetné.
Közben a küzdelem kezdetét veszi a két párbajozó között, bár Krestvir elsőre nem is sejtené, hogy ilyen gyorsan fog történni a váltás.
Hallja és látja még, ahogy a korábban említett arany gazdát cserél, azonban Rorkir esélyt sem hagy rá, hogy ellenfele magához vegye a kis bőrzsákocskát. Helyette lesújt, méghozzá az ork nyakát célozza...
Krestvir meglepetten húzza ki magát, és rezzen össze, mint aki nincs szokva az erőszakhoz, mert egy pillanatra azt hiszi, ennyi is volt az egész. Ám Zopal végül mintha sikeresen védekezne, a pajzsát legalábbis maga elé rántja...*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*A Zopal nevezetű ork kísérője sem tűnik úgy, hogy közbe kívánna avatkozni, de azért szemmel tartja őt. Akárcsak nála, az orknál is dobófegyverek várakoznak a fegyverövén, azokkal pedig távolabbról is könnyen lehet meglepetést okozni, úgyhogy jobb ébernek maradni.
De tekintete el-elvándorol a tábor felé is, és a sereget szemlélve arra gondol, vajon Artheniornak mennyi esélye volna, ha ez a sokaság most megindulna a város felé? Úgy sejti, az ottaniak jobban járnának, ha legalább a sereg egy része itt maradna Amont ostromolni.
Nem kívánja azonban ezt sem, azt sem, pusztán töprengésre készteti a dolog. Ez pontosan olyasmi, aminek alakulásába nem kívánna beleszólni saját tetteivel, még akkor sem, ha megtehetné.
Közben a küzdelem kezdetét veszi a két párbajozó között, bár Krestvir elsőre nem is sejtené, hogy ilyen gyorsan fog történni a váltás.
Hallja és látja még, ahogy a korábban említett arany gazdát cserél, azonban Rorkir esélyt sem hagy rá, hogy ellenfele magához vegye a kis bőrzsákocskát. Helyette lesújt, méghozzá az ork nyakát célozza...
Krestvir meglepetten húzza ki magát, és rezzen össze, mint aki nincs szokva az erőszakhoz, mert egy pillanatra azt hiszi, ennyi is volt az egész. Ám Zopal végül mintha sikeresen védekezne, a pajzsát legalábbis maga elé rántja...*
11892. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-06 22:09:52
Üzenet elküldve: 2026-08-06 22:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Zopal nem szól semmit a pimasz némber szavaira. Látszólag úgy tűnhetne hogy teljesen figyelmen kívül hagyja annak a jelenléte, de azért egy pillanatra végignéz rajta lehetséges fegyvereket keresve. A tharg vezér szavaira tömören válaszol. Az se kezd bele hosszas monológba. Csak megindul felé. Az egykori törzsfő, jelenleg hadvezér figyeli a másik közeledését és készen áll rá, hogy ha az bármilyen trükköt próbálna alkalmazni akkor lecsapjon rá. Annak fegyvere feltűnik neki, hogy szép darab vas. Akárcsak a sajátja. Mikor a barbár az övéhez nyúl és leakasztja a szütyőt akkor se szól semmit csak figyeli annak mozdulatát. Talán ezért nem lepi, majd meg a trükk. Ahogy annak idején a kiképzője tanította pajzsát maga elé tartva próbálja felfogni a támadást, ami ha sikerült akkor kiszúr az ellenfele fegyvertartó kezére.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Zopal nem szól semmit a pimasz némber szavaira. Látszólag úgy tűnhetne hogy teljesen figyelmen kívül hagyja annak a jelenléte, de azért egy pillanatra végignéz rajta lehetséges fegyvereket keresve. A tharg vezér szavaira tömören válaszol. Az se kezd bele hosszas monológba. Csak megindul felé. Az egykori törzsfő, jelenleg hadvezér figyeli a másik közeledését és készen áll rá, hogy ha az bármilyen trükköt próbálna alkalmazni akkor lecsapjon rá. Annak fegyvere feltűnik neki, hogy szép darab vas. Akárcsak a sajátja. Mikor a barbár az övéhez nyúl és leakasztja a szütyőt akkor se szól semmit csak figyeli annak mozdulatát. Talán ezért nem lepi, majd meg a trükk. Ahogy annak idején a kiképzője tanította pajzsát maga elé tartva próbálja felfogni a támadást, ami ha sikerült akkor kiszúr az ellenfele fegyvertartó kezére.*
11891. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-06 09:34:13
Üzenet elküldve: 2026-08-06 09:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir egy apró főhajtással jelez Krestvirnek, többet azonban nem mond. Az elméje már máshol jár. Az orkra figyel, minden porcikájával. Most, hogy már tudja, hogy ki lesz áldozata, nem vesztegeti az idejét. Tesz néhány lépést Zopal felé, azt a távolságot keresi amit bármely harcos ösztönszerűen ismer. A párbaj távolságát. Ahonnan a veszély már nem csak elméleti. A láthatatlan kör. Szabad kezével az övszíjához nyúl, és egy aprí bőrzsákocskát akaszt le róla.*
-Vidd magaddal q túlvilágra.
*Tenyerébe fogja, majd egy hirtelen mozdulattal hozzávágja Zopal Grognardhoz a 40 aranyat
. Nem várja meg mi sül ki belőle, rögtön támadásba lendül. Most nem a játékbak van itt az ideje, túl sok élet múlik rajta. Kardjával Zopal nyakára igyekszik csapást mérni. Talán összezavarja annyira az arany, hogy sikerül meglepnie őt.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir egy apró főhajtással jelez Krestvirnek, többet azonban nem mond. Az elméje már máshol jár. Az orkra figyel, minden porcikájával. Most, hogy már tudja, hogy ki lesz áldozata, nem vesztegeti az idejét. Tesz néhány lépést Zopal felé, azt a távolságot keresi amit bármely harcos ösztönszerűen ismer. A párbaj távolságát. Ahonnan a veszély már nem csak elméleti. A láthatatlan kör. Szabad kezével az övszíjához nyúl, és egy aprí bőrzsákocskát akaszt le róla.*
-Vidd magaddal q túlvilágra.
*Tenyerébe fogja, majd egy hirtelen mozdulattal hozzávágja Zopal Grognardhoz a 40 aranyat
. Nem várja meg mi sül ki belőle, rögtön támadásba lendül. Most nem a játékbak van itt az ideje, túl sok élet múlik rajta. Kardjával Zopal nyakára igyekszik csapást mérni. Talán összezavarja annyira az arany, hogy sikerül meglepnie őt.*
11890. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-05 23:46:35
Üzenet elküldve: 2026-08-05 23:46:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Grizák szó nélkül lép hátrébb, akár egy kiokított apród. Krestvir köszöntésére nem reagál, csak vicsorba beillő vigyorral méregeti egy darabig. Hátán jókora, recés pengéje pihen, a derekán átvetett szíjon pedig dobófegyverek egész sora. Nem úgy fest, mint aki a párbajt igyekezne meghiúsítani. Biztosíték, akár csak Krestvir.
A Rorkir-Zopal kettős időközben fegyvert fog, és feláll egymással szemben. Még a szellő sem pergeti a gyér növényzetet körülöttük, mintha még az istenek is figyelnének. A halál csendje ez; várja, kit kísérhet át a túlvilágra.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Grizák szó nélkül lép hátrébb, akár egy kiokított apród. Krestvir köszöntésére nem reagál, csak vicsorba beillő vigyorral méregeti egy darabig. Hátán jókora, recés pengéje pihen, a derekán átvetett szíjon pedig dobófegyverek egész sora. Nem úgy fest, mint aki a párbajt igyekezne meghiúsítani. Biztosíték, akár csak Krestvir.
A Rorkir-Zopal kettős időközben fegyvert fog, és feláll egymással szemben. Még a szellő sem pergeti a gyér növényzetet körülöttük, mintha még az istenek is figyelnének. A halál csendje ez; várja, kit kísérhet át a túlvilágra.*
11889. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-01 22:13:32
Üzenet elküldve: 2026-08-01 22:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Szótlanul hallgatja végig Rorkir és Kayaerr rövid párbeszédét, amivel egymástól búcsúznak, és úgy érzi, valami jelentős dolgot szemlél éppen, vagy legalábbis olyasmit, aminek súlya van.
A szavak ugyan derűsnek tűnnek, de még ő is érti, hogy élet, s halál dolgáról van szó a páros között, így elég megilletődötten ácsorog mellettük.
Majd mikor Rorkir biccent, s kifordul a kapun, részéről még utoljára meghajol Kayaerr felé, aztán a nő feje fölött elnéz a házak irányába, titkon egy apró alakot keresve, de nem marad addig, hogy meg is találja. Hátat fordít és követi a férfit. Már a kapun túl pedig fejébe húzza a bélést és a sisakot is. Mikor pedig ezt követően nem marad tennivalója, előbb a harcos hátára vetül pillantása, aztán pedig az előttük elterülő látképet fogja be tekintete.
És megretten.
A falakról már látta a sereget, de más volt onnan nézni, s más most úgy állni a sokaság előtt és haladni feléjük, hogy semmi védelem nincs előttük, nincs hová elbújni: nincsenek falak.
Elsápad és végtagjai elnehezülnek, de közben meg nagyon élénknek érzi magát. Nagyjából szapora szívveréséből veszi a lendületet még a lépéseihez is.
Rókaképe most is mosolyog, ám ki ismeri, az felfedezné tágra nyílt szemeiben a rémületet.
Úgy sejti, járna még némi biztatás Rorkirnak, de nem talál szavakat, nem tud most beszélni, úgyhogy némán lépeget csak a harcos mellett, kissé mögötte, s közben idegesen, ritmikusan ütögeti össze a tenyerei alját és a csuklóit. Nem mágia ez, pusztán feszültséglevezetés.
Amit erővel meg is állít, amint a párbaj helyszínéhez közelebb érnek.
Kíváncsian veszi szemügyre az orkokat, de Rorkir ígéretéhez híven nem vesztegeti az időt, egyből a lényegre térne.*
- A szabályokat? - *Kérdez vissza, mik is volnának azok a "szentségek". De a válaszra nem vár, viszonylag biztos benne, hogy jól érti.*
- Nem sértem. Amíg az a dermesztő mágusuk sem kezd trükközni. - *Feleli, részéről is jól hallhatóan. Beszédmodora általános szárazsága pedig ezúttal javára válik, talán elfedi félelme egy részét.
Válasza végén oda is pillant a másik kettő felé, szintén kíváncsian, melyik volna az az emlegetett vezér, a mágus, Zopal, a Dermesztő, Rorkir ellenfele a párbajban.
Ha lehetősége van, egy meghajlással kifejezi még tiszteletét a thargok harcosa felé, majd egy hasonlóval köszönti a másik kettőt is, inkább magától értetődően, mint megfontoltan. Innen pedig aztán nem mozdul tovább, tisztes távolságban megáll, s onnan már csak figyel.
A részéről alighanem úgy festhet egyébként, mint egy harcos, vagy orgyilkos. Sötét ruházata, felszerelése, fegyverei, na meg önhitt(nek tűnő) ábrázata mind közhelyesen utalnak erre.
Az hamar kiderül, melyik orkkal kell Rorkirnak megküzdenie, s bár a másikat sem téveszti szem elől, figyelme java most Zopalra szegeződik.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Szótlanul hallgatja végig Rorkir és Kayaerr rövid párbeszédét, amivel egymástól búcsúznak, és úgy érzi, valami jelentős dolgot szemlél éppen, vagy legalábbis olyasmit, aminek súlya van.
A szavak ugyan derűsnek tűnnek, de még ő is érti, hogy élet, s halál dolgáról van szó a páros között, így elég megilletődötten ácsorog mellettük.
Majd mikor Rorkir biccent, s kifordul a kapun, részéről még utoljára meghajol Kayaerr felé, aztán a nő feje fölött elnéz a házak irányába, titkon egy apró alakot keresve, de nem marad addig, hogy meg is találja. Hátat fordít és követi a férfit. Már a kapun túl pedig fejébe húzza a bélést és a sisakot is. Mikor pedig ezt követően nem marad tennivalója, előbb a harcos hátára vetül pillantása, aztán pedig az előttük elterülő látképet fogja be tekintete.
És megretten.
A falakról már látta a sereget, de más volt onnan nézni, s más most úgy állni a sokaság előtt és haladni feléjük, hogy semmi védelem nincs előttük, nincs hová elbújni: nincsenek falak.
Elsápad és végtagjai elnehezülnek, de közben meg nagyon élénknek érzi magát. Nagyjából szapora szívveréséből veszi a lendületet még a lépéseihez is.
Rókaképe most is mosolyog, ám ki ismeri, az felfedezné tágra nyílt szemeiben a rémületet.
Úgy sejti, járna még némi biztatás Rorkirnak, de nem talál szavakat, nem tud most beszélni, úgyhogy némán lépeget csak a harcos mellett, kissé mögötte, s közben idegesen, ritmikusan ütögeti össze a tenyerei alját és a csuklóit. Nem mágia ez, pusztán feszültséglevezetés.
Amit erővel meg is állít, amint a párbaj helyszínéhez közelebb érnek.
Kíváncsian veszi szemügyre az orkokat, de Rorkir ígéretéhez híven nem vesztegeti az időt, egyből a lényegre térne.*
- A szabályokat? - *Kérdez vissza, mik is volnának azok a "szentségek". De a válaszra nem vár, viszonylag biztos benne, hogy jól érti.*
- Nem sértem. Amíg az a dermesztő mágusuk sem kezd trükközni. - *Feleli, részéről is jól hallhatóan. Beszédmodora általános szárazsága pedig ezúttal javára válik, talán elfedi félelme egy részét.
Válasza végén oda is pillant a másik kettő felé, szintén kíváncsian, melyik volna az az emlegetett vezér, a mágus, Zopal, a Dermesztő, Rorkir ellenfele a párbajban.
Ha lehetősége van, egy meghajlással kifejezi még tiszteletét a thargok harcosa felé, majd egy hasonlóval köszönti a másik kettőt is, inkább magától értetődően, mint megfontoltan. Innen pedig aztán nem mozdul tovább, tisztes távolságban megáll, s onnan már csak figyel.
A részéről alighanem úgy festhet egyébként, mint egy harcos, vagy orgyilkos. Sötét ruházata, felszerelése, fegyverei, na meg önhitt(nek tűnő) ábrázata mind közhelyesen utalnak erre.
Az hamar kiderül, melyik orkkal kell Rorkirnak megküzdenie, s bár a másikat sem téveszti szem elől, figyelme java most Zopalra szegeződik.*
11888. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-01 06:34:55
Üzenet elküldve: 2026-08-01 06:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ahogy némán közelít az erőd felé összébb vonja ő is a szemöldökét mikor onnan ketten indulnak meg a párbaj helyszínére. Maga mögül meghallja Grizák zihálását aki ugyan azokat a kétségeket fejti ki amik benne is felmerülnek. Bólint annak szavaira. El kell ismerni bátor dolog, hogy vele tart a kis fajtárs. Az elmúlt napokban egészen megszokta a jelenlétét. Mikor közel érnek akkor hallja a harcos szavait amit a nőnek mond. Ez persze a kétkedést nem űzi el belőle. Annak szavaira leakasztja válláról a pajzsát és fegyvert ránt ő is. Grizákot egy intéssel hátrébb küldi.*
-Én vagyok.
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Ahogy némán közelít az erőd felé összébb vonja ő is a szemöldökét mikor onnan ketten indulnak meg a párbaj helyszínére. Maga mögül meghallja Grizák zihálását aki ugyan azokat a kétségeket fejti ki amik benne is felmerülnek. Bólint annak szavaira. El kell ismerni bátor dolog, hogy vele tart a kis fajtárs. Az elmúlt napokban egészen megszokta a jelenlétét. Mikor közel érnek akkor hallja a harcos szavait amit a nőnek mond. Ez persze a kétkedést nem űzi el belőle. Annak szavaira leakasztja válláról a pajzsát és fegyvert ránt ő is. Grizákot egy intéssel hátrébb küldi.*
-Én vagyok.
11887. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-08-01 00:34:03
Üzenet elküldve: 2026-08-01 00:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir elmondja népének, mit el kell mondani. Több levegőt kár is erre pazarolnia, egyébként sem a szavak embere. Kayaerr gúnyos megjegyzése kellemesen enyhíti a vállaira nehezedő súlyt.*
-Ahogy rád is. Neked kell vezetned őket, ha az ősök magukhoz szólítanak.
*Ennyivel búcsúzik csupán a tüzes társától. Krestvirnek pedig bólint, jelezve, hogy indulhatnak. Ő megy elől természetesen, a kijelölt párbajhelyre. Két ork már várja is őket, bizonyára egyikük Zopal. Öles léptekkel közelít, majd mikor már elég közel jár, Krestvirhez fordul.*
-Bármi is lesz, a párbaj szentségét ne sértsd meg.
*Ezt mind a két ork is könnyedén hallhatja. Tenyerével is arra mutatja a mágusnak, hogy maradjon hátrébb. Őt magát egyébként cseppet sem zavarja, hogy amazok ketten vannak, legfeljebb több ellenség vérét kell ontania. Puszta szerencse. Szigorúan nézi meg mindkettejüket, mielőtt lassan kivonná kardját, és kinyújtva rájuk mutatna.*
-Melyikőtök Zopal?
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Rorkir elmondja népének, mit el kell mondani. Több levegőt kár is erre pazarolnia, egyébként sem a szavak embere. Kayaerr gúnyos megjegyzése kellemesen enyhíti a vállaira nehezedő súlyt.*
-Ahogy rád is. Neked kell vezetned őket, ha az ősök magukhoz szólítanak.
*Ennyivel búcsúzik csupán a tüzes társától. Krestvirnek pedig bólint, jelezve, hogy indulhatnak. Ő megy elől természetesen, a kijelölt párbajhelyre. Két ork már várja is őket, bizonyára egyikük Zopal. Öles léptekkel közelít, majd mikor már elég közel jár, Krestvirhez fordul.*
-Bármi is lesz, a párbaj szentségét ne sértsd meg.
*Ezt mind a két ork is könnyedén hallhatja. Tenyerével is arra mutatja a mágusnak, hogy maradjon hátrébb. Őt magát egyébként cseppet sem zavarja, hogy amazok ketten vannak, legfeljebb több ellenség vérét kell ontania. Puszta szerencse. Szigorúan nézi meg mindkettejüket, mielőtt lassan kivonná kardját, és kinyújtva rájuk mutatna.*
-Melyikőtök Zopal?
11886. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-31 01:21:24
Üzenet elküldve: 2026-07-31 01:21:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Alig néhány lépésnyivel többre, mint ahogy a nyíl állapodna meg a Vashegy és az orkok tábora között, már ott várakozik Zopal. Az ork láthatja az erőd falán sorakozó, távoli alakokat, és persze a két alakot, kik a Vashegy felől érkeznek. Mielőtt azonban odaérnének, egy ziháló hang üti meg fülét maga mögül.*
-Ketten vannak! Biztos valami trükkre készülnek. De nyitva tartom a szemem, úgy bizony. *Grizák az. Bizonyára nem tetszett neki a felállás, így maga is Zopal után sietett. Mindenesetre ha a vezérnek nincs ínyére Krestvir jelenléte, úgy szóvá teheti, csak rajta áll.
A vidék néma csendbe burkolódzik, mikor Rorkir is eléri a kietlen mezőt, ahol Zopal és Grizák ácsorog. Mintha a környék is éberen várakozna, még a madarak is elhallgatnak. A barbár és a leány láthatja a távolban húzódó, széles orktábort, és az ott ücsörgő-ácsorgó hadakat. Mind a párbaj kimenetelére várnak.
Grizák nem szól semmit, csupán Rorkirra vicsorog. A feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben.*
//A Vashegy Sorsa//
//Senkiföldje//
*Alig néhány lépésnyivel többre, mint ahogy a nyíl állapodna meg a Vashegy és az orkok tábora között, már ott várakozik Zopal. Az ork láthatja az erőd falán sorakozó, távoli alakokat, és persze a két alakot, kik a Vashegy felől érkeznek. Mielőtt azonban odaérnének, egy ziháló hang üti meg fülét maga mögül.*
-Ketten vannak! Biztos valami trükkre készülnek. De nyitva tartom a szemem, úgy bizony. *Grizák az. Bizonyára nem tetszett neki a felállás, így maga is Zopal után sietett. Mindenesetre ha a vezérnek nincs ínyére Krestvir jelenléte, úgy szóvá teheti, csak rajta áll.
A vidék néma csendbe burkolódzik, mikor Rorkir is eléri a kietlen mezőt, ahol Zopal és Grizák ácsorog. Mintha a környék is éberen várakozna, még a madarak is elhallgatnak. A barbár és a leány láthatja a távolban húzódó, széles orktábort, és az ott ücsörgő-ácsorgó hadakat. Mind a párbaj kimenetelére várnak.
Grizák nem szól semmit, csupán Rorkirra vicsorog. A feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben.*
11885. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-29 00:42:35
Üzenet elküldve: 2026-07-29 00:42:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Meg kell hagyni furcsa érzés a sajátjai közt lenni. A leendő párbaj ötletével kisé áthúzták a thargok a terveit, de a szellemek okkal vezették őt ide. Az ő útjukon fog járni. Bár bizonyos benne, hogy ellenfelei nem fogják tartani a szavukat, de ők nem számítanak. Hamarosan csak emlékké válnak. Egy kis lépcsőfokká az úton, ami az ork nép felemelkedéséhez fog vezetni. Ébredéskor kicsit átmozgatja a testét, hozat magának valami ételt, de inni csak vizet vesz magához. Tiszta fejre van szüksége. Az érkező fajtárs vigyorát megszokott rezzenéstelen ábrázatával fogadja és a jelentésre bólint egyet. A kérést egy kicsit megfontolja, majd ismét bólint. Nem hitte volna, hogy egyszer ennek is eljön majd a napja. Praktikus lélekként a fémpáncélt ölti magára. Ha volt azon vagy a pajzsán sérülés, ami az óriással vívott párbajból maradt, akkor azokat még előző nap elküldte, hogy valami kovács kezdjen vele valamit. Remélhetőleg eddigre már kész volt. Búcsúzásként még végig simít törzse börvértjén.*
~Vessétek rám szemetek és ítéljetek meg! A ti nevetekben fogok ma fegyvert.~
*Sisakját fejébe húzza, fegyvere a kezében, pajzsa a vállán. Szótlan komorsággal ballag át a táboron a harctér felé.*
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű//
*Meg kell hagyni furcsa érzés a sajátjai közt lenni. A leendő párbaj ötletével kisé áthúzták a thargok a terveit, de a szellemek okkal vezették őt ide. Az ő útjukon fog járni. Bár bizonyos benne, hogy ellenfelei nem fogják tartani a szavukat, de ők nem számítanak. Hamarosan csak emlékké válnak. Egy kis lépcsőfokká az úton, ami az ork nép felemelkedéséhez fog vezetni. Ébredéskor kicsit átmozgatja a testét, hozat magának valami ételt, de inni csak vizet vesz magához. Tiszta fejre van szüksége. Az érkező fajtárs vigyorát megszokott rezzenéstelen ábrázatával fogadja és a jelentésre bólint egyet. A kérést egy kicsit megfontolja, majd ismét bólint. Nem hitte volna, hogy egyszer ennek is eljön majd a napja. Praktikus lélekként a fémpáncélt ölti magára. Ha volt azon vagy a pajzsán sérülés, ami az óriással vívott párbajból maradt, akkor azokat még előző nap elküldte, hogy valami kovács kezdjen vele valamit. Remélhetőleg eddigre már kész volt. Búcsúzásként még végig simít törzse börvértjén.*
~Vessétek rám szemetek és ítéljetek meg! A ti nevetekben fogok ma fegyvert.~
*Sisakját fejébe húzza, fegyvere a kezében, pajzsa a vállán. Szótlan komorsággal ballag át a táboron a harctér felé.*
11884. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:35:20
Üzenet elküldve: 2026-07-23 21:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a falhoz közelebb húzódva figyeli a kapu felé tartó férfit. Az elmúlt napokban sokszor látta már Rorkirt harcolni, látta benne azt a nyers erőt és makacsságot, amely annyira ismerős számára. Furcsa belegondolni, hogy a férfi nem a Thargodarok véréből született, mégis oly természetességgel áll most a Vashegyért, mintha ősei földjét védené.
Borostyánszínű tekintete a beszéd közben egy pillanatra elmozdul róla, s a falhoz húzódó alakra esik. Az első pillanatban egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy Krestvir a barbárral tart. Sokkal inkább azt szerette volna, ha itt marad a Vashegy falai között, azokkal, akiknek szükségük lehet rá, amíg a férfi odakint kockára teszi az életét. Most azonban, ahogy a párbaj közelsége egyre valóságosabbá válik, és saját gyomra is kellemetlenül összerándul, már másképp látja. Nem szívesen ismeri be még magának sem, de némi megnyugvással tölti el a tudat, hogy Rorkir nem teljesen egyedül lép ki az orkok közé.
Aggódik. Ez a felismerés egészen dühössé teszi, legszívesebben a fal kövébe verné az öklét, csak hogy elhessegesse ezt az érzést. Az aggódás nem egy tharg harcos dolga. Az asszonyoké, akik a tűz melegénél várják vissza a férfiakat, bizonytalanságban reszketve, amíg mások vívják meg helyettük a csatát. Az Ősök azonban nem azért adtak a kezébe pengét és választottak neki más sorsot, hogy tétlenül álljon a falak mögött azon gyötrődve, mit veszíthet el. A túlzottan hangos gondolatok miatt csak foszlányokban jutnak el hozzá Rorkir szavai. Hallja a hangját, hallja a tömeg moraját, látja a feltartott öklöket és a tüzesen reménykedő tekinteteket, de gondolatai újra és újra ugyanoda térnek vissza. A kapun túlra, a varangyok seregére. Arra az egyetlen emberre, aki most kilép közéjük.
Amikor a férfi végül befejezi beszédét, Kayaerr sem marad már távol. Ahogy a barbár tekintete és a tömeg figyelme lassan elválik egymástól, ő is elindul felé, hogy még egyszer odalépjen hozzá, mielőtt a kapun túlra indul.
Egy pillanatig csak nézi. Aztán a szája sarkában halvány, pimasz mosoly jelenik meg.*
- Ha a pengét csak fele olyan jól forgatod, mint a nyelvedet, akkor talán még esélyünk is van. *persze tudja ő, hogy Rorkir kiváló harcos, de kénytelen némi gúnnyal elütni a mellkasát szorító feszültség élét.*
- Az Ősök türelmesek, Vérgőzös, megvárnak *a hangja jóval szelídebbé válik, mely tőle egészen szokatlannak tűnhet* - A Vashegynek még szüksége van rád.
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Kayaerr a falhoz közelebb húzódva figyeli a kapu felé tartó férfit. Az elmúlt napokban sokszor látta már Rorkirt harcolni, látta benne azt a nyers erőt és makacsságot, amely annyira ismerős számára. Furcsa belegondolni, hogy a férfi nem a Thargodarok véréből született, mégis oly természetességgel áll most a Vashegyért, mintha ősei földjét védené.
Borostyánszínű tekintete a beszéd közben egy pillanatra elmozdul róla, s a falhoz húzódó alakra esik. Az első pillanatban egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy Krestvir a barbárral tart. Sokkal inkább azt szerette volna, ha itt marad a Vashegy falai között, azokkal, akiknek szükségük lehet rá, amíg a férfi odakint kockára teszi az életét. Most azonban, ahogy a párbaj közelsége egyre valóságosabbá válik, és saját gyomra is kellemetlenül összerándul, már másképp látja. Nem szívesen ismeri be még magának sem, de némi megnyugvással tölti el a tudat, hogy Rorkir nem teljesen egyedül lép ki az orkok közé.
Aggódik. Ez a felismerés egészen dühössé teszi, legszívesebben a fal kövébe verné az öklét, csak hogy elhessegesse ezt az érzést. Az aggódás nem egy tharg harcos dolga. Az asszonyoké, akik a tűz melegénél várják vissza a férfiakat, bizonytalanságban reszketve, amíg mások vívják meg helyettük a csatát. Az Ősök azonban nem azért adtak a kezébe pengét és választottak neki más sorsot, hogy tétlenül álljon a falak mögött azon gyötrődve, mit veszíthet el. A túlzottan hangos gondolatok miatt csak foszlányokban jutnak el hozzá Rorkir szavai. Hallja a hangját, hallja a tömeg moraját, látja a feltartott öklöket és a tüzesen reménykedő tekinteteket, de gondolatai újra és újra ugyanoda térnek vissza. A kapun túlra, a varangyok seregére. Arra az egyetlen emberre, aki most kilép közéjük.
Amikor a férfi végül befejezi beszédét, Kayaerr sem marad már távol. Ahogy a barbár tekintete és a tömeg figyelme lassan elválik egymástól, ő is elindul felé, hogy még egyszer odalépjen hozzá, mielőtt a kapun túlra indul.
Egy pillanatig csak nézi. Aztán a szája sarkában halvány, pimasz mosoly jelenik meg.*
- Ha a pengét csak fele olyan jól forgatod, mint a nyelvedet, akkor talán még esélyünk is van. *persze tudja ő, hogy Rorkir kiváló harcos, de kénytelen némi gúnnyal elütni a mellkasát szorító feszültség élét.*
- Az Ősök türelmesek, Vérgőzös, megvárnak *a hangja jóval szelídebbé válik, mely tőle egészen szokatlannak tűnhet* - A Vashegynek még szüksége van rád.
11883. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-22 21:51:47
Üzenet elküldve: 2026-07-22 21:51:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Biztos nem mehetek veled?
- Nem. Itt biztonságosabb lesz. A párbaj után visszajövök érted.
- De ha úgyis láthatatlan leszek?
- Ha sokáig húzódik a párbaj, a varázslat megszakadhat és akkor épp te árulnád el, hogy mágus vagyok. Akkor pedig Rorkirt csalással vádolhatnák.
- De...
- Minden rendben lesz. - *Hangzik a párbeszéd manó és hordozója között, s ez búcsújuk. Krestvir a manót az egyik hosszúház tetején hagyja, aki onnan bánatosan, aggódón integet utána.
A Rorkirt búcsúztató és ünneplő menetet megkerülve érkezik a kapuhoz, s áll meg, onnan kissé távolabb, a falhoz húzódva.
Így a férfi beszédét már innen hallgatja végig, mintha csak egy sötét árnyék volna a kőfalon.
Lenyűgözi a harcos előadásmódja és bátor kiállása. Azon töpreng, vajon a férfi ténylegesen is úgy érzi-e magát, mint ahogy mutatja.
Részéről ugyanis félelemmel és idegességgel van tele a gyomra, pedig ő csak kísérni tervezi a párbajra készülőt.
Megvárja, hogy a férfi végezzen, s csak miután búcsúja teljesnek tűnik, akkor indul el felé. Azt beszélték meg, hogy Rorkirral tart, mint kísérő, néző. Hogy az orkok szerint ez nem fér bele, arról egyelőre nincs tudomása, így hát itt van. Készen az indulásra.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
- Biztos nem mehetek veled?
- Nem. Itt biztonságosabb lesz. A párbaj után visszajövök érted.
- De ha úgyis láthatatlan leszek?
- Ha sokáig húzódik a párbaj, a varázslat megszakadhat és akkor épp te árulnád el, hogy mágus vagyok. Akkor pedig Rorkirt csalással vádolhatnák.
- De...
- Minden rendben lesz. - *Hangzik a párbeszéd manó és hordozója között, s ez búcsújuk. Krestvir a manót az egyik hosszúház tetején hagyja, aki onnan bánatosan, aggódón integet utána.
A Rorkirt búcsúztató és ünneplő menetet megkerülve érkezik a kapuhoz, s áll meg, onnan kissé távolabb, a falhoz húzódva.
Így a férfi beszédét már innen hallgatja végig, mintha csak egy sötét árnyék volna a kőfalon.
Lenyűgözi a harcos előadásmódja és bátor kiállása. Azon töpreng, vajon a férfi ténylegesen is úgy érzi-e magát, mint ahogy mutatja.
Részéről ugyanis félelemmel és idegességgel van tele a gyomra, pedig ő csak kísérni tervezi a párbajra készülőt.
Megvárja, hogy a férfi végezzen, s csak miután búcsúja teljesnek tűnik, akkor indul el felé. Azt beszélték meg, hogy Rorkirral tart, mint kísérő, néző. Hogy az orkok szerint ez nem fér bele, arról egyelőre nincs tudomása, így hát itt van. Készen az indulásra.*
11882. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-21 22:27:15
Üzenet elküldve: 2026-07-21 22:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir kellemes álmából kel, bőségesen evett, a nagy tűznél szólt ősei szelleméhez, majd mint akinek a világon semmi gondja nincs, álomra hajtotta fejét. A barbárok már csak ilyenek, ő ugyan nem fog üres hassal meghalni, se fáradtan.*
-Nem vagyok nagyobb úr, mint te, komám.
*Félrehúzott vigyorral a képén biccent a tharg harcosra, majd elkezdi összeszedni magát. Nem igazán csap túl nagy rituálét a dolognak. Egyszerűen csak felveszi azt a páncélt amit a tharg raktárban talált, magára ölti medvebundáját, a mellkasára köti a tőrét. Kardjára vet csak hosszabb pillantást, megcsodálja a pengét, érdes ujjait végigsimítja az acélon, közben pedig gondolatban Durogaarhoz foházkodik. Erőért, hogy a pallost kellően jól fordéthassa. Más vágya nincs is talán. Mikor elkészül, elindul a kapu felé. Érzi a megannyi tekintetet a hátán, érzi hogy a bizodalmuk őbenne van, eszerint kell hát cselekednie. A virágcsokrokat nyakában büszkén viseli ezen az úton, és biccentésekkel, kézrázással fogadja az embereket. Szemeivel Kayaerrt és Krestvirt keresi, hisz velük tervezett a legtöbbet az elmúlt napokban, hátha akad még mondandójuk neki a párbaj előtt. A kapu kinyílik, s ő bátran néz szembe a végeláthatatlan ork seregekkel, akár az oroszlán az éhes hiénákkal.*
-Fivérek és nővérek!
*Állapodik meg a kapuban, hogy szólhasson a tharg néphez, meglehet ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt megteheti.*
-Sok jó ember áldozta életét, hogy az orkoknak megálljt parancsoljunk. De akár a pokol fattyai, a föld alól bukkannak elő. Körbevettek minket, de az ősök szellemei ránk mosolyogtak! Ostobák, ha azt hiszik hagyni fogom, hogy a vezérük fejével a nyakán távozzon a párbajról. Bosszút állok, míg élek, vagy azután!
*Meghajtja fejét az öregnek, ki bátorította őt, majd folytatja.* -Tartják-e a szavukat vagy sem, csapdát állítanak vagy sem, a lényegen semmit nem változtat. Mégpedig azon, hogy ahol a Thargok vannak, ott lesz az otthon is.
*Még egyszer végignéz az orkokon, majd visszafordul sajátjai felé.*
-Csak egy dolgot kell megtennetek. Harcoljatok! Még ha nem is e falak között, még ha nem is ezen a napon, de harcoljatok!
*Feltartja vaskos öklét a levegőbe, hogy feltüzelje a thargokat, és hangos kiáltást hallat.*
-A vár csak kő, a falak csak sziklák, nem ezt kell megvédenünk, de népünket! Eszerint cselekedjetek. A szellemek kísérjenek utatokon, barátaim.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.21 22:28:53
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir kellemes álmából kel, bőségesen evett, a nagy tűznél szólt ősei szelleméhez, majd mint akinek a világon semmi gondja nincs, álomra hajtotta fejét. A barbárok már csak ilyenek, ő ugyan nem fog üres hassal meghalni, se fáradtan.*
-Nem vagyok nagyobb úr, mint te, komám.
*Félrehúzott vigyorral a képén biccent a tharg harcosra, majd elkezdi összeszedni magát. Nem igazán csap túl nagy rituálét a dolognak. Egyszerűen csak felveszi azt a páncélt amit a tharg raktárban talált, magára ölti medvebundáját, a mellkasára köti a tőrét. Kardjára vet csak hosszabb pillantást, megcsodálja a pengét, érdes ujjait végigsimítja az acélon, közben pedig gondolatban Durogaarhoz foházkodik. Erőért, hogy a pallost kellően jól fordéthassa. Más vágya nincs is talán. Mikor elkészül, elindul a kapu felé. Érzi a megannyi tekintetet a hátán, érzi hogy a bizodalmuk őbenne van, eszerint kell hát cselekednie. A virágcsokrokat nyakában büszkén viseli ezen az úton, és biccentésekkel, kézrázással fogadja az embereket. Szemeivel Kayaerrt és Krestvirt keresi, hisz velük tervezett a legtöbbet az elmúlt napokban, hátha akad még mondandójuk neki a párbaj előtt. A kapu kinyílik, s ő bátran néz szembe a végeláthatatlan ork seregekkel, akár az oroszlán az éhes hiénákkal.*
-Fivérek és nővérek!
*Állapodik meg a kapuban, hogy szólhasson a tharg néphez, meglehet ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt megteheti.*
-Sok jó ember áldozta életét, hogy az orkoknak megálljt parancsoljunk. De akár a pokol fattyai, a föld alól bukkannak elő. Körbevettek minket, de az ősök szellemei ránk mosolyogtak! Ostobák, ha azt hiszik hagyni fogom, hogy a vezérük fejével a nyakán távozzon a párbajról. Bosszút állok, míg élek, vagy azután!
*Meghajtja fejét az öregnek, ki bátorította őt, majd folytatja.* -Tartják-e a szavukat vagy sem, csapdát állítanak vagy sem, a lényegen semmit nem változtat. Mégpedig azon, hogy ahol a Thargok vannak, ott lesz az otthon is.
*Még egyszer végignéz az orkokon, majd visszafordul sajátjai felé.*
-Csak egy dolgot kell megtennetek. Harcoljatok! Még ha nem is e falak között, még ha nem is ezen a napon, de harcoljatok!
*Feltartja vaskos öklét a levegőbe, hogy feltüzelje a thargokat, és hangos kiáltást hallat.*
-A vár csak kő, a falak csak sziklák, nem ezt kell megvédenünk, de népünket! Eszerint cselekedjetek. A szellemek kísérjenek utatokon, barátaim.
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.21 22:28:53
11881. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-20 13:48:21
Üzenet elküldve: 2026-07-20 13:48:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 658
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű////
*A nap utolsó sugaraival a kabócák is rákezdenek. Muzsikájuk oly harsány, mintha csak ők is erre a jeles napra készültek volna.
A vidék kopár és kies. A Szántóföldeki Ütközet óta nem volt esőzés, habár ezúttal kevesen kárhoztatják az isteneket érte. A környék jóformán kiürült. Nem maradt itt más, csak az erődbe zárkózott thargok és az őket ostromló Vérklánok.
Ha másra nem is, a készülődés hangjaira Zopal biztosan felfigyel. Odakinn, a táborban az orkhadak már javában készülődnek. A kovácsok kalapácsainak ütemes csattanása, az acélvértek lágy csörgése, a feszült várakozást feledtetni igyekvő, szórványos cseverészés és röhögés megtölti a tábort. Nem messze a sátrától a meleg ellenére néhányan jókora máglyát raktak. Fohászkodnak valakihez. Felváltva veszik fel az ének fonalát, mély baritonjuk messze elhallatszik.
A sátort, na meg Zopal álmát két harcos őrzi, ám Grizák talán az egyetlen, kinek szabad bejárása van a vezérhez.*
-Minden készen áll. *Vicsorba is beillő vigyorban részesíti Zopalt, ki láthatja, hogy a kisebb termetű ork is páncélba bújt.*
-Megtiszteltetés lenne, ha felsegíthetném rád a páncélod. *Szól még rekedten. Amennyiben az ostrom vezére elkészül, Grizák segítségével vagy anélkül, úgy kinn, a sátor előtt szintén vértekbe és páncélba bújt kapitányai fogadják. Mellükre helyezik kezüket, így tisztelegnek. Noha kísérik Zopalt, a táborból az utat a viadal helyszínéig a megbeszéltek értelmében egyedül kell megtennie.*
//A Vashegy//
-Nagyuram? *Egy tharg az, ki óvatosan az ajtó mögé dugja fejét. Szakálla varkocsba kötve, fején acélsisak. Az ablaknyíláson beszűrődő, jellegzetes fényből Rorkir rögtön kitalálhatja, miért ébresztették, már ha aludt egyáltalán.*
-Itt az idő. *A férfi hangja valahogy ünnepélyesen komolynak hat. Hamar magára is hagyja a barbárt, és megvárja odakinn az ajtó előtt. Valahol a közelben kakas búcsúztatja a napot. Hogy Rorkir hogyan készül fel, az csak rajta áll. Van ideje.
Amon Ruadh utcáit tapodva számtalan szempárt érezhet magán. Harcosok, parasztok, helyiek egyaránt összegyűltek. Egy ideig csak némán szemlélik a jókora harcost, mígnem egy idős, őszhajú férfi lép elő a sorok közül.*
-Mutasd meg azoknak az orkfajzatoknak, fiam! *Szól remegő ajkakkal, majd meglapogatja a hatalmas barbárt. Innentől kezdve jóformán Rorkir minden lépésére jut egy biztató, reményteli szó, vagy egy óvatos vállveregetés. Néhány leány virágfüzért akaszt nyakába, mielőtt thargmódi szerint sorban megcsókolnák karját. A kapu lassan nyílik előtte; a lankák alatt nem lát mást, csak a széltében nyúló orktábort a messzeségben, és amennyiben Zopal elindult, úgy árválkodó ellenfelét. Szólhat még néhány szót népéhez, mielőtt elindulna. Amennyiben hátrafordul, leolvashatja az arcokról, hogy valójában várnak is tőle valami hasonlót.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.20 15:57:22
//A Vashegy Sorsa//
//Ostromgyűrű////
*A nap utolsó sugaraival a kabócák is rákezdenek. Muzsikájuk oly harsány, mintha csak ők is erre a jeles napra készültek volna.
A vidék kopár és kies. A Szántóföldeki Ütközet óta nem volt esőzés, habár ezúttal kevesen kárhoztatják az isteneket érte. A környék jóformán kiürült. Nem maradt itt más, csak az erődbe zárkózott thargok és az őket ostromló Vérklánok.
Ha másra nem is, a készülődés hangjaira Zopal biztosan felfigyel. Odakinn, a táborban az orkhadak már javában készülődnek. A kovácsok kalapácsainak ütemes csattanása, az acélvértek lágy csörgése, a feszült várakozást feledtetni igyekvő, szórványos cseverészés és röhögés megtölti a tábort. Nem messze a sátrától a meleg ellenére néhányan jókora máglyát raktak. Fohászkodnak valakihez. Felváltva veszik fel az ének fonalát, mély baritonjuk messze elhallatszik.
A sátort, na meg Zopal álmát két harcos őrzi, ám Grizák talán az egyetlen, kinek szabad bejárása van a vezérhez.*
-Minden készen áll. *Vicsorba is beillő vigyorban részesíti Zopalt, ki láthatja, hogy a kisebb termetű ork is páncélba bújt.*
-Megtiszteltetés lenne, ha felsegíthetném rád a páncélod. *Szól még rekedten. Amennyiben az ostrom vezére elkészül, Grizák segítségével vagy anélkül, úgy kinn, a sátor előtt szintén vértekbe és páncélba bújt kapitányai fogadják. Mellükre helyezik kezüket, így tisztelegnek. Noha kísérik Zopalt, a táborból az utat a viadal helyszínéig a megbeszéltek értelmében egyedül kell megtennie.*
//A Vashegy//
-Nagyuram? *Egy tharg az, ki óvatosan az ajtó mögé dugja fejét. Szakálla varkocsba kötve, fején acélsisak. Az ablaknyíláson beszűrődő, jellegzetes fényből Rorkir rögtön kitalálhatja, miért ébresztették, már ha aludt egyáltalán.*
-Itt az idő. *A férfi hangja valahogy ünnepélyesen komolynak hat. Hamar magára is hagyja a barbárt, és megvárja odakinn az ajtó előtt. Valahol a közelben kakas búcsúztatja a napot. Hogy Rorkir hogyan készül fel, az csak rajta áll. Van ideje.
Amon Ruadh utcáit tapodva számtalan szempárt érezhet magán. Harcosok, parasztok, helyiek egyaránt összegyűltek. Egy ideig csak némán szemlélik a jókora harcost, mígnem egy idős, őszhajú férfi lép elő a sorok közül.*
-Mutasd meg azoknak az orkfajzatoknak, fiam! *Szól remegő ajkakkal, majd meglapogatja a hatalmas barbárt. Innentől kezdve jóformán Rorkir minden lépésére jut egy biztató, reményteli szó, vagy egy óvatos vállveregetés. Néhány leány virágfüzért akaszt nyakába, mielőtt thargmódi szerint sorban megcsókolnák karját. A kapu lassan nyílik előtte; a lankák alatt nem lát mást, csak a széltében nyúló orktábort a messzeségben, és amennyiben Zopal elindult, úgy árválkodó ellenfelét. Szólhat még néhány szót népéhez, mielőtt elindulna. Amennyiben hátrafordul, leolvashatja az arcokról, hogy valójában várnak is tőle valami hasonlót.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.20 15:57:22
11880. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-16 22:53:28
Üzenet elküldve: 2026-07-16 22:53:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Figyelmesen hallgatja végig a férfi válaszát, melynek végén egyszerűen meghajtja magát.*
- Rendben. - *Fogadja el a döntést.
Majd mikor a férfi természetesnek bélyegzi, hogy tisztelettel vannak felé a vállalása miatt, megint csak egyetértőn biccent. Krestvir legalábbis így értelmezi a férfi szavait: hogy azok egyenes feleletként szolgálnak arra, amit ő mondott; nem jön át számára az utalás, hogy a harcos valójában tulajdon vállalását tekinti magától értetődőnek. Mert ez esetben már nem volna ilyen nagy egyetértésben vele.*
- Abban felteszem, hogy továbbra is segítségünkre volna. Ha tud maradni... - *Teszi hozzá, mert nem tudja, miként alakulnak a férfi tervei. Úgy véli, minden függ még attól, hogy milyen további hírek jutnak még el az alkimistához. Meg hogy Arthenior helyzete miként áll azóta...
Végül elérnek most már a tényleges búcsúhoz.*
- Nem látod? Már rég ledőltem! - *Hangzik a bátortalanul csipkelődő felelet a "testtelen", vékony hangocskától.
Krestvir kínosan húzza a száját - bár ezt esetében ugye nem látni -, hogy a manó megszólalt. Reméli, nem fordul vissza most már Rorkir, hogy levágja őket.
Miután pedig ilyesmi nem történik, Krestvir is halad tovább a maga teendőivel, míg végül nyugovóra tér mágikus hajlékában.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Figyelmesen hallgatja végig a férfi válaszát, melynek végén egyszerűen meghajtja magát.*
- Rendben. - *Fogadja el a döntést.
Majd mikor a férfi természetesnek bélyegzi, hogy tisztelettel vannak felé a vállalása miatt, megint csak egyetértőn biccent. Krestvir legalábbis így értelmezi a férfi szavait: hogy azok egyenes feleletként szolgálnak arra, amit ő mondott; nem jön át számára az utalás, hogy a harcos valójában tulajdon vállalását tekinti magától értetődőnek. Mert ez esetben már nem volna ilyen nagy egyetértésben vele.*
- Abban felteszem, hogy továbbra is segítségünkre volna. Ha tud maradni... - *Teszi hozzá, mert nem tudja, miként alakulnak a férfi tervei. Úgy véli, minden függ még attól, hogy milyen további hírek jutnak még el az alkimistához. Meg hogy Arthenior helyzete miként áll azóta...
Végül elérnek most már a tényleges búcsúhoz.*
- Nem látod? Már rég ledőltem! - *Hangzik a bátortalanul csipkelődő felelet a "testtelen", vékony hangocskától.
Krestvir kínosan húzza a száját - bár ezt esetében ugye nem látni -, hogy a manó megszólalt. Reméli, nem fordul vissza most már Rorkir, hogy levágja őket.
Miután pedig ilyesmi nem történik, Krestvir is halad tovább a maga teendőivel, míg végül nyugovóra tér mágikus hajlékában.*
11879. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-16 21:48:14
Üzenet elküldve: 2026-07-16 21:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir Krestvir kérdésére erősen elgondolkozik. Egy darabig nem is szól, csak szigorúan bámul, mint aki egy nehéz döntés előtt áll és mérlegel. Végül csak megtöri a csendet.*
-Először lássuk meg mennyire törnek meg a falainkon. A menekülés maradjon a végső megoldás, már ha ostromra kerül a sor. Az erődöt egykönnyen nem fogják bevenni, lesz időd erőt gyűjteni, ebben bizonyos vagyok. De ha a szellemek velünk vannak, tán még a párbajból is kisülhet valami jó!
*Mondja végül kissé felszabadultan, olyan sokat ráncolta az elmúlt napokban a szemöldökét, hogy nem is emlékszik mikor simult ki a bőre egyáltalán. Az őt méltató szavakra büszkén húzza ki magát, és mély hangján bümment egy nagyot, majd finoman meghajtja a fejét.*
-Ez csak természetes.
*Hazudja, hisz tudja, hogy sok bitang inkább menekülne, vagy egyezkedne, próbálná a saját írháját menteni. Ám Rorkirnak ez eszébe sem jut.*
-Nincs szükségem a városból semmire, ám ha valóban ostromra kerülne a sor, bizonyára hasznát vennénk a tudásának. Akár csak a sebesültek ellátásában is.
*Fejti ki mire gondol Nestarral kapcsoaltban.*
-Akkor reggel. Pihenj te is, láthatatlan bitang.
*Azzal pedig elindul a falakon az utolsó őrjáratra, mielőtt felkészülne a holnapi párbajra.*
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*Rorkir Krestvir kérdésére erősen elgondolkozik. Egy darabig nem is szól, csak szigorúan bámul, mint aki egy nehéz döntés előtt áll és mérlegel. Végül csak megtöri a csendet.*
-Először lássuk meg mennyire törnek meg a falainkon. A menekülés maradjon a végső megoldás, már ha ostromra kerül a sor. Az erődöt egykönnyen nem fogják bevenni, lesz időd erőt gyűjteni, ebben bizonyos vagyok. De ha a szellemek velünk vannak, tán még a párbajból is kisülhet valami jó!
*Mondja végül kissé felszabadultan, olyan sokat ráncolta az elmúlt napokban a szemöldökét, hogy nem is emlékszik mikor simult ki a bőre egyáltalán. Az őt méltató szavakra büszkén húzza ki magát, és mély hangján bümment egy nagyot, majd finoman meghajtja a fejét.*
-Ez csak természetes.
*Hazudja, hisz tudja, hogy sok bitang inkább menekülne, vagy egyezkedne, próbálná a saját írháját menteni. Ám Rorkirnak ez eszébe sem jut.*
-Nincs szükségem a városból semmire, ám ha valóban ostromra kerülne a sor, bizonyára hasznát vennénk a tudásának. Akár csak a sebesültek ellátásában is.
*Fejti ki mire gondol Nestarral kapcsoaltban.*
-Akkor reggel. Pihenj te is, láthatatlan bitang.
*Azzal pedig elindul a falakon az utolsó őrjáratra, mielőtt felkészülne a holnapi párbajra.*
11878. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-13 22:28:47
Üzenet elküldve: 2026-07-13 22:28:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A visszakérdezésekre sorozatban bólintgat, megerősítés gyanánt.
Mivel pedig közben más témák felé terelődik a szó, úgy ítéli, a férfi is lehiggadt. Vagy legalábbis talán már nem fog rájuk fegyvert rántani.
Közelebb azért óvatosan merészkedik, beszélgetésük alatt lépdel csak egyre visszább az asztalhoz, de marad most már ezen a másik oldalon, hogy a fegyvereket rendezze.*
- Akkor úgy gondolja, ez így teljesíthető volna? Láthatatlanul találnának utat az ork sereg mellett a városba? Ha harcra nem is alkalmasak, az úthoz elég erősek? - *Nem csak a gyerekekre gondol, persze, hanem mindenkire, akit a belső erődbe szeretnének visszavonultatni.*
- Vagy ezt hagyjuk a végső esetre és tartalékoljam az erőmet a harc esetére? - *Valahol mondhatni, hogy utasítást vár. Alyosra helyében van itt, a thargok "harcosa" hát erre a csatára. Itt pedig az dönti el, hogy melyik út mellé teszi le a voksát, hogy a thargok maguk mennyire hisznek a saját erejükben. Feltételezik, hogy vissza tudnak verni egy támadást, ha úgy alakul, vagy csak azért tartanák a falakat, mert büszkék és bizalmatlanok megadni magukat?
Ha ezt megbeszélték, kitérnek még a holnapi párbaj terveire is, amihez Krestvirnek nem akad hozzáfűznivalója. Csak egy kérdést juttat eszébe... Vajon a thargok tudják, hogy miért jöttek az orkok? Ezt az egész történetet arról az ereklyéről és a többi...?
Megérdeklődné, mégsem teszi, mert a helyzeten úgy véli, nem változtat. Ellenben ő, ha valamiért, ezért szívesen kérdezne ezt-azt attól az ork vezértől, aki talán még értelmesebb is, ha már varázshasználó. De ezek szerint nem valószínű, hogy ilyesmire lesz lehetősége.
A búcsúzó szavakra később aztán biccent, tudomásul véve a másik terveit.*
- Bátor dolog, amit vállalt. Tisztelem érte. - *Közli, mintegy válaszul, hogy az ő kipihentsége miatt aggódnak. Mondandója után pedig meg is hajol.
Nem ismeri a harcost, így pedig még szegényes eszköztárával sem tud mellette lenni, csak elképzelni tudja, hogy ő hogyan érezné magát a helyében. Megérti, hogy a férfi a hitében keres menedéket, ha ez megnyugtatja és biztatja.
Mivel úgy tűnik, itt végzett, a kovácsműhely "urát" szándékozik még felkeresni egy rövid üzletelés erejéig. Talán nem árt, ha a saját felszerelését is bővíti, legalább egy sisakkal. Mit sem ér a mágus, ha fejbe kólintják és rögtön összeesik... Ezt már a tapasztalat is megmutatta.
Épp az esetlegesen kiállított darabokat keresi, mikor Rorkir még visszafordul felé.*
- Holnap reggelre ígérte magát. Mégis szeretne még valamit a városból? Harc esetén nem tudom, számíthatunk-e rá...
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.13 22:44:31
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
*A visszakérdezésekre sorozatban bólintgat, megerősítés gyanánt.
Mivel pedig közben más témák felé terelődik a szó, úgy ítéli, a férfi is lehiggadt. Vagy legalábbis talán már nem fog rájuk fegyvert rántani.
Közelebb azért óvatosan merészkedik, beszélgetésük alatt lépdel csak egyre visszább az asztalhoz, de marad most már ezen a másik oldalon, hogy a fegyvereket rendezze.*
- Akkor úgy gondolja, ez így teljesíthető volna? Láthatatlanul találnának utat az ork sereg mellett a városba? Ha harcra nem is alkalmasak, az úthoz elég erősek? - *Nem csak a gyerekekre gondol, persze, hanem mindenkire, akit a belső erődbe szeretnének visszavonultatni.*
- Vagy ezt hagyjuk a végső esetre és tartalékoljam az erőmet a harc esetére? - *Valahol mondhatni, hogy utasítást vár. Alyosra helyében van itt, a thargok "harcosa" hát erre a csatára. Itt pedig az dönti el, hogy melyik út mellé teszi le a voksát, hogy a thargok maguk mennyire hisznek a saját erejükben. Feltételezik, hogy vissza tudnak verni egy támadást, ha úgy alakul, vagy csak azért tartanák a falakat, mert büszkék és bizalmatlanok megadni magukat?
Ha ezt megbeszélték, kitérnek még a holnapi párbaj terveire is, amihez Krestvirnek nem akad hozzáfűznivalója. Csak egy kérdést juttat eszébe... Vajon a thargok tudják, hogy miért jöttek az orkok? Ezt az egész történetet arról az ereklyéről és a többi...?
Megérdeklődné, mégsem teszi, mert a helyzeten úgy véli, nem változtat. Ellenben ő, ha valamiért, ezért szívesen kérdezne ezt-azt attól az ork vezértől, aki talán még értelmesebb is, ha már varázshasználó. De ezek szerint nem valószínű, hogy ilyesmire lesz lehetősége.
A búcsúzó szavakra később aztán biccent, tudomásul véve a másik terveit.*
- Bátor dolog, amit vállalt. Tisztelem érte. - *Közli, mintegy válaszul, hogy az ő kipihentsége miatt aggódnak. Mondandója után pedig meg is hajol.
Nem ismeri a harcost, így pedig még szegényes eszköztárával sem tud mellette lenni, csak elképzelni tudja, hogy ő hogyan érezné magát a helyében. Megérti, hogy a férfi a hitében keres menedéket, ha ez megnyugtatja és biztatja.
Mivel úgy tűnik, itt végzett, a kovácsműhely "urát" szándékozik még felkeresni egy rövid üzletelés erejéig. Talán nem árt, ha a saját felszerelését is bővíti, legalább egy sisakkal. Mit sem ér a mágus, ha fejbe kólintják és rögtön összeesik... Ezt már a tapasztalat is megmutatta.
Épp az esetlegesen kiállított darabokat keresi, mikor Rorkir még visszafordul felé.*
- Holnap reggelre ígérte magát. Mégis szeretne még valamit a városból? Harc esetén nem tudom, számíthatunk-e rá...
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.07.13 22:44:31
11877. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2026-07-13 21:04:01
Üzenet elküldve: 2026-07-13 21:04:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 490
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Egy apró manó?
*Kérdez vissza szinte rögtön Rorkir, homlokáig szaladt szemöldökeivel.*
-Egy furcsa tündér... Hmm.
*Rémlik neki valami a csillaghullásról, de igazán akkor másféle dolgokkal volt elfoglalva, így csak halvány derengés az, ami a sok gondolkozás eredménye.*
-Értem.
*Feleli kurtán, így már most sokkal jobban érti ezt a láthatatlansággal kapcsolatos varázslatot, és annak előnyeit meg hátrányait. Igaz kellett neki némi idő, hogy feltegye a számára fontos kérdéseket.*
-Szerintem a gyermekek élveznék, zsivány az összes, hát még ha nem tudják őket rajtakapni!
*Öblös nevetésben tör ki Rorkir, ahogy elképzeli hogy láthatatlan suhancok csipkelik a fiatal lánkákat, meg kergetik meg a tyúkokat, emelnek el egy-két fegyvert amit nem szabadna nekik és hasonló turpisságokat követnek el.*
-Úgy lesz. Nem fedem el a mágusléted, efelől ne aggódj. Egyébként sem kívánok szót váltani az orkkal. Ha elég közel ér, hogy lecsapjak rá, lesújtok teljes erőmmel.
*Bólint is magának, mintha csak egyetértene azzal, amit ő maga mondott. A kérdésére kapott válaszra büszkén felhúzza állát, és sokatmondóan helyesel.*
-Értem.
*És bármilyen meglepő, tényleg érti, hogy mire is gondolt Krestvir.*
-Azt hiszem jobb, ha most megyek. Körbejárom a falakat még egyszer, mielőtt az ősök tüzéhez ülnék.
*Persze nincs egy ilyen hely, ez csak annak a rituálénak a neve, amivel Rorkir fel fog készülni szellemileg a holnapi párbajra.*
-Pihenj valamennyit, hátha kelleni fog az erőd holnap.
*Kedvesen mosolyog a másikra, meg a láthatatlan manótündérre is, mielőtt komótos léptekkel elindulna egy kör őrjáratra a falakon. Ekkor jut eszébe még valami, úgyhogy sarkon is fordul.*
-Ó majd elfelejtettem! Mi a helyzet a társával, Nestarral? Ő nem csatlakozik hozzánk?
//A Vashegy Sorsa//
//A Vashegy//
-Egy apró manó?
*Kérdez vissza szinte rögtön Rorkir, homlokáig szaladt szemöldökeivel.*
-Egy furcsa tündér... Hmm.
*Rémlik neki valami a csillaghullásról, de igazán akkor másféle dolgokkal volt elfoglalva, így csak halvány derengés az, ami a sok gondolkozás eredménye.*
-Értem.
*Feleli kurtán, így már most sokkal jobban érti ezt a láthatatlansággal kapcsolatos varázslatot, és annak előnyeit meg hátrányait. Igaz kellett neki némi idő, hogy feltegye a számára fontos kérdéseket.*
-Szerintem a gyermekek élveznék, zsivány az összes, hát még ha nem tudják őket rajtakapni!
*Öblös nevetésben tör ki Rorkir, ahogy elképzeli hogy láthatatlan suhancok csipkelik a fiatal lánkákat, meg kergetik meg a tyúkokat, emelnek el egy-két fegyvert amit nem szabadna nekik és hasonló turpisságokat követnek el.*
-Úgy lesz. Nem fedem el a mágusléted, efelől ne aggódj. Egyébként sem kívánok szót váltani az orkkal. Ha elég közel ér, hogy lecsapjak rá, lesújtok teljes erőmmel.
*Bólint is magának, mintha csak egyetértene azzal, amit ő maga mondott. A kérdésére kapott válaszra büszkén felhúzza állát, és sokatmondóan helyesel.*
-Értem.
*És bármilyen meglepő, tényleg érti, hogy mire is gondolt Krestvir.*
-Azt hiszem jobb, ha most megyek. Körbejárom a falakat még egyszer, mielőtt az ősök tüzéhez ülnék.
*Persze nincs egy ilyen hely, ez csak annak a rituálénak a neve, amivel Rorkir fel fog készülni szellemileg a holnapi párbajra.*
-Pihenj valamennyit, hátha kelleni fog az erőd holnap.
*Kedvesen mosolyog a másikra, meg a láthatatlan manótündérre is, mielőtt komótos léptekkel elindulna egy kör őrjáratra a falakon. Ekkor jut eszébe még valami, úgyhogy sarkon is fordul.*
-Ó majd elfelejtettem! Mi a helyzet a társával, Nestarral? Ő nem csatlakozik hozzánk?
11157-11176 , 11177-11196 , 11197-11216 , 11217-11236 , 11237-11256 , 11257-11276 , 11277-11296 , 11297-11316 , 11317-11336 , 11337-11356 , 11357-11376 , 11377-11396 , 11397-11416 , 11417-11436 , 11437-11456 , 11457-11476 , 11477-11496 , 11497-11516 , 11517-11536 , 11537-11556 , 11557-11576 , 11577-11596 , 11597-11616 , 11617-11636 , 11637-11656 , 11657-11676 , 11677-11696 , 11697-11716 , 11717-11736 , 11737-11756 , 11757-11776 , 11777-11796 , 11797-11816 , 11817-11836 , 11837-11856 , 11857-11876 , 11877-11896 , 11897-11916 , 11915-11934