//Fogadó//
*Persze, rövid nézelődés után megpillantja Kara sötét színű feje búbját, és oda is lép mellé, hogy szóljon, sikeresen megtalálta a kutat és visszatért. nem mintha ez olyan nagy mutatvány lenne, de ahhoz képest, milyen elveszett ezen a helyen, egész gyors volt.*
-Persze!
*Bólint a kérdésre, majd figyelmesen követi a lányt, megjegyezve minden egyes konyhai eszköz helyét. Rengeteg eszköz van, egy részét még soha életében nem látta, hiszen nem éppen egy konyhatündér, aki minden percét főzéssel tölti, de inkább nem kérdez, nem szeretne teljesen tehetetlennek tűnni, még akkor sem, ha tudja, hogy az. Karát figyeli, mivel kezd, és hozzá igazodik. Répát, krumplit és borsót vesz maga elé. nem tudja, erre felé milyen ragu a divat, mi felel meg az ízlésüknek, de saját tudása szerint nekikezd, majd leállítják, ha túl nagy butaságot csinál. Lehántja a borsót, és egy nagy tálba gyűjti össze az apró szemeket. Ezután vágódeszkát és kést kerít a krumpli és a répa felaprításához. Majdnem egyforma, kis kockákra darabolja mindet, majd azokat is a tálba teszi. Keres egy lavór tiszta vizet, ha más nem, azt a vödröt, amit ő hozott nemrég, és megmossa benne a zöldségeket. Most jöhet a hús, amit szintén kockákra vág, majd lisztben megforgatja őket, hogy a ragu sűrű, a hús kicsit ropogós legyen. Ha istápolója nem szól rá, nem áll neki maga, akkor a főzést is elkezdi. Egy kevés vizet tölt a tűz fölé helyezett hatalmas fazékba, és a Kara által felvágott hagymát és a lisztezett húst beledobja, hogy kicsit megpiruljanak, összeérjenek az ízek. Ezután megy bele a többi, és még egy kis vízzel felönti, majd fűszerezi az egészet. A többi már nem rajta múlik, de beletelik egy kis időbe, mire minden puhára fő. Nagyon reméli, hogy nem rontott el semmit, nem tett bele olyat, amit nem kellett volna.
Ám ezzel végezve nem tudja, hogy mihez kezdjen.*
-Kara, felraktam a ragut főni!
*Szól a lánynak, hogy nyugodtan adhatja neki a következő feladatot.*