Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 203 (4041. - 4060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4060. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:34:50
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:34:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban//
-Rendben, akkor majd amint ráérek mindenképp szólni fogok és felkereslek. *Úgy néz ki muszáj lesz megtanulnia védekezni, ki tudja mikor lesz hasznos ez később.*
-Nem is bánom, nem tudnám feldolgozni, hogy el veszem valami életét, teljesen más az étel is, hogy már halottan készítjük el, de megölni hozzá nem tudnék állatot. ~Még szerencse hogy tudok varázsolni.~
*Ez után váratlanul éri az érkező Zaras, aki miközben a kezébe nyom valami papírost, megcsókolja a lányt, aki már szomjazva a másik szájára viszonozza, de nem ragaszkodik hozzá mikor elválnak ajkaik és szerelme elviharzik a pulthoz, majd ki a fogadóból. Kinyitja a kezébe kapott lapot és elolvassa a szerelmes versikét és a bocsánat kérést. Arcán látszódik, hogy meghatódik és már vidámabb is.*
-Igen, ő az. *Mondja, de még közben a levelet bújja.*
-Nem a te hibád, amiért feszültség van köztünk... de most úgy néz ki belátja, hogy hibázott. *emeli fel a papírt, amit utána a ruhája zsebébe tesz.*
-Később még beszélünk biztos, ha megbocsátasz. *Mosolyog és már fel is pattan a székről és indul elhagyni a fogadót.*
//Zaras//
*Ki érve körbe néz merre lehet szerelme majd utána szól, mielőtt ki tudja hová viharzik el.*
-Zaras várj! *Odafut hozzá és a nyakába ugrik, majd megcsókolja és a fülébe súgja elf nyelven.*
-Szeretlek és hajlandó vagyok megbocsátani, csak ne hagyj magamra, ha nem muszáj kérlek!
-Rendben, akkor majd amint ráérek mindenképp szólni fogok és felkereslek. *Úgy néz ki muszáj lesz megtanulnia védekezni, ki tudja mikor lesz hasznos ez később.*
-Nem is bánom, nem tudnám feldolgozni, hogy el veszem valami életét, teljesen más az étel is, hogy már halottan készítjük el, de megölni hozzá nem tudnék állatot. ~Még szerencse hogy tudok varázsolni.~
*Ez után váratlanul éri az érkező Zaras, aki miközben a kezébe nyom valami papírost, megcsókolja a lányt, aki már szomjazva a másik szájára viszonozza, de nem ragaszkodik hozzá mikor elválnak ajkaik és szerelme elviharzik a pulthoz, majd ki a fogadóból. Kinyitja a kezébe kapott lapot és elolvassa a szerelmes versikét és a bocsánat kérést. Arcán látszódik, hogy meghatódik és már vidámabb is.*
-Igen, ő az. *Mondja, de még közben a levelet bújja.*
-Nem a te hibád, amiért feszültség van köztünk... de most úgy néz ki belátja, hogy hibázott. *emeli fel a papírt, amit utána a ruhája zsebébe tesz.*
-Később még beszélünk biztos, ha megbocsátasz. *Mosolyog és már fel is pattan a székről és indul elhagyni a fogadót.*
//Zaras//
*Ki érve körbe néz merre lehet szerelme majd utána szól, mielőtt ki tudja hová viharzik el.*
-Zaras várj! *Odafut hozzá és a nyakába ugrik, majd megcsókolja és a fülébe súgja elf nyelven.*
-Szeretlek és hajlandó vagyok megbocsátani, csak ne hagyj magamra, ha nem muszáj kérlek!
4059. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:01:10
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Aryna, Zaras, Chiari, Eireni, Grakul, Aletai, Learon//
-Akad azért az erdei elfek között is ilyen, még ha nem is sok, de mindenhol előfordul még a legjobb családban is.
*Ugyanúgy van aljas tolvaj, és kegyetlen gyilkos is az ősi életmódot élő hosszúéletűek soraiban, persze könnyen kiszűrik és kiválasztják őket, de nincs olyan nép, ahol ne akadna ilyen. Legjobb tudomása szerint még a tündérek között is vannak gyilkosok, pedig első ránézésre sokan meg sem gondolnák. Daranel is megpillantja a pici gyermeket, és a kecskés embert is, aki friss tejet hoz a fogadósnak. Később talán meg is nézi Chiari gyermekét.*
-Akkor majd ha lesz kedved, és időd engedi keress fel bátran, szívesen megtanítlak erre-arra.
*Mint megtudja nagyon az alapokról kell majd indulnia, mivel Aryna még nem is használt szinte fegyvert, így arra is ügyelni kell, nehogy önmagában tegyen kárt.*
-Ne bánd, hogy nem kellett még használnod, sokan irigyelnének érte. De akadnak bizonyos helyzetek, mikor már csak a fegyver segíthet.
*Ezt nem igazán kell túlmagyarázni, bizonyára el tudja képzelni az elf hölgyemény miféle helyzetek lehetnek azok. Szeme sarkából pillantja meg az érkező hamuszürke hajú Zaras-t, aki valami levelet ad asztaltársának, és talán meg is csókolja, vagy legalábbis próbálná, majd visszaballag. Daranel nem igazán jön zavarba, csendesen nézi a távozót, majd Aryna kapja meg ismét figyelmét.*
-Zaras hát az új kísérőd gondolom. Rendes fickónak tűnik.
*Rögtön rá is jön, mi volt az a hosszanti kézfogás korábban, az elf bizonyára nem veszi jó néven, hogy az emberrel társalog Aryna.*
-És együtt is vagytok? Csak mert nem szeretném, ha kellemetlenség lenne köztetek azért, mert itt ülsz velem.
*Nem akar magyarázkodni, de tényleg nem szeretne feszültséget szülni, de azért nem is fog felpattanni, és távozni, mert elvégre ő semmi rosszat sem tett, és nem is tervez. Zaras közben kisétál a fogadóból, Daranel pedig utolsó csepp teáját is kiissza a bögréből.*
-Szerintem jól esne neki ha utána mennél, persze nem akarlak küldeni félre ne érts! *szögezi le, aztán lesz ami lesz, de ha esetleg Aryna távozik, akkor is fel tudja magát találni.*
-Akad azért az erdei elfek között is ilyen, még ha nem is sok, de mindenhol előfordul még a legjobb családban is.
*Ugyanúgy van aljas tolvaj, és kegyetlen gyilkos is az ősi életmódot élő hosszúéletűek soraiban, persze könnyen kiszűrik és kiválasztják őket, de nincs olyan nép, ahol ne akadna ilyen. Legjobb tudomása szerint még a tündérek között is vannak gyilkosok, pedig első ránézésre sokan meg sem gondolnák. Daranel is megpillantja a pici gyermeket, és a kecskés embert is, aki friss tejet hoz a fogadósnak. Később talán meg is nézi Chiari gyermekét.*
-Akkor majd ha lesz kedved, és időd engedi keress fel bátran, szívesen megtanítlak erre-arra.
*Mint megtudja nagyon az alapokról kell majd indulnia, mivel Aryna még nem is használt szinte fegyvert, így arra is ügyelni kell, nehogy önmagában tegyen kárt.*
-Ne bánd, hogy nem kellett még használnod, sokan irigyelnének érte. De akadnak bizonyos helyzetek, mikor már csak a fegyver segíthet.
*Ezt nem igazán kell túlmagyarázni, bizonyára el tudja képzelni az elf hölgyemény miféle helyzetek lehetnek azok. Szeme sarkából pillantja meg az érkező hamuszürke hajú Zaras-t, aki valami levelet ad asztaltársának, és talán meg is csókolja, vagy legalábbis próbálná, majd visszaballag. Daranel nem igazán jön zavarba, csendesen nézi a távozót, majd Aryna kapja meg ismét figyelmét.*
-Zaras hát az új kísérőd gondolom. Rendes fickónak tűnik.
*Rögtön rá is jön, mi volt az a hosszanti kézfogás korábban, az elf bizonyára nem veszi jó néven, hogy az emberrel társalog Aryna.*
-És együtt is vagytok? Csak mert nem szeretném, ha kellemetlenség lenne köztetek azért, mert itt ülsz velem.
*Nem akar magyarázkodni, de tényleg nem szeretne feszültséget szülni, de azért nem is fog felpattanni, és távozni, mert elvégre ő semmi rosszat sem tett, és nem is tervez. Zaras közben kisétál a fogadóból, Daranel pedig utolsó csepp teáját is kiissza a bögréből.*
-Szerintem jól esne neki ha utána mennél, persze nem akarlak küldeni félre ne érts! *szögezi le, aztán lesz ami lesz, de ha esetleg Aryna távozik, akkor is fel tudja magát találni.*
4058. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:10:27
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:10:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban//
* Legbelül örül a nő válaszának.
Megköszöni a papirost meg a szént és neki is lát lejegyezni, azt amit a fejében összerakott. Természetesen ugyanúgy az elfek ősi nyelvén, lévén az az anyanyelve. Amennyire belefeledkezett a dologba, nem veszi észre a távozó Chiarit sem, ahogyan Aryna megjegyzése is elszáll hegyes fülei mellett.
Akkor fejezi be, mikor az elf nő egy kisgyerekkel tér vissza.
Ahogy a pici figyeli, úgy Zaras szürkéi is kíváncsian fürkészik az apró teremtést. *
- Szabad?
* Pillant kérdőn Ena anyjára, miközben mutatóujjával a pici homloka felé mutat. Ha megengedi, akkor végig is simítja a csöppség homlokát, majd visszaveszi kezét.
Ekkor toppan be az állatos fickó, akinek Zaras vagy elfelejtette vagy nem is hallotta a nevét. A mosolyt nem áll szándékában viszonozni, most inkább gyorsan, a lehető legszebb írását elővéve másolja át gondolatait, majd az elfek nyelvén még sietve a végére biggyeszt valamit, ami ha lefordítjuk, valahogy így hangzana:
" Bocsáss meg, szerelmem! Most utoljára. "
Majd apróbb betűkkel folytatja:
" Van okom párbajra hívni az embert? "
Aztán belegondol, hogy mikor adja át. *
- Leszarom! Nincs időm halasztgatni!
* Mondja halkan, a finom bortól fűtve, majd felpattan és odasuhan a beszélgetőkhőz. Ha Aryna meglepődik, akkor lehajol, hogy a meglepetés erejét kihasználva megcsókolja és közben a tenyerébe csúsztassa a bocsánatkérő/szerelmes verset, majd minden egyéb nélkül fogja magát és sarkon fordul, hogy visszamenjen a pulthoz. Ott felhajtja a menta italt, megköszöni az elf nő segítségét, rávillantja mosolyát a picire, majd megszorítja a pásztor vállát, jelezve, hogy nem annyira unszimpatikus, mint első pillantásra, majd ugyan azzal a lendülettel távozik is a fogadóból. *
* Legbelül örül a nő válaszának.
Megköszöni a papirost meg a szént és neki is lát lejegyezni, azt amit a fejében összerakott. Természetesen ugyanúgy az elfek ősi nyelvén, lévén az az anyanyelve. Amennyire belefeledkezett a dologba, nem veszi észre a távozó Chiarit sem, ahogyan Aryna megjegyzése is elszáll hegyes fülei mellett.
Akkor fejezi be, mikor az elf nő egy kisgyerekkel tér vissza.
Ahogy a pici figyeli, úgy Zaras szürkéi is kíváncsian fürkészik az apró teremtést. *
- Szabad?
* Pillant kérdőn Ena anyjára, miközben mutatóujjával a pici homloka felé mutat. Ha megengedi, akkor végig is simítja a csöppség homlokát, majd visszaveszi kezét.
Ekkor toppan be az állatos fickó, akinek Zaras vagy elfelejtette vagy nem is hallotta a nevét. A mosolyt nem áll szándékában viszonozni, most inkább gyorsan, a lehető legszebb írását elővéve másolja át gondolatait, majd az elfek nyelvén még sietve a végére biggyeszt valamit, ami ha lefordítjuk, valahogy így hangzana:
" Bocsáss meg, szerelmem! Most utoljára. "
Majd apróbb betűkkel folytatja:
" Van okom párbajra hívni az embert? "
Aztán belegondol, hogy mikor adja át. *
- Leszarom! Nincs időm halasztgatni!
* Mondja halkan, a finom bortól fűtve, majd felpattan és odasuhan a beszélgetőkhőz. Ha Aryna meglepődik, akkor lehajol, hogy a meglepetés erejét kihasználva megcsókolja és közben a tenyerébe csúsztassa a bocsánatkérő/szerelmes verset, majd minden egyéb nélkül fogja magát és sarkon fordul, hogy visszamenjen a pulthoz. Ott felhajtja a menta italt, megköszöni az elf nő segítségét, rávillantja mosolyát a picire, majd megszorítja a pásztor vállát, jelezve, hogy nem annyira unszimpatikus, mint első pillantásra, majd ugyan azzal a lendülettel távozik is a fogadóból. *
4057. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:17:03
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:17:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Mindenki//
-Ha hegyes füled lenne, le sem tagadhatnád a származásodat. Az erdei elfek nem tűnnek beképzeltnek, mint a többi civilizálódott társaik. Sajnos vannak olyan nemesi elfek, akik nem bírják, ha a büszkeségük egy kicsit is sérül. *Természetesen Zarasra céloz, bár már nem teszi boldoggá, hogy sértegeti, de reméli legalább egy szúrós pillantással megilleti szürkéivel.*
-Oh nekem a tőr tökéletes lesz, az előző tanárom a vívókardjával mutatott pár alap beállást, de nem vittük túlzásba, elé gyenge vagyok ilyen fegyverekhez, megelégszem a tőrömmel. *Oldalra néz és meglátja Chiarit a kicsi babával kijönni. Időközben a pásztor is bejön a fogadóba és a kislánnyal lesz elfoglalva.*
-Még sosem kellett használnom és igazából nem is tudnék ártani senkinek sem vele, nem is baj ha egy ilyen tapasztalt íjász vigyáz majd ránk.*Mondja kedvesen, de most már gyakrabban néz oldalra a kis Enára, közben jól látja Zarast is mit csinál.*
-Ha hegyes füled lenne, le sem tagadhatnád a származásodat. Az erdei elfek nem tűnnek beképzeltnek, mint a többi civilizálódott társaik. Sajnos vannak olyan nemesi elfek, akik nem bírják, ha a büszkeségük egy kicsit is sérül. *Természetesen Zarasra céloz, bár már nem teszi boldoggá, hogy sértegeti, de reméli legalább egy szúrós pillantással megilleti szürkéivel.*
-Oh nekem a tőr tökéletes lesz, az előző tanárom a vívókardjával mutatott pár alap beállást, de nem vittük túlzásba, elé gyenge vagyok ilyen fegyverekhez, megelégszem a tőrömmel. *Oldalra néz és meglátja Chiarit a kicsi babával kijönni. Időközben a pásztor is bejön a fogadóba és a kislánnyal lesz elfoglalva.*
-Még sosem kellett használnom és igazából nem is tudnék ártani senkinek sem vele, nem is baj ha egy ilyen tapasztalt íjász vigyáz majd ránk.*Mondja kedvesen, de most már gyakrabban néz oldalra a kis Enára, közben jól látja Zarast is mit csinál.*
4056. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:46:16
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:46:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadó előtt//
*Mivel a kecske meglett, épen és sértetlenül, Learon már nem aggódik emiatt és ezért vissza is tér a szekeréhez, amiről levesz két nagy, tíz literes fedeles tejesköcsögöt, meg kedvenc sámliját, amibe már szinte lukat koptatott az évek során és nekiáll fejni a kecskéit.*
-No lám! Ne mekegj, amikor dolgozok! Zavarsz! *Szidja meg a kezei között lévő kecskeanyukát, akit idő közben megszabadít felesleges tejétől. Utána szépen sorban a többit. Az egyik köcsög teli is lesz, a másikba pedig éppen, hogy csak kerül valamennyi. Ezt kitölti a maga kis poharába és megissza. A másikat pedig szépen, gondosan bezárja, nehogy kilötyögjön. Megállítja az állatait egy helyen és a kutyára néz.*
-Most aztán vigyázol rájuk és nem mész el kuncsorogni mindenkihez, simogatásért! *Beszél neki szigorú hangnemben, mert nem akarna megint keresgélni egy elveszett kecskét. Kissé már unja, hogy ez az eb ennyire nem teljesíti a munkáját.* ~Ezért aztán van értelme etetnem! Megy ez mindenfelé, de... á, mindegy is!~ *Legyint egyet a jószág felé, majd mikor az állat leül a fenekére, Learon elindul befelé a fogadóba a köcsöggel.*
//Fogadó mindenki - Chiari//
*Jelenleg nem is tudja mit kéne csinálnia a tejjel, mert ennyiből nem tud sajtot készíteni. Vagyis tud, de nem érdemes. Ezért inkább Chiarihoz indul, aki elé feltartja a tíz literes zárt edényt, teli tejjel, majd mosolyog rá.*
-Parancsolj! Még friss tej! Gondoltam, hátha valaki ilyesmire szomjazna meg. *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Meg, nem is igazán tudom, hova kéne vinnem most. *A törzs jószágait sem találja sehol. Ebből arra következtet, hogy vagy levágták és megették, talán eladták őket, vagy Trodd éppen legeltetésen van, és mint általában mindig, most is elkerülte egymást a két pásztor. Nagyon reménykedik benne, hogy így van, mert sajnálná azt a sok szép kecskét... Időközben pedig észreveszi Zarast is.* ~No, ez is itt van? Nem robbant még fel a feje a nagy idegeskedésben?~ *Kuncog egy jót magában, miközben az ismerős alakokon fut végig a tekintetével, majd végül megállapodik Chiari kislányán, akin nem győz csodálkozni és ámuldozni.*
-Ó, hogy milyen szép nagy már ez a kislány! *Vigyorog Ena-ra, majd az anyukájára is, sőt még zaras felé is megejt egy mosolyt. Nagyon szereti a gyermekeket, főleg ezt a kis csöppséget. Valahogy mindig olyan jó érzés van a szívében, ha ránéz.* ~Ajj, a macska rúgja meg, hogy nekem miért nem jött még össze egy gyerek?~ *Húzza el a száját, de azonnal vissza is tér a vigyora.*
*Mivel a kecske meglett, épen és sértetlenül, Learon már nem aggódik emiatt és ezért vissza is tér a szekeréhez, amiről levesz két nagy, tíz literes fedeles tejesköcsögöt, meg kedvenc sámliját, amibe már szinte lukat koptatott az évek során és nekiáll fejni a kecskéit.*
-No lám! Ne mekegj, amikor dolgozok! Zavarsz! *Szidja meg a kezei között lévő kecskeanyukát, akit idő közben megszabadít felesleges tejétől. Utána szépen sorban a többit. Az egyik köcsög teli is lesz, a másikba pedig éppen, hogy csak kerül valamennyi. Ezt kitölti a maga kis poharába és megissza. A másikat pedig szépen, gondosan bezárja, nehogy kilötyögjön. Megállítja az állatait egy helyen és a kutyára néz.*
-Most aztán vigyázol rájuk és nem mész el kuncsorogni mindenkihez, simogatásért! *Beszél neki szigorú hangnemben, mert nem akarna megint keresgélni egy elveszett kecskét. Kissé már unja, hogy ez az eb ennyire nem teljesíti a munkáját.* ~Ezért aztán van értelme etetnem! Megy ez mindenfelé, de... á, mindegy is!~ *Legyint egyet a jószág felé, majd mikor az állat leül a fenekére, Learon elindul befelé a fogadóba a köcsöggel.*
//Fogadó mindenki - Chiari//
*Jelenleg nem is tudja mit kéne csinálnia a tejjel, mert ennyiből nem tud sajtot készíteni. Vagyis tud, de nem érdemes. Ezért inkább Chiarihoz indul, aki elé feltartja a tíz literes zárt edényt, teli tejjel, majd mosolyog rá.*
-Parancsolj! Még friss tej! Gondoltam, hátha valaki ilyesmire szomjazna meg. *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Meg, nem is igazán tudom, hova kéne vinnem most. *A törzs jószágait sem találja sehol. Ebből arra következtet, hogy vagy levágták és megették, talán eladták őket, vagy Trodd éppen legeltetésen van, és mint általában mindig, most is elkerülte egymást a két pásztor. Nagyon reménykedik benne, hogy így van, mert sajnálná azt a sok szép kecskét... Időközben pedig észreveszi Zarast is.* ~No, ez is itt van? Nem robbant még fel a feje a nagy idegeskedésben?~ *Kuncog egy jót magában, miközben az ismerős alakokon fut végig a tekintetével, majd végül megállapodik Chiari kislányán, akin nem győz csodálkozni és ámuldozni.*
-Ó, hogy milyen szép nagy már ez a kislány! *Vigyorog Ena-ra, majd az anyukájára is, sőt még zaras felé is megejt egy mosolyt. Nagyon szereti a gyermekeket, főleg ezt a kis csöppséget. Valahogy mindig olyan jó érzés van a szívében, ha ránéz.* ~Ajj, a macska rúgja meg, hogy nekem miért nem jött még össze egy gyerek?~ *Húzza el a száját, de azonnal vissza is tér a vigyora.*
4055. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:16:28
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:16:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadóban mindenki - Zaras//
* Nem ez az ork az első, akit felpofoz. Korábban már egy másik is kapott tőle gyakran egy tockost, pedig akkor még várandós volt Enával. Mégis megtette, nem is egyszer. Az ork pedig egy idő után kezdett normálisabb hangot megütni vele szemben. Persze ehhez nagyban hozzá járult az, hogy nem egy óriás és harcos volt mindig a közelben. Szerencsére Aletai tűnik fel és fegyverezi le az orkot, majd motozza meg, mielőtt Kagan elé vinné. Ha dolgozni akar, dolgozzon. Bár szokatlan lesz számára az, Kagan megtűri közöttük az orkot. *
- Igen, adott 6 aranyat az ebédért, és egy hordót, azt mondta, sör van még benne, bár nem túl sok.
* Ezt leellenőrzi hamar és aprót kóstol belőle. Jelenti mindezt Aletainak, hogy tudjon róla. *
- Vajsör, nem is olyan rossz.
* El is teszi a pult mögött és figyeli tovább, mi történik a fogadóban. Nincsenek túl sokan, ezért elf fülei sok mindent meghallanak, akarva-akaratlanul. Viszont Zaras megint bort kér, pedig megmondta neki az előbb, hogy nem ad többet. *
- Pont a meleg miatt nem kellene annyit innod a borból, sem más alkoholból. Szegény férjem is mondogatta, hogy versen nem lehet szép verseket írni. Ő már csak tudta, bárd volt.
* Elveszi Zaras poharát és kiöblíti, majd a mentás frissítőből tölt bele és teszi Zaras elé.*
- Jobban esik ebben a forróságban, hűsít. Nem bántja az elfek konok fejét.
* Nem nehéz megkedvelni ezt a Zaras fiút, főleg egy elfnek. Számára érthetőbb a viselkedése, nem úgy, mint egynémely embernek. Ők elfek másak, nagyon. Az már csak a sors fintora, hogy Chiari simulékonyabb lett más fajokkal szemben. Ám úgy tűnik, hogy idő közben megszületett Zaras fejében a vers, mert papírt és írószerszámot kér tőle. Gyorsan elő is kotor egy darab, gyűröttebb papírost, meg egy darab író szenet. *
- Majd az ispotályból hozok neked át épebb papírt, addig írd le, el ne felejtsd. Mindjárt hozom.
* Átsiet az ispotályba, hiszen az nem nagy táv, addig meg lesznek nélküle a fogadóban. Kicsit tovább időzik, mint szeretné. Dajkája nem bírja túl jól a meleget itt a hegyen. Úgyhogy ágyba parancsolja őt, hideg borogatással a fején és a karjain. Így Enát a mellkasára köti a kendővel, s tér vissza vele a fogadóba. Bár nem akarta, hogy így legyen, de talán nem lesz most egy ideig még nagy zaj és tud aludni a kicsi leányzó. Vissza tér vele együtt a pult mögé és leteszi az ígért papírt a pultra. Ena pedig forgatja a kicsi fejét, mert most felébredt a körülötte kialakult sürgéstől. Bőre és haja olyan sötét barnás, mint az anyjáé. Füleinek hegye viszont tompább, vagyis félvér a kicsi. Szemei viszont hihetetlenül kékek, mint egy áttetsző tó tükre. Tágra nyitva őket kémlel körbe és kis ideig elidőzik a legközelebbi alakon, amit lát, s ez pedig Zaras maga. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 18:17:12
* Nem ez az ork az első, akit felpofoz. Korábban már egy másik is kapott tőle gyakran egy tockost, pedig akkor még várandós volt Enával. Mégis megtette, nem is egyszer. Az ork pedig egy idő után kezdett normálisabb hangot megütni vele szemben. Persze ehhez nagyban hozzá járult az, hogy nem egy óriás és harcos volt mindig a közelben. Szerencsére Aletai tűnik fel és fegyverezi le az orkot, majd motozza meg, mielőtt Kagan elé vinné. Ha dolgozni akar, dolgozzon. Bár szokatlan lesz számára az, Kagan megtűri közöttük az orkot. *
- Igen, adott 6 aranyat az ebédért, és egy hordót, azt mondta, sör van még benne, bár nem túl sok.
* Ezt leellenőrzi hamar és aprót kóstol belőle. Jelenti mindezt Aletainak, hogy tudjon róla. *
- Vajsör, nem is olyan rossz.
* El is teszi a pult mögött és figyeli tovább, mi történik a fogadóban. Nincsenek túl sokan, ezért elf fülei sok mindent meghallanak, akarva-akaratlanul. Viszont Zaras megint bort kér, pedig megmondta neki az előbb, hogy nem ad többet. *
- Pont a meleg miatt nem kellene annyit innod a borból, sem más alkoholból. Szegény férjem is mondogatta, hogy versen nem lehet szép verseket írni. Ő már csak tudta, bárd volt.
* Elveszi Zaras poharát és kiöblíti, majd a mentás frissítőből tölt bele és teszi Zaras elé.*
- Jobban esik ebben a forróságban, hűsít. Nem bántja az elfek konok fejét.
* Nem nehéz megkedvelni ezt a Zaras fiút, főleg egy elfnek. Számára érthetőbb a viselkedése, nem úgy, mint egynémely embernek. Ők elfek másak, nagyon. Az már csak a sors fintora, hogy Chiari simulékonyabb lett más fajokkal szemben. Ám úgy tűnik, hogy idő közben megszületett Zaras fejében a vers, mert papírt és írószerszámot kér tőle. Gyorsan elő is kotor egy darab, gyűröttebb papírost, meg egy darab író szenet. *
- Majd az ispotályból hozok neked át épebb papírt, addig írd le, el ne felejtsd. Mindjárt hozom.
* Átsiet az ispotályba, hiszen az nem nagy táv, addig meg lesznek nélküle a fogadóban. Kicsit tovább időzik, mint szeretné. Dajkája nem bírja túl jól a meleget itt a hegyen. Úgyhogy ágyba parancsolja őt, hideg borogatással a fején és a karjain. Így Enát a mellkasára köti a kendővel, s tér vissza vele a fogadóba. Bár nem akarta, hogy így legyen, de talán nem lesz most egy ideig még nagy zaj és tud aludni a kicsi leányzó. Vissza tér vele együtt a pult mögé és leteszi az ígért papírt a pultra. Ena pedig forgatja a kicsi fejét, mert most felébredt a körülötte kialakult sürgéstől. Bőre és haja olyan sötét barnás, mint az anyjáé. Füleinek hegye viszont tompább, vagyis félvér a kicsi. Szemei viszont hihetetlenül kékek, mint egy áttetsző tó tükre. Tágra nyitva őket kémlel körbe és kis ideig elidőzik a legközelebbi alakon, amit lát, s ez pedig Zaras maga. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 18:17:12
4054. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:35:23
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:35:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Halászkunyhó//
*Hát valóban többre számított, de csalatkoznia kellett, ha úgy vélte könnyű lesz összefogdosni a törzs tagjait. Csak az elf, ki jelen van, s őrzi a kunyhót, és e vidéket. Míg ő könnyedén átlép viccesnek szánt ugratásán, fél szemmel a felvágott nyelvű némber reakcióját lesi. Mert amaz eddig nem úgy tűnt, mint ki féken tudja tartani nyelvét.*
~Túl fáradt vagyok ehhez.~
*Merül fel benne a gondolat, és már fejfájást vizionál magában. De most úgy fest mégsem kezd bele egy a fogadóban történtekhez hasonló kikérem magamnak cirkuszba. Mondhatni megkönnyebbül tőle, hogy ezt a jelenetet átugorhatják. Most azonban leteszi seggét a tűzhely mellé, mert biza ő egész éjjel kutyagolt, résen volt, mert hisz bizalma nem épp töretlen a mélységi felé. Hát megpihen, iszik és eszik is pár falatot.*
-Hááát, volt egy ork, ki feltört a Hegyre, majd nagyot bukott a Gödörbe.
*Vigyorog látható kárörömmel.*
-Társai után kutattunk, de csak blöffölt. Nincs erre a zöldbőrűekből egy szál se, nemhogy egy csorda.
*Teszi hozzá némileg vegyes érzelemmel. Egyrészt unatkozik, másrészt örül emiatt.
Trodd válaszára csak biccent, semmi baj. Bár nem mindenben érti, mire is gondolhat az állattenyésztőjük. De annyira nem is foglalkoztatja, hogy visszakérdezzen. Ellenben a hóhajú válaszait annál inkább figyelemmel kíséri. Elnéz az irányba, felfogja amit mond, majd így szól.*
-És mikor térnek vissza? Megbeszéltétek egyáltalán?
*Elméjében már azon munkálkodik, hogy míg azok ketten amarra, az ő triójuk meg a másik irányban tudnának portyázni, így megosztva erőiket gyorsabban is végeznének. Ha van kézzelfogható támpont visszatértükre, maga is hozzáteszi tervét.*
-Nos, mi meg arra indulunk, és itt találkozunk adott időben. Trodd addig belakja, és jó szívvel, és jó kajával vár minket vissza.
*Néz egyikről a másikra, sorban. Ennyi a nagy terv. De aztán az elf megjegyzésére felhorkan.*
-Fogd vissza magad. Barátom.
*Nincs jó kedvében. Amaz könnyen dumál, viccelődik így a nyaralóban töltött éjszaka után kipihenten. Nagyot sóhajtva, fújva áll fel, és cihelődik. Hamarosan indulásra készen állnak, és indulhatnak. Syoud válaszától függően a páros után avagy ellenkező irányba.*
*Hát valóban többre számított, de csalatkoznia kellett, ha úgy vélte könnyű lesz összefogdosni a törzs tagjait. Csak az elf, ki jelen van, s őrzi a kunyhót, és e vidéket. Míg ő könnyedén átlép viccesnek szánt ugratásán, fél szemmel a felvágott nyelvű némber reakcióját lesi. Mert amaz eddig nem úgy tűnt, mint ki féken tudja tartani nyelvét.*
~Túl fáradt vagyok ehhez.~
*Merül fel benne a gondolat, és már fejfájást vizionál magában. De most úgy fest mégsem kezd bele egy a fogadóban történtekhez hasonló kikérem magamnak cirkuszba. Mondhatni megkönnyebbül tőle, hogy ezt a jelenetet átugorhatják. Most azonban leteszi seggét a tűzhely mellé, mert biza ő egész éjjel kutyagolt, résen volt, mert hisz bizalma nem épp töretlen a mélységi felé. Hát megpihen, iszik és eszik is pár falatot.*
-Hááát, volt egy ork, ki feltört a Hegyre, majd nagyot bukott a Gödörbe.
*Vigyorog látható kárörömmel.*
-Társai után kutattunk, de csak blöffölt. Nincs erre a zöldbőrűekből egy szál se, nemhogy egy csorda.
*Teszi hozzá némileg vegyes érzelemmel. Egyrészt unatkozik, másrészt örül emiatt.
Trodd válaszára csak biccent, semmi baj. Bár nem mindenben érti, mire is gondolhat az állattenyésztőjük. De annyira nem is foglalkoztatja, hogy visszakérdezzen. Ellenben a hóhajú válaszait annál inkább figyelemmel kíséri. Elnéz az irányba, felfogja amit mond, majd így szól.*
-És mikor térnek vissza? Megbeszéltétek egyáltalán?
*Elméjében már azon munkálkodik, hogy míg azok ketten amarra, az ő triójuk meg a másik irányban tudnának portyázni, így megosztva erőiket gyorsabban is végeznének. Ha van kézzelfogható támpont visszatértükre, maga is hozzáteszi tervét.*
-Nos, mi meg arra indulunk, és itt találkozunk adott időben. Trodd addig belakja, és jó szívvel, és jó kajával vár minket vissza.
*Néz egyikről a másikra, sorban. Ennyi a nagy terv. De aztán az elf megjegyzésére felhorkan.*
-Fogd vissza magad. Barátom.
*Nincs jó kedvében. Amaz könnyen dumál, viccelődik így a nyaralóban töltött éjszaka után kipihenten. Nagyot sóhajtva, fújva áll fel, és cihelődik. Hamarosan indulásra készen állnak, és indulhatnak. Syoud válaszától függően a páros után avagy ellenkező irányba.*
4053. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:13:54
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:13:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Aryna, Zaras, Chiari, Eireni, Grakul, Aletai//
-Mindig is büszke volt rám, és nem csak mondta ezt, valóban éreztette is.
*Nagyon nem mindegy, hogy amit mondanak az mennyire tükrözi a valóságot, és mennyire a szív és az érzelmek irányítják. Völgyerdő urának szemében sosem látott színjátékot, csak a legjobbakat mondhatja róla.*
-Hát igen a sok gyakorlás eredménye. Nekem nincs jogom átadni, a főparancsnok akit Arastor-nak ő nevezett ki helyettem valakit. Szerencsére bármikor tárt karokkal fogadnak, mivel igazából elfként kezelnek engem, és úgy tekintenek rám mint bármelyik másik Völgyerdői elfre, ezért is adták nekem a Zöldszarvas nevet. A zöld ugye az erdő egyik színe, és a légió zászlajának színe, a szarvas pedig az elsőnek saját kezűleg elejtett zsákmányomra vonatkozik. Tizenkettő voltam. Utána faragták nekem ezt a függőt. *mutat rá nyakában díszelgő függőre és a rajta lévő medálra.*
-Arra még nem jártam, nem tudom merre van.
*Nem is ez a fontos, hanem, hogy onnan indult útjára a menetel, ami végül is itt kötött ki.*
-Nekem is egy szép díszes tőröm van. Harcban ritkán használom, az íjászok amúgy is gyakran tőrt hordanak másodlagos fegyvernek, így leginkább a hús vágásához, vagy zsigereléshez használom, tehát a vadászatkor segít.
*A következő szavak elhangzásakor kicsit megemeli szemöldökét, amíg értelmezi a dolgokat, végül összeáll a kép. Nem tudja ki lehet az, akinek saját maga fontosabb, mint egy ilyen elbűvölő hölgyemény, de az vagy a fejére eshetett, vagy napszúrást kaphatott ebben a hőségben. Azt megérti, hogy a mélységi mellett nem maradt meg, ezen nem csodálkozik. Nem kérdezi meg ki is lenne a védelmező, pedig őszintén nagyon kíváncsi rá, de nem akar rossz benyomást kelteni, és pletykásnak tűnni.*
-Persze tudok akár. Az íj mellett a tőrrel egész ügyesen bánok, a kardokkal őszintén szólva kevésbé, leszámítva a vívókardot. Valamint értek a pusztakezes harchoz is, aminek az elsajátítására az íjászok egyébként nagyobb erőt is fektetnek bármilyen furcsa. Szívesen segítek, ha ezek hallatán úgy véled, hogy tudok is segíteni, és az időmből is kitelik, így bármikor hozzáláthatunk. És volt már egyébként, hogy meg kellett ragadnod a tőrödet? *érdeklődik Daranel, hogyha valóban gyakorolnak majd egy kicsit, tudja, hogy mennyire kell az alapoktól kezdeni.*
-Mindig is büszke volt rám, és nem csak mondta ezt, valóban éreztette is.
*Nagyon nem mindegy, hogy amit mondanak az mennyire tükrözi a valóságot, és mennyire a szív és az érzelmek irányítják. Völgyerdő urának szemében sosem látott színjátékot, csak a legjobbakat mondhatja róla.*
-Hát igen a sok gyakorlás eredménye. Nekem nincs jogom átadni, a főparancsnok akit Arastor-nak ő nevezett ki helyettem valakit. Szerencsére bármikor tárt karokkal fogadnak, mivel igazából elfként kezelnek engem, és úgy tekintenek rám mint bármelyik másik Völgyerdői elfre, ezért is adták nekem a Zöldszarvas nevet. A zöld ugye az erdő egyik színe, és a légió zászlajának színe, a szarvas pedig az elsőnek saját kezűleg elejtett zsákmányomra vonatkozik. Tizenkettő voltam. Utána faragták nekem ezt a függőt. *mutat rá nyakában díszelgő függőre és a rajta lévő medálra.*
-Arra még nem jártam, nem tudom merre van.
*Nem is ez a fontos, hanem, hogy onnan indult útjára a menetel, ami végül is itt kötött ki.*
-Nekem is egy szép díszes tőröm van. Harcban ritkán használom, az íjászok amúgy is gyakran tőrt hordanak másodlagos fegyvernek, így leginkább a hús vágásához, vagy zsigereléshez használom, tehát a vadászatkor segít.
*A következő szavak elhangzásakor kicsit megemeli szemöldökét, amíg értelmezi a dolgokat, végül összeáll a kép. Nem tudja ki lehet az, akinek saját maga fontosabb, mint egy ilyen elbűvölő hölgyemény, de az vagy a fejére eshetett, vagy napszúrást kaphatott ebben a hőségben. Azt megérti, hogy a mélységi mellett nem maradt meg, ezen nem csodálkozik. Nem kérdezi meg ki is lenne a védelmező, pedig őszintén nagyon kíváncsi rá, de nem akar rossz benyomást kelteni, és pletykásnak tűnni.*
-Persze tudok akár. Az íj mellett a tőrrel egész ügyesen bánok, a kardokkal őszintén szólva kevésbé, leszámítva a vívókardot. Valamint értek a pusztakezes harchoz is, aminek az elsajátítására az íjászok egyébként nagyobb erőt is fektetnek bármilyen furcsa. Szívesen segítek, ha ezek hallatán úgy véled, hogy tudok is segíteni, és az időmből is kitelik, így bármikor hozzáláthatunk. És volt már egyébként, hogy meg kellett ragadnod a tőrödet? *érdeklődik Daranel, hogyha valóban gyakorolnak majd egy kicsit, tudja, hogy mennyire kell az alapoktól kezdeni.*
4052. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:30:51
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:30:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban - Chiari//
* Úgy tűnik mégsem hülye az ork (Zaras legnagyobb meglepetésére), ezért figyelmét visszafordítja a pohárra, ami lassacskán kiürül.
Akaratlanul is hallja Arynát, ~ az elf fülek átka ~ amire összébb húzza magát, arcán halovány pír jelenik meg, az ősök tudják milyen érzelem hatására. *
- Kaphatok még egyet, Chiari? Nagyon meleg van.
* Reméli, hogy az elf nő megtagadja, addig is lekösse figyelmét.
Fülei is kissé vörösebb árnyalatot vesznek a szokásosnál. Legszívesebben odamenne, leszögezné az asztalra egyik pengéjét és rezzenéstelenül, semleges hangon szólalna meg. ~ Önvédelmet akarsz tanulni? Itt a lehetőség! ~ Kirántaná a másikat is és a lánynak szegezné.
Persze nem teszi. Nem képes rá. Így kénytelen tovább ülni s tűrni.
Karjait keresztbe teszi az asztalon és fejét ráhajtja.
~ Ha Chiarinak igaza van, akkor nagyon kell az a vers. ~
Hosszas gondolkodás után kezdenek el ömleni a szavak. Közben pedig teljesen elmerül, azt sem veszi észre, ha valaki hozzá beszél, csupán akkor, ha megérintik.
~ E ïemlyn y kvassahren
E ethlendír se quambahren
Syielíetehr s ympreinsyen
Ï letrí ne feylünteren ~
Ezek után pedig már szinte gondolkodnia sem kell, mintha valaki belesuttogná elméjébe, s neki csak el kéne ismételnie.
~ E falleïsyes í menetríel
Saalentrys petfíliem sel ~
Ennyit elégnek gondol, hisz' egy versnek nem a hossza, hanem a tartalma a lényeg. Úgy tervezi, hogy este a sátorban teszi le a lapot, egy kis meglepetés társaságában. *
- Meg van! Chiari! Tudnál nekem papírt és író eszközt adni?
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 16:31:26
* Úgy tűnik mégsem hülye az ork (Zaras legnagyobb meglepetésére), ezért figyelmét visszafordítja a pohárra, ami lassacskán kiürül.
Akaratlanul is hallja Arynát, ~ az elf fülek átka ~ amire összébb húzza magát, arcán halovány pír jelenik meg, az ősök tudják milyen érzelem hatására. *
- Kaphatok még egyet, Chiari? Nagyon meleg van.
* Reméli, hogy az elf nő megtagadja, addig is lekösse figyelmét.
Fülei is kissé vörösebb árnyalatot vesznek a szokásosnál. Legszívesebben odamenne, leszögezné az asztalra egyik pengéjét és rezzenéstelenül, semleges hangon szólalna meg. ~ Önvédelmet akarsz tanulni? Itt a lehetőség! ~ Kirántaná a másikat is és a lánynak szegezné.
Persze nem teszi. Nem képes rá. Így kénytelen tovább ülni s tűrni.
Karjait keresztbe teszi az asztalon és fejét ráhajtja.
~ Ha Chiarinak igaza van, akkor nagyon kell az a vers. ~
Hosszas gondolkodás után kezdenek el ömleni a szavak. Közben pedig teljesen elmerül, azt sem veszi észre, ha valaki hozzá beszél, csupán akkor, ha megérintik.
~ E ïemlyn y kvassahren
E ethlendír se quambahren
Syielíetehr s ympreinsyen
Ï letrí ne feylünteren ~
Ezek után pedig már szinte gondolkodnia sem kell, mintha valaki belesuttogná elméjébe, s neki csak el kéne ismételnie.
~ E falleïsyes í menetríel
Saalentrys petfíliem sel ~
Ennyit elégnek gondol, hisz' egy versnek nem a hossza, hanem a tartalma a lényeg. Úgy tervezi, hogy este a sátorban teszi le a lapot, egy kis meglepetés társaságában. *
- Meg van! Chiari! Tudnál nekem papírt és író eszközt adni?
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 16:31:26
4051. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:33:51
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:33:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Mindenki//
-Szerencsés vagy, hogy ilyen jó sorod lett és biztos Eelaran úr is büszke rád. *Kicsit irigykedik a szíve, hogy az ember olyan neveltetést kapott, amiről ő csak álmodni mert és megtudva apjáról, hogy egy herceg még rosszabb belegondolnia ebbe.*
-Hű nem semmi karrier! A Zöld Légió katonája és a Völgyerdői íjász alakulat másodparancsnoka. Megértem miért hagytad ott őket, de gondolom a címet át kellett adnod másnak, legalább addig, amíg vissza nem térsz. *Kicsit elgondolkozik majd jön is a kérdés.* Tényleg oda bármikor visszamehetsz és várnak majd?
*Sajnos csalódást okoz az embernek, hogy a városi elfek életéről nem tud beszélni, erre talán szerelme tudná a választ, de nem meri szóba hozni sem, csak lopva tekint arrafelé.*
-A mágustoronynál már néhányan megismerkedtünk, de azóta is sok az új tag számomra is. *A fegyver kérdésére kicsit elhúzza a száját.*
-Van egy szép díszes tőröm, de azt a táskámban tartom. *sóhajt egy hangosabbat, majd normál hangon folytatja, Zaras ha fülel reméli kicsit kényelmetlenebbül érzi majd magát tőle.* Tudod úgy volt, hogy lesz egy védelmezőm, de mivel elég ijesztő mélységi volt, ezért le mondtam róla egy sokkal kellemesebb egyén javára, akinek saját maga fontosabb, mint az én védelmem, úgyhogy lassan el kell kezdenem gyakorolni valami önvédelmet. Esetleg tudsz benne segíteni? *Kérdezi mosolyogva az embert.* ~Addig sem kell őt néznem, annyira hiányzik.~
-Szerencsés vagy, hogy ilyen jó sorod lett és biztos Eelaran úr is büszke rád. *Kicsit irigykedik a szíve, hogy az ember olyan neveltetést kapott, amiről ő csak álmodni mert és megtudva apjáról, hogy egy herceg még rosszabb belegondolnia ebbe.*
-Hű nem semmi karrier! A Zöld Légió katonája és a Völgyerdői íjász alakulat másodparancsnoka. Megértem miért hagytad ott őket, de gondolom a címet át kellett adnod másnak, legalább addig, amíg vissza nem térsz. *Kicsit elgondolkozik majd jön is a kérdés.* Tényleg oda bármikor visszamehetsz és várnak majd?
*Sajnos csalódást okoz az embernek, hogy a városi elfek életéről nem tud beszélni, erre talán szerelme tudná a választ, de nem meri szóba hozni sem, csak lopva tekint arrafelé.*
-A mágustoronynál már néhányan megismerkedtünk, de azóta is sok az új tag számomra is. *A fegyver kérdésére kicsit elhúzza a száját.*
-Van egy szép díszes tőröm, de azt a táskámban tartom. *sóhajt egy hangosabbat, majd normál hangon folytatja, Zaras ha fülel reméli kicsit kényelmetlenebbül érzi majd magát tőle.* Tudod úgy volt, hogy lesz egy védelmezőm, de mivel elég ijesztő mélységi volt, ezért le mondtam róla egy sokkal kellemesebb egyén javára, akinek saját maga fontosabb, mint az én védelmem, úgyhogy lassan el kell kezdenem gyakorolni valami önvédelmet. Esetleg tudsz benne segíteni? *Kérdezi mosolyogva az embert.* ~Addig sem kell őt néznem, annyira hiányzik.~
4050. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:14:12
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:14:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Aryna, Zaras, Chiari, Eireni, Grakul, Aletai//
*Daranel csak bólint egyet Aryna szavaira. Szerencsére sikerült megismernie az embereket, amire odahaza már nem volt példa, köszönhető az orkoknak, akik a portyázásukkal majdnem teljesen kiirtották az emberek lakta vidéket.*
-Nem panaszkodom, sőt hálás vagyok érte.
*Bár szerinte a neveltetésben mindegy, hogy melyik fajhoz tartozik az adott képviselő, bárkit lehet jó neveltetésben részesíteni, csupán hozzáállás és mentalitás kérdése az egész.*
-Soha. Eelaran úr igazgatott az utamon, ez ugye nagy segítség volt, meg apám a Völgyerdei elfek körében is nagy tiszteletnek örvendett, halálát is meggyászolták.
*Daranel mikor ilyenekről beszél, arca rezzenéstelen, kifejezéstelen, semmiféle érzelemváltozást nem mutat. Mivel nem ismerte szüleit, így nem is tudja hová tenni őket, még csak egy képet sem festenek magukról a vadász emlékezetében.*
-Nyugodtan kérdezz, én ezt nem szégyellem, büszke vagyok rá, hogy megálltam a helyem. Egyébként olyannyira nem néztek ki származásom miatt. *emeli meg mutató ujját.* -Hogy a Zöld Légió katonájává tettek, később pedig a Völgyerdői íjász alakulat másodparancsnokává tettek. Ez tudomásom szerint még egy emberfiának sem sikerült. Persze ehhez gyermekkoromtól edzésben kellett lennem, és rengeteget gyakorolni.
*Azt azért el lehet képzelni, hogy emberként felvenni a versenyt gyorsaságban és ügyességben az elf néppel, legfőképpen az íjászatban nem éppen egyszerű feladat, és akárkinek nem is sikerülhetne.*
-Ja értem. Hát igazán kár. *mondja kicsit szomorúan, majd ismét a teájába kortyol, elnéz a pult felé, majd vissza.*
-Mennyire ismered már a szilánkokat? Mit gondolsz, jó kis csapat lehetünk? *kérdezi, majd mielőtt elfelejtené jön egy újabb kérdés.*
-Fegyvert egyáltalán nem viselsz, használsz?
*Daranel csak bólint egyet Aryna szavaira. Szerencsére sikerült megismernie az embereket, amire odahaza már nem volt példa, köszönhető az orkoknak, akik a portyázásukkal majdnem teljesen kiirtották az emberek lakta vidéket.*
-Nem panaszkodom, sőt hálás vagyok érte.
*Bár szerinte a neveltetésben mindegy, hogy melyik fajhoz tartozik az adott képviselő, bárkit lehet jó neveltetésben részesíteni, csupán hozzáállás és mentalitás kérdése az egész.*
-Soha. Eelaran úr igazgatott az utamon, ez ugye nagy segítség volt, meg apám a Völgyerdei elfek körében is nagy tiszteletnek örvendett, halálát is meggyászolták.
*Daranel mikor ilyenekről beszél, arca rezzenéstelen, kifejezéstelen, semmiféle érzelemváltozást nem mutat. Mivel nem ismerte szüleit, így nem is tudja hová tenni őket, még csak egy képet sem festenek magukról a vadász emlékezetében.*
-Nyugodtan kérdezz, én ezt nem szégyellem, büszke vagyok rá, hogy megálltam a helyem. Egyébként olyannyira nem néztek ki származásom miatt. *emeli meg mutató ujját.* -Hogy a Zöld Légió katonájává tettek, később pedig a Völgyerdői íjász alakulat másodparancsnokává tettek. Ez tudomásom szerint még egy emberfiának sem sikerült. Persze ehhez gyermekkoromtól edzésben kellett lennem, és rengeteget gyakorolni.
*Azt azért el lehet képzelni, hogy emberként felvenni a versenyt gyorsaságban és ügyességben az elf néppel, legfőképpen az íjászatban nem éppen egyszerű feladat, és akárkinek nem is sikerülhetne.*
-Ja értem. Hát igazán kár. *mondja kicsit szomorúan, majd ismét a teájába kortyol, elnéz a pult felé, majd vissza.*
-Mennyire ismered már a szilánkokat? Mit gondolsz, jó kis csapat lehetünk? *kérdezi, majd mielőtt elfelejtené jön egy újabb kérdés.*
-Fegyvert egyáltalán nem viselsz, használsz?
4049. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:04:22
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:04:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Mindenki//
-Akkor elfedre akadtál, mert engem minden érdekel ami a fajomhoz köthető, tudom milyen rossz, ha többet tudsz más fajról, mint a sajátodról. *Ennyi közös lehet bennük és ezért együtt érez Daranellel, hogy többet szeretne tudni az emberekről és ezért ment a városba is.*
-Akkor végig elf neveltetést kaptál, az azért biztos jó lehetett... *kicsit szomorúan néz a teáscsészéjébe, majd kortyol belőle és az édes íz jobb kedvre deríti.*
-A többi elf nem nézett ki a származásod miatt és nem volt e miatt kellemetlen szituációd ott? *Kérdezi, de gyorsan hozzá is teszi, hogy* Persze, ha nem szeretnél nem kell róla beszélni, csak kíváncsi természet vagyok. *Kicsit elpirul zavarában, nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az embert, de a fajok közti hozzá állást sosem értette. Most is be jött ez az orc és mindenki a legrosszabbat feltételezi róla, pedig csak éhes és letette a fegyvereit is, amint szóltak neki.*
-Sajnos és csak egy szobalány voltam, aki néha kiküldtek a piacra, így nem tudok semmit a városi elfek kultúrájáról. *Szólal meg csalódottan, mert is szívesen mesélne, ha lenne mit, de sajnos nincs mit.*
-Akkor elfedre akadtál, mert engem minden érdekel ami a fajomhoz köthető, tudom milyen rossz, ha többet tudsz más fajról, mint a sajátodról. *Ennyi közös lehet bennük és ezért együtt érez Daranellel, hogy többet szeretne tudni az emberekről és ezért ment a városba is.*
-Akkor végig elf neveltetést kaptál, az azért biztos jó lehetett... *kicsit szomorúan néz a teáscsészéjébe, majd kortyol belőle és az édes íz jobb kedvre deríti.*
-A többi elf nem nézett ki a származásod miatt és nem volt e miatt kellemetlen szituációd ott? *Kérdezi, de gyorsan hozzá is teszi, hogy* Persze, ha nem szeretnél nem kell róla beszélni, csak kíváncsi természet vagyok. *Kicsit elpirul zavarában, nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az embert, de a fajok közti hozzá állást sosem értette. Most is be jött ez az orc és mindenki a legrosszabbat feltételezi róla, pedig csak éhes és letette a fegyvereit is, amint szóltak neki.*
-Sajnos és csak egy szobalány voltam, aki néha kiküldtek a piacra, így nem tudok semmit a városi elfek kultúrájáról. *Szólal meg csalódottan, mert is szívesen mesélne, ha lenne mit, de sajnos nincs mit.*
4048. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:39:52
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:39:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Aryna, Zaras, Chiari, Eireni, Grakul, Aletai//
*Nem úgy tűnik valóban, minthogyha untatná a hölgyeményt, aki szerencsére szépen végighallgatja a vadász mondókáját. Daranel közben az érkezőre figyel, aki elég harciasan lép fel az orkkal szemben, és ki is derül, hogy bizony itt sem szívlelik a kegyetleneket. Mondjuk abban van valami, hogy az ork fizetett az ételért, mindenesetre észleli, hogy Aletai int neki, amire a szilánkokat közelebb hívja magához, persze aki nem akar az nem jön, de Daranel látható módon az asztala felé int ahol ők is ülnek.*
-Igazán nem tesz semmit, örülök, ha valakit érdekel. *mosolyodik el, mert közben ő azért Aryna társaságára ügyel, persze fél szemmel nézi a történéseket.*
-Az apám miatt fogadtak be, aki a környékbéli emberek lakta falu vezetője volt. Apám közös erővel harcolt az elfek oldalán az orkok ellen, de elesett. Anyám meg belehalt a szülésbe. Én még csecsemő voltam, és Eelaran úrra bízott.
*Így Aryna megtudja, hogy szinte a születésétől fogva befogadottként élt, és sosem ismerte szüleit, csak elmondásokból, legendákból, történésekből.*
-Nyolc éves koromban kezdtem az íjászatot, így a vadászatot legfőbb mesterségemnek mondhatom. Értek egy keveset a kovácsoláshoz, és a bőrmegmunkáláshoz, és konyítok kicsikét a főzéshez is, bár ez nem tudom mennyire mesterség. *mosolyodik el. Közben az ork még a fegyvereit is előszedi, tényleg nem úgy tűnik, mint aki tombolni és pusztítani érkezett ide, és talán majd az őrség jelen lévő tagjának is feltűnik ez.*
-Ha te pedig tudod a modern városi elfek kultúráját azt én szívesen meghallgatnám. *dől hátra, mivel nem lesz szükség itt az íjára, boldogulnak nélküle is. Ha esetleg az asztal köréje gyűlnének, amennyiben tisztázódik az ork helyzete, és úgymond tiszta lesz a levegő, Daranel mindenkit visszaküld a helyére. A városi elfekről csak annyit tud, amennyit itt Arthenior városában tapasztalt, hátha Aryna által szélesebb lesz a tudástára.*
*Nem úgy tűnik valóban, minthogyha untatná a hölgyeményt, aki szerencsére szépen végighallgatja a vadász mondókáját. Daranel közben az érkezőre figyel, aki elég harciasan lép fel az orkkal szemben, és ki is derül, hogy bizony itt sem szívlelik a kegyetleneket. Mondjuk abban van valami, hogy az ork fizetett az ételért, mindenesetre észleli, hogy Aletai int neki, amire a szilánkokat közelebb hívja magához, persze aki nem akar az nem jön, de Daranel látható módon az asztala felé int ahol ők is ülnek.*
-Igazán nem tesz semmit, örülök, ha valakit érdekel. *mosolyodik el, mert közben ő azért Aryna társaságára ügyel, persze fél szemmel nézi a történéseket.*
-Az apám miatt fogadtak be, aki a környékbéli emberek lakta falu vezetője volt. Apám közös erővel harcolt az elfek oldalán az orkok ellen, de elesett. Anyám meg belehalt a szülésbe. Én még csecsemő voltam, és Eelaran úrra bízott.
*Így Aryna megtudja, hogy szinte a születésétől fogva befogadottként élt, és sosem ismerte szüleit, csak elmondásokból, legendákból, történésekből.*
-Nyolc éves koromban kezdtem az íjászatot, így a vadászatot legfőbb mesterségemnek mondhatom. Értek egy keveset a kovácsoláshoz, és a bőrmegmunkáláshoz, és konyítok kicsikét a főzéshez is, bár ez nem tudom mennyire mesterség. *mosolyodik el. Közben az ork még a fegyvereit is előszedi, tényleg nem úgy tűnik, mint aki tombolni és pusztítani érkezett ide, és talán majd az őrség jelen lévő tagjának is feltűnik ez.*
-Ha te pedig tudod a modern városi elfek kultúráját azt én szívesen meghallgatnám. *dől hátra, mivel nem lesz szükség itt az íjára, boldogulnak nélküle is. Ha esetleg az asztal köréje gyűlnének, amennyiben tisztázódik az ork helyzete, és úgymond tiszta lesz a levegő, Daranel mindenkit visszaküld a helyére. A városi elfekről csak annyit tud, amennyit itt Arthenior városában tapasztalt, hátha Aryna által szélesebb lesz a tudástára.*
4047. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:44:42
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:44:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó - Mindenki//
*Nem kell sokat várnia és meg érkezik a teája, amibe mézet is kért neki a férfi, még nem ivott így teát, így hamar beleiszik óvatosan, mert ha forró akkor nem szeretné megégetni magát. Az íze finom és édes, Aryna rá jön, hogy nagyon szereti az édes dolgokat, majd akaratlanul is a szeretetnél Zaras felé pillant, aki épp iszik valamit, de amíg Chiari adja biztos nem fogja leinni magát a szerelme.*
-Igen finom így ez a tea, legközelebb én is így fogom kérni. *Szólal meg kedvesen, de fölösleges halkan beszélnie, ha Zaras hallgatózni akar ha suttog is meghallja elf füleivel, meg amúgy sincs mit titkolnia, csak beszélget az emberrel.*
-Igen nagyon érdekelne a kultúrája az erdei elfeknek, ahol éltél. *Helyesel és utána türelmesen hallgatja végig a férfit, tetszik neki az életstílus, bár nem tudna úgy élni.*
-Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt. *Mondja hálásan, látszik hogy nem untatta egy pillanatig sem, mindent amit mondott megjegyzett a lány, sose lehet tudni mikor jön jól az ilyen információ.*
-Téged, hogy fogadtak be oda végül és milyen idősen? *Majd a felelet után jön a másik kérdés is.*
-Te tanultál ott valami mesterséget?
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 23:48:50
*Nem kell sokat várnia és meg érkezik a teája, amibe mézet is kért neki a férfi, még nem ivott így teát, így hamar beleiszik óvatosan, mert ha forró akkor nem szeretné megégetni magát. Az íze finom és édes, Aryna rá jön, hogy nagyon szereti az édes dolgokat, majd akaratlanul is a szeretetnél Zaras felé pillant, aki épp iszik valamit, de amíg Chiari adja biztos nem fogja leinni magát a szerelme.*
-Igen finom így ez a tea, legközelebb én is így fogom kérni. *Szólal meg kedvesen, de fölösleges halkan beszélnie, ha Zaras hallgatózni akar ha suttog is meghallja elf füleivel, meg amúgy sincs mit titkolnia, csak beszélget az emberrel.*
-Igen nagyon érdekelne a kultúrája az erdei elfeknek, ahol éltél. *Helyesel és utána türelmesen hallgatja végig a férfit, tetszik neki az életstílus, bár nem tudna úgy élni.*
-Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt. *Mondja hálásan, látszik hogy nem untatta egy pillanatig sem, mindent amit mondott megjegyzett a lány, sose lehet tudni mikor jön jól az ilyen információ.*
-Téged, hogy fogadtak be oda végül és milyen idősen? *Majd a felelet után jön a másik kérdés is.*
-Te tanultál ott valami mesterséget?
A hozzászólás írója (Aryna Yji) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 23:48:50
4046. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:32:03
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:32:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban - Aletai//
*Az őr hagyja, hogy neki lásson a kapott ételnek, így el is kezdi habzsolni befelé, ezt csupán akkor szakítja meg amikor a félvér a pultra tett fegyvereket felvéve kifelé igyekszik a tavernából.*
-Hé, hova viszed a cuccaim?
*Kérdi, még kicsit csámcsogva közbe egy húsdarabon.
Amennyiben biztosítja őt, hogy vissza fogja kapni, ugyan kicsit még sandán szemléli a harcost, de ülve marad, s folytatja az evést.
Miután kiürült tányérja választ is kap kérdésére, s mivel úgy tűnik a félvér is higgadtan áll hozzá, ő sem akar balhét produkálni, mivel látta, hogy többen is miként reagáltak, már a megérkezésér is, tisztában van vele, hogy nehezen tudná kiverekedni innen magát, ha úgy alakulna a dolog.
De nem is ilyen szándékkal jött ide.
A közölt tény, hogy nem nagyon szeretik itt a fajtáját, csak még jobban megerősíti, hogy valószínűleg, nem habozna senki fegyvert rántani ellene, ha szükséges.*
-Én nem lopni jöttem, fizettem az ételé is!
*Ezek ellenére nyugodt marad, már itt van, s ez ellen nem tehet semmit, bár ha tudja előre hova érkezik, valószínűleg éhsége miatt akkor is bejött volna, eddig sikerült mindig megúsznia élve a húzós helyzeteket, most sem lesz ez másként.
Az őr felszólítására, hogy menjenek arrébb, átkutatása miatt, feláll, és odasétál a mutatott helyre, de mielőtt elkezdenék a motozást, int a félvér felé*
-Várj, megkönnyítem a dógodat.
*Ezzel mindkét alkarvédője alól előhúz egy-egy vékony pengéjű dobótőrt, majd ugyanezt megteszi két csizmaszárából is, lepakolva őket egy asztalra, majd derekánál felsőjét felhajtva övéből is elővesz két újabb pengét.
Kezét megemelve tarkójánál is kihúz bőr vértje alól két lapos tőrt, Majd végül, alkar védője zsinegjét megfogva, egy erősebb húzással az ki is oldódik úgy, hogy annak egyik vége még mindig az alkarvédőhöz van rögzítve másik vége az ork másik kezében, és egy kb alkarnyi hosszú erős zsineg feszülve tökéletesen alkalmas fojtásra, miközben az alkarvédőjét még két csat mindig a karján tartja, ezeket kicsatolva ezt is leteszi az asztalra, majd az őrre néz.*
-Ennyi, ha gondolod átkutathatsz de nincs más.
*Ha ennek ellenére mégis megmotozná, hagyja azt, de fegyvert már nem találhat, csupán övén lógó bőr tasakokat, de ezek egyébként sincsenek elrejtve.*
*Az őr hagyja, hogy neki lásson a kapott ételnek, így el is kezdi habzsolni befelé, ezt csupán akkor szakítja meg amikor a félvér a pultra tett fegyvereket felvéve kifelé igyekszik a tavernából.*
-Hé, hova viszed a cuccaim?
*Kérdi, még kicsit csámcsogva közbe egy húsdarabon.
Amennyiben biztosítja őt, hogy vissza fogja kapni, ugyan kicsit még sandán szemléli a harcost, de ülve marad, s folytatja az evést.
Miután kiürült tányérja választ is kap kérdésére, s mivel úgy tűnik a félvér is higgadtan áll hozzá, ő sem akar balhét produkálni, mivel látta, hogy többen is miként reagáltak, már a megérkezésér is, tisztában van vele, hogy nehezen tudná kiverekedni innen magát, ha úgy alakulna a dolog.
De nem is ilyen szándékkal jött ide.
A közölt tény, hogy nem nagyon szeretik itt a fajtáját, csak még jobban megerősíti, hogy valószínűleg, nem habozna senki fegyvert rántani ellene, ha szükséges.*
-Én nem lopni jöttem, fizettem az ételé is!
*Ezek ellenére nyugodt marad, már itt van, s ez ellen nem tehet semmit, bár ha tudja előre hova érkezik, valószínűleg éhsége miatt akkor is bejött volna, eddig sikerült mindig megúsznia élve a húzós helyzeteket, most sem lesz ez másként.
Az őr felszólítására, hogy menjenek arrébb, átkutatása miatt, feláll, és odasétál a mutatott helyre, de mielőtt elkezdenék a motozást, int a félvér felé*
-Várj, megkönnyítem a dógodat.
*Ezzel mindkét alkarvédője alól előhúz egy-egy vékony pengéjű dobótőrt, majd ugyanezt megteszi két csizmaszárából is, lepakolva őket egy asztalra, majd derekánál felsőjét felhajtva övéből is elővesz két újabb pengét.
Kezét megemelve tarkójánál is kihúz bőr vértje alól két lapos tőrt, Majd végül, alkar védője zsinegjét megfogva, egy erősebb húzással az ki is oldódik úgy, hogy annak egyik vége még mindig az alkarvédőhöz van rögzítve másik vége az ork másik kezében, és egy kb alkarnyi hosszú erős zsineg feszülve tökéletesen alkalmas fojtásra, miközben az alkarvédőjét még két csat mindig a karján tartja, ezeket kicsatolva ezt is leteszi az asztalra, majd az őrre néz.*
-Ennyi, ha gondolod átkutathatsz de nincs más.
*Ha ennek ellenére mégis megmotozná, hagyja azt, de fegyvert már nem találhat, csupán övén lógó bőr tasakokat, de ezek egyébként sincsenek elrejtve.*
4045. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:36:39
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Őrséghez (?)//
*A mai napon végre elérkezik úti céljához, hogy végre tanulhasson valamit. Legalábbis nagyon reméli, hogy ez a sors vár rá. Hiszen már nagyon, nagyon szeretné fejleszteni a mágiatudását. Kár, hogy mesterének nem volt meg a tudása ahhoz, hogy erre oktassa. Így aztán most érkezik el a pillanat, hogy Amon Ruadh hegyén találjon magának tanítót. Ha nem állja útját senki sem. De miért is tennék? Hiszen egyszerű tanulni vágyó vándorként érkezik.*
*A mai napon végre elérkezik úti céljához, hogy végre tanulhasson valamit. Legalábbis nagyon reméli, hogy ez a sors vár rá. Hiszen már nagyon, nagyon szeretné fejleszteni a mágiatudását. Kár, hogy mesterének nem volt meg a tudása ahhoz, hogy erre oktassa. Így aztán most érkezik el a pillanat, hogy Amon Ruadh hegyén találjon magának tanítót. Ha nem állja útját senki sem. De miért is tennék? Hiszen egyszerű tanulni vágyó vándorként érkezik.*
4044. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:20:30
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - Fogadó//
*Végül enged a felszólításnak az ork, és lassan Aletai felé fordulva eleget tesz a kérésének. Miután fegyvereit a pultra teszi, természetesen hagyja elmenni, hogy elfogyaszthassa a megvásárolt étket. Mivel ellenállást nem mutatott, így nem feltételezi Aletai, hogy van még a betolakodónál fegyver, és minden érkezőt nem is szokott megmotozni. Inkább csak bízik abban, hogy együttműködést mutatva nem próbálja meg átverni az őrség fejét. Ha mégis, akkor Aletai megússza majd egy alapos fejmosással, de az ork a korábban említett helyen, a gödörben végezheti.
Amíg az idegen eszik, addig a félvér összeszedi a kirakott fegyvereket és kilép a fogadóból.
Miután elrejtette, vissza is tér tüstént, nehogy egy pillanatnál több ideig levegye róla a tekintetét. Ha még ekkor eszik a váratlanul idetévedt vendég, akkor megvárja, de mikor abbahagyta a táplálkozást, tervbe veszi, hogy kikérdezi az ittlétének okáról.
Meglepő módon az ork megelőzi és a feltett kérdéssel el is árulja szándékát. Aletai felhúzza a szemöldökét és kissé meglepődve válaszol.*
-Az orkok nem túlságosan kedvelt vendégek errefelé. Tudod, nincs igazán jó tapasztalatunk, mert aki eddig idetévedt az mind lopni jött.
*Tart egy kis szünetet, majd miután egy kicsit átgondolja a továbbiakat, újra megszólal.*
-Normál esetben azt mondanám, hogy rendezkedj be egy sátorba és élvezd a Vashegy vendégszeretetét.
*De ez nagyon nem normál eset, így a személye különleges eljárást igényel majd.*
~Csak tudnám, hol van már Ethea!~
*Nem biztos benne, hogy az őrhelyén áll, pedig neki muszáj lesz elhagynia azt, hogy rendezhessék a jövevény sorsát.*
-Elkísérlek a Hadúr színe elé! Majd ő dönt a sorsodról és elmondja, hogy kaphatsz-e munkát.
*Ám ez a döntés sokkal nagyobb elővigyázatosságot igényel, mint az eddigiek, hiszen a jövevény érkezhetett a gödörben ücsörgő társának a kiszabadítására is.*
-Előtte viszont meg kell, hogy motozzalak! Kérlek, állj az ajtó mellé a falhoz széttett lábakkal, a falnak támaszkodva a fogadó külső oldalán.
*Halkan mondja neki, és olyan helyet jelöl meg, ami csak néhány lépésre van, mégis kívül esik a fogadóban felgyűlt tömeg látókörén és így kevésbé lesz kellemetlen a jövevénynek.*
-Mégiscsak elöljáró elé viszlek...
*Fűzi hozzá magyarázatként, majd kezével az ajtó irányába mutat.*
*Végül enged a felszólításnak az ork, és lassan Aletai felé fordulva eleget tesz a kérésének. Miután fegyvereit a pultra teszi, természetesen hagyja elmenni, hogy elfogyaszthassa a megvásárolt étket. Mivel ellenállást nem mutatott, így nem feltételezi Aletai, hogy van még a betolakodónál fegyver, és minden érkezőt nem is szokott megmotozni. Inkább csak bízik abban, hogy együttműködést mutatva nem próbálja meg átverni az őrség fejét. Ha mégis, akkor Aletai megússza majd egy alapos fejmosással, de az ork a korábban említett helyen, a gödörben végezheti.
Amíg az idegen eszik, addig a félvér összeszedi a kirakott fegyvereket és kilép a fogadóból.
Miután elrejtette, vissza is tér tüstént, nehogy egy pillanatnál több ideig levegye róla a tekintetét. Ha még ekkor eszik a váratlanul idetévedt vendég, akkor megvárja, de mikor abbahagyta a táplálkozást, tervbe veszi, hogy kikérdezi az ittlétének okáról.
Meglepő módon az ork megelőzi és a feltett kérdéssel el is árulja szándékát. Aletai felhúzza a szemöldökét és kissé meglepődve válaszol.*
-Az orkok nem túlságosan kedvelt vendégek errefelé. Tudod, nincs igazán jó tapasztalatunk, mert aki eddig idetévedt az mind lopni jött.
*Tart egy kis szünetet, majd miután egy kicsit átgondolja a továbbiakat, újra megszólal.*
-Normál esetben azt mondanám, hogy rendezkedj be egy sátorba és élvezd a Vashegy vendégszeretetét.
*De ez nagyon nem normál eset, így a személye különleges eljárást igényel majd.*
~Csak tudnám, hol van már Ethea!~
*Nem biztos benne, hogy az őrhelyén áll, pedig neki muszáj lesz elhagynia azt, hogy rendezhessék a jövevény sorsát.*
-Elkísérlek a Hadúr színe elé! Majd ő dönt a sorsodról és elmondja, hogy kaphatsz-e munkát.
*Ám ez a döntés sokkal nagyobb elővigyázatosságot igényel, mint az eddigiek, hiszen a jövevény érkezhetett a gödörben ücsörgő társának a kiszabadítására is.*
-Előtte viszont meg kell, hogy motozzalak! Kérlek, állj az ajtó mellé a falhoz széttett lábakkal, a falnak támaszkodva a fogadó külső oldalán.
*Halkan mondja neki, és olyan helyet jelöl meg, ami csak néhány lépésre van, mégis kívül esik a fogadóban felgyűlt tömeg látókörén és így kevésbé lesz kellemetlen a jövevénynek.*
-Mégiscsak elöljáró elé viszlek...
*Fűzi hozzá magyarázatként, majd kezével az ajtó irányába mutat.*
4043. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:18:05
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:18:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban//
* Éppen az italához nyúl, mikor egy ocsmány ork ront be a fogadóba. Nem kis akaraterő kell, hogy kardot ne rántson, de visszatartja magát, csak izmait feszíti meg, ugrásra készen.
A lény ételt kér, a maga fura módján, sőt, még fizetne is érte, ami meglepi Zarast. Az ork fenyegetés-gyanús kifejezésére hideg fém szisszenése a válasz.
A kard csupán félig van kihúzva. Az ork láthatja, ha nem csak éhségének mértékét hangsúlyozta ki, elég egy másodperc, hogy Grakul nyakát egy nagyon jól munkált penge simogassa.
Ekkor toppan be egy másik személy is, akiben szintén fellelhető valamennyi elf vér. A kard visszább csusszan, de nem teljesen. A pengén még szépen kivehető az ork fejének tükörképe.
Ha nem ostoba, (amit Zaras nehezen hisz el) akkor szó nélkül átadja a fegyvereit.
Ha nem, akkor nem egyedül Aletai kardjával kell szembenéznie.
Addig pedig nyugodságot tettetve iszogatja az italt, melyet Chiari tett elé.
Közben Arynára gondol és egy verset próbál fejben összerakni. *
~ Nem is olyan könnyű dolog ez. Hmm... ~
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 21:18:34
* Éppen az italához nyúl, mikor egy ocsmány ork ront be a fogadóba. Nem kis akaraterő kell, hogy kardot ne rántson, de visszatartja magát, csak izmait feszíti meg, ugrásra készen.
A lény ételt kér, a maga fura módján, sőt, még fizetne is érte, ami meglepi Zarast. Az ork fenyegetés-gyanús kifejezésére hideg fém szisszenése a válasz.
A kard csupán félig van kihúzva. Az ork láthatja, ha nem csak éhségének mértékét hangsúlyozta ki, elég egy másodperc, hogy Grakul nyakát egy nagyon jól munkált penge simogassa.
Ekkor toppan be egy másik személy is, akiben szintén fellelhető valamennyi elf vér. A kard visszább csusszan, de nem teljesen. A pengén még szépen kivehető az ork fejének tükörképe.
Ha nem ostoba, (amit Zaras nehezen hisz el) akkor szó nélkül átadja a fegyvereit.
Ha nem, akkor nem egyedül Aletai kardjával kell szembenéznie.
Addig pedig nyugodságot tettetve iszogatja az italt, melyet Chiari tett elé.
Közben Arynára gondol és egy verset próbál fejben összerakni. *
~ Nem is olyan könnyű dolog ez. Hmm... ~
A hozzászólás írója (Villámkardú Zaras) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 21:18:34
4042. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 20:49:55
Üzenet elküldve: 2015-08-07 20:49:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadóban mindenki//
*Már majdnem felvenné a tányért a pultról, mikor egy kardal hadonászó emberke ront be a fogadóba, hát ismét megáll keze útközben, mivel arra szólítják fel hogy hozzá ne nyúljon a kajához.
Arcán grimasz fut át.*
-Na ne má!
*Komótosan megfordul se az ember szemeibe néz, aki talán nem is annyira ember, hanem félvér lehet, lassan előhúzza szablyáit, leteszi a pultra, , s még a combjára csatolt két tőrt is kiteszi, de a rejtettebb helyeken lévőkhöz nem nyúl.
Majd ki jól végezte dolgát visszafordul az étel felé és felmarkolja a tányért, és megindul a kiszemelt asztal felé, hogy végre neki láthasson az evésnek, annyira éhes már, hogy hajlandó figyelmen kívül hagyni a nyílt fenyegetést is ami irányába érkezik, csak hadd ehessen végre.
Remélhetőleg az őrnek mondott illető nem akadékoskodik tovább és hagyja őt enni. mindenesetre, fél szemét rajta tarja evés közben is, nehogy mégis eszébe jusson nem csak lóbálni a kardját hanem használni, is, és próbál úgy helyezkedni az asztalnál, hogy részben rá lásson arra az íjászra is akinek baljával jelzett a félvér.
Ha hagyják békésen megkajál, eszébe nincs bajt keverni, viszont látszik, hogy az éhség miatt a kajáért megtenne bármit, és ha tovább akadályozzák, az előtte illatozó hús elfogyasztásában akkor nem sokáig lesz békés, függetlenül attól, hányan fognak a nyakába ugrani.
Ha sikeresen elfogyasztja a kapott ételt, így inkább már az őrt kérdezi a csapos-lány helyett.*
-Akadna itt valami munka, egy magamfajta orknak, némi ételé, aranyé cserébe?
*Már majdnem felvenné a tányért a pultról, mikor egy kardal hadonászó emberke ront be a fogadóba, hát ismét megáll keze útközben, mivel arra szólítják fel hogy hozzá ne nyúljon a kajához.
Arcán grimasz fut át.*
-Na ne má!
*Komótosan megfordul se az ember szemeibe néz, aki talán nem is annyira ember, hanem félvér lehet, lassan előhúzza szablyáit, leteszi a pultra, , s még a combjára csatolt két tőrt is kiteszi, de a rejtettebb helyeken lévőkhöz nem nyúl.
Majd ki jól végezte dolgát visszafordul az étel felé és felmarkolja a tányért, és megindul a kiszemelt asztal felé, hogy végre neki láthasson az evésnek, annyira éhes már, hogy hajlandó figyelmen kívül hagyni a nyílt fenyegetést is ami irányába érkezik, csak hadd ehessen végre.
Remélhetőleg az őrnek mondott illető nem akadékoskodik tovább és hagyja őt enni. mindenesetre, fél szemét rajta tarja evés közben is, nehogy mégis eszébe jusson nem csak lóbálni a kardját hanem használni, is, és próbál úgy helyezkedni az asztalnál, hogy részben rá lásson arra az íjászra is akinek baljával jelzett a félvér.
Ha hagyják békésen megkajál, eszébe nincs bajt keverni, viszont látszik, hogy az éhség miatt a kajáért megtenne bármit, és ha tovább akadályozzák, az előtte illatozó hús elfogyasztásában akkor nem sokáig lesz békés, függetlenül attól, hányan fognak a nyakába ugrani.
Ha sikeresen elfogyasztja a kapott ételt, így inkább már az őrt kérdezi a csapos-lány helyett.*
-Akadna itt valami munka, egy magamfajta orknak, némi ételé, aranyé cserébe?
4041. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-08-07 19:52:34
Üzenet elküldve: 2015-08-07 19:52:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Chiari, majd fogadó sarkában - Eireni//
*Kicsit meglepődik Chiari készségességén. Na meg sikeresen kitalálta a célját is. Értetlenül áll egy kicsit, amikor a nő azt mondja, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Ő úgy képzelte el, hogy megkapja, s majd magának kiviszi. De egy kis kellemes csalódás soha nem ártott senkinek.*
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mondja egy fejhajtás mellett, ha megkapta az étket. Hozzá is kezd. Szívesen vizslatná közben a térképet, amit ugyebár le kell másolnia, de túl nagy, hogy most evés közben kiterítse az asztalra. Na meg nem malac módjára eszik, de egy baleset során még össze is maszatolhatja. Úgyhogy minden figyelmét az evés köti le egy darabig.
Nem sokkal később egy ork ront be, mire Eireni megukrik egy kicsit. Nem megijed, hanem felkészül esetleges balhéhelyzetekre. Nincs baja az orkokkal, mint ahogy egyik fajjal sem. De ha valaki így beront, az nem igazán könyvelhető el barátságosnak. Nem mellesleg szébe jut a körülbelül két hete kivégzett ork. Rossz élmény fűződik hozzá, melyet nem akar újra átélni. Az is csak élelmet akart, mire azonnal vérét vették. Nehogy ez is így járjon. Bár a következőnek beviharzó Aletai sem kelt benne éppen jó érzéseket. Szerencsére látja, hogy nem szándékozik bántani az orkot a feltételek mellett. Aletai nem olyan, mint a többi őr. Ő képes egy minimális mértékig ugyanúgy kezelni az okrokat, mint bármely másik idegent. Ez egy piros pont, mindenképpen. Érzi, hogy nem lesz gond, ezért nyugodtan visszaül és fogyasztja ebédjét.
Egy tízperc elteltével komótos tempóban belapátolja az eledelt, az italhoz azonban nem nyúl. Nem ismeri a mibenlétét. Végül csak belekóstol, s megnyugszik, mert az ital nem tartalmaz alkoholt, melyre mellesleg hihetetlenül allergiás, képletesen értve.
A tálcát és annak tartalmát visszaviszi a pulthoz egy ismételt köszönetnyilvánítás mellett. Ezután visszatér magányába, s kezdheti is a munkát. Az italt még magánál tartja, arra szüksége lesz, ha közben megszomjazik.*
*Kiteríti az Isurii által rajzolt térképet tartalmazó tekercset az asztalra, majd az üreset is, melyet neki kellesz kitöltenie. A két papír mérete egy-két centi eltéréssel megegyezik, szóval nem lesz gond a méretarányos másolással.*
~Kezdem először is a feltűntetett helyszínek, nevek, részletesebb apró motívumokkal, hogy azok már a helyükön legyenek. Miután azok megvannak, könnyedén köréjük vethetem a nagyobb helyszínek körvonalait. Nem tarthat tovább pár óránál, hacsak valakinek nincs szüksége egyéb szolgálataimra.~
*Vagy, ha valaki meg nem szólítja... Ő maga igen ritkán fog szünetet tartani. Kisebb szünetek képében iszik egy pár kortyot, megnyújtóztatja ujjait, karjait, hátát. A nagyobb szünetek meg... Na hát az általános szükségletek.
Egy bő háromnegyed órát biztosan ott tölt, mire legközelebb kisebb szünetét megtartja. Ilyenkor körbenéz a fogadóban. Esetleg történik-e valami, amíg az ő szelleme másutt jár. A beszégetés hangjai kicsit erősebbek lesznek, mivel a létszám is nőtt.*
*Kicsit meglepődik Chiari készségességén. Na meg sikeresen kitalálta a célját is. Értetlenül áll egy kicsit, amikor a nő azt mondja, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Ő úgy képzelte el, hogy megkapja, s majd magának kiviszi. De egy kis kellemes csalódás soha nem ártott senkinek.*
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mondja egy fejhajtás mellett, ha megkapta az étket. Hozzá is kezd. Szívesen vizslatná közben a térképet, amit ugyebár le kell másolnia, de túl nagy, hogy most evés közben kiterítse az asztalra. Na meg nem malac módjára eszik, de egy baleset során még össze is maszatolhatja. Úgyhogy minden figyelmét az evés köti le egy darabig.
Nem sokkal később egy ork ront be, mire Eireni megukrik egy kicsit. Nem megijed, hanem felkészül esetleges balhéhelyzetekre. Nincs baja az orkokkal, mint ahogy egyik fajjal sem. De ha valaki így beront, az nem igazán könyvelhető el barátságosnak. Nem mellesleg szébe jut a körülbelül két hete kivégzett ork. Rossz élmény fűződik hozzá, melyet nem akar újra átélni. Az is csak élelmet akart, mire azonnal vérét vették. Nehogy ez is így járjon. Bár a következőnek beviharzó Aletai sem kelt benne éppen jó érzéseket. Szerencsére látja, hogy nem szándékozik bántani az orkot a feltételek mellett. Aletai nem olyan, mint a többi őr. Ő képes egy minimális mértékig ugyanúgy kezelni az okrokat, mint bármely másik idegent. Ez egy piros pont, mindenképpen. Érzi, hogy nem lesz gond, ezért nyugodtan visszaül és fogyasztja ebédjét.
Egy tízperc elteltével komótos tempóban belapátolja az eledelt, az italhoz azonban nem nyúl. Nem ismeri a mibenlétét. Végül csak belekóstol, s megnyugszik, mert az ital nem tartalmaz alkoholt, melyre mellesleg hihetetlenül allergiás, képletesen értve.
A tálcát és annak tartalmát visszaviszi a pulthoz egy ismételt köszönetnyilvánítás mellett. Ezután visszatér magányába, s kezdheti is a munkát. Az italt még magánál tartja, arra szüksége lesz, ha közben megszomjazik.*
*Kiteríti az Isurii által rajzolt térképet tartalmazó tekercset az asztalra, majd az üreset is, melyet neki kellesz kitöltenie. A két papír mérete egy-két centi eltéréssel megegyezik, szóval nem lesz gond a méretarányos másolással.*
~Kezdem először is a feltűntetett helyszínek, nevek, részletesebb apró motívumokkal, hogy azok már a helyükön legyenek. Miután azok megvannak, könnyedén köréjük vethetem a nagyobb helyszínek körvonalait. Nem tarthat tovább pár óránál, hacsak valakinek nincs szüksége egyéb szolgálataimra.~
*Vagy, ha valaki meg nem szólítja... Ő maga igen ritkán fog szünetet tartani. Kisebb szünetek képében iszik egy pár kortyot, megnyújtóztatja ujjait, karjait, hátát. A nagyobb szünetek meg... Na hát az általános szükségletek.
Egy bő háromnegyed órát biztosan ott tölt, mire legközelebb kisebb szünetét megtartja. Ilyenkor körbenéz a fogadóban. Esetleg történik-e valami, amíg az ő szelleme másutt jár. A beszégetés hangjai kicsit erősebbek lesznek, mivel a létszám is nőtt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11588-11607