Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-28 13:02:45
Üzenet elküldve: 2021-05-28 13:02:45
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Rh'onhan a lovon érkező kormost már messziről látja. Kivételesen előzékeny módon elébe megy a távozni kívánó Dreyiának, és a kapuban várja.*
-Khm... Merem remélni, hogy a barna papirosra skarlátvörös tintával írt kilépési engedély is a kisasszony tulajdonában van?
*Szólal meg, igyekezve a lehető legjobban utánozni a Kancellár dialektusát. Szándékai szerint az a nyájas, kissé kígyóra emlékeztető, őszinteséget távolról sem ismerő arckifejezés látható rajta, amit csak a Kecskeképű képes igazán jól bemutatni.
Ha az átnyújtja a papirost, látványosan megvizsgálja azt, több irányból is megnézi, a napfényhez feltartja, még elegánsan meg is szagolja párszor. Szinte szó szerint süt róla a szakértelem, ahogy megbizonyosodik róla, hogy az irat nem hamisítvány. Ez a folyamat el is tart egy darabig, de nehéz hibáztatni a strázsát, hiszen végül is ez a dolga, és bárki könnyedén megmondhatja, hogy véresen komolyan veszi. Azt pedig már csak neki kell tudnia, hogy egyébként az olvasás művészetét nem sajátította még el.*
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.28 13:05:55
*Rh'onhan a lovon érkező kormost már messziről látja. Kivételesen előzékeny módon elébe megy a távozni kívánó Dreyiának, és a kapuban várja.*
-Khm... Merem remélni, hogy a barna papirosra skarlátvörös tintával írt kilépési engedély is a kisasszony tulajdonában van?
*Szólal meg, igyekezve a lehető legjobban utánozni a Kancellár dialektusát. Szándékai szerint az a nyájas, kissé kígyóra emlékeztető, őszinteséget távolról sem ismerő arckifejezés látható rajta, amit csak a Kecskeképű képes igazán jól bemutatni.
Ha az átnyújtja a papirost, látványosan megvizsgálja azt, több irányból is megnézi, a napfényhez feltartja, még elegánsan meg is szagolja párszor. Szinte szó szerint süt róla a szakértelem, ahogy megbizonyosodik róla, hogy az irat nem hamisítvány. Ez a folyamat el is tart egy darabig, de nehéz hibáztatni a strázsát, hiszen végül is ez a dolga, és bárki könnyedén megmondhatja, hogy véresen komolyan veszi. Azt pedig már csak neki kell tudnia, hogy egyébként az olvasás művészetét nem sajátította még el.*
A hozzászólás írója (Rh'onhan Heli'otis [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.28 13:05:55
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:39:33
Üzenet elküldve: 2021-05-27 17:39:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Versenyfutás az idővel, és Dreyiel//
*Ahogy közeledik a kapuhoz a türelme kicsit kileng. De nem fogja felhúzni magát bármit is találjon ki a kapuőr, igaz a Kancellár is említette. Mindegy is a számára, amit akart megtette, noha sejti, hogy lesz még gondja, ha újra erre jár. A kapuhoz érve leszáll a lováról, és ha nem leli kint az őrt, akkor a torony ajtaján kopog be erősen, de nem erőszakosan. Hisz nem siet már. Ami hátra van az pár tucat mérföld és unalmas tájak, amiket elég sokat bámult már, miközben ide, avagy a városba utazva szemlélhetett meg. Az itteni életet fura lenne megszoknia, de erre nem fog mostanában sor kerülni, főleg azért nem mert az otthona már várja.*
*Ahogy közeledik a kapuhoz a türelme kicsit kileng. De nem fogja felhúzni magát bármit is találjon ki a kapuőr, igaz a Kancellár is említette. Mindegy is a számára, amit akart megtette, noha sejti, hogy lesz még gondja, ha újra erre jár. A kapuhoz érve leszáll a lováról, és ha nem leli kint az őrt, akkor a torony ajtaján kopog be erősen, de nem erőszakosan. Hisz nem siet már. Ami hátra van az pár tucat mérföld és unalmas tájak, amiket elég sokat bámult már, miközben ide, avagy a városba utazva szemlélhetett meg. Az itteni életet fura lenne megszoknia, de erre nem fog mostanában sor kerülni, főleg azért nem mert az otthona már várja.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-19 13:13:14
Üzenet elküldve: 2021-05-19 13:13:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
- Oh, hát tudod, népem intelligens és hosszú életű faj, így a tudományok és a művészetek sem idegenek tőlünk.
*Magyarázza a teljesen nyilvánvalót, majd rövid lélegzetvételnyi szünet után folytatja is.*
- Ez különösen igaz a nemesekre, és hatványozottan a nemes hölgyekre. Éppen ezért táncban, éneklésben, hímzésben is meglehetősen az átlag fölött vagyok.
*Meg persze számtalan más, a gazdagok világában elengedhetetlen, egyébként nem túl hasznos apróságban is, amivel túl hosszú lenne a lista ahhoz, hogy elkezdje felsorolni.*
- Oh, na meg anno azt rebesgették a madarak, hogy atyám nem csak a szépsége, de énekhangja miatt is felfigyelt édesanyámra, feltételezem örököltem is tőle valamicskét.
*Nehezére esik, de igyekszik szelídebben beszélni szüleiről, holott meglehetősen durva a véleménye róluk, többnyire jogosan.
Biccent Ysaneenak aki időt kér, amíg a leadott felszerelését összeszedi. Közben igyekszik tekintetét nem az őrre emelni, vagy nem túl sokáig pihentetni rajta, ismerve annak kellemetlen természetét. Vele talán még sosem volt igazán durva, de hallott szóbeszédeket róla. Relael persze érthetőnek tartja, komoly feladat az övé, és bizonyosan belefáradt, vagy csak a barbárok védelmében igyekszik durvább lenni az idegenekkel.
~ Hiszen senkiben nem lehet megbízni. ~
~ Igaz igaz, milyen igaz. ~
Visszhangzik elméjében, és az apró sutyorgás miatt kissé elkalandozik, elréved a semmibe, de rövidesen visszatér a valóságba, ahol megpillantja a tetőtől talpig felöltözött idegent. Ezt különösnek találja, amit kérdőn felvont szemöldökei is elárulnak, de rögvest rendezi vonásait.*
- Örvendek!
*Bár Vashegyen volt ideje elszokni a formaságoktól, most kivételesen mégis szakít alkalmat egy könnyed pukedlizésre.*
- A szépséges Ysanee rengeteg jót mesélt, nem is hiszem, hogy bárkit ennyire dicsért volna valaha.
*Jegyzi meg, miközben a lányra emeli fürkésző tekintetét egy pillanatra, kíváncsian, hogy vajon az miként reagál erre az észrevételre. Ezután a bókokra a betanult mosolyával arcán hálásan, és alázatosan fejet hajt a másik előtt. Megköszönni már nem igen marad erejére az ilyen üres, számára jelentéktelen és unalomig ismételt szavakat.
Cale Learonnak adja át a szót, ezért Relael elhallgat, mivel úgy sejti a pásztor örömmel kezd el fecsegni, ahogy eddigi tapasztalatai szerint mindig. Kicsit el is gondolkodik, valószínűleg bajban lenne, ha meg kellene ismételnie az elhangzottakat, ellenben az ismeretlen férfi elejtett mondatára látványosan felkapja a fejét.*
- Kedvesem? Áh.
*Cinkosul a lányra mosolyog, szemében a kis ravasz csilloggással, mint amikor szaftos pletykákat súgnak egymás fülébe.*
- Már értem a sok dicsérő szót.
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
- Oh, hát tudod, népem intelligens és hosszú életű faj, így a tudományok és a művészetek sem idegenek tőlünk.
*Magyarázza a teljesen nyilvánvalót, majd rövid lélegzetvételnyi szünet után folytatja is.*
- Ez különösen igaz a nemesekre, és hatványozottan a nemes hölgyekre. Éppen ezért táncban, éneklésben, hímzésben is meglehetősen az átlag fölött vagyok.
*Meg persze számtalan más, a gazdagok világában elengedhetetlen, egyébként nem túl hasznos apróságban is, amivel túl hosszú lenne a lista ahhoz, hogy elkezdje felsorolni.*
- Oh, na meg anno azt rebesgették a madarak, hogy atyám nem csak a szépsége, de énekhangja miatt is felfigyelt édesanyámra, feltételezem örököltem is tőle valamicskét.
*Nehezére esik, de igyekszik szelídebben beszélni szüleiről, holott meglehetősen durva a véleménye róluk, többnyire jogosan.
Biccent Ysaneenak aki időt kér, amíg a leadott felszerelését összeszedi. Közben igyekszik tekintetét nem az őrre emelni, vagy nem túl sokáig pihentetni rajta, ismerve annak kellemetlen természetét. Vele talán még sosem volt igazán durva, de hallott szóbeszédeket róla. Relael persze érthetőnek tartja, komoly feladat az övé, és bizonyosan belefáradt, vagy csak a barbárok védelmében igyekszik durvább lenni az idegenekkel.
~ Hiszen senkiben nem lehet megbízni. ~
~ Igaz igaz, milyen igaz. ~
Visszhangzik elméjében, és az apró sutyorgás miatt kissé elkalandozik, elréved a semmibe, de rövidesen visszatér a valóságba, ahol megpillantja a tetőtől talpig felöltözött idegent. Ezt különösnek találja, amit kérdőn felvont szemöldökei is elárulnak, de rögvest rendezi vonásait.*
- Örvendek!
*Bár Vashegyen volt ideje elszokni a formaságoktól, most kivételesen mégis szakít alkalmat egy könnyed pukedlizésre.*
- A szépséges Ysanee rengeteg jót mesélt, nem is hiszem, hogy bárkit ennyire dicsért volna valaha.
*Jegyzi meg, miközben a lányra emeli fürkésző tekintetét egy pillanatra, kíváncsian, hogy vajon az miként reagál erre az észrevételre. Ezután a bókokra a betanult mosolyával arcán hálásan, és alázatosan fejet hajt a másik előtt. Megköszönni már nem igen marad erejére az ilyen üres, számára jelentéktelen és unalomig ismételt szavakat.
Cale Learonnak adja át a szót, ezért Relael elhallgat, mivel úgy sejti a pásztor örömmel kezd el fecsegni, ahogy eddigi tapasztalatai szerint mindig. Kicsit el is gondolkodik, valószínűleg bajban lenne, ha meg kellene ismételnie az elhangzottakat, ellenben az ismeretlen férfi elejtett mondatára látványosan felkapja a fejét.*
- Kedvesem? Áh.
*Cinkosul a lányra mosolyog, szemében a kis ravasz csilloggással, mint amikor szaftos pletykákat súgnak egymás fülébe.*
- Már értem a sok dicsérő szót.
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-14 00:14:36
Üzenet elküldve: 2021-05-14 00:14:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
* A férfi türelmesen várakozik, mondhatná azt is bárki, hogy jót áll magáért odakint. Nem tudja, hogy meddig kell várjon Ysaneere, de nem tervezi egyelőre maga mögött hagyni a hegyet, és kedvesér. Pedig nagy a kísértés, mert nagyon nem szívesen álldogál Amon Ruadh kapujában. Egyedül a lány aranyos arca az, amit fel-felidéz magában, és sorra itt tartja őt. Ezen pedig Cale lepődik meg a legjobban, már nem azon, hogy egy fehérnép miatt ilyen végletekig elmegy, bár az se túl ismert fogalom a számára, viszont az egészben a legfurcsább, hogy nem a nő testét, formás kerekded alfelét, vagy ringó keblét kell maga elé idézze, hanem pont az arcát, ahogy kedvesen mosolyog rá egy alattomos megjegyzés után. Még mosolyt is csal az arcára az emlék, arcizmain érzi azt, ahogy elveszíti felettük az uralmat. Szerencsére a csuklya jótékony takarása alatt senki nem láthatja ezt a gyengeséget. *
- Relael Ellerin lae'Natar, sokat hallottam már kegyed szépségéről, de azt kell mondanom, bár egymást igyekeztek túllicitálni a történetek, egyik sem állított keveset. * Hajol meg elegánsan, de persze ügyelve arra, hogy továbbra is fedve maradjon a ruházat alatt, ahogy közel érnek, és Ysanee bemutatja számára a jelenlévőket. Persze ezt a hazugságot már előre kitalálta, és nem is kell igazán hazugság legyen, így beleizzad kicsit ugyan, de gond nélkül, és kellemes hangon mondja végig az állítást. Hiszen valóban sok gonosz, és csúfolódó megjegyzést hallott már arról, hogy milyen lapos fenekű, tökéletlen, és mennyire hiányzik belőle az elfekre jellemző kecsesség. Persze ezek rosszmájú, és alaptalan állítások voltak, mert Relael, ha nem is egy Ysanee, de azért nem rossz nő, ezt meg kell állapítsa magában. Még akkor is, ha egy elf. Hangja ezúttal is, mint mindig, kellemesen cseng, férfiasan, de mégis van benne valamilyen kis dallam, a zenészekre jellemző módon. *
- Learon, magáról viszont nem hallottam még sokat, bár bizonyosan kellett volna, ha ilyen illusztris társaságban mutatkozik. Ha nem sértem meg a bárdolatlan őszinteségemmel. Kérem, meséljen magáról. * Int a férfi felé, hogy őt se hagyja ki, és felé is benyaljon egy kicsit. Persze a férfinak könnyedén hazudhatna, de egyelőre nem látja értelmét. Amúgy is, ez a la'Natar az, akiről Ysa mesélt, és alighanem őt kell megnyerje elsősorban magának, ha le akarja szedni magáról a felesleges ruhákat, amikkel oly alaposan igyekszik elfedni kilétét. *
- Kedvesem, te pedig ugyan olyan szép vagy, mint mindig. Már azon gondolkodtam, hogy felesleges várok rád, mert találtál valami nálam alkalmasabb időtöltést. * Fordul a tolvaj felé, ezzel pedig mindenkihez szólt, úgyhogy úgy érzi, ő ezzel befejezte a bemutatkozást, még akkor is, ha magáról nem mondott semmit. *
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
* A férfi türelmesen várakozik, mondhatná azt is bárki, hogy jót áll magáért odakint. Nem tudja, hogy meddig kell várjon Ysaneere, de nem tervezi egyelőre maga mögött hagyni a hegyet, és kedvesér. Pedig nagy a kísértés, mert nagyon nem szívesen álldogál Amon Ruadh kapujában. Egyedül a lány aranyos arca az, amit fel-felidéz magában, és sorra itt tartja őt. Ezen pedig Cale lepődik meg a legjobban, már nem azon, hogy egy fehérnép miatt ilyen végletekig elmegy, bár az se túl ismert fogalom a számára, viszont az egészben a legfurcsább, hogy nem a nő testét, formás kerekded alfelét, vagy ringó keblét kell maga elé idézze, hanem pont az arcát, ahogy kedvesen mosolyog rá egy alattomos megjegyzés után. Még mosolyt is csal az arcára az emlék, arcizmain érzi azt, ahogy elveszíti felettük az uralmat. Szerencsére a csuklya jótékony takarása alatt senki nem láthatja ezt a gyengeséget. *
- Relael Ellerin lae'Natar, sokat hallottam már kegyed szépségéről, de azt kell mondanom, bár egymást igyekeztek túllicitálni a történetek, egyik sem állított keveset. * Hajol meg elegánsan, de persze ügyelve arra, hogy továbbra is fedve maradjon a ruházat alatt, ahogy közel érnek, és Ysanee bemutatja számára a jelenlévőket. Persze ezt a hazugságot már előre kitalálta, és nem is kell igazán hazugság legyen, így beleizzad kicsit ugyan, de gond nélkül, és kellemes hangon mondja végig az állítást. Hiszen valóban sok gonosz, és csúfolódó megjegyzést hallott már arról, hogy milyen lapos fenekű, tökéletlen, és mennyire hiányzik belőle az elfekre jellemző kecsesség. Persze ezek rosszmájú, és alaptalan állítások voltak, mert Relael, ha nem is egy Ysanee, de azért nem rossz nő, ezt meg kell állapítsa magában. Még akkor is, ha egy elf. Hangja ezúttal is, mint mindig, kellemesen cseng, férfiasan, de mégis van benne valamilyen kis dallam, a zenészekre jellemző módon. *
- Learon, magáról viszont nem hallottam még sokat, bár bizonyosan kellett volna, ha ilyen illusztris társaságban mutatkozik. Ha nem sértem meg a bárdolatlan őszinteségemmel. Kérem, meséljen magáról. * Int a férfi felé, hogy őt se hagyja ki, és felé is benyaljon egy kicsit. Persze a férfinak könnyedén hazudhatna, de egyelőre nem látja értelmét. Amúgy is, ez a la'Natar az, akiről Ysa mesélt, és alighanem őt kell megnyerje elsősorban magának, ha le akarja szedni magáról a felesleges ruhákat, amikkel oly alaposan igyekszik elfedni kilétét. *
- Kedvesem, te pedig ugyan olyan szép vagy, mint mindig. Már azon gondolkodtam, hogy felesleges várok rád, mert találtál valami nálam alkalmasabb időtöltést. * Fordul a tolvaj felé, ezzel pedig mindenkihez szólt, úgyhogy úgy érzi, ő ezzel befejezte a bemutatkozást, még akkor is, ha magáról nem mondott semmit. *
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-11 09:35:01
Üzenet elküldve: 2021-05-11 09:35:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
//Érintőlegesen KKKK//
*Elképzeli magában a jelenetet, ahogy az ismeretlen fiú valami lanthoz hasonló eszközön játszik, Relael énekel mellé, Learon pedig a furulyán kíséri őket. Egészen meghatónak tűnik így a fejében, szóval már előre örül, hogy napja ilyetén fordulatot vett.*
-Hát, én ugyan énekelni nem szoktam, de magam is értek egy-két hangszerhez! Persze biztosan nem olyan jól, mint a kedves barátja! *Csak úgy amennyire egy pásztornak kell ezzel foglalkozna, a maga szórakoztatására.* ~Akkor erre a napra is ráhagyom Fortasékra a birtokot. Nem fognak nekem örülni, de néha én is kaphatok egy kis pihenőt.~ *Ahogy odaérnek a kapuhoz, Learon csak úgy felint a kapuőrnek, már ha látja azt egyáltalán, de többet nem nagyon foglalkozik vele. Amaz biztos megszokta már, hogy a pásztor átjárkál itt hébe-hóba. Learon tisztességből nem méri végig a fiút tetőtől talpig, hiszen látja, hogy amaz be van öltözve.* ~Biztos van valami oka, hogy így öltözik és kecske legyek, ha tapintatlan leszek!~ *Úgyhogy csak kedvesen meghajtja kissé a fejét a férfi felé.*
-Learon Derin, helyi földbirtokos és pásztormágus szolgálatára! Már sok jót hallottunk önről ezalatt a kis idő alatt is! Biztosan rászolgált a magasztaló szavakra. *Húzódik széles vigyorra a szája, bár meglepődöttségét, hogy a férfi jó másfél fejjel magasabb nála, nem tudja leplezni. Tény, hogy kisfiúra számított, nem pedig egy ilyen langalétára.* ~Mégis, hogy lenne ő kisfiú? Prexi a kisfiú, nem ez a létra!~ *Gondolja magában, de persze nem komolyan, hiszen látott már olyan gyermekeket, akivel elbánt a sors és már tizenéves koruk legelején olyan magasra nőttek, mint egy óriás.* ~Na mindegy, láttam már furcsábbakat is.~ *Démonok és istenek után nem egy nagyra nőtt gyerek lesz az, amin igazán megbotránkozik.*
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
//Érintőlegesen KKKK//
*Elképzeli magában a jelenetet, ahogy az ismeretlen fiú valami lanthoz hasonló eszközön játszik, Relael énekel mellé, Learon pedig a furulyán kíséri őket. Egészen meghatónak tűnik így a fejében, szóval már előre örül, hogy napja ilyetén fordulatot vett.*
-Hát, én ugyan énekelni nem szoktam, de magam is értek egy-két hangszerhez! Persze biztosan nem olyan jól, mint a kedves barátja! *Csak úgy amennyire egy pásztornak kell ezzel foglalkozna, a maga szórakoztatására.* ~Akkor erre a napra is ráhagyom Fortasékra a birtokot. Nem fognak nekem örülni, de néha én is kaphatok egy kis pihenőt.~ *Ahogy odaérnek a kapuhoz, Learon csak úgy felint a kapuőrnek, már ha látja azt egyáltalán, de többet nem nagyon foglalkozik vele. Amaz biztos megszokta már, hogy a pásztor átjárkál itt hébe-hóba. Learon tisztességből nem méri végig a fiút tetőtől talpig, hiszen látja, hogy amaz be van öltözve.* ~Biztos van valami oka, hogy így öltözik és kecske legyek, ha tapintatlan leszek!~ *Úgyhogy csak kedvesen meghajtja kissé a fejét a férfi felé.*
-Learon Derin, helyi földbirtokos és pásztormágus szolgálatára! Már sok jót hallottunk önről ezalatt a kis idő alatt is! Biztosan rászolgált a magasztaló szavakra. *Húzódik széles vigyorra a szája, bár meglepődöttségét, hogy a férfi jó másfél fejjel magasabb nála, nem tudja leplezni. Tény, hogy kisfiúra számított, nem pedig egy ilyen langalétára.* ~Mégis, hogy lenne ő kisfiú? Prexi a kisfiú, nem ez a létra!~ *Gondolja magában, de persze nem komolyan, hiszen látott már olyan gyermekeket, akivel elbánt a sors és már tizenéves koruk legelején olyan magasra nőttek, mint egy óriás.* ~Na mindegy, láttam már furcsábbakat is.~ *Démonok és istenek után nem egy nagyra nőtt gyerek lesz az, amin igazán megbotránkozik.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-05 19:03:12
Üzenet elküldve: 2021-05-05 19:03:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
//Érintőlegesen KKKK//
*Learon lelkesítő bölcselkedése jókedvű mosolyt csal az arcára, már-már mondhatni nem is szükséges csupán megjátszania, derűje szinte őszinte. Szinte. Az a kis gyomrot mardosó érzés azért nem múlik el maradéktalanul.*
-A dagályos szerelmi balladáktól kezdve a pajzán bordalokig bármit szívesen játszik, majd meglátja.
*Fordul hátra a férfi felé, s halkabban szól, mintha csak valami rendkívül bizalmas dolgot osztana meg vele. Valójában fogalma sincs, miféle dalokat ismer a mélységi, egészen eddig egyetlenegyszer hallotta őt énekelni, annak is már jó ideje. Abban sem biztos, hogy lesz kedve muzsikálni odaát a tavernában, ki tudja még, mennyire lesz feszült a hangulat, mindenesetre, ha gond lesz, nem ezek az apró, egészen ártatlan füllentések fogják okozni.*
-Nahát, nem is tudtam, hogy szeretsz énekelni!
*Ugrik kék tekintete meglepetten a szépséges elfre, bár nem tartja kizártnak, hogy esetleg már említette, netán hallotta is dalolászni. De ugyan ki emlékszik bármire is a kalmáros estéből, vagy a Senkiknél töltött hatokból? Nem lehetne egyiküket sem azzal vádolni, hogy akár egy pillanatig is józanok voltak ezen együtt töltött idők alatt.
Elérve Amon kapuját széles vigyorral üdvözli a kapuőrt, ha meglátja.*
-Egy pillanat!
*Inti némi türelemre leendő ivócimboráit, míg összeszedi nem oly régen leadott fegyvereit, valahogy kicsit meg is könnyebbül, mikor végre újra magánál tudhatja kardját és tőrét. Az izgalommal vegyes idegesség helyét kellemetlen zsibbadás veszi át, elméje mintha teljesen kiüresedne egy rövid időre, ahogy a kapu nyílik és megpillantja jóformán tetőtől talpig bebugyolált útitársát.*
-Remélem nem kellett sokat várnod!
*Szólítja is meg jókedvűen, s ha a másik kettő is közelebb ér, már gondolkodási időt sem hagyva a jelenlévőknek kezdi meg udvariasan a bemutatást.*
-Cale, ő itt Learon és Relael!
*Bár nem tud most sokatmondóan a bárd szemeibe pillantani, nyájas hanghordozásával igyekszik finoman célozni arra, hogy ő is hozzá hasonló kedéllyel fogadja a találkozást.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.05 19:06:34
//Ysanee, Learon, Relael, Cale//
//Érintőlegesen KKKK//
*Learon lelkesítő bölcselkedése jókedvű mosolyt csal az arcára, már-már mondhatni nem is szükséges csupán megjátszania, derűje szinte őszinte. Szinte. Az a kis gyomrot mardosó érzés azért nem múlik el maradéktalanul.*
-A dagályos szerelmi balladáktól kezdve a pajzán bordalokig bármit szívesen játszik, majd meglátja.
*Fordul hátra a férfi felé, s halkabban szól, mintha csak valami rendkívül bizalmas dolgot osztana meg vele. Valójában fogalma sincs, miféle dalokat ismer a mélységi, egészen eddig egyetlenegyszer hallotta őt énekelni, annak is már jó ideje. Abban sem biztos, hogy lesz kedve muzsikálni odaát a tavernában, ki tudja még, mennyire lesz feszült a hangulat, mindenesetre, ha gond lesz, nem ezek az apró, egészen ártatlan füllentések fogják okozni.*
-Nahát, nem is tudtam, hogy szeretsz énekelni!
*Ugrik kék tekintete meglepetten a szépséges elfre, bár nem tartja kizártnak, hogy esetleg már említette, netán hallotta is dalolászni. De ugyan ki emlékszik bármire is a kalmáros estéből, vagy a Senkiknél töltött hatokból? Nem lehetne egyiküket sem azzal vádolni, hogy akár egy pillanatig is józanok voltak ezen együtt töltött idők alatt.
Elérve Amon kapuját széles vigyorral üdvözli a kapuőrt, ha meglátja.*
-Egy pillanat!
*Inti némi türelemre leendő ivócimboráit, míg összeszedi nem oly régen leadott fegyvereit, valahogy kicsit meg is könnyebbül, mikor végre újra magánál tudhatja kardját és tőrét. Az izgalommal vegyes idegesség helyét kellemetlen zsibbadás veszi át, elméje mintha teljesen kiüresedne egy rövid időre, ahogy a kapu nyílik és megpillantja jóformán tetőtől talpig bebugyolált útitársát.*
-Remélem nem kellett sokat várnod!
*Szólítja is meg jókedvűen, s ha a másik kettő is közelebb ér, már gondolkodási időt sem hagyva a jelenlévőknek kezdi meg udvariasan a bemutatást.*
-Cale, ő itt Learon és Relael!
*Bár nem tud most sokatmondóan a bárd szemeibe pillantani, nyájas hanghordozásával igyekszik finoman célozni arra, hogy ő is hozzá hasonló kedéllyel fogadja a találkozást.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.05 19:06:34
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-05-02 20:50:57
Üzenet elküldve: 2021-05-02 20:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Egy könnyed mosollyal arcán hallgatja a párost, és tőle nem megszokott módon már nem tervez részt venni a beszélgetésben, mert jól esik számára csupán passzív félként jelen lenni, ám a bárd kijelentést nem hagyhatja szó nélkül.*
- Csak ugyan?
*Hümment is párat, ahogy megelevenedni látszik előtte a fogadó akár meghittnek is nevezhető zenés jelenete, és magát a dallamot is megkomponálja közben.
Emellett örömmel konstatálja azt is, hogy Learon kedveli a zenét, így egy újabb jó pontot szerezve magának akaratlanul is.*
- Ez izgalmas. Akár énekelhetnék is mellé. Olyan rég volt lehetőségem népem dalát másoknak is elénekelni.
*Őszinte izgatottság mutatkozik meg az elf leány arcán. Kellemes hangját persze tekinthetnénk adottságnak is, hiszen édesanyja gyakran dalolászott - legjobb tudása szerint csak saját szórakoztatása céljából - de némi gyakorlást is igényelt az, hogy megtanulja kontrollálni a hangját.
Egy kicsit izgul is, hiszen mostanság leginkább csak gyermekének énekelt, és ő valójában nem túl kritikus közönség, de talán ez is olyan, mint a lovaglás, hogy sosem lehet elfelejteni.
Rövidesen elérkeznek Amon kapujához is, és kérdőn a szépséges Ysaneere pillant, hogy a leány tekintetét követve megállapíthassa, hogy kire kell nézniük. Tekintete a kiállhatatlan kapuőrt már módszeresen ignorálja, ellenben még az ismerősnek tűnő amoniakon is megállapodik rövid ideig hátha valaki tőlük szokatlanra lesz figyelmes.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Egy könnyed mosollyal arcán hallgatja a párost, és tőle nem megszokott módon már nem tervez részt venni a beszélgetésben, mert jól esik számára csupán passzív félként jelen lenni, ám a bárd kijelentést nem hagyhatja szó nélkül.*
- Csak ugyan?
*Hümment is párat, ahogy megelevenedni látszik előtte a fogadó akár meghittnek is nevezhető zenés jelenete, és magát a dallamot is megkomponálja közben.
Emellett örömmel konstatálja azt is, hogy Learon kedveli a zenét, így egy újabb jó pontot szerezve magának akaratlanul is.*
- Ez izgalmas. Akár énekelhetnék is mellé. Olyan rég volt lehetőségem népem dalát másoknak is elénekelni.
*Őszinte izgatottság mutatkozik meg az elf leány arcán. Kellemes hangját persze tekinthetnénk adottságnak is, hiszen édesanyja gyakran dalolászott - legjobb tudása szerint csak saját szórakoztatása céljából - de némi gyakorlást is igényelt az, hogy megtanulja kontrollálni a hangját.
Egy kicsit izgul is, hiszen mostanság leginkább csak gyermekének énekelt, és ő valójában nem túl kritikus közönség, de talán ez is olyan, mint a lovaglás, hogy sosem lehet elfelejteni.
Rövidesen elérkeznek Amon kapujához is, és kérdőn a szépséges Ysaneere pillant, hogy a leány tekintetét követve megállapíthassa, hogy kire kell nézniük. Tekintete a kiállhatatlan kapuőrt már módszeresen ignorálja, ellenben még az ismerősnek tűnő amoniakon is megállapodik rövid ideig hátha valaki tőlük szokatlanra lesz figyelmes.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-04-21 18:11:07
Üzenet elküldve: 2021-04-21 18:11:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Learon nem egészen érti Relael azon megszólalását, hogy majd tapintatos lesz, hiszen ő még nem is igazán látott a lánytól tapintatlan megszólalást, amivel egészen rá is cáfolt az első alkalommal róla kialakított képre. Illetve arra nem is, de a látatlanban elkönyvelt nemesi származása miatti stílusra mindenképpen. Szóval ezt betudja valami olyasminek, amivel nem kell foglalkoznia. Aztán az újabb pohár alkoholok belengetése el is űzi azon bosszankodását, hogy nem ihatott egyet a Ysaneevel. Relael ötletére el is indulnak, hogy amint az már ki is derült, Salwar nevű fiúval találkozzanak. A név már hamar megtetszik a pásztornak egyszerűsége miatt, de erről szót nem ejt, inkább csak úgy ballag a lányok mögött és hagyja őket kibontakozni, sőt egy pár lépést le is marad, hogy szemügyre vegye őket csak így jártukban is. Persze azt, hogy bárd az illető nem tudja szó nélkül hagyni, így csak egy mondatot még odaszól a hátuk mögül.*
-Egy újabb plusz pont a fiúnak! Aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet! *Ez egy olyan bölcsesség, amit még a nagyanyja tanított neki, bár valahogy sosem volt összefüggésben azzal a nagybátyjával, aki ismert zenész volt, de később börtönbe zárták mindenféle férfiak ellen elkövetett erőszakért. Ezt a gondolatot azonban, ami mindig felötlik az agyában amikor kimondja a nagymama szavait, mindig igyekszik elnyomni magában.* ~Nagyanyám tudja mit beszél! Biztos volt valami csavar a dologban, amiről nem tudok és nem is volt olyan rossz ember ő!~ *Persze ezt csak olyan viccből teszi hozzá magában. Előkeresi a nyakában lógó fafurulyát, hogyha arra kerülne a sor, hogy esetleg zenélnek, adhasson valami jó aláfestőt Salwar tehetséges előadásához.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Learon nem egészen érti Relael azon megszólalását, hogy majd tapintatos lesz, hiszen ő még nem is igazán látott a lánytól tapintatlan megszólalást, amivel egészen rá is cáfolt az első alkalommal róla kialakított képre. Illetve arra nem is, de a látatlanban elkönyvelt nemesi származása miatti stílusra mindenképpen. Szóval ezt betudja valami olyasminek, amivel nem kell foglalkoznia. Aztán az újabb pohár alkoholok belengetése el is űzi azon bosszankodását, hogy nem ihatott egyet a Ysaneevel. Relael ötletére el is indulnak, hogy amint az már ki is derült, Salwar nevű fiúval találkozzanak. A név már hamar megtetszik a pásztornak egyszerűsége miatt, de erről szót nem ejt, inkább csak úgy ballag a lányok mögött és hagyja őket kibontakozni, sőt egy pár lépést le is marad, hogy szemügyre vegye őket csak így jártukban is. Persze azt, hogy bárd az illető nem tudja szó nélkül hagyni, így csak egy mondatot még odaszól a hátuk mögül.*
-Egy újabb plusz pont a fiúnak! Aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet! *Ez egy olyan bölcsesség, amit még a nagyanyja tanított neki, bár valahogy sosem volt összefüggésben azzal a nagybátyjával, aki ismert zenész volt, de később börtönbe zárták mindenféle férfiak ellen elkövetett erőszakért. Ezt a gondolatot azonban, ami mindig felötlik az agyában amikor kimondja a nagymama szavait, mindig igyekszik elnyomni magában.* ~Nagyanyám tudja mit beszél! Biztos volt valami csavar a dologban, amiről nem tudok és nem is volt olyan rossz ember ő!~ *Persze ezt csak olyan viccből teszi hozzá magában. Előkeresi a nyakában lógó fafurulyát, hogyha arra kerülne a sor, hogy esetleg zenélnek, adhasson valami jó aláfestőt Salwar tehetséges előadásához.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-04-19 17:39:42
Üzenet elküldve: 2021-04-19 17:39:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Ha tudná, hogy ilyen rosszul esett a férfinak, hogy nem kóstolt bele a felajánlott italba, minden bizonnyal udvariasan, sűrűn elnézéseket kérne. Szó sincs arról, hogy esetleg megsértődött volna, netán szándékosan meg akarná bántani tettével újonnan szerzett ismerősét egész egyszerűen csak nem vette észre a kedves gesztust. Egészen máshol járnak a gondolatai, nem mellesleg egy hangyányit még ideges is, ha nem kerülte volna el figyelmét az itóka, bizonyára jó nagyokat kortyolt volna, hogy némi bátorságot merítsen a jótékony hatású szeszből. Így kénytelen az alkohol segítsége nélkül összeszedni magát. Sokat segít egyébként a hosszúfülű félígérete, hálás mosolyt is villant a szavakat hallva, noha érzi, valószínűleg a lány nem tudja majd egykönnyen betartani. Ettől függetlenül valóban arra számít, hogy -ha nehézkesen, fogaikat összeszorítva is, de- udvariasan fognak viselkedni a mélységivel, legalább is nehezen tudja elképzelni, hogy jelenetet rendeznének a jelenlétében.
Legszívesebben cinikusan felhorkantana, mikor Learon finoman bók kíséretében feltételezi, hogy Ysa útitársa is bizonyára kedves. Ha a helyzet úgy hozza, persze Cale rendkívül elbűvölően tud viselkedni és képes végtelen jómodort erőltetni magára, de ehhez az kellene, hogy a másik kettő is hasonlóan tegyen.*
-Egy-két pohár ital után úgyis felbátorodik.
*Kunkorítja szája sarkát a férfira pillantva majd már kúszik is tekintete Relaelre*
-Salwarnak hívják. Egyébként bárd, ha ügyesen leitatjuk, talán még játszik is nekünk valamit a lantján.
*Lépdel tovább színlelt jókedvvel a kapu felé, amit lassacskán végre elérnek, s ha minden igaz, nemsokára megpillanthatják majd kísérője csuklyás alakját.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Ha tudná, hogy ilyen rosszul esett a férfinak, hogy nem kóstolt bele a felajánlott italba, minden bizonnyal udvariasan, sűrűn elnézéseket kérne. Szó sincs arról, hogy esetleg megsértődött volna, netán szándékosan meg akarná bántani tettével újonnan szerzett ismerősét egész egyszerűen csak nem vette észre a kedves gesztust. Egészen máshol járnak a gondolatai, nem mellesleg egy hangyányit még ideges is, ha nem kerülte volna el figyelmét az itóka, bizonyára jó nagyokat kortyolt volna, hogy némi bátorságot merítsen a jótékony hatású szeszből. Így kénytelen az alkohol segítsége nélkül összeszedni magát. Sokat segít egyébként a hosszúfülű félígérete, hálás mosolyt is villant a szavakat hallva, noha érzi, valószínűleg a lány nem tudja majd egykönnyen betartani. Ettől függetlenül valóban arra számít, hogy -ha nehézkesen, fogaikat összeszorítva is, de- udvariasan fognak viselkedni a mélységivel, legalább is nehezen tudja elképzelni, hogy jelenetet rendeznének a jelenlétében.
Legszívesebben cinikusan felhorkantana, mikor Learon finoman bók kíséretében feltételezi, hogy Ysa útitársa is bizonyára kedves. Ha a helyzet úgy hozza, persze Cale rendkívül elbűvölően tud viselkedni és képes végtelen jómodort erőltetni magára, de ehhez az kellene, hogy a másik kettő is hasonlóan tegyen.*
-Egy-két pohár ital után úgyis felbátorodik.
*Kunkorítja szája sarkát a férfira pillantva majd már kúszik is tekintete Relaelre*
-Salwarnak hívják. Egyébként bárd, ha ügyesen leitatjuk, talán még játszik is nekünk valamit a lantján.
*Lépdel tovább színlelt jókedvvel a kapu felé, amit lassacskán végre elérnek, s ha minden igaz, nemsokára megpillanthatják majd kísérője csuklyás alakját.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-04-16 01:09:03
Üzenet elküldve: 2021-04-16 01:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Ysanee rezzenéstelen arca már nem kerüli el Relael figyelmét, annak ellenére sem, hogy láthatóan Learon aprócska varázslata leköti figyelme jelentős részét. Annak viszont nyilvánvalóan nem tulajdonítja komolyabb jelentőséget egyelőre, csak tudomásul veszi, és betudja annak, hogy Ysaneenak esetlegesen még sincs olyan jó kedve mint amit udvarias bemutatkozáskor mutatott feléjük. Relael esetlegesen feléledő aggodalma rögvest elpárolog, mert Ysanee gyorsan korrigálja korábbi hiányosságát, és magára ölti a két lánytól már olyan jól ismert illedelmes mosolyt.
Learon megragadja az alkalmat, hogy saját maga dicsérgetése helyett ezúttal mást tűntessen ki ezzel, közben az elf leány igyekszik nem kifejezni az ellenszenvét azzal kapcsolatban, hogy az említett illető egy gyerek. Kicsit szokatlannak is találja, hogy Ysanee magára hagyta volna így egyedül, ezért sejteni véli, hogy a történet ezen része feltehetően egy aprócska füllentés vagy tréfás túlzás.*
- Igyekszem majd...tapintatosan viselkedni.
*Nyugtatja meg szép barátnőjét, közben pedig megelőlegezve már most intéz felé egy bocsánatkérő mosolyt, hiszen Relael nem feltétlenül a visszafogott viselkedéséről híres. Természetesen udvariasan is tud túlzó lenni, és természetesen ha nagyon meg akarná erőltetni magát, akkor bizonyosan tudna változtatni ezen, de ha komolyabb érdeke vagy testi épsége nem kívánja meg, akkor inkább a szórakoztatóbb utat választja.*
- Ez esetben vezess ehhez a kisfiúhoz, Ysanee. Mi is a neve? Csak hogy ne hozzuk rögvest zavarba a bemutatkozás kötelezettségével.
*Eközben karjával előre engedi, és indulásra biztatja a lányt, majd utána besorol mellé, hogy közvetlen közelről cseverészhessen Ysaneevel, mint ahogy egykoron is tette vagyonos hölgytársaival a Gazdagnegyed utcáin sétálva.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Ysanee rezzenéstelen arca már nem kerüli el Relael figyelmét, annak ellenére sem, hogy láthatóan Learon aprócska varázslata leköti figyelme jelentős részét. Annak viszont nyilvánvalóan nem tulajdonítja komolyabb jelentőséget egyelőre, csak tudomásul veszi, és betudja annak, hogy Ysaneenak esetlegesen még sincs olyan jó kedve mint amit udvarias bemutatkozáskor mutatott feléjük. Relael esetlegesen feléledő aggodalma rögvest elpárolog, mert Ysanee gyorsan korrigálja korábbi hiányosságát, és magára ölti a két lánytól már olyan jól ismert illedelmes mosolyt.
Learon megragadja az alkalmat, hogy saját maga dicsérgetése helyett ezúttal mást tűntessen ki ezzel, közben az elf leány igyekszik nem kifejezni az ellenszenvét azzal kapcsolatban, hogy az említett illető egy gyerek. Kicsit szokatlannak is találja, hogy Ysanee magára hagyta volna így egyedül, ezért sejteni véli, hogy a történet ezen része feltehetően egy aprócska füllentés vagy tréfás túlzás.*
- Igyekszem majd...tapintatosan viselkedni.
*Nyugtatja meg szép barátnőjét, közben pedig megelőlegezve már most intéz felé egy bocsánatkérő mosolyt, hiszen Relael nem feltétlenül a visszafogott viselkedéséről híres. Természetesen udvariasan is tud túlzó lenni, és természetesen ha nagyon meg akarná erőltetni magát, akkor bizonyosan tudna változtatni ezen, de ha komolyabb érdeke vagy testi épsége nem kívánja meg, akkor inkább a szórakoztatóbb utat választja.*
- Ez esetben vezess ehhez a kisfiúhoz, Ysanee. Mi is a neve? Csak hogy ne hozzuk rögvest zavarba a bemutatkozás kötelezettségével.
*Eközben karjával előre engedi, és indulásra biztatja a lányt, majd utána besorol mellé, hogy közvetlen közelről cseverészhessen Ysaneevel, mint ahogy egykoron is tette vagyonos hölgytársaival a Gazdagnegyed utcáin sétálva.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-04-12 16:51:22
Üzenet elküldve: 2021-04-12 16:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Mint már oly sokszor eddig is, a mágia egy olyan dolog, amivel ámulatra készteti a legtöbb embert maga körül, főleg ezen a helyen, ahol inkább a barbár erő dominál.*
-Ugye, hogy ugye? *Válaszol a lány megjegyzésére és el is dönti magában, hogy majd szépen lassan többet is megmutat varázserejéből, de csak apránként, nehogy Relael elveszítse az érdeklődését. Aztán színpadiasan meghajlik, mint régen amikor a cirkusszal utazott még Artheniorba érkezése előtt.*
-Egy ilyen kedves hölgyeményt bármikor támogatnék! *Válaszol cinkos mosollyal az arcán, de aztán egy kicsit el is képed amikor Ysanee nem fogadja el a fel a felé nyújtott alkoholt. Egyrészt össze is zavarodik, mert amaz előbb áradozott róla, hogy mennyire szívesen inna, most meg mintha már el is felejtette volna.* ~Talán valami rosszat mondtam volna? Ejnye, Learon! Hát már most megsérted ezt a szép lányt?~ *Aztán, hogy próbáljon egy kicsit mégis kedveskedni, úgy dönt, hogy a már említett barátot kezdi el így látatlanba dicsérni, azzal sokat nem árthat.*
-Biztos nagyon kedves fiú, ha már önnel utazik! Ha csak fele ilyen kedves, mint ön, akkor jól megleszünk! ~Hátha az iszik velem! Ekkora pofátlanságot!~ *Ezt csak úgy magában teszi hozzá, de nem is komolyan, hiszen a lányka aranyos pofija miatt nem is tud igazán haragudni, hiába érzi úgy egy pillanatra, mintha vérig sértették volna.*
-Nahát! Félénk? Akkor majd mi egy kis bátorságot öntünk belé! Learon Derint nagyon szeretik ám a kisfiúk! *Húzza félmosolyra a száját és még bal szemöldökét is megemeli, mutatva, hogy igen komolyan gondolja ezt a mondatot, hiszen a birtokán is van egy, akit nagyon szeret, szinte saját gyerekeként.* ~Kíváncsi vagyok már erre, hogy mi sül ki ebből az egészből!~
//Ysanee, Learon, Relael//
*Mint már oly sokszor eddig is, a mágia egy olyan dolog, amivel ámulatra készteti a legtöbb embert maga körül, főleg ezen a helyen, ahol inkább a barbár erő dominál.*
-Ugye, hogy ugye? *Válaszol a lány megjegyzésére és el is dönti magában, hogy majd szépen lassan többet is megmutat varázserejéből, de csak apránként, nehogy Relael elveszítse az érdeklődését. Aztán színpadiasan meghajlik, mint régen amikor a cirkusszal utazott még Artheniorba érkezése előtt.*
-Egy ilyen kedves hölgyeményt bármikor támogatnék! *Válaszol cinkos mosollyal az arcán, de aztán egy kicsit el is képed amikor Ysanee nem fogadja el a fel a felé nyújtott alkoholt. Egyrészt össze is zavarodik, mert amaz előbb áradozott róla, hogy mennyire szívesen inna, most meg mintha már el is felejtette volna.* ~Talán valami rosszat mondtam volna? Ejnye, Learon! Hát már most megsérted ezt a szép lányt?~ *Aztán, hogy próbáljon egy kicsit mégis kedveskedni, úgy dönt, hogy a már említett barátot kezdi el így látatlanba dicsérni, azzal sokat nem árthat.*
-Biztos nagyon kedves fiú, ha már önnel utazik! Ha csak fele ilyen kedves, mint ön, akkor jól megleszünk! ~Hátha az iszik velem! Ekkora pofátlanságot!~ *Ezt csak úgy magában teszi hozzá, de nem is komolyan, hiszen a lányka aranyos pofija miatt nem is tud igazán haragudni, hiába érzi úgy egy pillanatra, mintha vérig sértették volna.*
-Nahát! Félénk? Akkor majd mi egy kis bátorságot öntünk belé! Learon Derint nagyon szeretik ám a kisfiúk! *Húzza félmosolyra a száját és még bal szemöldökét is megemeli, mutatva, hogy igen komolyan gondolja ezt a mondatot, hiszen a birtokán is van egy, akit nagyon szeret, szinte saját gyerekeként.* ~Kíváncsi vagyok már erre, hogy mi sül ki ebből az egészből!~
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-03-30 13:55:15
Üzenet elküldve: 2021-03-30 13:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*A tolvaj az utóbbi esztendőkben megannyi meghökkentő és valószínűtlennek tűnő dolgot látott. Szárnyas szörnyetegek, élőholtak, istenek, nem csoda hát, hogy az aprócska varázslat őt nem nyűgözi le úgy, mint az elfet. A hozzáfűzött kis tréfálkozást hallva pedig már a lelkes mosoly mímelése sem olyan egyszerű. Nem is próbálkozik hát vele, jól láthatóan nem találja mókásnak a kormosok felgyújtását. A viccelődés mögött egyértelmű ellenszenv húzódik, könnyen lehet, hogy a férfi egy feszültebb pillanatban képes lenne tetté váltani szavait. Cale pedig sajnos nagyon ért ahhoz, hogy felhergelje az embereket.
Ebben a pillanatban kíméletlenül furakszik a gondolat elméjébe, hogy talán nem kellett volna idejönniük. Mielőtt azonban véglegesen úrrá lenne rajta az aggály és a kétségbeesés, lopva vesz egy mély lélegzetet. Arca természetesen töprengése közben végig töretlenül derült, rendkívül rutinosan leplezi érzelmeit, elvégre hosszú ideje műveli már azok álcázásának tudományát.*
~Remélem ezt akkor is észben tartod majd, ha meglátod~
*Fűzi hozzá magában Relael megjegyzését hallva, ami némi bizakodásra ad okot, de azok alapján, ahogy az imént a mélységiekről beszéltek, azért nem remél túl sokat. Learon kérdését hallva sajnálkozva ingatja fejét.*
-Kisfiú.
*Biggyeszti le ajkát együtt érzően válasza után, bár szíve szerint hozzátenné, hogy legalább szép, van azonban egy olyan érzése, hogy ezen véleményét nem osztják majd a későbbiekben.*
-Eleinte lehet, hogy egy kicsit félénk lesz, de kérlek nézzétek el neki!
*Ezután csak remélni tudja, hogy útitársa nem valami faragatlan hozzászólással nyit majd találkozásukkor. Bár jól tudja, ez attól függ, a másik kettő hogyan fogja kezelni a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.30 13:57:19
//Ysanee, Learon, Relael//
*A tolvaj az utóbbi esztendőkben megannyi meghökkentő és valószínűtlennek tűnő dolgot látott. Szárnyas szörnyetegek, élőholtak, istenek, nem csoda hát, hogy az aprócska varázslat őt nem nyűgözi le úgy, mint az elfet. A hozzáfűzött kis tréfálkozást hallva pedig már a lelkes mosoly mímelése sem olyan egyszerű. Nem is próbálkozik hát vele, jól láthatóan nem találja mókásnak a kormosok felgyújtását. A viccelődés mögött egyértelmű ellenszenv húzódik, könnyen lehet, hogy a férfi egy feszültebb pillanatban képes lenne tetté váltani szavait. Cale pedig sajnos nagyon ért ahhoz, hogy felhergelje az embereket.
Ebben a pillanatban kíméletlenül furakszik a gondolat elméjébe, hogy talán nem kellett volna idejönniük. Mielőtt azonban véglegesen úrrá lenne rajta az aggály és a kétségbeesés, lopva vesz egy mély lélegzetet. Arca természetesen töprengése közben végig töretlenül derült, rendkívül rutinosan leplezi érzelmeit, elvégre hosszú ideje műveli már azok álcázásának tudományát.*
~Remélem ezt akkor is észben tartod majd, ha meglátod~
*Fűzi hozzá magában Relael megjegyzését hallva, ami némi bizakodásra ad okot, de azok alapján, ahogy az imént a mélységiekről beszéltek, azért nem remél túl sokat. Learon kérdését hallva sajnálkozva ingatja fejét.*
-Kisfiú.
*Biggyeszti le ajkát együtt érzően válasza után, bár szíve szerint hozzátenné, hogy legalább szép, van azonban egy olyan érzése, hogy ezen véleményét nem osztják majd a későbbiekben.*
-Eleinte lehet, hogy egy kicsit félénk lesz, de kérlek nézzétek el neki!
*Ezután csak remélni tudja, hogy útitársa nem valami faragatlan hozzászólással nyit majd találkozásukkor. Bár jól tudja, ez attól függ, a másik kettő hogyan fogja kezelni a helyzetet.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.30 13:57:19
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-03-28 20:30:26
Üzenet elküldve: 2021-03-28 20:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Learon megjegyzésére a pillanat tört részéig furcsállóan néz a mágusra, egészen addig, amíg az aprócska láng meg nem jelenik ujjbegye hegyén, és ezzel a kis úgymond kocsmai trükkel teljesen le nem nyűgözi Relaelt. Úgy jelenik meg a talán csodálatnak nevezhető lelkesedés fénye zöld szemeiben, mintha azok maguk is aprócska lángok lennének.*
- Hát ez mennyire fantasztikus.
*Képed el, kicsit sem törődve azzal, hogy leplezze érdeklődését. Szinte látni is vélni, ahogy elméjében feltámad a végtelen érdeklődés a mágia iránt, ahogy abban meglátja a fantasztikus lehetőségeket.
Kicsit talán a kelleténél tovább is mereng ezen, mert észreveszi, hogy nagyon elcsendesedett, ezért felrázza magát gondolatmenetéből, és a látottakat elraktározza későbbre.*
- Awh, jól esik a támogatásod Learon.
*Részben persze igazat mond, mindig örömmel veszi tudomásul ha segítők veszik körül, részben pedig csak udvariaskodik, ahogy eddig is, hiszen szereti megkedveltetni magát másokkal, akkor is ha időnként jó modorán átütközik visszataszító személyisége.
Biccentve támogatja haladásukat, és bátorkodik is az elsők között elindulni, mert a tétlen ácsorgás helyett sokkal szívesebben önt magába szeszt minden mennyiségbe.*
- Barát? Remek. Ysanee, a te barátaidat csak szívesen látjuk.
*Feleli nagy mosollyal arcán, nem is sejtve, hogy kedves barátnője valóban némileg izgul az állítólagos barát fogadtatásán. Relael ugyan jó az emberek ismeretében, és az apró gesztusok észrevételében, ezúttal viszont a tervei szövögetése némileg eltereli figyelmét, és ábrándozása nincs jó hatással megfigyelőképességére, amellett pedig Ysanee is meglehetősen rutinos a színészkedésben és hazugságban, hogy ezzel esetlegesen megnehezíthesse a dolgát.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Learon megjegyzésére a pillanat tört részéig furcsállóan néz a mágusra, egészen addig, amíg az aprócska láng meg nem jelenik ujjbegye hegyén, és ezzel a kis úgymond kocsmai trükkel teljesen le nem nyűgözi Relaelt. Úgy jelenik meg a talán csodálatnak nevezhető lelkesedés fénye zöld szemeiben, mintha azok maguk is aprócska lángok lennének.*
- Hát ez mennyire fantasztikus.
*Képed el, kicsit sem törődve azzal, hogy leplezze érdeklődését. Szinte látni is vélni, ahogy elméjében feltámad a végtelen érdeklődés a mágia iránt, ahogy abban meglátja a fantasztikus lehetőségeket.
Kicsit talán a kelleténél tovább is mereng ezen, mert észreveszi, hogy nagyon elcsendesedett, ezért felrázza magát gondolatmenetéből, és a látottakat elraktározza későbbre.*
- Awh, jól esik a támogatásod Learon.
*Részben persze igazat mond, mindig örömmel veszi tudomásul ha segítők veszik körül, részben pedig csak udvariaskodik, ahogy eddig is, hiszen szereti megkedveltetni magát másokkal, akkor is ha időnként jó modorán átütközik visszataszító személyisége.
Biccentve támogatja haladásukat, és bátorkodik is az elsők között elindulni, mert a tétlen ácsorgás helyett sokkal szívesebben önt magába szeszt minden mennyiségbe.*
- Barát? Remek. Ysanee, a te barátaidat csak szívesen látjuk.
*Feleli nagy mosollyal arcán, nem is sejtve, hogy kedves barátnője valóban némileg izgul az állítólagos barát fogadtatásán. Relael ugyan jó az emberek ismeretében, és az apró gesztusok észrevételében, ezúttal viszont a tervei szövögetése némileg eltereli figyelmét, és ábrándozása nincs jó hatással megfigyelőképességére, amellett pedig Ysanee is meglehetősen rutinos a színészkedésben és hazugságban, hogy ezzel esetlegesen megnehezíthesse a dolgát.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:49:46
Üzenet elküldve: 2021-03-19 20:49:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Nem igazán érti, hogy a lány miért marasztalja, hiszen éppen egy hatalmas újra találkozás alakult ki itt a szemei előtt, de ha már így alakult, ő bizony nem akar semmi izgalmasról lemaradni. Mostanában sajnos csak olyan izgalmakba csöppent bele, amiben majdnem meghalt, így egy kis másféle helyzet jót fog tenni az idegeinek, meg egyébként is egész jó társaságnak tűnnek ezek így ketten.* ~Majd, ha úgy érzem, hogy harmadik kerék vagyok, akkor egyszerűen lelépek és nem lesz semmi baj!~ *Dönti el magában a pillanat tört része alatt.*
-Sok kormos? Majd csinálunk belőlük igazi kormot, mit szólsz? *Megpróbálja alkalmazni az egyik varázslatát, de ha nem sikerül, csak annyi látszik, hogy egyik ujját felemeli szemmagasságba, mintha csak nyomatékosítani akarná a mondatot. Ha sikerül, ugyanez történik, csak lángnyelvvel, amivel talán még hihető is a kissé viccesnek szánt mondata. Aztán a fogadó ötletére még jobban fellelkesül és rendesen odacsapódik a két lány mellé.*
-Ez egy nagyon jó ötlet! Számíthatsz rám Relael! *Ezzel tekintetét a másik leánykára szegezi és elővesz egy butykost az erszényéből, majd újdonsült társa felé tartja.*
-Akkor nosza! *Invitálja egy korty italra. A nagy örömködésben fel sem tűnik neki Ysa viselkedése, amivel bosszankodását hivatott kifejezni.*
-Barátot! Csak annál jobb, minél többen vagyunk! *Hangosítja fel kicsit szavait, hiszen így, hogy már ennyien lesznek megenged magának egy kissé több bizalmaskodást és határozottságot.*
-Tán ő is ilyen szépkislány, mint maguk ketten? *Érdeklődik a negyedik tag milyensége felől, hiszen ha már együtt mennek inni, jobban érezné magát, ha nem pofátlankodna be egy másik férfi is ebbe a kellemes összképbe.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//Ysanee, Learon, Relael//
*Nem igazán érti, hogy a lány miért marasztalja, hiszen éppen egy hatalmas újra találkozás alakult ki itt a szemei előtt, de ha már így alakult, ő bizony nem akar semmi izgalmasról lemaradni. Mostanában sajnos csak olyan izgalmakba csöppent bele, amiben majdnem meghalt, így egy kis másféle helyzet jót fog tenni az idegeinek, meg egyébként is egész jó társaságnak tűnnek ezek így ketten.* ~Majd, ha úgy érzem, hogy harmadik kerék vagyok, akkor egyszerűen lelépek és nem lesz semmi baj!~ *Dönti el magában a pillanat tört része alatt.*
-Sok kormos? Majd csinálunk belőlük igazi kormot, mit szólsz? *Megpróbálja alkalmazni az egyik varázslatát, de ha nem sikerül, csak annyi látszik, hogy egyik ujját felemeli szemmagasságba, mintha csak nyomatékosítani akarná a mondatot. Ha sikerül, ugyanez történik, csak lángnyelvvel, amivel talán még hihető is a kissé viccesnek szánt mondata. Aztán a fogadó ötletére még jobban fellelkesül és rendesen odacsapódik a két lány mellé.*
-Ez egy nagyon jó ötlet! Számíthatsz rám Relael! *Ezzel tekintetét a másik leánykára szegezi és elővesz egy butykost az erszényéből, majd újdonsült társa felé tartja.*
-Akkor nosza! *Invitálja egy korty italra. A nagy örömködésben fel sem tűnik neki Ysa viselkedése, amivel bosszankodását hivatott kifejezni.*
-Barátot! Csak annál jobb, minél többen vagyunk! *Hangosítja fel kicsit szavait, hiszen így, hogy már ennyien lesznek megenged magának egy kissé több bizalmaskodást és határozottságot.*
-Tán ő is ilyen szépkislány, mint maguk ketten? *Érdeklődik a negyedik tag milyensége felől, hiszen ha már együtt mennek inni, jobban érezné magát, ha nem pofátlankodna be egy másik férfi is ebbe a kellemes összképbe.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:25:51
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:25:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
-Igen, bizonyára a kor az oka.
*Ismétli vissza jókedvűen a szavakat, sokatmondó pillantásokat vetve közben a hosszúéltűre, nem áll szándékában persze részletezni, mire is gondol.
Learon szavaira kedves mosoly nyúlik el arcán.*
-Alig várom, hogy megkóstolhassam!
*Legjobb lenne itt és most, de ezt azért már nem teszi hozzá. Mit nem adna most egy pohár alkoholért, talán az lazítana valamelyest izgalomtól görcsbe rándult gyomrán. Csak most átkozza igazán Calet, amiért egy korty rumot sem hagyott a flaskában, pedig meríthetett volna belőle némi bátorságot mielőtt besétál Amonra. Ennél még az ítélethirdetését is nyugodtabban várta.
Halkan búcsúzva int a férfi után, a tolvaj egyáltalán nem bánja, hogy menni készül, minél előbb szeretne négyszemközt beszélni Relaellel. Még most sem tudja pontosan, hogyan is kellene majd ismertetnie vele a fennálló helyzetet, tervei között azonban jó sok szesz szerepel, így már nyitná is a száját, hogy feleljen a neki szánt kérdésre. Mielőtt azonban javasolhatná a Vaskorsót, a lány udvariasan meginvitálja Learont, Ysanee pedig alig láthatóan, kissé bosszankodva harap alsó ajkára, de egy szempillantás alatt derűt varázsol az arcára. Csak helyeslően bólogat, mikor győzködni kezdi a férfit, pedig tudja, kézzel-lábbal tiltakoznia kellene, mert ha nem teszi, később átkozottul bánni fogja. De mégsem szól. A kormosokra tett megjegyzés felér most egy hasba rúgással számára, de arcán nem látszódik a vívódás, mély lélegzetet véve erőltet higgadtságot magára.*
-Egyébként nem egyedül érkeztem, magammal hoztam egy barátomat is.
*Hinti el gyorsan, de elég nehéz így, hogy a mélységi megkérte rá, ne említse faját egyelőre senkinek. Fel sem tudja hát készíteni Relt a számára minden bizonnyal meglehetősen kellemetlen meglepetésre. *
//Ysanee, Learon, Relael//
-Igen, bizonyára a kor az oka.
*Ismétli vissza jókedvűen a szavakat, sokatmondó pillantásokat vetve közben a hosszúéltűre, nem áll szándékában persze részletezni, mire is gondol.
Learon szavaira kedves mosoly nyúlik el arcán.*
-Alig várom, hogy megkóstolhassam!
*Legjobb lenne itt és most, de ezt azért már nem teszi hozzá. Mit nem adna most egy pohár alkoholért, talán az lazítana valamelyest izgalomtól görcsbe rándult gyomrán. Csak most átkozza igazán Calet, amiért egy korty rumot sem hagyott a flaskában, pedig meríthetett volna belőle némi bátorságot mielőtt besétál Amonra. Ennél még az ítélethirdetését is nyugodtabban várta.
Halkan búcsúzva int a férfi után, a tolvaj egyáltalán nem bánja, hogy menni készül, minél előbb szeretne négyszemközt beszélni Relaellel. Még most sem tudja pontosan, hogyan is kellene majd ismertetnie vele a fennálló helyzetet, tervei között azonban jó sok szesz szerepel, így már nyitná is a száját, hogy feleljen a neki szánt kérdésre. Mielőtt azonban javasolhatná a Vaskorsót, a lány udvariasan meginvitálja Learont, Ysanee pedig alig láthatóan, kissé bosszankodva harap alsó ajkára, de egy szempillantás alatt derűt varázsol az arcára. Csak helyeslően bólogat, mikor győzködni kezdi a férfit, pedig tudja, kézzel-lábbal tiltakoznia kellene, mert ha nem teszi, később átkozottul bánni fogja. De mégsem szól. A kormosokra tett megjegyzés felér most egy hasba rúgással számára, de arcán nem látszódik a vívódás, mély lélegzetet véve erőltet higgadtságot magára.*
-Egyébként nem egyedül érkeztem, magammal hoztam egy barátomat is.
*Hinti el gyorsan, de elég nehéz így, hogy a mélységi megkérte rá, ne említse faját egyelőre senkinek. Fel sem tudja hát készíteni Relt a számára minden bizonnyal meglehetősen kellemetlen meglepetésre. *
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:13:58
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Relael//
*Relael ajkai meglepettségében aprócska o-t formálnak, és el is hallgat egy röpke időre, amíg lefelé pislogva megpróbálja visszaidézni miket mondott a múltban. Rájön, hogy energiáit felesleges ebbe fektetni, így egy bocsánatkérő mosoly jelenik meg arcán, és lemondóan legyint egyet.*
- Hát az emlékezéssel lehet gondok lesznek, de hát ugye ez már csak a korral jár. Mindenesetre én örülök neked.
*Barátságos mosolyával igyekszik alátámasztani mondata igazságtartalmát, mintha a meleg fogadtatása nem lett volna elegendő.
Learon váratlanul távozni készül, ami legalábbis Relaelt mindenképpen meglepi.*
- Menjünk hozzánk, vagy a Vaskorsóba inkább?
*Kérdezi Ysaneet, akinek válaszát türelmesen megvárná ugyan, de elpillantgat az éppen távozóban lévő pásztormágus felé, akinek még mindenképpen oda szólna.*
- Learon, téged is nagyon szívesen látlak, ha jönni szeretnél. Ysanee remek társaság, és hát szokták mondani, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.
*Kíváncsian pislog Ysaneere, hogy ő mit gondol az ötletről, közben megállapítja, hogy a kedve is szokatlanul jó ma, a sutyorgás is meglepően visszafogott, és gondolatai sem olyan kuszák.*
- Az a baj, hogy a Vaskorsóban sok a kormos.
*Mondja lemondóan, még kissé szomorkásan meg is ingatja a saját fejét.*
- Lehet kellene egy saját fogadót csinálnunk Learon, mit szólsz? Te megtermeled, én eladom.
*Bár viccnek szánta az ötletet, de amint szavakká formálódnak láthatóan elgondolkodik rajta, és elkezdi érlelgetni magában.*
//Ysanee, Learon, Relael//
*Relael ajkai meglepettségében aprócska o-t formálnak, és el is hallgat egy röpke időre, amíg lefelé pislogva megpróbálja visszaidézni miket mondott a múltban. Rájön, hogy energiáit felesleges ebbe fektetni, így egy bocsánatkérő mosoly jelenik meg arcán, és lemondóan legyint egyet.*
- Hát az emlékezéssel lehet gondok lesznek, de hát ugye ez már csak a korral jár. Mindenesetre én örülök neked.
*Barátságos mosolyával igyekszik alátámasztani mondata igazságtartalmát, mintha a meleg fogadtatása nem lett volna elegendő.
Learon váratlanul távozni készül, ami legalábbis Relaelt mindenképpen meglepi.*
- Menjünk hozzánk, vagy a Vaskorsóba inkább?
*Kérdezi Ysaneet, akinek válaszát türelmesen megvárná ugyan, de elpillantgat az éppen távozóban lévő pásztormágus felé, akinek még mindenképpen oda szólna.*
- Learon, téged is nagyon szívesen látlak, ha jönni szeretnél. Ysanee remek társaság, és hát szokták mondani, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.
*Kíváncsian pislog Ysaneere, hogy ő mit gondol az ötletről, közben megállapítja, hogy a kedve is szokatlanul jó ma, a sutyorgás is meglepően visszafogott, és gondolatai sem olyan kuszák.*
- Az a baj, hogy a Vaskorsóban sok a kormos.
*Mondja lemondóan, még kissé szomorkásan meg is ingatja a saját fejét.*
- Lehet kellene egy saját fogadót csinálnunk Learon, mit szólsz? Te megtermeled, én eladom.
*Bár viccnek szánta az ötletet, de amint szavakká formálódnak láthatóan elgondolkodik rajta, és elkezdi érlelgetni magában.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:59:00
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ysa, Rel//
*Meg is egyeznek abban, hogy Rel értesíti majd, ha kell. Igazából ez a mondat így nem hangzik el, de abból, ahogy a lány reagál a mondottakra, a Sajt-mester csak erre tud gondolni. A közeledő lánnyal Relael nagy kebelbarátságban van, amin meg sem lepődik a pásztor. Ez a nemes pont olyannak tűnik, mint aki rengeteg jó ismerőst szerzett már maga köré.* ~Mint a nemesek általában!~ *A köztük kialakuló beszélgetésre annyira nem is figyel, sőt tervezi, hogy el is köszön lassan, amikor elhangzik a kérdés a borára vonatkozóan.*
-Alma! Jobb, mint a szőlőborok, majd meglátja! *Bólogat mindentudóan, de hát nincs takargatnivalója, tényleg jobb, mint az itteni lőrék általában. Annál, amit a kikötő vagy a város fogadójában adtak, mindenképpen.*
-Akkor a mielőbbi viszont látásra, Relael! *Biccent egy kicsit és utána megcsóválja a fejét.*
-Nem kell, elég lesz a szavad is. *Mosolyog kedvesen mindkettőjükre, majd hátára dobva a táskáját, és oldalára az erszényét, el is indul hazafelé, hogy kicsit lógathassa a lábát otthon és mesélhessen odahaza a többieknek, hogy mi is történt vele. A fiúk biztosan addig se engedik, hogy a lábát megmossa, már a nyakán lesznek.*
-Szép napot lányok, a Szellemek legyenek veletek! *Emeli fel csak úgy elballagás közben a kezét, amolyan intésféleképpen.*
*Meg is egyeznek abban, hogy Rel értesíti majd, ha kell. Igazából ez a mondat így nem hangzik el, de abból, ahogy a lány reagál a mondottakra, a Sajt-mester csak erre tud gondolni. A közeledő lánnyal Relael nagy kebelbarátságban van, amin meg sem lepődik a pásztor. Ez a nemes pont olyannak tűnik, mint aki rengeteg jó ismerőst szerzett már maga köré.* ~Mint a nemesek általában!~ *A köztük kialakuló beszélgetésre annyira nem is figyel, sőt tervezi, hogy el is köszön lassan, amikor elhangzik a kérdés a borára vonatkozóan.*
-Alma! Jobb, mint a szőlőborok, majd meglátja! *Bólogat mindentudóan, de hát nincs takargatnivalója, tényleg jobb, mint az itteni lőrék általában. Annál, amit a kikötő vagy a város fogadójában adtak, mindenképpen.*
-Akkor a mielőbbi viszont látásra, Relael! *Biccent egy kicsit és utána megcsóválja a fejét.*
-Nem kell, elég lesz a szavad is. *Mosolyog kedvesen mindkettőjükre, majd hátára dobva a táskáját, és oldalára az erszényét, el is indul hazafelé, hogy kicsit lógathassa a lábát otthon és mesélhessen odahaza a többieknek, hogy mi is történt vele. A fiúk biztosan addig se engedik, hogy a lábát megmossa, már a nyakán lesznek.*
-Szép napot lányok, a Szellemek legyenek veletek! *Emeli fel csak úgy elballagás közben a kezét, amolyan intésféleképpen.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:55:41
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rel, Learon//
-Ysanee Farnelis.
*Szól derűsen a bemutatkozó férfihoz, tekintete sietve szalad végig rajta. Nem látta még itt a fickót, s őszintén, nem is igazán tűnik thargnak. Elvégre rendesen fel van öltözve, tekintete pedig inkább tűnik szelídnek, nem dereng ott benne a barbárokra oly jellemző vérszomj. Talán ő is a városi nemesekkel érkezett Amonra, de akármennyire is érdekli, ki is lehet ez a Learon, kék szemeit inkább kedves barátnéja vonzza. Mosolyogva fogadja a gyors, jóleső ölelést majd a kérdésen elkuncogja magát.*
-Reméltem, hogy te meg tudod mondani. Úgy rémlik te hívtál meg még a Pintyben, bár őszintén nem csodálkozom, hogy nem emlékszel. ~Vagy azon sem, ha én rosszul~
*Be kell látni, elég sűrű, borgőzös és vigyorfüstös este volt, vannak olyan jelenetek, amiket a mai napig nem tud felidézni. Úgy dereng neki, az elf már a mulatság elején a fellegek között járt, de hát ki tudja érte hibáztatni. Bár a tolvaj sem volt józan, nem kerülte el figyelmét, hogy valami nyomaszthatta a szépséges hosszúéltű lelkét.*
-Ó!
*Emeli víg pillantásait a hosszúhajú férfira a bort emlegetve. Fontos, hogy az ember mindig jóba legyen azzal, akinél alkohol van. Főleg, ha ilyen nagy mennyiségben.*
-Vörös netán fehér?
*Érdeklődik udvariasan, persze nála jóformán egyre megy. Ha egy árnyalattal is ihatóbb, mint amilyen lőrét a Rumosban vesztegettek egészen pontosan hat aranyért, akkor ő bizony megissza, az csak kellemes jutalom, ha még finom is.*
-Minél többször teszi meg az ember, annál hosszabbnak tűnik.
*Ingatja fejét sóhajtva, bár ez az utazás most jóval békésebben zajlott, mint az eddigiek. Elvégre nem volt láncra verve, nem viselt koszos -s talán bogaras- rabruhát és kivételesen rendesen fel volt öltözve a hideg ellen, nem úgy, mint mikor elhagyta a Senkik házát. És még társasága is akadt, aki rendhagyó módon most nem valami morcos városőr volt.
Bár nagyon ügyesen leplezi, átkozottul kavarog a gyomra az izgalomtól, alig várja, hogy kettesben maradhassanak, s gyorsan felkészíthesse a lányt, mi is vár rá odakint.*
-Ysanee Farnelis.
*Szól derűsen a bemutatkozó férfihoz, tekintete sietve szalad végig rajta. Nem látta még itt a fickót, s őszintén, nem is igazán tűnik thargnak. Elvégre rendesen fel van öltözve, tekintete pedig inkább tűnik szelídnek, nem dereng ott benne a barbárokra oly jellemző vérszomj. Talán ő is a városi nemesekkel érkezett Amonra, de akármennyire is érdekli, ki is lehet ez a Learon, kék szemeit inkább kedves barátnéja vonzza. Mosolyogva fogadja a gyors, jóleső ölelést majd a kérdésen elkuncogja magát.*
-Reméltem, hogy te meg tudod mondani. Úgy rémlik te hívtál meg még a Pintyben, bár őszintén nem csodálkozom, hogy nem emlékszel. ~Vagy azon sem, ha én rosszul~
*Be kell látni, elég sűrű, borgőzös és vigyorfüstös este volt, vannak olyan jelenetek, amiket a mai napig nem tud felidézni. Úgy dereng neki, az elf már a mulatság elején a fellegek között járt, de hát ki tudja érte hibáztatni. Bár a tolvaj sem volt józan, nem kerülte el figyelmét, hogy valami nyomaszthatta a szépséges hosszúéltű lelkét.*
-Ó!
*Emeli víg pillantásait a hosszúhajú férfira a bort emlegetve. Fontos, hogy az ember mindig jóba legyen azzal, akinél alkohol van. Főleg, ha ilyen nagy mennyiségben.*
-Vörös netán fehér?
*Érdeklődik udvariasan, persze nála jóformán egyre megy. Ha egy árnyalattal is ihatóbb, mint amilyen lőrét a Rumosban vesztegettek egészen pontosan hat aranyért, akkor ő bizony megissza, az csak kellemes jutalom, ha még finom is.*
-Minél többször teszi meg az ember, annál hosszabbnak tűnik.
*Ingatja fejét sóhajtva, bár ez az utazás most jóval békésebben zajlott, mint az eddigiek. Elvégre nem volt láncra verve, nem viselt koszos -s talán bogaras- rabruhát és kivételesen rendesen fel volt öltözve a hideg ellen, nem úgy, mint mikor elhagyta a Senkik házát. És még társasága is akadt, aki rendhagyó módon most nem valami morcos városőr volt.
Bár nagyon ügyesen leplezi, átkozottul kavarog a gyomra az izgalomtól, alig várja, hogy kettesben maradhassanak, s gyorsan felkészíthesse a lányt, mi is vár rá odakint.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-23 22:34:36
Üzenet elküldve: 2021-02-23 22:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Ysa, Learon//
- Oh hát ez igazán nagyon önzetlen tőled Learon.
*Meghatottan szívére teszi kezét, kifejezve, hogy mennyire nagyon hálás ezért a férfinak. Az ilyen kijelentéseket pedig érdemes jól észben tartani, mert ki tudja mikor lehet szüksége egy szívességre, különösen egy olyan embertől, aki láthatóan szereti ha szívességeket kérnek tőle. Persze ki ne szeretné, hogy valaki tartozzon neki, és a szükség órájában ezt be is hajthassa.
Már éppen szólásra nyílnának ajkai, hogy reagáljon a pásztor megjegyzésére - ami egyébként igencsak imponáló vélemény a számára -, amikor nevét hallja meg kicsit távolabbról. Nem számított rá, hogy pont „rákiabálnak”, ezért összerezzenve, kissé ijedten pillant hátra, de bájos arca rögvest felderül ahogy ráeszmél, hogy kedves régi ismerősét látja.*
- Ysanee!
*Üdvözli a lányt kitörő lelkesedéssel, és már lép is oda hozzá, hogy egy rövid öleléssel fogadja őt. A szép lány mindig kellemes meglepetés számára, és nem csak azért, mert jó pihentetni rajta szemeit, hanem mert kedvére való a jelleme is.*
- Nohát, de örülök neked! Hát mi szél hozott erre? Éppen most beszéltem Learonnal arról, hogy rendelnék tőle finom bort, hogy kedves vendégeim kedvében járhassak.
*Bizalmas mosolya, amit a rövidéletűre vet, egészen olyan mintha valóban az ő kedvéért rendelné az italt, és nem saját magának.*
- Hosszú volt az út, ugye? Ne is ácsorogjunk tovább, biztos szükséged van némi pihenésre.
*Már éppen kedvesen ösztökélni kezdené Ysaneet, hogy induljon csak bátran meg, amikor eszébe jut Learon is.*
- Oh, elnézésedet kérem Learon, de a drága Sfetts bácsi ügyét és a borkóstolót megint csak halasszuk el, ha neked sem okoz különösebb gondot. De amit megbeszéltünk, ahhoz tartom magam, ha kell a kezemet is adom rá.
*Mintha ez az üres gesztus bármit is jelentene Relael számára, viszont az elf lány jól tudja, hogy a Learonhoz hasonló egyenes, egyszerű embereknek már annál több jelentőséggel bír.*
- Oh hát ez igazán nagyon önzetlen tőled Learon.
*Meghatottan szívére teszi kezét, kifejezve, hogy mennyire nagyon hálás ezért a férfinak. Az ilyen kijelentéseket pedig érdemes jól észben tartani, mert ki tudja mikor lehet szüksége egy szívességre, különösen egy olyan embertől, aki láthatóan szereti ha szívességeket kérnek tőle. Persze ki ne szeretné, hogy valaki tartozzon neki, és a szükség órájában ezt be is hajthassa.
Már éppen szólásra nyílnának ajkai, hogy reagáljon a pásztor megjegyzésére - ami egyébként igencsak imponáló vélemény a számára -, amikor nevét hallja meg kicsit távolabbról. Nem számított rá, hogy pont „rákiabálnak”, ezért összerezzenve, kissé ijedten pillant hátra, de bájos arca rögvest felderül ahogy ráeszmél, hogy kedves régi ismerősét látja.*
- Ysanee!
*Üdvözli a lányt kitörő lelkesedéssel, és már lép is oda hozzá, hogy egy rövid öleléssel fogadja őt. A szép lány mindig kellemes meglepetés számára, és nem csak azért, mert jó pihentetni rajta szemeit, hanem mert kedvére való a jelleme is.*
- Nohát, de örülök neked! Hát mi szél hozott erre? Éppen most beszéltem Learonnal arról, hogy rendelnék tőle finom bort, hogy kedves vendégeim kedvében járhassak.
*Bizalmas mosolya, amit a rövidéletűre vet, egészen olyan mintha valóban az ő kedvéért rendelné az italt, és nem saját magának.*
- Hosszú volt az út, ugye? Ne is ácsorogjunk tovább, biztos szükséged van némi pihenésre.
*Már éppen kedvesen ösztökélni kezdené Ysaneet, hogy induljon csak bátran meg, amikor eszébe jut Learon is.*
- Oh, elnézésedet kérem Learon, de a drága Sfetts bácsi ügyét és a borkóstolót megint csak halasszuk el, ha neked sem okoz különösebb gondot. De amit megbeszéltünk, ahhoz tartom magam, ha kell a kezemet is adom rá.
*Mintha ez az üres gesztus bármit is jelentene Relael számára, viszont az elf lány jól tudja, hogy a Learonhoz hasonló egyenes, egyszerű embereknek már annál több jelentőséggel bír.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-23 09:13:24
Üzenet elküldve: 2021-02-23 09:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Viszonylag gyorsan átengedi az embernőt a kapun, majd korábbi terveihez hűen bezárja azt, és behúzza a reteszt. Az utolsó képe így a csuklyás idegenről az, hogy amaz elkezdi kinyújtani a kezét a kapu felé, és valamit motyog, amit valószínűleg értene is, ha ténylg odafigyelne.
Ám nem figyel, és miután csattanva zárul a retesz, azután már hiába is figyelne, hacsak amaz nem emeli fel a hangját. Még az elf füleknek sem könnyű feladat egy vastag, zárt kapun keresztül meghallani valaki mormogását, a szavak értelmezését pedig el is lehet felejteni.*
-Beszélj hangosabban, vagy kussolj.
*Jelenti ki teljesen tárgyilagos hangon, majd dolga végeztével visszatér az öregtoronyba, ahol folytatja további tevékenységét, az esőfelhőket bámulva. Ha Salwar nem távolodik el a kaputól, akkor abból a szögből nem is láthatja az elfet. Pár perc múlva aztán egy pillantás erejéig közelebb megy az a lőréshez, és lenéz, hogy még ott van-e a csuklyás alak, majd szinte rögtön ellép az ablaknyílástól, hogy a látványtól függően vagy folytassa eddigi elfoglaltságát, vagy újat találjon.*
*Viszonylag gyorsan átengedi az embernőt a kapun, majd korábbi terveihez hűen bezárja azt, és behúzza a reteszt. Az utolsó képe így a csuklyás idegenről az, hogy amaz elkezdi kinyújtani a kezét a kapu felé, és valamit motyog, amit valószínűleg értene is, ha ténylg odafigyelne.
Ám nem figyel, és miután csattanva zárul a retesz, azután már hiába is figyelne, hacsak amaz nem emeli fel a hangját. Még az elf füleknek sem könnyű feladat egy vastag, zárt kapun keresztül meghallani valaki mormogását, a szavak értelmezését pedig el is lehet felejteni.*
-Beszélj hangosabban, vagy kussolj.
*Jelenti ki teljesen tárgyilagos hangon, majd dolga végeztével visszatér az öregtoronyba, ahol folytatja további tevékenységét, az esőfelhőket bámulva. Ha Salwar nem távolodik el a kaputól, akkor abból a szögből nem is láthatja az elfet. Pár perc múlva aztán egy pillantás erejéig közelebb megy az a lőréshez, és lenéz, hogy még ott van-e a csuklyás alak, majd szinte rögtön ellép az ablaknyílástól, hogy a látványtól függően vagy folytassa eddigi elfoglaltságát, vagy újat találjon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 629-648